BH 2007.9.284

II. A tárgyalásról a tanú kihallgatásának tartamára eltávolított vádlott joga nem sérül, ha a tanú vallomását, utóbb a jelenlétében ismertetik [Be. 292. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2005. május 17. napján hozott ítéletével a terheltet súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, garázdaság vétsége és rongálás vétsége miatt halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte, 1 rendbeli ittas járművezetés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt hat alkalommal állt bíróság előtt, ittas járművezetés vétsége, önbíráskodás bűntette, súlyos testi sértés bűntette és közokirat-hamisítás bűntette miatt ítélték el.

1. A terhelt 2003. június 21-én 02 óra körüli időben, a tulajdonában lévő gépkocsival a városban közlekedett, utasként barátnőjét szállítva. Amikor a K. utcába befordult, az ittas állapotban lévő K. R. sértett majdnem az autó elé lépett. Ezért a terhelt a nyitott ablakon keresztül kiszólt "mi az, meg akarsz halni?" K. R. visszaszólt, mire a terhelt a gépkocsival megállt, kiszállt, visszament a sértetthez. Kölcsönösen szidalmazták egymást, majd a terhelt egy ízben tenyérrel arcul ütötte K. R.-t, ezután lábait kirúgta alóla. Ettől a sértett elesett, a fejét a betonba ütötte, amitől eszméletét vesztette.

A sértett a bal járomív felett 2 Ft-nyi duzzanatot, a jobb tarkó táján bőr alatti bevérzést, valamint agyrázkódást szenvedett. A sérülések gyógytartama 8 napon belüli. A bal szem alatti területet ért közepes erejű tompa erőbehatás 8 napon túl gyógyuló orrcsonttörés keletkezésének reális lehetősége miatt alkalmas volt súlyosabb sérülés okozására.

2. A terhelt 2004. június 23-án 12.30 perc körüli időben, K. városban a K. Gy. úton haladt a körforgalmú csomópont felé a tulajdonában lévő személygépkocsival a külső forgalmi sávban. A belső forgalmi sávban mellette közlekedett azonos irányban a munkásokat szállító autóbusz. A terhelt be akart sorolni balra a belső forgalmi sávba az autóbusz elé, mivel a körforgalmú csomópont előtt a külső forgalmi sáv megszűnik. Tekintettel arra, hogy a belső forgalmi sávban közlekedő járműveknek van előnye, az autóbuszt vezető K. Cs. nem akarta beengedni maga elé a terhelt által vezetett személygépkocsit. A terhelt ezért, amikor a külső forgalmi sáv véget ért, felhajtott a füves útpadkára és erőszakosan a busz elé vágott, majd megállt. A gépkocsiból kiugorva az autóbuszhoz ment, K. Cs.-val kiabálni kezdett, ekkor kölcsönösen szidalmazták egymást. A terhelt eközben egy alkalommal, ököllel az autóbusz jobb oldali szélvédőjének az alsó részére ütött, amitől a ragasztott szélvédő külső üvege betörött, és ezáltal a 30 810 forint kárt okozott, ami nem térült meg.

A másodfokú bíróság a 2005. október 20. napján hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője által nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Arra hivatkozott, hogy abszolút eljárási szabályt sértett az eljáró bíróság, amikor a tanúkat a terhelt távollétében hallgatta meg, azonban vallomásukat a terhelttel nem ismertette.

Álláspontja szerint a terhelt bűnösségének megállapítása - mindhárom cselekmény esetében - anyagi jogszabályt is sért.

Tévesen minősítette a bíróság a terhelt cselekményét súlyos testi sértés bűntette kísérletének, mert a bűncselekmény alanyi oldalának felderítése nélkül csupán az orvos-szakértői véleményre támaszkodva vont le következtetést a terhelt szándékára. Az arcra tenyérrel mért közepes erejű ütés önmagában nem ad alapot a súlyos testi sértés bűntette kísérletének megállapítására. A terhelt K. R. sérelmére elkövetett cselekménye 8 napon túl gyógyuló sérülés okozásának szándéka hiányában könnyű testi sértés vétségének minősül. Tekintettel arra, hogy a sértett magánindítványt nem terjesztett elő, a terhelttel szemben e cselekmény miatt az eljárás megszüntetésének van helye.

Büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a 2. tényállási pontban foglalt garázdaság vétségében és rongálás vétségében is. A garázdaság törvényi tényállási elem, a kihívó közösségellenesség hiányában nem állapítható meg. A terhelt és a buszvezető közötti közlekedési konfliktus nem irányult más kívülálló személyek ellen, nem volt alkalmas a nyugodt társadalmi légkör megzavarására, veszélyeztetésére.

A terhelt a rongálást nem szándékosan követte el, mert "megfeledkezett a kezén lévő pecsétgyűrűről," amely a szélvédő irányába történő legyintés következtében annak a berepedését okozta. A terheltet csak gondatlanság terheli, így e bűncselekmény sem valósult meg.

A büntetés kiszabása során sem értékelték az eljáró bíróságok kellő súllyal a terhelt javára írható jelentős számú enyhítő körülményt, ezzel megsértették a Btk. 83. §-ában foglalt rendelkezéseket, és eltúlzottan súlyos büntetést szabtak ki.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában és az ügyész a nyilvános ülésen is a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálati indítvány a Be. 373. §-ának (1) bekezdés II/d) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértésre hivatkozó részében alaptalan.

Az iratokból kitűnően a bíróság a 2004. szeptember 30-án megtartott tárgyaláson két tanút a Be. 292. §-ának (2) bekezdése alapján a terhelt távollétében - a terheltnek a tárgyalóteremből való kiküldése után - hallgatott ki. A tanúk kihallgatása után a terheltet beszólították, és az eljáró bíró ismertette a terhelt távollétében felvett jegyzőkönyvet.

A Be. 292. §-ának (2) bekezdése értelmében a tanács elnöke a tanú kihallgatásának tartamára a tárgyalóteremből eltávolíthatja azt a vádlottat, akinek jelenléte a tanút a kihallgatása során zavarná. Az eljáró bíró a megjelölt két tanút ez irányú kérésüket elfogadva, a Be. rendelkezéseinek betartásával hallgatta ki a terhelt távollétében. A terhelt jelenléti és védekezési joga azonban nem sérült, hiszen a tanúk kihallgatását követően az eljáró bíró ismertette a távollétében felvett jegyzőkönyvet, amire a terhelt érdemi észrevételt is tett. A bíróság eljárása megfelelt a Be. rendelkezéseinek, a felülvizsgálati indítványban kifogásolt eljárási szabálysértés tehát nem valósult meg.

Az eljáró bíróságok az anyagi jogszabályoknak megfelelően minősítették a terhelt cselekményét súlyos testi sértés bűntette kísérletének.

A könnyű testi sértés és súlyos testi sértés kísérletének elhatárolásánál nem a magatartás eredményének, hanem az elkövető tudattartalmának van jelentősége. Azt kell vizsgálni, hogy a véghezviteli magatartás kifejtésének időpontjában az elkövető tudata átfogta-e a hosszabb gyógytartamú sérülés bekövetkezésének lehetőségét és ezt kívánta, vagy ebbe belenyugodott. Az elkövetéskori tudattartalomra, az elkövetés konkrét körülményeinek elemzése alapján lehet következtetést levonni. Ehhez nem csupán a cselekmény egyes mozzanatait kiragadva, hanem egészét kell értékelni.

A sértett arcára mért, orrcsonttörés veszélyével járó ütés, az ittas sértett lábának kirúgása, - amely elesésével, fejének betonba beütésével járt, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket, agyrázkódást és eszméletvesztést is eredményezett, - a közönséges élettapasztalat szerint is alkalmas volt a ténylegesen okozottnál súlyosabb sérülés előidézésére. Ezt a terhelt is felismerte.

Jelen esetben az elkövetés helye, a bántalmazás módja, a sérülés jellege alapján - az orvosszakértői véleményre is figyelemmel - arra kell következtetni, hogy a terhelt tudatában felmerült a 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkezésének lehetősége, ha azt nem is kívánta, de abba belenyugodva, eshetőleges szándékkal cselekedett.

Az anyagi jogszabályok sérelme nélkül állapították meg az eljárt bíróságok a terhelt büntetőjogi felelősségét garázdaság és rongálás vétségében is.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt napközben, forgalmas közterületen munkásokat szállító - elsőbbségi helyzetben közlekedő - autóbuszt kényszerített megállásra, majd az autóbusz vezetőjét hangosan szidalmazta, közben az autóbusz szélvédőjét ököllel betörte. A terhelt állagsérelemmel járó dolog elleni erőszakot megvalósító provokatív, agresszív, a közösségi együttélés szabályait durván sértő, a közlekedési normákat is figyelmen kívül hagyó magatartása nem nélkülözi a kihívó közösségellenességet, amely az adott helyen és körülmények között alkalmas volt arra is, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen. Így a Btk. 271. §-ában meghatározott garázdaság vétségének valamennyi törvényi tényállási eleme megvalósult.

A felülvizsgálati indítvány a tényállásban megállapítottaktól eltérő tényekre hivatkozva vitatta a rongálás szándékos elkövetését. A felülvizsgálati eljárásban azonban a tényállás nem támadható.

Az irányadó tényállás alapján arra kell következtetni, hogy a terhelt által a szélvédő üvegére ököllel mért ütés szándékos magatartás volt. A terhelt a garázdaságot megvalósító cselekményével idegen vagyontárgyban kárt okozott és ezzel megvalósította a Btk. 324. § (1) és (2) bekezdés a) pontja szerinti rongálás vétségét is, amely a bírói gyakorlat értelmében a garázdaság alapesetével halmazatban áll.

A terhelt bűnösségének megállapítása és cselekményeinek jogi minősítése tehát törvényes.

A felülvizsgálat során a büntetés kiszabása körébe irányadó tényezők újraértékelésére és a törvényes büntetési keretben kiszabott büntetés megváltoztatására sincs lehetőség.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat a Be. 427. § alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 1202/2005.)