ÍH 2013.128 AZ ELBÍRÁLÁSKOR HATÁLYOS BTK. ALKALMAZÁSA - PÉNZMOSÁS

A törvényszék a vádlottat 6650 rendbeli csalás vétsége [Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont], 53 rendbeli, folytatólagosan elkövetett csalás vétsége [Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont], folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntette [Btk. 303. § (1) bekezdés, (3) bekezdés b) pont, II. fordulat] és magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt 2 év 6 hónap börtön-büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben 41 673 390 Ft erejéig vagyonelkobzást alkalmazott. Elrendelte a jogerősen kiszabott 1 év 6 hónap és 1 év 8 hónap börtön-büntetés végrehajtását.

1. Az irányadó tényállás szerint a vádlott két gazdasági társaságot alapított, amelyek felhasználásával - rendszeres haszonszerzés érdekében - 2007-ben több hirdetési újságban otthon végezhető bedolgozási munkát kínált, amelyből a jelentkezők komolyabb jövedelemre tehetnek szert, akár havi 300 000 Ft-ra is. A hirdetésre jelentkezők a vádlott által a tájékoztatóval egyidejűleg megküldött jelentkezési lap kitöltésével és a tájékoztatásban felsorolt munkaajánlatok közötti választással jelentkezhettek a munkára. A munka megkezdésének feltétele volt, hogy a vádlott egyik Kft.-jének a munkacsomagját meg kellett rendelni, mely utánvéttel megvásárolható munkacsomag útján juthattak hozzá a munkaleíráshoz, a munkaszerződéshez és a munkához szükséges anyagokhoz. A vádlott arról biztosította a megrendelőket, hogy a munkacsomagok ellenértéke - 3175 és 9900 Ft közötti összeg - a munkavégzés során megtérül.

A jelentkezőknek megküldött munkacsomagok ára a Kft.-hez folyt be - összesen 37 278 130 Ft összegben -, és azt a Kft. nevében a vádlott vette fel.

A munkacsomagokban elhelyezett együttműködési szerződés és munkaleírás szerint a jelentkezők feladata az volt, hogy saját szövegezésű hirdetéseket jelentessenek meg, majd a válaszlevelekre a csomagban lévő tájékoztatót postázzák. Ekkor szerezhettek arról is tudomást, hogy a vádlott gazdasági társaságától nem fognak díjazásban részesülni, semmilyen jogcímen nem tarthatnak igényt semmilyen összegre, a munkacsomagok ellenértékét sem követelhetik vissza. A társaság nem vállal garanciát arra, hogy a partner tevékenysége bármilyen jövedelmet biztosítana.

2008-ban a vádlott egy olyan Kft. nevében adott fel az előzőeknek megfelelő hirdetéseket, amelynek az ügyvezetője meghatalmazást adott a részére a bérelt postafiókba érkező küldemények, utalványok átvételére. A jelentkezőknek a munkacsomagok árát a vádlott saját Kft.-jének a számlájára kellett befizetniük, amelyre 2009. január 30. napjáig 13 373 575 Ft érkezett. Ezt az összeget a vádlott vette fel.

Valós munkalehetőséget a vádlott nem tudott biztosítani, de ez nem is állt a szándékában, ahogyan ez a hirdetés tartalma és a munkacsomagban közölt információkból kitűnik. 53 sértett több alkalommal is rendelt munkacsomagot. A további károsultak vonatkozásában a csalás vétségének rendbelisége a beazonosítható személyazonosságú sértettek számához igazodott.

2. Egy 2003-ban létrehozott alapítvány kuratóriumának elnöke a vádlott lett. Az alapítványt senki nem támogatta, és ténylegesen semmilyen tevékenységet sem folytatott. A vádlott az előző pontban írt cselekményéből a Kft.-je számlájára befolyt összegből - más bevétele a Kft.-nek nem volt - 2007-ben hat alkalommal, esetenként 500 000 Ft-ot, összesen 3 000 000 Ft-ot utalt át "adomány" jogcímen az alapítvány számlájára. A vádlott a bankszámlák közötti átutalással pénzügyi szolgáltatást vett igénybe. Az összeget az alapítvány számlájáról a vádlott vette fel.

3. A vádlott a Kft.-je képviseletében személygépkocsi finanszírozása érdekében egy lízing céggel lízingszerződést kívánt kötni. A vádlott, mint magánszemély készfizető kezességet vállalt. A kezességvállaló szerződéshez a vádlott adatlapot töltött ki olyan tartalommal, hogy a Kft.-től, mint ügyvezető igazgató évi nettó 3 000 000 Ft bérjellegű jövedelemben részesül.

A 2008. január 30. napján benyújtott adatlap tartalmával szemben 2007-ben bérjellegű jövedelme nem volt, a 2008-as évre 828 000 Ft összegű bruttó jövedelmet vallott be személyi jövedelemadó adónemben.

Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést elsősorban felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében.

Az ügyész nem élt jogorvoslattal.

A fellebbviteli főügyészség a tényállást megalapozottnak, a vádlott bűnösségére vont következtetést okszerűnek tartva az elbíráláskor hatályos új büntetőtörvény alkalmazása és a jogi indokolás kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta a 2013. szeptember 16. napján tartott nyilvános ülésen.

A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív perjogi hibát, amely a bizonyítás törvényességét érintené, vagy az érdemi felülbírálatot kizárná.

Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. Helyes és hiánytalan tényállást állapított meg, mely a Be. 351. § (1) bekezdés értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt.

A 2. tényállás csak annyiban egészítendő ki, hogy a vádlott a 300 000 Ft készpénzt a csalásból származó jogtalan előny elleplezése érdekében fizette be az alapítványi számlára.

Kétségtelen, hogy a törvényi tényállás célzatát megvalósító tényállási elem részben tudati jellegű, a pénzmosás tényállása azonban olyan speciális, hogy a bűncselekmény egyértelmű megállapíthatósága érdekében szükséges a célzatot megalapozó körülmények tényállásba foglalása is.

Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét is teljesítette.

Az ítélőtábla rögzíti, hogy a vádlott ügyében a másodfokú elbírálás idején hatályos új büntetőtörvényt (2012. évi C. tv., (a továbbiakban: Btk.) kell alkalmazni, mert egyes kardinális általános részi rendelkezések folytán az új anyagi jogi norma összhatásában enyhébbnek minősül, mint az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: régi Btk.). Az elkövetés óta jelentősen módosultak, enyhültek a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének meghosszabbodásával kapcsolatos szabályok. A 2009. évi LXXX. tv. 28. §-a folytán 2010. május 1-jétől ugyanis már hatálytalan a Btk. 89. § (4) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint felfüggesztett szabadságvesztések találkozása esetén, ha az elkövetőt a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt újabb felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje az újabb szabadságvesztés próbaidejének leteltéig meghosszabbodik. Ilyen rendelkezést az alkalmazott új Btk. sem ír elő. A régi szabály alkalmazása további két ügyben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését is szükségessé tenné, melyre az új törvény már nem nyújt lehetőséget.

Ezen túlmenően megállapítható, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóság szabályai is az elkövető javára változtak. A régi Btk. rendelkezése szerint börtön fokozatú szabadságvesztésből a terhelt a büntetés háromnegyed részének letöltése után volt feltételes szabadságra bocsátható, míg a hatályos törvény 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján ez a tartam kétharmad. A vádlott az új rendelkezés folytán hónapokkal korábban szabadlábra kerülhet feltételesen az elkövetéskor hatályos törvényen alapuló döntéshez képest, ez pedig olyan releváns körülmény, mely az új törvény alkalmazását teszi szükségessé.

Enyhébb továbbá az új törvény az értékhatárok változása folytán is. Szemben az elkövetéskor hatályos régi Btk. 138/A. § a) pontjában írt 20 000 forinttal, a szabálysértési érték felső határa jelenleg ötvenezer forint [ 459. § (6) bekezdés a) pont]. Az értékhatár emelkedése folytán a korábban bűntettként minősülő csalás már csak vétséget valósít meg.

Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Az új törvény alkalmazása folytán azonban az ítéletet meg kellett változtatni. A magánokiratra elkövetett bűncselekmény más néven, hamis magánokirat felhasználásaként büntetendő, ezért a másodfokú bíróság e vétségnek minősítette a Btk. 345. § felhívásával.

Az 1. tényállásba foglalt nagyszámú csalás, illetve folytatólagos csalás vétsége a Btk. 373. § (1) bekezdése, és a (2) bekezdés bc) pontja alapján minősül. A vádlott a sértetteket egyértelműen jogtalan haszonszerzés céljából tévesztette meg és szabálysértési értékhatárt jelentő összegű kárt okozott a Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontjában meghatározott üzletszerű elkövetéssel, a fiktív munkalehetőséggel kapcsolatosan.

A 2. tényállásbeli pénzmosás új törvényhelye pedig a Btk. 399. § (3) bekezdés b) pont II. fordulata. Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel, hogy a vádlottnak a csalásból származó 3 000 000 millió forint alapítványi számlára való befizetése a pénzmosás bűntettét valósította meg. A Btk. 399. § (3) bekezdése b) pontjának II. fordulata szerint az (1) bekezdésnek megfelelően öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő pénzmosás miatt, aki a bűncselekményének elkövetéséből származó dolgot ezen eredetének leplezése, titkolása céljából pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe. A bűncselekmény célzatos, egyenes szándékot feltételez (BH 2006.143.).

Az irányadó tényállásból levonható a vádlott tudattartalmára a következtetés, hogy a jogtalanul megszerzett készpénz eredetének leplezése céljából helyezte el az alapítványi számlán a nagyobb értéknek megfelelő összeget. Jelen esetben a tipikus elkövetési tárgyra, készpénzre követte el a vádlott a cselekményt, de megjegyzendő, hogy a Btk. 402. § (1) bekezdése szerint a 399-400. § alkalmazásában dolgon a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okiratot, dematerializált értékpapírt is érteni kell, amely a benne tanúsított vagyoni érték, vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában, illetve dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetén az értékpapírszámla jogosultjának biztosítja.

A számlára utalás a Btk. 402. § (2) bekezdése értelmében egyértelműen pénzügyi szolgáltatatási tevékenységnek minősül. Az idézett értelmező norma szerint ugyanis a 399-400. § alkalmazásában pénzügyi tevékenységen, illetve pénzügyi szolgáltatás igénybevételén a pénzügyi szolgáltatási vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, befektetési szolgáltatási vagy befektetési szolgáltatási tevékenységet kiegészítő szolgáltatási, árutőzsdei szolgáltatási, befektetési alapkezelési, kockázati tőkealapkezelési, tőzsdei, elszámolóházi, központi értéktári vagy központi szerződő fél, vagy biztosítási, viszontbiztosítási vagy független biztosításközvetítői, illetve önkéntes kölcsönös biztosító pénztári, magán-nyugdíjpénztári vagy foglalkoztatói nyugdíj-szolgáltatási tevékenységet, illetve annak igénybevételét kell érteni.

A kifejtettek miatt ezért a vádlott cselekvősége kimerítette a pénzmosás bűntettének a törvényi tényállását is. A bűncselekmény az elkövetési magatartás fő elemei, a más bűncselekményből származó dolog leplezése folytán valódi bűnhalmazatban áll a csalással.

A 3. tényállásbeli cselekmény a hamis magánokirat felhasználásának törvényi tényállását merítette ki (Btk. 345. §). A tényállási elemek teljesek, a vádlott bűnösségére vont következtetés törvényes. A büntetni rendelt cselekvőség köre a régi törvényhez képest nem változott, csak új megnevezést kapott az okiratra elkövetett cselekmény, ezért nem minősül olyan új deliktumnak, mely kizárná az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazását.

A vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás törvényes, alkalmas a Btk. 79. §-ban írt büntetési célok eléréséhez, tett arányos és megfelel a Btk. 80. § (1) bekezdésében foglalt büntetéskiszabási elveknek is. Túl szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítése nem indokolt, ezért az arra irányuló védelmi fellebbezés nem volt alapos. A büntetés, tekintettel a vagyon elleni bűncselekmények rendkívül nagy számára, inkább enyhe, súlyosítására azonban a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem kerülhetett sor. A büntetést érintő indokolás az új törvény alkalmazása folytán annyiban helyesbítendő, hogy a szabadságvesztés kiszabása a Btk. 33. § (1) bekezdés a) pontján alapul, a végrehajtási fokozata a Btk. 35. § (1) bekezdése, valamint 37. § (2) bekezdés a) pontja szerint börtön. A vádlott a már idézett törvényhely alapján bocsátható feltételes szabadságra. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés törvényhelye a Btk. 61-62. § A beszámításra vonatkozó rendelkezés a Btk. 92. § (1) bekezdésén, a felfüggesztett szabadságvesztések végrehajtásának elrendelése a Btk. 87. § b) pontján alapszik.

Az elkobzásról szóló döntés a Btk. 72. § (1) bekezdés a) pontján, a vagyonelkobzás pedig a 74. § (1) bekezdés a) pontján alapul.

Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta, az egyéb rendelkezéseit pedig a Be. 371. § (1) bekezdés alkalmazásával helybenhagyta.

(Debreceni Ítélőtábla Bf.II.390/2013.)