BH 2014.12.356

[1] A törvényszék a 2013. szeptember 9. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat az ellene az 1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés III. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A sértett polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére jelentett be fellebbezést, az ítélet megalapozatlanság okából történő hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.

[3] A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és utasítsa új eljárásra.

[4] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2014. január 15. napján tartott tárgyaláson meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés vétségében [1978. évi IV. tv. 170. § (1) és (7) bek.], ezért őt hat hónapi - végrehajtásában egy évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, és a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.

[5] A másodfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, felmentés érdekében. A védő a másodfellebbezés indokolásában kifejtette, hogy a bíróság a Be. 4. § (2) bekezdésének megsértésével állapította meg a vádlott bűnösségét, mivel kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt a terhére. Érvelése szerint igazságügyi szakértők a telephelyet körülvevő kerítés műszaki állapotát alkalmasnak ítélték arra, hogy a kutyák kijutását megakadályozza. Mindezt a kinológus szakértő is alátámasztotta.

[6] Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 24/A. § szerint az ügyben az erre jogosult hatóságok a vádlott kutyáit nem minősítették egyedileg veszélyesnek, és nincs törvényi vélelem a veszélyességre még fizikai sérülés okozása esetén sem.

[7] A másodfokú bíróságnak a gondossági kötelesség elmulasztása körében kifejtett indokai - álláspontjuk szerint - megalapozatlanok. A vádlott az ítéleti tényállás szerint is ellenőrizte a támadást megelőzően a kerítés állapotát, azon folytonossági hiányt nem észlelt. Ugyanakkor a szakértők a kerítés folytonossági hiánya keletkezési körülményeit illetően nem tudtak határozottan állást foglalni, csupán valószínűsítették, hogy azt vagy a kutyák, vagy külső erő okozta. Ebből következően a vádlott felelőssége a kutyák kijutását tekintve kétséget kizáróan nem állapítható meg.

[8] A Legfőbb Ügyészség a másodfellebbezést joghatályosnak, ugyanakkor alaptalannak tartotta. Az indítványában kifejtett álláspont szerint a törvényszék által megállapított és az ítélőtábla által helyesbített tényállás megalapozott, és a harmadfokú eljárásban irányadó. Az ítélőtábla a vádlott hanyag gondatlanságban megnyilvánuló bűnösségére vont következtetése helytálló, a cselekmény minősítése törvényes. Ezért a másodfokú eljárásban hozott ítélet helybenhagyását indítványozta.

[9] A Legfőbb Ügyészség képviselője a Be. 391. § (2) bekezdése alapján tartott nyilvános ülésén utalt arra, hogy a kutyák két hónappal korábbi támadásának azért van jelentősége, mert a vádlott erről értesült, ennek ellenére mulasztotta el a kerítés megerősítését, ami a kutyák kijutását megakadályozhatta volna.

[10] A Kúria a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy az első- és a másodfokú bírósági eljárásban az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés nem történt. A másodfokú ítélet maradéktalanul megalapozott, a bűnösségre vont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése és az alkalmazott joghátrány a büntető anyagi jog szabályaival összhangban álló, ezért a bejelentett fellebbezések alaptalanok.

[11] Ugyanakkor észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a sértettet - azon nyilatkozata ellenére, hogy nem haragszik a vádlottra - a polgári jogi igény előterjesztése miatt tévesen érdekeltnek és egyben elfogultnak tekintette.

[12] A tanút sértetti pozíciója, illetőleg az a körülmény, hogy polgári jogi igényt terjesztett elő, önmagában sem érdekeltnek, sem elfogultnak nem minősíti. Ilyen következtetést megalapozó jelek sem a sértett egyéb nyilatkozataiból, sem egyéb megnyilvánulásaiból nem voltak megállapíthatók. Ezáltal az elsőfokú bíróság relatív eljárási szabályt sértett, ami azonban az ügy érdemére kihatással nem volt.

[13] Az első- és másodfokú ítéletben kifejtetteket összevetve megállapítható, hogy a vádlott büntetőjogi felelőssége kérdésében eltérő álláspont alapja az volt, hogy míg az elsőfokú bíróság szerint a vádlottnak azért nem kellett előre látnia a tényállásban írt esemény bekövetkezését, mert - miként azt az igazságügyi műszaki, mezőgazdasági, valamint kinológus szakértők véleménye alátámasztotta - a telep kerítése alkalmas volt a kutyák biztonságos visszatartására, szökésük megakadályozására; addig az ítélőtábla által helyesbített és a harmadfokú eljárásban irányadó tényállás szerint - a szakértőknek a kerítés minőségével kapcsolatos álláspontja csupán addig a pontig fogadható el, amíg a kutyák szét nem feszítették a kerítésfonatot és az így keletkezett nyíláson átbújva a sértettre támadtak és életveszélyes sérülést okoztak.

[14] A Kúria e körben a másodfokon eljárt ítélőtábla jogi álláspontjával értett egyet, és osztotta a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtetteket is.

[15] Nem vonható kétségbe a másodfokú bíróság azon következtetésének helyessége, mely szerint a vádlottnak tudomása volt arról, hogy a telephely őrzésénél alkalmazott kutyák a cselekményt megelőzően a telepről ismeretlen módon kiszabadulva már okoztak testi sérülést egy arra közlekedő személynek. Ennek ellenére elmulasztotta a kerítés olyan szintű megerősítését, hogy az alkalmas legyen a hasonló, embert érintő, testi épséget sértő támadás megakadályozására. Ezen kötelezettségek elmulasztása és a sértett sérülése közötti okozati összefüggés egyértelműen megállapítható volt.

[16] A gondatlan bűncselekmények büntetőjogi felelősségének megállapíthatóságánál alapvetően abból kell kiindulni, hogy az elkövetőt milyen gondossági kötelesség terheli.

[17] Az adott ügyben a vádlott, mint kutyatartó személy mulasztása és a bekövetkezett eredmény közötti összefüggés kimutatható.

[18] Az 1978. évi IV. törvény 14. §-ának II. fordulata értelmében gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki a magatartása következményének lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet, vagy körültekintést elmulasztja (hanyag gondatlanság). Ebben az esetben a bűnösség alapja a megkívánt és elvárható "rágondolás" hiánya. A hanyag gondatlanságnak ugyanakkor nincs értelmi és érzelmi oldala. Az elkövető nem látja előre magatartásának lehetséges következményeit (hiányzik az értelmi oldal), ezért érzelmileg nem is viszonyulhat azokhoz (érzelmi oldal hiánya).

[19] A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a vádlott az objektíve előrelátható és elkerülhető eredményt a saját képességeihez és lehetőségeihez mérten elkerülhette volna, ha a tőle elvárható figyelmet, vagy körültekintést fejti ki.

[20] A következmény tényleges előrelátásának hiányában a hanyag gondatlanság megállapítása kerülhet szóba. A hanyag gondatlanság körében a különös norma megszegésének tényéből rendszerint levezethető a tettes szubjektív értelemben vett gondatlansága is [EBH 2010.2206.].

[21] Az állattartó gondoskodni köteles az állat szökésének megakadályozásáról [1998. évi XXVIII. tv. 5. § (1) bek.]. Az embert kutyatulajdonosként terhelő kötelezettség szempontjából jelentősége van annak is, hogy a kutya tulajdonságai milyen módon ismerhetők meg. Az ebről nem fajtája, hanem kizárólag egyedi viselkedésének következményeként ítélkezhet a hatóság [2011. évi CLVIII. tv. 6. §-ához fűzött indokolás]. Az ebek veszélyesnek minősülnek, függetlenül attól, hogy azokat a hatóság nem minősítette veszélyesnek. A kutyák veszélyesnek minősülő egyedi viselkedésével pedig a vádlott teljes mértékben tisztában volt.

[22] A vádlott a kutyák korábbi kiszabadulásakor tanúsított magatartása, az ekkor történt sérülés okozása folytán tisztában volt azzal, hogy újabb kijutásuk esetén hasonló eredmény bekövetkezésének veszélye reálisan fennáll. A kutyák kiszabadulásának lehetősége megteremtette a felelősségi alapot, amely az irányadó tényállás alapján a vádlottat terhelte.

[23] Mindezekből következik, hogy a vádlott terhére megállapított hanyag gondatlanság tekintetében a büntetőjogi felelősség megállapításának mindkét alapvető feltétele megvalósult, nevezetesen az objektív gondossági kötelesség megszegése, és a szubjektív előreláthatóság fennállása. A másodfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a szubjektív előreláthatóság körében a bekövetkezett eredmény előre nem látásában a vádlottat felróható mulasztás terhelte.

[24] A védő álláspontjával ellentétben a szakértői vélemények nem alkalmasak annak egyértelmű megállapítására, hogy a vádlott által létesített és fenntartott kerítés alkalmas volt a cselekmény megelőzésére. A nyomozás során a műszaki szakértői vélemény kihangsúlyozta, hogy az ebek agresszivitását követően maga a kerítés már nem tudta őket visszatartani, azaz ténylegesen fennállt annak a lehetősége, hogy a kutyák a kerítést kibontsák, illetve szétfeszítsék. Maga a vádlott is hivatkozott arra, hogy ha a munkálatokról szóltak volna neki, ott maradt volna a tanyán, vagy szólt volna valakinek, hogy legyen ott a kutyák miatt és figyeljen, nehogy baj legyen.

[25] Fenti terhelti nyilatkozatból egyértelműen következik, hogy tisztában volt azzal, ha senki nincs a tanyán, amikor annak környékén dolgoznak, fennáll annak a veszélye, hogy a kutyák esetleg a korábban történtekhez hasonló módon fognak viselkedni.

[26] Végül a szakértőnek az elsőfokú bírósági tárgyaláson tett nyilatkozata szerint "a kerítés műszakilag jól volt megcsinálva, azonban ezt az állati terhelést aktuálisan nem bírta".

[27] Az ítélőtábla ezért helyesen hivatkozott ítéletében arra, hogy a sértett megtámadásakor a kutyák meg tudták bontani a kerítést, ami egyben azt jelenti, hogy az nem volt alkalmas arra, hogy az ebeket a telephelyről való kijutástól visszatartsa. Ily módon a vádlott gondossági kötelezettségét mulasztotta el, amibe beletartozott az emberre veszélyes ebek telepről kijutásának megakadályozása által az előre látható tapasztalati ténnyel igazolt veszélyhelyzet ismételt kialakulásának megelőzése. A vádlott ezt a tőle elvárható gondosságot elmulasztotta, akkor is, ha nem észlelte a kerítés meghibásodását, illetve, akkor is, ha olyan kerítést tartott fenn, amelyen a kutyák annak kifeszítése útján igen rövid idő alatt képesek voltak keresztül jutni.

[28] A Kúria osztotta a másodfokú bíróság álláspontját a Btk. 2. §-a tekintetében. A bűncselekményt az elkövetéskor hatályos törvény alapján kell elbírálni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályos törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el.

[29] Az ítélőtábla hibátlan indokolással mutatott rá arra, hogy az elbíráláskor hatályban lévő törvény szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz, ezért az elkövetéskori, 1978. évi IV. törvény rendelkezései az irányadóak.

[30] Az általa alkalmazott joghátrány arányban álló a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekkel, amit a Kúria azzal egészített ki, hogy tovább súlyosít a maradandó fogyatékossággal járó sérülés.

[31] A Kúria egyetértett azzal is, hogy a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítására vonatkozó első bírói rendelkezést az ítélőtábla nem változtatta meg. A sértett jogi képviselője útján rendkívül részletes polgári jogi igényt terjesztett elő, amely olyan elemeket is tartalmaz, amelyek elbírálása kizárólag a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Ennek büntetőeljárásban történő vizsgálata az eljárás szükségtelen elhúzódásával járna, ezért indokolt, hogy az erre vonatkozó döntés polgári peres eljárásban szülessen meg.

[32] A Kúria mindezekre figyelemmel az ítélőtábla másodfokú ítéletét a Be. 396. § alapján helybenhagyta.

(Kúria Bhar. I. 384/2014.)