BH 2016.12.324

[1] A járásbíróság a 2014. január 8-án meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki

[2] - közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.], és

[3] - cserbenhagyás vétségében (Btk. 239. §).

[4] Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetésre, 3 év közúti járművezetéstől eltiltásra, és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[5] Kimondta, hogy a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[6] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2015. március 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta.

[7] A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést mellőzte.

[8] Akként rendelkezett, hogy a terhelt a szabadságvesztés büntetésből - a végrehajtás elrendelése esetén - legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[9] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 2012. január 18-án, kb. 19 óra 46 perckor Sz. belterületén az édesanyja tulajdonát képező személygépkocsival, éjszakai látási viszonyok között, derült időben, működő közvilágítással ellátott útszakaszon, nedves, útburkolati jellel ellátott, aszfalt burkolatú úttesten, a párhuzamos közlekedésre alkalmas út menetiránya szerinti jobb oldali belső forgalmi sávjában közlekedett.

[10] A terhelt a záróvonalat átlépve, balra kanyarodva megfordult. A terhelt szabálytalan közlekedését észlelte a terhelt által vezetett személygépkocsi mögött haladó rendőrségi szolgálati személygépkocsiban helyet foglaló két rendőr, akik a szolgálati személygépkocsi megkülönböztető fény- és hangjelzését felkapcsolva, intézkedés alá akarták vonni a terheltet a fenti, szabálytalan közlekedése miatt.

[11] A jelzésre azonban a terhelt nem állt meg, a megengedett sebességet túllépve, a kanyarodások során az irányjelzést mellőzve közlekedett.

[12] Ugyanebben az időpontban a terhelt előtt, a forgalomirányító fényjelző készülék "piros", azaz továbbhaladást tiltó jelzése miatt, a 4,8 méter széles, egyenes továbbhaladást lehetővé tévő forgalmi sáv jobb szélén várakozott az 1. számú tanú - szolgálaton kívüli rendőr - kerékpárjával úgy, hogy fenn ült a kerékpáron, az egyik lába a kerékpár pedálján volt, míg a másik lábával támaszkodott az úttesten.

[13] Amikor a terhelt elkanyarodott, az eltúlzott sebesség miatt a személygépkocsija megpördült, majd a terhelt álló helyzetből folytatta tovább útját azért, hogy az őt üldöző rendőrök elől elmeneküljön, a fényjelző készülék tilos jelzése ellenére nem lassított, nem állt meg, hanem annak ellenére, hogy észlelte a kerékpárján ülő, várakozó 1. számú tanút, gyorsított és a kerékpáros irányába haladt tovább.

[14] Az 1. számú tanú észlelve a mögüle érkező gépjárművek hangját és a megkülönböztető hangjelzést, hátranézett és látva azt, hogy a terhelt által vezetett személygépkocsi feléje halad, azért, hogy a személygépkocsi haladási nyomvonalából kimeneküljön, a kerékpárról jobbra leugrott, de még fogta a kormány jobb szarvát, amikor a terhelt által vezetett személygépkocsi jobb első kereke és az első lökhárító jobb sarka hátulról nekiütközött a jobbra dőlő kerékpár hátsó gumiabroncsának, mintegy 70 km/h sebességgel. Az ütközés kicsavarta az 1. számú tanú kezéből a kerékpárt, mely az út úttestjére esett.

[15] A terhelt annak ellenére, hogy észlelte az ütközést, a fényjelző készülék tilos jelzése ellenére továbbfolytatta a menekülést.

[16] Az ütközés következtében az 1. számú tanú nem esett el, nem szenvedett sérülést - kerékpárja megrongálódott -, azonban az ütközési sebességre és helyzetre figyelemmel sérülés bekövetkezésének reális esélye fennállt.

[17] A fentiek szerint a terhelt a baleset bekövetkezése után nem győződött meg arról, hogy az 1. számú tanú a baleset során megsérült-e.

[18] A rendőrök, észlelve a terhelt cselekményét, megálltak az 1. számú tanú mellett, megkérdezték tőle, hogy jól van-e, majd a terhelt által vezetett személygépkocsi után indultak, de végül szem elől tévesztették.

[19] A jogerős ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjaira hivatkozással. A felülvizsgálati indítványban lényegében azt sérelmezi, hogy az eljáró bíróságok tévedtek akkor, amikor a cserbenhagyást és a közúti veszélyeztetést halmazatban állapították meg a terhelt terhére. Álláspontja szerint amennyiben a sértett csak a közúti veszélyeztetés által kialakult helyzetben nem kap segítséget az elkövetőtől, a cselekmények halmazatban nem állapíthatóak meg. A segítségnyújtás kötelezettsége ugyanis nem terheli azt, aki az élet vagy testi épség közvetlen veszélybe kerülését maga idézi elő.

[20] Miután a jelen ügyben irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az elítélt veszélyeztető "cserbenhagyó" magatartása ugyanazon veszélyhelyzetben, ugyanazon sértett (1. sz. tanú) sérelmére volt igazolható, így a halmazati megállapítás a fentiek alapján mellőzendő. Vagyis a tényállás alapján a közúti veszélyeztetés megállapítható, a cserbenhagyás azonban nem.

[21] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta arra hivatkozással, hogy a veszély és a tényleges baleset között mennyiségi és minőségi különbség van, kifejtette, hogy álláspontja szerint a személyi sérülés, illetve az elkövető szándékán túlmenően kialakult további veszélyhelyzet hiányában belép a segítségnyújtás elmulasztása helyett a vele szubszidiárius viszonyban álló cserbenhagyás.

[22] A terhelt védője útján a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében - a felülvizsgálati indítványukban foglaltakat fenntartva - rámutatott, hogy ha a jogalkotó szándéka az lett volna, hogy önmagában a közúti veszélyeztetés eredményeként létrejött személyi sérüléssel nem járó olyan baleseti helyzetet is büntesse, melyben a személyi sérülés bekövetkezésének reális lehetősége fennáll, akkor vélhetően ez is a közúti veszélyeztetés minősített esete lenne. Jelen ügyben az 1. számú tanú nem esett el, nem szenvedett sérülést, csupán a kerékpárja rongálódott meg. Az elítélt észlelte azt, hogy az 1. számú tanú nem esett el, és nem szenvedett sérülést, így ab ovo nem is terhelhette őt megállási és meggyőződési kötelezettség.

[23] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[24] A 2012. évi C. törvény (Btk.) 234. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés szándékos veszélyeztetési bűncselekmény. Az elkövető (egyenes vagy eshetőleges) szándékossága kiterjed mind az elkövetési magatartásra (a közúti közlekedés szabályainak a megszegésére), mind pedig a bűncselekmény eredményére (azaz más vagy mások életének vagy testi épségének a közvetlen veszélyeztetésére).

[25] A "közvetlen veszély" az élet vagy a testi épség sérelmének a reális lehetőségét, személyre és helyzetre konkretizált veszélyt jelent. A közúti veszélyeztetés tényállásában a veszély határozott és külsőleg is felismerhető formában, meghatározott személyhez vagy személyekhez kapcsolódva jelenik meg. A bűncselekmény megállapításához az is szükséges, hogy a szándékos szabályszegő magatartással okozati összefüggésben jöjjön létre az eredmény, a közvetlen veszélyhelyzet.

[26] A szándékosság megállapításához a tényállási elemekre vonatkozó tudat szükséges. Kizárólag azokból a tárgyi ismérvekből lehet az elkövető szándékára következtetést levonni, amelyeket a tudata a véghezviteli magatartás kifejtésekor átfog (BH 2000.478.).

[27] A veszélyhelyzet létrehozására irányuló egyenes szándék esetén az elkövető felismeri, hogy a veszélyhelyzeten túlmenő további káros következmények is létrejöhetnek, ám bízik a saját ügyességében, vezetői tapasztalatában, a gépjárművének műszaki tulajdonságaiban stb. A szándékos közúti veszélyeztetés eshetőleges szándékkal történő előidézése esetén a terhelt a veszélyhelyzet bekövetkezésének lehetőségét előre látja és ebbe belenyugszik.

[28] A cserbenhagyás (Btk. 239. §) szubszidiárius törvényi tényállás. Csak akkor állapítható meg, ha a cselekményegység keretébe tartozó magatartás egyúttal súlyosabb bűncselekményt nem valósított meg. E súlyosabb bűncselekmény a segítségnyújtás elmulasztása (Btk. 166. §) lehet, mert vétségi alapesetének büntetési tétele is két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg a cserbenhagyás vétségét legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a törvény.

[29] Mivel a szubszidiaritás a halmazat megállapítását kizárja, ezért a vizsgált két bűncselekmény halmazatának a megállapítására nincs törvényes lehetőség.

[30] A Bkv. 41. számú vélemény II. pontja szerint a szándékos veszélyeztetési bűncselekményekkel halmazatban a segítségnyújtás elmulasztása akkor állapítható meg, ha az elkövető által szándékolt veszélyhelyzeten túl a sérülés, mint eredmény is létrejön. A szándékos veszélyeztetési cselekmények elkövetőjének szándéka kizárólag az általa kívánt vagy felismert és elfogadott veszély okozására terjed ki. Amennyiben az ilyen cselekménnyel érintett személy a szándékos tevékenység következtében - sérülést nem szenved-

ve - kerül veszélyhelyzetbe, és e helyzetét előidéző a részére nem nyújt segítséget, az elkövető büntetőjogi felelőssége a segítségnyújtás elmulasztása miatt - az eredeti szándékra figyelemmel - nem állapítható meg. Ha az okfolyamat a veszélyhelyzet stádiumában megreked, a cselekmény valójában a cserbenhagyás vétségének minősülhetne, ám a veszélyhelyzetet szándékosan létrehozó és ezzel szándékos bűncselekményt végrehajtó elkövetőtől ez esetben sem várható el, hogy ezt az eredményt elhárítsa.

[31] Az irányadó tényállás szerint a gépjármű és a kerékpár ütközésének jellegéből, körülményeiből arra kellett és lehetett következtetni, hogy a szándékosan előidézett veszélyhelyzet ténylegesen beállt. A tényállás pedig azt rögzíti, hogy sérülés nem történt. Minderre figyelemmel a terhelt bűnösségének kimondására a cserbenhagyás vétségében a közúti veszélyeztetés bűntettével valóságos anyagi halmazatban a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.

[32] A Kúria ezért a terhelt védője útján előterjesztett felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A támadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozva a terheltet az ellene a Btk. 239. §-ában meghatározott cserbenhagyás vétsége miatt emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése és a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján bűncselekmény hiányában felmentette.

[33] Az első- és a másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel. A részfelmentés következtében azonban a bűnösség köre kétségtelenül szűkült, ami a terhelt büntetésének felülvizsgálatát is indokolttá tette.

[34] A Kúria az új büntetés kiszabása során az egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő cserbenhagyás vétsége alóli részfelmentés folytán a halmazati büntetés kiszabására utalást mellőzte.

[35] A Kúria a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési céloknak és 80. §-ában foglalt büntetéskiszabási elveknek megfelelően a támadott ítéletet a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásával a büntetés kiszabására vonatkozó részében is megváltoztatta. A terheltet a terhére megállapított közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bek.] miatt kiszabott szabadságvesztés büntetést 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, a kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtása felfüggesztésének időtartamát 2 (kettő) évre, a közúti járművezetéstől eltiltást 2 (kettő) évre enyhítette, a megtámadott határozatokat egyebekben a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 190/2016.)