A házassági életközösség megszűnése esetén házastársától, a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet, ha magát önhibáján kívül nem képes eltartani. Ha a házastárs vagy a volt házastárs a tartásra a házassági életközösség megszűnését követő öt év eltelte után válik rászorulttá, tartást különös méltánylást érdemlő esetben követelhet. Ha a házastársak között az életközösség egy évnél rövidebb ideig állt fenn, és a házasságból gyermek nem született, a volt házastársat rászorultsága esetén az életközösség időtartamával egyező időre illeti meg a tartás. A bíróság különös méltánylást érdemlő esetben a tartást ennél hosszabb időre is elrendelheti.
A külön élő házastárs, illetve a volt házastárs igényelhet tartást, ha önhibáján kívül rászorul, nem érdemtelen, és a másik fél képes a tartásra. A bírói gyakorlat kimunkálta az önhibán kívüliség és rászorultság jelentését. A bíróság az igény elbírálásánál alaposan vizsgálja a kérelmező egészségi állapotát, életmódját, vagyoni, jövedelmi helyzetét, munkára való képességének mértékét. Az ötéves határidőt nem a házasság felbontásától, hanem a házassági életközösség megszűnésétől kell számítani, és ennek elteltét követően csak különös méltánylást érdemlő esetben ítélhető meg a házastársi tartás. A rövid ideig tartó, gyermek nélküli házasságoknál a törvény korlátozza a házastársi tartás igénybevételének lehetőségét. Ilyenkor a tartás csak az életközösség fennállásának tartamával megegyező időtartamra vehető igénybe, kivéve a különös méltánylást érdemlő esetet.
Érdemtelen a tartásra az a házastárs vagy volt házastárs, akinek súlyosan kifogásolható magatartása vagy életvitele járult hozzá alapvetően a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásához, vagy aki a házassági életközösség megszűnését követően házastársának, volt házastársának vagy vele együtt élő hozzátartozójának érdekeit durván sértő magatartást tanúsított. Az érdemtelenség elbírálásánál az arra hivatkozó házastárs vagy volt házastárs magatartását figyelembe kell venni. Az érdemtelenség körében beszélhetünk az életközösség alatti kifogásolható és az életközösség megszűnését követő sértő magatartásokról. A bíróság mindkét fél magatartását kölcsönösen értékeli.
Nem köteles házastársát eltartani az, aki ezáltal a saját szükséges tartását vagy gyermekének tartását veszélyeztetné.
A házastársi tartás juttatása a felek közös megállapodása alapján – a megegyezés közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalásával – egy összegben vagy egy tartási kötelezettségnek megfelelő vagyontárgy átadásával is megtörténhet. Ebben az esetben a juttatásban részesített házastárs a jövőben tartási követeléssel akkor sem léphet fel, ha arra e törvény alapján jogosulttá válna.
A házastársi tartásra egyebekben a rokontartás szabályai vonatkoznak. Így a tartás időtartama, mértéke, módja, felülvizsgálata, megszüntetése ezen általános szabályok szerint történik.
A tartásra való jogosultság nem csak újabb házasságkötés vagy bejegyzett élettári kapcsolat létesítése nyomán, hanem újabb élettársi kapcsolat létesítésekor is megszűnik.