BH 2016.11.296

[1] A megyei bíróság, mint fiatalkorúak bírósága a 2010. február 10. napján kihirdetett ítéletében a fiatalkorú I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) és (2) bek. d) pont]. Ezért őt 11 évi fegyházra és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A büntetésbe beszámítani rendelte az előzetes fogvatartásban töltött időt és rendelkezett a bűnügyi költség megfizetéséről.

[2] Az ítélet ellen az I. r. terhelt és védője jelentett be fellebbezést téves minősítés és enyhítés érdekében. A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2010. október 14. napján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, az I. r. terhelttel szemben kiszabott főbüntetés tartamát 8 évi fegyházbüntetésre enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] Az így jogerős, elsőfokú bíróság ítéletében megállapított és a másodfokú bíróság által az I. r. terhelt tekintetében kiegészített és irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt 2005 júniusától a Fiatalkorúak Tököli Bv. Intézete 207. számú zárkájában volt elhelyezve. 2005. augusztus hó 24. napján került ugyanebbe a zárkába az időközben, 2007. december hó 16. napján más okból elhunyt H. Zs. Sz. sértett is.

[4] A sértett a körlet életébe beilleszkedni nem tudott, folyamatos öngyilkossági kísérletei voltak, melyet társai nehezen toleráltak. A nevelőkkel és a felügyelőkkel szemben csak látszólag volt tisztelettudó, a házirend szabályait nem tartotta kötelezőnek magára nézve. Közösségi rendezvényeken nem vett részt, kapcsolattartása rendezetlen volt.

[5] A sértett és a II. r. terhelt a közös tököli fogvatartásukat megelőzően a Fővárosi Bv. Intézetben már voltak közösen előzetes letartóztatásban, ahol a II. r. terhelt tudomást szerzett arról, hogy a sértett azért került büntetés-végrehajtási intézetbe, mert kirabolta, illetve bántalmazta az édesanyját. A sértett, amikor megtudta, hogy Tökölre fogják átszállítani, félni kezdett, mert hallomásból úgy értesült, hogy ott rosszak a körülmények és a bánásmód, emiatt már akkor is többször kísérelt meg öngyilkosságot. A sértettet 2005. július hó 18. napján szállították át Tökölre, ahol először a 205. számú zárkába került, majd 2007. július hó 25. napjától 2005. augusztus hó 15. napjáig az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe, mivel a Tököli Bv. Intézetben is több alkalommal fenyegetőzött öngyilkossággal. A sértett a Tököli Bv. Intézetbe történő visszaszállításakor először 2005. augusztus hó 24. napjáig a 209. számú zárkába került elhelyezésre. A sértett, mivel megtudta, hogy ismerőse, a II. r. terhelt is ott van, akivel úgy gondolta, hogy jól meg fogják érteni egymást, át akart kerülni a 207. számú zárkába.

[6] A 207. számú zárkában lévő fogvatartottak a bekerülését követően megkérdezték a sértettet, hogy milyen bűncselekmény elkövetése miatt került előzetes letartóztatásba. A sértett ekkor más bűncselekményt nevezett meg ott-tartózkodása okaként, mint amit ténylegesen elkövetett, mire a II. r. terhelt közölte a többiekkel a sértett fogvatartásának valódi okát. A zárkában tartózkodók közül a három terhelt feldühödött, hogy a sértett az édesanyját bántalmazta, és hogy ezt nem mondta el nekik, emiatt rögtön megfenyegették, majd később, kb. 15.30 óra és 20 00 óra közötti időben több alkalommal körbeállták és egymást felváltva ököllel többször megütötték a fején, az arcán, a bordáin és a gyomrán, illetve a lábán megrugdosták a végig álló helyzetű sértettet. A bántalmazás közben a terheltek időnként hosszabb szüneteket tartottak, ezalatt engedték, hogy a sértett leüljön, majd felállították és folytatták az ütlegelését és rugdosását. Ugyanezen alkalommal, a bántalmazások során előbb a II. r. terhelt, majd a fiatalkorú III. r. terhelt arra utasította a sértettet, hogy egymás után gyorsan, kb. tízszer vegyen mély levegőt, majd az utolsó levegővételnél a II. r. terhelt a sértett mögé állt, mindkét ütőerét elszorította a nyakán, és csak akkor engedte el, amikor a sértett megszédült és hátradőlt. A fojtás következtében a nyakának elengedése után, de még az öntudatának teljes feltisztulása előtt a sértett teste rövid ideig rángatózni kezdett. Ezt követően, az előbbivel azonos módon a III. r. terhelt is elszorította a sértett nyaki ütőereit, aki előtt elsötétült minden, és részlegesen el is vesztette az eszméletét.

[7] Másnap, 2005. augusztus hó 25. napján, 12.00 óra körüli időben ebéd után a három terhelt az előző napival azonos módon körbeállva és ütlegelni kezdte a sértettet, szintén a fejére és a felső testére ütve, illetve a lábán rugdosva. A bántalmazás kb. két órán át tartott, fél-fél óránként szintén hosszabb, kb. 10-15 perces szünetekkel. A sértett, aki a bántalmazás miatt nagyon ideges lett, odament a szekrényéhez és kivett egy borotvapengét, hogy a WC-ben felvágja a karját, így próbálva meg a betegszobára kerülni, illetve a zárkából kikerülni. Az I. r. terhelt észrevette a sértett szándékát, utánament és elhúzta onnan. Ezután a II. r. terhelt felszólította a sértettet, hogy, vetkőzzön meztelenre. Mikor a sértett ezt megtette, a II. r. és a III. r. terhelt egy 5 literes vizes flakonból folyamatosan vizet locsolt a fejére kb. 20 percen keresztül. Közben a II. r. terhelt a zárkában lévő szekrényéből elővett 2 db kb. 40-50 cm hosszúságú alumínium vezetéket, aminek két vége le volt csupaszítva. Ezután levette a zárkában lévő WC helyiség villanykapcsolójának burkolatát, és a kapcsoló két sarkához tartva a cigarettáját a keletkező szikrával meggyújtotta azt. Ezt követően a III. r. terhelt a vezeték egyik végét odatartotta a kapcsolóhoz, majd ő és a II. r. terhelt felszólította a sértettet, hogy menjen a WC ajtó elé és fogja meg a vezeték másik végét, különben nagyon megverik.

[8] A ruhátlan, előzőleg lelocsolt, emiatt vizes testű sértett félve a veréstől odament, majd a kapcsoló közelében a WC helyiség sarkánál a nedves kövezetre állva, megfogta a vezetéket. Ezt követően a III. r. terhelt a vezeték végét hozzáérintette a kapcsoló 220/230 V-os feszültség alatt lévő fém érintkező részéhez. Az áramkör így bekövetkező záródása, majd a testén áthaladó áram miatt a sértett kb. 1 másodpercig rángatózott, majd elesett. A sértett földre kerülése után a II. r. terhelt is felszólította a sértettet, hogy álljon fel és fogja meg a vezetéket, amelynek a végét ekkor már ő tartotta a kapcsolóhoz. A sértett félelmében engedelmeskedett, és megint megfogta a vezetéket, melynek következtében, kb. 1 másodpercig ismét megrázta az áram, amitől megint a földre esett. A II. r. terhelt újbóli felszólítására, hogy harmadszor is fogja meg a vezetéket, a sértett már ellenkezett, erre a II. r. és a III. r. terhelt rugdosni kezdték a sértettet, az I. r. terhelt pedig egy törülközőt tekert a sértett karjára, hogy ne tudjon ellenállni, majd azzal odahúzta a sértettet, aki az ismételt kényszer hatására megfogta a vezetéket, emiatt szintén kb. 1 másodpercig rajta keresztül újból záródott az áramkör, amitől megint elesett. A negyedik felszólításra, hogy álljon fel, és ismételten fogja meg a vezetéket, a sértett segítségért kezdett kiabálni, mire a három terhelt együtt elkezdte rugdosni a sértettet. A kiabálást meghallotta a folyosón tartózkodó felügyelő, akinek a közeledésére a II. r. terhelt azt mondta a sértettnek, hogy menjen a WC-be, egyúttal átadott neki egy borotvapengét azzal, hogy vágja meg magát, azt a látszatot keltve a felügyelő előtt, mintha akkor kísérelt volna meg öngyilkosságot. A sértett a terheltektől és a további bántalmazástól tartva meg is vágta magát. Ezt követően a zárkában megjelent nevelő a sértettet elvitte az orvoshoz, aki 2005. október hó 4. napjáig betegszobán került elhelyezésre.

[9] A sértett a bántalmazás következtében a fején a fejtetőn, arcának baloldalán, orrán, a nyakának baloldalán, mindkét felkarján, jobb alkarján, jobb lábszárán, és a hátának a középső alsó területén zúzódásokat és bevérzéseket, a jobb alkarján, a bal lábszárán, a bal térd alatti területen, a jobb combon, és a jobb lábszár felső részén, és a térdnél felületes hámsérüléseket és karcolásokat szenvedett el. Az előbbieken kívül a bal csuklótájon metszett sebzés volt látható, amelyet a sértett saját magának okozott. Mivel az árammal rázatás előtt a sértettet vízzel lelocsolták, a sértetten nem volt nyoma áramütésre utaló elváltozásnak, áramjegynek.

[10] A sértett fentiek szerint szerzett sérüléseinek büntetőjogi gyógytartama együttesen sem haladta meg a 8 napot. A bántalmazások (ökölütések, illetve rugdosás) ereje a közepest nem haladta meg, amelyek következtében nem alakult ki sem közvetlen, sem közvetett életveszélyes állapot. A sértett a fojtogatások következtében közvetett, míg az árammal történő megrázatások alatt közvetlen életveszélyes állapotban volt.

[11] A bántalmazásokra figyelemmel a sértettnél súlyos egészségromlás vagy maradandó fogyatékosság, szövődménymentes gyógyulás esetén nem volt várható. Ugyanakkor nagyobb erő alkalmazása esetén a bántalmazások akár súlyosabb következményekkel is járhattak volna, mivel a fojtogatás reflexes szívmegállást okozva, halálhoz is vezethet. Az áramütés következtében szívritmuszavar, a vérben alvadás, napokig lappangó vérrög alakulhat ki. A villanykapcsoló két sarkán 220/230 V 50 Hz hálózati feszültség volt jelen. Az áramütés - különösen vizes test esetén, mivel a nedvesség jobban vezeti az áramot - halálos kimenetelű lehet, amely eredmény elmaradása pusztán a véletlenen múlt.

[12] A zárkában kiszolgáltatott helyzetben lévő sértettnek a csoportosan, erőfölényben lévő terheltek kitartó,

2 napon keresztüli, folyamatos bántalmazása olyan testi, lelki gyötrelmet okozott, amely a fenti sérüléssel, az esetleges halállal szükségesen járó szenvedést, gyötrelmet lényegesen meghaladta.

[13] A jogerős ügydöntő határozatok (alapítélet) ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 351. § (2) bekezdés b), c) és d) pontjaira hivatkozással a büntetés enyhítése érdekében.

[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával és a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. A téves tényállás alapján téves jogi következtetést vont arra, hogy a terhelt az emberölés bűntettének kísérlete bűncselekményt követte el, így lényegesen enyhébb büntetést kellett volna kiszabni a terhelttel szemben.

[15] Az I. r. terhelt a felülvizsgálati indítványban kifogásait nem részletezte, így nem tért ki arra, hogy miben mutatható ki a tényállás hiányossága, mely megállapításai ellentétesek az iratok tartalmával, mely tényekből következtetett további tényekre helytelenül, s bűncselekménye miként minősülne helyesen.

[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[17] Álláspontja szerint az I. r. terhelt indítványában az indokolási kötelezettség megsértését kizárólag a tényállás megalapozottságának vitatásán keresztül állítja, a felhívott eljárási szabálysértés a jogszabályi hivatkozáson túl érdemi mulasztást nem jelöl meg, ezért ebben a körben kizárt a felülvizsgálat.

[18] Ugyanakkor a téves minősítést sérelmező részében szintén nem jelöl meg konkrét érveket, amellyel állítását alátámasztotta volna, ebben a körben indítványa megalapozatlan.

[19] Mindezekre figyelemmel a támadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.

[20] A felülvizsgálati eljárásban kirendelt védő a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében az alapítélet indokolási kötelezettség elmulasztásának mint felülvizsgálat alapját képező oknak a megállapítását indítványozta. Álláspontja szerint az indokolási kötelezettség abban érhető tetten, hogy a jogerős határozat nem adta elégséges és meggyőző indokát annak, hogy miért állapította meg az I. r. terhelt felelősségét emberölés bűntettének kísérletében a sértett rá nézve terhelő vallomása visszavonását követően, s nem oldotta fel az N. L., G. I. és T. (F.) R. tanúk vallomása között fennálló lényeges ellentmondásokat.

[21] A Legfőbb Ügyészség indítványa alapos, a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan.

[22] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja, azaz nem nyitja meg a ténybeli sérelmezés lehetőségét.

[23] Felülvizsgálatban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bek.] kötött. Tehát a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[24] A tényálláshoz kötöttség azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[25] Az indítvány valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösségének megállapítását, ami felülvizsgálatban kizárt.

[26] A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdésének III. a) pontja alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a bíróság a bűnösség megállapítása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[27] A Kúria az 1. BKv véleménye C. pontjában a Be. 373. §-a (1) bekezdésének III.a) és III.b) pontjához fűzött értelmezés 2. pontjában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha "nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését". A jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha "nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés". Ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat.

[28] Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a - tényállás támadhatatlanságát előíró - Be. 423. § (1) bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.; BH 2013.10.I.).

[29] A Kúria megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a szükséges és elégséges mértékben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek. A történeti tényállás megállapításra került, a bizonyítékok mérlegelése megtörtént, miként a jogi értékelésre is sor került, az indokolás egésze pedig áttekinthető, s ezért a bíróságok döntése kontrollálható.

[30] Ebben a körben a felülvizsgálati indítvány alaptalan.

[31] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[32] A fentiekben kifejtettek szerint megalapozott és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás részletesen tartalmazza, hogy a terheltek teljes szándék- és akarategységben, egymás cselekvőségének tudatában különböző módon és eszközökkel bántalmazták a sértettet. Cselekményét a felülvizsgálati indítványt előterjesztő terhelt társtettesként követte el, melyből következően nem kellett valamennyi tényállásszerű magatartás kifejtésében részt vennie. A terheltek az ellenállásra nem képes sértettet kitartóan, ismétlődő jelleggel először puszta kézzel bántalmazták, rugdosták, majd fojtogatták, végül az élet kioltására is alkalmas módon vízzel leöntve, a vizes padlón meztelenül álló sértettet 220 V-os feszültség alatt 50 herzes váltóárammal rázatták. A fojtás és az árammal rázatás ideje alatt a sértett közvetlen életveszélyes helyzetbe került, eszméletét elveszítette, teste rángatózott, tehát az élettani tünetek is nyilvánvalóvá tették, hogy a halálos eredmény a terhelti magatartásokkal okozati összefüggésben bekövetkezhet. Mindezzel a terheltek egyrészt az általános élettapasztalat alapján, az I. r. terhelt pedig az áramütés élettani hatását illetően speciális képzettsége folytán tisztában volt. Ennek ellenére az I. r. terhelt nem csak tétlen szemlélője volt a zárkában történteknek, hanem az árammal rázatás idején egy törölközőt tekerve a sértett karjára, azzal húzta oda a sértettet az elektromos vezetékhez, kényszerítve ezzel is, hogy megfogja azt. Ezzel pedig nem vitásan tényállásszerű magatartást fejtett ki. Mind a fojtás, mind az árammal rázatás külön-külön is alkalmas magatartás volt az emberi élet kioltására, a halálos eredmény a terheltek magatartásán kívül álló okból, a véletlenek együtthatása folytán nem következett be.

[33] A támadott határozatok részletesen, ellentmondásoktól mentesen tartalmazzák mindazokat az indokokat, amelyek alapján az eljárt bíróságok az irányadó tényállásból az I. r. terhelt bűnösségére vontak következtetést, továbbá részletesen számot adtak arról is, hogy a megállapított tényekből mely bűncselekmény, s annak mely minősített esete állapítható meg. Mind az első- mind a másodfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a sértett két napon át az átlagost lényegesen meghaladó szenvedéssel járó bántalmazásnak volt kitéve, testi és lelki fájdalmat szenvedett el, így az emberölés bűntettének kísérletét különösen kegyetlenséggel követték el a terheltek. Ezzel pedig a Kúria is maradéktalanul egyetértett. Ekként az eljárt bíróságok nem sértettek törvényt a cselekmény jogi minősítése során.

[34] A régi Btk. 166. § (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő bűncselekményt elkövetőjét a törvény tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A fiatalkorú I. r. terhelt esetében a Btk. 110. § (2) bekezdés a) pontja alapján 15 évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. Ebből következően a kiszabott büntetés neme és mértéke sem törvénysértő.

[35] A Be. 416. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetőjog - minősítésen túli - szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[36] A Be. 423. § (4) bekezdése alapján a Kúria a megtámadott határozatot - az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel - csak a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.

[37] Felülvizsgálat keretében önmagában a büntetés törvényességének kérdésében viszont csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a büntető anyagi jog valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).

[38] A Kúria - a hatályos Be. 424. §-a (1) bekezdésének 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdése 1. mondatának 1. fordulata szerinti összetételben - a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II.367/2015.)