BH 2020.10.288

[1] A járásbíróság a 2019. február 26. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek., (2) bek. c) pont], segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.], önbíráskodás bűntettének kísérletében [Btk. 368. § (1) bek.], valamint testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.]. Ezért, valamint - a járásbíróság korábbi ítéletében alkalmazott próbára bocsátó rendelkezés hatályon kívül helyezése, és a próbára bocsátás megszüntetése folytán - egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette [Btk. 347. § (1) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül 7 év szabadságvesztésre, 8 év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú közúti járművezetésétől eltiltásra ítélte.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2019. július 4. napján meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett részének lényege a következő:

[4] A terheltet csökkent frusztrációtűrés, lobbanékonyság, laza impulzuskontroll jellemzi. Személyisége diszharmonikus, alkalmazkodása átlagos, öntörvényű manőverekkel.

[5] A terhelt 2017. február 11. napján 10.35 óra körüli időben főúton vezette a lánya nevére vásárolt, de kizárólag a terhelt használatában lévő személygépkocsit, amellyel erős forgalomban haladt, borult időben a párától nedves aszfaltburkolaton. Közlekedése során a két település között a terhelt legkevesebb két esetben úgy hajtott végre előzést, hogy ennek feltételei nem álltak fenn, mert az előzéshez igénybe vett forgalmi sávban szemből gépjárművek érkeztek, akiknek fékezve és a padka irányába húzódva kellett a terhelt elől kitérniük. Az előzések befejezésekor a terhelt a megelőzött gépkocsik melletti elhaladást követően nem tért azonnal vissza a menetiránya szerinti jobb oldalra, hanem gépkocsijával részben, vagy teljes terjedelmében a bal oldali sávban maradt azzal a szándékkal, hogy ilyen módon biztosítsa további előzéseit.

[6] A terhelt gépkocsisorban haladt, majd előzni kezdte az S. S. sértett által vezetett Opel típusú személygépkocsit, amely előtt nagyobb (több 10 méter) távolságra a nyomozás során ismeretlenül maradt tehergépkocsi közlekedett. Eközben az előzéshez igénybe vett bal oldali forgalmi sávban szemből érkezett a B. L. sértett által vezetett Suzuki típusú személygépkocsi, amelynek vezetője biztonsági övét nem csatolta be.

[7] Miután a terhelt elhaladt az Opel mellett, nem tért vissza a menetiránya szerinti jobb oldali forgalmi sávba, hanem kb. 120-130 km/h sebességgel még a bal oldali sávban hajtott az általa megelőzött Opel gépkocsi előtt 9,3 méterre, amivel a szemből egyre közeledő, Suzukit vezető B. L. sértettet a menetiránya szerinti jobb oldali - részben fűvel borított - padkára kényszerítette. B. L. sértett az útpadkáról az úttestre visszakormányzás közben elvesztette uralmát a gépkocsija irányítása felett, és járműve sodródva áthaladt a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba, ahol éppen akkor ért oda az S. S. sértett által vezetett Opel, és a jobb oldalával frontálisan nekiütközött annak.

[8] Az ütközés eredményeként az Opel a menetiránya szerinti jobb oldalon az árokba csapódva a tetejére borult, míg a Suzuki kocsiszekrénye a "B oszlop" vonalában szétvált, és B. L. sértett teste az úttestre kizuhant. A terheltnek végig a látóterében volt a vele szemből érkező, a terhelt bal oldali sávban maradása miatt a padkára kényszerülő, a terhelt mellett elhaladó, majd a padkáról éppen visszatérő Suzuki. A terheltnek továbbhaladva észlelnie kellett az Opelnek a Suzukival való összeütközését is, ami mögötte 95 méterre történt. Ennek ellenére azonban a terhelt a helyszínről megállás nélkül hajtott tovább - miközben a szemből érkezőket, és a megelőzendő gépkocsik vezetőit is zavarva - az út vonalvezetéséhez eltúlzott sebességgel és az útburkolati jelekkel szabályozott forgalmi rendet figyelmen kívül hagyva előzött. A terhelt az első baleset helyszínétől kb. 6 kilométerre az úttestről a menetiránya szerinti jobb oldalon a fűvel borított padkára hajtott, ahol elvesztette uralmát a gépkocsi irányítása felett, és az árokba csapódott, melynek következtében a fején 8 napon belül gyógyuló horzsolásos sérüléseket szenvedett.

[9] A bekövetkezett balesetben B. L. sértett olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállítása közben életét veszítette.

[10] S. S. sértett a bal mellkasfél és a jobb mell zúzódását, mindkét comb zúzódását, a jobb térd vérbeszűrődését, a gerinc melletti lágyrészek és a bal kézfej lágyrészsérülését szenvedte el. A sérülések összességükben 8 napon túl gyógyultak, belőlük maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás nem származott.

[11] A terhelt a gyorsabb haladásának elősegítése érdekében szándékosan megszegte a KRESZ 34. § (1) bekezdés a) és d) pontjaiban írt rendelkezéseket - amelyek szerint előzni abban az esetben szabad, ha az a szembejövő forgalmat nem zavarja, és közben megfelelő oldaltávolságot lehet tartani - amivel a vétlen gépkocsiban tartózkodó B. L. sértett testi épségét közvetlen veszélybe sodorta. Megszegte továbbá a KRESZ 58. § (1) bekezdésében foglaltakat, ami előírja, hogy a balesettel érintett jármű vezetője köteles azonnal megállni, és a veszélybe került személynek segítséget nyújtani.

[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, tartalma szerint a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, amelyben elsődlegesen a terhelt közlekedési bűncselekményének a Btk. 234. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő közúti veszélyeztetés bűntetteként való minősítését, valamint büntetésének enyhítését, másodlagosan önmagában a büntetés enyhítését kérte.

[13] Az indítvány indokolása szerint az eljárás során csak az került kétséget kizáróan bizonyításra, hogy a sértett - amennyiben használta volna a biztonsági övét - súlyos testi sértésnek megfelelő sérülést szenvedett volna el a baleset következtében. Az, hogy akár maradandó fogyatékosságot vagy súlyos sérülést szenvedett volna, nem kétséget kizáróan bizonyított. Ezzel szemben legkevesebb három olyan körülmény került megállapításra, amelyek a halálos eredményhez vezettek, azonban ezek egyike sem róható fel - még gondatlanság szintjén sem - a terheltnek.

[14] Az első ilyen körülmény az, hogy a sértett nem használta a biztonsági övét. Köztudott, hogy a biztonsági öv használatának hiányában már akár kisebb sebességgel való ütközés is halálhoz vezethet; ellenben, ha a sértett használta volna az övét, a halálos sérülés nem következett volna be. A biztonsági öv használata jogszabályi kötelezettség is, amit a sértett tudatosan szegett meg.

[15] Másodikként a védő arra hivatkozott, hogy a sértett vezetéstechnikai hibát is elkövetett, amikor az útról való lehaladását követően sebességcsökkentés nélkül kísérelt meg oda visszatérni. Önmagában az, hogy valaki veszélyhelyzetben van, nem jelenti azt, hogy szabad hibáznia. Ezt a KRESZ sem engedi meg. A vezetéstechnikai hiba pedig - a másodfokú ítélet indokolásában írtakkal szemben - nem abban állt, hogy a sértett kitért a terhelt gépkocsija elől, hanem a visszakormányzást, ami okozati összefüggésben áll az eredménnyel. Értékelni kell azt is, hogy a sértett hivatásos sofőr volt, az útpadkán pedig semmiféle úthiba, akadály nem volt, így lehetősége lett volna a sebesség mérséklésére, majd a lassú visszakormányzásra.

[16] Az indítványban hivatkozott harmadik ok pedig a sértett gépkocsijának erősen korrodált állapota, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ütközés után a gépkocsi gyakorlatilag kettényílt, a sértett pedig az úttestre zuhant. A szükséges karbantartás, javítások elvégzése esetén a korrózió okozta gyengeség elkerülhető lett volna.

[17] E körülmények felvetik azt, hogy a terhelt cselekménye (a közúti veszélyeztetés) és a halálos eredmény között nincs okozati összefüggés. Az okozati összefüggés addig állapítható meg, hogy a terhelt a szándékos veszélyeztetéssel összefüggésben, gondatlan tudattartalommal viszonyult a súlyos testi sérüléshez mint eredményhez. A terhelt joggal bízhatott abban, hogy a sértett viseli a biztonsági övet, nem ejt vezetéstechnikai hibát és autója megfelelő műszaki állapotban van. Ha ezen körülmények közül akár egy is elmarad, a halálos eredmény - a szakértői megállapítások szerint - nem következett volna be. A halálos eredmény pedig a fenti három körülmény együttállása miatt következett be, a terhelt csupán az elindítója volt az okfolyamatnak.

[18] A védő álláspontja szerint a másodfokú ítéletben felhívott kúriai döntés (BH 2015.51.) jelen ügyre nem vonatkoztatható, mert nem arról van szó, hogy a sértett által ejtett vezetéstechnikai hiba nem feleltethető meg annak, hogy nem a legmegfelelőbb módon hárította el a veszélyt, és az eredmény bekövetkeztében is magának a sértettnek a szabályszegése (a biztonsági öv használatának mellőzése) hatott közre.

[19] A konkrét közlekedési szituációra figyelemmel a terhelt tudatában nem kellett felmerülnie, hogy a sértett meghalhat. Legfeljebb, hogy súlyosan megsérülhet, ha például az árokba hajt. A halálos eredmény kapcsán sem a terhelt hanyagsága, sem tudatos gondatlansága nem állapítható meg.

[20] A védő másodlagosan indítványa szerint a jogerős ítéletben kiszabott büntetés - a sértett jelentős közrehatására tekintettel - a minősítés változatlanul hagyása esetén is jelentős enyhítésre szorul.

[21] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[22] Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján a balesethez, és az annak eredményéhez vezető okfolyamatot a terhelt durva, a szándékos veszélyhelyzetre is kiterjedő KRESZ-szabályszegő magatartása indította el; annak hiányában a veszélyhelyzet és a baleset is elmaradt volna. A sértett halálával kapcsolatban az elsőfokú bíróság ítélete rögzítette, hogy amennyiben a sértett bekapcsolja a biztonsági övet, nagy valószínűséggel akkor is nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenved, még nagyobb valószínűséggel maradandó fogyatékosságot okozott volna a baleset, de a halálos eredmény akkor is bekövetkezhetett volna.

[23] Ezt pedig - az okozati összefüggés vizsgálata szempontjából - nem lehet az "in dubio pro reo" elvének alapulvételével megítélni. A kiindulópont a terhelt által megindított okfolyamat, amelyhez képest az arra ható egyéb okoknak csak közreható okként lehet jelentősége. Ez a biztonsági öv sértett általi mellőzésén túl autója műszaki állapotának megítélésére is vonatkozik. A terhelt által végrehajtott szabálytalan előzés következtében kialakult veszélyhelyzetre adott válaszreakció a más által előidézett veszélyhelyzetben tanúsított magatartás körében értékelendő, és nem róható fel a sértettnek a hibás, vagy nem a legoptimálisabb elhárítási mód választása.

[24] Ekként - a Legfőbb Ügyészség szerint - a bíróság jogerős ítéletében helyesen minősítette a terhelt cselekményét halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettének.

[25] A bűncselekmény törvénysértő minősítésének hiányában pedig önmagában a büntetés kiszabásával összefüggő mérlegelő tevékenység felülbírálatára nem kerülhet sor, mert az nem vonható a Btk. más szabálya megsértésének fogalomkörébe.

[26] A Legfőbb Ügyészség indítványára a terhelt írásban észrevételt tett. Abban kifejtette, hogy a jogerős ítélet mind a cselekmény minősítése, mind a büntetéskiszabás elveinek megsértése miatt törvénysértő. A bíróság alulértékelte, illetve figyelmen kívül hagyta a sértetti közrehatást.

[27] Álláspontja szerint a halált okozó közúti veszélyeztetés vádja alól fel kell menteni, mert kétséget kizáróan megállapítható, hogy az nem valósult meg. Az iratok alapján megállapítható, hogy a sértett az előzés megkezdésekor 234 méter távolságban volt, ezért bőségesen volt helye az előzés végrehajtásához. A terhelt nem feltételezhette a sértett ilyen mérvű vezetéstechnikai hibáját. A biztonsági öv bekapcsolása esetén még a maradandó fogyatékosság is csak feltételezés, a halálos kimenetel pedig minimális esélyű.

[28] A balesethez - a terhelt álláspontja szerint - a sértett többszörös, szándékos KRESZ-szabályszegése vezetett. A biztonsági öv használata kötelező, annak elmulasztása önmagában is büntetendő. A sértett által ejtett vezetéstechnikai hibát súlyosítja, hogy hivatásos sofőr volt. Az útra való visszatérési szándéka indokolatlan volt, semmi sem akadályozta abban, hogy továbbhaladva sebességét csökkentse, majd fokozatosan térjen vissza az úttestre.

[29] A terhelt álláspontja szerint ezen okok valósak, nem pedig esetlegesek. A sértettnek már a két autó közé való behúzódása is indokolatlan volt a megfelelő oldaltávolság miatt. A baleset a terhelt mögött 100 méterrel történt, ezért cselekményének "a valós tények alapján" történő minősítését kérte.

[30] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[31] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt cselekményének törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.

[32] Az indítvány elsődleges iránya szerint a terhelt közlekedési bűncselekménye a Btk. 234. § (1) bekezdésében meghatározott közúti veszélyeztetés bűntettének nem a jogerős ítéletben írt (2) bekezdés c) pontja, hanem a (2) bekezdés a) pontja szerinti minősített esete, és ezért a terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetés - az indítvány szerint helyes minősítés alapulvételével - törvénysértően súlyos.

[33] A minősítés pedig azért téves, mert a védő szerint a terhelt cselekménye és a baleset halálos eredménye között nincs oksági kapcsolat. Bár a terhelt nem vitásan veszélyhelyzetet hozott létre, a halálos eredmény azonban nem emiatt jött létre, hanem az indítványban hivatkozott, fent bemutatott három, teljes egészében a terhelttől független, kizárólag a sértettnek felróható okra vezethető vissza.

[34] Ezt a védői érvelést a Kúria nem találta alaposnak.

[35] A biztonsági öv használatának hiányából a halálos eredmény elmaradására vont védői érvelés puszta fikció. A következetes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a jogalkalmazás soha nem a normába foglalt eredményt, hanem mindig "csak" a baleset bekövetkezését vizsgálja. A sértő biológiai eredmény elmaradása ugyanis bizonyossággal csak akkor állapítható meg, ha maga a baleset is elmarad. Ennek indoka az is, hogy az orvos szakértők egy fikció keretében - értelemszerűen - nem tesznek bizonyossági szintű megállapítást egy adott minőségű eredmény bekövetkezésére vagy elmaradására. Ez így történt jelen ügyben is. A szakértők véleménye ebben az ügyben is azt tartalmazták, hogy amennyiben a sértett bekapcsolja a biztonsági övet, nagy valószínűséggel akkor is nyolc napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenved, még nagyobb valószínűséggel maradandó fogyatékosságot okozott volna a baleset, de a halálos eredmény akkor is bekövetkezhetett volna. Következésképpen a fiktív tényállás szerint is bekövetkező balesetnek az eredetitől eltérő lefutása esetén sem zárható ki, hogy a normában foglalt követelményeket kimerítő biológiai eredmény bekövetkezik. Ezért nem mozdult el a magyar joggyakorlat abba az irányba, hogy értékelje az elkövető javára azt a helyzetet, amikor a baleset szabálykövető magatartás esetén sem maradna ugyan el, ám bekövetkezésének feltételei, körülményei olyan jelentős mértékben eltérőek lennének, amelyek lényegesen befolyásolnák a nagy valószínűséggel várható biológiai sértő eredmény súlyosságának mértékét.

[36] A jelen ügyben megállapított tényállás ettől még el is tér annyiban, hogy a baleset a terhelt szabálykövető magatartása esetén bizonyosan elmaradt volna, a sértett szabálykövető magatartása esetén azonban nem, tehát a terhelt magatartása volt a baleset (és egyúttal annak eredménye) bekövetkezésének szükségszerű feltétele. Következésképpen a terhelt közlekedési szabályszegése és a sértett halála közvetlen oksági összefüggésben áll, amelyért a terhelt a Btk. 9. §-a alapján büntetőjogi felelősséggel tartozik.

[37] A sértett vezetéstechnikai hibájára hivatkozó védői érvelést sem tartotta alaposnak a Kúra.

[38] Az irányadó tényállás szerint a veszélyhelyzet a terhelt többszörös, szándékos, durva KRESZ-szabályszegéseinek következtében alakult ki. A sértett emiatt váratlanul szemben találta magát a saját sávjában vele szemben, a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel feléje robogó, sávját teljesen elfoglaló terhelttel. Helyesen ismerte fel, hogy az úttesten maradása azonnali frontális ütközéssel fenyeget, ami a járművek nagy sebességére tekintettel beláthatatlan következményekkel járt volna. Azonnali döntéskényszerbe hozta őt a terhelt magatartása. Ebben az azonnali döntést igénylő kényszerhelyzetben, a frontális ütközés elkerülése érdekében haladt le az úttestről, ami önmagában is szintén további veszélyhelyzetet jelent. A sértett azzal, hogy ezt követően megpróbált azonnal visszatérni az úttestre, ugyan vezetéstechnikailag nem a legcélravezetőbbnek tekinthető megoldást választotta, azonban semmilyen KRESZ-szabályt nem szegett meg.

[39] Utólag megállapítható volt, hogy a sértett az útpadkán is tovább haladhatott volna, és az lett volna a célszerűbb megoldás, ha előbb lelassítja a sebességét, és csak utána tér vissza az útra. A terhelt által okozott, azonnali megoldást igénylő, közvetlen életveszéllyel járó kényszerhelyzetben azonban a legmegfelelőbb megoldás azonnali fel nem ismerése nem KRESZ-szabályszegés, hanem "csupán" vezetéstechnikai hiba, amely nem eredményezi a terhelt által megindított okfolyamat megszakadását.

[40] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettéért felel az elkövető, ha a veszélyeztető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amelynek eredményeként bekövetkezik a sértett halálát okozó közlekedési baleset. Ezt az okfolyamatot nem szakítja meg az, ha a veszélyhelyzetbe került személy a veszély elhárításának nem a legmegfelelőbb módját választja, és az sem, ha az eredmény bekövetkezésében más személy közlekedési szabályszegése is közrehatott (BH 2015.51., és ugyanezen az elven alapszik a BH 2006.241., a 2006.41., a 2004.173.I. és a BJD 6093. számú döntvény is). Ez az okfejtés mindenben alkalmazható a jelen esetre is. A terhelt által szándékosan előidézett veszélyhelyzet és a halálos eredmény közötti közvetlen oksági kapcsolatot a sértett vezetéstechnikai hibája ebben az esetben sem szakította meg.

[41] Végül a sértett gépkocsijának műszaki állapota kapcsán a Kúria ismét utal a biztonsági öv használatának mellőzése kapcsán már kifejtettekre. Ekként közömbös, hogy jobb műszaki állapotú gépkocsival való ütközés esetén a sértett halála elmaradt volna vagy sem. Ez puszta fikció. Köztudomású, hogy a közutakon különböző műszaki állapotú gépjárművek közlekednek, így a terhelt általa előidézett veszélyhelyzet is bármilyen műszaki állapotú gépjárművet érinthetett. Ennek ellenére bízott könnyelműen cselekménye következményeinek az elmaradásában.

[42] Összességében tehát az állapítható meg, hogy - a terhelt KRESZ-szabályszegő magatartása nélkül - önmagában az indítványban hivatkozott okok egyike sem eredményezhetett volna semmilyen káros eredményt. A biztonsági öv használatának hiánya - baleset nélkül - értelemszerűen nem okozhat sérülést. Az sem vethető fel alappal, hogy a sértett gépkocsijának alváza - a korrózió miatti meggyengülése következtében - ütközés nélkül is szétnyílt volna ugyanazon a helyen és időben. A sértett pedig nem haladt volna le az úttestről és nem hajtott volna végre manővert a gépkocsival a visszatérése érdekében, amennyiben a terhelt által szándékosan előidézett veszélyhelyzet miatt nem kényszerül arra.

[43] Mindennek pedig az a jogi következménye, hogy a védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott körülmények legfeljebb közrehathatottak a halálos eredmény bekövetkeztében, de a terhelt KRESZ-szabályszegése és a bekövetkezett halálos eredmény közötti okozati összefüggést nem érintették, nem szakították meg. A terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban leírt magatartása hiányában a sértett halálára nem következett volna be. A terhelt magatartása szándékos volt. Előre látta, hogy a nagy sebességgel és másokat gátlástalanul az útról leszorító közlekedésével balesetet okozhat, aminek az elmaradásában könnyelműen bízott. Ezért a baleset minden következményéért, így a halálos eredményért is - a kifejtettek szerint - büntetőjogi felelősséggel tartozik.

[44] Megjegyzi a Kúria, hogy a védő sem teljes egészében vitatta a terhelt bűnösségének a megállapítását, "csupán" a jogerős ítéletben megállapítottnál enyhébb minősített esetét tartotta megállapíthatónak, bár ezt is megtöri, hogy álláspontja szerint, amennyiben a sértett tovább halad, és sebességét csökkenti az útpadkán, a baleset egyáltalán nem következik be. Természetesen ez is egy meg nem történt baleset fikciója, aminek büntetőjogi megítélése nem a jelen ügy tárgya. Ellenben a valós, megtörtént balesetet leíró, irányadó tényállás alapján a bíróság jogerős ítéletében - a fent írtak szerint - a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, és annak minősítése is törvényes.

[45] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja két, egymástól jól elkülöníthető okból teszi lehetővé a jogerős ítélet felülvizsgálatát. Ezzel nem hagy kétséget afelől, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben kiszabott büntetés nem önmagában, hanem csak feltételhez kötötten vizsgálható. Az említett törvényhely első fordulata alapján akkor, ha a büntetés törvénysértő volta a cselekmény téves minősítésére, a második fordulata szerint pedig akkor, ha a büntető anyagi jog más szabályának megsértésére vezethető vissza. Következésképpen téves minősítés vagy más anyagi jogszabálysértés hiányában a kiszabott büntetés neme és mértéke önmagában felülvizsgálat tárgya nem lehet.

[46] Jelen ügyben - mivel a terhelt terhére rótt cselekmény minősítése - helyes, az első fordulat alapján a büntetés mértékének felülvizsgálatára nem kerülhetett sor.

[47] A Btk. más szabályának megsértése alapján a büntetés önmagában csak akkor lehet a felülvizsgálatot megalapozóan törvénysértő, ha a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. Jelen ügyben ez fel sem merülhet, hiszen a jogerős ítéletben kiszabott 7 év szabadságvesztés kétségkívül a terhelt terhére rótt bűncselekményekre kiróható, két évtől - a Btk. 81. § (1) és (3) bekezdésére tekintettel - tizenkét évig terjedő büntetési tétel keretei közé esik.

[48] Az pedig felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (EBH 2011.2387.II., BH 2016.264.II., BH 2012.239., 2005.337.III.). Jelen ügyben az indítvány e részében kifejezetten azt teszi.

[49] A terhelt írásbeli észrevétele kapcsán a Kúria utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. A tényállás részének kell tekinteni minden olyan ténymegállapítást, amely az elbírált cselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős akkor is, ha ítéletszerkesztési hiba folytán az indokolás más részében került rögzítésre (BH 2016.163.III., BH 2006.392., 2005.89.II.).

[50] A terhelt észrevételében a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétes tényekre hivatkozik, amikor azt állítja, hogy az előzés végrehajtásának biztonságos feltételei fennálltak, illetve a sértett lehúzódása indokolatlan volt, mert a megfelelő oldaltávolságra figyelemmel akkor is el tudtak volna haladni egymás mellett, ha az úttesten marad. A bíróság jogerős ítéletében ilyen ténymegállapításokat nem tett, ezért azok nem vehetők figyelembe. Egyebekben a terhelt a védői kifogásokat ismételte meg, amelyekkel kapcsolatban a Kúria már kifejtette az álláspontját.

[53] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.346/2019.)