BH 2019.1.1

Ha a tettes az általa kifejtett tevékenység folytán a halálos eredmény bekövetkezésének bár távoli, de ki nem zárható lehetőségét látja, s annak elmaradása csak a véletlenen múlhat, az emberölés eshetőleges szándékú megállapításának van helye [Btk. 10. §, 160. § (1) bek.].

II. Az áramnak jogellenes kerítésbe vezetése miatt az elkövető nem tekinthető olyannak, mint aki foglalkozási szabályok hatálya alatt áll, ugyanis nem limitált veszélyhelyzetet hoz létre, mert semmit nem tesz a halálos eredmény bekövetkezése veszélyének korlátozása, behatárolása érdekében, ezért cselekménye nem minősíthető foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének [Btk. 165. § (1) bek., (3) bek. I. tétel].

[1] A törvényszék a 2017. március 30-án kelt ítéletével a vádlottat az ellene emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. f) és i) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] A vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla a 2018. január 30-án meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; a vádlottat bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében [Btk. 165. § (1) bek. és (3) bek. I. tétel], és ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.

[3] A másodfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére - cselekményének eltérő minősítése és büntetés kiszabása végett - jelentett be fellebbezést.

[4] A vádlott és védője a másodfokú ítéletet tudomásul vette.

[5] Az ügyészi fellebbezés indokai szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás megalapozott, ezért a másodfokú bíróság nem egészíthette volna ki a tényállást, annak oka kizárólag az volt, hogy a vádlott cselekményét a vádtól eltérően lehessen minősíteni. Az első- és a másodfokú bíróság is tévesen állapította meg, hogy a vádlott ugyan előre látta cselekményének lehetséges következményeit, azonban könnyelműen bízott azok elmaradásában, és ezen bizakodása nem volt alaptalan.

[6] Az ügyészi álláspont szerint a terhelt eshetőleges szándékkal követte el a cselekményét, az alkalmas volt emberélet kioltására, ezen eredmény pedig csak a terhelten kívül álló körülmények miatt nem következett be. A vádlott cselekményének következtében a halálos áramütés lehetősége - ugyan több feltétel együttes teljesülése esetén, de - fennállt mind száraz, mind csapadékos időben. A vádlott tisztában volt magatartása lehetséges következményeivel, és ezekbe belenyugodott; a következmények elmaradása iránti bizakodása alaptalan volt. Ezért a vád szerinti minősítés alkalmazása, és amiatt büntetés kiszabása indokolt.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és a terhelt cselekményének a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés f) és i) pontja szerint emberölés bűntette kísérletekénti minősítését, valamint börtönbüntetés kiszabását, és annak végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta.

[8] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság csupán ténybeli következtetés útján egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, ugyanakkor annak további pontosítása szükséges azzal, hogy az áram alá helyezett kerítésszakasz az ott lévő akácfák ellenére a sértettek által megközelíthető volt. Az ezzel ellentétes megállapítást pedig - miszerint az áram alá helyezett kerítés olyan rövid, és nehezen megközelíthető, hogy csak további feltételek együttes fennállása esetén okozhatott volna halálos áramütést, és amit kizárt az a következtetés, hogy a vádlott a véletlenre bízta a halálos eredmény elmaradását - az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzni kell.

[9] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, cselekményének minősítése azonban téves. Az ölési szándék akkor áll fenn, ha az elkövető tudata azon tényeket átfogja, amelyek az emberölés tárgyi oldalának tényállási elemeit alkotják. Nem tudatos gondatlanságról, hanem eshetőleges szándékról van szó, ha a halálos eredmény elmaradását illetően az elkövető legfeljebb a véletlenben bízhatott. Ezzel ténylegesen az eredmény bekövetkezésébe belenyugodott.

[10] A vádlott tudta, hogy hálózati feszültséget vezetett a kerítésbe, és tudta, hogy az alkalmas az emberi élet kioltására. Ugyancsak tudta, hogy szomszédjában nemcsak a távol tartani szándékozott ebek, hanem két felnőtt és egy gyermek is él, ugyanakkor saját hozzátartozóit sem figyelmeztette. Alappal nem bízhatott tehát abban, hogy a felsoroltak egyike sem érinti meg a kerítést; alaptalan bizakodás esetén pedig eshetőleges szándék állapítandó meg.

[11] A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 391. § (2) bekezdés második fordulata alapján nyilvános ülésen bírálta el.

[12] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbviteli főügyészség másodfellebbezését és a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által ténybeli következtetés útján kiegészített tényállás megalapozott, azonban további pontosításra szorul, mert az az ítéleti megállapítás, miszerint "a körülményekre tekintettel kizárt, hogy a vádlott a véletlenre bízta a halálos eredmény elmaradását", iratellenes. Ezzel szemben a vádlott szomszédjában lakó két felnőtt személy vallomása, a helyszíni szemle adatai alapján, valamint az akkor készített szakvélemény alapján is az állapítható meg, hogy az áram alá helyezett kerítésszakasz megközelíthető volt mind a két ingatlan felől.

[13] Az ügyészi álláspont szerint a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a minősítése azonban téves. A vádlott tudata átfogta azt, hogy a kerítésbe vezetett áram halálos eredményt is okozhat. Nem állt fenn olyan körülmény, amelyet mérlegelt volna és arra a következtetésre juthatott volna, hogy a halálos eredmény bekövetkezésének elmaradásában alappal bízhat, ezért belenyugodott az eredmény bekövetkezésébe, így eshetőleges szándéka megállapítható.

[14] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet változtassa meg, és a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés f) és i) pontja szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének minősítse, a vádlottal szemben szabjon ki börtönbüntetést, amelynek végrehajtását próbaidőre függessze fel.

[15] A vádlott védője a nyilvános ülésen nem értett egyet a tényállás helyesbítésére vonatkozó ügyészi indítvánnyal; álláspontja szerint az az ítéleti megállapítás, miszerint az áram alá helyezett kerítés megközelítése az akácfák és a sűrű aljnövényzet miatt akadályozott volt, nem iratellenes, sőt éppen ez felel meg a fényképeken is látható helyzetnek.

[16] Kiemelte, hogy jelen esetben az áram egy olyan rossz minőségű kerítésbe lett vezetve, aminek a vezetőképessége, ellenállása azt eredményezte, hogy a rákötési ponttól számítva, egy 60-80 cm átmérőjű körön túl nem volt lehetőség arra, hogy az bárkinek az életét veszélyeztesse. Nagyon sok körülménynek kellett volna együtt hatnia ahhoz, hogy a halálos eredmény bekövetkezzen. A vádlott eredetileg éjszakára kapcsolta be a kerítésbe vezetett áramot, csak a vádbeli nap reggelén felejtette el kikapcsolni a kerítésszakaszról az áramot. Szándéka kizárólag a kutyák távol tartására irányult, még eshetőleges szándék sem merült fel benne arra, hogy emberi életet veszélyeztessen. A villamosmérnök szakértő is megállapította, hogy a kerítésbe vezetett áram az emberi életre nem volt hatással, de az állatokat valóban távol tartotta.

[17] A védő hivatkozott arra is, hogy a vádlott döntési képességében korlátozott volt, bár tudta, hogy mit tesz, de az életkorából és az ehhez kapcsolódó demenciából fakadóan a rendelkezésre álló lehetőségek közül egy rossz megoldást választott.

[18] A védő álláspontja szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás és jogi értékelés a helytálló, ezért azzal egyező tartalmú határozat meghozatalát kérte.

[19] A Kúria mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezések alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak. Ennek a törvényi előfeltétele - az első- és másodfokú ítélet közötti eltérés a bűnösség kérdésében - teljesült; a vádlott bűnösségének megállapítása a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében - az emberölés bűntettének kísérlete miatti, első fokon történt felmentése ellenében - a Be. 386. § (1) bekezdés a) pontja alapján a harmadfokú eljárást megengedhetővé tette.

[20] Ezért a Kúria a Be. 387. § (1) bekezdésében meghatározott terjedelemben felülbírálta a másodfokú bíróság ítéletét, és az azt megelőző eljárást. Tekintetbe vette azonban, hogy a törvény szerint a teljes körű felülbírálati kötelességhez nem társul teljes körű döntési jogkör: csak az ún. abszolút eljárási szabálysértéseknek vannak eljárásjogi konzekvenciái a harmadfokú eljárásban, más - relatív természetű - eljárási szabálysértés észlelhető csupán, de a harmadfokú eljárás eredményeként nem küszöbölhető ki. A támadott ítélet megalapozatlansága pedig csak az iratok tartalma alapján, vagy a ténybeli következtetés helyesbítésével korrigálható. Amennyiben erre nincs lehetőség, a támadott ítéletek hatályon kívül helyezésének és új eljárás elrendelésének van helye.

[21] A felülbírálat során a Kúria sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem észlelt olyan lényeges, különösképp a Be. 373. § (1) bekezdés I-III. pontjában meghatározott, ún. feltétlen eljárási szabálysértést, amely alapot adhatna a támadott határozat hatályon kívül helyezésére.

[22] Megállapította, hogy a másodfokú eljárásban a vádlott bűnösségének megállapítására és büntetés kiszabására ténybelileg az első fokon felmentéssel érintett cselekmény kapcsán, a vádlott terhére bejelentett joghatályos ügyészi fellebbezés alapján került sor, ezért e rendelkezések meghozatalát a Be. 354. §-a szerinti súlyosítási tilalom nem akadályozta.

[23] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott; ugyanakkor azt a másodfokú bíróság - több okból is - tévesen egészítette ki. A tényállás tartalmazza, hogy a vádlott mit cselekedett; annak rögzítése, hogy e magatartásával a vádlott foglalkozási szabályt szegett, és annak következtében veszélyhelyzetet hozott létre, nem ténymegállapítás, hanem a jogkövetkeztetés, és ekként a jogi értékelés része. Ez okból a tényállás kiegészítése szükségtelen; a másodfokú bíróság e jogkövetkeztetést - eljárásjogi szempontból - az elsőfokú ítéletben rögzített tényállás alapján is megtehette volna.

[24] Ugyanakkor az említett jogkövetkeztetés érdemben téves; a vádlott cselekménye teljes egészében jogellenes volt, ezért annak során a vádlott nem állt foglalkozási szabályok hatálya alatt, és nem is limitált veszélyhelyzetet hozott létre, mert nem tett semmit a halálos eredmény bekövetkezése veszélyének korlátozása, behatárolása érdekében. Önmagában az, hogy a választott elkövetési mód mellett az eredmény tényleges megvalósulásának valószínűsége csekély, nem jelenti azt, hogy a vádlott szándéka csak a veszélyhelyzetre limitált, a kis valószínűséggel, de reális eséllyel bekövetkező eredményre már nem terjed ki.

[25] Ezért a Kúria a másodfokú bíróság általi tényállás-kiegészítést mellőzi, ugyanakkor nem látott okot a Legfőbb Ügyészség átiratában indítványozott további tényállás-kiegészítésre [Be. 388. § (2) bek.] sem. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból is kitűnik ugyanis, hogy a kerítés halálos eredmény előidézésére alkalmas feszültségű áram alá helyezett szakaszának a megközelítése nem volt lehetetlen. Következik ez már önmagában abból is, hogy az említett kerítésszakasz felületének elváltozását K. F. sértett a lakásának teraszáról is észrevette. Nyilvánvaló, hogy ha a kerítés adott része szabad szemmel, távolabbról akadály nélkül belátható, úgy megközelítése is lehetséges.

[26] Ugyancsak nem szükséges mellőzni az elsőfokú ítéletnek sem a tényállási részében, hanem a jogi indokolásban elhelyezett azon okfejtését, miszerint az ott írt körülmények miatt kizárt, hogy a vádlott a véletlenre bízta volna a halálos eredmény bekövetkeztését. Ez ismét csak a vádlotti szándékra vonatkozó jogkövetkeztetés, ami a jogi értékelés része, így a harmadfokú eljárásban a tényállás érintetlenül hagyása mellett is helyesbíthető.

[27] A tévesen tényállásba emelt, és érdemben is téves jogkövetkeztetés mellőzése mellett tehát a másodfokú bíróság által ítélkezésének alapjául elfogadott tényállás megalapozott, így a Be. 388. § (1) bekezdése alapján a harmadfokú eljárás során is irányadó volt.

[28] E tényállás alapján a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, cselekményének minősítése azonban téves.

[29] Amint arra a Kúria már utalt, a vádlott a tényállásban rögzített elkövetési magatartásának kifejtése során nem állt a foglalkozási szabályok hatálya alatt, és nem is limitálta szándékát a testi épség, egészség veszélyeztetésére. Ezért cselekménye nem minősülhet a Btk. 165. § (3) bekezdése szerinti foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének.

[30] Az emberölés bűntette [Btk. 160. § (1) bek.] ún. nyitott törvényi tényállás; a más ember életének kioltására alkalmas emberi magatartások sem taxatíve, sem példálózva fel nem sorolhatók. Ezért az emberölés bűntette bármilyen elkövetési magatartással megvalósítható, ami alkalmas az emberi élet kioltására; az egyenes és eshetőleges szándékkal is elkövethető.

[31] Jelen esetben a vádlott nem csupán absztrakt veszélyhelyzetet hozott létre, de szándéka még a közvetlen veszély okozásán is túlment. A hálózati feszültség kerítésbe vezetése - ugyan feltételekkel, de - a megalapozott, irányadó tényállás szerint kétségkívül alkalmas volt a halálos eredmény előidézésére; fel sem merült, hogy a vádlott e tekintetben tévedésben lett volna.

[32] A szándékosság megállapításának feltétele, hogy az elkövető tudata a cselekmény elkövetésének az időpontjában átfogja a törvényi tényállás valamennyi tárgyi elemét (értelmi oldal), és a magatartás lehetséges következményeit kívánva vagy pedig abba belenyugodva cselekedjék (érzelmi oldal) (Btk. 7. §).

[33] A bírói gyakorlat szerint az ölési szándék akkor áll fenn, ha az elkövető tudata mindazon ténykörülményeket átfogja, amelyek az emberölés törvényi tényállásának a tárgyát és a tárgyi oldal elemeit alkotják. Ezért nem luxuriáról (tudatos gondatlanságról), hanem eshetőleges szándékról van szó, amikor a halál elmaradását illetően az elkövető legfeljebb a véletlenben bizakodhatott. Aki ugyanis az eredmény elmaradását a véletlenre bízza, az ténylegesen belenyugszik az eredmény bekövetkezésébe (BH 2001.255.II.).

[34] Jelen esetben ez történt. Bár nem vitásan a választott elkövetési mód mellett a halálos eredmény bekövetkezése több feltétel együttes megvalósulását kívánta volna meg, azonban ezek kivétel nélkül kívül estek a vádlott hatókörén, így az, hogy a feltételek egy időben már a vádlott további cselekvősége nélkül is megvalósulnak, nem volt eleve kizárt, lehetetlen. A halálos eredmény bekövetkezésének feltételei között nem volt olyan, amit a vádlott uralma alatt tartott volna, magatartásának hatókörébe esett. Ezért kizárólag a véletlenen múlott, máson nem is múlhatott, hogy azok megvalósulnak-e, mielőtt a kerítésbe vezetett áramot (eredmény bekövetkezte nélkül) valaki észleli és felfedi. Ezért az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes okfejtése téves.

[35] A vádlott tudata átfogta, hogy az általa választott "birtokvédő módszer" következtében megsérülhet valaki úgy, hogy az életét veszíti. Ez ellen semmit nem tett, pedig a szándékosság kizárásához elegendő lett volna akár csupán figyelmeztetni az érintetteket. Ekként azonban belenyugodott a halálos eredmény eshetőségébe, azt a véletlenen kívül semmi más nem gátolta meg. Szándéka ezért - eshetőlegesen - a halálos eredmény okozására is kiterjedt. Az eredmény létrejöttének esélye (valószínűsége), ha az elkövető semmit nem tesz, és olyan elkövetési módot választ, amikor már nem is tehet annak elkerülése érdekében, ettől elkülönül; a kísérlet távoli volta csupán a büntetés kiszabása körében vehető tekintetbe.

[36] Ugyanakkor az emberölés bűntette kísérletének csupán az alapesete róható a vádlott terhére; nem állapítható meg sem az emberölés kísérletének a több emberen [Btk. 160. § (2) bek. f) pont], sem a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére való [Btk. 160. § (2) bek. i) pont] elkövetése sem. Az adott körülmények között kizárható, hogy a kerítés halálos eredmény előidézésére alkalmas rövid szakaszát egyszerre több ember érintse meg akként, hogy valamennyiük esetében megvalósuljon a halálos eredmény bekövetkezésének az összes feltétele, mint ahogy az is, hogy egy személy megsérülését követően más ember is megfogja az áram alá helyezett kerítésszakaszt. A vádlott tudata sem terjedhetett ki tehát erre.

[37] Ugyanakkor jelen esetben maga a kísérlet is igen távoli. Ezért pusztán az a tény, hogy a kerítéssel elválasztott két ingatlanban élő több személy között egy gyermekkorú is volt, nem nyújt elég ténybeli alapot annak megállapítására sem, hogy a vádlott szándéka - akár eshetőlegesen - tizennegyedik életévét be nem töltött személy életének kioltására irányult volna.

[38] Ezért a Kúria a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének a Btk. 10. § (1) bekezdése szerinti kísérleteként minősítette.

[39] E cselekmény büntetési tétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ezért a vádlottal szemben a Btk. 65. § (1) bekezdésében írt próbára bocsátás nem alkalmazható, de az élet elleni szándékos bűncselekmény tárgyi súlyával - az adott körülmények között - egyébként is csak szabadságvesztés-büntetés kiszabása állhat arányban.

[40] A másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket helyesen ismerte fel, azonban a megváltozott minősítés mellett meghatározó jellegű, további enyhítő körülmény a kísérlet igen távoli volta, de nem súlyosít a több ember életének veszélyeztetése sem.

[41] A Btk. 82. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne, és ez alapján, ha a büntetési tétel alsó határa tízévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb ötévi, ha pedig ötévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb kétévi szabadságvesztést lehet kiszabni [Btk. 82. § (2) bek. a) és b) pont]. A hivatkozott törvényhely (4) bekezdése szerint kísérlet esetében, ha a (2) bekezdés alapján kiszabható büntetés is túl szigorú lenne, a büntetést a (2) bekezdés soron következő pontja alapján lehet kiszabni. Ekként jelen ügyben a vádlottal szemben az ún. "kétfokú enyhítés" teljes kimerítésével legalább egyévi szabadságvesztés szabható ki. A Kúria úgy találta, hogy az idős életkorú, de teljesen büntetlen előéletű vádlottal szemben, elsősorban cselekményének igen távoli kísérlet voltára tekintettel a kétszeres enyhítés törvényi lehetőségének teljes kimerítése indokolt.

[42] A Btk. 85. § (1) bekezdése szerint a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető, ha - különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel - alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. Az elkövetéskor 73 éves, jelenleg 76 éves, ugyanakkor teljesen büntetlen előéletű vádlott esetében e feltétel maradéktalanul megvalósult. A próbaidő a Btk. 85. § (2) bekezdése szerint egy évtől öt évig terjedhet; a Kúria a jelentős időmúlásra is tekintettel azt szintén a törvényi minimumban állapította meg.

(Kúria Bhar. III. 561/2018.)