BH+ 2010.10.424

Az elsőfokú bíróság a 2007. év október hó 26. napján meghozott ítéletével a terhelt bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében, garázdaság vétségében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért őt - halmazati büntetésül - 4 hónap börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a bíróság korábbi, 2003. év október hó 9. napján jogerős ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetés végrehajtását.

Az elsőfokú bíróság ítéletének - a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállása szerint a terhelt 2005. év április hó 7. napján a hajnali órákban Ny. belterületén vezette a Volvo nyerges-vontatóból és pótkocsiból álló járműszerelvényt, amikor egy gyalogos átkelőhely előtt utolérte a vele azonos irányban, előtte haladó és a sárgán villogó fényjelzés miatt lassító V. H. által vezetett mikrobuszt. A terhelt az előtte haladó jármű fékezését indokolatlannak tartotta, ezért a sértett járművét megelőzte és úgy tért vissza a forgalmi sávjába, hogy a járműszerelvény pótkocsijával a menetirány szerinti jobb oldali forgalmi sávot keresztben teljesen elfoglalta. V. H. sértett az ütközés elkerülése érdekében vészfékezésre és hirtelen irányváltoztatásra kényszerült, és a jobb oldali járdára felhajtva tudott csak megállni.

A terhelt magatartása a sértett életét és testi épségét közvetlenül veszélyeztette.

A terhelt a megállást követően kiszállt, V. H. sértetthez ment, majd egy esetben tenyérrel arcul ütötte őt. A bántalmazás következtében a sértett arczúzódást, nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

A terhelt közterületen tanúsított erőszakos, kihívóan közösségellenes magatartása alkalmas volt arra, hogy a cselekményt észlelőkben megbotránkozást és riadalmat keltsen.

V. H. sértett a könnyű testi sértés vétsége miatt 2005. év április hó 7. napján terjesztett elő magánindítványt, az ügyész a vád képviseletét átvette.

A bíróság megállapította, hogy a terhelt közlekedése során a KRESZ 34. § (1) bekezdés e) pontjában írt rendelkezését szegte meg, amikor az általa vezetett járműszerelvénnyel az előzés befejezésekor úgy tért vissza a forgalmi sávba, hogy a másik gépkocsi vezetőjét leszorította az úttestről. A terhelti és a sértetti jármű közötti terjedelmi és súlykülönbségre figyelemmel a sérülés bekövetkezésének lehetősége fennállott, a terhelt a szándékos közlekedési szabályszegést ebbe belenyugodva valósította meg.

Az ügyész által a büntetés súlyosításáért - közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabásáért -, illetve a terhelt és védője felmentésért bejelentett fellebbezése folytán másodfokon eljáró bíróság a 2008. év november hó 18. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta. A terheltet mellékbüntetésül 2 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra is ítélte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott határozatok megváltoztatását és a terhelt valamennyi bűncselekmény alóli felmentését indítványozta.

Érvelése szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét a közúti veszélyeztetés büntettében és a garázdaság vétségében.

Vitatta, hogy a terhelt közlekedési magatartása a sértettet közvetlenül veszélyeztette volna, mivel a két jármű közötti távolság a megálláskor 4 méter volt. A terhelt terhére a törvényi tényállás megvalósításához szükséges szándékosság egyik formája sem állapítható meg. Mindemellett a védő sérelmezte, hogy a bíróságok a terhelt következetes tagadásával szemben a sértetti előadást fogadták el, amit semmilyen bizonyíték nem támasztott alá. Vélekedése szerint a sértett karjának esetleges megragadása nem vonható a garázdaság törvényi tényállásában megkívánt erőszakos magatartás körébe, és a kihívó közösségellenesség is hiányzik, miként a cselekmény hajnali időpontjára figyelemmel csekély volt annak a valószínűsége, hogy azt valaki látja és megbotránkozik rajta.

A büntető anyagi jogi természetű érvei mellett a felülvizsgálat okaként a védő eljárási szabálysértésre is hivatkozott: a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt indokolási kötelezettség megszegését, továbbá a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) pontjában írt magánindítvány hiányát is sérelmezte. A terhelt testi sértésként értékelt bűncselekménye legfeljebb tettleges becsületsértés vétségének minősülhet, ezért a magánindítványban megjelölt könnyű testi sértés vétsége helyett más bűncselekmény megállapítására nincs törvényes lehetőség.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak értékelve, a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján tartott nyilvános ülésen az indítványozó által felhozott érveket a felülvizsgálat törvényileg szabályozott okainak tükrében vizsgálta.

Megállapította, hogy a védői hivatkozásban szereplő olyan eljárási jogsértés [Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja], amely a jogerős bírói döntés hatályon kívül helyezését eredményezné - nem valósult meg.

A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában megjelölt eljárási szabálysértés akkor állapítható meg, ha a bíróság a büntetőjogi főkérdésben (bűnösség, jogi minősítés, büntetéskiszabás) olyan mértékben mulasztja el indokolási kötelezettségét, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ilyen körülményeket a védő maga sem jelölt meg. A felülbírált ítéletekből mindazok a jogi érvek megállapíthatók, amelyek az ítélet alapjául szolgáló bírói jogi állásfoglalással függenek össze.

A Be. 423. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Mindebből adódóan az ítélet jogkövetkeztetései is csak az alapügyben hozott jogerős ítéletben foglalt tényállás alapján vizsgálhatók. Ezért e tényállástól eltérő tényeken alapuló anyagi jogi támadás a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethet. Ez okból nem vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság azokat a ténybeli hivatkozásokat, amelyek a jogerős határozatban rögzített tényállás megállapításaitól eltértek.

Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005/167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része.

Az ügyben eljárt bíróságok ténybeli következtetéssel állapították meg, hogy a terhelt azért vágott a sértett járműve elé, mert meg akarta állítani. A sértett az ütközést csak úgy tudta elkerülni, hogy a járdára felhajtott, a közvetlen veszélyhelyzet fennállt. Ebből következően az irányadó tényállás támadását jelenti annak vitatása, hogy a terhelt közlekedési szabályszegése és ezzel okozati összefüggésben a közvetlen veszélyhelyzet kialakítása nem volt szándékos. Ezért a Be. 423. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel a felülvizsgálati indítvány ebben a részében törvényben kizárt.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány büntető anyagi jogi érveit alaptalannak találta.

Az indítványban hivatkozott Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapításra a büntető anyagi jogszabály megsértése miatt került sor.

A Btk. 186. § szerinti bűncselekmény esetében a közlekedési szabályszegés szándékos volta azt jelenti, hogy az elkövető ismeri a KRESZ általános és tételes rendelkezéseit, s tudatában van annak is, hogy az általa tanúsított magatartás ellentétes a közúti közlekedés szabályaival, de ezeket a rendelkezéseket tudatosan megszegi. A bűncselekmény megállapításához szükséges a szándékos közlekedési szabályszegésen túl az is, hogy a szándékos szabályszegő magatartással okozati összefüggésben jön létre az eredmény, a közvetlen veszélyhelyzet.

Az olyan bűncselekmények esetén, amelyek az eredményt veszélyhelyzetként tartalmazzák, a szándékos veszélyeztetés tényállási elem. A szándékosság megállapításához a tényállási elemekre vonatkozó tudat szükséges. Kizárólag azokból a tárgyi ismérvekből lehet az elkövető szándékára következtetést levonni, amelyeket a tudata a véghezviteli magatartás kifejtésekor átfog (BH 2000/478.). A szándékos közúti veszélyeztetés eshetőleges szándékkal történt előidézése esetén a terhelt a veszélyhelyzet bekövetkezésének lehetőségét látja előre és ebbe belenyugszik.

Az irányadó ítéleti tényállás szerint a terhelt az általa vezetett járműszerelvénnyel a sértetti jármű előzését követően szabálytalanul azért vágott be elé, hogy megállásra kényszerítse. A terhelt tisztában volt az előidézett veszélyhelyzet káros és lehetséges következményeivel, és ebbe belenyugodva valósított meg szándékos közlekedési szabályszegést. Ebből következően közúti veszélyeztetés bűntettében a büntetőjogi felelősségének a megállapítása törvényes.

A Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaságot az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely - ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg - alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen.

A terhelt a megállást követően a sértetthez lépett és neki 8 napon belül gyógyuló sérülést okozva, egy esetben tenyérrel arcon ütötte.

Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás -, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen - akkor is megvalósítja a garázdaságot, ha ezt az elkövetéskor kevesen észlelik, de nem kizárt annak a lehetősége, hogy azt mások is észlelhetik (BH 2007/283.). A terhelt a sértett fékezését indokolatlannak tartva, őt megütötte. Erőszakos fellépése riadalom, megbotránkozás bekövetkezésének lehetőségét megteremtette, a közösségellenesség magatartásában legalább az eshetőleges szándék szintjén felismerhető. A cselekménysor folyamatát vizsgálva megállapítható, hogy a terhelt magatartásának összességében is garázda jelleg volt.

Minthogy a Legfelsőbb Bíróság a sérelmezett első- és másodfokú ítéletben foglaltakkal egyetértett, a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.419/2009.)