BH 2022.6.144

I. Ha az eljárási okból benyújtott felülvizsgálati indítvány anyagi jogi kérdés előzetes vizsgálatától függ, az anyagi jogkérdéseket a jogerősen megállapított ügydöntő tényállás alapján kell megítélni. Ha a felülvizsgálati indítvány alapja az, hogy az ügyben eljáró bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el, az ezeket megalapozó minősítést csak azon tények alapján és azokkal összhangban lehet vizsgálni, amelyeket a felülvizsgálat alapjául szolgáló jogerős ügydöntő határozatban megállapított ítéleti tényállás tartalmaz.

II. Az emberölés előkészületének megállapítására az elkövetés eszközének beszerzése csak akkor szolgálhat alapul, ha arra az emberölés véghezvitele érdekében - vagy azért is - került sor [Btk. 160. § (3) bek.; Be. 608. § (1) bek. c) pont, 649. § (2) bek. d) pont, 659. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek. és (2) bek. d) pont] és ezért őt mint különös visszaesőt 2 év 5 hónap szabadságvesztésre, valamint 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön fokozatban kell végrehajtani, amelyből a terhelt a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[3] Az ítélettel szemben a terhelt által bejelentett fellebbezés folytán a törvényszék mint másodfokú bíróság a nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az előzetes fogvatartásával kapcsolatosan feltüntetett adatokat pontosította, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést 1 év és 10 hónapra enyhítette, a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekintette kiszabottnak. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[4] A jogerős ügydöntő határozat ellen a megyei főügyészség jelentett be felülvizsgálati indítványt a Be. 651. § (1) bekezdése alapján az elítélt terhére, a Be. 648. § b) pontja és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti okból.

[5] A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított, teljeskörűen megalapozott tényállásból a terhelt szándékát illetően tévesen jutott arra a jogkövetkeztetésre, miszerint a terhelt szándéka az élet, testi épség elleni fenyegetésen nem terjedt túl, így nem irányult emberölésre. Álláspontja szerint ezzel szemben a terhelt a megállapított tények szerint gondolatközlése során mind a véghezvitel módját, mind a célba vett személyt egyértelműen meghatározta; majd az ezt követő, az elhatározása komolysága felől kétséget nem hagyó magatartásával hatást gyakorolt a kiválasztott személyre, az élet kioltására alkalmas eszközzel és módon végrehajtott támadás útján menekülésre kényszerítette az öléssel fenyegetett személyt. A 3/2019. BJE határozat indokolását alapul véve a terhelt szándéka túlmutatott a puszta fenyegetésen, a verbális megnyilvánulását követő tettlegessége a sértett megölésére irányult, ezt célozta. Érvelése szerint az ítéleti tényállás alapján a terhelt és sértett közötti hatótávolság nem állapítható meg, így a terhelt szúró-kaszáló mozdulatainak sérülés okozására való egyértelmű alkalmassága híján az ölési szándékkal megvalósított cselekmény a kísérleti szakig nem jutott el. Mindezek alapján a terhelt cselekménye helyesen a Btk. 160. § (3) bekezdésébe ütköző, emberölés előkészülete bűntettének minősül.

[7] A felülvizsgálati indítványt előterjesztő főügyészség álláspontja szerint a Be. 20. § (1) bekezdésének 4. pontja alapján a cselekmény elbírálása a helyes minősítése alapján a törvényszék hatáskörébe tartozik, így a bíróság a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontját megsértve járt el, ezért a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok fennáll. Indítványozta, hogy a Kúria a Be. 663. § (2) bekezdése alapján az első- és a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéket utasítsa új eljárás lefolytatására.

[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát indokaival egyetértve, fenntartotta azzal, hogy a Kúria 1/2021. BJE határozatának 1. pontja alapján az nem a terhelt terhére irányul, mivel az eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek.] miatt előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nincs iránya. Indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott első- és másodfokú ítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszéket új eljárásra.

[9] A terhelt írásbeli észrevételében a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. Előadta, hogy a köznyugalmat és fenyegetettséget nem túllépve követte el a tettét, senkinek nem akart sérelmet, sérülést okozni.

[11] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[12] A Be. 648. § b) pontja értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen eljárási szabálysértés miatt is helye van. A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés c) pontja értelmében hatályon kívül helyezésnek van helye, ha a bíróság a hatáskörét túllépve, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el.

[15] Az ügyészség a Be. 650. § (1) bekezdése alapján a terhelt terhére, míg a Be. 651. § (2) bekezdés a) pontja szerint a terhelt javára is jogosult felülvizsgálati indítványt előterjeszteni. A terhelt terhére a Be. 652. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított 6 hónapon belül, míg javára a Be. 652. § (4) bekezdése alapján határidő nélkül terjeszthet elő az arra jogosult felülvizsgálati indítványt.

[17] A Be. nem tartalmaz törvényi rendelkezést külön az eljárási okból előterjesztett felülvizsgálati indítvány előterjesztésének határidejére arra figyelemmel, hogy a büntetőeljárási törvény csak a terhelt javára vagy terhére előterjesztett felülvizsgálati indítványt ismer. Ugyanakkor az 1/2021. BJE határozat 1. pontja kimondta, hogy az eljárási szabálysértés [Be. 649. § (2) bek.] miatt előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nincs iránya. A főügyészség a felülvizsgálati indítványát a terhelt terhére jelentette be, míg a Legfőbb Ügyészség azt a megjelölt eljárási okra történő hivatkozás miatt nem tekintette a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítványnak. A felülvizsgálati indítvány benyújtására nyitva álló határidő vizsgálata során arra figyelemmel, hogy a büntetőeljárási törvény kizárólag a terhelt terhére és javára benyújtott felülvizsgálati indítványokat ismer az indítvány benyújtásának határideje meghatározásánál, a logika szabályaiból következik, hogy ha a felülvizsgálati indítvány nem irányul a terhelt terhére, akkor a Be. 652. § (3) bekezdésében meghatározott határidő nem érvényesül. A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány benyújtása a jogerős ügydöntő határozat ügyészséggel történő közlésétől számított 6 hónapon belüli.

[18] A Be. a felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak körét is abból a szempontból határozza meg, hogy az a terhelt javára vagy terhére kerül benyújtásra. Az ügyészség mind a terhelt javára, mind terhére nyújthat be felülvizsgálati indítványt, így az eljárási szabálysértés miatt előterjesztett, a jogegységi határozat alapján irány nélküli indítvány benyújtására is jogosult.

[19] Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványt a jogosulttól származó, határidőn belül benyújtott indítványnak kell tekinteni, amely a törvényben meghatározott felülvizsgálati okra annak indokait megjelölve hivatkozik, így a felülvizsgálati indítvány elutasításának nem volt helye.

[20] A Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.

[21] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó. Ezért a történeti tényállás bevezető részében írtak valamennyi tényállási pont vonatkozásában figyelembe jönnek, és részei az indokolásban írt, de tartalmilag tényeket rögzítő részek is (BH 2015.216.). A felülvizsgálat az ügydöntő határozatban megállapított tényállásra terjed ki, ideértve - az ítéletszerkesztési hibából - a határozat indokolásának más részében rögzített tényeket is (BH 2005.89.). A jogerős ítéleti tényállásban egyaránt szerepelhetnek primer (a külvilágban megnyilvánuló), illetve szekunder (tudati) tények. Az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázása és annak megítélése az elkövetői szándék meghatározásánál döntő jelentőségű. A tudati tényeket jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult és ennél fogva megismerhető tények elemzése alapján (3/2013. BJE határozat I/1.) lehet megállapítani, az emberölés szándékos elkövetése tekintetében - amely esetében az előkészület értelmezhető - ennek kiemelt jelentősége van. Amennyiben a bíróság a jogerős ügydöntő határozatában e tudati tényeket is megállapítja, azok a felülvizsgálati eljárásban nem támadható tényállás részét képezik. A felülvizsgálat törvényes okra hivatkozással, de olyan indokok alapján, amelyek ellentétesek a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényekkel, eredményesen nem kezdeményezhető.

[22] Ha a tényállásban foglalt külvilágban megnyilvánuló, illetve tudati tények között nincs ellentét, akkor a tényállás nem hordoz magában olyan ellentmondást, amely a büntetőjogi felelősség vagy a cselekmény törvényes minősítésének megállapítását lehetetlenné tenné és ekként anyagi jogi sérelmet eredményezne. Ebben az esetben a terhelt cselekményének motívumára vont ténybeli következtetés a felülvizsgálati eljárásban nem vonható kétségbe (BH 2021.330.). Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati indítvány ugyan okát tekintve eljárásjogi, alapját tekintve azonban anyagi jogi, mert a tényállásban foglalt cselekmény minősítésének következménye az eljárási szabálysértés megállapítása vagy meg nem állapítása, ez jelen ügyben is irányadó.

[23] Mindebből következik: annak vizsgálatát, hogy a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ügyben eljáró bíróságok hatáskör hiányában jártak-e el, a jogerős ügydöntő tényállásban megállapított tényekre, éspedig nemcsak a külvilágban megnyilvánuló, hanem a megállapított tudati tényekre alapozva is kell vizsgálni. Felülvizsgálati indítványban nemcsak a külvilágban megnyilvánuló, hanem a megállapított tudati tények sem támadhatók. Felülvizsgálati indítvány eredményesen nem alapítható arra, hogy a tényállásban megállapított, külvilágban megnyilvánuló tényekből az indítványozó a tényállásban rögzített tudati tényekkel ellentétes tudati tényekre von le következtetést.

[24] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által a felülvizsgálat során megalapozottnak tartott, így a felülvizsgálatban is irányadó történeti tényállás lényege a következő: a terhelt sem a cselekmény elbírálásakor, sem a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely miatt képtelen vagy korlátozva lett volna a terhére rótt cselekmény következményének felismerésében vagy a felismerésnek megfelelő cselekvésben. Személyiségszerkezete diszharmonikus irányba strukturálódott, markáns disszociális vonásokkal, szenzitív-paranoid élménymóddal, alacsony frusztrációs toleranciával, kifejezett indulatkezelési nehézségekkel, impulzív viselkedésre való hajlammal. E személyiségszerkezet nem értékelhető olyan kóros elmeállapotként, amely korlátozta vagy kizárta volna a terhére rótt cselekmény következményének felismerésében vagy a felismerésnek megfelelő cselekvésben. Személyiség-szerkezete nem zárja ki hasonló jellegű cselekmény megvalósítását.

[27] Az ittas állapotban lévő terhelt 2018. december 19. napján 18 óra 20 perc körüli időben Sz. városban, az N. téren található autóbusz-állomáson tartózkodott egy, az eljárás során meg nem állapítható kilétű, erősen ittas állapotban lévő, hajléktalan személlyel, akivel a váróteremben italozott. Az alkoholfogyasztás váróterembeli tilos voltára figyelemmel a buszpályaudvaron szolgálatot teljesítő biztonsági őr felszólította a terheltet és a társaságában lévő személyt, hogy hagyják el a váróhelyiséget, mely felszólításra a vádlott indulatos állapotba került, kiabált a vagyonőrrel, majd rövid idő elteltével viselkedése miatt elnézést kért a jelen lévő személyektől, és társával elhagyták a várótermet. Ezt követően a terhelt a váróterem előtti járdaszakasz mentén sorakozó padok egyikénél megállt, társa a padon foglalt helyet. Ezt követően 19 óra 20 perc körüli időpontban a mellettük lévő padnál megjelent T. J., F. Zs. és kk. F. M., akik a padnál dohányoztak. A terhelt ittas állapotából kifolyólag a járókelők irányába kiabált, miszerint "leszúrlak", valamint "itt senki sem tiszteli a csöveseket!". T. J. kettő-három lépést tett a terhelt irányába, majd megállt, amikor a terhelt a "leszurkállak titeket" fenyegetést követően egy kb. 15-20 cm-es hosszúságú kést vett elő ruházatából, melyet a jobb kezében tartva, megindult a három férfi irányába, miközben T. J. mellkasa irányába szúró-kaszáló mozdulatokat tett. A kés láttán megrémült kk. F. M. és F. Zs. a vádlottaknak hátat fordítva, futva kezdett menekülni a helyszínről, míg T. J. hátrálva igyekezett eltávolodni a terhelttől, aki mintegy 20 méteren keresztül követte késsel a kezében T. J.-t. A menekülő férfiakra, valamint a terhelt kiabálására felfigyelt a vagyonőr, és megindult a terhelt irányába, melyet észlelve a terhelt megfordult, visszament ahhoz a padhoz, melyen társa foglalt helyet, majd távozott a helyszínről. Mindeközben a vagyonőr T. J. telefonján értesítette a rendőrséget, és a helyszínre érkező rendőrjárőrnek megmutatta a gyalogosan menekülő terheltet, akit a rendőrök feltartóztattak és ellenőrzésük alá vontak. A vádlott ruházatának átvizsgálása során az elkövetéshez eszközül használt kés nem került elő, ugyanis attól a terhelt ismeretlen módon megszabadult.

[31] A Kúria a tényállás részének tekintette az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolásában szereplő alábbi ténymegállapítását: a terhelt a kés elővételét megelőzően nem és azt követően sem alkalmazott sem dolog ellen irányuló, sem pedig személyre áttevődő konkrét erőszakot, azonban az általa megvalósított késszúrással történő fenyegetés, illetve a tanúk üldözése olyan közvetlen fenyegetésnek minősült - különösen T. J. testi épsége ellen -, amely egyértelműen az erőszakos magatartás fogalomkörébe volt vonható.

[32] Mindezek alapján az állapítható meg - ahogyan azt a másodfokú bíróság megtette -, hogy a terhelt magatartása erőszakos, fellépése támadó jellegű volt, de a helyesen mérlegelt tényállás alapján nem volt ölési szándéka; szándéka az élet, testi épség elleni fenyegetésen nem terjedt túl.

[33] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati indítványban foglalt hivatkozást már a másodfokú bíróság is értékelte. A megyei főügyészség átiratában további tanúbizonyítást indítványozott, álláspontja szerint ugyanis annak döntő jelentősége van a valósághű tényállás megállapítása és az ahhoz igazodó jogi minősítés meghatározása szempontjából, tekintve, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás felveti a Btk. 160. § (3) bekezdésébe ütköző emberölés előkészülete bűntettének jogi minősítését is. A másodfokú bíróságnak kötelezettsége volt az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát vizsgálni, és azt meg is tette, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak tartotta.

A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás megalapozottságát nem vizsgálhatja. A másodfokú bíróság a tudati tényeket figyelembe véve tévesen állapította meg az emberölésre, illetve a testi sérülés okozására irányuló szándék hiányát; azt, hogy a terhelt szándéka az élet, testi épség elleni fenyegetésen nem terjedt túl, a tényállás részeként értékelte.

[34] Mindezek alapján a felülvizsgálati indítványban megjelölt, azok a külvilágban megnyilvánuló tényekből a tudati tényekre levont következtetések, amelyek ellentétben állnak a jogerős ítéleti tényállásban megállapított tudati tényekkel, a jogerős ügydöntő határozatban foglalt tényállás támadásának minősülnek, és a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezetnek.

[35] Amennyiben az eljárási okból benyújtott felülvizsgálati indítvány anyagi jogi kérdés előzetes vizsgálatától függ, az anyagi jogkérdéseket a jogerősen megállapított ügydöntő tényállás alapján kell megítélni. Ebből következően, ha a felülvizsgálati indítvány alapja az, hogy az ügyben eljáró bíróság a hatáskörét túllépte, katonai büntetőeljárásra vagy más bíróság kizárólagos illetékességébe tartozó ügyet bírált el; az ezeket megalapozó minősítést csak olyan tények alapján, azokkal összhangban lehet vizsgálni, amelyeket a felülvizsgálat alapjául szolgáló jogerős ügydöntő határozatban megállapított ítéleti tényállás tartalmaz. Az ilyen felülvizsgálatot az különbözteti meg a törvénysértő minősítésre alapított felülvizsgálattól - mint anyagi jogi jogsértésre történő hivatkozásra alapuló felülvizsgálati eljárástól -, hogy ebben az esetben a helyes minősítés megállapítása még abban az esetben sem eredményezheti a felülvizsgálati eljárásban az ügydöntő határozat megváltoztatását, amennyiben a törvénysértő minősítés egyben törvénysértő büntetést is eredményez. A helyes minősítés következménye ugyanis ilyenkor az, hogy az ügyben feltétlen hatályon kívül helyezési ok áll fenn, mivel olyan bíróság járt el korábban, amelynek az ügy elbírálására ügydöntő határozatának semmisségét eredményező módon nem volt hatásköre vagy kizárólagos illetékessége (illetve katonai büntetőeljárásra tartozó ügy elbírálására nem volt törvényi felhatalmazása).

[36] A Btk. 160. § (3) bekezdésében foglalt emberölés előkészületének megállapítására az elkövetés eszközének beszerzése csak akkor szolgálhat alapul, ha arra az emberölés véghez vitele érdekében - vagy azért is - került sor. A Btk. 11. § (1) bekezdésében meghatározott előkészületi cselekmények közül jelen eljárásban kizárólag a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása magatartás tartozhat. A Kúria a Bfv.I.588/2015/5. számú döntésében megállapította, az emberi élet kioltására alkalmas (lő)fegyver beszerzése egyértelműen megteremti az emberölés véghezviteléhez az eszközt. Miután az előkészületi magatartás célzatos, azaz kizárólag egyenes szándékkal valósítható meg, a lőfegyver beszerzésével akkor követhető el az előkészületi cselekmény, ha arra az emberölés véghezvitele érdekében - vagy azért is - került sor. Jelen ügyben ez az irányadó tényállás alapján nem állapítható meg; az azonban egyértelműen igen, hogy az emberölés bűntettének a Btk. 160. § (1) bekezdésében meghatározott nyitott törvényi tényállásába illeszkedő magatartás megkezdésére nem került sor, így annak kísérlete nem valósult meg, a felülvizsgálati indítvány szerint sem.

[37] A Kúria emellett rámutat arra, hogy az ügyben eljáró első- és másodfokú bíróság a 3/2013. BJE határozatnak megfelelően értékelte a tárgyi (objektív) és az alanyi (szubjektív) tényezőket és vont le következtetést a terhelt elkövetéskori tudattartalmára. A jogegységi határozatnak az emberölés más bűncselekményektől történő elhatárolásáról szóló része a 2. A) a) pontjában a tárgyi tényezők vonatkozásában azt rögzíti, hogy az emberölésnek vannak ugyan ún. tipikus eszközei (ilyennek tekinthető a kés is), ám ezek önmagukban még nem alapozzák meg az ölési szándékra való következtetést. Az elkövetési eszközt minden esetben össze kell vetni az elkövetés egyéb körülményeivel, és vizsgálni kell, hogy nincsenek-e olyan tényezők, amelyek az emberölésre irányuló szándék megállapítását kizárják. A jogegységi határozat 2. A) b) pontja értelmében a nem irányzott, hadonászva végrehajtott szúrás, vágás önmagában általában nem utal élet elleni szándékra. A jogegységi határozat 2. A) d) pontja alapján az elkövető kijelentéseinek ugyancsak jelentőségük lehet az elkövetéskor fennálló szándék megállapításánál, ezek azonban gyakran az elkövetést megelőző veszekedés, verekedés során - vagyis indulati állapotban - hangzanak el. Ezért körültekintő értékelésre van szükség a vonatkozásban, hogy a szándékra utaló kijelentések komolyak-e és azoknak megfelelt-e az elkövető által tanúsított magatartás.

[40] Ugyancsak fontos az elkövetéskori tudattartalom megállapításánál a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat feltárása, ez a folyamat a külvilágban megvalósult jelenségből ismerhető meg, ami jelen ügyben a kés elővételét megelőző magatartás értékelését jelenti [jogegységi határozat 2. B) c) pont].

[41] Mindezeket figyelembe véve, az első- és a másodfokú bíróság által az ügydöntő határozat részeként megállapított, külvilágban megnyilvánuló és a tudati tények között jelen ügyben nincs ellentmondás. A megállapított tényállás szerint a terheltnek nem volt ölési szándéka, szándéka az élet, testi épség elleni fenyegetésen nem terjedt túl, ezért cselekményének a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés d) pontja szerint minősülő, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettének minősítése törvényes.

[43] Mindezek alapján a Kúria felülvizsgálati indítvánnyal támadott ügydöntő határozatot a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.I.718/2021/8.)