BH 2019.4.99

[1] A járásbíróság a 2015. december 15. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) pont, (5) bek. b) pont; III., VIII. és X. tényállási pontok], 2 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) pont, (4) bek. b) pont; I. és II. tényállási pontok], 4 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) pont, (4) bek. b) pont; IV., V., VII. és IX. tényállási pontok] és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) pont, (4) bek. b) pont; VI. tényállási pont]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 3 év 5 hónap szabadságvesztés-büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt a kétharmad rész letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A terheltet az okirattal visszaélés vétsége [Btk. 346. § (1) és (3) bek.] vádja alól felmentette. Rendelkezett a polgári jogi igények elbírálásáról, az eljárás során lefoglalt tárgyak sorsáról és a bűnügyi költség viseléséről, továbbá a terheltet 550 000 forint erejéig vagyonelkobzásra is ítélte.

[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék a 2018. január 25. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a terhelt II. tényállási pontban írt cselekményét további 1 rendbeli csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont] is minősítette; a IV. tényállási pontban írt cselekményét folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont], míg a VI. tényállási pontban írt cselekményét csalás bűntettének [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont] minősítette. A halmazati büntetés mértékét 5 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra súlyosította azzal, hogy a terhelt a kiszabott szabadságvesztés-büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A polgári jogi igények tekintetében az elsőfokú ítélet egyes rendelkezéseit módosította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2003 júniusától 2011 márciusáig az egyébként őt kezelő dr. Sz. J. által vezetett H. Kft.-nél 4 órás üzletkötő adminisztrátor munkakörben dolgozott havi nettó 30 000 forintért. Gyermeke apjától különböző összegű, nem rendszeres tartásdíjat kapott. 2008-ban önálló tevékenységéből 3 960 000 forint jövedelme volt, melyből 828 000 forint bérjövedelem; 2009-ben önálló tevékenységéből származó 3 960 000 forint jövedelme volt, 858 000 forint bérjövedelme, 2010-ben 1 920 000 forint önálló tevékenységéből származó jövedelme, bérjövedelme 882 000 forint volt, 2011-ben 1 920 000 forint önálló tevékenységéből származó jövedelme, bérjövedelme 220 500 forint volt. Ezen időszakban a terhelt adótartozása jelentős, így például 2010. adóévben 9 937 162 forint volt. A terhelt t.-i ingatlanban - amely gyermeke nevén volt lakott, luxus felszerelésekkel, berendezési tárgyakkal volt ellátva, nagy értékű, márkás autókkal közlekedett, 2005 és 2012 között többször járt külföldi exkluzív utazásokon. 100 000 forint, illetve 1 000 000 forint hiteltartozása volt két hitelintézetnél. A terhelt ingatlanokat nem bérelt, széles ismeretségi, baráti köre volt, azonban olyan kapcsolatokkal, amelyekre az egyes sértetteknél hivatkozott, nem rendelkezett. A terhelt P. I. nevű ismerősének - aki Magyarországon több alkalommal volt büntetve és vele szemben elfogatóparancsot is bocsátottak ki - A.-D.-ben volt bejelentett lakása, bizonytalan üzleti vállalkozással és meg nem határozható kapcsolatokkal rendelkezett. Magyarországon semmilyen gazdasági társaságban vezető tisztséget nem töltött be. Ezen anyagi helyzete nem tette lehetővé azt, hogy a terhelt az átlag feletti megélhetéséről gondoskodni tudott volna. Így jövedelmét rendszeres haszonszerzésre törekedve bűncselekmények elkövetéséből egészítette ki.

[4] A felülvizsgálati indítvánnyal támadott VI. pont alatti tényállás a következő. A terhelt baráti kapcsolatban állt hosszabb ideje K. T.-vel, ezért egymás életvitelét ismerték. 2010-ben - ma már pontosabban meg nem határozható időpontban - K. T. jelezte a terheltnek, hogy nagyobb összegű megtakarítása van, amelyet szeretne befektetni. A terhelt azt ajánlotta, hogy egy ingatlant vásároljanak meg közösen, amelyből hasznuk származhat, K. T. csak a tőkét kell, hogy biztosítsa. A terhelt számára K. T. két részletben átadott 6 000 000 forintot (egyszer 2,5 millió, egyszer pedig 3,5 millió forint összegben) azzal, hogy egy orvosi rendelő épületét fogják megvásárolni. A terhelt egy ingatlant, amely a B. utcában helyezkedett el, meg is mutatott K. T.-nek. A terhelt azonban a pénzből A.-D.-be utazott, az ingatlan megvásárlása érdekében egy lépést sem tett. K. T. - mivel a terhelt hosszabb időn keresztül csak hitegette az ingatlan megvételével kapcsolatban - több alkalommal felhívta a terhelt figyelmét, hogy más befektetési lehetősége van, ezért kellene neki vissza a pénz. Erre figyelemmel 3,5 millió forintot a terhelt több részletben visszafizetett 2010. év végétől 2012 tavaszáig. A terhelt a 6 000 000 forinttal sajátjaként rendelkezett, a B. utcai ingatlan megvásárlása érdekében egy lépést sem tett. Így a sértettnek okozott 6 000 000 forint kárból 2,5 millió forint megtérült.

[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője - az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve - a tényállás VI. pontja tekintetében, az e pontban írt cselekmény törvénysértő minősítése miatt, ennek következtében a kiszabott büntetés enyhítése érdekében terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indokai szerint a VI. tényállási pontban írt tények alapján nem vonható le következtetés a terhelt elkövetéskori csalárd szándékára; épp ellenkezőleg, az állapítható meg, hogy maga K. T. sértett jelezte a terheltnek, hogy nagyobb összegű megtakarítása van, amit szeretne befektetni. A terhelt nem ejtette tévedésbe a sértettet, csupán a közös üzlet reményében átvett pénzzel nem tudott elszámolni. A védő álláspontja szerint az állapítható meg, hogy a terhelt 2,5 millió forinttal sajátjaként rendelkezett, ezért terhére e cselekménnyel összefüggésben az elsőfokú bíróság jogi álláspontjának megfelelően sikkasztás bűntette állapítható meg. Erre tekintettel kérte, hogy a cselekmény helyes minősítése [Btk. 372. § (2) bek. bc) pont és (4) bek. b) pont] alapján a Kúria a kiszabott büntetést jelentősebb mértékben enyhítse, mivel e cselekmény lényegesen enyhébben, 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjából következően a megtámadott határozat megváltoztatására csak abban az esetben van lehetőség, ha a törvénysértő minősítés vagy más anyagi jogszabály sértés állapítható meg, és mindez egyúttal törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett. A terhelttel szemben kiszabható büntetési tételkeret a sokszoros halmazatra figyelemmel (2 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztés) abban az esetben sem változna, ha a VI. tényállási pont jogi minősítése csalás helyett sikkasztás lenne. Utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság helyesen minősítette a VI. tényállási pontban írt cselekményt csalás bűntettének, mivel a tényállás szerint a terhelt semmilyen intézkedést nem tett az adott ingatlannak a sértettel történő közös megvásárlása érdekében, így a sértettet jogtalan haszonszerzési célzattal tévedésbe ejtette. Mindezek alapján a felülvizsgálati indítvány elutasítását indítványozta.

[7] A terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[8] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[9] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

[10] A Btk. 373. § (1) bekezdése szerint aki jogtalan haszonszerzés érdekében mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

[11] A Btk. 372. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.

[12] A sikkasztás törvényi tényállása kétféle elkövetési magatartást ír körül: a jogtalanul eltulajdonítást és a sajátjaként rendelkezést. A két elkövetési magatartás között a határ úgy vonható meg, hogy eltulajdonításon a szó köznapi értelmének megfelelően a végleges megtartásra irányuló magatartás és az elidegenítés értendő, míg sajátjaként való rendelkezésnek tekinthető minden más magatartás, amely a rábízás tartalmától a tettes érdekeinek irányába eltér, akár saját nevében, akár a tulajdonos nevében cselekszik.

[13] A csalás sikkasztástól történő elhatárolásának döntő mozzanata a tettes birtokosi helyzete. Ha a tettes a dolog birtokában van, arra nézve általában sikkasztás követhető el. Igaz ez akkor is, ha a dolog eltulajdonításának leplezésére már előre megteremti a feltételeket, de a dolog megtévesztés nélkül is jogszerűen az elkövetőhöz kerülne, vagy nála van. Lényeges tehát, hogy az elkövető igen gyakran fondorlatos módon készíti elő a később elkövetni szándékolt sikkasztást, de a dolog birtokába jutás, a birtok megszerzése - a rábízásból következően - jogszerűen történik.

[14] Az irányadó VI. tényállási pontból kitűnően:

- K. T. sértett jelezte a terheltnek, hogy nagyobb összegű megtakarítása van, melyet szeretne befektetni;

- a terhelt azt ajánlotta, hogy egy ingatlant vásároljanak meg közösen, amelyből hasznuk származhat, a sértett csak a tőkét kell, hogy biztosítsa;

- a sértett két részletben átadott a terhelt számára 6 000 000 forintot azzal, hogy közösen egy orvosi rendelő épületét fogják megvásárolni;

- a terhelt azonban a pénzből A.-D.-be utazott, az ingatlan megvásárlása érdekében egy lépést sem tett.

[15] A tényállás szerint a terhelt és a sértett közös akarata volt egy ingatlan megvásárlása, amelynek érdekében a sértett 6 000 000 forintot bízott rá a terheltre. E tényállás alapján nem vonható le következtetés arra nézve, hogy a 6 000 000 forint terhelt részére történő átadására a sértett megtévesztésével, vagy annak következtében került volna sor; ezzel összefüggő tényt a tényállás nem tartalmaz - és ilyen kiegészítést a másodfokú bíróság sem tett -, ezért nincs ténybeli alap a terhelt sértettel való megállapodása időpontjában fennálló megtévesztő szándékára való következtetés levonására. A tényállás nem rögzített továbbá konkrét időpontot sem a pénzátadások, sem pedig a terhelt A.-D.-be történő utazása tekintetében. Mindezekből pedig csupán az állapítható meg, hogy a terhelt a birtokába került pénzösszeget jogtalanul eltulajdonította, és legfeljebb ennek leplezésére a szükséges feltételeket fondorlatos módon megteremtette. Nincs kellő ténybeli alap arra nézve sem, hogy a terhelt a jogtalan eltulajdonítás elkövetési magatartását rövid időn belül kétszer valósította volna meg - hiszen a tényállás csupán azt tartalmazza, hogy a terhelt a részére átadott 6 000 000 forintból külföldre utazott, az ingatlan megvásárlása érdekében egyetlen lépést sem tett -, ezért a Btk. 6. § (2) bekezdése szerinti folytatólagosság megállapításának sincs helye.

[16] A Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontja szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén haszonszerzésre törekszik.

[17] Akár ugyanolyan, akár hasonló jellegű több bűncselekmény üzletszerű megvalósítása esetén bűnhalmazatot kell megállapítani a vagyon elleni bűncselekmények körében egyebek mellett lopás, sikkasztás, csalás esetében (37. BK vélemény).

[18] Az üzletszerűség megállapítása szempontjából alanyi feltételként annak van jelentősége, hogy a bűncselekményből származó (bármekkora haszon saját célú) elérésére törekvésnek egyben át kell fognia az ugyanolyan (vagy hasonló) jellegű bűncselekmény e célból történő ismételt (illetve ismétlődő) elkövetésére vonatkozó akaratelhatározást is.

[19] Ezen szándék megállapítására következtetési alapot adhat az elkövető életvitele, jövedelmi helyzete, illetve a bűncselekményből származó haszon abban betöltött vagy betölteni szándékolt szerepe, aránya. Ha a haszon reményében (s egyébként hasznot is realizálva) az ugyanolyan (hasonló) bűncselekmény hónapok múlva ismétlődő elkövetése bekövetkezett, akkor e körülményből már következik, hogy a magatartás szándéka az üzletszerű elkövetést is átfogta. Az üzletszerűség esetében - szemben a folytatólagossággal - nem a rövid időközökben való elkövetésnek, hanem a rendszerességnek van jelentősége. Ehhez képest pedig az ismétlődésig eltelt idő hossza önmagában véve közömbös.

[20] A tényállás szerint a terhelt anyagi helyzete nem tette lehetővé azt, hogy átlag feletti megélhetéséről gondoskodni tudott volna, így jövedelmét rendszeres haszonszerzésre törekedve bűncselekmények elkövetéséből egészítette ki; ezért cselekménye üzletszerűen elkövetettnek minősül.

[21] Jelen ügyben tehát a VI. tényállási pontban írt cselekmény törvényes minősítése 1 rendbeli, a Btk. 372. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés bc) alpontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő, - szemben a védői állásponttal, 6 000 000 forint elkövetési érték alapulvételével - jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntette.

[22] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.

[23] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja

- részint a helyes minősítést meghatározó,

- részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.

[24] A minősítés azonban nem önmagában oka a felülvizsgálatnak. Kizárólag minősítésre vonatkozó kifogás esetében felülvizsgálatnak nincs helye. Felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a minősítés mellett egyben a kiszabott büntetés is sérelmezett. Ha pedig törvénysértő a minősítés, akkor vizsgálandó, hogy helyes minősítés esetében mennyiben helytálló a kiszabott büntetés.

[25] Jelen ügyben az eljárt bíróság helyesen alkalmazta a büntetés kiszabása során a 2012. évi C. törvény rendelkezéseit. A terhelt terhére rótt bűncselekmények közül több, így 3 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) pont, (5) bek. b) pont], 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, miként a VI. tényállási pont szerinti cselekmény helyes minősítése szerinti sikkasztás bűntette is [Btk. 372. § (1) bek., (2) bek. bc) pont, (5) bek. b) pont]. A terhelttel szemben kiszabható büntetési tételkeret a halmazati szabályok folytán tehát 2 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztés lehet.

[26] Ennélfogva a terhelttel szemben halmazati büntetésül alkalmazott 5 év szabadságvesztés nem tekinthető törvénysértőnek.

[27] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (2) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.

[28] Ekként a Kúria a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva, a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 538/2018.)