BH 2019.4.96

A tizennyolcadik életévét be nem töltött sértettnek szeméremsértő cselekményre rábírásához azzal fenyegetése, hogy édesanyját börtönbe csukják, illetve egy korábbi alkalommal kikényszerített szeméremsértő aktusáról készített fényképfelvételt nyilvánosságra hoznak, olyan szexuális zsarolás, amely a szexuális kényszerítés szempontjából tényállásszerű magatartás [Btk. 196. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 459. § (1) bek. 7. pont].

[1] A járásbíróság a 2016. november 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet szexuális kényszerítés bűntette [Btk. 196. § (1) bek., (2) bek. a) pont] és gyermekpornográfia bűntette [Btk. 204. § (1) bek. b) pont] miatt halmazati büntetésül 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. május 4. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelt a szexuális kényszerítés bűntettét folytatólagosan követte el, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve, hivatkozva a korábbi Be. 352. § (2) bekezdés a), b) és d) pontjaiban meghatározott megalapozatlansági okokra. A terhelt indítványában kifogásolta a bíróságok bizonyítékértékelését, helytelennek tartva az igazságügyi informatikai szakértő véleményével kapcsolatos megállapításokat, ezen szakvéleményt nem lehetett volna a terhére értékelni. Elavultnak tartotta a pszichológus szakértői vélemény készítésének módját. Sérelmezte a tanúvallomások értékelését, azt, hogy a sértettet szavahihetőnek tartották, az ellentmondásokat pedig nem tisztázták, az indokolási kötelezettségnek nem tettek eleget, és kifogásolta a bizonyítási indítványai elutasítását.

[4] Ezen túlmenően elfogultnak tartotta a vele szemben eljáró nyomozó hatóságot, az ügyészséget és a bíróságot is. Jelezte, hogy a sértett testvérének az ügyében ugyanaz a nyomozó járt el, aki vele szemben is, ezért elfogult volt, illetve ezen másik ügyben perújítás során a másodfokon eljárt törvényszék tanácsának egyik tagja járt el, aki emiatt az ítélet meghozatalában nem vehetett volna részt, abból kizárt volt.

[5] A terhelt vitatta a cselekmények minősítését, álláspontja szerint a szexuális kényszerítés elkövetési módja az erőszak vagy a speciális fenyegetés, azonban ilyen magatartást nem fejtett ki. Emellett a gyermekpornográfia bűntettét sem követte el, nem hozott nyilvánosságra fényképfelvételt.

[6] Mindezek alapján elsődlegesen a felmentését indítványozta bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában, másodlagosan pedig az ítéletek hatályon kívül helyezésére és új eljárás lefolytatására, új bíróság kijelölésére tett indítványt.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy a terhelt indítványában a bizonyítékértékelést kifogásolva a tényállást támadta, azonban erre felülvizsgálati eljárásban nincs mód. A korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati okra hivatkozás pedig nem alapos, mivel a gyermekpornográfia bűncselekménye esetén az ítélet szerinti minősítés a pornográf felvételek hozzáférhetővé tételét mint elkövetési magatartást értékelte, nem a nyilvánosságra hozatalt. Ugyancsak törvényesen minősítette a bíróság a terhelt magatartását a másik cselekmény kapcsán szexuális kényszerítés bűntettének, mivel ennek megvalósításához nem kvalifikált fenyegetés szükséges, amely fenyegetés a tényállás szerint megvalósult.

[8] A terhelt elfogultsági kifogásaival kapcsolatban kifejtette, hogy olyan körülmény nem merült fel, amely elfogultságra utalt volna. A törvényszéki bíróval szemben pedig a korábbi Be. 21. §-ában írt egyetlen kizárási ok sem állt fenn, eljárása törvényes volt. Emellett az Alkotmánybíróság 25/2013. (X. 4.) AB határozata értelmében sem merült fel utólag olyan konkrét körülmény, amelyre felülvizsgálati okot lehetne alapítani.

[9] Az indokolási kötelezettség elmulasztására történő hivatkozás pedig ténylegesen szintén az eljárt bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét vitatta, amely szintén a jogerős tényállás megalapozottságának meg nem engedett támadását jelentette. Egyebekben a bíróságok az indokolási kötelezettségüknek eleget tettek.

[10] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[11] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[12] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[14] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[15] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[16] A terhelt ezzel szemben elsősorban az ítéletek megalapozatlanságát sérelmezte, a bizonyítást, a bíróságok bizonyítékértékelését vitatta és a további bizonyítás elmaradását kifogásolta.

[17] Ekként a terhelt a bíróságok mérlegelő tevékenységét és a felülvizsgálati eljárásban irányadó jogerős ítéleti tényállást támadta, amelynek felülvizsgálatbani lehetőségét a törvény kizárja.

[18] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a határozatát a 608. § (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértéssel (abszolút eljárási szabálysértések) hozta meg. Ezen eljárási szabálysértések között azonban a felülvizsgálati indítványban hivatkozott korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pont szerinti indokolási kötelezettség megsértése már nem szerepel. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében abszolút hatályon kívül helyezési ok, amennyiben az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen ok azonban fel sem merült, az indokolási kötelezettség megsértésére történő hivatkozás pedig felülvizsgálati okot nem képez.

[19] Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt által felülvizsgálati okként hivatkozott, a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja szerinti indokolási kötelezettség megsértése azt jelenti, hogy az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése mérlegelése során. Az indítványban foglaltakkal szemben azonban a támadott első- és másodfokú határozatokban e kötelezettség teljesítése megtörtént, ezen a címen az indítvány valójában szintén a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta, ez azonban törvényben kizárt.

[20] A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja alapján abszolút hatályon kívül helyezési ok, ha az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt. A Be. 14. §-a (a korábbi Be. 21. §-a) szerinti kizárási okot azonban a terhelt nem jelölt meg, az általa hivatkozottak a másodfokon eljárt tanács tagját illetően (más ügyben, más személy vonatkozásában, rendkívüli perorvoslatban járt el a bíró) kizárási okot nem alapoznak meg, ilyen ok az ügyben nem merült fel.

[21] A 25/2013. (X. 4.) AB határozatban írtak alapján a korábbi Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja [Be. 14. § (1) bekezdés e) pont] szerinti elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány is elbírálandó, azonban az ilyen elfogultsági kifogás kizárólag akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, amennyiben az elfogultságra okot adó körülményről csak a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást, illetve ugyanazt azt okot nem ismételten jelentik be. Jelen ügyben ez nem állapítható meg, a felülvizsgálati indítvány e részében is kizárt. A nyomozó hatóság eljárásával kapcsolatos kifogások felülvizsgálati okot nem képeznek.

[22] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpont alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. A terhelt indítványában e vonatkozásban is alapvetően a jogerős ítéleti tényállásban megállapítottakat támadta eltérő tényállás megállapítását célozva, ez azonban törvényben kizárt.

[23] A terhelti kifogással szemben az eljárt bíróság törvényesen minősítette az irányadó tényállás szerinti cselekményeket.

[24] A jogerős ítéleti tényállás szerint ugyanis a terhelt a kiskorú sértettet azzal bírta rá arra, hogy orálisan kielégítse, hogy azt mondta neki, hogyha nem teljesíti e kérését, akkor az édesanyját börtönbe fogja csukatni, illetve következő alkalommal pedig arra kényszerítette, hogy szájjal elégítse ki, és közölte vele, hogy az előző szexuális aktusról felvételt készített, amelyet nyilvánosságra hoz, ha nem engedelmeskedik neki. Ekkor a terhelt mobiltelefonnal fényképfelvételt is készített a szexuális cselekményről, amelyet elküldött két kiskorú személynek.

[25] A Btk. 196. § (1) bekezdés szerint, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, elköveti a szexuális kényszerítés bűntettét.

[26] A kényszerítés megvalósulhat erőszakkal vagy fenyegetéssel, azonban a szexuális kényszerítés elkövetői magatartását tekintve - figyelemmel a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények szabályozására - nem elegendő a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés elkövetési magatartásával való összevetés, mely szerint, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, a kényszerítés bűntettét követi el. A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szexuális erőszakot ugyanis az követi el, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen (tehát kvalifikált) fenyegetéssel valósítja meg. Ekként tehát a szexuális erőszak elkövetői magatartása a kvalifikált fenyegetéssel történő elkövetés is.

[27] A Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontja szerint a szexuális kényszerítés személy elleni erőszakos bűncselekmény, továbbá a 27. pontja szerint a szexuális cselekmény a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas vagy arra irányul.

[28] Figyelemmel a szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak törvényi tényállásainak egybevetéséből levonandó azon következtetésre, mely szerint a szexuális kényszerítés ekként (szükségképpen) nem kvalifikált fenyegetéssel követhető el, az e törvényi tényállásokban írt elkövetői magatartásokból következik az is, hogy nem véletlen, hogy a törvényhozó a szexuális kényszerítés esetében a kényszerítést nem konkretizálta - a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítésből kiindulva - erőszakkal, illetve fenyegetéssel történő elkövetői magatartásként. A fenyegetést tekintve pedig (mint nem kvalifikált fenyegetés) a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti fogalom az irányadó, mely szerint eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Más fenyegetés fogalmat a Btk. nem tartalmaz, ennek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában a fenyegetés törvényi fogalmát illetően kifejtett álláspont nem helytálló, ez azonban a cselekmény helyes minősítését nem befolyásolta.

[29] A fenyegetés értékelése pedig mindig a konkrét ügy körülményeire, a fenyegető tartalomra, s annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. Fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést adott esetben a terhelt komolyan gondolta-e vagy sem.

[30] A fenyegetést azonban nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, hogy a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására. A jogerős ítéleti tényállás alapján a fenyegetés megállapításához nem fért kétség.

[31] A Btk. 204. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző gyermekpornográfia bűntettét követi el, aki a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt készít, kínál, átad vagy hozzáférhetővé tesz.

[32] Az irányadó tényállás szerint a terhelt azzal, hogy a kérdéses felvételt - amely a Btk. 204. § (7) bekezdése alapján egyértelműen pornográf felvételnek minősül - elkészítette és megküldte további két személynek, a törvényi tényállásban foglaltakat kimerítette. A terheltnek a nagy nyilvánosságra történő hivatkozása, illetve annak megállapítását sérelmező indítványa a megállapított tényállás, illetve a terhére rótt bűncselekmény minősítése szempontjából nem releváns, ugyanis a bíróság nem állapította meg terhére a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételt. Erre tekintettel a terhelt felülvizsgálati indítványa ezen részében alaptalan.

[33] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 465/2018.)