BH 2021.12.325

[1] A járásbíróság a 2019. november 15. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti veszélyeztetés bűntettében [Btk. 234. § (1) bek.]. Ezért őt 125 napi tétel, napi tételenként 4000 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Ugyanakkor - az ügyészi fellebbezés visszavonása folytán első fokon jogerőre emelkedett rendelkezésével - a terheltet az ellene segítségnyújtás elmulasztásának bűntette [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek.] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárt törvényszék a 2020. április 16. napján meghozott és jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozatában megállapított tényállás lényege szerint a terhelt K.-n élt életvitelszerűen családjával. K. településen lakott a sértett is, aki az eljárás tárgyát képező cselekmény idején szerény szociális körülmények között élt. A terhelt több alkalommal segítette a sértettet ház körüli munkák megbízásával és annak ellátása fejében támogatást nyújtott a részére. A K.-n lakók erről tudomással bírtak, amennyiben a sértettel valami történt, arról a terheltet tájékoztatták.

[4] 2017. július 18. napján, a kora délutáni órákban a terhelt élettársát, T. R.-t tájékoztatták arról, hogy a sértett erősen ittas állapotban a K., K. utcában található vendéglátó egységben garázda módon viselkedett. A terhelt élettársa a terheltet telefonon tájékoztatta, aki a szolgálatban lévő n.-i hivatásos rendőrrel telefonon felvette a kapcsolatot és tájékoztatta a sértett magatartásáról. 14 óra körüli időben K.-n a két rendőrjárőr, K. M. és V. Z. intézkedett az ittas állapotú a sértettel szemben, majd K. M. tájékoztatta telefonon a terheltet, hogy a k.-i önkormányzat buszmegállójában található a sértett kerékpárja és megkérte a terheltet, hogy azt a helyszínről szállítsa el és helyezze biztonságba.

[5] A terhelt 14 óra 8 perc körüli időben k.-i lakóingatlanából elindult az általa vezetett szürke színű gépjárművel a K., P. u. 1. szám alatti buszmegálló irányába. A terhelt a gépjárműjével a K. L. utcán haladva, a J. A. utca irányába közlekedve észlelte, hogy vele szemben, a K. L. utcában, az úttest szélén gyalogosan közlekedik az ittas állapotú sértett. A terhelt gépjárműjével szándékosan áttért a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba és a gépjárművét hangos hanghatással járó erőteljes fékezéssel állóra fékezte oly módon, hogy a gépjárműve az eredeti haladási irányát tekintve a bal oldali forgalmi sávban, annak szélén, bal elejével az úttest tengelyével szöget zárva állt meg a sértett közvetlen közelében. A terhelt a gépjárműjéből kiszállt és az időközben földre került sértettet a gépjárműjébe beemelte, majd a volán mögé a terhelt visszaült és a helyszínről elhajtott.

[6] A terhelt autójával a k.-i önkormányzathoz hajtott, ahol találkozott K. M. és V. Z. rendőrjárőrrel, majd gépjárműjével - miután felpakolták rá a sértett kerékpárját - a sértettet a terhelt az otthonába szállította; őket követte K. M. és V. Z. rendőrjárőr. A terhelti lakóingatlan udvarán a sértett, miután kiszállt a terhelt gépjárműjéből, a rendőrjárőr jelenlétében antiszociális, agresszív magatartást tanúsított, mely miatt őt a rendőrjárőr végül előállította az N.-i Rendőrőrsre.

[7] 2017. július 20. napján a sértettet az n.-i háziorvos megvizsgálta. A kiállított orvosi látlelet és vélemény szerint testén külsérelmi nyom nem volt látható, a bal térd mozgásai kivitelezhetők voltak; ugyanakkor a sértett a végpontokon minimális fájdalmat, valamint a jobb bordaív alatt mérsékelt nyomásérzékenységet jelzett. A borda és térd enyhe fokú zúzódását állapította meg a háziorvos, melyet nyolc napon belül gyógyuló sérülésként véleményezett.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott okból, mivel a bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét. Indítványozta a megtámadott határozatok megváltoztatását és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését.

[9] Az indítvány indokolásában a védő részletesen foglalkozott az ügyben beszerzett bizonyítékok tartalmával, azok értékélesével, majd ezt követően kifejtette, hogy a közúti veszélyeztetés bűntettének nincs gondatlan alakzata, ezért az elkövető szándékának ki kell terjednie a szabályszegésre és a veszélyhelyzet előidézésére is. A terhelt megszegte ugyan a KRESZ szabályait, mert a forgalommal szemben állt meg az út szélén, de ennek végrehajtása során semmiféle veszélyeztetési szándék nem vezérelte. A terhelt és a sértett kapcsolata jó volt, a sértett rendszeresen fogyasztott alkoholt és részegedett le, de ennek ellenére a terhelt őt és a családját segítette. A terhelt segítő szándékkal ment a sértett kerékpárjáért és csak fel szerette volna venni útközben a sértettet, mert észlelte, hogy a közút szélén a füves részen gyalogolt.

[10] Arról nem tehet a terhelt, hogy a sértett ittassága miatt agresszív volt, belerúgott az autóba és ennek következtében esett el. A terhelt ennek ellenére felsegítette és a kocsiba segítette a sértettet, aki még ezek után is agresszív maradt. Ezért a terhelt legfeljebb a KRESZ szabályainak megsértését követte el, de a cselekedetéből hiányzik mind a szándékos szabályszegés, mind a veszélyhelyzet előidézésére irányuló szándék.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[12] Indokai szerint az irányadó tényállás lényege alapján a terhelt gépjárműve szándékosan áttért a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba, a gépjárművet hangos hanghatással járó erőteljes fékezéssel állóra fékezte oly módon, hogy a gépjármű az eredeti haladási irányt tekintve a bal oldali forgalmi sávban, annak szélén, bal elejével az úttest tengelyével szöget zárva állt meg a sértett közvetlen közelében. Az irányadó tényállás részét képezik azok a tények is, amelyek az elsőfokú ítéletben a jogi indokolás körében a terhelt tudattartamával összefüggésbe kerültek megállapításra. Ezek lényege szerint a terhelt szándékosan megszegte a közúti közlekedés szabályait és belenyugodott abba, hogy ezzel közvetlen veszélyhelyzetet teremtett. Arra vonatkozóan, hogy a terhelt közvetlen veszélyre kiterjedő szándéka mint tudati tény támadható-e felülvizsgálati eljárásban, arra kívánt rámutatni, hogy az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de úgynevezett belső történések, tudati tények is lehetnek. A tudattartalom ténybeli megállapítása lehet a tényállás része, ezért a tudati tények a felülvizsgálati eljárásban nem vitathatók. Másképp fogalmazva, a tényállás részét képező tudati tények sérelmezése a tényállás tilalmazott támadása miatt törvényben kizárt.

[13] Egyfelől a tényből tényre vont következtetés is tény, másfelől a jogkövetkeztetésnek is ténybeli alapon kell nyugodnia akkor is, ha a jogkövetkeztetés közvetlenül egy vagy több megállapított tényből került levonásra. Ebből pedig az következik, hogy amennyiben az irányadó tényállás egyidejűleg akár primer, akár szekunder tényként és értelemszerűen jogkövetkeztetésként is tartalmazza az elkövető cselekvésével kapcsolatos tudati tényeket, akkor ezekre is érvényesül a támadhatatlanság szabálya. Álláspontja szerint amikor az eljárt bíróságok a terhelt közvetlen veszélyhelyzetre kiterjedő szándékosságát is megállapították, akkor valójában nem kizárólag tudati tényt állapítottak meg, hanem a tényállás alapján jogkövetkeztetést is vontak. Ezért ebben a körben a felülvizsgálati indítvány nem a tényállást támadja és megalapozza az érdemi felülvizsgálatot.

[14] A bíróságok helytálló következtetést vontak arra, hogy a terhelt szándéka, mind a KRESZ-szabályszegő magatartásra, mind a bűncselekmény tényállásszerű eredményére, a közvetlen veszélyhelyzetre is feltétlenül kiterjedt.

[15] A terhelt tudatában volt annak, hogy a sértett ittas állapotban röviddel korábban garázda módon viselkedett, emiatt rendőri intézkedésre került sor. Miután a terhelt észlelte a sértettet, gépjárművével szándékosan tért át a menetirány szerinti bal oldalra és alkalmazott hirtelen erős fékezést. Cselekményének nyilvánvaló célja a sértett megállítása, továbbhaladásának megakadályozása volt. Ennek következtében, mivel a terhelt a sértett közvetlen közelében állt meg a járművel, a sértett életét, illetőleg testi épségét - figyelemmel egyrészről a jármű relatíve nagy sebességére, tömegére, a hirtelen és erős fékezéssel történő megállásra, másrészről a vele szemben gyalogosan közlekedő, ittas állapotú, bizonytalan kordinációjú sértettre - közvetlen veszélynek tette ki. Mindezekre figyelemmel a közvetlen veszélyre a terhelt szándéka eshetőleges formában terjedt ki. A kifejtettekből következően a bíróságok a tényállásból helytálló következtetést vontak le a terhelt bűnösségére és a cselekményét a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően minősítették.

[16] A védő a Legfőbb Ügyészség átiratára írásbeli észrevételt tett. Ebben a felülvizsgálati indítványban foglaltakat továbbra is fenntartotta és vitatta az ügyészség azon álláspontját, miszerint a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadja. Ismételten kifejtette, hogy álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványból kitűnik, miszerint a járásbíróság előtt folyamatban volt eljárásban a vád nem tudta felmutatni a bizonyítékok olyan zárt láncolatát, amelyre alapozva a terhelt ellen emelt vád jogszerűen megállapítható lett volna. Hivatkozott arra, hogy nem volt olyan tanú az eljárásban, aki valójában végignézte az eseményt az elejétől a végéig, és saját maga közvetlenül érzékelte volna a történteket. A sértett nem volt sem a terhelt rokona, sem a barátja, hanem egy olyan személy volt, aki alkalmi munkát végzett a terhelt részére, ezért a terhelt igyekezett őt segíteni, támogatni az életútján. A sértett italozó életmódja ismert volt mind a terhelt, mind a falu népe előtt, akik ezt el is mondták az eljárás során. Ezért a sértett italozása nem volt olyan horderejű esemény, ami miatt a terhelt indulatba jött volna.

[17] A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint megalapozott.

[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben megszabott köre nem bővíthető.

[19] A terhelt indítványában hivatkozott Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Ez akkor valósul meg, ha a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása nem valósít meg bűncselekményt, illetve ha a bűnösség megállapítására büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor.

[20] A terhelt védője felülvizsgálati indítványában - a szándékosság és a közvetlen veszélyhelyzet létrejöttének hiányán keresztül - az előbbire hivatkozott, ezért ez alapján felülvizsgálatnak helye van.

[21] Ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban alapvető szabály, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]; a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[22] Mindez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének és ezen keresztül a bűnösség, a jogi minősítés vagy a törvényes keretek között kiszabott büntetés vitatására sem.

[23] Ekként az indítványban hivatkozott törvényes felülvizsgálati okoknak nem felel meg az olyan tartalmú hivatkozás, ami eltérő tényállás megállapítását célozza, és a felülvizsgálati ok feltételét jelentő jogkövetkeztetését ezen eltérő tényállásra alapítja. Jelen esetben a védői indítvány részben ezt teszi azáltal, hogy a bizonyítékok tartalmát részletezve a mérlegelést vitatta. Rámutat a Kúria arra, hogy a felülvizsgálati indítványban az egyes bizonyítékok tartalmának idézése, elemzése, a jogi következtetések arra való alapítása mindig szükségtelen; ha ugyanis a bizonyíték tartalma a megállapított tényállással egybeesik, akkor a tényállás közvetlenül idézhető, ha viszont ellentétes azzal, akkor figyelmen kívül esik.

[24] Az indítványnak a szándékosság hiányára és a közúti veszélyeztetés bűntette törvényi tényállási elemének hiányára hivatkozó része azonban felülvizsgálat alapját képezi, ezért azt a Kúria a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti felülvizsgálati ok alapján - a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével - érdemben elbírálta.

[25] A Kúria előrebocsátja, hogy következetes gyakorlata szerint valóban az irányadó tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyek a felülvizsgált ítéletben megállapításra kerültek, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetleges nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése vagy a jogi indokolás körében (BH 2016.163.III., 2006.392.). Az is nyilvánvaló azonban, hogy a tényállás része csak ténymegállapítás lehet; ellenben nem ténymegállapítás, és nem a tényállás része, amikor az akár az elsőfokú, akár a másodfokú bíróság határozatának indokolásában bizonyíték tartalmát idézi (BH 2019.219.II.), avagy jogi értékelést végez. Jelen esetben - az ügyészség által a tényállás részének tekinteni indítványozottak kapcsán - ez utóbbiról van szó.

[26] Nem vitás az sem, hogy az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek. E tudattartalom ténybeli megállapítását azonban határozottan el kell különíteni a bíró ítélkezési tevékenységének másik alapvető területétől, a megállapított tények jogi értékelésétől: a büntetőjogi felelősség kérdésében történő döntéstől, a cselekmény minősítésétől és a büntetés kiszabásától.

[27] Míg ugyanis az előbbi esetben a különböző tartalmú bizonyítékok egybevetésére, megszerzésük törvényességének vizsgálatára, valóságtartalmuknak, bizonyító erejüknek a logika szabályai szerinti mérlegelésére, ennek eredményeként tények megállapítására kerül sor, addig a jogi értékelés a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. A bíróság előző tevékenységéről ítéletének bizonyítékokat mérlegelő részében, míg az utóbbiról annak jogi indokolásában ad számot.

[28] A pontos elhatárolhatóság érdekében követelmény az, hogy a bírói ténymegállapítások sem a fizikai, sem pedig a tudati tények vonatkozásában nem jogi fogalmak, a törvény általános, illetve különös részében szereplő, vagy a jogtudomány és a joggyakorlat által értelmezett jogi kategóriák (szándékosság, gondatlanság, különös kegyetlenség, szándékerősítő jelenlét stb.), hanem konkrét tények, cselekmények legyenek. Az elkövető tudattartalmát érintő - de jogi fogalmak formájában megjelenő - következtetések a jogi értékelés körébe tartoznak (BH 2005.167.I.).

[29] Ehhez képest nem a történeti tényállás része az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontja, miszerint a terhelt szándékosan szegte meg a közúti közlekedés szabályait, és belenyugodott abba, hogy ezzel együtt közvetlen veszélyhelyzetet teremtett; felismerte a veszélyhelyzet létrejöttét, a sértett testi épsége sérelmének közvetlen veszélyét, azonban ebbe belenyugodva bízott a súlyosabb következmények elmaradásában.

[30] Megjegyzendő, hogy egyébként az elsőfokú bíróság kifejezetten ilyen megállapítást a jogi indokolás körében sem tett; az ítéletében kifejtett jogi álláspontjának kétségkívül ez a lényege, amit a Legfőbb Ügyészség foglalt össze átiratában ekként. Így azonban az a felülvizsgálatban támadhatatlan tényállás részét képező ténymegállapítás ez okból sem lehet.

[31] Ekként tehát jelen esetben sem a közlekedési veszélyhelyzet létrejötte, sem a terhelt arra vonatkozó szándékának megállapítása nem olyan tudati ténymegállapítás, amire a felülvizsgálati eljárásban a tényállás támadhatatlanságának tilalma kiterjedne (BH 2011.3.II.).

[32] Itt jegyzi meg a Kúria, hogy a Legfőbb Ügyészség átiratában hivatkozott arra is, miszerint a terhelt nyilvánvaló célja a sértett megállítása, továbbhaladásának megakadályozása volt. A terhelt tudatára vonatkozó ilyen tartalmú megállapítás valóban tudati tény lenne, azonban ilyen megállapítást a bíróság jogerős ítélete indokolásának sem a tényállási része, sem az azon kívüli részei nem tartalmaznak.

[33] Ekként a Kúria a bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállásnak az elsőfokú ítélet 2. oldalának harmadik bekezdésétől a 3. oldala első bekezdéséig terjedő részét tekintette, amit a másodfokú bíróság is helyesbítés nélkül fogadott el.

[34] A Btk. 234. § (1) bekezdése alapján a közúti veszélyeztetés bűntettét az követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. A bűncselekmény eredménye a közvetlen veszélyhelyzet, aminek előidézésére a terhelt (legalább eshetőleges) szándékának ki kell terjednie.

[35] A bűncselekmény elkövetési magatartása a közúti közlekedés szabályainak megszegése, eredménye pedig a közvetlen veszélyhelyzet, ami a baleset bekövetkeztének és testi sérülés létrejövetelének a reális esélyét jelenti. Az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállnia; ebben az esetben a közlekedési szabályszegés releváns.

[36] Jelen esetben a bíróság jogerős ítéletében a KRESZ 25. § (2) bekezdésének és a 40. § (1) bekezdésének megsértését rótta fel a terheltnek.

[37] A KRESZ 25. § (2) bekezdésének első mondata szerint járművel az úttesten - az előzés és kikerülés esetét kivéve - annak menetirány szerinti jobb oldalán, az út- és forgalmi viszonyok szerint lehetséges mértékben jobbra tartva kell közlekedni; a 40. § (1) bekezdése szerint járművel megállni - ha közúti jelzésből vagy a (2)-(5) bekezdés rendelkezéséből más nem következik - csak az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan, egy sorban szabad. A megállást irányjelzéssel jelezni kell.

[38] Az irányadó tényállás e körben annyit tartalmaz, miszerint a terhelt a sértettet észlelve gépjárműjével szándékosan áttért a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba és a gépjárművét hangos hanghatással járó erőteljes fékezéssel állóra fékezte oly módon, hogy a gépjárműve az eredeti haladási irányát tekintve a bal oldali forgalmi sávban, annak szélén, bal elejével az úttest tengelyével szöget zárva állt.

[39] A terhelt közlekedésével érintett útszakasz méreteire, a terhelt közlekedésének konkrét adataira semmiféle további adatot nem tartalmazó tényállásból nem tűnik ki, közlekedett-e egyáltalán a bal oldali forgalmi sávban, sőt az idézett leírásból inkább úgy tűnik, hogy a terhelt csupán a bal oldalon történt - kétségkívül szabálytalan - megállásához tért át a túloldalra, ahol azonnal megállt. Ekként a tényállás hiányos adatai alapján nem tisztázható, hogy a terhelt a KRESZ 25. § (2) bekezdésének első mondatában írtakat - a megállás szabályainak megsértéstől elkülönülten, önállóan - megvalósította-e.

[40] Az azonban kitűnik az irányadó tényállásból, hogy jelen ügyben sem ez, sem a KRESZ 40. § (1) bekezdésének megsértése nem releváns közlekedési szabályszegés, azaz a közvetlen veszélyhelyzettel - ha az egyáltalán létrejött - nem állnak okozati összefüggésben.

[41] Az is kitűnik ugyanis az irányadó tényállásból, hogy más közlekedő a terhelt magatartásának hatókörében nem tartózkodott, azaz a közvetlen veszélyhelyzet megvalósulása, illetve annak okozati összefüggései csak a sértett tekintetében vizsgálható és értelmezhető.

[42] Ehhez képest a terhelt - az irányadó tényállás alapján nem tisztázott - bal oldali forgalmi sávban való közlekedése és a kétségkívül megvalósult szabálytalan megállása a közlekedők biztonságát nem veszélyeztette, közvetlen veszélyhelyzetet nem okozott, más közlekedők hiányában fogalmilag nem is okozhatott.

[43] Az irányadó tényállás szerint a sértett nem az úttesten tartózkodott, hanem az "úttest szélén" haladt, a terhelt gépjárműjének bal elejével az úttest szélén állt meg, azonban a sértett annak ellenére került a földre, hogy a terhelt cselekvősége semmiféle hatását nem gyakorolt rá. Ehhez képest a sértett testi épségét elméleti szinten sem az veszélyeztethette, hogy a terhelt a szabályos, irányjelzést követő, jobb oldali megállás helyett irányjelzés nélkül az úttest bal oldalán állt meg, hanem a terhelt tehergépjárműjének a gyalogos sértett irányába történő szándékos kormányzása és a közvetlen testközelben történő állóra fékezése. Ebben az esetben a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt általános kötelezettség megszegése róható fel, miszerint aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon, és ne zavarjon.

[44] Jelen ügyben azonban ezt a bíróság jogerős ítéletében nem rótta a terhelt terhére és az az irányadó tényállás alapján nem is tisztázható. Ahogy arra a Kúria már utalt, az ügyben a helyszínre és az ott közlekedők mozgására vonatkozó méret-, távolság- és sebességadatok is teljességgel hiányoznak. A bíróság csupán abból következtetett a terhelt jelentősebb - ám számszerűen közelítőleg sem megjelölt - sebességére, és ebből a féktávolság bizonytalan megítélhetőségére, hogy a fékezés "hangos" hanghatással járt. Ez azonban számos egyéb körülmény (például az úttest és a gépjármű műszaki állapotának) függvénye, ezért önmagában az említett következtetések levonására alkalmatlan.

[45] A Kúria utal arra is, hogy a jogerős ítéleti tényállás szerint - a vádirati tényállással szemben - kizárt bármilyen okozati összefüggés a terhelt cselekvősége és a sértett földre kerülése között. Az sem derül ki, hogy a tényállásban jelzett, a sértett "közvetlen testközelében" való megállás mennyit (centimétereket vagy métereket) jelent-e, mint ahogy az sem, hogy a sértett pontosan mikor (a terhelt megállásakor vagy már azt megelőzően) esett-e el; a tényállás csupán annyit rögzít, hogy a terhelt "az időközben földre került sértettet beemelte" a kocsiba, de a földre kerülés idejét, módját és okát nem rögzítette. Ezért abból a tényből, hogy az erősan ittas sértett a földre került, arra sem vonható következtetés, hogy a terhelt cselekvősége legalábbis a baleset bekövetkezésének a közvetlen veszélyét magában hordozta.

[46] Összefoglalva az eddigieket: a terhelt terhére rótt egyik közlekedési szabályszegés (a megállás szabályainak megszegése) az ügyben irreleváns, a másik (a jobbra tartási kötelezettség megszegése), illetve a közvetlen veszélyhelyzet létrejötte - és ekként a terhelt büntetőjogi felelősségének a kérdése - a jogerős ítéleti tényállás alapján nem tisztázható. Ez önmagában anyagi jogsérelmet jelent (BH 2021.8., 2014.103.I., 2013.55.II., 2010.141., 1998.110.), ami a Kúria következetes gyakorlata szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását vonja maga után.

[47] Jelen ügyben azonban a helyszínre vonatkozó rögzített adatok hiányában a megismételt eljárástól sem lenne további adat várható, ezért a fenti hiányosságok is csak a terhelt felmentéséhez vezethetnének. Annak azonban önálló oka, hogy a tényállásból a terhelt szándékosságára még a releváns közlekedési szabályszegés és a létrejött közvetlen veszélyhelyzet megállapítása esetén sem lehetne következtetni.

[48] Közúti veszélyeztetés esetén a terhelt előre látja, hogy közlekedési szabályszegése a baleset bekövetkezésének közvetlen veszélyét vonja maga után, de abba legalábbis belenyugszik. Jelen esetben az állapítható meg, hogy a sértettet kereső terhelt, a sértettet észlelve, a haladásban lévő gépkocsijával - ismeretlen távolságról és ismeretlen sebességgel - az úttest bal oldalára hajtott és ott hirtelen fékezéssel a sértett közvetlen közelében állt meg. További tény, hogy a sértett az esetleges veszélyhelyzet elhárítása érdekében - mivel nem is észlelte azt - semmit nem tett. Végül azt is figyelembe kell venni, hogy a terhelt magatartásának célzatára - a sértett megállításának szándékára - az ügyészi indítványban foglaltakkal szemben, a korábban írtak szerint, az irányadó tényállás semmiféle adatot nem tartalmaz, ilyet nem állapított meg.

[49] Ehhez képest legfeljebb az lenne a terheltnek felróható, hogy mivel a sebesség függvényében a féktávolság hossza bizonytalan, a sértett közelében való "kicentizett" megállás magában hordozza annak elvétésének lehetőségét és a baleset bekövezésének esélyét. A sebességre és a távolságra vonatkozó adatok teljes hiányában azonban nem vonható következtetés arra, hogy a terhelt szándékosan kormányozta a gépkocsit a sértett irányába és pusztán a véletlennek lenne köszönhető, hogy az elütése nélkül, még idejében meg tudott állni. Az irányadó tényállásból az tűnik ki, hogy terhelt célja a botrányos magatartást tanúsító sértett felkutatása és biztonságba helyezése volt; amikor a sértettet kutatva őt észlelte, azonnal felé indult, majd az úttest bal szélén, az úttesttel szöget bezárva megállt. Amennyiben ezzel közvetlen veszélyhelyzetet hozott létre - ami a tényállásból nem tűnik ki -, arra csupán gondatlansága terjedt ki, mert a sértettet észlelve könnyelműen bízott abban, hogy veszélyhelyzet létrehozása nélkül is meg tud a közelében állni (Btk. 8. § első ford.).

[50] A közúti baleset gondatlan okozása azonban csak akkor bűncselekmény, ha a legalább súlyos testi sértést okoz [Btk. 235. § (1) bek.]. Jelen esetben a sértett - a terhelt cselekményével összefüggésben - egyáltalán nem szenvedett sérülést, a terhelt cselekményének a sértett személyére ráhatása nem volt.

[51] Mindezekből következően az ügyben a közúti veszélyeztetés valamennyi tényállási eleme - a szándékos közvetlen veszélyhelyzet létrehozásának hiánya okán - nem valósult meg. Következésképp a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a jogerős ítéletben a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[52] Ekként a Kúria - mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, aminek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés a) pont első fordulata alapján megváltoztatta: a terheltet az ellene a közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 234. § (1) bek.] miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján - mert a terhelt cselekménye nem bűncselekmény - felmentette. A Be. 575. § (1) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

(Kúria Bfv. II. 80/2021.)