BH 2017.11.358

[1] A törvényszék a 2015. január 23. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében [2012. évi C. tv. (Btk.) 160. § (1) bek., (4) bek.]. Ezért őt 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

[2] Egyszersmind az I. r. terheltet bűncselekmény hiányában [Be. 6. § (3) bek. a) pont] felmentette az ellene tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. i) pont] miatt emelt vád alól. A III. r. terheltet - miként a II. r. terheltet - bűnösnek mondta ki gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében [Btk. 160. § (1) bek., (4) bek.], s ezért őt - miként a II. r. terheltet - 1 év 6 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

[3] A terheltek terhére irányuló fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2015. június 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a II-III. r. terheltek tekintetében megváltoztatta: cselekményüket 1-1 rendbeli emberölés bűntettének [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. i) pont] minősítette, a büntetést 5-5 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre súlyosította, mellékbüntetésül a terhelteket 5-5 évi közügyektől eltiltásra is ítélte, és elrendelte, hogy feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak. Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy az I. r. terhelt részéről nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése [Be. 6. § (3) bek. b) pont].

[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által részben helyesbített tényállás a következő.

[5] Az I. r. és a II. r. terhelt házasok, a III. r. terhelt a II. r. terhelt anyja. A korábban már két közös gyermeküket megszült I. r. terhelt terhességét 2011. február 10-én nőgyógyász állapította meg, majd többször, utóbb 2011. július 11-én jelent meg terhesgondozáson. A szülés várható időpontja 2011. augusztus 5. napja volt.

[6] Az I. r. terhelt 2011. július 25-én napközben segített a fát vágó II. r. terheltnek. Délutántól kétóránként szúrt a háta, és az általa szokottnál gyakrabban ment kisdolgát végezni a vízöblítéses vécére.

[7] A II. r. terhelt felvetette, hogy az I. r. terhelt korábban megszülhet a vártnál. Ezért - valamint attól való félelmében, hogyha a felesége kórházba kerül, akkor ő egyedül marad, az egyedülléttől pedig már régebb óta félt - elmentek a III. r. terheltért, akivel és annak élettársával 23 óra tájban érkeztek vissza a lakhelyükre. Mindannyian külön-külön szobában tértek nyugovóra.

[8] Az I. r. terhelt 2011. július 26-án 1.45 óra tájban arra ébredt, hogy a magzatvize elfolyt. Felébresztette a II. r. terheltet azzal, hogy elfolyt a magzatvize, hívja a mentőket. A magzatvíz elfolyását a II. r. terhelt is észlelte abból, hogy nagy nedvességfolt volt az ágyon.

[9] Az I. r. terhelt székelési ingert érzett, elindult a csak függönnyel elválasztott vízöblítéses vécés fürdőszobába.

[10] A II. r. terhelt 1 óra 53 perckor telefonon jelentette be a mentőszolgálatnak, hogy felesége szülni fog, most folyt el a magzatvize, miközben az I. r. terhelt hangosan jajveszékelt, és a II. r. terhelt maga is mondta, hogy a feleségének már vannak fájásai.

[11] Az időközben felébredt III. r. terhelt az I. r. terhelt után indult segíteni a fürdőszobába, de nem volt végig ott.

[12] Az I. r. terhelt a vécékagylón ülve úgy érezte, hogy megszült, megszólalt, hogy "kicsúszott a baba".

[13] A II. r. terhelt odament a fürdőszobához, benézett, és közölte, hogy "nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad".

[14] Az I. r. terhelt a vécékagylón összezárt combbal, szétnyitott lábfejekkel helyezkedett el. Arról, hogy a gyermek valóban megszületett-e, sem a II. r., sem az ekkor az I. r. terhelt mellett álló III. r. terhelt nem győződött meg. A II. r. terhelt szólt a III. r. terheltnek, hogy foglalkozzon az I. r. terhelttel, majd kiment a fürdőszobából.

[15] A mindeközben világra jött gyermek felsírás nélkül a vécékagyló hátsó területére került, amely kis homorulattal vízszintes, bélsárral és vérrel erősen szennyezett volt.

[16] Az I. r. terhelt hamarosan közölte a III. r. terhelttel, hogy "most már jó", de elgyengült és félig ülő, félig fekvő helyzetben gyakorlatilag külső szemlélő számára láthatóan magatehetetlenül maradt ott. A III. r. terhelt átkarolta, törölgette a homlokát.

[17] A gyermek a születését követő mintegy 3-4 percen belül a vérrel, bélsárral szennyezett, emiatt csúszós vécékagyló csaknem vízszintes részéből fejjel előre belecsúszott a vécékagyló kiömlőnyílásába, ezzel a vécékagyló ürülését lehetetlenné tette, egyúttal számára a légzés lehetetlenné vált.

[18] Eközben a II. r. terhelt a III. r. terhelt élettársával a házból kijárt, oda visszajárt, majd 2 óra 02 perckor sürgetésül ismét telefonált a mentőknek. A II. r. terhelt közölte, hogy "Már szerintem ki is jött belőle a gyerek, elment a WC-re, aztán szerintem ki is csúszott belőle a gyerek, vagy én nem tudom".

[19] A mentős meghallván, hogy a szülő nő a vécékagylón van, mondta a II. r. terheltnek, hogy menjen oda, majd amikor a II. r. vádlott ez ellen tiltakozott, és mivel kiderült, hogy a szülő nővel van a bejelentő anyja is, felszólította, hogy adja át neki a telefont, beszélt a III. r. terhelttel is.

[20] A mentős kérdésére a II. r. terhelt közölte vele, hogy a felesége rosszul lett, eszméletlen, nem tud kommunikálni, el van fehérülve, fekve ül a vécén, "csönd van itten". A mentős kérdésére a III. r. terhelt a következőket mondta: "Hát itten üdegel a WC-n, há nem tudom rosszú van-e meg má hasa is lement, kigyütt a gyerek, hát olyan izé, szerencsétlenek vagyunk, semmit nem tudunk csinálni"; majd szólongatás után közölte, hogy olyan fehér, mint a fal.

[21] A mentősök 2 óra 10 perckor érkeztek meg egy mentőápolóval és egy gépkocsivezetővel. Őket kinn várta a II. r. terhelt, a III. r. terhelt és annak élettársa. A mentősök "hol van a szülő nő és a baba" kérdésére a II. r. terhelt közölte, hogy "a gyerek valószínűleg halott", s bekísérte őket a fürdőszobába.

[22] A mentőápoló a vécékagylón ülő I. r. terheltet eszméletlennek találta, széthúzta a combjait, és meglátta az újszülött lábát. A gépkocsivezető segítségével az I. r. terheltet felemelték, akinek akkor esett ki testéből a méhlepény. A padozatra fektették. A mentőápoló lábainál fogva kiemelte az újszülöttet a vécékagylóból, és konstatálta, hogy a teste hideg, életjelenségei nincsenek.

[23] Az újszülött a születésekor érett, életképes leány volt, mintegy 3-4 percen keresztül lélegzett, a fejének a vízbe kerülését követően a klinikai halál mintegy fél percen, a biológiai halál pedig mintegy ezt követő fél percen belül beállt. Halálának közvetlen oka fulladás, a légutak víz által történő elzárása volt. A vízbekerülés és a bekövetkezett halál között az okozati összefüggés közvetlen volt. Születés utáni azonnali szakszerű ellátás esetén életben maradhatott volna, halála elkerülhető lett volna.

[24] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján részben bűnösségének törvénysértő megállapítása miatt, részben pedig a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabására hivatkozással.

[25] Az indítvány szerint a II. r. terhelt belátta, hogy "hibáztam és el kell ismernem, hogy viselkedésem szégyenletes, elfogadhatatlan", de "nem tudom elfogadni (hogy) szándékosan öltem meg a saját gyermekemet […] belenyugodtam a halálos eredmény bekövetkezésébe".

[26] A másodfokú bíróság további bizonyítás felvétele nélkül "elnagyolva" állapított meg eltérő tényállást, és adott jogi indokolást, amikor a cselekményt átminősítette, holott abban nem állapítható meg kétségek nélkül a bűnössége.

[27] Az indítvány szerint az ítélőtábla tévesen értékelte a bizonyítékokat. Ő azt cselekedte, amit "ilyen helyzetben mindenki más is tett volna": a "szülés megindulásakor" telefonon segítséget kért és várt a mentőszolgálattól, a felesége hasát látva és gyereksírást nem hallva nem hitte el a baba megszületését. Ezért nem helytálló annak a másodfokú bíróság általi megállapítása, hogy "a vádlottak semmit sem tettek a segítségnyújtás érdekében".

[28] A segítségnyújtó szándék ellentmond az ölési akaratnak. Az ítélőtábla a 10-15 percnyi cselekvést vagy nem cselekvést az előzmények figyelmen kívül hagyásával és a bizonyítékok elferdítésével értékelte. Azzal idézte a mentőszolgálattal folytatott három telefonbeszélgetését, hogy ő bizonytalan, kétségbeesett volt, és csak a harmadik telefonbeszélgetés alapján tudatosult benne, hogy "baj van".

[29] A gyermek születését várták, arra készültek. Nem egy nem kívánt terhesség gyümölcsétől akartak megszabadulni. Ő felelősnek érzi magát a gyermeke halálában, ám valójában csak könnyelműen bízott a tragikus eredmény bekövetkezésének elmaradásában.

[30] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

[31] Az irányadó tényállás alapján azt még büntetőjogilag nem értékelhető téves döntésnek értékelte, hogy a II. r. terhelt ugyan délután már számolt a vártnál korábbi szüléssel, az I. r. terheltet mégsem vitte orvoshoz.

[32] Amikor viszont az I. r. terhelt közölte vele, hogy kicsúszott a baba, erre a "nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad" kijelentés után magára hagyta. Nem nézte meg, hogy valóban megszületett-e a gyermek, annak ellenére, hogy már ekkor tisztában volt a szülési folyamat megindulásával, annak egyidejű zajlásával. Ezt követően a mentőszolgálattal telefonon beszélve közölte, hogy "már ki is jött a gyerek, elment a vécére, aztán ki is csúszott belőle vagy én nem tudom", és a mentős felszólítására sem volt hajlandó meggyőződni a történtekről, majd a kiérkező mentőszolgálatot azzal fogadta, hogy a vécébe esett újszülött meghalt.

[33] Ekként a II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a megindult szüléssel a gyermek a vécékagylóba esett, mégsem nyújtott semmiféle segítséget. Kötelezettségének elmulasztásával okozati összefüggésben áll a gyermek halálának a bekövetkezése.

[34] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt ezért a jogi minősítést támadó részében alaptalannak találta. Törvénysértő minősítés hiányában pedig a büntetés önmagában nem vizsgálható felül.

[35] Mivel az eljárt bíróságok abszolút eljárási szabálysértést sem vétettek, ezért a Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.

[36] A terhelt és a védő a Legfőbb Ügyészség indítványára nem tett észrevételt.

[37] A Kúria azt állapította meg, hogy a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[38] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek csak a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okokból van helye. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az ítéleti tényállás alapulvételével vizsgálható.

[39] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[40] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[41] Az irányadó tényállás - a már ismertetettek szerint - egyértelműen tartalmazza az alábbiakat: az I. r. terhelt korábban már megszülte két közös gyermeküket. A jelen ügyben a terhességét nőgyógyász már 2011. február 10-én megállapította. Terhesgondozásra is járt, és a szülés várható időpontja 2011. augusztus 5. napja volt. Ezáltal a II. r. terhelt számára nem volt ismeretlen az adott élethelyzet, és bármikor számolhatott a szülés megindulásával.

[42] Az I. r. terhelt 2011. július 25-én délután hátfájdalmat észlelt, a szokottnál gyakrabban ment vécére, sőt maga a II. r. terhelt vetette fel, hogy az I. r. terhelt korábban megszülhet a vártnál. Ennélfogva nem vitatható, hogy a II. r. terhelt immár aktuálisan számolt a szülési folyamat vártnál korábbi megindulásával.

[43] Az I. r. terhelt magzatvize 2011. július 26-án 1 óra 45 perckor elfolyt. Ezt közölte is a II. r. terhelttel, akitől a mentők hívását kérte. A magzatvíz elfolyását a II. r. terhelt is észlelte abból, hogy nagy nedvességfolt volt az ágyon.

[44] A magzatvíz elfolyása a szülési folyamat megindulását, illetőleg azonnal bekövetkezhetőségét jelezte a II. r. terhelt számára.

[45] Az I. r. terhelt székelési ingerrel a vízöblítéses vécés fürdőszobába ment. A II. r. terhelt 1 óra 53 perckor telefonon jelentette be a mentőszolgálatnak, hogy felesége szülni fog, most folyt el a magzatvize, majd az I. r. terhelt a vécén ülve megszólalt, hogy "kicsúszott a baba". A II. r. terhelt tehát ekkor már tudta, hogy a baba megszületett. Ettől a mozzanattól kezdve azonban a II. r. terhelt mindvégig elhárító magatartást tanúsított. A felülvizsgálati indítványában kifejtett állásfoglalásától eltérően nem tanúsította az adott helyzetben mindenkitől, azaz általánosan elvárható magatartást, hogy megtegye azt, amit aztán megtett a kiérkezett mentőápoló: nem nézett bele a vécékagylóba.

[46] A II. r. terhelt "nem születhetett meg, hiszen nagy a hasad" tartalmú kijelentésre szorítkozása elfogadhatatlan tétlenség. A has nagyságának, méretének változatlanságából ugyanis nem lehet visszakövetkeztetni arra, hogy a szülés még nem történt meg. A II. r. terheltet - miként a mentőápolót - semmi sem gátolta az erről történő meggyőződésben. Az I. r. terheltet felemelhette volna a vécékagylóról, és/vagy összezárt combjait széthúzva is belenézhetett volna a vécékagylóba.

[47] A büntetőtörvény az emberi élet feltétlen védelme érdekében tartalmaz ún. nyitott törvényi tényállást. Az elkövetés idején az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdése (korábbi Btk.) és az elbírálás idején hatályos Btk. 160. § (1) bekezdése egyaránt annyit tartalmaz, hogy "aki mást megöl" emberölést követ el. Ezzel juttatva kifejezésre, hogy az emberi élet megóvása, az ember halálának elkerülése érdekében mindenki, minden helyzetben köteles a tőle elvárható magatartás tanúsítására, kifejtésére.

[48] A sértett gyermek halálának időpontja - szemben az indítványbeli állítással - kitűnik az irányadó tényállásból. A II. r. terhelt a mentőszolgálatnak először 1 óra 53 perckor telefonált. Innentől lehet számolni. Az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlésekor az életképes állapotban született sértett gyermek a vécékagyló kis homorulattal vízszintes hátsó területére került, 3-4 percig lélegzett, aztán fejjel előre belecsúszott a vécé kiömlőnyílásába, miáltal légzése lehetetlenné vált. A fejének vízbe kerülését követően a klinikai halál mintegy fél percen, a biológiai halál pedig mintegy újabb fél percen belül, fulladás folytán beállt.

[49] A II. r. terhelt 2 óra 02 perckor sürgetésül ismét telefonált a mentőszolgálatnak, de még az ellen is tiltakozott, hogy megnézze az I. r. terheltet. Ekkor a II. r. terhelt már azt közölte, hogy "ki is jött a gyerek […] ki is csúszott a gyerek", az I. r. terhelt eszméletlen, fekve ül a vécén, "csönd van itten". Mindebből visszakövetkezik, hogy a sértett gyermek halála kb. 1 óra 53 perc és 2 óra 02 perc között állt be. Ugyanakkor a II. r. terhelt helyzete szempontjából az veendő figyelembe, hogy az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése után 3-4 perce lett volna az addig a vécékagyló kis homorulattal vízszintes hátsó területére került és lélegző, vagyis életben lévő sértett gyermek életének megmentésére.

[50] A 2 óra 10 perckor érkező mentőápolót és gépkocsivezetőt a II. r. terhelt azzal fogadta, hogy "a gyerek valószínűleg halott". Ez a kijelentés - mivel az irányadó tényállás nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a II. r. terhelt visszatért volna a fürdőszobába, avagy valaki, valamit közölt-e vele az I. r. terhelt - legalább azt teszi egyértelművé, hogy a tudata már a vécékagylón ülő I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése alapján átfogta a gyermek halálának bekövetkezhetőségét.

[51] Amennyiben a II. r. terhelt meggyőződött volna az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közléséről, reális lehetősége lett volna arra, hogy a sértett gyermeket a vécékagylóból kiemelje, s a mentőszolgálat azonnali hívásával és instruálásával azonnali szakszerű ellátásban részesíthette volna, ami a halálának bekövetkezését megakadályozhatta volna. Ily módon vitán felül áll, hogy a II. r. terhelt beavatkozásának hiánya és az újszülött halála között okozati összefüggés áll fenn.

[52] Az elkövetés idején az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló 15. számú irányelv még nem szólt a mulasztással elkövetett emberölésről, ám megállapíthatósága az ítélkezési gyakorlatban kétséges nem volt (pl. BH 1981.218., BH 1982.316., BH 1988.338., BH 1990.127., Bfv.II.187/2008/8.).

[53] Az alapügyben a bíróságok az elbíráláskor hatályos Büntető Törvénykönyvet alkalmazták, helyesen. Az elbíráláskori Btk. alkalmazása kapcsán irányadóként 3/2013. BJE határozat az indokolás I. pontjában már tartalmazza, hogy az emberölés bűncselekménye aktív magatartással (tevéssel) és mulasztással egyaránt megvalósítható.

[54] Mulasztással elkövetett emberölésről van szó - írja a 3/2013. BJE határozat - egyfelől akkor, amikor a halálhoz vezető ok-okozati folyamat az elkövető magatartásától függetlenül indult ugyan meg, s az elkövető ezt fel is ismerte, de bekövetkezésének megakadályozását - bár arra kifejezett jogszabályi (családjogi, munkajogi, kötelmi jogi) vagy az elkövető és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettsége állt fenn és a súlyos következmény elhárítására reális lehetősége is lett volna - szándékosan, a halál beálltát kívánva vagy aziránt közömbösséget tanúsítva, elmulasztotta. Ugyanígy mulasztással megvalósított emberölés az is, amikor az elkövető mulasztása indítja el azt az okfolyamatot, amely a sértett egészségi állapotának fokozatos romlását, végül a halálát eredményezi, feltéve természetesen, hogy az elkövető ezt az előre felismert következményt kívánta vagy abba belenyugodott.

[55] A jelen ügy az előző változat alapján ítélendő meg. A sértett halálához vezető ok-okozati folyamat az elkövető magatartásától függetlenül azzal indult meg, hogy a vízöblítéses vécékagylón ülő I. r. terheltnél a szülési folyamat során világra jött sértett gyermek a vécékagylóba esett. Az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése alapján ezt a II. r. terhelt szükségszerűen felismerte. A II. r. terhelt cselekményének elbírálás körében irányadó az elkövetés idején hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.), amely kimondja, hogy a kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll (Csjt. 70. § 1. ford.), és a szülői felügyelet a kiskorú gyermek gondozásának jogát és kötelességét is magában foglalja [Csjt. 71. § (2) bek. 1. ford.]. Ez tehát kifejezett jogszabályon alapuló kötelezettség, és ezt meghaladóan az elkövető és a sértett között fennálló kapcsolatra tekintettel erkölcsi alapon nyugvó kötelezettség is.

[56] A II. r. terheltnek a már kifejtettek szerint a súlyos következmény elhárítására reális lehetősége is lett volna, de azt elmulasztotta.

[57] A mulasztása szándékos, mert magatartásának lehetséges következményét előre látta, s aziránt közömbösséget tanúsított, vagyis abba belenyugodott (Btk. 7. § 2. fordulat: eshetőleges szándék). Ebből a szempontból nem játszik szerepet agyának hivatkozott "elborulása", figyelemmel arra, hogy beszámítási képessége és cselekvési képessége ép volt, teljes volt.

[58] Az elsőfokú bíróság a következőképpen érvelt a - közelebbről tudatos - gondatlanságból (luxuria) elkövetett emberölés vétségeként minősítés mellett. A II. r. - és III. r. - terhelt azért nem hitte el, hogy az I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése a gyermek megszületését jelentette, mert nem ment le az I. r. terhelt hasa és nem hallottak gyermeksírást, vagy "olyasmit", ami a szülésre utalt volna. Ebben ők (ténybeli) tévedésben [Btk. 20. § (1) bek.] voltak. Azt kellett volna tenniük, hogy belenéznek a vécécsészébe. Az I. r. terheltet a III. r. terhelt tartotta a vécén, de a II. r. terhelt a III. r. terhelt segítségével, akár az I. r. terhelt combjait szétnyitva, megnézhette volna, hogy valóban szülés történt-e. Erre "mintegy 4 perc állt rendelkezésükre. Arra nincs azonban adat, hogy az I. r. vádlott azonnal szólt-e - kicsúszott a baba - vagy csak később".

[59] A Kúria mindezt másként értékelte.

[60] Az irányadó tényállással alá nem támasztott merő spekuláció annak a megkérdőjelezése, hogy az addig cselekvőképességét megőrző, a magzatvíz elfolyását és ezért a mentő kihívásának szükségességét, valamint a székelési ingerét kifelé világosan kommunikálni képes I. r. terhelt, aki a székelési ingere folytán célirányosan a vécére ment, nem a szülés után azonnal, amikor még teljesen cselekvőképes volt, közölte volna, hogy "kicsúszott a baba". Ez a józan ésszel is ellentétes volna.

[61] Az elsőfokú bíróság maga utalt rá, hogy - bár ez a kellő élettapasztalat megléte mellett vitathatóan igényel különleges szakértelmet - a szakértők nyilatkozata értelmében "a szülő nő hasa sem feltétlenül azonnal lesz kisebb, az újszülött nem feltétlenül sír fel", még ha ezt annak alátámasztására jelölte is meg, hogy nem lehet kizárni a vádlottak ezen védekezését.

[62] A felnőttkorú, ép beszámítási képességgel rendelkező II. r. terhelt - miként a III. r. terhelt - részéről ilyen félreérthetetlenül egyértelmű közlés ("kicsúszott a baba") mellett helye sem lehetett semmiféle kétkedésnek. Az emberi élet - ismételten hangsúlyozandó - feltétlen védelme érdekében a II. r. terheltet azonnali cselekvési kötelezettség terhelte, aminek nem tett eleget.

[63] Az I. r. terhelt közlése egyúttal nyilvánvaló segítségkérés is volt a jelenlévők felé, hiszen a vécén ülve csakis azt jelenthette, hogy a gyermek a vécékagylóba esett, akin így mielőbb segíteni kell. Az I. r. terhelt ezután magatehetetlenné vált, tehát a gyermeknek segítséget csak a jelen volt II. r. (és III. r.) terhelt nyújthatott.

[64] A II. r. (és a III. r.) terhelt a szülés tényét illetően nem eshetett semmiféle tévedésbe. Az a feltételezés, hogy a II. r. (és a III. r.) terhelt akármely okból esetleg kétségbe vonta a szülés tényét, valamint ezzel összefüggésben azt, hogy a gyermek ennek velejárójaként szükségképpen a vécékagylóba esett, és elmulasztotta az emberi élet megóvására vonatkozó részben jogszabályban előírt részben alapvető erkölcsi normán is alapuló segítségnyújtási kötelezettségét, büntetőjogilag nem akceptálható tévedés, hanem olyan mulasztás, amely a gyermek életének elvesztéséhez vezetett.

[65] Az elsőfokú bíróság a tudatos gondatlanság (luxuria) körében értékelte a II. r. (és a III. r.) terhelt magatartását. Ez a gondatlanság egyik formája, amikor az elkövető előre látja cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (Btk. 8. § 2. ford.). Ebből kitűnik, hogy a büntetőtörvény csak akkor tartja alkalmazhatónak a tudatos gondatlanság kategóriáját, amennyiben az elkövetőnek van miért bizakodnia cselekménye előre látott következményének az elmaradásában.

[66] A tudatos gondatlanságnak van értelmi és érzelmi oldala. Az a Kúria számára vitán felül áll, hogy a vécén ülő I. r. terhelt "kicsúszott a baba" közlése a szülést jelezte kifelé, és a külső szemlélő számára is egyértelmű volt, hogy a gyermek csakis a vécékagylóba kerülhetett. Ilyen módon a II. r. terhelt kétségtelenül felismerte: a gyermek segítségnyújtás nélkül az életét veszítheti. Az értelmi oldal tehát adott.

[67] Ami az érzelmi oldalt illeti: a tudatos gondatlanság érzelmi oldalára az a bizakodás jellemző, hogy a lehetséges eredmény nem következik be. Ez több mint puszta vágyakozás: az elkövető nem a véletlenre számítva várja az eredmény elmaradását, hanem a saját képességeire, tapasztalataira, az eredmény elhárítására tett konkrét intézkedésére vagy konkrét külső körülményekre alapozza bizakodását. Ha az elkövető bizakodása alaptalan volt, eshetőleges szándékot kell megállapítani. A puszta vágyakozás az eredmény elmaradására egyértelmű a bekövetkezésébe való belenyugvással.

[68] A II. r. terhelt - a mentő sürgetését leszámítva - passzív maradt. Nem tett semmit, így a saját képességei­re és az eredmény elhárítására tett konkrét intézkedésére hagyatkozás tárgytalan. A Kúria már elfogadhatatlannak találta a gyermek megszületésében való kétkedést azon az alapon, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelt "le nem ment" hasára utalással hárította el magától a beavatkozást, a segítő cselekvést. A II. r. terhelt még a jelen volt III. r. terhelt esetleges beavatkozásával sem számolhatott, mivel a I. r. terhelt gyermekük megszületésére vonatkozó közlését követően mindössze szólt a III. r. terheltnek, hogy foglalkozzon az I. r. terhelttel, de azután kiment a fürdőszobából. Azaz a II. r. terhelt be sem várta, hogy meggyőződjék: cselekszik-e helyette a III. r. terhelt. A II. r. terhelt valójában elmenekült a cselekvési kötelezettségének a teljesítése elől.

[69] Mindezen körülményekre figyelemmel megállapítható, hogy a II. r. terheltnek nem volt alapja bízni (a mulasztásban álló) cselekménye előre látott - lehetséges - következményének elmaradásában, hanem e következménybe belenyugodott (Btk. 7. § 2. ford.).

[70] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság és a Legfőbb Ügyészség azzal egyező - előzőekben írtaknak megfelelő - álláspontjával, éspedig mind a bűnösség, mind a cselekmény minősítése kérdésében.

[71] Következésképpen az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen állapították meg a II. r. terhelt bűnösségét, valamint a másodfokú bíróság törvényesen minősítette a II. r. terhelt felrótt cselekményét tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének.

[72] Ha viszont a bűncselekmény minősítése nem törvénysértő, akkor anyagi jogi törvénysértés hiányában a kiszabott büntetés önmagában nem vizsgálható (EBH 2011.2387.). A büntetés önmagában akkor támadható, ha a kiszabott büntetés a nemében és/vagy mértékében ütközne a törvény valamely mérlegelést nem engedő rendelkezésébe (BH 2012.239.). Erre a felülvizsgálati indítvány nem hivatkozott, és ilyen törvénysértést maga a Kúria sem észlelt. A törvény által kilátásba helyezett tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés keretein belül kiszabott öt év szabadságvesztés mind a nemében, mind - az enyhítő rendelkezés kimerítő alkalmazásával meghatározott - mértékében törvényes.

[73] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, s miután a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata alapján feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértést nem észlelt - a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján az ő tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 126/2017.)