BH+ 2011.11.476

A terheltet a városi bíróság a 2010. január 11. napján kelt ítéletével súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete miatt 2 év 10 hónapi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A bíróság által megállapított tényállás a következő.

A terhelt 2008. év nyarának végén, pontosabban meg nem határozható időpontban felajánlotta P. Z. sértettnek és élettársának, hogy segítséget nyújt nekik gépjármű vásárlásához, egyben vállalta, hogy a sértett és az élettársa részére kedvezményes hitelszerződés megkötésében, illetve az őstermelői igazolvány beszerzésében közreműködik, amely a hitelfelvételhez volt szükséges. A sértett és élettársa nem adott írásban megbízást a terheltnek, ellenben szóban megegyeztek.

A fenti szóbeli megállapodás ellenére a sértett élettársa 2008. év szeptember hónapjában opciós lízingszerződést kötött a Citroen C3 típusú személygépkocsira, amelynek üzembentartójaként a sértett élettársát jegyezték be.

Ezt követően tájékoztatták a terheltet, hogy a továbbiakban már nincs szükség a segítségére. A terhelt e tájékoztatást nem vette tudomásul és felhívta telefonon a sértettet, amelynek során a megkötött hitelszerződés felmondását vagy 300 000 forint átadását követelte azzal, hogy ha ennek nem tesz eleget, megveri őt, illetve "kioszt pár pofont".

Ezt követően a terhelt szeptember hónapban egészen október 10. napjáig naponta többször felhívta a sértettet mobiltelefonján, sok esetben az éjszakai órákban.

A terhelt a sértett élettársával is közölte, hogy a sértett nagyon rosszul fog járni, ha nem teljesítik a feltételeit. A terhelt folyamatosan fenyegette a sértettet azzal, hogy nemfizetés esetén "leveri rajta a 300 000 forintot!". A terhelt jogtalanul követelte a pénzt, mert ilyen költségei nem merültek fel. A fenyegetések során a terhelt hol 600 000 forint, hol 300 000, volt amikor 20 000, illetve 40 000 forint kifizetését követelte, és minden esetben kilátásba helyezte a sértett bántalmazását.

2008. október 11. napján is felhívta telefonon a sértettet, és közölte vele, hogy ingóságokat fog elvinni a lakásból, és ha megtalálja, megveri. Ezt követően a sértett a rendőrségre menekült és feljelentést tett.

A feljelentés után pár nappal a terhelt a sértett lakásához ment, őt kérdőre vonta majd felé ütő mozdulatot tett, melynek hatására a sértett visszamenekült a házba.

A terhelt és védője fellebbezése folytán eljáró megyei bíróság a 2010. szeptember 14. napján kelt határozatával az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a tényállást helyesbítette akként, hogy a terheltnek a sértett részére történő gépjármű ügyintézéssel összefüggésben igazolt költségei nem merültek fel, így a 300 000 forint összeget jogtalanul követelte.

Pontosított továbbá abban is, hogy a terhelt többször kilátásba helyezte a sértett megverését.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette a híváslista adataival, amely szerint a sértett és a terhelt között 2008. szeptember 8. napjának 9 óra 57 perctől 2008. október 11-ig több mint hetven, a terhelt által kezdeményezett hívásra került sor.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt védője - a Be. 416.§ (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással - felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

A felülvizsgálati indítványban a védő elsődlegesen a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól a terhelt felmentését, és bűnösségének a Btk. 273. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő önbíráskodás bűntettének kísérletében történő megállapítást; másodlagosan a tényállásban rögzített cselekmény zsarolás bűntettének alapesete szerinti minősítését; harmadsorban pedig a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését, és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

Arra hivatkozott, hogy a terhelt önkéntes elállása folytán maradt el a zsarolás bűntettének befejezése, tekintettel arra, hogy a saját elhatározásából döntött a követelési összeg 20 000, illetve 40 000 forintra történő leszállításáról, amely összeget a terhelt már jogosnak vélt, így cselekménye az önbíráskodás bűntettének kísérletét valósítja meg.

A zsarolás bűntette esetében a minősítést sérelmezve vitatta a súlyos fenyegetéssel elkövetés megállapítását.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben - mint tényállást támadót - törvényben kizártnak, az anyagi jog szabályainak megsértésére vonatkozó érveit pedig megalapozatlannak tartotta, ezért a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A legfőbb ügyész indítványára tett észrevételében és a nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványát változatlan tartalommal fenntartotta és az abban foglaltak szerinti határozat meghozatalát kérte.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A Be. 423.§ (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkérdések is kizárólag a tényállás alapulvételével vizsgálhatók és dönthetők el.

Az irányadó tényállás alapján elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a terhelt által elkövetett bűncselekmény zsarolás vagy önbíráskodás bűntettének törvényi tényállását valósítja meg.

A két bűncselekmény elhatárolásánál az elkövetői magatartás azonosságára figyelemmel a célzatnak van meghatározó jelentősége. Ugyanis a zsarolás bűntettének elkövetése során az elkövető szándéka jogtalan haszonszerzésre irányul, míg az önbíráskodás esetén a jogos, vagy az általa jogosnak vélt vagyoni igény kielégítésére.

Az irányadó tényállásban a bíróság megállapította, hogy a terhelt "jogtalanul követelte" a 300 000 forintot a sértettől és "jogtalan haszonszerzés céljából tovább fenyegette". A tényállás szerint a terheltnek a gépkocsi- ügyintézéssel kapcsolatban költsége vagy kiadása nem merült fel, így a sértettel szemben - a tények alapján - semmilyen jogos vagy jogosnak vélt követelése nem állott fenn.

A felülvizsgálati indítvány a két bűncselekményt olyan szempontok és tények alapján határolta el egymástól az önbíráskodás javára, amelyek az irányadó tényállásban nem, vagy azzal ellentétesen szerepelnek.

Az indítványban foglaltakkal szemben nem elegendő a követelést jogos vagy jogosnak vélt igénynek nyilvánítani, ugyanis a jogos igénynek valamilyen egyértelmű ténybeli vagy jogi alapja van, míg a jogosnak vélt igény jogi alapokon vitatható körülmény.

Az irányadó tényállás azonban erre utaló adatok hiányában egyértelművé tette, hogy a terheltnek a gépjármű-vásárlással kapcsolatban olyan kiadása vagy költsége nem merült fel, amely a követelés jogalapjául szolgálhatott volna. A terhelt szándéka a tényekből felismerhetően jogellenes vagyoni haszonszerzésre irányult.

Ekként az eljáró bíróságok az anyagi büntetőjog szabályainak helyes alkalmazásával törvényesen minősítették a terhelt cselekményét zsarolás bűntette kísérletének.

A terhelt javára az önkéntes elállás alkalmazására sem volt alap.

A Btk. 17. § (3) bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán maradt el a bűncselekmény elkövetése.

Az ítélkezési gyakorlat értelmében az önkéntes elállás kizárólag befejezetlen (nem teljes) kísérlet esetén és akkor állapítható meg, ha a tettes külső körülmények kényszerítő befolyása nélkül döntően saját belső elhatározásából lép vissza a megkezdett bűncselekmény továbbfolytatásától - megváltoztatva eredeti szándékát - azzal véglegesen felhagy, holott az elkövetési tevékenység zavartalan befejezésének nem lenne akadálya.

A 4/2002. büntető jogegységi határozat meghatározása szerint a zsarolás bűntettének befejezetlen a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos, vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a sértett nem kényszerül a tettes akarata szerinti valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére.

Az irányadó tényállásból kitűnően a sértett a terhelt folyamatos fenyegetésével szemben kitartóan ellenállt, telefonjait nem fogadta, vagy arra nem reagált. A terhelt követeléseit részben sem teljesítette, a sértett akarata szerinti tevékenységet egyáltalán nem fejtett ki, azt meg sem kezdte.

Mindezekből következően a jelen esetben a zsarolás kísérlete befejezetlen.

A zsarolás bűntette esetében is a befejezetlen kísérlettől elállás, az elkövetési magatartás - a sértett erőszakkal vagy fenyegetéssel tevésre, nem tevésre vagy eltűrésre kényszerítésének - nem folytatása, abbahagyása. A hivatkozott jogegységi határozat értelmében nem szükséges ugyan, hogy a terhelt a sértett tudomására hozza azt az elhatározását, hogy a bűncselekmény véghezviteléről végleg lemond, de a Btk. 17. § (3) bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető ok megállapításához a véglegességet jelentő visszalépésnek a ráutaló körülményekből egyértelműen megnyilvánulónak, felismerhetőnek kell lennie.

Az elállásra utaló és felismerhető külső körülmények meglétére vagy hiányára a konkrét tényállás alapján kell következtetést vonni.

Önkéntes elállásra utaló adatokat azonban az ítélet tényállása nem tartalmaz.

A fenyegetések során a követelés összegének rendszertelen, önkényes változtatása önmagában közömbös. A tényállás a különböző pénzösszegek követelésének sorrendjét sem tartalmazza.

Az indítványban hivatkozottak ráutaló körülmények hiányában az önkéntes elállást nem alapozzák meg.

Ellenkezőleg, az irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a terhelt mindvégig folyamatosan, kitartó jelleggel, végül megverése kilátásba helyezése mellett ingóságainak elvitelével is fenyegette a sértettet, a pénzkövetelésével még átmenetileg sem hagyott fel, a feljelentés megtételét követően is tettlegességet kísérelt meg vele szemben, aki ez elől menekülni volt kénytelen.

Mindezek alapján megalapozottan arra kell következtetni, hogy a zsarolás bűntettének befejezése nem a terhelt önkéntes elállása, hanem a sértett kitartó ellenállása és a büntetőeljárás megindítása miatt maradt el.

Nem alapos a védőnek a súlyos fenyegetést vitató azon érvelése, hogy a Btk. 138. §-ában írt komoly félelem keltésére alkalmas súlyos hátrány kilátásba helyezése sem valósult meg.

Jelen esetben a terhelt nem csupán súlyos hátrányt helyezett kilátásba, hanem a sértett testi épsége elleni támadást, amely olyan mértékben súlyos fenyegetésnek bizonyult, hogy annak a sértett pszichikumára gyakorolt hatása, illetve következménye - a terhelő vallomás visszavonása - a tárgyalás közvetlensége folytán is észlelhető volt (elsőfokú ítélet 18. oldal utolsó bekezdés, 19. oldal 3. bekezdés).

Kétségtelen, hogy a Btk. 138. §-ában írt fenyegetés fogalmába az élet- vagy testi épség elleni közvetlen vagy közvetett fenyegetés is beletartozó elkövetési magatartás. A Btk. 323. § (2) bekezdés b) pontja ezen általános fogalomból kiemelte és három fordulatban, élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonló súlyos fenyegetés formájában minősített elkövetési magatartásként szabályozta.

A Btk. 138. §-ában írt és a Btk. 323. § (2) bekezdés b) pontjában megfogalmazott fenyegetés között minőségi különbség nincs, azok az általános és különös viszonyában állnak egymással.

Ebből következően, amennyiben az elkövető a passzív alanyt élet-, vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos fenyegetés valamelyikével kényszeríti arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, a zsarolás bűntettének minősített esetét valósítja meg.

Az eljárt bíróságok tehát az anyagi büntető jogszabályok sérelme nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét és minősítették a tényállásban írt cselekményét súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatot elvégezve nem észlelt abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem, ezért az alaptalan felülvizsgálati indítványra figyelemmel a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.III.273/2011.)