BH 1987.8.271

Az elsőfokú bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki rongálás bűntettében, és emiatt pénzbüntetésre ítélte. A magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította.

Az ítélet tényállása szerint a terhelt leszázalékolt nyugdíjas, havi jövedelme 5400 forint. Vagyona egy 168 négyszögöles telek fele része. A terhelt és a sértett között évek óta telekhatár vita áll fenn. A terhelt a 3747 helyrajzi számú telekről - amely a sértett tulajdona - 60 méter hosszan a szőlőtőkéket kivágta, és annak a helyére a kerítést átrakta. A rongálással okozott kár 16 088 forint.

A bíróság a cselekményt a Btk. 324. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdésének a) pontja szerint rongálás bűntettének minősítette.

Az ítélet ellen - megalapozatlanság miatt - emelt törvényességi óvás alapos.

Az elsőfokú bíróság nem derítette fel, hogy a rongálás elkövetési tárgya idegen vagyon volt-e, ezenkívül a terhelt idegbetegségére utaló adatokat sem tisztázta.

A terhelt a nyomozás során és a tárgyaláson is azzal védekezett, hogy az ingatlannak az a sávja, amelyről ő a szóban levő szőlőtőkéket kivágta és onnan a sértett kerítését 60 cm-re áthelyezte, nem a sértett, hanem a saját tulajdona volt. Előadta, hogy a telekhatár vita kérdésében a földhivatal jogerős határozatában már döntött, és az ő területi igényét elismerte. Ezt a határozatot a nyomozás során az iratokhoz csatolta, de a nyomozó hatóság - anélkül, hogy az iratokban rögzítette volna a határozat tartalmát - azt visszaadta a terheltnek.

A községi tanács vb szakigazgatási szervéhez címzett kérelmében a terhelt az említett földhivatali határozatra hivatkozva kérte a tanács intézkedését. Ugyancsak az iratoknál található az ügyvédi felszólítás is, melyben kérték a sértettet, hogy a köztük levő vitát peren kívül rendezzék. Mindezeket a lényeges kérdéseket a bíróság a büntető eljárás során nem derítette fel, ezeket a körülményeket nem tisztázta, a bizonyítás csupán arra terjedt ki, hogy a szőlőtőkék kivágásával a sértettet milyen anyagi kár érte. Miután ezt a mezőgazdasági igazságügyi szakértővel tisztázta, a bizonyítást befejezte, s a vádlottal szemben 70 napi tétel (1 nap - 70 forint) pénzbüntetést szabott ki. Az ítélet nyomban jogerőre emelkedett.

Mindezeken túlmenően a terhelt arra is hivatkozott, hogy 10 éve idegosztályon áll kezelés alatt. Erre figyelemmel tisztázni kellett volna, hogy nincs-e szükség elmeorvosszakértői vizsgálatra, amelytől függően esetleg a védő részvétele is kötelező lett volna a tárgyaláson [Be. 47. § c) pontja].

A fentiekben részletezett megalapozatlanság miatt a Legfelsőbb Bíbíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyette, és az ügyet új eljárás lefolytatására visszaküldte. (B. törv. II. 1964/1986. sz.)