BH 2018.8.215

[1] A törvényszék a 2014. február 13. napján kihirdetett ítéletével a IV. r. terheltet társtettesként elkövetett emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] miatt 8 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a IV. r. terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az ítélőtábla a 2014. szeptember 30. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a IV. r. terhelt szabadságvesztésének tartamát 11 évre súlyosította.

[3] A IV. r. terhelt védője az alapügyben korábban benyújtott felülvizsgálati indítványát a Kúria a 2015. július 7. napján meghozott végzésével - mint törvényben kizártat - a Be. 421. § (2) bekezdése alapján elutasította. A végzés tartalmazta a fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó törvényi figyelmeztetéseket.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a IV. r. terhelt terjesztett elő védője útján felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva.

[5] Az indítványban foglaltak szerint az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a IV. r. terhelt cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntetteként értékelték, annak helyes minősítése elsődlegesen halált okozó testi sértés bűntette lehet, illetve esetlegesen emberölés bűntettének alapesete, amelyre figyelemmel a IV. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés törvénysértő. A IV. r. terhelt a 3/2013. BJE határozat alapján részletesen elemezte a megállapított tényállást, és álláspontja szerint az eljárt bíróságok hiányosan és tévesen értékeltek jelentős körülményeket, mivel a megállapított tényállás nem ad elégséges alapot az ölésre irányuló szándék megállapítására.

[6] A IV. r. terhelt hangsúlyozta, hogy nem állt szándékában a sértett megölése, így abba bele sem nyugodott, kizárólag testi sértésre irányult a szándéka és a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság (luxuria) terheli. Bizakodása nem volt alaptalan, azt az ítéleti tényállás adatai alátámasztották. Hivatkozott arra, hogy a cselekvősége az I. és II. r. terheltétől elkülönült, így helytelen az a következtetés, hogy a sértett halálához valamennyiük által kifejtett bántalmazás összessége vezetett. Az általa kifejtett elkövetési magatartás nem utalt testi sértést meghaladó szándékú bántalmazásra, olyan motívum nem került feltárásra, amely az ölési szándékra kiterjedő tudattartalom irányába mutatott volna. Az I. és II. r. terhelt a bántalmazást folytatta, átvette, ő azonban ettől már elhatárolódott, így nem alakult ki szándékegység közöttük.

[7] Kifejtette, hogy a tényállás részben iratellenes megállapításokat, téves ténybeli következtetéseket tartalmaz, amely megalapozatlanság téves jogkövetkeztetést és téves minősítést eredményezett esetében.

[8] Erre tekintettel a cselekményének minősítése helyesen a Btk. 164. § (8) bekezdés II. fordulata szerinti halált okozó testi sértés bűntette.

[9] Az indítvány szerint, amennyiben a halált okozó testi sértés megállapítására nem kerülne sor, abban az esetben is a cselekmény legfeljebb emberölés alapesetének minősülhet, figyelemmel arra, hogy rögtö­nös indulati cselekményről volt szó, az eszközös bántalmazásnál már nem volt jelen. A terhére róható elkövetési mód, a sérülések száma és jellege összességében nem tekinthető az átlagot lényegesen meghaladó mértékben embertelennek vagy brutálisnak. Ekként a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülménye megállapítására nem kerülhetett volna sor.

[10] Mindezek alapján a IV. r. terhelt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogerős határozatot változtassa meg, a cselekményt a fentiek szerint minősítse és a kiszabott büntetést enyhítse.

[11] A felülvizsgálati indítvány kitért arra is, hogy a Kúria a 2015. július 7-én kelt határozatával a IV. r. terhelt védője által korábban benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasította, azonban figyelemmel arra, hogy nem tartalmi ismétlésről van szó, az indítvány érdemi elbírálását ez nem akadályozhatja.

[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Mindenekelőtt azonban kifejtette, hogy a IV. r. terhelt védőjének korábbi indítványát a Kúria érdemben nem vizsgálta, amelyhez képest megállapítható, hogy a más jogosult - azaz a terhelt - újabb indítványa elutasításának a tartalma szerint nem lenne helye. Erre figyelemmel helytállónak tartotta azt a megállapítást, hogy a IV. r. terhelt felülvizsgálati indítványában felhozott kifogások alapján az eljárást érdemben kell lefolytatni.

[13] Kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány - részben az anyagi jogi érveléssel is összefüggően - az egyes ténymegállapítások megalapozatlanságára, helytelenségére és iratellenességére, illetve valamely bizonyíték elfogadásának hiányára hivatkozik. Mindezek azonban a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendő jogerős határozat tényállásától eltérő tényállításokra hivatkoztak és kifejezetten a bíróságok ténymegállapító tevékenységét támadták, ezért a felülvizsgálat során figyelembe nem vehetők.

[14] Ezen túlmenően a legfőbb ügyészi átirat a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok alátámasztására felhozott érveket nem találta megalapozottnak.

[15] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány helytállóan idézte a jogegységi határozatban írtakat, azonban elemzése során a konkrét ügy körülményeitől elszakadt és az irányadó tényállással ellentétes ténybeli okfejtésre alapozta az eltérő minősítésre vonatkozó kifogását.

[16] Ezzel szemben a Legfőbb Ügyészség által kifejtettek szerint a tényállásban rögzített elkövetési körülmények mellett csak arra vonható következtetés, hogy a IV. r. terheltet a sértett haláláért legalább eshetőleges szándék terhelte. Az együttesen, egyetértésben végrehajtott nagy erejű, durva bántalmazás során feltétlenül számolnia kellett a súlyos eredménnyel, ekként magatartásának következményeit szükségszerűen előre látta, de az iránt közömbösséggel viseltetett. A halálos eredmény vonatkozásában a gondatlansága szóba sem kerülhet.

[17] A társtettesi minősítésnek az alanyi és a tárgyi feltételei egyaránt megvalósultak, a terheltek ugyanis szándék- és akarategységben, egymás tevékenységét kölcsönösen kiegészítve vettek részt a sértett életének kioltásában.

[18] Törvényesen került sor a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapítására is, mivel a tényállásban rögzített körülmények alapján a terheltek nemcsak az élet kioltásával rendszerint együtt járó, hanem azt lényegesen meghaladó testi és lelki gyötrelmet okoztak a sértettnek. Cselekményüket pedig egyúttal indok nélkül, féktelenül tobzódó indulatban és brutalitással, emberi mivoltukból kivetkőzve, a kiszolgáltatott sértett emberi méltóságának mély megalázásával követték el. Ebből következően a törvényes minősítés mellett a kiszabott büntetés is törvényes.

[19] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott ítéleteket a IV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[20] A IV. r. terhelt védője észrevételeit írásban előterjesztette, melyben a terhelt felülvizsgálati kérelmében foglaltakhoz csatlakozott. Emellett kifejtette, hogy a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Jelezte továbbá, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa tartalmazza a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt felülvizsgálati okra történő utalást is, azt, hogy az első- és másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett maradéktalanul eleget.

[21] A védő a IV. r. terhelt felülvizsgálati indítványában foglaltaknak megfelelő döntést kérte a Kúriától.

[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozást az indítványban írtak alapján a törvényben kizártnak tartotta. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok hiánytalanul eleget tettek az indokolási kötelezettségnek, a feltárt bizonyítékokat megvizsgálták, egyenként és összességében értékelték és kimerítően számot adtak arról, hogy melyekre alapították a tényállást, mely bizonyítékot vetettek el, továbbá az alkalmazott jogszabályokhoz vezető következtetéseiket is rögzítették.

[23] A védő által hivatkozottak - a terhelti felülvizsgálati indítvány 7-9. oldalain található érvek - döntően a bíróság által elfogadott bizonyítékok hitelességét, az azokkal ellentétes bizonyítékok el nem fogadását, s ezzel a bizonyítékértékelés módját és eredményének helyességét vonják kétségbe, valójában a IV. r. terhelt védekezésének el nem fogadását sérelmezik. Azaz a beadvány az indokolási kötelezettség elmulasztásán keresztül a bíróságok mérlegelő tevékenységét támadja, ami felülvizsgálatban kizárt. Egyebekben a Legfőbb Ügyészség a korábbi nyilatkozatában foglaltakat és a megtett indítványait fenntartotta.

[24] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés I. fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[25] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[26] A Kúria mindenekelőtt az indítványozás jogosultsága kapcsán kellett, hogy állást foglaljon, tekintettel arra, hogy a IV. r. terhelt védője korábban már terjesztett elő az ügyben felülvizsgálati indítványt. A Kúria e vonatkozásban egyetértett a felülvizsgálati indítványban, illetve a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtett érveléssel.

[27] Eszerint a IV. r. terhelt korábbi meghatalmazott védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva nyújtott be felülvizsgálati indítványt a jogerős ügydöntő határozat ellen azt sérelmezve, hogy a másodfokú bíróság által a IV. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartama eltúlzottan súlyos.

[28] A Kúria a 2015. július 7. napján tanácsülésen meghozott végzésével a védő felülvizsgálati indítványát, mint törvényben kizártat a Be. 421. § (2) bekezdése alapján elutasította.

[29] A Be. 418. § (3) bekezdése alapján minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt [kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány a Be. 416. § (1) bekezdés e) vagy g) pontján alapul], továbbá minden kifogást csak egy alkalommal lehet érvényesíteni, ismétlésnek helye főszabályként nincs [Be. 421. § (3) bek.].

[30] Nem jelent azonban ismétlést, ha a IV. r. terhelt a védője korábbi indítványának elutasítását követően maga nyújt be indítványt, amelynek tartalma alapján elutasításnak nincs helye.

[31] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[32] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].

[33] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[34] A felülvizsgálati indítvány azonban a törvénysértő minősítésre, illetve az ehhez kapcsolódó törvénysértő büntetés kiszabására vonatkozóan, az anyagi jogi érvelésével összefüggően, valójában a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét vitatta. A felülvizsgálati indítvány azon kifogásai, amelyek az egyes ténymegállapítások megalapozatlanságára, helytelenségére, iratellenességére, illetőleg valamely bizonyíték elfogadásának hiányára vonatkoztak - és a terhelti védekezést előtérbe helyezve, részben eltérő tényállításokat az irányadó tényállás helyébe állítva - a bíróságok mérlegelését, az irányadó tényállás megalapozottságát támadták, ami felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[35] Ehhez kapcsolódóan merült fel az indokolási kötelezettség megsértése is, azonban ennek címén az indítvány az irányadó tényállást támadta úgyszintén, részben eltérő tényállás megállapítását célozva.

[36] Az indokolási kötelezettség megsértése egyrészt azt jelenti, hogy az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során, másrészt azt, hogy ha másról szól, mint a rendelkezés.

[37] Ugyanakkor az értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a Be. 423. § (1) bekezdésének megkerülését jelentené. Következésképpen az indítvány e vonatkozásban is kizárt.

[38] A IV. r. terhelt vitatta a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette megállapíthatóságát, hivatkozva arra, hogy szándéka testi sértésre irányult, a halálos eredmény tekintetében csupán a tudatos gondatlanság állapítható meg, azaz a cselekmény halált okozó testi sértés bűntetteként minősítendő. E körben tett másodlagos indítványa alapján pedig a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapítását tartotta tévesnek, így a cselekménye legfeljebb emberölés bűntettének alapesetét valósíthatta meg. Ekként az eltérő minősítésre tekintettel a büntetés enyhítésére kell, hogy sor kerüljön.

[39] A felülvizsgálati indítvány minősítést és az ahhoz kapcsolódó büntetéskiszabást támadó részében alaptalan.

[40] A jogerős ítéleti tényállás alapján a terheltek, azaz a IV. r. terhelt is végig együttesen, egységesen, egymás tevékenységéről tudva léptek fel a sértettel szemben.

[41] A III. r. és a IV. r. terhelt együttesen bántalmazta a sértettet, elmenekülni sem hagyták, majd ebbe a bántalmazásba kapcsolódott be, azt folytatva az I. r. és a II. r. terhelt.

[42] Ekként a III. r. és a IV. r. terhelt, majd az I. r. és a II. r. terhelt által kifejtett elkövetési magatartás, a sértett bántalmazása egymást kiegészítve, elősegítve, erősítve, folyamatosan, kitartóan, alapvetően egymás jelenlétében zajlott.

[43] A cselekmény egységes értékelését, a terheltek közötti szándékegységet megtörő, annak megállapítása ellen ható körülmény nem merült fel, ilyennek a IV. r. terhelt rövid eltávozása semmiképpen sem tekinthető.

[44] Ebből következően a IV. r. terhelt cselekményének önálló, a társaitól eltérő értékelésére sor nem kerülhetett.

[45] Az emberölés bűntettének megállapításához nem szükséges a bántalmazást megelőző ölési szándék megléte, azaz a sértett megölésének előzetes elhatározása. A cselekmény végrehajtása során kialakuló rögtönös szándék ugyanúgy megalapozza az élet elleni bűncselekmény megállapítását, mint az előzetesen meglévő ölési szándék.

[46] A cselekmény végrehajtása során kialakult rögtönös, eshetőleges ölési szándék megállapítására az irányadó tényállásban írt elkövetési körülmények kétségkívül alapot adnak.

[47] Eszerint a jelentős erőfölényben lévő, négy, magas, erőteljes testalkatú fiatal terhelt - köztük a IV. r. terhelt - támadt rá az idősebb, alacsonyabb, vékonyabb, gyengébb testalkatú sértettre, akit mindenféle testhelyzetben (álló, ülő, fekvő) testszerte, kitartóan, többszörösen bántalmaztak kézzel, ököllel, lábbal és eszközzel. Ráadásul ennek során éppen a IV. r. terhelt volt az, aki a menekülő sértettet földre vitte, több esetben hátba rúgta és a földön fekvő, teljesen kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett hátára - a III. r. terhelttel együtt - többször, nagy erővel rátaposott, ezáltal a sértett halálához vezető sérüléseket jelentős mértékben előidézve (ezen testtájék vetületében életfontos szervként a tüdő található).

[48] Ezen körülményekből, ahogyan azt a törvényszék és az ítélőtábla indokolásában részletesen kifejtette, kizárólag az ölési szándék meglétére lehetett következtetni, arra, hogy a IV. r. terhelt tudata átfogta annak lehetőségét, hogy a bántalmazás következményeként a sértett halála is bekövetkezhet, mely következmény iránt közömbös maradt, abba belenyugodott.

[49] Az ítéleti tényállás mellett a halálos eredmény vonatkozásában a gondatlanság fel sem merülhetett.

[50] A gátlástalanul, rendkívüli brutalitással, embertelenséggel végrehajtott, hosszas bántalmazás következtében a sértett rendkívül nagy számú, 74 rendbeli külső sérülést és számos belső sérülést szenvedett el. A sértettet legalább 40-50 rendbeli direkt erőbehatás érte, közöttük több kifejezetten nagy erejű volt. A sértett sérülései emellett jelentős fájdalommal is jártak, amely a halál bekövetkeztével szükségszerűen együtt járó testi és lelki szenvedést meghaladó mértékű volt. Következésképpen az élet elleni cselekmény különös kegyetlenséggel elkövetettkénti minősítése is törvényes.

[51] A minősítés törvényes és az annak alapján kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.

[52] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 1.002/2017.)