BH+ 2008.8.341

Az elsőfokú bíróság a 2007. február 2. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki könnyű testi sértés vétségében, rongálás vétségében és garázdaság vétségében. Ezért őt, mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül - 5 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. Egyben megszüntette a városi bíróság ítéletével megállapított szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságot; s megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság a 2007. szeptember 28. napján meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - tényállás lényege a következő.

A városi bíróság a 2004. április 21. napján jogerős ítéletével összbüntetésbe foglalta a terhelttel szemben garázdaság vétsége, lopás vétsége és más bűncselekmények miatt kiszabott büntetéseket; az így megállapított 1 év 7 hónapi börtönbüntetéséből a terhelt 2005. november 16. napján feltételes kedvezménnyel szabadult, azzal hogy a feltételes szabadság letelte 2006. november 15.

2006. február 22. napján kora délután egy T.-i házban a terhelt és édesanyja, B. L.-né sértett szóváltásba keveredett; a terhelt a sértettet először a házban, utána a házból kifelé lökdösni kezdte, egyszer ököllel mellkason ütötte.

A sértett távozásával egyidejűleg a terhelt a sértett használatában lévő és a ház előtti úton parkoló személygépkocsira lapáttal ráütött és a jobb első szélvédőt téglával betörte.

A sértett a bántalmazás következtében baloldali mellkasán 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülést szenvedett.

A sértett 2006. február 22. napján magánindítványt terjesztett elő.

A gépkocsiban 187 200 Ft összegű kár keletkezett, amit a sértett térített meg a gépkocsi tulajdonosának.

A terhelt magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkoztatást keltsen.

Az irányadó tényálláshoz tartozó, az indokolás más részében lévő ténymegállapítás szerint a terhelt a sértettet a lakásból kilökdöste, melynek során a sértett egy alkalommal az ajtó élének esett és megütötte az oldalát, továbbá a terhelt ököllel megütötte.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt, védője útján terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt a garázdaság bűncselekménye kapcsán a bűnösség megállapítása miatt, hatályon kívül helyezés, felmentés és ennek következményeként enyhébb büntetés kiszabása érdekében.

Az indítvány szerint a terhelt egyik magatartása sem valósított meg garázdaságot; s az irányadó tényállásból sem derül ki, hogy a terhelt mely magatartása ad alapot a garázdaság megállapítására.

Ehhez képest, ha a garázdaság megállapítására

- a lakáson belül történtek adnak alapot, akkor - a BH 1985. 174. számú jogesetre figyelemmel - a könnyű testi sértés mellett; míg amennyiben

- az utcán történtek adnak alapot, akkor - BH 1992. 83. számú jogesetre figyelemmel - rongálás vétsége mellett

a garázdaság halmazatban való megállapítására nincs lehetőség.

Ezen túlmenően az indítvány szerint

- a sértett provokatív, erőszakos magatartása miatt a terhelt felindult állapotba került; s a gépkocsi megdobása, megütése kapcsán még eshetőleges szándéka sem irányult megbotránkozás, riadalom keltésére;

- a megbotránkozás, riadalom keltésére reális lehetőség sem volt, mivel az adott helyen és időben senki nem volt észlelhetőségi határon belül.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség szerint az eljárt bíróság a terhelt cselekvőségének egészét - beleértve a bántalmazást és rongálást - értékelte garázdaságnak.

Az indítvánnyal szemben ugyanis - az irányadó tényállás szerint - a terhelt nem csupán a házban, hanem a házból kifelé haladva, tehát az udvaron is lökdöste a sértettet, ahol már reális esélye volt a kívülálló személy észlelésének. Ehhez képest az indítvány eltérő körülmények alapján hivatkozott a BH 1985. 174. számú jogesetre.

Az utcán parkoló gépkocsi lapáttal megütése, ablakának téglával betörése pedig az ezt esetlegesen észlelőben ijedtséggel vegyes, érzelmi elutasítást válthat ki, amit a terheltnek fel kellett ismernie; mégsem győződött meg előzetesen arról, hogy bárki van-e a közelben. Utóbbi elmulasztása pedig legalább eshetőleges szándék megállapítására alapot ad. Így a BH 1992. 83. számú jogesetre hivatkozás sem helytálló.

A Legfőbb Ügyészség szerint a kihívó közösségellenesség sem zárható ki. Kétségtelen, hogy - a BH 1983. 479 BH 2005. 13.; BH 1973. 108. jogesetekre figyelemmel - a garázdaság bűncselekménye nem állapítható meg, ha az adott magatartás a körülményei, jelentéktelensége, csekély intenzitása folytán kizárható a köznyugalom veszélyeztetése.

Ugyanakkor az, hogy a nyilvánosan, megbotránkoztató módon elkövetett tettlegességnek személyes indítéka is van önmagában nem zárja ki a garázdaság megállapítását. Ilyenkor az elkövető magatartásának különösen durvának, megbotránkoztatónak, riadalmat keltőnek kell lennie [BH 1983. 434.].

Jelen ügyben pedig a terhelt cselekménye e követelményeknek maradéktalanul megfelelt.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és azzal, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ez azt jelenti, hogy nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására sem.

A Btk. 271. § (1) bekezdése szerint garázdaság vétségét követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkoztatást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.

Ennélfogva a bűncselekmény megvalósulásának 3 együttes (konjunktív) feltétele az elkövetési magatartás kihívó közösségellenessége, erőszakos jellege, valamint annak másokban megbotránkoztatás vagy riadalom keltésére való alkalmassága.

Az irányadó tényállás alapján a terheltnek felrótt magatartásnak két helyszíne, két mozzanata volt.

A lakáson belül, nem nyilvános helyen, családi kapcsolatban történt támadó fellépés - e körülmények folytán - általában nem, így jelen esetben sem adnak alapot a köznyugalom megzavarásának (megbotránkoztatásra, riadalom keltésre alkalmas kihívóan közösségellenesség) megállapítására.

Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság - ennyiben osztva a védő nyilvános ülésen kifejtett álláspontját -, hogy a Legfőbb Ügyészség indítványában, miszerint a bántalmazás és a rongálás együttvéve valósította meg a garázdaságot, valójában az irányadó tényállásból ki nem tűnő, abból nem következő körülményekre hivatkozott.

Ugyanakkor - szemben a felülvizsgálati indítvány álláspontjával - nincs törvényi akadálya a garázdaság megállapításának a terheltnek az utcán, a gépkocsival szemben kifejtett magatartása alapján. E körben az indítványnak a BH 1992. 83. számú eseti döntésre való hivatkozása figyelmen kívül hagyja, hogy a garázdaság vétsége és a rongálás halmazata - törvény erejénél fogva - csak akkor kizárt, ha az elkövető a rongálás 2 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő esetét valósítja meg. Jelen esetben azonban erről nincs szó.

Következésképpen azt kell vizsgálni, hogy a terhelt által -az irányadó tényállás szerint, adott körülmények között - utcán történtek önmagában megvalósítják-e a garázdaság bűncselekményét.

A település belterületén, kora délután, utcán álló gépkocsira lapáttal való ráütés, a gépkocsi szélvédőjének téglával betörése nyilvánvalóan olyan, dolgot támadó, erőszakos (fizikai) ráhatás, amely már külön-külön, és egy gépkocsi esetében is - a benne értelemszerűen megnyilvánuló intenzitás révén - megbotránkoztatás, riadalom kiváltására alkalmas.

Az ilyen magatartásban nem csupán a rongálás egyenes szándéka, hanem a kihívóan közösségellenesség elkerülésével szembeni legalább közömbösség is megnyilvánul; s ekként a garázdaság valamennyi feltétele tényállásszerűen megvalósul.

Ezen túlmenően - az indítvány szerinti - azon kifogás, hogy a terhelt garázda magatartása mögött a sértettel kapcsolatos személyes motivációja húzódott meg, illetve hogy a megbotránkozás, riadalom keltésére reális lehetőség nem volt, önmagában külön-külön és együttesen sem zárja ki a garázdaság megállapítását.

A garázdaság által jogilag védett érdek sérelme - az egyébként tényállásszerű magatartás esetében - vagyis nem tehető függővé a terhelt szubjektív értékelésétől. A megbotránkoztatás, riadalom keltésre alkalmasság pedig nem a jelenlévő "mások" általi észlelés tényét, hanem annak akár távoli esélyét feltételezi, amire a kora délután, belterületi utcán végrehajtott cselekmény esetében nyilvánvalóan számítani lehet, s ezzel a terheltnek is számolnia kellett.

Ekként a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának (3) bekezdésén alapul, azzal hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának (3) bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. (Legf. Bír. Bfv.III:992/2007.)