BH 2015.3.51

[1] A járásbíróság a 2013. január hó 17. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki

[2] - közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 186. § (1) bek.], és

[3] - segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 172. § (1) és (3) bek. I. fordulata].

[4] Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

[5] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész téves minősítés miatt, súlyosításért, a terhelt és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

[6] A másodfokon eljáró törvényszék a 2013. június hó 13. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:

[7] a terhelt közúti veszélyeztetés bűntetteként [Btk. 186. § (1) bekezdés] értékelt cselekményét közúti veszélyeztetés bűntettének [Btk. 186. § (1) bek., (2) bek. c) pont] minősítette.

[8] A terhelttel szemben kiszabott halmazati börtönbüntetés tartamát 5 évre, a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát 5 évre súlyosította.

[9] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[10] A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás szerint a terhelt 2011. április 11. napján 12 óra 40 perckor az M3-as autópályán a belső forgalmi sávban vezette személygépkocsiját, amelynek jobb első ülésén utas tartózkodott.

[11] Ugyanebben az időben a terhelt személygépkocsijával azonos irányban, az előtt haladva, ugyancsak a belső forgalmi sávban, kb. 100-110 km/h sebességgel vezette V. E. a tulajdonát képező személygépkocsit, amelynek jobb első ülésén K. K., a bal hátsó ülésén B. I. utazott.

[12] A terhelt az autópályán utolérte az előtte haladó V. E. által vezetett tanuló vezetői jelzéssel ellátott személygépkocsit, és azt a biztonságos követési távolságnál jelentősen nagyobb mértékben megközelítve arra több alkalommal gépkocsija reflektorával rávillantott, jelezve, hogy a megengedett legnagyobb haladási sebességnél lassabban haladó gépkocsi húzódjon le a külső forgalmi sávba.

[13] Mivel a V. E. által vezetett személygépkocsi a belső forgalmi sávot nem hagyta el, a terhelt áttért a külső forgalmi sávba, és az előtte haladó gépkocsit szabálytalanul, jobbról megelőzve, a gépkocsi mellé érve a személygépkocsi vezetőjének mutogatott, majd a gépkocsi elé a biztonságos távolságnál lényegesen kisebb távolságban behaladva visszatért a belső forgalmi sávba, és azzal a szándékkal, hogy az általa is észlelten a gépjárművezetést még tanuló vezetőjét megijessze, hirtelen fékezett, melynek következtében gépkocsijának féklámpája felvillant.

[14] Ekkor érkezett a külső forgalmi sávban mintegy 150-156 km/h sebességgel a vezetése előtt szeszes italt fogyasztó, azonban alkoholos befolyásoltság alatt nem álló Sz. Zs. sértett motorkerékpárral, aki észlelve, hogy a belső forgalmi sávot a terhelt és V. E. gépjárművei foglalják el, azok mellett a külső sávban kívánt szabálytalanul elhaladni.

[15] Az ütközés előtt 1,5-1,7 mp-cel következett be az a járműhelyzet, melyben V. E. gépjárművének hirtelen fékezéssel egybekötött jobbra kormányzása mellett döntött. Ekkor járműve 40-45 m, a sértetti motorkerékpár 65-70 m távolságra volt a későbbi ütközési ponttól. V. E. az ütközés előtt 0,5-0,7 mp-cel haladt be a felezővonalat átlépve a külső forgalmi sávba, a sértett pedig ekkor ismerte fel a veszélyhelyzetet. A V. E. külső sávba történő áttérése folytán kialakult veszélyhelyzet a sértett számára mind a tényleges haladási, mind pedig a legnagyobb megengedett sebességhez tartozó féktávolságon belül vált felismerhetővé.

[16] A vezetői rutinnal nem rendelkező V. E. a terhelti személygépkocsi féklámpájának felvillanására megijedt, és annak érdekében, hogy az általa veszélyhelyzetnek vélt közlekedési helyzetben az ütközést elkerülje, maga is fékezett, és gépkocsiját jobbra kormányozta. Ekkor érkezett mögötte, a külső forgalmi sávban Sz. Zs. az általa vezetett motorkerékpárral, amely az ekkor mintegy 94-98 km/h sebességre fékezett személygépkocsi jobb hátsó részének, majd jobbra sodródva a menetiránya szerinti jobb oldali szalagkorlátnak ütközött.

[17] A motorkerékpárral történt ütközést követően a V. E. által vezetett személygépkocsi balra sodródott, és a menetiránya szerinti bal oldali szalagkorlátnak ütközött.

[18] A V. E. által vezetett gépkocsi kitérését, és így közvetve az Sz. Zs. sértett halálát okozó veszélyhelyzetet előidéző terhelt, észlelve a balesetet, gépkocsijával lassított, majd a baleset helyszínéről gépkocsijával távozott anélkül, hogy meggyőződött volna arról, hogy az észlelhetően súlyos balesettel összefüggésben valaki megsérült-e, vagy egyéb okból segítségnyújtásra szorul-e.

[19] A baleset következtében, azzal közvetlen okozati összefüggésben a sértett a helyszínen életét vesztette.

[20] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában - annak megállapítása mellett, hogy a sértett halála (mint eredmény) nem következett volna be a terhelt cselekménye nélkül, az eredményt végül kiváltó okfolyamatot a terhelt magatartása (mint causa) indította el - rögzítette, hogy a járásbíróság tévedett, amikor arra a jogi következtetésre jutott, hogy a terhelt gondatlansága nem terjed ki a bűncselekmény eredményére, a sértett halálára.

[21] A terheltnek a szabálytalan előzési manővert követő belső forgalmi sávba visszatérése, illetve hirtelen fékezése során számolnia kellett volna azzal, hogy a mögötte haladó, általa is észlelten kezdő (tanuló) járművezető baleset-elhárító manővert hajt végre, mely akár vészfékezésben, akár elkormányzásban is megnyilvánulhat. Az időpontra (hétfői nap, 12.40 óra), az uralkodó forgalmi viszonyokra (közepes forgalom), illetve a közút jellegére (autópálya) figyelemmel a terheltben fel kellett volna merülnie annak a lehetőségének is, hogy a mögötte haladó tanulóvezető az ütközés elhárítását célzó manővere eredményeként egy harmadik (esetleg, 4., 5.) gépjárművel fog ütközni.

[22] A terhelt nem számolt magatartásának lehetséges következményeivel, azokat azért nem látta előre, mert elmulasztotta a tőle - mint gyakorlott járművezetőtől - elvárható figyelmet és körültekintést.

[23] Mindezek alapján a Btk. 14. § II. fordulatában foglaltakra figyelemmel a sértett halála kapcsán a terhelt hanyag gondatlansága (negligentia) állapítható meg.

[24] A másodfokú bíróság a KRESZ preambulumában rögzítettekre tekintettel - miszerint aki maga sem tartja meg a közlekedési előírásokat, nem számolhat mások szabálykövető magatartásával - nem osztotta a járásbíróság álláspontját a bizalmi elv kapcsán kifejtettek körében.

[25] Az ügyben meghozott első- és másodfokú ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított okokból.

[26]A felülvizsgálati indítványban a védelem azt az álláspontját fogalmazta meg, mely szerint a másodfokú bíróság az okozati összefüggés téves vizsgálata és értékelése során jutott az anyagi jogot sértő téves minősítéshez.

[27] A védelem szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból egyedül és kizárólag arra vonható le okszerű következtetés, hogy a terhelt egyedül a mögötte lévő személygépkocsiban lévő személyek életét és testi épségét veszélyeztette. A terhelt nem is láthatta a motorkerékpárost, ily módon még gondatlanság szintjén sem terhelheti semmiféle felelősség a sértett haláláért.

[28] A védő megítélése szerint V. E. túlreagálta az adott közlekedési szituációt. Amint azt az elsőfokú bíróság tényszerűen megállapította, indokolatlanul rántotta jobbra a kormányt, ez váltotta ki a motorossal való ütközést, és a sértett halálát. Az okozati összefüggés tehát nem áll fenn a terhelt magatartása és az elhunyt sértett halála között, mert V. E. magatartása ezt az okozati láncolatot megszakította.

[29] Ezért a védelem indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a terhelt közúti veszélyeztetés bűncselekményét a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésébe ütközően minősítse, a kiszabott büntetést enyhítse, a terhelttel szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetést szabjon ki.

[30] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[31] Ebben kifejtette, hogy a terhelt a terhére megállapított közúti veszélyeztetés bűntette minősített esetének valamennyi törvényi tényállásban foglalt elemét kimerítette. Az eljárás során nem vitatott tény volt, hogy a terhelt szándékos szabályszegő magatartása indította el az okfolyamatot. A terhelt szándéka V. E. megijesztése volt, és ezzel összefüggésben a veszélyhelyzet kialakítása is. Magatartása következtében V. E. az ütközés elkerülése végett fékezett, majd a kormányt jobbra rántotta és áttért a külső sávba, ahol megtörtént a baleset az ott szabálytalanul közlekedő motorossal, aki ennek következtében meghalt. A legfőbb ügyészségi álláspont szerint a baleset bekövetkezéséhez szükséges okfolyamatot a terhelt magatartása indította el, amely okfolyamatot nem szakította meg V. E.-nek az a magatartása, hogy az adott vészhelyzet elkerülésének nem a legmegfelelőbb módját választotta.

[32] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[33] A Kúria rögzíti azt is, hogy miután a Be. 423. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendkívüli perorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ily módon a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt, 1978. évi IV. Büntető Törvénykönyvben (a továbbiakban: Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány felől.

[34] A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

[35] Az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 186. §-a szerinti közúti veszélyeztetés szándékos veszélyeztetési bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy az elkövető szándéka (egyenes vagy eshetőleges) kiterjed mind az elkövetési magatartásra (a közúti közlekedés szabályainak a megszegésére), mind pedig a bűncselekmény eredményére (más vagy mások életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére). A "közvetlen veszély" az élet vagy a testi épség sérelmének a reális lehetőségét, személyre és helyzetre konkretizált veszélyt jelent. A közúti veszélyeztetés tényállásában a veszély határozott és külsőleg is felismerhető formában, meghatározott személyhez vagy személyekhez kapcsolódva jelenik meg. A bűncselekmény megállapításához az is szükséges, hogy a szándékos szabályszegő magatartással okozati összefüggésben jöjjön létre az eredmény, a közvetlen veszélyhelyzet.

[36] A szándékosság megállapításához a tényállási elemekre vonatkozó tudat szükséges. Kizárólag azokból a tárgyi ismérvekből lehet az elkövető szándékára következtetést levonni, amelyeket a tudata a véghezviteli magatartás kifejtésekor átfog [BH 2000.478.].

[37] A veszélyhelyzet létrehozására irányuló egyenes szándék esetén az elkövető felismeri, hogy a veszélyhelyzeten túlmenő további káros következmények is létrejöhetnek, ám bízik a saját ügyességében, vezetői tapasztalatában, a gépjárművének műszaki tulajdonságaiban stb. A szándékos közúti veszélyeztetés eshetőleges szándékkal történő előidézése esetén a terhelt a veszélyhelyzet bekövetkezésének lehetőségét látja előre, és ebbe belenyugszik.

[38] Az irányadó ítéleti tényállás szerint V. E. az általa vezetett - "T" betűjelzéssel ellátott - gépjárművel a megengedett legnagyobb haladási sebességnél lassabban haladt a belső sávban, ezért az őt utolérő terhelt gépkocsija reflektorával többször rávillantott. Miután V. E. a belső sávot nem hagyta el, a terhelt V. E. járművét szabálytalanul jobbról megelőzve, majd ugyancsak szabálytalanul azzal a szándékkal tért vissza a belső sávba, hogy a mögötte haladó gépjármű vezetőjét megijessze, mégpedig úgy, hogy hirtelen fékezett.

[39] Az irányadó tényállás szerint semmi nem indokolta, hogy a terhelt visszatérjen a belső sávba és fékezzen. Miután azonban megtette, tisztában kellett lennie az előidézett veszélyhelyzet káros és lehetséges következményeivel, azzal, hogy ezzel a szabályszegő magatartásával mindazok életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti, akik mögötte haladnak, és tisztában kellett lennie azzal is, hogy az ő szándékos szabályszegő magatartása kényszerült, kikerülhetetlen reakciót igényel a többiek részéről.

[40] A Kúria megítélése szerint - szemben a védői állásponttal - V. E. a legoptimálisabb reakciót választotta akkor, amikor baleset-elhárítás keretében a kormányt jobbra rántotta. Az adott közlekedési vészhelyzet ismeretében utólag nem lehet azt állítani, hogy az abban érintett nem a legmegfelelőbb módját választotta annak elhárítása során.

[41] Jelen ügyben senki által nem vitatott tényként került megállapításra, hogy a terhelt szándékos szabályszegő magatartása indította el az okfolyamatot. A terhelt által előidézett közvetlen veszélyhelyzet azonban nem koncentrálódott a V. E. által vezetett gépjárműre, hanem más, az autópályán ott közlekedőkre is kiterjedt. V. E. ugyanis a terhelt fékezésétől, a terhelt személygépkocsija féklámpájának felvillanására megijedt, a baleset elhárítása körében fékezett, majd az autóját jobbra kormányozva áttért a külső forgalmi sávba, ahol az éppen akkor odaérkező, szabálytalanul közlekedő motorkerékpáros a kocsi jobb hátsó részének, majd a szalagkorlátnak ütközött, és a helyszínen meghalt.

[42] Tény, hogy a balesetben érintett valamennyi szereplő közlekedési szabályt sértett, azonban az irányadó tényállásból, abból, hogy a terhelt szándékos KRESZ [27. § (3) bekezdésében írt, és a 34. § (3) bekezdésében írt] szabályszegését követően az események elháríthatatlanul követték egymást, hogy V. E. az ütközés elkerülése érdekében fékezett, majd a kormányt jobbra rántotta, hogy az éppen akkor a külső sávban haladó és odaérkező sértett motorkerékpáros - amint azt a másodfokú bíróság ítélete indokolásában megállapította - reakció időn belül ütközött a személygépkocsival, vagyis az ütközést még a legnagyobb megengedett sebesség betartása mellett sem kerülhette volna el, egyértelműen megállapítható, hogy a baleset bekövetkezéséhez szükséges okfolyamatot a terhelt magatartása indította el.

[43] A terhelt közepes forgalmú autópályán közlekedve tudatában volt annak, hogy az általa tanúsított magatartás ellentétes a közúti közlekedés általános és tételes szabályaival. Azokat szándékosan megszegte, és e szabályszegő magatartásával összefüggésben alakult ki az a közvetlen veszélyhelyzet, ami a személygépkocsi és a motorkerékpár ütközését is eredményezte.

[44] Mindezekre figyelemmel az ügyben eljárt bíróságok jogerős ítéletükben a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 186. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettében.

[45] Amint azt a 41/2007. BK vélemény I. pontja megfogalmazza, a szándékos veszélyeztetési bűncselekmények - így a Btk. 186. §-a szerinti közúti veszélyeztetés esetében az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően - a minősített alakzatokba foglalt - bármely káros eredményre kizárólag csak a gondatlansága terjedhet ki.

[46] Ezzel összefüggésben egyetértett a Kúria a Legfőbb Ügyészség álláspontjával, mely szerint a másodfokú bíróság indokolásával szemben a sértett halála kapcsán a terhelt esetében nem hanyag gondatlanság (negligentia), hanem a Btk. 14. §-ának I. fordulatára figyelemmel tudatos gondatlanság (luxuria) állapítható meg. Vagyis az autópályán közlekedő terhelt a veszélyre korlátozott szándékossága mellett előre látta magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott az eredmény bekövetkezésének elmaradásában (limitált veszélyeztetési szándék).

[47] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 954/2013.)