BH+ 2009.10.430

Az elsőfokú bíróság a 2007. év október hó 1. napján kihirdetett ítéletével a terheltet közúti veszélyeztetés bűntette miatt 300 napi tétel, napi tételenként 300, összesen 90 000 forint pénzbüntetésre és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Kötelezte a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 2007. év február hó 14. napján délután az általa vezetett személygépkocsival Gy. határában haladt, amikor őt a rendőrök igazoltatni akarták. Mivel gépjárművezetői engedéllyel nem rendelkezett és az általa vezetett, de más személy tulajdonát képező gépkocsi okmányai sem voltak nála, a rendőri jelzésre nem állt meg. Az intézkedő rendőröket a járművel kikerülte és nagy sebességgel továbbhajtott. Az őt követő rendőrségi jármű megkülönböztető jelzései, illetve a hangszórón történt felszólítása ellenére sem állt meg. Menekülése során a KRESZ több szabályát szándékosan megszegte, az előtte haladó gépjárműveket, valamint egy lovas kocsit oly módon előzött, hogy csupán a veszélybe sodort járművek vezetőinek gyors reakciója, jobbra húzódása, valamint a szemből közlekedő 4-5 személygépkocsi lehúzódása miatt nem történt ütközés. Az "Elsőbbségadás kötelező", illetve az "Állj! Elsőbbségadás kötelező", továbbá a gyalogos átkelőhelyre figyelmeztető jelzőtáblákat a terhelt sorra figyelmen kívül hagyta, több esetben oly módon kanyarodott balra, hogy a neki balról érkező jármű is csak vészfékezéssel kerülhette el az ütközést. A gyalogos átkelőhelynél áthaladni szándékozó két-három gyalogos - észlelve, hogy a terhelt nagy sebességgel közeledik - a járdaszigetre visszalépett. A terhelt igyekezett a gépkocsival folyamatosan az úttest közepén a felezővonalon haladni azért, hogy az őt üldöző rendőrautó járművét ne előzhesse meg. Az út mellett lévő benzinkút területére behajtott úgy, hogy az előtte haladó személygépkocsit megelőzve, bevágott elé. A gépkocsi vezetője csak vészfékezéssel tudta elkerülni az ütközést. Végül a terhelt egy udvarra kanyarodott be, ahol az autót elhagyva, gyalogosan próbált elmenekülni. Ezt a rendőrök megakadályozták.

Az elsőfokú ítélet jogi indokolása szerint a terhelt az őt üldöző rendőrök elől történő menekülése érdekében a közúti közlekedés szabályait szándékosan és sorozatosan megszegte. A bíróság a terhelt terhére a KRESZ 25. §, 26. §, 28. §, 34. § és 43. §-aiban foglalt rendelkezések megszegését rótta. E közlekedési szabályok sorozatos megsértésével a szabályosan közlekedő személygépkocsik, tehergépjárművek vezetőit váratlan vészfékezésekre, lehúzódásra kényszerítette, olyan közlekedési helyzeteket teremtett, amelyekben a baleset bekövetkezésének lehetőségével reálisan számolnia kellett. E közlekedési veszélyhelyzetek kialakulását illetően az alapügyben eljáró bíróságok a terhelt eshetőleges szándékát állapították meg.

A másodfokon eljáró bíróság a 2008. év január hó 15. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt és meghatalmazott védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be, melyben - anyagi jogszabálysértésre hivatkozva - indítványozták a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését. A felülvizsgálati indítvány okfejtése szerint az ügyben eljárt bíróságok a jogszabály téves értelmezésével jutottak arra az álláspontra, hogy a terhelt menekülését szolgáló sorozatos és ténylegesen szándékosan megvalósított KRESZ szabályszegéseiből okszerűen következik a terheltnek felrótt bűncselekmény, a közúti veszélyeztetés bűntettének szándékos megvalósítása is. A védői érvelés szerint a terhelt mindvégig bizakodott abban, hogy menekülése során baleset nem történik. E bizakodása pedig alapos volt, hiszen abból, hogy baleset ténylegesen nem történt következik, hogy a terhelt számíthatott saját ügyességére és mások figyelmes közlekedésére is. A Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott és a terheltnek felrótt közúti veszélyeztetés azonban szándékos bűncselekmény, ezért a terheltnek a közvetlen veszély kialakulásával kapcsolatos, gondatlannak tekinthető magatartása miatt a bűnösségének a megállapítására tévesen került sor.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta.

A felülvizsgálati eljárás során megtartott nyilvános ülésen a védő felszólalásában a tényállásra utalva vitatta azt is, hogy a terhelt elbírált magatartása nyomán bárki konkrét és közvetlen veszélyhelyzetbe került volna. Álláspontjának alátámasztására a BH 2004. évi 130. számú jogesetre hivatkozott, eszerint más személy életét, testi épségét közvetlenül fenyegető konkrét veszélyhelyzet hiányában a Btk. 186. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntettének megállapítására nincs lehetőség. A védő - érveit tekintve - a közúti veszélyeztetés bűntettének eventuális szándékkal történő megvalósíthatóságát kétségbe vonta, vélekedése szerint az ilyen cselekmény elkövetőjében a veszélyhelyzetre, mint eredményre irányuló szándéknak kell kialakulnia, ez pedig csak egyenes szándék lehet.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.

A felülvizsgálati eljárásban - a Be. 423. § (1) bekezdés alapján kötelezően - irányadó tényállás szerint a vezetői engedéllyel nem rendelkező terhelt a megkülönböztető jelzéseket használó rendőrjárőr kocsi elől gépkocsiján nagy sebességgel menekült, a város forgalmas útjain sorozatos közlekedési szabályt sértő magatartásával több közvetlen baleseti veszélyhelyzetet is előidézett. Az, hogy e veszélyhelyzetekben baleset nem történt, így a terhelt KRESZ-szabályszegései nem eredményeztek súlyosabb következményeket, részben a közlekedésben résztvevő más személyek éberségén, gyors reakcióin, ügyességén múlott. A terhelt menekülése közben az általa kialakított veszélyhelyzeteket természetesen fel kellett, hogy ismerje, ám ezeknek - saját motivációját tekintve - nem tulajdonított jelentőséget, magatartását kizárólag eredményes menekülésének célja határozta meg. E tudati tartalom a Btk. 13. § II. fordulatában definiált eshetőleges szándéknak felel meg. A terhelt előre látta magatartásának lehetséges következményét, a mások életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet előidézését e lehetséges eredménybe azonban belenyugodott. A közúti veszélyeztetés bűntette pedig nem csak a közvetlen veszélyre irányuló egyenes, hanem eshetőleges szándék esetén is megállapítható.

Téves az a védői hivatkozás is, amely szerint a közvetlen veszély az ilyen helyzetbe jutottak személyének ismerete nélkül meg sem állapítható. A sértettek beazonosításának a tényállás megállapítása szempontjából nincs jelentősége, ha a veszélyhelyzetek körülményei enélkül is tisztázottak.

Mivel az eljárt bíróságok helytállóan következtettek a terhelt büntetőjogi felelősségére és a cselekményét is törvényesen minősítették, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.369/2008.)