BH 2016.6.130

[1] A törvényszék a 2014. február 10-én kihirdetett ítéletével P. T. I. r. terheltet felbujtóként elkövetett emberölés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt 11 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra, H. I. II. r. terheltet emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor F. F. III. r. terheltet az ellene bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] Az ítélet ellen bejelentett fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2014. október 2-án meghozott végzésével - a már kitűzött nyilvános ülést elhalasztva - az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

[3] Döntésének indokául kifejtette: az I. r. terhelttel szemben más ügyben a főügyészség vádat emelt felbujtóként elkövetett, többszörösen minősülő emberölés bűntette [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. a), b), f) és g) pont] miatt, és az eljárás a törvényszéken már bírósági szakban van folyamatban.

[4] Utalt a 3/2013. BJE II/6. pontjában kifejtettekre, mely szerint a több ember sérelmére elkövetett emberölés törvényi egység (összefoglalt bűncselekmény), megállapításának akkor van helye, ha az elkövető akár egyetlen akaratelhatározásból fakadóan egy időben vagy egymást követően, akár különböző időpontokban, eltérő akaratelhatározásból hajtja végre vagy kíséreli meg több ember megölését. Nem előfeltétele a törvényi egységbe foglalásnak sem az akaratelhatározás egységessége, sem az időbeli közelség, viszont a felelősségre vonásnak egy eljárásban kell megtörténnie.

[5] Ezért - álláspontja szerint - az I. r. terhelttel szemben a fellebbezések alapját képező eljárásban, és a törvényszék előtt P. T. ellen folyamatban levő ügyben vád tárgyává tett cselekmények - bizonyítottságuk esetén - egységesen több emberen elkövetett emberölés [korábbi Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. f) pont] bűntettének megállapítására lehetnek alkalmasak.

[6] Ezzel egyidejűleg viszont - a fellebbezés alatt álló ügy tárgyát képező cselekmény önálló, jogerős elbírálása esetén - az említett másik ügyben ítélt dolog címén meg kellene szüntetni az eljárást.

[7] Minderre tekintettel - az ítélőtábla álláspontja szerint - az előtte folyó ügyben a cselekmény minősítése nem volt megalapozottan elbírálható. Az elsőfokú bíróság pedig eljárási szabályt sértett, amikor az eljárást a másik, hivatkozott ügyben folyamatban lévő nyomozás figyelmen kívül hagyásával folytatta le, és nem biztosított lehetőséget a két ügy egyesítésére. Egyébként a másik ügyben történt vádemelés jelen ügy szempontjából előkérdésnek minősül, ezért az elsőfokú bíróságnak módjában állt volna akár fel is függesztenie jelen eljárást a másik ügy nyomozásának befejezéséig [Be. 188. § (1) bek. d) pont, Be. 266. § (1) bek. a) pont és Be. 309. § (1) bek.].

[8] Mivel az elsőfokú bíróság mindezeket figyelmen kívül hagyta, és a fentiekkel ellentétes eljárását nem is indokolta meg, így indokolási kötelezettségét is teljes­körűen megsértette.

[9] Ezért az ítélőtábla a Be. 360. § (1) bekezdés f) pontja szerint tanácsülésen, a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja alapján helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét, és utasította új eljárás lefolytatására a törvényszéket.

[10] Kitért végül a végzésében arra is, hogy a tárgyi összefüggés folytán a II. és a III. r. terhelt cselekménye sem bírálható el külön, ezért ugyanígy rendelkezett e terheltek tekintetében.

[11] A megismételt eljárásra pedig azt az iránymutatást adta, hogy abban a két ügyet egyesíteni kell, és ezt követően egységesen kell elbírálni a két vádiratban vád tárgyává tett valamennyi cselekményt.

[12] A bíróság alakilag jogerős végzése ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében terjesztett elő - a Be. 431. § szerint - jogorvoslati indítványt annak megállapítása érdekében, hogy a végzésnek az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás folytatására utasító rendelkezése mindhárom terhelt tekintetében törvénysértő.

[13] Álláspontja szerint az ítélőtábla végzésében hiányosan idézte a 3/2013. BJE II/6. pontját. Figyelmen kívül hagyta annak a 2. bekezdését, miszerint az összefoglalt bűncselekmény megállapítására - a részesség járulékos jellegéből adódóan - csak tettesi (társ­tettesi) magatartások esetében kerülhet sor. Több emberen elkövetett emberölés - mint alapcselekmény - hiányában az ahhoz kapcsolódó részesség is fogalmilag kizárt, így nem kerülhet sor annak megállapítására akkor sem, ha több különálló emberölés elkövetéséhez ugyanaz a személy nyújtott segítséget, vagy bujtott fel az elkövetésükre.

[14] A támadott ügyben a főügyészség egy személy sérelmére felbujtói minőségben elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat, és a másik ügyben is más személyek sérelmére, felbujtóként elkövetett, többszörösen minősülő emberölés bűntettével vádolta az ügyben az I. r. terheltet. A két ügyben azonban eltérő a tettesek személye; olyan személy nem érintett egyik ügyben sem, akinek legalább két ember megölését (vagy annak megkísérlését) róná tettesként a terhére a vád.

[15] Ezért - a legfőbb ügyészi álláspont szerint - az I. r. terhelt terhére akkor sem lenne megállapítható felbujtóként a több emberen elkövetett emberölés bűntette, ha az ügyek egyesítésére sor került volna.

[16] Kitért az indítvány arra, hogy törvénysértőnek tartja az ítélőtábla azon álláspontját is, miszerint a folyamatban lévő nyomozás jelen ügyben előzetes kérdésként, és így felfüggesztési okként, továbbá, hogy a felfüggesztés és az egyesítés elmaradása egyúttal a határozat indokolása hiányának lenne értékelhető.

[17] A Kúria az ügyben a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott és a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találta.

[18] Mindenekelőtt azt rögzíti, hogy az ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése ellen is helye van a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásnak. Ennek ugyanis a Be. 431. §-a értelmében kettős feltétele teljesült.

[19] A 2/2015. BJE megállapította: a hatályon kívül helyező végzés alaki jogerőre képes, ugyanakkor e végzés - mely egyúttal a bíróságot új eljárás folytatására utasítja - anyagi jogerőhatással nem bír, mert a vádat nem bírálja el. Következésképp e rendelkezés sem felülvizsgálattal nem támadható, sem más jogorvoslati forma nem áll rendelkezésre a felülbírálatához.

[20] Nem kétséges, a Be. 431-438. §-ának szabályai kifejezetten nem szólnak az ismételt indítvány benyújtásának lehetőségéről, de annak tilalmáról sem.

[21] Így a Be. XIX. Fejezetében nem szabályozott kérdésekben a felülvizsgálat szabályainak alkalmazására vonatkozó Be. 430. §-ára tekintettel felvetődhet: az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett felülvizsgálati indítvány tilalma [Be. 418. § (3) bek.] elzárja-e a legfőbb ügyészt annak lehetőségétől, hogy abban az ügyben, amelyben ilyen, a Be. XIX. Fejezete szerinti indítványát a Kúria korábban elutasította, ugyanazt az indítványát ismételten előterjessze.

[22] Ezt a kérdést a Kúria nemlegesen döntötte el.

[23] A Be. a felülvizsgálatot tárgyi (416. §), jogosultsági [417. § és 418. § (3) bek.], valamint - meghatározott esetben - időbeli [418. § (2), (3) bek.] feltételtől teszi függővé.

[24] Abból, hogy a felülvizsgálat szempontjából a tárgyi feltételek (így a jogerős határozat ügydöntő természetének) hiánya mellett önmagában a felülvizsgálat ismételt indítványozása is kizáró körülmény, a Be. 431. §-át figyelembe véve éppen az következik, hogy a legfőbb ügyészt a Be. XIX. Fejezetén alapuló jogorvoslati eszköz ismételt igénybevételének a lehetősége megilleti, különösképpen, ha a korábbi ilyen indítványát a Kúria érdemben nem bírálta el.

[25] A Kúriának az ugyanezen ügyben benyújtott korábbi legfőbb ügyészi indítványt elutasító végzése sem akadálya tehát a jogorvoslat érdemi elbírálásának. Emellett a Be. 431. §-a kizárólagosan a legfőbb ügyész jogává teszi a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat előterjesztését. Ez pedig olyan eltérő szabály, ami a Be. 418. § (3) bekezdésének alkalmazását a Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásban kizárja.

[26] Érdemben a Kúria elsőként arra utal: nyilvánvaló, hogy azok az eljárásjogi és anyagi jogi indokok, amelyekre az ítélőtábla az I. r. terhelt tekintetében a hatályon kívül helyezést alapozta - függetlenül azok helyes vagy helytelen voltától -, a II. és a III. r. terhelt tekintetében nem állnak fenn.

[27] A tettesi és a részesi cselekmények tárgyi összefüggése nem jelent olyan szoros tartalmi összefüggést, amely mellőzhetetlenné tenné azok egy eljárásban való elbírálását.

[28] A részesi felelősségnek a tettesi felelősségtől elkülönített, azt megelőző elbírálása külön eljárásban (a részesi felelősségnek a tettesi alapcselekményhez járulékosan társuló kapcsolata folytán) valóban kifogásolható lenne, még akkor is, ha ezt az eljárási törvény kifejezetten nem tiltja. Felvetődhetne ugyanis ilyenkor a külön-külön folytatott eljárásokban az eltérő tényállások megállapításának lehetősége, ami adott esetben azt is eredményezhetné, hogy a részes bűnössége megállapításra kerülne akkor is, amikor a másik eljárásban a tettesi bűncselekmény elkövetését nem állapítják meg.

[29] A tettesi alapcselekményért való felelősség azonban külön elbírálható a részesi felelősség elbírálása nélkül, vagy azt megelőzően is.

[30] Jelen ügyben a másodfokú bíróság kizárólag a felbujtó tekintetében jelölt meg hatályon kívül helyezési okot, így pedig még csak célszerűségi szempont sem szól a vád szerinti tettes (és egy bűnsegéd) tekintetében az egy eljárásban való elbírálás mellett.

[31] A támadott rendelkezés tehát a II. és III. r. terhelt tekintetében már önmagában azért is törvénysértő, mert az ítélőtábla a vonatkozásukban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó tényre nem hivatkozott és jogszabályi okot sem jelölt meg.

[32] Ugyanakkor a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének szükségességére vonatkozó érvelés téves az I. r. terhelt tekintetében is. E körben a legfőbb ügyész indítványá­ban kifejtett, és a védők által is osztott indokok a he­lyesek.

[33] Az ítélőtábla álláspontja annyiban feltétlenül helytálló, miszerint a több emberen elkövetett emberölés összefoglalt bűncselekmény, törvényi egység, ezáltal ugyanazon tettesnek az egymással quasi halmazati viszonyban álló emberölései egy eljárásban bírálandók el. Ha pedig a jogerős elbírálás az egymással quasi halmazati viszonyban álló emberölések - mint részcselekmények - nem mindegyikére vonatkozó vád alapján történik, az elbírált vádon kívüli emberölés az adott ügyben törvényes vád hiányában értelemszerűen nem bírálható el, más ügyben viszont nincs helye emiatt vádemelésnek, legfeljebb az egyéb feltételek fennállása esetén perújításnak lehet helye [6/2009. BJE III/3/c) pont].

[34] A Kúria a 3/2011. BJE határozatában is rámutatott: azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak, akkor sem alkotnak folytatólagos törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb időszakon belül került sor, a részesi akaratelhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid időközökkel ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik.

[35] Az összefoglalt bűncselekmény maga is törvényi egység. Ezért a fenti elv a maga teljességében irányadó a törvényi egység ezen fajtája esetén is.

[36] A részesség (így a felbujtás is) járulékos jellegű, tettesi alapcselekményt feltételez. Összefoglalt bűncselekmény esetében, amennyiben e részesi magatartás a törvényi egységet alkotó bűncselekménynek csak egyes részcselekményéhez vagy részcselekményeihez társul, de nem érinti a törvényi egységbe tartozó részcselekmények mindegyikét, a részes csak azokért a részcselekményekért felel, amelyhez a részesi magatartása kapcsolódott.

[37] Ez az elv fejeződik ki a legfőbb ügyészi indítványban pontosan idézett 3/2013. BJE II/6. pontjában is. Ezt az elvet követve pedig a részes cselekménye csak akkor minősülhet több emberen elkövetett emberölésnek, ha

[38] - a tettes alapcselekménye is több emberen elkövetett emberölés vagy annak kísérlete, és

[39] - a részesi magatartás legalább két, tettesként elkövetett emberöléshez (vagy annak kísérletéhez) társul.

[40] Ezzel szemben az indítvány alapjául szolgáló ügyben az elsőfokú ítélet a váddal egyezően

[41] - a minősített emberölés bűntettében, mint alapcselekményben H. I. II. r. terhelt bűnösségét állapította meg tettesként,

[42] - P. T. I. r. terhelt bűnösségét pedig az ehhez kap­csolódó felbujtás miatt mondta ki.

[43] Az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését követően a másik ügyben történt vádemelésre pedig a jelen ügyben terheltként nem szereplő J. R. által tettesként elkövetett alapcselekmény (minősített emberölés) és P. T. I. r. terhelt által erre történt felbujtás miatt került sor.

[44] Az előbbiek folytán az eltérő tettesek által elkövetett emberölési alapcselekményekhez nyújtott két különböző felbujtói magatartás nem alkothat a korábbi Btk. 166. § (2) bekezdés f) pontja szerinti törvényi egységet; tehát e két felbujtói magatartás felbujtóként, több emberen elkövetett emberölés bűntetteként nem értékelhető. Így az I. r. terhelt esetében az összefoglalt bűncselekményi egységet alkotó bűncselekmény valamennyi részcselekményének egy eljárásban való elbírálásának követelménye nem jöhet szóba.

[45] Ennek következtében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének anyagi jogi alapjai hiányoztak.

[46] Nem állt fenn a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti, de - a másodfokú végzésben kifejtettek alapján - a Be. 376. § (1) bekezdésében írt hatályon kívül helyezési ok sem.

[47] Azonban ugyanígy nem volt helye a hatályon kívül helyezésnek az indokolási kötelezettség felülbírálatra való alkalmatlanságot eredményező megsértése címén [Be. 373. § (1) bek. III. pont a) alpont] sem.

[48] Mivel az ügyben nem volt egyesítési kényszer, és az ügyésztől, terhelttől vagy védőtől sem érkezett ilyen irányú indítvány, ezért az elsőfokú bíróságnak e kérdésben sem hivatalból, sem indítványra nem kellett határoznia. Így - figyelemmel a Be. 258. § (3) bekezdés f) pontjára is - e körben indokolási kötelezettség nem is terhelte; ekként annak teljesítését sem mulaszthatta el az elsőfokú bíróság.

[49] Ehhez képest eljárásjogilag is törvénysértő volt az elsőfokú ügydöntő határozatnak a nyilvános ülés kitűzését követően tanácsülésen, a Be. 360. § (3) bekezdésében írt kötelezettség megsértésével történt meghozatala.

[50] Helyesen utalt a legfőbb ügyészi indítvány arra is, hogy az I. r. terhelt másik ügyében folyamatban lévő nyomozás nem adhatott volna okot a jelen ügyben ekkor már az elsőfokú bíróság előtt folyamatban volt eljárás felfüggesztésére. A folyamatban lévő nyomozás már csak azért sem tekinthető a jelen ügy tárgyalásának folytatását akadályozó előzetes kérdésnek, mert annak mind a befejezési ideje, mind pedig eredménye, nevezetesen az, hogy a nyomozás egyáltalán vádemelést eredményez-e, mindig bizonytalan, így bizonytalan az is, lehet-e annak bármiféle kihatása a jelen ügyre nézve.

[51] Így az önmagában is bűncselekményt megvalósító magatartás miatti büntetőeljárás a másik eljárás eredményének bevárása nélkül is folytatható.

[52] Végezetül az egyesítés elmaradása - még ha az lehetséges és célszerű is lett volna - egyébként sem hatályon kívül helyezési ok.

[53] Ekként a Kúria a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy az ítélőtábla végzésének azon rendelkezése, amely az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította: törvénysértő.

[54] A Kúria a jelen eljárásában - a legfőbb ügyészi indítványban foglaltakkal egyezően - a Be. 436. §-ának első fordulata alapján csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozhatott. A Be. XIX. Fejezete szerinti eljárásban ugyanis a támadott határozat megváltoztatására csak a Be. 437. §-ában meghatározott körben van törvényes lehetőség; a hatályon kívül helyező rendelkezés hatályon kívül helyezésére azonban a törvény nem ad módot. A törvényességnek megfelelő joghelyzet helyreállítására, miután időközben a megismételt eljárás első fokon nem jogerősen befejődött, objektív lehetőség sem lenne.

(Kúria, Bfv. III. 1.503/2015.)