- Jogok és kötelezettségek a büntetőeljárásban
- A gyanúsított jogai a büntetőeljárásban
- A kötelező tájékoztatás a gyanúsított számára
- A vallomástétellel kapcsolatos jogok
- A vallomástétel megtagadása
- A vádalku (lemondás a tárgyalásról)
- A nyomozási cselekményeknél való jelenléttel kapcsolatos jogok
- A jelenléti jog alakulása fogva lévő gyanúsított esetén
- A védelemmel kapcsolatos jogok a nyomozásban
- Az iratok megismerésének lehetősége
- Másolat a nyomozás iratairól
- Terhelti indítványok, észrevételek
- A terhelt panaszjoga a nyomozati cselekményekkel szemben
- A gyanúsított jogai a büntetőeljárásban
Jogok és kötelezettségek a büntetőeljárásban
A gyanúsított jogai a büntetőeljárásban
A nyomozati szakban a gyanúsított eljárási jogai korlátozottabbak (pl. jelenlét a kihallgatásokon, iratbetekintés), mint a bírói szakban, amikor a nyilvános tárgyaláson kiteljesednek a védelem jogai. A gyanúsított jogi helyzetét meghatározza, hogy a nyomozásnak alapvetően a vád megalapozása, a vád közvetítésével a bírósági eljárást és a bizonyítást előkészítő szerepe van. A nyomozásban a tényállást oly mértékben derítik fel, hogy az ügyész dönthessen arról, vádat emel-e.
A kötelező tájékoztatás a gyanúsított számára
A terheltet az eljárás minden szakaszában figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, továbbá figyelmeztetni kell arra, hogy amit mond, az bizonyítékként felhasználható.
A figyelmeztetéseket a fiatalkorú terhelt korára, érettségére figyelemmel, számára érthető módon kell megfogalmazni. A figyelmeztetést és a gyanúsított válaszát jegyzőkönyvbe kell foglalni. A figyelmeztetés valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszának jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
Ha a gyanúsított a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat.
A vallomástétellel kapcsolatos jogok
Ha a nyomozó hatóság értékelése szerint meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a gyanúsítottat kihallgatja. A fogva lévő gyanúsítottat a nyomozó hatóság elé állításától számított huszonnégy órán belül ki kell hallgatni. A gyanúsítottal a kihallgatás elején közölni kell a gyanúsítás lényegét, az erre vonatkozó jogszabályok megjelölésével. Az alapos gyanú lényegi elemeit a terhelt jogosult megismerni, a hatóság azonban bizonyítékait nem köteles tudatni a védelemmel (kötelező tájékoztatás).
A gyanúsítottat figyelmeztetni kell arra, hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti. Ha az eljárásban védő részvétele kötelező, a gyanúsított figyelmét arra is fel kell hívni, hogy ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság rendel ki számára védőt. Ha a gyanúsított kijelenti, hogy nem kíván védőt megbízni, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság nyomban védőt rendel ki.
A kihallgatáson nem tehető fel a gyanúsítottnak a választ, illetőleg nem bizonyított tény állítását magában foglaló, a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmazó kérdés. Arra a bűncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomást megtagadta, további kérdések nem intézhetők, illetve a terhelt nem szembesíthető, kivéve, ha előtte úgy döntött, hogy vallomást tesz. A gyanúsított beleegyezése nélkül a vallomása hazugságvizsgáló gép (poligráf) alkalmazásával nem vizsgálható.
A vallomástétel megtagadása
A gyanúsított jogosult a vallomást megtagadni, de egyes bizonyítási cselekményeknél közreműködésre (pl. szakértői vizsgálat) vagy jelenlétre (kihallgatás, szemle) kötelezhető. A gyanúsított beismerő vallomása a büntetéskiszabás során nyomatékos enyhítő körülmény, hallgatása vagy a válasz megtagadása azonban nem súlyosító körülmény, illetve az együttműködés ilyen módon történő megtagadása semmilyen joghátránnyal nem járhat.
A vádalku (lemondás a tárgyalásról)
A kihallgatás során a hatóság egyfajta „alkut” is ajánlhat: ha a gyanúsított az ügy, illetőleg más büntetőügy felderítéséhez, bizonyításához vallomásával hozzájárulva olyan mértékben együttműködik, hogy az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági vagy bűnüldözési érdek jelentősebb, mint az, hogy a gyanúsított ellen az eljárást megindítsák vagy folytassák, a hatóság a feljelentést elutasítja, a gyanúsítottal szembeni eljárást megszünteti. Az „alku” másik formája: a gyanúsított beismerő vallomást tesz és a vádemelés utáni bírósági tárgyalásról lemond.
Ennek „ellenértékeként” bármely terhelt, illetve az ún. együttműködő terhelt esetén – a Be. 537. §-ában foglalt feltételek fennállásakor, azaz ha a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, de az ügy vagy más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva, az ügyésszel, illetve a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködött – kedvezőbb büntetési tételkeret között kell vele szemben a szabadságvesztés büntetést kiszabni.
Például az együttműködő terhelt esetében: az öt évet meghaladó, de nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a három évet; a három évet meghaladó, de öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a két évet, míg a három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a hat hónapot nem haladhatja meg.
A nyolc évnél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó, a Btk.-ban meghatározott szigorúbb büntetéskiszabási szabályok nem alkalmazhatóak, ehelyett az általános büntetési tételkeretek között kell kiszabni a büntetést.
A nyomozási cselekményeknél való jelenléttel kapcsolatos jogok
A gyanúsított nem lehet jelen a tanúkihallgatáson, ugyanabban az ügyben szereplő másik gyanúsított kihallgatásán, viszont jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál. Az értesítés mellőzhető, ha a nyomozó hatóság szerint a mellőzést a sürgősség indokolja. A nyomozási cselekményen általában az ügyész, a nyomozó hatóság tagja és a jegyzőkönyvvezető van jelen.
Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíttathatja a gyanúsítottat vagy bárki mást, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza, ugyanakkor a nyomozás elősegítése érdekében bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet. Aki az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal sújtható.
A jelenléti jog alakulása fogva lévő gyanúsított esetén
Ha a gyanúsított szabadságvesztés büntetését tölti vagy előzetes letartóztatásban van, jelenléti jogai sajátosan alakulnak. Idézés alapján a gyanúsítottat a megjelölt helyre és időre a büntetés-végrehajtási intézet előállítja.
Ha megjelenési kötelezettség nélkül csupán értesítést kap, akkor kell előállítani, ha a megjelenést ő vagy a védője kéri. Ilyenkor meg kell előlegezni az előállítás költségeit, ha erre nem képes, a büntetés-végrehajtási intézet költségmentességet, illetve pártfogó ügyvéd kirendelését kérheti. De az sem kizárt, hogy az intézet az előállítás költségeit az elítélt írásbeli kérelmére megelőlegezze, ha a terhelt a kérelemben a költségek visszafizetését vállalja.
A védelemmel kapcsolatos jogok a nyomozásban
A védelemhez való jog a nyomozásban jelentékenyen korlátozott: például a nyomozás iratait a nyomozás során csak a hatóság engedélyével tekintheti meg a gyanúsított (kivéve, ha egyébként a nyomozati cselekménynél, amelyről az irat készült, jelen lehetett volna), a nyomozás befejezésekor azonban a nyomozó hatóság köteles a vádemelés alapjául szolgáló nyomozati iratokat teljes terjedelemben – a zártan kezelt iratok kivételével – korlátozás nélkül átadni.
Emiatt a nyomozás során a védelem sok esetben nem ismeri a terhelő bizonyítékok iratanyagát, ami az eljárási kényszerintézkedések elrendelésekor a védekezés pozícióit jelentősen gyengíti az ügyésszel szemben.
Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a védője a kihallgatáson jelen lehet. Ha a kirendelt vagy meghatalmazott védő nem jelenik meg, ez nem akadálya a kihallgatásnak amennyiben az értesítés szabályszerűen megtörtént. Az iratok átadásának kötelezettsége a nyomozás megszüntetése esetén is fennáll.
A védő jelen lehet az általa, illetve a gyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson is. A kihallgatáson jelen lévő védő a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdést intézhet. A gyanúsított a védekezés során hallgathat, de akár hazudhat is. Utóbbi joga az önvádra kötelezés tilalmából fakad, amely szerint senki sem kötelezhető arra, hogy önmagára terhelő vallomást tegyen.
A védekezés során a hamis vallomással tagadhat, illetőleg hamis történetet adhat elő. Nem vádolhat azonban konkrét személyt bűncselekmény elkövetésével, ez ugyanis a hamis vád bűncselekményének megvalósulását jelentené. Ha más személy (pl. a társtettes) cselekményéről kell vallania – hacsak nem tanúként hallgatják ki – szintén nem terheli igazmondási kötelezettség.
Az iratok megismerésének lehetősége
A gyanúsított és a védő a nyomozás alatt azon cselekmények jegyzőkönyvét tekintheti meg, amely cselekményeknél jelen lehetett (pl. gyanúsított vallomása, helyszínelés jegyzőkönyve, meghallgatott szakértő szakvéleménye), illetve egyéb iratokat a hatóság hozzáférhetővé tesz, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti (kivéve a zártan kezelt iratok, a különösen védett tanú vallomása).
A védelemre való felkészülés jogának részeként az iratok megismerésének joga csak a nyomozás befejezésekor teljesedik ki. A nyomozás összes olyan iratát, amelyek az esetleges vádemelés alapjául szolgálnak, a nyomozás befejezésekor megismerheti a gyanúsított és a védő: a hatóság kijelölt helyiségében az összefűzött példányt áttekinthetik. Ez a jog akkor is megilleti, ha a nyomozást megszüntették.
Ha a vádhatóság a birtokában lévő iratokat pertaktikai szempontból csak a bírói szakban, meglepetésszerűen vezeti elő, kiemelten vizsgálandó, hogy megkapta-e a védelem e bizonyítékkal szemben a védekezésre való felkészüléshez szükséges időt és lehetőséget. A védelem a megismert iratokra észrevételeket tehet, kiegészítést, egyéb bizonyítást indítványozhat. Az iratismertetés után a nyomozás befejeződik.
Másolat a nyomozás iratairól
A másolat készítése a gyakorlatban kardinális kérdés, ezért a törvény a hatóságok kötelességévé teszi a védő vagy a gyanúsított kérelmére másolat készítését. Az eljárás iratairól az az ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a gyanúsított vagy a védő kérelmére legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül másolatot köteles kiadni.
A nyomozás befejezéséig a gyanúsított, a védő csak olyan nyomozási cselekményről készült iratról kérhet másolatot, amelyeknél jelen lehetett, az egyéb iratról pedig akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti.
Ha a terheltnek az első gyanúsítottként való kihallgatására, a védő kirendelésére, illetőleg meghatalmazására az irat keletkezését követően került sor, az iratról másolat kiadására a terhelt az első kihallgatására történő idézés kézbesítésétől, a védő a kirendelésről szóló határozat kézbesítésétől, illetőleg a meghatalmazás benyújtásától fogva jogosult.
A nyomozás befejezését követően a terhelt és a védő másolatot kaphat a nyomozásnak azokról az iratairól, amelyeknek a megismerésére jogosultak. A másolat kiadása ellen nincs helye jogorvoslatnak. Az iratkiadás megtagadása miatt viszont 8 napon belül panasznak van helye.
Aki egyébként az eljárás során keletkezett iratról másolatot kaphat, kérheti, hogy a másolatot a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón adja ki. Ha pedig a kiadni kért irat elektronikus formában rendelkezésre áll, a másolatot elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón kell kiadni.
Terhelti indítványok, észrevételek
A gyanúsított a nyomozás során akár írásban, akár szóban (pl. kihallgatáskor) indítványokat, észrevételeket tehet. Az indítványok elsősorban bizonyítási cselekmények elvégzésére (pl. szakértő kirendelése, helyszíni szemle elvégzése, szembesítés, tanú meghallgatása) irányulhatnak.
A gyanúsított bizonyítási indítványát a nyomozó hatóság, illetve a nyomozást folytató ügyész bírálja el. Amennyiben az indítványt elutasítják, a gyanúsítottat a panasztételi jog illeti meg. A hatóság az indítványokat természetesen szabadon mérlegelheti. A terhelt az indítványait akár a bírói szakban is megismételheti.
Az észrevételeket a gyanúsított a nyomozó hatóság eljárási cselekményeivel kapcsolatban szóban vagy írásban egyaránt megteheti. Szóban rendszerint a gyanúsított jelenléte esetén történik észrevételezés (pl. a kihallgatás körülményeivel, a szakértői véleménnyel stb. kapcsolatban). A hatóság az észrevételt köteles jegyzőkönyvbe venni, az észrevételnek megfelelően intézkedni azonban nem köteles.
A terhelt panaszjoga a nyomozati cselekményekkel szemben
A gyanúsított a nyomozás során jogorvoslatként panasszal élhet. Ha reá nézve az ügyész vagy a nyomozó hatóság – nyomozás során hozott – feljelentés elutasításáról, a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről, illetve megszüntetéséről, kényszerintézkedés elrendeléséről, további vagyoni jogok vagy érdekek korlátozásáról, valamint vagyoni jellegű kötelezettségek megállapításáról hozott határozata közvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellen a közléstől számított nyolc napon belül panasszal élhet.
Ha a határozatot hozó a panasznak három napon belül nem ad helyt, az ügyész határozata elleni panaszt a felettes ügyész, a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt pedig az ügyész – a hozzá történő megérkezéstől számított – tizenöt, megszüntető határozat esetén harminc napon belül bírálja el.
A panasz szóban és írásban egyaránt előterjeszthető. A szóban előterjesztett panaszt a hatóság köteles jegyzőkönyvbe venni. A panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak – főszabály szerint – nincs helye. A panasznak a megtámadott határozat végrehajtására általában nincs halasztó hatálya, de a határozat végrehajtását a panasz elbírálásáig fel lehet függeszteni.
A törvény rendelkezése szerint az, akinek az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása a jogait vagy érdekeit közvetlenül sérti, a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül panasszal élhet. Ha a törvény az ügyész vagy a nyomozó hatóság részére az intézkedés megtételére határidőt állapított meg, az intézkedés elmulasztása miatt akkor lehet panasszal élni, ha a határidő eredménytelenül eltelt. Az ügyész vagy a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt tett a törvényben kizárt vagy elkésett panaszt emiatt indokolás nélkül nem lehet elutasítani.
Abban az esetben, ha a nyomozó hatóság intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatt tett panaszt az intézkedést tevő vagy az intézkedést elmulasztó, illetve a panaszt elbíráló alaposnak tartja a panasszal sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében szükséges és indokolt intézkedést megteszi és erről a panaszt tevőt határozat meghozatala nélkül értesíti.