EH 2015.04.B12

II. A zsarolás bűntettének befejezett alakzata valósul meg, ha a zsaroló a fenyegetés hatása alatt álló sértett autóját a törlesztőrészlet fejében elviszi, mert ezáltal a sértettnek kárt okozott, s így a bűncselekmény befejezetté vált. A bekövetkezett kár tényleges összegének a bűncselekmény megállapíthatósága - és befejezettsége szempontjából - nincs jelentősége [1978. évi IV. tv. 16. §, 137. § 5. pont, 323. §].

[1]Az elsőfokú bíróság a 2012. december 7. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki

[2]- zsarolás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 323. § (1) bek., (2) bek. b) pont], és

[3]- könnyű testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. § (1) bek.].

[4]Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az 1 rendbeli zsarolás bűntettének kísérlete miatt indult eljárást megszüntette. Kötelezte a terheltet a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[5]Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a terhelt terhére, az eljárás megszüntetésével érintett cselekménnyel kapcsolatban a bűnösség megállapítása és súlyosabb büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, míg a terhelt és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett.

[6]A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2013. október 1. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a kiszabott szabadságvesztés tartamába a terhelt által 2008. február 16. napján őrizetben töltött időt beszámítani rendelte.

[7]A felülvizsgálati indítvánnyal érintett I. alatti jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt 2006 szeptemberében 1,5 millió forint kölcsönt adott a sértettnek havi 10%-os kamatra. Ezt követően a sértett megközelítőleg 6 hónapig fizette a havi 150 000 forint kamatot, azonban a tőkét nem tudta törleszteni. A 6 hónap elteltével a terhelt egyoldalúan úgy rendelkezett, hogy mivel a sértett a tőkét nem tudta törleszteni, heti rendszerességgel kell fizetnie a 150 000 forint kamatot. A sértett ezt elfogadta. Úgy nyilatkozott, hogy "bele kellett mennem", mivel félt a terhelttől, mert olyan ismeretségi köre volt, akik az erőszaktól sem riadtak vissza. Majd 1 év elteltével a sértett nehézkesebben tudta fizetni a terheltnek a heti 150 000 forint kamatot, mivel az építési vállalkozása nem jövedelmezett olyan jól. Így a sértett 2006. szeptember és 2008. február 15. napja közötti időszakban megközelítőleg 8 400 000 forintot fizetett vissza a terheltnek kamat címén.

[8]Amikor késve fizette a sértett a heti kamatot, vagy felmerült az, hogy nem tudja fizetni, akkor a terhelt üvöltözött és fenyegetőzött, hogy ha a pénz nem lesz nála időben, akkor szétveri a sértettet és a házát, ráküld embereket a sértettre, akik meg fogják verni. 2008. február 15. napján, amikor a heti kamat esedékes lett volna, a sértett telefonon keresztül kérte, hogy a terhelt adjon 2-3 nap haladékot. A terhelt erre kiabált és fenyegette a sértettet, hogy ha nem fizet szétvereti őt és a lakását is. A sértett erre vállalta, hogy megpróbálja összeszedni a pénzt, azonban később felhívta a terheltet, hogy nem tud fizetni. Kérte, hogy legyen toleráns, hiszen elég sok pénzt tett már a terhelt zsebébe. Azonban a terhelt ezt nem fogadta el, és megfenyegette a sértettet, hogy megöli, odamegy a sértett munkahelyére, kitapossa a belét. Majd mondta a sértettnek, hogy menjen el a lakására, mert ezt a dolgot meg kell beszélniük. A sértett ennek eleget is tett. Elment a terhelt lakására a tulajdonát képező személygépkocsival, melyben benn ült a felesége, két kiskorú gyermekük és azok egy barátja is. A sértett egyedül ment fel a terhelt lakására, miközben a családja a gépkocsiban maradt. A terhelt lakásán az előszobában a terhelt megkérdezte a sértettet, hogy miért nem tud fizetni, majd miután a sértett ismét haladékot kért, a terhelt egy alkalommal állon ütötte, a falhoz szorította és tenyérrel fülön ütötte. A bántalmazást követően a terhelt közölte a sértettel, hogy elveszi a ház előtt álló gépkocsiját, és akkor fogja visszaadni, amikor a sértett rendezte a heti kamatot. A terheltet az sem tartotta vissza, hogy a gépkocsiban tartózkodik a sértett családja. Amikor a sértett ezen tényt közölte a terhelttel, úgy nyilatkozott, hogy ez nem érdekli. Mivel a sértett félt a terhelttől, valamint féltette a családját, ezért nem ellenkezett. Hagyta, hogy a terhelt üljön be a gépkocsiba, melyben a családja tartózkodott, és a sértett pedig a terhelt gépkocsijába ült, melyet a terhelt egyik barátja vezetett. Útközben a terhelt a sértett feleségével is közölte, hogy akkor kapják vissza a gépkocsit, ha fizettek. Miután a terhelt hazavitte a sértettet és annak családját házukhoz, a terhelt a sértett gépkocsiját azért, hogy azt a sértett ne tudja visszavenni esetlegesen egy pótkulccsal, a lakásától messze egy lakótelep parkolójába parkolta le. A sértett feljelentését követően a rendőrség ezen a helyen foglalta le a személygépkocsit, majd adta ki a sértettnek.

[9]A bántalmazás következtében a sértett a bal oldali dobhártya sérüléses repedését szenvedte el, mely sérülés büntetőjogi gyógytartama 8 napon belüli.

[10]Az ügyben meghozott jogerős határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott okból.

[11]Az indítvány szerint az I. pont alatti ítéleti tényállás alapján az elsőfokú bíróság védence terhére tévesen állapította meg a jogtalan haszonszerzési célzat fennállását, és így azt a másodfokú bíróság tévesen hagyta jóvá. Érvelése szerint a tényállás alapján megállapítható, hogy a kölcsön nyújtása tárgyában a felek között létrejött megállapodás alapján sem rövid, sem hosszú határidő nem volt megállapítva a visszafizetésre. A sértett fizetési képessége nem az előre tervezettek szerint alakult, a terhelt ezért előre közölte vele, hogy mivel a tőkét továbbra sem tudja visszafizetni, ezért a kamat fizetésének gyakoriságát heti szintre növelik. A rendelkezésre álló iratanyag alapján megállapítható, hogy a módosításba a sértett - saját elmondása szerint - éppen azért egyezett bele, mert tudta, hogy a tőkét még mindig nem tudja egy összegben visszafizetni. A terhelt ezért és ekként megalapozottan vélte a követelését jogosnak. A terhelt tudata és szándéka mindvégig az általa jogosnak vélt követelés érvényesítésére irányult.

[12]Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálatot benyújtó védő azt indítványozta, hogy a Kúria az első- és másodfokú határozatot akként változtassa meg, hogy az I. vádpont szerinti cselekmény zsaroláskénti minősítését mellőzze (az legfeljebb önbíráskodásnak minősíthető), és a terhelttel szemben kiszabott büntetést enyhítse.

[13]A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Érvelése szerint a kölcsönadott 1,5 millió forint ellenében a sértett 2008 februárjáig 8,4 millió forintot fizetett vissza a terheltnek. Ehhez képest az uzsorás szerződés alapján a terheltnek már semmiféle jogos vagy jogosnak vélt igénye nem lehetett.

[14]A további heti kamatok követelésével jogtalan haszonszerzési szándéka volt. Emellett a terhelt a követelése kikényszerítése érdekében a sértettet bántalmazással, öléssel, lakásának szétverésével fenyegette, még bántalmazására is sor került. Ekként az eljárt bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül minősítette a terhelt I. tényállási pont alatti cselekményét zsarolás bűncselekményének. Álláspontja szerint ugyanakkor a terhelt zsarolási cselekménye nem minősül kísérletnek. Miután ugyanis a sértett autóját a törlesztőrészlet fejében elvitte, ezzel neki kárt okozott, ezáltal a cselekmény befejezetté vált. Ez azonban nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabást.

[15]A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 426. §-a alapján, a Be. 424. §-ának (1) bekezdése szerinti tanácsülésen az első- és másodfokú határozatokat hatályában tartsa fenn.

[16]A terhelt időközben meghatalmazott új védője a korábban benyújtott felülvizsgálati indítványt részben kiegészítve úgy nyilatkozott, hogy az első fokon eljáró bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg védence bűnösségét a zsarolás bűntettében, tekintettel arra, hogy a cselekmény helyes minősítése önbíráskodás bűntette.

[17]Az irányadó tényállásból következően védence tudata és szándéka nem jogtalan, hanem jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére irányult, amely az alapvető elhatárolási szempont a Btk. 273. §-a szerinti önbíráskodás bűntette és a Btk. 323. §-a szerinti zsarolás bűntette között. Erre tekintettel elsődlegesen a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását, a zsarolás cselekményének önbíráskodás bűntetteként minősítését és a terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetés kiszabását, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[18]A Kúria a 2013. évi CLXXXVI. törvény 63. §-ával 2014. január 1-jei hatálybalépéssel módosított Be. 424. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt - kizáró rendelkezés hiányában - tanácsülésen bírálta el.

[19]A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy miután a Be. 423. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendkívüli perorvoslati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, ily módon a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt, 1978. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Btk.) foglalt büntető anyagi jogszabályok alapján döntött a felülvizsgálati indítvány felől.

[20]A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványából következően a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott okból, másrészt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bekezdések] bírálta felül.

[21]Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

[22]A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint a c) pontja alapján ún. abszolút eljárási szabálysértések esetén van helye.

[23]Az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható.

[24]A Be. 423. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanakkor a Kúria a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak az indítványban meghatározott okból bírálja felül; ez alól csak a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértések jelentenek kivételt.

[25]A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát tehát a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt ok szempontjából vizsgálta.

[26]A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a jogerős ítéletben kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására, vagy törvénysértő intézkedés alkalmazására. A büntetés vagy intézkedés akkor törvénysértő, ha a kiszabásának, illetve alkalmazásának feltételeit meghatározó törvényi rendelkezésekkel ellentétes.

[27]Az indítványban a védő anyagi jogi szabály megsértésére hivatkozott, amikor azt állította, hogy az I. tényállási pontban foglalt cselekmény esetében tényállási elem, nevezetesen jogtalan haszonszerzési célzat hiányában a zsarolás bűncselekménye védence terhére nem állapítható meg, miután tudata és szándéka nem jogtalan, hanem jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére irányult, ezért magatartása önbíráskodás bűntettén túl nem terjeszkedett.

[28]A Kúria - a már hivatkozott tényálláshoz kötöttség folytán - kizárólag a I. tényállásból kiindulva vizsgálhatta, hogy a terhelt bűnösségének a kimondása a zsarolás bűncselekményében megsértette-e a büntető anyagi jog szabályait.

[29]A terhelt bűnösségét az eljárt bíróságok az I. tényállási pontban foglalt bűncselekményben a Btk. 323. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében mondták ki.

[30]A Btk. 323. §-ának (1) bekezdésében meghatározott zsarolás bűntettét elköveti, aki jogtalan haszonszerzés végett mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, és ezzel kárt okoz.

[31]A zsarolás bűntettének minősített esetét követi el az, aki a zsarolást élet vagy testi épség elleni, avagy más hasonlóan súlyos fenyegetéssel követi el. Ebből következően a minősítő körülmény a zsarolás elkövetési magatartásai közül értelemszerűen csak a fenyegetéshez kapcsolódhat, az erőszak alkalmazásához nem.

[32]A zsarolás tényállásában szereplő fenyegetés meghatározása során a Btk. 138. §-ában meghatározott fenyegetésfogalom minden megszorítás nélkül alkalmazható. A zsarolási fenyegetés történhet személyi, vagyoni, erkölcsi hátrány kilátásba helyezésével egyaránt. A zsarolási fenyegetés nem közvetlen, a később bekövetkező hátrány kilátásba helyezését is magában foglalhatja. A fenyegetés megvalósítható akár jogszerű magatartás kilátásba helyezésével is.

[33]A Kúria az irányadó tényállás alapulvételével az eljárt bíróságokkal egyezően azt állapította meg, hogy a terhelt I. tényállási pontban foglalt magatartása a súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének minden elemét magában foglalja. Az ítéleti tényállás szerint a sértett 2006 szeptemberében a terhelttől 1,5 millió forintot kért kölcsön havi 10%-os kamatfizetés mellett. A tőketörlesztési készség hiánya, majd a kizárólag a kamat fizetésére szorítkozó fizetés - pusztán számszakilag - azt eredményezte, hogy a sértett 2008. február 18. napjáig megközelítőleg 8 400 000 forintot fizetett a terheltnek kamat címén. Ebből helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a követelés jogtalansága a megállapodás szerint a terheltnek járó, valamint az általa követelt összeg különbözősége alapján egyértelműen megállapítható.

[34]Ehhez képest az uzsorás szerződés alapján a terheltnek már semmiféle jogos vagy jogosnak vélt igénye nem lehetett. A további heti kamatok követelésével jogtalan haszonszerzési szándéka volt. Ezért nincs jogi alapja a védő azon jogi álláspontjának, hogy a terhelt szándéka jogosnak vélt vagyoni igény érvényesítésére irányult, miután a terhelt és a sértett - a tőke törlesztés lehetőségének hiányában - megegyezett abban, hogy a kamat fizetése heti gyakorisággal történik.

[35]Az irányadó tényállás azonban részletesen rögzíti - a terhelt védője pedig figyelmen kívül hagyta - azt a sértettel szemben tanúsított kitartó és következetes terhelti magatartást, amely a sértettben komoly félelmet keltett. Az ítéleti tényállás tartalmazza azt, hogy azok a terhelti megnyilvánulások (üvöltözés, fenyegetőzés), valamint a terhelt részéről elhangzott kijelentések, miszerint szétvereti a sértettet és a házát, ráküld embereket a sértettre, akik majd megverik (megöli, kitapossa a belét) mindig akkor hangzottak el, amikor a sértett késve fizette a heti kamatot, vagy előállt az a helyzet is, hogy nem tud fizetni. Arra is volt példa, hogy akkor, amikor a sértett haladékot akart kérni, a terhelt nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozva bántalmazta is.

[36]A Kúria megítélése szerint pontosan ezek a körülmények azok, amelyek cáfolják a védőnek azt az állítását, hogy a terhelt jogosnak vélt vagyoni igényét kívánta érvényesíteni. Ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, a terhelt vonatkozásában az önbíráskodás bűntettének elkövetése fel sem merülhetett. A terhelt nem vélhette jogosnak a havi 150 000 forint helyett a heti 150 000 forint kamat követelését. A fenyegetést is azért alkalmazta, hogy a jogtalan haszonra szert tegyen.

[37]Bár a jogtalan haszonszerzési célzatnak a kár okozására nem kell kiterjednie, a kár mint eredmény tényállási eleme a bűncselekménynek. A bekövetkezett kár tényleges összegének, illetve igényelt mértékének nincs jelentősége a bűncselekmény megállapíthatóság szempontjából. A szándékos bűncselekmény azonban akkor befejezett, ha a kikényszerített sértetti magatartás eredményeként a kár bekövetkezik. Jelen tényállási pont esetében ez megtörtént. Ezért osztotta a Kúria a Legfőbb Ügyészség álláspontját a tekintetben, hogy azzal, hogy a terhelt a fenyegetés hatása alatt álló sértett autóját a törlesztő­részlet fejében elvitte, neki kárt okozott, és ezzel - függetlenül a kár bármilyen csekély összegétől - a cselekmény befejezetté vált.

[38]Mindezekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a terhelt bűnösségének kimondására az I. tényállási pontban rögzített cselekmény tekintetében a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor, annak pontosítása mellett, hogy a cselekmény befejezett.

[39]A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a büntetés revíziójára felülvizsgálat keretében csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására.

[40]A Kúria azt állapította meg, hogy miután a téves minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását - figyelemmel arra, hogy a kísérletre is a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni - a kiszabott büntetés mértékét - kizárólag a zsarolás befejezettségére tekintettel - a Kúria nem vizsgálhatta.

[41]A Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálatra figyelemmel a Kúria azt is megállapította, hogy az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok nem követtek el a fenti törvényhely szerint értelmezhető eljárási szabálysértést.

[42]Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 120/2014.)