BH 2022.10.257

Elkövetési magatartásként a mulasztás nemtevést jelent, olyan passzív magatartást, amely mindig valamely kötelesség viszonyában áll.

Mulasztás címén is csak akkor vonható valaki felelősségre, ha a mulasztás akaratlagos, okozatos és jogellenes.

A mulasztással elkövetett emberölés esetében a terheltet speciális jogi kötelesség terheli, az eredmény beállását elhárító magatartás kifejtése. Ez esetben ugyanis a kötelességszerű magatartás kifejezett, a sértett személyére konkretizált rendeltetése, hogy beavatkozzon a kialakuló okfolyamatba, megszakítsa azt [Btk. 160. § (4) bek.; 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 166. § (4) bek.].

II. A szülő gyermeknevelést övező szabadsága - saját meggyőződésére vagy a gyermek érdekére történő hivatkozása - nem vezethet oda, hogy az orvostudományban uralkodó felfogásokkal s a legalapvetőbb erkölcsi normák parancsával ellentétes magatartást tanúsítva, döntésével visszafordíthatatlan veszélynek, végső soron halálnak tegye ki gyermekét.

Amennyiben az elkövető a K-vitamin sértett részére történő beadását sorozatosan megtagadja, nemcsak a nemzetközi és uniós normákban, valamint az Alaptörvényben is deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot nem biztosítja számára, hanem a legkiemelkedőbb értéktől, az élethez, az emberi méltósághoz való jogától fosztja meg gyermekét [Alaptörvény I. cikk (1) bek., II. cikk; 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 16. § (2) bek. a) pont].

III. Aki a vonatkozó előírások figyelmen kívül hagyásával megkérdőjelezi az orvosok által kötelezően alkalmazandó újszülöttellátás vérzékenység kialakulása kockázat kiküszöbölő hatását - visszautasítva azt -, ezáltal teljes mértékben magára veszi a döntés felelősségét.

A bűnösség a rágondolás hiányában állapítható meg; azaz az elkövető az eredményt azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna [korábbi Btk. 14. §].

[1] A törvényszék a 2020. február 6-án kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet emberölés vétsége [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 166. § (1) bek., (4) bek.] miatt 1 év 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az előzetes mentesítésről és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. június 2-án meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján kiegészített, pontosított tényállás a következő:

"Az I. r. terhelt a gyermekkorában, majd később szerzett rossz tapasztalatai miatt hosszabb ideje szkeptikus a magyar egészségügyi ellátással szemben. Rendszerkritikus véleményét - egyebek mellett a kötelező védőoltások ellen felszólalva - a vádidőben előadások keretében hangoztatta, illetve hipotéziseit a világhálón is megfogalmazta.

A II. r. terhelttel 2007 novemberében ismerkedtek meg, majd rövid időn belül, 2008 tavaszán házasságot kötöttek. D.-n éltek együtt és vállalták 2010. augusztus 5. napján született első, L. utónevű gyermeküket.

Hasonlóan vágyott gyermekként fogant - 2012 februárjában - a későbbi L. E. sértett. A várandóság idején nem vettek részt rendszeres terhesgondozáson, először csak 2012. augusztus 28. napján fordultak magánorvoshoz, aki ultrahangvizsgálatot követően a magzatnál mindent rendben talált.

Az anya első gyermekét is otthonszületéssel kívánta világra hozni, de végül szükséges volt a kórházba szállítás, ahonnan még az újszülött teljes körű ellátása előtt távoztak, és második gyermeküknél is otthonszülést terveztek.

Ebből a célból az I. r. terhelt 2012 szeptemberében felvette a kapcsolatot M.-Z.-né V. F. L. szülésznővel, aki otthonukban látogatta meg a szülőket 2012. október 9. napján, és megállapodtak, hogy vállalja, hogy az intézeten kívüli szülésnél szülésznőként segédkezik. Ehhez azonban szükség volt terhesgondozási kiskönyvre, amelyet a védőnőtől 2012. november 7. napján igényeltek, és hogy meg is kapják, aznap É.-n gyermekorvosnál jártak, aki az újabb ultrahangvizsgálatot követően veszélyeztetett terhességet állapított meg.

Ahogy korábban és utóbb született gyermekük esetében is a terheltek igyekeztek gyermekeiket távol tartani a magyar egészségügyi ellátástól, csak szükség esetén, ha az elkerülhetetlen volt, fordultak bizalmatlanságukban orvoshoz. Hasonló okból a védőnői szolgálatot is visszautasították. Meg voltak győződve arról, hogy maguk jobban tudják, hogy mely akár kötelezően előírt eljárás szolgálja, vagy éppen károsítja az egészséget.

L. E. sértett születését várva már határozott elképzelésük volt, hogy mesterséges K-vitaminra nincs szüksége az újszülötteknek, mert természetes úton, a köldökzsinóron keresztül a méhlepényből a születéskor, illetve az anyatejes táplálással az anya készleteiből mindenkor elegendő mennyiség kerül a szervezetükbe. A művi K-vitamin-pótlás és az azt hordozó Konakion természetellenes, ócska, szintetikus készítmény, melyet az orvoslás a véralvadáshoz téves fikcióként alkalmaz és ír elő.

Elképzelésüknek megfelelően a szülés körülményeit átbeszélve tisztázták a szülésznővel, hogy semmilyen művi anyag beadáshoz nem járulnak hozzá, így az antibiotikumos szemcseppről sem gondoskodnak, de a K-vitamin beadását is elutasítják.

Ilyen előzmények után M.-Z.-né V. F. L. szülésznő közreműködésével 2012. november 12. napján, Sz.-en, intézeten kívül megszületett L. E. sértett, melyre a törvény addigra lehetőséget biztosított és kellőképpen szabályozott. A szülés problémamentesen alakult, a gyermek egészségesen jött a világra, de az előzetes megállapodásnak megfelelően sem ekkor, sem a 24 órás - kötelező - újszülöttgyógyászati vizsgálatkor nem kapott K-vitamin-pótlást.

A K-vitamin-profilaxist az akkor (2008. évtől) hatályos szakmai protokoll, a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium a következők szerint szabályozta: érett újszülöttek kapjanak szájon át a születéskor 2 milligrammot, egy hét múlva megint 2 milligrammot, majd havonta 2 milligrammot kizárólagos anyatejes táplálás mellett, egészen addig, míg a vegyes táplálkozásnál a tápszer vagy főzelék aránya meghaladja az összmennyiség 50%-át. Az orvosszakmai szabály abból indult ki, hogy a méhlepényből (placentából) nem kerül át megfelelő mennyiségben K-vitamin a gyermek szervezetébe és a pótlást a kizárólagos anyatejes táplálkozás sem biztosítja, így az újszülöttek vérében a K-vitaminfüggő faktorok aktivitása nem megfelelő, a művi pótlás ezért szükséges ahhoz, hogy a májban kifejtve hatását a faktorok szintézisét és a véralvadást rendezze.

Ha nem is ilyen rendszerben, de a K-vitamin-pótlás több évtizedre visszamenőleg nem csak Magyarországon, de a világ más országaiban is bevett evidencia.

Az elmaradt adagolás okán is az újszülöttgyógyász a 24 órás státuszvizsgálatkor szóban és írásban is felhívta a szülők figyelmét arra, hogy a Konakion beadásáról, a K-vitamin pótlásáról és az ebben az életkorban kötelező szűrővizsgálatokról a gyermek 5 napos koráig gondoskodjanak.

A tájékoztatáskor jelen volt mindkét terhelt, azt látszólag a kötelező védőoltásra vonatkozó kioktatással együtt tudomásul vették, de valójában követni nem kívánták, ahogy azt az újszülöttgyógyásznak a szülésznő már előzetesen jelezte.

Nem akarták és nem is végeztettek el semmilyen vérvétellel járó szűrővizsgálatot; mivel azt ártalmasnak tartották, elutasították és egyáltalán nem állt szándékukban kötelező védőoltást adatni gyermeküknek, ahogy a szükségtelennek vélt K-vitamin pótlásáról, úgy más szintetikus vitamin, a 2 hetes kortól előírt D-vitamin pótlásáról sem gondoskodtak.

Gyermekorvoshoz a számukra előírt 5 napon belül nem mentek, csupán telefonon vették fel a kapcsolatot dr. M. G. házi gyermekorvossal, aki bár így értesült az otthonszülésről - jogszabályi kötelezettsége, a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 4. § (3) bekezdés b) pontjában írtak ellenére - sem látogatta meg személyesen a gyermeket 7 napos életkoráig, őt rendelőjében kizárólag 2012. december 4. napján fogadta.

Ekkor őt megvizsgálta, de a kötelező szűrővizsgálatokat és a K-vitamin - immár második periódusban is elmaradt - pótlását sem ejtette meg, s ha írt is fel bármiféle receptet, a szülők az azon szereplő vitaminkészítményeket, a K- és D-vitamin pótlására nem váltották ki.

Bár a terheltek mindvégig tisztában voltak azzal, hogy a K-vitamin művi pótlása azért szükséges, mert az a véralvadási képességet erősíti, de azt már bizonyíthatóan nem tudták - mert a tőlük elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztva a K-vitamin művi pótlásának sorozatos visszautasítása előtt nem győződtek meg arról -, hogy a K-vitamin művi pótlásának elmaradása az újszülöttek esetében számottevően megnöveli a vérzékenység kialakulásának esélyét, amely az ilyen esetek 30-60%-ában életveszélyes koponyaűri vérzéssel társul, és így potenciálisan az újszülött halálához vezet. A K-vitamin profilaxis szakmai protokolljának újszülöttgyógyászati bevezetését és rutinszerű, minden orvos számára kötelező alkalmazását is ez a kutatási eredményeken alapuló tudományos álláspont tette indokolttá. E, saját figyelmetlenségük okozta ismerethiány miatt abban a téves feltevésben voltak, hogy a K-vitamin művi pótlása szükségtelen, mert az anyatejes táplálás miatt a gyermekük egészségének megőrzéséhez az már felesleges, és ezért utasították vissza mind a sértett születésekor, mind az újszülöttgyógyászati ellátása során, mind pedig a házi gyermekorvosi vizsgálat alkalmával a K-vitamin készítményt tartalmazó Konakion beadását, továbbá maguk sem gondoskodtak erről.

Az összesen három alkalommal esedékessé vált K-vitamin-pótlás elmaradása miatt, továbbá mert a születéskor az anyai szervezetből átkerült vitaminmennyiség elégtelen volt, és a téli időszakban az anyatejes táplálás sem volt vitaminokban megfelelően gazdag, L. E. sértettnél vérzékenység alakult ki, majd 2012. december 27. napja és 2012. december 31. napja között - pontosabban be nem határolható időben - koponyaűri vérzés kezdődött.

A vérzéses betegség nem eredményezett azonnal látványos tüneteket, az édesanya csak aluszékonyságot, bágyadtságot és azt tapasztalta, hogy a csecsemő sűrűbben és többet bukik.

Mivel d.-i otthonukban a fűtés nem készült el időre, 2013. január 1. napján a II. r. terhelt és gyermekei É.-n, az L. utca 18. szám alatt ismerőseiknél, Cs.-né V. M.-nél és Cs. Z.-nél vendégeskedtek. Oda őket az I. r. terhelt vitte át a délelőtt folyamán, majd dél körül ő hazatért, hogy a hátralévő munkálatokat befejezze. A II. r. terhelt a vendégségben is csak a fentiekre panaszkodott, miközben a gyermek állapota nem tűnt kétségbeejtőnek.

Így volt ez egészen addig, amíg 17 óra 30 percét megelőzően az addig nyögdécselő sértett nagy intenzitással, sugárban nem hányt és át kellett öltöztetni. Az anya kétségbeesett, és az ekkor már szintén Cs.-éknél tartózkodó T.-né S. M.-en keresztül, mert neki telefonja nem volt, 17 óra 31 perckor értesítette az I. r. terheltet. Ő különösebb aggodalomra nem látott okot, de azt határozottan visszautasította, hogy a gyermeket orvoshoz vigyék.

Nem sokkal később, 17 óra 42 perc előtti időben a gyermek az újabb szoptatást követően ismételten hányt, ezúttal kevesebbet, az akkor fogyasztott tartalmat, melyről az I. r. terhelt telefonon ugyancsak értesült, de az orvosi segítségkérést elhárította.

Ennek ellenére a gyermekét féltő II. r. terhelt kérésére a vendéglátók fia, Cs. G. felhívta az é.-i orvosi ügyelet, majd abban maradtak, ha a gyermek állapota romlik, újból telefonálnak és kihívják a gyermekorvost.

L. E. sértett állapota nem javult, harmadszor 19 óra után hányt, ezúttal is sugárban, de ekkor már vér is megjelent a hányadékban. Cs.-né V. M. többször, rövid telefonhívásokkal sürgette az I. r. terheltet, aki 19 óra 30 perc körüli időben érkezett meg, és igyekezett családját megnyugtatni, az orvos kiértesítését elhárítani, de látva gyermeke állapotát, kiszáradásától tartva végül beleegyezett, hogy hozzá a házigazdák 21 órakor az ügyeletes gyermekorvost kihívják.

Dr. K. E. M. gyermekorvos és B. L. gépkocsivezető 21 óra 10 perckor érkeztek a helyszínre, majd 21 óra 39 perckor értesítették a mentőszolgálatot. Szinte egy időben, 22 óra 12 perckor, majd 22 óra 13 perckor két mentőegység érkezett, majd a gyermekrohammentők 22 óra 40 perckor infúzió bekötését követően indultak a sértettel a gyermekgyógyászati klinikára.

Időközben a gyermek állapota rohamosan romlott: még az é.-i helyszínen nála sápadtság, szürkeség, a bőr lazasága, a pupilla eltérése, a száj lebiggyedése, csillapíthatatlan külső hámsérülésből eredő fülvérzés volt tapasztalható, s kutacsa feszességére az ügyeletes orvos is felfigyelt. Súlyos állapotúnak tűnt, zavartnak, de a laikus számára nem tükrözött mindez életveszélyes állapotot, az ügyeletes és a mentősök is elsődlegesen a kiszáradástól tartottak.

Valójában a diffúz vérzés a koponyaűrön belül több helyütt, de a keményburokban, illetve a pókhálóhártya alatt is már a gyermeknél kivérzett állapotot idézett elő, mikor 23 óra 20 perc körüli időben a kórházba vele megérkeztek. Szakszerű orvosi ellátással, vérplazmával és K-vitamin adagolással a klinikán a vérzést megállították, majd az annak okán fellépő agyvizenyő okozta nyomás gyógyszeres csökkentésére törekedtek, de a folyamat már visszafordíthatatlan és a sértett élete menthetetlen volt.

Nála a koponyaűri nyomásfokozódás az agyállomány beékelődéshez, keringési és légzési elégtelenséghez vezetett. Halálát az életjelenségek - köztük az agytörzsi reflexek - hiányában 2013. január 8. napján 12 óra 46 perckor állapították meg.

Az I. r. és a II. r. terheltek mulasztása, mellyel követett teóriájukhoz ragaszkodva anélkül, hogy a tőlük elvárható körültekintést tanúsítva a lehetséges következményekről - így a halálos eredményről - meggyőződtek volna, visszautasították a művi K-vitamin-pótlásban testet öltő ellátást és maguk sem gondoskodtak arról, hogy gyermekük részére a szükséges K-vitamin-pótlás megtörténjen, közvetetten hozzájárult a sértettnél a K-vitaminhiány okozta vérzékenység kialakulásához, mely már közvetlenül vezetett a halálához.

L. E. sértett élete idejekorán érkezett orvosi segítséggel, amikor még a vérzés dinamikája nem eredményezett visszafordíthatatlan folyamatot, elhárítható lett volna, de ekkor még a gyermek szülők és laikusok által észlelt állapota, valamint a betegség tünetei nem voltak oly mérvűek, hogy a késedelmet nem tűrő segélykérés tőlük elvárható lett volna.

[4] Következetes ítélkezési gyakorlat, hogy a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartozóként kell tekintetbe venni minden, a határozat indokolásának bármely részében rögzített ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésébe esik (BH 2006.392.).

[5] Az ítéletszerkesztés folytán az elsőfokú ítélet indokolásának más részében lévő, valamint a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményének értékelésekor tett következő ténymegállapítások a tényálláshoz tartozók:

- A terheltek tudtak a születés előtt a K-vitamin-adagolás orvosi magyarázatáról, de azzal nem értettek egyet (elsőfokú ítélet [154] bekezdés).

- Jártak házi gyermekorvosnál, aki a sértettet is megvizsgálta, de tőle nem és később a szülőktől sem kapott a gyermek vitaminkészítményt (elsőfokú ítélet [154] bekezdés).

- Az újszülött azért nem kapott a születéskor K-vitamin-pótlást, mert a szülők azt nem akarták, attól elhatárolódtak (elsőfokú ítélet [155] bekezdés).

- L. E. sértett a kórházba kerüléséig nem kapott K-vitamint, nála K-vitaminérzékeny faktoroknál jelentkezett véralvadási probléma, ami a megnyúlt, mérhetetlen INR értékhez vezetett. Ez jelzi, hogy a már kivérzett állapotban kórházba került gyermek nem más okból volt életveszélyben, majd ennek következménye volt az agyödéma, a beékelődés és a halál. A kettő közötti összefüggés, a csecsemő nem kapott K-vitamint, ezért az arra érzékeny faktorok szintézise nem megfelelően ment végbe, vére nem alvadt, s így az érfalakból előtörő vérzés nem csillapodhatott, hanem a gyermeknél diffúz agyvérzéshez vezetett (elsőfokú ítélet [185] bekezdés).

- Minden kétséget kizáróan tisztázható volt a sértett halálának oka: a K-vitaminhiányos állapot miatt bekövetkezett újszülöttkori vérzékenységre, annak során kialakult kiterjedt koponyaűri vérzésre, majd keringési és légzési elégtelenséghez vezető agyállományi beékelődésre vezethető vissza. A halál oka közvetlenül a kiterjedt agyvérzés volt, míg az azt kiváltó K-vitaminhiányos állapotban több tényező, így az újszülött születéskori alacsony alvadási faktorszintje, az anya téli időszak miatti K-vitaminhiányos diétája, valamint a K-vitamin művi pótlásának elmaradása játszhattak szerepet. A K-vitamin-profilaxis elmaradása és a halál között ekként közvetett oksági összefüggés állapítható meg (másodfokú ítélet [258] bekezdés).

- Tényszerűen megállapítható volt, hogy kk. L. E. sértett halálát közvetlenül K-vitaminhiány következtében fellépő kiterjedt agyvérzés, és emiatt a keringési és légzési rendszer összeomlása okozta (másodfokú ítélet [296] bekezdés).

- Ugyanakkor a K-vitamin-profilaxis elmaradása szükségszerű haláloki szerepet játszott, akár egyetlen alkalommal történő pótlás önmagában is megmenthette volna a sértett életét (másodfokú végzés [297] bekezdés utolsó mondat).

[6] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva, felmentése érdekében.

[7] Indokai szerint nem valósult meg bűncselekmény, és kétséget kizáró okozati összefüggés sem volt megállapítható az állítólagos magatartásuk és a halálos eredmény között.

[8] Álláspontja szerint kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást az okozati összefüggés a feltételezett vitaminhiány és a halál között, hiszen szóba jöhettek más okok is.

[9] A tanúként meghallgatott orvosok valótlanul állították, hogy a kiszálláskor, illetve a mentőben és a kórházba érkezéskor azonnal rákérdeztek a művi K-vitaminadagolásra, és nemleges választ kaptak.

[10] Szerinte nem lehet kizárni, hogy a sértett halálát DNS-mutáció folytán kialakult véralvadási zavar okozta.

[11] Kifejtette, hogy sem a művi K-vitamin adagolása, sem a vitaminszintek mérése, sem pedig a csecsemő hematológiai tudományos kutatások ismerete nem tartoznak a szülői kötelezettségek körébe, ezeket nem írja elő semmiféle jogszabály. Ebből kifolyólag ezek esetleges hiánya nem is minősül mulasztásnak, így nem valósulhatott meg bűncselekmény sem.

[12] A Konakion nevű készítmény a bíróság szerint sem kötelező, hanem az egészségügyi önrendelkezési jog körébe tartozik, tehát törvény által kifejezetten megengedetten opcionális.

[13] Vitatta a bíróság azon megállapítását, mely szerint Magyarországon és a világ más országaiban is bevett evidencia, orvosszakmai protokoll a művi K-vitaminadagolás. Álláspontja szerint egyrészt nem bevett evidencia és nem is protokoll, másrészt, ha úgy volna is, az sem alapozza meg a szülői kötelezettségét. Amit a bíróság orvosi protokollnak vélt az valójában nem más, mint egy egyszerű adagolási útmutató, amely az országban a mai napig is csupán egyetlen helyen, az Sz.-i Tudományegyetem irattárában lelhető fel, ez az úgynevezett K-vitamin-profilaxis című irat. A kötelező protokollokat egyébként módszertani levelek írják elő az orvosok számára, a K-vitamin pedig nem szerepel semmiféle módszertani levélben. Ugyanakkor, ha kötelező orvosi protokoll lenne, az akkor is csak az orvosokra vonatkozó szakmai szabály lenne, amelyet a beteg, illetve annak törvényes képviselője megsérteni nem tud. Álláspontja szerint a művi K-vitaminadagolás kérdésében a mai napig sincs tudományos konszenzus. Következésképpen sem a jog, sem a tudomány nem állít olyat, hogy művi K-vitamin adagolásra lenne szükség az életben maradáshoz vagy az egészséghez.

[14] Az I. r. terhelt szerint a negligencia megállapításakor a bíróság olyan objektív és szubjektív gondossági mércét állapított meg, amely megfordítja a vonatkozó joganyag logikáját és a laikus beteg, illetve szülő kötelezettségévé teszi mindazt, ami a jogszabályok értelmében csakis az orvosok feladata és kompetenciája lehet. Ha tehát létezne is művi K-vitaminra vonatkozó protokoll, annak betartását csakis az abban megjelölt felelős egészségügyi dolgozón lehetne számon kérni.

[15] Kifejtette továbbá, hogy a bíróság által is megállapítottan a művi K-vitamin az egészségügyi önrendelkezési jog körébe tartozik, ami a teljes körű tájékoztatáson alapuló, kényszertől és fenyegetéstől mentes szabad döntési lehetőség.

[16] Vitatta, hogy visszautasítás történt volna a részéről, álláspontja szerint ez iratellenes megállapítás. Kétségbe vonta azt is, hogy a művi K-vitamin hiányának eredménye lenne a nyolc napos kórházi kezelés végén bekövetkezett halál.

Indokai szerint nem képezheti bűncselekmény tárgyát, amit az önrendelkezési jog megenged. Mivel a művi K-vitaminadagolás vagy nem adagolás törvényes jog, így ennek kapcsán nem lehetett volna sem gyanúsítást közölni, sem vádat emelni, sem bizonyítást lefolytatni, sem elmarasztaló ítéletet hozni. Egy törvényes magatartás nem válhat utóbb törvénysértővé akármilyen vélt vagy valós eredményt kapcsol hozzá bíróság. A terhére rótt magatartást valójában el sem követte, nem utasította vissza a művi K-vitamint, mindezt iratellenesen állapította meg a bíróság.

[17] Álláspontja szerint a művi K-vitamin nemadagolása azért sem minősülhet bűncselekménynek, mert nullához közeli esélye van annak, hogy miatta egészségkárosodás vagy halál következzen be. Mindezeken felül még azért sem lehet bűncselekmény, mert sem az első, sem jelen gyermekük kapcsán nem részesültek a K-vitaminnal kapcsolatos, a törvény által betegjogként nevesített teljes körű tájékoztatásban.

[18] A bíróság azzal, hogy megállapította: a művi K-vitamin nemadagolása nem bűncselekmény és az egészségügyi önrendelkezési jog körébe tartozik, tehát jogszerű, törvényes magatartás, ezzel egyben kizárta azt is, hogy bűncselekmény elkövetési magatartása lehessen. Továbbá azt is helyesen állapította meg a bíróság, hogy a nemadagolás nem veszélyeztette gyermeke életét és testi épségét.

[19] Kifogásolta, hogy az okozati összefüggés bizonyítása nélkül ítélte el a bíróság, hiszen sem azt nem sikerült kétséget kizáróan igazolni, hogy gyermeke valóban K-vitamin hiányában halálozott el, de azt sem, hogy a művi K-vitamin teljes adagolása esetén a halál nem következett volna be. Szerinte több objektív tárgyi bizonyíték is utal rá, hogy az egyszerű kiszáradás gyanúja miatt kórházba szállított sértett a beszállítás, illetve a helyszíni ügyeletes orvos általi ellátás és/vagy a kórházi ellátás idején szenvedett el traumás eredetű koponyaűri vérzést.

[20] Sérelmezte: a bizonyítékokkal ellentétesen állapította meg a bíróság azt, hogy a sértett egyáltalán nem kapott művi K-vitamint, noha a háziorvos egy ampullával beadott neki 2012. december 4-én, amit a tanúvallomásokon felül az orvos közhiteles adatnak számító számítógépes nyilvántartása is igazolt.

[21] Hivatkozott arra is, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta az általa benyújtott, a SOTE hematológus belgyógyász főorvosa által kiállított szakvéleményt, amely a II. r. terhelt négy éven keresztül elvégzett laborvizsgálati adatai alapján örökletes véralvadási betegséget igazolt. Álláspontja szerint gyermeke nyilvánvalóan nem vitaminhiány miatt hunyt el, és nekik egyébként nem volt tudomásuk az újszülöttkori vérzékenység nevű extrém ritka jelenségről és a művi K-vitaminról. A szakértői bizonyítás kiegészítése ellenére sem lehetett kizárni, hogy a bekövetkezett halálos eredmény oka a releváns génmutáció volt. Vizsgálnia kellett volna a bíróságnak, hogy a K-vitaminadagolás mellett kétséget kizáróan elkerülhető lett volna-e a sértett halála, ugyanis enélkül az okozati összefüggés nem állapítható meg.

[22] Mindezek alapján bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

[23] Kérte, hogy amennyiben a Kúria a felülvizsgálati kérelmét megalapozatlannak tartaná, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést abban az esetben is változtassa meg akként, hogy azt az állam viselje.

[24] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[25] Kifejtette, hogy az indítványnak az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó bűnügyi költséget vitató, valamint a tényállást támadó részei kizártak, így azon részei, amelyek a terheltek felé elhangzó tájékoztatás megtörténtét, a sértett halálát kiváltó okként a K-vitaminhiány okozta vérzékenységet, valamint az ellátás visszautasításával összefüggésben sérelmezi a terheltek mulasztásban megnyilvánuló magatartását.

[26] Az indítványban kifejtett érvekkel szemben az irányadó tényállásból az eljáró bíróság helyes következtetést vont le a terheltek tudattartalmára. A tényállásra figyelemmel megállapítható: az I. r. terhelttől elvárható volt annak megismerése, hogy milyen jelentősége van az újszülött ellátásában a K-vitaminpótlásnak, valamint elvárható volt annak felismerése is, hogy ennek elmaradása az életét, egészségét veszélyeztető, sértő következményekkel is járhat. Amennyiben a tőle elvárható figyelmet és körültekintést tanúsítja, abban az esetben fel kellett ismernie azt, hogy a K-vitaminpótlás elmaradása, annak visszautasítása a gyermek halálát is eredményezheti.

[27] Jelen ügyben a K-vitaminpótlás hiánya is oka volt a sértett halálához vezető folyamatnak, annak elmaradása a terheltek visszautasító magatartására vezethető vissza, amely magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggés meglétére helytálló konzekvenciát vont le az eljáró bíróság. Az eljáró bíróság helyes következtetést vont le az I. r. terhelt bűnösségére is, a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes.

[28] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot az I. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[29] Az I. r. terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében lényegében megismételte a felülvizsgálati indítványában foglaltakat.

[30] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja alapján nyilvános ülésen bírálta el.

[31] A nyilvános ülésen az I. r. terhelt védője kifejtette, hogy az egészségügyi beavatkozás elfogadása és a visszautasítás joga feltételezi azt, hogy a beteget abba a helyzetbe hozza az egészségügyi szolgáltató, hogy megalapozottan dönteni tudjon az elutasítás mellett. Álláspontja szerint ez egyértelműen következik az egészségügyi törvényből.

[32] A védő szerint sem az I. r., sem a II. r. terhelt nem kapta meg az elvárt, teljes körű tájékoztatást a K-vitaminnal kapcsolatban. Hivatkozott az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban Eütv.) 13. § (1) és (2) bekezdésére, mely szerint a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körű tájékoztatásra, valamint az Eütv. 134. § (3) bekezdésére, amely úgy rendelkezik, hogy a szóbeli tájékoztatás nem helyettesíthető az előre elkészített általános ismertető segédanyagok átadásával.

[33] Kifejtette, hogy szabályozott gondosságról, elvárhatóságról nem is lehet beszélni egy ilyen jogviszonyban, ahol az egészségügyi törvény az egészségügyi szolgáltató kifejezett kötelezettségévé teszi a mindenre kiterjedő részletes tájékoztatást, amely kötelezettségének az egészségügyi szolgáltató nem tett eleget.

[34] Az I. r. terhelt alanyi bűnössége mindezek alapján teljes egészében hiányzik. A terhére a negligencia sem állapítható meg, hiszen az egészségügyi szolgáltatónak volt tájékoztatási kötelezettsége, amelynek nem tett eleget, az I. r. terhelttel szemben pedig semmiféle szabályozott elvárhatóság nem állapítható meg.

[35] Mindezek alapján, csatlakozva a felülvizsgálati indítványban foglaltakhoz is, indítványozta az I. r. terhelt felmentését.

[36] A Legfőbb Ügyészség képviselője felszólalásában az írásbeli indítványban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, és indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot hatályában tartsa fenn.

[37] Az I. r. terhelt a nyilvános ülésen kifejtettek szerint a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta.

[38] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa a következők szerint nem alapos.

[39] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező határozattal szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[40] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[41] A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[42] Jelen esetben az irányadó tényállás az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által a lefolytatott bizonyítás eredménye alapján kiegészített, pontosított tényállás.

[43] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[44] Az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő emberölés vétségét követi el, aki az emberölést gondatlanságból követi el.

[45] Ennek megfelelően a büntetőjogi felelősség megállapításának feltétele az elkövető gondatlansága a cselekmény és eredmény vonatkozásában, továbbá a halálos eredmény és az elkövető cselekménye közötti okozati összefüggés.

[46] A gondatlan emberölés az objektív oldalt illetően teljesen megegyezik a szándékos emberöléssel; ami az emberölés két nemét megkülönbözteti, az a szubjektív oldalon van: ott a szándék kell, itt gondatlanság elég.

[47] Az emberölés tényállása nyitott törvényi tényállás, tevéssel és mulasztással egyaránt elkövethető. Elkövetési magatartása a tényállásszerű eredményt előidéző legkülönfélébb tevékenység, vagy annak bekövetkeztét meg nem akadályozó mulasztás.

[48] Az emberölés mulasztásos változata vegyes mulasztásos bűncselekmény, amelynek a megvalósulásához - a mulasztáson felül - eredmény bekövetkezése is szükséges. Mulasztással elkövetett materiális, eredmény-bűncselekmény; a mulasztás és az eredmény egyaránt fennáll, ezért "vegyes" mulasztásos. (Ettől különbözik a vegyes bűnösség, amelynél a "vegyes" jelleget az elkövetési magatartás és az eredmény mint minősítő körülmény eltérő tudattartalma adja.)

[49] Elkövetési magatartásként a mulasztás nemtevést jelent, olyan passzív magatartást, amely mindig valamely kötelesség viszonyában áll. Büntetőjogi jelentőséggel akkor bír - akkor tekintendő cselekvésnek és így elkövetési magatartásnak -, ha fennáll egy olyan kötelesség, amelynek a kötelezett nem tett eleget. A mulasztás tehát kötelesség megszegése, nem teljesítése, a megkövetelt akaratlagos magatartás hiánya.

[50] Vegyes mulasztásos bűncselekmény esetén az elkövető felelősségét megalapozó magatartás nem az eredményt okozza, hanem azt, hogy az eredményre vezető okfolyamat megakadályozását elmulasztja. Az elkövető kötelessége az okfolyamat érvényesülésének meggátlása, a még kialakulatlan vagy már kialakult okozati lánc megszakítása. Az okfolyamat rendjébe kötelességellenes be nem avatkozás a mulasztás.

[51] A büntetőjogilag releváns tevés mindig tiltó szabályba ütközik.

[52] Angyal Pál szerint: "De tiltva van az is, kiknek valamiként jogi kötelességük az eredmény bekövetkezését megakadályozni, a mozgásban lévő erőfolyamatot beállítani: a mulasztás az erőmegnyugvás is. Mulasztás címén is csak akkor vonható valaki felelősségre, ha a mulasztás akaratlagos, okozatos és jogellenes."

[53] "A mulasztás annak nem tevése lévén, amit valamely parancsoló szabálynál fogva meg kellett volna tenni, nyilvánvaló, hogy a mulasztásnak az eredmény előzményei sorából való gondolati kiiktatása nem azt jelenti, hogy ennek az előzménynek a helye üressé lesz, hanem azt, hogy a helyet gondolatban az a kötelezett tevés foglalja el, mely megakadályozta volna az eredmény bekövetkezését, ámde akkor az eredmény előzményei között szereplő mulasztás az eredmény feltétele, mely nélkül az eredmény vagy egyáltalán nem vagy nem úgy s nem akkor következett volna be, mint ahogy s amikor bekövetkezett."

[54] "A nemtevés egyszerűen csak erőpihentetés; a mulasztás ellenben olyasminek a nemtevése, mit meg kellett volna tenni. Mulasztani nem annyit tesz, mint semmit nem tenni, hanem valamit nem tenni. Mulasztásról csak kötelességgel szemben, jogi értelemben vett mulasztásról csak jogi kötelezettséggel szemben lehet szó." (Angyal Pál: A magyar büntetőjog tankönyve. Budapest, 1909)

[55] A mulasztás csak akkor lehet az eredménynek oka, ha jogi kötelesség megsértésében áll. Ilyen származhat egyebek mellett valamely hivatali, hivatásbeli, szerződési avagy családi viszonyból.

[56] A mulasztással elkövetett emberölés esetében a terheltet speciális jogi kötelesség terheli, az eredmény beállását elhárító magatartás kifejtése. Ez esetben ugyanis a kötelességszerű magatartás kifejezett, a sértett személyére konkretizált rendeltetése, hogy beavatkozzon a kialakuló okfolyamatba, megszakítsa azt.

[57] A gondatlan emberölés három ismérve: a bekövetkezett halálos eredmény (ténykérdés), ennek az elkövető cselekményével való okozati összefüggése (mulasztás okozatossága), e cselekményt az eredményre való vonatkozásában átfogó gondatlanság.

[58] Jelen ügyben elsőként eldöntendő kérdés, hogy az I. r. terhelt tényállásban írt magatartása akaratlagos mulasztásnak tekinthető-e; szülőként terhelte-e, és ha igen, milyen jogi kötelezettség az újszülött gyermeke egészségének megóvása, ellátása körében.

[59] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 24. cikke kijelenti, hogy "minden gyermeknek joga van arra a védelemre, amelyet őt kiskorú állapota folytán a családja, a társadalom és az állam részéről megillet". (A dokumentumot az ENSZ Közgyűlés a XXI. ülésszakán, 1966. december 6-án fogadta el, Magyarországon pedig az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdette ki.)

[60] Az Európai Unió Chartájának 24. cikke foglalkozik a gyermekek jogaival, ezen belül is kiemelendő, hogy "a gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz" (1991. évi LXIV. törvény a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről).

[61] Az Alaptörvény a családi kapcsolatok tekintetében az L) cikkében rögzíti, hogy a család alapját a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony képezi.

[62] A XVI. cikk (1) bekezdése értelmében "minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz".

[63] A XVI. cikk (3) bekezdése kimondja, hogy a szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni.

[64] Az elkövetéskor hatályos, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 71. § (1) bekezdése szerint a szülői felügyeletet a kiskorú gyermek érdekeinek megfelelően kell gyakorolni. A 75. § (1) bekezdése alapján a szülői felügyelet körében a szülők kötelessége, hogy a gyermeket gondozzák, tartsák, a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését elősegítsék.

[65] Az Alaptörvény XVI. cikk (1) és (2) bekezdése együttesen jeleníti meg a szülők jogát, hogy gyermekeikről saját világnézetüknek és lelkiismereti meggyőződésüknek megfelelően gondoskodjanak. Elsősorban a szülők jogosultak arra, hogy döntsenek a gyermekek testi és szellemi fejlődésével kapcsolatos kérdésekben. A szülők választhatnak egészségügyi szolgáltatót, oktatási intézményt, ők dönthetnek arról, hogy milyen világnézeti nevelésben részesüljenek gyermekeik. Kétségtelen, hogy az egyes egészségügyi ellátások tekintetében - ha ez lehetséges egyes alternatívák között - a szülők döntenek.

[66] Az egészségügyi ellátás igénybevételét érintő kérdéseket szintén jogszabályi szintű előírások tartalmazzák.

[67] Az elkövetéskor hatályos Eütv. 77. § (3) bekezdése szerint minden beteget - az ellátás igénybevételének jogcímére tekintet nélkül - az ellátásában résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni.

[68] Kétségtelen, hogy a betegek jogai közé tartozik - többek között - az egészségügyi beavatkozásokba való beleegyezés és az ellátás visszautasításának joga is.

[69] Az Eütv. a betegek önrendelkezési joga, így a beleegyezés és a visszautasítás joga tekintetében éles határt húz a cselekvőképes és a cselekvőképtelen betegek közé. Amennyiben a beteg cselekvőképtelen - mint jelen ügyben a sértett -, akkor a törvény sorolja fel, hogy a beleegyezés és a visszautasítás jogát ki gyakorolhatja, ki jogosult a képviseletre.

[70] Az Eütv. 16. § (2) bekezdés a) pontja alapján a cselekvőképtelen beteg helyett annak önrendelkezési jogát a törvényes képviselője gyakorolhatja.

[71] Az Eütv. 16. § (2) bekezdés a) pontja alapján, amennyiben a beteg cselekvőképtelen, a beteg törvényes képviselője jogosult a beleegyezés és a visszautasítás (4) bekezdésben foglalt korlátok közötti jogának gyakorlására.

[72] Az Eütv. 16. § (4) bekezdése szerint a (2) bekezdés szerinti személyek nyilatkozata - kizárólag a 13. §-ban foglalt tájékoztatást követően - a kezelőorvos által javasolt invazív beavatkozásokhoz történő beleegyezésre terjedhet ki. E nyilatkozat azonban - a 20. § (3) bekezdése szerinti eset kivételével - a beavatkozással fölmerülő kockázatoktól eltekintve nem érintheti hátrányosan a beteg egészségi állapotát, így különösen nem vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodásához.

[73] Nem kétséges, hogy az I. r. terheltet mint a sértett szülőjét a sértett (gyermeke) vonatkozásában objektív gondossági kötelezettség terhelte.

[74] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:

- Ahogy korábban és utóbb született gyermekük esetében is az I. r. terhelt igyekezett gyermekeit távol tartani a magyar egészségügyi ellátástól, csak szükség esetén, ha az elkerülhetetlen volt fordult bizalmatlanságában orvoshoz. Hasonló okból a védőnői szolgálatot is visszautasította. Meg volt győződve arról, hogy maga jobban tudja, hogy mely, akár kötelezően előírt eljárás szolgálja, vagy éppen károsítja az egészséget.

- 2012 februárjában fogant L. E. sértett; a várandóság idején az I. r. terhelt felesége, az alapügy II. r. terheltje nem vett részt rendszeres terhesgondozáson.

- A tervezett otthonszüléshez szükség volt terhesgondozási kiskönyvre, amelyet a védőnőtől 2012. november 7. napján igényeltek, és hogy meg is kapják, aznap É.-n gyermekorvosnál jártak, aki az újabb ultrahangvizsgálatot követően veszélyeztetett terhességet állapított meg.

- L. E. sértett születését várva már határozott elképzelésük volt, hogy mesterséges K-vitaminra nincs szüksége az újszülöttnek, mert természetes úton, a köldökzsinóron keresztül a méhlepényből a születéskor, illetve az anyatejes táplálással az anya készleteiből mindenkor elegendő mennyiség kerül a szervezetükbe. A művi K-vitaminpótlás és az azt hordozó Konakion természetellenes, ócska, szintetikus készítmény, melyet az orvoslás a véralvadáshoz téves fikcióként alkalmaz és ír elő.

- Elképzelésüknek megfelelően a szülés körülményeit átbeszélve tisztázták a szülésznővel, hogy semmilyen művi anyag beadásához nem járulnak hozzá, így az antibiotikumos szemcseppről sem gondoskodnak, de a K-vitamin beadását is elutasítják.

- 2012. november 12. napján intézeten kívül megszületett L. E. sértett. A gyermek egészségesen jött a világra, de az előzetes megállapodásnak megfelelően sem ekkor, sem a 24 órás - kötelező - újszülöttgyógyászati vizsgálatkor nem kapott K-vitaminpótlást.

- Nem akarták és nem is végeztettek el semmilyen vérvétellel járó szűrővizsgálatot, mivel azt ártalmasnak tartották, elutasították és egyáltalán nem állt szándékukban kötelező védőoltást adatni gyermeküknek, ahogy a szükségtelennek vélt K-vitaminpótlásról, úgy más szintetikus vitamin, a 2 hetes kortól előírt D-vitamin pótlásáról sem gondoskodtak.

- Gyermekorvoshoz az előírt 5 napon belül nem mentek, csupán telefonon vették fel a kapcsolatot a házi gyermekorvossal, aki rendelőjében kizárólag 2012. december 4. napján fogadta őket, ekkor a sértettet megvizsgálta, de a kötelező szűrővizsgálatokat és a K-vitamin - immár második periódusban is elmaradt - pótlását nem ejtette meg.

- A sértettnél vérzékenység alakult ki, majd 2012. december 27. napja és 2012. december 31. napja között - pontosabban be nem határolható időben - koponyaűri vérzés kezdődött.

- 2013. január 1. napján a II. r. terhelt és gyermekei É.-n, az L. utca 18. szám alatt ismerőseiknél vendégeskedtek, 17 óra 30 percet megelőzően az addig nyögdécselő sértett nagy intenzitással, sugárban hányt, az anya kétségbeesett, 17 óra 31 perckor értesítette az I. r. terheltet. Ő különösebb aggodalomra nem látott okot, de azt határozottan visszautasította, hogy a gyermeket orvoshoz vigyék.

- Nem sokkal később, 17 óra 42 perc előtti időben a gyermek az újabb szoptatást követően ismételten hányt, melyről az I. r. terhelt telefonon ugyancsak értesült, de az orvosi segítségkérést elhárította.

- L. E. sértett állapota nem javult, harmadszor 19 óra után hányt, ezúttal is sugárban, de ekkor már vér is megjelent a hányadékban.

- Az I. r. terhelt 19 óra 30 perc körüli időben érkezett meg, és igyekezett családját megnyugtatni, az orvos kiértesítését elhárítani, de látva gyermeke állapotát, kiszáradásától tartva végül beleegyezett, hogy hozzá a házigazdák 21 órakor az ügyeletes gyermekorvost kihívják.

- Szakszerű orvosi ellátással, vérplazmával és K-vitaminadagolással a klinikán a vérzést megállították, majd az annak okán fellépő agyvizenyő okozta nyomás gyógyszeres csökkentésére törekedtek, de a folyamat már visszafordíthatatlan és a sértett élete menthetetlen volt.

- A sértett halálának oka a K-vitaminhiányos állapot miatt bekövetkezett újszülöttkori vérzékenységre, annak során kialakult kiterjedt koponyaűri vérzésre, majd keringési és légzési elégtelenséghez vezető agyállományi beékelődésre vezethető vissza.

[75] Az Eütv. 119. §-a szabályozza az egészségügyi ellátás során az azzal szemben támasztott minőségbiztosítási elvárásokat. E szerint az ellátás során érvényesülniük kell a jogszabályban foglalt vagy egyéb szakmai szabályoknak, így különösen a tudomány mindenkori állását tükröző és bizonyítékokon alapuló szakmai irányelveknek, ezek hiányában a megalapozott, széles körben elfogadott szakirodalmi közléseknek, vagy szakmai konszenzusra támaszkodó szakmai ajánlásoknak [Eütv. 119. § (3) bek. b) pont].

[76] Az elkövetéskor hatályos, vizsgálati és terápiás eljárásrend kidolgozásának, szerkesztésének és szakmai egyeztetése lefolytatásának eljárásrendjéről szóló 23/2006. (V. 18.) EüM rendelet (továbbiakban Eüm. rendelet) 1. §-a alapján a vizsgálati és terápiás eljárásrendet szakmai irányelv, illetve szakmai protokoll formájában kell közzétenni.

[77] Az Eüm. rendelet 2. § a) pontja szerint egészségügyi szakmai irányelv: olyan szisztematikusan kifejlesztett ajánlássorozat, amely meghatározott ellátási körülmények között az ellátandók jól körülhatárolt körére vonatkozik, ajánlásai jól azonosíthatók, tudományos bizonyítékokra, illetve valamennyi érintett szakterület szakértőinek véleményére támaszkodva, a betegek szempontjainak figyelembevételével az ellátók és ellátandók adott egészségügyi ellátással kapcsolatos megfelelő döntéseit segíti elő; míg a b) pont értelmében szakmai protokoll: meghatározott betegségcsoportban és ellátási szinten, egy betegség vagy állapot - az elérhető tudományos bizonyítékokkal alátámasztott preventív, diagnosztikai, terápiás, ápolási, gondozási és rehabilitációs - ellátási folyamatával kapcsolatos tevékenységek rendszerezett listája, amely alapját képezi az egészségügyi szolgáltatások szakmai ellenőrzésének és finanszírozásának, továbbá melynek célja az ellátás biztonságának és egyenletes színvonalának biztosítása.

[78] Az Eüm. rendelet 8. § (1) bekezdése alapján a jóváhagyott szakmai irányelvet, valamint a szakmai protokollt az Egészségügyi Közlöny és a minisztérium honlapja teszi közzé.

[79] Az Egészségügyi Minisztérium az egészséges csecsemő táplálásáról szóló szakmai protokollt (továbbiakban protokoll) a minisztérium Hivatalos Értesítőjének 2009. évi 46. számában, valamint az Egészségügyi Közlöny 2009. évi 21. számában tette közzé.

[80] A protokoll 4. pontja értelmében "az anyatej savófehérjéi optimális szállítói a vitaminoknak, a nyomelemeknek, és így az anyatejes csecsemők csak ritkán szorulnak vas vagy vitamin kiegészítésre. Ez utóbbiak közül kivételt képez a D- és K-vitamin". A protokoll a "szoptatás és vitamin szupplementáció" alcím alatt kifejti, hogy "a legutóbbi hazai módszertani ajánlás szerint minden érett újszülött kapjon 2 mg K-vitamint per os, majd 1 hét múlva 2 mg-ot. A kizárólagosan szoptatott csecsemők további havi 2 mg-ot per os kapjanak. A K-vitamin pótlására a kizárólagos szoptatás idején a bélflóra még elégtelen K-vitamintermelő képessége miatt van szükség."

[81] A felidézettekből egyértelmű, hogy a K-vitamin az újszülött egészségét védi, ezért a gyermeknek nyilvánvalóan érdeke fűződik ahhoz, hogy megkapja azt.

[82] Mindez azt is jelenti, hogy hosszú évek tudományos tapasztalásán alapuló orvosszakmai irányelvben rögzített, hivatalos formában közzétett terápiás módszerről, beavatkozásról van szó. Ennek lényege pedig az, hogy az anyatejes táplálásban részesülő újszülöttek esetében a K-vitamin-pótlás a vérzékenység kialakulásának megakadályozására és az annak következtében kialakuló súlyos (akár halálos eredménnyel végződő) folyamat meggátolására szolgál. Másképpen szólva: kockázatkiküszöbölő jelentőséggel bír.

[83] A szakmai protokoll azt is jelenti, hogy az adott kérdésben az abban foglaltak kötelezők az orvosok számára, azt az orvosoknak kötelezően követni kell. A profilaxis vonatkozó előírása nem szabadon választható, hanem az orvosokra kötelező érvényű előírás.

[84] Amint arra a másodfokú bíróság helyesen utalt, a tényállásban ([50] bekezdés) rögzített orvosi protokoll pontosan meghatározza, mi a K-vitamin-profilaxis indoka, és hogy mikor milyen mennyiségben kell azt adagolni. Pontosan ez a bevett és megszokott eljárás mutatja, hogy a gyermekgyógyászati szakterületen tevékenykedő orvosok tökéletesen ismerik a profilaxis jelentőségét, annak magyarázatát, és a jelen ügyben éppen emiatt, továbbá a felmerülő tipikus tünetekre (az újszülöttkori agyvérzésre jellemző jelekre) figyelemmel kivétel nélkül mindenki - az ügyeletes orvos, a gyermekmentős, mindkét osztályos orvos - kiemelkedően fontos kérdésként kezelte a K-vitamin-pótlás megtörténtét (másodfokú végzés [206] bekezdés).

[85] Nem kérdéses továbbá az, hogy az otthonszülésnél sem opcionális a K-vitamin-profilaxis, azaz semmilyen jelentősége nincs a K-vitamin-pótlás szükségessége szempontjából annak, hogy egészségügyi intézményben vagy azon kívül kerül sor a szülésre, és hogy mikor vágják el a köldökzsinórt (megjegyzendő: ez következik a K-vitamin-profilaxisra vonatkozó ajánlásból is, amely mindaddig előírja a K-vitamin-pótlást, amíg a csecsemő kizárólag anyatejes táplálásban részesül); (másodfokú végzés [213] bekezdés).

[86] Erre vonatkozóan, vagyis az újszülött 24 órás vizsgálatáról az intézeten kívüli szülés szakmai szabályairól, feltételeiről és kizáró okairól szóló 35/2011 (III. 21.) Kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) szabályai világos iránymutatást adnak.

[87] A kormányrendelet 4. § (3) bekezdése szerint az ellátáshoz szükséges tárgyi, továbbá higiéniás feltételeket a 3. számú melléklet tartalmazza. Meghatározza a szülészeti eseményben közreműködőket, és azt, hogy a rendelet 9. § (2) bekezdése alapján újszülöttellátásban gyermekgyógyász közreműködését biztosítani kell.

[88] A 9. § (2) bekezdése szerint az újszülött első gyermekgyógyászati vizsgálatát gyermekgyógyász végzi el a szülést követő 24 órán belül.

[89] A 3. számú melléklet a tárgyi és higiéniás feltételek felsorolása körében 2.1. pont alatt a szülész-nőgyógyász szakorvos számára a gyógyszerek között a K-vitamint előírja; az 5. számú melléklete pedig a K-vitaminra vonatkozóan adatszolgáltatási kötelezettséget tartalmaz.

[90] Ezzel szemben a terheltek - így az I. r. terhelt - azért utasították vissza kk. L. E. esetén a K-vitamin beadását, és azért sem adatták vagy adták be neki maguk később sem, mert - bár ismerték az orvostudomány ezzel kapcsolatos álláspontját - azt helytelennek minősítették, szerintük ugyanis a szintetikus, művi vitaminpótlás természetellenes, sőt, egyenesen káros a csecsemő egészségére.

[91] A sértett születése előtt tehát az I. r. terhelt pontosan tudta, hogy mi az orvostudomány álláspontja a K-vitamin-pótlásról, de azzal nem értett egyet.

[92] A beavatkozás elhagyását azért tehették meg könnyen, különösebb ellenállás nélkül, mert intézményen kívüli szülést választottak, eleve olyan orvosokkal és más, a szülésnél közreműködő személyekkel, akik hozzájuk hasonlóan vélekednek, és ugyanúgy tudnak azonosulni a nem-konvencionális jellegű eljárásokkal és ellátásokkal. Ugyanilyen irányított választás volt a gyermekek háziorvosa, dr. M. G. is, aki bizonyítottan egyszer sem adta be a sértettnek a K-vitamint tartalmazó Konakion készítményt, mégpedig azért nem, mert azt a terheltek elutasították (másodfokú végzés [224] bekezdés).

[93] Következésképpen az I. r. terhelt azzal a magatartásával, hogy visszautasította, orvosi iránymutatás ellenére nem adatta be a sértett számára a K-vitamint, megkérdőjelezte a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium által kiadott K-vitamin-profilaxisra vonatkozó szabályozást, valamint az egészséges csecsemő táplálásával kapcsolatos irányelvében foglaltakat, tudományos igazság kérdésében foglalt állást anélkül, hogy ezirányú kompetenciával rendelkezne.

[94] Az I. r. terhelt magatartása folytán továbbá nem teljesültek (teljesülhettek) az otthonszülésre és az újszülött ellátására vonatkozó kormányrendelet előírásai, mindez pedig jogszabályban írt rendelkezésekkel is szemben álló.

(Megjegyzendő, ez az Eütv. 81. § (3) bekezdésében írt, életkorhoz kötött, újszülöttre vonatkozó kötelező szűrővizsgálatra is igaz; eszerint a szűrővizsgálatra kötelezett kiskorú személy részvételéről törvényes képviselője köteles gondoskodni, ez a tényállásban írtak szerint szintén nem teljesült - ún. sarok vérvétel).

[95] Az I. r. terhelt mulasztása valójában azt jelentette, hogy az újszülött sértett esetében a véralvadási képesség erősítésének elmaradása folytán - továbbá, mert a születéskor az anyai szervezetből átkerült vitaminmennyiség elégtelen volt, és a téli időszakban az anyatejes táplálás sem volt vitaminokban megfelelően gazdag - vérzékenység alakult ki. E folyamatba történő be nem avatkozás (K-vitamin-pótlás sorozatos elmaradása) miatt nála koponyaűri vérzés kezdődött. Ennek okán fellépő agyvizenyő okozta nyomás gyógyszeres csökkentésére törekedtek, de a folyamat már visszafordíthatatlan és a sértett élete menthetetlen volt.

[96] Az indítványozó szerint a szülővel szemben semmilyen elvárhatósági követelmény nem fogalmazható meg. A szülő saját, szabad meggyőződésén alapuló nézetei alapján szabadon választhat orvost, szabadon rendelkezhet a gyermek sorsát érintő kérdésekben, szabadon dönthet, és ezért semmilyen felelősség nem terheli.

[97] Ehhez képest a következő eldöntendő kérdés, hogy a szülő (ön)rendelkezési joga mire terjedhet ki.

[98] Jelen ügyre vonatkozóan - amint arra az eljárt bíróság is utalt - az emberi méltóság, az Eütv. 16. § (2) bekezdés a) pontja szerinti visszautasítási jog, illetve a szülő (ön)rendelkezési jogának alkotmányos kollízióját érintő vizsgálatát is el kellett végezni.

[99] A Kúria szerint ez a következőket jelenti.

[100] Az élet ellen irányuló s egyébként végső soron az élet elvételével járó cselekmények egyszerre támadják az emberi életet és az emberi méltóságot.

[101] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikke így kezdődik: "Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van." Az egyezmény 25. cikk 2. pontja szerint a "gyermekkor különleges gondoskodásra, támogatásra jogosít".

[102] A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával egybehangzóan deklarálja, hogy az emberi jogok az emberi lény veleszületett méltóságából erednek. Az egyezmény 6. cikke megerősíti, hogy "minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet életétől önkényesen megfosztani."

[103] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabály szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.

[104] A Nemzeti hitvallás tizedik fordulata kimondja, hogy "Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság".

[105] Az Alaptörvény - a nemzetközi sztendereknek megfelelően - szintén deklarálja az I. cikk (1) bekezdésében, hogy az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, s védelmük az állam elsőrendű kötelezettségeként jelentkezik. A II. cikk megerősíti, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, s minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz.

[106] Ahogyan az Alkotmánybíróság is rámutatott a 23/1990. (X. 31.) AB határozatban, az emberi méltóságtól az embert csakis életének elvételével lehet megfosztani, s ezzel mindkettő végérvényesen megszűnik.

[107] A legmagasabb szintű nemzetközi és hazai deklarációk szerint az emberi élet és méltóság védelme, a gyermekek védelme (ideértve a gyermek nevelése, gondozása során tanúsítandó szülői kötelezettségek megfelelő gyakorlását) a család stabilitását alapozzák meg, és így válhat csak a család a társadalmi élet, s az állam alapkövévé.

[108] Magyarországon (és a világ sok más államában is) alkotmányjogi megoldás, hogy az élethez való jog nem áll önmagában, hanem az emberi méltósághoz való joggal alkot szerves egységet. Ez azt jelenti, hogy az élet és a méltóság együtt fejezi ki a "személy" emberi minőségét, vagyis a jogi értelemben vett "ember", "személy" fogalma összekapcsolódik az emberi méltósághoz (és az élethez) való jog tartalmával.

[109] Jelen ügyben az elkövetési magatartás az emberi méltóság két aspektusával, az önrendelkezési jog gyakorlásával és a testi integritáshoz való joggal áll szoros kapcsolatban.

[110] Az emberi élethez és méltósághoz való jog a legkiemelkedőbb érték. A 23/1990. (X. 31.) AB határozat szerint az emberi élet és méltóság egységes és oszthatatlan intézmények s korlátozhatatlan alapjogok.

[111] Az emberi méltóságból levezetett önrendelkezési jog esetében azonban az Alkotmánybíróság megmutatta a korlátozhatóság felé vezető utat.

[112] Az egészségügyi önrendelkezési jog tekintetében a kiindulási pont az, amikor is az Eütv. az önrendelkezés gyakorlásakor a beteg szabad döntéséről szól, a beteg maga dönti el, kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, mely beavatkozásokhoz adja beleegyezését s melyeket utasít vissza, mindez viszont nem jelent abszolút jogot.

[113] A szülő saját személyét érintő önrendelkezési jogát azonban nem lehet összetéveszteni, felcserélni a gyermeke nevelése során gyakorolt szülői jogaival, különösen nem a gyermek egészségének megőrzésére vonatkozó, életben maradását, fejlődését és megfelelő egészségügyi ellátását biztosító kötelezettségeivel.

[114] Az Alkotmánybíróság korábbi, 39/2007. (VI. 20.) AB határozatában visszautalt arra, hogy az emberi méltósághoz való jogból levezetett részjogosultságok korlátozhatóságáról kialakított gyakorlatát a 22/2003. (IV. 28.) AB határozatban foglalta össze: "az emberi méltósághoz való jog csupán az emberi státus meghatározójaként, csak az élettel együtt fennálló egységben abszolút és korlátozhatatlan [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 308, 312.]. Ezért anyajog mivoltából levezetett egyes részjogosítványai (mint például az önrendelkezéshez és a személy testi integritásához való jogok) az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint bármely más alapjoghoz hasonlóan korlátozhatók [75/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 376, 383.]."

[115] Az Alkotmánybíróság a kérdés megítélésével kapcsolatban két megállapítást emelt ki a gyakorlatából. A 34/1994. (VI. 24.) AB határozat általános érvényű megállapítása, hogy a "tudományos igazságok kérdésében állást foglalni csak maga a tudomány lehet kompetens" (ABH 1994, 177, 182.). Az Alkotmánybíróság korábban kifejtette, hogy a gyermekek következmények felmérésére való képességének hiányára tekintettel a védelmükre megalkotott jogszabályok alapjog korlátozásával is járhatnak [21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 74, 80.].

[116] Az alapjog-korlátozás arányossága az alkotmányos cél és a jogkorlátozó eszköz összevetésével állapítható meg. A jogalkotó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. A 21/1996. (V. 17.) AB határozatban az Alkotmánybíróság az arányossági vizsgálat keretében értékelte, hogy a korlátozó szabályozás konkrét, fenyegető veszélytől óvja-e meg a gyermekeket, és megállapította, hogy a kockázatok mérlegelésénél a konkrét körülményeket kell figyelembe venni (ABH 1996, 74, 81-82.). "Az Alkotmánybíróság a támadott szabályozás alkotmányosságának megítélésekor különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy jelen ügyben nem az a kérdés, hogy döntésképes felnőttek visszautasíthatják-e a saját és mások egészségét védő oltásokat, hanem az, hogy megtehetik-e ezt gyermekeik nevében. A különbség azért alapvető, mert - az Alkotmány 67. § (1) bekezdése alapján - nemcsak a családnak, hanem az államnak is biztosítania kell a gyermekek számára azt a védelmet és gondoskodást, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges. Ezért az államnak akár a szülőkkel szemben is védelmeznie kell a gyermekek önálló érdekeit. Mivel a védőoltások az érintett egyén és a társadalom többi tagjának egészségét védik, a gyermekeknek érdekük fűződik ahhoz, hogy megkapják az életkorhoz kötött védőoltásokat" [39/2007. (VI. 20.) ABH].

[117] A szülők egyéni (szubjektív) meggyőződése miatt nem tehetők félre a gyermekük egészségét, fejlődését védő nemzetközi, alaptörvényi szintű és családjogi (törvényi) normák. A szülői mivoltból fakadó törvényi kötelezettségek és a felelősség hangsúlyosabb, mint az ugyancsak törvényes, ám a törvény által korlátozott szülői jogok.

[118] A szülői felügyelet általános rendelkezéseit jelenleg a Ptk. önálló fejezete tartalmazza, korábban a Csjt. jelenítette meg. A magyar családjog a szülői felügyelet fogalmát 1952-ben vezette be, ez a szülői hatalom kifejezést váltotta fel. A szülői felügyelet tartalma a számos európai jogrendszerben használt "szülői felelősséggel" azonos intézmény: a szülők gyermekeikkel szembeni és gyermekeikért viselt felelősségének van elsődleges jelentősége. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a szülőknek gyermekeiket illetően elsősorban kötelezettségeik vannak, és csak a kötelezettségek megfelelő teljesítése esetén hivatkozhatnak érdemben a gyermekekkel kapcsolatos jogaikra, amelyek természetesen megilletik őket. Ez következik a Gyermekjogi Egyezmény rendelkezéseiből is: a 18. cikk 1. pontja értelmében a gyermek neveléséért, fejlődésének biztosításáért a felelősség elsősorban a szülőt, törvényes képviselőt terheli. (vö. Ptk. 4:146. §-ához fűzött indokolás).

[119] A szülői jogok tehát semmiképp nem jelentenek felelősség nélküliséget, miként korlátozhatatlanságot sem.

[120] A szülők elsődleges kötelezettsége a gyermek jólétének, egészségének biztosítása, mindezeket a nevelés és gondozás körében ellátandó feladatok sokfélesége tölti meg konkrét tartalommal.

[121] A szülő gyermeknevelést övező szabadsága - saját meggyőződésére vagy a gyermek érdekére történő hivatkozása - nem vezethet oda, hogy az orvostudományban uralkodó felfogásokkal s a legalapvetőbb erkölcsi normák parancsával ellentétes magatartást tanúsítva, döntésével visszafordíthatatlan veszélynek, végső soron halálnak tegye ki gyermekét.

[122] Az ilyen szülői magatartással szemben a gyermek érdekei elsőbbséget élveznek, tehát a jog eszközeivel védendők.

[123] A szülő (ön)rendelkezési joga, döntési szabadsága a gyermeke halálához nyilvánvalóan nem vezethet.

[124] Jelen ügyben az I. r. terhelt a gyermeke számára - orvos szakmai protokoll szerint előírt - K-vitamin-pótlás megakadályozásával nem csupán távoli, általános, absztrakt veszélyhelyzetet idézett elő, hanem az irányadó tényállásban írtak szerinti vérzékenység bekövetkezésével, adott, halálos eredményben megnyilvánuló konkrét következményt. (Ez az alapvető különbség, eltérés az EBH 2009.2029. számú eseti döntésben foglaltakhoz képest.)

[125] Márpedig, ha a halálos eredmény bekövetkezik, ott a szülői magatartás jogi (büntetőjogi) vizsgálatának szükségessége merül fel.

[126] Ebből az is következik, hogy nem minden mulasztás (K-vitamin-pótlás elmaradása) nyer büntetőjogi értékelést, de ha a törvény szerinti eredmény bekövetkezik, és a tényállás valamennyi eleme megvalósul, akkor az büntetőjogi felelősség megállapításához vezethet.

[127] A Kúria álláspontja szerint az I. r. terhelt a K-vitamin sértett részére történő beadásának sorozatos megtagadásával nemcsak a nemzetközi és uniós normákban, valamint az Alaptörvényben is deklarált lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot nem biztosította számára, hanem a legkiemelkedőbb értéktől, az élethez, az emberi méltósághoz való jogától fosztotta meg gyermekét.

[128] Jelen ügy lényege: a gyermek egészségesen született, életét akár egyetlen alkalommal történő K-vitamin-pótlás önmagában is megmenthette volna (másodfokú végzés [297] bekezdés).

[129] A kifejtettekből következően az I. r. terhelt tényállás szerinti magatartása olyan akaratlagos mulasztás, amely - a felidézett - jogi kötelezettségekkel szemben álló. Tehát büntetőjogi értelemben vett mulasztásnak tekintendő (vö. Bfv.III.1.402/2020/18. számú határozat).

[130] A jogi kötelezettséggel szembeni akaratlagos mulasztásnak okozati összefüggésben kell lennie az eredménnyel. E vonatkozásban a következők állapíthatók meg.

[131] Nem kétséges, hogy az I. r. terhelt terhére rótt, a sértett részére történő K-vitamin-pótlás elutasítása a bekövetkezett eredménnyel - a sértett halálával - okozati összefüggésben álló.

[132] A tényállás egyértelműen rögzíti ugyanis, hogy:

- Az összesen három alkalommal esedékessé vált K-vitamin-pótlás elmaradása miatt, továbbá mert a születéskor az anyai szervezetből átkerült vitaminmennyiség elégtelen volt, és a téli időszakban az anyatejes táplálás sem volt vitaminokban megfelelően gazdag, a sértettnél vérzékenység alakult ki, majd 2012. december 27. napja és 2012. december 31. napja között - pontosan be nem határolható időben - koponyaűri vérzés kezdődött.

- A diffúz vérzés a koponyaűrön belül több helyütt, de a keményburokban, illetve a pókhálóhártya alatt is már a gyermeknél kivérzett állapotot idézett elő, mikor 23 óra 20 perc körüli időben a kórházba vele megérkeztek. Szakszerű orvosi ellátással, vérplazmával és K-vitaminadagolással a klinikán a vérzést megállították, majd az annak okán fellépő agyvizenyő okozta nyomás gyógyszeres csökkentésére törekedtek, de a folyamat már visszafordíthatatlan és a sértett élete menthetetlen volt.

- A terheltek azzal, hogy követett teóriájukhoz ragaszkodva visszautasították a művi K-vitamin-pótlásban testet öltő orvosi ellátást, és maguk sem gondoskodtak arról, hogy a gyermekük részére a szükséges K-vitamin-pótlás megtörténjen, közvetetten hozzájárultak a sértettnél a K-vitaminhiány okozta vérzékenység kialakulásához, mely már közvetlenül vezetett a halálához.

- A sértett a kórházba kerüléséig nem kapott K-vitamint, nála K-vitaminérzékeny faktoroknál jelentkezett véralvadási probléma, amely a megnyúlt, mérhetetlen INR értékhez vezetett. Ez jelzi, hogy a már kivérzett állapotban kórházba került gyermek nem más okból volt életveszélyben, majd ennek következménye volt az agyödéma, a beékelődés és a halál. A kettő közötti összefüggés, hogy a csecsemő nem kapott K-vitamint, ezért az arra érzékeny faktorok szintézise nem megfelelően ment végbe, vére nem alvadt, s így az érfalakból előtörő vérzés nem csillapodhatott, hanem a gyermeknél diffúz agyvérzéshez vezetett.

[133] Amint azt a másodfokú bíróság is helyesen kifejtette: "Minden kétséget kizáróan tisztázható volt a sértett halálának oka: az K-vitaminhiányos állapot miatt bekövetkezett újszülöttkori vérzékenységre, annak során kialakult kiterjedt koponyaűri vérzésre, majd keringési és légzési elégtelenséghez vezető agyállományi beékelődésre vezethető vissza. A K-vitamin profilaxis elmaradása és a halál között ekként közvetetett oksági összefüggés állapítható meg." (másodfokú végzés [258] bekezdés).

[134] Egyetértett a Kúria a másodfokú bíróság által megállapítottakkal, mely szerint az újszülött sértett születéskori alacsony alvadási faktorszintje, az anya téli időszak miatti K-vitaminhiányos diétája, az anyatejes táplálás elégtelen volta a K-vitamin művi pótlásának elmaradása mellett együttható okként értelmezendők.

[135] Ugyanakkor a K-vitamin-profilaxis elmaradása szükségszerű haláloki szerepet játszott, akár egyetlen alkalommal történő pótlás önmagában is megmenthette volna a sértett életét (másodfokú végzés [297] bekezdés).

[136] A sértett halála ténykérdés, az indítvány okozati összefüggést vitató, tényálláson kívüli körülményre vonatkozó hivatkozásai tényállást támadók, ami felülvizsgálatban kizárt.

[137] Mindezt követi a bűncselekmény törvényi tényállása alanyi oldalának vizsgálata.

[138] Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja (korábbi Btk. 14. §).

[139] A bűnösség azt jelenti, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és a magatartásával előidézett következményekről. Ekként tehet arról, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményét (eredményét), illetőleg tehet arról, mert beláthatta, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit. A bűnösség a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához fűződő aktuális, pszichikus viszony.

[140] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban végrehajtja.

[141] A bűnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet, tehát, ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna. Ez esetben a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel. A szándékosság és a tudatos gondatlanság esetében tehát a rágondolás kimutatható, míg a hanyag gondatlanság esetében éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó.

[142] Tudatos gondatlanság, ha az elkövető előre látja magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság pedig, ha azért nem látja előre magatartása következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja.

[143] A könnyelműség és a hanyagság egyaránt bírói értékelés alá eső kategória. A könnyelműség az alappal bizakodás és az alaptalan bizakodás között helyezkedik el.

[144] A könnyelműség (tehát a tudatos gondatlanság) jellemzője, hogy az eredmény lehetőségével számol, de azt nem veszi komolyan; vagy bár komolyan veszi, de el akarja kerülni, ami kifejezésre is jut, viszont magatartása mégis előidézi a sérelmet. A hanyagság esetében az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert előre kellett volna látnia, és előre lehetett volna látnia.

[145] A tudatosan gondatlanul cselekvő tudata, előrelátása kiterjed

- az elkövetési tárgyra (passzív alanyra), valamint

- a tárgyi oldali ismérvekre, ekként a cselekményre, azzal elindított okozati kapcsolatra és az eredményre.

[146] Az utóbbi kettőre kiterjedő tudat jelentősége a tudatos gondatlanság esetében alapvető. Az ilyen elkövető előre látja a törvényi tényállás szerinti eredmény bekövetkezésének lehetőségét, és a magatartásával elindított okozati folyamat lehetséges alakulását. Egyszóval tárgyszerű - ekként uralma alatt tartható - alapja van könnyelműségének, vagyis választási lehetősége észszerűen adott. Ha hiányzik a következmény tényleges előrelátása, akkor legfeljebb a hanyag gondatlanság jöhet szóba, ami a rágondolás hiánya, a tudattalanság, amikor tehát nincs tudat, viszont kellő figyelem és körültekintés mellett megvan a lehetősége.

[147] A bűnösség megállapítására vonatkozó kifogások esetében arra kell választ adni, hogy volt-e, és ha igen, mi volt elvárható az I. r. terhelttől.

[148] Az elvárás lényege bármely - testi erővel, eszközzel végrehajtott - emberi magatartás esetén: tartsd uralmad alatt, ne sérts mást.

[149] Ez a maximuma a büntetőjog egészének és a jognak is főparancsa.

[150] Az, hogy az I. r. terhelttől milyen figyelem volt elvárható, illetve, hogy az I. r. terhelt az elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása esetén milyen következményt láthatott előre, kétlépcsős gondolati folyamatban fogható meg.

[151] Az első egy objektív mércéhez - a társadalmi követelményhez - való alkalmazkodás, más szóval az objektív gondossági kötelesség (valójában jelen ügyben már elvégzett) vizsgálata. Ennek a mércének a körülhatárolása akkor, amikor magánemberi viszonylatról, tevékenységről, és nem valamely foglalkozás gyakorlásáról van szó, különösen nagy körültekintést igényel, minthogy e tekintetben a magánemberi viszonylat a társadalmi tapasztalat és gyakorlat által határolt.

[152] A szabályozott (hivatásbeli) gondosság esetén az objektív gondossági kötelesség a jogilag vagy szakmailag szabályozott magatartás tanúsítása körében értelmezhető, míg a magánéleti gondosság esetén - a következetes bírói gyakorlat szerint - az objektív gondossági kötelesség tartalmát az adja meg, hogy az adott élethelyzetben gondosan eljáró személytől mi várható el, mércéje pedig az átlaggal szemben támasztott társadalmi követelmény.

[153] Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos; biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra.

[154] Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást. Ezt a követelményt nem a büntetőjog konstituálja, a büntetőjog csak regisztrálja, és kikényszeríti a társadalomban ténylegesen létező elvárásokat.

[155] Az objektív elvárhatóságot érintő megállapítások körében a Kúria visszautal a határozat előző részében már kifejtettekre.

[156] Ami a szubjektíve felróhatóságot illeti: az I. r. terhelt nem tett meg minden tőle elvárhatót annak érdekében, hogy az újszülött gyermeke egészségét védje.

[157] Másképpen szólva nem fejtette ki azt a gondosságot, amelyre szülőként kötelezve volt, és amely tőle adott tények és körülmények mellett elvárható volt. Ez nyilvánvalóan nem csupán az indítványban kifogásolt tudakozódás (könyvtári kutakodás) egyedüli elvárását jelenti, illetve nem ennek elmulasztását rója fel az alanyi bűnösség körében.

[158] Az eljárt másodfokú bíróság ismerethiányra vonatkozó érvelése ennyiben és a következők figyelembevételével helyesbítendő.

[159] Mivel a K-vitamin az újszülött egészségét védi, a gyermeknek érdeke fűződik ahhoz, hogy megkapja azt.

[160] Önmagának mindenki árthat s vállalhat kockázatot, ha képes a szabad, tájékozott és felelős döntésre, azonban az I. r. terhelt a sértett vonatkozásában - mint a sértett törvényes képviselője - utasította el a K-vitamin-pótlást a K-vitamin-profilaxis hatályos orvosszakmai protokolljának helyességét kétségbe vonva, kikerülve az otthonszülésre vonatkozó kormányrendelet szabályait.

[161] Ami az I. r. terhelt kifogását illeti - mely szerint nem volt tőle elvárható, hogy ismerje a K-vitaminra vonatkozó szakmai irányelveket, illetve szakmai protokollt -, a következőkre mutat rá a Kúria.

[162] Az, hogy az I. r. terhelt nem ismerte az újszülöttek esetében a K-vitamin-pótlás alkalmazását, nem felel meg a tényeknek.

[163] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti:

- A terheltek meg voltak győződve arról, hogy maguk jobban tudják, hogy mely akár kötelezően előírt eljárás szolgálja, vagy éppen károsítja az egészséget. Tudtak a K-vitaminadagolás orvosi magyarázatáról, de azzal nem értettek egyet.

- Az I. r. terhelt kétségtelenül tisztában volt azzal, hogy az újszülött a születését követően az orvosi protokoll szerint K-vitamin-pótlásban részesül, valamint tisztában volt azzal is, hogy a K-vitamint az orvoslás a véralvadáshoz alkalmazza és írja elő (elsőfokú ítélet 7. oldal [47] bekezdés).

- Ennek ellenére határozott elképzelése volt, hogy mesterséges K-vitaminra nincs szüksége az újszülöttnek, mert természetes úton mindenkor elegendő mennyiség kerül a szervezetébe. A művi K-vitamin-pótlás és az azt hordozó Konakion természetellenes, ócska, szintetikus készítmény, melyet az orvoslás a véralvadáshoz téves fikcióként alkalmaz és ír elő (elsőfokú ítélet 7. oldal [47] bekezdés).

- Elképzelésüknek megfelelően a szülés körülményeit átbeszélve tisztázták a szülésznővel, hogy semmilyen művi anyag beadáshoz nem járulnak hozzá, így az antibiotikumos szemcseppről sem gondoskodnak, de a K-vitamin beadását is elutasítják.

[164] A védői érvelés szerint - az Eütv. 13. § (1) bekezdése és 134. §-a alapján - a beteg teljes körű tájékoztatásra jogosult, ennek kötelezettsége az egészségügyi szolgáltatót terheli. Vizsgálandó tehát, hogy az I. r. terhelt kapott-e, ha igen elégséges tájékoztatást, illetve volt-e további tudakozódási kötelezettsége. Álláspontja szerint a tájékoztatás jelen esetben azért sem volt megfelelő, mert a halálos következmény lehetőségére nem terjedt ki.

[165] Nem alapos az indítványban felvetett azon érvelés, miszerint az I. r. terhelt nem kapott megfelelő tájékoztatást a K-vitamin-pótlás elmaradásának következményeiről. Ez szintén nem felel meg a tényeknek.

[166] A tényállás tartalmazza ugyanis azt, hogy:

- Az elmaradt adagolás okán is az újszülöttgyógyász a 24 órás státuszvizsgálatkor szóban és írásban is felhívta a szülők figyelmét arra, hogy a Konakion beadásáról, a K-vitamin pótlásáról és az ebben az életkorban kötelező szűrővizsgálatokról a gyermek 5 napos koráig gondoskodjanak (elsőfokú ítélet [52] bekezdés).

- A tájékoztatáskor jelen volt mindkét terhelt, azt látszólag a kötelező védőoltásra vonatkozó kioktatással együtt tudomásul vették, de valójában követni nem kívánták, ahogy azt az újszülöttgyógyásznak a szülésznő már előzetesen jelezte (elsőfokú ítélet [53] bekezdés).

[167] Kétségtelen, hogy az Eütv. szerinti tájékoztatási kötelezettség lényege, hogy az alany (beteg) rendelkezésére bocsássák mindazon releváns információkat, amelyek egy adott döntés meghozatalához szükséges.

[168] Jelen esetben azonban - nyilvánvalóan - nem ennek hiányáról volt szó, hanem arról, hogy az I. r. terhelt - meggyőződése szerint - mindenkinél jobban (az orvosok, a tudomány képviselőinél is jobban) tudta azokat.

[169] Ehhez képest, aki ilyen körülmények között a vonatkozó előírások figyelmen kívül hagyásával megkérdőjelezi az orvosok által kötelezően alkalmazandó újszülöttellátás vérzékenység kialakulása kockázat kiküszöbölő hatását - visszautasítva azt -, ezáltal teljes mértékben magára veszi a döntés felelősségét.

[170] Az I. r. terheltnek ugyanis elvárható gondosság mellett előre látnia kellett volna az orvosi protokoll szerint előírt K-vitamin-pótlás elutasításának kockázatát.

[171] Az I. r. terhelt úgy utasította vissza az újszülöttgyógyász által előírt K-vitamin-pótlást, hogy nem törődött annak lehetséges következményeivel.

[172] Tette ezt oly módon, hogy az újszülöttgyógyászatban kutatási eredményeken alapuló tudományos, orvos számára kötelezően alkalmazandó profilaxis helyett - saját helytelen meggyőződése mellett - a kockázati, szerencseelemek váltak a döntése részévé.

[173] Az I. r. terhelt a helytelen, a K-vitaminnal kapcsolatos meggyőződése révén éppen a tőle elvárható figyelmet és körültekintést mulasztotta el, amikor elutasította a K-vitamin-pótlást. A kellő figyelem és körültekintés hiánya miatt nem látta előre a magatartása lehetséges következményét, gyermeke halála bekövetkezésének lehetőségét.

[174] Jelen esetben tehát a bűnösség a felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás szerint a rágondolás hiányában állapítható meg; azaz az elkövető az eredményt azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna.

[175] Ez az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének alapja.

[176] Megjegyzi a Kúria, hogy a védelmi érvelés végső soron azt jelentené, hogy az I. r. terhelt úgy utasított vissza - sorozatosan - egy szakmai protokoll szerinti és otthonszülés alkalmával is követendő beavatkozást, hogy nem tudta volna, hogy az mire való, milyen súlyos következményekkel járhat. Ez a magatartás pedig még a terhelti érvelés alapján sem lehet a gyermek érdekében álló, hanem épp ellenkezőleg, azzal nyilvánvalóan ellentétes. A rágondolás hiánya tehát akkor ez alapján róható fel.

[177] A kifejtettekből következően - az érveléssel szemben - a cselekmény társadalomra veszélyességének hiánya fel sem merülhet, a jogi tévedésre való hivatkozás pedig közömbös.

[178] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét emberölés vétségében [korábbi Btk. 166. § (1) bek., (4) bek.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[179] Megjegyzi a Kúria, hogy a másodfokú bíróság végzésének a [181] és a [184] bekezdésében foglaltak az elsőfokú ítéleti tényállás kiegészítése, illetve helyesbítése kapcsán részben a jogi indokolás körébe tartozóak. A tudati - és más tények - megállapításától ugyanis el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, amely a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. Ezért a másodfokú bíróság következtetése, mely szerint a "terheltek a tőlük elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztották" a jogi indokolás körébe tartozó jogi értékelés.

[180] Az I. r. terhelt az indítványában részben a tényállás megalapozottságát is vitatta, a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését kifogásolta. Ekként azt, hogy a tanúként meghallgatott orvosok valótlanul állították, hogy a sértett ellátása során arra a kérdésre, hogy kapott-e K-vitamint a sértett, a terheltek nemleges választ adtak; állította, hogy a DNS-mutáció folytán kialakult véralvadási zavar is okozhatta a sértett halálát, a K-vitamin-pótlásra vonatkozó protokoll meglétét megkérdőjelezte, valamint azt, hogy a sértett vonatkozásában a K-vitamin beadását visszautasította. Mindezek alapján eltérő tényállás megállapítását szorgalmazta.

[181] Erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján ugyanis a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[182] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, a minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve mértéke vitatására.

[183] Az I. r. terhelt az indítványában kérte a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés megváltoztatását.

[184] A Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható.

[185] A Be. 671. § 15. pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a bűnügyi költségről.

[186] Ennek megfelelően az indítványnak a bűnügyi költséget sérelmező része az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó kérdés, erre felülvizsgálati eljárásban nincs mód.

[187] A felülvizsgálatra jogosultak körét a Be. 651. §-a meghatározza. A felülvizsgálati indítvány értelemszerűen mindig adott terhelt személye vonatkozásában nyújtható be. Az I. r. terhelt nyilvánvalóan csak saját maga vonatkozásában (javára) jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására, a II. r. terhelt tekintetében nem.

[188] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés alapján az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.III.123/2022/11.)