BH+ 2008.12.536

Az elsőfokú bíróság a 2006. május 18-án kelt ítéletében a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett rongálás bűntettében állapította meg. Ezért őt 4 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.

Az ügyben másodfokon eljáró bíróság a 2006. november 2-án jogerős ítéletével az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta; a terheltet 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 500 forintban állapította meg.

Az ítéleti tényállás szerint a terhelt egy Cs.-i ingatlan tulajdonosa. Ingatlanának közelében található a sértett ingatlana. 2003 áprilisában a sértett drótkerítéssel bekerítette ingatlanát. A terhelt ezt kifogásolta, mivel korábban azon a területen járt át, amely a sértett tulajdonát képezi, ebben pedig őt a kerítés megakadályozta. Kénytelen volt ezért az önkormányzat által kialakított új utat igénybe venni. A terhelt a kerítés elkészülte után, 2003-ban 3-4 felállított kerítésoszlopot kiásott, azokat kidöntötte, a gödröket betemette, a kerítést tartó vezérdrótokat fogóval elvágta és a kész kerítést mintegy 30 méteres szakaszon lebontotta. A sértett megjavította a szétbontott kerítést, ezt azonban a terhelt újra lebontotta. Kijelentette, hogy azt akárhányszor megjavítják, ő mindig le fogja bontani, mert neki "joga van" a telken átjárni. Ilyen módon 2003. és 2004. évben több alkalommal szétbontotta a kerítést, 2005-ben pedig további 6 alkalommal azt megrongálta. Ezzel az első két évben 100 000 Ft, a harmadik évben 169 000 Ft kárt okozott a sértettnek, amely nem térült meg.

Az elsőfokú ítélet jogi indokolása körében a terhelt védekezését érintően a bíróság megállapította, hogy állításával ellentétesen a sértett tulajdonát képező telek átjárási szolgalommal nem terhelt, ilyen azon korábban sem volt. Utalt az ítélet egy, a telekhasználat tárgyában lefolytatott polgári perben hozott ítéletre is, amely rögzítette, hogy a terhelt a sértett telkén átjárási szolgalmat elbirtoklással sem szerzett, birtokvédelemre tehát semmilyen formában nem jogosult. Az alapügyben hozott másodfokú ítélet mindezeken túlmenően indokolásában hangsúlyozta azt is, hogy a terhelt magatartása abban az esetben is jogellenes lett volna, ha őt valóban törvényes szolgalmi jog illette a sértett ingatlanán, mert a szolgalmi jog is csak törvényes hatósági, bírósági út betartásával érvényesíthető, a szándékos rongálás bűntette a birtokvédelemnek nem eszköze.

A jogerős bírói határozat ellen a terhelt jelentett be felülvizsgálati indítványt. Első beadványában a másodfokú határozatban kiszabott pénzbüntetést sérelmezte, hangsúlyozva, hogy anyagi helyzetét tekintve ez ránézve súlyosabb, hátrányosabb, mint az elsőfokú ítéletben kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés. Indítványának kiegészítő írásbeli indokolásában azonban a büntetést sérelmező érveken túl már az ítélet tényállását és jogszerűségét is vitatta. Okfejtése szerint az ellene emelt vád nem törvényes, mert a hasonló bűncselekmény miatt vele szemben korábban folyamatban volt rendőrségi eljárást a rendőrkapitányság 2003 augusztusában megszüntető határozattal befejezte, az új vádemelés ezért vélekedése szerint törvénysértő.

Mindezeken túl az ítéleti tényállás a terhelt szerint valótlan tényeket rögzít, a bizonyítékok, főként azonban az ő terhelti nyilatkozata e megállapításokkal ellentétes adatokat tartalmazott. Állításának alátámasztására több személy aláírásával egy ún. tanúsítványt csatolt, amelyben az aláírók arról nyilatkoztak, hogy az ügyben a sértett járt el jogtalanul, amikor a közutat elzárta, továbbá nincs tudomásuk arról, hogy a kerítést a terhelt elbontotta volna. A terhelt egyebekben beadványában részletesen leírta azt a közigazgatási, majd polgári perben lefolytatott vitát, amely az önkormányzat telekrendezési határozatával összefüggésben lezajlott: érvelése szerint az önkormányzat alkotmányellenes jogszabályban rendezte a telekhatárokat, s minthogy e jogszabály érvénytelen, a sértettnek eladott telken vélekedése szerint "a közérdekű útszolgalom" változatlanul fennáll. Szerinte ekként semmis az a szerződés, amellyel a sértett a telkét megvásárolta, minthogy pedig a közérdekű útszolgalom védelmében járt el, őt birtokvédelem illeti meg. E jogával élt, amikor az útszolgalom érvényesítését biztosítandó a jogtalan akadályt elhárította. A birtokvédelem érdekében alkalmazott önhatalom érvelése szerint büntetőjogilag nem értékelhető, ezért a sérelmezett határozatokat - az eljárásjogi és anyagi jogi törvénysértéseket figyelembe véve - hatályon kívül kell helyezni és az ügyben új eljárást kell elrendelni.

A Legfőbb Ügyészség szerint a terhelt érvelése téves, a kerítés többszörös megrongálásával a terhelt elkövette az ítéletben neki felrótt bűncselekményt. A Legfőbb Ügyészség indítványozta a törvényes határozat hatályban tartását.

A Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítványát a Be. 416. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban megjelölt felülvizsgálati okok tükrében vizsgálta. E rendkívüli jogorvoslati eljárás keretében az indítvánnyal megtámadott jogerős ítélet érdemben ugyanis csak akkor vizsgálható felül, ha e jogi támadás indokai a hivatkozott törvényi szabályozás keretei közé illeszthetők.

- A felülvizsgálat törvényi okait tekintetbe véve eljárásjogilag kizárt, sőt tilalmazott a jogerős ítélet tényállásának felülvizsgálata, az annak alapjául szolgáló bizonyítékok mérlegelése. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó [Be. 423. § (1) bekezdés]. Ehhez képest nem volt figyelembe vehető a terhelt egyetlen tényállást támadó érve sem, melyekkel azt kívánta alátámasztani, hogy a sértett kerítését nem, vagy nem az ítéletben leírt módon és mértékben rongálta meg.

- Nem foghatott helyt a terheltnek az ügyben emelt vád törvényességével kapcsolatos kifogása sem. A Be. 428. § (1) bekezdésében megjelölt - és felülvizsgálati okot képező - abszolút hatályon kívül helyezési okok közt szerepel ugyan a törvényes vád hiánya, ez azonban kizárólag a Be. 2. § (2) bekezdésében megjelölt kritériumok szerint bírálható el. Nem törvényes az a vád, amelyet nem az arra jogosult emel a büntetőtörvényben pontosan körülírt cselekmény miatt. A terhelt azon érve, amely szerint elbírált cselekményének egy része miatt korábban nyomozást megszüntető határozatot hoztak, a vád törvényességét - fentiekből kitűnően - nem érinti.

- Nem nyújtott eljárásjogi alapot a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatához a terheltnek a másodfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés súlyosságával összefüggő kifogása sem. Önmagában a büntetés mértéke felülvizsgálati eljárásban nem támadható, és nem sértette a megyei bíróság a Be. 354. § (1) és (4) bekezdésében szabályozott súlyosítási tilalmat sem, amikor az elsőfokú ítéletben kiszabott - próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés-büntetés helyett - a törvény szerint enyhébb büntetési nemet alkalmazva - pénzfőbüntetést szabott ki.

- A terhelt büntetőjogi felelősségét vitatva elsősorban a telki szolgalomhoz kapcsolódó birtokvédelmi jogaira hivatkozott. Az alapeljárásban előadott védekezésével összhangban hangsúlyozta elbírált magatartása jogszerűségét, miután vélekedése szerint őt és másokat a sértett telkén elbirtokolt útszolgalom illette meg, s ő a kerítés lebontása során ennek védelmében lépett fel.

A Legfelsőbb Bíróság e kérdésben azonban osztotta a felülvizsgált jogerős ítélet jogi álláspontját. Tény, hogy a terheltet az alapeljárás során figyelembe vett bizonyítékok alapján semmiféle szolgalmi jogosultság nem illette, s ezen mit sem változtatnak a terhelt jogi természetű feltételezései, amelyek az önkormányzati intézkedések alkotmányosságával, a sértett tulajdonszerzésének jogi akadályaival, a közút megszüntetésével kapcsolatosan vélt közigazgatási törvénysértésekkel függtek össze. A büntetőeljárást megelőzően, illetve annak ideje alatt sem folytak ugyanis olyan hatósági eljárások, amelyek eredménye a terhelt e jogi feltételezéseit megerősítette volna. Nincs tehát egyetlen olyan jogérvényes döntés sem, amely a terhelt hivatkozását bármilyen formában alátámasztaná. Mindettől függetlenül helytállóan rögzítette az ügyben eljárt megyei bíróság azt, hogy még az útszolgalommal kapcsolatos jogi igény megalapozottsága sem nyújthat alapot más személy tulajdonának szándékos és sorozatos, bűncselekményt megvalósító megrongálására.

Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a terhelt felülvizsgálati indítványát a vád törvényességét, a tényállás megalapozatlanságát és a büntetés súlyosságát kifogásoló részében a törvényben kizártnak, a büntetőjogi felelősséget támadó érvei tekintetében pedig alaptalannak találta, így a kifogásolt első- és másodfokú ítéletet a Be. 426. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.II.1.093/2006.)