BH 2017.11.359

II. A fenyegetés (és erőszak) esetében, annak mivoltát nem a kifejtő elkövető, hanem az elszenvedő sértett oldalán kell vizsgálni. A fenyegetés (és erőszak) ugyanis a sértett akaratára ráhatás, tehát annak félelemkeltő hatása szempontjából közömbös, hogy a terhelt komolyan gondolta-e. Jelentősége csupán annak lehet, hogy a terhelt felismerte-e, miszerint fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.

III. Egy adott fenyegetés zsarolás alapeseteként, avagy minősített eseteként való értékelése (egymástól való elhatárolása) mindig csak az ügy konkrét körülményeire - a fenyegető tartalomra, s annak a sértett személyét, helyzetét (létét, létfeltételeit) érintő hatására - kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges, s nem pedig absztrakt módon. Pusztán anyagi károkozás kilátásba helyezése - még ha az jelentős mértékű is - nem tekinthető az élet vagy testi épség sérelmével azonos vagy akár hasonló súlyúnak. Az élet, testi épség elleni fenyegetéssel hasonlatos azonban a sértett létfenntartásának alapjait meghatározó, biztosító vállalkozás gyors és teljes megsemmisítésének, ellehetetlenítésének ultimátumszerű kilátásba helyezése, s annak megvalósításának leküzdhetetlen erőkoncentrációval történő demonstrálása.

IV. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja esetében a Be. nem tartalmaz az 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, "ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki". Ehhez képest a jogi érvek alapján minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. A Be. szerinti szabályozás értelme, hogy törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli. Ez - éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét. Nem elegendő tehát önmagában, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten is belül van [Be. 416. § (1) bek. b) pont].

V. A terhelt javára felülvizsgálati indítvány benyújtására a Be. 417. § (1) bekezdés II. pont c) alpontja alapján a védő jogosult, a Be. 418. § (3) bekezdése szerint egy alkalommal. Felülvizsgálati eljárásban sem kizárt, hogy egy terhelt érdekében több védő is eljárjon. Több védő részére adott meghatalmazás esetén pedig egy eljárási cselekményen vagy jognyilatkozat megtételekor a terhelt érdekében - ha a meghatalmazásból más nem következik - az eljáró meghatalmazott védők bármelyike eljárhat [Be. 44. § (2) bek.]. Nincs akadálya annak sem, hogy a terhelt érdekében eljáró egy vagy több védő több felülvizsgálati okra alapítva, akár alternatív indítványokat tegyen; több védő esetén azonban az indítványok értelemszerűen nem lehetnek egymással ellentétesek. A Be. 44. § (3) bekezdése alapján jogorvoslati nyilatkozatra - értelemszerűen felülvizsgálati eljárásban is - a vezető védő jogosult [Be. 44. § (2), (3) bek., 345. § (1) bek., 385. § (1) bek., 419. § (1) bek., 417. § (1) bek. II. pont c) alpont, 418. § (3) bek.].

[1] A járásbíróság a 2014. szeptember 19-én kelt ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. - a továbbiakban: korábbi Btk. - 323. § (1) bek. I. ford., valamint (2) bek. a) és b) pont] mint társtettest, és ezért - mint erőszakos többszörös visszaesőt - 4 év 8 hónapi fegyházbüntetésre, valamint 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A VI. r. terheltet bűnösnek mondta ki zsarolás bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 323. § (1) bek. I. ford., valamint (2) bek. b) pont] mint bűnsegédet, és ezért - mint visszaesőt - 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte; a vele szemben az Sz.-i Városi Bíróság ítélete kapcsán engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette, és akként rendelkezett, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Ugyanakkor mindkét terheltet felmentette a velük szemben további egy rendbeli, bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete [korábbi Btk. 323. § (1) bek. I. ford., valamint (2) bek. a) és b) pont] miatt emelt vád alól.

[2] Az I. r. és a VI. r. terhelt tekintetében kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2016. október 4-én meghozott ítéletével a VI. r. terhelttel szemben a feltételes szabadság megszüntetését mellőzte; egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet mindkét terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállásnak az I. r. és a VI. r. terheltet érintő része a következő: az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r. terhelt 2010. év nyarán 2010. augusztus 10. napját megelőzően közösen elhatározta, hogy több sz.-i szórakozóhely tulajdonosait fenyegetéssel arra kényszeríti, hogy a portaszolgálatot és az annak ellátásáért járó munkabért engedjék át nekik, továbbá az általuk felkínált "védelem" ellentételezéseként havi rendszerességgel általuk előre meghatározott összegű "védelmi pénzt" fizessenek részükre. Az I. r., a II. r., a III. r., valamint a IV. r. terhelt abban is megállapodott, hogy a szóban közölt fenyegetéseken túl - amennyiben azok nem vezetnek eredményre - nagyobb létszámú, jellemzően roma személyekből álló csoporttal megjelennek a kiszemelt szórakozóhelyeken és így adják a tulajdonosok tudtára, hogy a követelésük teljesítésének elmaradása esetén hogyan fogják ellehetetleníteni a szórakozóhelyek, illetve klubok működését és ezáltal hogyan fogják megfosztani őket a kialakult vendégkörüktől, amely a fenntartásukhoz szükséges bevételt biztosítja.

[4] Ezt követően a megállapodásnak megfelelően a IV. r. terhelt 2010. augusztus 10. napján a déli órákban Sz.-en, a T. úton található edzőterem előtti utcarészen azt követelte ifj. M. Z. sértettől, hogy a tulajdonát képező, az Sz., Sz. út 7. szám alatt található N. S. M. Pub portaszolgálatának ellátásával kapcsolatos feladatot engedje át az általa meghatározott személyeknek. A IV. r. terhelt a követelés teljesítésének megtagadása esetére kilátásba helyezte, hogy a társaival tömegesen megjelennek a szórakozóhelyen és ellehetetlenítik annak működését, továbbá hangsúlyozta azt is, hogy a közreműködése nélkül a sértett nem tudja majd megállítani a romákat, egyúttal utalt arra, hogy a II. r., a VI. r. terhelt és családtagjaik fognak megjelenni és ezáltal ellehetetlenítik a szórakozóhely működését.

[5] Ifj. M. Z. sértett azonban ekkor még a súlyos vagyoni hátrányra utaló fenyegetés ellenére a követelésnek nem engedett, és kijelentette, hogy rendelkezik portaszolgálattal, melynek összetételén nem fog változtatni. A IV. r. terhelt a sértett ellenállását tapasztalva ismételten utalt a közölt fenyegetéseire, majd azt hangoztatta, hogy a sértettnek számolnia kell az ajánlat visszautasításának következményeivel, ezután pedig a helyszínről távozott.

[6] A IV. r. terhelt 2010. augusztus 14. napján az esti órákban az V. r. terhelt kíséretében megjelent az N. S. M. Pub bejáratánál és közölte a portán álló M. Z.-vel, hogy be akar menni a szórakozóhelyre.

[7] A helyszínen tartózkodott ifj. M. Z. sértett is, aki már korábban megtiltotta, hogy M. Z. a IV. r. terheltet a szórakozóhelyre beengedje, illetve ifj. M. Z. sértett ennek megfelelően nem engedte be a pubba a IV. r. és az V. r. terheltet, mert a IV. r. terhelt által korábban már közölt fenyegetések miatt attól tartott, hogy a terheltek olyan magatartást fognak tanúsítani, amellyel megzavarják a szórakozóhely működését. A IV. r. terhelt ekkor az V. r. terhelt jelenlétében azt közölte ifj. M. Z. sértettel, hogy a II. r. terhelttel együttműködve tönkre fogják tenni a szórakozóhelyet oly módon, hogy oda romák tömegesen levonulnak és nem lesz olyan portás, aki megállíthatná őket. A IV. r. terhelt azt is kijelentette, hogy a sértett nincs abban a helyzetben, hogy meghatározza, kit enged be az általa üzemeltetett szórakozóhelyre, mert "az éjszakai élet nem így működik" és ilyen magatartással a sértett "nagyon meg fogja ütni a bokáját". Ezen kijelentésének nyomatékot adva a IV. r. terhelt közölte, hogy két megoldás létezhet, az egyik szerint a sértett a portájára állítja azokat a személyeket, akiket a IV. r. terhelt meghatároz, és ekkor nem esik bántódása; ellenkező esetben azonban ifj. M. Z. sértettet folyamatosan követni, zaklatni és bántalmazni fogják. A IV. r. terhelt ekkor azt is közölte, hogy ez alkalommal csak a volt bokszedzőjére, M. Z. személyére tekintettel nem okoz rendbontást, ezután a társával az V. r. terhelttel együtt leültek az utcafrontra kihelyezett székekre, majd hozzávetőlegesen fél óra elteltével távoztak csak a helyszínről.

[8] A IV. r. terhelt által közölt fenyegetését követő napokon az ifj. M. Z. sértett által üzemeltetett szórakozóhelyen egyre nagyobb számban jelentek meg romák, így a II. r. terhelt családjához köthető személyek, közöttük a VI. r. terhelt is, mely miatt a vendégforgalom érezhetően csökkent.

[9] A II. r. terhelt 2010. augusztus második felében, 2010. augusztus 27. napját megelőző napok egyikén, pontosabban meg nem határozható napon és időpontban telefonon közölte az Sz., Sz. úti B. M. Pub tulajdonosával, B. B. sértettel, hogy a szórakozóhely portáját ő akarja biztosítani. Kijelentette, hogy 2010. augusztus 27. napján meg fog jelenni a szórakozóhelyen és a sértett nem tudja őt ebben megakadályozni, mert akarata ellenére is be fog menni a zártkörű klubba, a II. r. terhelt azonban arra is utalt, hogy a sértettnek nem kell további atrocitásokkal számolnia, amennyiben az ő embereit, úgymond "bokszoló fiait" alkalmazza a portaszolgálatra. B. B. sértett annak érdekében, hogy a további atrocitásokat elkerülje, a II. r. terheltnek és az általa megjelölt barátainak, hozzátartozóinak a zártkörű klubba klubtagsági kártyát ígért.

[10] A II. r. terhelt 2010. augusztus 27. napján 21 óra 58 perckor a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelt kíséretében klubtagsági kártyák átvételére hivatkozva megjelent a B. M. Pubban, a célja azonban valójában nem ezen klubtagsági kártyák átvétele, hanem a korábbi követelésének nyomatékosítása volt. Kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy az V. r. és a VI. r. terhelt tudott-e arról, hogy a társaikkal a B. M. Pubban nemcsak a klubtagsági kártyák átvétele, hanem a fenyegetés nyomatékosítása érdekében jelentek meg.

[11] A II. r. terhelt a klubtagsági kártyákat nem vette át, hanem a terhelttársai jelenlétében emelt hangon közölte B. B. sértettel, hogy viselnie kell a döntése következményeit, amennyiben nem cseréli le a portásait az ő bokszoló fiaira, az azonban már kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy a II. r. terhelt ezen fenyegetését és követelését a jelen lévő valamennyi terhelt hallotta-e, figyelemmel arra, hogy a terheltek egymással, illetve a jelen lévő vendégekkel is beszélgettek. A II. r. terhelt és a társai 22 óra 08 perckor távoztak a szórakozóhelyről, melynek során B. B. sértett felé gesztikulálva emelt hangon adott nyomatékot a korábbi követelésének, illetve fenyegetésének a II. r. terhelt. A pubból távozó terhelteket a bejárat előtt már egy csoportosulás várta, melynek tagjait a helyszínre érkező rendőrjárőrök igazoltatták, illetve az V. r. terheltet előállították a városi rendőrkapitányságra, mert nem rendelkezett a személyazonossága igazolásához szükséges iratokkal.

[12] A rendőri igazoltatást követően a II. r., a III. r., a IV. r. és a VI. r. terhelt és a hozzájuk tartozó, a nyomozás során fel nem derített személyekből álló csoport tagjai gyalogosan megindultak az ifj. M. Z. sértett által üzemeltetett N. S. M. Pub irányába.

[13] Eközben B. B. sértett telefonon felhívta a II. r. terheltet és kérte, hogy találkozzanak a T. Mozi előtt a B.-ben elhangzottak tisztázása végett, mivel tartott attól, hogy a II. r. terhelt és társai ellehetetlenítik a zártkörű klubja működését. A telefonhívást követően a II. r. terhelt néhány percen belül megjelent a T. Mozi előtti utcarészen, a III. r. és a IV. r. terhelt kíséretében, a II. r. terhelt a sértettel folytatott beszélgetés során megismételte a korábbi követelését és nyomatékosította fenyegetéseit. Ezt követően a II. r., a III. r. és a IV. r. terhelt csatlakozott a társaikhoz, akik már az S. bejárata előtt gyülekeztek.

[14] Időközben a IV. r. terhelt telefonon megkereste az V. r. terheltet, aki a kérésére a helyszínre visszatért. A szórakozóhely bejárata előtti utcarészen 23 óra körüli időpontban fokozatosan összegyűlt megközelítőleg 30-50 fő nagyságú, pontosabban meg nem határozható számú, jellemzően roma személyekből álló csoportosulás. A férfiakból és nőkből álló és a helyszínen tartózkodó - illetve az ezt követően helyszínre érkező - az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelttel szándékegységben, összehangoltan cselekvő csoport tagjai - miután bevárták egymás érkezését - egyenként, illetve kisebb csoportokban bevonultak a szórakozóhelyre, s az összes asztalt fokozatosan elfoglalva, módszeresen kiszorították onnan az addig ott szórakozó vendégek túlnyomó részét. 2010. augusztus 27. napján 23 óra 20 perc és 2010. augusztus 28. napján 00 óra 03 perc közötti időben a VI. r., a II. r., majd a III. r. terhelt kíséretében az I. r. és a IV. r. terhelt, illetve 00 óra 55 perckor az V. r. terhelt is bevonult a szórakozóhelyre.

[15] Eközben ifj. M. Z. sértett a pub emeletén kialakított irodában tartózkodott és a biztonsági kamera monitorán keresztül figyelemmel kísérte a terheltek és ismeretlen társaik magatartását, mely benne komoly félelmet keltett, tekintettel a tömegben lévő IV. r. terhelt azon korábbi fenyegetéseire, miszerint akként fogják ellehetetleníteni a szórakozóhely működését, hogy azt elözönlik a II. r. terhelttel és további társaikkal és ezáltal az odaérkező nem kívánatos "roma személyek" a törzsvendégnek tekinthető személyeket elriasztják. Ifj. M. Z. sértett a terheltek és ismeretlen társaik fenyegető "demonstráló" jelenléte miatt a berendezési tárgyak, a szolgálatot teljesítő alkalmazottak és a jelen lévő családtagok megóvása végett elhatározta, hogy beszél az I. r. terhelttel, akiről feltételezte, hogy irányító szerepet tölt be a megjelent csoport körében, ezért a portás H. Z. közreműködésével behívta az irodába az I. r. terheltet.

[16] Az I. r. terheltet 00 óra 31 perckor H. Z. portaszolgálatos kísérte be az irodába, ahol jelen volt ifj. M. Z. sértett, továbbá a sértett barátnője és édesapja is. Az irodába belépve H. Z. megkérdezte az I. r. terhelttől, hogy tudna-e segíteni abban, hogy a romák ne lepjék el a szórakozóhelyet. Az I. r. terhelt ekkor közölte a sértettel, hogy amennyiben védelmi pénzt fizet, úgy gondoskodik arról, hogy hasonló eset ne történjen, utalt azonban arra is, hogy ellenkező esetben a kialakult helyzet állandósulni fog és nélküle a sértett nem tudja azt megoldani.

[17] A fenyegetés hatására ifj. M. Z. sértett édesapjával együtt kiment az irodából és négyszemközt megvitatták, hogy felmondanak az egyik kidobónak és az ő fizetését 150 000 forint összegben felajánlják az I. r. terheltnek a védelem ellátása végett. Ezt követően ifj. M. Z. sértett és édesapja visszamentek az irodába, ahol közölték az I. r. terhelttel hogy hajlandóak fizetni a "védelemért". Az I. r. terhelt azonban kijelentette, hogy a pénz nem neki jár, hanem a II. r. és a III. r. terhelt fogják távol tartani a romákat a pubtól és ők azok akik a pénzt is átveszik, továbbá 200 000 forintban jelölte meg a fizetendő összeget, melyet ifj. M. Z. sértett tudomásul vett.

[18] Ezt követően az I. r. terhelt utasítására H. Z. portaszolgálatos felkísérte az irodába a II. r. és a III. r. terheltet. A III. r. terhelt a szórakozóhelyen tartózkodott, ugyanakkor a II. r. terhelt ekkor a helyszínről már távozott, ezért telefonon felhívták, így a szórakozóhelyre visszatért. Amikor a II. r. és III. r. terhelt az irodahelyiségbe ment, akkor követte őket a IV. r. és az V. r. terhelt is, azonban a III. r. terhelt közlését (utasítását) követően visszafordultak és mindketten a vendégtérben maradtak, illetve a IV. r. terhelt beállt a szórakozóhely ajtajába, mellyel megakadályozta, hogy a szórakozóhelyre rajtuk kívülálló személy beléphessen.

[19] Ezzel közel egy időben a II. r. és a III. r. terhelt belépett az irodába, ahol az I. r. terhelt elmondta nekik, hogy a sértettel megállapodtak, majd felszólította a sértettet arra, hogy a követelt összeg felét 100 000 forint összegben a II. r. terheltnek, míg a fennmaradó további 100 000 forintot a III. r. terheltnek adja át.

[20] Ifj. M. Z. sértett azonban ekkor kijelentette, hogy jelenleg nincs pénze, "ha megölik sem tud most fizetni". Ekkor válaszul az I. r. terhelt azt közölte, hogy a sértettnek első alkalommal 2010. szeptember 27. napján kell fizetnie, majd a további összegeket az azt követő hónapok 27. napjain. Az I. r. terhelt, a II. r. és a III. r. terhelt azt is kijelentette, hogy portaszolgálatot nem fognak ellátni, illetve a sértettnek a II. r. és VI. r. vádlott családjának tagjait minden esetben be kell engednie a szórakozóhelyre és a portaszolgálatot továbbra is H. Z. fogja ellátni, mert ellenkező esetben megszűnik a védelem.

[21] Ifj. M. Z. sértett azonban ekkor azt közölte, hogy ez esetben nem lesz bevétele és nem tud fizetni sem, ezért kérte, hogy legalább az oda nem illő roma személyek ne járjanak le a pubba. Ekkor az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt megadta a telefonszámát azzal a közléssel, hogy a sértettnek, illetve H. Z. portásnak a megadott hívószámokon kell hívnia őket egyeztetés végett. Ezután 01 óra 07 perckor mindhárom terhelt elhagyta az irodát.

[22] Az I. r. és a III. r. terhelt - miután visszatért a vendégtérbe -, az ott tartózkodó a VI. r. terhelt közreműködésével távozásra utasították a szórakozóhelyen nagyobb létszámban jelen lévő, a nyomozás során fel nem derített társaikat. Ennek megfelelően a VI. r. terhelt körbeszólt a helyiségben tartózkodó valamennyi elkövető-társnak, akik 01 óra 09 perckor rövid időn belül összehangoltan távoztak a pubból az I. r., a II. r., a III. r. és a IV. r., az V. r., valamint a VI. r. terhelttel együtt.

[23] Az N. S. M. Pub tulajdonosa ifj. M. Z. sértett 2010. szeptember 15. napján a 15 óra 38 perckor kezdeményezett - megszakadt -, majd a 15 óra 41 perckor tovább folytatott telefonbeszélgetés keretében közölte az I. r. terhelttel, hogy a védelmi pénzt nem hajlandó megfizetni. Ekkor azonban az I. r. terhelt ismételten megfenyegette a sértettet azzal, hogy a romákkal elözönlik a szórakozóhelyet és nem lesz olyan portaszolgálat, amely megállítaná őket, és annak érdekében, hogy a sértettre további nyomást gyakoroljon, kijelentette továbbá, hogy neki behajtócége van és "szükség esetén" a rendőrségen azzal fogja cáfolni a sértett állítását, hogy őt ifj. M. Z. sértett hivatalosan felkérte a szórakozóhely biztosítására.

[24] Az I. r. terhelt arra is utalt, hogy a B. M. Pub vonatkozásában is szándékában áll, hogy hasonló módon érvényesítsen követelést, a sértett azonban ennek ellenére kijelentette, hogy nem fog fizetni. Ekkor az I. r. terhelt azt közölte a sértettel, hogy felkeresi a sértettet és "leüti a fejét a helyéről", megnyomorítja, intenzív osztályra teteti, legyilkoltatja a családdal.

[25] A III. r. terhelt 2010. szeptember 17. napján 18 óra 05 perckor telefonon közölte ifj. M. Z. sértettel, hogy a 2010. év augusztus havi 200 000 forintot a sértettnek mindenképpen ki kell fizetnie, az alól nem bújhat ki, ifj. M. Z. azonban azt közölte, hogy nem fizet. A III. r. terhelt ekkor kijelentette, hogy amennyiben a sértett nem fizet, úgy "nem működik semmi", ellenben, ha megkapják a pénzt, akkor visszafogja a többieket attól, hogy levonuljanak a pubba. Ugyanezen a napon néhány perc elteltével 18 óra 35 perckor az I. r. terhelt is felhívta telefonon ifj. M. Z. sértettet, a sértett ekkor ismét kijelentette, hogy nem hajlandó fizetni. Erre az I. r. terhelt megismételte a korábbi életveszélyes fenyegetéseit és közölte, hogy 2010. szeptember 26. napjáig vár, amennyiben azonban a sértett ezen időpontig sem teljesít, úgy "megnézheti magát", mert az M. úton lakó romák mindannyian levonulnak a szórakozóhelyre és a sértett nem fog tudni tenni ellenük semmit. Felhívta továbbá az I. r. terhelt a sértettet arra, hogy a sértett jól gondolja át, hogy miként dönt, és hívja őt vissza. Ezt követően ifj. M. Z. sértett 19 óra 46 perckor telefonon felhívta az I. r. terheltet, de újból kijelentette, hogy nem teljesít, erre az I. r. terhelt azt közölte a sértettel, hogy "lemegy Sz.-re" és "lerombol mindent", valamint a családjával megöleti a sértettet.

[26] Ifj. M. Z. sértett az I. r. terhelt által kilátásba helyezett súlyos hátrányoktól, életveszélyes fenyegetésektől való félelmében először B. B. sértettet értesítette, majd közösen feljelentést tettek a megyei rendőr-főkapitányságon.

[27] Az I. r., a II. r. és a III. r., valamint a IV. r. terheltnek az ifj. M. Z. sérelmére elkövetett cselekmény vonatkozásában az V. r. és a VI. r. terhelt szándékosan segítséget nyújtott a fenyegető jelenlétükkel és szándékukat erősítették.

[28] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. és a VI. r. terhelt védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt.

[29] Az I. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványának törvényi okaként a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontját jelölte meg, érdemben pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte. Az I. r. terhelt védőjének - aki egyúttal a VI. r. terhelt egyik védője is - a kifejezetten az I. r. terhelt érdekében benyújtott indítványa jelentős részben tartalmaz kizárólag a VI. r. terheltet érintő érvelést is, amely értelemszerűen a VI. r. terhelt érdekében benyújtott felülvizsgálati indítvány része.

[30] A védő indítványa szerint az I. r. terhelt büntetőjogilag értékelhető magatartása az ítéleti tényálláson belül csupán onnantól kezdődik, hogy ígéretet tett a sértettnek, miszerint "védelmi pénz" ellenében segít abban, hogy "a romák ne lepjék el a szórakozóhelyet", különben a helyzet állandósulni fog, és a sértett nélküle nem fogja tudni azt megoldani. A védői álláspont szerint e magatartás csak a zsarolás alapesetének felel meg; a fenyegetés nem személy elleni erőszak, hanem vagyoni hátrány kilátásba helyezésével történt, és az nem tartalmazott az élet vagy testi épség elleni fenyegetéssel azonos súlyú elemet sem. Az indítvány szerint csupán spekulatív feltételezés, hogy a terhelt által közölt fenyegetés megvalósulása esetén a sértett és családja ellehetetlenült volna.

[31] Az I. r. terhelt ugyanis kizárólag azt közölte a sértettel, hogy megfelelő védelem hiányában romák fognak megjelenni a szórakozóhelyen; rendbontás, erőszak, vagy más jogellenes cselekedet kilátásba helyezéséről azonban nem volt szó. Egy jogszerű, törvénybe nem ütköző magatartás kilátásba helyezése azonban sem a zsarolás minősített esetének, de még az alapesetének a megállapítására sem alkalmas. Súlyos hátrányt az I. r. terhelt nem fogalmazott meg, annak körülhatárolása sem lehetséges. Annak felvetése ugyanis, hogy roma személyek megjelenése egy szórakozóhelyen - jogellenes magatartás nélkül - joghátrányt eredményezhet, a védői álláspont szerint az Alaptörvénybe ütközik. Ezért az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításárára az anyagi jogszabály sérelme folytán került sor, a tényállás ezen része alapján a terhelt bűnössége nem állapítható meg.

[32] A bíróság jogerős ítéletében felrótta a terheltnek azt az - egyébként ifj. M. Z. sértett által kezdeményezett - telefonbeszélgetést is, melyben az I. r. terhelt valóban testi épség elleni fenyegetést közölt a sértettel; az ítéleti tényállás azonban nem tartalmazza, hogy ezt a terhelt a védelmi pénz meg nem fizetésének esetére helyezte volna kilátásba. Ez a lehallgatási jegyzőkönyvek alapján sem állapítható meg, sőt azokból az tűnik ki, hogy a fenyegetésre a felek között elharapódzott vita és sértegetések miatt került sor.

[33] A védő támadta a telefonlehallgatás eredményének felhasználását is. Azt a bíróság a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. §-ának feleltette meg, azonban nem vizsgálta meg, hogy a lehallgatásra a büntetőeljárási törvény szabályainak megfelelően került-e sor. A fent említett beszélgetést a sértett kezdeményezte, annak alakítására a hatóság aktív közreműködésével került sor. Ez a védő álláspontja szerint - az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatára is tekintettel - sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot.

[34] Az indítvány szerint az I. r., II. r., III. r. és IV. r. terhelt megállapodására vonatkozó ténymegállapítás kizárólag közvetett bizonyítékokon alapszik. A 4. számú tanúval kapcsolatban pedig megállapítható volt, hogy nyílt konfliktusba került a III. r. terhelttel; ezért tőle elfogulatlan tanúvallomás nem volt várható. A 6. számú tanú kihallgatására kiküldött bíró útján került sor, azonban a terhelt és a védő értesítésére nem került sor, és ennek oka sem derült ki; ekként nem volt lehetőségük kérdések feltételére. A terheltek megjelölték a 6. számú tanú vélelmezett személyét, azonban a bíróság arra adekvát választ nem adott, annak eljárási jogkövetkezményeit nem vonta le. Mindezzel a bizonyítás szabályait sértette meg, ami a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti eljárási szabálysértés, és mivel a terheltek szándékegységére csak e tanúk vallomása áll rendelkezésre, az eljárási szabálysértés az ítéletre érdemi kihatással volt. Ezért az - a védő álláspontja szerint - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati ok.

[35] Az indítvány szerint megalapozatlan, iratellenes annak megállapítása, hogy a terheltek hogyan találkoztak az N. S. M. Pub előtt, hogyan mentek be a szórakozóhelyre, és ott miképp viselkedtek. A bíróság e tekintetben az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy azzal a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja szerinti eljárási szabálysértést követte el, mert az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[36] A védő álláspontja szerint a bíróság a büntetés kiszabása során nem volt tekintettel arra, hogy a cselekmény befejezetlen kísérlet, és nem értékelte megfelelően a terheltnek fel nem róható, jelentős időmúlást, de az I. r. terhelt korlátozott börtöntűrő képességét sem, amire nézve a védő újabb szakértői véleményt is csatolt. Sérült az ítélet belső arányossága is, a büntetés eltúlzott, anyagi jogszabályt sért; az enyhébb minősítés mellett a büntetés nem felel meg a Btk. 80. § (1) bekezdésében írtaknak.

[37] A VI. r. terhelt védői indítványukat a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapították, és a jogerős ítélet megváltoztatását, valamint a terhelt büntetésének enyhítését kérték.

[38] Az indítvány indokai szerint a jelen ügyben a fenyegetés nem alapozza meg a cselekmény súlyosabb minősítését, s ezért indokolt a büntetés mértékének felülvizsgálata, a helyes minősítéshez ugyanis alacsonyabb tételkeret kapcsolódik. A jelen ügyben csak akaratot hajlító, nem pedig akaratot megtörő fenyegetésre került sor, ami alkalmas volt komoly félelem kiváltására.

[39] Az ifj. M. Z. sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán az I. r., II. r., III. r. és IV. r. terhelt abban állapodott meg, hogy a szórakozóhelyeken nagyobb létszámú, jellemzően roma személyekből álló csoportban jelennek meg, és ezzel a tulajdonosok tudtára adják, hogy követelésük teljesítésének elmaradása esetén miként lehetetlenítik el a klubok működését, és fosztják meg azokat vendégkörüktől. A VI. r. terhelt és a terheltekkel szándékegységben lévő csoport tagjai egymást bevárva, kisebb csoportokban vonultak be a szórakozóhelyre, módszeresen kiszorítva az addig ott szórakozó embereket, az I. r. terhelt pedig közölte a sértettel, hogy ha védelmi pénzt fizet, akkor hasonló eset nem fog megtörténni, míg ellenkező esetben az állandósulni fog.

[40] A bírói gyakorlat szerint az élet vagy testi épség elleni fenyegetéshez hasonló súlyú, ha az elkövetők a sértett vállalkozási tevékenységét tönkreteszik, a vendégkört elriasztják, botrányokat okoznak, és ezáltal az üzlet tönkremegy. A súlyos fenyegetés mibenléte különbözik jelen ügy tényállásától. A bírói gyakorlatot alakító jogesetek tényállásaiban rongálás, a vendégek inzultálása, fizetés nélküli távozás szerepel. Jelen ügyben viszont csupán a szórakozóhelyen való állandó jelenléttel fenyegették a sértettet. Nagyobb létszámú roma személy jelenléte a szórakozóhelyen nem kirívó; komoly félelem kiváltására ugyan alkalmas, de nem alkalmas az élet vagy testi épség hátrányos megváltoztatására. Az - akár milliós nagyságrendű - anyagi kár okozásának kilátásba helyezése önmagában a zsarolás súlyosabb esetét megalapozó fenyegetésként nem értékelhető; a fenyegetésnek nem kell közvetlenül élet vagy testi épség ellen irányulnia, elegendő, hogy komoly félelmet váltson ki.

[41] A jelen esetben ugyancsak milliós károkozással való fenyegetésről van szó, ami az alapesethez szükséges szintet érte el, annak a sértett hitelt adott, és emiatt a rendőrségtől kért segítséget.

[42] A Legfőbb Ügyészség átiratában mindkét indítványt alaptalannak tartotta; ezért az I. r. és a VI. r. terhelt tekintetében is a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[43] Indokai szerint az indítvány - az I. r. terhelt tekintetében - az információgyűjtés, valamint a 4. és 6. számú tanúk vallomásának vitatásával a megállapított tényállást támadja, és ekként az a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálatban kizárt. Az indokolási kötelezettség megsértése a felülvizsgálatban akkor eredményez feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést, ha az indokolás valamely tény- vagy jogkérdést illetően oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését, a bíróság értékelő tevékenysége nem követhető nyomon. Jelen esetben a bíróság rögzítette, hogy az I. r. terhelt bűnösségét részben a kamerafelvételekre és a lehallgatott telefonbeszélgetésekre alapította, ezért az indítvány e körben is ténylegesen a bizonyítékok mérlegelését támadja. Ugyancsak nem lehet felülvizsgálat tárgya önmagában a büntetéskiszabási körülmények értékelésének mikéntje sem.

[44] Az irányadó tényállásból - az ügyészi álláspont szerint - következtetés vonható arra is, hogy az I. r. terhelt és a sértett 2010. szeptember 17-i telefonbeszélgetése során nem csupán sértegetés történt, hanem a terhelt a korábbi életveszélyes fenyegetéseit nyomásgyakorlásként ismételte meg arra az esetre, ha a sértett nem fizet; két ízben is közölte, hogy a jogtalan haszonszerzési szándékával nem hagyott fel, és gondolkodási határidőt is tűzött ki a sértettnek. Ekként a bíróság az I. r. terhelt cselekményét törvényesen minősítette súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette kísérletének.

[45] A Legfőbb Ügyészség kitért rá, hogy a bíróság jogerős ítéletében a bűnszövetségben elkövetést is megállapította az I. r. terhelt terhére. Az irányadó tényállás tartalmazza az I. r., II. r., III. r. és IV. r. terheltnek a bűncselekmények szervezett elkövetésére való megállapodását, ami a hasonló elkövetések mikéntjére is kiterjedt, és szervező tevékenységet is igényelt. Az ifj. M. Z. sérelmére megvalósított bűncselekmény elkövetésének megkezdésére is - e megállapodásnak megfelelően - sor került, ezért a bűnszövetségben elkövetés minősítő körülményének megállapítása az I. r. terhelt tekintetében annak ellenére törvényes, hogy e terhelt bűnösségét csak egyrendbeli bűncselekményben állapította meg a bíróság.

[46] Ezért - az ügyészi álláspont szerint - az I. r. terhelt büntetése a cselekményének helyes minősítése szerinti, a terhelt erőszakos többszörös visszaesői minőségére tekintettel felemelt büntetési tételkereten belüli, s ekként maradéktalanul törvényes.

[47] A VI. r. terhelt védőinek indítványa kapcsán a Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a 2010. augusztus 27-éről 28-ára virradó éjszaka az N. S. M. Pubban a sértett felé élet vagy testi épség elleni fenyegetés valóban nem hangzott el. A terheltek azonban ezzel a korábbi fenyegetésüket demonstrálták, és annak az a - terheltek elképzelésének megfelelő - hatása volt, hogy a vendégek túlnyomó része onnan kiszorult, a sértettben pedig azt a félelmet keltették, hogy a terheltek elriasztják a törzsvendégeket. A terheltek tehát ezzel vagyoni hátrány okozását helyezték kilátásba a sértett felé, ami a korábbi Btk. 138. §-ában meghatározott súlyos hátránynak megfelel, azonban - az indítványban írtaknak megfelelően - nem éri el az élet vagy testi épség elleni fenyegetéshez hasonló súlyosság szintjét. Az ilyen fenyegetés - az ügyészi indítvány szerint is - csak akkor állapítható meg, ha a kilátásba helyezett hátrány a sértett elemi szükségleteinek kielégítését, alapvető emberi szabadságát sérti vagy veszélyezteti, nagymértékben és hosszú távon. Az irányadó bírói gyakorlatban azt olyan esetekben állapította meg a bíróság, amikor a kilátásba helyezett fenyegetés maga is bűncselekmény (garázdaság, rongálás) elkövetésére vonatkozott, avagy arra, hogy az elkövető a gyártási technológiák közzétételével a cég jó hírnevét tönkreteszi. Mindezek alapján - az ügyészi álláspont szerint - a VI. r. terhelt cselekménye valóban csak bűnsegédként elkövetett, a korábbi Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző zsarolás bűntette kísérletének a megállapítására alkalmas.

[48] A bűncselekmény törvénysértő minősítése azonban csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha az törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte. A helyes minősítés szerint a terhelt cselekménye egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett; a jogerős ítéletben a VI. r. terhelttel szemben kiszabott 2 év 8 hónapi szabadságvesztés pedig - az ügyészi álláspont szerint - a terhelt részben erőszakos bűncselekmények miatti büntetett előéletére, visszaesői minőségére, és a feltételes szabadság hatálya alatti, társas elkövetésre tekintettel, a bíróság által értékelt enyhítő körülmények mellett sem aránytalanul súlyos.

[49] A Legfőbb Ügyészség átiratára az I. r. terhelt védője, és a VI. r. terhelt védői is írásbeli észrevételt terjesztettek elő.

[50] Az I. r. terhelt védője továbbra is fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat azzal, hogy az N. S. M. Pubban nem valósult meg a súlyosabb minősítést megalapozó fenyegetés, és az I. r. terhelt cselekménye a 2010 szeptemberében folytatott telefonbeszélgetések tartalmára tekintettel is alkalmatlan tárgyon elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete. Az információgyűjtés, valamint a 4. és a 6. számú tanú kihallgatása jogszerűségének vitatása pedig nem a tényállás támadására irányult, hanem olyan eljárási szabálysértéseket mutatott be, amelyek az ítélet megalapozatlanságához vezettek. Ugyancsak az ítélet megalapozatlanságához vezettek az indítványban bemutatott iratellenes, hiányos, egymásnak ellentmondó ítéleti megállapítások, melyek a terhelt bűnösségének megállapítására és a cselekményének minősítésére is kihatottak. Mindezek a bíróság értékelő tevékenységének nyomon követését is megnehezítették, több ponton megakadályozták.

[51] A védő fenntartotta, hogy a bíróság nemcsak a büntetéskiszabási elveket és célokat sértette meg, de az 56. BK véleményben foglaltakat is, továbbá - az Alkotmánybíróság 2/2017. (II. 10.) AB határozatára tekintettel - az eljárás hosszára figyelemmel is indokolt az amiatt elszenvedett jogsérelem reparálása. A bűncselekmény minősítése is törvénysértő, ezért pusztán az, hogy a büntetés a helyes minősítés szerinti tételkeretek közé is esik, nem eredményezi annak törvényességét.

[52] A VI. r. terhelt védői is hivatkoztak a BH 2011.97. számú jogesetben foglaltakra, és kiemelték, hogy akár egy minősítő körülmény mellőzése is érintheti a büntetés törvényességét, akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, de nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának és az alanyi bűnösség fokának. A VI. r. terhelt bűnsegédként valósította meg a bűncselekményt, az ugyanilyen cselekmény miatt elmarasztalt V. r. terhelttel szemben 2 évi szabadságvesztést szabott ki a bíróság, aminek a végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. A VI. r. terhelttel szemben kiszabott 2 év 8 hónapi szabadságvesztés ezért aránytalanul súlyos joghátrány, következésképp a minősítés megváltoztatása és - a megváltozott büntetési tételkeretre tekintettel - a büntetés enyhítése indokolt.

[53] A Kúria a felülvizsgálati indítványok alapján indult ügyeket a 2017. február 8-án kelt végzésével egyesítette, és az indítványokat egy eljárásban, a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[54] A terhelt javára felülvizsgálati indítvány benyújtására a Be. 417. § (1) bekezdés II. pont c) alpontja alapján a védő jogosult, a Be. 418. § (3) bekezdése szerint egy alkalommal. Felülvizsgálati eljárásban sem kizárt, hogy egy terhelt érdekében több védő is eljárjon. A több védő részére adott meghatalmazás esetén pedig egy eljárási cselekményen vagy jognyilatkozat megtételekor a terhelt érdekében - ha a meghatalmazásból más nem következik - az eljáró meghatalmazott védők bármelyike eljárhat [Be. 44. § (2) bekezdés]. Nincs akadálya annak sem, hogy a terhelt érdekében eljáró egy vagy több védő több felülvizsgálati okra alapítva, akár alternatív indítványokat tegyen; több védő esetén azonban az indítványok értelemszerűen nem lehetnek egymással ellentétesek.

[55] Jelen ügyben a VI. r. terhelt védelmében elsőként, 2016. december 23-án három meghatalmazott védő nyújtott be közös felülvizsgálati indítványt, ami a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt cselekménye zsarolás bűntette alapeseteként való minősítését és a VI. r. terhelt büntetésének mérséklését célozta. Indítványukat a Legfőbb Ügyészség átiratának ismeretében is változatlanul tartották fenn.

[56] Mivel a három védő egy időben nyújtotta be a meghatalmazását, a Kúriának a Be. 44. § (3) bekezdés második mondatára tekintettel tett felhívására figyelemmel kijelölték maguk közül a vezető védőt.

[57] 2017. január 17-én a VI. r. terhelt egy további meghatalmazott védője is terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, ami elsődlegesen a VI. r. terhelt felmentésére, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására utasításra irányult. E védő meghatalmazása az eljárás során még korábban került benyújtásra, ezért a Kúria ismét felhívta a védőket a vezető védő személyének megjelölésére.

[58] 2017. április 10-én az önálló beadványt készítő védő is úgy nyilatkozott, miszerint a VI. r. terhelt vezető védője a korábban ekként már megnevezett védő.

[59] Ezt követően a Kúriának a Be. 421. § (1) bekezdése szerinti felhívására a VI. r. terhelt vezető védője - a részére megküldött indítványok és észrevételek ismeretében - 2017. április 27. napján, írásban akként nyilatkozott, hogy a jogerős ítélet megváltoztatásának, a terhelt cselekménye zsarolás bűntette alapeseteként való minősítésének és a VI. r. terhelt büntetése mérséklésének indítványozását tartja fenn jogorvoslati nyilatkozatként.

[60] A Kúria ezért egységesen ezt tekintette a VI. r. terhelt érdekében előterjesztett felülvizsgálati indítványnak; ilyen tartalommal ismertette azt, erre vonatkoztatta a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakat, és érdemben is - a Be. 423. § (4) bekezdésére tekintettel - ennek megfelelően bírálta el azt.

[61] Az I. r. terhelt védője és a VI. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálat indítvány egyaránt nem alapos.

[62] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati indítvány elbírálása során a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó, ami az indítvánnyal nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]; a felülvizsgálat során bizonyításnak helye nincs [Be. 388. § (2) bek. és Be. 419. § (1) bek.].

[63] Az I. r. terhelt védője indítványának törvényes okaként a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontját is megjelölte, míg a VI. r. terhelt érdekében előterjesztett indítvány kizárólag a hivatkozott törvényhely b) pontján alapszik.

[64] Az I. r. terhelt védőjének a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti okból benyújtott indítványa a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezi, és a terhelt felmentését vagy az eljárás megszüntetését célozza. A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontján alapuló részében viszont az indítvány nem sérelmezi a terhelt bűnösségének kimondását, hanem a terhére rótt bűncselekmény téves minősítése folytán, avagy önmagában törvénysértő nemű és/vagy mértékű szankció alkalmazását kifogásolja. Célja pedig - a helyes minősítésre tekintettel, avagy az anyagi jogszabálysértés kiküszöbölése folytán - törvényes büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása, utóbbi irányú indítványt azonban az I. r. terhelt védője nem terjesztett elő. Ennek ellenére érvelése - részben - az említett két felülvizsgálati ok feltételeinek megfelel. A védő ugyanis az I. r. terhelt által 2010. augusztus 27-én az N. S. M. Pubban tanúsított magatartásnak a fenyegetés (korábbi Btk. 138. §), illetve minősített (élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos) fenyegetés megállapítására alkalmatlan voltát egyaránt állította, míg az I. r. terhelt későbbi, telefonon közölt fenyegetései kapcsán a jogtalan haszonszerzési célzat hiányára hivatkozott. Ebből következően érvelése - annak helytálló volta esetén - előbbi esetben az I. r. terhelt büntetőjogi felelőssége hiányának, utóbbi esetben pedig a cselekmény téves minősítésének megállapítását célozta, ami a büntetés enyhítésének irányába nyithatna utat.

[65] A VI. r. terhelt védőjének indítványa alapján eldöntendő jogkérdés, hogy a VI. r. terheltnek az N. S. M. Pubban 2010. augusztus 27-én tanúsított, a tényállásban leírt magatartása a zsarolás alap- vagy minősített esetéhez nyújtott bűnsegélyt valósította-e meg, és amennyiben e tekintetben a jogerős ítéleti minősítés téves, a büntetés a helyes minősítés alapulvételével törvényes-e. Ez kétségtelen a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont első fordulata szerinti felülvizsgálati ok.

[66] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt 2010. szeptember 15-én és 17-én ifj. M. Z. sértettet "fejének leüttetésével", megnyomorításával, "intenzív osztályra tételével" és családja legyilkoltatásával fenyegette meg. E fenyegetések - tartalmuk szerint - kétségtelenül élet és testi épség ellen irányultak. Az irányadó tényállás szerint e telefonbeszélgetések egyetlen témája az I. r. terhelt pénzkövetelése volt, és a tényállásban rögzített fenyegetések - az indítványban foglaltakkal szemben - az I. r. terhelttől a sértett nemfizetésének esetére, a fizetésnek a sértett általi megtagadását követően hangzottak el; azok elhangzása után pedig az I. r. terhelt gondolkodási határidőt szabott a sértettnek a fizetés kikényszerítése érdekében. Az irányadó tényállásból tehát kizárólag arra lehet okszerűen következtetni, hogy az I. r. terhelt az élet és testi épség elleni fenyegetést jogtalan haszonszerzés végett alkalmazta. Olyan tartalmú következtetésre a tényállás ténybeli alapot nem tartalmaz, miszerint az egyébként nem vitásan jogtalan pénzkövetelés közben más okból tört volna ki vita és sértegetés az I. r. terhelt és a sértett között, és a fenyegetésekre emiatt került volna sor. Önmagában e cselekményrész megalapozza tehát az I. r. terhelt bűnösségének megállapítását zsarolás bűntettében, és kimeríti annak a korábbi Btk. 323. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott minősítő körülményét is.

[67] Törvényesen állapította meg a bíróság e terhelt terhére a cselekmény bűnszövetségben való elkövetését is. A korábbi Btk. 137. § 7. pontja szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. A jelen ügyben irányadó tényállás tartalmazza az I. r., II. r., III. r. és IV. r. terhelt bűncselekmények elkövetésére irányuló megállapodását, majd az ifj. M. Z. sérelmére elkövetett, kísérleti szakba jutott bűncselekmény leírását is. Azt, hogy e konkrét bűncselekményt a megállapodás keretei között követték el a terheltek (így az I. r. terhelt is), az elsőfokú ítélet 55. oldala ötödik bekezdésében, valamint 67. oldal második-negyedik bekezdésében rögzítette a bíróság, ami az irányadó tényálláshoz tartozó, az indokolás más részében rögzített ténymegállapítás (BH 2016.163.III., BH 2006.392., BH 2005.89.II.).

[68] Ekként az I. r. terhelt tekintetében a bűnszövetség minősítő körülményének tényállási elemei az irányadó tényállásból maradéktalanul kitűnnek. Következésképp az I. r. terhelt cselekményének társtettesként elkövetett, a korábbi Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő zsarolás bűntette kísérleteként való minősítése törvényes.

[69] A 2010. augusztus 27-i, az N. S. M. Pubban kifejtett terhelti magatartások kapcsán - melyben az I. és a VI. r. terhelt is részt vett - a fenyegetés hiányát csak az I. r. terhelt védője állította. A korábbi Btk. 138. §-a szerint e törvény alkalmazásában, eltérő rendelkezés hiányában fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A védői állásponttal szemben egy szórakozóhely törzsközönségének kiszorítása, üzletmenetének szándékos hátrányos befolyásolása a fenyegetés fogalmának akkor is megfelel, ha az önmagában nem jogellenes, nem további szándékos bűncselekményt megvalósító módon történik. Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt a rendszeres, nem csekély összegű pénzjuttatás ellenében előnyt - szolgáltatás nyújtását - nem ígért; ebből következik, hogy a beígért, és 2010. augusztus 27-én demonstrált magatartást az I. r. terhelt maga is a sértett számára hátrányosnak tekintette, hiszen pénzt - előny nyújtásának hiányában - csupán (az egyébként általa okozott) hátrány elhárítása érdekében követelhetett. Fel sem merülhet tehát, hogy az I. r. terhelt által 2010. augusztus 27-én, az N. S. M. Pubban kifejtett magatartása - fenyegetés hiányában - nem lenne a zsarolásként a terhére rótt bűncselekmény elkövetési magatartásának része.

[70] A zsarolás törvényi tényállása a fenyegetés fogalmát megszorítás nélkül tartalmazza. Ezért érvényesül a régi Btk. 138. §-a szerinti értelmezés, miszerint a fenyegetés súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A régi Btk. 323. § (2) bekezdés b) pont második fordulata alapján pedig a zsarolás minősített esete valósul meg, ha élet vagy testi épség elleni fenyegetéshez hasonlóan súlyos fenyegetéssel követik el.

[71] Következésképpen ezen minősített eset akkor állapítható meg, ha az adott fenyegetés tartalma mind a kilátásba helyezett hátrány súlya, mind pedig a megfenyegetettben keltett félelem komolysága tekintetében meghaladja a régi Btk. 138. §-a szerinti mértéket, s felér élet vagy testi épség elleni (akár közvetett) fenyegetéssel.

[72] Egy adott fenyegetés zsarolás alapeseteként, avagy minősített eseteként való értékelése (egymástól való elhatárolása) mindig csak az ügy konkrét körülményeire - a fenyegető tartalomra, s annak a sértett (személyét, helyzetét) érintő hatására - kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges, s nem pedig absztrakt módon.

[73] A fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést a terhelt komolyan gondolta-e.

[74] A fenyegetés (és erőszak) esetében, annak mivoltát nem a kifejtő elkövető, hanem az elszenvedő sértett oldalán kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés (és erőszak) a sértett akaratára ráhatás, tehát annak hatása szempontjából közömbös, hogy a terhelt komolyan gondolta-e. A fenyegetés komolysága is a sértettben való félelemkeltő hatás alapján állapítható meg. Lényeg csupán annyi, hogy a terhelt felismerte-e, hogy fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.

[75] Jelen ügyben pedig ehhez - a fenyegetés irányadó tényállás szerinti tartalma alapján - nem fér kétség.

[76] Az ítélkezési gyakorlat szerint a zsarolás alapesete valósul meg, ha a terhelt jogtalan haszonszerzés érdekében azzal fenyegeti meg a sértett gazdasági társaságot, hogy a gyártási technológiájára vonatkozó, a birtokában lévő adatokat "sokkoló formában", újságban nyilvánosságra hozza (BH 2009.262), illetve akkor is, ha a terhelt levélben megfenyegeti a sértettet, hogy ha több százezer forintot nem fizet, a sértett házát, gépkocsiját és nyaralóját - milliós károkat okozva - megrongálja (BH 2001.356.). Megállapította ugyanakkor a "más hasonlóan" súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolást a bíróság akkor, ha a söröző tulajdonosát azzal félemlítik meg, hogy az üzlet berendezéseit tönkreteszik, amennyiben nem fizet ún. védelmi pénzt (BH 1995.503.).

[77] A jelen ügyben kifejtett elkövetési magatartás az utóbbihoz áll közel. A zsarolás alap- és minősített esete között az elhatárolás alapja nem az, hogy a kilátásba helyezett hátrány önmagában jogszerű, avagy további bűncselekményt valósít-e meg, hanem az, hogy a kilátásba helyezett hátrány a terhelt létét, létfeltételeit milyen mértékben nehezíti vagy lehetetleníti el. Ehhez képest pusztán anyagi károkozás - még ha az jelentős mértékű is - valóban nem tekinthető az élet vagy testi épség sérelmével azonos vagy akár hasonló súlyúnak. A jelen ügyben azonban nem arról van szó, hogy a terheltek pusztán az üzlet forgalmára hátrányos, bevételeit csökkentő tevékenységet helyeztek volna kilátásba. A beígért, és 2010. augusztus 27-én be is mutatott magatartásuk az üzlet működésének teljes ellehetetlenítését célozta; az irányadó tényállás szerint a cselekményben részt vevő mintegy 30-50 fő a szórakozóhely összes asztalát elfoglalta, és valamennyi fizetővendéget kiszorította. Az I. r. terhelt a fizetés megtagadásának esetére e helyzet állandósulását ígérte, és az afeletti uralmát demonstrálandó e helyzetet szüntette meg - a VI. r. terhelt közreműködésével - a sértettel való tárgyalást követően.

[78] Nagy jelentősége van annak is, hogy a cselekményt 30-50 személy összehangolt magatartásával követte el. A többek általi elkövetésben rejlő erőkoncentráció fokozott veszélyt hordoz magában; a törvény ezért mind a többes elkövetők számához, mind a szervezettségük fokához igazodóan további jogkövetkezményeket is meghatároz. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az elkövetésben részt vevők száma és szervezettsége a zsarolási fenyegetés súlyának megítélése során sem. Jelen ügyben a fenyegetést megvalósító demonstratív jelenlétben a csoportos elkövetés megállapítását megalapozó három főt (korábbi Btk. 137. § 13. pont) nagyságrendileg meghaladó számú személy vett részt, szervezettségük magas fokát pedig a szórakozóhely összehangolt, gyors és teljes elfoglalása, majd vezetőik felszólítására annak azonnali elhagyása igazolja.

[79] Az I. r. terhelt tehát nem csupán anyagi károkozással fenyegette, hanem vállalkozásának teljes, és a sértett számára leküzdhetetlen erővel való ellehetetlenítését helyezte kilátásba. A VI. r. terhelt pedig az ezt kifejező demonstrálásban vett részt, a sértett akaratának hajlítását segítve. A sértett létfenntartásának alapjait meghatározó vállalkozás gyors és teljes, ellenállhatatlan megsemmisítése pedig kétségtelenül olyan hátrány kilátásba helyezése, ami az élet, testi épség sérelmével hasonlatos.

[80] Következésképp a VI. r. terheltnek felrótt cselekmény minősítése is törvényes. Az I. r. terhelt tekintetében is megállapítható, hogy a zsarolás minősítő körülménye cselekményének e mozzanata során is megvalósult, azonban az ő esetében - ahogy arra a Kúria már utalt - a terhére rótt minősítést a 2010. szeptember 15. és 17. napján tanúsított magatartása is önmagában megalapozta.

[81] A VI. r. terhelt elkövetői minősége kapcsán a Kúria egyetért a Legfőbb Ügyészség álláspontjával.

[82] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak valóban helye van akkor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[83] Következésképpen egyrészt az esetlegesen hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képezi felülvizsgálat alapját, ha helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) törvénysértő.

[84] A minősítés alatt a cselekmény Btk. Különös Része szerinti minősítése - az alapeset és annak enyhébben, vagy súlyosabban minősülő esete egyaránt - értendő.

[85] Felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra (BH 2011.97.).

[86] Kétségtelen, hogy a 416. § (1) bekezdés b) pontja esetében a Be. nem tartalmaz az 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, "ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki".

[87] Lényeges különbség. Azt jelenti ugyanis, hogy a jogi érvek alapján minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem lehet eleve kizárt. Ha pedig a minősítés valóban törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés - a helyes minősítéshez képest - törvényes-e.

[88] Ez - éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét. Nem elegendő tehát önmagában, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten is belül van.

[89] A Be. szerinti szabályozás értelme, hogy a törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli, és a vizsgálat eredményétől függ, hogy a kiszabott büntetés is törvénysértővé vált-e. Változatlan viszont, hogy a kiszabott büntetés feltétlen törvénysértő, ha a helyes minősítéshez tartozó büntetési tétel - mérlegelést nem tűrő - keretein kívüli.

[90] Ehhez képest vizsgálta a Kúria a VI. r. terhelt esetében a kiszabott büntetés törvényességét. Ennek eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélettel - adott büntetéskiszabási körülmények mellett - kiszabott büntetés nem tekinthető törvénysértőnek.

[91] A részben erőszakos bűncselekmények miatt büntetett előéletű, visszaeső, az elkövetéskor feltételes szabadság hatálya alatt álló, a terhére rótt cselekményt nagyszámú társsal elkövető VI. r. terhelttel szemben a jogerős ítéletben kiszabott 2 év 8 hónapi szabadságvesztés az egy évtől öt évig terjedő büntetési tételkeretek között sem lenne eltúlzott.

[92] Az I. r. terhelt védője indítványának egyéb részei alapján a felülvizsgálat törvényben kizárt. A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont b) és c) alpontjában, valamint II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértések esetében teszi lehetővé a felülvizsgálatot; ilyet azonban a védő nem jelölt meg. Az említetteken kívül eső eljárási szabálysértés, amennyiben az ítéletet érdemben befolyásolja, a Be. 375. § (1) bekezdése szerinti, ún. "relatív" eljárási szabálysértésnek minősül (ahogyan azt az indítvány meg is jelölte), ami azonban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt taxatív felsorolásban nem szerepel, ezért felülvizsgálat tárgya nem lehet. Ekként nem felülvizsgálati ok a Be. 304. § (1) bekezdésének megsértése [az ott írt szabály alól egyébként az említett törvényhely (5) bekezdése kivételt enged], a Be. 305. § (4) bekezdésének megsértése, de a titkos információgyűjtés szabályainak megsértésével beszerzett bizonyíték felhasználása sem (BH 2012.186.III.).

[93] Az indokolási kötelezettség teljes megszegése a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) alpontja alapján feltétlen eljárási szabálysértés, s ekként a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati ok. Az indokolási kötelezettség megsértése akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a támadott határozat indokolása tény- vagy jogkérdés kapcsán olyan mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését (BH 2010.117.). Az indokolási kötelesség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése azonban nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának a felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).

[94] Jelen esetben az I. r. terhelt védője az indokolási kötelezettség megszegését az ítélet megalapozatlanságában, az indítvány szerint iratellenes és egymásnak ellentmondó megállapításaiban látta. A megalapozatlanság [Be. 351. § (2) bekezdés] eleve a bíróság ténymegállapító tevékenységéhez kötődő jogi fogalom, ami semmiféle összefüggésben nem áll az indokolási kötelezettség teljesítésének mikéntjével. Jelen ügyben az iratokból kitűnően az eljárt bíróság az indokolási kötelezettségének a bűnösség megállapítása, a cselekmény jogi minősítése és a büntetés kiszabása tekintetében kellően eleget tett, mérlegelése, jogkövetkeztetései nyomon követhetők; a másodfokú ítélet is a Be. 370. § (3) bekezdésében írtaknak megfelelően tartalmazza, hogy ki és miért fellebbezett, valamint a másodfokú bíróság döntésének indokait. Ennek mikéntje pedig kívül esik a hivatkozott eljárási szabálysértés - és ekként a felülvizsgálat - keretein.

[95] Ugyanakkor a megalapozatlanság a Be. XIV. Fejezetében kifejezetten a másodfokú, és - a Be. 385. §-ára tekintettel - az esetleges harmadfokú eljárásra vonatkozóan meghatározott jogintézmény, amihez képest a felülvizsgálati eljárásra a Be. 423. § (1) bekezdése eltérő szabályt tartalmaz. A tényállás megalapozatlanságának kifogásolása tehát nem csupán nem felülvizsgálati ok, hanem a felülvizsgálati eljárásban kifejezetten törvényben kizárt.

[96] Ugyancsak a Be. 423. § (1) bekezdésébe ütközik az egyes bizonyítékok értékelésével, hiteltérdemlőségével kapcsolatos bírói mérlegelés támadása is.

[97] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja afelől sem hagy kétséget, hogy felülvizsgálatban a büntetés neme és mértéke nem önmagában, hanem csak feltételhez kötötten vizsgálható; a hivatkozott törvényhely első fordulata alapján akkor, ha a cselekmény téves minősítése miatt, a második fordulat szerint pedig akkor, ha a büntetőjog más szabályainak megsértése folytán a büntetés törvénysértő. Jelen ügyben - a korábban kifejtettek szerint - az I. r. terhelt cselekményének minősítése nem téves, ezért törvényes keretek között kiszabott büntetés esetén az nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (BH 2016.264.II., BH 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.); nem kerülhet sor a büntetéskiszabási körülmények nyomatékának az indítványban célzott újraértékelésére sem.

[98] Az ügyben az I. r. terhelttel szemben irányadó büntetési tétel - erőszakos többszörös visszaesői voltára tekintettel, a korábbi Btk. 97/A. § (1) bekezdése alapján - 2 évtől 16 évig terjedő szabadságvesztés volt. Ehhez képest pedig a jogerős ítéletben kiszabott 4 év 8 hónapi fegyházbüntetés sem törvénysértő.

[99] Az eljárt bíróság jogerős ítéletében nem sértett törvényt, amikor az I. r. terhelt bűnösségét megállapította, továbbá törvényesen minősítette az I. r. és VI. r. terhelt cselekményét.

[100] Ekként az I. r. terhelt felmentésére, illetve az I. r. és a VI. r. terhelt büntetésének enyhítésére a felülvizsgálati eljárásban nincs mód, és nincs ok az I. r. terhelt tekintetében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítására sem. A Kúria az I. r. és a VI. r. terhelt védői által előterjesztett felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat az I. r. és a VI. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 77/2017.)