BH 2021.3.64

Nem csupán a fizikai ráhatással járó fájdalomérzetnek van jelentősége, hanem annak a lelkiállapotnak is, amibe az elkövetés folytán a sértett kerül. Az ölés rossz, viszont nyilvánvaló többletgyötrelmet jelent az olyan ölési magatartás, ami szakadatlansága folytán teljes reménytelenségbe űzi a sértettet, aki ennélfogva saját halála szörnyűségét nemcsak fizikailag szenvedi el, hanem azt át is éli [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont].

[1] A törvényszék a 2018. szeptember 5. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont], ezért az I. r. terheltet 8 év szabadságvesztésre és mellékbüntetésül 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A II. r. terheltet emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] miatt mint bűnsegédet 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Mindkét terhelt esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a terheltek legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad része kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, a sértett polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, és rendelkezett a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. szeptember 17. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy az I. r. terhelt esetében a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét 8 évre, a II. r. terhelt szabadságvesztés-büntetését 3 év 8 hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetését 4 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára és a b) pont ba) alpontjára alapítottan -, elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése, másodlagosan a határozat megváltoztatása érdekében.

[4] Indokai szerint az eljárt bíróság által megállapított tényállás súlyos mértékben hiányos, mivel az nem tartalmazza a terheltek és a sértett fizikai jellemzőinek leírását, hiányzik a sértett sérüléseinek teljes körű megállapítása, valamint a terheltek tudattartalmára vonatkozó ténymegállapítások is hiányosak. Álláspontja szerint a meghatározott tényállás alapján nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a II. r. terhelt pontosan milyen mechanizmus során, mikor, hol és milyen sérüléseket szenvedett el, továbbá a sértett által elszenvedett sérülések milyen erőbehatás eredményeként keletkeztek. Az elkövetés konkrét helyszínei és mozzanatai egymás után való rögzítésének, továbbá a sértett gázpisztollyal összefüggő tudattartalmának leírása hiányában abban a kérdésben sem lehet ítéleti bizonyossággal állást foglalni, hogy a sértett jogos védelmi helyzetben volt-e, avagy jogtalan támadóként cselekedett. Ezen hiányosságok alapján nem dönthető el egyértelműen az indítványozó szerint, hogy a terheltek vagy a sértett volt-e jogos védelmi helyzetben, avagy kölcsönös verekedés zajlott, szemben a jogerős ítélet azon megállapításával, hogy a sértett volt védekező helyzetben.

Az indítvány szerint tévesen került sor a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapítására, mivel a terheltek cselekménye legfeljebb a Btk. 160. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntette kísérletének minősülhet. Hivatkozott arra, hogy a cselekmény rövid ideig tartott, a sértett a nála lévő eszközzel védekezett, azzal a terhelteknek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket is okozott, mindezek alapján a különös kegyetlenséggel elkövetésre jogi következtetést levonni nem lehet. Elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a megtámadott határozat megváltoztatását, a törvénynek megfelelő minősítést és büntetés kiszabását indítványozta.

[5] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint a felülvizsgálati indítványnak a jogerős határozat irányadó tényállását - a cselekmény jogi minősítésén keresztül is - támadó része törvényben kizárt. Nem tartotta alaposnak az ügyész a cselekmény minősítését érintő kifogást sem. Hivatkozott arra, hogy az I. r. terhelt cselekvőségét, miszerint az előrehajolt testhelyzetű sértettet a 9 cm pengehosszúságú késsel tizenhétszer direkt módon a nyakán, fején és felsőtestén megszúrta úgy, hogy a koponyasérülést okozó szúrás nagy erejű, a gégeporcok sérülését eredményező szúrás közepes erejűt meghaladó, míg a többi sérülést okozó szúrás közepes erejű volt, az eljárt bíróságok az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, törvényesen minősítették különös kegyetlenséggel elkövetettnek. Mindezek alapján a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

[6] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[7] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[8] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor; a 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja pedig lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[9] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont], a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] állapította meg, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[10] A Btk. 160. § (1) bekezdése szerint, aki mást megöl, bűntett miatt 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő;

a (2) bekezdés d) pontja szerint a büntetés 10 évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést különös kegyetlenséggel követték el.

[11] A Btk. 10. § (1) bekezdése alapján kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.

[12] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket.

- Az I. r. és a II. r. terhelt élettársak, 2005 óta a P., K. dűlő 6366. szám alatti családi házban éltek. A sértett és családja, akik egyebek mellett lótartással is foglalkoztak a K. dűlőben, a 6369. szám alatti házukban laktak. A terheltek és a sértett családja között már korábban megromlott a kapcsolat, a terheltek nehezményezték, hogy a sértett és hozzátartozói a házuk előtt lovagolnak, illetve a sértett állatai kárt tettek a kertjükben.

- 2015. május 25. napján a sértettek lovaglása miatt a terheltek ismét összetűzésbe keveredtek velük, a terheltek a rendőrséget is értesítették.

- Másnap, 2015. május 26. napján a terheltek dél körüli időben ebédért indultak. Ezt megelőzően az I. r. terhelt két kést tett a zsebébe, míg a II. r. terhelt magához vette és az általa vitt reklámszatyorba tette a tulajdonát képező Le Petit RG590 típusú, 9 mm Knall kaliberű, ötlövetű gáz-riasztófegyvert.

- Amikor a terheltek a sértett házához értek, az I. r. terhelt bekiabált a házban tartózkodó J. M. sértettnek, hogy jöjjön ki a házból. A lakásában éppen kávézó sértett ennek eleget is tett, és kiment ingatlana kapujába, ahol vita alakult ki közte és a terheltek között.

- Ekkor a II. r. terhelt elővette gáz-riasztófegyverét, amelyet két kézzel tartott, és azzal fenyegette a sértettet.

- A sértett a pisztoly láttán - amiről azt hitte, hogy éles lőfegyver - egy esztergált asztallábat vett el a kapuja mellől, és azt a jobb kezében tartva, a fegyverre ütve kiverte azt a II. r. terhelt kezéből.

- A sértett ezt követően lehajolt, hogy felvegye a pisztolyt a földről, amikor az I. r. terhelt elővette a 20 cm hosszú, 9 cm pengehosszúságú kését, és azzal a sértettet közepest meghaladó erővel nyakon szúrta. Az első szúrást követően a még mindig előrehajoló sértettet egy alkalommal nagy erővel megszúrta a fején, majd ezután még legalább 15-ször közepes erővel fejen és felsőtesten szúrta.

- A sértett bal kezével befogta a gégesérülését, majd bal kézzel védekezni is próbált, míg a jobb kezében tartott bottal is védekezett a támadás ellen, ennek során két ízben fejen ütötte az I. r. terheltet.

- Eközben a II. r. terhelt felkapta a földön lévő riasztófegyvert és azzal a súlyos sérülései miatt görnyedt állapotban lévő sértett háta mögé lépett, majd kb. 20-30 cm távolságról, két alkalommal rálőtt a fejére.

- A lövéseket követően a fegyvert átadta élettársának, akit - eltávolodva tőlük - azzal biztatott, hogy "Öld meg a köcsögöt! Lődd le! Lődd le!".

- Az I. r. terhelt a pisztolyt átvéve, azt az erősen vérző sértett fejéhez tartva egy lövést adott le rá.

- A szomszédok utcán való megjelenése miatt a terheltek felhagytak cselekményük folytatásával, és a szemmel láthatóan súlyos állapotban lévő sértettet hátrahagyva otthonukba távoztak.

- A sértett ezt követően a háza közelében összeesett. A mentők az Országos Baleseti Intézetbe szállították, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta.

- A sértett 17 rendbeli erőbehatásra kialakult sérülést szenvedett el az I. r. terhelt általi szúrások következtében. A koponya- és az agysérülés, továbbá a gégeporcok sérülésének, valamint a bal kézhát feszítő ina sérülésének gyógytartama 8 napon túli, a további sérülések büntetőjogi gyógytartama 8 napon belüli. A koponyasérülés és koponyaűri vérzés, illetve a gége üregét megnyitó és mellüregi levegőgyülemet okozó sérülések közvetlen életveszélyes állapotot alakítottak ki, a sértett életét kizárólag az idő- és szakszerű orvosi ellátás mentette meg.

- A dulakodás során az I. r. és a II. r. terhelt is 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

[13] Az indítvány valójában a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét vitatja. Ennek kapcsán a Kúria rámutat a következőkre.

[14] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.

[15] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, a külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, a tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.

[16] A tudati - és más tények - megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tények jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi a helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.

[17] Jelen ügyben pedig ez a helyzet.

[18] A tényállás ugyanis egyértelműen tartalmazza, miszerint az I. r. és a II. r. terhelt a tényállásban megjelölt napon, dél körüli időben, amikor ebédért indultak, eleve úgy jöttek el otthonról, hogy az I. r. terhelt kést tett a zsebébe, míg a II. r. terhelt magához vette ötlövetű gáz-riasztófegyverét. Amikor a terheltek a sértett házához értek az I. r. terhelt kiabált be azért a sértettnek, hogy a sértett jöjjön ki a házból, amikor a sértett ennek eleget tett és vita alakult ki, a II. r. terhelt vette elő gáz-riasztófegyverét.

[19] A tényállás egyértelműen leírja azt is, hogy a lehajolt (előrehajolt) testhelyzetű sértettet az I. r. terhelt a magával vitt 20 cm nagyságú, 9 cm pengehosszúságú késsel ezt követően 17-szer megszúrta úgy, hogy közepest meghaladó erővel nyakon szúrta, majd egy alkalommal nagy erővel fejen szúrta, majd ezután még legalább tizenötször közepes erővel fejen és felsőtesten szúrta. A tényállás egyértelműen tartalmazza azt is, hogy a koponyasérülést okozó szúrás nagy erejű, a gégeporc sérülését eredményező szúrás közepes erejűt meghaladó, míg a többi szúrás is közepes erejű volt.

[20] A II. r. terhelt cselekvőségét érintően a tényállás rögzíti, hogy a már hivatkozott súlyos sérülések (köztük koponya- és gégesérülések) miatt görnyedt állapotban lévő sértett esetében az I. r. terheltet azzal biztatta, hogy "Öld meg a köcsögöt! Lődd le! Lődd le!".

[21] A testi erővel történt bántalmazás elkövetési magatartásai között nyilvánvaló különbség van az egyes bántalmazási módokat illetően, a támadott testtájék és az alkalmazott erő nagysága tekintetében. Jelen esetben az alkalmazott erő nagyobb erő, illetve közepes és közepest meghaladó erő volt, a támadott testtájék pedig egyértelműen a sértett feje, nyaktájéka (gége területe) és felsőteste, amelyet a sértett még a koponya- és gégesérülés elszenvedését követően is mindkét kezével védeni igyekezett, eközben okozta az I. r. terhelt a további, ugyanezen testtájékot - legalább 15 további erőbehatással - kitartóan támadva létrejött sérüléseit.

[22] Az I. r. terhelt által használt eszköz egy 20 cm nagyságú, 9 cm pengehosszúságú kés, amely az emberi élet kioltására nyilvánvalóan alkalmas.

[23] A II. r. terhelt szándékát félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, amikor az I. r. terheltet a már súlyos sérüléseket elszenvedett, görnyedt testtartásban lévő sértett megölésére szólította fel. Jelenléte testközeli, magatartása nyilvánvalóan bátorító.

[24] A Kúria szerint a felsorolt alanyi és tárgyi tényezők - az elkövető tudatára vonatkozó konkrét tények - együttes, egymással összefüggő elemzése révén megalapozott jogi következtetés vonható le arra nézve, hogy az I. r. és a II. r. terhelt tudatának tartalma, a szándéka nem csupán testi sértés okozására, hanem a sértett életének kioltására irányult, vagyis a terhelteket ölési szándék vezette. A sértett halála kizárólag az idő- és szakszerű orvosi ellátás következtében maradt el.

[25] Az I. r. terhelt a sértett halála bekövetkezésének lehetőségébe nem csupán belenyugodott, hanem azt kifejezetten kívánva, vagyis egyenes szándékkal cselekedett (Btk. 7. § II. ford.), a II. r. terhelt pedig ehhez szándékosan segítséget nyújtott [Btk. 14. § (2) bek.].

[26] A védelem vitatta a terheltek terhére rótt emberölés bűntette esetében a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapíthatóságát.

[27] Rámutat a Kúria, hogy a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés esetében e körülmény megítélése során elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók. Az emberölés akkor minősül ily módon elkövetettnek, ha a cselekmény végrehajtása az élet kioltásához rendszerint szükséges kegyetlenséget meghaladó rendkívüli embertelenséggel történik, és a cselekmény a sértettnek olyan testi szenvedést, vagy lelki gyötrelmet okoz, amely az emberi élet kioltásával általában együtt járó szenvedést, gyötrelmet is lényegesen meghaladja.

[28] Azonban nem csupán a fizikai ráhatással járó fájdalomérzetnek van jelentősége, hanem annak a lelkiállapotnak is, amibe az elkövetés folytán a sértett kerül. Az ölés rossz, viszont nyilvánvaló többletgyötrelmet jelent az olyan ölési magatartás, ami szakadatlansága folytán teljes reménytelenségbe űzi a sértettet, aki ennélfogva saját halála szörnyűségét nemcsak fizikailag szenvedi el, hanem azt át is éli (EBH 2013.B7.).

[29] Jelen ügyben erről van szó.

[30] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a lehajoló, majd görnyedt testhelyzetben lévő sértettet 9 cm-es pengehosszúságú késsel 17-szer nyakán, fején, felsőtestén nagy, illetve a közepest meghaladó erővel megszúrta. Ennek során a sértett olyan koponyacsonttörést és agysérülést szenvedett, amely során a szúrcsatorna 5 cm-re behatolt a koponyaüregbe, a nyak területét ért mély szúrás során gégeporc-, pajzs- és gyűrűporcsérülés is bekövetkezett, melyből kilégzéskor levegőbuborékok távoztak. A sértett védekezése során bal kezével befogta gégesérülését, jobb és bal kezével egyaránt védekezni próbált a folyamatosan rázúduló további szúrásokkal szemben. A sértettet emellett szakadatlanul még legalább 15 szúrás érte.

[31] Mindezek nyilvánvalóan olyan többletgyötrelmet jelentettek a sértett számára, amely a különös kegyetlenséggel elkövetés minősítő körülmény megállapítását megalapozza.

[32] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. és a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét emberölés bűntette kísérletében [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. d) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[33] A büntetés (intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékre vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.

[34] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja

- részint a helyes minősítést meghatározó,

- részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.

[35] A Btk. 10. § (2) bekezdése szerint a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni.

[36] A terheltek terhére rótt emberölés bűntettének kísérlete esetén a törvény 10 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztés-büntetés, illetve életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását teszi lehetővé. Mindkét terhelt esetében az eljárt bíróság enyhítő szakasz alkalmazásával szabta ki a büntetést, amelynek alapja egyfelől a cselekmény kísérleti szakban maradása, másfelől a II. r. terhelt bűnsegédi elkövetői minősége, és mindkét terhelt vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát is eggyel enyhébb fokozatban állapította meg.

[37] Erre tekintettel a terheltekkel szemben kiszabott 8 év, illetve 3 év 8 hónap szabadságvesztés - miként a közügyektől eltiltás alkalmazása - nem törvénysértő.

[38] A védelem érvelése szerint az eljárt bíróság által megállapított tényállás hiányosságai folytán nem dönthető el, hogy a sértett, avagy a terheltek léptek fel támadólag, így az sem, hogy a terheltek javára jogos védelmi helyzet fennállt-e.

[39] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[40] Az indítvány bár jogi érvet vet fel, valójában az irányadó tényállás kifogásolásán keresztül, az eljárt bíróság bizonyítékértékelési tevékenységét támadva, eltérő tényállás megállapítását szorgalmazza. Erre azonban felülvizsgálati eljárásban nincs mód.

[41] A tényállás - az indítványban foglaltakkal ellentétben - egyértelműen rögzíti, hogy

- a terheltek úgy indultak el otthonról, hogy mindketten eszközt - az I. r. terhelt egy 20 cm-es kést, a II. r. terhelt gáz-riasztófegyvert - vettek magukhoz;

- a cselekményt a II. r. terhelt kezdeményezte, amikor gáz-riasztófegyverét elővette, amelyről a sértett azt hitte, hogy éles fegyver, ezért annak irányába hárító mozdulatot tett;

- ezt követően a lehajolt testtartásban lévő sértettet szúrta meg először fej-nyaktájékon az I. r. terhelt.

[42] A kifejtettek alapján az irányadó tényállásból kétségtelenül eldönthető, hogy a terheltek javára jogos védelmi helyzet nem állapítható meg, erre utaló ténybeli alap nincs, de nem is hiányzik a tényállásból.

[43] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.

[44] Ekként a Kúria az I. r. és a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 264/2020.)