BH 2015.12.325

[1] A városi bíróság a 2012. június 12. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hitelsértés vétségében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 330. §]. Ezért őt 6 hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 200 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

[2] Az L. Lízing Zrt. sértett-magánfél képviseletében előterjesztett polgári jogi igényt elutasította.

[3] Elrendelte a T. Városi Bíróság 2007. szeptember 11. napján jogerős ítéletével adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt kiszabott 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés utólagos végrehajtását.

[4] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére téves minősítés miatt, a kiszabott büntetés súlyosítása végett, míg a terhelt és védője felmentésért jelentett be fellebbezést.

[5] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2012. no­vember 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta azzal, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekményt sikkasztás bűntettének [korábbi Btk. 317. § (1) bek., (5) bek. a) pont] minősítette. Ezért a terheltet 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte a közügyektől eltiltás mellékbüntetés érintetlenül hagyása mellett. Mellőzte a pénzmellékbüntetésre vonatkozó ítéleti rendelkezést. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[6] A városi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapított tényállásában a személyi körülmények összefoglalását követően a következőket rögzítette:

[7] A terhelt mint lízingbevevő 2008. október 6. napján pénzügyi lízingszerződést kötött az L. Zrt.-vel mint lízingbeadóval egy személygépkocsi vételárának finanszírozására.

[8] A szerződés szerint a gépjármű tulajdonjoga a szerződés teljes tartama - 100 havi futamidő - alatt a lízingbeadó tulajdonát képezte. A szerződés IV/3/d. pontja szerint a futamidő alatt a lízingbevevő jogosult a lízingtárgy kizárólagos és rendeltetésszerű használatára. A lízingbevevő a használati jogot csak időlegesen engedheti át harmadik személynek, de nem jogosult azt hitel fedezetéül biztosítékként, illetve zálogul lekötni. A lízingtárgy zár alá vétele, lefoglalás vagy azt érintő végrehajtási eljárás esetén köteles a lízingbeadót haladéktalanul értesíteni.

[9] A terhelt a személygépkocsit 2009. április 22. napján K. E.-nek jogosulatlanul a visszavétel lehetőségének ellenőrzése és biztosítása, illetve a pénzintézet hozzájárulása vagy tájékoztatása nélkül tartós használatra átadta, ily módon azt mind a saját ellenőrzése, mind a pénzintézet látóköréből kivonta, tudva, hogy a pénzintézet fedezetből való kielégítését ily módon meghiúsítja.

[10] Az eljárás tárgyát képező gépjármű id. K. E. birtokából 2009. június 1. és június 25. napja között ismeretlen időpontban és ismeretlen módon kikerült, majd 2009 decemberében Romániában foglalták le.

[11] A személygépkocsi forgalmi értéke 2009. április 22. napján 4 020 000 forint volt.

[12] A bűncselekménnyel okozott kár az eljárás során lefoglalással megtérült.

[13] A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel - az iratok tartalma alapján - annyiban pontosította, hogy a terhelt és K. E. a "kölcsönszerződés" megkötésekor megállapodtak abban, hogy az esedékessé váló lízingdíjrészletek megfizetését K. E. magára vállalja. Egy esetben, 2000. május 25. napján - ismeretlen személy általi befizetés útján - ez teljesítésre került. Mellőzte ugyanakkor a Törvényszék az elsőfokú ítéleti tényállásából azt a mondatrészt, hogy "a pénzintézet fedezetéből való kielégítését ily módon meghiúsítja". Emellett ugyanezen mondatrészt kiegészítette azzal, hogy ily módon sajátjaként rendelkezett vele.

[14] A jogi indokolás körében a másodfokú bíróság megállapította, hogy a lízingszerződés tárgyát képező gépkocsi nem a hitel fedezetéül szolgáló dolog volt, hiszen az nem került a terhelt tulajdonába, annak tulajdonosa a bűncselekmény elkövetésének időpontjában a sértett lízingcég volt. Az időleges átengedés definícióját a kizárólagos és rendeltetésszerű használat definíciójával összevetve, az időleges átengedés nem jelentheti a meghatározatlan tartamú kölcsönadást, hiszen ez a lízingtárgynak egyrészt a lízingbe­vevő, másrészt a lízingbeadó látóköréből való kivonását is jelentené. Ebből következően az időlegességre való utalás nyilvánvalóan az eseti, átmeneti jellegű kölcsönadásra vonatkozhat, azonban ennek sem tartalmi eleme a lízingdíj átvállalása és a hosszabb tartamú használat. Ezért a terhelt azon magatartásával, amikor a rábízott, de az L. Zrt. lízingbe adó sértett tulajdonát képező személygépkocsit 2009. április 22. napján K. E.-nek tartós használatra átadta, a sajátjaként rendelkezett a lízingtárggyal, és ezzel megvalósította a korábbi Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettét.

[15] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára hivatkozva.

[16] Az indítvány szerint a bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a terhelt bűncselekményt követett el. A lízingszerződés mellékletét képező általános üzletszabályzatban foglaltak ugyanis lehetővé tették a terhelt részére a gépkocsi időleges átengedését harmadik személy részére, így a terhelt magatartása nem minősülhet jogellenesnek, ezért a cselekmény nem bűncselekmény.

[17] A lízingszerződésben foglaltakkal kapcsolatban még azt is kifejtette, hogy semmilyen bizonyíték nem merült fel arra vonatkozóan, hogy a terhelt és a lízingbe­adó közötti szerződés megkötése során a korábbiakban már felhívott időleges átengedés pontos jelentésének megmagyarázására, az időleges átengedés feltételeinek pontosítására, esetleg előzetes engedélykérésre, vagy utólagos bejelentésre vonatkozó kötelezettség meghatározására sor került volna. Ezek hiányában viszont nem cáfolható, hogy a terhelt az Üzletszabályzat ismeretében abban a feltevésben volt, hogy nem követ el szerződésszegést, és a magatartása nem minősülhet jogellenesnek, ha a gépkocsit időlegesen egy olyan személy használatába adja, akiben teljes mértékben megbízik.

[18] A védő mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott jogerős határozatot változtassa meg akként, hogy a terheltet az ellene 1 rendbeli, a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, az (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő sikkasztás bűntettének vádja alól mentse fel.

[19] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

[20] Kifejtette, hogy a terhelt a rá bízott, számára idegen gépkocsival a sajátjaként rendelkezett, amikor a lízingszerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a sértett előzetes tájékoztatása és beleegyezése hiányában tartósan, határozatlan időre harmadik személyre ruházta át, belenyugodva abba, hogy a lízingbeadó a szerződés felmondása esetén a visszavétel lehetőségétől elesik. A terhelt magatartását ezért tényállásszerűnek, bűnösségének megállapítását törvényesnek ítélte meg.

[21] Erre figyelemmel azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, a megtámadott bírósági határozatokat hatályában tartsa fenn.

[22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a Be. 424. §-a (1) bekezdésének első fordulata szerint - tanácsülésen bírálta el.

[23] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, valamint - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4) és (5) bek.] bírálta felül.

[24] Ennek során a felülvizsgálati indítványt az irányadó tényállás megalapozottságát támadó részében a törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

[25] Elöljáróban jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ebből következően kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében tételesen felsorolt okok miatt van helye. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a Be. 423. §-ának (4) bekezdésére tekintettel csak az indítványban megjelölt felülvizsgálati okra, valamint - a hivatkozott rendelkezés (5) bekezdése alapján hivatalból folytatandó vizsgálat keretében - a 416. §-a (1) bekezdésének c) és d) pontja szerinti eljárási szabálysértésekre lehet figyelemmel.

[26] A felülvizsgálat szabályrendszere értelmében a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-a (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Annak vizsgálatánál tehát, hogy a bűnösség megállapítása vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított irányadó tényállás vehető figyelembe.

[27] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértés miatt került sor.

[28] Az irányadó tényállás szerint a terhelt a személygépjárművet az L. Zrt.-vel kötött pénzügyi lízingszerződés útján vásárolta. A szerződés értelmében a gépjármű tulajdonjoga a szerződés teljes időtartama, a 100 havi futamidő alatt a pénzintézet részére fenn volt tartva. Az Üzletszabályzat kimondja, hogy a lízingbevevő a használati jogot csak időlegesen engedheti át harmadik személynek, de nem jogosult azt hitel fedezetéül biztosítékként, illetve zálogul lekötni. Az Üzletszabályzat szerint a felmondás időpontjában a lízingbevevő használati jogosultsága a lízingtárgy tekintetében megszűnik és köteles azt haladéktalanul rendeltetésszerű használatra alkalmas, tiszta állapotban valamennyi tartozékával és okiratával együtt a lízingbeadó által megjelölt helyen a lízingbe­adó képviselőjének átadni. Rögzíti az Üzletszabályzat azt is, hogy a lízingbevevő a lízingszerződésből származó jogait és kötelezettségeit harmadik személyre csak a lízingbeadó előzetes írásbeli hozzájárulásával ruházhatja át.

[29] Jelen ügyben a tényállásban írtak szerint a terhelt az általa lízingelt gépkocsit K. E.-nek tartós használatra adta át. A közöttük létrejött "kölcsönszerződés" keretében K. E. vállalta, hogy az esedékessé váló lízingdíjrészleteket megfizeti. Ennek azonban - ismeretlen személy által történt egyszeri befizetésen túlmenően - nem tett eleget.

[30] A terhelt tehát akkor, amikor a lízingbeadó megkeresése nélkül, a lízingbeadó hozzájárulását nem kérve a lízingszerződésből származó jogait és kötelezettségeit határozatlan időre átruházta, megszegte az Üzletszabályzatban foglaltakat. Nem szerzett ugyanis jogot arra, hogy a gépjárművet a lízingbeadó külön engedélye nélkül meghatározatlan időre használatba, "kölcsön" adja.

[31] Egyetértett a Kúria a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában e körben kifejtettekkel. Eszerint a lízingbeadó azért kötötte meg a pénzügyi lízingszerződést a terhelttel, mert őt hitelképesnek tartotta. A lízingbeadó érdekeit lényegesen sérti, ha a gépjármű tényleges üzembentartója személyében olyan változás következik be, akinek jövedelmi, vagyoni viszonyairól nincs tudomása, vagyis nem állt módjában vizsgálni adott személy teljesítőképességét, illetve készségét.

[32] Az a szerződési kikötés, amely szerint a lízingbevevő jogosult a lízingtárgy kizárólagos használatára, a lízingbeadó, vagyis a tulajdonos érdekeit védi, mivel a szerződés felmondása esetén a lízingbevevő köteles a lízingtárgyat a lízingbeadó képviselője részére átadni. Ebből a szempontból az a szerződéses rendelkezés, hogy a lízingbevevő a használati jogot időlegesen, de átengedheti harmadik személynek, csak úgy értelmezhető, hogy a lízingbevevőnek ilyen esetben is ellenőrzése alatt kell tartania a lízingtárgyat, a visszavétel reális lehetősége mellett. Ez a rendelkezés hivatott megelőzni a jelen ügyben bekövetkezett azt a helyzetet, hogy a lízingbeadó tulajdonát képező gépkocsi a lízingbeadó látóköréből kikerüljön, megfosztva a tulajdonost a lízingtárgy birtokbavételétől.

[33] Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a terhelt Kanadába távozott hosszabb időre, de nem véglegesen, ily módon a lízingszerződésből eredő jogait és kötelezettségeit nem is állt szándékában személyesen gyakorolni. Mindebből következően helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a terhelt mint lízingbevevő a tulajdonkörébe tartozó olyan rendelkezési jogot gyakorolt, amelyet a tulajdonos szándékán kívül, annak engedélye nélkül senki más nem gyakorolhatott volna, ekként a terhelt sajátjaként rendelkezett a lízingtárggyal.

[34] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a terhelt cselekménye kimerítette a sikkasztás bűntettét.

[35] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 1.134/2014.)