BH 2012.6.146

II. Az üzletszerű elkövetés nem szükségszerűen feltételezi a saját vagyon gyarapítására törekvést; megállapítható akkor is, ha más vagy mások jogtalan haszonszerzése érdekében követnek el ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményeket [Btk. 137. § 9. pont].

III. Az üzletszerű elkövetés nem teremt bűncselekményegységet; a bűncselekménynek minősülő önálló részcselekmények folytatólagosságának törvényi egységét azonban nem zárja ki [Btk. 12. § (2) bek.].

A megyei bíróság ítéletével a terheltet a Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontjára tekintettel a (7) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért két év hat hónap börtönre, valamint három év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet ellen a kiszabott büntetés súlyosítását célzó ügyészi fellebbezést, valamint a felmentés végett bejelentett védelmi fellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a bűncselekmény megnevezésének pontosítása mellett [a bűncselekményt a Btk. 317. § (1) bekezdés II. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel a (7) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének nevezte meg] annyiban változtatta meg, hogy a börtönbüntetés tartamát három év hat hónapra súlyosította.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapított és a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített tényállás lényege a következő:

Az agrármérnök szakképzettségű terhelt az A. Kft. ügyvezetőjeként 1993. július 24-én traktorok viszonteladókénti forgalmazására szerződést kötött a finnországi székhelyű V. Inc. céggel. Szerződés szerint a terhelt által irányított kft. mint forgalmazó saját néven és számlájára megvásárolja, majd eladja a finn cég által gyártott traktorokat. A traktorok eladását követő 30 napon belül kellett a traktorok ellenértékét kifizetnie. A szerződés alapján a gyártó a tulajdonjogát a kft. által forgalmazott traktorokon a vételár teljes kifizetéséig fenntartotta. A szerződéses kapcsolat keretében a később leszállított traktorok a vevő megrendelésére készültek el.

2003. évre a terhelt által képviselt kft. működésében gazdasági nehézségek jelentkeztek, a kft. a V. cég felé a traktorok forgalmazásával kapcsolatban 900 000 eurót meghaladó tartozást halmozott fel. Erre tekintettel a V. Inc. - a korábbi gyakorlattól eltérően - a vevők által megrendelt traktorokat csak azt követően szállította a forgalmazó kft.-nek, miután az a vételárat előzetesen kifizette.

A V. Inc. az általa gyártott traktorokat Magyarországon különböző szakipari, mezőgazdasági kiállításokon is bemutatta. Az itt bemutatott traktorok részben vevői megrendelés alapján legyártott, részben pedig kifejezetten a bemutató céljából Magyarországra beszállított traktorok voltak. A bemutató céljára beszállított traktorok ún. pro­forma számlával, A.T.A. igazolvány mellett, vámhatósági nyilvántartásba vétellel érkeztek be. A bemutató céljára beszállított traktorokról kiállított proforma számla rögzítette a traktorok értékét, továbbá azt is, hogy a V. Inc. cég a traktorokon a tulajdonjogát - azok esetleges értékesítése esetén - a vételár kifizetéséig fenntartja. Ezeket a traktorokat ezekkel az okmányokkal Magyarországon értékesíteni nem is lehetett, amennyiben azokat értékesíteni kívánták, úgy megelőzően le kellett folytatni a vámeljárást.

Bár az A. Kft. a traktorok belföldi értékesítését területi képviselők hálózatán keresztül végezte, a megrendelések teljesítéséről, az érvényesített eladási árról és a traktorok átadásáról minden esetben a terhelt döntött.

2003 nyarát követően a V. Inc. proforma számlával 11 traktort szállított Magyarországra különböző szakipari vásárokon történő kiállítás céljából. Ezeket a traktorokat a terhelt által képviselt cég kizárólag a gyártó előzetes értesítése és végleges számla alapján lefolytatott vámeljárást követően értékesíthette volna. Ennek ellenére az A. Kft. a terhelt előzetes hozzájárulásával, de a V. Inc. tudta és beleegyezése nélkül az alábbi 10 traktort értékesítette:

1.) 2003. augusztus 21-én B. G.-né gazdálkodó részére értékesítette a vámhivatalnál a 2003. augusztus 19-i dátummal 14 645 663 forintra kiállított proforma számlával nyilvántartásba vett T-180 típusú traktort. Ekkor került sor a traktor átadására is. A vevő részéről a traktor vételárának a kifizetése megtörtént.

A terhelt 2004. június 6. napján kezdeményezte ennek a traktornak a forgalomba helyezését. Az értékesítés megtörténtét követően a V. Inc. 2005. június 16. napján állította ki a számlát 56 641 euróra, ami ekkor 14 645 663 forintnak felelt meg.

2.) A V. Inc. 2003. december 2. napján szállított proforma számlával Magyarországra egy 81-50 Ht. típusú traktort, amelynek nyilvántartásba vétele a vámhivatalnál megtörtént. Ezt a traktort a terhelt B. A. gazdálkodó részére rendelte eladni, aki a megrendelését 2003 májusában már leadta, ezzel egyidejűleg 3 900 000 forint előleget ki is fizetett. A traktor átvétele 2003. december 5. napján a vevő részéről megtörtént, az átvételről készült jegyzőkönyv azt rögzítette, hogy a traktor átadása bemutatás, kipróbálás céljából történt. B. A. még a traktor átvételét megelőzően a traktor teljes vételárát kiegyenlítette. Ezt követően, csak 2004. június 2. napján kezdeményezte a terhelt által irányított kft. a traktor üzembe helyezését.

Erre a traktorra a V. Inc. sértett 2005. június 16-án a 11 016 730 forintnak megfelelő 41 049 euróról állított ki számlát és küldött meg a terhelt által irányított kft. részére.

3.) 2004. február 17-én proforma számlával került nyilvántartásba vételre Magyarországon egy, a V. Inc. által kiállításra megküldött T-180 típusú traktor, amelyet 2004. február 25-én a terhelt Cs. I. részére 20 625 000 forint vételárért értékesítette anélkül, hogy a végleges vámkezelés megtörtént volna és ehhez a szállító cég hozzájárult volna. A 2004. február 25. napján a traktor átadásáról jegyzőkönyv készült, amely szerint a traktor kipróbálás céljából került átadásra. A traktor végleges vámkezelése csak 2004. november 30-án történt meg. A vételár meg nem fizetett 15 625 000 forintot kitevő része a büntetőeljárás során 2005. december 20. napján került kiegyenlítésre, így a sértett kára megtérült.

4.) A V. Inc. által 2004. február 12. napján proforma számlával és vámhivatali nyilvántartásba vétellel Magyarországra szállított 855-HT típusú traktort a terhelt 2004. március 18-án D. J. részére értékesítette. A vevő a traktor átvételéig több részletben 14 000 000 forintot fizetett a terhelt által irányított kft. részére. A fennmaradó vételár rendezése lízing-konstrukcióban történt. A traktor 2004. március 26. napján kipróbálás, bemutatás céljára történő átadási jegyzőkönyvvel került a vevő birtokába. A traktor vámkezelése a belföldi forgalom számára csak 2004. július 5. napján történt meg.

A traktor értéke 15 894 705 forint volt, az erre vonatkozó számlát a V. Inc. 2005. június 16. napján állította ki.

5.) A proforma számlával 2004. február 17-én Magyarországra szállított és magyarországi nyilvántartásba vett T-160-as típusú traktort a terhelt a V. Inc. előzetes értesítése és tájékoztatása nélkül adta el G. L.-nek, aki a 21 millió forintot meghaladó vételárat 2004. október 7-ig részben önerőből, nagyobb részt pedig banki hitelből fedezte. A traktort csak 2004. november 30. napján vámkezelték a belföldi forgalom számára és december 2. napján helyezték forgalomba.

A V. Inc. 2005. június 16-án állította ki e traktorra nézve 14 016 161 forintra a számlát.

6.) A V. Inc. által 2003. augusztus 19. napján Magyarországra szállított, és 14 569 198 forint összegre kiállított proforma számlával vámhivatali nyilvántartásba vett T-180 típusú traktort a terhelt rendelkezésére a kft. H. M. részére értékesítette. Még a traktor Magyarországra érkezését megelőzően a vevő részére kiállította a bruttó 22 035 000 forintra vonatkozó eladási számlát, a vételárat a vevő 2003. szeptember 17. napjáig kiegyenlítette. A traktor vámkezelése 2004. június 2. napját követően történt meg.

A traktorra vonatkozó értékesítési számlát a V. Inc. 2005. június 16-án állította ki.

7.) A V. Inc. által 2004. február 17. napján Magyarországra szállított, és 6 311 887 forintnak megfelelő euró-összegre kiállított proforma számlával Magyarországon vámhatósági nyilvántartásba vett A-85 típusú traktort a terhelt 2004. március 23-án értékesítette M. J. részére. A traktor átadásakor a vevő a traktor vételárát megfizette.

A traktorra vonatkozó végleges számlát a V. Inc. 2005. június 16-án állította ki.

8.) A 2004. február 17. napján a V. Inc. által Magyarországra szállított 6750-HT típusú traktort 9 932 896 forint értékre kiállított proforma számla alapján a vámhatóság nyilvántartásba vette. Ezt a traktort 2004 augusztusában - már pontosan meg nem állapítható időpontban - a 2004. október 26. napjával keltezett és 14 800 000 forint + áfa vételárat tartalmazó adásvételi szerződéssel átadta M. J.-nek.

A traktor belföldi forgalom számára 2004. december 1-jén lett vámkezelve. A V. Inc. a traktorra nézve a számlát 2005. június 16-án állította ki.

9.) A 2004. február 17. napján Magyarországra szállított 6650-HI típusú traktorra 11 092 948 forintnak megfelelő euró összegre állított ki proforma számlát a V. Inc. A traktor vámhivatali nyilvántartásba került.

A traktort 2004. február 25-én - az AGRO-MASH kiállítást követően - a terhelt által irányított kft. a Gy. Mezőgazdasági Kft. részére értékesítette. A vevő a vételár pénzügyi rendezését használt eszközeinek beszámításával biztosította. A traktor átadásáról készült jegyzőkönyv kipróbálás céljára történt átadást rögzített, annak ellenére, hogy a felek szándéka tulajdonátruházásra irányult.

A traktor belföldi forgalom számára történt vámkezelé­sét a terhelt csak 2004. június 6-án kezdeményezte. A V. Inc. a traktorra vonatkozó számlát a terhelt által irányított kft. részére 2005. június 16-án állította ki.

10.) A V. Inc. 2004. február 12-én 12 337 938 forintnak megfelelő euró összegre kiállított proforma számlával szállította Magyarországra a 8550-HI típusú traktort, amely vámhatósági nyilvántartásba került.

Az AGRO-MASH kiállításon bemutatott traktort a kiállítást követően 2004. március 3-án értékesítette az A. Kft. Ekkor megtörtént a traktor átadása is. A traktor vételárából 2 957 250 forintot a vevő önerőként fizetett meg a terhelt kft.-je részére.

A traktor belföldi forgalom számára történő vámkezelé­­-sét a kft. csak 2004. november 30. napján kezdeményezte. A V. Inc. a traktorra 2005. február 10. napján állította ki a végleges számlát.

Az eljárt bíróságok a fenti 1-10. pontokban részletezett cselekményeket összegezve megállapították: a terhelt azzal, hogy a traktorok értékesítését, átadását engedélyezte, azokkal sajátjaként rendelkezett, s ezáltal a sértett V. Inc.-nek összesen 120 497 986 forint kárt okozott. Rögzítették azt is, hogy a terhelt a cselekményeket rendszeres haszonszerzésre törekedve követte el, és a fenti, bűncselekmények útján szerzett összeget a már tartósan veszteséges A. Kft. működésére fordította; az összkárból 26 539 625 forint térült meg.

Bár nem a tényállás körében, de tényként rögzítette a bíróság, azt is, hogy a terhelt az értékesített traktorokat a finn partnernek az értékesítést követően is raktáron levő készletként jelentette le.

A jogerős ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Érvei szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével értékelték az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét üzletszerűen elkövetettként, mivel a folytatólagosság egységébe foglalt bűncselekményeket a terhelt nem a saját vagy üzlettársai haszna, bűnöző életvitelük biztosítása érdekében, hanem az általa irányított kft. működésének biztosítása, talpra állítása érdekében követte el. A törvénysértő minősítés miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor. Kitért az indítvány arra is, hogy a folytatólagosság helytálló megállapítása mellett az üzletszerű elkövetési mód megállapítása a kétszeres értékelés tilalmába ütközik.

Sérelmezte azt is, hogy a büntetés kiszabása során nem a súlyuknak megfelelően értékelték az eljárt bíróságok a súlyosító és enyhítő körülményeket, és a törvénysértő minősítés mellett erre is visszavezethető az eltúlzottan súlyos büntetés.

A legfőbb ügyész az írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak és a támadott ítéletek hatályában fenntartását indítványozta.

Rámutatott arra, hogy az üzletszerűség megállapításának mindkét feltétele - tárgyi oldalon a hasonló vagy ugyanolyan jellegű bűncselekmények megvalósítása, alanyi oldalon pedig az ennek révén rendszeres haszonszerzésre törekvés - a cselekményben felismerhető; nem feltétele az üzletszerűség megállapításának az, hogy a bűncselekménnyel elért hasznot bűnözői életmód kialakításához használja fel az elkövető. Utalt arra is, minthogy az üzletszerűség a jelen esetben nem az alaptényállás eleme, hanem minősítő körülmény, ez a folytatólagosan elkövetett cselekmény üzletszerűen elkövetettkénti minősítését nem zárja ki.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat jogorvoslati jellegéből következik, hogy az azt megalapozó, a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okok köre jogértelmezéssel sem bővíthető. Önmagában tehát a törvényi büntetési tételkeretek között történt büntetéskiszabás nem lehet alapja a felülvizsgálatnak. Emiatt az indítványnak azokat az érveit, amelyek a jogi minősítés támadásától függetlenül, illetve ún. más anyagi jogszabálysértésre hivatkozás nélkül, az irányadó enyhítő és súlyosító körülmények téves értékelését állítva tartotta eltúlzottnak a terhelttel szemben kiszabott büntetést, a Kúria a felülvizsgálat során figyelmen kívül hagyta, miután erre alapítottan a felülvizsgálat a törvényben kizárt.

A felülvizsgálati indítvány egyéb részeiben a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozott, miszerint felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Az indítványozó azonban a terhelt bűnösségének megállapítását nem tette kifogás tárgyává, ezzel kapcsolatos anyagi jogi szabálysértésre nem is hivatkozott. Az indítvány tartalmát tekintve valójában a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjának I. fordulatán alapult; eszerint pedig akkor kerülhet sor felülvizsgálatra, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor.

Azt az indítványozó sem vitatta, hogy a terhelt jogszerűen került a finn cég tulajdonában levő és kiállítás céljára Magyarországra szállított traktorok birtokába, ezért a traktorok ránézve "rábízott idegen dologként" a sikkasztás bűncselekményének elkövetési tárgyai lehettek. Azt sem tette vitássá az indítvány, hogy ezekkel a traktorokkal a terhelt jogtalanul rendelkezett, és ezzel elkövette a Btk. 317. § (1) bekezdésében meghatározott sikkasztás bűncselekményét, továbbá a tényállásban felsorolt, a sikkasztás bűncselekményeként minősülő részcselekmények a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek megvalósulása folytán folytatólagosan elkövetett és az összegezett elkövetési érték szerint minősülő sikkasztás bűntetteként értékelendők.

A minősítés körében azonban az eljárt bíróságok tévedtek a részcselekmények elkövetési magatartásának törvényes meghatározását illetően. A tényállásban feltüntetett esetekben ugyanis a bűncselekmény nem sajátjaként rendelkezéssel [Btk. 317. § (1) bek. II. elkövetési fordulata], hanem a rábízott dolog jogtalan eltulajdonításával [Btk. 317. § (1) bek. I. elkövetési fordulata] valósult meg. Az ítélkezési gyakorlat töretlen abban [lásd: HGY 284.; BH 1984/390.; 2000/47.; 2009/100.], hogy a sikkasztás bűncselekménye esetén a sajátjaként rendelkezés a tulajdonost megillető jogosultságok időleges jogellenes elvonása. Sajátjaként rendelkezéssel a sikkasztás bűncselekménye akkor valósul meg, ha az elkövető a rábízott dologra nézve - a tulajdon végleges elvonásának szándékát nélkülöző - olyan, egyébként csak a tulajdonost megillető rendelkezést tesz, ami a tulajdonos rendelkezési jogát csak időlegesen sérti. Sajátjaként rendelkezés eszerint pl. a dolog birtokának időleges jogosulatlan átengedése, a dolog zálogba adása, vagy másként való megterhelése.

Azokban az esetekben, amikor az elkövető a rábízott idegen dologról - a tulajdon végleges elvonásának szándékával - úgy rendelkezik, hogy ezzel a tulajdonos a dolog feletti uralmát végérvényesen elveszti, a sikkasztás nem sajátjaként rendelkezéssel, hanem jogtalan eltulajdonítással valósul meg.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt a birtokába került traktorokat a tulajdonos engedélye nélkül eladta, majd azokat az értékesítést követően is, mint raktári készleten levőt jelentette a tulajdonosnak. Az eladás kereskedelmi forgalomban történt (a vevők tulajdont szereztek), ezért a tulajdonos végérvényesen elvesztette a traktorokon a tulajdonjogát. Egyértelműen következik ebből, hogy a terhelt a sikkasztás bűncselekményét a tényállásban felsorolt valamennyi esetben jogtalan eltulajdonítással valósította meg.

Az indítványozó álláspontjával szemben azonban az eljárt bíróságok helyesen minősítették a folytatólagos egységet alkotó részcselekményeket üzletszerűen elkövetettnek, tehát a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésébe ütköző sikkasztás a (2) bekezdés c) pontjára és a különösen nagy elkövetési értékre tekintettel a (7) bekezdés b) pontja szerint minősül.

Az egyes részcselekmények a traktorok eladásával befejezettek, ennélfogva az eladás révén befolyt vételár jogtalan haszon. Az értékesítések gyakoriságát tekintve alappal nem vitatható, hogy a terhelt ugyanolyan bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekedett. Az üzletszerűség ugyanis nem feltételez szükségszerűen saját vagyoni haszonszerzésre törekvést, megállapítja ezt a minősítő körülményt az ítélkezési gyakorlat akkor is, ha mások (pl. az elkövető által képviselt gazdasági társaság) jogtalan és rendszeres vagyongyarapodása érdekében követnek el többször ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményeket [HGY 1678.].

A Btk. 137. § 9. pontjában az üzletszerűség megállapításához szükséges ismérvek a történeti tényállásban hiánytalanul felismerhetők.

Közömbös az üzletszerűség szempontjából, hogy a terhelt az értékesítésből befolyt vételárat mire fordította. Így az üzletszerűség megállapítását nem zárja ki az sem, ha az eltulajdonítással keletkező jogtalan hasznot a terhelt a traktorok tulajdonosával szemben fennálló más, korábbi ügyletekből származó tartozásának részbeni kiegyenlítésére fordította.

Helytállóan utalt az indítványozó álláspontjával szemben a legfőbb ügyész arra, hogy az üzletszerűség megállapításának nem kizárólagos ismérve, mert nem törvényi előfeltétele a bűnöző életmódra berendezkedés. Az állandó bírói gyakorlat szerint abból, ha valaki a bűnöző életmódjának kialakítása, vagy rendszeres kiegészítő jövedelem érdekében követ el rendszeresen ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményeket, valóban alappal lehet következtetni az üzletszerűségre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez egyben szükségszerű feltétele is az ilyen következtetés levonásának; az üzletszerűség a bűnözői életmódra berendezkedés hiányában is megállapítható [BH 2006/6.].

Az üzletszerű elkövetés egyébként nem a sikkasztás alapeseti tényállásának eleme, következésképpen az üzletszerű elkövetés nem teremt bűncselekmény-egységet; a cselekmények számához igazodó rendbeliségű bűncselekményeknek a folytatólagosság egységeként történő értékelését - amint a jelen esetben - a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése rendeli el. Ekként pedig nincs alapja annak az indítványbeli hivatkozásnak, hogy a folytatólagosnak értékelt bűncselekmény üzletszerűen elkövetettkénti minősítése sérti az ugyanazon körülmény kétszeri értékelésének tilalmát.

A kifejtettek folytán anyagi jogszabálysértés nélkül minősítették az eljárt bíróságok a terhelt cselekményét. Miután a kiszabott büntetés a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkeretek között történt, a kiszabott büntetés arányosságának vizsgálatába - a Btk. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában írt együttes feltételek hiányában - a Kúria nem bocsátkozhatott.

Megjegyzi azonban, hogy a szóban lévő felülvizsgálati ok akkor sem valósulna meg, ha egyébként a cselekmény jogi minősítése az üzletszerű elkövetés jogszabálysértő megállapítása miatt tévesnek bizonyult volna. Ebben az esetben ugyanis a terhelt különösen nagy értékre elkövetett cselekménye a Btk. 317. §-a (6) bekezdésének a) pontja szerint két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel lenne büntetendő; következésképpen a középmértéket el nem érő tartamú szabadságvesztés ekkor sem lenne törvénysértően eltúlzott.

Miután a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. I. 1.469/2011.)