BH 2020.4.101

[1] A törvényszék a 2018. június 7. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és 1 rendbeli rongálás vétségében [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt - 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a (szabadságvesztés)-büntetés háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[3] Az elsőfokú ítélet rendelkezett járulékos kérdésekről is.

[4] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2019. február 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében megváltoztatta: a rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette és mellőzte a halmazati büntetésre utalást. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében azzal hagyta helyben, hogy a terhére megállapított bűncselekmény megnevezése és jogszabályai alapja helyesen: társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezésből mellőzte a legkevesebb három hónap kitöltésére utalást.

[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal helyesbítette, hogy a IV. r. vádlott a III. r. vádlott személygépkocsijának első és hátsó szélvédőüvegét betörte, de a III. r. vádlott hatályos magánindítványt nem terjesztett elő a IV. r. vádlottal szemben.

[6] A III. r. és a IV. r. vádlott viszont testvérek, azaz hozzátartozók [Btk. 459. § (1) bek. 14. pont c) alpont], márpedig a rongálás vétsége (Btk. 371. §) csak magánindítványra büntethető [Btk. 382. § 2. fordulat], tehát e bűncselekmény kapcsán az eljárás lefolytatásának törvényes akadálya van.

[7] Egyébiránt a másodfokú bíróság felhívta a III. r. vádlottat a magánindítvány előterjesztésének lehetőségére, de ő azt a törvényes határidőn belül (sem) terjesztette elő.

[8] Mindezek miatt szüntette meg a IV. r. vádlottal szemben indult büntetőeljárást a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 567. § (2) bekezdés b) pontja alapján.

[9] A másodfokú ítélet tartalmazta, hogy azzal szemben a büntetőeljárás megszüntetése, továbbá az ezzel összefüggő ítéleti rendelkezés miatt az ügyész és a IV. r. vádlott védője fellebbezését nyomban bejelentheti vagy erre három munkanapot tarthat fenn, míg a IV. r. vádlott a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezéssel élhet.

[10] A nyilvános ülésen az ügyész és a IV. r. vádlott védője jelen volt, míg azon a IV. r. vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Az arra jogosultak közül kizárólag a más ügyben fogvatartott IV. r. vádlott fellebbezett kézbesítési íven, indokolás nélkül.

[11] A Legfőbb Ügyészség a IV. r. vádlott másodfellebbezését a törvényben kizártnak találta.

[12] Nem vitatható, hogy formálisan a másodfokú bíróság részben eltérő döntést hozott, amikor a rongálás vétsége miatt az eljárást megszüntette.

[13] A garázdaság és a rongálás között alaki bűnhalmazat létesül, ha az elkövető a garázda, erőszakos cselekményével a garázdaság és a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja.

[14] A IV. r. vádlott a rongálás vétségével időben egybeesve, ugyanazon tevékenységével tanúsította az erőszakos, garázda magatartást. Így az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített és irányadónak tekintett tényállás a IV. r. vádlott egyetlen cselekményét tartalmazza, amelynek elbírálása már az elsőfokú bíróság részéről maradéktalanul megtörtént, különbség annak jogi megítélése terén van. A vádlott terhére megállapított bűncselekmények egymással alaki halmazatot alkotnak, azonban mint a másodfokú bíróság megállapította, rongálás vétsége miatt az eljárás lefolytatásának törvényes akadálya van.

[15] Ha a bíróság a törvényes vád alapján eljárva megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekményt a terhelt elkövette, annak eldöntése, hogy a tényállás szerinti egyetlen cselekmény több törvényi tényállást is kimerített-e, és így a terhelt terhére megállapítható-e az alaki halmazat, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelenti (3/2007. BJE határozat).

[16] A másodfokú bíróság döntése így valójában nem eltérő büntetőjogi felelősséget megállapító, hanem a vádlott terhére megállapított bűncselekmény tekintetében az eljárás lefolytatásához szükséges feltétel hiányának megállapításáról való rendelkezés.

[17] Miután pedig a másodfokú bíróság az alaki halmazatra tekintettel a bűnösség kérdésében nem foglalt eltérően állást az elsőfokú bírósághoz képest, annak ellenére, hogy a változtatás érdemi, az nem minősül olyannak, amely a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja alapján megnyitná a harmadfokú eljárás lehetőségét.

[18] Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor fellebbezési lehetőséget biztosított a másodfokú határozat ellen, a fellebbezést mint törvényben kizártat a másodfokú bíróságnak el kellett volna utasítania.

[19] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a tévesen biztosított fellebbezési jog nem nyitja meg a lehetőséget a fellebbviteli eljárásra, a fellebbezés elutasításának van helye (BH 2011.276.).

[20] A Legfőbb Ügyészség indítványozta a IV. r. vádlott másodfellebbezésének tanácsülésen történő elutasítását, és a Be. 458. § (2) bekezdés d) pontja alapján annak megállapítását, hogy az elutasítás napján a másodfokú bíróság ítélete a IV. r. vádlott tekintetében jogerős és végrehajtható.

[21] A IV. r. vádlott fellebbezése a törvényben kizárt.

[22] A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség indokaival.

[23] A Be. 615. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság b) az első fokon elítélt vádlottal szemben a büntetőeljárást megszüntette.

[24] Az elsőfokú bíróság a IV. r. vádlott bűnösségét állapította meg a rongálás vétségében. A másodfokú bíróság viszont az első fokon elítélt IV. r. vádlottal szemben a rongálás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A két döntés tehát nyilvánvalóan egymással ellentétes. Ezért a Be. 615. § (2) bekezdés b) pont 2. fordulatának megfelelően formálisan (látszólagosan) fennáll a másodfellebbezés lehetősége.

[25] A másodfokú bíróság a IV. r. vádlottal szemben a rongálás vétsége miatt indult büntetőeljárást a Be. 567. § (2) bekezdés b) pontja alapján azért szüntette meg, mert a magánindítvány hiányzik, és az - mivel a felhívott III. r. vádlott nem terjesztette elő - nem volt pótolható.

[26] A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [Be. 615. § (3) bek.].

[27] A jelen ügyben az ellentétes döntés mégsem sérelmezhető.

[28] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által korrigált tényállás lényege a következő. Az I. r. és IV. r. vádlottak között nézeteltérés alakult ki, egymáshoz élet és testi épség elleni fenyegetéseket intéztek. A IV. r. vádlott a vitájuk rendezésére hívta fel az I. r. vádlottat. Egyfelől a III. r. vádlott tulajdonát képező személygépkocsival érkező I-III. r. vádlott, másfelől a IV. r. vádlott között zajlott le az esemény. Az I. r. vádlott az általa vezetett személygépkocsit az IV. r. vádlott felé kormányozta. A jármű elől kitérő IV. r. vádlott egy ütleggel ráütött az első és a hátsó szélvédőre, amivel 79 670 forint kárt okozott. A járműből kiszálló I-III. r. vádlott a menekülés közben eleső IV. r. vádlottat beérték, őt az I. r. vádlott a IV. r. vádlott elejtett ütlegével, a II. r. vádlott a magával vitt ütleggel ütlegelte, míg a III. r. vádlott fejen rúgta.

[29] A IV. r. vádlott bűnössége garázdaság bűntettében lett megállapítva.

[30] A 34. BK vélemény alapján valóságos alaki bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé.

[31] Az ismertetett tényállásból egyértelmű, hogy a IV. r. vádlott cselekménye azonos helyen, azonos időben megvalósított egyetlen cselekmény. A Btk. 339. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) és d) pontja szerinti garázdaság bűntette három évig, míg a Btk. 371. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja szerinti rongálás vétsége egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[32] Ugyanakkor a rongálás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója (Btk. 382. § második ford.). A III. r. vádlott mint hozzátartozó azonban nem terjesztett elő magánindítványt. A magánindítvány hiánya pedig a büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza [Btk. 30. § a) pont].

[33] A másodfokú bíróság tehát mindössze azt állapította meg, hogy a garázdaság bűntette mellett kizárólag a magánindítvány hiánya miatt nincs helye a rongálás vétsége megállapíthatóságának.

[34] A IV. r. vádlott egyetlen cselekményét tehát a bíróságok egyaránt elbírálták, ily módon egyedül a valóságos alaki halmazat megállapíthatósága kérdésében volt közöttük eltérés, ám nincs eltérő döntés a IV. r. vádlott bűnössége kapcsán.

[35] Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság ítéletének nincs is olyan rendelkezése vagy része, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [Be. 615. § (3) bek. b) pont].

[36] A Be. 615. § (5) bekezdése - nyilvánvalóan az egyértelműsítés végett - rögzíti, hogy a másodfokú bíróság ítéletének a (3) bekezdésben meghatározottakon kívüli rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek.

[37] Kétségtelen, hogy a másodfokú bíróság a rongálás vétségét érintő büntetőeljárást megszüntető rendelkezésével szemben tévesen biztosította a fellebbezés lehetőségét. A bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog - ha azzal élnek is - nem jelent felülbírálati kötelezettséget (BH 2011.276.II.). Ennek indoka, hogy maga a törvény határozza meg a fellebbezési jog kereteit.

[38] A másodfokú bíróságnak a IV. r. vádlott törvényben kizárt fellebbezését el kellett volna utasítania [Be. 588. § (1) bek. első mondat első ford.]. Erre nyilvánvalóan azért nem került sor, mert álláspontja szerint a fellebbezésnek helye van.

[39] A másodfokú bíróság mulasztását pótolva a Kúria mint harmadfokú bíróság utasította el a IV. r. vádlott törvényben kizárt fellebbezését [Be. 597. § (1) bek.].

[40] A kifejtettek alapján a Kúria a IV. r. vádlott törvényben kizárt fellebbezését elutasította.

(Kúria Bhar. I. 995/2019.)

[1] A törvényszék a 2018. június 7. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és 1 rendbeli rongálás vétségében [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt - 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a (szabadságvesztés)-büntetés háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[3] Az elsőfokú ítélet rendelkezett járulékos kérdésekről is.

[4] A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2019. február 5. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében megváltoztatta: a rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt indult büntetőeljárást megszüntette és mellőzte a halmazati büntetésre utalást. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében azzal hagyta helyben, hogy a terhére megállapított bűncselekmény megnevezése és jogszabályai alapja helyesen: társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezésből mellőzte a legkevesebb három hónap kitöltésére utalást.

[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal helyesbítette, hogy a IV. r. vádlott a III. r. vádlott személygépkocsijának első és hátsó szélvédőüvegét betörte, de a III. r. vádlott hatályos magánindítványt nem terjesztett elő a IV. r. vádlottal szemben.

[6] A III. r. és a IV. r. vádlott viszont testvérek, azaz hozzátartozók [Btk. 459. § (1) bek. 14. pont c) alpont], márpedig a rongálás vétsége (Btk. 371. §) csak magánindítványra büntethető [Btk. 382. § 2. fordulat], tehát e bűncselekmény kapcsán az eljárás lefolytatásának törvényes akadálya van.

[7] Egyébiránt a másodfokú bíróság felhívta a III. r. vádlottat a magánindítvány előterjesztésének lehetőségére, de ő azt a törvényes határidőn belül (sem) terjesztette elő.

[8] Mindezek miatt szüntette meg a IV. r. vádlottal szemben indult büntetőeljárást a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 567. § (2) bekezdés b) pontja alapján.

[9] A másodfokú ítélet tartalmazta, hogy azzal szemben a büntetőeljárás megszüntetése, továbbá az ezzel összefüggő ítéleti rendelkezés miatt az ügyész és a IV. r. vádlott védője fellebbezését nyomban bejelentheti vagy erre három munkanapot tarthat fenn, míg a IV. r. vádlott a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezéssel élhet.

[10] A nyilvános ülésen az ügyész és a IV. r. vádlott védője jelen volt, míg azon a IV. r. vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Az arra jogosultak közül kizárólag a más ügyben fogvatartott IV. r. vádlott fellebbezett kézbesítési íven, indokolás nélkül.

[11] A Legfőbb Ügyészség a IV. r. vádlott másodfellebbezését a törvényben kizártnak találta.

[12] Nem vitatható, hogy formálisan a másodfokú bíróság részben eltérő döntést hozott, amikor a rongálás vétsége miatt az eljárást megszüntette.

[13] A garázdaság és a rongálás között alaki bűnhalmazat létesül, ha az elkövető a garázda, erőszakos cselekményével a garázdaság és a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja.

[14] A IV. r. vádlott a rongálás vétségével időben egybeesve, ugyanazon tevékenységével tanúsította az erőszakos, garázda magatartást. Így az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített és irányadónak tekintett tényállás a IV. r. vádlott egyetlen cselekményét tartalmazza, amelynek elbírálása már az elsőfokú bíróság részéről maradéktalanul megtörtént, különbség annak jogi megítélése terén van. A vádlott terhére megállapított bűncselekmények egymással alaki halmazatot alkotnak, azonban mint a másodfokú bíróság megállapította, rongálás vétsége miatt az eljárás lefolytatásának törvényes akadálya van.

[15] Ha a bíróság a törvényes vád alapján eljárva megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekményt a terhelt elkövette, annak eldöntése, hogy a tényállás szerinti egyetlen cselekmény több törvényi tényállást is kimerített-e, és így a terhelt terhére megállapítható-e az alaki halmazat, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítésről szóló állásfoglalást jelenti (3/2007. BJE határozat).

[16] A másodfokú bíróság döntése így valójában nem eltérő büntetőjogi felelősséget megállapító, hanem a vádlott terhére megállapított bűncselekmény tekintetében az eljárás lefolytatásához szükséges feltétel hiányának megállapításáról való rendelkezés.

[17] Miután pedig a másodfokú bíróság az alaki halmazatra tekintettel a bűnösség kérdésében nem foglalt eltérően állást az elsőfokú bírósághoz képest, annak ellenére, hogy a változtatás érdemi, az nem minősül olyannak, amely a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja alapján megnyitná a harmadfokú eljárás lehetőségét.

[18] Ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor fellebbezési lehetőséget biztosított a másodfokú határozat ellen, a fellebbezést mint törvényben kizártat a másodfokú bíróságnak el kellett volna utasítania.

[19] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a tévesen biztosított fellebbezési jog nem nyitja meg a lehetőséget a fellebbviteli eljárásra, a fellebbezés elutasításának van helye (BH 2011.276.).

[20] A Legfőbb Ügyészség indítványozta a IV. r. vádlott másodfellebbezésének tanácsülésen történő elutasítását, és a Be. 458. § (2) bekezdés d) pontja alapján annak megállapítását, hogy az elutasítás napján a másodfokú bíróság ítélete a IV. r. vádlott tekintetében jogerős és végrehajtható.

[21] A IV. r. vádlott fellebbezése a törvényben kizárt.

[22] A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség indokaival.

[23] A Be. 615. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A (2) bekezdés szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság b) az első fokon elítélt vádlottal szemben a büntetőeljárást megszüntette.

[24] Az elsőfokú bíróság a IV. r. vádlott bűnösségét állapította meg a rongálás vétségében. A másodfokú bíróság viszont az első fokon elítélt IV. r. vádlottal szemben a rongálás vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A két döntés tehát nyilvánvalóan egymással ellentétes. Ezért a Be. 615. § (2) bekezdés b) pont 2. fordulatának megfelelően formálisan (látszólagosan) fennáll a másodfellebbezés lehetősége.

[25] A másodfokú bíróság a IV. r. vádlottal szemben a rongálás vétsége miatt indult büntetőeljárást a Be. 567. § (2) bekezdés b) pontja alapján azért szüntette meg, mert a magánindítvány hiányzik, és az - mivel a felhívott III. r. vádlott nem terjesztette elő - nem volt pótolható.

[26] A másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [Be. 615. § (3) bek.].

[27] A jelen ügyben az ellentétes döntés mégsem sérelmezhető.

[28] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által korrigált tényállás lényege a következő. Az I. r. és IV. r. vádlottak között nézeteltérés alakult ki, egymáshoz élet és testi épség elleni fenyegetéseket intéztek. A IV. r. vádlott a vitájuk rendezésére hívta fel az I. r. vádlottat. Egyfelől a III. r. vádlott tulajdonát képező személygépkocsival érkező I-III. r. vádlott, másfelől a IV. r. vádlott között zajlott le az esemény. Az I. r. vádlott az általa vezetett személygépkocsit az IV. r. vádlott felé kormányozta. A jármű elől kitérő IV. r. vádlott egy ütleggel ráütött az első és a hátsó szélvédőre, amivel 79 670 forint kárt okozott. A járműből kiszálló I-III. r. vádlott a menekülés közben eleső IV. r. vádlottat beérték, őt az I. r. vádlott a IV. r. vádlott elejtett ütlegével, a II. r. vádlott a magával vitt ütleggel ütlegelte, míg a III. r. vádlott fejen rúgta.

[29] A IV. r. vádlott bűnössége garázdaság bűntettében lett megállapítva.

[30] A 34. BK vélemény alapján valóságos alaki bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a garázdaság, valamint a testi sértés vagy a rongálás törvényi tényállását is megvalósítja, feltéve, hogy a testi sértés vagy a rongálás törvényi büntetési tétele nem súlyosabb, mint a garázdaságé.

[31] Az ismertetett tényállásból egyértelmű, hogy a IV. r. vádlott cselekménye azonos helyen, azonos időben megvalósított egyetlen cselekmény. A Btk. 339. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) és d) pontja szerinti garázdaság bűntette három évig, míg a Btk. 371. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja szerinti rongálás vétsége egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[32] Ugyanakkor a rongálás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója (Btk. 382. § második ford.). A III. r. vádlott mint hozzátartozó azonban nem terjesztett elő magánindítványt. A magánindítvány hiánya pedig a büntetőjogi felelősségre vonást akadályozza [Btk. 30. § a) pont].

[33] A másodfokú bíróság tehát mindössze azt állapította meg, hogy a garázdaság bűntette mellett kizárólag a magánindítvány hiánya miatt nincs helye a rongálás vétsége megállapíthatóságának.

[34] A IV. r. vádlott egyetlen cselekményét tehát a bíróságok egyaránt elbírálták, ily módon egyedül a valóságos alaki halmazat megállapíthatósága kérdésében volt közöttük eltérés, ám nincs eltérő döntés a IV. r. vádlott bűnössége kapcsán.

[35] Ezt meghaladóan a másodfokú bíróság ítéletének nincs is olyan rendelkezése vagy része, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [Be. 615. § (3) bek. b) pont].

[36] A Be. 615. § (5) bekezdése - nyilvánvalóan az egyértelműsítés végett - rögzíti, hogy a másodfokú bíróság ítéletének a (3) bekezdésben meghatározottakon kívüli rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek.

[37] Kétségtelen, hogy a másodfokú bíróság a rongálás vétségét érintő büntetőeljárást megszüntető rendelkezésével szemben tévesen biztosította a fellebbezés lehetőségét. A bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog - ha azzal élnek is - nem jelent felülbírálati kötelezettséget (BH 2011.276.II.). Ennek indoka, hogy maga a törvény határozza meg a fellebbezési jog kereteit.

[38] A másodfokú bíróságnak a IV. r. vádlott törvényben kizárt fellebbezését el kellett volna utasítania [Be. 588. § (1) bek. első mondat első ford.]. Erre nyilvánvalóan azért nem került sor, mert álláspontja szerint a fellebbezésnek helye van.

[39] A másodfokú bíróság mulasztását pótolva a Kúria mint harmadfokú bíróság utasította el a IV. r. vádlott törvényben kizárt fellebbezését [Be. 597. § (1) bek.].

[40] A kifejtettek alapján a Kúria a IV. r. vádlott törvényben kizárt fellebbezését elutasította.

(Kúria Bhar. I. 995/2019.)