BH 2014.3.67

A városi bíróság a 2012. december 6. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 186. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt 3 év börtönbüntetésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 6 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett egy korábban kiszabott - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről.

A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2013. március 26. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a tényállást megalapozottnak találta és a felülbírálata során irányadónak tekintette. A terhelt bűnösségére vont következtetést és a felrótt cselekmény minősítését egyaránt törvényesnek tekintette.

A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a "baleset a terhelt eshetőleges szándékkal megvalósított veszélyeztető, közlekedési szabályokat megszegő magatartásával közvetlen okozati összefüggésben következett be".

A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélete) ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amely a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának 1. fordulatán alapul. Az indítvány indokai szerint az eljárt bíróságok nem vették figyelembe, hogy "nem szándékos közúti baleset történt". Ő nem volt ittas vagy bódult, és állította, hogy "halált okozó balesetnél szabnak ki ilyen súlyos büntetést".

A Legfőbb Ügyészség az indítványt alaposnak találta. Álláspontja szerint:

a sötétségben a személygépkocsi világításának lekapcsolásával a terhelt önmagában szándékos közlekedési szabályszegést valósított meg, de ezzel absztrakt, nem pedig közvetlen veszélyhelyzetet hozott létre, azaz más vagy mások életét vagy testi épségét szándékosan nem tette ki veszélynek;

a baleset oka azonban nem a személygépkocsi kivilágítatlansága, hanem az volt, hogy az egyenrangú utak kereszteződésében egy másik és nem szándékos, hanem gondatlan közlekedési szabályszegéssel nem adott elsőbbséget a jobbról szabályszerűen érkező sértetti személygépkocsinak,

- tehát a személygépkocsi kivilágítatlansága és a baleset bekövetkezése között nem áll fenn, míg az elsőbbségi szabályszegés és a baleset bekövetkezte között fennáll az okozati összefüggés,

- következésképpen a felrótt cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértően súlyos büntetés került kiszabásra, így a büntetés lényeges enyhítése indokolt.

A felülvizsgálati indítvány - az alábbiak szerint - alapos.

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint

- a vezetői engedéllyel nem rendelkező [s ezáltal egyúttal a KRESZ 4. § (1) bekezdésének a) pontját is megsértő] terhelt 2011. február 3. napján egy másik személy tulajdonában lévő személygépkocsit vezetett közúton, utasként 3 személyt szállítva,

- 22.40 órakor B. község belterületén a KRESZ 44. § (1) bekezdésének szabályát megsértve lekapcsolta a személygépkocsi világítását és ezzel a közúti közlekedésben részt vevők életét, testi épségét közvetlen veszélynek tette ki,

- két egyenrangú út kereszteződésébe érve - a KRESZ 28. § (1) bekezdésének a) pontját megsértve - nem biztosított elsőbbséget a jobbról szabályosan érkező - a sértett által vezetett, s egyidejűleg további két utast szállító - személygépkocsinak, és beleütközött annak a bal oldalába,

- a baleset következtében 3 személy (a sértett és két utasa) 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, az egyik utas sérülése a lép elvesztésével maradandó fogyatékosságot okozott; 2 személy (a terhelt két utasa) sérülései pedig 8 napon belül gyógyultak.

A Kúria azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményét az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal hatályos korábbi Btk. 186. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontjának 1. fordulata szerint minősülő és büntetendő maradandó fogyatékosságot okozó közúti veszélyeztetés bűntettének. E bűncselekményt ugyanis az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki.

A Kúria egyetértett az eljárt bíróságok jogi értékelésével abban, hogy a terhelt szándékosan megszegte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 44. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést azzal, hogy éjszakai közlekedése során a személygépkocsi világítását lekapcsolta. A hivatkozott rendelkezés szerint a forgalomban részt vevő járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között ki kell világítani.

A Kúria ugyanakkor azt állapította meg, hogy e szándékos közlekedési szabályszegéssel okozati összefüggésben pusztán absztrakt veszélyhelyzet alakult ki. A közúti veszélyeztetés bűntette azonban csak akkor állapítható meg, ha a közúti szabályszegéssel okozati összefüggésben közvetlen - azaz meghatározott helyzetre és személyre konkretizált konkrét - veszély jön létre, amely a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét teremti meg (BH 2004.130.).

A veszélyhelyzet közvetlenségét az ítélkezési gyakorlat a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés kapcsán is ekként értelmezi (BH 1996.72.; BH 2006.77.). A személygépkocsi világításának lekapcsolása, illetőleg a világítás nélküli közlekedés adott feltételek között még csupán a közúti közlekedés szabályai kisebb fokú megsértésének szabálysértését [lásd az elkövetéskor még hatályban volt, az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 54. § (1) bekezdésében] valósítja meg.

A terhelt az egyenrangú utak kereszteződésében világítás hiányában is eleget tehetett volna a KRESZ 28. § (1) bekezdésének a) pontjában előírt azon közlekedési szabálynak, hogy - a jelen ügyben közömbös kivételekkel - az útkereszteződésben a járművel elsőbbséget kell adni a jobbról érkező minden jármű részére [KRESZ 28. § (1) bek. a) pontja]. A kereszteződésbe érve azonban a tőle elvárható körültekintést, figyelmet elmulasztotta és ezért gondatlanságból elkövetett közlekedési szabályszegésének a lehetséges következményeit sem látta előre (korábbi Btk. 14. § 2. fordulata), amikor újabb közlekedési szabályszegéssel nem biztosította az elsőbbséget. E jogi következtetése kapcsán a Kúria hangsúlyozza, hogy az irányadó tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó megállapítást, hogy a terhelt miért nem adott elsőbbséget, s ezért nem vonható következtetés az elsőbbségi szabály szándékos megszegésére. Ennélfogva a tényállásban a terhelt terhére rótt baleset (annak minden további következményével), - mint okozat - kizárólag az elsőbbséget nem biztosító gondatlan közlekedési szabályszegésre, mint okra vezethető vissza. Ezen indokokra figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt cselekményét az alapügyben eljárt bíróságok tévesen minősítették. Az helyesen a korábbi Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) pontjának 1. fordulata szerint minősülő és büntetendő közúti baleset okozása vétségének minősül figyelemmel arra, hogy a terhelt a közúti közlekedés szabályának megszegésével gondatlanságból egy személynek maradandó fogyatékosságot okozott.

A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A megtámadott határozatot - a Be. 427. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján - megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.

A terhelt cselekményét a korábbi Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) pontjának 1. fordulata szerint minősülő és büntetendő közúti baleset okozása vétségének minősítette. E minősítés mellett annak a körülménynek, hogy a terhelt további két személynek súlyos, két személynek pedig könnyebb sérüléseket is okozott, a minősítés körében már nem, csupán a büntetés kiszabása körében van jelentősége. A törvényes minősítésű bűncselekményt a korábbi Btk. három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni, míg a téves minősítéshez igazodó büntetési tétel két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

A jogerős ítélettel kiszabott három év börtön ugyan a törvényes minősítés szerint is kiszabható lett volna, a törvénysértő minősítés megállapítása esetén viszont - a Kúria következetes gyakorlata szerint - felülvizsgálati eljárásban a büntetés abban az esetben is törvénysértő lehet, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra (BH 2011.97.). A Kúria a megváltozott tételkeretek között a jogerősen kiszabott büntetéseket eltúlzottan súlyosnak találta, ezért új büntetést szabott ki. Az alapítéletben feltárt büntetéskiszabási tényezők figyelembe­vételével terheltet a büntetési tétel középmértékéhez igazodó [korábbi Btk. 83. § (2) bek.] egy év hat hónap végrehajtandó fogházbüntetésre (korábbi Btk. 44. § 1. fordulat) ítélte. A Kúria a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát egyidejűleg három évben határozta meg figyelemmel arra is, hogy terhelt az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak többszörös megszegésével követte el a bűncselekményt [korábbi Btk. 58. § (1) bek. 1. fordulat, 59. § (1) bek. 3. mondat].

A minősítés megváltoztatása következtében a gondatlan bűncselekmény mellett a csak szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabható közügyektől eltiltásnak [korábbi Btk. 62. § (1) bek.] nincs helye, ezért azt a Kúria mellőzte.

(Kúria Bfv. II. 798/2013.)