BH 2018.10.267

II. A bűnrészes, így a bűnsegéd nem megvalósítja, hanem hozzájárul a tényállásszerű cselekményhez. A részesi szándék azzal a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, amelyet kivált vagy amelynek véghezvitelét erősíti. A részes korlátozhatja a bűncselekményben közreműködésének hatókörét, azaz elhatárolhatta volna magát (kivonhatta volna magát) a rablási erőszakon túl egyértelműen kifejtett ölési cselekményből, de ilyen, a társa és a külvilág számára is egyértelmű szándékának limitálását tükröző magatartást a II. r. terhelt nem tanúsított.

Ellenkezőleg, a sértett zsinegelésének kezdetétől annak helyszínen bekövetkező haláláig - a viszonylagosan elhúzódó - fojtogatás teljes ideje alatt mindvégig társa közvetlen közelségében tartózkodott, így legalább eshetőlegesen tudatában volt annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem határolt, nem limitált sem társa, sem ő általa, s eredménye a sértett életvesztése lehet [Btk. 7. §, 13. § (1) bek., 14. § (2) bek.].

[1] A törvényszék a 2014. április 11. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1), (2) bek. b), d) és k) pont] miatt 16 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap.

[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. október 15. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a II. r. terhelt terhére rótt cselekményt emberölés bűntettének [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek., (2) bek. b) pont] minősítette, melyet a II. r. terhelt bűnsegédként követett el. A II. r. terhelt büntetését 14 év fegyházbüntetésre enyhítette, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A megállapított tényállás lényege röviden a következő:

[4] Az I. r. és a II. r. terhelt 2010. második felében ismerkedtek meg, majd 2011 januárjában élettársi kapcsolatot létesítettek.

[5] Élettársi kapcsolatuk kezdetén a II. r. terhelt az I. r. terhelthez (és annak édesapjához) költözött önkormányzati lakásba. Néhány hónap múlva azonban az ingatlanból elköltöztek és 2011 márciusától lakást béreltek.

[6] Korábbi munkahelyükön mindketten felmondtak, ezért nem voltak képesek fedezni megélhetésüket, de az I. r. terhelt testvére minden hónapban támogatta őket és a bérelt lakásuk díját is fizette, ezen túlmenően a II. r. terhelt is rendszeresen kapott szüleitől anyagi támogatást. A terheltek életmódja mellett azonban mindez kevésnek bizonyult, többször szorultak meg anyagilag, így elhatározták, hogy bűncselekmény elkövetése révén szereznek pénzt.

[7] Az I. r. terhelt hallomásból tudott arról, hogy a korábbi lakhelyükön, az édesapja lakása alatti lakásban lakó szomszéd egyedül élő, idős korú (1926-ban született) sértett sérelmére több ízben követtek már el lopást, így feltételezte, hogy a sértett értékekkel rendelkezik.

[8] Ezért a terheltek elhatározták, hogy a sértett értékei­nek megszerzése érdekében egy korábbi, feltételezhetően az I. r. terhelt édesapja által okozott beázás ürügyén fognak bejutni a lakásba, ahol a sértett figyelmének elterelése közben egyikük értéktárgyakat vesz majd magához.

[9] Megállapodásuknak megfelelően 2011. november 9. napján 11 óra körüli időben megjelentek a sértett lakásánál, majd az I. r. terhelt jelzésére a sértett, mivel őt korábbról ismerte, a két terheltet a lakásába beengedte.

[10] A terheltek ezt követően az előzetes tervnek megfelelően a sértettel együtt körbejárták a lakást, azonban a sértett figyelmét ez idő alatt nem sikerült elterelniük és értékeit felkutatniuk, megszerezniük. Az I. r. terhelt végül azért, hogy a sértett vagyontárgyait megszerezze, az ellenállását leküzdje, egy alkalommal közepes erővel a tarkójára ütött. A sértett az ütés következtében nem vesztette el eszméletét, viszont a földre került. Ekkor az I. r. terhelt felhívására a II. r. terhelt - aki a cselekmény alatt végig a sértettel egy helyiségben tartózkodott és tisztában volt élettársa későbbi szándékával - elővett a táskájából egy zsineget és azt átadta az I. r. terhelt részére. Az I. r. terhelt a zsineget a sértett mögé helyezkedve a nyakán átvetette, hátulról, a nyaka jobb oldalán meghurkolta és a sértettet változó intenzitással, hol közepes erővel, hol annál erősebben, legfeljebb 10 percen keresztül fojtogatta. A sértett a zsineggel való fojtás eredményeképpen a helyszínen életét vesztette.

[11] Az I. r. terhelt ezt követően átkutatta a lakást, megtalálta a sértett arany ékszereit, valamint a pénztárcáját, benne 2-3000 forinttal. A terheltek az értékeket magukhoz vették, majd távoztak a lakásból, az I. r. terhelt még aznap az arany ékszereket egy ékszerboltban eladta kb. 50 000 forintért.

[12] A sértett halálához a nyaki verőerek, a légutak és a nyakhoz tartozó idegek leszorítása által kiváltott fulladásos agybénulás vezetett.

[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b), c) és d) pontjaiban meghatározott okokra hivatkozva.

[14] Eszerint a II. r. terhelt cselekményének minősítése törvénysértő, ezért vele szemben törvénysértően súlyos büntetést szabtak ki; a másodfokú bíróság határozatának meghozatalára a II. r. terhelt vonatkozásában a súlyosítási tilalom megsértésével került sor; a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget; továbbá tévesen változtatta meg az elsőfokú bíróság döntését a tekintetben, hogy a terheltek cselekményének elbírálásakor a Btk. 2. §-a szerint melyik jogszabályt kell alkalmazni.

[15] A védő álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság által megállapított tényállásból és a rendelkezésre álló bizonyítékokból nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a II. r. terhelt tudata átfogta a sértett megölését. Amikor átadta a zsineget, legfeljebb azt tudhatta, hogy rablás bűncselekményéhez nyújt segítséget, mivel előtte bántalmazta az I. r. terhelt a sértettet.

[16] A védő szerint a másodfokú bíróság ítélete súlyosítási tilalomba is ütközik, ugyanis a feltételes szabadságra bocsátás eltérő szabályozása miatt a II. r. terheltnek ténylegesen meghosszabbodott a letöltendő büntetése. Törvénysértőnek tartotta az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazását, mivel az elbíráláskori törvény feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó szabályai kedvezőbbek. Ennek kapcsán a Kúria 4/2013. (X. 14.) BK véleményére hivatkozott.

[17] A védő sérelmezte továbbá, hogy a bíróság a II. r. terhelt vallomásai közül a rá nézve terhelőbbet fogadta el. Emellett sértette a másodfokú bíróság ítélete a belső arányosságot, valójában a II. r. terheltre nézve súlyosabb következményt alkalmazott, az enyhítő körülményeket nem vette figyelembe megfelelően. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság indokolása ellentmondásban áll a tényállással, mivel abban az szerepel, hogy a II. r. terhelt már akkor tudta, hogy az I. r. terhelt a sértett megölését tervezi, amikor a zsineget a kérésére a táskájába tette. Az indokolást a II. r. terhelt tudattartalmára vont következtetés vonatkozásában sem tartotta megfelelőnek.

[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Eszerint az első- és másodfokú ítélet a tényállással összhangban, jogszerűen állapította meg a II. r. terhelt bűnsegédi felelősségét emberölés bűntettében, az indítvány e tekintetben nem alapos.

[19] A Btk. 2. §-a kapcsán egyetértett a másodfokú bíróság érvelésével, mivel a Btk. 1. §-a alapján az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet a törvény az elkövetés idején is büntetni rendelt. Jelen esetben egy olyan további minősítő körülmény vonatkozásában is büntetőjogi felelősséget kellett volna megállapítani, melyet az elkövetéskor még nem tartalmazott a törvényi tényállás, ezt azonban a Btk. 1. §-a kizárja. Egyebekben a II. r. terhelttel szemben a törvényes keretek között került kiszabásra a büntetés, felülvizsgálatára nincs lehetőség. A súlyosítási tilalom megsértésére nem került sor, ugyanis az első fokon kiszabott 16 év helyett a másodfokú bíróság 14 év büntetést szabott ki, továbbá a súlyosítási tilalomra vonatkozó rendelkezések között nincs olyan szabály, amely a feltételes szabadságra bocsátást bármilyen formában is figyelembe venné.

[20] A felülvizsgálati indítvány egyebekben a bizonyítékok mérlegelését vitató részében törvényben kizárt, az indokolási kötelezettség elmulasztása sem merülhet fel, miután megállapítható, hogy a bíróság mire alapította a döntését, úgy a tényállás mint a minősítés, illetve büntetéskiszabás terén.

[21] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a támadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[22] A védő a legfőbb ügyészi átiratban foglaltak megismerését követően észrevételében fenntartotta a felülvizsgálati indítványt, és részletesen nyilatkozott a korábbihoz hasonló tartalommal.

[23] A Legfőbb Ügyészség ezt követő átiratában a nyilatkozatát azzal egészítette ki, hogy a felülvizsgálati eljárásban annak vitatására sincs mód, hogy az eljárt bíróságok a büntetéskiszabási tényezőket milyen módon vették figyelembe.

[24] A Kúria az ügyben a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

[25] A II. r. terhelt védője fenntartotta az indítványát kiegészítve azzal, hogy a vádelv is sérült a vádmódosítást követően az elsőfokú eljárásban, továbbá a nyomozó hatóság szabálysértéseket követett el a nyomozás során.

[26] A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratában foglaltakkal egyezően nyilatkozott és a megtámadott határozatok hatályban tartását kérte.

[27] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[28] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[29] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].

[30] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének - a minősítéssel kapcsolatos más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül - a kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[31] A II. r. terhelt védője a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványát kiegészítve a vádelv sérelmére is hivatkozott. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárás befejezését megelőzően történt vádmódosítás felveti, hogy a törvényszék túlterjeszkedett a vádon.

[32] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok - figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjában írtakra -, amennyiben a bíróság törvényes vád hiányában járt el.

[33] A Be. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A (2) bekezdés értelmében törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. A (4) bekezdés alapján a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet, de nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére vonatkozó indítványához. A vád törvényessége tehát alaki és tartalmi követelményeken alapszik, amelynek a vádirat mindenben megfelelt.

[34] A Be. 310. § (1) bekezdése alapján, ha az ügyész - a vád tárgyává tett és azokkal összefüggő tények tekintetében - úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben bűnös, mint amely miatt ellene vádat emelt, a 321. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésig a vádat megváltoztatja.

[35] A főügyészség a II. r. terhelttel szemben az 1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) és d) pontja szerint minősülő társtettesként, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vádat. Az ügyész perbeszédében a vádirati tényállásból mellőzte a II. r. terhelt bántalmazásban való részvételére vonatkozó részt, a minősítést pedig annyiban módosította, hogy a II. r. terhelt a vád tárgyává tett cselekményt nem társtettesként, hanem bűnsegédként követte el.

[36] Következésképpen a vádmódosítás folytán a II. r. terhelt társtettesi elkövetői minőségét megalapozó, azaz őt terhelő magatartás került ki a tényállásból. A vád eredetileg is minősített emberölés bűntette volt a II. r. terhelttel szemben, e minősítés a vádmódosítást követően is ugyanaz maradt, azonban a súlyosabb, társtettesi elkövetői alakzat helyett enyhébb, bűnsegédi bűnrészességet rótt a II. r. terhelt terhére. Lényegében ennek megfelelő a megállapított ítéleti tényállás is, a vádelv nem sérült.

[37] A II. r. terhelt védője törvénysértőnek tartotta a bűncselekmény minősítését, eltérő minősítés megállapítását és az ennek megfelelő büntetéskiszabást indítványozta.

[38] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[39] A védő vitatta, hogy a II. r. terhelt terhére megállapítható a minősített emberölés bűntette.

[40] Az eljárt bíróságok törvényesen minősítették a II. r. terhelt által elkövetett bűncselekményt. Ennek kapcsán a Kúria az alábbiakat emeli ki az irányadó tényállásból:

- A két terhelt előzetes megállapodása lopásra vonatkozott.

- Ennek eredménytelensége miatt (a sértett figyelmét nem tudták elterelni) az I. r. terhelt bántalmazta, leütötte a sértettet, aki földre került.

- Az erőszak kifejtésekor az eredeti tervhez képest szándékváltás történt.

- Ezt követően kérte az I. r. terhelt a II. r. terhelttől a zsineget a táskából. A II. r. terhelt ebben a szituációban adta át a zsineget az I. r. terheltnek, aki azzal rögtön megkezdte a sértett fojtogatását (nyilvánvalóan folytatva a szándékváltást).

- A sértett fojtogatása, megölése relatíve elhúzódó, de legfeljebb 10 percig tartó volt.

- Az I. r. terhelt, miután megfojtotta (megölte) a sértettet, a lakásban értékek után kutatott, majd azok megszerzését követően a II. r. terhelttel együtt a lakásból eltávozott.

- A II. r. terhelt a teljes cselekménysor alatt az I. r. terhelttel, illetve a sértettel egy helyiségben tartózkodott, onnan el nem távozott, az I. r. terheltet meg nem gátolta az élet elleni cselekmény végrehajtásában.

- A zsineg átadására a II. r. terhelt részéről úgy került sor, hogy tisztában volt élettársa későbbi szándékával.

[41] Az irányadó tényállás alapján ekként eldöntendő kérdés, hogy az I. és a II. r. terhelt eredeti, lopási szándékát felváltó, ténylegesen megvalósított tettesi, illetve részesi cselekményei elszigeteltnek tekintendők, avagy szándékegységben végrehajtottnak.

[42] Az emberölés bűntettének tényállása ún. nyitott törvényi tényállás, az elkövetési magatartást nem határozza meg, így körültekintően kell vizsgálni az elkövetők szándékát, legyen az tényállásszerű (tettesi) vagy tényálláson kívüli (részesi).

[43] A rögtönösség nem jelenti, hogy kizárt lenne szándékváltás esetén a részesi szándékegység, aminek a megállapítása nem feltételezi tényállásszerű magatartás külvilágban megnyilvánuló kifejtését, és nem kizárólag fizikai, hanem pszichikai kapcsolat az elkövetők (tettes és részes) között.

[44] A rögtönösség, hirtelenség, másfelől pedig a váratlanság nem ugyanaz. Attól, hogy valami rögtönös vagy hirtelen, még nem jelenti, hogy a másik számára váratlan. Az I. r. terhelt szándékváltása, végső soron a sértett ellen irányuló ölési magatartása olyan cselekménysor részét képezte, amiben kezdettől végig az I. és II. r. terhelt egymás közvetlen közelségében volt, egymásra figyelve, együtt cselekedtek. A részesi magatartás szándékoldali limitálása nem történt meg.

[45] Alapvető kérdés az egymás testközelségében kifejtett magatartás szándéka, ehhez képest a részesi magatartás tudattartalma és az ebből fakadó jogi minősítés. A tudattartalom vizsgálata perdöntő.

[46] Jelen tényállás alapján egyértelmű, hogy a terheltek közül tettesi magatartást a szándékváltást követően kizárólag az I. r. terhelt valósított meg, ugyanakkor tény, hogy a II. r. terhelt a történtek során végig az I. r. terhelt és a sértett testközeli jelenlétében volt, magatartásával nemhogy ellenkezését, hanem a zsineg átadásával kifejezetten a történtekkel egyező szándékát fejezte ki, a sértett elhúzódó megölése, fojtogatása során közvetlen jelenlétének tudata átfogta az I. r. terhelt puszta erőszakon (testi sértésen) túlmenő szándékát, majd az értékek elvétele utáni távozásuk a nyereség realizálását.

[47] Az elkövető, így a bűnsegéd választja meg magatartásának módját, ami helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Amennyiben nem korlátozza a külvilág számára világosan és a társa felé kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető, ekként közvetlen közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.

[48] Ilyen külvilágbeli fizikai feltételek mellett ugyanis önmagában az érzékszervek természetes működése általi felfogóképességből adódóan nincs észszerű alapja és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az elkövető tudattartalma nem fogta át a másik elkövető magatartását.

[49] Az adott körülmények között, aki bizonytalan jelenléte másikra való hatásában, a történések kimenetelében, akkor választhatja, hogy elmegy, eszközt a bűncselekmény végrehajtásához nem biztosít. Amennyiben viszont ott marad, akkor legalább eshetőlegesen tudatában van annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem határolt, nem limitált sem általa, sem más által. Erre vonatkozó, külvilágban felismerhető magatartás hiányában utóbb sem hivatkozhat a ténybeliség ellenében eredményesen arra, hogy kevesebbet gondolt a tettes szándékáról.

[50] A tényállásban pedig ilyen, a saját szándékát egyértelműen kifejező, a másik szándékához képest korlátozó magatartás a II. r. terhelt részéről nincs.

[51] A részes, így a bűnsegéd a tényállásszerű cselekményt nem megvalósítja, hanem ahhoz járul. A részes tetteshez társulása a tettes szándékához történik. A részesi szándék a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, azt kiváltja vagy véghezvitel végett erősíti. Ezért büntetendő a részes.

[52] A részesi szándék ekként nem a véghezvitelt követő, hanem az előtti vagy azzal egyidejű. Ebből az is következik, hogy a részesnek a becsatlakozása idején lehetősége van - ha ebben bizonytalan - behatárolni szándéktartalmát önmaga és a tettes felé, ha azonban ezt nem teszi, tehát a véghezvitel terjedelmét nem korlátozza, akkor számolnia kell azzal, hogy akárcsak folyamatos jelenléte, de jelen esetben az eszköz biztosítása is, olyanra bátorít, ami eredetileg nem állt szándékában. A tudatra vont következtetés alapja ekként ténybeli.

[53] A kifejtettek alapján semmi sem zárja ki az ilyen magatartás szándéktartalmának a tettes ölési szándékával egyezőnek értékelését és az elkövető magatartásának, az ölés bűnsegélyének minősítését.

[54] A II. r. terhelt által átadott zsineggel megvalósított fojtogatás alapján nincs észszerű alapja annak, hogy csupán rablás legyen a bűnsegédi bűnösség tárgya, az egyébként tárgyi oldalon kétségkívül ölési alapcselekmény helyett. Annak érdekében ugyanis, hogy utóbb csak a közbenső stádiumra kiterjedő szándéka miatt feleljen az elkövető, ahhoz a külvilágban érzékelhetően tennie kell. A II. r. terhelt számára ez a választási lehetőség jelen ügyben adott volt, azonban ezzel a lehetőséggel nem élt, ellenkezőleg, a haszon realizálását az eredeti szándéknak megfelelően, de a megváltozott körülmények ellenére is, a társa mellett kitartva elősegítette. Az irányadó tényállás alapján egyértelmű következtetés vonható az elkövetők szándékának korlátlanságára.

[55] Ekként a védői állásponttal szemben a történtek egy cselekménysor részét képezik és egyik cselekvés következik a másikból, a szándékváltás az eredeti terv sikertelenségének a következménye. A szándékváltás folyamata, az elhúzódó élet elleni cselekmény miatt mindez a II. r. terhelt számára váratlannak nem tekinthető, a terheltek cselekményének egységes értékelését megtörő körülmény nem merült fel.

[56] Ekként a II. r. terhelt cselekményének minősítése törvényes, a helyes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, így a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.

[57] A védő sérelmezte az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazását. Álláspontja szerint a II. r. terhelt számára az elbíráláskor hatályos Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján kedvezőbb a feltételes szabadságra bocsátás szabályozása, ezért az enyhébb elbírálást jelentene a II. r. terhelt javára.

[58] Az indítvány e körben a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálatra utal, amennyiben az a kérdés, hogy melyik törvény biztosít enyhébb elbírálást. Ellenben a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont I. és II. fordulata kizárólag akkor biztosítja a jogerős ítélet felülvizsgálatának a lehetőségét, ha a bíróság a cselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése folytán törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztette fel.

[59] Ebből következően viszont - ellentétben a felülvizsgálati indítványban célzottakkal - határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés nem képezi a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálat tárgyát.

[60] Kétségtelen, hogy a jogerő előtt - amint ezt a 4/2013. (X. 14.) BK vélemény is tartalmazza - a határozott tartamú szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés alapot adhat az enyhébb elbírálás címén az új büntetőtörvény alkalmazására. Ez azonban nem jelenti egyben azt, hogy amennyiben az eljárt bíróság mégis az elkövetéskori büntetőtörvény alkalmazása mellett döntött, akkor az e szerinti feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára tartozó - és jogerő felbontására alkalmas - felülvizsgálati okot képez.

[61] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán ugyanis a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés továbbra sem tekintendő a büntetés vagy az intézkedés fogalma alá tartozónak. E vonatkozásban a felülvizsgálat törvényben kizárt.

[62] Részben ezzel összefüggésben hivatkozott a védő a súlyosítási tilalom megsértésére, ugyanis a II. r. terhelt a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának változásával ténylegesen hosszabb időt kell, hogy töltsön a büntetés-végrehajtási intézetben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének megnyíltáig.

[63] A Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja értelmében felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom, éspedig a 354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bekezdés, 549. § (4) bekezdés rendelkezéseinek megsértésével került sor. Ehhez képest a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés a súlyosítási tilalom megsértését meghatározó egyetlen jogszabályhely alá sem vonható, így emiatt a felülvizsgálat, miként a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja kapcsán, úgy a Be. 416. § (1) bekezdés d) pontja vonatkozásában is törvényben kizárt.

[64] Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kiszabott 16 év fegyház helyett 14 évre enyhítette a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést, továbbá cselekményét a többszörös minősültség ellenében egyszeresen minősítette. Ekként a súlyosítási tilalom megsértése fel sem merült.

[65] Mindemellett a következőkre mutat rá a Kúria. A Btk. 1. § (1) bekezdése elvi éllel rögzíti a "nullum crimen sine lege" elvét, mely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével - törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. Ekként kétségtelen, hogy ha egy magatartás az elkövetéskor - akár egyetlen tényállási elem hiánya miatt - nem bűncselekmény, akkor az elbírálás idejére a törvény változása közömbös, az elkövető akkor sem büntethető, ha korábbi magatartása az újabb büntetőtörvény különös részi tényállásának maradéktalanul megfelel.

[66] Más a helyzet azonban, ha az összehasonlítandó két törvényben nincs eltérés az alapesetek viszonyában. A Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának alkalmazásáról olyan esetben is szó lehet, ha az olyan minősített esetre vonatkozik, ami az elkövetéskor még nem létezett. Nem sérti a Btk. 1. § (1) bekezdését annak kimondása, hogy a cselekmény az elkövetéskor még nem vagy meg nem lévő minősítő körülmény szerint minősül, feltéve, hogy ennek büntetési tétele nem lesz több, mint az elkövetéskor hatályos törvény szerinti minősítés alapján, összhatásában pedig a büntetőjogi felelősség elbírálása a terheltre kedvezőbb. Ebben az esetben az új törvény alkalmazása - és azzal az elkövetéskor még meg nem lévő minősítő körülmény megállapítása - a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának is megfelel.

[67] Az alapeset és a minősített eset között ugyanis lényeges különbség, hogy az alaptényállás egyetlen elemének hiánya is már a bűncselekmény hiányát eredményezi, a minősített esetet illetően azonban ez nincs így. A minősített eset alkalmazása a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatának kérdése, nem az elsőé. Az első fordulat arra ad választ, hogy "mi büntetendő", a második pedig arra, hogy "hogyan" büntetendő. Következésképp a mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor emberölésként minősülő cselekmény minősítése az elkövetéskor még meg nem lévő minősítő körülmény szerint nem feltétlen ütközik a "nullum crimen sine lege" elvébe [a Btk. 1. § (1) bekezdésébe]. Ezt követően vizsgálandó az, hogy az elbíráláskori törvény alkalmazása megfelel-e a Btk. 2. § (2) bekezdés második fordulatában írt rendelkezésnek, azaz - az elkövetéskor meg nem lévő minősítő körülmény megállapítása esetén - a cselekmény nem minősül-e súlyosabban, mint az elkövetéskor hatályos törvény alapulvételével.

[68] A felülvizsgálati indítvány a továbbiakban az eltérő anyagi jogi álláspontját részben az ítéleti tényállástól eltérő tényekre alapította. E körben az indítvány indokai szerint a bíróságok bizonyítékértékelő, -mérlegelő tevékenységét támadta. Az irányadó tényállás megalapozatlanságával vagy a bizonyítékok értékelésének téves voltával érvelve azonban nincs lehetőség a bűnösség megállapításának vitatására sem. A védő felülvizsgálati indítványa ezen részében törvényben kizárt.

[69] Ugyancsak a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy a konkrét ügyben az adott terhelt esetében mit tekint enyhítő vagy súlyosító körülménynek, s azt miként értékeli. Anyagi jogi felülvizsgálat tárgyát a büntetéskiszabási tényezők értékelése sem képezheti, így felülvizsgálatban az sem támadható, illetve az sem vizsgálható, hogy az eljárt bíróság miként vette figyelembe a büntetéskiszabás során irányadó szempontokat.

[70] Következésképpen törvénysértő minősítés hiányában, avagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül önmagában a kiszabott büntetés mértéke, a büntetéskiszabás, illetve a büntetéskiszabást befolyásoló tényezők mikénti értékelése felülvizsgálat alapja nem lehet.

[71] A védő által hivatkozott belső arányosság pedig nem képezheti felülvizsgálat részét, a felülvizsgálat ugyanis alanyra koncentrált eljárás, azt vizsgálhatja, akire vonatkozóan a felülvizsgálatot benyújtották.

[72] A nyomozás során esetlegesen elkövetett eljárási szabálysértések felülvizsgálati okot nem képeznek, azok adott esetben - egyéb szigorú törvényi feltételek fennállása esetén - perújítási okot képezhetnek.

[73] A védő kifogásolta indítványában az indokolási kötelezettség teljesítését, illetve sérelmezte a másodfokú bíróság tényállásnak ellentmondó indokolását.

[74] Az indokolási kötelezettség megsértése akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha az oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését, illetve ha a határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen hiányosságok az ügyben eljárt bíróságok határozatai esetében nem állnak fenn, ugyanis az indokolási kötelezettség teljesítése a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontja által meghatározott körben, a szükséges és elégséges mértékben megtörtént, a bíróság értékelő tevékenysége nyomon követhető. Az első- és a másodfokú ítélet rendelkező része és az irányadó tényállás az indokolással (ténybeli és jogi indokolással), a II. r. terhelt bűnösségére vont következtetéssel, a terhére megállapított bűncselekmény minősítésével összhangban van, így a felülvizsgálat ez okból sem alapos. (Ehhez képest a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában található ellentmondásos részeknek az ügy érdemére nem volt kihatása.)

[75] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.899/2017.)