BH 2020.6.170

II. A zsarolás megvalósulásához megkívánt fenyegetést nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett helyzetéből kell vizsgálni, mert a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága csak annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. Az elkövető oldaláról elegendő annak felismerése, hogy fenyegetése a sértettben ilyen hatás kiváltására alkalmas [Btk. 459. § (1) bek. 7. pont].

[1] A járásbíróság a 2017. június 1. napján kihirdetett ítéletével a terheltet zsarolás bűntettének kísérlete [Btk. 367. § (1) bek.] miatt mint többszörös visszaesőt 4 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

[2] A törvényszék a 2018. június 8. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a zsarolás bűntettének kísérlete vonatkozásában a Btk. 367. § (1) bekezdés 2. fordulatát is felhívta, a szabadságvesztés-büntetés tartamát 3 évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt elsődlegesen felmentés, másodlagosan az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében. Kifejtette, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a bűnösségét, figyelmen kívül hagyták, hogy a cselekménye alkalmatlan kísérletnek minősül, továbbá a bűncselekmény befejezése önkéntes elállás miatt maradt el. Ezen kifogásaival összefüggésben sérelmezte, hogy a bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek sem. Kifogásolta továbbá a bizonyítást, a tanúvallomások értékelését, a védekezésének elvetését. Vitatta a komoly félelmet kiváltó fenyegetés megállapítását, iratellenesnek tartotta az ítéletet.

[4] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése tekintetében az indítvány törvényben kizárt. Az önkéntes elállásra vonatkozó tényadatot a tényállás nem tartalmaz, a terhelt a bűncselekményt a befejezett kísérlet szakaszába juttatta, passzivitása nem értelmezhető elállásként. Emellett a terhelt cselekményére az alkalmatlan kísérlet egyik törvényi feltétele sem vonatkoztatható.

[5] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[6] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[7] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[8] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[9] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[10] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizsgálható.

[11] Ehhez képest a terhelt indítványában részben a jogerős tényállástól eltérve, a védekezését ismételve kifogásolta a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését, a haragosainak tartott tanúk vallomásának elfogadását, iratellenesnek tartva az ítéletet. Ekként a terhelt a bíróságok mérlegelő tevékenységét, a felülvizsgálatban irányadó jogerős ítéleti tényállást támadta eltérő tényállás megállapítását célozva, amelynek lehetőségét azonban felülvizsgálatban a törvény kizárja. Az önkéntes elállásra hivatkozása tekintetében a jogerős tényállás olyan tényeket, adatokat vagy körülményeket nem tartalmaz, amelyek azt megalapozhatnák, az elkövetési magatartás kifejtését követő passzivitása sem értelmezhető ekként, különös tekintettel a vele szemben rövid időn belül megindult büntetőeljárásra.

[12] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján eljárási szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. Ezen eljárási szabálysértések között azonban a felülvizsgálati indítványban hivatkozott indokolási kötelezettség megsértése már nem szerepel. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontja értelmében feltétlen hatályon kívül helyezési ok, amennyiben az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. Ezen ok azonban a támadott határozatok kapcsán fel sem merült, az indokolási kötelezettség megsértése pedig a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontja szerint relatív eljárási szabálysértés, felülvizsgálati okot már nem képez.

[13] Megjegyzi a Kúria, hogy a terhelt által hivatkozott indokolási kötelezettség megsértése azt jelenti, hogy az indokolásból nem állapítható meg, hogy a bíróság mit vett számba, mit értékelt következtetése, mérlegelése során. Az indítványban foglaltakkal szemben azonban a támadott első- és másodfokú határozatban e kötelezettség teljesítése megtörtént, ezen a címen az indítvány valójában szintén a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta, ez azonban törvényben kizárt.

[14] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[15] A terhelt vitatta cselekménye minősítését, álláspontja szerint az általa írt levél nem volt alkalmas bűncselekmény elkövetésére, komoly félelem kiváltására, ez nem is állt szándékában.

[16] A terhelt kifogásával szemben a bíróság törvényesen minősítette az irányadó tényállás szerinti cselekményt.

[17] A jogerős tényállás a következő:

[18] "A terhelt 2015. június 22. napján, közelebbről meg nem határozható időpontban az M.-i Büntetés-végrehajtási Intézetből, ahol jogerős szabadságvesztés-büntetését töltötte, levelet írt L. L. élettársának, a sértettnek, amelyben előadta, hogy álláspontja szerint a sértett élettársa, L. L. tartozik neki 500 000 forinttal és kilátásba helyezte, hogy amennyiben a sértett nem fizeti meg a levél kézhezvételét követő 3 napon belül részére az 500 000 forintot, élettársára, L. L.-re újabb terhelő vallomást fog tenni különböző büntetőhatóságoknál, amelynek következménye az lesz, hogy L. L.-t újabb szabadságvesztés-büntetésre fogják ítélni, továbbá amennyiben a pénz az általa megadott határidőn belül nem érkezik meg részére, a sértettet a lakóhelyén, családi házuk építése során elkövetett szabálytalanságok miatt építésügyi hatóságoknál fel fogja jelenteni, amelynek következményeként a sértett lakóházát le fogják bontani.

[19] A sértett a terhelt követelésének nem tett eleget, az 500 000 forintot a levél kézhezvételétől számított 3 napon belül nem fizette ki a terhelt részére, hanem a terhelt fenyegetőzése miatt kialakult félelmében őt a nyomozó hatóságnál feljelentette."

[20] A törvényszék mint másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást azzal, hogy a terhelt által kilátásba helyezett fenyegetés komoly félelmet keltett a sértettben és L. L. tanúban, illetve rögzítette a terhelt leveléből azt, hogy többet nem könyörög, amit mondott, megteszi.

[21] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a terhelt olyan pénzösszeget követelt L. L.-től és a sértettől, amely bűncselekmény elkövetéséből származott.

[22] Töretlen az ítélkezési gyakorlat a tekintetben, hogy az alapítéletben foglalt és a felülvizsgálatban irányadó tényálláshoz tartoznak mindazok a történeti tények, amelyeket az ítéletben megállapítottak, függetlenül attól, hogy ítéletszerkesztési hiba folytán esetlegesen nem a történeti tényállásban kerültek leírásra, hanem az indokolás más részében, így a bizonyítékok értékelése, vagy a jogi indokolás körében.

[23] Mindebből az következik, hogy akár a terhelt bűnösségének megállapítása, akár a bűncselekmény minősítése törvényességének megítélésénél figyelembe kell venni az ítélet indokolásában a bizonyítékok értékelése során rögzített tényeket is mint irányadó tényállást.

[24] Nem tekinthető azonban a történeti tényálláshoz tartozónak a bizonyítási eszközök tartalmának egyszerű felsorolása, idézése, ha az nem párosul adott esetben a bíróság részéről ténymegállapítással.

[25] A Btk. 367. § (1) bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[26] A zsarolás elkövetési magatartása a kényszerítés, amely történhet erőszakkal vagy fenyegetéssel. Jelen ügyben az irányadó tényállás alapján erőszak nem merült fel. A fenyegetést tekintve pedig - mint a bűncselekmény alapesete szerinti nem kvalifikált fenyegetés - a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontjában írt fogalom az irányadó, mely szerint a fenyegetés eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

[27] Az adott fenyegetés értékelése mindig a konkrét ügy körülményeire, a fenyegető tartalomra, és annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. A fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést adott esetben a terhelt komolyan gondolta-e vagy sem.

[28] Következésképpen jelen ügyben is közömbös az, hogy a terhelt utólag azzal érvelt, hogy nem állt szándékában a levelében írtak szerinti feljelentések megtétele.

[29] A fenyegetést azonban nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, hogy a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.

[30] A jogerős ítéleti tényállás alapján a fenyegetés megállapításához nem fért kétség. Miként arra a bíróság is hivatkozott, a fenyegetéssel történő kényszerítés egyik tipikus módja a hatóságoknál történő feljelentés kilátásba helyezése annak érdekében, hogy a fenyegető az akaratának érvényt szerezzen. Nem kétséges, hogy a fenyegető tartalom a komoly félelmet kiváltotta, ennek volt köszönhető a terhelttel szembeni - lényegében azonnali - feljelentés.

[31] A terhelt a zsarolás elkövetési magatartását kifejtette, a tényállásszerű fenyegetés közlésével pedig a bűncselekmény kísérleti szakba került.

[32] Az irányadó tényállás alapján a terhelt pénzt követelő, ennek teljesítése érdekében fenyegetést tartalmazó levele célhoz ért, hatását kifejtette, következésképpen a terhelt alkalmatlan kísérletre hivatkozása a tények ellenében nem értelmezhető.

[33] A terhelt korábbi közös bűncselekmény elkövetéséből származó haszonra kívánt jogot formálni, azonban bűncselekményből származó jogtalan haszonra jogos vagy jogosnak vélt igényt támasztani kizárt.

A jogtalan haszonszerzési célzatra tekintettel a bűncselekmény nem minősíthető önbíráskodás bűntetteként sem. A terhelt felülvizsgálati indítványa e részében is alaptalan.

[34] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. III. 742/2019.)