BH 2015.5.124

[1] A kerületi bíróság a 2012. december 7. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. 323. § (1) bek.], s ezért egyévi - végrehajtásában kettő évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

[2] A másodfokon eljárt törvényszék a 2014. február 12. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményét a Btk. 367. § (1) bekezdése szerinti zsarolás bűntette kísérletének minősítette. Megállapította, hogy a terhelt büntetése szabadságvesztés, melynek végrehajtási fokozata börtön. A szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét egy év hat hónapra mérsékelte. Megállapította továbbá, hogy a terhelt a kiszabott szabadságvesztésből - annak esetleges végrehajtása esetén - legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt 2010. február 12. és február 15. napja között - pontosan meg nem határozott időpontban - olyan tartalmú levelet írt a sértettnek, amelyben "bármi-féle feljelentésben gondolkodik, felejtse el, mert egy életre megbánja, soha nem lesz nyugta a családnak, főleg a lánya lesz veszélyben, míg kellő elégtételt nem vesznek, egy rossz lépés, és megbánja egy életen át, hogy gondolkodott ezen a csekély összegen" szöveggel arra szólította fel őt, hogy utaljon át részére százezer forintot az ismeretlen személy által korábban eltulajdonított iratainak visszaküldése fejében.

[4] E fenyegető levelet 2010. február 15. feladta a sértett címére, így az a sértettnek kézbesítésre került.

[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással.

[6] Az indítványozó elsősorban arra hivatkozott, hogy a zsaroló tartalmú levél megírása közvetlenül nem fenyegette a védett jogi tárgyat, kényszerítő cselekmény nem valósult meg. A terheltnek a tényállásban körülírt magatartása ezért legfeljebb előkészületnek minősülhet. Akkor lehetett volna a bűncselekmény kísérletét megállapítani, ha minden kétséget kizáróan megállapítható lett volna, hogy a zsaroló tartalmú levelet ő maga adta fel a postán. A tényállás erre vonatkozó adatot nem tartalmaz, azonban rögzíti, hogy a sértett címére az eljárás során meg nem állapítható személyazonosságú személy adta fel a levelet. Az eljárt bíróságok ezért törvénysértően jártak el, amikor a terhelt bűnösségét a zsarolás bűncselekmény elkövetésében megállapíthatónak látták.

[7] Másodsorban a 4/2002. BJE határozatra, valamint a BH 2001.506. számú eseti döntésre utalással arra hivatkozott a védő, hogy a zsarolás bűntettének befejezetlen kísérletét valósította meg a terhelt. Az első eredménytelen, a pénz megfizetése érdekében kifejtett fenyegetés után ugyanis a sértettnél többé nem jelentkezett, sem a pénz követelését, sem pedig az ahhoz fűzött fenyegetést nem ismételte meg, és ennek folytán a bűncselekmény befejezése elmaradt. A további elkövetési tevékenység kifejtése lett volna szükséges ahhoz, hogy a sértett az elkövető akaratának megfelelő magatartást tanúsítsa. Minderre figyelemmel az eljárt bíróságok az önkéntes elállás miatt törvénysértően állapították meg a terhelt bűnösségét.

[8] Ezért a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt felmentését, másodlagosan - büntethetőséget megszüntető okból - az ellene indult büntetőeljárás megszüntetését indítványozta.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak és a megtámadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt. A levél feladásával kapcsolatos védelmi álláspont alapvetően a tényállást és a bizonyítékok értékelését támadja, amelyre a felülvizsgálat során nincs lehetőség. Nem találta megállapíthatónak az önkéntes elállást sem. Ebben a körben arra utalt, hogy a levél tartalmazza, hogy az "egy életre" szólt azzal, hogy "soha nem lesz nyugta a családnak", "főleg a lánya lesz veszélyben, míg kellő elégtételt nem vesznek". A sértett számára néhány hét, vagy néhány hónap elteltével - egyéb erre utaló körülmények híján csupán arra figyelemmel, hogy a fenyegetés nem ismétlődött meg - még nem válhatott érzékelhetővé, hogy az elkövető a fenyegetéssel kényszerítő magatartás folytatásától végérvényesen visszalépett. A terhelt tanúkénti kihallgatását követően pedig esetleges elállása önkéntesnek nem tekinthető.

[10] A védő a Legfőbb Ügyészség indítványára írásban tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat változatlanul fenntartotta. Az önkéntes elállás kapcsán kifejtette, hogy a tényállás nem tartalmaz olyan adatot, amely alapján ezen körülmény ne lenne megállapítható. Utalt rá, hogy a bíróság indokolása is rögzíti, hogy a levél három napot jelölt meg a sértett számára a fizetés teljesítésére. Ugyanakkor a külső körülmények alapján egyértelműen felismerhetővé vált, hogy a terhelt a fenyegető, kényszerítő magatartás megvalósításától végérvényesen visszalépett. Ily módon döntően belső elhatározásból állt el a bűncselekmény befejezésétől.

[11] A Kúria a védő felülvizsgálati indítványát alaposnak találta.

[12] A felülvizsgálati indítványban megjelölt Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, illetve a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a törvényben megjelölt kizáró ok ellenére függesztették fel.

[13] A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható.

[14] Mindebből következően nincs törvényes lehetőség az eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységének, illetőleg a tényállás megállapítása vitatásának. A tényállás megalapozatlansága nem támadható, ilyen célból bizonyítás felvételének, vagy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésének sem lehet helye.

[15] A Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati indítványnak a - nem büntetendő - előkészületre való hivatkozása lényegében a tényállás támadásának minősül, amely a felülvizsgálati eljárásban eredményre nem vezethetett.

[16] Alaposnak találta viszont a Kúria az önkéntes elállásra vonatkozó védői érveket.

[17] A Btk. 367. § (1) bekezdése alapján a zsarolást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel vagyoni hátrányt okoz.

[18] A Btk. 10. §-ának (1) bekezdése szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A felhívott törvényhely (4) bekezdés a) pontja alapján pedig nem büntethető kísérlet miatt akinek önkéntes elállása folytán maradt el a bűncselekmény befejezése.

[19] Az irányadó tényállás csupán a levél feladását, és azt a tényt tartalmazza, hogy az a sértettnek címére kézbesítésre került. A fenyegetés tényleges további realizálásával foglalkozó megállapítást az irányadó tényállás nem tartalmaz.

[20] A 4/2002. BJE határozat egyértelműen rögzíti, hogy a zsarolás bűncselekményének nem teljes (befejezetlen) a kísérlete mindaddig, amíg az erőszakos vagy fenyegető elkövetési magatartás miatt a passzív alany (a sértett) nem kényszerül a tettes akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy az eltűrésére.

[21] A kísérlet akkor befejezett, ha az elkövető által megindított ok-okozati folyamat minden további elkövetési magatartás kifejtése nélkül az eredményhez vezet, és legfeljebb az ok-okozati folyamatba való aktív beavatkozás, vagy konkuráló más ok háríthatja el az eredmény bekövetkezését. Ezt megelőzően az eredményt célzó tényállásszerű elkövetési tevékenység befejezetlen kísérletnek minősül. Ilyenkor az eredményt kiváltó ok-okozati folyamat már megindul, ám az elkövetési magatartás folytatása, vagy az elkövetési magatartás más mozzanatainak a megvalósítása nélkül az eredmény nem jöhet létre.

[22] A levél feladásával a terhelt a zsarolás bűntette befejezetlen (nem teljes) kísérletét valósította meg.

[23] A kísérlet akkor minősült volna befejezettnek, ha a fenyegető elkövetési magatartás miatt a sértett a terhelt akarata szerint valaminek a tevésére, nem tevésére vagy eltűrésére - konkrétan a pénz átadására - kényszerült volna. Ilyet azonban az irányadó tényállás nem rögzít. Mindebből következően, ameddig az alkalmazott erőszak vagy fenyegetés nem kényszeríti a passzív alanyt a tettes akarata szerint való tevésre (nem tevésre, tűrésre), a zsarolás kísérlete befejezetlen, és az attól való önkéntes elállás lehetséges. Ennek megállapításához szükséges és elengedhetetlen, hogy a tettes külső körülmény kényszerítő befolyása nélkül, tehát túlnyomórészt saját elhatározásából lépjen vissza a megkezdett elkövetési magatartás további folytatásától. A jogegységi határozat szerint mindez alanyi oldalról azt jelenti, hogy a terhelt úgy hagy fel az elkövetési szándékkal, hogy az elkövetési tevékenységét a külső körülményektől a bűncselekmény elkövetéséig tovább folytathatná. A büntethetőséget megszüntető ok megállapítása szempontjából sincs jelentősége annak, hogy a visszalépésre vonatkozó önkéntes akaratelhatározás milyen motívumból vagy indítékból fakad.

[24] A befejezetlen kísérlettől elállás - olyan cselekmények esetén, amelyek aktív magatartást igényelnek - lényegében az elkövetési magatartás nem folytatását, azaz passzivitást jelenti.

[25] A fent hivatkozott jogegységi határozat indokolása utal arra, miszerint nem támasztható követelményként az elállás megállapításához, hogy az elkövető kifejezetten közölje a passzív alannyal a szándékának a megváltoztatását, és a bűncselekmény befejezésének végleges felhagyását. Az önkéntes elállás megállapításához - egyéb feltételek meglétében - a zsarolás bűncselekménye esetében elegendő, ha a körülményekből egyértelműen megnyilvánul a bűncselekmény megkezdett, de be nem fejezett elkövetési magatartásának folytatásától való véglegességet jelentő visszalépés.

[26] Minderre figyelemmel az önkéntes elállás akkor nem állapítható meg, ha külső körülményekből nem ismerhető fel egyértelműen a megkezdett, de be nem fejezett elkövetési magatartás folytatásától való visszalépés (BH 2006.277.).

[27] A védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott BH 2001.506. eseti döntés szerint önkéntes elállásként értékelhető a zsarolás bűntettének kísérletét megvalósító terheltnek az a magatartása, hogy - az első eredménytelen pénz megfizetése érdekében kifejtett fenyegetés után - a sértettnél többé nem jelentkezett, sem a pénz követelését, sem pedig az ahhoz fűzött fenyegetést nem ismételte meg, és ennek folytán a bűncselekmény befejezése elmaradt. A bűncselekmény kísérletétől való önkéntes elállást nem kell feltétlenül pozitív magatartással kifejezésre juttatni, az passzív magatartással is megvalósítható. Márpedig a felülvizsgált ügyben ez történt.

[28] Töretlen a Kúria gyakorlata abban, hogy a tényállás részének tekinti az indokolásba foglalt, de ítéletszerkesztési hiba folytán a tényállás részét képező megállapításokat is. Az elsőfokú bíróság ítélete 2. és 3. oldalán teljes terjedelmében közli a terhelt által írt levelet. Ez pedig tartalmazza, hogy az elkövető a százezer forint OTP bankszámlára történő átutalására három napot adott.

[29] Előfordulhat, hogy a zsaroló a zsarolási erőszak vagy fenyegetés kifejtése során ahhoz képest egy későbbi időpontot, mintegy határidőt szab meg arra, hogy a sértett az akaratának megfelelő módon cselekedjék, ám ennek az időhatárnak az eredménytelen elteltét követően hosszabb idő múltán sem tesz semmit, amivel eredeti akaratának érvényt szerezhetne. Ilyenkor a körülményekből a sértett számára is egyértelmű, hogy a terhelt felhagyott a sérelmére elkövetni szándékolt bűncselekmény befejezésével. Ebben az esetben, amennyiben később mégis újabb zsarolási elkövetési magatartás kezdődne, az újabb bűncselekmény megállapítására ad módot [4/2002. BJE határozat].

[30] A zsarolólevél kézhezvételét követően az erőszakos vagyon elleni bűncselekmény miatt a sértett 2010. február 16. napján tett feljelentést ismeretlen tettes ellen.

[31] A levél tartalma alapján a nyomozó hatóság 2010. március 3. napján kereste meg az OTP Bankot a bankszámla azonosítása érdekében. Az OTP Bank a válaszát 2010. március 29-én közölte, amely a nyomozó hatósághoz 2010. április 14. napján érkezett. Ehhez képest a zsarolás bűncselekménye miatt a nyomozás elrendelésére 2010. május 4. napján - több mint két hónappal a bankszámla azonosítása érdekében tett intézkedést követően - került sor.

[32] A terheltet a nyomozó hatóság - először tanúként - 2010. június 10. napján hallgatta ki. A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban, hogy a terhelt leghamarabb ekkor szerezhetett tudomást arról, hogy ellene esetlegesen büntetőeljárás indul, vagy indulhat. Végül gyanúsítotti kihallgatására 2010. október 20. napján került sor.

[33] A terhelt a pénzösszeg megfizetésére rendkívül rövid, háromnapos határidőt szabott. Fenyegetését ezt követően egyetlenegy esetben sem ismételte meg, noha legalábbis a 2010. június 10. napjáig történő tanúkénti kihallgatásáig nem volt tudomása arról, hogy a fenyegető levele miatt a sértett már feljelentést tett. Arra vonatkozó adat sincs, hogy az ismeretlen tettes ellen megindult büntetőeljárásról a terhelt egyéb módon tudomást szerzett volna. A követelt összeg tényleges megszerzéséért tehát semmilyen további lépést nem tett. A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás nem tartalmaz adatot arra, hogy a terhelt cselekményét tovább folytatta, vagy folytatni kívánta volna, holott erre - rendőrségi kihallgatásáig - közel négy hónap állt rendelkezésére. Ezek a körülmények pedig egyértelműen arra utalnak, hogy a terhelt szándékával felhagyott, cselekményétől önként elállt. Olyan körülményt sem rögzít az irányadó tényállás, mely szerint az elállásra nem belső körülmények, hanem külső okok vezettek volna. Mindezen körülmények megállapítására egyértelmű alapot ad a levél feladása és a terhelt büntetőeljárásban történő kihallgatása között eltelt hosszú időtartam.

[34] Téves a másodfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy a terhelt mindent megtett annak érdekében, hogy az általa szándékolt eredmény bekövetkezzék, az ő oldaláról a kényszerítő cselekmény megvalósult, az eredmény elmaradása csakis a sértett magatartására, a nem teljesítésére vezethető vissza.

[35] A fenti álláspont elfogadása esetén az önkéntes elállás megállapítására lényegében egyetlenegy esetben sem kerülhetne sor, amennyiben a terhelt a jogtalan haszonszerzés érdekében erőszakot vagy fenyegetést alkalmazott, noha cselekménye csaknem teljes (befejezetlen) kísérletet valósít meg, anélkül hogy a továbbiakban bármit tenne annak érdekében, hogy a sértett - a terhelt akarata szerint - valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. A sértett nem teljesítése az a körülmény, amely egy részről alapot ad - az irányadó tényállásra figyelemmel - az önkéntes elállás megállapítására.

[36] A Kúria nem osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját abban sem, hogy a levélbeli fenyegetés "egy életre szól, soha nem lesz nyugta a családnak", ami kizárja az önkéntes elállás megállapítását.

[37] A terhelt által teljesítésre adott háromnapos határidőt követően - az "egy életre szóló fenyegetés" ellenére - nem tett semmit annak érdekében, hogy az eredeti, a levélben foglalt akaratának érvényt szerezzen. Ebből pedig a sértett számára is egyértelművé vált a közel négy hónap alatt, hogy a terhelt felhagyott a szándékos bűncselekmény elkövetésével.

[38] Amennyiben a Btk. 10. § (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő.

[39] Az irányadó tényállás alapján - a büntethetőséget megszüntető ok mellett - a Kúria semmilyen, úgynevezett maradék bűncselekményt nem látott megállapíthatónak.

[40] Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok az anyagi jogszabály sérelmével állapították meg a terhelt bűnösségét a zsarolás bűntette kísérletében.

[41] Ezért a Kúria a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján a törvényszék felülvizsgálati indítvánnyal támadott másodfokú ítéletét megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a terhelt ellen a zsarolás bűntettének kísérlete miatt indult büntetőeljárást - a Be. 6. § (3) bekezdés c) pontjára figyelemmel - megszüntette.

(Kúria Bfv. I. 633/2014.)