BH 2021.6.157

[1] A törvényszék a 2017. május 2. napján megtartott tárgyaláson meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. § (1) és (2) bek. e) és f) pont]. Ezért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztés végrehajtásába beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője által bejelentett fellebbezést elbírálva az ítélőtábla a 2017. október 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnjelekre vonatkozó részében megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.

[3] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás irányadó, azzal, hogy az irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely - ítéletszerkesztési hibából nem a tényállásban került rögzítésre, de - az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (EBH 2013.B2.ind., BH+ 2014.388.I., BH 2013.237., 2013.53., 2006.392.).

[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által pontosított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő:

[5] A terhelt elhúzódó, haragos viszonyban volt az édesanyjával és a nevelőapjával.

[6] 2015. július 10. napján az esti órákban az ittas és a familiáris konfliktusai miatt frusztrált terhelt kétségbeesett azon, hogy az édesanyja és a nevelőapja miatt csődbe megy a kamionos vállalkozása, illetve elveszíti a családját, így elhatározta, hogy "pontot tesz az ügy végére", megvédi a cégét és a családját, s még az éjszaka folyamán, az otthonukban felkeresi a sértetteket, hogy kérdőre vonja őket. A szülei házához a felesége tulajdonában lévő személygépkocsival ment és magával vitte az engedéllyel tartott maroklőfegyverét, továbbá három tárt, azaz 39 darab hozzátartozó lőszert. A terhelt 2015. július 11. napján 3 óra 30 perc tájt ért a szülei házához, ahol nevelőapja nyitott ajtót, majd nyomban szóváltásba keveredtek. A sértett pofon is ütötte a feldúlt terheltet, aki ezt megalázónak érezte, ezért elővette a táskájából a betárazott revolverét. R. S. sértett kimenekült a házból, a terhelt üldözőbe vette a kétségbeesett nevelőapját, s azt kiabálta neki, hogy "hiába futsz, úgyis megdöglessz, lelőlek mint egy kutyát", majd a 45 mm-es, engedéllyel tartott BLOCK típusú lőfegyverével, 5-6 méterről célzottan, egyszer, mellkasa jobb oldalán lőtte meg az álló testhelyzetben lévő sértettet, aki ettől elterült a járdán. Ezt követően odament hozzá és még egyszer közvetlen közelről, a pisztolyát a homlokára szorítva fejbe lőtte a már elhalálozott sértettet. Ezt követően visszament a házba és a vele haragos viszonyban lévő édesanyját, R.-né Ú. É.-t "Kellett ez neked!" felkiáltással közvetlen közelről, egyszer, a bal oldalán, homlokon lőtte, majd elzuhanó, még életben lévő édesanyját még egyszer közvetlen közelről hátba lőtte.

[7] A lövöldözés miatti bejelentést követően két szolgálati járművel 5 rendőr érkezett 2015. július 11. napján 3 óra 45 perc és 3 óra 50 perc közötti időben a helyszínre. A terhelt a kiérkezésüktől, 3 óra 50 perctől a Terrorelhárító Központ (TEK) műveleti egységének megérkezéséig, 4 óra 45 percig rövidebb-hosszabb megszakításokkal - folyamatosan, részben személyre célzottan, részben az irányukba - lövöldözött a vele szemben jogszerűen intézkedni akaró öt rendőrre, akik csak azért nem sérültek meg, mert szakszerűen vonultak fedezékbe, ezért a lövések a szolgálati gépkocsikba csapódtak, illetve G. B. rendőr zászlós kimenekítette őket a tűzvonalból.

[8] A terhelt a jól kivilágított utcán észlelte a szolgálati gépkocsival kivonuló, egyenruhát viselő rendőrök megérkezését. Először S. S. és K. I. járőrpáros érkezett a helyszínre egy Mercedes típusú szolgálati gépjárművel, ami a terhelt által is láthatóan fel volt szerelve a rendőrautókat jellemző megkülönböztető jelzésekkel és a ház jobb oldali szobájának ablakával egy vonalban, attól kb. 11 méterre álltak meg. K. I. rendőr zászlós a gépkocsi jobb oldali első üléséről kiszállt és az úttesten fekvő R. S. sértett holttestéhez ment.

[9] Ekkor észrevette, hogy a ház egyik, a jobb oldali utcafronti helyiségében, a kitárt és kivilágított ablakban, kb. 5-6 méterre tőle, szembe állva vele megjelent egy ismeretlen alak, aki jól kivehetően egy pisztolyt fogott rá, majd egy célzott lövést adott le az irányába, de nem találta el - mert lehajolt -, a lövedék a Mercedes jobb hátsó ablakába csapódott. K. I. kiabálva szólt a kollégáinak, hogy a házból rálőttek, és azt tanácsolta S. S.-nek, hogy ne szálljon ki, mert valaki lövöldöz rájuk, végül a sértett az M.telep irányába, a terheltnek balra kimenekült a lővonalból.

S. S. a járőrtársa felkiáltását és a lövések dördülését hallva kimászott a szolgálati gépkocsiból, és az úttestre hasalva, a bal első keréknél, a Mercedes takarásában foglalt menedéket, miközben a terhelt legkevesebb ötször lőtt az irányába úgy, hogy az egyik lövedék közvetlenül a sértett feje mellett csapódott a betonba, amit az Opel Astrával érkező társai is észleltek, s figyelmeztették, hogy maradjon a bal első kerék takarásában, mert "nagyon be van lőve" a helyzete, nehogy találat érje. S. S. folyamatosan rádiózott, lejelentette az ügyeletnek, hogy lőnek rájuk, ahonnan azt a parancsot kapta, hogy - a kívülálló személyek védelme érdekében - próbáljanak meg kihaladni a tűzvonalból.

[10] Az Opel Astra típusú személygépkocsi is a "Rendőrség" felirattal és a szokásos megkülönböztető jelzésekkel volt ellátva. A szolgálati gépkocsival Gy. S. rendőr zászlós, L. Zs. rendőr zászlós és V. G. rendőr őrmester érkezett a helyszínre és a másik rendőrségi gépkocsival szemben, attól mintegy 3 méter távolságra, a jobb oldali forgalmi sávban, a bejárati kapuval egy vonalban, attól kb. 7,4 méterre, a felezővonallal párhuzamosan álltak meg. Ezt követően a lövöldözőnek átellenes, tehát az Opel jobb oldali ajtajain keresztül, hason csúszva kimenekültek az autójukból, és a szolgálati gépkocsijuk jobb oldali kerekei takarásában kerestek menedéket, mivel észlelték, hogy az ismeretlen elkövető tüzet nyitott rájuk. A feléjük irányzott lövedékek a fedezéknek használt autóba csapódtak.

[11] A terhelt a házból, a bejárati ajtó előtti udvarrészre kimenve legalább 2 célzott lövést adott le az Opel jobb első kereke takarásában sikeresen menedéket kereső Gy. S. rendőr zászlós sértettre és a jobb hátsó ajtó mögött megbúvó L. Zs. rendőr zászlós és V. G. rendőr őrmeter sértettekre; továbbá rendszertelen időközökben legalább 10 lövést adott le az utcán tartózkodó 5 rendőr irányába. A terhelt amennyiben mozgást észlelt, azonnal tüzelt a gépjárművek mögött megbúvó rendőrökre.

[12] Amikor a terhelt ideiglenesen felhagyott a lövöldözéssel, akkor S. S. sértett hason kúszva elindult az Opel irányába, ám amint kiért a Mercedes takarásából a terhelt újra tüzet nyitott rá, de nem találta el, ezért sikerrel járt a fedezékváltás, és csatlakozni tudott az Opel mögött megbúvó kollégáihoz.

[13] Az öt "veszélyeztetett" rendőrt a kollégájuk, G. B. rendőr zászlós menekítette ki a lőzónából, oly módon, hogy gépkocsijával, a vezető ülésben előre bukva és a gázpedált a kezével nyomva, 1-es fokozatban, "vakon" behajtott az Opel mögé, így a sértettek, a szolgálati gépkocsik takarásában be tudtak mászni az autójába, majd velük együtt kitolatott az utcából, ezáltal kikerültek a tűzvonalból, és megszűnt a rájuk leselkedő életveszély.

[14] A terhelt a vele szemben intézkedni akaró, az utcán lőtávolságon belül, a terhelthez közel és általa jól láthatóan tartózkodó 5 rendőrre a kiérkezésüket követően tüzet nyitott és a TEK megérkezéséig, azaz 3:50 és 04:45 óra közötti időben részben személyre célzottan (ahol az egyik rendőr állt, a többiek pedig megbújtak), részben az irányukba pontosan meg nem határozható számú, de legkevesebb 18 pisztolylövést adott le, aminek következtében közvetlen életveszélynek tette ki őket, s csak azért nem sérültek meg, mert sikerült fedezékbe vonulniuk, majd kimenekülni a tűzvonalból.

[15] A TEK túsztárgyalója a műveleti terület átvételétől, a terhelt lefegyverzéséig, azaz 4:45 és 8:55 óra között mobiltelefonon keresztül győzködte a terheltet, hogy tegye le a fegyverét, adja meg magát és ne legyen öngyilkos sem, aminek eredményeképpen a műveleti egység elfogta a terheltet, miután az kitárazta és átadta nekik a marokpisztolyát.

[16] A terhelt által a bűncselekmény elkövetése során megrongált Mercedes típusú szolgálati gépkocsiban bruttó 1 214 961 forint, az Opel gyártmányú rendőrautóban bruttó 19 000 forint rongálási kár keletkezett.

[17] A terhelt érvényes fegyvertartási engedéllyel rendelkezett a pisztolyához.

[18] A terhelt szervezetében a cselekmény elkövetésekor legalább 1,30 g/l (ezrelék) alkoholkoncentráció volt, ami enyhe fokú befolyásoltságot eredményezett. A terhelt a cselekmény elkövetését megelőzően pontosabban meg nem határozható időpontban kokaint is fogyasztott, azonban a kábítószertől való befolyásoltsága nem volt megállapítható.

[19] A jogerős ítélettel szemben a terhelt meghatalmazott védője, a terhelt javára a Be. 648. § a) pontja alapján a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában nevesített okra hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt hivatalos személyek sérelmére elkövetett részcselekményének törvénysértő minősítése [Btk. 160. § (2) bek. e) pont] miatt a fő- és mellékbüntetés enyhítése, a végrehajtási fokozat börtönben történő megállapítása érdekében, továbbá a Be. 648. § b) pontja alapján a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára tekintettel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés miatt, azt sérelmezve, hogy a bírósági ítélet indokolása a lényegét tekintve a szándékos veszélyeztetés bűntettének ismérveit taglalja, ezért az indokolás a minősítés tekintetében teljes mértékben ellentétes az ítélet rendelkező részével.

[20] Indítványában kifejtette, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok értékelése alapján vonták le azt a logikai következtetést, hogy a terhelt a helyszínre érkező rendőrök irányába célzott lövéseket adott le. Ezzel kizárták azt, hogy a terhelt szándéka kizárólag a rendőrök "megijesztésére" és így a közvetlen veszélyhelyzet okozására terjedt ki. Sérelmezte, hogy a bíróságok elvetették a terhelt azon védekezését is, miszerint, ha valóban célzott volna, akkor sportlövőként eltalálja a jól látható és rövid lőtávon belül elhelyezkedő rendőr sértetteket.

[21] A meghatalmazott védő szerint tévesen állapították meg a bíróságok az emberölés bűntette vonatkozásában a Btk. 160. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott minősített esetet, és így "törvénysértően minősítették a terhelt cselekményét hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének". A vitatott részcselekmény a "tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján az helyesen foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette" [Btk. 165. § (1) és (3) bek.] állapítható meg a terhelt terhére. Álláspontja alátámasztására felhívta az ÍH 2016.46. számú eseti döntést. Kifejtette, hogy a veszélyeztetés esetében a lőfegyverrel leadott lövés az elkövetői magatartás. Az ítéleti tényállásban a bíróság azt állapította meg, hogy a lövések közvetlen életveszélybe sodorták a sértetteket. Ez azonban önmagában nem alapozza meg a cselekmény szándékos emberölés bűntettekénti minősítését.

[22] A 3/2013. BJE határozat értelmében a szándékos emberölés bűntette és a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés elhatárolása tekintetében a bűncselekmény tárgyi és alanyi oldalának alapos vizsgálata szükséges, és a helyes minősítés megállapítása tekintetében elsődlegesen az alanyi oldal ismérveinek van jelentősége (BH 1993.475.).

[23] Nem vitatta, hogy a terhelt által használt lőfegyver alkalmas emberi élet kioltására. A terhelt szülei tekintetében megállapítható az egyenes szándékú emberölés, ugyanakkor a hivatalos személyekkel szemben tanúsított terhelti magatartás ettől eltér. A nem célzott lövés a szándékos, limitált veszélyeztetés megállapítását alapozza meg. Ezt támasztja alá az is, hogy ugyanolyan távolságból lőtt K. I. rendőr zászlós és R. S. irányába, utóbbit egyetlen célzott lövéssel megölte, ezzel szemben K. I.-t nem találta el. Hivatkozott továbbá arra is, hogy "[] egy viszonylag közelről leadott, és pontosan célzott lövés esetén nem lehet kitérni (»lehajolni«) a nagy sebességű lövedék elől". Továbbá ellentmondásos az ítéleti tényállásban, milyen okból nem találta el a lövés a sértettet (véletlen vagy a sértett elmozdulása). Tévedett a bíróság abban is, hogy a terhelt mielőtt lőtt, ráfogta a fegyvert e sértettre, ugyanis erre nem merült fel bizonyíték.

[24] Okfejtése szerint "az emberölés előkészülete, az elsütő szerkezet mozgásba hozása jelenti az ölési cselekmény megkezdését (EBH 2007.1583.). Arra azonban nem merült fel bizonyíték, hogy a terhelt a sértettre célozva működtette a lőfegyvert." A terhelt sportlövő, ennek ellenére "jó látási viszonyok és a csekély távolság" ellenére nem találta el e sértettet. Mindezek tükrében a helyes következtetés az, hogy azért nem találta el K. I. sértettet, mert a szándéka veszélyhelyzet előidézésére irányult. Nem vitatta, hogy a Mercedes gyártmányú gépjárműben a lövések kárt okoztak, azonban az utasterét ért lövések időpontjában, a terhelt által is jól láthatóan ott nem tartózkodott senki. S. S. sértett tekintetében előadta, hogy abból a tényből, hogy egy lövedék tőle néhány centiméterre "csapódott a betonba" még önmagában a szándékos emberölés bűntettének megállapítását nem alapozza meg, mert az eset összes körülményét együttesen kell mérlegelni.

[25] A tárgyi tényezők körében a bíróság elmulasztotta vizsgálni a terhelt kijelentéseit. A cselekménye eredménye a terhelt által telefonon hívott felek részére kifejtett szándékával megegyező, csak a rendőrautókra lőtt, és a lövések a rendőrök távoltartására és a gépkocsik működésképtelenné tételére irányultak.

[26] A meghatalmazott védő sérelmezte, hogy a bíróság a rendőr tanúk vallomását fogadta el a tényállás alapjául a terhelt következetes védekezésével szemben.

[27] Hivatkozott arra, hogy a terhelt hivatalos személyekkel szemben tanúsított veszélyeztető magatartásának a közvetlen előzménye a szülei sérelmére elkövetett befejezett emberölés. A veszélyeztető szándék a befejezett emberölést követően, a rendőrség kiérkezése időpontjában, hirtelen alakult ki. A hivatalos személyek távoltartása, az elfogás késleltetése céljából leadott lövések következményeit illetően a terhelt helyesen mérte fel, hogy a sértetteket a gépjárművek fedezéke megóvja a halálos eredmény bekövetkezésétől. Azt, hogy alappal bízott a lőfegyver korlátozott hatékonyságában, bizonyítja a személyi sérülések elmaradása. A pisztolyt azonban kétségtelenül úgy használta, hogy reális veszélyét teremtette meg a környezetében tartózkodó sértettek testi épségének sérelméhez, így például nem számolhatta ki a lövedékek gurulatát. A terhelt a sérülés, vagy halálos eredmény bekövetkezése veszélyének elhárítása érdekében behatárolta a saját cselekvőségét.

[28] Érvelése szerint a bűncselekmény alanyi oldala tekintetében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a "nyomasztó hagyatékot", miszerint a terhelt anyai nagyapja korábban megölte a feleségét, továbbá az édesanyjával és nevelőapjával kialakult elhúzódó konfliktushelyzet is meghatározó tényező. Az ilyen konfliktusok természetesen nem indokolhatják az emberölést, de a "terhelt által, az emberölés indokául felhozott szempontok mindazonáltal teljes mértékben észszerűtlenek, mint ahogyan a cselekménye racionálisan nem magyarázható".

[29] Álláspontja szerint a bíróság által kifejtettekkel ellentétben a "begyakorolt, rutinszerű fegyverhasználat nem jelent »adekvát viselkedést«, sokkal inkább automatizmus, amely ebben az esetben nem igényelt fokozott koncentrációt". A rendszeresen alkoholt fogyasztó terhelt vonatkozásában nem tényszerű annak megállapítása, hogy az eset előtt céltudatosan azért ivott, hogy "lelkileg megkönnyítse szörnyű tettének elkövetését".

[30] A felülvizsgálati indítvány kitért arra, hogy tévesen állapította meg a bíróság azt, hogy a terhelt a szüleit két-két lövéssel ölte meg, ugyanis mindkét személy az első lövéstől elhalálozott, a halál beálltát követően leadott lövések nem minősülnek emberölésnek (EBH 2012.B4.). Álláspontja szerint az ítélet több esetben pontatlanul fogalmaz ennek a két sértettnek a tekintetében is, ugyanis mindkét sértett ébren volt és R. S.-t nem közvetlen közelről, hanem 5-6 méterről lőtte mellkason a terhelt és nem "orvul hátba". A meghatalmazott védő kifejtette, hogy az ítéletben nincs helye a szentírásra történő utalásnak, illetve a túlzó, az irodalmi nyelvezetből átemelt drámai szófordulatoknak.

[31] Álláspontja szerint a büntetéskiszabási körülmények értékelése mellőzi a tárgyilagosságot. Sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte enyhítő körülményként a terhelt megbánását, ugyanakkor tévesen súlyosító körülményként vette figyelembe a közbiztonság veszélyeztetését, a bűncselekményre történő "rákészülés"-t, valamint az ilyen jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Ezen túlmenően a "kétszeres minősülés" mint büntetéskiszabási tényező tekintettében kifejtette, hogy a "bíróságnak a bűncselekmény kapcsán kialakult ellenszenve nem indokolja a felülminősítést".

[32] A Legfőbb Ügyészség a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[33] Kifejtette, hogy a Be. 650. § (2) bekezdése szerint a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. Így az indítvány abban a részében, melyben azt kifogásolja, hogy a terhelt védekezésével szemben a bíróság a tényállás megállapításakor egyéb bizonyítékokat vett alapul a bizonyítékok értékelését támadja, ami a törvényben kizárt.

[34] A meghatalmazott védőnek a rendőrökre leadott lövések célzott voltát vitató okfejtése a tényállás támadásának minősül, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[35] A terhelt tudattartamára vont jogi következtetés és minősítés tekintetében a Legfőbb Ügyészség az indítványt nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a történeti tényállás tartalmazza a foglalkozási szabályszegésen és veszélyeztetésen túl a sértettek életének kioltására irányuló eshetőleges szándékot alátámasztó tényeket is, erre figyelemmel a terhelt tudattartamára vont jogi következtetés helytálló, a minősítés törvényes.

[36] Törvényes minősítés mellett kiszabott büntetés vitatására nincs törvényes lehetőség (BH 2009.322.).

A felülvizsgálat tárgyát a súlyosító és enyhítő körülmények mikénti értékelése egyébként sem képezheti (BH 2005.337.).

[37] Érvelése szerint a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjára tekintettel a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés nem valósult meg, mert a terhelt terhére megállapított bűncselekményre vonatkozó, azt alátámasztó az ítélet indokolása.

Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék és az ítélőtábla határozatát hatályában tartsa fenn.

[38] A Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány részben alaptalan, részben pedig a törvényben kizárt.

[39] A felülvizsgálat a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.

[40] A törvény tételesen megjelöli azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslatnak helye van. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, az eljárási szabálysértéseket e törvényhely (2) bekezdése határozza meg.

[41] A jogerős ítélettel szemben a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést, továbbá a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja értelmében eljárási szabálysértés miatt, ha a bíróság a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg ügydöntő határozatát.

[42] Mindezek tükrében tartalma szerint a terhelt meghatalmazott védője a felülvizsgálati indítványát a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára, valamint a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapította. A felülvizsgálati indítvány előterjesztője ezen túlmenően az indítványa alapjául megjelölte a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját is, azonban ezt megalapozó tényelőadást, jogi érvelést nem adott elő. Önmagában a felülvizsgálat törvényi okára hivatkozás az azt alátámasztó adatok, tények, indokok hiányában a felülvizsgálatot nem teszi lehetővé (EBH 2007.1596., BH 2018.42., BH+ 2008.105.). A felülvizsgálati indítványban kötelezően meg kell jelölni az indítvány okát, vagyis az indítványt meg kell indokolni [Be. 652. § (1) bek.].

[43] A Kúria csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott keretek között bírálja felül a jogerős ügydöntő határozatot.

[44] A meghatalmazott védő a felülvizsgálati indítványában - a Be 608. (1) bekezdés f) pontjára tekintettel - a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértésként kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a minősítés tekintetében teljes mértékben ellentétes az ítélet rendelkező részével. Ezen túlmenően - az indítvány tartalma szerint - sérelmezte az elsőfokú bíróság eljáró tanácsának elfogultságát. Érvelése szerint "erkölcsileg, morálisan bármennyire is elítélendő a terhelt cselekménye, a bírósági eljárást a jogi keretek között, tárgyilagosan és elfogulatlanul kell lefolytatni. […] nincs helye a bírósági ítélet indoklásában a szentírásra történő hivatkozásnak. Szintén mellőzni kell a túlzó, az irodalmi nyelvezetből átemelt drámai szófordulatokat, a terhelt ilyen kontextusban történő jellemzését. […] A sértettek esetleges közrehatásának vizsgálatát ellehetetleníti, ha a bíróság a sértettek bármely magatartását kedvezően állítja be, ugyanakkor a terheltet konzekvensen leminősíti […]." Továbbá megállapítása szerint "a büntetést befolyásoló tényezők értékelése szintén mellőzi a tárgyilagosságot".

[45] A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az indokolási kötelezettség megsértése csak abban az esetben feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.

[46] A következetes bírói gyakorlat szerint ez az eljárási szabálysértés akkor állapítható meg, ha az ellentét az ún. büntetőjogi főkérdések - tehát a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása - tekintetében áll fenn a határozat indokolása és a rendelkező része között. Ennek tükrében a rendelkező rész és az indokolás kizárólag akkor áll teljes mértékben ellentétben, ha a büntetőjogi felelősség kérdésében ellentétes megállapítás vonható le a rendelkező részből és az indokolásból, mert ebben az esetben állapítható meg, hogy a döntés tekintetében nincs az ítéletnek indokolása.

[47] A meghatalmazott védő az indokolási kötelezettség megsértése tekintetében azonban nem a rendelkező rész és az indokolás teljes ellentétét kifogásolta, hanem a bizonyítékok saját szempontú értékelését vetítette rá az ítélet jogi indokolására és ez alapján ténylegesen a jogi minősítést támadta.

[48] Mindezek alapján jelen ügyben a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet rendelkező része és indokolása, és így a megállapított tényállás és a minősítés - a felülvizsgálati indítványban támadott rendőrök sérelmére elkövetett bűncselekmény tekintetében is - összhangban áll. Az indokolásban - a felülvizsgálati indítványban támadott cselekmény tekintetében - a bíróságok arról adtak számot, hogy miért állapították meg - a rendőrök sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében is - a terhelt bűnösségét és a tényállásban megállapított cselekményt miért minősítették a Btk. 160. § (2) bekezdés e) pontja szerint is minősülő emberölés bűntettének.

[49] A bíróság kifejtette, hogy a terhelt R. S. és R.-né Ú. É. "agyonlövése után a vele szemben intézkedni akaró, az utcán lőtávolságon belül, a terhelthez közel és általa jól láthatóan tartózkodó rendőrökre is tüzet nyitott, több lövést leadott az irányukba (célzottan arra, ahol az egyik rendőr állt, a többiek pedig megbújtak), s csak azért nem találta el őket, mert a rendőrök fedezékbe vonultak; ez is tényállásszerű emberölés, ugyanis a terhelt a maga részéről mindent megtett annak érdekében, hogy eltalálja őket, azaz kioltsa az életüket, ami rajta kívül álló okból nem sikerült neki. A terhelt - észlelvén a rendőrök megérkezését - nem vaktában a levegőbe lövöldözött, hanem az irányukba, tehát nem csupán megijeszteni, hanem eltalálni akarta őket, amibe belenyugodott volna, tehát a szándéka - a rendőrök életének kioltását illetően - legalább eshetőleges volt [Btk. 7. § második fordulat]."

[50] A Kúria ezért a védőnek ezt a hivatkozását nem találta alaposnak.

[51] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés - és így a Be. 649. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati ok -, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt.

[52] A Be. 14. § (1) bekezdés e) pontja értelmében bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.

[53] Az arra jogosult az elfogultságra alapozott kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor érvényesítheti, ha valószínűsíti, hogy a bejelentés alapjául szolgáló tényről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást, és azt három napon belül bejelenti [Be. 15. § (4) bek.]. A 25/2013. (X. 4.) AB határozat értelmében a bíró elfogultságára hivatkozás csak akkor képezhet felülvizsgálati okot, ha első ízben jelentik be és az előterjesztők "bizonyítják, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást" arról (indokolás [40]).

[54] A meghatalmazott védő legkésőbb az elsőfokú bíróság indokolt ítéletének kézbesítésekor szükségképpen megismerte azokat a tényeket, melyekre a felülvizsgálati indítványában hivatkozott. E vonatkozásban annak nincs jelentősége, hogy a terhelt védelmét az alapeljárásban másik védő látta el, mivel a jogosultság nem konkrét személyhez, hanem az eljárásban részt vevő és kizárási indítvány előterjesztésére jogosult eljárási résztvevőhöz kötődik. Ennek tükrében a terhelt védelmét ellátó védő erről nem az ítélet jogerőre emelkedése után szerzett tudomást, így az Alkotmánybíróság határozatában kifejtettek alapján nem képezhet felülvizsgálati okot.

[55] A Kúria a teljesség érdekében rámutat arra, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint elfogultság csak konkrét és alapos ok fennállása esetén állapítható meg. A korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kizárás iránti bejelentés alaposságát a konkrét ügyhöz kötötten, valóságos tények alapján, esetileg kell tisztázni (BH 2012.147).

[56] Mindezek tükrében a meghatalmazott védő felülvizsgálati indítványa e vonatkozásban nem alapos.

[57] A terhelt meghatalmazott védője a felülvizsgálati indítványát részben a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára is alapította.

[58] E jogszabályhely értelmében felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) alpont].

[59] A felülvizsgálati eljárásban a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényálláshoz kötve van. A felülbírálat során a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[60] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.

[61] Mindenekelőtt a Kúria utal arra, hogy a terhelt meghatalmazott védője az öt rendőr sérelmére elkövetett cselekmény alapján vitatta a terhelt terhére megállapított élet elleni bűncselekmény Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerinti minősítését. E jogszabályhely az emberölés bűntettének minősített eseteként a több ember sérelmére elkövetést határozza meg. E minősítés sérelmezése nem alapos, mert - mint ahogy azt az alapügyben eljárt első-, és másodfokú bíróság is helyesen kifejtette - R. S. és R.-né Ú. É. sértettek halálával a terhelt által elkövetett élet elleni bűncselekmény befejezetté vált, ami egyben megalapozta a cselekmény több ember sérelmére elkövetett emberölés bűntetteként történő minősítését. Így e minősített eset vonatkozásában a büntetés kiszabása során értékelendő körülmény az öt rendőr sérelmére elkövetett emberölés bűntette kísérletének megállapítása.

[62] A meghatalmazott védő ugyanakkor az indítványában sérelmezte a hivatalos személyek sérelmére elkövetett cselekmény emberölés bűntette kísérleteként történt minősítését. Álláspontja szerint e cselekmények a Btk. 165. § (1) és (3) bekezdése szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének a megállapítását alapozza meg. Így az indítvány - tartalma szerint - az emberölés bűntettének a Btk. 160. § (2) bekezdés e) pontja szerinti minősítését is támadta.

[63] A felülvizsgálati indítványban - annak tartalma szerint - a meghatalmazott védő részben a jogerős ítéletben a bizonyítékok saját szempontú, az alapügyben eljárt bíróságokétól eltérő értékelésére alapítva ténylegesen az irányadó tényállást támadta. Sérelmezte, hogy a terhelt védekezését elvetve a rendelkezésre álló további bizonyítékok alapján megállapította, hogy a terhelt az öt rendőr sértett irányába adta le a lövéseket, amelyek részben célzott lövések voltak.

[64] A Kúria nem vizsgálhatta, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a rendőrtanúk vallomásának, továbbá M. L., T.-né Sz. E., T. J., R. E., S. B.-né, H. B., B. R., R. J., H. L.-né, H. L., P. A., B. F. és Sz. A. tanúk vallomásának, valamint az igazságügyi genetikus- és igazságügyi fizikus-, és igazságügyi fegyverszakértő vélemények helyes értékelése alapján vetette-e el a terhelti védekezést és állapította meg, hogy a terhelt tudta, hogy rendőrökre lő és 55 percen keresztül részben rendőrökre célzottan, részben az irányukba pontosan meg nem határozható számú, de legkevesebb 18 pisztolylövés adott le, melyek elől e sértettek fedezékbe vonultak, majd sikerült kimenekülniük a tűzvonalból. Ugyanis mindez a bizonyítékok értékelése körébe tartozik, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

[65] A meghatalmazott védő sérelmezte továbbá, hogy a lőfegyver működésére és használatára vonatkozó tények tisztázatlanok maradtak az ítélet megalapozatlanság körébe tartozik [Be. 592. § (2) bek.]. A megalapozatlanság ténybeli hibának minősül. A felülvizsgálat a jogerős ítélet jogi hibáinak orvoslására szolgáló rendkívüli jogorvoslat, így ezen védői hivatkozás nem szolgálhat felülvizsgálat alapjául.

[66] A meghatalmazott védő az öt rendőr sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében sérelmezte, hogy a bíróságok helytelen következtetést vontak le a terhelt tudattartamára és tévesen állapították meg, hogy a halálos eredményre az eshetőleges szándéka kiterjedt. Ez indokolta, hogy e cselekményét törvénysértően minősítették emberölés bűntettének és nem a Btk. 165. § (1) és (3) bekezdésébe ütköző foglakozás körében elkövetett veszélyeztetésnek.

[67] Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatóak (BH 2011.3.), másként fogalmazva: a tényállás részét képező tudati tények sérelmezése a tényállás tilalmazott támadása miatt a törvényben kizárt (Bfv.II.818/2014/6.).

[68] Ebből következően az irányadó tényállás támadását jelenti annak vitatása, hogy a terheltnek az öt rendőr sértett sérelmére történt cselekménye során a szándéka nem kizárólag közvetlen veszélyhelyzet kialakítása terjedt ki, hanem eshetőleges szándékkal a halál bekövetkezésére is. Egyfelől a tényből tényre vont következtetés is tény, másfelől a jogkövetkeztetésnek is ténybeli alapon kell nyugodnia akkor is, ha a jogkövetkeztetés közvetlenül egy vagy több megállapított tényből került levonásra. Ebből pedig az következik, hogy - mivel az ítéleti tényállás részei lehetnek a tudati tények is - amennyiben az irányadó tényállás egyidejűleg az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényeket is tartalmazza, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya (BH 2011.3.).

[69] Így a tényállás részévé tett tudati tények vitathatósága csak akkor kizárt, ha a szűkebb értelemben vett tényállásba tartozó külső, a külvilágban megjelenő tényekből, életbeli jelenségekből a belső tények valóban következnek (Bfv.II.1256/2015/5.). A Kúria megállapította, hogy a tényállás részévé tett tudattartalom a jelen esetben is támadhatatlan. Különös tekintettel arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított tudati tények megfelelésben állnak a rögzített külső történésekkel.

[70] A jelen ügyben az alapítélet tényállásában rögzített történeti tényekből egyértelmű és aggálytalan következtetés vonható a jogerős ítéletben rögzített tudati tényekre.

[71] A Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettét az követi el, aki mást megöl. A Btk. 160. § (2) bekezdés e) és f) pontjában szabályozott minősített eset a hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve a több ember sérelmére elkövetés.

[72] A Btk. 7. §-a értelmében szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményeinek következményit kívánja (egyenes szándék), vagy e következményekbe belenyugszik (eshetőleges szándék).

[73] A Btk. 165. § (1) bekezdésére tekintettel a (3) bekezdés szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettét követi el az, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét szándékosan előidézett közvetlen veszélynek teszi ki. E bűncselekmény esetében a közvetlen veszélyhelyzetet az elkövető szándékosan hozza létre, ugyanakkor az eredmény tekintetében kizárólag a gondatlansága állapítható meg.

[74] A szándékos veszélyeztetés és a szándékos emberölés elhatárolása körében annak van meghatározó jelentősége, hogy a szándékos veszélyeztetés esetén csak a közvetlen veszélyhelyzet létrehozása szándékos, míg az ezen túlmenő eredmény - jelen esetben az élet kioltása - tekintetében kizárólag a gondatlanság áll fenn. Az emberölés esetében pedig a veszélyhelyzeten túlmenő eredmény vonatkozásában az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka áll fenn. A közvetlen veszély előidézésére vonatkozó szándék minőségileg is eltér a közvetlen veszély folyományaként bekövetkezendő további élet, testi épség vagy egészség sérelmére irányuló szándéktól (BJD 3033.).

[75] A foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés esetén az elkövető a közvetlen veszélyhelyzetet szándékosan idézi elő, tudata átfogja a veszélyhelyzet bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kifejezetten kívánva (egyenes szándék) vagy a veszélyhelyzet kialakulásába belenyugodva (eshetőleges szándék) cselekszik, ugyanakkor a szándéka kizárólag a veszélyhelyzet előidézéséig terjed. A limitált (körülhatárolt) szándékkal elkövetést az jellemzi, hogy az elkövető a testi sérülés okozását vagy a halálos eredmény előidézését nem kívánja, és ezekbe a következményekbe való belenyugvás sem állapítható meg részéről. Így, ha az elkövető szándéka a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően kiterjed az eredményre is: nem a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés, hanem - a cselekmény eredményéhez, illetve az elkövető szándékához képest - testi sértés vagy az emberölés, illetőleg ezeknek a bűncselekményeknek a kísérlete megállapításának van helye (BH 1996.132.).

[76] Az élet és testi épség elleni szándékos bűncselekmények, valamint a testi sérüléssel járó vagy halált eredményező, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés az elkövető szándékának a vizsgálata alapján határolható el (BH 1993.475.I.).

[77] Az elkövetés idején fennálló tudati állapot megállapításánál, illetve annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre, avagy foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésre irányult-e, jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tényekből kell visszakövetkeztetni (BH 1996.132.).

[78] A Kúria 3/2013. BJE határozata értelmében az emberölésre irányuló szándék megállapításánál az elkövetéskori tudattartalomra a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőkből lehet következtetni. Az elkövetéskori szándék jellegének a helyes megítéléséhez a tárgyi tényezők körében - többek között - a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz vizsgálata és gondos értékelése szükséges, ezen túlmenően az elkövető szándékára az elkövetés körülményeiből és módjából általában megalapozott következtetés vonható [3/2013. BJE határozat I/A/a), és b) pont]. Jelen ügyben az elkövetés eszköze lőfegyver, ami az emberölés ún. tipikus eszköze. Ez önmagában az elkövető tudattartamának megállapítását még nem eredményezhetné (BH 1993.475.), de a terhelt tudta azt, hogy az élet kioltására is alkalmas, működőképes lőfegyverrel ad le lövéseket a rendőrök irányába. Így a terhelt "a közelében, lő- és hatótávolságon belül és a lövései irányába tartózkodó, őt elfogni akaró rendőröket [...] nem pusztán megijeszteni, hanem el akarta találni, amibe bele is hallhattak volna, következésképpen a veszélyeztetési szándékon túlmenően - legalább a belenyugvás szintjén - az eshetőleges ölési szándéka is megvolt [...]".

[79] A teljesség érdekében a Kúria az elkövetés eszköze tekintetében rögzíti, hogy a Btk. 165. § (4) bekezdése értelmében a működőképes lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabály foglalkozási szabálynak minősül. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fegyver használatára vonatkozó szabályok szándékos megszegésével elkövetett cselekmény minden esetben foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek minősül. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a célzott lövéssel elkövetett jogtalan fegyverhasználat esetén fogalmilag valóban kizárt a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés megállapítása, ha az elkövető egyenes vagy eshetőleges szándéka testi sértés vagy halál okozására irányul. Ilyen szándék fennállása esetén az elkövető cselekményét a szándéknak és a bekövetkezett eredménynek megfelelő bűncselekményként kell értékelni (BH 1995.688.).

[80] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az elkövetés körülményei tekintetében az állapítható meg, hogy a terhelt az öt rendőr sértett sérelmére 55 percen keresztül követte el a cselekményt, ez idő alatt 18 - részben - célzott lövést adott le a sértettek irányába, ezek közül a Mercedes takarásában az úttesten hasaló S. S. irányába legkevesebb ötször lőtt, melyből az egyik lövedék közvetlenül a sértett feje mellett csapódott a betonba; ezt követően a terhelt a házból, a bejárati ajtó előtti udvarrészre kimenve legalább 2 célzott lövést adott le az Opel jobb első kereke takarásában sikeresen menedéket kereső Gy. S. sértettre és a jobb hátsó ajtó mögött megbúvó L. Zs. és V. G. sértettekre; továbbá rendszertelen időközökben és intenzitással legalább 10 lövést adott le az utcán tartózkodó 5 rendőr irányába; ezt követően a terhelt ideiglenesen felhagyott a lövöldözéssel, ekkor S. S. sértett a fegyvernyugvást kihasználva, a betonon hason kúszva elindult az Opel irányába, ám amint kiért a Mercedes takarásából a terhelt újra az irányába lőtt. Ez alapján okszerű következtetést vont a másodfokú bíróság arra, hogy terhelt, amikor mozgást észlelt, azonnal tüzelt a gépjárművek mögött megbúvó rendőrökre.

[81] A 3/2013. BJE határozat értelmében az alanyi tényezők körébe a szándék kialakulása során szerepet játszanak az elkövető személyi tulajdonságai, ezért a személyiségvizsgálat a szándék megismerése szempontjából elengedhetetlen. A tudattartam vizsgálata során a cselekményt kiváltó indítóok felderítésének és vizsgálatának kiemelkedő jelentősége van. Az indítóok ismerete segítséget nyújthat az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletének megállapíthatósága vonatkozásában.

[82] Az ítéleti tényállás szerint az öt rendőr sérelmére elkövetett cselekményt megelőzően a terhelt megölte az édesanyját és nevelőapját. A védő azon érvelése, hogy a terheltnek a "nyomasztó hagyatékot" kell viselnie, miszerint a terhelt anyai nagyapja korábban megölte a feleségét, továbbá a szüleivel elhúzódó konfliktusa a rendőr sértettek tekintetében is a bűncselekmény motívuma volt, nem helytálló. A rendőrök a terhelt által a szülei sérelmére elkövetett bűncselekmény miatti bejelentés alapján érkeztek a helyszínre és a terhelt ezt követően adta le irányukba a lövéseket, azaz a rendőrök "távoltartása" indokolta a cselekményét. E körben a családi konfliktusok nem megfelelő kezelése már nem értékelhető. Ugyanakkor a terhelt zavart magatartása, amit a telefonbeszélgetések tartalma alapján a jogerős ítélet megállapított, egyértelműen megalapozzák azt, hogy a terhelt zaklatott lelkiállapotban volt, a cselekmény előtt és közben szeszes italt fogyasztott, ez önmagában kizárja azt, hogy az öt rendőr sértett irányába leadott lövés idején fel tudta mérni, hogy a lövések kizárólag a fedezékül szolgáló gépkocsikba csapódnak be. Ezt igazolja az S. S.-re leadott lövés is, ami a sértett feje mellett a betonba csapódott be. Így az a hivatkozás, hogy az emberölésre irányuló szándék megállapítását kizárja az a tény, hogy a terhelt sportlövő, nem megalapozott.

[83] A meghatalmazott védő általi "távoltartás"-ra irányuló szándék nem ad egyértelmű eligazítást a terhelt szándéka tekintetében, mert az mind emberölésre irányuló, mind a közvetlen veszélyhelyzet kialakítására irányuló szándékot magában foglalhatja.

[84] Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság részletesen vizsgálta a terhelt M. L.-lel folytatott telefonbeszélgetését, melynek során a terhelt azt állította, hogy nem lő a rendőrök irányába. Az elsőfokú bíróság okszerűen állapította meg, hogy e kijelentésével szemben a terhelt nagyszámú, részben célzott lövést adott le a rendőrök irányába, e lövések a fedezékként alkalmazott rendőrautókat érték, azonban számolnia kellett azzal, hogy "a nagy tűzerejű, hatótávolságon belül használt pisztolyából leadott lövedék átviszi az autók karosszériáját". (A meghatalmazott védő is kifejtette indítványában, hogy "a pisztolyt azonban kétségtelenül úgy használta, hogy reális veszélyét teremtette meg a környezetében tartózkodó sértettek testi épségének sérelméhez, így például nem számolhatta ki a lövedékek gurulatát." Ez a védői érvelés a halálos eredmény tekintetében az eshetőleges szándék megállapítását alapozza meg.) Ezen túlmenően a rendőrök mozgása esetén a mozgásban lévő rendőr irányába és abban a magasságban lőtt, amelyben a sértettek a gépkocsik fedezékében mozogtak és a lövések közül egy közvetlenül a sértett feje mellett csapódott a földbe. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés helyett eshetőleges szándékkal és több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősül a cselekmény, ha az elkövető az őt üldöző személyek irányába lőfegyverrel testmagasságban, közelről több lövést ad le (BH 1996.132., 1998.465., 1999.1.).

[85] Jelen ügyben a testmagasság a sértettek testhelyzetéhez igazodóan a gépjárművek által biztosított fedezék magasságával egyező volt. A leadott lövések közül legalább hét eltalálta a fedezékül szolgáló Mercedes, illetve Opel személygépjárművet.

[86] Az eljárt bíróságok a terhelt e körben előadott kétirányú védekezését elvetették és kizárták. Így a terhelt azon állítását, hogy vaktában lövöldözött cáfolta, hogy "legalább hétszer eltalálta a rendőrautókat (ötször a Mercedest, kétszer az Opelt), beleértve a kerekeiket, amelyek mögött a rendőrök meghúzódtak". Ezen túlmenően a terhelt elkövetéskori ittas és bódult állapota alapján kizárták azt a védekezést is, hogy sportlövőként a terhelt a lövések leadásakor szándékosan nem rendőrökre, hanem a gépjárművekre célzott, ugyanis mentális állapota ezt nem tette lehetővé.

[87] Mindezek alapján a terhelt belenyugodott abba, hogy a lövések a sértettek halálát okozhatja, azaz az eshetőleges szándéka az eredmény bekövetkezésére kiterjedt, ami kizárja a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés megállapítását. Így az alapügyben eljárt bíróságok a 3/2013. BJE határozatban foglaltakat szem előtt tartva, helytállóan vontak következtetést arra, hogy az öt rendőr sértett vonatkozásában a terhelt eshetőleges szándéka fennállt az emberölés vonatkozásában.

[88] Ha az elkövető a halálos eredmény bekövetkezésébe belenyugodva cselekszik, vagyis, ha nem az élet veszélyeztetésére, hanem a halálos eredmény létrehozására irányul a szándék: emberölés, illetőleg kísérlete megállapításának van helye akkor is, ha magatartásának folyományaként akár semmiféle sérülés nem jött létre vagy éppen életveszélyes sérülés keletkezett (3/2013. BJE határozat I/4. pont, BH 2010.57.I.).

[89] A teljesség érdekében - a védői indítványra tekintettel - a Kúria rámutat arra, hogy az emberölés bűntettének a kísérlete csak olyan cselekmény megkezdésével állapítható meg, amely közvetlenül megteremti más személy élete kioltásának a reális lehetőségét. Az elsütőszerkezet működésbe hozatala annak az egységes folyamatnak a kezdő mozzanata, amely a tűzfegyver működését beindítja és kilövi azt a lövedéket, amely - megfelelő egyéb körülmények esetén - kiolthatja más személy életét (EBH 2007.1583.). Jelen ügyben a terhelt az öt rendőr sértett irányába 18 lövést leadott és ezzel a cselekménye az emberölés kísérleti szakaszába lépett. Ugyanakkor a célzott lövések következtében a halál mint eredmény nem következett be, azért e sértettek esetében az emberölés kísérleti szakban maradt.

[90] A Kúria rögzíti, hogy jelen ügyre vonatkozóan a BH 2004.168. számú eseti döntésben megfogalmazott jogi álláspont nem irányadó, mivel a jogerős ítéletben megállapított tényállás és az eseti döntés alapjául szolgáló tényállás büntetőjogilag releváns tények vonatkozásában eltérő. Így a hivatkozott eseti döntésben az irányadó tényállás szerint a terhelt a lőfegyverrel több alkalommal a sértettek irányába lőtt, a lövések ténylegesen sérülést nem okoztak; azaz pontosan nem volt megállapítható, hogy a sértettektől milyen távolságra csapódtak be a lövések. A terheltnek lehetősége volt a nyugodt célzásra, hiszen 40 méteres távolságon belül lőtt, ilyen távolságból a csoportban álló sértettek eltalálása - ha és amennyiben a terhelti szándék erre irányul - nem jelentett volna különösebb nehézséget. A terhelt és a sértettek közti távolságra, valamint arra a körülményre figyelemmel, hogy a lövések nem találták el a sértetteket, nem volt cáfolható a terhelt azon védekezése, hogy szándéka nem irányult a sértettek megölésére vagy testi sértés okozására. Ezen túlmenően a terhelt által használt lőfegyver tulajdonságai miatt a lövésnek a sértetteket életfontosságú szerveken, vagy azok közelében kellett volna eltalálnia ahhoz, hogy az életveszélyt okozó sérülést vagy halált okozzon. Ezzel szemben a jelen ügyben, a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a lőfegyver működőképes és emberi élet kioltására alkalmas volt; a terhelt nem nyugodt állapotban hanem az általa az édesanyja és nevelőapja sérelmére elkövetett emberölést követően, rövid időn belül, zaklatott állapotban, szeszes ital hatása alatt követte el a rendőrök sérelmére bűncselekményt; a sértettek a lövések elől fedezékbe vonultak; a terhelt a sértettek felé olyan magasságba lőtt, amelyben a sértettek tartózkodtak; a lövések egy része a sértettek közelében csapódott be (az egyik a sértett feje közelében csapódott a földbe). Mindezek alapján jelen ügy tényállása lényegi eltéréseket mutat a meghatalmazott védő által hivatkozott eseti döntésétől.

[91] A meghatalmazott védő az indítványában - és a terhelt az alapeljárásban - nem vitatta, hogy a terhelt a cselekmény elkövetésekor tudta, hogy rendőr sértettek - azaz hivatalos személyek - sérelmére és hivatalos eljárásuk alatt követte el a cselekményét.

[92] A kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítéletben a terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítése törvényes és így a felülvizsgálati indítvány e vonatkozásban nem alapos.

[93] A meghatalmazott védő sérelmezte, hogy a büntetéskiszabási körülmények helytelen értékelése alapján határozta meg a bíróság a fő- és mellékbüntetés tartamát.

[94] Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja nem biztosít lehetőséget (EBH 2011.2387.). A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és eshet felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre viszont a védő nem hivatkozott, és ilyet a Kúria maga sem észlelt.

[95] A büntetés kiszabása ugyancsak nem képezheti önmagában a felülvizsgálat tárgyát, így az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III. - korábbi hivatkozások aktualizálásával).

[96] A Kúria rámutat arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a törvénysértő minősítés csak abban az estben szolgál felülvizsgálat alapjául, ha az törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. A felülvizsgálattal nem érintett, terhelt terhére megállapított bűncselekmény minősítése a Btk. 160. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő emberölés bűntette. E bűncselekmény büntetési tétele tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Így a védő által kifejtett jogi álláspont helytállósága esetén sem nyílt volna törvényes lehetőség a jogerős ítélet felülvizsgálatára.

[97] A teljesség érdekében a Kúria utal arra, hogy a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban orvosolható. A Be. 671. § 1. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ítéletben a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát nem vagy nem a törvénynek megfelelően állapította meg. Így felülvizsgálati eljárásban a szabadságvesztés-büntetés enyhébb büntetés végrehajtási fokozatának megállapítására - a Be. 648. és 649. §-ában meghatározott felülvizsgálat ok megléte esetén is - kizárt. Egyben szükséges megjegyezni, hogy a Btk. 37. §-a meghatározza a büntetés végrehajtási fokozatra vonatkozó kötelező szabályokat, és az ettől történő eltérést a Btk. 35. § (2) bekezdés 2. mondata a terhelt terhére megállapított bűncselekmény esetén kizárja.

[98] A Kúria megállapította, hogy az alapügyben eljárt bíróságok Be. 649. § (6) bekezdésében meghatározott eljárásjogi szabályt nem vétettek.

[99] A kifejtettekre tekintettel a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés szerinti összetételben eljárva - a terhelt meghatalmazott védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta - ezért a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 884/2020.)