ÍH 2018.89 A PÉNZMOSÁS GONDATLAN ÉS SZÁNDÉKOS ALAKZATÁNAK ELHATÁROLÁSA

Az elsőfokú bíróság K. K. vádlott bűnösségét pénzmosás vétségében állapította meg, ezért 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 1000 forintban állapította meg, így a vádlottal szemben 100 000 Ft pénzbüntetést szabott ki, továbbá 60 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás lényege a következő.

Az alkalmi munkát végző vádlott a szegényes környezetben élő lakószomszédján keresztül ismerkedett meg és került kapcsolatba társával (a továbbiakban: X. Y.).

X. Y. felhívására a vádlott 2014. november 3-án lakossági bankszámlát nyitott a K. Bank fiókjában. A számlanyitáshoz szükséges pénzt X. Y. biztosította.

E számlára még ugyanezen a napon 3 840 440 forint érkezett, melyet a vádlott másnap, 2014. november 4-én teljes egészében megpróbált felvenni. A készpénzes kifizetés után azonban a bank 78 022 forint jutalékot számolt fel, így végül 3 757 418 forinthoz jutott hozzá, amelyet átadott X. Y.-nak.

X. Y. felhívására a vádlott második alkalommal 2015. január 15-én kötött az R. bank fiókjában pénzügyi szolgáltatások nyújtásáról szóló keretszerződést. A megnyitott számlára 2015. január 19-én érkezett 5 139 400 forint összegű jóváírás, melyből a - 39 400 forint jutalék levonása után - fennmaradó 5 100 000 forintot még azon a napon készpénzben fel is vette, majd átadta X. Y.-nak.

X. Y. felhívására a vádlott harmadik alkalommal 2015. január 29. napján folyószámlát nyitott az O. bank fiókjában. A számlára 2015. január 30. napján 3 435 096 forint pénzutalás érkezett, amelyből a vádlott két részletben 3 200 000 forintot, illetve 184 000 forintot vett fel, míg a fennmaradó összeget a pénzintézet tranzakciós díjként levonta. A felvett 3 384 000 forintot a vádlott átadta X. Y.-nak.

X. Y. a számlanyitásra vonatkozó felkérést azzal indokolta, hogy takarmány és kukorica vételára érkezik majd a számlájára, azonban korábbi tartozás miatt inkasszó van a saját számláján, ezért szüksége lenne egy olyan személyre, akit hiteltartozás nem terhel. A vádlottban felmerült, hogy a számla nyitásával és az arra utalt pénz felvételével esetleg bűncselekményt valósít meg, X. Y. azonban megnyugtatta, biztosította arról, hogy a bankszámlanyitás és a készpénzfelvétel teljesen legális, a "nyakát tette rá", hogy a vádlottnak nem lesz baja.

A számlanyitásért X. Y. készpénzt ajánlott a vádlottnak, aki az ajánlatot elfogadta, és a számlanyitásokért 60 000 forintot kapott X. Y.-tól.

A szóban forgó számlákra történő átutalások hátterében ténylegesen büntetendő cselekmények elkövetése állott. Mindegyik esetben az, hogy fel nem derített személyazonosságú elkövetők tévedésbe ejtették a mezőgazdasági termékértékesítési szerződések résztvevőit, oly módon, hogy a megtévesztett vevők vagyonjogi rendelkezése folytán a kialkudott vételár végül a vádlott - különböző pénzintézeteknél nyitott - bankszámlájára érkezett meg.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a cselekmény eltérő, szándékosan elkövetett pénzmosás bűntetteként történő minősítése végett, valamint súlyosabb büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, melyet a fellebbviteli főügyészség fenntartott.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a régi Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a régi Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján részben kiegészítette. A kiegészített tényállás megalapozottá vált, így az a régi Be. 352. § (2) bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is.

A kiegészített ítéleti tényállás kapcsán a másodfokú bíróság az alábbiakra mutatott rá.

A régi Be. 2. § (3) bekezdése értelmében a bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat emeltek, és csak olyan cselekmény miatt, amelyet a vád tartalmaz. A (4) bekezdés szerint a bíróság köteles a vádat kimeríteni, a vádon túl nem terjeszkedhet.

A büntetőjogi felelősség kérdésében való bírósági döntés személyi és tárgyi kereteit rögzítő alapelvi jellegű fenti szabályozást azonban határozottan meg kell különböztetni a régi Be. 75. § (1) bekezdésének a bizonyítás tárgyát érintő rendelkezésétől, mely szerint a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntető eljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek.

Mindezekből következően a hiánytalan, a büntetőjogi főkérdések szempontjából lényeges körülmények feltárása a jelen ügyben sem lett volna mellőzhető, az erre vonatkozó bizonyítékok ugyanis a nyomozati iratokban hiánytalanul rendelkezésre álltak.

Hasonlóképpen nem volt eljárásjogi akadálya más személy - így X. Y. - cselekvőségét érintő tények rögzítésének sem, a régi Be. 2. § (3) bekezdésének idézett rendelkezései ugyanis mindössze a meg nem vádolt személy büntetőjogi felelősségének a megállapítását, illetve vele szemben jogkövetkezmények alkalmazását zárják ki.

Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - a régi Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felhatalmazás alapján - a tényállást kiegészítette a K. bank, valamint az R. bank fiókjaiban lebonyolított pénzügyi szolgáltatások leírásával, illetve azzal, hogy a bankszámlaszerződések megkötésére és a készpénzfelvételekre a vádlott X. Y. ráhatására vállalkozott.

Az irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. Az elkövetett cselekmény a minősítése azonban nem felel meg az anyagi büntető jogszabályoknak. E körben a másodfokú bíróság a következőket emelte ki.

A Büntető Törvénykönyv dogmatikai rendszerében különálló fejezetben szabályozott pénzmosás rövid lényege, hogy törvényi tényállása valamely előcselekményből származó dologra elkövetett járulékos magatartást rendel büntetni. Az előcselekményen diszpozíciószerű magatartás értendő, az tehát, hogy annak keretein belül olyan tevékenység vagy mulasztás történt, mely megfeleltethető egy különös részi tényállásnak. Nem szükséges azonban a minden részletre kiterjedő bizonyítás, elegendő annak igazolása, hogy büntetendő cselekmény valósult meg.

Ennek megfelelően az idegen dologra elkövetett - a Btk. 399. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott - pénzmosás vonatkozásában az elkövető büntetőjogi felelősségre vonásához e körben azt kell bizonyítani, hogy tudott az elkövetési tárgy "bűnös" eredetéről, pontosabban arról, hogy az büntetendő cselekményből származik.

Ezen túlmenően a törvényhozó büntetni rendelte a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dologra megvalósított pénzmosást akkor is, ha az elkövető a dolog eredetével azért nincs tisztában, mert ebben a kérdésben gondatlanság terheli. Az elsőfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét ebben a bűncselekményben, a Btk. 400. § (1) bekezdés b) pontjának II. fordulatában meghatározott pénzmosás vétségében látta megállapíthatónak, bűnösségének formáját pedig a gondatlanság enyhébb alakzatában (hanyagság) jelölte meg. Álláspontja szerint magatartásának lehetséges következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztotta (Btk. 8. § II. fordulat).

A gondatlanság enyhébb alakzata azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlott esetében nem jöhet szóba. A kiegészített tényállás alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy a vádlott tudatában felmerült annak lehetősége, hogy a számla nyitásával és az arra utalt pénz felvételével bűncselekményt valósít meg, hiszen erre vonatkozó kifejezett kérdést is intézett X. Y.-hoz, aki igyekezett őt megnyugtatni. A cselekmény helyes minősítése érdekében, a bűnösség formájával kapcsolatos eldöntendő kérdésként tehát azt szükséges megválaszolni, hogy a vádlott magatartásának következményeibe belenyugodva, vagy pedig az előre látott következmények elmaradásában könnyelműen bizakodva cselekedett-e. Következésképpen közreműködése eshetőleges szándékként vagy tudatos gondatlanságként értékelendő-e.

Egyes jogirodalmi álláspontok szerint a gondatlanságból elkövetett pénzmosás kizárólag a gondatlanság enyhébb alakzatával, a hanyagsággal követhető el (Magyar Büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára, szerkesztő dr. Kónya István, 1612. oldal).

A több évtizede következetes ítélkezési gyakorlat szerint a tudatos gondatlanság megállapításának feltétele, hogy a bizakodás reális, ténybeli szempontból kellően alátámasztott várakozáson alapuljon; ellenkező esetben ugyanis a véletlenben való puszta reménykedés már a szándékosság enyhébb formáját, a lehetséges következmények elfogadását jelenti. A ténybeli alapokat nélkülöző bizakodás a magatartás hátrányos következményeibe belenyugvással azonos, ezért az eshetőleges szándék megállapítását vonja maga után.

Az alkalmi munkát végző vádlott a szegényes lakókörnyezetében élő szomszédjain keresztül ismerkedett meg X. Y.-nal, akinek a személyéről, életviteléről semmilyen információval nem rendelkezett. Ennek ellenére három alkalommal is eleget tett a kérésének és - esetenként néhány tízezer forint ellenében - különböző pénzintézeteknél számlát nyitott, majd az arra érkező pénzt felvette. Ennek során fel kellett figyelnie arra, hogy a bankszámlaszerződések megkötését szinte azonnal követte az átutalás is, így nyilvánvaló volt, hogy a nevén lévő folyószámla létesítésére kizárólag a pénz megszerzése érdekében került sor. Ezt támasztja alá az is, hogy azokon később már semmilyen forgalmazás nem történt, a vádlott még a számlavezetési díjat sem fizette meg.

A vádlott előadása szerint X. Y. a kérését a vállalkozásával szemben kezdeményezett végrehajtási eljárással, a jogosult által foganatosított azonnali beszedési megbízással magyarázta. Ez azonban legfeljebb egyetlen számla megnyitását indokolhatta volna, hiszen a különböző helyekről érkező átutalásokat - amennyiben azok egyébként jogszerűek voltak - már így is meg lehetett volna szerezni.

Az elbírált ügyben vizsgált harmadik számlanyitáskor ekként a vádlottnak nyilvánvalóan fel kellett ismernie azt, hogy nem pusztán más személy pénzügyi érdekeinek a kijátszására szolgáló ügyletben vállal közreműködést, hanem olyan jogellenes tevékenységben, melynek hátterében büntetendő cselekmény húzódhat meg. Ezt a felismerést igazolja, hogy a vádlott már a második alkalommal, az R. bank fiókjában való számlanyitáskor gyanakodni kezdett, és csak akkor mutatott hajlandóságot az együttműködésre, amikor őt X. Y. megnyugtatta. Később azonban ez is kevésnek bizonyult: az O. bank fiókjával kötött bankszámlaszerződés aláírása előtt már a vádlott volt az, aki - "baj esetén" - feljelentéssel fenyegetőzött.

Nem volt tehát olyan körülmény, mely a vádlott jóhiszemű bizakodását reálisan megalapozta volna. Semmi sem utalt arra, hogy a számára teljességgel ismeretlen X. Y. felkérésében, majd a megnyugtatásnak szánt közlésében előadottak hitelesnek mutatkoztak volna; különösen arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó személy legális üzleti vállalkozást folytatna. Ezek a kétségek a vádlottat is foglalkoztatták, ennek ellenére - a harmadik számlanyitáskor - teljességgel közömbösnek mutatkozott és belenyugodott abba, hogy az általa, más részére megszerzett pénz büntetendő cselekményből is származhat.

Ez okból a cselekményt a másodfokú bíróság a Btk. 399. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott pénzmosás bűntettének minősítette.

A cselekmény eltérő minősítése szükségessé tette a büntetőjogi jogkövetkezmények ismételt áttekintését.

A vádlottal szemben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható, melynek a Btk. 80. § (2) bekezdése szerinti középmértéke három év.

Súlyosító körülmény a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés, melynek nagyobb nyomatékot adott az, hogy több eljárás időközben a vádlott felelősségre vonásával fejeződött be.

Ez egyben a büntetlen előéletének a súlyát is jelentős mértékben csökkentette. További enyhítő körülmény a kiskorú gyermekről történő gondoskodás.

A bűncselekmény elkövetése óta hozzávetőlegesen három és fél esztendő telt el. Ezen időszak alatt a vádlottal szemben elfogatóparancsot kellett kibocsátani, mely közel négy hónapig volt érvényben. Ugyanakkor az ügyben eljáró hatóságokat nem terhelte mulasztás az eljárási cselekmények foganatosításakor, ezért az időmúláshoz enyhítő hatás nem kapcsolódott. Nem lehetett azonban figyelmen kívül hagyni a bűncselekmény absztrakt tárgyi súlyát, azt a tényt, hogy az elkövetés révén mintegy 3,4 millió forint csalásból származó jogtalan hasznot sikerült realizálni.

Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság - szem előtt tartva az enyhítő körülmények nagyobb számát - a büntetési tétel alsó határával egyező tartamú, egy évi szabadságvesztést szabott ki. Álláspontja szerint a Btk. 79. §-ában megfogalmazott célok eléréshez ez mindenképpen szükséges, más - a Btk. 82. § (3) bekezdésén alapuló - büntetési nem alkalmazása szóba sem kerülhetett.

A szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt vádlott méltatlan a közügyekben való részvételre, ezért a másodfokú bíróság - a Btk. 61. § (1) bekezdése, valamint a Btk. 62. § (1) bekezdése alapján - két évre eltiltotta annak gyakorlásától.

(Pécsi Ítélőtábla Bf.II.64/2017/6.)