BH 2012.4.89

A városi bíróság ítéletével a terheltet a Btk. 317. § (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében mondta ki bűnösnek. Ezért őt egy évi, végrehajtásában kétévi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, és kötelezte a magánfél részére hatmillió forint kártérítés és kamatai megfizetésére.

A bűnpártolás vétsége miatt emelt vád alól a terheltet felmentette.

A sikkasztás vádja alóli felmentés érdekében bejelentett védelmi fellebbezéseket elbírálva a megyei bíróság végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős ítélet történeti tényállásának lényege a következő:

A sértett S.-O. Kft. tulajdonában állt egy BMW típusú, 25 millió forint értékű személygépkocsi, amelyet a kft. résztulajdonosa, és ügyvezetője, Cs. I. használt. I. E. néhai házastársa szintén résztulajdonosa volt a kft.-nek; halála után a cég 40%-át az ő kiskorú gyermeke örökölte, I. E. a kft. telephelyére rendszeresen bejárt, ahhoz kulccsal rendelkezett.

2008. május 22-én Cs. I. 11 óra 30 perc körül érkezett meg a gépkocsival a kft. telephelyére, ahol a járművet leállította, lezárta és bement az irodába. Oda érkezett I. E. is.

12 óra 15 perc és 12 óra 40 perc közötti időben ismeretlen személy a BMW gépkocsit a Kft. irodájában elhelyezett és ismeretlen személy által már korábban ellopott indítókulcs használatával a kft. iroda helyisége elől elvitte.

A terhelt, aki a kft. alkalmazásában állt, és a cég által forgalmazott termékek értékesítését végezte, ezen a napon gépjárművel a telephelytől távol eső városokban tartózkodott.

A gépkocsi "ellopását" észlelve I. E. jelezte ezt Cs. I.-nek és közölte vele, hogy a terhelt rendelkezik olyan ismerősökkel, akik segíteni tudnak a gépkocsi töredék áron történő visszavásárlásában. Ehhez Cs. I. elvi hozzájárulását adta, ugyanakkor a gépkocsi eltulajdonítását bejelentette a rendőrségnek; a nyomozók 13 óra 45 perctől 15 óráig helyszíni szemlét tartottak a telephelyen. A helyszíni szemle ideje alatt I. E. és a terhelt között, majd a terhelt és az ismeretlenül maradt "közvetítő" között több telefonhívásra került sor, melynek végén a terhelt azt közölte, hogy az elkövetők hatmillió forintért hajlandók a gépkocsit visszaadni. Cs. I. erről telefonon személyesen is beszélt a terhelttel. Ennek során hozzájárult a gépkocsi hatmillió forintért történő visszavásárlásához, egyben megbízta a terheltet az ügylet lebonyolításával, kijelentve: "Jó, menjen! Inkább bukok hatmilliót, mint huszonhatot".

A terhelt ekkor megkérdezte, ennyi készpénz rendelkezésre áll-e, mire Cs. I. azt a választ adta, hogy a kft. páncélszekrényéből azt kiveszi, és a magánvagyonából visszapótolja. A terhelt közölte, a gépkocsit "nem kispályások" lopták el, s felhívta az ügyvezető figyelmét, a rendőrségnek a visszavásárlásról ne tegyen említést, mert akkor az ügylet meghiúsul.

A helyszíni szemle befejezése után Cs. I. a rendőrkapitányságra ment, ahol tanúként hallgatták ki, telefonja kikapcsolt állapotban volt, ezen nem volt elérhető. Kihallgatása után is a rendőrség épületében tartózkodott.

A terhelt 18 óra 30 perc körül érkezett meg a telephelyre, és az ott jelenlévőket arról tájékoztatta, hogy a visszavásárlást még az este folyamán le kell bonyolítani, mert később nem lesz rá lehetőség.

A kft. széfjének kulcsa ugyanis Cs. I.-nél volt, de I. E.-nek eszébe jutott, hogy néhai házastársának is volt kulcsa a széfhez. Ezért azt a lakásáról a terhelttel együtt a telephelyre vitték, ahol I. E. a széfet kinyitotta, abból kivett hatmillió forintot, amit a terheltnek átadott.

A terheltet egy ismerőse P.-re fuvarozta, ahol egy telefonfülkéből telefonon felhívta a "közvetítőt", aki tájékoztatta, hogy a gépkocsi P.-n a K. út 45. szám előtt áll lezárt állapotban, és bal hátsó gumiabroncsán van az indítókulcs elhelyezve.

A megjelölt helyen a terhelt megtalálta a gépkocsit és a kulcsot magához vette. Ezután ismét felhívta a "közvetítőt", aki közölte, hogy a pénzt hol, kinek kell átadnia. Időközben S. A. 20 óra 30 perc körüli időben a rendőrkapitányság épületében elmondta Cs. I.-nek, hogy a terhelt hatmillió forinttal P.-re ment a gépkocsit visszaszerezni.

20 óra 53 perckor Cs. I. mobiltelefonon felhívta a terheltet és indulatosan számon kérte tőle, hogy a távollétében miért vitte el a készpénzt.

A terhelt ebben az időpontban már az indítókulcs birtokában volt, de a pénzt még nem adta át. Erről Cs. I.-t is tájékoztatta. Cs. I. ekkor megtiltotta, hogy a pénzt a távollétében átadja. Ennek ellenére a beszélgetésük után a terhelt a "közvetítő" által megjelölt helyre ment és ott egy ismeretlenül maradt személynek a hatmillió forintot "vételárként" odaadta.

Időközben - a terhelt felhívására - ugyancsak ismeretlenül maradt személy értesítette a rendőrséget a gépkocsi feltalálási helyéről; azt 21 óra 15 perctől már az akciócsoport munkatársai megfigyeléssel biztosították.

A gépkocsit a szemle lefolytatása után a rendőrség a kft. képviselőjének kiadta, azonban a hatmillió forint kár nem térült meg; amelyre nézve Cs. I. polgári jogi igényét előterjesztette.

A jogerős ítéleteknek a sikkasztás bűntettében történt bűnösséget megállapító rendelkezése ellen, a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból, a terhelt felmentése, és a polgári jogi igény elutasítása érdekében a védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint a büntetőjogi felelősség megállapítása anyagi jogi szabályt sért, mert a terhelti magatartás nem felel meg a sikkasztás törvényi tényállásának. A Btk. 317. § (1) bekezdésének II. fordulatában meghatározott "sajátjakénti rendelkezés" elkövetési magatartás fogalmán - amelyet az eljárt bíróságok a terheltnek felróttak - a HGY 2006. évi 1394. számú elvi határozatban kifejtettek szerint olyan elkövetési magatartások értendők, amikor az elkövető a rendelkezési jogot szándékosan jogellenesen, a sértett hátrányára gyakorolja, és a rendelkezés az elkövetőnek vagyoni természetű előnyt biztosít.

Ebből következően az a magatartás, amelyből a dolgot őrző személynek semmiféle vagyoni előnye, haszna nem származik, s ténylegesen nem éri vagyoni hátrány a megbízót sem, a megbízó hozzájárulásának hiányában sem tekinthető jogellenes rendelkezésnek, ezért a sikkasztás megállapítására nem alkalmas.

Az ítélet szerint a sértett a beleegyezését adta a visszavásárláshoz és megbízta a terheltet az ügylet lebonyolításával. A terhelt az önvallomásában és az eljárás későbbi szakaszában is következetesen állította, hogy a sértett utasításának a megváltoztatására már azután került sor, hogy az összeget átadta az ismeretlen személyeknek, tehát a megbízást már teljesítette. Ezt a nyilatkozatát számos más körülmény is alátámasztotta, így pl. teljesen életszerűtlen, hogy az indítókulcsot már azt megelőzően megszerezte, hogy a pénzt átadta volna.

Azonban a bíróságoknak még ez a vitatott megállapítása sem alapozza meg a terhelt büntetőjogi felelősségét. Amennyiben ugyanis a sértett hívásakor az indítókulcs már a terheltnél volt, de a pénz még nem került átadásra, úgy a terhelt már nem volt abban a helyzetben, hogy a pénz kifizetését az elkövető részére megtagadja, mert ekkor már nem volt elvárható tőle, hogy életét, testi épségét kockáztassa, hiszen köztudomású tény, hogy az átadás megtagadása ilyen veszéllyel járt volna. Ezért magatartása bűncselekményt nem valósított meg. Bűncselekmény csak olyan cselekmény lehet, amely tényállásszerű, társadalomra veszélyes és bűnös is. A terhelti cselekményből viszont az utóbbi kettő hiányzik.

A terhelt csupán segíteni szeretett volna a sértettnek. A pénz átadásával vagyoni hátrány nem érte a kft.-t, abból csak előnye származott; a terhelt a vagyoni hátrány enyhítésében működött közre, s abból a saját maga számára vagyoni előnyt nem biztosított.

Mindezekre figyelemmel a terheltnek a sikkasztás vádja alóli felmentését és a polgári jogi igény elutasítását kérte.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában arra utalva, hogy az indítvány a tényállást támadja, annak mint törvényben kizártnak az elutasítását indítványozta.

Ugyanakkor jelezte azt az álláspontját is, hogy az irányadó tényállás alapján a sikkasztás valamennyi törvényi tényállási eleme megállapítható. (BF 1754/2011.)

A Legfelsőbb Bíróság nyilvános ülésén a védő a felülvizsgálati indítványt az írásbelivel egyezően indokolta.

A legfőbb ügyész képviselője álláspontját azzal indokolta, hogy az indítvány valamennyi érvét a terheltnek az el nem fogadott védekezésére alapozta, ekként az a törvénynél fogva kizárt.

A védői érvekkel érdemben sem értett egyet.

Jogi megítélése szerint a terhelt a kft. tulajdonát képező pénzösszeget a rendelkezésre jogosult kifejezett tiltása ellenére adta át, ami jogellenes magatartás. A sikkasztás törvényi tényállásának a vagyoni előny nem tényállási eleme, a sértettet viszont több millió forintos kár érte, a cselekmény tehát tényállásszerű.

A terhelt a védőjéhez csatlakozva szintén a felmentését kérte.

A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, érdemben pedig nem megalapozott.

Annak elbírálására a Legfelsőbb Bíróság a Be. 425. §-a szerint nyilvános ülést tűzött ki, mivel az indítványozó - az indokokból megítélhetően - az irányadó tényállást elfogadva is támadta a jogerős ítéletet éspedig felülvizsgálati okból, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapozva.

Tartalmilag azt így ítélte meg a Legfőbb Ügyészség is, mert bár az írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványnak mint törvényben kizártnak az elutasítására tett indítványt, mégis kitért arra, azt érdemben mely okokból nem tartja helytállónak.

Mindemellett a legfőbb ügyészi indítvány helyesen fejtette ki, hogy az indítványozó az érveit részben eltérő tényállásra (pl. már az ügylet lebonyolítása után tiltotta meg a sértett a pénz átadását, a terhelt élete, testi épsége veszélyben volt) alapozta, ezért az a vonatkozó hivatkozásait tekintve a törvényben kizárt volt.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegéből következően ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás kötelezően irányadó, a tényállás felülvizsgálati indítványban nem támadható [Be. 423. § (1) bekezdése].

Az itt idézett eljárási szabályhoz nemcsak az indítvány előterjesztője, hanem a Legfelsőbb Bíróság is kötve van, azt tehát, hogy valamely ügyben törvénysértő-e a bűnösség megállapítása, kizárólag a támadott ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja.

Ezért az indítvány azon jogi okfejtésével, amelyek a terheltnek az elvetett védekezésén alapultak, a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott.

Jóllehet a jogerős ítéleti tényállás több tekintetben is életszerűtlen, (pl. hogy a visszavásárlási összeg átadása előtt a gépkocsitolvaj a terhelt rendelkezésére bocsátotta a gépkocsit) a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot kizárólag erre alapozhatta.

Az irányadó tényállást tekintve nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor arra a megállapításra jutottak, hogy a terhelt a rábízott hatmillió forinttal sajátjaként rendelkezett, és a sikkasztás törvényi tényállási elemeit maradéktalanul megvalósította.

A jogerős tényállás azt tartalmazza, hogy a sértett kft. jogi képviselője, mint megbízó és a terhelt között szóbeli megbízás alapján megbízási jogviszony létesült. A törvény azt nem tiltja, hogy a tulajdonos az ellopott dolgot a tolvajtól úgy szerezze vissza, hogy visszaszolgáltatásért ellenszolgáltatást teljesít. Tehát a megbízás nem ütközött jogszabályba, nem semmis. Más kérdés, hogy miután a lopás tulajdonszerzést nem eredményez, a teljesítés jogalap nélküli gazdagodás, így utóbb visszakövetelhető. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a Ptk. szabályai értelmében a megbízott a megbízó érdekeinek a szem előtt tartásával köteles eljárni. A megbízott a szakszerűtlen, a megbízó érdekeit sértő utasításra köteles a megbízó figyelmét felhívni, de ha azt a megbízó fenntartja, köteles az utasítását teljesíteni.

Az irányadó tények szerint a sértett képviselője az indítókulcs birtokában lévő terheltnek telefonon kifejezetten megtiltotta, hogy az ügylet lebonyolítása céljából rábízott összeget a távollétében átadja annak a személynek, aki a gépkocsi visszaszolgáltatásában közreműködött (s akinek a személyét a terhelt a büntetőeljárásban sem tárta fel).

A terhelt a megbízó akarata (utasítása) ellenére a megjelölt helyre ment, és ott egy ugyancsak ismeretlenül maradt személynek a nála lévő összeget átadta.

Azzal, hogy a visszavásárlási árat a tiltás ellenére kifizette, olyan rendelkezést tett a reá bízott dologgal, amit jogszerűen csak a tulajdonos (illetve annak képviselője) tehetett volna. Márpedig az ilyen rendelkezés a rábízott dologgal jogszerűtlen, sajátjakénti rendelkezés.

Az adott - a terhelt által telefonon közölt - szituációban a sértetti képviselő ragaszkodása a pénz jelenlétében történő átadásához logikus, és érthető utasítás volt. Ezzel a kikötéssel annak a kockázatát kívánta elkerülni, hogy a távollétében történő kifizetés esetén ne érje további vagyoni hátrány azáltal, hogy még a több millió forintját is elveszti. Számára a tolvaj személye ismeretlen volt, és semmi garanciát nem látott arra sem, hogy esetleg a hatmillió forintot a terhelt nem a maga számára tartja meg (eltulajdonítja).

Ez okból és a tolvajok, illetőleg a "közvetítő" személyének a fel nem fedése miatt a terhelt alappal nem hivatkozhat arra, hogy a pénzátadás megtagadása esetén életveszélytől, bántalmazástól tarthatott volna. Ehhez minimálisan annak feltárása lett volna szükséges, hogy ki a "közvetítő".

Helyesen fejtette ki az elsőfokú bíróság, miszerint a sikkasztás bűncselekményének nem törvényi tényállási eleme, hogy a sajátjakénti rendelkezéssel az elkövető a maga számára vagyoni hasznot szerezzen.

Következésképpen a nem saját haszonszerzésre történő hivatkozás, mint a bűnösséget kizáró körülmény nem foghat helyt.

Ugyanekkor miután (a megbízás folytán) a sértetti kft. birtoka a tulajdonában lévő gépkocsin helyreállt - az indítókulcs és a gépkocsi is a megbízott terhelt birtokába került - a hatmillió forint ezt követő kifizetésével a sértett károsodott, vagyoni hátrányt szenvedett.

Erre az összegre ugyanis a tolvaj jogszerű igényt nem támaszthatott, mert ellenszolgáltatásként olyan dolgot adott (a lopott gépkocsit) amelynek nem ő, hanem a sértett a tulajdonosa.

Az indítvány indokaival szemben tehát a terhelti magatartás a kft. számára nemhogy előnyt biztosított volna, hanem annak a vagyoni érdekeit kifejezetten sértette, hiszen annak következményeként a gazdasági társaság vagyona ténylegesen több millió forinttal csökkent. Erre figyelemmel pedig az indítványban megjelölt elvi határozatban kifejtettek (HGY 2006/1394. számú eseti döntés) sem voltak a védői érvek megerősítésére alkalmasak.

A terhelt a magatartásának jogellenességét felismerte. Tudta, hogy a sértetti képviselő a pénz átadását a személyes jelenléte nélkül megtiltotta, és tisztában volt azzal is, hogy a jogtalanul eltulajdonított gépkocsi visszaszolgáltatásáért jogszerűen pénzt a sértettől senki nem követelhet.

Mindezekre figyelemmel nem sértettek anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt bűnösségét a sikkasztás bűntettében megállapították.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt; a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a hatályukban fenntartotta.

E végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, felülvizsgálatát a Be. 416. § (4) bekezdésének b) pontja kizárja.

Az ismételt felülvizsgálati indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §-ának (3) és 421. §-ának (3) bekezdésén alapszik.

(Legf. Bír. Bfv. I. 561/2011.)