BH 2014.12.358

[1] A városi bíróság a 2013. február 25. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet felmentette az ellene közúti veszélyeztetés bűntette [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 186. § (1) bek.] miatt emelt vád alól, továbbá rendelkezett arról, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

[2] Az ügyésznek a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása iránti fellebbezése alapján eljárt törvényszék a 2013. november 15. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett végzésével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[3] Az alapügyben megállapított történeti tényállás a következő:

[4] A terhelt 2011. szeptember 19-én 18 óra 40 perc körüli időben - nappali, jó látási viszonyok között, szemerkélő esőben - vezette személygépkocsiját az R. és Sz. településeket összekötő, részben más személlyel közös tulajdonában lévő, részben a kizárólagos tulajdonában lévő külterületi szántóföldeken egy személygépkocsinyi nyomvonalon kijárt taposott földúton. A kijárt taposott földúttól 3,89-31,56 méterre arrébb húzódott az ingatlan-nyilvántartásban az Sz. Önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt szolgalmi útként nyilvántartott, de korábban már beszántott másik földút nyomvonala.

[5] A terhelt által vezetett személygépkocsival szemben a tehergépkocsiját vezetve közlekedett a vele haragos viszonyban lévő sértett.

[6] A terhelt a földútról lehúzódott a termőföldre, majd az egymás melletti elhaladásuk során közöttük szóváltás alakult ki. A terhelt az ebből eredő indulatában gépkocsijával megfordult, és üldözni kezdte a sértettet, akit a földút menti barázdába próbált leszorítani.

[7] A sértett 300 méterre megfordult, és megfordult a terhelt is. Folytatta a sértett üldözését, miközben több alkalommal a sértetti tehergépkocsira húzta személygépkocsijának kormányát.

[8] A sértett 300 méterre ismét megfordult, és megfordult a terhelt is. Folytatta a sértett üldözését. Végül mögé kerülve személygépkocsijának jobb első sárvédője érintőlegesen ütközött a sértetti tehergépkocsi bal első sárvédőjével. A két jármű kis mértékben megrongálódott, de személyi sérülés nem történt. Az ütközés után a terhelt és a sértett elhagyták a helyszínt.

[9] Az elsőfokú bíróság a jogi értékelésében - a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdését és a közúti közlekedési szabályokról szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 1. §-át is ismertetve - azt állapította meg, hogy a terhelt az egyébként a közúti veszélyeztetés elkövetési magatartásának fogalmi körébe vonható cselekményt olyan úton valósította meg, amely sem közútnak, sem pedig a közforgalom elől el nem zárt magánútnak nem tekinthető.

[10] Ezért a terheltet a felrótt bűncselekmény miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentette fel [Be. 6. § (3) bek. a) pont, Be. 331. § (1) bek.].

[11] A másodfokú bíróság a történeti tényállást annyiban korrigálta, hogy az út közforgalom elől el nem zárt magánút (azaz: szemben az elsőfokú bíróság megállapításával nem szolgalmi út), s ekként már a felülbírálathoz irányadónak vette a tényállást.

[12] A másodfokú bíróság a terhelt felmentését helytállónak, de indokolását tévesnek találta. Álláspontja szerint a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdése köré­ben nem minden közúti közlekedési szabály alkalmazható, és a Btk. kizárólag a "közút" és "nem közút" fogalmakat használja, így nem vonható a közúttal egyező elbírálás alá a közforgalom elől el nem zárt magánút.

[13] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélete), közelebbről a másodfokú bíróság végzése ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját megjelölve a felmentés miatt, a másodfokú végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[14] Az indítvány szerint:

[15] - a KRESZ 1. §-a alapján a rendelet a Magyarország területén levő közúton és közforgalom elől el nem zárt magánúton folyó közlekedést szabályozza,

[16] - tehát a közúti közlekedési szabályok a közforgalom elől el nem zárt magánútra is kiterjednek,

[17] - ezért az ilyen úton is elkövethető a közúti veszélyeztetés,

[18] - miáltal téves a terhelt büntetőjogi felelősségének hiányára vont következtetés.

[19] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.

[20] A Legfőbb Ügyészség az alábbiakat fejtette ki:

[21] - a korábbi Btk. 186. §-ában meghatározott bűncselekmény (közúti veszélyeztetés) keretdiszpozíció. A közúti közlekedés szabályaival háttérjogszabályként a KRESZ tölti ki tartalommal, melynek hatálya az 1. §-a értelmében a közútra és a közforgalom elől el nem zárt magánútra terjed ki,

[22] - a korábbi Btk. XIII. Fejezetében meghatározott bűncselekmények (közlekedési bűncselekmények) közül kizárólag a 188. és 189. §-okban meghatározottak törvényi tényállása tartalmazott az elkövetés helyére vonatkozó ún. szituációs elemet, melynek megfelelően e bűncselekmények kizárólag közúton, gépi meghajtású jármű vezetésével követhetők el,

[23] - következésképpen a közúti veszélyeztetés ilyen megszorító előírás hiányában közúton és a vele egy tekintet alá eső közforgalom elől el nem zárt magánúton is megvalósítható,

[24] - a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés azt a célt szolgálta, hogy a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegésével okozott legalább testi sértést eredményező baleset akkor is tényállásszerű legyen, ha azt nem közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton (együtt: közút), hanem az egyébként a KRESZ hatálya alá nem tartozó, a közforgalom elől elzárt magánúton (nem közút) követik el.

[25] A Kúria a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 2. fordulata alapján nyilvános ülést tartott.

[26] A legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt az átiratában foglaltakkal együtt fenntartotta. Jelezte, hogy az új Btk. megszövegezésekor ennél a tényállásnál is korrigálva lett a korábbi Btk. megszövegezése, és így már egyértelműbb lett a jogi helyzet.

[27] A Legfőbb Ügyészség indokolásával kiegészített felülvizsgálati indítvány alapos.

[28] Az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal hatályos korábbi Btk. 186. §-ának (1) bekezdése szerint, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, a közúti veszélyeztetés bűntettét követi el.

[29] A törvényi tényállás nem maga határozza meg a közúti közlekedési szabályokat, és azt sem jelöli meg, hogy mely közúti közlekedési szabály megszegésével követhető el a közúti veszélyeztetés. Ebből következően a közúti veszélyeztetés valóban ún. keretdiszpozíció (keretszabály), és így szükségképpen a külön jogszabály, a KRESZ alapján döntendő el elsődlegesen az, hogy a felrótt cselekmény közúton elkövetett-e, s ha igen, akkor a terhelt közúti közlekedési szabályt szegett-e.

[30] Az elkövetéskor hatályos KRESZ 1. §-a egyértelműen kimondta, hogy a rendelet a Magyar Köztársaság (jelenleg: Magyarország) területén levő közutakon és közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést szabályozza, s útnak a gyalogosok és a közúti járművek közlekedésére szolgáló közterület (közút), illetőleg magánterület (közforgalom elől el nem zárt magánút) tekintendő [2. §, 1. számú függelék I.a) pont].

[31] A szó szoros értelmében vett közút a megnevezéséből kitűnően a köz, azaz mindenki által igénybe vehető utat jelenti, és a közforgalom elől el nem zárt magánút sem jelent mást, merthogy rendeltetése ugyancsak a köz forgalmát biztosítja. Azaz más megfogalmazással a közforgalom elől el nem zárt magánút funkcionálisan ugyancsak közút, de megjelölhetnénk quasi közút gyanánt is.

[32] A Legfőbb Ügyészség tehát helytállóan jutott arra az álláspontra, hogy a közút és a közforgalom elől el nem zárt magánút a KRESZ 1. §-ának értelmében a közúti közlekedési szabályok alkalmazhatósága szempontjából azonos tartalmú fogalmak.

[33] A közúti veszélyeztetés törvényi tényállása nem tartalmaz az elkövetés helyére vonatkozó olyan ún. szituációs elemet, miszerint kizárólag közúton volna elkövethető.

[34] A KRESZ 1. §-a alapján az a hely, amelyen ténylegesen közúti járművek és gyalogosok forgalma zajlik, útnak tekintendő, függetlenül attól, hogy az adminisztratív feltételek rendszerében egyébként útnak minősül-e. A jelen ügybeli magánút, miként azt a másodfokú bíróság a tényállás részéve tette (másodfokú végzés 2. oldal 2. bekezdés), nem volt a forgalom elől elzárva.

[35] A másodfokú bíróság tévesen indult ki a korábbi Btk. 191. §-ának (1) bekezdésének azon értelmező rendelkezéséből, hogy a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált.

[36] Az adott értelmező rendelkezés ugyanis nem tette semmissé a közúti közlekedési szabályok KRESZ 1. §-ában megvont hatályát (hatókörét), hanem - amint a Legfőbb Ügyészség helyesen bontotta ki az értelmét - éppen ellenkezőleg, sérülés vagy halál okozásának esetére a büntetendőség körébe vonta a közforgalom elől elzárt magánúton vagy útnak sem minősülő egyéb helyen elkövetést is.

[37] Az adott értelmező rendelkezés azonban a közúti veszélyeztetést érintően nem játszik semmiféle szerepet.

[38] A kifejtettekből következően a Kúria osztotta a legfőbb ügyész képviselőjének a nyilvános ülésen jelzett észrevételét a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: új Btk.) normaszövegéhez fűzött indokolást illetően. Azzal ugyanis, hogy az új Btk. 234. §-a a közúti veszélyeztetés alapesetének törvényi tényállásában a közúton elkövetés mellé immár direkt rendelkezéssel besorolta a közforgalom elől el nem zárt magánúton elkövetést is, valójában nem teremtett új helyzetet.

[39] A Kúria ezért a támadott másodfokú határozatot a Be. 428. § (1) bekezdése 1. fordulatának megfelelően hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.

(Kúria Bfv. II. 336/2014.)