BH+ 2005.6.248

A városi bíróság a 2003. november 21. napján tárgyalás mellőzésével meghozott - és 2003. december 10. napján jogerőre emelkedett - végzésével M. J. I. r. terhelttel szemben társtettesként elkövetett garázdaság vétsége és rongálás vétsége miatt - halmazati büntetésül - 200 napi pénzbüntetést, M. J. II. r. terhelttel szemben társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt ugyancsak 200 napi, napi tételenként 100-100 forint pénzbüntetést szabott ki. A pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként rendelte egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni.

A történeti tényállás lényege szerint a terheltek 2003. augusztus 31-én, a késő esti órákban, M. községben I. r. terhelt lakásán italoztak. Az ittas állapotba került terheltek összevesztek, majd éjfél körüli időben II. r. terhelt lakására indultak, azonban útközben az utcán a veszekedést tovább folytatták, egymást hangosan szidalmazták és lökdösték.

Amikor az I. r. bántalmazni akarta a II. r. terheltet, az elszaladt, mire az I. r. terhelt mérgében az út szélén elhelyezett virágtartókat kezdte rugdosni. Ennek következtében egy vessző fonatú virágtartó a benne levő virággal együtt az árokba borult, és összetört.

A terheltek cselekménye megbotránkozás és riadalom keltésére alkalmas volt.

Az I. r. terhelt cselekményével a helyi polgármesteri hivatalnak 14 000 forint kárt okozott, mely kár nem térült meg.

A jogerős végzés ellen a terheltek javára - a Be. 408. § II/a pontja alapján és a Be. 405. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott anyagi jogszabálysértésre hivatkozással - a legfőbb ügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Álláspontja szerint az eljárt bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a terheltek cselekményükkel megvalósították a Btk. 271. §-a szerinti garázdaság törvényi tényállását. Ugyanis I. r. terheltet az erőszakos magatartás megvalósításában személyes ok motiválta - a fölötti mérge, hogy II. r. terhelt elszaladt, ezért nem tudta folytatni vele a veszekedést - és szándéka még eshetőlegesen sem irányult megbotránkozás és riadalom keltésére. A II. r. terhelt pedig sem dolog, sem pedig személy elleni erőszakos magatartást nem tanúsított, éjszakai hangoskodása legfeljebb szabálysértésként lett volna értékelhető.

Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a végzést a Be. 426. § (1) bekezdésének a.) pontja alapján helyezze hatályon kívül és az I. r. terhelt cselekményét rongálás vétségének minősítse, amely miatt bocsássa próbára, míg a II. r. terheltet az ellene emelt vád alól mentse fel, bűncselekmény hiányában.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 422. § (3) bekezdésének alkalmazásával az ügyben nyilvános ülést tartott.

Ennek során az ügyész a felülvizsgálati indítványát fenntartotta.

A terheltek védője a legfőbb ügyészi indítvánnyal egyetértett és kérte annak megfelelő határozat meghozatalát. Ugyanezt kérték beadványaikban a terheltek is.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

Az indítvány alapján a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a terheltek magatartásával maradéktalanul megvalósultak-e a garázdaság törvényi tényállási elemei.

A Btk. 271. § (1) bekezdésében meghatározott garázdaság bűncselekményét az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást, vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Elkövetője tehát körülményeire és jellegére tekintettel olyan provokatív, kihívó magatartást tanúsít, amivel az általánosan elvárt társadalmi normákkal szembehelyezkedik, s az a közösségi szabályok nyílt semmibevételét is jelenti, és amelyre a társadalom tagjai általában megbotránkozással, félelemmel reagálnak. A bűncselekmény megvalósulásához legalább eshetőleges szándék fennállása szükséges.

A Btk. 271. §-ának (1) bekezdése a bűncselekmény motívumát - a kihívóan közösségellenesség beiktatásával - a törvényi tényállás elemévé tette. Az I. r. terhelt cselekményét pedig nem a társadalmi együttélés szabályaival való tudatos, és nyílt szembehelyezkedés motíválta. E magatartássorozat összességében sem értékelhető kihívóan közösségellenesnek.

Az irányadó tényállásból kitűnően ugyanis a terheltek csupán veszekedtek, amelyet az utcán is folytattak, úgy, hogy egymást szidalmazták, lökdösték. Az I. r. terhelt afölötti dühében, hogy a II. r. terhelt elszaladt, az út szélén elhelyezett virágtartókba rúgott. Terheltek magatartása nem irányult mások zaklatására, megalázására, illetve a közösségi szabályok szándékos semmibevételére. A cselekmény konkrét tárgyi súlya ezért nem érte el a garázdaság megvalósulásához szükséges közösségellenesség mértékét.

A II. r. terhelt ugyanakkor semmilyen erőszakos magatartást nem tanúsított, cselekménye a szóbeli szidalmazásban és a lökdösődésben kimerült.

Ekként a terheltek büntetőjogi felelőssége a garázdaság vétségében - a törvényi tényállási elemek hiányában - nem állapítható meg.

A Legfelsőbb Bíróságnak azt is vizsgálnia kellett, hogy I. r. terhelt magatartása - a maradékcselekményre figyelemmel - a rongálás vétségét kimeríti-e.

Figyelemmel arra, hogy az irányadó tényállás alapján I. r. terhelt a virágtartókat rugdosta, melynek következtében egy az árokba borult, összetört és így 14 000 forint kárt okozott, cselekménye megvalósította a rongálás vétségét.

A kifejtettekre figyelemmel a támadott végzést - a terheltek bűnösségét garázdaság vétségében megállapító és büntetést kiszabó részében - a Legfelsőbb Bíróság a Be. 426. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a terhelteket az ellenük a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő, s a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerint társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt emelt vád alól - mert a cselekményük nem bűncselekmény - a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján felmentette.

A részbeni felmentés mellett ugyanakkor törvénysértővé vált a I. r. terhelt tekintetében a halmazati büntetésként kiszabott pénzbüntetés.

A Legfelsőbb Bíróság összességében úgy ítélte meg, hogy I. r. terhelt cselekménye már az elkövetéskor is olyan csekély mértékben volt veszélyes a társadalomra, amiért a Btk. 28. §-ára figyelemmel a legenyhébb büntetés kiszabása sem indokolt.

Erre figyelemmel I. r. terheltet rongálás vétsége miatt - a Btk. 71. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - megrovásban részesítette.

A terheltek részére a pénzbüntetésre befizetett összegeket vissza kell téríteni (Be. 585. §- a). (Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.739/2004.)