BH 2015.5.118

[1] A törvényszék a 2012. november 26-án kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 323. § (1) és (2) bek. b) pont], valamint testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) és (2) bek.], és ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.

[2] A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről - köztük a gáz-riasztópisztoly elkobzásáról -, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

[3] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2013. április 30-án kihirdetett ítéletével az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a zsarolás bűntettének kísérlete [korábbi Btk. 323. § (1) és (2) bek. b) pont] miatti büntetőeljárást megszüntette, a vádlottal szemben kiszabott büntetést - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével - 10 hónapi börtönbüntetésre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, kötelezve a vádlottat a további, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[4] A másodfokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítés végett jelentett be fellebbezést. A védő a másodfellebbezését a Be. 367/A. § (4) bekezdésének kötelező rendelkezése ellenére írásban nem indokolta.

[5] Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette.

[6] A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartotta és a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

[7] Álláspontja szerint a tényállás megalapozott, ekként irányadó; a bűnösségre vont jogi következtetés helyes, a kiszabott büntetés pedig inkább enyhe, mint súlyos.

[8] A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a fellebbezését fenntartva az időmúlásra tekintettel a közügyektől eltiltás mellőzését, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.

[9] A Legfőbb Ügyészség képviselőjének a nyilvános ülésen kifejtett álláspontja szerint a vádlott terhére aggálymentesen megállapítható lehetett volna az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérleti alakzata. A minősítés ekkénti megváltoztatását ugyan nem indítványozta, de éppen erre tekintettel ellenezte a büntetés enyhítését.

[10] Figyelemmel az időközben meghozott 4/2013. BK véleményben foglaltakra, az elbíráláskor hatályos törvény - a 2012. évi C. törvény, a továbbiakban: Btk. - alkalmazására tett indítványt annak 2. § (2) bekezdése alapján. Erre tekintettel a cselekmény minősítése, a büntetés kiszabása, a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kapcsán a Btk. szerinti jogszabályhelyek alkalmazását és felhívását, egyebekben a támadott határozat helybenhagyását indítványozta.

[11] A vádlott a védőjéhez csatlakozva olyan joghátrány alkalmazását kérte, amely nem eredményez a számára további szabadságelvonást, így ugyanis folytathatók volnának a megkezdett tanulmányai.

[12] A vádlottnak és védőjének másodfellebbezése a következők szerint nem alapos.

[13] A Kúria mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a védelmi másodfellebbezéseknek a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja alapján helye volt. A másodfokú ítélet ugyanis a vádlottal szemben a zsarolás bűntettének kísérlete miatt a büntetőeljárást megszüntette; ennyiben is megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, amely a zsarolás kísérletét illetően a vádlott bűnösségét megállapította. A másodfellebbezés lehetősége független attól, hogy a védelmi fellebbezések a bűnösség tekintetében eltérő döntést nem támadták, hanem kizárólag a kiszabott büntetés enyhítését célozták (1. BK vélemény B. II. 2. b) pontja).

[14] Ebből következően a Kúria teljes körű felülbírálatba bocsátkozott a Be. 387. § (1) bekezdése szerint.

[15] Ennek során megállapította

[16] - egyfelől, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban megtartották a büntetőeljárás lényeges szabályait. A Kúria olyan abszolút eljárási szabálysértést nem észlelt, amely alapot adott volna a támadott ítéleteknek a Be. 399. §-a alapján történő hatályon kívül helyezésére;

[17] - másfelől azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok - döntően az elsőfokú bíróság - az ügy helyes ténybeli megítéléséhez szükséges mértékben feltárták a bizonyítékokat; és azok hiánytalan és helyes értékelésével megalapozott tényállást állapítottak meg, amely tényállás a harmadfokú eljárásban is irányadó.

[18] Az első és másodfokon eljárt bíróságok az ítéletükből kikövetkeztethetően az elkövetéskor hatályban volt büntetőtörvényt, a korábbi Btk. rendelkezéseit alkalmazták.

[19] A jogerős elbírálás időpontja a harmadfokú elbírálás; a harmadfokú határozat meghozatalának időpontjában már a Btk. rendelkezései voltak hatályosak.

[20] Ehhez képest a Kúriának először abban a kérdésben kellett állást foglalnia a Btk. 2. §-ának rendelkezésére figyelemmel, hogy a jelenleg hatályos Btk. alkalmazása enyhébb elbírálás lehetőségét biztosítja-e a vádlott számára az elkövetéskor - 2011 augusztusában - hatályos korábbi Btk. szabályaihoz képest.

[21] Rögzíthető, hogy

[22] - a vád tárgyává tett bűncselekmények - az adott minősítő körülményeket is figyelembe véve - a büntetési tételüket illetően azonosan szabályozottak mindkét anyagi jogszabályban;

[23] - a büntetés kiszabásakor mind az elkövetéskori, mind az elbíráláskori törvény azonosan a középmértékből kiindulást tartotta, tartja irányadónak a büntetés kiszabása során;

[24] - a vádlott helyzetét illetően viszont az elbíráláskor hatályos törvény kedvezőbb elbírálást biztosított a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségére vonatkozóan, amíg ugyanis az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 47. § (2) bekezdés második fordulata alapján - tekintve, hogy mindkét bűncselekmény bűntett - a büntetés háromnegyed részének kitöltésével nyílt meg a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége; addig az elbíráláskori törvény - Btk. 38. § (2) bekezdés a) pont - szerint a vádlott a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható a legkorábban feltételes szabadságra.

[25] Erre figyelemmel a Kúria az elbírálás során az annak időpontjában hatályos Btk. rendelkezéseit alkalmazta.

[26] A jelenleg hatályos Btk. szabályaira tekintettel sem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a kísérlettől önkéntes elállás miatt - Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontja - a büntetőeljárást a zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vád tekintetében megszüntette. E döntése megfelel a 4/2002. BJE határozatban kifejtett álláspontoknak. A másodfokú bíróság ítélete e tekintetben érdemben nem érinthető; ugyanakkor azonban - mivel a már hivatkozott Be. 387. § (1) bekezdése, valamint annak (2) bekezdése alapján e cselekmény tekintetében sem állt be részjogerő - a vonatkozó törvényhely immár a Btk. 367. § (1) és (2) bekezdés b) pontja.

[27] Az irányadó tényállásból helyes következtetést vont mind az első-, mind a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségére a testi épséget sértő cselekményt illetően.

[28] Ennek a bűncselekménynek a jelenleg hatályos anyagi jogszabály szerinti minősítése a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette.

[29] A jelen harmadfokú határozatban e cselekmény minősítését is meg kellett változtatni, függetlenül attól, hogy azt a fellebbezések nem támadták.

[30] A másodfokú bíróság a büntetést az irányadó büntetési tételkereten belül, a büntetési tétel középmértékét irányadónak tekintve, és az attól eltérést kellőképpen megindokolva szabta ki a helyesen feltárt bűnösségi körülmények alapján.

[31] Megfelelően választotta meg a büntetési nemet; nincs olyan ok, amely miatt a Btk. 33. § (4) bekezdésben foglaltak alkalmazásával közérdekű munka vagy pénzbüntetés volna kiszabható. Ezt a vádlott előéletének és a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetésnek a személyben rejlő társadalomra veszélyességet növelő hatása kizárta.

[32] Az enyhítő körülményeket - ugyancsak helytálló módon - nagy nyomatékkal annak során vette figyelembe, amikor a szabadságvesztés tartamát a középmérték alatt, annak csupán közel a felében határozta meg.

[33] Ugyancsak helyes álláspontot foglalt el az ítélőtábla, amikor a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésére nem látott lehetőséget. A cselekmény tárgyi súlya jelentős. A durva elkövetési módból - az arc több esetben ököllel, a fej pisztoly nyelével való ugyancsak többszöri, valamint vodkásüveggel való egyszeri megütése, ennek eredményeként a sértett koponyájának kemény burok alatti vérzése, agykérgi zúzódása - következően a cselekmény közelít az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletéhez; mindez pedig nem teszi lehetővé a büntetés végrehajtásának felfüggesztését.

[34] Összességében ezért az enyhítésre irányuló fellebbezések nem vezethettek eredményre.

[35] Arra tekintettel, hogy a Kúria - egységesen - az elbíráláskor, jelenleg hatályos törvényt alkalmazta, rögzíteni kellett, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján börtön; e büntetésből a vádlott legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra a Btk. 38. § (2) bekezdésének a) pontja szerint.

[36] Ennyiben a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 398. §-a szerint részben megváltoztatta, egyebekben azt a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.

(Kúria Bhar. III. 909/2013.)