BH 2017.7.206

II. Ha a minősítés törvénysértő, és ehhez képest az indítványozó a kiszabott büntetést is kifogásolja, akkor annak törvényességét is vizsgálni kell. Ha a helyes minősítés mellett nem a kiszabott szabadságvesztés, hanem a végrehajtásának próbaidőre felfüggesztése lesz törvénysértő, mivel a Btk. 86. § (1) bekezdésébe ütközik, akkor ez a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának harmadik fordulata szerinti felülvizsgálati ok.

[1] A járásbíróság a 2016. május 31. napján meghozott és jogerős ítéletével az I. r. terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) és (3) bek., (9) bek. a) pont] miatt 10 hónap szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy annak végrehajtási fokozata fogház. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

[2] A II. r. terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1), (3) bek., (9) bek. a) pont] miatt 8 hónap szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy annak végrehajtási fokozata fogház. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

[3] Az irányadó tényállás lényege a következő.

[4] Az I. r. és a II. r. terhelt a büntetés-végrehajtási intézetben ugyanabban a zárkában töltötték szabadságvesztés-büntetésüket, ezen zárkában volt elhelyezve a sértett is.

[5] 2015. április 25. napján délelőtt az I. és a II. r. terhelt - meg nem állapítható előzmények után - lefogták a sértettet, és az I. r. terhelt - a sértett bal kézfejét megfogva - hátracsavarta a sértett bal karját, míg a II. r. terhelt a sértett jobb kezét fogta le az alkarjánál, megakadályozva ezzel, hogy a sértett védekezhessen. Az I. r. terhelt a sértett bal kézfejét közepest meg nem haladó erővel csavarta meg, ennek következtében a bal kézfejének III. kézközépcsontján elmozdulás nélküli spirál alakú törés következett be. A II. r. terhelt cselekménye folytán a sértett jobb alkarján hámfosztás jellegű sérülést szenvedett el.

[6] Az elszenvedett sérülések közül a törés büntetőjogi gyógytartama a 8 napot meghaladja, a tényleges gyógyulási idő 5-6 hétre tehető, míg a jobb alkaron létrejött sérülés önmagában 8 napon belül gyógyult.

[7] A cselekmény során a terheltek azzal a szándékkal jártak el, hogy a sértettet lefogják, de szándékuk nem terjedt ki sérülés okozására.

[8] A járásbíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség 2016. november 28. napján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az I. és a II. r. terhelt terhére a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból, a Be. 417. § (1) bekezdés I. pontja alapján.

[9] A főügyészség indítványában arra hivatkozott, hogy az irányadó tényállás szerint a terheltek a sértettet lefogták, azonban a cselekmény minősítése során figyelmen kívül maradt, hogy ezáltal a két terhelt a sértettet a személyi szabadságától megfosztotta. A járásbíróság által megállapított tényállás azt is rögzíti, hogy a terheltek szándéka kifejezetten a sértett lefogására irányult.

[10] Kifejtette továbbá, hogy az erőszak alkalmazásával megvalósított személyi szabadság megsértése ugyan beolvad a súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett erőszakos bűncselekménybe, azonban jelen esetben a terheltek terhére megállapított gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége enyhébb bűncselekmény, a gondatlan testi sértés nem is foghatja át a súlyosabb, szándékos elkövetéssel megvalósított személyi szabadság megsértésének bűntettét. Ezért azzal halmazatban megállapítható.

[11] Az irányadó tényállás szerint a 8 napon túl gyógyuló sérülést kizárólag az I. r. terhelt cselekménye okozta. Ezért a II. r. terhelt társtettesség, szándékosság hiányában - gondatlan bűncselekményről lévén szó - az I. r. terhelt cselekményéért nem tartozhat büntetőjogi felelősséggel. A II. r. terhelt kizárólag 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott a sértettnek, azonban a könnyű testi sértés gondatlan alakzata nem büntetendő. Ezért a II. r. terhelt cselekményének a minősítése sem helytálló.

[12] Mindezek alapján a főügyészség indítványozta, hogy a Kúria - nyilvános ülésen eljárva - a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján a járásbíróság ítéletét változtassa meg az alábbiak szerint:

- az I. r. terhelt cselekményét a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő és büntetendő személyi szabadság megsértése bűntettének is minősítse;

- a II. r. terhelt cselekményét kizárólag a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő és büntetendő személyi szabadság megsértése bűntettének minősítse;

- állapítsa meg, hogy mindkét terhelt visszaeső;

- mellőzze mindkét terhelt esetében a kiszabott szabadságvesztések végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését;

- a szabadságvesztés fokozatát a Btk. 37. § (2) bekezdése alapján börtönben határozza meg;

- állapítsa meg, hogy a terheltek a Btk. 38. § (4) bekezdés d) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsáthatók;

- egyebekben az elsőfokú ítéletet hatályában tartsa fenn.

[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta. Kifejtette, hogy az irányadó tényállás alapján a terheltek cselekménye a Btk. 194. § (1) bekezdése szerint is minősül. Erre tekintettel a kizárólag gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott büntetés az I. r. és a II. r. terheltek tekintetében a Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel törvénysértő.

[14] Indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak adjon helyt, és a Be. 428. § (1) bekezdése alapján - a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen - a járásbíróság ítéletét mindkét terhelt tekintetében helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.

[15] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

[16] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta.

[17] Az I. r. terhelt védője szerint az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a cselekményt, ezért az ítélet hatályában tartását indítványozta.

[18] A II. r. terhelt védője szintén az elsőfokú ítélet hatályában tartását kérte.

[19] A II. r. terhelt a védőjéhez csatlakozott, továbbá kijelentette, hogy a bűncselekményt nem követte el.

[20] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[21] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.

[22] Az ügyészség felülvizsgálati indítványa joghatályos [Be. 417. § (1) bek. I. pont, Be. 418. § (1) bek.].

[23] Az eljárt bíróság mindkét terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek, ami törvénysértő.

[24] Az irányadó - s egyébként a váddal egyező - tényállás szerint a két terhelt a sértettet lefogta; az I. r. terhelt a sértett bal kézfejét megfogva a sértett bal karját hátracsavarta, bal kézfejét közepes erővel megcsavarta; a II. r. terhelt a sértett jobb kezét az alkarnál lefogta, ezáltal megakadályozta, hogy a sértett védekezhessen, ettől a sértett a jobb alkarján hámfosztást szenvedett el.

[25] Az I. r. terhelt magatartása következtében a sértett bal kézfejének középcsontján elmozdulás nélküli törés következett be, aminek gyógytartama 8 napon túli, ténylegesen 5-6 hét, a II. r. terhelt magatartása következtében a sértett a jobb alkaron 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

[26] A jogerős ítélet fő hibája a terheltek tudattartalmára vont jogkövetkeztetés.

[27] Ehhez képest a tényállás szerinti magatartás semmiképp nem lehet tettileg gondatlan.

[28] Ezzel szemben a jogerős ítélet tiszta gondatlan cselekményt, testi sértést rótt fel.

[29] Előrebocsátja a Kúria, hogy a Btk. - bárminemű motivációtól, indítéktól és célzattól függetlenül - büntetni rendeli az erőszak kifejtését; még a jogos vagy jogosnak vélt igény erőszakkal érvényesítése is bűncselekmény (önbíráskodás).

[30] Erőszakot kifejtő cselekmény tényállásszerűsége ellenében pedig csak olyan körülmények zárhatják ki a társadalomra veszélyességet (jogellenességet), melyek folytán az adott magatartás társadalom számára hasznos, de legalább tűrt.

[31] E körbe tartozhat valamely alapjog gyakorlása, kiváltképp (és időtlenül) ilyen az élethez való jog.

[32] Ez azonban erőszakos magatartás csak akkor lehet, ha közvetlen jogtalan támadást, illetve annak közvetlen fenyegető veszélyét hárítja (jogos védelem), vagy közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből ment (végszükség), vagy a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személy kerül elfogásra [Be. 127. § (3) bek.].

[33] Jelen esetben azonban a terheltek oldalán - nyilvánvalóan - egyikről sincs szó.

[34] A Btk. az erőszak fogalmát, mértékét nem (egyik bűncselekmény esetében sem) határozza meg. Az erőszak - értelemszerűen - fizikai erő kifejtésével történő ráhatást, támadást jelent.

[35] A Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pontja szerinti törvényi értelmezés alapján erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt.

[36] Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről stb.) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűen meglévő képzet mindig csak valamely a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki stb.) tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés.

[37] Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami pedig jogkérdés.

[38] Jelen ügyben - mindkét terhelt esetében - épp ez a tényekből vont következtetés kérdéses, helytelen.

[39] Kétségtelen ugyanis, hogy a két elkövető általi, más testét megfogó, a sértett kezeit lefogó, közepes erővel megcsavaró akaratlagos magatartás fogalmilag nem lehet gondatlan tevőlegesség.

[40] Jelen esetben az sem tartható, hogy az ilyen magatartás eredményére kiható tudattartalom gondatlanság lehetne, a közepes erővel kézcsavarás, illetve a védekezést akadályozó lefogás - értelemszerű - akaratlagossága mellett.

[41] A tényállás szerinti magatartás alapján

- a tudattartalom nem lehet gondatlan,

- a terheltek magatartása pedig nem csupán erőszakos, hanem erőszak megállapítására alkalmas.

[42] Ehhez képest az ilyen magatartás alkalmas lehet szándékos testi sértés, személyi szabadság megsértése, avagy utóbbi közömbösebb fajtája, kényszerítés megállapítására.

[43] Mindemellett (ami a két terhelt cselekvőségét illeti) rámutat a Kúria arra, hogy mindig az elkövető (így a részes is) választja meg magatartásának módját, ami - értelemszerűen - helyzeti előnyéből fakadó lehetőség.

[44] Ha nem korlátozza a külvilág számára világosan és másik elkövető számára kifejezetten saját magatartása hatókörét, terjedelmét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető - ekként közvetlen - közelségében kifejtett elkövetői magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.

[45] Ilyen külvilágbeli fizikai feltételek mellett ugyanis - önmagában az érzékszervek természetes működése általi (s ekként szubjektíve sem befolyásolható) felfogóképességből adódóan - nincs észszerű alapja, és ennélfogva indoka annak a következtetésnek, hogy az egyik elkövető magatartásának tudattartalma nem fogta át a másik elkövető magatartását.

[46] Különösen így van ez, ha egyazon sértett egyik kezét az egyik elkövető csavarja, másik kezét pedig a másik elkövető fogja le.

[47] Folyamatos, együttes bántalmazás esetében, illetve során - épp az egyidejűség folytán - az elkövetők mindegyikének tisztában kell lenni azzal, hogy egyfelől a sértett számára vele szembenállást jelent a közvetlen közelségében tettest bátorító jelenlét, különösen pedig a sértett ellen cselekvő magatartás. Másfelől - értelemszerűen - mindez az elkövetők tudattartalmát illetően szintén ezt jelenti. Továbbá felveti a támadó, s ekként annak társa testi sértést meghaladó szándékának lehetőségét is.

[48] Önmagában a bátorító jelenlét (s ekként bűnsegédi bűnösség) lényege nem csupán abban áll, hogy a tettest erősíti. A sértett felől ugyanis azt jelenti, hogy - különösebb tevőlegesség nélkül is - értelemszerűen megosztja a védekező sértett figyelmét, ezáltal gyengíti az elkövetésnek ellenállást, tehát segíti a bűncselekmény elkövetését. Kiváltképp így van, ha tevőlegesség is társul hozzá, így például a sértett támadása.

[49] Ilyen körülmények között, aki bizonytalan jelenléte másikra való hatásában, a történések kimenetelében, akkor választhatja, hogy elmegy, avagy jelen esetben kifejezi rosszallását, félreállását, elállását.

[50] Ha viszont ottmarad és tevékeny, akkor legalább eshetőlegesen tudatában van annak, hogy olyan sérelem okozásába kapcsolódott be, ami nem határolt, nem limitált sem általa, sem más által. Erre vonatkozó, külvilágban felismerhető magatartás hiányában utóbb sem hivatkozhat - a ténybeliség ellenében - eredményesen arra, hogy kevesebbet gondolt a tettes szándékáról.

[51] A tényállásban pedig ilyen - a saját szándékát egyértelműen kifejező, a másik szándékához képest korlátozó - magatartás egyik terhelt részéről sincs.

[52] Következésképpen ugyanannak a sértettnek folyamatos, egyidejű, együttes, egymás elérhető távolságában, észrevehető közelségében való bántalmazása, ami a bántalmazók között előzetesen, illetve közben nem korlátolt, kölcsönös szándékegységet feltételez, fejez ki.

[53] Ekként kétségtelen, hogy a két terhelt tudata kezdettől kölcsönösen átfogta a sértett elleni testi sértési szándékot, és átfogta a (könnyű) testi sértésen túlmenő szándékot is.

[54] Ehhez képest lehet a tényállás szerinti magatartás súlyos testi sértés [Btk. 164. § (3) bek.], azonkívül személyi szabadság megsértése [Btk. 194. § (1) bek.], a terheltek szerinti elkövetői magatartás szándékegysége folytán pedig vizsgálandó a társas elkövetés kérdése.

[55] Kétségtelen, hogy nem minden testi sértés megvalósítása feltételezi egyben személyi szabadság megsértését, viszont az erőszakos, illetve erőszakkal megvalósított személyi szabadság megsértése egyben testi sértés megállapítására is alkalmas lehet.

[56] Következésképpen a cselekmény helyes - szándékos bűncselekménykénti - minősítése esetén a terheltekkel szemben kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztése törvénysértő, mivel azt a Btk. 86. § (1) bekezdésben foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.

[57] A Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontja szerint ugyanis a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el.

[58] A rövidített indokolással ellátott határozat esetében viszont a Be. 427. § (1) bekezdés szerinti határozat meghozatala az iratok alapján nem volt lehetséges.

[59] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból - a Be. 428. § (1) bekezdése alapján mindkét terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra utasította.

(Kúria Bfv. III. 1.829/2016.)