BH 2008.11.294

Az elsőfokú bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletében a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év börtönre ítélte, melynek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

A tényállás szerint a terhelt 2005. március 14-én a lovas rendezvényen vett részt, amely után a délutáni órákban két társával lovon, a lovas klub telepére indult. Az úttesten haladva megpillantotta a vele évek óta haragos viszonyban lévő V. L. sértettet, aki élettársával, T. L.-néval és egy ismerősével, H. I.-néval beszélgetett a járdán. Amikor a terhelt meglátta haragosát, társaihoz fordult, megjegyezve, hogy "Nincs nálatok a kardotok, pedig ezeket a mocskosokat szét kéne darabolni." Továbbhaladva az útkereszteződésnél lovát megfordította, a járdára ugratott és a sértettek felé vágtázott. Ezt látva a három idős személy félreugrott. V. L. a ház kapujához húzódott, T. L.-né és H. I.-né a járda és az út közötti füves részén lévő tuják közé ugrottak.

Amikor a terhelt lovával V. L. sértett mellé ért, a lovat megállította, lehajolt és ököllel fejbe vágta őt, mondván: "Ne pofázz, mert nagy baj lesz!"

T.. L.-né térde a hirtelen mozdulat miatt megrándult, sérülése 8 napon belül gyógyult. V. L. a terhelt ütése folytán enyhe agyrázkódást, jobb halántéktáján és fülkagylóján pedig lágyrész zúzódást szenvedett el, amely ugyancsak 8 napon belül gyógyult. Joghatályos magánindítványt csak V. L. sértett terjesztett elő.

Az ítélet jogi indokolása szerint a terhelt azzal a magatartásával, hogy felugratott a járdára, szándékosan megszegte a KRESZ 62. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely szerint az állatot szorosan az úttest szélén kell vezetni. A terhelt a járdán lóháton vágtatva közeledett a gyalogosok felé, s ezzel életüket, testi épségüket szándékosan közvetlen veszélynek tette ki. A gyalogosoknak félre kellett ugrani, hogy ezt a veszélyt elhárítsák. T. L.-né ennek következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket is elszenvedett. A KRESZ előírásának szándékos megsértésével a terhelt bűnössége a szándékosan elkövetett közúti veszélyeztetés bűntettében megállapítható volt.

A másodfokú bíróság a 2007. szeptember 18-án jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatta; a terhelt börtönbüntetésének tartamát 8 hónapra, a próbaidő mértékét 2 évre mérsékelte. A másodfokú ítélet indokolásának jogi okfejtésében reflektált a védő fellebbezési érveire: utalt arra, hogy a közlekedési szabályokkal kapcsolatos előírások nem csupán az állatok terelésére, vagy a közlekedési eszközön történő állathajtásra, hanem ló esetén a lovaglásra is vonatkozik. A megyei bíróság mindemellett megállapította, hogy a KRESZ 62. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megszegése mellett a terhelt a KRESZ 3. § c) pontjában megfogalmazott általános szabályt is megsértette, mert közlekedése veszélyeztette a személyi és vagyonbiztonságot. Utalt a KRESZ 1. függelékének a) és b) pontjában foglaltakra is, amely szerint a járda az út gyalogosok közlekedésére szolgáló része.

A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Érvelésének lényege szerint nincs olyan konkrét közlekedési szabály, amelyet az elbírált cselekmény kapcsán a terhelt megszegett volna, hiszen "a KRESZ 62. § (1) bekezdése a lóháton lovagoló személyre (lovasra) nem vonatkozik. A lovasra mint a közlekedésben részt vevőre egyedi, konkrét közlekedési szabály a magyar jogban nincs." A lovas ugyanis - a védő álláspontja szerint - nem tekinthető a KRESZ fogalomkörébe tartozó "állatot vezető vagy azt hajtó" személynek.

Mindemellett utal a felülvizsgálati indítvány arra is, hogy a KRESZ 62. § (2) bekezdésének hatályos szövegét az 58/2007. (III. 31.) Korm. r. 2007. április 1-jei hatállyal állapította meg, ezért ez a korábban elkövetett cselekményre nem alkalmazható. Minthogy mindebből adódóan nincs olyan közlekedési szabályszegés, amelynek megszegésével a terhelt a neki felrótt közlekedési bűncselekményt elkövette volna, őt a közúti veszélyeztetés bűntette alól fel kell menteni.

A felülvizsgálati indítvány egyebekben a bizonyítás ellentmondásaival foglalkozik, s ebből arra a következtetésre jut, hogy a sértettek sérülése tekintetében a tényállás is megalapozatlan.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a védői okfejtést vitatva rögzíti, hogy a KRESZ 62. §-ában előírt rendelkezés valamennyi, az úton állatot hajtó, illetőleg vezető személyre kiterjed, a KRESZ 1. számú függelék III. pontja pedig rögzíti, hogy vezető az a személy, aki az úton járművet vezet, vagy állatot hajt. E fogalom-meghatározásból pedig vezetőnek minősül egy-egy állat irányítása is, ekként a KRESZ hatálya alá esik, ha a lovas a lovat a ló hátán ülve vezeti. Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség az ítéletben foglalt jogi állásponttal egyetértve az ítéletek hatályban tartását indítványozta.

A felülvizsgálati ügyben tartott nyilvános ülésen felszólaló terhelt az ítélet tényállását vitatta. Megalapozatlannak találta a szándékos veszélyeztetésre vonatkozó ténymegállapításokat és hangsúlyozta, hogy a sértetteket komolyabb sérelem nem érte.

A Legfelsőbb Bíróság a védő jogi érveit alaptalannak találta.

A lóval történő közlekedés szabályaira vonatkozóan osztotta az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság, továbbá a felülvizsgálati indítványra észrevételt tevő Legfőbb Ügyészség jogi álláspontját.

Nem lehet kétséges, hogy a ló csak akkor halad a lovas akarata szerint, ha annak irányítása alatt áll. Mindegy, hogy a lovas a ló irányítását mellette vagy mögötte haladva, avagy lovaglás közben végzi. A lovas által irányított állat mozgásáért éppen ezért minden esetben a tényleges irányítást végző személy felelős. A közúti közlekedést tekintve mindez az ítéletben helyesen felhívott KRESZ 62. § (1) bekezdésében megjelölt szabályból adódik. Ez a rendelkezés rótt tehát felelősséget a ló veszélyeztető mozgásáért a lovon közlekedő terheltre, vagyis megalapozta felelősségét a Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott azért a szándékos veszélyeztető magatartásért, amelyet a lóval való haladást szabályozó közlekedési előírás megszegésével valósított meg. [Csupán megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a védő által hivatkozott 58/2007. (III. 31.) Korm. r. 10. §-a csupán a KRESZ 62. § (2) bekezdését érintette, a 62. § (1) bekezdése azonban változatlan maradt.]

A terhelt érvelése, valamint a felülvizsgálati indítványnak a sértettek sérüléseivel összefüggő állításai a felülvizsgálati eljárásban nem voltak értékelhetők. A Be. 423. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás irányadó, e rendkívüli jogorvoslati eljárásban tehát sem a bizonyítékok mérlegelésére, sem ennek nyomán eltérő tények megállapítására nincs lehetőség.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a Be. 426. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéleteket hatályukban fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 1091/2007.)