- A költségvetési csalás Btk. szerinti tényállása:
- Változások a költségvetési csalás szabályozásában
- A költségvetési csalás tipikus elkövetési magatartása
- A bűncselekmény elkövetési tárgyai
- A bűncselekmény egyéb tényállási elemei
- Egyéb elkövetési magatartások
- Súlyosabban minősülő esetek
- A büntetés korlátlan enyhítésére lehetőséget adó rendelkezés
- A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása
- A visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással tényállása
- A kár
- A költségvetési csalás bírói gyakorlata:
A költségvetési csalás Btk. szerinti tényállása:
A költségvetési csalás Btk. szerinti tényállása:
Költségvetési csalás Btk. 396. § (1) Aki
a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja,
b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy
c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,
és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2)
(3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy
b) az (1) bekezdésben meghatározott költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy
b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a költségvetési csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy
b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
(6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő, aki a jövedéki adóról szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
(7) Aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási, vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(8) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)-(6) bekezdésben meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádemelés előtt megtéríti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a bűncselekményt bűnszövetségben, bűnszervezetben vagy különös visszaesőként követik el.
(9) E § alkalmazásában
a) költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését - ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat -, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a felsoroltakon kívül költségvetésen a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell;
b) vagyoni hátrány alatt érteni kell a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is;
c) a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény a költségvetést károsító bűncselekmény.
Változások a költségvetési csalás szabályozásában
2012. január 1-jétől átalakult azon cselekmények büntetőjogi szabályozása, amelyek az állam felé fennálló befizetési kötelezettségekkel, illetve – leegyszerűsítve – állami támogatásnak nevezhető pénzeszközökkel kapcsolatos visszaélésekre irányulnak.
A jogalkotó célja az volt, hogy a költségvetési csalás, a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása, illetve a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés tényállásainak megalkotásával a tágan vett állami költségvetés védelemét jobban biztosító rendelkezések révén a korábbi, túlzottan részletezőnek minősített szabályozást felváltsa, számos jogalkalmazási anomáliára, problémára választ adjon és több szabályozási következetlenségeket orvosoljon.
Az új tényállások az alábbi, korábban hatályos tényállásokat, büntetendő magatartások szankcionálását hivatottak felváltani:
Bevételi oldalon: adócsalás, munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, visszaélés jövedékkel, csempészet, ÁFA-ra elkövetett csalás, illetve a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár.
Kiadási oldalon: jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése, illetve a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár.
A költségvetési csalás tipikus elkövetési magatartása
A tényállás legfontosabb esetköre szerint a költségvetési csalást az követi el, aki
költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz vagy a valós tényt elhallgatja,
a költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe,
a költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel,
és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
A Btk. az értelmező rendelkezések között határozza meg az elkövetési értékhatárt, azaz azt az összeget, amelyet el kell érnie a bűncselekmény által okozott vagyoni hátránynak a bűncselekmény megvalósulásához, ez az összeg százezer forint.
Az ennél kisebb vagyoni hátrányt okozó megtévesztő magatartások nem valósítanak meg bűncselekményt, kivéve, ha a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés tényállása valósul meg vagy adott esetben valamely szabálysértésnek (például vámszabálysértés) minősül az elkövető cselekménye.
A bűncselekmény elkövetési tárgyai
A tényállás egyrészt a „költségvetésbe történő befizetési kötelezettség” kifejezést alkalmazza. A tényállást megállapító törvényhez fűzött korábbi indokolásban ezzel kapcsolatban az szerepel, hogy ez a kifejezés nem korlátozódik a korábban hatályos tényállásokban szereplő adókra és az adó fogalma alá eső befizetési kötelezettségekre, továbbá vámra, vámtartozás megfizetését szolgáló biztosítékra, nem közösségi adókra és díjakra, hanem ezeknél szélesebb fogalmi kört kíván felölelni a törvény.
Ezért az indokolás alapján a befizetési kötelezettség fogalmába beletartoznak azok a magatartások is, amikor „az elkövető a költségvetéssel szemben fennálló egyéb egyoldalú (pl. bírságfizetési), továbbá kontraktuális kötelezettségéből származó befizetési kötelezettségének csalárd módon nem tesz eleget és ezzel okoz vagyoni hátrányt”.
A másik lehetséges elkövetési tárgy a „költségvetésből származó pénzeszköz”. A tényállást megállapító törvényhez fűzött korábbi indokolás szerint az új, általános jelentésű kifejezés alkalmazásával a jogalkotó célja az volt, hogy kiküszöbölje a korábban használt, „támogatások” kifejezésnek a gyakorlatban elterjedt szűkítő, „közvetlen, visszteher” nélküli támogatásként történő értelmezéséből fakadó problémákat.
A bűncselekmény egyéb tényállási elemei
A tévedésbe ejtés, tévedésben tartás, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele vagy a valós tény elhallgatása a tipikus elkövetési magatartás. A megfogalmazás kellően absztrakt ahhoz, hogy ezáltal valamennyi, a korábban a befizetési kötelezettségek teljesítését biztosító tényállás elkövetési magatartását magában foglalja.
A tényállás kimerítésének a feltétele, hogy az elkövetési tárgyak megsértése révén az elkövető „egy vagy több költségvetésnek” okozzon vagyoni hátrányt. Az ehhez a tényálláshoz fűzött értelmező rendelkezés alapján költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését – ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat -, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni.
Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében költségvetésen a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell. Ezzel a megfogalmazással a jogalkotó célja az volt, hogy kezelje azt a problémát, amikor egy támogatás nem feltétlenül egy bizonyos költségvetésből származnak vagy a befizetési kötelezettségek nem egy költségvetés tekintetében terhelik a befizetőt. Ez a kitétel a problémát oly módon oldja meg, hogy törvényi egységet teremt a máskülönben automatikus halmazatot képező bűncselekmények között.
A tényállásban eredményként a „vagyoni hátrány okozása” szerepel. A Btk. értelmező rendelkezései között szereplő általános vagyoni hátrány-fogalom alatt a vagyonban okozott kárt és az elmaradt vagyoni előnyt kell érteni. A költségvetési csalás tényállása alkalmazásában ezen kívül a vagyoni hátrány alatt érteni kell még a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is.
Egyéb elkövetési magatartások
Szintén a költségvetési csalás bűncselekményét követi el, aki a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
Végül a költségvetési csalás bűncselekményét kell megállapítani abban az esetben is, ha valaki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel.
Súlyosabban minősülő esetek
Fokozatosan egyre szigorúbban büntetendő, ha a bűncselekmény folytán az okozott vagyoni hátrány nagyobb, jelentős vagy különösen nagy, vagy különösen jelentős. Szintén súlyosabban büntetendő a bűncselekmény, ha azt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el.
Nagyobb az okozott vagyoni hátrány, ha az ötszázer forintot meghaladja, de az ötmillió forintot nem lépi túl. Jelentős, ha az ötmillió forintot meghaladja, de az ötvenmillió forintot nem lépi túl. Különösen nagy, ha az ötvenmillió forintot meghaladja, de az ötszázmillió forintot nem lépi túl. Különösen jelentős, ha az ötszázmillió forintot meghaladja.
A büntetés korlátlan enyhítésére lehetőséget adó rendelkezés
Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a vádirat benyújtásáig az okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti. A korlátlan enyhítés azonban nem alkalmazható, ha a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. Ez változást jelent a korábban hatályos szabályozáshoz képest, amely alapján az adóhiány megtérítése még büntethetőséget megszüntető oknak minősült.
A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása
Új tényállásként került be a büntető törvénybe a költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása elnevezésű bűncselekmény. Ez az ún. „vezetői felelősség” körébe eső magatartásokat hivatott általános jelleggel büntetni.
A tényállás szerint bűntettet követ el a gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a költségvetési csalást a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet érdekében követi el, és a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettség teljesítése a bűncselekményt megakadályozhatta volna.
A visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással tényállása
A társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés tényállását az meríti ki, aki a társadalombiztosítási ellátás, vagy az államháztartás alrendszereiből jogszabály alapján, természetes személy részére nyújtható pénzbeli vagy természetbeni juttatás megszerzése vagy megtartása céljából mást tévedésbe ejt, tévedésben tart vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel kárt okoz.
Az önálló tényállás megalkotásának indoka, hogy az abban megjelölt ellátás vagy juttatás csalárd megszerzése esetén akkor is lehetőség nyíljon a büntetőjogi szankcionálásra, ha az okozott kár nem éri el a költségvetési csalás megállapításához szükséges, százezer forintos értékhatárt. Ezzel kívánva megelőzni a táppénzcsalásként elnevezett cselekményeket, illetve az ehhez hasonló magatartásokat.
A bűncselekmény társadalombiztosítási ellátással, illetve más, jogszabály alapján járó ellátással, juttatással kapcsolatban követhető el. Ilyen szociális igazgatásról és szociális ellátásokról, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról vagy a családok támogatásáról szóló törvény.
A tényállás elkövetési magatartása más tévedésbe ejtése, tévedésben tartása vagy a valós tény elhallgatása. A cselekmény célzatos bűncselekmény, a célzat a tényállásban felsorolt jogviszonyok alapján járó vagy nyújtható juttatások megszerzése vagy megtartása. Tehát ha az elkövetőt nem ez a cél vezérelte, akkor nem lesz megállapítható a bűncselekmény.
A kár
A bűncselekmény eredménye a kár. A Btk. értelmező rendelkezése szerint eltérő rendelkezés hiányában kár alatt a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenést kell érteni. Ez eltér a költségvetési csalás bűncselekményénél alkalmazott eredménytől, tekintettel arra, hogy a tényállásbeli juttatások tényleges vagyoncsökkenéshez vezetnek.
A Btk. az értelmező rendelkezések között határozza meg az elkövetési értékhatárt. Ezt el kell érnie a bűncselekmény által okozott kárnak a bűncselekmény megvalósulásához, ez az összeg ötvenezer forint. A bűncselekményi érték felső határa ötszázezer forint.
Az ezt meghaladó értékre elkövetett cselekmény esetében a költségvetési csalás súlyosabban minősülő esete állapítandó meg.
A bűncselekmény – amennyiben az okozott kár a százezer forintot meghaladja – konkurál a költségvetési csalás alapesetével. Amennyiben az elkövető a költségvetésnek a 395. § (1) bekezdésében írt magatartás kifejtésével okoz százezer forintot meghaladó, de ötszázezer forintot meg nem haladó kárt, a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélés vétsége állapítandó meg.
Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a bűncselekménnyel okozott kárt a vádirat benyújtásáig megtéríti.
A költségvetési csalás bírói gyakorlata:
20. BK vélemény A büntetőjogi felelőssége önálló elbírálásáról a költségvetési csalás körében A költségvetési csalás (2012. évi C. törvény 396. §) bűncselekményének az elbírálása során a büntetőbíróság az ügy eldöntése szempontjából lényeges tényeket az 1998. évi XIX. törvény szabályai szerint önállóan állapítja meg, az adóhatóság, illetve a társadalombiztosítási szerv jogerős határozatához nincs kötve.
A büntetőbíróság a büntetőjogi felelősséget érintő lényeges tényeket - a bizonyítékok szabad értékelése alapján [1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 78. §] - a Be. 10. §-ával összhangban önállóan állapítja meg.
A büntetőeljárás szempontjából az a kérdés, hogy a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. §-ában megjelölt befizetési kötelezettséget megsértették-e és a bevétel csökkentésével okozott vagyoni hátrány összege mennyit tesz ki, olyan előzetes kérdés, amelyet az ügyész, illetve a bíróság - szükség esetén szakértői vélemény beszerzése mellett - rendszerint maga bírál el [Be. 188. § (1) bek. d) pont, 266. § (1) bek. a) pont].
Ebből következik, hogy a Btk. 396. §-ában foglalt bűncselekmény elbírálása során nincs kötve a közigazgatási szerveknek a bevételcsökkenés összegét megállapító határozatához, hanem azt a büntetőeljárás szabályai szerint, az irányadó igazgatási jogi szabályok előírásainak figyelembevételével önállóan állapítja meg.
BH 2022.12.315 Költségvetési csalás esetén a tévedésbe ejtés (tévedésben tartás, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele, valós tény elhallgatása) tényállásszerű minden olyan esetben, amikor az adott jogi szabályozás mellett igénybe vehető, a Btk. 396. § (9) bekezdés a) pontjában meghatározott költségvetésből származó támogatás feltételeinek kijátszásával történik. Ez megvalósulhat úgy is, hogy az adott költségvetési támogatás feltételeinek az igénybe vevő - a nyilatkozat megtételekor - nem felel meg, de valótlanul olyan nyilatkozatot tesz, amely szerint a feltételeket teljesíti, tehát jogosult az adott támogatásra. Annak nincs jelentősége, hogy a támogatás feltételeinek a nyilatkozat megtételét követő későbbi időpontban (amikor a megtévesztő, valótlan nyilatkozat hatására a támogatás folyósítása már megtörtént) már megfelel az igénylő [Btk. 396. § (1) bek., (9) bek. a) pont, 459. § (1) bek. 17. pont; Be. 7. § (5) bek.; 2006. évi XCVIII. tv. (Gyftv.) 73. § (1) bek.].
[1] A törvényszék ítéletével a IV. r. terhelt bűnösségét költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont és (4) bek. b) pont II. ford.] mondta ki. Ezért őt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel pénzbüntetés összegét 2000 forintban határozta meg. Rendelkezett az így kiszabott 300 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról is.
[2] A IV. r. terhelt védőjének fellebbezése alapján eljáró ítélőtábla mint másodfokú bíróság az ítéletével a IV. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát a bűnügyi költség tekintetében változtatta meg, egyebekben helybenhagyta.
[3] A jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozat ellen az IV. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontjában megjelölt okból, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára, valamint b) pont ba) alpontjára hivatkozással, a IV. r. terhelt felmentése végett.
[4] Indokai szerint az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatával törvénysértően állapította meg a IV. r. terhelt büntetőjogi felelősségét. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett és tévesen vont le a terhelt bűnösségére mutató, okszerűtlen következtetéseket.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolására hivatkozással kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a gyógyszerár-támogatás igénybevételének jogosulatlanságát pusztán az alapozza meg, hogy a recepteken feltüntetett gyógyszermennyiség nem került beszerzésre, illetve abban "időbeli csúszás" volt. Ebből következően, amennyiben a vények "bevitelre kerülnek", majd a gyógyszereket a gyógyszertár beszerzi, jogosulatlanságról, tehát jogellenességről nem lehet szó. A gyógyszereket minden esetben megkapták a betegek, a IV. r. terhelt bűncselekményt nem követett el.
[6] Álláspontja szerint a költségvetést sem érte kár. E körben utalt az elsőfokú bíróság által a büntetés kiszabása körében kifejtettekre: "mivel a PA Kft. vonatkozásában a gyógyszerek utóbb megrendelésre kerültek, az OEP (NEAK) kára megtérült, azonban az OEP fizetési felszólítására IV. r. vádlott 2012. december 28. napján az OEP Ellátási számlájára a PA Kft. vonatkozásában további 5 402 400 forintot utalt át". Hivatkozott az igazságügyi adó- és könyvszakértői véleményre is, amely szerint a P Gyógyszertárnál az utólag megrendelt darabszám - az időbeli csúszás mellett - mindig igazolható.
[7] A védő - ugyanezen indokokra figyelemmel - a társadalomra veszélyességnek mint a bűncselekmény Btk. 4. § (1) bekezdésében meghatározott egyik fogalmi elemének a hiányára is hivatkozott, ami kizárja a IV. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását.
[8] A másodfokú ítélet 14. oldal utolsó bekezdését, illetve 15. oldal első bekezdését idézve sérelmezte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság kár megtérülésére vonatkozó megállapítását mellőzte.
[9] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság ellentmondásos megállapítást tett arról: a gyógyszerek betegekhez jutását meg lehet-e állapítani a PA Kft. által rendelt készítmények esetében (másodfokú ítélet [134] és [137] bekezdés).
[10] A védő jogértelmezése szerint a IV. r. terhelt terhére végső soron csupán a gyógyszerek időbeli csúszással történő megrendelése róható, amely a végeredmény szempontjából egyrészről teljesen irreleváns, másrészről pedig legfeljebb a támogatási szerződés magánjogi jellegű sérelmét vetheti fel, amely azonban a magyar jogrendszer legszigorúbb felelősségi formájának (a büntetőjogi felelősség) igénybevételét nem igényli.
[11] A védő szerint a IV. r. terhelt "személyes eljárása" nélkülözi a bűnösség megállapíthatóságának előfeltételeit. Hivatkozott a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) 73. § (1) bekezdésére, amely egyértelműen nevesíti a szakmai felelősség kérdését. A PA Kft.-nél a IV. r. terhelt ügyvezető volt, míg a személyi jogos gyógyszerész dr. F. Z. Az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a gyógyszertár operatív munkájában, és így semmilyen gyógyszerészszakmai kompetenciát kívánó munkában a IV. r. terhelt nem vett részt, a gyógyszertár ügymenetéről időnként tulajdonostársa, a PA Kft. alkalmazásában állt dr. F. Z. tájékoztatta. Az ügyvezetői feladatok ellátásáért a IV. r. terhelt javadalmazásban nem részesült. IV. r. terhelt vényt senkitől nem vett át, nem rögzített az OEP BÉVER rendszerében és gyógyszert nem rendelt meg. Ezért a vényre felírt gyógyszerek idő előtti beütéséért (elszámolásba vételéért) és a közfinanszírozás NEAK (OEP) igénybevételéért a IV. r. terhelt semmilyen módon nem tehető felelőssé.
[12] Végül a védő sérelmezte a törvénysértő büntetés kiszabását: elsődlegesen arra hivatkozással, hogy bűncselekmény hiányában a büntetés kiszabása nem törvényes; másodlagosan pedig arra tekintettel, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdése a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány megtérítése esetére a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé. A IV. r. terhelt befizetésére figyelemmel pedig megállapítható: nemcsak, hogy vagyoni hátrányt nem okozott, de többmillió forint összegű befizetést teljesített az állam javára. Mindezek alapján a büntetés korlátlan enyhítése lett volna indokolt. Harmadsorban a Btk. 80. § (1) bekezdésében foglalt büntetéskiszabási elvek megsértésére, az enyhítő körülmények nem kellő súllyal történő értékelésére is hivatkozott, ami törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte.
[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a IV. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta.
[14] Az átirat indokai szerint a tényállás alapján a gyógyszereknek a beteg részére történő kiszolgálása nélkül az ártámogatás elszámolása nem volt jogszerű. A IV. r. terhelt valótlan tartalmú nyilatkozat tételével a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséből jogosulatlanul vett igénybe pénzeszközt, amellyel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okozott.
[15] Kifejtette, hogy a jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás bevezető része a IV. r. terheltet érintően valóban rögzíti: a jogosulatlan elszámolással érintett gyógyszereket az elszámolás benyújtása után, illetve az ártámogatás folyósítását követően megrendelték. Tekintettel arra, hogy a költségvetést károsító bűncselekmény egyes részcselekményei a valótlan tartalmú elszámolások benyújtásával kísérleti szakba jutottak, majd a támogatás folyósításával befejezetté váltak, ebből eredően nem bír jelentőséggel, hogy a patika a készítményeket utóbb beszerezte és kiszolgálta a betegek részére.
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletének a 184. oldal 2. bekezdésében rámutatott arra is, hogy a PA Kft. a részére kiutalt ártámogatás összegéből finanszírozta a megrendelt gyógyszereket, pénzügyileg így hozva magát jobb helyzetbe, holott az ártámogatás egyértelműen utólag járna. A PA Kft. ekként egyrészt jogosulatlanul vette igénybe a költségvetési támogatást, másrészt ez a patika pénzügyi helyzetét, likviditását segítette elő.
[17] A másodfokú ítélet [128] és [133] bekezdésében szereplő ténymegállapítás szerint a PA az ártámogatás jogosulatlan igénybevétele révén megszerzett hasznát adta tovább a gyógyszernagykereskedő cégnek. A beszerzett 42 db Pamitor nevű készítményből, melyeket az arra jogosult betegek részére vagy a kezelésükre kellett volna eljuttatni a nevükre felírt vények alapján, a PA Kft. 2011. február 22. napján 10 db-ot és 2011. március 25. napján 16 db-ot 2 559 068 forintért a C Zrt. gyógyszer nagykereskedő cégnek értékesített. Ebből viszont az is következik, hogy a PA Kft. a jogosultalanul igénybe vett költségvetési támogatást közvetlenül nem is a támogatás szerinti célra fordította, mivel a nagykereskedő cégnek eladott gyógyszereket a betegek nem a P Patikától vették meg, ennek ellenére az értük járó ártámogatást a patika vette fel. Az a körülmény, hogy ezekben az esetekben is eljuthatott az ártámogatott gyógyszer a betegekhez - és így a felülvizsgálati indítvány érvei szerint a támogatási folyamat mögöttes célja hiánytalanul teljesült -, a büntetőjogi felelősséget nem zárja ki. Helyesen mutatott rá ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság az ítéletének [134] bekezdésében arra, hogy ez megteremtette a már ártámogatással érintett gyógyszerek ismételt értékesítésének, ebből adódóan az ártámogatás további lehívásának lehetőségét. A költségvetésből származó kifizetéssel támogatni kívánt cél végső megvalósulása a valóságnak meg nem felelő adatszolgáltatás esetén irreleváns.
[18] A személyi felelősség kérdése kapcsán kifejtette, hogy a gazdasági társaság törvényes működéséért - jelen esetben a támogatott gyógyszerekkel kapcsolatos elszámolási kötelezettség valós adatok alapján történő teljesítéséért - az ügyvezető felelős [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (korábbi Ptk.) 55. §; a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 21. § (3) bekezdés és 30. § (2) bekezdés; Ptk. 3:112. § (1) és (2) bekezdés, 3:116. § (1) bekezdés, 3:196. § (1) bekezdés]. Az irányadó tényállás szerint az ártámogatás jogosulatlan elszámolásáról a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság ügyvezetését ellátó IV. r. terhelt is tudott, ezért a felülvizsgálati indítvány azon hivatkozása is közömbös, hogy konkrétan nem a IV. r. terhelt intézte a közfinanszírozással kapcsolatos gyógyszertári teendőket.
[19] Érvelése szerint az alapügyben eljárt bíróságok a IV. r. terhelttel szemben a büntetést ténylegesen a Btk. 82. § (5) bekezdése alapján szabták ki. Az a körülmény, hogy a költségvetésnek okozott vagyoni hátrányt a IV. r. terhelt a vádemelés előtt teljes egészében megtérítette, és így ez a jogerős ügydöntő határozathoz képest még enyhébb büntetés kiszabására is lehetőséget nyújtott volna, felülvizsgálati okot nem képez.
[20] Mindebből következően a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék és az ítélőtábla ítéleteit a IV. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában tartsa fenn.
[21] A IV. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.
[22] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, melynek a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése és eljárási szabálysértés miatt is helye van [Be. 648. § a), b) pont].
[23] A törvény tételesen megjelöli azokat az okokat, amelyekre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslatra lehetőség nyílik. A felülvizsgálatot megalapozó büntető anyagi jogsértéseket a Be. 649. § (1) bekezdése, az eljárási szabálysértéseket e törvényhely (2) bekezdése határozza meg.
[25] A IV. r. terhelt védője elsődlegesen a költségvetési csalás tényállásszerűségét vitatta azzal, hogy a jogellenesség, a társadalomra veszélyesség, illetve vagyoni hátrány hiánya miatt a bűncselekmény a IV. r. terhelt terhére nem állapítható meg.
[26] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[27] Az irányadó tényállás lényege szerint a IV. r. terhelt 2007. augusztus 14. és 2012. december 27. napja között a PA Kft. ügyvezetője volt, és e társaság képviseletében működtette a P Patikát. A PA Kft. képviselőjeként 2008. május 6. napján a megyei egészségbiztosítási pénztárral, 2009. május 26. és 2010. március 16. napjain a regionális egészségbiztosítási pénztárral kötött szerződést a társadalombiztosítási ártámogatással rendelhető és kiszolgáltatható gyógyszerek társadalombiztosítási áttámogatásának elszámolására.
[28] A gyógyszertár forgalmazott a 100% mértékben társadalombiztosítási ártámogatásban részesített gyógyszerkészítmények közül Glivec 400 mg filmtablettát (30 db/doboz), Fludara 10 mg filmtablettát (20 db/doboz), Mabthera 100 és 500 mg koncentrátumot oldatos infúzióhoz (2x10ml/doboz) - kizárólag intravénás infúzió formájában, szakambulancián vagy fekvőbeteg gyógyintézetben adható -, Ftorafur 400 mg kemény kapszulát (100 db/doboz), Thromboreductin 0,5 kemény kapszulát (100 db/doboz), Litalir 500 mg kemény kapszulát (100 db/doboz), Ondagen 8 mg filmtablettát (15 db/doboz, 30db/doboz), Zavedos 10 mg kapszulát (1 db/doboz) és Zarziot 48 millió E/0,5 ml oldatos injekció vagy infúzió előretöltött fecskendőben.
[29] A társadalombiztosítási ártámogatás igénybevétele akként történt, hogy a IV. r. terhelt mint a gyógyszertár képviselője és a II. r. terhelt mint egyéni vállalkozó szerződést kötöttek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) területileg illetékes igazgatási szervével, a társadalombiztosítási támogatással rendelhető és kiszolgáltatható gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási ártámogatásának elszámolására, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény és a végrehajtására kiadott 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet, valamint a járóbeteg-ellátás keretében rendelt gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdő ellátások árához nyújtott támogatások elszámolásáról és folyósításáról szóló 134/1999. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) alapján a társadalombiztosítási ártámogatással rendelhető gyógyszerek jogosultaknak való kiszolgáltatására és az általuk igénybe vett társadalombiztosítási támogatás elszámolására.
[30] A támogatás elszámolásának alapja és bizonylata a hatályos jogszabályoknak megfelelően kiállított vény volt. Az elszámolást a Rendelet szerint, összesített és részletezett formában elektronikus úton, elektronikus adathordozón vagy nyomtatott formában, 2011. január 1. napjától kizárólag elektronikus úton kellett benyújtani. A közölt adatokat - a vény azonosítóját, a kiváltás időpontját, a felíró orvos pecsétszámát, a biztosított TAJ számát, a felírt készítmény nevét, mennyiségét és az ártámogatás mértékét - az OEP BÉVER nevű vényellenőrzési rendszere rögzítette.
[31] Az adott elszámolási időszakban csak a tárgyi elszámolási időszak alatt beváltott és kiszolgált vények, illetve önellenőrzés vagy az OEP általi ellenőrzés során feltárt elszámolási hiba miatti korrekciós tételek voltak elszámolhatók. A vény adatai kizárólag a készítmény tényleges kiszolgálása esetén voltak rögzíthetők a rendszerben. A vényeken a vényen rendelt terméket átvevő személy kézjegyének szerepelnie kellett. A gyógyszertárakra rendszeres elszámolási kötelezettség vonatkozott, az elszámolást az elszámolási időszakot követő 5 napon belül, 2010. január 1. napjától 3 napon belül kellett benyújtani az illetékes egészségbiztosítási igazgatási szervhez. A támogatást az OEP az elszámolás alapját képező vényszintű adatállomány elfogadását követően, az elszámolási időszakok szerinti gyakorisággal utalta át a szerződésben megjelölt bankszámlákra.
[32] Az V. r. terhelt a VI. r. terhelt közvetítésével a IV. r. terhelt által képviselt PA Kft.-vel gyógyszerházhozszállítási szerződést kötött. A megállapodás értelmében az V. r. terhelt az általa a támogatott készítményekről kiállított vényeket összegyűjtötte, melyeket VI. r. terhelt vitt el a patikába, majd pár nappal később az összekészített gyógyszereket ő vitte el a kórház kezelőjébe. Így a recepteket nem a betegek kapták meg, a részükre felírt gyógyszereket nem a betegek váltották ki.
[33] A vények adatait a IV. r. terhelt tudomásával a P gyógyszertárban expediálással, a gyógyszerek kiadásával foglalkozó dolgozók az OEP BÉVER nevű vényellenőrzési rendszeréhez kapcsolódó számítógépes rendszerükben rögzítették. A gyógyszerkészítmények átvételekor a biztosítottak által fizetendő, kiszerelésenként 300 forint nagyságú úgynevezett dobozpénzt a betegek helyett a patikák fizették meg. A IV. r. terhelt tudomásával a P gyógyszertárban expediálással foglalkozó dolgozók az értékesítésről blokkot nyomtattak, melyet a vényhez tűztek. Ezzel a módszerrel az OEP BÉVER vényellenőrzési rendszerében a vények kiváltottként, az azon szereplő gyógyszerek teljes mennyisége értékesítettként jelent meg.
[34] A számítógépes rendszerbe felvitt vényforgalmi adatokat heti rendszerességgel a számítógépes rendszer által automatikus módon, elektronikusan teljesített adatszolgáltatással jelentették le az illetékes területi egészségbiztosítási pénztár felé, mely az ártámogatást rendszeresen a gyógyszertárakat működtető terheltek által megadott bankszámlákra utalta. Különböző időbeli csúszásokkal, így az elszámolás, igénylés elküldését vagy az OEP által nyújtott ártámogatás utalását követően megrendelték a recepteken lévő gyógyszermennyiséget.
[35] A IV. r. terhelt az V. r. terhelt vényei alapján az OEP felé a fentiek szerint lejelentett gyógyszereknek csak egy részét értékesítette, a nem értékesített készítmények vonatkozásában ártámogatást jogosulatlanul vett igénybe. Így a IV. r. terhelt
- 2010. október 14. és 2012. május 14. napja között az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 126 db helyett csupán 125 db Graningen 1 mg filmtabletta készítményt értékesített, így 1 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 13 336 forint mértékben;
- 2010. augusztus 7. napja és 2011. március 14. napja közötti időszakban az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 60 db helyett csupán 42 db Pamitor 15 mg/ml koncentrátum oldatos infúzióhoz készítményt értékesített, így 18 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 674 676 forint mértékben;
- 2010. augusztus 13. napja és 2012. április 6. napja közötti időszakban az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 107 db helyett csupán 98 db Roferon-A 6 millió NE oldatos injekció 12x0,5ml készítményt értékesített, így 9 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 852 750 forint mértékben;
- 2010. augusztus 21. napja és 2011. augusztus 30. napja közötti időszakban az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 106 db helyett csupán 90 db Thromboreductin 0,5 kemény kapszula készítményt értékesített, így 16 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 1 590 576 forint mértékben;
- 2011. december 28. napja és 2012. március 13. napja közötti időszakban a lejelentett 38 db helyett csupán 36 db készítményt értékesített, így 2 db Zarzio 48 millió E/0,5ml oldatos injekció vagy infúzió előretöltött fecskendőben készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 166 306 forint mértékben;
- 2010. augusztus 23. napja és 2012. január 6. napja közötti időszakban az V. r. terhelt vényei alapján lejelentett 316 db helyett csupán 300 db Zavedos 10 mg kapszula készítményt értékesített, így 16 db készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 315 680 forint mértékben és
- 2010. március 11. napja és 2012. április 6. napja közötti időszakban a lejelentett 261 db helyett csupán 237 db készítményt értékesített, így 24 db Zometa 4 mg/5ml por és oldószer oldatos infúzióhoz készítmény vonatkozásában vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, 1 731 600 forint mértékben.
[36] A IV. r. terhelt a 2010. március 11. napja és 2012. május 14. napja közötti időszakban a támogatott gyógyszerkészítmények után összesen 5 344 924 forint összegben vett igénybe jogosulatlanul ártámogatást, ezzel vagyoni hátrányt okozva a költségvetésnek. A kifizetéseket az OEP a heti elszámolási időszakot követő héten, heti gyakorisággal, a PA Kft. bankszámlájára utalással teljesítette.
[37] Az OEP fizetési felszólítására a IV. r. terhelt 2012. december 28. napján az OEP Ellátási számlájára a PA Kft. vonatkozásában további 5 402 400 forintot utalt át.
[38] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének sincs helye [Be. 659. § (1) bek.].
[39] A felülvizsgálat során tehát nemcsak a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[40] Nem foghatott helyt ezért a IV. r. terhelt védőjének azon hivatkozása, amely szerint az eljárt bíróságok azt állapították meg, hogy a PA Kft. vonatkozásában az ítéletben felsorolt gyógyszereket a betegek valamennyi esetben megkapták. Ilyen ténymegállapítást ugyanis a jogerős ítélet nem tartalmaz, ezzel ellentétesen rögzíti viszont, hogy az a védői érvelés, miszerint a betegek minden esetben megkapták a gyógyszert, megdőlt (másodfokú ítélet [134] bekezdés).
[41] Az elsőfokú bíróság sem állapított meg ezzel ellenétes tényt. Az elsőfokú ítélet 156. oldal 1. bekezdésében - ítéletszerkesztési hiba folytán a bizonyítékok értékelése körében - a bíróság azt rögzítette, hogy "egy gyógyszertár tekintetében, a PA Kft. esetében volt megállapítható, hogy a patikában olyan értelemben szabálytalan gyakorlat folyt, hogy minden esetben megrendelésre kerültek a gyógyszerek, csak időbeni csúszásokkal, a többi gyógyszertár esetében azonban teljes bizonyossággal megállapítható, hogy biztosan nem szolgáltak ki, illetve nem rendeltek meg annyi gyógyszert, mint amennyi a recepteken szerepelt".
[42] A gyógyszerek megrendelése és azoknak a betegekhez eljutása nem ugyanaz. Pusztán a megrendeléssel a felülvizsgálati indítványban állított cél (az arra rászoruló betegek gyógyszerrel ellátása) tehát nem minden esetben valósult meg.
[43] Az alapeljárásban a bíróságok azon készítmények ártámogatása tekintetében állapították meg a IV. r. terhelt felelősségét, amelyet nem értékesített (így azok a betegekhez eleve nem juthattak el), azonban az ártámogatást igénybe vette. Vagyis a költségvetést ért vagyoni hátrányként az ártámogatással megrendelt (beszerzett), valamint a betegek részére kiszolgált gyógyszerek különbözeteként jelentkező ártámogatás összegét vette figyelembe (elsőfokú ítélet 145. oldal 1. bekezdés, 146. oldal 1. bekezdés, 147. oldal 1 bekezdés, 149. oldal 1. bekezdés, 150. oldal 1. bekezdés, 152. oldal 1. bekezdés, 154. oldal 1. bekezdés).
[44] A védő a bíróságok helytelen ténybeli következtésére, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésére való hivatkozása - tartalma szerint - a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontjában írt megalapozatlansági ok megállapítására irányul. A megalapozatlanság az ítélet ténybeli hibáját jelenti, ezzel szemben a felülvizsgálat a jogerős ítélet jogi hibáinak kiküszöbölésére szolgáló rendkívüli jogorvoslat. Mindezek tükrében a IV. r. terhelt védőjének ezen hivatkozása a tényállás meg nem engedett támadásának minősül, így felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[45] Az eljárt bíróságok a IV. r. terhelt bűnösségét az anyagi jogi szabályoknak megfelelően állapították meg, és a cselekmény minősítése is törvényes. A bűncselekmény törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak, a cselekmény társadalomra veszélyessége megállapítható, a IV. r. terhelt tettesi minőségének megállapítása helytálló.
[46] A Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott költségvetési csalás bűntettét valósítja meg, aki a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
[47] Az adójogi kötelezettség nem kizárólag jogszabályon alapulhat. Költségvetési csalást valósít meg az elkövető akkor is, ha nem jogszabályon alapuló kötelezettségének megszegésével (pl. adófizetési kötelezettség kijátszásával), hanem pl. az egészségbiztosítási alapot kezelő szervvel szemben fennálló kontraktuális kötelezettségének csalárd módon eleget nem téve okoz költségvetésből származó pénzeszközre vonatkozóan vagyoni hátrányt, megrövidítve ezzel a költségvetés részét képező egészségbiztosítási alapot (EBH 2017.B.18.).
[48] A bűncselekmény akkor valósul meg, ha a büntetőtörvényben a fentiek szerint rögzített tényállás egyben a bűncselekmény - szintén törvényben rögzített - általános fogalmának is megfelel. A bűncselekmény fogalmát a Btk. 4. § (1) bekezdése határozza meg, eszerint bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
[49] A bűncselekmény fogalmi elemeihez tartozik a tényállásszerűség (törvényi tényállás szerinti büntetni rendeltség), amely a Btk. Különös Részében meghatározott egyes bűncselekmények törvényi tényállásának konkrét megvalósulását jelenti. A költségvetési csalás mint szándékos bűncselekmény esetén ezek: az elkövetési magatartás (jelen esetben a tévedésbe ejtés) és az ezzel okozati összefüggésben álló - a Btk. 396. § (9) bekezdés a) pontjában meghatározott költségvetésben bekövetkezett - vagyoni hátrány.
[50] A védő vitatta, hogy a IV. r. terhelt maga tényállásszerű magatartást fejtett ki, vagyis a bűncselekmény elkövetője lenne.
[51] Az irányadó tényállás azonban rögzíti, hogy a IV. r. terhelt mint ügyvezető kötött szerződést az ártámogatással kiszolgálható gyógyszerek elszámolására az egészségpénztárral, valamint a II. r. terhelt egyéni vállalkozóval vállalkozói szerződést ugyanebből a célból. Az is a tényállás része, hogy a IV. r. terhelt tudtával történt a tényállásban részletezettek szerint a patikában elektronikus rendszer segítségével a gyógyszerek rendelése, a folyamatokkal tisztában volt (elsőfokú ítélet 10. oldal 2. és 5. bekezdés).
[52] Ebből következően a tényállás felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása a védő azon hivatkozása, hogy a IV. r. terhelt semmilyen gyógyszerészszakmai munkában nem vett részt, gyógyszert nem rendelt és nem vett át. Ezt a tevékenységet ugyanis a patika személyi jogos gyógyszerésze a IV. r. terhelt tudtával végezte, annak pedig nincs jelentősége, hogy ténylegesen a közfinanszírozással kapcsolatos elektronikus ügyintézést nem a IV. r. terhelt, hanem a gyógyszerész végezte el.
[53] A IV. r. terhelt elkövetői minőségét illetően az első- és a másodfokú bíróság által kifejtettekkel (összefoglalóan másodfokú ítélet [191] bekezdés) a Kúria egyetértett.
[54] A gazdasági társaság pénzügyi tevékenységéért az ügyvezető a felelős. A P Patika mint gyógyszertár üzemeltetése gazdasági társaság formájában történt, a cég ügyvezetése és gyógyszertár szakmai vezetése más személy kezében volt. A felelősségi viszonyokat a védő által is idézett Gyftv. szabályozza.
[55] A patikában ún. személyi jogos gyógyszerészként alkalmazott személy a gyógyszerkezelés szakmai megfelelőségéért felelős, e körben nem is utasítható. A Gyftv. elkövetéskor hatályos 73. § (1) bekezdése szerint a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság a gyógyszertár szakmai vezetését, irányítását, valamint a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyeket gyógyszerellátással kapcsolatos szakmai kérdésekben, így a gyógyszerek kiadása, eltartása, a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatási tevékenység tekintetében nem utasíthatja. A gyógyszertárat működtető gazdasági társaság legfőbb szerve (tagok gyűlése, taggyűlés, közgyűlés) kizárólag a gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerész igenlő szavazatával hozhat döntést a gyógyszertár szakmai vezetésével, irányításával és a közfinanszírozással kapcsolatos szakmai kérdésekben; így a gyógyszertári termékkör kialakítására, a gyógyszerek beszerzésére, készletezésére, eltartására, kiadására, a gyógyszerekkel kapcsolatos betegtájékoztatási tevékenységre, a gyógyszertárban szakellátási feladatokat ellátó személyek foglalkoztatására, valamint a közfinanszírozási szerződések megkötésére és módosítására vonatkozóan. Az ezzel ellentétes intézkedés, megállapodás semmis.
[57] A szabályozásból következően a közfinanszírozási szerződések megkötése nem a személyi jogos gyógyszerész feladata, de e körben egyetértési joga van. A szerződést nem ő, hanem a gazdasági társaság képviselője jogosult megkötni, aki a IV. r. terhelt volt. Annak szabályszerűségéért, hogy a gyógyszerek ártámogatása és annak pénzügyi elszámolása a vonatkozó jogszabályokhoz, illetve az e körben kötött szerződésekhez igazodóan történjen, az ügyvezető is felelős. E tekintetben tehát a IV. r. terhelt felelősségét nem szünteti meg a személyi jogos gyógyszerész alkalmazása, illetve annak jogosultságai.
[58] A IV. r. terhelt a pénzügyi folyamatokkal és azzal is tisztában volt, hogy az alkalmazottnak a tényállásban rögzített gyógyszerrendelése szabálytalan, a finanszírozási szerződésnek és a jogszabálynak nem felel meg. A gyakorlat a finanszírozás előfeltételei tekintetében egyben megtévesztő is volt, mivel a támogatás igénylésekor annak feltételei - a IV. r. terhelt által is tudottan - nem álltak fenn. Ezért a IV. r. terheltnek az ezzel okozott vagyoni hátrányért a büntetőjogi felelőssége is fennáll.
[59] Annak a IV. r. terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából nincs jelentősége, hogy az ügyvezetői feladatok ellátásáért javadalmazásban részesült-e, ez ugyanis sem a képviseleti szabályokat, sem a patika szerződéses vagy jogszabályon alapuló kötelezettségét nem érinti.
[60] A IV. r. terhelt védője vitatta a vagyoni hátrány bekövetkezésének megállapíthatóságát is.
[61] A költségvetési csalás bűncselekménye esetében a - tényállásszerű magatartással összefüggésben bekövetkező - vagyoni hátrány szükségszerű tényállási elem. A Btk. 396. § (9) bekezdés b) pontja alapján vagyoni hátrány alatt a költségvetési csalás tekintetében a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett pénzeszközt is érteni kell.
[62] A másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a vényeknek a pénztárgépbe beütésével és a gyógyszereknek akként való feltüntetésével, mintha a betegeknek azzal egy időben kiszolgálták volna, a IV. r. terhelt kétséget kizáróan vagyoni hátrányt okozott akkor, amikor az OEP az ártámogatást a gyógyszertár részére átutalta (másodfokú ítélet [128] bekezdés).
[63] Amennyiben a feltételek hiányában, de a feltételeknek megfelelés állításával, az elkövetői magatartás (megtévesztés) hatására a költségvetés terhére kifizetés történik, a költségvetést (annak alrendszerét) vagyoni hátrány éri. Az ártámogatás arra jogosultság hiányában történt átutalásával a bűncselekmény eredménye megvalósult, függetlenül attól, hogy az ártámogatással csalárd módon megszerezett gyógyszereknek mi lett a későbbi sorsa. Amennyiben ténylegesen a vényen feltüntetett személyhez kerülnek, legfeljebb a kár megtérülése állapítható meg.
[64] A védő azon hivatkozása, hogy valamennyi támogatott gyógyszer végül a betegekhez került, a tényállás meg nem engedett támadása, mivel a jogerős ítélet ezt nem állapította meg. Ezzel ellentétesen a másodfokú bíróság - mellőzve a kármegtérülést mint tényt - olyan megállapítást tett, amely szerint "azzal, hogy a patika a készítményeket utóbb megrendelte, nem az okozott vagyoni hátrányt térítette meg, hanem az ártámogatás jogosulatlan igénybevétele révén megszerzett hasznát adta tovább a gyógyszernagykereskedő cégnek" (másodfokú ítélet [128] bekezdés).
[65] A bűncselekmény azonban abban az esetben is megvalósul, amennyiben valamennyi esetben utóbb arra jogosult (a vényen szereplő) beteghez kerül az adott gyógyszer.
[66] A védő vitatta a IV. r. terhelt cselekményének a társadalomra veszélyességét.
[67] A társadalomra veszélyesség a bűncselekmény fogalmi eleme, meghatározása szerint a társadalomra az olyan tevékenység vagy mulasztás veszélyes, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti [Btk. 4. § (2) bek.].
[68] A bírói gyakorlat a materiális jogellenességet azonosítja a társadalomra veszélyességgel.
[69] A társadalomra veszélyesség a magatartásnak az a sajátossága, hogy sérti vagy veszélyezteti a Btk. Különös Részében védett jogi tárgyat; ezért az a tényállásszerű magatartás, amely nem jelent veszélyt a társadalomra, vagyis nem jogellenes: nem valósít meg bűncselekményt (BH 2000.238.II.). A bíróság az adott - egyébként tényállásszerűnek ítélt - cselekmény vonatkozásában a társadalomra veszélyesség hiányát hivatalból észleli, amely esetén a terhelt nem büntethető (pl. EBH 2018.B.1., EBD 2014.B.20.II., BH 2009.131.I., BH 2001.307.). Emiatt az erre való hivatkozás a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglalt felülvizsgálati okot megalapozhatja.
[70] A társadalomra veszélyesség a cselekményt jellemző objektív kategória. Egy magatartás nem önmagában veszélyes a társadalomra, hanem attól függően tekintjük hasznosnak vagy károsnak, hogy milyen következményeket idézett elő. Azok a cselekmények veszélyesek a társadalomra, amelyek következményeképpen a társadalom érdekei szempontjából hátrányosabb helyzet áll elő, mint amilyen a tanúsítása előtti volt.
[71] A költségvetési csalás jogi tárgya (a társadalom számára hasznos érdek) az államháztartás (költségvetés) fiskális bevételeinek biztosításához és a költségvetés prudens (szabályszerű, körültekintő) működéséhez fűződő érdek, röviden az állam bevételeinek, illetve kiadásainak büntetőjogi védelme.
[72] Ebből következően a törvényi tényállás a költségvetési bevétel - a csalásnál is ismert tévedésbe ejtéssel történő - eltitkolása vagy a költségvetésből igényelt pénzeszköz (pl. állami támogatás) ilyen magatartással történő megszerzését jelenti.
[73] A tévedésbe ejtés (tévedésben tartás, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele, valós tény elhallgatása) tényállasszerű minden olyan esetben, amikor az adott jogi szabályozás mellett igénybe vehető, a Btk. 396. § (9) bekezdés a) pontjában meghatározott költségvetésből származó támogatás feltételeinek kijátszásával történik. Ez megvalósulhat úgy is, hogy az adott költségvetési támogatás feltételeinek az igénybe vevő - a nyilatkozat megtételekor - nem felel meg, de valótlanul olyan nyilatkozatot tesz, amely szerint a feltételeket teljesíti, tehát jogosult az adott támogatásra.
[74] Hivatkozva a felülvizsgálati indítványban foglaltakra: annak nincs jelentősége, hogy a támogatás feltételeinek a nyilatkozat megtételét követő későbbi időpontban (amikor a megtévesztő, valótlan nyilatkozat hatására a támogatás folyósítása megtörtént), már megfelel az igénylő. Ilyenkor ugyanis a logikai sorrend (támogatás feltételeinek fennállta, támogatás igénylése, támogatás elbírálása, kiutalása) felborul. Ezzel pedig a költségvetési bevételek szabályszerű újraelosztásának elve, ezen keresztül pedig a társadalom ehhez fűződő érdekei sérülnek.
[75] Az ún. utófinanszírozás esetén az igénylő a támogatást akkor jogosult igénybe venni, amennyiben maga annak összegét (illetve nem teljes támogatás esetén a támogatásnak megfelelő összeget és az önerő összegét) már rendelkezésre bocsátotta (elköltötte, ráfordította) a támogatott célra. Ez a támogatás igénybevételének egyik lényeges feltétele.
[76] Amennyiben e feltétel hiányában a tévedésbe ejtésben megnyilvánuló elkövetési magatartás hatására a költségvetés terhére kifizetés történik, a költségvetési támogatás elosztásának elve sérül, ezzel a cselekmény társadalomra veszélyessége is megállapítható.
[77] Utal arra is a Kúria, hogy amennyiben a gyógyszerkészítmények betegekhez kerülése minden esetben megállapítható lenne, a IV. r. terhelt által vezetett patika a szabálytalan finanszírozással (mivel a szabályszerűen eljáró gyógyszertárakkal ellentétben nem előlegezte meg a rendelt gyógyszerek költségeit) olyan jogtalan versenyelőnyre tett volna szert, amely alapján a cselekmény társadalomra veszélyessége ugyancsak fennállna.
[78] A védő hivatkozott arra, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdésében foglaltak teljesülése (az okozott vagyoni hátrány megtérítése) miatt a "büntetés korlátlan enyhítése lett volna indokolt". Ezzel összefüggésben, a büntetéskiszabási elvekre is utalással a büntetés enyhítését indítványozta.
[79] A hivatkozott törvényhely értelmében a költségvetési csalás elkövetőjének büntetése korlátlanul enyhíthető, ha a Btk. 396. § (1)-(6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádemelés előtt megtéríti.
[80] A Kúria a BH 2019.158. számon közzétett eseti döntésében kimondta: a kiszabott büntetés, az alkalmazott intézkedés felülvizsgálatának van helye, ha a bűncselekmény minősítése ugyan törvényes, azonban a bíróság a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki, illetve törvénysértő intézkedést alkalmazott; a büntetés vagy intézkedés neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. A büntetés céljára vonatkozó, valamint a büntetés kiszabásának elveit tartalmazó anyagi jogi rendelkezések esetleges megsértése azonban a felülvizsgálatot nem alapozza meg, ezek ugyanis nem olyan rendelkezések, amelyek nem tűrnek mérlegelést. Így nem vizsgálható az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket miként vették figyelembe [Be. 649. § (1) bek. b) pont ba) és bb) alpont; Btk. 79-80. §].
[81] Amikor a jogszabályi rendelkezés a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé, akkor a Btk. 82. § (5) bekezdésében foglaltak szerint kell, illetve lehetséges eljárni; azaz, amennyiben a törvény korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható (BH 2021.248.).
[82] A korlátlan enyhítés lehetősége a bíróság mérlegelési jogkörén nem változtat, a törvény nem írja elő a legenyhébb büntetési nem vagy annak legkisebb mértéke kiszabásának kötelezettségét. Amennyiben a korlátlan enyhítés lehetőségének alkalmazásával kiszabott büntetés a törvénynek megfelel, annak felülvizsgálatára a büntetéskiszabási elvekre hivatkozással nincs lehetőség (BH 2021.218., BH 2013.4.II.). A IV. r. terhelttel szemben kiszabott pénzbüntetés a Btk. 50-51. §-aiban foglalt rendelkezéseknek megfelelt, ezért a felülvizsgálati indítvány ebben a részében kizárt.
[83] A cselekmény jogi minősítése az anyagi jog szabályainak megfelel. A büntetés pedig önmagában, jogszabálysértés nélkül a felülvizsgálati eljárásban nem támadható. A büntetéskiszabás ugyanis önmagában a felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK állásfoglalást miként veszik figyelembe (BH 2005.337.III.).
[84] Így a védő azon hivatkozása, hogy az eljárt bíróságoknak a IV. r. terhelttel szemben az időmúlás, a kár megtérítése és egyéb enyhítő körülmények miatt enyhébb büntetést kellett volna kiszabniuk - erre vonatkozó kötelező jogszabályi rendelkezés hiányában - felülvizsgálatot megalapozó törvénysértést nem alapozhatott meg.
[85] A Kúria hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] során felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértést [Be. 649. § (2) bek.] sem észlelt.
[86] A kifejtettek értelmében a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a IV. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a törvényszék és az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletét a IV. r. terhelt vonatkozásában hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv.I.1.172/2021/5.)
BH 2022.10.258 I. A 6/2009. BJE határozatban az egység valamennyi formájára vonatkozó megállapításokra tekintettel, a költségvetési csalás törvényi egységét a Btk. 6. § 2022. március 1-jétől a 2021. évi CXXXIV. törvény 90. §-a által beiktatott (3) bekezdése hatályba lépéséig a jogerős ügydöntő határozat meghozatala, azt követően pedig a cselekményegységbe tartozó egyes részcselekmények miatt első alkalommal történő vádemelés zárja le. A cselekményegység lezárásáig az egységet lezáró tény bekövetkezte előtt elkövetett valamennyi részcselekmény a költségvetési csalás törvényi egységébe tartozik, ezért azok jogerős elbírálása ítélt dolgot eredményez a törvényi egységbe tartozó, de el nem bírált részcselekmény vonatkozásában [Btk. 6. §, 396. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont].
II. A vád történeti tényállásában nem szereplő olyan tény megállapítása, amely eredményeként a bűncselekmény minősített esetét, vagy más, a vád történeti tényállása tényei alapján eredetileg meg nem állapítható bűncselekmény törvényi tényállását is megállapíthatóvá tenné, a vádon történő túlterjeszkedést jelent. Abban az esetben azonban, ha a vádirat tényállása tartalmazza a cselekmény minősítéséhez szükséges körülmény alapjául szolgáló tényt, úgy a bíróságnak nem csak joga, de kötelessége is az általa megállapított, megalapozott tényállásban foglalt cselekmény törvényes minősítése akkor is, ha az a vád minősítéstől eltér [Be. 6. § (2) és (3) bek.].
III. Nem eredményezi törvénysértő büntetés kiszabását a foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabásának mellőzése, ha annak a hivatkozott okból történő alkalmazása nem kötelező [Btk. 52. § (1) bek. b) pont; Be.590. § (5) bek.].
[1] A törvényszék a 2020. január 24. napján meghozott ítéletében az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont], 5 rendbeli - melyből 1 rendbeli tettesként, 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett - költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont], 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás vétségében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont] és 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért mint visszaesőt - halmazati büntetésül - 1 év 6 hónap szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztést fogház fokozatban kell végrehajtani, és az I. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] Az elsőfokú bíróság rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[3] Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész által az I. r. vádlott terhére foglalkozástól eltiltás büntetésre is ítélés érdekében bejelentett, valamint az I. r. vádlott és védője által az elsőfokú ítélet ellen bejelentett, elsődlegesen felmentésre, másodlagosan enyhítésre irányuló fellebbezés folytán eljáró ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2021. február 4. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatta. Az I. r. vádlott bűnösségét további 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében is megállapította. Az I. r. vádlottat az ellene 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Az I. r. vádlott terhére megállapított 5 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősített költségvetést károsító bűncselekményt az elkövetési alakzatok érintetlenül hagyása mellett 5 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző költségvetési csalás bűntettének minősítette. Az I. r. vádlott szabadságvesztés-büntetésének tartamát 8 hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. vádlott tekintetében helybenhagyta.
[4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a főügyészség jelentett be másodfellebbezést az I. r. vádlott terhére, a minősítés pontosítása és súlyosítás, foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabása végett. Kifejtette, hogy a foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazását változatlanul szükségesnek tartja, figyelemmel arra, hogy az I. r. vádlott két gazdasági társaság nevében, huzamosabb időn keresztül, kitartó szándékkal követte el a bűncselekményt annak ellenére, hogy ekkor már adócsalás miatt volt ellene büntetőeljárás folyamatban. A cselekmény minősítése tekintetében arra hivatkozott, hogy a II. és a III. tényállási pontban értékelt cselekmények a tettesként elkövetett bűncselekmények törvényi egységére is figyelemmel egységesen a Btk. 396. § (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének minősülnek.
[5] Az I. r. vádlott védője a másodfokú ítélet ellen ugyancsak másodfellebbezést jelentett be és elsődlegesen a bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás vétsége miatt emelt vád alól történt felmentés indokolását sérelmezte. Álláspontja szerint a felmentés helyett res iudicata (ítélt dolog) miatt az eljárás megszüntetésének lett volna helye. Hivatkozott arra, hogy az EBH 2019.B.6. (Kúria Bfv.I.454/2018.) számú döntése alapján a jelen ügyben hozott ítélet I/3. szám alatti tényállásában írt cselekményt az I. r. vádlott a korábbi elítélése alapjául szolgáló ügyben készült vádirat benyújtása előtt követte el, ezért e cselekmény miatt a Be. 4. § (3) bekezdése szerint az eljárás megszüntetésének, a korábbi jogerősen befejezett ügyben pedig perújítás elrendelésének lenne helye. Emellett a másodfokú bíróság ítéletét támadta a további 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében történő bűnösség megállapítása miatt.
[6] A Legfőbb Ügyészség az ügyészi másodfellebbezésben foglaltakat fenntartotta, ugyanakkor a védő fellebbezését nem tartotta alaposnak. A védő által hivatkozott res iudicata kérdésében kifejtette, hogy a II. és III. tényállási pontokban rögzített tettesi cselekmények költségvetési csalásként, míg az Sz. Járásbíróság által jogerősen elbírált cselekmények adócsalásként minősültek, cselekményegységet viszont csak ugyanolyan bűncselekmények alkothatnak. Hivatkozott arra, hogy az elkövetés idején hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. §-ában meghatározott adócsalás és a jelenleg hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 396. §-a szerinti költségvetési csalás fogalmilag és tartalmilag sem ugyanaz a bűncselekmény, így egységbe nem foglalható. E körben utalt a Kúria Bpkf.III.696/2016/3. számú határozatára.
[7] A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a másodfokú eljárásban a II. és III. tényállásban írt cselekményeknek csupán a jogi minősítése változott, ezért e tekintetben nem nyílt meg a harmadfokú eljárás lehetősége; ugyanakkor hivatkozott arra, hogy a II. és III. tényállási pontban foglalt cselekmények helyes minősítése a Btk. 396. § (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette.
[8] Indokoltnak tartotta az I. r. vádlottal szemben foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabását is az előéleti adataira és az elbírált cselekmények elkövetési módjára figyelemmel.
[9] A felmentéssel érintett I/3. tényállásban rögzített cselekménnyel kapcsolatosan azt is kifejtette, hogy mivel az I. r. vádlott e cselekményt bűnsegédként követte el, az nem vonható törvényi egységbe a korábban tettesként elkövetett, az Sz. Járásbíróság által jogerősen elbírált adócsalás bűntettét megvalósító bűncselekménnyel. Ekként helyesen került sor a bekövetkezett jogszabályváltozásra figyelemmel a bűncselekmény hiányában történő felmentésre.
[10] Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg: az I. r. vádlott 2. és 3. tényállásban írt cselekményének minősítését pontosítsa a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettére, továbbá a Btk. 52. § (1) bekezdés b) pontja alapján szabjon ki foglalkozástól eltiltás büntetést.
[11] Az I. r. vádlott védője fellebbezését írásban kiegészítette, melyben kifejtette, hogy fellebbezésének egyetlen célja az volt, hogy a súlyos betegséggel küzdő 72 éves I. r. vádlottnak ne kelljen börtönbe vonulnia. Ennek érdekében a védő hivatkozott a büntetés kiszabása körében irányadó tényezők közül arra, hogy az elkövetéstől számítva az időmúlás már meghaladta a 10 évet, az alapos gyanú közlésétől pedig 8 év telt el, ekként az eljárás elhúzódása jelentősen meghaladja az elévülési időt.
[12] Hivatkozott továbbá arra, hogy a cselekmény elkövetése óta újabb bűncselekményt nem követett el az I. r. vádlott.
[13] Álláspontja szerint a Btk. 97. § (2) bekezdésére tekintettel az I. r. vádlott korábbi elítélése miatt hátrányos jogkövetkezmény már nem állapítható meg, mert az összbüntetésbe foglalt büntetés kitöltésétől számított 5 év 2021. január 30. napján letelt, a törvényi mentesítés ekkor bekövetkezett, ezért ezt a másodfokú bíróságnak figyelembe kellett volna vennie.
[14] A Legfőbb Ügyészség indítványával kapcsolatosan a védő egyetértett a minősítéssel összefüggő jogkérdésben, és a foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabását sem ellenezte. Álláspontja szerint az ügyvezetői foglalkozást az I. r. vádlott már nem gyakorolja, mert az ügyvezetése alatt álló cégek megszűntek, így az ügyészség indítványa teljesült, azt "az élet már elrendezte".
[15] Ugyanakkor az eljárt bíróságok döntése téves a tekintetben, hogy a törvényi egység lehetőségét az általa hivatkozott korábbi elítélésben szereplő tettesi cselekmény és a jelen ügyben megállapított tettesi cselekmény között eltelt hosszú idő miatt kizárták, mert ebben az esetben nem a folytatólagosság törvényi egységéről, hanem tényállási törvényi egységről van szó. Álláspontja szerint a Legfőbb Ügyészség által kifejtett érvelés tükrözi a bírói gyakorlatot, így annak helyessége esetén az ítéletben ezt az indokolást kell megjeleníteni.
[16] Hivatkozott arra, hogy az általános forgalmi adó vonatkozásában elkövetett adócsalás bűntette a tényállás konkrét elemzése alapján ugyanolyan bűncselekmény, mint az általános forgalmi adó vonatkozásában elkövetett költségvetési csalás. Ezért a konkrét érdemi vizsgálat esetén és szűk értelmezéssel nem kizárt, hogy az adott tényállás mellett ugyanolyan bűncselekményekről legyen szó. Erre figyelemmel az ítélt dologgal kapcsolatos álláspontját fenntartotta és kifejtette, hogy e cselekmények vonatkozásában a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni.
[17] A védő indítványozta, hogy amennyiben a Kúria nem lát lehetőséget az ítélt dolog kérdésében a bírói gyakorlattól eltérésre, úgy abban az esetben elsődlegesen a kiszabott büntetést enyhítse, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását függessze fel; másodlagosan a büntetés további enyhítését és pénzbüntetés kiszabását indítványozta.
[18] A Kúria az ügyben a Be. 620. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[19] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a másodfellebbezésben foglaltakat változatlanul fenntartotta.
[20] Az I. r. vádlott védője is fenntartotta a fellebbezésében foglaltakat és elsődlegesen a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését, másodlagosan pénzbüntetés alkalmazását indítványozta.
[22] A fellebbviteli főügyészség fellebbezése törvényben kizárt.
[23] A védő fellebbezése a másodfokú bíróság felmentő rendelkezésének indokolását támadó részében, valamint a büntetéskiszabással kapcsolatos részében nem alapos, egyéb részében kizárt.
[24] A fellebbviteli főügyészség fellebbezésére figyelemmel a Legfőbb Ügyészség által is észrevételezett, a cselekmény minősítésének megváltoztatására irányuló indítvány - a Kúria törvény alapján hivatalból végzett felülbírálatának keretében vizsgált - hivatkozása alapos, az alapján a minősítés megváltoztatásának van helye.
[25] A jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás lényege a következő:
[26] Az I. r. vádlott 2011. május 12. napjától volt az Sz. Betéti Társaság önálló képviseleti jogosultsággal rendelkező, üzletvezetésre jogosult beltagja, míg a II. r. vádlott 2011. május 12. napjáig a betéti társaság beltagja, ezt követően pedig a kültagja volt.
[27] Az I. r. vádlott az Sz. Bt. nevében valós gazdasági esemény nélkül állított ki számlákat különböző gazdasági társaságok felé.
[28] Az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása I/1. pontjában foglaltak szerint az I. r. vádlott az Sz. Bt. nevében a H. Kft. felé bocsátott ki ott megjelölt számlákat azért, hogy a H. Kft. adófizetési kötelezettségét a kft. nevében eljáró személy jogosulatlanul csökkenthesse. A valótlan számlákat a H. Kft. nevében eljáró személy a kft. könyvelésébe beállította annak tudatában, hogy azok mögött a valóságban nem volt tényleges gazdasági esemény és a számlák ellenértéke nem került kifizetésre. A valótlan tartalmú számlák általános forgalmi adó tartamát a H. Kft. 2011. június, július, augusztus, szeptember, október, november, december hónapokra vonatkozó, 2011. július 18. és 2012. január 20. között a NAV B. Megyei Adóigazgatóságához benyújtott adóbevallásaiban levonásba helyezték, ezáltal a H. Kft. nevében eljáró személy összesen (a másodfokú ítélet által helyesbített tényállás szerint) 30 078 601 forint vagyoni hátrányt okozott a központi költségvetésnek.
[29] Az I. r. vádlott a valótlan tartalmú számlák kiállításával, illetve átadásával segítséget nyújtott ahhoz, hogy a H. Kft. nevében eljáró személy a gazdasági társaság általános forgalmi adófizetési kötelezettségét 2011. június, július, augusztus, szeptember, október, november és december hónapokban összesen 30 078 601 forinttal csökkentse.
[30] Az elsőfokú ítélet I/2. tényállása szerint az I. r. vádlott az Sz. Bt. nevében az M. Kft. felé valótlan tartalmú számlákat állított ki azért, hogy az M. Kft. adófizetési kötelezettségét a kft. nevében eljáró személy jogosulatlanul csökkentse. A valótlan számlákat a kft. nevében eljáró személy a könyvelésbe beállította annak tudatában, hogy azok mögött a valóságban nem volt tényleges gazdasági esemény és a számlák ellenértéke nem került kifizetésre. A valótlan számlák általános forgalmi adó tartalmát az M. Kft. 2011. június, július, augusztus, szeptember, október, november, december hónapokra vonatkozó, 2011. július 18. és 2012. január 20. között a NAV Sz. Megyei Adóigazgatóságához benyújtott adóbevallásokban levonásba helyezték, ezáltal az M. Kft. nevében eljáró személy összesen 2 928 625 forint vagyoni hátrányt okozott a központi költségvetésnek, melyhez az I. r. vádlott valótlan tartalmú számlák kiállításával, illetve átadásával segítséget nyújtott a kft. nevében eljáró személynek.
[31] Az elsőfokú ítélet I/3. tényállási pontja szerint az I. r. vádlott az Sz. Bt. nevében a D. Kft. felé valótlan tartalmú számlákat állított ki abból a célból, hogy a kft. adófizetési kötelezettségét a kft. nevében eljáró személy jogosulatlanul csökkenthesse. A valótlan tartalmú számlákat a kft. nevében eljáró személy a könyvelésbe beállította annak tudatában, hogy azok mögött a valóságban nem volt tényleges gazdasági esemény és a számlák ellenértéke nem került kifizetésre. A valótlan számlák általános forgalmi adó tartalmát a 2011. II. és IV. negyedévre vonatkozó, 2011. július 14. és 2012. január 17. között a NAV P. Megyei Adóigazgatóságához benyújtott adóbevallásokban a kft. nevében eljáró személy levonásba helyezte, ezáltal a D. Kft. nevében eljáró személy összesen 102 549 forint vagyoni hátrányt okozott a központi költségvetésnek, melyhez az I. r. vádlott a valótlan tartalmú számlák kiállításával, illetve átadásával segítséget nyújtott.
[32] Az elsőfokú ítélet tényállásának I/4. pontja szerint az I. r. vádlott az Sz. Bt. nevében a J. Kft. felé kiállított, ott megjelölt valótlan tartalmú számlák kiállításával, illetve átadásával segítséget nyújtott ahhoz, hogy a J. Kft. nevében eljáró személy a valótlan tartalmú számlát a könyvelésbe beállíthassa annak tudatában, hogy a számla mögött nem volt tényleges gazdasági esemény. A valótlan számla általános forgalmi adó tartalmát a 2011. december hónapra vonatkozó, 2012. január 17-én a NAV Sz. Megyei Adóigazgatóságához benyújtott adóbevallásban levonásba helyezték, ezáltal a J. Kft. nevében eljáró személy 612 500 forint vagyoni hátrányt okozott a központi költségvetésnek.
[33] Az elsőfokú ítélet I/5. tényállási pontja szerint az I. r. vádlott az Sz. Bt. nevében a W. Kft. felé kiállított valótlan tartalmú számlák kiállításával, illetve átadásával segítséget nyújtott ahhoz, hogy a W. Kft. nevében eljáró személy a gazdasági társaság általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét 2011. május és június hónapban összesen 857 000 forinttal csökkentse azzal, hogy a valótlan számlák általános forgalmi adó tartalmát a 2011. május és június hónapokra vonatkozó, 2011. június 17-én és 2011. július 20-án a NAV P. Megyei Adóigazgatósághoz benyújtott adóbevallásban, illetve a 2011. augusztus 10-én benyújtott önellenőrzés során levonásba helyezte. A valótlan tartalmú számlákat a W. Kft. nevében eljáró személy a kft. könyvelésébe beállította annak tudatában, hogy a számlák mögött a valóságban nem volt tényleges gazdasági esemény, és a számlák ellenértéke nem került kifizetésre.
[34] Az elsőfokú ítélet I/6. tényállási pontja szerint az I. r. vádlott az Sz. Bt. nevében a T. Bt. felé valótlan tartalmú számlákat állított ki, illetve adott át azért, hogy a T. Bt. adófizetési kötelezettségét a bt. nevében eljáró személy jogosulatlanul csökkenthesse. A valótlan tartalmú számlákat a T. Bt. nevében eljáró személy a bt. könyvelésébe beállította annak tudatában, hogy a számlák mögött a valóságban nem volt tényleges gazdasági esemény és azok ellenértéke nem került kifizetésre. A valótlan számlák általános forgalmi adó tartalmát a 2011. évre vonatkozó 2012. január 20-án a NAV B. Megyei Adóigazgatóságához benyújtott adóbevallásban, illetve a 2012. február 28-án benyújtott önellenőrzés során levonásba helyezték, ezáltal a T. Bt. nevében eljáró személy összesen 3 000 000 forint vagyoni hátrányt okozott a központi költségvetésnek.
[35] Az elsőfokú ítélet II. tényállási pontja szerint az I. r. vádlott azért, hogy a tényleges gazdasági tevékenységet nem folytató, azonban valótlan számlákat kibocsátó Sz. Bt. adófizetési kötelezettségét csökkentse, az S. Kft. és az A. Kft. nevében, valamint az L. Kft. nevében kiállított valótlan tartalmú kiadási számlákat szerepeltette a könyvelésben. A III. r. vádlottat a II. r. vádlott vette rá arra, hogy az S. Kft. és az A. Kft. a valótlan tartalmú számlákat kiállítsa, továbbá a III. r. vádlottat és egy ismeretlen személyt ugyancsak rávett arra, hogy az L. Kft. nevében a valótlan tartalmú számlákat állítsa ki. A valótlan tartalmú számlákat a II. r. vádlott adta át az I. r. vádlottnak, aki tudatában volt annak, hogy a számlák mögött nincs valós gazdasági esemény. Az I. r. vádlott az összesen 8 111 125 forint áfa tartalmú számlát az Sz. Bt. könyvelésébe beállíttatta. A 2011. évi áfa analitikában a számlák áfa tartalmát számszakilag tévesen összegezték, ezáltal a valótlan számlák alapján összesen 7 726 000 forintot helyeztek jogosulatlan levonásba az Sz. Bt. 2011. évre vonatkozó, a NAV P. Megyei Adóigazgatóságához 2012. február 20-án benyújtott adóbevallásában, illetve a 2012. március 30-i önellenőrzés során. A II. és III. r. vádlottak az S. Kft. és az A. Kft. nevében valótlan számlák kiállításával és az I. r. vádlott részére történő átadásával 7 726 000 forint erejéig segítséget nyújtottak az I. r. vádlottnak ahhoz, hogy a valós gazdasági tevékenységet nem végző Sz. Bt. nevében valótlan, tényleges gazdasági eseményt nélkülöző számlákat állítson ki és ezáltal más gazdasági társaságok adófizetési kötelezettségüket jogosulatlanul csökkentsék.
[36] Az elsőfokú ítélet III. tényállási pontja szerint az I. r. vádlott 2006. március 31. napjától volt önálló cégjegyzési jogosultsággal rendelkező ügyvezetője és tagja a 2011. évben éves általános forgalmi adóbevallásra kötelezett L. Korlátolt Felelősségű Társaságnak.
[37] Az I. r. vádlott a társaság ügyvezetőjeként 2012. március 30. napján a NAV P. Megyei Adóigazgatóságához benyújtott, 2011. évre vonatkozó általános forgalmi adóbevallásában, illetve a 2012. május 18-án benyújtott önellenőrzés során a társaság adófizetési kötelezettségének csökkentése érdekében - önellenőrzést követően - beszerzést terhelő, előzetesen felszámított, levonható általános forgalmi adóként szerepeltette az S. Kft. 24 500 000 forint bruttó összegű, valós gazdasági eseményt nem takaró számla áfa tartalmát 4 900 000 forint összegben. A számlát az S. Kft. nevében a III. r. vádlott állította ki 2012. március hónapban anyagi ellenszolgáltatás fejében, az Sz. Bt. kültagja, a II. r. vádlott kérésére.
[38] A valótlan tartalmú gazdasági eseményről kiállított számlát az I. r. vádlott mint a L. Kft. ügyvezetője a könyvelésébe beállította, előzetesen felszámított adóként áfa analitikájában szerepeltette, és a számla áfa tartalmát 4 900 000 forint összegben az adóhatósághoz benyújtott bevallásában jogosulatlan levonásba helyezte, mellyel a központi költségvetésnek 4 900 000 forint vagyoni hátrányt okozott.
[39] A cselekmény elkövetéséhez a II. és III. r. vádlottak a valótlan tartalmú számla kiállításával nyújtottak segítséget.
[40] Az I. r. vádlott a központi költségvetésnek okozott vagyoni hátrányból 1 276 138 forintot megtérített.
[41] A Be. 615. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén.
[42] A Be. 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette, vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,
c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[43] A Be. 615. § (2a) bekezdése értelmében nem tekinthető ellentétes döntésnek, ha a vádlott egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és erre figyelemmel a másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés megváltoztatásának lett volna helye.
[44] Mindezek alapján megállapítható, hogy jelen ügyben a másodfellebbezés alapjául szolgáló ellentétes döntésnek tekinthető a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezése, mely szerint az I. r. vádlottat az ellene 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
[45] Ugyanakkor nem tekinthető ellentétes döntésnek, és ezért nem nyitja meg a felülbírálat lehetőségét a másodfokú ítélet azon rendelkezése, mely az I. r. vádlott bűnösségét további 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében is megállapította. A másodfokú bíróság ezen megállapítása ugyanis csupán a minősítés megváltoztatásának tekinthető az alábbiak miatt.
[46] A Btk. 396. §-ában foglalt költségvetési csalás olyan bűncselekmény, amelyben a különböző adónemek kapcsán elkövetett cselekmény, költségvetést károsító magatartás egy bűncselekményt képez. Amennyiben a törvényi egységet alkotó részcselekmények valamelyikében a büntetőjogi felelősséget nem állapítja meg a bíróság, akkor nincs helye külön felmentő rendelkezés hozatalának, hanem azt a tényállásból ki kell rekeszteni. Az adott ügyben azonban nem erről volt szó.
[47] A II. tényállási pontban foglalt - az S. Kft. és az A. Kft. nevében, valamint az L. Kft. nevében kiállított valótlan tartalmú kiadási számlák vonatkozásában elkövetett - költségvetést károsító cselekményt már az elsőfokú bíróság is értékelte, e tényállásrészt az ítéletben rögzítette és a cselekmény elkövetésében az I. r. vádlott felelősségét megállapította, azonban indokolása szerint "az I. r. vádlott 2. tényállási pontban írt cselekvősége értékelést nyert az 1. tényállási pont kapcsán".
[48] Ekként az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja következtében a 2. pontban foglalt cselekményt az 1. pontban foglalt cselekmények részeként, annak keretében értékelte. A másodfokú bíróság ezzel szemben azt állapította meg, hogy a 2. tényállási pontban foglalt cselekmény önálló büntetőjogi értékelése szükséges, az elkülönül az 1. tényállási pontban írt bűncselekmény minősítésétől.
[49] Nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha az első- és másodfokú bíróság ítéletében a bűnösség köre nem változik, a másodfokú bíróság a vád tárgyává tett és az elsőfokú bíróság által maradéktalanul elbírált tényeket illetően a cselekményeket tévesen minősítve, a látszólagos halmazatban lévő bűncselekmény miatt további bűnösséget nem állapít meg (BH 2015.244., BH 2020.67.).
[50] A Kúria az EBH 2018.B.27. számon közzétett döntésében, amely a Be. 615. § (2a) bekezdését beiktató 2020. évi XLIII. törvény 225. §-ához fűzött indokolásban is megjelenik, rögzítette, hogy nincs helye harmadfokú felülbírálatnak a másodfokú ítéletben megállapított olyan bűncselekmény kapcsán, amely a vádlott terhére már az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekménnyel alaki halmazatban áll, mivel a másodfokú ítéleti változtatás nem eredményezett a bűnösség kérdésében eltérő döntést, csupán annak a cselekménynek a minősítését érintette, amelyben az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét megállapította.
[51] Mindezek alapján megállapítható, hogy a harmadfokú jogorvoslat csak abban az esetben nyílik meg, ha a másodfokú bíróság a bűnösség kérdésében hozott eltérő döntést; jelen ügyben azonban a II. tényállási pontban szereplő bűncselekményben az I. r. vádlott bűnösségét mind az első-, mind a másodfokú bíróság megállapította, az elsőfokú bíróság azonban téves jogértelmezés miatt ezen cselekményrészt nem minősítette, a másodfokú ítéleti változtatás pedig csupán e minősítést érintette.
[53] A harmadfokú eljárás megnyílásának lehetőségét követően kellett vizsgálni a felülbírálat terjedelmét. Az adott ügyben az I. r. vádlott tekintetében a felülbírálat terjedelmét a Be. 618. § (1) bekezdése határozza meg, mely szerint a harmadfokú bíróság
a) a másodfokú bíróság ítéletének
aa) a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését,
ab) azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és
b) az elsőfokú és másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.
[54] Azaz azt, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat megtartották-e, a harmadfokú felülbírálat során a fellebbezéstől függetlenül mind az első-, mind a másodfokú eljárás kapcsán vizsgálni kell. Egyebekben azonban a felülbírálat csak a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntésre, illetve az ezzel összefüggő rendelkezésekre terjedhet ki.
[55] A Be. 618. § (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben, valamint a szülői felügyeleti jogra és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezésekről is.
[56] A Be. 618. § (4) bekezdése értelmében nem bírálható felül az ítéletnek az a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése, amely ellen nem fellebbeztek (EBH 2018.B.27.).
A Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja a Be. 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat:
- azon eljárási szabályok megtartását, melyek megsértése esetén az ítéletet hatályon kívül kell helyezni;
- a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni;
- a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést,
- az 590. § (5) bekezdés d) pontjában meghatározottakat (azaz a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést), ha a fellebbezés a 615. § (3) bekezdés b) pontja szerint az ellentétes döntést nem, kizárólag az azzal összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. § (3) bekezdésben meghatározott rendelkezést vagy indokolást (a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést, az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezést, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt, illetve a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezést, valamint a felmentő ítélet jogcímét vagy a megszüntető határozat jogcímét) támadja.
Ez utóbbi felülbírálatra azonban csak akkor kerülhet sor, ha a harmadfokú bíróság a bűnösség megállapítása, illetve a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést megváltoztatja, vagy a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés törvénysértő.
[57] A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetőleg kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást.
[58] A törvényi rendelkezéseket figyelembe véve jelen ügyben a felülbírálat és annak terjedelme az alábbiak szerint alakul.
[59] A fellebbviteli főügyészség fellebbezése kizárt:
[60] - a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltak a korábbiak szerint nem állnak fenn, mivel a másodfokú bíróságnak az I. r. vádlott bűnösségét egy újabb bűncselekményben kimondó rendelkezése a minősítés változtatás körében értékelendő, így ebben a részében a másodfokú bíróság döntése nem volt ellentétes az elsőfokú bíróság döntésével;
[61] - a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja alapján az I. r. vádlott felmentése miatt ellentétes a döntés, de a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel, kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. § (3) bekezdésben meghatározott rendelkezés sérelmezhető. A foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabásának hiánya nem a harmadfokú felülbírálatot megnyitó ellentétes döntés következménye, annak mellőzése nem az ellentétes döntéssel összefüggő másodfokú felülbírálat eredménye, ezért önmagában nem teremti meg a harmadfokú eljárás lehetőségét. Mivel a felülbírálat emiatt kizárt, a foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazásának elmaradása csak a másodfellebbezéssel nem érintett részhez kapcsolódó büntetéskiszabás törvényességének keretében volt vizsgálható. Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy a Btk. 52. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt foglalkozástól eltiltás alkalmazása nem kötelező törvényi rendelkezés, annak elmaradása nem teszi a büntetést törvénysértővé [Be. 590. § (5) bek. c) pont].
[62] Az I. r. vádlott védőjének fellebbezése abban a részében, amelyben az I. r. vádlottat érintően a másodfokú bíróság további egy bűncselekményben történő bűnösséget kimondó rendelkezését sérelmezi, kizárt, mivel a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontjában írt ok a fentebb kifejtettek alapján nem áll fenn: e rendelkezés nem eredményezett a bűnösség kérdésében eltérő döntést, csupán a minősítés változtatásának tekintendő.
[63] Ebből következőleg az, hogy a másodfokú bíróság törvényesen minősítette-e az I. r. vádlott cselekményének II. tényállási pontban található részét, kizárólag a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontja alapján vizsgálható.
[64] Megnyitotta a harmadfokú felülbírálatot ugyanakkor a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontja az I. r. vádlottat felmentő másodfokú ítéleti rendelkezés tekintetében. A fellebbezés erre alapozva a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja alapján sérelmezi az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, a Be. 583. § (3) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket és emellett önállóan az 583. § (3) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint a felmentő rendelkezés Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja szerinti indokolását. Ez utóbbi vonatkozásában a védő erre irányuló fellebbezése az általa kért irányban eredményre nem vezethetett, mivel a felmentő rendelkezés indokolásának támadása alapján a harmadfokú bíróságnak a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a felmentő rendelkezés indokát lett volna lehetősége megváltoztatni. Más oldalról meg kell jegyezni azt is, hogy a felmentés indokolását sérelmező fellebbezés eljárásjogi és nem anyagi jogi hibát kifogásol. Az erre alapozott fellebbezés nem a büntetőjogi felelősség kérdésében hozott eltérő döntést támadja, így nem eredményezheti magának a felmentő rendelkezésnek a megváltoztatását, egyfelől azért, mert a Be. 583. § (4) bekezdése értelmében a védő a vádlott terhére fellebbezést nem nyújthat be, másfelől pedig, mivel a felmentő rendelkezést jogorvoslattal nem támadták, így a Be. 618. § (4) bekezdésére figyelemmel, még a felülbírálattal nem érintett részében sem bírálható felül az ítéletnek az a felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése, amely ellen nem fellebbeztek.
[65] A felülbírálat terjedelme ennek megfelelően alakul.
[66] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság ítéletét arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság a határozatát meghozta, kivéve, ha az a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan.
[67] Az adott ügyben azonban - a felmentő rendelkezés indokolását támadó fellebbezésre figyelemmel - a megalapozatlanság kérdésének vizsgálata szóba sem jöhetett, ugyanis a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja, illetve a Be. 619. § (4) bekezdése értemében a harmadfokú felülbírálat alapját a megalapozottság vizsgálata nélkül képezte az a tényállás, amelyre a másodfokú bíróság határozatát alapította.
[68] A Kúria, mint harmadfokú bíróság, a másodfokú bíróság által alapul vett tényállás alapján végezte el a nem kizárt,
- a 615. § (3) bekezdés b) pontja alapján az 583. § (3) bekezdés a) pontja szerint a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontjára vonatkozó felülbírálatot a védő által a felmentő rendelkezés jogcíme ellen benyújtott fellebbezés elbírálásakor,
- illetve a Be. 618. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján, a 615. § (3) bekezdés b) pontját figyelembe véve, a felmentő rendelkezés, mint ellentétes döntéssel összefüggő rendelkezés kapcsán az I. r. vádlott vonatkozásában a büntetéskiszabás felülbírálatát,
- valamint hivatalból vizsgálta a Be. 618. § (1) bekezdés b) pontja alapján az elsőfokú és másodfokú bírósági eljárást, illetőleg a Be. 618. § (2) bekezdése szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket.
[69] A Kúria az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az irányadó tényállás megalapozottságának vizsgálata nélkül a Be. 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat,
- azt, hogy az ügyben hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés megállapítható-e,
- a vádlott bűnösségének megállapítását az irányban, hogy az felmentéshez vagy az eljárás megszüntetéséhez vezet-e,
- valamint a bűncselekmények minősítését.
[70] A Kúria a Be. 618. § (1) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés a) pontja szerint elvégzett vizsgálat alapján megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság eljárása során nem valósult meg a Be. 590. § (5) bekezdés a) pontjában írt, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés; egyébiránt a harmadfokú eljárásban ilyen szabálysértésre nem is hivatkoztak.
[71] A Kúria a harmadfokú jogorvoslat tárgyát képező fellebbezett rész tekintetében a következőket állapította meg.
[72] A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az irányadó tényállás I/3. pontjában írt cselekmény a Btk. 462. § (3) bekezdésének 2021. január 1. napjától hatályos - a bűncselekményi értékhatárt érintő - módosítását követően az elbírálásakor már nem volt bűncselekmény. Így a Btk. 2. § (2) bekezdésére figyelemmel, mivel az elbíráláskor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem volt bűncselekmény, és az ítélőtábla helyes érvelése szerint szabálysértés sem valósult meg, a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. r. vádlottat a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás vétsége miatt emelt vád alól fel kellett menteni.
[73] A Kúria a felmentés indokolásának törvényessége körében vizsgálta azt is, hogy a felmentés alapjául szolgáló I/3. tényállási pontban foglalt cselekmény az Sz. Járásbíróság ítéletével elbírált bűncselekménnyel törvényi egységbe tartozik-e, így arra figyelemmel ítélt dolog miatt a Be. 4. § (3) bekezdés alkalmazásának van-e helye.
[74] A felmentéssel érintett I/3. tényállás tárgyát a D. Kft. részére kiállított valótlan tartalmú számlák biztosításával bűnsegédként megvalósított magatartás képezi.
[75] A fellebbviteli főügyészség helytállóan hivatkozott arra, hogy törvényi egységet csak törvényi tényálláson belüli magatartás, azaz tettesi cselekmény teremt. A bűnrészességre mint tényálláson kívüli magatartásra törvényi egységet alapozni nem lehet (Kúria Bfv.II.372/2017/7. számú, valamint a BH 2015.296. szám alatt közzétett határozata).
[76] A részesi cselekmény minősítése és rendbelisége a tettesi alapcselekményhez igazodik, a részesi elkövető felelősségének a tettesi alapcselekmény szab határt (BH 2015.17).
[77] Helyesen hivatkozott ezért a Legfőbb Ügyészség arra, hogy az EBH 2019.B.6. számon közzétett döntésre is figyelemmel a bűnsegédként elkövetett cselekmény nem vonható az Sz. Járásbíróság által elbírált 3 rendbeli, a korábbi Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző és (3) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettének törvényi egységébe, melyből 1 rendbeli bűncselekményt folytatólagosan tettesként, 2 rendbeli bűncselekményt pedig bűnsegédként követett el. Az Sz. Járásbíróság ítéletének II. tényállási pontjában a Q. Bt. részére, míg a III. tényállási pontjában a F. Kkt. részére került sor fiktív számlák kiállítására az I. r. vádlott által, így a számla befogadó cégek különbözősége a bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás azonos rendbeliségét is kizárta.
[78] A Kúria egyetértett a védő észrevételében foglalt azon állítással, hogy az elsőfokú ítélet indokolásának azon része téves, mely szerint az Sz. Járásbíróság ítélete tényállásának 1. pontjában írt cselekményt az I. r. vádlott 2006. november 2-án fejezte be, míg jelen ügyben az ítélet III. pontjában írt cselekmény elkövetési ideje 2012. május 18. napja, s emiatt a két cselekmény az eltelt igen jelentős, 5 és fél évet meghaladó időre figyelemmel nem képezhet egységet.
[79] A költségvetési csalás egysége egy sajátos, különös részi törvényi egység, nem azonos a Btk. általános részében szabályozott folytatólagosság törvényi egységével, ezért a költségvetési csalás törvényi egységének megvalósulása szempontjából nincsen jelentősége az egyes részcselekmények között eltelt hosszabb időnek. A költségvetési csalás tényállási törvényi egységére figyelemmel a 6/2009. BJE határozatban az egység valamennyi formájára vonatkozó megállapításokra tekintettel, a költségvetési csalás törvényi egységét a Btk. 6. §-ának - 2022. március 1-jétől a 2021. évi CXXXIV. törvény 90. §-ával beiktatott - (3) bekezdése hatályba lépéséig a jogerős ügydöntő határozat meghozatala, azt követően pedig a cselekmény egységbe tartozó egyes részcselekmények miatt első alkalommal történő vádemelés zárja le.
[80] A cselekményegység lezárásáig, az egységet lezáró tény bekövetkezte előtt elkövetett valamennyi részcselekmény a költségvetési csalás törvényi egységébe tartozik, azok jogerős elbírálása ítélt dolgot eredményez a törvényi egységbe tartozó, de el nem bírált részcselekmény vonatkozásában. Az ilyen részcselekmények miatt önálló vádemelés esetén az eljárás megszüntetésének, és a feltételek fennállása mellett a jogerős ügydöntő határozattal szemben perújítási eljárás lefolytatásának van helye.
[81] Jelen ügyben ezért a Be. 618. § (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel, a Be. 590. § (5) bekezdés b) pontja alapján a Kúria vizsgálta, hogy az irányadó, másodfokú bíróság által alapul vett tényállás II. és III. pontjában foglalt, tettesként elkövetett bűncselekmények tekintetében ítélt dolgot eredményezett-e az Sz. Járásbíróság ítéletében meghatározott tényállásban szereplő cselekmények miatti jogerős elítélés.
[82] Nem kétséges az, hogy ítélt dolgot csak az ugyanazon bűncselekmény miatti jogerős elítélés alapoz meg. Az adócsalás és a költségvetési csalás nem ugyanaz a bűncselekmény. A költségvetési csalás esetében bármely költségvetésbe történő befizetési kötelezettség, illetve költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában tanúsított megtévesztő magatartás tényállásszerű, az nem korlátozódik a korábbi törvény szerinti adókra és jogszabályon alapuló fizetési kötelezettségekre. A Legfőbb Ügyészség ekként helyesen hivatkozott arra, hogy a korábbi Btk. 310. §-ában szabályozott adócsalás és a Btk. 396. §-a szerinti költségvetési csalás sem fogalmilag, sem tartalmilag nem ugyanaz a bűncselekmény, így egységbe nem foglalható (Kúria Bpk.III.696/2016/3. [49] bekezdés).
[83] Az pedig a jogerős ügydöntő határozatban foglalt irányadó tényállás alapján megállapítható, hogy az első- és a másodfokú bíróság helyesen alkalmazta az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. helyett az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt, mivel az az első- és a másodfokú bíróság által kifejtett érvek alapján az az I. r. vádlottra kedvezőbb volt.
[84] A Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint amennyiben a vádhatóság a cselekményt a vádiratában üzletszerűen elkövetettnek nem minősíti, úgy a tényállás alapján ennek megállapítása a vádhoz kötöttség elvét sértené. A bíróságot a vád elbírálásakor a vád tényállása és nem annak minősítése köti, a bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet, és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz [Be. 6. § (2), (3) bek.]. Ebből következik, hogy a vádhoz kötöttség kereteit a vád tárgyává tett cselekmény, annak leírása, vagyis a vádirati történeti tényállás jelenti. A bíróságnak a vádat ki kell merítenie, ami azt jelenti, hogy valamennyi, a vád tényállásában foglalt tényt értékelni kell. Vizsgálni kell, hogy valamely, a Büntető Törvénykönyv különös részi törvényi tényállásába illeszkedő bűncselekmény tényállását a vádban foglalt tények megvalósítják-e; ugyanakkor olyan, a vád történeti tényállásában nem szereplő tény megállapítása, amely eredményeként a bűncselekmény minősített esetét, vagy más, a vádirati tényállás tényei alapján eredetileg meg nem állapítható bűncselekmény törvényi tényállását is megállapíthatóvá tenné, a vádon történő túlterjeszkedést jelent.
[85] Abban az esetben azonban, ha a vádirat tényállása tartalmazza a cselekmény minősítéséhez szükséges körülmény alapjául szolgáló tényt, úgy a bíróságnak nem csak joga, de kötelessége is az általa megállapított, megalapozott tényállásban foglalt cselekmény törvényes minősítése akkor is, ha az a vád szerinti minősítéstől eltér. A büntetőeljárási törvény a vádirati minősítéstől eltérő minősítés megállapítását az ítéletben, de már az eljárás során - a vádtól eltérő minősítés lehetőségének megállapításával - is biztosítja. Jelen esetben tehát, amennyiben a vád tényállásában szereplő tények alapján az irányadó megalapozott tényállás tényei alapján az üzletszerűséget mint minősítő körülményt meg lehet állapítani, úgy az a helyes és törvényes minősítés részét képezi.
[86] A Kúria megállapította ugyanakkor, hogy a megalapozottság vizsgálata nélkül a harmadfokú eljárásban a fentebb kifejtettek miatt irányadó - a másodfokú bíróság által alapul vett - tényállásból jelen ügyben nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az I. r. vádlott a terhére rótt cselekményeket a Btk. 459. § (1) bekezdés 28. pontja szerint üzletszerűen követte volna el. Az irányadó tényállásból nem állapítható meg ugyanis az, hogy az I. r. vádlott a bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekedett, ennek ténybeli alapja a harmadfokú bíróság számára irányadó tényállásból hiányzik.
[87] Az üzletszerű elkövetés hiánya pedig egyértelművé teszi, hogy az I. r. vádlott számára az első- és másodfokú bíróság által alkalmazott, elbíráláskor hatályos Btk. költségvetési csalásra vonatkozó rendelkezései kedvezőbbek.
[88] A helyes minősítés mellett pedig a Btk. 396. §-a szerinti költségvetési csalás és a korábbi Btk. 310. §-ában szabályozott adócsalás, mint eltérő bűncselekmények nem tartozhatnak cselekményegységbe, így a jelen ügyben megállapított bűnösség nem törvénysértő; res iudicata címén pedig nincs helye az eljárás megszüntetésének.
[89] A Kúria a Be. 590. § (5) bekezdés c) pontja alapján vizsgálta a fellebbezéssel nem érintett cselekmények minősítését.
[90] Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a III. tényállási pontban foglalt cselekménnyel kapcsolatosan az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében mint tettest. A másodfokú bíróság ezt a cselekményt helyesen, a jogszabály változása folytán a 2021. január 1. napjától hatályos Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja szerinti költségvetési csalás bűntettének minősítette, az elkövetési alakzat változatlanul hagyása mellett.
[91] A másodfokú bíróság a II. tényállási pontban foglalt cselekményben bűnösnek mondta ki az I. r. vádlottat további 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében mint tettest.
[92] Mint ahogy a Kúria azt korábban kifejtette, a Btk. 396. §-ban foglalt költségvetési csalás olyan bűncselekmény, amelyben valamennyi, költségvetést károsító magatartás egy bűncselekményt képez.
[93] A Btk. 396. § (9) bekezdés b) pontja értelmében vagyoni hátrány a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesés, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett, vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszköz.
[94] A költségvetési csalás 2012. január 1. napján hatályba lépett tényállásának törvénybe iktatásával a jogalkotói akarat az volt, hogy valamennyi, a költségvetést károsító magatartás - függetlenül attól, hogy azt különböző adó- és járuléknemekre követték-e el - törvényi egységet képezzen.
[95] A tényállás a Btk. 396. § (9) bekezdésének a) pontjában felsorolt, az államháztartás valamennyi alrendszerének költségvetéséből származó pénzeszköz vonatkozásában tanúsított megtévesztő magatartást felöleli.
[96] Az eljárt bíróságok az I. r. vádlottat 2 rendbeli tettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében mondták ki bűnösnek, ám a fentiek szerint a II. és III. tényállásban rögzített tettesi magatartások különös részi törvényi egységet alkotnak az egyes részcselekmények által okozott vagyoni hátrány összegzésével.
[97] A vagyoni hátrány összegére figyelemmel a II. és III. tényállási pontban foglalt cselekmények együttes helyes minősítése a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette. Mindezekre figyelemmel a Kúria e cselekmények minősítése tekintetében a másodfokú ítéletet megváltoztatta.
[98] Az I/2., I/4., I/5. és I/6. tényállási pont esetében, mivel valamennyi cselekmény elkövetési értéke 2 millió és 5 millió forint közé esik, helyesen állapította meg az ítélőtábla azt, hogy a Btk. 396. § (2) bekezdés a) pontja szerinti - nagyobb vagyoni hátrányt okozó - költségvetési csalás minősítést a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény 59. § e) pontja hatályon kívül helyezte, ezért a 2021. január 1. napjától hatálytalan törvényi minősítésnek jelenleg a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja felel meg. Ekképpen - figyelemmel arra, hogy az üzletszerűség nem volt megállapítható - az I. r. vádlottra nézve az új büntetőtörvény alkalmazása volt kedvezőbb.
[99] A Kúria megállapította, hogy az I. r. vádlott terhére értékelt közbizalom elleni bűncselekmények minősítése is törvényes. A hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) minősítése vonatkozásában az eljárt bíróságok által kifejtett álláspont minden tekintetben helytálló.
[100] Törvényesen került sor az I. r. vádlott visszaesői minőségének megállapítására is a Btk. 459. § (1) bekezdés 31. pontjának figyelembevételével, az erre vonatkozó indokolás helyes.
[101] A Kúria az I. r. vádlott védőjének fellebbezésében foglaltak alapján a 618. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjára és a 615. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel, felülbírálta a felmentő rendelkezéssel összefüggő felülbírálat eredményeként a büntetés kiszabását.
[102] A Kúria megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket maradéktalanul feltárta, az I. r. vádlott védője által hivatkozott jelentős időmúlást a törvényszék és az ítélőtábla is különös nyomatékkal értékelte.
[103] Az I. r. vádlott büntetett előéletű, visszaeső, a cselekmények elkövetésekor büntetőeljárás hatálya alatt állt. A többszörös halmazat mint súlyosító körülmény mellett az eljárt bíróságok enyhítő tényezőként értékelték a feltáró beismerést, a vádlott megbánó magatartását, egészségi állapotát, életkorát, a bűnsegélyt, a vagyoni hátrány részbeni megtérítését és az időmúlást.
[104] A visszaeső I. r. vádlott vonatkozásában, előéletére figyelemmel, az általa és a közreműködésével okozott mindösszesen 50 102 726 forint vagyoni hátrányra tekintettel a szabadságvesztés-büntetés kiszabása indokolt; annak mértéke, valamint a törvényi végrehajtási fokozatnál eggyel enyhébb fokozat alkalmazása kellőképpen figyelembe vette a vádlott életkorát, egészségi állapotát és egyéb személyi körülményeit, valamint az időmúlást. A szabadságvesztés tartamának meghatározásakor a bíróságok nyomatékkal értékelték az eljárás elhúzódását is. A Btk. 38. § (4) bekezdés d) pontjára figyelemmel helyesen állapították meg a bíróságok azt is, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztés-büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
[105] Az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztését a Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontja kizárja.
[106] A mellékbüntetés alkalmazása és annak mértéke is törvényes.
[107] A korábban kifejtettek alapján a foglalkozástól eltiltás büntetés kiszabásának hiánya nem a harmadfokú felülbírálatot megnyitó ellentétes döntés következménye, annak mellőzése nem az ellentétes döntéssel összefüggő másodfokú felülbírálat eredménye, ezért önmagában nem teremti meg a harmadfokú eljárás lehetőségét.
[108] Ekként a Kúria a foglalkozástól eltiltás kapcsán kizárólag a törvényesség vizsgálatára szorítkozhatott. Ennek során megállapította, hogy miután a Btk. 52. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt foglalkozástól eltiltás alkalmazása nem kötelező törvényi rendelkezés, annak elmaradása nem teszi a büntetést törvénysértővé [Be. 590. § (5) bek. c) pont].
[109] Az elsőfokú bíróság egyéb, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező ítéleti rendelkezései is törvényesek.
[110] A Kúria az I. r. vádlott védőjének indítványára az I. r. vádlott bűnügyi nyilvántartásban foglalt adatai és a végrehajtás adatai alapján megállapította, hogy az Sz. Járásbíróság 2016. június 6-án jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével megállapított 2 év 5 hónap, fogház végrehajtási fokozatú szabadságvesztés utolsó napja 2017. szeptember 10. napja volt, a feltételes szabadság 2017. november 20. napján járt le. Erre figyelemmel a védő által hivatkozott, törvényi mentesítést eredményező 5 év a harmadfokú ügydöntő határozat meghozatalakor sem telt el.
[111] A Kúria ugyanakkor a védő e körben kifejtett hivatkozása alapján megállapítja: a Btk. 97. § (2) bekezdése nem csak azt mondja ki, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, és ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben; hanem azt is, hogy a visszaesés és az ahhoz fűződő, e törvényben meghatározott hátrányos jogkövetkezmények a Be. 389. §-a szerint, az újabb bűncselekmény elkövetéséhez legközelebbi időpontban a bűnügyi nyilvántartásból beszerzett adatok alapján akkor is megállapítandók, ha utóbb ezek az adatok törlésre kerültek.
[112] A visszaesés és az ahhoz fűződő, a Btk.-ban meghatározott hátrányos jogkövetkezmények tehát akkor is figyelembe veendők, ha az azt megalapozó elítélést a bűnügyi nyilvántartás már nem tartalmazza (BH 2019.154.I.).
[113] Mindezek alapján a Kúria a Be. 620. §-a és az 599. § (1) bekezdése szerint nyilvános ülésen eljárva a Be. 624. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét a 2. és 3. tényállási pontban foglalt költségvetést károsító cselekmények minősítését érintően megváltoztatta, egyebekben a Be. 623. §-a értelmében a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Bhar.I.564/2021/11.)
BH 2022.7.174 Nem költségvetési csalás, hanem hűtlen kezelés valósul meg, ha az idegen vagyon kezelésével megbízott személy a társaság vagyonából fiktív szerződések alapján teljesít kifizetést abból a célból, hogy a pénz - további fiktív szerződések láncolatán keresztül - végül támogatásként az érdekkörébe tartozó sportszervezethez jusson, az így kifizetett összeget pedig később a társaságot terhelő közteherből leírja. II. Megvalósítják a pénzmosás bűntettét azok, akik a hűtlen kezelésből származó pénzösszeget további fiktív szerződések alapján tovább utalják, annak ellenére is, hogy az utalások nyomon követhetők [Btk. 376. § (1) bek., 399. § (1) és (5) bek.].
[1] A főügyészség a kerületi bíróságra 2013. november 29. napján érkezett vádiratában emelt vádat az I. r., a II. r., a III. r. vádlottakkal szemben 1 rendbeli a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, jelentős értékre elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt, melyet az I. r. és a II. r. vádlottak társtettesként, a III. r. vádlott bűnsegédként követett el, míg a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottakkal szemben 1-1 rendbeli a korábbi Btk. 326. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős értékre elkövetett orgazdaság bűntette miatt.
[2] A kerületi bíróság 2016. február 26. napján meghozott végzésében megállapította, hogy az I. r., a II. r., valamint a III. r. vádlottak vonatkozásában írt cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően a korábbi Btk. 310. § (3) bekezdése szerinti adócsalás bűntettének; míg a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., valamint a VIII. r. vádlottak esetében meghatározott cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően a korábbi Btk. 303. § (2) bekezdés a) pontja szerinti pénzmosás bűntettének is minősülhet, ezért megállapította hatáskörének hiányát, és az ügyet áttette a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező törvényszékhez.
[3] Az ügyészség a végindítványában a cselekmények minősítését akként módosította, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak cselekménye a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének minősül, melyet az I. r. és a II. r. vádlottak mint társtettesek, a III. r. vádlott mint bűnsegéd követte el. Egyebekben a vádiratban foglaltakat változatlanul fenntartotta.
[4] A törvényszék a 2019. december 13. napján kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki
- az I. r. és II. r. vádlottat társtettesként elkövetett a Btk. 376. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében,
- a III. r. és IV. r. vádlottat a Btk. 376. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettében és a Btk. 399. § (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettében,
- az V. r., a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottat a Btk. 379. § (1) bekezdés c) pontja, a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő orgazdaság bűntettében.
[5] A terhükre megállapított bűncselekmények miatt a bíróság
- az I. r. vádlottat 1 év 2 hónap - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre,
- a II. r. vádlottat 10 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre,
- a III. r. vádlottat halmazati büntetésül 10 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogház végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre és 250 napi tétel, napi tételenként 2000 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre,
- a IV. r. vádlottat halmazati büntetésül 1 év 2 hónap - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 250 napi tétel, napi tételenként 2000 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre,
- az V. r. vádlottat 10 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 250 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 200 000 forint pénzbüntetésre,
- a VI. r. vádlottat 6 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésre és 150 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 375 000 forint pénzbüntetésre,
- a VII. r. vádlottat 6 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre és 150 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 375 000 forint pénzbüntetésre,
- a VIII. r. vádlottat 10 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
[6] A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását az I. és a IV. r. vádlott esetében 3-3 évi, a II., a III., az V., a VI., a VII. és a VIII. r. vádlottak esetében pedig 2-2 évi próbaidőre felfüggesztette; azok végrehajtási fokozatát fogházban határozta meg és akként rendelkezett, hogy a vádlottak a szabadságvesztésekből - azok végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra. Egyúttal valamennyi vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
[7] Az elsőfokú bíróság rendelkezett a III., a IV. az V., a VI. és a VII. r. vádlottak esetében a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre való átváltoztatásáról, az eljárás során lefoglalt iratanyagnak az iratok közötti kezeléséről és a bűnügyi költség viseléséről.
[8] A kihirdetett elsőfokú ítélettel szemben az ügyészség az I. r., a II. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., a VIII. r. vádlott terhére anyagi jogszabálysértés okán, az I. r. és a II. r. vádlott esetében a kiszabott szabadságvesztés-büntetés, valamint annak próbaideje tartamának felemelése, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatának börtön fokozatban történő megállapítása, pénzbüntetés kiszabása és az előzetes mentesítés mellőzése érdekében, míg a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottak esetében a kiszabott szabadságvesztés-büntetés, valamint annak próbaideje tartamának emelése, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatának börtön fokozatban történő megállapítása és az előzetes mentesítés mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést.
[9] Az I. r., a II. r., a IV. r., a VI. r. és a VIII. r. vádlottak védői az ítélet kihirdetésekor a tárgyaláson felmentés végett, az V. r. vádlott védője írásban felmentés, a VII. r. vádlott és védője írásban felmentés, illetve a kiszabott büntetés enyhítése céljából jelentettek be fellebbezést.
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletét a kihirdetését követően a III. r. vádlott és védője tudomásul vette. A törvényszék ítélete a III. r. vádlott vonatkozásában 2019. december 17. napján jogerőre emelkedett.
[11] A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2021. február 18-án tartott tanácsülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett vádlottakkal szemben megváltoztatta: az I. r. és a II. r. vádlottat az ellene a Btk. 376. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett hűtlen kezelés bűntette, a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottat az ellenük a korábbi Btk. 326. § (1) bekezdés és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő orgazdaság bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
[12] A III. r. vádlottal szemben az ítélőtábla ítéletében a törvényszék határozatának jogerejét felbontotta, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a III. r. vádlottat az ellene a bűnsegédként elkövetett a Btk. 376. § (1) bekezdés és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntette miatt emelt vád alól és az ítéletben terhére rótt, a váddal nem érintett, a Btk. 399. § (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt felmentette. Az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az államra terhelte, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság ítélete ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést valamennyi vádlott terhére felmentésük okán, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség fellebbezését - annak indokaival egyetértve - változatlanul fenntartotta.
[15] A felülbírálat terjedelmét érintően előadta, hogy a bejelentett ügyészi fellebbezésre figyelemmel a felülbírálat terjedelme teljes körű, az eljárási szabálysértések vizsgálata körében pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy az első- és a másodfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nélkül folytatta le az eljárást.
[16] A másodfokú bíróság által megállapított tényállás tekintetében úgy nyilatkozott, hogy az részben megalapozatlan, mivel a másodfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, azonban a megalapozatlanság a ténybeli következtetések helyesbítésével, valamint a tényállás szükségtelen kiegészítéseinek és helyesbítéseinek mellőzésével, így az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással egyező tartalmú megállapításokkal kiküszöbölhető, amely a másodfokú bíróság tényállásbeli módosításának eljárásjogi szempontból történő felülbírálatát és a másodfokú eljárásban vétett törvénysértés orvoslását, nem pedig eltérő tényállás megállapítását jelenti.
[17] A tényállással összefüggésben utalt arra, hogy a másodfokú bíróság részben hiányosan állapította meg a tényállásban, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak értékhatár nélkül írhattak alá, mivel nem rögzítette, hogy a terheltek vezérigazgató-helyettesként együttes képviseleti joggal rendelkeztek, így a társaság írásbeli képviseletére önállóan nem, hanem csak egy másik cégjegyzésre jogosult aláírásával együtt voltak jogosultak. Ugyancsak hiányosan és részben tévesen került az is megállapításra, hogy a II. r. vádlott aláírása csak azt igazolta, hogy a szerződéses összeg belefér az adott költségvetésbe; illetve az, hogy a II. r. vádlottnak szerződésellenőrzési szerepe nem volt, miután helyesen, a II. r. vádlott aláírása az F. Zrt. képviseletének törvényességéhez elengedhetetlen volt, aminek a másodfokú bíróság által rögzített korlátja nem volt.
[18] A másodfokú bíróság a tényállásban hibásan rögzítette azt is, hogy a szerződés dátumánál a II. r. vádlott nem észlelte az eltérő, lényegesen korábbi időpontot, illetve tévesen került sor annak törlésére, hogy az F. Zrt. működése szempontjából szükségtelen, fiktív kutatási szerződéseket kötöttek. Téves a kutatási szerződések visszadátumozott és fiktív meghatározásának törlése és az előkészítés dátumának 2009 őszére pontosítása, amelyre tényadatok nem állnak rendelkezésre. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytelenül mellőzte a tényállásból, hogy a visszadátumozott, fiktív szerződéseket aláíró I. r. és II. r. vádlottak már a tanulmányokkal kapcsolatos szerződések és megállapodások megkötésekor tudták, hogy a tanulmányok határidőben történő átadására nem fog sor kerülni, az egyesület részéről a teljesítés nem lesz valós, a tanulmányok semmilyen formában nem lesznek hasznosíthatóak, felhasználhatóak az F. Zrt. számára. Ezeknek megfelelően pedig az elsőfokú bíróság végkövetkeztetéseinek törlésére is tévesen került sor. A téves ténymegállapításokra az ítélőtáblának a helytelen ténybeli következtetése vezetett, amely a tényállást ezáltal részben megalapozatlanná tette, s melyre így a harmadfokú bíróság ítéletét nem alapíthatja, ezért a tényállásnak a helyesbítése szükséges.
[19] Kifejtette, hogy álláspontja szerint tévedett az ítélőtábla, amikor megállapította, hogy az F. Zrt. és az érdekképviselet, gazdasági és vezetéselmélet célját szolgáló egyesület (a továbbiakban: Egyesület) között megkötött szerződések nem voltak fiktívek. A másodfokú bíróság is rögzítette, hogy az I. r. vádlott az innovációs járulékként befizetett 20 millió forintos keret terhére kívánta az érintett sportszövetséget pénzügyi támogatásban részesíteni. Mivel az innovációs járulék sporttámogatásra nem volt fordítható, az I. r. vádlott szándéka jogtalan volt, erre tekintettel jogszerű ügyletet nem is köthetett és a szerződések valójában a rejtett szándék szerinti mögöttes jogügylet leplezésére szolgáló megoldások voltak. Utalt arra, hogy jogszabály megkerülésére irányul a szerződés, ha a felek látszólag jogszabályszerű szerződést kötnek, de a kötelem valójában az alkalmazott jog társadalmi rendeltetésével ellentétes célra irányul, mivel az a felek által közösen szem előtt tartott, eltitkolt cél megvalósításának eszköze. Ilyen esetben a felek színlegesen, csak látszólag tesznek eleget a jogszabályi követelményeknek.
[20] Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 207. § (6) bekezdésére, mely szerint a színlelt szerződés semmis, hiszen a színlelt szerződési szándék a szerződő félnél akarathibát eredményez, ez pedig a szerződés érvényes létrejöttének akadálya. Kijelentette, hogy az I. r. vádlott ügyleti szándéka nem volt valós, innovációt tartalmazó tanulmányokat valójában nem várt, hiszen ilyenek elkészítésére december 22. és 30. napja közötti időben lehetőség sem lett volna, és az F. Zrt. illetékes szervezeti egységeit sem keresték meg adatkérés végett, melyről kapcsolattartóként az I. r. vádlottnak is tudnia kellett.
[21] A kapott anyagok - melyeket maga az I. r. vádlott is "kutatási anyagnak látszó tárgynak" nevezett - a másodfokú bíróság ítéletében foglaltaktól eltérően megfelelő tartalmúnak sem ítélhetők, mivel azok mindössze tényleges hozzáadott értéket nem tartalmazó, összeollózott és plagizált anyagok voltak, melyek felhasználására nem is került sor.
[22] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a szerződések fiktív voltára lehet következtetést vonni abból a tényből, hogy az Egyesület a kapott 20 millió forintból 15 millió forintot szinte azonnal - 3 nap múltán - a tanulmányokkal való összefüggés nélkül tovább utalt a IV. r. vádlott által képviselt gazdasági társaságnak, mely összeg jelentős része egy fiktív szerződésláncon keresztül eljutott a sportszövetséghez.
[23] A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy az érvénytelenség általános jogkövetkezménye, miszerint az ilyen ügyletre jogot alapítani nem lehet, az adótörvények alkalmazásában pedig nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés, amelynek célja az adótörvényben foglaltak megkerülése. Mindezek alapján pedig, mivel a kutatási szerződések megkötésének tényleges célja a sportszövetség pénzügyi támogatása, azaz az F. Zrt. által befizetendő innovációs járulék összegének a megrendelt kutatás-fejlesztési tevékenység költsége címén történő csökkenthetőségére vonatkozó rendelkezés kijátszása volt, az is megállapítható, hogy mindez az adótörvények alkalmazásában nem minősülhetett rendeltetésszerű joggyakorlásnak, így az innovációs járulék a kutatási szerződések pénzügyi fedezetéül nem szolgálhatott.
[24] Kifejtette a Legfőbb Ügyészség, hogy álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság akkor is, amikor az innovációs járulék költségvetésbe történő befizetése helyett nyújtott burkolt sporttámogatás alapján kizárta a hűtlen kezelés bűntettének megállapíthatóságát. Nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a fiktív kutatási szerződések alapján az F. Zrt. a kifizetést teljesítette, így a vagyoni hátrány megtörtént az átutalás pillanatában, amelynek csak elvi megtérülési lehetősége volt az innovációs járuléknak a szerződéses összegekkel történő csökkentésével, melyre ténylegesen már nem is került sor. Hangsúlyozta a Legfőbb Ügyészség, hogy a cselekményt nem az állami költségvetésbe befizetendő járulékra követték el, hanem az összeget a társaság vagyonából fizették ki, így a vagyoni hátrány a cégnél jelentkezett, melynek csupán az utólagos megtérülési lehetősége állt fenn, vagyis a vagyoni hátrány hiányának megállapítása nyilvánvalóan téves. A jelen ügy körülményei között a vagyon elleni bűncselekmény és a költségvetést károsító bűncselekmény valóságos anyagi halmazata lenne megállapítható, így a másodfokú bíróság tévedett, amikor kizárta a hűtlen kezelés megvalósulásának lehetőségét.
[25] Az I. r. vádlott idegen vagyon kezelésével megbízott személyként a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (2) bekezdésében és a munkaszerződésében foglalt kötelezettségeinek megszegésével visszadátumozott, fiktív és szükségtelen szerződéseket kötött az Egyesülettel, melynek következtében az F. Zrt.-t 20 millió forintos vagyoni hátrány érte, ezért a cselekménye jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés megállapítására alkalmas.
[26] A II. r. vádlott felmentése tekintetében előadta, hogy a másodfokú bíróság elmulasztotta értékelni azt a körülményt, miszerint a II. r. vádlottnak a szerződés jogszerűtlen voltával - a szerződés aláírásának időpontjára tekintettel - még abban az esetben is tudatában kellett lennie, ha az egyértelmű visszadátumozást nem vette volna észre. Utalt rá, hogy a jelen ügyben mind az I. r., mind a II. r. vádlott együttes képviseleti joggal rendelkezett, ezért a II. r. vádlott aláírására nem csupán a pénzügyi fedezet igazolása miatt volt szükség, hanem a cég törvényes képviselete miatt, így a felelőssége - és a büntetőjogi felelőssége is - nem korlátozható a pénzügyi teljesítőképesség meglétére.
[27] Hivatkozott az elkövetéskor hatályos Gt. 30. § (2) bekezdésére: a 20 millió forint kifizetését eredményező szerződéseknek a II. r. vádlott által elismert módon, az elolvasásuk nélküli aláírása az elvárható gondosság követelményének abban az esetben sem felel meg, ha az alárendelt szervezeti egységek vezetői azokat szignójukkal ellátták, így a II. r. vádlott kötelességszegő magatartásának hiányára alappal következtetni nem lehet. Miután a jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette a II. r. vádlott terhére is megállapítható, a cselekményt az I. r. vádlottal mint társtettesek követték el.
[28] A Legfőbb Ügyészség a IV. r. vádlott tekintetében kifejtette, hogy tévedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a vádon és nincs ténybeli alapja annak, hogy a IV. r. vádlott vagyon elleni bűncselekményhez nyújtott bűnsegédi magatartást. Utalt arra, hogy amellett, hogy az elsőfokú bíróság a vádirattal egyezően állapította meg azokat a magatartásokat, amelyek a IV. r. vádlott közreműködését megalapozzák, a másodfokú bíróság mindössze annyi megállapítást tett, hogy a IV. r. vádlott és a II. r. vádlott egymással soha nem is találkozott, figyelmen kívül hagyva, hogy a társtettességhez kapcsolódó bűnsegélynél a bűnsegédi magatartásnak elegendő egy tettestárshoz kapcsolódnia, nem szükséges valamennyi társtettes elkövetési magatartását előmozdítania.
[29] A III-VIII. r. vádlottak bűnkapcsolati magatartása körében a Legfőbb Ügyészség arra utalt, hogy a III-VIII. r. vádlottak fiktív szerződési láncolat kialakításával, illetve az abban való részvétellel haszonszerzési céllal működtek közre az F. Zrt. sérelmére elkövetett hűtlen kezelés bűncselekményből származó összeg megszerzésében, ezért cselekményük - figyelemmel a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő enyhébb büntető törvénykönyvre - pénzmosás bűntettének minősül.
[30] A büntetés kiszabása körében utalt arra, hogy enyhítő körülményként értékelhető a jelentős időmúlás, valamint a III. r. vádlott idős kora és igazolt betegségei, továbbá a vádlottak büntetlen előélete és az okozott kár kis mértékű megtérülése, valamint a III. r. és IV. r. vádlottak esetében az, hogy a vagyon elleni bűncselekményt bűnsegédként követték el. Ezzel szemben súlyosító körülményként kell értékelni, hogy a bűncselekményeket vezető beosztásuk felhasználásával követték el, valamint I. r., a IV. r. és a VIII. r. vádlottak esetén a bűncselekmény elkövetésében betöltött kezdeményező, vezető szerepüket.
[31] Indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség fellebbezésének adjon helyt, az ítélőtábla ítéletét változtassa meg akként, hogy:
- az I. r. és a II. r. vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, és ezért ítélje őket börtön fokozatú, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, továbbá pénzbüntetésre, valamint gazdasági társaság vezető tisztviselője foglalkozástól eltiltás büntetésre, és állapítsa meg, hogy a vádlottak szabadságvesztésük végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak feltételes szabadságra;
- a III. r. és a IV. r. vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, valamint a Btk. 399. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés szerint minősülő jelentős mértéket meg nem haladó értékre elkövetett pénzmosás bűntettében és ezért ítélje őket halmazati büntetésül börtön fokozatú, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, továbbá pénzbüntetésre és állapítsa meg, hogy a vádlottak szabadságvesztésük végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak feltételes szabadságra;
- az V. r., a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk. 399. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés szerint minősülő jelentős mértéket meg nem haladó értékre elkövetett pénzmosás bűntettében, és ezért ítélje őket börtön fokozatú, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, továbbá pénzbüntetésre, és állapítsa meg, hogy a vádlottak szabadságvesztésük végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatóak feltételes szabadságra;
- a IV. r. és a VII. r. vádlottat ítélje továbbá gazdasági társaság vezető tisztviselője foglalkozástól eltiltás büntetésre is.
- A bűnügyi költség tekintetében kötelezze valamennyi vádlottat 178 744 forint egyetemleges megfizetésére, míg 216 975 forint bűnügyi költség tekintetében állapítsa meg, hogy azt a IV. r. vádlott viseli.
[32] A fellebbviteli főügyészség fellebbezésére és a Legfőbb Ügyészség átiratára az I. r., a II. r., a IV. r., az V. r., a VI. r. és a VIII. r. vádlottak védői írásbeli észrevételt tettek.
[33] Az I. r. vádlott védője írásbeli észrevételében a bejelentett fellebbezés elutasítását és a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
[34] Indokolása szerint a fellebbezés megalapozatlan, az ügyészség másodfokú bíróság által megállapított tényállást támadó megállapításai a másodfokú bíróság mérlegelési tevékenységét érintik, így azok a harmadfokú eljárásban nem foghatnak helyt.
[35] Az I. r. vádlott védője utalt rá, hogy az ügyészi érvelést alapul véve a jelen ügyben az történt, hogy a fiktív számla befogadója és a számla összegének kifizetője a számla összegének kifizetésekor befejezett hűtlen kezelést követ el, a költségvetési csalás elkövetési magatartását pedig az elkövető akkor tanúsítja, amikor a fiktív ügyletet utóbb az adóhatóságnak bevallásában szerepelteti, majd utóbbi bűncselekmény a befizetési kötelezettség jóváírásra kerülésével válik befejezetté.
[36] A jogalkalmazás számára teljességgel ismeretlen, hogy ilyen esetben a tettes terhére hűtlen kezelés és költségvetési csalás halmazatban megállapításra kerüljön. Minden olyan magatartást ugyanis, amelynek célja adójogszabály megsértése, az adójogviszonyok keretén belül és, ha bűncselekményt valósít meg, az adójogviszonyokat sértő cselekményként az adójogi kereteken belül; ha pedig az a költségvetés bevételeihez fűződő társadalmi érdeket veszélyezteti, akkor a költségvetést sértő bűncselekmények körén belül kell megítélni.
[37] A védő azt is kifejtette, hogy a motívum körében értékelhető az ügyésznek a jogszabály megkerülésével kötött szerződés semmisségével kapcsolatos érvelése, továbbá megalapozatlannak tartotta az ügyésznek az F. Zrt. és az Egyesület közötti szerződések "fiktivitása" kapcsán elfoglalt álláspontját. Ebben a körben kifejtette, miszerint annak megítélésében, hogy egy szerződés "fiktív" vagy nem "fiktív", a szerződő felek szerződéskötéskori akarata irányadó. Márpedig a másodfokú bíróság helyesen foglalt állást abban is, hogy alappal nem cáfolható az sem, miszerint az I. r. vádlott tanulmányok beszerzése iránti szándéka valós volt.
[38] A hűtlen kezelés és a költségvetési csalás törvényi tényállásainak elemzése körében rámutatott, hogy közös tényállási elemük a vagyoni hátrány, amelynek esetében a különbség csak a veszélyeztetett vagyonban van, és ez a tényállási elem az, amelyen keresztül a két bűncselekmény valóságos halmazata kizárható. Az elhatárolás szempontjából annak van jelentősége, hogy az elkövető szándéka mire irányult: a költségvetésben vagy a kezelt vagyonban bekövetkező hátrányra. A jelen ügyben az ügyészi érvelés, amely ebben a körben már nem vitatja a vád hiányosságát, nem cáfolja azt, hogy az elkövető célja az volt, miszerint az általa kezelt vagyon költségvetésbe befizetendő részét - az ügyész álláspontja szerint - a fiktív szerződések megkötésével és ellenértékük kifizetésével csökkentse.
[39] A II. r. vádlott védője írásbeli észrevételében a fellebbezést nem tartotta alaposnak. Hivatkozása szerint a részletes bizonyítási eljárást és a széles körű másodfokú felülbírálatot követően tényszerű, hogy a II. r. vádlott bizonyítottan nem ismert a kiválasztott céghez kapcsolódó egyetlen szakembert sem és nem is tartott velük kapcsolatot. A II. r. vádlottról bebizonyosodott, hogy az ügy tárgyát képező szerződést nem ő készítette elő, nem volt köze a teljesítés átvételéhez és nem is ő ellenőrizte azt. A II. r. vádlott a tanulmányokat nem látta, az ezekkel kapcsolatos teljesítésigazolást nem ő írta alá, nem írta alá a számlákat sem, és a számlák kifizetését sem kezdeményezte.
[40] A II. r. vádlott védőjének álláspontja szerint az ügyészségnek a másodfokú bíróság által megállapított tényállást támadó megállapításai a másodfokú bíróság mérlegelési tevékenységét érintik, mely a harmadfokú eljárásban a Be. 619. § (1) bekezdése alapján nem foghat helyt. Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet történeti tényállását az eljárási szabályokat betartva helyesen változtatta meg, és a korrigált tényállás alapján alapos ténybeli és jogi következtetéseket vont le a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségének hiányára.
[41] A védő megjegyezte, hogy a Legfőbb Ügyészség álláspontjában a jelen ügyben központi szerepet játszó bizalmi elv nyílt félreértelmezése jelenik meg, ami ténylegesen azt jelenti, hogy a gazdasági vezérigazgató-helyettes a jelentős számú adminisztrációjának szakszerű, hozzáértő és jogszerű működésébe veti a bizalmát. Ezt igazolja az is, hogy a gazdasági vezérigazgató-helyettes csak az adminisztráció leszignálása után ír alá egy szerződést. A II. r. vádlott ekként cselekedett az ügy tárgyát képező szerződések esetében, amikor a megfelelő szignókat tartalmazó szerződéseket aláírta.
[42] A védő előadta, hogy határozott álláspontja szerint a II. r. vádlott esetében mind az önálló, mind a társtettesi alakzat megállapíthatóságának abszolút akadálya áll fenn; mivel ahhoz, hogy a terhelt a hűtlen kezelés tényállásának akár csak egy részét is megvalósíthassa, szükségszerűen megállapíthatónak kell lennie a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megszegésén túl az ezzel okozati összefüggésben bekövetkező vagyoni hátrányra kiterjedő, legalább eshetőleges szándéknak. Mindez pedig a többfokú eljárás adatai alapján nem kerülhetett megállapításra. A védő alaptalannak tartotta - korábbi indokai alapján - az ügyészség felfüggesztett szabadságvesztésre, pénzbüntetés kiszabására és foglalkozástól eltiltás alkalmazására irányuló indítványát is.
[43] A IV. r. vádlott védője írásbeli észrevételében - utalva arra, hogy fenntartja az első- és másodfokú eljárásban előadottakat - a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság részére a döntése meghozatalához szükséges valamennyi adat és körülmény rendelkezésére állt.
[44] Az V. r. vádlott védője írásbeli észrevételében az ítélőtábla határozatával szemben alaptalan ügyészségi fellebbezés elutasítását és a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a másodfokú bíróság határozatával, annak helyes indokai alapján egyetért.
[45] A VI. r. vádlott védője szintén a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Indokai szerint osztotta a másodfokú bíróság azon megállapítását, amely szerint a VI. r. vádlott bűnösségének megállapítása attól függ, hogy a dolog, amelyre az elkövetési magatartást megvalósította, olyan bűncselekményből származik-e, amely a bűnkapcsolatot megalapozza. Miután pedig a VI. r. vádlott nem az orgazdaság törvényi tényállásában felsorolt valamely alapbűncselekményből származó dolgot szerzett meg, ily módon a VI. r. vádlott felmentésére levont jogi következtetés - a tényállási elem hiánya folytán - megalapozott.
[46] A VIII. r. vádlott védője írásbeli észrevételében kifejtette, hogy a védelem álláspontja szerint a másodfokú bíróság törvényesen, megalapozottan döntött és a büntetőeljárás szabályainak betartása mellett folytatta le az eljárást, melynek eredményeként az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A másodfokú bíróság helyes ténybeli következtetésekre épített ítéleti tényállása megalapozott, melyet indokolásában is teljes mértékben alátámasztott. Miután a fellebbezés alaptalan, a másodfokon eljárt bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
[47] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. és a II. r. vádlottak védői által tett észrevételekre reflektálva tévesnek minősítette a védőknek a másodfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadó ügyészségi tevékenységgel kapcsolatban kifejtett álláspontját azzal, hogy a megállapított tényekből további tényre helytelenül történő következtetésnek a helyes ténybeli következtetés levonásával való korrigálása nem esik a felülmérlegelés tilalma alá.
[48] Vitatta az I. r. vádlott védőjének azon álláspontját, mely szerint a szerződések megkötésének célja az F. Zrt. adófizetési kötelezettségének csökkentése lett volna, miután a vádlottak szándéka valójában a sportszövetség pénzügyi támogatásban részesítése volt az F. Zrt. vagyonából, az innovációs járulékként fizetendő összeg jogtalan csökkentésével történő utólagos megtérülésének elvi lehetőségével. Mindezen túl tévesnek minősítette az I. r. vádlott védőjének a hűtlen kezelés és a költségvetési csalás egymással általános és speciális tényállás viszonyában állására vonatkozóan kifejtett álláspontját is.
[49] A II. r. vádlott védőjének írásbeli észrevételét érintően úgy fogalmazott, hogy az együttes cégjegyzési joggal kapcsolatban a védő által előadottak sem a Gt. 29. § (3) bekezdésében foglaltaknak, sem az F. Zrt. alapszabályának nem felelnek meg, míg a bizalmi elv félreértelmezésének vonatkozásában a védő által írtak - álláspontja szerint - a cégjegyző személy felelősségének megállapítását, ezáltal pedig a Gt. 30. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazását zárnák ki.
[50] A Legfőbb Ügyészség 30. alszámú észrevételére az I. r. és a II. r. vádlottak védői írásban újabb észrevételt tettek.
[51] Az I. r. vádlott védője beadványában a felülmérlegelés tilalma, az ügy tárgyát képező szerződések megkötésének célja, a sportszövetségnek az F. Zrt. vagyonából való támogatására irányuló vádlotti szándék, továbbá a vagyon elleni és a költségvetést károsító bűncselekmények elhatárolása körében korábban előadottakkal egyező érvelését fogalmazta meg.
[52] A II. r. vádlott védője beadványában a II. r. vádlottnak a szerződések aláírásával összefüggő felelőssége körében továbbra is vitatta az ügyészségi álláspontot azzal, hogy ha a II. r. vádlott polgári jogi felelősséget felvető módon járt volna el, az önmagában nem vethetné fel a hűtlen kezelés, mint szándékos bűncselekmény gyanúját, hiszen a Gt. szabályainak megsértéséből nem vonható le analógia a vagyonkezeléssel kapcsolatos szabályok szándékos megszegésére, és az ezzel összefüggésben bekövetkező vagyoni hátrány tekintetében az elkövetéskor fennállni szükséges legalább eshetőleges szándékra sem.
[53] A Legfőbb Ügyészség 33. és 35. alszámú átiratában az I. r. és a II. r. vádlottak védői írásban benyújtott észrevételeire érdemben nem kívánt újabb észrevételt tenni, a korábban előterjesztett észrevételei és indítványai változatlan tartalommal való fenntartásáról nyilatkozott.
[54] A harmadfokú bíróság a másodfellebbezéseket a Be. 620. § (1) bekezdés zárófordulatára tekintettel nyilvános ülésen bírálta el.
[55] A harmadfokú bíróság a 2021. október 28-án meghozott végzésével megállapította, hogy - bűnösség megállapítása esetén - az I. r. vádlott cselekménye pénzmosás bűntettének is, az V. r. vádlott cselekménye pedig bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntettének minősülhet.
[56] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli átiratával egyező előadásában a fellebbviteli főügyészség másodfellebbezését, annak indokaival együtt fenntartotta. Hivatkozva az EBH 2019.B.9. számú határozatra, vitatta azt a védelmi állítást, mely szerint a bizonyítékok mérlegelését támadná. Kifejtette, hogy az ügyészség nem a bizonyítékok felülmérlegelését kívánja elérni, hanem a másodfokú bíróságnak a megállapított tényekből további tényre történő helytelen következtetését támadja, és ezek korrigálását kívánja elérni, amely nem esik a felülmérlegelés tilalma alá.
[57] Az I. r. vádlott védője az eltérő minősítés lehetőségét megállapító végzéssel összefüggésben tett írásbeli észrevételében részletes elemzését adta az eljárás tárgyát képező bűncselekményeknek az eddigi eljárás során felmerült lehetséges minősülése és az érdemi határozatokban megállapított minősítését érintően. Utalt arra, hogy az I. r. vádlott vonatkozásában az eljárásban ezidáig nem is merült fel az, hogy cselekménye pénzmosásnak is minősülhet, majd kifejtette, hogy az I. r. vádlott esetében a pénzmosás "saját" bűncselekményhez - akár vagyon elleni, akár költségvetést sértő bűncselekményhez - anyagi jogi okból sem kapcsolódhat, miután a vádirati tényállás alapján a védelem számára nem tárható fel olyan elkövetési magatartás, amely az I. r. vádlott vonatkozásában a pénzmosás megállapítására alapot adhatna.
[58] Az I. r. vádlott védője a nyilvános ülésen előadott perbeszédében - a harmadfokú eljárásban írásban benyújtott észrevételeit fenntartva - a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[59] A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a fellebbezésre tett írásbeli észrevételében foglaltakat fenntartva kiemelte, hogy a másodfokú bíróság ítélete a II. r. vádlott vonatkozásában az igazságszolgáltatásba vetett hitet volt képes visszaadni, amely egyebekben a kétfokú eljárás során következetesen képviselt védői álláspont jóleső visszaigazolását is jelentette. Rámutatott arra, hogy az ítélőtábla helyesen ismerte fel, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőjogi főkérdésre is kiható hibákat ejtett, tényállása több helyen hiányos volt, iratellenes megállapításokat tett, és több esetben is tényből tényre helytelen következtetéseket vont le. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság olyan kötelezettségrendszert kért számon a II. r. vádlotton, amelyek az ügyészség és az elsőfokú bíróság sajátos feltevésein alapultak. Így az ítélőtábla helyesen élt a rendelkezésére álló tényállás-javítási eszközökkel; ténybelileg megalapozott, jogilag pedig helyes következtetései alapján jutott el oda, hogy megállapította a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségének hiányát, és megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, amelynek helyes indokai alapján annak helybenhagyását kérte.
[60] A III. r. vádlott védője a nyilvános ülésen hangsúlyozta, hogy a III. r. vádlott az elsőfokú ítélettel szembeni fellebbezési jogáról a kora, az egészségi állapota és a felesége halála miatt mondott le, de nagy örömmel vette a másodfokú bíróság ítéletét. A védő fenntartva az elsőfokú eljárásban előadott védőbeszédében foglaltakat, a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[61] A IV. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a másodfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
[62] Az V. r. vádlott védője a nyilvános ülésen a harmadfokú eljárásban írásban előterjesztett észrevételeket változatlanul fenntartotta és a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. Hivatkozott arra, hogy az V. r. vádlott 2009 óta életének negyedét töltötte büntetőeljárás hatálya alatt, mely időmúlás során nemcsak a büntetőjogot, hanem a sportszövetség támogatását érintő jelentős jogszabályváltozások is bekövetkeztek. Erre, valamint az V. r. vádlott büntetlen előéletére, jogkövető magatartására és kisgyerekes családi állapotára figyelemmel másodlagosan megrovás alkalmazására tett indítványt.
[63] A VI. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az írásban előterjesztett indítványát változatlanul fenntartva a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[64] A VII. r. vádlott védője a nyilvános ülésen az első- és a másodfokú eljárásban tett védőbeszédét fenntartva a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[65] A VIII. r. vádlott védője a nyilvános ülésen kifejtette, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság a kiegészített tényállásból helyes ténybeli következtetést vont le, így a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
[66] A II. r. vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy fenntartja a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatait.
[67] A VII. r. vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy az innovációs járulékról a büntetőeljárásban hallott először, az ügyben szereplő emberek kilencven százalékát nem is ismeri, és mindössze csak aláírt egy olyan szerződést, amelyet a IV. r. vádlott által képviselt cégcsoport jogásza küldött át. Méltánytalannak tartotta a gazdasági társaság vezető tisztviselője foglalkozástól eltiltásra irányuló ügyészi indítványt azzal, hogy az a jelenlegi helyzetét lehetetlenítené el.
[68] Az ügyészség másodfellebbezése valamennyi terhelt tekintetében alapos.
[69] A harmadfokú bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a bejelentett fellebbezés alapján helye van-e harmadfokú eljárásnak. Ennek a törvényi előfeltétele - az elsőfokú és a másodfokú ítélet közötti eltérés a bűnösség kérdésében - teljesült [Be. 615. § (1)-(2) bek.]. Az elsőfokú bíróság a vád teljes terjedelmében mondta ki bűnösnek az I-VIII. r. vádlottakat, ezzel szemben a másodfokú bíróság teljes terjedelmében - az első fokon jogerősen elítélt III. r. vádlottra kiterjedően is, a jogerő feltörésével - valamennyi vádlottat felmentette, amellyel a törvényben írt ellentétes döntés, a harmadfokú eljárásnak a Be. 615. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) pontja szerinti törvényi alapja létrejött. Az ügyészség által bejelentett fellebbezés ezt az ellentétes rendelkezést támadja valamennyi vádlottat érintően, ekként a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontjában, valamint (5) bekezdésében meghatározott feltétel is teljesült.
[70] A harmadfokú bíróság a Be. 618. § (1) és (2) bekezdése szerint teljes terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző első- és másodfokú eljárást. A felülbírálat tárgya értelemszerűen és főszabályként először az eljárási szabályok - azon belül az ún. abszolút, majd az ún. relatív hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályok - megtartása, ezt követően pedig - amennyiben az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni - a tényállás megalapozottsága.
[71] Ennek előrebocsátásával (és sorrendjében) a harmadfokú bíróság a felülbírálat során nem észlelt olyan, az egész ügydöntő határozatra kiterjedő - a Be. 607. § (1) bekezdése, illetve a Be. 608. § (1) bekezdése szerinti - eljárási szabálysértést, amely feltétlenül az elsőfokú és/vagy a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi, az ügy érdemi elbírálását kizárja (ilyenre egyébként a felek sem hivatkoztak).
[72] A harmadfokú felülbírálat ezt követő szempontja, hogy a másodfokú bíróság által, az ítélkezésének alapjául elfogadott tényállás - amely jelen esetben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásnak egy jelentősen megváltoztatott változata - megalapozott-e.
[73] A Be. 619. § (1) bekezdése, illetve (3) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra,
- ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott vagy
- az iratok alapján azzá tehető, s ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.
[74] A harmadfokú bíróság e körben értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által - az általa tett kiegészítésekkel és helyesbítésekkel - irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ezalatt értendő az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által - akár javítás nélkül is - megalapozottnak tartott tényállás, valamint a másodfokú bíróság általi módosítás (javítás) helyénvalósága is. Főszabályként ugyanis a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 591. § (1) bek.].
[75] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be. 167. § (3) bekezdése és (4) bekezdésében foglalt szabályozás adja. Az abban foglaltak szerint
- a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje,
- a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli és
- a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.
[76] Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti szabad értékelése, és védett a mikénti mérlegelése.
[77] Kivételesen azonban a Be. felment e kötöttség alól és lehetővé teszi, hogy a másodfokú bíróság a tényállást kiegészítse vagy helyesbítse, avagy eltérő tényállást állapítson meg, és ez alapján határozzon. Ennek kereteit, korlátait a Be. 593-594. §-ai határozzák meg.
[78] A másodfokú bíróság általi tényjavítás elsődleges és általános feltétele, illetve indoka azonban, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan. Ebben a kérdésben a másodfokú bíróságnak egyértelműen rögzítenie kell az álláspontját. Megalapozatlanság hiányában az elsőfokú ítéleti tényállás bármilyen helyesbítése, kiegészítése, avagy eltérő tényállás megállapítása a másodfokú bíróság által eljárási szabályba ütközik még akkor is, ha az a terhelt felmentéséhez vagy az eljárás megszüntetéséhez vezet. Következésképp a másodfokú eljárásban a tényjavítás feltétele minden esetben - így a Be. 593. § (1) bekezdés b) pontjában írt esetben is - az elsőfokú ítéleti tényállás megalapozatlansága.
[79] Ez a szabályozás a magyar eljárásjogban hagyományos. Az eltérő tényállás megállapításának úgyszintén az az alapvető feltétele, hogy a tényállás megalapozatlan legyen (BJD 8349.). Ha a tényállás megalapozott, akkor még felmentő határozat érdekében sem lehet eltérő tényállást megállapítani pusztán a bizonyítékok eltérő értékelésével (BJD 7761., 8377.).
[80] A harmadfokú bíróságnak ezért - mielőtt a másodfokú bíróság általi tényállás-módosítások megalapozottságát vizsgálja - először a tényállás-megállapítás eljárásjogi alapjának a mikéntjét, megvalósulását kell felülbírálnia. Ez a harmadfokú bíróság részéről nem tényjavítás, hanem a másodfokú ítélet eljárásjogi felülbírálatának része.
[81] Mindezek alapján, ha a harmadfokú bíróság azt állapítja meg, hogy a másodfokú bíróság megalapozatlanság hiányában indokolatlan tényállásváltoztatást eszközölt, úgy azzal, hogy a harmadfokú bíróság mellőzi a másodfokú bíróság tényállás helyesbítését, nem a megalapozottságot bírálja felül, hanem az eljárási feltétel hiányában megvalósult tényállás-helyesbítést mellőzi. Amennyiben viszont a másodfokú bíróságnak a tényállás korrekcióra alapos oka volt, akkor lehet azt megvizsgálni, hogy a tényállás-helyesbítés nem eredményezett-e megalapozatlanságot, azaz nem éppen a másodfokú bíróság általi változtatás-e az, amely hiányos, iratellenes, felderítetlen vagy téves ténybeli következtetésen alapul.
[82] Ezért perdöntő jelentősége van annak, hogy a harmadfokú bíróság lépésről lépésre végezze el ezt a vizsgálatot, azaz ellenőrizze: a másodfokú bíróság mit állapít meg az elsőfokú bíróság tényállásával kapcsolatban, megalapozottnak vagy megalapozatlannak tekinti-e azt, és utóbbi esetben milyen okokat, milyen ténybeli körülményeket sorol fel, hogy miért megalapozatlan az a tényállás vagy annak egyes megállapításai.
[83] Jelen esetben az állapítható meg, hogy a másodfokú bíróság összefoglalóan azt rögzítette, miszerint az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 592. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjaiban írt okokból részben megalapozatlan: a tényállás hiányos, ellentétes az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, illetve az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.
[84] Ennek megállapítását követően azonban ahelyett, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását alapul véve, az abban felfejtett megalapozatlansági ok pontos megnevezése mellett (azaz annak megjelölésével, hogy mi alapozza meg az általa végzett egyes helyesbítéseket) végezte volna el a tényállás megalapozottsága körében előírt törvényi feladatát, annak vizsgálatára helyezte a hangsúlyt, hogy a vádiratban megjelölt jogügyletek kapcsán valamely bűncselekmény törvényi tényállása - álláspontja szerint - megvalósult-e. Ennek keretében pedig az ítélete [53]-[72] bekezdésében a II. r. vádlott, az ítélete [73]-[104] bekezdésében pedig az I. r. vádlott büntetőjogi felelősségének kérdésével foglalkozva, vitatta az ebben a kérdésben elfoglalt elsőbírói álláspontot és a felmerült bizonyítékokat.
[85] Mindezek után a másodfokon eljárt bíróság az ítélet [105] bekezdésében azt a megállapítást tette, hogy a felülbírált ítéleti tényállás részbeni megalapozatlanságát a másodfokú eljárásban a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja értelmében részben az iratok tartalma, részben helyes ténybeli következtetések levonásával kiegészíti és pontosítja, amelyet konkrétan az elsőfokú ítélet oldalszámainak és bekezdéseinek pontos megjelölésével az ítélete [106]-[126] bekezdésében írtak szerint tett meg.
[86] A másodfokú bíróság tehát, terjedelmét tekintve is jelentős tényállás-változtatásba kezdett, azonban miután az egyes módosítások - a konkrétan beazonosítható megjelölések hiányában - nem párosíthatók a Be. 593. §-ában meghatározott megalapozatlansági okokkal sem, a másodfokú bíróság tényállásmódosító tevékenysége egy rendkívül nehezen áttekinthető tényállás végeredményével zárult, olyan tényálláséval, amely ebben a formában önellentmondó, lényegében pedig a büntetőjogi felelősség elbírálására alkalmatlan.
[87] Generális megközelítéssel kitűnik, hogy bár számos, a vádlottakra hátrányos ténymegállapítást kivett a másodfokú bíróság a tényállásból - indok és indokolás nélkül -, azonban mindezt úgy tette, hogy ugyanakkor a hátrányos következtetések alapjául szolgáló tényeket változatlanul hagyta. Ez kiemelt jelentőséggel két esetben érhető tetten.
[88] A másodfokú bíróság módosítás nélkül hagyta az elsőfokú ítélet 8-9. oldalának fordulójában szereplő, a szerződéskötési helyezettel összefüggésben rögzített megállapítást arról, hogy az I. r., a IV. r. és a VIII. r. vádlottak abban állapodtak meg, hogy az F. Zrt. az innovációs járulék felhasználásra vonatkozó szerződések kötésével, a kutatási tanulmányokért fizetett összeg egy részéből a IV. r. vádlott érdekeltségébe tartozó gazdasági társaságokon keresztül támogatják a sportszövetséget, vagyis, hogy a szerződéses rendszer célja a sportszövetség támogatása volt. A tanulmányok beszerzésére irányuló szerződés kettős iránya: egyrészt a fizetés az egyik fél részéről, a másik fél részéről a tanulmány elkészítése. Az a tény, hogy ebben a folyamatban e két cégektől eltérő más cégek is becsatlakoztak és az egész ügymenet célja a tanulmányokhoz semmilyen módon nem kapcsolódó szervezet támogatása, már önmagában olyan, ami az egyes részletektől függetlenül a bűnösségre való következtetésnek lehet az alapja. Mindezen megállapítás pedig a tényállásban, annak jelentős módosítása ellenére is benne maradt.
[89] Ugyancsak érintetlen maradt az elsőfokú ítéletben a 13. oldal utolsó három bekezdése is, amelyek pontosan rögzítették a IV-VIII. r. vádlottak vonatkozásában, hogy mi volt a cél az egész "művelettel"; nevezetesen a pénz eredetének az elleplezése. E tényállásrész tartalmazza azt is, hogy melyik vádlott melyik szervezet részére kívánt pénzt szerezni ezzel összefüggésben, amely megint nincsen semmilyen összefüggésben azzal, ha az F. Zrt. valóban a működéséhez szükséges vagy azt segítő tanulmányokat akart volna készíttetni az Egyesület által.
[90] Mindezek után azt kell megállapítani, hogy ha és amennyiben a harmadfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedhetett volna, hogy ez a tényállás-kiegészítés indokolt, törvényes és megalapozott, akkor ez a másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására utasítását eredményezte volna, hiszen a tényállás alapján nem lehetne döntést hozni a vádlottak büntetőjogi felelősségéről; az egyszerre tartalmaz a terheltek bűnösségét alátámasztó és cáfoló olyan tényeket, melyek egymást kizárják, egyidejűleg fogalmilag nem valósulhatnak meg.
[91] A harmadfokú bíróság azonban a másodfokú bíróság ítéletének a megalapozottsággal összefüggő eljárásjogi felülbírálatának kétlépcsős vizsgálata alapján annak megállapítására jutott, hogy a másodfokú bíróság által végzett tényállás-helyesbítések túlnyomó többsége nem törvényes és nem is megalapozott.
[92] A harmadfokú bíróság ebben a körben a másodfokú bíróság tényállás-helyesbítésének négy csoportját azonosította.
[93] A legszűkebb körbe tartozik a helytálló és indokolt tényállás kiegészítés, amely megfelel az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmának és a rendelkezésre álló bizonyítékoknak is. Ide tartozik a másodfokú ítélet [106]-[107] bekezdésének tényállításai, valamint a [111] bekezdésében a IV. r. vádlottnak az Egyesületben betöltött tisztségének megszűnését megállapító tény.
[94] Az elsőnél jóval bővebb már az a csoport, amelybe a szükségtelen tényállási elemek beemelése tartozik, az olyan tényállási elemeké, amelyek a vádlottak bűnössége kapcsán nem hordoz többlettartalmat vagy negatív tartalmat. Fontos jellemzője az ilyen tényállás helyesbítéseknek, hogy a másodfokú bíróság igyekezett a megállapított tények kapcsán minden hátrányos jelzőt és - a köznapi értelemben - minősítést mellőzni. Ennek körébe tartozik, hogy következetesen mellőzte mindenhonnan a szerződések kapcsán a "visszadátumozott" és a "fiktív" jelzőt, de ugyanakkor azt változtatás nélkül a tényállásban hagyta, hogy a szerződések, amelyek aláírására 2009. december 22. és 29. között került sor, azonban azok keltezésként a 2009. szeptember 1-jei dátumot tartalmazzák. Ehhez képest viszont hiába került a tényállásból mindenütt mellőzésre a "visszadátumozott" szó, a megmaradt tények alapján a szerződések visszadátumozott volta a másodfokú bíróság által elfogadott tényállásból is kétségbe vonhatatlanul kitűnik. Hasonlóképp - amint arra a Kúria a korábbiakban már utalt - változatlanul a tényállás részét képezi az I., a II. és a VIII. r. vádlottak eredeti, a szerződésben foglaltaktól eltérő szándéka és az, hogy a szerződések ellenértéke e terheltek eredeti szándékának és a szerződés valódi, leplezett céljának megfelelően a többi vádlott tudtával a szerződésekben nem szereplő szervezetekhez jutott, miközben a szerződés szerinti teljesítésre nem került sor; ekként a szerződések fiktív volta e tényállásból is kitűnik. A másodfokú bíróság tehát e körben a tényállásból megalapozott, helyes megállapításokat mellőzött.
[95] Ezért a Kúria e szerződéseket érintően a "visszadátumozott" és "fiktív" szavaknak a másodfokú ítélet [113]-[114] és [116] bekezdésében megjelölt törlését, valamint a [116] bekezdésben ezzel együtt az "azonos módon dátumozottan" kiegészítést mellőzte.
[96] A "szükségtelen" tényállás-változtatások csoportjába tartoznak a másodfokú bíróság ítéletének [108]-[110] és [123] bekezdéseiben rögzített azon ténymegállapításai, amelyek a Gt. 30. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettség és a II. r. vádlott büntetőjogi felelősség alóli mentesülését célzandóan emelt be tényeket a céges működés és aláírás kialakult gyakorlatából és a [113] bekezdés azon része, amely az aláírás menetét rögzíti. Ezen tényállás-kiegészítéseket a harmadfokú bíróság mellőzte.
[97] A másodfokú bíróság tényállás-változtatásainak harmadik csoportja az iratellenes megállapítások köre.
[98] A másodfokú bíróság az ide tartozó helyesbítéseivel igyekezett a történetet és a tényállást úgy átalakítani, hogy a szerződések 2009. decemberi 22-i aláírását megelőzően a tanulmányok elkészítésével összefüggésben jelentős előkészületi munkák folytak; azok, de legalábbis közülük az egyik már jelentősen előrehaladott állapotban volt. Ezekből az a következtetés adódott volna, hogy a teljesítési határidő közeli volta ellenére nem volt objektíve lehetetlen a tanulmányok elkészítése a szerződés keltéből adódó legalább kettő, legfeljebb kilenc nap alatt.
[99] E tényállás-helyesbítések azonban túlnyomórészt az ügyiratok tartalmával ellentétesek.
[100] E körből a legjellemzőbb példaként emelhető ki, amikor a másodfokú bíróság külön megállapítást tett a tényállásban annak kapcsán, hogy a H. M.-féle tanulmány már elkészült állapotban volt a szerződések aláírását megelőzően is, sőt még lektorálták is. Ez a megállapítás egy O. D. által kiállított "teljesítésigazolás" elnevezésű okiraton alapult, ami rendelkezésre állt az iratok között. Ezen okirat szövege teljes egészében nyomtatott, azonban nyomtatott dátum nem szerepel rajta, hanem utóbb kézírással vezették rá, hogy "átvettem. 2009. december 15.". Az viszont elkerülte a másodfokú bíróság figyelmét, hogy ugyanezen okirat egy másik példányban is rendelkezésre állt az iratok között, ami formátumában és tartalmában azonos az előbbivel, azonban rajta nyomtatva a 2010. március 30-i dátum szerepel. A kézzel dátumozott okiratot az elsőfokú bíróság H. M. elé tárta, aki tanúvallomása során azt a nyilatkozatot tette, hogy a kutatási jelentést csak 2010 tavaszán adta át az V. r. vádlottnak, a lektorálásra pedig az átadást megelőzően maximum 2 héttel került sor. A kész tanulmány átadása a lektor és az erről igazolást kiállító O. D. jelenlétében történt, ami nem lehetett 2009-ben.
[101] Ezt követően a másodfokú bíróság H. M. tanúvallomása ellenére, a kézírással utólag megváltoztatott okiratra alapítva tüntette fel a tényállásban, hogy a tanulmány 2009. december 15-ére már elkészült és lektorálásra is került, anélkül, hogy H. M. ide vonatkozó vallomásának, illetve a szóban lévő okirat két különböző tartalmú példányának értékelésével elszámolt volna, sőt azokat meg sem említette. Ekként felülmérlegelte az elsőfokú bíróság értékelését H. M. vallomása kapcsán és nem adott választ arra sem, hogy a két okirat közül miért fogadta el azt, amelyet szemmel láthatóan - éppen a releváns dátumozását illetően - kézírással változtattak meg. Ekként a másodfokú bíróság ezen tényállás-változtatása teljes egészében iratellenes és megalapozatlan, így a másodfokú bíróság ítéletének [112] bekezdését is mellőzte a harmadfokú bíróság.
[102] Mellőzni kell az ítélőtábla ítéletének [114] bekezdését, amely - a [112] bekezdéshez hasonlóan - egyrészt szükségtelen, másrészt iratellenes megállapításokat tartalmaz. A másodfokú bíróság semmiféle tényalapját nem jelölte meg azoknak a dátummódosításoknak, amelyeket ebben a bekezdésben rögzített (2009 decembere helyett 2009 ősze, és a szerződés aláírásával összefüggésben a 2009. december 24-i időpont, mely utóbbi a [113] bekezdésben is szerepel).
[103] Az egyeztetések lefolytatásnak dátuma nem módosítható az elsőfokú bíróság által megállapított 2009 decemberéről 2009 őszére, miután az elsőfokú bíróság által bizonyítékként értékelt e-mail levelezésből a 2009. december 9-i e-mail, amelyet az V. r. vádlott a IV. r. és a VIII. r. vádlottaknak címzett, éppen arról számolt be, hogy "a mai találkozón" - vagyis 2009. december 9-én - "B.-vel és a gazd. ig.-val" végig beszéltek a lehetőségeket ("Keret 20 millió, 3-4 témát javasolt feldolgozni három költséghely van: Nonprofit szervezet - kutatási anyag készítője - atlétika szövetség" - nyomozati iratok IV. kötet 195. oldal).
[104] A szerződések aláírásának pontos időpontja nem, csak egy intervalluma állapítható meg, azonban annak végső dátuma az elsőfokú bíróság által bizonyítékként értékelt ügyiratok közül a levelezésből kitűnően 2009. december 29. napjában rögzíthető; az V. r. vádlott ezen a napon a IV. r. és a VI. r. vádlottnak megküldött e-mailjében számolt be arról, hogy az F. Zrt.-nél megtörtént a három szerződés aláírása és a számlát is "kiállítottuk".
[105] Az iratellenesség körébe tartozik a másodfokú bíróság ítélete [117]-[119] és [121] bekezdésében rögzített módosítás is, a "tanulmányok" elkészítéséről és átvételéről. Az elsőfokú bíróság ítélete 17-18. oldalán részletes elemzést adott a bizonyítékok alapján az ebben a körben általa megállapított tényekről, melyben arra a megállapításra jutott, hogy az I. r. vádlott nem mondott igazat, hiszen a tanulmányokat nem tarthatta kezében 2009. december 30. napján sem.
[106] A másodfokú bíróság azonban ezzel szemben egy, az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelése során felvetett feltételezésre alapított, amely arról szólt, hogy az I. r. vádlott valamiféle vázlatokat mégis a kezében tarthatott.
[107] Márpedig az elsőfokú bíróság által bizonyítékként értékelt ügyiratokban szereplő e-mail levelezésből származó adatok nem cáfolhatóak, melyekre az elsőfokú bíróság is helytállóan utalt. Mindez az V. r. vádlott által K. Á., H. I.-né és E. M. részére 2010. január 5-én megküldött levelével még tovább erősíthető, amelyben az V. r. vádlott leírja, hogy a levelének melléklete az a három anyag, amelyek az F. Zrt. felé kerültek leadásra, és kéri a három "szerzőt", hogy nézzék át az anyagokat az arculati elemek beépítése után, hogy kell-e valahol javítani, igazítani azért, hogy aztán az nyomtatásra készek legyenek.
[108] Mindez egyértelművé teszi, hogy az F. Zrt. részére megküldött bármilyen anyagok 2009. december 30. előtt nyomtatásra készen, papír alapon biztosan nem álltak rendelkezésre.
[109] Ebben a körben jegyzi meg a harmadfokú bíróság, hogy a IV. r. vádlottól lefoglalt laptopon rögzített adatok alapján a legkorábban elkészült anyag az E. M.-től származó dokumentum, amely elkészültének időpontja 2009. december 30. napja 20 óra 46 perc, de ezen is történt egy utolsó mentés 2010. január 5-én, vagyis papír alapon ez sem készült el korábban. További adat, hogy az V. r. vádlott az I. r., a IV. r. és a VI. r. vádlottnak 2009. december 30-án címzett, de az I. r. vádlottat megszólító e-mailjében a teljesítésigazolás-minta megküldésekor jelezte, hogy a telefonon megbeszéltek szerint az anyagok másnap vagy legkésőbb hétfőn el fognak jutni hozzá.
[110] A fentiekhez és a tanulmányok fiktív voltához kötődően hasonlóan iratellenes a másodfokú bíróság [118] bekezdésében rögzített módosítása a "tanulmányok készítésével összefüggésben". Az elsőfokú bíróság a saját ténymegállapításának indokolása körében utalt a IV. r. vádlott által H. I.-né és E. M. részére 2009. december 30-án megküldött levelére, amelyben külön-külön, a konkrét cím megadásával utasítja őket, egy-egy 50 oldalas anyagnak az internet felhasználásával történő elkészítésére még a nap folyamán. Mindezek alapján mellőzendő a másodfokú bíróság ítéletének [118] bekezdése is.
[111] Végül a másodfokú bíróság általi tényállás-helyesbítések negyedik csoportját alkotják a téves ténybeli következtetések körébe tartozó megállapítások, amelyeket a másodfokú bíróság tekintett az elsőfokú bíróság téves következtetésének, holott valójában a másodfokú bíróság következtetése volt téves. Ez többnyire ott érhető tetten, ahol a másodfokú bíróság a vádlottak bűnös tudattartamára vonatkozó megállapításokat mellőzte a tényállásból, de ugyanakkor az azok alapjául szolgáló, a külvilágban észlelhető (primer) tényeket változatlanul hagyta a tényállásban. Ekként a másodfokú bíróság által megváltoztatott tényállásban szereplő eseménysor lényege sem más, minthogy történt egy szerződéskötés tanulmányok készítésére, ennek ellenére a tanulmányok nem készültek el, azonban azok ellenértékét kifizették, majd ez a pénz "elindult egy olyan hosszabb útra", ahol további cégeken keresztül haladva az összege mindig csökkent, majd végül a maradéka megérkezett egy sportszervezethez, amely az I. r. vádlott személyén keresztül szorosan köthető a kifizetőhöz, ellenben a tanulmányokhoz nem volt köze, akárcsak a láncban résztvevő egyéb cégekhez sem.
[112] Ilyen téves ténybeli következtetés a másodfokú ítélet [113] bekezdésében a II. r. vádlott tudati állapotára vonatkozó megállapítás, a [115] bekezdésben rögzített törlés, a [116] bekezdésben a közbeszerzési eljárással összefüggésben megtett törlés, a [118] bekezdésben az I. r. vádlottra tett ténymegállapítás, a [120] bekezdésben rögzített törlés és az I. r. vádlott tudatára tett ténymegállapítás, a [122] bekezdésében rögzített törlés és az ahelyett tett, az I. r. vádlottra vonatkozó ténymegállapítás, valamint a [124]-[126] bekezdésben rögzített törlések. Mindezeket a harmadfokú bíróság mellőzte.
[113] A fentiek alapján összegezve, a harmadfokú bíróság - mellőzve a kifejtettek szerint szükségtelen, iratellenes és a tényből tényre helytelen következtetéseket - az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást állítja vissza néhány helyesbítéssel.
[114] A tényállás legelején meghagyja a másodfokú bíróság ítéletének [106]-[107] bekezdésében írt tényállás-kiegészítést, miután egyetértett a tényállásnak az I. és a II. r. vádlottak munkaszerződésére és az abból rájuk háruló kötelezettségekre vonatkozóan a másodfokú bíróság általi kiegészítésével, ugyanakkor ezzel összefüggésben helytálló a Legfőbb Ügyészségnek a tényállás kiegészítése iránti indítványa az I. és a II. r. vádlott mint gazdasági vezérigazgató-helyettes együttes képviseleti jogára is. E kettős képviseletnek ugyanis megvan a ténybeli alapja a bizonyítás tárgyát képező ügyiratokban, ezért a harmadfokú bíróság az ehelyütt hiányos tényállást azzal egészíti ki, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak vezérigazgató-helyettesként együttes képviseleti joggal rendelkeztek, így a társaság írásbeli képviseletére csak a másik cégjegyzésre jogosult aláírásával együtt voltak jogosultak.
[115] Az elsőfokú ítélet 8. oldalának utolsó bekezdésében a IV. r. vádlott Egyesületben elfoglalt pozíciójára tett másodfokú bírósági korrekció is helytálló, így ehelyütt a mondat úgy kezdődik, hogy "a IV. r. vádlott az Egyesület szakmai vezetője, 2009. május 21. napjáig elnöke, ezt követően társadalmi munkában az egyesület munkájának segítője…".
[116] Az elsőfokú ítélet ugyanezen bekezdését érintően módosítja a tényállást a harmadfokú bíróság a megegyezés dátuma tekintetében. A másodfokú bíróság az ítélete [111] bekezdésében - anélkül, hogy annak részletesebb magyarázatát adta volna - módosította az I. r., a IV. r. és a VIII. r. vádlottak megegyezésének az elsőfokú bíróság által 2009. év végében megállapított időpontját, 2009 kora őszére.
[117] Valójában - az elsőfokú bíróság által bizonyítás tárgyát képező ügyiratok alapján - az állapítható meg, hogy az első e-mail, amely már összefüggésbe hozható a jelen ügy tárgyát képező szerződéses folyamattal, 2009. november 18-i keltezésű és küldője a IV. r. vádlott. Ebből az derül ki, hogy ekkorra szóbeli tárgyalás vagy tárgyalások már biztosan lehettek, abban ugyanis a levél küldője egyértelműen utalt a tervezett projektre, abban a később megvalósuló eseménysor jó néhány részlete - így a sportszövetség támogatásának szándéka, a fejlesztési klaszter keretén belüli megvalósítás, a támogatási összeg nagysága, illetve az M. A. Kft. bevonása - már szerepelt.
[118] A klaszter megalakulásának időpontja a IV. r. vádlott vallomása alapján 2009 tavasza, a sportszövetség és az. M. A. Kft. közötti együttműködés kezdete pedig 2009 júliusa, az I. r. és a IV. r. vádlottak vallomása szerint közöttük személyes találkozásra 2009 nyarán került sor.
[119] Mindezen adatokból az biztosan megállapítható, hogy nem 2009. év végi, hanem annál korábbi volt az a dátum, amelyhez a vádlottak megállapodása köthető, így az elsőfokú bíróság által megállapított időpont valóban módosításra szorul. Azonban a másodfokú bíróság általi változtatásnak, a dátum 2009 kora őszére javításának nincs ténybeli alapja, a vádlotti megállapodás leginkább 2009 év második felére, a november 18-át megelőző időpontra datálható.
[120] A harmadfokú bíróság tehát az elsőfokú ítélet 8. oldala utolsó bekezdésének utolsó sorában a "2009. év végén megállapodott" részben a dátumot, 2009 második felében, pontosan meg nem határozható időpontban, de november 18. előtti időszakra pontosítja.
[121] Az elsőfokú ítélet 11. oldala negyedik bekezdése első sorának utolsó előtti - nyilvánvalóan elírt - szavát "gazdasági"-ra javítja ki.
[122] A IV. r. vádlott Egyesületben betöltött pozícióját érintő változtatással összefüggően a harmadfokú bíróság törli a IV. r. vádlottnak az Egyesületnél betöltött pozíciójára utaló részt az elsőfokú ítélet 11. oldala utolsó bekezdésének első sorában azt, hogy "mint az Egyesület elnöke".
[123] A harmadfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete 13. oldal 4. bekezdése 2. mondatának 9. fordulatát akként pontosítja, hogy az F. Zrt. és az Egyesület közötti szerződés alapján kiállított számlák az F. Zrt. által fizetendő innovációs járulék csökkentésére kerülnek felhasználásra. E pontosítás alapja az innovációs járulékkal kapcsolatos törvényi kötelezettség.
[124] A Kúria az elsőfokú ítélet 9. oldalának ötödik bekezdését is pontosítja, illetve kiegészíti azzal, hogy a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról szóló 2003. évi XC. törvény 4. § (1) bekezdése határozza meg a járulék alapját, a (2) bekezdés a mértékét, míg (3) bekezdés szabályozza azokat a költségeket, amelyek a járulék éves bruttó összegéből levonhatók. Az 5. § (1) bekezdése alapján a járulékfizetésre kötelezett gazdasági társaság a járulék éves bruttó összegét, a 4. § (3) bekezdése szerint elszámolható módon és mértékben felmerült kötelezettségcsökkentő tételek éves összegét, ezen összegek különbözeteként megállapított éves nettó kötelezettségét maga állapítja meg és vallja be az állami adóhatósághoz az adóévet követő adóév ötödik hónapjának utolsó napjáig.
[125] A harmadfokú bíróság a Be. 619. § (3) bekezdése alapján a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan másodfokú ítélet megalapozatlanságát a fentiek szerint kiküszöbölte, mivel a helyes tényállás az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölésével megállapítható volt. A Kúria az ilyen módon kialakított tényállást tekintette határozata alapjának.
[126] Ebből a tényállásból pedig valamennyi vádlott bűnösségére vonható le következtetés, amely egyrészt az ügy tárgyát képező folyamat teljes egészének, majd az egyes vádlotti magatartások vizsgálatát igényelte.
[127] A folyamat egészét vizsgálva kitűnik, hogy az ügyben a kiinduló pont egy olyan szerződéskötés, amelynek eredményeként mint szerződéses fél, az F. Zrt. vagyonából 20 millió forint került ki akként, hogy az döntő részében nem a szerződéssel érintett másik félhez, hanem szerződésen kívüli felekhez került úgy, hogy a teljes összeg alig több mint a fele a végső soron - ugyancsak szerződésen kívüliként - támogatni kívánt félhez jut. Ez a folyamat ebben a formában jogszerű magatartásnak semmiképp sem tekinthető, hiszen nyilvánvalóan hátrányos annak a részére, aki a kifizetést eszközölte, cserébe pedig semmilyen hasznosítható ellenszolgáltatásban nem részesült, ellentételként semmit nem kapott. Mindezt pedig az motiválta, hogy az I. r. vádlott a társaság vagyonából kívánta támogatni a sportszövetséget, amelyhez a személyében kötődött, azonban oly módon, hogy az ne terhelje meg a társaságot, azaz máshonnan megtérüljön. Erre pedig az innovációs járulék utólagos elszámolása vitán felül alkalmas lett volna, hiszen a kifizetett támogatás összege - azt hamisan kutatásfejlesztési költségként feltüntetve - a járulék bruttó összegéből leírható lett volna.
[128] Ebből jutott a másodfokú bíróság arra a köveztetésre, hogy a vádlotti magatartás költségvetést károsító bűncselekmény lehetne, azonban - ahogyan arra helyesen rámutatott - az a vád tárgyát nem képezte az I. és a II. r. vádlottak tekintetében, míg a többi vádlott pedig, azért mentesülne a büntetőjogi felelősség alól, mert az orgazdaság nem követhető el költségvetési csalás tekintetében; az orgazdaság - mint járulékos bűncselekmény - alapbűncselekményei között a költségvetési csalás sem a korábbi Btk. 326. §-ában, sem a Btk. 2021. január 1. napját megelőző szövege szerinti 379. §-ában nem szerepelt.
[129] Ez az álláspont azonban téves.
[130] A költségvetési csalás az innovációs járulék megfizetési kötelezettség beálltakor, 2010. évben merülhetett volna fel, azonban az már kétségkívül a vád körén kívül esik. Ugyanakkor az F. Zrt. vagyonában értékcsökkenés állt be a 20 millió forint banki átutalásakor, azaz 2010. január 4. napján, még jóval a gazdasági társaságot terhelő járulékfizetési kötelezettség törvényes határnapja, 2010. május 31. napja előtt. A megfizetendő innovációs járulék a vagyon elleni bűncselekmény elkövetésének napján, valamint az ebből származó összeg továbbutalásakor még csak a várt bevétele volt az állami költségvetésnek, s ekként az F. Zrt.-nél sem volt esedékes kiadás.
[131] A vagyoni hátrány tehát a gazdálkodó szervezetnél, amely vagyonának kezelésével az I. r. és a II. r. vádlottak meg voltak bízva, abban a pillanatban jelentkezett, amikor a 20 millió forintot ellentételezés nélkül, a fiktív tanulmányok fejében kifizették. A cselekmény sikere esetén remélt későbbi megtérülés a vagyoni hátrány bekövetkezésének tényét nem teszi semmissé.
[132] Az I. r. vádlott esetében tény az, hogy a cég, amelynek a vagyonát kezelte, fizetett valamiért. Eleve olyat rendelt, ami a szerződésben foglaltak szerint, a rendelkezésre álló néhány nap alatt nem volt teljesíthető, és ami ezáltal nem volt felhasználható a cég működési körében sem. A pénz - ellenérték nélkül - az I. r. vádlotthoz erőteljesen kötődő szervezethez került, de nem csak oda. A folyamatban, amíg a pénz az F. Zrt.-től a sportszövetségig eljutott, több cégen keresztül haladt, és akik ebben részt vettek, azok hasznot realizáltak, a szerződés teljesítésében való közreműködés nélkül.
[133] Az I. r. vádlott esetében nyilvánvaló, hogy semmilyen gazdasági ok az ellentételezés nélküli kifizetés teljesítésére nem volt, ebből pedig az következik, hogy vagyoni hátrány érte az őt megbízó szervezetet. Az I. r. vádlott esetében van a kezelésére bízott idegen vagyon, ebből folyó kötelezettségszegés és az utóbbival összefüggésben bekövetkezett vagyoni hátrány is, melyek a hűtlen kezelés törvényi tényállási elemeinek felelnek meg.
[134] Az I. r. vádlott cselekvőségét érintő körben utal a harmadfokú bíróság arra, hogy e vádlott tekintetében megállapította az eltérő minősülés lehetőségét is, azonban végül a pénzmosás bűntettekénti minősítést - a hűtlen kezelés mellett - nem találta alkalmazhatónak. Ennek vizsgálata azonban nem volt alaptalan, és abban sem osztotta a Kúria az I. r. vádlott védőjének írásbeli észrevételében rögzítetteket, hogy a pénzmosás bűncselekménye az I. r. vádlott kapcsán az eljárás korábbi szakaszaiban fel sem merült.
[135] Az elsőfokú ítélet 65. oldalának második bekezdése kifejezetten részletes elemzést tartalmaz ebben a körben, amelynek során az elsőfokú bíróság indokolásában számot adott arról, hogy miért nem állapította meg e vádlott terhére a pénzmosást is, és végül a harmadfokú bíróság is arra a következtetésre jutott, hogy a cselekmény azon szakaszában, amikor a pénzösszeg az F. Zrt.-től az Egyesületig jutott, pénzmosás nem valósult meg. A pénz átutalására ugyanis a szerződésben szereplő valós felek között került sor, így az utalással a vagyon eredetének elleplezése - mint a pénzmosás elkövetési magatartása - fel sem merülhet. Emellett az I. r. vádlott esetében az összeg bűncselekményből származó vagyonnak sem tekinthető, hanem éppen az elutalás által vált azzá akkor, amikor az utalás megtörtént és a pénz elkerült az F. Zrt. számlájáról, hiszen ezen a módon keletkezett a vagyoni hátrány. A pénzmosás egyes alakzatai elkövethetők a saját bűncselekményből származó dologra is, azonban mindig a vagyon elleni cselekményből befejezése, az abból származó haszon realizálása után; az alapbűncselekmény és a pénzmosás nem állhat egymással heterogén alaki halmazatban, egy elkövetési magatartás vagy magatartássorozat egyidejűleg az alapbűncselekmény és a pénzmosás törvényi tényállását nem merítheti ki (BH 2019.125.I.).
[136] A II. r. vádlott vonatkozásában a Kúria a következőkre utal. Amint az tényként megállapításra került, az F. Zrt.-nél kettős képviselet volt, ily módon a II. r. vádlott aláírása azért kellett a szerződésre, hogy a szerződés érvényes és kifizethető legyen. A Gt. 29. § (3) bekezdése szerint a gazdasági társaságot a társaság vezető tisztségviselője, valamint cégvezetője (Gt. 32. §) írásban cégjegyzés útján képviseli. Ha törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik, a vezető tisztségviselők és a cégvezető cégjegyzési joga - a pénzforgalmi számla feletti rendelkezés tekintetében is - önálló, az egyéb képviselők cégjegyzésének érvényességéhez pedig két képviseleti joggal rendelkező személy együttes aláírására van szükség. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy meghatározott munkakört betöltő munkavállaló cégjegyzési joga önálló, valamint, hogy a vezető tisztségviselő, illetve a cégvezető valamelyik képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jogosult a gazdasági társaság cégjegyzésére.
[137] A Gt. 30. § (2) bekezdése alapján a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni.
[138] A II. r. vádlott gazdasági vezérigazgató-helyettesként - akinek vezetői beosztásához kötődő feladatkörét az elsőfokú ítélet 11. oldalának harmadik bekezdése tartalmazza - felelt a 2009. gazdasági év lezárásáért és az új, 2010. üzleti év tervezéséért, a gazdasági társaság költségvetési tervezéséért is pénzügyi-számviteli feladatkörében, melynek részét képezte az államot illető adók és járulékok felmérése, tervezése és év közbeni figyelemmel kísérése is. Miután az Egyesülettel kötendő szerződések az F. Zrt.-t terhelő járulékfizetési kötelezettséget, annak mértékét, annak csökkentésére irányulóan alapvetően érintette, ezért nem kétséges, hogy a szerződési tartalom is a II. r. vádlott felelősségi körébe is tartozott, éppen a gazdasági társaság vagyonát érintő pénzügyi-számviteli feladatköre okán.
[139] A jelen ügyben az I. r. és a II. r. vádlottak - a munkaszerződéseik alapján - együttes képviseleti joggal rendelkeztek, mely jogosultság nem szűkíthető le olyan szintre, hogy a II. r. vádlottnak kizárólag a pénzügyi fedezet rendelkezésre állását kellett igazolnia. Így jogellenes célra irányuló szerződést nyilvánvalóan nem írhatott alá pusztán amiatt, hogy annak fedezete rendelkezésre állna. Felelősség terheli így amiatt is, ha tud róla, hogy valójában olyan szerződést ír alá, amelyből a kezelt vagyon tulajdonosát vagyoni hátrány éri. Megállapítható és nehezen fogadható el egy vezető beosztású személytől az, hogy a szerződés jelentős visszadátumozását nem észlelte, de még ennek elfogadása mellett is tudnia kellett, hogy az innovációs járulék terhére történik a kifizetés, ennek a feltétele pedig a 2009. évben történő teljesítés. Ebben az esetben pedig a teljesítés a már említett 2-9 nap alatt (ami magában foglalta a karácsonyi ünnepeket is) objektíve lehetetlen.
[140] Az elsőfokú bíróság ebben a körben kifejtett indokolását, amely meghatározta az I. r. és a II. r. vádlottak esetében - a II. r. vádlott védőjének álláspontjával szemben - a bűnkapcsolati alakzatot, a harmadfokú bíróság osztja. Ami a társtettesi közreműködés tudati oldalát illeti, a társtettes tudatának a tettestárs által kifejtett elkövetési magatartás lényeges mozzanataira kell kiterjednie, amely nem azonos az elkövetés minden részletének ismeretével. A társtettesség törvényi fogalmának célja, hogy a bűncselekmény egészéért feleljenek azok is, akik saját magatartásukkal - tevésükkel vagy mulasztásukkal - annak egy részét megvalósították.
[141] Mindeközben a bűnsegéd a bűncselekmény elkövetéséhez másnak nyújt segítséget, amellyel hozzájárul - előremozdítja, megkönnyíti - a tettes tényállásszerű magatartását. Társtetteshez kapcsolódó bűnsegélynél a bűnsegédi magatartásnak elegendő egy tettestárshoz kapcsolódnia, nem szükségképpen kell valamennyi társtettes elkövetési magatartását előmozdítania, ezért sincs jelentősége annak, hogy az elkövetői körből a II. r. vádlott kivel és hogyan került vagy sem kapcsolatba.
[142] Jelen esetben mindkét vádlott tudta, hogy a szerződés érvényességéhez mindkettőjük aláírása szükséges, és azt is, hogy a másik az aláírását fogja adni. Ekként az egymás tevékenységének ismeretében kifejtett magatartásuk együttesen eredményezte a vagyoni hátrányt.
[143] Mindezen túlmutató más kérdés, hogy a II. r. vádlott az, akinek sem saját, sem esetleg általa képviselt valamely más szervezet anyagi haszna, sem pedig jelentős szervező tevékenysége nem érhető tetten. Ezt azonban a büntetés kiszabása körében lehet értékelni.
[144] A III. r., a IV. r. és az V. r. vádlottak szerepével kapcsolatban elmondható, hogy mindhárom vádlott részt vett azon fiktív szerződések előkészítésében, amelyek a 20 millió forintot "útjára indították". Ezen az alapon teljesen helytálló a III. r. és a IV. r. vádlottak tekintetében az elsőfokú bíróság által megtett azon megállapítás, miszerint az I. és a II. r. vádlottak cselekményét érdemben - büntetőjogilag értékelendő módon - segítették.
[145] Az III. r. és a IV. r. vádlottak nem voltak megbízva az F. Zrt. vagyonának kezelésével, ezért a - kezelésükre bízott vagyon, mint tényállási elem hiányában - a hűtlen kezelés bűntettében fel sem merülhetett a tettesi elkövetésük. Mivel azonban ugyanazon cél érdekében végeztek nem csak pszichikai, hanem kifejezett fizikai tevékenységet - azért, hogy ezek a szerződések létrejöhessenek és a pénz elindulhasson az F. Zrt.-től az Egyesület irányába -, ezért bűnsegédek voltak, a bűncselekmény elkövetéséhez való szándékos segítségnyújtásuk a törvényben írt feltételeknek megfelelően meríti ki ezt az elkövetői alakzatot.
[146] Mindez azonban a III. r. és IV. r. vádlottakon kívül az V. r. vádlottra is igaz.
[147] A harmadfokú bíróság által elfogadott tényállás alapján ugyanis egyértelmű munkamegosztás körvonalazódik a IV. r. és az V. r. vádlott viszonylatában; a IV. r. vádlott elképzeléseit az V. r. vádlott azok tényleges végrehajtásával váltotta valóra. Az V. r. vádlott volt ugyanis az, aki az I. r. által 2009. november 24-én e-mailben megjelölt három kutatási téma alapján kitalálta a tanulmányok pontos (vádban is szereplő) címeit és megállapította az időtervet, személyesen megbeszélte az F. Zrt.-Egyesület szerződés részleteit az I. r. vádlottal, utasította V. Cs.-t, hogy a három szerződést nyomtassa ki 4-4 példányban és vigye el a III. r., majd I. r. vádlottnak aláírásra, ő küldte el az I. r. vádlottnak a három teljesítési igazolást azzal, hogy azokat céges papírra kellene kinyomtatni, valamint kiadta feladatként K. Á., H. I.-né és E. M. részére, hogy az arculati elemek beépítése után javítsák az általuk elkészített anyagokat, hogy azok nyomtathatók legyenek. Mindezzel a közreműködéssel az V. r. vádlott a hűtlen kezelés elkövetésében segédkezett.
[148] A hűtlen kezelésben való közreműködés mellett e három vádlottat érintően külön vizsgálat tárgyát képezi, hogy a pénzösszeg megszerzése hogyan értékelhető. A III. r. és IV. r. vádlottak tekintetében sem az Egyesület általi pénzszerzést rótta az elsőfokú bíróság - helyesen - pénzmosásként a vádlottak terhére, hanem ennek a pénzösszegnek a továbbutalását.
[149] A pénzmosás alapfeltétele a büntetendő cselekményből származó vagyon; a büntetőjogilag értékelendő magatartás pedig ennek eredetének, a vagyonon fennálló jognak, a vagyon helyének és ezek változásának elfedése, elleplezése.
[150] Jelen ügyben a pénzmosás onnan kezdődik, amikor a büntetendő cselekményből származó pénzösszeg már nem a valós - a szerződésben szereplő - felek között mozog, hanem olyan szervezetek között, amelyeknek az alapszerződéshez nincs közük. A fiktív szerződéssel érintett pénzösszeg F. Zrt. és Egyesület közötti mozgását követően pedig ez a helyzet, hiszen már az Egyesület szerződése szerinti alvállalkozók sem voltak ténylegesen alvállalkozók. Nem ők, hanem - a másodfokú bíróság által sem megváltoztatott tényállás szerint - a IV. r. vádlott érdekeltségébe tartozó cégcsoport alkalmazottai, E. M., H. I.-né és K. Á. készítették el ötletszerűen az I. r. vádlott szóhasználatával "kutatási anyagnak látszó tárgyaknak" nevezett anyagokat, amelyek valamiféle tárgyi bizonyítékul akartak szolgálni arra, hogy a teljesítés mégis csak megtörtént.
[151] Az elsőfokú bíróság tehát ezt a további utalásban álló pénzmozgatást rótta a III. r. és a IV. r. vádlottak terhére amellett, hogy értékelte az alapbűncselekményben való közreműködésüket is, mellyel a harmadfokú bíróság is egyetért, hiszen - a jelenleg hatályos törvényi minősítés szerint - a pénzmosás ezen alakzatát elkövetheti valaki a saját maga által elkövetett bűncselekmény tekintetében is, amelyben bűnsegédként vett részt. Ekként e vádlottak esetében a bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés és a pénzmosás halmazata valóságos.
[152] Az V. r. vádlottnak - eltérően a III. r. és a IV. r. vádlottaktól - az F. Zrt. és az Egyesület között megvalósult pénzmozgást követően azonban további, büntetőjogilag értékelhető szerepe nem volt. A tényállás szerint részt vett még a VI. r. vádlottal - a pénz további sorsát illetően - történt egyeztetéseken, de ezt a tényállás konkrétumokban kifejezve nem részletezi, mint ahogy eredendően a vád sem. Önmagában egyeztetéseken való részvétel olyan, meg nem határozható tartalmú magatartás, amely alapján további bűnösség a pénzmosás tekintetében nem állapítható meg.
[153] Az a körülmény pedig, hogy az V. r. vádlott bűnsegédletével is zajlott hűtlen kezelésből származó összeg ahhoz a céghez jutott, amelynek az V. r. vádlott volt a szakmai igazgatója, legfeljebb a Btk. 399. § (4) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti - a korábban orgazdaságként büntetett bűncselekmény helyébe lépő - pénzmosásnak felelhetne meg; ami viszont nem követhető el a saját maga által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában.
[154] Az V. r. vádlott büntetőjogi felelőssége tehát kizárólag a bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette vonatkozásában áll fenn.
[155] A VI. és a VII. r. vádlottak vonatkozásában a III. és a IV. r. vádlottakhoz hasonló a helyzet; olyan pénzösszeghez jutottak hozzá, amiről tudták, hogy az F. Zrt. bűncselekményből származó pénze (hiszen fiktív szerződések alapján került hozzájuk), és azt utalták - ugyancsak valós jogcím nélkül - tovább. A bűnös tudattartam azon az alapon állapítható meg, hogy tisztában voltak azzal, hogy a rendelkezési joguk alatt álló céghez olyan pénzösszeg érkezett, amely nem illeti meg őket, az büntetendő cselekményből származik, nem volt arra valós jogcímük, hogy megkapják, de arra sem, hogy továbbutalják. Ez az a bizonyos eltitkolás, elleplezés - a továbbutalás folytán -, ami kimeríti a pénzmosás tényállását.
[156] A VIII. r. vádlott ugyancsak tudta, hogy bűncselekményből származó vagyont szerez meg. Az ő esetében merülhetne fel, hogy a pénzmosásnak az orgazdaságot felváltó Btk. 399. § (4) bekezdése szerinti esete valósult meg. A harmadfokú bíróság azonban az ő esetében sem tért el a többi vádlott kapcsán megállapított minősítéstől, mégpedig azon okból, hogy a VIII. r. vádlott tudattartama is átfogta az egész pénzügyi folyamatot, tudta, hogy honnan származik a pénz, milyen módon és hova fogják azt tovább utalni, amíg a sportszövetséghez megérkezik, vagyis a pénz elleplezésben a VIII. r. vádlott is részt vett.
[157] Ezért a VI-VIII. r. vádlottak esetében sem a pénzösszegek megszerzése, hanem annál több, az eredetük elleplezése róható fel.
[158] Az elsőfokú bíróság az alkalmazandó jogszabály kérdésében helyesen alkalmazta a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt. Álláspontja helytálló volt, az csupán a II. r. vádlott tekintetében, a harmadfokú bíróság által kiszabott büntetésre tekintettel szorult megváltoztatásra.
[159] A II. r. vádlotton kívül ugyanis valamennyi vádlott tekintetében az elbíráláskor hatályos jogszabály, a Btk. alkalmazása eredményez enyhébb elbírálást, részben a pénzmosás esetében - szemben a vele konkuráló orgazdaság egy évtől öt évig terjedő büntetési tételével - a büntetési tétel speciális alsó határának hiányára, részben a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb szabályaira tekintettel (4/2013. BK vélemény).
[160] Annak ellenére, hogy a harmadfokú bíróság túlnyomórészt osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályt érintően, mégsem eredményezett minden vádlott esetében az elsőfokú bírósággal azonos bűncselekményi minősítést.
[161] Ennek oka, hogy az elsőfokú bíróság elbírálásának időpontjához képest a másodfokú, illetve a harmadfokú bíróság általi elbírálás idejére is változott az anyagi jogi jogszabály.
[162] A büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvény 59. § c) és d) pontja 2021. január 1-jei hatálybalépéssel hatályon kívül helyezte a Btk. 379. §-át és az azt megelőző alcímét, amely az orgazdaságot - e névvel - önálló törvényi tényállásként szabályozta, egyúttal az orgazda jellegű elkövetési magatartásokat és az orgazdaság elkövetési tárgyait teljes egészében a Btk. 399. §-ában szabályozott pénzmosás alá vonta. Szó sincs arról, hogy a törvénymódosítás az orgazdaság mint büntetendő cselekmény megszüntetésére vezetett volna, mindössze az eddig széttagolt szabályozást az átláthatóság és normavilágosság követelménye érdekében egységesítette a jogalkotó, megteremtve a pénzmosás negyedik alapesetét, a kizárólag más alapbűncselekményéhez kapcsolódó, orgazda jellegű pénzmosást [Btk. 399. § (4) bek.].
[163] Az elkövetéskori vagy elbíráláskori anyagi jogi jogszabály alkalmazása szempontjából az elbírálás időpontja a rendes jogorvoslatban eljáró végső fórum elbírálásának időpontját jelenti, aminek a következtében - ha a bírósági eljárás idején az anyagi jogi jogszabály változik - az első fokon vagy másodfokon eljáró bíróság által alkalmazott elbíráláskori anyagi jogi jogszabály úgynevezett "köztes" jogszabállyá, a Btk. 2. §-a alkalmazásában irreleváns normává válik. Jelen esetben pedig ez történt, és ez vezetett arra, hogy annak ellenére, hogy az elsőfokú és a harmadfokú bíróság a bűnösség kérdésében egyező álláspontra jutott, az elkövetett bűncselekmények minősítésében részben, a III-IV. r. vádlottak esetében az elsőfokú bíróságtól eltérően minősítette. Az V-VIII. r. terheltek esetében pedig az eltérő minősítés indoka az orgazdaság helyébe lépő pénzmosás helyett a pénzmosás eltérő alakzatának megállapítása.
[164] A II. r. vádlott tekintetében - a büntetés kiszabása körében kifejtendő érvek alapján - a Kúria elegendőnek találta pénzbüntetés kiszabását. Ehhez képest az elbíráláskor hatályos törvény által biztosított feltételes szabadság lehetősége - ami e vádlott esetében az elbíráláskori törvény választását kizárólagosan indokolta - közömbössé vált. A bűncselekmény elkövetését 2010. január 1. napját megelőzően befejező II. r. vádlott esetében azonban a pénzbüntetés egy napi tételének összege az azonos napi tételszámok mellett jóval kedvezőbb az elkövetéskor hatályos törvény szerint [legkevesebb száz, legfeljebb húszezer forint - korábbi Btk. 2010. január 1. előtti szövege szerinti 51. § (2) bekezdés; szemben a hatályos Btk. 50. § (3) bekezdése szerinti legalább ezer, legfeljebb ötszázezer forinttal].
[165] A harmadfokú bíróság a fentiek alapján bűnösnek mondta ki
- az I. r. vádlottat társtettesként elkövetett
a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében,
- a II. r. vádlottat társtettesként elkövetett a korábbi Btk. 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében,
- a III. r. és a IV. r. vádlottakat bűnsegédként elkövetett a Btk. 376. § (1) bekezdésbe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében és a Btk. 399. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés szerint minősülő pénzmosás bűntettében,
- az V. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő hűtlen kezelés bűntettében,
- a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottakat
a Btk. 399. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés szerint minősülő pénzmosás bűntettében.
[166] A bűnösség Kúria általi - a másodfokú bírósággal szembeni - megállapításra tekintettel a jogkövetkezmények alkalmazásáról a harmadfokú bíróságnak kellett dönteni. Mindez azt jelenti, hogy a harmadfokú bíróság nem az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetéseket bírálta felül, hanem a büntetéskiszabási körülmények számbavétele és értékelés után, önállóan szabott ki büntetést, így tehát a büntetés kisebb fokú megváltoztatásának tilalma sem kötötte [Be. 617. §; Be. 605. § (2) bek.].
[167] A büntetés kiszabása körében értékelendő körülmények közül a leghangsúlyosabban figyelembe veendő körülmény, amely valamennyi vádlottat érinti és nagy nyomatékkal az enyhítés irányába mutat, az eljárás jelentős elhúzódása. Az eljárás elhúzódása - ami nem azonos az időmúlással - mértékének megállapításakor a bűncselekmény tárgyi súlyának kiemelkedő jelentősége van, és nem vitás, hogy az ügy tárgyát képező vagyoni hátrány mértékére tekintettel, még a vádlottak számát figyelembe véve sem volt indokolt az, hogy a büntetőeljárás 12 évig elhúzódott. E körülmény pedig alapjaiban határozta meg valamennyi vádlottal szemben a szankciókiszabást.
[168] Az enyhítő körülmények körét bővíti és ugyancsak nagy jelentőséggel bír valamennyi vádlott személyét érintően a büntetlen előélet, melynek nyomatékát külön fokozza az a körülmény, hogy a - VI. r. vádlotton kívül - a vádlottakkal szemben a jelen eljárás több mint egy évtizede alatt további büntetőeljárás nem indult, életvitelük a társadalmi elvárásoknak megfelelő. Ugyancsak valamennyi vádlott tekintetében, bár a mértékére tekintettel kisebb nyomatékkal, de enyhítő körülményként értékelendő a kár részbeni megtérülése.
[169] A személyi körülmények körében a kiskorú gyermekek eltartásól való gondoskodás az I. r., a II. r., a IV. r., az V. r. és a VI. r. vádlott esetében, a megromlott egészségi állapot a III. r. vádlott esetében értékelendő személyi körülmény.
[170] Az enyhítő körülmények körében az I. r. vádlott tekintetében külön, további nyomatékos enyhítő körülmény a versenysportban elért kiemelkedő szakmai múlt és eredmények, valamint a társadalmi szervezetekben, a közérdekében, tartósan, ingyenesen végzett tevékenysége.
[171] A bűnösségi körben a vagyon elleni bűncselekmény elkövetői alakzata, a bűnsegédi minőség a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlott tekintetében enyhítő körülmény.
[172] Mindezekkel szemben valamennyi vádlott esetében súlyosító körülményként kell értékelni a bűncselekmény vezető beosztás felhasználásával való elkövetését, a vagyon elleni bűncselekmények és a pénzmosás bűncselekményének az országosan tartós jellegű elszaporodottságát.
[173] További súlyosító körülmény az I. r., a IV. r. és a VIII. r. vádlottak tekintetében a bűncselekmény elkövetésében betöltött kezdeményező-vezető szerep, a IV. r. vádlott esetében a logisztikai és az egyes cégeket összekötő szerep is, valamint az I. r. és a II. r. vádlottak esetében a társtettesi bűnkapcsolat.
[174] A fenti bűnösségi körülményekre tekintettel a harmadfokú bíróság a Be. 564. § (1) bekezdése alapján - a III. r. és IV. r. vádlottak esetében a Btk. 81. § (1) és (3) bekezdésére is figyelemmel halmazati - büntetést szabott ki, és a vádlottakat - a II. r. vádlott kivételével - a Btk. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján szabadságvesztés-büntetésre ítélte.
[175] A Kúria a szabadságvesztés mértékének megállapításakor különös figyelemmel volt a büntetéskiszabási körülményekre, így az enyhítő körülmények túlsúlyára és jelentőségére, különös tekintettel az eljárás elhúzódására. Ez pedig alapot adott a Btk. 80. § (2) bekezdésben meghatározott középmértéktől (ami az I. r. és az V. r. vádlottak esetében 3 év, a III. r. és a IV. r. vádlottak estében 4 év 3 hónap, a VI-VIII. r. vádlottak esetében 2 év 7 hónap 15 nap) való jelentős eltérésre.
[176] A büntetési tétel az I. r., a II. r. és az V. r. vádlott tekintetében egy évtől öt évig, a III. és a IV. r. vádlottak esetében egy évtől hét év hat hónapig, a VI-VIII. r. vádlottakat érintően 3 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztés. A bűnösségi körülményekből kiindulva, az eljárás elhúzódásának megfelelő ellentételezéseként az I. r. vádlott és - a halmazatra, valamint a vezető szerepre figyelemmel - a IV. r. vádlott tekintetében a büntetési tétel törvényi minimumával egyező mértékben volt indokolt a büntetés kiszabása. Ehhez arányosítva a többi, szabadságvesztéssel sújtott vádlott közül a III. r. és az V. r. vádlott büntetésének mértékét - előbbi esetében még a halmazat ellenére is, a nyomatékos enyhítő körülmények alapján - mód volt a törvényi minimum alá szálló tartamban megállapítani a Btk. 82. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés d) pontjának alkalmazásával, míg a VI-VIII. r. vádlottak tekintetében a szabadságvesztés mértéke a generális minimumhoz közelít.
[177] A szabadságvesztésre ítélt vádlottak büntetőeljárás előtti és az azóta is társadalmilag elfogadott életvitele és büntetlen előélete - figyelemmel a rendkívüli időmúlásra is - alapot ad annak megállapítására, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása nélkül is elérhető. Ezért a harmadfokú bíróság a Btk. 85. § (1) bekezdése alapján, a (2) bekezdés szerinti tartamban - valamennyi vádlottal szemben a kiszabott szabadságvesztés mértékével arányosan - próbaidőre felfüggesztette a szabadságvesztés végrehajtását.
[178] A harmadfokú bíróság a Btk. 38. § (2) bekezdésének a) pontja alapján állapította meg a szabadságvesztésre ítélt vádlottak tekintetében - a büntetés végrehajtásának elrendelése esetén - a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.
[179] A Btk. 35. § (1) bekezdése szerint, ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, annak végrehajtását fogházban, börtönben vagy fegyházban rendeli végrehajtani.
[180] A Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján a szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt bűntett miatt szabták ki. A Btk. 35. § (2) bekezdése ugyanakkor lehetőséget ad a végrehajtási fokozat törvény által előírt fajtájától való eggyel enyhébb vagy szigorúbb fokozattól való eltérésre a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel.
[181] A harmadfokú bíróság azonban a III. r. vádlott kivételével - szemben az elsőfokú bíróság döntésével - nem látott indokot az enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására. A rendkívüli időmúlás tényét más, a büntetésben tett engedményekkel lehet és kell is megjeleníteni, az enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazásának kizárólag a többi vádlottnál jóval idősebb és jelentős egészségi problémákkal küzdő III. r. vádlott esetében van helye, éppen ezen személyi körülményekre tekintettel.
[182] A harmadfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát - a III. r. vádlott kivételével - a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján börtönben, a III. r. vádlott esetében a Btk. 35. § (2) bekezdése alapján fogházban állapította meg.
[183] A harmadfokú bíróság Btk. 50. § (2) bekezdésének kógens rendelkezése alapján a szabadságvesztére ítélt valamennyi vádlottat - szemben az elsőfokú bíróság egyes vádlottak tekintetében meghozott ilyen döntésével - a törvényi feltételek fennállása miatt pénzbüntetésre is ítélte, miután a bűncselekményt haszonszerzés céljából követették el és megfelelő jövedelemmel vagy vagyonnal is rendelkeznek. A Btk. 50. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott keretek szerint kiszabott pénzbüntetés mértéke arányos a vádlottak szabadságvesztés büntetésének mértékével, a napi tételek száma a bűnösségi körülményekhez, az egy napi tétel összege a személyi és vagyoni körülményekhez igazodik, míg a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre való átváltoztatása a Btk. 51. § (1) bekezdésén alapul.
[184] A Kúria a II. r. vádlott tekintetében, a büntetés kiszabása körében a már hivatkozott bűnösségi körülményeken túl azt emeli ki, hogy az ügy tárgyát képező cselekményben a II. r. vádlott bűnösségének foka a legkisebb, ezért esetében a korábbi Btk. 87. § (1) és (2) bekezdés d) pontja szerinti enyhítő rendelkezés alkalmazásával a harmadfokú bíróság a korábbi Btk. 38. § (1) bekezdés 3. pontja szerinti pénzbüntetést szabta ki. A pénzbüntetés mértékének megállapításakor a korábbi Btk. 51. §-a alapján a bűnösségi körülmények alapján határozta meg a pénzbüntetés napi tételeinek a számát, míg a II. r. vádlott vagyoni és személyi körülményei alapján az egy napi tételre jutó összegét, és a korábbi Btk. 52. §-ának megfelelően rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztére való átváltoztatásáról.
[185] Az ügyészi indítványban foglaltakkal szemben a jelen esetben előállott időmúlás mértéke, az enyhítő körülmények száma és jellege, valamint nyomatékuk mértéke nem indokolta a foglalkozásól eltiltás alkalmazását az I. r., a II. r., a IV. r. és a VII. r. vádlottak esetében; ugyanakkor alapot adott valamennyi szabadságvesztésre ítélt vádlott esetében az előzetes mentesítés alkalmazására, amelyet a harmadfokú bíróság a 8/2015. (IV. 17.) AB határozatban megfogalmazott alkotmányos követelményre tekintettel is vizsgált.
[186] A Btk. 102. § (1) bekezdése alapján - ahogyan arra az elsőfokú bíróság is utalt - a vádlottak büntetlen előélete, az eljárás elhúzódása, a büntetőeljárást megelőző és az azóta sem kifogásolható életvitelük alapján a harmadfokú bíróság a vádlottakat előzetes mentesítésre érdemesnek találta.
[187] A harmadfokú bíróság az eljárás során a szakértői vélemény beszerzésével felmerült bűnügyi költségek megfizetésére a Be. 574. § (1) bekezdése és (4) bekezdésének zárómondata alapján az I-VIII. r. vádlottakat egyetemlegesen kötelezte, míg a IV. r. vádlott kirendelt védői díjával felmerült bűnügyi költségről a hivatkozott törvényhely első mondata szerint akként rendelkezett, hogy azt a IV. r. vádlott külön viseli.
[188] A másodfokú bíróság ítéletének egyéb - az elsőfokú ítéletnek a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezését helybenhagyó - rendelkezése törvényes, azt a harmadfokú bíróság nem érintette, ugyanakkor a rendelkezésre álló ügyiratok tartalma alapján pontosította a IV. és VI. r. vádlottak tévesen írt személyi adatait.
[189] A harmadfokú bíróság a fentebb írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletét az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. vádlottak tekintetében a Be. 624. § (1)-(2) bekezdései alapján megváltoztatta, míg egyebekben a másodfokú ítéletet a Be. 623. §-a alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar.II.495/2021/41.)
BH 2021.11.299 I. Az üzletszerűség megítélése szempontjából figyelembe kell venni a haszonszerzés érdekében elkövetett, más eljárásban jogerősen elbírált cselekményt, valamint azt a cselekményt is, amelynek elkövetése során a terheltet haszonszerzési célzat vezette, de a büntethetősége önkéntes elállás folytán megszűnt [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont]. II. A költségvetési csalás és az annak érdekében elkövetett hamis magánokirat felhasználása egymással valódi alaki halmazatban áll [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont II. ford., 345. §].
[1] A törvényszék a 2019. október 25. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közvetett tettesként üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont] és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 évi szabadságvesztésre, valamint 200 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 500 000 forint pénzbüntetésre, 3 évi közügyektől eltiltásra és 5 évi gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltásra ítélte, továbbá vele szemben 37 300 000 forint, az A.-V. Kft.-vel szemben 13 960 110 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztésből a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, továbbá elrendelte a kerületi bíróság ítéletével kiszabott 1 évi - eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtását is.
[2] Az ítélet ellen bejelentett kétirányú fellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2020. november 10. napján meghozott ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet. A terhelt költségvetést károsító cselekményét a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének minősítette és megállapította, hogy a terhelt a közbizalom elleni bűncselekményt is közvetett tettesként követte el. A terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét 1 év 6 hónapra enyhítette, valamint mellőzte a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ítéletében az alábbi tényállást állapította meg.
[4] A terhelt alapításától, 2010. március 18. napjától kezdődően önálló képviseletre jogosult ügyvezetője volt az A.-V. Kft.-nek.
[5] A terhelt a társaság nevében pályázatot nyújtott be a H. Minisztérium Infrastrukturális Ügynökségéhez a H. 08/1. hrsz. alatti terület haszonbérbe vétele érdekében.
[6] Az A.-V. Kft.-t a H. Minisztérium Infrastrukturális Ügynöksége 2010. április 11. napján értesítette a pályázat elnyeréséről és megküldte részére az öt évre szóló haszonbérleti szerződés tervezetét is.
[7] A joghatályos haszonbérleti szerződést a H. 08/1. hrsz. alatt felvett, honvédségi gyakorlótér besorolású, 1360 hektár térmértékű területrészre 2010. augusztus 4. napján, 2010. augusztus 1. napjára visszamenőleges hatállyal kötötték meg a felek, amelyben a birtokba adás időpontját 2010. szeptember 1. napjában határozták meg. A haszonbérbe vétel célja haszonállat legeltetése és kaszálás módján történő hasznosítás volt, amelyért a haszonbérbe vevő évente 25 701 000 forint haszonbérleti díj megfizetésére volt köteles. Ezt a szerződést 2011. május 20. napján akként módosították a felek, hogy a haszonbérbe vett terület nagyságát 1276 hektár 8069 négyzetméterben állapították meg és ezáltal a haszonbér 24 129 096 forintra csökkent.
[8] A H. Minisztérium vagyonkezelésében álló terület haszonbérbe vételének célja az volt, hogy erre a területre a terhelt egységes területalapú támogatást igényelhessen az M. és V. Minisztériumtól. Az A.-V. Kft. semmilyen gazdasági vagy mezőgazdasági tevékenységet nem végzett, amiből bevételre tehetett volna szert, a haszonbért a területalapú támogatásból kívánta fizetni.
[9] Az Európai Unióról szóló Szerződés és az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 39. cikk (1) bekezdés a) és b) pontja alapján, az Európai Unió közös agrárpolitikájának célkitűzései - többek között - a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés észszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával; ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével.
[10] A közös agrárpolitika keretében az Európai Unió pénzbeli támogatásokkal segíti elő a mezőgazdasági termelők tevékenységét, ennek célja, hogy a támogatás felhasználásával valós mezőgazdasági tevékenység végzésére ösztönözze a termelőket, elősegítse a mezőgazdasági fejlesztéseket és a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmének növekedését.
[11] A Tanács 2009. január 19-i 73/2009/EK rendelete megállapította a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályait és létrehozta a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszereket.
[12] A mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 73/2009/EK rendelet szerinti támogatás igénybevételének szabályait 2010. évben az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott egységes területalapú támogatás (SAPS), valamint az ahhoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatások (top up) 2010. évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 22/2010. (III. 16.) FVM rendelet tartalmazta, mely 2011. április 8. napjáig volt hatályban.
[13] A 22/2010. (III. 16.) FVM rendelet 2. § 11. pontja a mezőgazdasági termelő fogalmát a 73/2009/EK tanácsi rendelet 2. cikk a) pontja szerint akként határozta meg, hogy az olyan természetes vagy jogi személy, illetve természetes vagy jogi személyek csoportja - tekintet nélkül az ilyen csoport vagy tagjainak nemzeti jog szerinti jogállására -, akinek, illetve amelynek a gazdasága a Közösség területén található a Szerződés 299. cikkében meghatározottak szerint, és aki, illetve amely mezőgazdasági tevékenységet folytat. Ehhez kapcsolódóan határozza meg a rendelet 2. cikkének b) pontja, hogy gazdaság egy adott mezőgazdasági termelő által vezetett és egyazon tagállam területén található termelőegységek összessége, míg a c) pont alapján mezőgazdasági tevékenységnek számít a mezőgazdasági termékek termelése, tenyésztése vagy termesztése, ideértve a betakarítást, a fejést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági célból történő állattartást, valamint a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását a 6. cikkben meghatározottak szerint.
[14] A 73/2009/EK tanácsi rendelet 6. cikke szerint a földterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartása azt jelenti, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell valamennyi mezőgazdasági földterület, különösen a termelésből kivont termőterületek jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását. A tagállamok a III. mellékletben létrehozott keret alapján nemzeti vagy regionális szinten meghatározzák a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó minimumkövetelményeket, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a gazdaságok szerkezete. A tagállamok nem határozhatnak meg az említett keretben nem szereplő minimumkövetelményeket.
[15] Ezt a rendelkezést a nemzeti jogszabályok körében az egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő "Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot" (a továbbiakban: HMKÁ) fenntartásához szükséges feltételrendszer, valamint az állatok állategységre való átváltási arányának meghatározásáról szóló 50/2008. (IV. 24.) FVM rendelet szabályozza.
[16] A rendelet célja ennek értelmében, hogy a kölcsönös megfeleltetés rendszerében érintett támogatások igénybevételéhez szükséges, a HMKÁ fenntartását szolgáló, az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusai által előírt minimális gazdálkodási és környezetvédelmi követelmények, valamint e követelmények megsértése eseteinek meghatározásával biztosított legyen a mezőgazdasági földterületek jó mezőgazdasági és ökológiai állapota, továbbá hogy az állatok állategységre való átváltási arányai meghatározásra kerüljenek.
[17] A rendelet tárgyi hatálya - a bűncselekmény szerinti időállapot értelmében - kiterjed az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (a továbbiakban: EMGA) finanszírozott egységes területalapú támogatásokra is.
[18] A HMKÁ rendelet 4. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az 1. számú mellékletben foglalt előírásokat a földhasználók gazdaságuk teljes területén kötelesek betartani a vonatkozó támogatás igénylése esetén.
[19] A HMKÁ rendelet 1. mellékletének 6-8. pontja értelmében a gyepterületre vonatkozóan ez azt jelenti, hogy annak túllegeltetése, valamint maradandó kár okozása tilos, az igényléssel érintett területeket gyommentesen kell tartani, valamint a hasznosítás szempontjából nemkívánatos fás szárú növények megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni. A HMKÁ tehát egy tervszerű, rendszeres és folyamatos tevékenységet ír elő a mezőgazdasági termelőknek, azzal, hogy a fenti rendelkezések értelmében az 1. mellékletben szereplő kritériumoknak a támogatással érintett terület teljes egészében és az egész támogatási időszakban fenn kell állniuk.
[20] Az egységes területalapú támogatás igénylésével kapcsolatban a 22/2010. (III. 16.) FVM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján az a mezőgazdasági termelő nyújthat be ilyen kérelmet, aki a támogatás alapjául szolgáló terület vonatkozásában az egységes kérelem rendelet alapján jogszerű földhasználónak minősül.
[21] Az egységes kérelem rendelet alatt a 22/2010. (III. 16.) FVM rendelet 2. § 9. pontja az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból, valamint a központi költségvetésből finanszírozott, egyes támogatások 2010. évi igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló - 2011. március 26. napjáig hatályos - 34/2010. (IV. 9.) FVM rendeletet (a továbbiakban: egységes kérelem rendelet) értette.
[22] Az egységes kérelem rendelet 1. § 6. pontja szerint hasznosításnak minősül a mezőgazdasági földterületnek adott jogcímekben előírt növénykultúrával, növényfajjal, növényfajtával vagy azok keverékével történő hasznosítása, pihentetése az egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő, HMKÁ-előírások betartása mellett. Az egységes kérelem rendelet 1. § 7. pontja alapján jogszerű földhasználó: a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet szerinti földhasználati nyilvántartásba (a továbbiakban: földhasználati nyilvántartás) a tárgyév május 31-i dátum szerinti állapotnak megfelelően, földhasználóként bejegyzett ügyfél, vagy az az ügyfél, akinek földhasználati joga önhibáján kívüli okból nem került a földhasználati nyilvántartásba bejegyzésre és a földhasználati jogosultságát igazoló egyéb bizonyító erejű okirattal rendelkezik.
[23] A földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése értelmében földhasználó az érvényes földhasználati jogcím, illetve tulajdonjog, haszonélvezeti jog, vagyonkezelői jog alapján a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/B. § (2) bekezdésében foglalt mértékben termőföldet használó magánszemély, illetőleg jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet. A 34/2010. (IV. 9.) FVM rendelet 14/A. §-a értelmében az 1. § 7. pont szerinti ügyfél földhasználati jogosultságát az MVH ellenőrizheti.
[24] A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 25/B. § (2) bekezdése szerint ez a mérték minimálisan 1 ha, míg termőföldnek a rendelet alapján az a földrészlet minősül, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván.
[25] Egységes területalapú támogatásban a 73/2009/EK rendelet 124. cikk (1) bekezdése értelmében azon mezőgazdasági területek részesülhetnek, amelyek 2003. június 30-án jó mezőgazdasági állapotban tartott hasznosított mezőgazdasági területnek minősülnek, függetlenül attól, hogy ebben az időpontban művelés alatt állnak-e, és amelyeket - adott esetben - a szóban forgó új tagállam által a Bizottság jóváhagyását követően meghatározott objektív és megkülönböztetéstől mentes kritériumokkal összhangban kiigazítottak. A rendelet értelmében ilyen hasznosított mezőgazdasági területek a szántóterületek, az állandó gyepterületek, az állandó kultúrák és a konyhakertek összterülete a Bizottság által statisztikai célokra megállapítottak szerint.
[26] Ezen kritériumok alapján a H. 08/1. hrsz. alatti terület nem minősült termőföldnek, mivel annak besorolása "gyakorlótér" megnevezésű "kivett Állami Terület I." művelési ágú, tehát művelés alól kivett terület, így a földhasználati nyilvántartás sem tartalmazta. Érvényes földhasználati jogcímnek minősült azonban az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 452. § (1) bekezdése szerinti haszonbérleti szerződés által keletkezett haszonbérleti jog, amely alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. A mezőgazdasági földterület haszonbérbe adásához írásbeli szerződés szükséges [régi Ptk. 452. § (3) bek.], a mezőgazdasági földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon [régi Ptk. 453. § (2) bek.].
[27] A földhasználati joggal az igénylőnek tehát már a támogatási kérelem benyújtásakor, a kérelem szerinti tárgyév május 31. napján rendelkeznie kell.
[28] A pályázat elnyerését követően, de a szerződés megkötését megelőzően a terhelt felhívására 2010. május 17. napján H. Sz. az A.-V. Kft. nevében a 22/2010. (III. 16.) FVM rendelet szerint egységes területalapú támogatás iránt elektronikus úton kérelmet nyújtott be az MVH kirendeltségéhez. A kérelmet H. Sz. 2010. május 31. napján és 2010. július 19. napján is módosította, abban az utolsó módosítást követően a h.-i ingatlanon támogatandóként megjelölt terület 1112,93 hektár volt. A terhelt felhívására beadott kérelemben, az A.-V. Kft. érdekében eljáró H. Sz. a társaság nevében úgy nyilatkozott, hogy a kérelemben szolgáltatott adatok a valóságnak megfelelnek, a támogatás igénybevételének részletes feltételeit meghatározó, hatályos jogszabályok által előírt valamennyi feltételt megismerte.
[29] A terhelt tisztában volt azzal, hogy az általa képviselt A.-V. Kft. a jogszabályok szerint nem tekintendő jogszerű földhasználónak, mivel a társaság földhasználati joga csak 2010. augusztus 1. napjával keletkezett; valamint azzal is, hogy a támogatni kért ingatlan az intenzív katonai használat miatt mezőgazdasági munkálatokra alkalmatlan. Valójában tehát a támogatás összegét a támogatási rendszer céljával ellentétben nem a maga által végzett tényleges mezőgazdasági hasznosításra kívánta felhasználni. Ezekről azonban H. Sz. tudomással nem bírt.
[30] A kérelemnek az MVH a 2010. december 21. napján kelt határozatával helyt adott, és 51 791 110 forint összegű támogatást állapított meg.
[31] A haszonbérleti jogot nem a haszonbérbe vételre kiírt pályázat elnyerése hozta létre, hanem csak a szerződéskötés keletkeztette. A támogatásra bejelentett terület nem volt az ismertetett anyagi jogi jogszabályoknak (73/2009/EK rendelet, HMKÁ, 34/2010 FVM rendelet) megfelelő támogatható terület, honvédségi gyakorlótér volt, ahol 2010-2012. évben havi rendszerességgel tartottak lövészeti és gyakorlati napokat, amelyek a tényleges hasznosítást nem tették lehetővé.
[32] A támogatási összegből 2010. november 8. napján 24 924 074 forintot, 2010. december 27. napján 26 336 036 forintot (összesen 51 260 110 forintot) folyósítottak az A.-V. Kft.-nek a B. B. Nyrt. által vezetett bankszámlájára utalással. Az átutalt összeg első részletéből az A.-V. Kft. teljesítette a H. Minisztérium felé a haszonbér időarányos részét, illetve a haszonbérleti szerződés szerinti óvadékot, valamint abból a terhelt 2010. november 10. napján 14 000 000 forintot, majd 2010. november 15. és 27. napja között további 3 400 000 forintot vett fel. A második részletből a terhelt 2011. január 3-25. napjai között 26 200 000 forintot vett fel, majd 2011. január 26. napján 6 300 000 forintot fizetett be, amelyből rendezésre került a haszonbér időarányos része.
[33] Az MVH a későbbiekben a támogatásnak helyt adó határozatát hivatalból felülvizsgálta és a támogatás visszafizetésére kötelezte az A.-V. Kft.-t. A közigazgatási hatósági eljárásban az MVH jogutódja a Magyar Államkincstár 2019. február hó 25. napján kelt nem jogerős határozatával az A.-V. Kft. 2010. évi egységes területalapú támogatási kérelmét elutasította, és egyben 103 582 218 forint erejéig kizárta a támogatásból a társaságot, mely összeg a jövőben megállapításra kerülő támogatások összegéből kerül levonásra.
[34] A terhelt a megtévesztő magatartásával 2010. évben 51 260 110 forint vagyoni hátrányt okozott.
[35] A jogszabályi környezetben 2011. évben változás történt, a 22/2010. (III. 16.) FVM rendeletet felváltotta az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott egységes területalapú támogatás (SAPS), valamint az ahhoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatások (top up) 2011. évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 25/2011. (IV. 7.) VM rendelet, amely jelen ügy tárgyát illetően érdemi változást nem jelentett.
[36] A terhelt 2011. évben - miután az 1. tényállási pont szerint, 2010. évben sikeresen hozzájutott a támogatási összeghez - az A.-V. Kft. képviselőjeként ismét megkérte H. Sz.-t 2011. évre vonatkozóan a társaság nevében egységes területalapú támogatás iránti kérelem benyújtására.
[37] Ennek megfelelően H. Sz. 2011. május 15. napján az A.-V. Kft. nevében újabb kérelmet nyújtott be elektronikusan az MVH kirendeltségéhez, amelyben a H. 08/1. hrsz. alatt nyilvántartásba vett ingatlanon 1112,87 hektár terület került támogathatóként feltüntetésre és az ügyfél nevében úgy nyilatkozott, hogy a kérelemben szolgáltatott adatok a valóságnak megfelelnek, a támogatás igénybevételének részletes feltételeit meghatározó, hatályos jogszabályok által előírt valamennyi feltételt megismerte.
[38] A kérelem megítélése során a kérelemben feltüntetett ingatlanon az MVH munkatársai terület-ellenőrzést hajtottak végre, amely során intenzív katonai jelenlétet érzékeltek és nem állapították meg egyértelműen, hogy a terület megfelelt-e a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot fenntartása kritériumainak.
[39] A 2011. évben beadott kérelmet az MVH a 2012. június 25-én kelt határozatával az intenzív katonai jelenlét miatt elutasította.
[40] A kérelem benyújtásakor az A.-V. Kft. már rendelkezett földhasználati jogosultsággal, sőt egy rövid ideig állatállománnyal is, amelyet azonban R.-en tartott. A terület gondozását ebben az időszakban a környék juhászai legeltetés útján, de nem tervszerűen, hanem saját belátásuk szerint végezték, ami nem felelt meg a terheltre háruló HMKÁ feltételrendszernek. Emellett a terhelt Gy. K. egyéni vállalkozóval végeztetett 2011. július és augusztus hónapjaiban, összesen két napon 113 hektár területen növényi-anyagmaradvány-zúzást, 94 hektáron pedig kaszálást. A szolgáltatás 931 500 forintos ellenértékét a terhelt 2012. február 14. napján fizette ki. Ezenkívül a terhelt galagonyacserjék zúzásával bízta meg az M.-E. Bt.-t, amely ezt 2011. december 14. napján 100 000 forint ellenében teljesítette.
[41] A terhelt a támogatási összeget nem a terület tényleges mezőgazdasági hasznosítására kívánta felhasználni és a terület honvédségi gyakorlótér hasznosítása miatt azon a HMKÁ szerinti tervszerű, rendszeres és folyamatos tevékenység nem is volt elvégezhető. A terhelt ezen időszak vonatkozásában szándékosan megtévesztette a hivatalt a támogatás felhasználásával történő, annak teljes körű hasznosítására vonatkozóan és ezzel H. Sz.-en keresztül 63 335 560 forint vagyoni hátrány okozására tett kísérletet.
[42] A jogszabályi környezetben 2012. évben változás történt, a 25/2011. (IV. 7.) VM rendeletet felváltotta az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott egységes területalapú támogatás (SAPS), valamint az ahhoz kapcsolódó kiegészítő nemzeti támogatások (top up) 2012. évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 32/2012. (IV. 2.) VM rendelet, amely jelen ügy tárgyát illetően érdemi változást nem jelentett.
[43] A 2012. évben az A.-V. Kft. képviseletében a terhelt ismételten megkérte H. Sz.-t, hogy az A.-V. Kft. nevében nyújtson be a 32/2012. (IV. 2.) VM rendelet szerinti egységes területalapú támogatás iránti kérelmet.
[44] A terhelt felhívására H. Sz. 2012. május 15. napján elektronikus úton az MVH kirendeltségéhez benyújtotta az A.-V. Kft. mint ügyfél kérelmét, amelyben támogathatóként 1002,21 hektár méretű terület került feltüntetésre, amely katonai tevékenységre használt földterület volt. A kérelem ismét tartalmazta, hogy az abban szolgáltatott adatok a valóságnak megfelelnek.
[45] A támogatás megítélése esetén a társaság részére 61 084 926 forint támogatás járt volna. Ezt a kérelmet - a terhelt felhívására - H. Sz. 2012. július 20. napján elektronikus úton visszavonta.
[46] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terhére a fellebbviteli főügyészség 2021. január 28-i keltezéssel, 2021. február 15. napján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, annak okaként a Be. 648. § a) pontját és a 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontját megjelölve, a cselekmény törvénysértő minősítése és törvénysértő büntetés kiszabása miatt.
[47] A felülvizsgálati indítvány indokai szerint a másodfokú bíróság álláspontja az üzletszerűség tekintetében törvénysértő, mivel a minősítő körülmény egyetlen bűncselekmény elkövetése mellett is megállapítható, ha a tettes ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre törekvő akaratelhatározása további cselekmények tervezésére egyértelműen felismerhető (BH 2002.469., 2011.92.).
[48] Az ügyészség álláspontja szerint az üzletszerűen elkövetettkénti minősítés szempontjából figyelembe kell venni a 3. tényállási pont alatti részcselekményt is. Az a tény, hogy a terhelt felhívására az arra jogosult személy e kérelmet visszavonta, az önkéntes elállás folytán eredményezhette, hogy a bíróság e körben büntetőjogi felelősséget nem állapított meg, azonban nem érinti azt, hogy a terhelt ebben az évben is ugyanúgy haszonszerzésre törekedett, így korábbi cselekményei célzata tekintetében figyelembe veendő.
[49] Ezen túl a rendszeres haszonszerzési célzat megállapítása szempontjából a törvényi egységbe tartozó részcselekményeken túl figyelembe kell venni az ugyanolyan vagy hasonló célzattal elkövetett olyan bűncselekményt is, amelyet más büntetőeljárásban állapított meg jogerős ítélet (BH 2013.10., 2009.170.). Az ítélet személyi részében rögzítettek szerint a terheltet a kerületi bíróság 2012. április 6-án jogerős ítéletével a 2009. június 9-én, érvényes jogszerű földhasználati jogcím nélkül egységes területalapú támogatás igénylésével elkövetett Európai Közösségek pénzügyi érdekei megsértésének bűntette [1978. évi IV. tv. 314. § (1) bek.] miatt ítélte 1 év, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 300 000 forint pénzbüntetésre. E bűncselekmény és a költségvetési csalás az üzletszerűség szempontjából hasonló jellegűek, hiszen az új tényállás magába olvasztotta az Európai Közösségek pénzügyi érdekei megsértése bűntettének törvényi tényállását.
[50] Ekként tehát az állapítható meg, hogy a terhelt 2009 és 2012 években rendszeresen törekedett haszonszerzésre hasonló jellegű bűncselekmények útján. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egységes területalapú támogatás évente egy alkalommal igényelhető, így ez a cselekmény gyakrabban nem követhető el; a rendszeresség azonban nem vitatható.
[51] Az ügyészség jogi álláspontja szerint abban is tévedett a másodfokon eljárt ítélőtábla, hogy az 1. tényállási pont szerinti valótlan nyilatkozattal elkövetett hamis magánokirat felhasználása nem képez valós alaki halmazatot a költségvetési csalással, mivel ez utóbbi bűncselekménynek nem szükségszerű eleme a valótlan tartalmú nyilatkozat megtétele. A bírói joggyakorlat szerint a költségvetést károsító és a közbizalom elleni bűncselekmény alaki halmazata valós (EBH 2017.B.18.). E körben a három tényállási pontban rögzített közbizalom elleni bűncselekmény között nincs érdemi különbség, de a folytatólagos elkövetés Btk. 6. § (2) bekezdésében írt fogalmi elemei csak az 1. pontbeli cselekménynél valósultak meg, azáltal, hogy a 2010. május 17-én benyújtott kérelmet a terhelt 2010. május 31-én és 2010. július 19-én is módosíttatta.
[52] Ezért a terhelt cselekményei - az elbíráláskori törvény helyes alkalmazásával - közvetett tettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont II. ford.] és 3 rendbeli - egy esetben folytatólagosan - közvetett tettesként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) minősülnek. A költségvetési csalásra irányadó ötéves törvényi minimumhoz képest - kísérlet és bűnsegély hiányában - a Btk. 82. § (1) bekezdésének és (2) bekezdés b) pontjának felhívásával sem lenne kiszabható két évet el nem érő szabadságvesztés, erre figyelemmel a jogerősen kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés törvénysértő.
[53] Az általa kifejtettek alapján indítványozta a másodfokú határozat megváltoztatását, és a bűncselekmények helyes minősítése mellett a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamának felemelését.
[54] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészség felülvizsgálati indítványát kiegészítéssel tartotta fenn.
[55] Rámutatott, hogy a terheltnek a költségvetési csalás körében értékelendő és a tényállás 1. pontja szerinti, 2010. évben tanúsított magatartása is tévedésbe ejtés volt, amely valótlan tartalmú magánokirat benyújtásával, majd annak kétszeri módosításával valósult meg. Tekintettel arra, hogy a tévedésbe ejtésnek számtalan módja van, amelynek csupán egyik változata a hamis magánokirat felhasználásával történő tévedésbe ejtés, a költségvetési csalás bűntette és a hamis magánokirat felhasználásának vétsége egymással valóságos alaki halmazatban áll.
[56] A közbizalom elleni bűncselekmény helyes minősítésénél a Kúria Büntető Kollégiumának 2/2013. (VII. 8.) BK véleményével felülvizsgált és fenntartott 36. BK véleményét tartotta irányadónak. Eszerint a bűncselekmény rendbeliségét a megsértett jogviszonyok száma határozza meg. A folytatólagosság megállapításának akkor van helye, ha az elkövető a megsértett jogviszony tekintetében több hamis magánokiratot használ fel.
[57] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak adjon helyt és a törvényszék, illetve az ítélőtábla ítéletét változtassa meg, a terhelt cselekményeit minősítse közvetett tettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont II. ford.] és 3 rendbeli - egy esetben folytatólagosan - közvetett tettesként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §), továbbá a vele szemben halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztés-büntetést a törvényes minősítéshez tartozó büntetési tételkeret szerinti tartamra emelje fel. Egyebekben az elsőfokú és másodfokú határozatot hatályában tartsa fenn.
[58] A védő a felülvizsgálati indítványra tett észrevételében a felülvizsgálati indítvánnyal szemben a másodfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú ügydöntő határozat megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek.
[59] Kifejtette, hogy az önkéntes elállást - amennyiben az büntethetőséget megszüntető okot eredményezett - a rendszeres haszonszerzési célzat vizsgálata során sem lehet figyelembe venni, de arra az ügy egyéb adatai sem utalnak. A 2009. és 2012. év közötti időszakban összesen három bűncselekmény vehető figyelembe, ebből rendszerességre, bűnöző életmódra való berendezkedésre nem lehet következtetni; a több bűncselekmény elkövetése önmagában nem jelent rendszerességet.
[60] A védő utalt arra, hogy a költségvetési csalásnak a Btk. 396. § (7) bekezdésében meghatározott esetében a hamis okirat felhasználása tényállási elem; álláspontja szerint ugyanez a helyzet a költségvetési csalás Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában írt esete tekintetében is, mert a "valótlan tartalmú nyilatkozat tétele" azt szintén magában foglalja.
A csalás és a magánokirat-hamisítás halmazata kapcsán kialakult gyakorlat pedig nem alkalmazható a költségvetési csalás esetében is, ugyanis előbbi cselekmény elkövetési magatartása a "tévedésbe ejtés", utóbbié azonban a "valótlan tartalmú nyilatkozat tétele", ami egyfelől az okirat felhasználását magában foglalja, másfelől önálló elkövetési magatartás, nem pedig a tévedésbe ejtés egyik fajtája.
[61] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[62] Az ügyészség felülvizsgálati indítványa a terhelt terhére irányul, mivel bűncselekményének súlyosabb minősítését és büntetésének súlyosítását célozza [Be. 595. § (2) bek.].
[63] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terhére felülvizsgálati indítvány előterjesztésére kizárólag az ügyészség jogosult [Be. 651. § (1) bek.], amelyet a jogerős határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő [Be. 652. § (3) bek.].
[64] A terhelt terhére szóló felülvizsgálati indítvány bejelentésére nyitva álló hat hónapos határidőt az ügydöntő határozat közlésétől kell számítani. Figyelemmel arra, hogy a 2020. november 10. napján tartott másodfokú nyilvános ülésen az ügyész nem volt jelen, így a másodfokú ügydöntő határozat kézbesítéssel történt közlésétől - ami 2020. november 25. napján történt - kell számítani a terhelt terhére előterjeszthető felülvizsgálati indítvány hat hónapos határidejének kezdetét.
[65] A fellebbviteli főügyészség felülvizsgálati indítványa 2021. február 15-én, azaz hat hónapon belül érkezett a Kúriához, ekként a felülvizsgálati indítvány mind alanyában, mind a határidőn belüli előterjesztésében joghatályos.
[66] A Be. 660. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálja el, kivéve ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozza [Be. 660. § (2) bek. a) pont]. Ugyanakkor a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 212. § (1) és (2) bekezdése abban az esetben is lehetővé teszi a felülvizsgálati indítvány tanácsülésen való elbírálását, ha az indítványt nyilvános ülésen kell elbírálni, azonban az elbíráláshoz szükséges adatok a felülvizsgálati indítvánnyal érintett írásbeli nyilatkozata alapján beszerezhetők, és a rendelkezésre álló adatok alapján az ügy tanácsülésen való elbírálásának nincs akadálya.
[67] A 2021. március 2. napja óta büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodó terhelt részére a felülvizsgálati indítvány kézbesítése 2021. június 4-én, meghatalmazott védője részére 2021. március 22-én megtörtént, de a jogosultak nyilvános ülés tartását nem kérték. Így a felülvizsgálati indítványt a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.
[68] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van [Be. 648. § a) pont]. A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont I. fordulat ba) alpont].
[69] Jelen ügyben a terhelt terhére rótt bűncselekmény minősítését - a költségvetési csalás bűntettének minősítő körülményét - illetően az elsőfokú és másodfokú bíróság eltérő álláspontra helyezkedett. A közbizalom elleni bűncselekmény rendbeliségét az elsőfokú és másodfokú bíróság egyaránt egyrendbeli, a folytatólagosság egységébe tartozó bűncselekményként értékelte. A jogerős ítéleti minősítés így nem áll összhangban az annak alapjául irányadónak elfogadott tényállással.
[70] A bűncselekmények minősítését illetően a Kúria a felülvizsgálati indítvány szerinti állásponttal értett egyet.
[71] A Kúria előrebocsátja, hogy osztotta azt az ügyészi álláspontot, miszerint a 3. pont alatti tényállásrész figyelembe vehető és értékelendő annak ellenére, hogy annak kapcsán a bíróság jogerős ítéletében önkéntes eredményelhárítás folytán a terhelt büntetőjogi felelősségét nem állapította meg.
[72] Az önkéntes eredményelhárítás [Btk. 11. § (2) bek. b) pont] a Btk. 25. § e) pontja szerinti büntethetőséget megszüntető ok. Büntethetőséget megszüntető ok esetén a bűncselekmény megvalósul, azonban az elkövető büntethetősége utóbb, valamilyen később felmerült körülmény folytán megszűnik. Ez azonban nem érinti, hogy a terhelt terhére az 1-2. tényállási pont alatti cselekmények kapcsán értékelni kell, miszerint a 3. tényállási pont alatti cselekmény során is haszonszerzésre törekedett.
[73] Ugyanez a helyzet a terhelt terhére más eljárásban elbírált bűncselekmény értékelése kapcsán is.
[74] A terheltet a kerületi bíróság 2012. április 6-án jogerős ítéletével a 2009. június 9-én, érvényes jogszerű földhasználati jogcím nélkül egységes területalapú támogatás igénylésével elkövetett Európai Közösségek pénzügyi érdekei megsértésének bűntette [1978. évi IV. tv. 314. § (1) bek.] miatt felfüggesztett szabadságvesztésre és pénzbüntetésre ítélte. E bűncselekmény az üzletszerűség szempontjából a költségvetési csaláshoz hasonló jellegű, mivel a költségvetési csalás tényállása a Btk. 396. § (9) bekezdés a) pontja szerinti értelmező rendelkezés alapján magában foglalja az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is.
[75] Az üzletszerű elkövetés szempontjából a törvényi egységbe tartozó részcselekményeken túl figyelembe kell venni a más büntetőeljárásban jogerős ítélettel megállapított ugyanolyan vagy hasonló célzattal elkövetett bűncselekményt is (BH 2013.10., 2009.170.).
[76] Mindezekre tekintettel tehát a felülvizsgálati indítványt az irányadó tényállás alapján, annak alapulvételével kellett elbírálni, hogy a terhelt 2009-től 2012-ig összesen 4 alkalommal, éves rendszerességgel törekedett haszonszerzésre, hasonló jellegű, költségvetést károsító bűncselekmények elkövetése révén.
[77] Az üzletszerűség [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont] megállapításának feltétele tárgyi oldalon az ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése, míg az alanyi oldalon az ennek révén rendszeres haszonszerzésre törekvés.
[78] Rendszeres a haszonszerzésre törekvés, ha az elkövető az ugyanolyan, vagy hasonló jellegű bűncselekmények véghezvitelét jövedelemszerző forrásnak tekinti. Ebből a szempontból annak van jelentősége, hogy a cselekmények elszigeteltek, alkalomszerűek-e vagy azokat a rendszeres haszonra törekvés - mint életmód - összekapcsolja-e (BH 2005.88.).
[79] Egyetlen bűncselekmény elkövetése mellett is megállapítható a minősítő körülmény, ha a tettes ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre törekvő akaratelhatározása további cselekmények tervezésére egyértelműen felismerhető (BH 2002.469., 2011.92.).
[80] Az üzletszerűség kapcsán - a folytatólagossággal ellentétben - nem a rövid időközökben való elkövetésnek, hanem a rendszerességnek van jelentősége, így az ismétlődésig eltelt idő hossza önmagában véve közömbös (BH 2012.5.II.).
[81] Az irányadó tényállás alapján és a hasonló bűncselekmény miatti jogerős elítélésére figyelemmel a terhelt nem alkalomszerűen, hanem ismétlődő és rendszeres haszonszerzésre törekvő akaratelhatározás alapján követte el, illetve kísérelte meg a tényállásban felrótt cselekményt. A terhelt terhére rótt elkövetési móddal a bűncselekmény fogalmilag csak évente egyszer követhető el, mert az egységes területalapú támogatás a jogszabály szerint csak így igényelhető; az egyes részcselekmények több tízmillió forintos elkövetési értéke pedig azt eredményezi, hogy az egyes elkövetési magatartások között eltelt hosszabb idő ellenére is nagy jelentőségű az elkövetés az elkövető életvitelében. A terhelt tehát ilyen módon a bűncselekmények elkövetése révén, viszonylag hosszabb időszak alatt, a jogszabály szerint lehetséges legtöbb alkalommal, egyenként is magas összegek megszerzésére törekedett. Így ezen időszakban bűnözői életmódra rendezkedett be, életvitelét bűncselekmények elkövetéséből szándékozott finanszírozni, ezért azok - függetlenül a részcselekmények között eltelt idő hosszától - üzletszerűen elkövetettként minősülnek.
[82] Egyetértett a Kúria az ügyészség azon jogi álláspontjával is, miszerint tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az 1. tényállási pont szerinti valótlan nyilatkozattal elkövetett költségvetési csalás szükségszerű eleme a valótlan tartalmú nyilatkozat felhasználása, amelynek valós alaki halmazatkénti figyelembevétele a kétszeres értékelés tilalmába ütközik.
[83] Előre kell bocsátani, hogy ilyen esetben a halmazat dogmatikailag csak akkor látszólagos, ha az egyik bűncselekmény törvényi tényállása szükségszerűen és teljes egészében magában foglalja a másikét, azaz az egyik bűncselekmény - valamennyi elkövetési módja esetén - csak a másik bűncselekmény szükségszerű elkövetésével valósítható meg (pl. kettős házasság - közokirat-hamisítás). Ellenben, ha az adott bűncselekmény csak bizonyos elkövetési magatartások esetén vonja maga után szükségszerűen a másik bűncselekmény megvalósulását, a halmazat valódi lehet.
[84] A terheltnek a tényállás 1. pontja alapján felrótt magatartása a költségvetési csalás körében éppúgy tévedésbe ejtéssel valósult meg, mint a további két részcselekmény tekintetében (2-3. tényállási pontok). Ezt a megtévesztést mindhárom esetben valótlan tartalmú magánokirat benyújtásával, - az első esetben annak tartalmát kétszer módosítva - valósította meg. Mivel a tévedésbe ejtés a hamis magánokirat felhasználásán kívül más módon is megvalósítható, az ily módon történő tévedésbe ejtés a költségvetést károsító bűncselekménynek nem szükségképpeni eleme, így a költségvetési csalás bűntette és a hamis magánokirat felhasználásának vétsége egymással valóságos alaki halmazatban áll (EBH 2017.B.18.). E körben nem találta alaposnak a védői hivatkozást; a felhívott döntvényben a Kúria azt fejtette ki, hogy a jogerős ítéletben csalásként értékelt cselekmény helyes minősítése költségvetési csalás, azonban a hamis magánokirat felhasználásának megállapítását e bűncselekmény mellett is törvényesnek találta (vö. a döntvény indokolásának [58] és [66] bekezdésével).
[85] Ugyanígy a Kúria számos más határozatában is törvényesnek találta a költségvetési csalás és a hamis magánokirat felhasználása valóságos halmazatban való megállapítását (EBH 2019.B.6.IV., BH 2013.176.).
[86] Általános érvénnyel is kimondható: a valótlan tartalmú nyilatkozat tétele jogi értelemben sem azonos a hamis vagy hamisított, illetőleg a valótlan tartalmú okirat felhasználásával, mint ahogy a nyilatkozattétel a valóságban sem csak okirat felhasználása útján történhet. Emellett utalni kell arra is, hogy a valótlan tartalmú nyilatkozat tétele a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontján belül is csak egy elkövetési magatartás a tévedésbe ejtés, tévedésben tartás és a valós tény elhallgatása mellett. A védő álláspontjából az következne, hogy az azonos törvényhelyben szabályozott másik három elkövetési magatartás mellett [valamint az említett törvényhely b) és c) pontjában írt esetekben] az azonos büntetési tétel ellenére a halmazat valódi, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele esetén azonban látszólagos lenne. Ennek azonban - a kifejtettek szerint - nincs kellő alapja.
[87] Jelen ügyben a három tényállási pontban írt közbizalom elleni bűncselekmény között nincs más érdemi különbség, minthogy a folytatólagosság Btk. 6. § (2) bekezdése szerinti fogalmi elemei csak az 1. tényállási pontban írt részcselekmény kapcsán - a valótlan tartalmú kérelem 2010. május 17-i benyújtásával, majd annak 2010. május 31-i és 2010. július 19-i módosításával - valósultak meg. Ekként az elkövető azonos megsértett jogviszony tekintetében használt fel több hamis magánokiratot. Ezen túl további egy-egy rendbeli - és az egy-egy éves időmúlás miatt a folytatólagosság egységébe nem vonható - hamis magánokirat felhasználásának vétsége valósult meg a valótlan tartalmú kérelmek 2011. május 15. és 2012. május 15. napjain való benyújtásával.
[88] A közbizalom elleni bűncselekmény rendbeliségét a Kúria Büntető Kollégiumának 2/2013. (VII. 8.) BK véleményével felülvizsgált és fenntartott 36. BK véleménye alapján a megsértett jogviszonyok száma határozza meg.
[89] A kifejtetteknek megfelelően a Kúria a terhelt költségvetést sértő cselekményét közvetett tettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont II. ford.] és 3 rendbeli közvetett tettesként - egy esetben folytatólagosan - elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) minősítette.
[90] A bűncselekmény törvénysértő minősítése akkor teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ha egyben törvénysértő büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására is sor került.
[91] A kiszabott büntetés a téves minősítés következtében akkor törvénysértő, ha annak neme vagy mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik, így a bűncselekmény (helyes) minősítéséhez kapcsolódó büntetési tételkeret (ideértve az ún. enyhítő szakasz alkalmazását is) megsértésével kiszabott; de akkor is, ha az irányadó büntetési tételkereten belüli ugyan, de a téves minősítés kiküszöbölése mellett tartamában eltúlzottan súlyos, vagy eltúlzottan enyhe. Jelen esetben az előbbiről van szó.
[92] A jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt cselekmény két évtől - a Btk. 81. § (1) és (3) bekezdésére tekintettel - kilenc évet el nem érő szabadságvesztéssel büntetendő, míg a helyes minősítés szerint irányadó halmazati büntetési tételkeret öt évtől tizenhárom évet el nem érő szabadságvesztésig terjed. Ha a büntetési tétel alsó határa ötévi szabadságvesztés, és az a terhelttel szemben - a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel - túl szigorú lenne, ahelyett legkevesebb kétévi szabadságvesztést lehetne kiszabni [Btk. 82. § (1) bek. és (2) bek. b) pont].
[93] Ekként jelen ügyben a helyes minősítés mellett - kísérlet és bűnsegély hiányában - a Btk. 82. § (1) bekezdésének és (2) bekezdés b) pontjának felhívásával sem lenne kiszabható két évet el nem érő szabadságvesztés. Erre figyelemmel a jogerős ítéletben kiszabott egy év hat hónap szabadságvesztés törvénysértő.
[94] Az alapeljárásban hozott ügydöntő határozat tartalmazza azokat a releváns tárgyi és alanyi körülményeket, amelyek az alkalmazandó joghátrány ténybeli alapjául szolgálhatnak, így a büntető anyagi jog szabályának megsértése a felülvizsgálat során orvosolható.
[95] A bűnösnek kimondott terhelttel szemben az elsőfokú bíróság feltárta és súlyuknak megfelelően értékelte az enyhítő és súlyosító körülményeket. A másodfokú ítélet meghozatala óta eltelt idő a terheltnek fel nem róható jelentős időmúlás nyomatékát tovább növelte.
[96] E bűnösségi tényezők figyelembevételével a halmazati büntetésül kiszabható büntetési tételkeret alapulvételével a Btk. 80. § (2) bekezdése szerint irányadó középmértékű (nyolc év) büntetés eltúlzott volna, de - az enyhítő bűnösségi körülmények számára és nyomatékára (elsősorban az időmúlásra) figyelemmel - még a törvény szerinti legkisebb büntetés is túl szigorú lenne. Ezért a Kúria egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a terhelttel szemben a Btk. 82. § (1) bekezdésének és (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásával kell a szabadságvesztést kiszabni; azzal azonban nem értett egyet, hogy ennek teljes kimerítése indokolt volna.
[97] Ekként a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a bűncselekmény minősítése és a kiszabott büntetés tekintetében egyaránt megváltoztatta, és a terhelttel szemben - a végrehajtási fokozat és a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés érintetlenül hagyásával - kettő év hat hónapi szabadságvesztést szabott ki.
[98] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés megvalósulását a Kúria hivatalból akkor is vizsgálja, ha a felülvizsgálati indítványt nem ebből az okból nyújtották be [Be. 659. § (6) bek.]. Az ügyben ilyen, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem valósult meg.
[99] A kifejtettek értelmében a Kúria az ügyészség felülvizsgálati indítványának helyt adott, és a törvénynek megfelelő döntést hozva a megtámadott határozatot megváltoztatta [Be. 663. § (1) bek. b) pont]. A terhelt cselekményének minősítését megváltoztatta és büntetését súlyosította; míg a változtatást meghaladóan a határozatot hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bek.].
(Kúria Bfv. II. 190/2021.)
BH 2021.1.5 A bűnszervezet és a bűnszövetség két különálló jogintézmény. A költségvetési csalás bűncselekménye esetén ezért a korlátlan enyhítés kizárása a társas elkövetési formák közül kizárólag a bűnszövetségre vonatkozik. A nulla poena sine lege elve alapján, analógia alkalmazásával a bűnszervezetben elkövetőkre ez a törvényi rendelkezés nem terjeszthető ki. Így bűnszervezetben elkövető terhelt vonatkozásában - a további törvényi feltételek megléte esetén - a Btk. 396. § (8) bekezdése alapján a büntetés korlátlan enyhítésének helye van [Btk. 82. § (5) bek., 83. § (2) bek., 91. § (3) bek., 396. § (1)-(6) és (8) bek.].
II. A vádlottnak az előkészítő ülésen tett vallomása a későbbiekben is felhasználható bizonyíték. Erre tekintettel mellőzhető a tárgyaláson történő kihallgatása. A terhelt előkészítő ülésen a törvényi figyelmeztetéseket követő kihallgatása szabályszerűen beszerzett bizonyíték forrása. Az egyezség jóváhagyásának megtagadása esetére a törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az ilyen terhelti vallomásból megszerzett bizonyíték felhasználása a büntetőeljárásban kizárt. Így a vallomásában előadottak törvényes és az eljárás során - a továbbiakban - felhasználható bizonyítéknak minősülnek [Be. 409. § (3)-(4) bek., 502. § (3) bek., 522. § (1) bek., 732. § (5) bek., 734. § (3) bek.].
[1] A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a törvényszék a 2019. november 20. napján megtartott előkészítő ülésen a jegyzőkönyvbe foglalt 7. sorszámú végzéssel jóváhagyta a XIII. r. terhelt és a főügyészség között létrejött egyezséget.
[2] A főügyészség a 2019. március 1. napján kelt jegyzőkönyvébe foglalva kötött egyezséget a XIII. r. terhelttel az alapos gyanú tárgyát képező bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről. Az egyezségben a XIII. r. terhelt vállalta, hogy bűnösségre kiterjedő beismerő vallomást tesz, valamint a büntetőügy bizonyításához hozzájárulva az ügyészséggel együttműködik, és társai szerepét is feltárja részletes beismerő vallomásában, továbbá, hogy 2019. április 30. napjáig a költségvetésnek okozott 53 190 380 forint és 17 937 545 forint vagyoni hátrányt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Elkülönített Bűnügyi Letéti Számlájára megfizeti.
[3] Az egyezségben az ügyész, a XIII. r. terhelt és a védője megállapodott abban, hogy az egyezségben foglalt feltételek teljesítése esetén a XIII. r. terhelt vonatkozásában "az alábbi büntetést veszik tudomásul: A Btk. 50. § (1) és (3) bekezdései alapján - a Btk. 81. § (2) bekezdésére, a Btk. 83. § (1) bekezdésére, a Btk. 396. § (8) bekezdésére és a Btk. 82. § (5) bekezdésére figyelemmel - 500 napi tétel pénzbüntetés akként, hogy az egynapi tételnek megfelelő összeg 10 000 forint. A pénzbüntetés összesen így 5 000 000 forint."
[4] A jegyzőkönyv tanúsága szerint a XIII. r. terhelt a bűnösségét a jegyzőkönyvben megjelölt, az ügyészség által meghatározott "tényállás és minősítés alapján" ismerte el. A jegyzőkönyv szerint "a XIII. r. terhelt leírt cselekménye a Btk. 396. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnszervezetben és üzletszerűen elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének, valamint a Btk. 345. §-ába ütköző bűnszervezetben és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének a megállapítására alkalmas".
[5] A főügyészség a 2019. június 12. napján kelt vádiratával - a megkötött egyezségnek megfelelő tartalommal - a Btk. 396. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnszervezetben és üzletszerűen elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette, valamint a Btk. 345. §-ába ütköző bűnszervezetben és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége miatt emelt vádat a XIII. r. terhelttel szemben. Egyben indítványozta, hogy a törvényszék a XIII. r. terhelt vonatkozásában az eljárást a Be. XCIX. Fejezetében foglaltak szerint folytassa le, a XIII. r. terhelt és a főügyészség között létrejött egyezséget hagyja jóvá és XIII. r. terheltet - az egyezség tartalmával egyezően - a Btk. 50. § (1) és (3) bekezdései alapján - a Btk. 81. § (2) és (3) bekezdéseire, a Btk. 91. § (1) és (3) bekezdéseire, a Btk. 83. § (1) bekezdésére, továbbá a Btk. 396. § (8) bekezdésére és a Btk. 82. § (5) bekezdésére is figyelemmel - 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélje és az egynapi tétel összegét 10 000 forintban állapítsa meg.
[6] A törvényszék a 2019. november 20. napján - az egyezség jóváhagyását követően - meghozott és kihirdetett ítéletével a XIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont], valamint bűnszervezetben és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért őt - halmazati büntetésül - 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egynapi tétel összegét 10 000 forintban állapította meg. Rendelkezett az így kiszabott 5 000 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.
[7] A bíróság az ítéleti tényállásában megállapította, hogy a XIII. r. terhelt a vád tárgyává tett bűncselekménnyel az állami költségvetésnek okozott 53 190 380 forint vagyoni hátrányt megtérítette.
[8] Az elsőfokú ítélet a XIII. r. terhelt vonatkozásában 2019. november 20. napján jogerőre emelkedett.
[9] A jogerős ügydöntő határozat ellen a Legfőbb Ügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontja alapján, és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozással, melyben a XIII. r. terhelt vonatkozásában a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését indítványozta.
[10] A felülvizsgálati indítvány a jogerős ítéletben megállapított - a vádirat tartalmával egyező - tényállás ismertetése körében rögzítette, hogy a XIII. r. terhelt a vádemelést megelőzően - a vád tárgyává tett cselekménnyel - a költségvetésnek okozott 53 190 380 forint vagyoni hátrányt megtérítette.
[11] A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra, hogy a főügyészség az egyezség megkötése és a vádemelés során, míg a törvényszék az ügydöntő határozata meghozatalakor az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. A Btk. 396. § (5) bekezdése szerint minősülő költségvetési csalás bűntettének büntetési tétele öt évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés. Az elbíráláskor hatályos Btk. 83. § (1) bekezdése értelmében a Be. XCIX. Fejezete szerinti eljárásban az egyezség jóváhagyása esetén a büntetés kiszabásakor a Btk. 82. § (2) bekezdésében meghatározott enyhébb büntetési tételek alsó határát kell figyelembe venni. A Btk. 83. § (2) bekezdése szerint, ha az egyezség jóváhagyására olyan terhelt esetében kerül sor, aki az ügy, illetve más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva az ügyészséggel, illetve a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködött, akkor a büntetést a Btk. 82. § (2) bekezdés soron következő pontja alapján is ki lehet szabni. Így a XIII. r. terhelttel szemben - a Btk. 83. § (2) bekezdésének teljes kimerítésével - legkevesebb egy év szabadságvesztés kiszabására volt törvényes lehetőség, ezért vele szemben - a Btk. más szabályainak megszegésével - törvénysértően szabott ki a törvényszék pénzbüntetést.
[12] Egyben utalt arra, hogy az egyezség megkötéséről készült jegyzőkönyvben a Btk. 83. § (2) bekezdése nem került megjelölésre, kizárólag a Btk. 83. § (1) bekezdése.
[13] A Btk. 396. § (8) bekezdése a büntetés korlátlan enyhítését kizárja, ha a terhelt a bűncselekményt bűnszövetségben vagy különös visszaesőként követi el. A XIII. r. terhelt büntetőjogi felelősségét a törvényszék bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntettében állapította meg, így a súlyosabb minősítést nem a bűnszövetségben elkövetés, hanem az üzletszerű elkövetés alapozta meg.
[14] A Btk. 91. § (3) bekezdése értelmében a bűncselekmény bűnszervezetben történő elkövetésének megállapítása esetén a Btk.-ban a bűncselekmény bűnszövetségben történő elkövetésének esetére megállapított jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak. Az indítvány előterjesztője által kifejtettek szerint e jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése szerint a jogalkotó a kétszeres értékelés lehetőségét zárta ki e szabályozással, és így a bűnszervezetben elkövetés mellett a bűnszövetség mint a bűncselekmény minősítő körülménye megállapítása kizárt.
[15] A felülvizsgálati indítvány szerint az irányadó tényállás alapján a XIII. r. terhelt tekintetében cselekménye alapján a Btk. 459. § (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott bűnszövetség fogalmi elemei is megállapíthatóak, "azonban a jogerős ítélet szerint a bűnszövetségen túlmutató szervezett formában, bűnszervezet" keretében valósította meg az elkövetési magatartást.
[16] Kifejtette, hogy a bűnszervezet a szervezett bűnelkövetésnek a bűnszövetségnél lényegesen súlyosabb formája. "Ebből következik, hogy amennyiben a büntető anyagi jogszabály a korlátlan enyhítést a bűnszövetségben elkövetés esetére nem teszi lehetővé, úgy a korlátlan enyhítésre a bűnszövetséghez képest súlyosabb társas bűnözési forma, a bűnszervezetben elkövetés esetében sincs lehetőség."
[17] A Legfőbb Ügyészség utalt egyben arra, hogy az elkövetéskor hatályos Btk. 396. § (8) bekezdése nem ad törvényes lehetőséget a büntetés korlátlan enyhítésére.
[18] A fentiek alapján megállapította, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdésének téves alkalmazása alapján a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki, így a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye. Kifejtette, hogy - szemben a tárgyalásról lemondással összefüggésben a BH 2011.98. számon közzétett eseti döntésben foglaltakkal - az anyagi jogi okból bejelentett felülvizsgálati indítvány nem tekinthető a törvény fellebbezést kizáró rendelkezése megkerülésének.
[19] Érvelése szerint az egyezség jóváhagyásának a Be. 733. §-ában rögzített feltételei között nem szerepel kifejezetten az egyezség tárgyát képező büntetés törvényessége, azonban a Be. 734. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bíróság a feltételek fennállása esetén is megállapítsa, hogy az egyezség jóváhagyásának akadálya van, "az ügyész által a büntetés vagy intézkedés mértékére, illetve tartamára tett indítvány törvénysértő volta pedig kétségkívül ilyen akadályként értelmezendő".
[20] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta, mivel a Be. 662. § (1) vagy (2) bekezdése alapján a törvénynek megfelelő határozat meghozatala az ügyiratok tartalma alapján kizárt. Álláspontja szerint ez a döntés felel meg a tisztességes eljárás követelményének, mert a Be. 409. § (3) bekezdése értelmében a jegyzőkönyvbe foglalt egyezség az annak alapján folytatott eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas, így a gyanúsított kihallgatásáról készült, egyezséget tartalmazó jegyzőkönyv a továbbiakban bizonyítékként egyáltalán nem használható fel.
[21] A XIII. r. terhelt meghatalmazott védője a Legfőbb Ügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványra észrevételt tett.
[22] A meghatalmazott védő kifejtette, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdésének helyes értelmezése során - elsődlegesen - a nyelvtani értelmezésből kell kiindulni.
A törvény szövegezése egyértelműen és taxatíve felsorolja azt, hogy a költségvetési csalás esetén melyek a korlátlan enyhítést kizáró körülmények. E felsorolásban a bűnszervezetben elkövetés nem szerepel.
A törvény szövegét szélesebb körben alkalmazni, mint ahogyan az meghatározásra került, nem lehet. Álláspontja szerint az a kérdés, hogy a bűnszervezet, ami a bűnszövetségnél súlyosabb társas elkövetési forma, milyen okból nem szerepel a kizáró okok között, a törvényi szabályozás tükrében csak elméleti jellegű.
[23] Hivatkozott egy ítélőtáblai ügyre, melyben a jogorvoslattal élő terhelt védője fellebbezésében indítványozta, hogy - amennyiben védence terhére a bűnszövetséget mint minősítő körülményt megállapíthatónak tartaná az ítélőtábla - az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróságnál kezdeményezze a jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, "hiszen a Btk. rendelkezéseinek az Alaptörvénnyel történő egybevetése alapján megállapítható, hogy nyilvánvalóan tévedésből a bűnszövetséget és nem a bűnszervezetet minősíti a korlátlan enyhítésből kizáró oknak a normaszöveg".
[24] Érvelése szerint a Legfőbb Ügyészség ténylegesen a megkötött egyezséget "felülbírálva" az egyezség jogintézményébe vetett bizalmat rendíti meg és ezzel az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat is alapjaiban kérdőjelezi meg. A terheltek az egyezséget abban a tudatban kötik meg, hogy ez alapján a megállapodott jogkövetkezmény alkalmazására kerül majd sor, ennek utólagos - rendkívüli jogorvoslat útján történő - megváltoztathatósága a jogintézmény céljának elérését veszélyezteti, mert ebben az esetben a terhelt nem lesz érdekelt az egyezség megkötése útján az eljárás gyorsításában.
[25] Álláspontja szerint a törvényszék által kiszabott büntetés neme és tartama törvényes. A büntetést az indítvány előterjesztője értékelheti méltánytalannak, azonban ez a törvényességét nem kérdőjelezi meg.
[26] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt utasítsa el és a jogerős ítéletet a XIII. r. terhelt vonatkozásában hatályában tartsa fenn.
[27] A XIII. r. terhelt és védője - törvényes határidőn belül - indítványozta, hogy a - terhelt terhére benyújtott - felülvizsgálati indítványt a Kúria nyilvános ülésen bírálja el.
[28] A Kúria a felülvizsgálati indítványt - a Be. 660. § (2) bekezdés a) pontja szerint - nyilvános ülésen bírálta el.
[29] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az írásban benyújtott felülvizsgálati indítványt változatlan tartalommal fenntartotta.
[30] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság jogerős ítélete törvénysértő, mert a vád tárgyává tett cselekmények alapján - a halmazati szabályokra figyelemmel - a büntetési tétel 5 évtől 22 évig terjedő szabadságvesztés, így - az elbíráláskor hatályos - a Btk. 82. § (2) bekezdésére figyelemmel a Btk. 83. § (2) bekezdése szerinti rendelkezés kimerítő alkalmazásával a törvényesen kiszabható büntetés legalább 1 évi szabadságvesztés.
[31] A bűnszervezet és a bűnszövetség közötti összefüggés az elkövetéskor és elbíráláskor hatályos Btk. szabályozásában is megvolt, eszerint bűnszövetség - az egyéb törvényi feltételek megléte esetén - akkor jön létre, ha bűnszervezet nem. Az elkövetési magatartás jelen ügyben is lefedi a bűnszövetséget, mivel a törvényi definíció szerinti magatartás a tényállás szerint megvalósult.
[32] Mindezek alapján a XIII. r. terhelt vonatkozásában az elkövetéskor hatályos Btk. 396. § (8) bekezdésében meghatározott korlátlan enyhítés alkalmazása kizárt.
[33] Érvelése szerint nem ütközik az Alaptörvénybe, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdése nem tartalmazza a kizárási okok között a bűnszervezetben elkövetést, az jogalkotási hiba. Erre tekintettel nem értett egyet a Gy.-i Ítélőtábla álláspontjával, mert ez nem alapoz meg normakontrollt. A Legfőbb Ügyészség álláspontja nem a törvény kiterjesztő értelmezését jelenti, hanem dogmatikai következtetés a Btk. szabályrendszere alapján. Mindezekre figyelemmel a helyes jogértelmezés érdekében szükséges a Kúria iránymutatása.
[34] A Be. XCIX. Fejezete szerinti külön eljárásban a bíróság az ügyészség által tett - és az ügyészség és a vádlott között létrejött egyezséggel azonos tartalmú - indítványtól nem térhet el, de a bíróság még ebben az esetben sem szabhat ki törvénysértő büntetést, erre a bíróság nem kötelezhető. Így ebben az ügyben a törvényszéknek meg kellett volna állapítani, hogy az egyezség jóváhagyásának akadálya van.
[35] Az egyezség más joghatás kiváltásra nem alkalmas, a jegyzőkönyv bizonyítékként nem használható fel a megismételt eljárásban.
[36] A tisztességes eljárás követelménye kapcsán kifejtette, hogy az abban az esetben nem szenved sérelmet, ha a Kúria helyt ad a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványának, és a támadott határozatot hatályon kívül helyezi. Jelen ügyben a tisztességes eljárás elvét az sértené, ha a Kúria hozná meg a törvénynek megfelelő határozatot, mert ez a terhelt számára - a jogorvoslat lehetősége nélkül - hátrányosabb jogkövetkezményt eredményezne. Továbbá a támadott ítélet rövidített indokolást tartalmaz, a büntetéskiszabási körülmények nem állapíthatóak meg, így csak hatályon kívül helyezés útján lehet a törvénynek megfelelő határozatot hozni.
[37] Mindezek alapján a XIII. r. terhelt vonatkozásában a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[38] A XIII. r. terhelt meghatalmazott védője az írásban benyújtott észrevételeit és indítványát változatlan tartalommal fenntartotta.
[39] A meghatalmazott védő szerint a Kúriának abban kell állást foglalnia, hogy a Btk. 396. § (8) bekezdése a korlátlan enyhítés lehetőségét a bűnszervezetben elkövetés esetére és így a XIII. r. terhelt vonatkozásában kizárja-e.
[40] Kifejtette, hogy a Legfőbb Ügyészség álláspontja a kiterjesztő jogértelmezésen alapul. A Btk. 396. § (8) bekezdése egyértelműen meghatározza a korlátlan enyhítés lehetőségét kizáró okokat, ebbe nem lehet beleérteni a bűnszervezetben elkövetést. A felülvizsgálati eljárás erre nem adhat megoldást, erre kizárólag a jogalkotónak van joga.
[41] Álláspontja szerint a tisztességes eljárás sérelmét eredményezné a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a megismételt eljárás elrendelése, hiszen önmagában az, hogy az egyezségről készült jegyzőkönyv és a XIII. r. terhelt e jegyzőkönyvben rögzített vallomása nem vehető bizonyítékként figyelembe, az azóta eltelt időben a bizonyítás irányát már nagyban meghatározta, és más törvényesen felhasználható bizonyítékok beszerzését tette lehetővé.
[42] Egyetértett a Legfőbb Ügyészség álláspontjával abban, hogy az ügyészség nem köthet törvénysértő egyezséget, és a bíróság nem hagyhat jóvá törvénysértő egyezséget, a Btk. szabályozása alapján nem volt törvénysértő egyik sem.
[43] A meghatalmazott védő a támadott jogerős ügydöntő határozat hatályában fenntartását indítványozta a XIII. r. terhelt vonatkozásában.
[44] A XIII. r. terhelt csatlakozott a meghatalmazott védője által kifejtett állásponthoz.
[45] Elmondta, hogy az egyezségnek megfelelően az ügyészséggel együttműködött, teljes beismerő vallomást tett és az okozott vagyoni hátrányt megfizette. Az egyezség kialakítása során fel sem merült, hogy az egyezség tartalma törvénysértő lenne és most az ügyészség "a saját egyezség"-ét cáfolja.
[46] Mindezek alapján a törvényszék ítéletének hatályában fenntartását indítványozta.
[47] A Kúria azt állapította meg, hogy a Legfőbb Ügyészség indítványa nem megalapozott.
[48] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be. 648. § a)-d) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe.
[49] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványát a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapította, amely szerint, a Be. 648. § a) pontjában foglalt rendelkezésre is figyelemmel, a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen anyagi jogi szabálysértés miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatában a törvénysértő minősítés vagy a Btk. más szabályának megszegése alapján törvénysértő büntetést szabott ki.
[50] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 659. § (2) bekezdése értelmében - főszabályként - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok - így Btk. és Be. - alapján bírálja el.
[51] A Kúria a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálását megelőzően abban foglalt állást, hogy a Be. XCIX. Fejezete alapján lefolytatott külön eljárásban meghozott jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati eljárásnak helye van-e.
[52] A Be. sem a felülvizsgálati eljárás vonatkozó, sem az eljárás egyezség esetén külön eljárás szabályai között nem fogalmaz meg egyértelmű, a felülvizsgálatot kizáró rendelkezést a Be. XCIX. Fejezete alapján lefolytatott eljárásban meghozott jogerős ügydöntő határozat tekintetében.
[53] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja ugyanakkor lehetőséget biztosít a jogerős ügydöntő határozattal szemben, ha a Btk. más rendelkezésének megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki a bíróság.
[54] A Legfelsőbb Bíróság a BH 2011.98. számú eseti döntésében megállapította, hogy ha a bíróság tárgyalásról lemondás alapján folytatott eljárásban meghozott ítéletében a váddal egyezően minősíti a cselekményt, téves jogi minősítésére és ennek következtében a büntetés törvénysértő voltára hivatkozva felülvizsgálatnak nincs helye.
[55] A döntés a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) XXVI. Fejezetében szabályozott lemondás a tárgyalásról külön eljárásra vonatkozott. A 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.) XCIX. Fejezetében szabályozott Eljárás egyezség esetén és a korábbi Be. tárgyalásról lemondás két eltérő - bár hasonlóságot mutató - jogintézmény.
A két külön eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések lényeges tartalmi eltéréseket tartalmaznak.
[56] A Legfelsőbb Bíróság a hivatkozott döntésében kifejtette, hogy a lemondás a tárgyalásról külön eljárásban a vádirattal egyező tényállás és minősítés esetén az elsőfokú bíróság ítélete ellen a bűncselekmény minősítése miatt kizárt a fellebbezés. Ebből következően az anyagi jogi okból (mint jelen esetben) bejelentett felülvizsgálati indítvány valójában a törvény - fellebbezést kizáró rendelkezésének - megkerülése. Olyan kérdést támad, mely kizárólag a korábbi Be. lemondás a tárgyalásról külön eljárás keretében bírálható el.
[57] A Be. 736. § (3) bekezdése szerint a bíróság az ítéletben a vád szerinti tényállástól, minősítéstől, valamint a vádiratban - az egyezséggel egyező tartalommal - indítványozott büntetés nemétől, mértékétől, továbbá a vádiratban - az egyezséggel egyező tartalommal - indítványozott egyéb rendelkezésektől [Be. 424. § (2) bek. b) és c) pont] nem térhet el.
[58] Az eljárás egyezség esetén külön eljárásban az elsőfokú ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek az egyezséggel egyező tartalmú vádirattal egyező tényállás mellett a bűnösség megállapítása, a vádirattal egyező tényállás és minősítés, valamint a vádiratban - az egyezségben meghatározottal egyező - indítványozott büntetés, illetve intézkedés neme, mértéke vagy tartama ellen [Be. 738. § (1) bek. a)-c) pont].
[59] E szabályozás alapján a Kúria vizsgálta, hogy e fellebbezést kizáró rendelkezéseknek a kikerülését jelenti-e a Btk. más szabályának megsértése miatt kiszabott törvénysértő büntetés okából benyújtott felülvizsgálati indítvány. Továbbá, hogy törvénysértő-e az ügyészség és a vádlott között létrejött egyezséggel és a vádirattal megegyező, de a Btk. más szabályát sértő büntetés kiszabása.
[60] A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványában e vonatkozásban kifejtett álláspontja szerint az egyezség jóváhagyásának a Be. 733. §-ában rögzített feltételei között az egyezség tárgyát képező büntetés törvényessége kifejezetten nem szerepel, azonban megállapítható, hogy törvénysértő büntetés kiszabására a bíróság nem kötelezhető, azonban a Be. 734. § (1) bekezdése szerint a bíróság dönthet úgy, hogy az egyezség jóváhagyásának - a feltételek fennállta esetén is - akadálya van. A büntetés vagy intézkedés nemére vagy tartamára tett törvénysértő indítvány kétségkívül ilyen akadály. A Btk. 396. § (8) bekezdésében meghatározott rendelkezés alkalmazása kötelező, a kizáró okok megállapítása esetén a büntetés korlátlan enyhítése kizárt.
[61] A Be. 734. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság az egyezség jóváhagyását megtagadja, ha az egyezség jóváhagyásának feltételei nem állnak fenn. Az egyezség feltételeit a Be. 733. §-a tartalmazza: az egyezség megkötése a 407-409. §-ban foglaltaknak megfelelt, az egyezség tartalma a 410-411. §-ban foglaltaknak megfelelt, a vádlott az egyezség természetét és jóváhagyásának következményeit megértette, a vádlott beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt észszerű kétely nem mutatkozik, a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű és azt az ügyiratok alátámasztják [Be. 734. § (1) bek. a)-e) pont].
[62] A Be. 407-409. §-a az egyezség eljárásjogi feltételeit határozza meg (így az egyezség kezdeményezése, egyezség tárgyában történő egyeztetés és az egyezség megkötése), ugyanakkor a Be. 410-411. §-a az egyezség tartalmi elemeire vonatkozó előírásokat tartalmazza.
[63] A Be 410. § (2) bekezdés c) pontjának előírása szerint az egyezség tartalmazza az egyezség tárgyát képező büntetést vagy önállóan alkalmazható intézkedést.
[64] A Be. 410. § (4) bekezdése értelmében, ha az egyezség a büntetés kiszabására irányul és a Btk. lehetővé teszi, az egyezségben a büntetés enyhítésére vagy a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések is figyelembe vehetők. Az egyezség jóváhagyása során tehát a bíróságnak e rendelkezés betartásának törvényességét is vizsgálnia kell, azaz azt is, hogy a Btk. rendelkezései lehetővé tették-e büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok alkalmazását. Ez pedig egyértelműen az egyezség tartalmának - kizárólag e körben történő - anyagi jogi vizsgálatát jelenti.
[65] A Be. miniszteri indokolása szerint "a büntetés, vagy önállóan alkalmazható intézkedés nemének és mértékének vagy tartamának meghatározásánál a Btk. rendelkezései az irányadóak, az egyezségkötésre figyelemmel biztosított anyagi jogi kedvezmény mellett azonban a Btk.-nak a büntetés enyhítésére vagy a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezései is figyelembe vehetők". Ennek tükrében a megkötött egyezség jóváhagyása során a bíróság a büntetés nemének és mértékének és a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok alkalmazásának törvényességét a Btk. szabályozása alapján - azaz anyagi jogi szempontból - köteles vizsgálni.
[66] Ugyanakkor a bíróság a vádiratban - az egyezség tartalmával egyezően - indítványozott büntetés nemétől és mértékétől nem térhet el [Be. 736. § (3) bek.], ebből azonban nem következik az, hogy a vádiratban írt törvénysértő büntetést ki kell szabnia, mert az egyezség jóváhagyásának megtagadása esetén e külön eljárás szabályainak további alkalmazása kizárt, és az eljárást az előkészítő ülésre vonatkozó általános szabályok szerint folytatja a bíróság. Mindezek alapján a Be. 736. § (3) bekezdésnek helyes értelmezése szerint a vád szerinti indítványtól az alkalmazandó jogkövetkezmény tekintetében nem térhet el, de a törvénysértő büntetés alkalmazására irányuló egyezség jóváhagyását meg kell tagadni.
[67] A Be. miniszteri indokolása értelmében az egyezség törvényessége esetén a vádiratban indítványozott büntetést kell alkalmazni, azaz az egyezség jóváhagyása tárgyában hozott bírósági döntés garanciális elem, ami biztosítja, hogy kizárólag az egyezség törvényessége esetén kerüljön sor e külön eljárásban az ügydöntő határozat meghozatalára. Ugyanakkor az egyezség jogi természetéből eredően ebben az estben a bíróságot köti a vádiratban és így a jóváhagyott egyezségben meghatározott büntetés vagy intézkedés neme, és annak tartama, illetve mértéke. A következetes jogi szabályozás érdekében a Be. 738. § (1) bekezdése a fellebbezés lehetőségét kizárja a vádirattal és az egyezség tartalmával egyezően kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés neme, valamint mértéke vagy tartama vonatkozásában.
[68] Ugyanakkor az eljárás egyezség alapján külön eljárás, a felülvizsgálat lehetőségét korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, és így a fentiekben kifejtettek alapján a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, ha a bíróság a Btk. más (kógens) szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki, felülvizsgálatnak helye van.
[69] A - korábban már hivatkozott - BH 2011.38. számú eseti döntés a korábbi Be.-ben szabályozott tárgyalásról lemondás külön eljárásban meghozott ítélettel szemben a felülvizsgálat lehetőségét a törvénysértő minősítés alapján törvénysértő büntetés esetére zárta ki.
[70] Az ügyészség az egyezség megkötése érdekében folytatott egyeztetés megkezdésekor tájékoztatja a terheltet, illetve a védőt az egyezség lehetséges tartalmi elemeiről és következményeiről [Be. 408. § (2) bek.], ami nem képezi az egyezkedés részét. A terhelt és az ügyészség között létrejött egyezségben az ügyészség állapítja meg az egyezség tárgyát képező bűncselekmény tényállását és Btk. szerinti minősítését [Be. 410. § (3) bek.].
[71] Az egyezségben az alkalmazandó büntetés vagy intézkedés neme, illetve annak tartama vagy mértéke képezi a megegyezés tárgyát. Ha az egyezség büntetés kiszabására irányul, akkor a büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezések is figyelembe vehetők [Be. 410. § (4) bek.].
[72] Így az ügyészség mérlegelés alapján dönt arról, hogy milyen tényállás alapján köt egyezséget és ennek alapján állapítja meg a bűncselekmény minősítését. Az egyezségben meghatározott büntetés (vagy intézkedés) neme és mértéke az e vonatkozásban folytatott egyeztetés alapján kerül megállapításra, azonban törvénysértő büntetés nem képezheti a megegyezés tárgyát.
[73] Mindezek alapján megállapítható, hogy a Be. részletesen tartalmazza az egyezség megkötésére és tartalmára vonatkozó szabályokat. Ugyanakkor az egyezség tartalmi elemei tekintetében a Btk. szabályainak alkalmazása nem kerülhető meg és betartásuk az egyezség törvényességének részét képezi.
[74] A bíróság az egyezségre vonatkozó eljárásjogi és anyagi jogi szabályok betartásának vizsgálata alapján dönt az egyezség jóváhagyása tárgyában, ebből eredően törvénysértő büntetésre vonatkozó egyezséget nem hagyhat jóvá [Be. 733. § a) és b) pont, 734. § (1) bek. c) pont].
[75] Az egyezség anyagi jogi szempontból történő vizsgálatára vonatkozó törvényi kötelezettséget egyértelműen kifejezi, hogy az egyezség jóváhagyásának megtagadását vonja maga után, ha az egyezséggel azonos tartalmú vádirat tényállása alapján a vádtól eltérő minősítés látszik megállapíthatónak [Be. 734. § (1) bek. e) pont]. Ez a szabály érvényesül akkor is, ha a bíróság a Be. 736. § (6) bekezdése szerint tárgyaláson határoz a vádról és a bizonyítás eredményéhez képest úgy látja, hogy a tényállás vagy a minősítés változása folytán az egyezség megtagadásának lenne helye. Ebben az esetben a korábban meghozott egyezséget jóváhagyó végzését hatályon kívül helyezheti [Be. 737. § (2) bek.]. A bűncselekmény minősítésének kérdése minden kétséget kizáróan anyagi jogi kérdés. A jogalkotó e szabályozással is az egyezség jóváhagyását a törvényesség követelményéhez köti.
[76] Az egyezség jóváhagyása tárgyában hozott bírósági döntés garanciális elem e külön eljárásban, ami biztosítja, hogy az egyértelműen törvénysértő egyezség kötelezően az egyezség jóváhagyásának megtagadását vonja maga után. A Be. 738. § (1) bekezdés c) pontja a vádirattal egyező büntetés esetén kizárja a fellebbezés lehetőségét, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet köteles hatályon kívül helyezni és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítani, amennyiben azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság valamely egyezség jóváhagyásának megtagadására vonatkozó ok fennállása ellenére hagyta jóvá az egyezséget. "A törvény tehát gyakorlatilag minden, a külön eljárás jellegét adó eljárási szabály megsértését feltétlen hatályon kívül helyezési okként kezeli" [Büntetőeljárás jog Kommentár a gyakorlat számára, 1513. oldal (2) bekezdés, HVG-ORAC Kiadó], és az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány neme és mértéke csak törvénysértés esetén orvosolható.
[77] A külön eljárás szabályai a jogerős ítélettel szemben a felülvizsgálatot nem zárják ki, így a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványában megjelölt Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulat ba) alpont alapján a felülvizsgálat nem kizárt.
[78] A Be. tárgyalt külön eljárásra vonatkozó szabályozása az igazságszolgáltatás időszerűségének biztosítása érdekében a valósághű tényállás követelménye alapján a processzuális igazság elvén áll. Az eljárás egyezség alapján külön eljárás az anyagi jogi igazság megállapítását szolgáló szabályokat tartalmaz, így például a másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezését megváltoztathatja, ha tárgyalás tartása nélkül megállapítható, hogy a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye; amennyiben erre nincs lehetőség, akkor az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja, ha a terhelt felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének lenne helye [Be. 738. § (4) és (5) bek.].
[79] A jogalkotónak nem lehet célja a törvénysértő büntetésre vagy intézkedésre irányuló egyezség tartalmával egyező vádirat alapján az egyezség jóváhagyása és ez alapján törvénysértő büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása. Az ilyen törvénysértés rendkívüli jogorvoslat keretében történő kiküszöbölése nem eredményezi a fellebbezési jog kizártságára vonatkozó törvényi előírás megkerülését.
[80] A fentiekben kifejtettek összegzéseként az egyezség az ügyészség és a terhelt közötti szabad és törvényes megállapodás a vádemelés előtt, a Be. XCIX. Fejezete szerinti, egyezség esetén lefolytatandó eljárás érdekében a terhelt által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában a bűnösség beismeréséről és ennek következményeiről. Ettől függetlenül azonban az egyezségre kizárólag a törvényes keretek között kerülhet sor.
[81] Ha az egyezség büntetés kiszabására irányul, akkor csak a Btk.-ban meghatározott szankcióra (büntetés, mellékbüntetés, intézkedés) vonatkozhat. Az egyezség a "Btk. 83. §-a figyelembevételével" tartalmazza, hogy az ügyészség, a terhelt és a védő milyen nemű és mértékű vagy tartamú büntetést vesz tudomásul; "ha a Btk. lehetővé teszi" a büntetés enyhítésére vagy a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések is figyelembe vehetők, továbbá a "Btk.-ban meghatározott feltételek fennállása esetén" mellékbüntetés, valamint büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható intézkedés alkalmazására is irányulhat [Be. 410. § (4) és (5) bek., 411. § (1) bek.]. Az egyezség jóváhagyása esetére a Btk. 83. §-a határozza meg a terhelt számára enyhébb büntetést biztosító szabályokat.
[82] E jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a Be. miniszteri indokolása szerint "a büntetés, vagy önállóan alkalmazható intézkedés nemének és mértékének vagy tartamának meghatározásánál a Btk. rendelkezései az irányadók, az egyezségkötésre figyelemmel biztosított anyagi jogi kedvezmény mellett azonban a Btk.-nak a büntetés enyhítésére vagy végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezései is figyelembe vehetők", továbbá "az egyezség nem szükségszerű tartalmi elemei közé a Btk.-ban meghatározottak szerint kiszabható, illetve alkalmazható mellékbüntetés és a büntetés vagy intézkedés mellett alkalmazható intézkedés tartozik".
[83] Mindezek alapján az egyezség nem irányulhat a Btk. által meg nem engedett jogkövetkezmény (szankció) alkalmazására. Ezen túlmenően a Be. 411. § (6) bekezdése értelmében az egyezség tárgyát az elkobzás, vagyonelkobzás és elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele nem képezheti.
[84] Az egyezség jóváhagyásának törvényi feltétele, hogy az egyezség tartalma megfelel a Be. 410-411. §-ában foglaltaknak, egyben a Be. 734. § (1) bekezdés c) pontja az egyezség jóváhagyásának megtagadását írja elő, ha az egyezség jóváhagyásának feltételei nem állnak fenn.
[85] A Be. miniszteri indokolása szerint az egyezség nem feltétlenül terjed ki valamennyi, az ügydöntő határozat meghozatalához szükséges kérdésre, hiszen a Be. 411. § (6) bekezdésében meghatározott intézkedések vonatkozásában az egyezség megkötése kizárt. Így "az egyezséggel nem rendezett, de kötelezően eldöntendő kérdések maradtak", melyeket, ha lehetséges az elsőfokú bíróság az előkészítő ülésen rendez (pl.: törvényi előfeltételek megléte esetén kötelezően alkalmazandó vagyonelkobzás), ha ez nem lehetséges tárgyalást tart ennek érdekében. Ha a tárgyalás eredményeképpen a bíróság úgy látja, hogy a tényállás vagy minősítés változása folytán az egyezség megtagadásának lett volna helye - az ügyész, a vádlott és a védő nyilatkozatának beszerzését követően - az egyezséget jóváhagyó végzését hatályon kívül helyezheti.
[86] A másodfokú eljárásban - azaz a rendes jogorvoslat keretében - a fellebbviteli bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az egyezség előfeltételei fennálltak-e. Ha ennek hiányát állapítja meg, az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az iratokat az ügyészségnek köteles visszaküldeni [Be. 738. § (6) bek.]. Ha pedig az elsőfokú bíróság annak ellenére hagyta jóvá az egyezséget, hogy valamely megtagadási ok (Be. 734. §) fennállt, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja [Be. 738. § (5) bek. a) pont].
[87] Mindezek alapján a jóváhagyott egyezség tartalmával egyező, a vádiratban indítványozott büntetés kiszabása esetén a jogalkotó a fellebbezés lehetőségét zárja ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvénysértő büntetés kiszabása tekintetében - az egyéb törvényi feltételek megléte esetén - a felülvizsgálatot, mint rendkívüli jogorvoslatot kizárná. Erre vonatkozó konkrét rendelkezés nincs, ugyanakkor az egyezségre vonatkozó előírásokon és az e külön eljárás szabályozásában (melyet a törvény miniszeri indokolása is tükröz) végigvonul az egyezség törvényességének követelménye.
[88] A Be. tételesen felsorolja, mikor kizárt (Be. 650. §) a felülvizsgálat, jelen ügyben azonban ilyen korlát nem állapítható meg.
[89] A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa a jogerős ítéletet támadja anyagi jogszabálysértés okából, mert álláspontja szerint a Btk. más szabályának megszegésével a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki. Az indítvány így megfelel a Be. 648. § a) pontjában és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont II. fordulat ba) alpontjában írt törvényi feltételeknek, így ez alapján felülvizsgálatnak helye van.
[90] Ha van jogorvoslati lehetőség a törvénysértés megszüntetésére, akkor a reparálás az arra jogosult bíróság - jelen ügyben a Kúria - kötelessége. Az eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához fűződő érdeket a törvényesség igénye (követelménye) és annak kötelező orvoslása felülírja.
[91] A Kúria egyetért ugyanakkor a BH 2020.64. számú eseti döntés álláspontjával, miszerint, ha az indítvány alapján nem állapítható meg felülvizsgálati ok, akkor e rendkívüli jogorvoslat kizárt. Jelen ügyben azonban - a fentiekben kifejtettek szerint - a felülvizsgálati indítvány tartalmaz felülvizsgálati okot [Be. 652. § (1) bek.].
[92] A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványában kifejtette, hogy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása esetén a tisztességes eljárás elve nem sérülne, mivel a Be. 409. § (3) bekezdése értelmében a jegyzőkönyvbe foglalt egyezség az annak alapján folytatott eljárás célján túlmenően joghatás kiváltására nem alkalmas. Így az egyezség jóváhagyásának megtagadása esetén a gyanúsított kihallgatásáról készült jegyzőkönyv bizonyítékként nem használható fel.
[93] A Kúria egyetértve e megállapítással rámutat arra, hogy ez a szabály kizárólag az egyezségkötésről készült jegyzőkönyvben tett terhelti nyilatkozatra és vallomásra terjed ki, azonban nem érinti a Be. XCIX. Fejezete szerinti külön eljárásban, az előkészítő ülésen tett terhelti nyilatkozatot és vallomást. A Be. 732. § (5) bekezdése szerint a bíróság - szükség esetén - a terhelt kihallgatása alapján vizsgálja, hogy az egyezség jóváhagyásának feltételei fennállnak-e.
[94] A törvény miniszteri indokolása szerint ebben az esetben a vádlott vallomást tesz a vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatban. A bíróság a kihallgatás során ellenőrizheti, hogy a beismerés a releváns tények előadásán túl a bűnösségre is kiterjed-e. A lehetséges következményekről a bíróságnak még a kihallgatás előtt tájékoztatnia kell a vádlottat.
[95] A Kúria ezért egyet értett a Büntetőeljárásjogi Kommentárban kifejtett azon állásponttal, miszerint a vádlottnak az előkészítő ülésen tett vallomása a későbbiekben is felhasználható bizonyíték. A Be. 522. §-a alapján erre tekintettel még mellőzhető is a tárgyaláson történő kihallgatása (Büntetőeljárás jog Kommentár a gyakorlat számára HVG-ORAC Kiadó, 1509. oldal).
[96] Mindezek alapján a terhelt - előkészítő ülésen a törvényi figyelmeztetéséket követő - kihallgatása szabályszerűen beszerzett bizonyíték forrása. Az egyezség jóváhagyásának megtagadása esetére a törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az e terhelti vallomásból megszerzett bizonyíték felhasználása a büntetőeljárásban kizárt. Így a vallomásában előadottak törvényes és az eljárás során - a továbbiakban - felhasználható bizonyítéknak minősülnek. Ez a szabály a rendkívüli jogorvoslat során meghozott hatályon kívül helyező végzést követő megismételt eljárásban is irányadó.
[97] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványában a Btk. más szabályának megsértését arra alapította, hogy a bíróság jogerős ítéletében törvénysértően alkalmazta a XIII. r. terhelt vonatkozásában - az elbíráláskor hatályos Btk. alapján - a Btk. 396. § (8) bekezdése szerint a korlátlan enyhítést, mivel a XIII. r. terhelt a terhére rótt bűncselekményeket bűnszervezetben követte el. Érvelése szerint a "bűnszervezet a szervezett bűnelkövetésnek pedig a bűnszövetségnél lényegesen súlyosabb formája", ezért amennyiben a törvény a bűnszövetség esetén kizárja a korlátlan enyhítés lehetőségét, akkor a "bűnszövetséghez képest súlyosabb társas elkövetési forma, a bűnszervezet esetében sincs lehetőség" arra.
[98] Indítványában egyben utalt arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a XIII. r. terhelt vonatkozásában a bűnszövetség törvényi ismérvei is megállapíthatóak.
[99] Érvelése szerint a bíróság a terhelt bűnösségét a Btk. 396. § (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében mondta ki, melynek során különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettét az üzletszerűen elkövetés minősítette fel. Így a Btk. 396. § (8) bekezdésében meghatározott kizárási ok nem eredményez - a bűnszövetség tekintetében - kétszeres értékelést.
[100] Mindezek alapján - álláspontja szerint - a XIII. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés törvénysértő, mert e bűncselekményt a törvény 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, és a halmazati büntetésre, valamint a bűnszervezetben elkövetésre tekintettel a XIII. r. terhelttel szemben kiszabható büntetés 5 évtől 22 évig terjedő szabadságvesztés.
[101] A Btk. 83. § (1) bekezdése értelmében a Be. XCIX. Fejezete szerinti eljárásban az egyezség jóváhagyása esetén a büntetés kiszabásakor a 82. § (2) bekezdésében meghatározott enyhébb büntetési tételek alsó határát kell alapul venni. E szabálynak megfelelően ötévi szabadságvesztés, helyett legkevesebb kétévi szabadságvesztést [Btk. 82. § (2) bek. b) pont] kell kiszabni.
[102] A Btk. 83. § (2) bekezdése szerint, ha az egyezség jóváhagyására olyan terhelt esetében kerül sor, aki az ügy, illetve más büntetőügy bizonyításához hozzájárulva az ügyészséggel, illetve a nyomozó hatósággal jelentős mértékben együttműködött, a büntetést a 82. § (2) bekezdés soron következő pontja alapján is ki lehet szabni. Ez jelen esetben legalább egyévi szabadságvesztés [Btk. 82. § (2) bek. c) pont] lenne.
[103] A Legfőbb Ügyészség hivatkozott arra, hogy sem az egyezség megkötését tartalmazó jegyzőkönyvben, sem a vádiratban, sem a jogerős ítéletben nem került megjelölésre a Btk. 83. § (2) bekezdése, kizárólag a Btk. 83. § (1) bekezdését tüntették fel az egyezség jóváhagyása alapján alkalmazandó büntetés enyhítésére vonatkozásában.
[104] Mindezek alapján - álláspontja szerint - a XIII. r. terhelt vonatkozásában törvénysértő a pénzbüntetés kiszabása.
[105] A felülvizsgálati indítvány alapján a Kúriának elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy ha a Btk. a bűnszövetség esetére kizárja a korlátlan enyhítés lehetőségét, akkor ez a kizáró rendelkezés egyben a szervezett bűnelkövetés súlyosabb formájára, a bűnszervezetre is kiterjed-e.
[106] A Btk. 396. § (8) bekezdése értelmében korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)-(6) bekezdésben meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádemelés előtt megtéríti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a bűncselekményt bűnszövetségben vagy különös visszaesőként követik el.
[107] E törvényi szabályozás megszövegezése megfelel a normavilágosság követelményének és a társas elkövetési formák közül kizárólag a bűnszövetséget határozza meg kizárási okként.
[108] A nulla poena sine lege elvének sérelmét eredményezné a felülvizsgálati indítványban foglalt analógia alkalmazása. Az analógia tilalma a büntetőjog általános részére is kiterjed. A bűncselekmény jogkövetkezménye vonatkozásában sem engedhető meg az analógia alkalmazása, a törvényben előírt korlátlan enyhítés kizárására vonatkozó rendelkezést sem lehet kiterjeszteni a törvényben meg nem határozott társas elkövetési formákra.
[109] Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott, "a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elveket megfogalmazó alkotmányos szabály a jogállamok egyik legnagyobb múltra visszatekintő garanciáját jeleníti meg: az állami büntetőhatalom gyakorlásának korlátját és gyakorolhatóságát övező feltételek előre megismerhetőségének követelményét. [...] a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvek által nyújtott védelem nem szűkíthető le a büntetőjog különös részi törvényi tényállás elemeire és az abban foglalt büntetési tételekre, hanem felöleli a büntetőjogi felelősségre vonás valamennyi releváns szabályát [...]. Így az alkotmányos jog által garantált védelem kiterjed a büntethetőség, a büntetéskiszabás és ezen kívül valamennyi olyan büntetőjogi szabályra, amely a büntetőjog alkalmazása során az egyén alkotmányos szabadságjogait érinti." {[15/2020. (VII. 8.) AB határozat indokolás [4], 16/2014. (V. 22.) AB határozat indokolás [33]}.
[110] A bűnszervezet nem a bűnszövetség súlyosabban minősülő formája, hanem két, önálló jogintézmény - rendszertanilag is - eltérő jogkövetkezményekkel.
[111] A bűnszövetség mint minősítő körülmény a Btk. Különös Részében a büntetőjogi tényálláson belül súlyosabb minősítést eredményez. Ha a Btk. különös részi törvényi tényállása minősítő körülményként nem foglalja magában, akkor a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelendő.
[112] A bűnszervezet a Btk. Általános Részében meghatározott jogkövetkezményeket eredményez. A büntetési tételkeretet növelő tényező. E szervezett bűnelkövetési forma súlyosabb jogkövetkezményei nem a Btk. különös részi törvényi tényállásaihoz, hanem a Btk. általános részi büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekhez kapcsolódnak.
[113] A bűnszervezetben elkövetés kétségkívül a társas elkövetés legsúlyosabb formája, amelyhez kétségtelenül hátrányosabb jogkövetkezmények fűződnek, de mint önálló jogintézményhez. Így a bűnszövetségre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak a bűnszervezetben elkövetés megállapítása esetében, lényegében a két jogintézmény kizárja egymást. Ezt fogalmazza meg a Btk. 459. § (1) bek. 2. pontja is azzal, hogy bűnszövetség negatív feltételeként jelöli meg, hogy megállapítására akkor van törvényes lehetőség, "ha nem jön létre bűnszervezet".
[114] A bűnszervezet és a bűnszövetség mint a társas elkövetés megjelenési formája és ismérvei mutatnak hasonlóságot, azonban nem egymásból következnek és az egyik megállapítása esetén, a másik megállapítása és ebből eredően az ahhoz fűződő joghátrányok alkalmazása, kizárt. Ha mind a két társas elkövetési forma megállapításának törvényi feltételei fennállnak, akkor bűnszervezet megállapításának van helye. Ennek indoka, hogy a jogalkotó a bűnszervezethez súlyosabb jogkövetkezményeket fűz, azonban ez nem eredményezi a két jogintézmény különállóságának megszűnését/megszüntetését.
[115] Ezt a jogértelmezést támasztja alá a 2019. évi LXVI. törvény 107. §-ához fűzött miniszteri indokolás, amely szerint a Btk. a többes bűnelkövetési alakzatot három fogalomba sorolja: csoportos elkövetés, bűnszövetség és bűnszervezet. A törvényi szabályozás szintjén mindhárom fogalom elkülöníthető egymástól, hiszen a jogkövetkezmények tekintetében is jelentős különbségek vannak. Tekintettel arra, hogy a bűnszervezetben történő elkövetés a legsúlyosabb többes elkövetői alakzat, jogpolitikai cél az, hogy ehhez az alakzathoz legyenek rendelve a legsúlyosabb szankciók. Ezért a hatályos törvény a büntetési tételkeret felső értékét a kétszeresére emeli és a terheltet lényegében megfosztja a büntetési rendszerünk valamennyi kedvezményétől (pl. végrehajtás felfüggesztése, feltételes szabadságra bocsátás). A jogalkotó azonban törvényrontónak ítélte meg a joggyakorlatot, mert nem tükrözi vissza a jogalkotó szándékát a szervezett bűnelkövetői alakzatok közötti különbségtétel tekintetében és nem tesz tartalmi különbséget a bűnszervezet és bűnszövetség között.
[116] Mindezek alapján a bűnszervezet nem tekinthető a bűnszövetség speciális formájának.
[117] A Btk. 91. § (3) bekezdése értelmében a bűnszervezet esetében az "e törvényben" a bűnszövetségben történő elkövetés esetére megállapított jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak.
[118] A kifejtettek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a bűnszervezet és a bűnszövetség egymástól elkülönülő két jogintézmény. Így, amennyiben a Btk. a bűnszervezet tekintetében kedvezőbb jogkövetkezményeket állapít meg, akkor egyéb jogszabályi rendelkezés hiányában ez alkalmazandó.
[119] Mindezek tükrében a Btk. 396. § (8) bekezdése alapján a bűnszervezetben elkövetés esetén helye van a korlátlan enyhítésnek, mert a törvénynek ezt kizáró rendelkezése nincs.
[120] A Legfőbb Ügyészség álláspontja analógia alkalmazásán alapul, mely a nulla poena sine lege elv alapján kizárt.
[121] A Btk. 396. § (8) bekezdésében meghatározott korlátlan enyhítés alapján alkalmazható büntetésre vonatkozó szabályozást a Btk. 82. § (5) bekezdése tartalmazza. Eszerint korlátlan enyhítés esetén, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható. Ezt kizáró rendelkezést a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezéseket meghatározó Btk. 91. §-a nem tartalmaz.
[122] A fent kifejtettek tükrében a törvényszék a felülvizsgálattal támadott ítéletében a XIII. r. terhelt vonatkozásában törvényesen alkalmazta a Btk. 396. § (8) bekezdését és szabott ki vele szemben - a Btk. 82. § (5) bekezdésére figyelemmel - pénzbüntetést.
[123] A Kúria megállapította, hogy mind az egyezség megkötését tartalmazó jegyzőkönyv, mind a vádirat ennek megfelelően a büntetési nemre és annak mértékére vonatkozó részében a Btk. 83. § (1) bekezdését, a Btk. 396. § (8) bekezdését hívta fel, és az utóbbiból eredően megjelölte a Btk. 82. § (5) bekezdését is.
[124] Tényként kell ugyanakkor rögzíteni, hogy a jogerős ítélet rövidített indokolásában a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések részben hiányosan [Btk. 82. § (5) bek., 396. § (8) bek.], részben nem alkalmazott jogkövetkezményre vonatkozóan kerültek megjelölésre, ez azonban a jogerős ügydöntő határozatban kiszabott büntetés törvényességét nem érinti.
[125] A felülvizsgálati indítvány alapjául megjelölt Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján a felülvizsgálati eljárásban a kiszabott büntetés önmagában nem támadható. Ha a felülvizsgálattal érintett cselekmények vonatkozásában anyagi jogszabálysértés nincs, a büntetés önálló vizsgálatára nincs törvényes lehetőség (EBH 2011.2387.).
[126] A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esik felülvizsgálat alá, ha - a minősítésen túl - a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközve a nemében és/vagy mértékében törvénysértő [BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.]. Ilyen törvénysértésre viszont a felülvizsgálati indítvány nem hivatkozott, és ilyen törvénysértést a Kúria sem észlelt.
[127] Így a büntetéskiszabás önmagában nem képezheti a felülvizsgálat tárgyát, ebből következően az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját, a büntetéskiszabás elveit, illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló 56. BK véleményt miként veszik figyelembe [BH 2005.337. III.].
[128] A Kúria a hivatalból elvégzett vizsgálata [Be. 659. § (6) bek.] alapján az alapügyben eljárt bíróság felülvizsgálatot megalapozó feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést [Be. 649. § (2) bek.] nem vétett.
[131] Összefoglalva, a Kúria megállapította, hogy az eljárás egyezség alapján külön eljárásban a jóváhagyott egyezség alapján meghozott jogerős ügydöntő határozattal szemben a Btk. más szabályainak megsértésével kiszabott törvénysértő büntetés miatt felülvizsgálatnak van helye. Ez nem eredményezi a jóváhagyott egyezségben meghatározott büntetés elleni fellebbezés kizártságára vonatkozó jogszabályi előírás megkerülését.
[132] A bűnszervezet és bűnszövetség két különálló jogintézmény. A Btk. 396. § (8) bekezdésében a korlátlan enyhítés kizárása a társas elkövetési formák közül kizárólag a bűnszövetségre vonatkozik. A nulla poena sine lege elve alapján analógia alkalmazásával a bűnszervezetben elkövetőkre ez a törvényi rendelkezés nem terjeszthető ki. Így bűnszervezetben elkövető terhelt vonatkozásában - a további törvényi feltételek megléte esetén - a Btk. 396. § (8) bekezdése alapján a büntetés korlátlan enyhítésének helye van.
[133] Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján - a XIII. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 539/2020.)
BH 2020.5.129 A részesként elkövetett költségvetési csalási cselekmény nem vonható a tettesként elkövetett cselekménnyel törvényi egységbe [Btk. 13-14. §, 356. §].
[1] Az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmény miatt N. P. J. és 11 társa ellen a főügyészség emelt vádat a törvényszékre 2013. május 28. napján benyújtott vádiratában, köztük a X. rendű vádlottal szemben
- 1 rendbeli adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. tv. - továbbiakban: korábbi Btk. - 310. § (1) bek., (4) bek.], mind, bűnsegéddel, és
- 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §), mint bűnsegéddel szemben.
[2] A törvényszék a 2018. november 6. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a X. rendű vádlottat bűnösnek mondta ki
- bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [2012. évi C. tv. - továbbiakban: Btk. - 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont], és
- bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §).
[3] Ezért őt - a halmazatra történő utalás feltüntetését mellőzve - 1 év 4 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 2 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte.
[4] A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.
[5] A szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén a vádlott által őrizetben töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította.
[6] Kimondta, hogy a szabadságvesztés esetleges végrehajtása során a vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[7] Az ellentétes irányú fellebbezések bejelentése okán eljáró ítélőtábla a 2019. június 6. napján kihirdetett ítéletében az elsőfokú ítéletet a X. rendű vádlott vonatkozásában oly módon változtatta meg, hogy e vádlottal szemben az elsőfokú ítéletet a bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette és a bűnsegédként folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége tekintetében hatályon kívül helyezte, és az eljárást a vádlottal szemben - ítélt dolog miatt - megszüntette.
[8] A megszüntetés okaként azt jelölte meg, hogy az elsőfokú ítélet meghozatalát követően - 2019. április 15-én - a kerületi bíróság jogerős ítéletet hozott, melyben a X. rendű vádlottat a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt - halmazati büntetésül - 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.
[9] Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a törvényszék eljárási szabályt sértett akkor, amikor a kerületi bíróság előtt folyó, kisebb súlyú, de hasonló elkövetési magatartást tartalmazó ügyet nem egyesítette, mert ennek az lett a következménye, hogy az ugyanazon elkövetési időszakra eső, költségvetést károsító cselekményt ítélt dologként kellett figyelembe vennie az ítélőtáblának, s ez eredményezte az eljárás megszüntetését.
[10] Miután az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a X. rendű vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítéletet a terhére megállapított valamennyi bűncselekmény tekintetében hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette, erre figyelemmel a Be. 615. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján a harmadfokú eljárás lehetősége megnyílt.
[11] A másodfokú nyilvános ülésen az ügyészség nem képviseltette magát. A 2019. június 6. napján kihirdetett és a fellebbviteli főügyészség részére 2019. július 3. napján kézbesített ítélet ellen az ügyészség a X. rendű vádlott terhére fellebbezést jelentett be a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése és új másodfokú eljárás lefolytatása végett. Az ügyészség fellebbezése a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontja alapján az ellentétes döntést sérelmezi, ezért a harmadfokú eljárás lefolytatását megalapozza.
[12] A X. rendű vádlott és védője a másodfokú ítéletet tudomásul vették.
[13] A másodfellebbezést bejelentő fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az ítélőtábla részéről a fellebbezéssel érintett vádlott vonatkozásában a "res iudicata" megállapítására törvénysértően került sor.
[14] Indokolásában kifejtette: a törvényszék ítéletének a X. rendű vádlottat is érintő 2. tényállási pontja szerint a X. rendű vádlott 2010. január 25. napjától a IX. rendű vádlott (a T. E. Kft. ügyvezetője) felkérésére a C. C. Kft. ügyvezetője volt. A cége nevében fiktív számlákat állított ki, azokat a IX. r. vádlott utasításainak megfelelően aláírta. A IX. r. vádlottnak teljes körű képviseleti jogosultságot adott a C. C. Kft. nevében történő eljárásokhoz is.
[15] Így a IX. r. vádlott intézte a T. E. Kft. és a X. rendű vádlott ügyvezetése alatt álló C. C. Kft. irányából fiktív "fedőszámlák" kibocsátását az M. Kft. felé, mely azokat könyvelésében elhelyezte, s a számlák áfatartalmát jogosulatlanul levonásba helyezte. Az elkövetési időszak 2010 I. és II. negyedéve.
[16] A főügyészség a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján végindítványában az általa benyújtott vádiratban megjelölt elkövetői minőségen - bűnsegéd - nem változtatott, az adócsalás bűntettének és a magánokirat-hamisítás vétségének rendbeliségén módosított, s 2-2 rendbeli cselekményben indítványozta a X. rendű vádlott bűnösségének kimondását.
[17] Az ítélőtábla másodfokú határozatába átemelte a kerületi bíróság jogerős ítéletének tényállását, melynek lényege szerint a X. r. vádlott mint a C. C. Kft. ügyvezetője és tagja 2010. év I-II. és III. negyedévében az M. Kft. felé kibocsátott fiktív számlák összegének utalásával generált számlaforgalmat 25 millió forint összegű hitelkérelem kedvező elbírálása érdekében használta fel. A folyósított hitelt a vádlott felvette, de nem törlesztette. A vádlott és az általa vezetett C. C. Kft. a bank számára elérhetetlenné vált, ezért a bank a G. H. Zrt. készfizető kezességével nyújtott állami kamat- és garanciadíj-támogatást hívta le, amellyel a vádlott a költségvetésnek 19 652 836 forint vagyoni hátrányt okozott.
[18] Az ítélőtábla téves érvelése szerint a megszüntetés szempontjából nem bír relevanciával az, hogy a törvényszéki ügyben a X. rendű vádlottat bűnsegédként, míg a kerületi bíróság ügyében tettesként vonták felelősségre, ennek csak a folytatólagosan elkövetett cselekmények esetén lenne jelentősége. Az azonos időszakban, azonos számlák felhasználásával elkövetett költségvetést károsító bűncselekmények esetén ennek nincs jelentősége.
[19] A másodfellebbező szerint azonban az ítélőtábla nem vette figyelembe az EBH 2019.B6. számú elvi határozatban, valamint a Kúria Bhar.III.201/2015/4. számú határozatában is kifejtett azon bírói gyakorlatot, miszerint a részesként elkövetett költségvetési csalási cselekmény mint tényálláson kívüli magatartás nem vonható a tettesként elkövetett cselekménnyel törvényi egységbe. A részesi magatartások is csak akkor alkotnak törvényi egységet, ha azonos tettes cselekményeihez kapcsolódnak; ha a részes különböző tettesek által elkövetett alapcselekményhez fűződően követnek el költségvetési csalást, a részesi cselekmények rendbelisége a tettesi alapcselekményhez igazodik.
[20] Az ítélőtábla hivatkozott jogerős határozata tettesként ítélte el a X. rendű vádlottat, jelen ügyben pedig az állapítható meg, hogy a X. rendű vádlott egy másik elkövető cselekményéhez nyújtott segítséget, ily módon ítélt dologra hivatkozni ilyen körülmények alapján fogalmilag kizárt.
[21] A másodfellebbezést bejelentő szerint egyéb eljárási szabálysértést is vétett az ítélőtábla, amikor nyilvános ülésen bizonyítást vett fel, beszerezte a kerületi bíróság jogerős ítéletét, és azt az ítélkezése alapjául mint okirati bizonyítékot felhasználta. Márpedig ezt csak tárgyaláson tehette volna meg.
[22] Minderre tekintettel - fellebbezése szerint a Be. 625. § (2) bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjára - a X. rendű vádlottat érintően a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az ítélőtábla új eljárásra utasítása szükséges.
[23] A Legfőbb Ügyészség a joghatályos ügyészi másodfellebbezést fenntartotta.
[24] Átiratában utal az ítélőtábla által megvalósított azon eljárási jogszabálysértésre is, hogy a tárgyalás helyett nyilvános ülésen vett fel bizonyítást, amelynek keretében beszerezte a kerületi bíróság jogerős ítéletét, amelyet ítélkezése alapjául felhasznált.
[25] Az iratokból megállapíthatóan azonban az ítélőtábla a X. rendű vádlottal szemben hozott ítéletet annak ellenére fogadta el a tényállás kiegészítésének alapjául, hogy azt ismertette volna, amelyre még a nyilvános ülésen sem került sor.
[26] Ekként a Be. 625. § (4) bekezdése alapján ez okból is a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése indokolt.
[27] A bejelentett ügyészségi fellebbezés a Be. 615. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján megnyitotta a harmadfokú eljárás lehetőségét, az a törvény szerint joghatályos.
[28] Tekintettel arra, hogy az ügyészség a X. rendű vádlott terhére jelentett be fellebbezést, a Kúria mint harmadfokú bíróság a másodfellebbezések elbírálására a Be. 620. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 621. § (2) bekezdésében foglaltakra - az ügyben nyilvános ülést tűzött ki.
[29] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az ügyészségi fellebbezést fenntartotta, azt az átiratukban foglaltakkal egyezően indokolta.
[30] A X. rendű vádlott védője perbeszédében - arra hivatkozással, hogy köti a védence nyilatkozata - a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
[31] A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén [Be. 615. § (1) bek.].
[32] A 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
[33] a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
[34] b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,
[35] c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[36] Az adott ügyben a másodfokú bíróság a X. rendű vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ítéletét - valamennyi, első fokon terhére megállapított bűncselekmény, így a bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette és a bűnsegédként folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége tekintetében - hatályon kívül helyezte, és az eljárást a vádlottal szemben - ítélt dolog címén - megszüntette.
[37] Így a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést hozott.
[38] Ezen rendelkezés alapján az ügyész által a X. rendű vádlott terhére bejelentett fellebbezés okán helye van a harmadfokú eljárásnak.
[39] A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezheti, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
[40] A Kúria a joghatályos és érdemi fellebbezés elbírálása során a X. rendű vádlott terhére bejelentett fellebbezést alaposnak találta.
[41] A Be. 567. § (1) bekezdés b) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha a cselekményt jogerősen elbírálták.
[42] A Kúriának tehát a X. rendű vádlott tekintetében - a másodfellebbezés okán - azt kellett vizsgálni, hogy az irányadó tényállásra figyelemmel a Be. 4. § (3) bekezdése szerinti "res iudicata", mint büntetőeljárási akadály fennállt-e.
[43] Ennek törvénysértő megállapítását sérelmező, és a vizsgálandó tényállást is tartalmazó ügyészségi másodfellebbezés alapos.
[44] Az ítélőtábla határozatába átemelve a X. rendű vádlott korábbi ügye jogerős ítéletének tényállását, tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy "a vádlott, mint a gazdasági társaság ügyvezetője (korábbi ügyében) a jogerős tényállás értelmében az állami hitelgarancia fiktív számlázáson alapuló, megtévesztéssel való lehívásával okozott vagyoni hátrányt a költségvetésnek, míg folyamatban lévő ügyben a gazdasági társaság korábbi ügyben is felhasznált azonos fiktív számláival nyújtott segítséget a befogadó gazdasági társaság által elkövetett, és ugyancsak költségvetést károsító bűncselekményhez. E két magatartás a költségvetési csalás törvényi konstrukciója okán nem állhat egymással halmazatban, ezért ítélt dolognak kell tekinteni. Jelen ügyben nem bír relevanciával, hogy a jogerős elítélésre tettesként, míg a jelen ügyben bűnsegédként került sor, mert az elkövetői alakzat, csak a folytatólagosan megvalósított cselekmények esetén jelent különböző cselekményt, míg az azonos időszakban, azonos számlák felhasználásával elkövetett költségvetést károsító bűncselekmények esetén ennek nincs jelentősége. A vádlott cselekményei csak alaki halmazatban állhatnak egymással, ezért kizárt két külön büntetőeljárásban való elbírálása még akkor is, ha csak az okozott vagyoni hátrány töredéke került jogerősen elbírálásra. Ha a két megemelt vád egy eljárásban került volna elbírálásra, a vádlott akkor is egy költségvetési csalásban és egy okirattal visszaélésben került volna elmarasztalásra."
[45] Az ítélőtábla ugyanis nem volt figyelemmel arra a Kúria által legutóbb az EBH 2019.B6. számú elvi határozatban kimondottakra, miszerint a részesként elkövetett költségvetési csalási cselekmény mint tényálláson kívüli magatartás nem vonható a tettesként elkövetett cselekménnyel törvényi egységbe. A részesi magatartások is csak akkor alkotnak törvényi egységet, ha azonos tettes cselekményeihez kapcsolódnak; ha a részes különböző tettesek által elkövetett alapcselekményhez fűződően követte el a költségvetési csalást, a részesi cselekmények rendbelisége a tettesi alapcselekményhez igazodik (EBH 2019.B6.; BH 2015.178.).
[46] A törvényi egységkénti - így a folytatólagos egységkénti - értékelését kizárja az, ha a részesi magatartások különböző tettesek által elkövetett több alapcselekményhez kapcsolódnak (EBH 2010.2214.).
[47] Ezért a vádlott terhére értékelt, bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettét [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont] megvalósító részcselekmények nem alkothatnak a kerületi bíróság ítéletével elbírált, tettesként elkövetett költségvetési csalás részcselekményével törvényi egységet.
[48] Így mindazon részcselekmények, amelyekkel a X. rendű vádlott társainak a C. C. Kft. nevében elkövetett, összesen 187 794 424 forint vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettéhez nyújtott bűnsegélyt, önállóan, a tettesként elkövetett cselekménytől elkülönülten bírálandó el.
[49] Ezért az ítélőtábla törvénysértően helyezte hatályon kívül és szüntette meg az eljárást a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 567. § (1) bekezdés b) pontja alapján res iudicata miatt azon cselekmények esetében, melyeket a X. rendű vádlott követett el.
[50] Rámutat a Kúria arra, hogy az iratokból megállapíthatóan a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett akkor is, amikor a X. rendű vádlott tekintetében beszerzett, korábbi elítélés iratanyagával úgy egészítette ki a tényállást, hogy tárgyalás helyett nyilvános ülést tartott, melyen a beszerzett ítélet ismertetésre sem került.
[51] A Be. 619. § (1) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. Ebben az esetben tehát a másodfokú bíróság eljárása épp az ellentétes döntés tekintetében eredményezte a tényállás megalapozatlanságát, amely ugyanakkor a Be. 619. § (2) bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban érvényesülő bizonyítás tilalma miatt nem orvosolható.
[52] Ezért a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét a X. rendű vádlott vonatkozásában - figyelemmel a Be. 625. § (2) bekezdés a) pontjára és a 608. § (1) bekezdés e) pontjára - a Be. 625. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ítélőtáblát új másodfokú eljárásra utasította.
(Kúria Bhar. II. 1.261/2019.)
BH 2020.1.5 Bűncselekmény nem valósul meg sem a korábbi Btk. (1978. évi IV. törvény), sem pedig a hatályos büntetőtörvény szerint, s ezért a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette miatt emelt vád alól fel kell menteni, ha az a vád tárgya, hogy a terhelt a személyi jövedelemadó megfizetési kötelezettségét oly mértékben mulasztotta el teljesíteni, hogy annak folytán a költségvetést ért vagyoni hátrány összege a 100 000 forintot nem éri el [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, 462. § (1)-(3) bek.; Be. 566. § (1) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2014. január 8. napján - tárgyalás mellőzésével - meghozott végzésével a terhelttel szemben költségvetési csalás bűntette [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bek. a) pont és (2) bek. a) pont] miatt 1 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette és akként rendelkezett, hogy a terhelt a szabadságvesztésből - végrehajtásnak elrendelése esetén - legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Emellett a terhelttel szemben 502 265 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el.
[2] A végzés - tárgyalás tartására irányuló kérelem hiányában - 2014. január 27-én első fokon jogerőre emelkedett.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő végzésében megállapított tényállás szerint a terhelt 2011. évben keresetkiegészítés céljából összesen 1 112 260 forint értékben értékesített fémhulladékot az a.-i székhelyű V.-F. H. Kereskedelmi Kft. részére, 67 100 forint értékben pedig az ugyancsak a.-i székhelyű C.-M. Kft. részére. Ekként 2011. évben 1 179 360 forint önálló tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezett. A terhelt a fenti tevékenységével kapcsolatban nem tett eleget az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 14. § (1) bekezdés c) és d) pontjában írt adóbevallási és adófizetési kötelezettségének, és ezzel 2011. évben a költségvetés személyi jövedelemadó bevételének összegét 215 681 forinttal, az egészségügyi hozzájárulás bevételének összegét 286 584 forinttal csökkentette. A terhelt így 2011. évben a költségvetés bevételének összegét összesen 502 265 forinttal csökkentette.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását és a terhelt felmentését, valamint az általa vagyonelkobzás címén esetlegesen megfizetett összegnek a terhelt részére való visszatérítését indítványozta.
[5] Indokául utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) szabályainak - a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző - az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló 3/2013. KMJE határozat alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről és a jogegységi határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatának elrendeléséről szóló 2/2016. (II. 8.) AB határozat 1. pontjában megállapította, hogy a 3/2013. KMJE határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben történt közzétételére, 2014. január 24. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette, míg a határozat 2. pontjában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a 3/2013. KMJE határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.
[6] Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában csupán azon jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát rendelte el, amelyekben az ügyben eljárt bíróságok a megsemmisített jogegységi határozatot alkalmazták. Így azon büntetőügyekkel összefüggésben, amelyekben az eljárás egyetlen szakaszában sem található hivatkozás a jogegységi határozatra (sem a szakvéleményekben, sem a vádiratban, sem az ítéletben), a Be. 649. § (3) bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálati eljárás lefolytatásának, és a Be. 651. § (3) bekezdésére figyelemmel a legfőbb ügyész nem köteles hivatalból felülvizsgálati indítványt benyújtani.
[7] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján ugyanakkor a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapította meg a terhelt bűnösségét. E rendelkezésre figyelemmel vizsgálni kell, hogy a később alaptörvény-ellenesnek minősített jogegységi határozat kifejezett alkalmazása nélkül, de az abban írt jogértelmezési módnak megfelelően lefolytatott büntetőeljárásokban a büntetőjogi felelősség tárgyában levont jogkövetkeztetés miként alakulna, ha a jogalkalmazók az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezési módot választanák. Amennyiben ennek eredményeképpen a terhelt felmentésének lenne helye, a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terhelt javára felülvizsgálatnak van helye.
[8] Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a terhelt a 2011. adóévben - ingók (fémhulladékok) értékesítése után - mekkora összegű bevételhez jutott. Ehhez képest annak megítélése, hogy az általa ilyen módon megszerzett pénzösszeg után milyen nemű és mértékű adót kellett volna fizetnie, nem ténykérdés, hanem az - Alkotmánybíróság döntésének megfelelően értelmezett - adójogi jogszabályokon alapuló jogkérdés, amelyet a vád keretei között kell vizsgálni. A vádhatóság 1 179 360 forint bevétellel összefüggésben, személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben tette vád tárgyává a bevallási és befizetési kötelezettség megszegését, azaz a terhelt büntetőjogi felelőssége is csak ezen két adónemben vizsgálható.
[9] Az Szja. tv. 2012. január 1. napját megelőzően hatályban volt 58. § (8) bekezdése értelmében az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó különleges szabályokat [58. § (1)-(7) bek.] abban az esetben nem lehet alkalmazni, ha a vagyontárgy átruházása üzletszerűen történik. Az Szja. tv. 58. § (8) bekezdése maga határozza meg, hogy az idézett rendelkezés alkalmazásában az átruházás akkor minősül üzletszerűnek, ha ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként az adólevonási joga megnyílik. A terhelt nem jelentkezett be szabályszerűen az általános forgalmi adó alanyaként, így - figyelemmel a 2/2016. (II. 8.) AB határozatban írtakra is - az Szja. tv. 58. §-a szempontjából a vagyonátruházás üzletszerűsége nem állapítható meg, amelynek következtében esetében a személyi jövedelemadó megállapítása tekintetében az Szja. tv. 58. § (1)-(7) bekezdéseiben található rendelkezéseket kell alkalmazni.
[10] Az Szja. tv. 58. § (1) bekezdése értelmében az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni. A (2) bekezdés szerint ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez; ilyennek minősül különösen az eladási ár. A (3) bekezdés meghatározása alapján az átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt): a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; az értéknövelő beruházásokat, valamint az átruházással kapcsolatos kiadásokat. A (4) bekezdés tartalmazza azon tényezőknek a felsorolását, amelyeket megszerzésre fordított összegnek lehet tekinteni, az (5) bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.
[11] Az irányadó tényállás, valamint a rendelkezésre álló iratok nem tartalmaznak adatokat arra vonatkozóan, hogy a 2011. évben keletkezett bevételekkel összefüggésben a terheltnek milyen költségei merültek fel, így az Szja. tv. 58. § (5) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazandó, amely szerint jövedelemnek a bevétel 25 százalékát kell tekinteni. A terheltnek a személyi jövedelemadó alapját képező jövedelme így e számítás szerint a 2011. évben [(1 112 260+67 100)×0,25] 294 840 forint volt.
[12] Az Szja. tv. 2011-ben hatályos 8. § (1) bekezdése értelmében az Szja. tv. hatálya alá tartozó jövedelem után az adó mértéke - eltérő rendelkezés híján - az adóalap 16 százaléka. Figyelemmel arra, hogy 2011-ben az Szja. tv. 58. §-a ettől eltérő szabályt nem tartalmazott, az adó mértéke ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem esetén is 16 százalék volt. Az Szja. tv. 58. § 2011-ben hatályos (7) bekezdése értelmében nem kell megfizetni az ingó vagyontárgyak átruházásából az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 000 forintot meg nem haladó részét.
[13] A fentiekből következően a terheltet a 2011. évben keletkezett 294 840 forint jövedelme után (294 840×0,16-32 000) 15 174 forint személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelte. A terhelt e kötelezettségének nem tett eleget, így az állami adóbevételt a fenti összeggel csökkentette.
[14] Mind az elkövetéskor hatályos, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. számú tvr. (a továbbiakban: Btké.) 27. § (1) bekezdés a) pontja, mind a jogerős ügydöntő határozat meghozatala időpontjában hatályos Btk. 462. § (3) bekezdése alapján nem valósul meg bűncselekmény, ha a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány a százezer forintot nem haladja meg, így a terhelt terhén személyi jövedelemadó adónem vonatkozásában bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg.
[15] Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. §-a tételesen felsorolja, hogy a jövedelmet szerző magánszemély milyen esetekben köteles egészségügyi hozzájárulást fizetni. Figyelemmel arra, hogy az ingó vagyon átruházásából származó jövedelem nincs nevesítve, a terheltet mulasztás e tekintetben sem terheli, nevezett terhén a vád tárgyává tett cselekménnyel összefüggésben bűncselekmény elkövetése - az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezés esetén - az egészségügyi hozzájárulás adónem vonatkozásában sem állapítható meg.
[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt - egy számszaki elírás helyesbítése mellett - annak indokaival együtt, változatlan tartalommal tartotta fenn; indítványozta, hogy a Kúria a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont] miatt emelt vád alól - a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján - mentse fel, és rendelkezzen az általa vagyonelkobzás címén megfizetett összegnek a befizetés napjától a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított törvényes kamatával együtt való visszatérítéséről a terhelt részére.
[17] A Kúria által beszerzett adatok szerint a terhelt 2017. január 30. napján elhalálozott, azt megelőzően a vagyonelkobzás címén megítélt összegből 182 970 forintot fizetett meg; a végrehajtási eljárás jelenleg a terhelt örököseivel szemben folyik.
[18] A Kúria a 2019. április 25-én kelt végzésével a jogerős ügydöntő határozattal alkalmazott vagyonelkobzás végrehajtását felfüggesztette.
[19] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.
[20] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[21] A Kúria elöljáróban utal arra, hogy az indítványban kifejtetteket osztotta annak kapcsán, hogy bár az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata nem nyitotta meg a Be. 649. § (3) bekezdése szerinti felülvizsgálat kötelezettségét, azonban az alkotmányos értelmezésnek megfelelő anyagi jogszabály megsértése miatt felülvizsgálatnak a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában megjelölt okból helye lehet, amennyiben a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását e jogsértés eredményezte. Ez utóbbi törvényi rendelkezés szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a bíróság abban a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Ezért az indítvány alapján a felülvizsgálatnak helye van.
[22] A megyei főügyészség indítványa - az abban kifejtett indokoknál fogva - érdemben is alapos. A terhelt tevékenysége nem felelt meg maradéktalanul az Szja. tv. - az elkövetéskor hatályos - 58. § (8) bekezdésében meghatározott, konjunktív feltételeknek, következésképp arra az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Ebből következően a hivatkozott § (5) bekezdése szerint a bevétel 25%-a számított jövedelemnek, és a (7) bekezdés szerint nem kellett megfizetni az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 000 forintot meg nem haladó részét.
[23] Ennek megfelelően a terhelt 2011. évben az ingó vagyontárgy átruházásából származó 294 840 forint jövedelmét mulasztotta el bevallani, ami után - annak 16%-ából, azaz 47 174 forintból leszámítva a 32 000 forint adókedvezményt - helyesen 15 174 forint személyi jövedelemadót mulasztott el megfizetni.
[24] Egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség pedig nem terhelte a terheltet, mert az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény - elkövetéskor hatályos - 3. §-a az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem után ilyen kötelezettséget nem határozott meg.
[25] A terhelt cselekménye folytán a költségvetést ért vagyoni hátrány így nem éri el a 100 000 forintot, ezért azzal az elkövetéskor hatályos Btké. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem valósult meg bűncselekmény. Ez pedig a terhelt bűnösségének megállapítását kizárja; csupán megjegyzi a Kúria, hogy ugyanígy rendelkezik az elbíráláskor hatályos Btk. 462. § (3) bekezdése is.
[26] A kifejtettekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 662. § (2) bekezdés a) pont első fordulata szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott; a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (2) bek. a) pont] miatt emelt vád alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján - mert a cselekmény nem bűncselekmény - felmentette.
(Kúria Bfv. III. 396/2019.)
BH 2020.4.93 I. A bűncselekményegységet alkotó bűncselekmények egyes részcselekményeinek önálló elévülése a törvényi egység fajtájától függetlenül - így összefoglalt bűncselekmény esetén is - kizárt [Btk. 27. §]. II. A költségvetési csalás elkövetési magatartásának része az a megtévesztés is, amit az elkövető a tévedésbe ejtést követően, annak fenntartása, illetve a kifizetések kieszközlése érdekében tanúsít [Btk. 396. §].
[1] A törvényszék a 2018. február 20. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, valamint (5) bek. a) pont]. Ezért 3 év 6 hónapi szabadságvesztésre, 4 évi közügyektől eltiltásra és 5 évi gazdasági társaság ügyvezető tisztségének gyakorlásától eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az I. r. terhelt tekintetében a kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. november 6. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette, szabadságvesztésének tartamát 6 évre, a közügyektől eltiltást ugyancsak 6 évre súlyosította, valamint a terheltet 500 napi tétel, napi tételenként 10 000 forint, összesen 5 000 000 forint pénzbüntetésre is ítélte. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.
[4] Az I. r. terhelt egy cégcsoport keretein belül végzett szerteágazó gazdasági tevékenységet. A cégcsoportban különböző profillal működtek cégek, melyek közül egyeseket az I. r. terhelt maga irányított, más cégekben másokat kért fel az ügyvezetői pozíció betöltésére, de a tényleges irányítás ezen cégek tekintetében is az övé volt, a gazdasági döntéseket valamennyi társaságban ő hozta meg.
[5] A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, illetve a Gazdaságfejlesztési Operatív Program 2. keretében pályázatokat hirdetett meg, amelyek útján hazai és uniós forrásból származó, vissza nem térítendő támogatás igénylésére volt lehetőség. Az I. r. terhelt ezt a lehetőséget kihasználva több ízben vissza nem térítendő támogatást igényelt különböző, a vállalkozásaiban megvalósítandó beruházásokra, elsősorban gépbeszerzésre. A pályázatokban megjelölt új gépek megvásárlására azonban ténylegesen nem került sor, hanem a cégcsoport már meglévő gépeit tüntette fel akként, mintha újonnan vásárolta volna.
[6] Ezen magatartásával az I. r. terhelt több költségvetésnek összesen 772 115 252 forint vagyoni hátrányt okozott, melyből 633 797 964 forinttal az Európai Unió, 138 317 288 forinttal Magyarország költségvetését károsította meg.
[7] Az egyes részcselekmények megvalósulása kapcsán releváns időpontok, és az okozott vagyoni hátrány összege az alábbiak.
[8] Az 1. tényállási pont kapcsán a támogatási szerződés megkötésére 2006. október 16. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésére 2007. december 7. napján került sort, az okozott vagyoni hátrány mértéke 150 000 000 forint.
[9] A 2. tényállási pont kapcsán a pályázat benyújtására 2008. május 5. napján, a támogatási szerződés megkötésére 2008. október 10. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésre 2011. április 21. napján
került sor, az okozott vagyoni hátrány mértéke 233 344 546 forint.
[10] A 3. tényállási pont kapcsán a pályázat benyújtására 2008. december 2. napján, a támogatási szerződés megkötésére 2010. február 2. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésre 2011. február 10. napján került sor, az okozott vagyoni hátrány összege 189 584 706 forint.
[11] A 4. tényállási pont kapcsán a pályázat benyújtására 2010. november 25. napján, a támogatási szerződés megkötésére 2011. május 23. napján, előlegfizetési kérelem benyújtására 2011. november 30-án, majd hiánypótlás keretében 2012. október 25. napján, a támogatás utolsó részletének kifizetésre 2012. december 17. napján került sor, az okozott vagyoni hátrány összege 199 186 000 forint.
[12] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben annak törvény szerinti okaként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját és b) pont ba) alpontját, valamint (2) bekezdés d) pontját jelölte meg. Ebben az indítvány I. része alapján a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt törvénysértő büntetésének enyhítését, az indítvány II. része alapján pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítást kérte.
[13] Az indítvány indokai szerint a bíróság jogerős ítéletét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozta meg, mert figyelmen kívül hagyta az 1. tényállási pontban írt cselekmény elévülését. A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy a folytatólagos bűncselekmény egyes részcselekményeinek önálló elévülése kizárt. A jogalkotó ugyanis a költségvetési csalás tényállásával törvényi egységet teremtett, ami a folytatólagosság megállapítását kizárja; ekként az utóbbira vonatkozó ítéleti hivatkozás nem értelmezhető.
[14] A törvényi egységbe foglalás viszont - a védői álláspont szerint - az egyes cselekményeket nem olvasztja egyetlen cselekménnyé, hanem azok a törvény által teremtett egység ellenére önállóan is léteznek. Erre lehet következtetni abból, hogy a költségvetési csalás az üzletszerű elkövetés minősítő körülményének alapja lehet, noha annak törvény szerinti feltétele a több hasonló jellegű bűncselekmény elkövetése. Ugyanez következik abból is, hogy a Kúria 87. BK véleménye szerint az érték-egybefoglalás során a már elévült szabálysértéseket figyelmen kívül kell hagyni.
[15] Amennyiben a 31. BK vélemény az összefoglalt bűncselekmény tekintetében is alkalmazható lenne, úgy az elévülést csak az utolsó részcselekmény befejezésétől lehetne számítani, a korábbi részcselekményeknek viszont nem lenne időbeli korlátja. Ez azt jelentené, hogy akár évtizedekkel korábbi bűncselekmények is a törvényi egységbe vonhatók lennének, ami ellentétben áll az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozatában foglaltakkal, miszerint a bűncselekmény időben korlátlan büntethetősége az állam büntetőigényének utólagos feltétlen érvényesítését jelentené.
[16] A védő kifejtette, miszerint a Btk. 396. §-ában a jogalkotó törvényi, és nem természetes egységet hozott létre; a törvényi egységbe vonás lehetőségét pedig kizárólag az elévülés, illetve az egységbe tartozó bűncselekményeket elbíráló jogerős ítélet zárja ki. Ekként az ítélőtábla tévesen határozta meg az elévülés kezdőnapját egységesen 2012. december 17. napjában, és törvénysértően állapította meg azt is, miszerint a tényállás 1. pontjában írt cselekmény önálló, 2015. december 7-i elévülése kizárt.
[17] Az indítvány szerint az 1. tényállási pont tekintetében - elévülési időn belül - az elévülést félbeszakító eljárási cselekményre nem került sor. A védői álláspont szerint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) nem tekinthető a büntetőügyben eljáró hatóságnak, mert eljárására nem a büntetőeljárási törvény, hanem külön eljárásrend az irányadó. Ekként az általa foganatosított eljárási cselekmények sem büntetőeljárási cselekmények, annak ellenére, hogy a működését szabályozó, az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, EURATOM rendelete Magyarországon is közvetlenül hatályos.
[18] A feljelentés - aminek alapján a nyomozás 2013. július 3-án megindult - ténybelisége nem terjed ki az 1. tényállási pontban írt cselekményre. A másodfokú ítéletben hivatkozott iratbeszerzések pedig nem nyomozati cselekmények, de nem is az I. r. terheltet érintik és az eljárás előbbrevitelét sem szolgálták. Az iratbeszerzések, megkeresések, feljegyzések nem merítik ki az elévülés félbeszakítására alkalmas büntetőeljárási cselekményekre vonatkozó követelményeket.
[19] Következésképp a tényállás 1. pontjában foglalt cselekmény büntethetősége 2015. december 7-én elévült; amikor a bíróság jogerős ítéletében e cselekmény miatt is megállapította a terhelt büntetőjogi felelősségét, megsértette az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 26. § (1) bekezdését.
[20] Az indítvány szerint a büntető anyagi jog szabályait sértette meg a bíróság akkor is, amikor a Btk. 2. §-a alapján - tévesen - az elbíráláskor hatályos büntető jogszabályokat alkalmazta, és ezzel törvénysértően súlyos büntetést szabott ki.
[21] A védő utalt arra, hogy a terhelt terhére rótt cselekmény elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés. A tévedésbe ejtés folytán a közreműködő szervezet tévedésben volt, amikor 2011. május 23-án támogatási szerződést kötött az I. r. terhelt cégével. A költségvetést ért károsodás az e tévedés eredményeként tett rendelkezés hatására következett be, így a 4. pont alatti cselekmény elkövetési ideje is 2011. május 23. napja.
[22] Következésképp, mivel így az I. r. terhelt valamennyi részcselekményt 2012. január 1. napja előtt követte el, azok nem tartoznak a költségvetési csalás törvényi egységébe. Ennek kapcsán utalt a védő arra is, hogy kétségtelenül a felek a támogatási szerződést utóbb többször is módosították, ám ezek a támogatási szerződés tárgyát nem érintették, és a projekt elszámolható költségei sem változtak, így a már korábban kialakult téves tudattartalomra nem hatottak ki.
[23] Ezért valamennyi részcselekmény elkövetési magatartása már teljes egészében kifejtésre került még azt megelőzően, hogy a korábbi Btk. 310. §-a törvényi egységet hozott volna létre a csalás minden olyan esetére, ami a költségvetés sérelmével jár. Az eljárt bíróságok a cselekmény elkövetési idejének a károsodás bekövetkeztét, és nem pedig az elkövetési magatartás kifejtését tekintették, noha előbbinek legfeljebb az elévülés kapcsán van jelentősége.
[24] Az indítvány szerint az elkövetéskori jogszabály a korábbi Btk. 2012. január 1. napját megelőzően hatályban volt szövege, amihez képest az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezései nem eredményeznek enyhébb elbírálást. Az elkövetéskor hatályos jogszabályok alapján ugyanis az I. r. terhelttel szemben irányadó büntetési tétel két évtől - a halmazatra tekintettel - nyolc évig terjedő szabadságvesztés, míg az elbíráláskor hatályos jogszabály szerint öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. A téves jogszabály-választás eredményeképp a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[25] A védő álláspontja szerint a terhelttel szemben kiszabott büntetés egyrészt azért törvénysértően súlyos, mert a téves jogszabályválasztás miatt nem a törvényes keretek alapulvételével szabta ki a bíróság a büntetést, másrészt pedig amiatt is, mert az elévülés figyelmen kívül hagyása folytán a büntetés a bűncselekmény tárgyi súlyához sem igazodik. A minősítéshez szükséges vagyoni hátrány alsó határát jelentősen meghaladó elkövetési érték súlyosító körülményként való értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, az I. r. terhelt idősebb életkora, és emellett büntetlen előélete pedig nagyobb nyomatékú enyhítő körülmény, mint ahogy azt a bíróság jogerős ítéletében értékelte. Az I. r. terhelt felbujtói szerepe nem igazolt, ezért az a súlyosító körülmények köréből mellőzendő, ezzel szemben nagyobb nyomatékkal enyhít, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, valamint az, hogy a támogatási összegek sem közvetlenül, sem közvetve nem jutottak el a személyéhez. Az I. r. terhelt társadalomra veszélyessége ezért az enyhítő és súlyosító körülmények helyes értékelése mellett olyan csekély fokú, hogy az megalapozza a büntetés enyhítését és végrehajtásának részbeni felfüggesztését. Az 1. tényállási pontban írt cselekmény elévülése, valamint a vagyoni hátrány részbeni megtérülése következtében az elkövetési érték mintegy 200 millió forinttal csökken, aminek következtében az már a minősítés szerinti érték alsó határához áll közel, és így a büntetéskiszabásra is számottevő hatással van.
[26] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[27] Kifejtette, hogy az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt által irányított cégek egymást követően négy alkalommal vettek részt - részben az Európai Unió nevében kezelt, részben a magyar költségvetésből származó - pénzeszközök jogosulatlan megszerzése érdekében különböző pályázatokon, a pályázatok benyújtása, azok elbírálása, a támogatási szerződések megkötése, a támogatás kifizetésének kezdeményezése és a kifizetés jogszerűségének igazolása során megvalósított megtévesztő cselekmények egy éven át tartó folyamat részei voltak. A tényleges kifizetésre pályázatonként mintegy 2 év alatt került sor. Az első pályázattal elnyert támogatás kifizetése után mintegy 5 hónappal került sor a második pályázat benyújtására, és az újabb pályázatok esetén is a cselekménymozzanatok időbeli átfedéseket mutatnak. A céltámogatás elnyerése után, a már befejezett cselekmény leplezése érdekében megvalósított további megtévesztő magatartások pedig a következő projektre benyújtott pályázatok elbírálása érdekében voltak jelentőséggel.
[28] Minderre tekintettel a négy pályázat benyújtása és a támogatások kifizetése között szoros átfedés alakult ki, az egyes pályázatokon való részvétel folyamatos, az egyes pályázatok átfutási idejéhez mérten egymást rövid időközökkel követő cselekményekkel valósult meg, ekként az I. r. terhelt egységes akaratelhatározása is megállapítható.
[29] Az átirat utalt arra, hogy a költségvetési csalás törvényi egységet kialakító szabályozása 2012. január 1. napján, a korábbi Btk. módosításával lépett hatályba. Az ezt megelőzően az uniós és a magyar költségvetésből származó támogatások megszerzése érdekében kifejtett csalárd magatartások csalás, jogosulatlan gazdasági előny megszerzése és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése halmazataként minősült azzal, hogy az azonos költségvetés sérelmére elkövetett, 5 évi szabadságvesztésnél súlyosabban fenyegetett csalás magába olvasztotta a két másik, enyhébben büntetendő bűncselekményt.
[30] A törvényes minősítés szempontjából a Legfőbb Ügyészség annak tulajdonított jelentőséget, hogy a terhelt - a tényállás 4. pontja szerint - az utolsó támogatás kifizetését hiánypótlás keretében 2012. október 25. napján igényelte. Erre tekintettel a védő tévesen hivatkozott arra, miszerint a terhelt az elkövetési magatartás valamennyi mozzanatát 2012. január 1. napját megelőzően fejtette ki. Az utóbbi időpontban pedig már a korábbi Btk.-nak a jelenleg hatályos Btk. 396. §-ával megegyező szabályozású 310. §-a volt hatályban. A törvényi egységet a vádemelés zárja le, ezért valamennyi korábban megvalósult részcselekmény is a törvényi egység körébe tartozik.
[31] A külön-külön a folytatólagos egység keretében kezdődő bűncselekmények 2012. január 1. napját követően, a megváltozott törvényi szabályozás miatt az összefoglalt bűncselekmény törvényi egységében folytatódtak. A vonatkozó szabályozás változása mellett is, bár az I. r. terhelt cselekményei 2012. január 1-jét megelőzően másként minősültek, azonban mindvégig valamely törvényi egység - folytatólagos, majd összefoglalt bűncselekmény - részét alkották. Arra tekintettel pedig, hogy a támogatás kifizetésének 2012. október 25-i igénylése is a bűncselekményegység egyik részmozzanata, a Btk. 2. §-ának alkalmazása szempontjából a korábbi Btk. 2012. január 1. napját megelőzően hatályos szövege nem is vizsgálható.
[32] Ekként - az ügyészi álláspont szerint - az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt cselekményét törvényesen minősítették.
[33] A Legfőbb Ügyészség kitért arra is, miszerint a kifejtettekből kitűnik az is, hogy a terhelt részcselekményei sem az elkövetéskori, sem az elbíráláskori büntetőtörvény alapján nem minősülnek önállóan. Ezért nem következhetett be a 2012. január 1. napja előtt folytatólagosan minősülő egyes részcselekmények önálló elévülése sem. Az eredmény-bűncselekmények esetén az elévülés kezdőnapja az eredmény bekövetkeztének időpontja, azaz jelen esetben 2012. december 17. napja, ekként a tényállás 1. pontjában írt részcselekmény elévülésére való hivatkozás alaptalan.
[34] A Legfőbb Ügyészség átiratára a védő írásbeli észrevételeket tett.
[35] Ennek indokai szerint a Legfőbb Ügyészség az irányadó tényállással szemben hivatkozott arra, miszerint a pályázatokra egymást követően került sor. A cégcsoport számos más pályázaton is indult, amelyekkel kapcsolatban kifogás nem merült fel. A Gazdasági Versenyképességi Operatív program keretében pedig kizárólag az első pályázatra került sor. Az ügyészség az általa hivatkozott "éveken át tartó folyamat" részeként olyan mozzanatokat is figyelembe vett, amelyek nem részei a költségvetési csalás elkövetési magatartásának.
[36] Ezzel szemben kifejtette, hogy az elévülés kezdete a törvényi szabályozás szerint - befejezett bűncselekmény esetében - az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul. Az alapügy 1. tényállási pontjában a bűncselekmény törvényi tényállása akkor valósult meg, amikor a tévedésbe ejtéssel okozati összefüggésben a közreműködő szervezet a támogatás első részösszegét átutalta. Ezzel a cselekmény dogmatikailag befejezett, a további folyósításoknak a befejezettség szempontjából nincs jelentősége. Ugyancsak nem része a bűncselekménynek az a magatartás, amit a terhelt annak befejezését követően, a már bekövetkezett kár leplezése érdekében fejtett ki.
[37] Ezért az 1. tényállási pontban írt cselekmény még akkor is elévült, ha a Kúria az utolsó folyósítás időpontját - 2007. december 7. napját - fogadná el az elévülés kezdőnapjaként.
[38] A védői álláspont szerint tévesen hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a 2012. január 1. napját megelőző részcselekmények folytatólagos egységet alkottak volna. Semmi nem támasztja alá, hogy az I. r. terhelt már az első pályázat 2005. december 21-én történt benyújtásakor elhatározta volna, hogy 2008-ban is pályázatot fog benyújtani; az 1. és 2. tényállási pontban írt magatartások között időbeni átfedés nincs. Az első pályázati támogatás elnyerése és a második pályázat benyújtása között több mint hat hónap telt el, ami a folytatólagos elkövetés megállapítását kizárja.
[39] Az alkalmazandó jogszabály kapcsán a védő arra utalt, hogy a 4. tényállási pontban írt cselekmény elkövetési magatartása kifejtésének időpontja - álláspontja szerint - 2011. május 23. napja. A költségvetési csalás elkövetési magatartása ugyanis a tévedésbe ejtés; jelen esetben az I. r. terhelt ekkor ejtette tévedésbe a közreműködő szervezetet, amely e tévedés eredményeképp kötötte meg aznap a támogatói szerződést az I. r. terhelt cégével, a költségvetési károsodás pedig az e tévedés folytán megtett vagyonjogi rendelkezés hatására következett be. Ekként csak az e napon hatályos büntetőtörvényt lehet összevetni az elbíráláskor hatályos rendelkezésekkel.
[40] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[41] A felülvizsgálat a jogerős ítélettel szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. E jogorvoslati mód a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, csak a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[42] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt állapítja meg, b) pont ba) alpontja alapján pedig az, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi jogszabálysértés miatt szabott ki törvénysértő büntetést.
[43] Kétségkívül anyagi jogi sérelem, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a Btk.-ban szabályozott büntethetőséget megszüntető ok - elévülés - ellenében állapította meg. Jelen esetben azonban elévülést az indítvány nem a terhelt terhére rótt cselekmény egészére, hanem csupán annak egyik részcselekménye vonatkozásában állította. Ezzel összefüggésben pedig arra hivatkozott, hogy a bűnösség körének szűkülése miatt, és a helyesen alkalmazandó - az elkövetéskor hatályos - büntetőtörvény szerinti minősítéshez képest a büntetés törvénysértően súlyos, és ezért jelentős enyhítésének van helye.
[44] Valójában az indítvány elévülésre hivatkozó része a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati oknak akkor felelhetne meg, ha annak folytán egymással anyagi halmazatban álló bűncselekmények tekintetében kellene egy vagy több - de nem az összes - cselekmény tekintetében eljárást megszüntető rendelkezést hozni. Ebben az esetben a részbeni eljárás megszüntetésére tekintettel módja lenne a Kúriának a büntetés felülvizsgálatára is (BH 2009.6.II.).
[45] Bűncselekményegység esetén azonban a "részbeni" elévülés vizsgálata fogalmilag kizárt. Olyan bűncselekmény esetén, amely jogellenes állapot fenntartásában áll, maga a törvény rendelkezik úgy, hogy az elévülés kezdő időpontja az a nap, amikor ez az állapot megszűnik [korábbi Btk. 34. § d) pont, Btk. 27. § d) pont]. Folytatólagos egység kapcsán pedig a 31. számú BK vélemény mutatott rá, miszerint a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény: egység, amelynél a törvényi tényállást külön-külön is megvalósító részcselekmények együttesen alkotnak egyetlen bűncselekményt. Ebből következik, hogy a büntethetőség elévülése szempontjából nem külön-külön az egyes részcselekmények elkövetésének, hanem a bűncselekmény törvényi tényállásához tartozó legutolsó részcselekmény befejezésének, illetőleg - kísérlet esetén - a véghezvitelre irányuló utolsó tevékenység megvalósításának az időpontja az irányadó, s ettől kell számítani a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény törvényi büntetési tételéhez igazodó elévülési időt.
[46] A hivatkozott kollégiumi vélemény ezért helyezkedett arra az álláspontra, miszerint a folytatólagosan elkövetett bűncselekmény egyes részcselekményei büntethetőségének önálló elévülése kizárt. Érvelésének alapja, hogy a folytatólagos bűncselekmény is egység, a részcselekmények önálló elévülése pedig emiatt kizárt.
[47] Általános érvénnyel is leszögezhető tehát, hogy a bűncselekményegység részcselekményei - az egység fajtájától függetlenül - nem évülhetnek el önállóan; vonatkozik ez a törvényi egység valamennyi fajtájára, így a folytatólagosan elkövetett és az összefoglalt bűncselekményekre is.
[48] A védő az ezzel ellentétes álláspontját valójában az elévülés kérdésével össze nem függő jogintézményből, illetve eltérő joghelyzetre vonatkozó felsőbírósági iránymutatásból levont téves következtetésekre alapította. Kétségtelen, hogy az üzletszerű elkövetés [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont] ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények (azaz nyelvtanilag is egynél több bűncselekmény) elkövetése révén való rendszeres haszonszerzésre törekvést feltételez, ugyanakkor a (tettesként fogalmilag mindig egyrendbeli) költségvetési csalás is elkövethető üzletszerűen. Ebből azonban nem következik az, hogy a költségvetési csalás több, önállóan elévülő bűncselekményből állna; elegendő e körben csak arra utalni, hogy egyrendbeli folytatólagos bűncselekmény is lehet üzletszerű, ha az elkövetés kimeríti annak törvényi feltételeit, ugyanakkor részcselekményeinek önálló elévülése ennek ellenére kizárt. Az azonos megítélés alapja pedig az, hogy mindkét esetben törvényi egységről van szó.
[49] Ugyancsak nem vonható le ellentétes következtetés a Kúriának a szabálysértések érték-egybefoglalásáról szóló 87. BK véleményéből. Az ebben kifejtettek szerint az érték-egybefoglalás szempontjából kizárólag olyan szabálysértések kerülhetnek szóba, amelyeknek - mint szabálysértéseknek - a büntethetősége elévülés folytán nem szűnt meg; azokat a szabálysértéseket tehát, amelyek a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 6. §-ában foglalt rendelkezések értelmében már elévültek, s ezért a felelősségre vonásnak nincs helye, az érték-egybefoglalás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.
[50] A fentiek azonban hangsúlyozottan szabálysértésekre, és nem bűncselekményekre vonatkoznak. A tulajdon elleni szabálysértés azzal válik bűncselekménnyé, hogy az újabb szabálysértés elkövetése után az érték-egybefoglalásra sor kerül. Azt megelőzően tehát - szabálysértésként - elévülhet. Ugyanakkor a költségvetési csalás részcselekménye önmagában is bűncselekmény, azonban - a folytatólagossághoz hasonlóan - egy törvényi egység része, amelynek részcselekményei önállóan nem évülhetnek el.
[51] A védő felvetette még, hogy az egység (rész)elévülést kizáró hatása összefoglalt bűncselekmény esetén a büntethetőség időben korlátlanná válását jelentené. Ez nem helytálló abban a tekintetben, hogy az utolsó részcselekmény bevégződésekor az elévülés megkezdődik. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a bűncselekmény korábbi részcselekményei büntethetőségének nincs külön, önálló zárt időbeli határa; ez azonban így van más törvényi egység-fajták esetében - jelesül a folytatólagos bűncselekmények esetén - is.
[52] Következésképp az nem igényel vizsgálatot, hogy kifejezetten az 1. tényállási pontban írt részcselekmény elévülését annak 2007. december 7-i befejezését követően milyen eljárási cselekmény szakította meg; másképp fogalmazva: az ügyben a bűncselekményegység 2012. december 17-én megkezdődött elévülését szakította meg egységesen minden arra alkalmas eljárási cselekmény, akkor is, ha az eljárás akkor még a bűncselekményegység 1. tényállási pontjában írt ténybeliségére nem terjedt ki. Ennek vizsgálata azonban közömbös, hiszen az az elévülési idő az említett időponttól az eljárás jogerős befejezésig még annak megszakítása nélkül sem telt volna el.
[53] A fentiekre tekintettel az indítvány elbírálása kapcsán ugyancsak közömbös, de a teljesség érdekében a Kúria utal rá: nem osztotta azt a védői álláspontot sem, miszerint az elévülés a megtévesztés alapján történt első pénzkifizetés alkalmával kezdődik. Kétségkívül a Btk. 27. § a) pontja szerint az elévülés kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul; ugyanilyen rendelkezést tartalmazott a korábbi Btk. 34. § a) pontja is. Ezzel a törvényi tényállás valóban teljessé vált, azonban a bűncselekmény nem fejeződött be, mert a megtévesztés következtében, a megtévesztett szervezet vagyonjogi rendelkezései alapján további károk keletkeztek, azaz a törvényi tényállás keretei közé illeszkedő törvényi tényállási elemek valósultak meg. Ezért a Btk. 27. § (1) bekezdése akként értelmezendő, miszerint a befejezett bűncselekmény elévülése azon a napon kezdődik meg, amikor a törvényi tényállás keretei közé tartozó tényállási elemek az adott elkövetési magatartás kapcsán teljes egészében megvalósultak. Ez pedig az utolsó kifizetés napja.
[54] Az eddig kifejtetteket összegezve: a bűncselekményegység részbeni elévülése anyagi jogilag kizárt, de az arra való hivatkozás eljárásjogilag sem feleltethető meg egyik, a Be. 649. §-a szerinti felülvizsgálati oknak sem. Megjegyzi a Kúria, hogy az 1. tényállási pontban foglaltaknak a bűnösség köréből való kirekesztése még csak téves minősítést sem eredményezett volna; az összesen 772 115 252 forint elkövetési értékből az 1. tényállási ponttal érintett 150 000 000 forintot leszámítva a vagyoni hátrány összege még mindig a különösen jelentős vagyoni hátrány alsó határa - 500 000 0001 forint - felett maradt volna [Btk. 459. § (6) bek. e) pont].
[55] A védői indítvány ezen része azonban kizárólag akkor vezethetett volna - elméletileg - eredményre, ha a bíróság jogerős ítéletében valóban tévesen alkalmazta volna az elbíráláskor hatályos jogszabályokat, és az I. r. terhelt terhére rótt cselekményeket az elkövetéskori jogszabályok alkalmazása esetén a korábbi Btk. 2012. január 1. napját megelőzően hatályos időállapota szerint, halmazatként kellett volna minősíteni; ebben az esetben lett volna érdemben vizsgálható az egyes cselekmények önálló elévülésének kérdése.
[56] Ezért a Kúriának a védő által az egyébként az indítványban más összefüggésben is kifogásolt téves törvényválasztást (a Btk. 2. §-ának megsértését) ebben az összefüggésben, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján is vizsgálni kellett, de ugyanígy meg kellett vizsgálnia azt az indítványnak a hivatkozott törvényhely b) pont ba) alpontján alapuló része kapcsán is; az említett kitétellel megfelel ugyanis az utóbb említett felülvizsgálati oknak az indítvány azon része is, miszerint a téves törvényválasztás miatti törvénysértő minősítés következtében a bíróság jogerős ítéletében törvénysértő büntetést szabott ki az I. r. terhelttel szemben.
[57] Ugyanakkor a Kúria azt állapította meg, hogy a bíróság jogerős ítéletében a Btk. 2. § (2) bekezdése alapján helyesen alkalmazta az I. r. terhelttel szemben az elbíráláskor hatályos büntető jogszabályokat.
[58] Az eljárt bíróságok a törvényválasztás során a korábbi Btk. 2012. január 1. napjától hatályos szövegét vetették össze az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseivel, és helyezkedtek arra az álláspontra, miszerint az I. r. terhelt tekintetében utóbbi eredményez enyhébb elbírálást. A védő álláspontja szerint azonban a korábbi Btk. 2012. január 1. napját megelőzően hatályos időállapotát kell összevetni az elbíráláskor hatályos büntetőtörvénnyel; kifogásának alapja tehát nem az, hogy a bíróság jogerős ítéletében rosszul ítélte meg, hogy a két összevetett törvény közül melyik alkalmazása eredményez enyhébb elbírálást, hanem az, hogy a bíróság tévesen választotta ki a Btk. 2. §-a szempontjából releváns, egymással összevetendő jogszabályokat.
[59] A védő helytállóan hivatkozott arra, hogy az elbírálás során az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt kell alkalmazni; az ún. köztes - a két időpont között hatályban volt - jogszabály figyelmen kívül marad. Mivel az elbírálás időpontja adott, a Kúriának arról kellett határoznia, hogy a törvényválasztás szempontjából elkövetési időnek mely időpont tekinthető.
[60] Az I. r. terheltet a bíróság jogerős ítéletében egyrendbeli, törvényi egységet alkotó bűncselekményben mondta ki bűnösnek. Törvényi egység esetére is irányadó, hogy amennyiben az elkövetési magatartás több részcselekményből áll, az utolsó részcselek-mény időpontja tekinthető elkövetési időnek (EBD 2017.B16.I.).
[61] Az utolsó részcselekmény elkövetési magatartásának utolsó mozzanata azonban nem a 4. tényállási pontban írt támogatási szerződés megkötése, hanem - ahogyan arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen hivatkozott az átiratában - a 2. számú előlegfizetési kérelem hiánypótlás keretében történő ismételt benyújtása, amire 2012. október 25-én került sor. Közömbös, hogy a tévedésbe ejtés már korábban megkezdődött. A tévedésbe ejtés nem feltétlenül jelent egyszeri alkalmat; a megtévesztő magatartás lehet elhúzódó jellegű, többmozzanatos is, és többszöri kifizetés esetén irányulhat a tévedésbe ejtés fenntartására is. Ekként jelen ügyben is az I. r. terhelt újabb megtévesztést alkalmazott, amikor a támogatási összeg teljes kifizetésének kieszközölése érdekében az említett - valótlan tartalmú - kérelmét előterjesztette; ez is a költségvetési csalás elkövetési magatartásának része, jelen ügyben annak az utolsó mozzanata, és így ez határozza meg a Btk. 2. §-ának vizsgálata során figyelembe veendő elkövetési időt.
[62] Ennek tükrében a bíróság jogerős ítéletében az I. r. terhelt tekintetében az utolsó valótlan tartalmú okirat hiánypótlás keretében történő benyújtásának idejét, 2012. október 25-ét tekintette elkövetési időnek, és így az akkor hatályos, a 2011. évi LXIII. törvény 2. §-ával módosított korábbi Btk.-t tekintette az elkövetéskor hatályos jogszabálynak. Ekként helyesen járt el akkor is, amikor a törvényválasztás során a korábbi Btk. 2012. január 1. napját követően hatályban volt szövegét vetette össze az elbíráláskor hatályos Btk. rendelkezéseivel.
[63] E két büntetőtörvény szerint pedig az I. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény büntetési tétele azonos, egyaránt öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. Különbség az általános részi rendelkezések között csak annyiban mutatkozik, hogy az elbíráláskor hatályos Btk. szerint a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kedvezőbb, mert azt a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja már a büntetés kétharmad részének letöltését követően lehetővé teszi, szemben a korábbi Btk. 47. § (2) bekezdésében írt - börtön fokozat esetében - háromnegyed résszel. Ez pedig - a Kúria 4/2013. BK véleménye szerint - a törvényválasztás alapja lehet.
[64] Minderre tekintettel tehát helyesen járt el a bíróság jogerős ítéletében, amikor mindkét terhelt vád tárgyává tett cselekményeit az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásával bírálta el, a cselekmények minősítése ezen okból nem törvénysértő.
[65] Az indítvány célja pedig - az I. r. terhelt terhére rótt cselekményeknek a korábbi Btk. 2012. január 1. napja előtti időállapota szerinti, halmazatként való minősítése, az 1. tényállási pontban írt cselekmények kapcsán az eljárás megszüntetése, valamint a fennmaradó cselekmények miatt a büntetés kiszabása a korábbi törvény szerinti, alacsonyabb büntetési tétel alapulvételével - nem az alapügyben eljárt bíróságok törvényválasztása miatt, hanem elsődlegesen azért nem vezethet eredményre, mert az ügyben a védő által indítványozott jogállapot sem a Btk. 2. § (1), sem a (2) bekezdése alapján nem alkalmazható.
[66] A bíróság jogerős ítéletében tehát a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapította meg az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét, és a cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette.
[67] Törvénysértő minősítés, avagy más - a büntetés kiszabására vonatkozó, kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott - anyagi jogszabálysértés hiányában azonban a büntetés felülvizsgálatára sem kerülhet sor; így felülvizsgálat tárgyát nem képezheti, hogy a bíróság a büntetéskiszabás során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, illetve az 56. BK véleményt miként vette figyelembe (BH 2016.264.II., 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.). Ekként a védőnek a büntetés enyhítésére vonatkozó további érveit a Kúria a felülvizsgálat során nem vehette figyelembe.
[68] A bűncselekményegységet alkotó bűncselekmény egyes részcselekményeinek önálló elévülése a törvényi egység fajtájától függetlenül - így összefoglalt bűncselekmény esetén is - kizárt. A költségvetési csalás elkövetési magatartásának része az a megtévesztés is, amit az elkövető a tévedésbe ejtést követően, annak fenntartása, illetve a kifizetések kieszközlése érdekében tanúsít; így a Btk. 2. §-ának alkalmazása tekintetében az elkövetési időt e magatartás utolsó mozzanata határozza meg.
[69] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 314/2019.)
BH 2020.3.60 I. Költségvetési csalás bűntette kísérletével halmazatban csalás bűntette megállapításának is helye van, ha az állami támogatás elbírálására és folyósítására jogosult Zrt. tévedésbe ejtése útján megszerezni kívánt állami támogatás összegére a gazdasági társaság képviseletre jogosult ügyvezetője annak tudatában köt faktoringszerződést, hogy - a feltételek nem teljesítése miatt - az állami támogatás kiutalására a kft.-nek nincs reális esélye [Btk. 6. § (1) bek., 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont, 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont]. II. Költségvetési csalással kapcsolatban nem lehet eredményesen hivatkozni önkéntes eredményelhárításra, amennyiben az elkövető a költségvetésből származó pénzeszköz kifizetése érdekében az állam nevében eljáró szervezetet megtéveszti, mert tudomást szerez arról, hogy a lefolytatott vizsgálatokat követően már nem kerül sor az elnyert összeg folyósítására [Btk. 10. § (4) bek. b) pont, 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont].
[1] A törvényszék a 2018. április 24. napján meghozott ítéletében
[2] - az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont], folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §) és hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért az I. r. vádlottat - halmazati büntetésül - két év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetésre, hat év gazdasági társaságban betöltött vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltásra és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés napi tételének összegét 20 000 forintban állapította meg. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Megállapította, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[3] Az I. r. vádlottat az ellene különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
[4] - A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §).
[5] Ezért a II. r. vádlottat - halmazati büntetésül - egy év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a II. r. vádlott - a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén - a büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[6] A II. r. vádlottat az ellene különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan és bűnsegédként elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (5) bek. a) pont] miatt emelt vád alól felmentette.
[7] - A III. r. vádlottat az ellene különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérlete [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bekezdés a) pont] és bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége (Btk. 345. §) miatt emelt vád alól felmentette.
[8] A törvényszék rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[9] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen
- az ügyész az I. r. vádlott és a II. r. vádlott terhére, a különösen nagy vagyoni kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében a bűnösség megállapítása - melyet II. r. vádlott bűnsegédként követett el - és a büntetés súlyosítása érdekében, míg a III. r. vádlott vonatkozásában a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést, melyet a fellebbviteli főügyészség fenntartott;
- az I. r. vádlott és védője felmentés érdekében, a II. r. vádlott felmentés, míg II. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan előzetes mentesítés végett jelentett be fellebbezést;
- a III. r. vádlott és védője az ügyészi fellebbezésre írásban tett észrevételben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta a III. r. vádlott vonatkozásában.
[10] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. december 18. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta,
- az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [Btk. 371. § (1) bek., (5) bek. a) pont], a folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségeként értékelt cselekményét 2 rendbelinek minősítette, a szabadságvesztés tartamát három évre súlyosította;
- a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 371. § (1) bek., (5) bek. a) pont], a hamis magánokirat felhasználásának vétségeként értékelt cselekményét 2 rendbeli, folytatólagosan elkövetettnek minősítette, a szabadságvesztés tartamát két évre súlyosította;
- a III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont] és 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §). Ezért a III. r. vádlottat - halmazati büntetésül - egy év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a III. r. vádlott - a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén - legkorábban a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[11] A D. B. F. Kft.-vel szemben 125 000 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el, és pontosította a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész mind a három vádlott vonatkozásában tudomásul vette, míg az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott és védője - ok és cél megjelölése nélkül - fellebbezést jelentett be, majd írásban indokolták a jogorvoslati indítványukat.
[13] Az I. r. vádlott védője a fellebbezés írásbeli indokolásában elsődlegesen az I. r. vádlott vagyon elleni bűncselekmény miatt emelt vád alóli felmentését, míg másodlagosan - a jelentős időmúlásra tekintettel - a büntetés enyhítését indítványozta.
[14] Az I. r. vádlott védőjének okfejtése szerint a másodfokú bíróság ítéletében - az elsőfokú bíróság részletes és meggyőző indokolásával szemben - a csalás vonatkozásában nem nevezte meg a megtévesztés mibenlétét, így törvényi tényállási elem hiányában az I. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása e bűncselekményben nem megalapozott. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a B. F. Zrt. faktoring ügyletben eljáró alkalmazottjának vallomása alapján helytállóan állapította meg, hogy a B. F. Zrt. sértett és N. L. Kft. között létrejött szerződés alapján a kötelezett által biztosított 50 millió forintos óvadék lehívásával a sértett a követelését - az M. Zrt. kifizetésének elmaradása esetén - is ki tudta volna elégíteni, így a B. F. Zrt.-t az I. r. vádlott sem a fizetési készsége, sem a fizetési képessége tekintetében nem tévesztette meg.
[15] A másodfokú bíróság indokolásának azon része, mely szerint az I. r. vádlott a B. F. Zrt.-vel kötött szerződés biztosítékaként bizonytalan követelést engedményezett, melyről tudta, hogy "amennyiben azt meg is kapja, és a bűncselekmény elkövetésére fény derül az visszajár" - a megtévesztő magatartás hiányában - irreleváns.
[16] Az I. r. vádlott védője a másodlagos jogorvoslati indítványának indokaként a jelentős időmúlásra hivatkozott. Érvelése szerint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése az "ésszerű határidőn" belüli eljárás követelményét fogalmazza meg, melyet az Emberi Jogok Európai Egyezménye (továbbiakban: EJEE) 6. cikk 1. bekezdése a tisztességes eljárás részelemeként szabályoz. Így a tizenkét évet meghaladó időmúlás alapján, még az I. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása esetén is indokolatlan vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés kiszabása. Álláspontja alátámasztására hivatkozott az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára, miszerint a EJEE 6. cikk 1. bekezdése alapján az észszerű időn belüli eljárás követelményének megsértését állapította meg a Csák kontra Magyarország ügyben 13 év 9 hónap [(25749/10), 2015. október 15. 11. pont], az Udvardy kontra Magyarország ügyben 8 év 3 hónap [(66177/11), 2015. október 1., 11 pont], a Szabó József Dániel kontra Magyarország ügyben 7 év 4 hónap [(30361/12), 2015. február 17., 8. pont], valamint a Balázs és mások kontra Magyarország ügyben 9 év [(27970/12), 2015. február 17., 9. pont] figyelembe vehető időmúlás alapján.
[17] A II. r. vádlott védője a fellebbezését írásban nem indokolta.
[18] A III. r. vádlott védője fellebbezését írásban indokolta, melyben a III. r. vádlott felmentését indítványozta társadalomra veszélyességben való tévedés okából.
[19] Jogorvoslati kérelmében előadta, hogy önmagában az a tény, hogy a III. r. vádlott a kft. ügyvezetője volt, nem alapozza meg a büntetőjogi felelősségét. A III. r. vádlott a kft. ügyvezetését időlegesen és a vádlott-társaival fennálló családi kapcsolatra tekintettel vállalta és látta el. Ügyvezetése ideje alatt az általa aláírt dokumentumokat nem olvasta el, azok tartalmával nem volt tisztában, de a családi kapcsolataira tekintettel a nagybátyjában - annak cégvezetésben szerzett tapasztalataira tekintettel is - maradéktalanul megbízott. Így nem lehet megállapítani, hogy ismerte vádlott-társainak a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékát és annak ismeretében cselekedett volna. Mindezek alapján a III. r. vádlott a "bűncselekmény Btk.-ban foglalt különös részi ismérvek ténybeli oldalával tisztában volt, ennek ellenére tévedett mind a cselekmény materiális veszélyességében, mind a jogellenességében, mind pedig egyébként elítélendő voltában." A tévedése alapos okból származott, ezért a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés megállapíthatósága alapján a felmentése indokolt.
[20] Az I. r. vádlott fellebbezését írásban indokolta a 2018. december 29. napján, 2019. április 2. napján, 2019. április 15. napján, 2019. június 18. napján és 2019. szeptember 12. napján kelt, valamint - a keltezéssel el nem látott - a Kúriára 2019. október 24. napjára érkezett Kúriához címzett beadványában.
[21] Az I. r. vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásaiban hivatkozott arra, hogy az ítélőtábla ügydöntő határozatának kihirdetése után a másodfokú ítélet ellen elsődlegesen fellebbezést, másodlagosan, ha a fellebbezés bejelentésére azért nem jogosult, mert "az ítélet valamely része jogerőre emelkedett, akkor felülvizsgálati kérelmet" terjesztett elő.
[22] Fellebbezését öt okra alapította:
[23] 1. A törvényes vád hiányára. A másodfokú bíróság a Btk. 371. §-a szerinti rongálás bűncselekményében állapította meg a büntetőjogi felelősségét, holott "ilyen vád nem szerepelt az eljárásban", e minősítést megalapozó tényállás nem képezte a vádirat tartalmát és az elsőfokú bíróság sem állapított meg erre vonatkozó tényállást az ítéletében, nem döntött e bűncselekmény miatti büntetőjogi felelősségéről.
[24] 2. A nyomozás során elkövetett szabálysértésekre.
[25] - Az ügyészség és a nyomozó hatóság jogsértően elzárta a védekezés jogától, mivel vonatkozásában iratismertetésre nem került sor. Az iratismertetéskor a "kirendelt négy látszatvédő" B.-n "vélhetően hamis" nyomozati iratokat ismerhetett meg, mert az eredeti nyomozati iratok ennek időpontjában P.-n voltak. Így ez a nyomozati irat bizonyítékként nem használható fel.
[26] - Sérelmezte továbbá, hogy az iratismertetésről készített jegyzőkönyvek tanúsága szerint a kirendelt védők a 3000 oldalas nyomozati iratot csak rövid ideig tanulmányozták (1 óra 30 perc, 10 perc, illetve 5 perc), észrevételt nem tettek rá, ugyanakkor a teljes irat megismerése alapján járó munkadíjat felvették. Érvelése szerint e "sietségre, azért volt szükség, mert a nyomozás határideje" az iratismertetés napján lejárt. Álláspontja szerint e tények alkalmasak "a közokirat-hamisítás gyanúja" megállapítására "ismeretlen személyekkel szemben". A terheltek mind a kirendelt védők munkája, mind a díjazása ellen panasszal éltek, azonban erre érdemi választ nem kaptak.
[27] - A IV. r. terhelt nyomozás során - 2010. november 10. napján - tett tanúvallomása törvénysértő, mert a tanúvallomás akadályára történt figyelmeztetésre a "nem" választ adta, "azaz nem értette meg a figyelmeztetést, s nem kívánt vallomást tenni". Míg a 2010. október 27. napján tett tanúvallomásában IV. r. terhelt "arra a figyelmeztetésre, ha önmagát bűncselekmény elkövetésével vádolná, akkor van-e akadálya a vallomásának, azt nyilatkozta, hogy a tanúvallomásának akadálya van (valaki azonban kitörölte a jegyzőkönyvből a van szót, de helyette nem írt oda semmit."). Mindezek alapján a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomásai bizonyítékként nem lettek volna felhasználhatóak.
[28] 3. A bíróság a IV. r. terhelt tanúvallomásait törvénysértően értékelte bizonyítékként, tekintettel arra, hogy a IV. r. terhelt e vallomásait visszavonta, továbbá a nyomozás során tett tanúvallomása a már kifejtettek értelmében törvénysértőek. Ezen túlmenően a bíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) 293. § (3) bekezdése szerint nem figyelmeztette a IV. r. terheltet a korábbi Be. 82. § (1) bekezdés b) pontjában írt tanúvallomás-megtagadási jogára, és a IV. r. terhelt nem járult hozzá a korábbi Be. 296. § (4) bekezdésének megfelelően a tanúvallomása felolvasásához.
[29] 4. Az ítéleti tényállás megalapozatlan mind a költségvetési csalásként (I. tényállási pont), mind a csalásként értékelt bűncselekmény (II. tényállási pont) alapját képező tényállás tekintetében.
[30] Álláspontja szerint az I. tényállási pont vonatkozásában a III. r. vádlott fellebbezéssel támadhatja az iratellenes tényállást, ezért az összefüggő jog miatt az ő esetében feloldódik a harmadfokú eljárás tényállás támadásával kapcsolatos tilalom. Így a költségvetési csalás bűntetteként értékelt cselekmény tekintetében is sérelmezte az ítéleti tényállás megalapozatlanságát.
[31] - Érvelése szerint az I. tényállási pontban megállapított tényállás és a másodfokú bíróság ítélete az alábbiak szerint iratellenes:
[32] a) az ítéleti tényállással ellentétben az M. Zrt. szakemberei megállapították, hogy a N.-L. Kft. a támogatási szerződésben foglaltaknak mindenben eleget tett;
[33] b) Z. P. részére a tárgyaláson nem kerültek fényképek bemutatásra, a nyomozás során elé tárt fényképek nem a beruházás tárgyát képező 44 darab eszközről készültek, továbbá a vallomása - helyes nyelvtani értelmezése alapján - nem tudta egyértelműen beazonosítani, hogy a fényképen látható eszközök megegyeznének a tőle a D. és D. Kft. által visszavásárolt vasáruval;
[34] c) E. L.-t a saját nyilatkozata szerint az E. Ingatlanhasznosító Zrt. nem engedte be a beruházás helyszínére és egy másik telephelyen fellelt eszközök alapján tette meg azt a nyilatkozatát, hogy a 44 darab eszközzel termelés nem volt folytatható;
[35] d) a 2010. december 12-én hajnalban az sz.-i üzemben (S. M. Kft. telephelye) az éjszakai műszakban termelés folyt, melyről a jegyzőkönyv a nyomozati iratokban elfekszik, továbbá a 3 darab gáztartály nyomásszabályozójáról készült fénykép is alátámasztja, hogy a termeléshez a gáztartályok fel lettek töltve, ami igazolja a termelésre irányuló szándékot;
[36] e) az N.-L. Kft.-nek nem volt fizetési kötelezettsége, így azok teljesítésével nem hagyhatott fel;
[37] f) az N.-L. Kft. az A. Bt.-vel és a S. M. Kft.-vel valós szerződéskötési szándékkal kötött szerződést, melyet a tanúvallomások igazoltak;
[38] g) a barterügylet tényét az M. Zrt. elől nem titkolták el, az ezt igazoló bankszámlakivonat a Zrt. rendelkezésére állt, melyet az N.-L. Kft. csatolt.
[39] - Okfejtése szerint az I. tényállási pont tekintetében felderítetlen az elsőfokú bíróság és így a másodfokú bíróság ítélete is, mivel igazságügyi műszaki szakértő vélemény nélkül állapította meg, hogy a D. és D. Kft. Z. P.-től vásárolt 524 kg vasanyag feleltethető meg az M. Zrt. ellenőrei által készített fényképen látható és a jegyzőkönyvben rögzített 44 darab, 100 000 kg súlyt képező beruházási eszköznek és erre alapítva állapította meg a bíróság, hogy a beruházás eszközei hiányoztak.
[40] - Mind a költségvetési csalásként (I. tényállási pont), mind a csalásként értékelt bűncselekmény (II. tényállási pont) alapját képező tényállás tekintetében tényből tényre téves következtetés okából is kifogásolta az ítéleti tényállás megalapozatlanságát.
[41] Az I. tényállási pontban írt cselekmény vonatkozásában kifejtette, hogy a támogatási szerződésben vállalt 160 főt egy éven belül kellett foglalkoztatni, a pénzügyi teljesítés vonatkozásában az "oda-vissza utalás" tényét nem titkolta az M. Zrt. elől, azt jogszabály nem tiltja és az M. Zrt. ellenőrei sem kifogásolták, így e tények alapján téves a beruházás nem teljesítésére vont következtetés.
[42] Érvelése szerint nem megalapozott az elsőfokú és a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy nem akarta "az M. Zrt. ellenőrei szerint fizikailag és pénzügyileg szabályosan lebonyolított beruházást üzemeltetni, hiszen »bolond«, aki minden saját pénzét (korábban 78 000 000 forint tagbetétet) egy olyan cégbe rakja, amelyet nem akar fenntartani, különösen, ha a köztudomású és meghivatkozott nyilvános piaci trendek alapján a termékei nagy haszonnal értékesíthetőek". A termelést kizárólag az E. Ingatlanlízing Zrt. lízingszerződés-felmondása és az Sz., t.-i ingatlan birtokbavétele akadályozta meg, mellyel szemben birtokvédelmi pert kezdeményeztek, amit azonban a büntetőeljárás befejezéséig a bíróság felfüggesztett.
[43] Mindezek alapján a bíróság tévesen vont következtetést a sértett megtévesztésére.
[44] A II. tényállási pont tekintetében előadta, hogy az M. Zrt. által folyósítandó állami támogatást az N.-L. Kft. a B. F. Zrt.-re engedményezte, így azt nem fordíthatta saját céljaira.
[45] A B. F. Zrt.-vel kötött szerződés biztosítékaként letéti számlára 2009. januárban befizetett 5 000 000 forintot, melyet az Sz.-O. Takarékszövet által részére 2008. decemberben - pernyertesség alapján - megfizetett összesen 57 000 000 forintból teljesített (ennek igazolására csatolta a B. Megyei Bíróság és a P.-i Ítélőtábla ítéletét). Álláspontja szerint az igazságügyi könyvszakértői vélemény is alátámasztotta ennek tényét.
[46] Az s.-i ingatlan értékének 80 000 000 forintban való megállapítását a szerződő felek állapították meg, és a későbbiek során az ingatlan ezen a vételáron került értékesítésre.
[47] A "hitelt külön megállapodás keretében határidőben visszafizette a B. F. Zrt. részére".
[48] A bíróság e tényekből tévesen következtetett a sértett megtévesztésére és jogtalan haszonszerzési célzatra, melyet a B. F. Zrt. alkalmazottjának tett tanúvallomása is cáfolt.
[49] 5. A költségvetési csalás bűntetteként értékelt cselekménye tekintetében a Btk. 10. § (4) bekezdés b) pontjában meghatározott büntethetőséget megszüntető okra - "önkéntes kárelhárításra" - hivatkozott. Érvelése szerint a bíróság tévesen állapította meg az "elállás" komolytalanságát, mert a Ptk. szabályozása szerint az elállás egyoldalú, visszavonhatatlan önkéntes nyilatkozat, mely a szerződést - a bírói gyakorlat értelmében - visszamenőleges hatállyal, a megkötésének időpontjára szünteti meg. Az elállás jogszerűségét az NFÜ nem vitatta.
[50] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria valamennyi terhére megállapított bűncselekmény miatt emelt vád alól elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában mentse fel. Ha a Kúria ezen indítványainak nem ad helyt, akkor - a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében - az elsőfokú és másodfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására.
[51] A II. r. vádlott fellebbezését a 2018. december 29., 2019. január 20. napján, 2019. április 5. napján, valamint 2019. október 6. napján kelt beadványában indokolta, melynek alapján elsődlegesen az iratellenes és megalapozatlan elsőfokú és másodfokú ítélet tényállásának helyesbítését, kiegészítését és ez alapján a terhére megállapított bűncselekmények miatt ellene emelt vád alóli felmentését, másodlagosan - a harmadfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság okából - az elsőfokú és másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[52] Fellebbezése indokolásában feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, és állapította meg a büntetőjogi felelősségét a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekményben, mivel a vád tárgyát nem képezte az e bűncselekmény megállapítását megalapozó tényállás. Álláspontja szerint - a Legfőbb Ügyészség átiratával ellentétben - ez "egy kijavító végzéssel nem állítható helyre".
[53] Okfejtése szerint "…a III. r. vádlott fellebbezéssel támadhatja az I. tényállást, a vélt részleges jogerő, az összefüggő jog miatt az I. r. és II. r. vádlott vonatkozásában nyilvánvalóan feloldódik a harmadfokú eljárásban, s így az I. tényállással kapcsolatos határozatot és irányadó tényállást a bírói gyakorlat alapján támadhatja az I. r. és II. r. vádlott is." Álláspontja szerint ezt az értelmezést támasztja alá a Be. 618. § (1) bekezdése is.
[54] A II. r. vádlott sérelmezte a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomásának bizonyítékként való értékelését, mert ez sérti a tisztességes eljárás szabályait.
[55] Fellebbezése indokolása szerint a másodfokú bíróság által "megállapított tényállás minden mondata ügydöntő jelleggel iratellenes", mivel
- hatályában fenntartotta az elsőfokú bíróság ítéletének a megállapítását, miszerint a beruházáshoz szükséges eszközök csak "papíron léteztek", annak ellenére, hogy elfogadta azt a tényt, hogy az M. Zrt. ellenőrzési jegyzőkönyve rögzítette, hogy a készültségi fok arányos a szerződésben írtakkal;
- megállapította, hogy a barterügyletet az N.-L. Kft. eltitkolta az M. Zrt. elől, annak ellenére, hogy a jegyzőkönyvek és az M. Zrt. nyilatkozata szerint az ezt igazoló bankszámlakivonatot rendelkezésre bocsátotta;
- a termelésre irányuló szándék hiányát állapította meg, annak ellenére, hogy a 2009. március 12. napján hajnalban felvett gyártási jegyzőkönyv alapján a telephelyen gyártás folyt;
- a gáztartályok az ítéleti tényállással ellentétben fel voltak töltve;
- az I. r. vádlottnak szándékában állt - a támogatási szerződésnek megfelelően a termelés fenntartási időszakban - a 160 főt foglalkoztatni, mert a termékek piaca biztosított volt és a megrendelésállományt más módon nem tudta teljesíteni, azonban az "E. birtokháborítás abszolút értelemben" kizárta ezt;
- az 50 000 000 forint tagi kölcsönt az I. r. vádlott - az igazságügyi könyvszakértői véleménnyel igazoltan - a saját vagyonából biztosította, ami kizárja annak megállapítását, hogy nem akarta a gyártást.
[56] Megalapozatlan az ítélet, mert a másodfokú bíróság igazságügyi műszaki szakértői vélemény hiányában foglalt állást különös szakértelmet igénylő kérdésben, és állapította meg, hogy a T. Kft.-től visszavásárolt 524 kg vasanyag azonos a fotókon rögzített beruházáshoz szükséges eszközökkel. Ezt a megállapítását részben Z. P., részben E. L. vallomására alapította, azonban nem vette figyelembe, hogy Z. P. tanú vallomása szerint a beruházásban szereplő működőképes gépek "50-80 M Ft/db értékűek lehetnek vagy több", továbbá azt sem, hogy E. L. nem járt a T. úti telephelyen és az M. Zrt. ellenőrei a beruházással kapcsolatban "időarányosan mindent rendben találtak".
[57] A II. r. vádlott fellebbezésében hivatkozott arra, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság "hibás elvi kiindulási" alapra - a beruházáshoz szükséges eszközök "csak papíron" léteztek - fűzte az okozati összefüggéseket, így azt, hogy
a) az I. r. vádlott nem akart érdemi gazdasági tevékenységet folytatni, ezzel szemben 50 000 000 forintot a saját vagyonából bocsátott rendelkezésre "… mely minden kétséget kizáróan az O. Tak. Szöv-től peres úton elnyert a pert vivő, az I. r. vádlottat képviselő ügyvéd letéti számlájáról érkezett az I. r. vádlott O. Tak. Szöv-nél vezetett számlájára […]. De az ítélet kirekesztve az ezzel kapcsolatos okiratokat kirívó valótlanságként, tényállási elemként […]. Az elsőfokú ítéletben leírtakat tette magáévá, hogy az 50 M Ft a B. F. által kiutalt 196 680 M Ft-ból származott";
b) a IV. r. terhelt és az általa képviselt A. Bt. nem foglalkozott öntőszerszámok gyártásával és nem rendelkezett öntéstechnológiával, ezzel szemben a IV. r. terhelt 1991-től az A. F. I. K. Kft. tagja volt, mely cég kerti bútor és kandeláber öntőszerszámokat és termékeket gyártott;
c) az I. r. vádlott nem rendelkezett önerővel, ezzel szemben egyrészt megállapítható a nyomozati iratok alapján, hogy az I. r. vádlottnak volt számlapénze, továbbá a pályázat utófinanszírozású volt, így e körben nem tévesztette meg az M. Zrt.-t;
d) az N.-L. Kft. telephelyén nem volt gázvezeték, így gázpalackról ment az üzem, ezzel szemben a valóságban ipari gáztározókról működött az üzem.
[58] Az I. tényállási pontban írt cselekmény tekintetében kifejtette, hogy az I. r. vádlott elállt a támogatási szerződéstől, amelyet az NFÜ érvényesnek és joghatályosnak elfogadott és intézkedett a szerződés megszüntetése iránt. Ez a jognyilatkozat annak ellenére is joghatályos, hogy az I. r. vádlott a közreműködő szervezet által küldött szerződés felbontását nem írta alá. Így a Btk. 10. § (4) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az I. r. vádlottal szemben, és ebből következően a II. r. vádlott vonatkozásában is az eljárás megszüntetésének lett volna helye.
[59] A II. r. vádlott fellebbezése indokolásában hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú, és másodfokú bíróság önkényesen kirekesztett bizonyítékokat a bizonyítás, és így a bizonyítékok értékelése köréből. Továbbá a vád tárgyává tett bűncselekmény vonatkozásában relevanciával nem bíró tényekre alapította az ítéletét, így pl. a pályázat elnyerésének és a támogatási szerződésnek nem volt része a megrendelésállomány megléte, ennek ellenére vizsgálta és tévesen azt a megállapítást tette, hogy a megrendelésállomány tekintetében is tévedésbe ejtette az I. r. vádlott az M. Zrt.-t. Ezen túlmenően indokolatlanul vizsgálta és állapította meg, hogy az I. r. vádlott a kötbérfizetési kötelezettség tekintetében is megtévesztette az M. Zrt.-t, holott arról a Zrt. nem is tudott és ennek ténye nincs oksági kapcsolatban a vád tárgyává tett cselekményekkel.
[60] A II. tényállási pont vonatkozásában fellebbezése indokaként előadta, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a B. F. Zrt. vezérigazgatója, M.-né dr. K. É. tanúvallomását, aki egyértelműen nyilatkozott arra, hogy az I. r. vádlott is úgy gondolta, hogy megérkezik a pénz az M. Zrt.-től, a szerződés biztosítéka volt az 50 000 000 forintos óvadék letétbe helyezése egy banknál, így álláspontja szerint a vádlottak "...nem minket akartak átverni, csak így sikerült". Így a másodfokú bíróság iratellenes tényállást állapított meg.
[61] Érvelése szerint az s.-i ingatlanra vonatkozó értékbecslést F. I. nyújtotta be - melyet vallomása szerint nem ő készíttetett - a B. F. Zrt.-hez, a B. F. Zrt.-nek volt saját értékbecslője is és ez alapján került megállapításra a szerződésben az ingatlan értéke 80 000 000 forintban. Így a "hamis értékbecslés" a szerződés kötéséhez nem került felhasználásra.
[62] A csalás bűntette megállapítását kizárja továbbá, hogy a B. F. Zrt. felé "egyezség keretében vissza lett fizetve a hitel", így kár nem keletkezett. A cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából nincs jelentősége, hogy a D. B. F. Kft. a hozzá visszterhes ügylet alapján került pénzösszeget milyen célra fordította.
[63] A II. r. vádlott osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy a vád törvényességének elengedhetetlen tartalmi eleme a Btk.-ba ütköző cselekmény pontos leírása, azonban ez esetében nem valósult meg, mert kizárólag az ítéleti tényállás alapján értesült arról, hogy az I. és II. tényállási pont esetében milyen konkrét magatartással valósította meg a bűnsegédi elkövetési magatartást. Az okirat ügyleti tanúként való aláírásával csak azt igazolta, hogy előtte írták alá az okiratot, de ez önmagában nem jelenti, hogy annak tartalmát és a felhasználási célját is ismerte, erre nézve bizonyítás nem történt. A kifizetési kérelem aláírását a vád, és az ítéleti tényállás sem tartalmazza. Az s.-i ingatlan tulajdoni lapjának beszerzése, önmagában még nem jelenti azt, hogy a felhasználás módjáról is tudomással bírt, míg a D. B. Kft. számlájára utalások a csalás megállapíthatósága tekintetében nem bír büntetőjogi relevanciával.
[64] A fentiekben kifejtettek alapján indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítélet indokolásából mellőzze az alábbi megállapítást. "A II. r. vádlottnak tudnia kellett arról, hogy miért szükséges az s.-i ingatlan tulajdoni lapjának a kiváltása, tudnia kellett, hogy az N.-L. Kft. erre a telephelyre vonatkozóan is alapította a projekt megvalósítását. Azt is tudnia kellett, hogy a telephelyen nem folyik tevékenység, s az I. és II. pontban írtak valójában egy összefüggő csalási cselekmény részei, mint az elkövetők magatartása is. A II. r. vádlott tudatának át kellett fognia azt is, hogy a tulajdoni lap kiváltásával a tényállás II. pontjában írt bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget".
[65] A Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételként hivatkozott arra, hogy a kiszabott szabadságvesztés a büntetési célokkal elsődlegesen a jelentős - 13 évi - időmúlásra tekintettel nincs arányban.
[66] A III. r. vádlott fellebbezését írásban indokolta, melyben indítványozta, hogy a Kúria a Btk. 20. § (1) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok alapján mentse fel az ellene emelt vád alól.
[67] Érvelése szerint a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlanul - iratellenesen - állapította meg büntetőjogi felelősségét, mert "I. r. vádlott által megtévesztett állapotban voltam az egy hónapos ügyvezetőségem alatt" és így olyan tény miatt, amelyről nem tudott tévedés okából nem büntethető.
[68] Kifejtette, hogy az I. r. vádlott az eljárás során következetesen állította, hogy amennyiben az NFÜ-t és az M. Zrt. szakembereit megtévesztette, akik megállapították, hogy a beruházás szabályszerűen megvalósult, akkor őt is megtévesztette. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a NFÜ-t és az M. Zrt.-t az I. r. vádlott tévedésbe ejtette, ebből okszerűen következik, hogy akkor őt is, mert az I. r. vádlott vallomását cáfoló bizonyíték az eljárás során nem merült fel. Így a másodfokú bíróság által megállapított tényállás iratellenes.
[69] Indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, hogy ügyvezetése alatt nem volt oka kételkedni az I. r. vádlott által előadottakban, tekintettel az M. Zrt ellenőrei által készített jegyzőkönyvekben foglaltakra; az E. Ingatlanlizing Zrt. visszavonhatatlan nyilatkozatára tekintettel, amely 3 évre biztosította Sz.-en az 1600 m2 alapterületű üzemcsarnokot; az iratokhoz csatolt fotók alapján, amely a munkavégzés tényét igazolta; az M.-i Egyetem és P. A. professzor bevonásával folytatott nanotechnológiai öntészeti kutatásokra és kísérleti öntésekre; a rendelésállomány meglétére; az önerő meglétére, melyekre az "I. r. vádlott olyan bankigazolásokat mutatott be nekem, amelyek valósak voltak". Az I. r. vádlott által mutatott hozamszámítások alapján 44 darab eszköz értékének meghatározásában sem volt oka kételkedni, melyet az NFÜ is elfogadott. Mindezek alapján nem volt oka az aláírás megtagadására, különös tekintettel arra, hogy az NFÜ és az M. Zrt. is számtalan szakértővel rendelkezik és ennek ellenére elfogadta valósnak az I. r. vádlott által előadottakat, így a legnagyobb gondosság alapján sem tudhatta az I. r. vádlott szándékát.
[70] Indítványozta, hogy a Kúria a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomását rekessze ki a bizonyítékok közül. E körben hivatkozott arra, hogy az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértően olvasta fel a IV. r. terhelt nyomozati vallomását, majd ennek ellenére a bizonyítékok között felsorolta. Az I. r. és II. r. vádlott fellebbezésével egyező indokolás mellett tartotta törvénysértőnek a IV. r. terhelt nyomozás során tett vallomásait. Ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy a IV. r. terhelt e vallomását a bírósági eljárásban - írásban - visszavonta.
[71] Eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy a nyomozás során iratismertetésre nem került sor, mivel a nyomozati iratok az iratismertetés időpontjában nem B.-n, hanem P.-n voltak. Így indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítélet utolsó és a 19. oldal első bekezdését iratellenesség okából mellőzze.
[72] III. r. vádlott a tévedés okából történő felmentésén túlmenően hivatkozott arra, hogy a költségvetési csalás bűntette tekintetében a Btk. 10. § (4) bekezdés b) pontjában írt büntethetőséget megszüntető ok megállapítása indokolt, mert az I. r. vádlott elállt a támogatási szerződéstől, mely önkéntes akaratelhatározáson alapult. E megállapítást támasztja alá, hogy az M. Zrt. ellenőrei az online banki számlakivonat és a helyszíni ellenőrzés alapján azt állapították meg, hogy a beruházás fizikai és pénzügyi teljesítési foka arányos a szerződésben írtakkal. Így iratellenes a másodfokú bíróság "bizonytalan feltételezésével" szemben az, hogy az I. r. vádlottnak nem kellett tartania "bármilyen csalárd szándék kiderülésétől".
[73] Ezen túlmenően kifejtette, hogy mindezeken túlmenően a büntethetőséget megszüntető ok azért is fennáll vonatkozásában, mert az I. r. vádlott nem tévesztette meg sem az NFÜ-t, sem az M. Zrt.-t és cselekvőségét nem jogtalan haszonszerzési célzat vezérelte. Ezt igazolja az M. Zrt. ellenőrei által készített jegyzőkönyv, a nyomozati iratok között elfekvő fotók és az N.-L. Kft. által megkötött szerződések is, továbbá a IV. r. terhelt vallomása, mely szerint a 44 darab gyári számmal beazonosított öntőszerszámot az A. Bt. leszállította, valamint ő több kerti bútort is tervezett (ennek tényét a fotók is igazolják). Az eszközök értékét műszaki szakértői vélemény nem cáfolja, a barterügyletet és ennek keretében a teljesítési összegek oda-vissza utalását jogszabály nem tiltja. A támogatási szerződés teljesítésére irányuló szándékot igazolja a 2009. március 12-én felvett lean gyártás megszervezésével kapcsolatos jegyzőkönyv, megkezdődött a 160 alkalmazott felvétele, az I. r. vádlott 50 000 000 forintot átutalt "egy pernyertességből eredően" az N.-L. Kft. tevékenységének biztosítására.
[74] Érvelése szerint az esetleges kár és az esetleges megtévesztés között okozati összefüggés áll fenn, mert "az E. okozta a kárt a tiltott birtokháborítással, amikor megakadályozta a termelést, s ezzel megszegte" az N.-L. Kft.-vel kötött szerződést.
[75] A III. r. vádlott indítványozta, hogy a Kúria iratellenesség okából mellőzze a másodfokú bíróság ítéletének 19. oldal utolsó bekezdésében, 20. oldal 2. bekezdésében, 21. oldal 2., 4. és 5. bekezdésében, 22. oldal 1-4. bekezdésében, 23. oldal 2. és 4-6. bekezdésében, valamint a 24. oldal 1. és 4. bekezdésében foglalt ténymegállapításokat, illetve okfejtéseket.
[76] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott és védője által bejelentett másodfellebbezést alaptalannak tartotta és az ítélőtábla ítéletének helybenhagyását indítványozta mindhárom - fellebbezéssel érintett - vádlott vonatkozásában.
[77] Kifejtette, hogy a Be. 615. § (1)-(3) bekezdése értelmében a II. tényállási pontban írt cselekmény miatt emelt vád alól felmentett I. és II. r. vádlottak fellebbezése indokolásának a tényállás I. pontját érintő részei a harmadfokú eljárás során nem vizsgálhatóak, mert ezek nem érintettek az ellentétes döntéssel, ezért az I. és II. r. vádlott fellebbezésének I. tényállási pontra vonatkozó része tekintetében az elbírálás mellőzését indítványozta.
[78] Az I. és II. r. vádlottnak a törvényes vád hiányára hivatkozását alaptalannak tartotta. Érvelése szerint nyilvánvaló elírási hiba eredményezte a másodfokú határozatban a bűnösségük megállapításával érintett és a másodfokú bíróság által helyesen csalás bűntetteként megjelölt bűncselekmény jogszabályhelyi feltüntetését a másodfokú ítélet rendelkező részében, ezért annak helyesbítését tartotta indokoltnak.
[79] Az elsőfokú és másodfokú bíróság eljárása vonatkozásában megállapította, hogy feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabályt nem vétettek. Az I. r. vádlott által sérelmezett iratismertetés elmulasztása - még valósága esetén - sem alapoz meg hatályon kívül helyezést, mert ilyen következményt csak a vádemelést követően megvalósított és a törvényben tételesen felsorolt ún. abszolút olyan eljárási szabálysértés eredményezhet.
[80] A másodfokú bíróság által a II. tényállási pont vonatkozásában az I. és II. r. vádlott, míg az I. tényállási pont tekintetében a III. r. vádlott cselekvőségét érintő tényállás megalapozott, és így a Be. 619. § (1) bekezdése alapján a harmadfokú eljárásban irányadó.
[81] Az I. és II. r. vádlottak fellebbezésükben a tényállás II. pontjának megalapozatlanságára utaló érveikkel valójában a másodfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét vitatták és a bizonyítékok újraértékelését célozták, ami a tényállás megalapozottsága miatt a harmadfokú eljárásban nem vezethet eredményre.
[82] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő tényállás alapján okszerűen állapította meg az I., II. és III. r. vádlott bűnösségét. A másodfokú bíróság indokolásának a II. r. vádlott tudattartalmára vonatkozó megállapításai mindenben helytállóak.
[83] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság által felmentett vádlottak bűnösségét és törvényesen, a büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette I., II. és III. r. vádlott cselekményeit.
[84] A másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségét teljeskörűen teljesítette, jogi indokolása helytálló.
[85] Az I., II. és III. r. vádlottal szemben kiszabott büntetések igazodnak az általuk elkövetett bűncselekmény(ek) tárgyi súlyához, a személyükben rejlő társadalomra veszélyesség fokához és a büntetési célok eléréséhez is alkalmasak.
[86] A Kúria által megtartott nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője a fellebbezését és annak írásbeli indokolásában foglaltakat mindenben fenntartotta, egyben csatlakozott védence fellebbezésében foglaltakhoz. Mindezek alapján elsődlegesen az I. r. vádlott felmentését, másodlagosan - megalapozatlanság okából - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[87] A II. r. vádlott védője a fellebbezését fenntartotta, annak indokaként előadta, hogy a másodfokú bíróság ítélete iratellenes, a bizonyítékok helytelen értékelésén alapuló tényállást állapított meg. Az ítélőtábla az eljárás során eljárási szabályt sértett, mert túlterjeszkedett a vádirati tényálláson, továbbá hibás jogi okfejtés alapján állapította meg az II. r. vádlott büntetőjogi felelősségét csalás bűntettében. Érvelése szerint a II. tényállási pontban írt cselekmény tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete mind a bizonyíték értékelése, mind a megállapított tényállás vonatkozásában megalapozott és ez alapján helyesen vont következtetést a II. r. vádlott büntetőjogi felelőssége hiányára. Álláspontja szerint az I. tényállási pont tekintetében a megalapozott tényállás megállapításához elengedhetetlenül szükséges lett volna igazságügyi műszaki szakértő.
[88] Mindezek alapján elsődlegesen a II. r. vádlott felmentését indítványozta mindkét terhére megállapított bűncselekmény vonatkozásában, míg másodlagosan - megalapozatlanság okából - a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását.
[89] A III. r. vádlott védője a másodfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezését és annak írásbeli indokolásában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete a Be. 592. § (2) bekezdés d) pontja értelmében részben megalapozatlan, mert az ítélőtábla tényekből helytelen következtetést vont a III. r. vádlott tudattartalmára és bűnösségére.
[90] Kifejtette, hogy az eljárás során rendelkezésre álló bizonyíték összefüggő láncként abba az irányba mutattak, hogy a III. r. vádlott a bűntársai bűncselekményre irányuló szándékát nem ismerte és bűncselekmény elkövetése vonatkozásában még gondatlanság sem terheli. Így elsődlegesen a másodfokú ítélet megváltoztatását és a III. r. vádlott felmentését, másodlagosan - ha a megalapozatlanság kiküszöbölésére a harmadfokú eljárásban nincs lehetőség - a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[91] Az I. r. vádlott a fellebbezését és annak írásbeli indokolását fenntartva csatlakozott védőjéhez. Az utolsó szó jogán részben megismételte az elsőfokú és másodfokú bíróság ítéletének megalapozatlanságára vonatkozó érvelését.
[92] A II. r. vádlott fellebbezését és annak indokolását fenntartotta, csatlakozott a védője által előadottakhoz, egyben ismételten hivatkozott arra, hogy a nyomozás során a védekezés lehetőségétől elzárták.
[93] A III. r. vádlott fenntartotta fellebbezését, egyben csatlakozott a védője által elmondottakhoz.
[94] A Legfőbb Ügyészség képviselője az írásbeli indítványát mindenben fenntartotta.
[95] A harmadfokú bíróság a fellebbezések tartalmára, valamint a jogorvoslati kérelmek indokolásában előadottakra figyelemmel, elsődlegesen a másodfellebbezésre és a harmadfokú bírósági eljárásban a felülbírálat terjedelmére vonatkozó eljárási szabályok rögzítését tartotta indokoltnak.
[96] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén.
[97] A Be. 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,
c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[98] Az adott ügyben a másodfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben is, míg a III. r. vádlott esetében olyan bűncselekményekben is megállapította, amelyek vonatkozásában az elsőfokú bíróság felmentette őket az ellenük emelt vád alól, így a Be. 615. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést hozott.
[99] Ezen rendelkezés alapján az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője, valamint a III. r. vádlott és védője által a vádlottak ellentétes döntéssel érintett bűncselekményekben megállapított bűnössége miatt bejelentett fellebbezése joghatályos és ezek kapcsán helye van a harmadfokú eljárásnak (EBH 2018.B27.).
[100] A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés sérelmezheti
a) az ellentétes döntést, illetve
b) kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. Ugyanezen jogszabályhely (5) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítéletének a Be. 615. § (3) bekezdésében meghatározottakon kívüli rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek.
[101] Így az adott ügyben az I. r. vádlott és a II. r. vádlott esetében a költségvetési csalás bűntette tekintetében nincs helye harmadfokú felülvizsgálatnak, mivel másodfokon nem született vonatkozásukban ezekkel összefüggő, az elsőfokú bíróságétól eltérő döntés.
[102] A felülbírálat terjedelmét a Be. 618. § határozza meg. Ennek (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság
a) a másodfokú bíróság ítéletének
aa) a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését,
ab) azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és
b) az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást
[103] arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.
[104] E jogszabályi előírás értelmében a harmadfokú felülbírálat során fellebbezéstől függetlenül mind az első-, mind a másodfokú eljárás kapcsán vizsgálni kell, hogy az eljárási szabályokat betartották-e. Egyebekben azonban a felülbírálat csak a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntésre, illetve az ezzel összefüggő rendelkezésekre terjedhet ki.
[105] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felülbírálat terjedelme vádlottanként eltérő. Az I. r. és a II. r. vádlott esetében a II. tényállási pontja, míg a III. r. vádlott esetében a tényállás I. pontja képezte a harmadfokú felülbírálat terjedelmét.
[106] Az I. r. vádlott védője és a II. r. vádlott a kiszabott büntetés enyhítése érdekében is fellebbezett, így az I. és II. r. vádlott esetében a másodfokú bíróság ítéletének felülbírálata a Be. 618. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjára is kiterjedt.
[107] A harmadfokú bíróság minden vádlott fellebbezését elkülönülten vizsgálta és kizárólag csak a rá vonatkozó részében bírálta el.
[108] A Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján akkor, ha a 615. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést a harmadfokú bíróság alaposnak találja, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat, azaz
- az elsőfokú bírósági eljárást, és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, így a 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése szerinti esetleges eljárási szabálysértéseket,
- a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, azonban csak akkor, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,
- és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést.
[109] Miután a Kúria az I. r. és II. r. vádlott javára bejelentett, a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja szerinti fellebbezést alaposnak találta, ennek kapcsán a 618. § (3) bekezdésére figyelemmel - az 590. § (5) bekezdésben meghatározott korlátok között - az ítéletet a fellebbezéssel nem érintett része vonatkozásában az I. r. és II. r. vádlott tekintetében is felülbírálta (EBH 2018.B27.VII.).
[110] A Be. 619. § (1)-(3) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében a megalapozatlanságot a harmadfokú bíróság kizárólag az iratok alapján vagy helyes ténybeli következtetés alapján küszöbölheti ki, és ennek alapján a tényállást hivatalból kiegészítheti, illetve helyesbítheti. A harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak.
[111] Így a harmadfokú bíróság akkor alapíthatja döntését a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető és ekként a helyes tényállás megállapítható.
[112] A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozottságát, azaz az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által - módosítás nélkül - megalapozottnak tartott tényállást, valamint a másodfokú bíróság módosításának helyénvalóságát vizsgálja.
[113] A harmadfokú bíróság fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében köteles a megalapozatlanság vizsgálatára és kiküszöbölésére. A tényállás kiegészítése, helyesbítése csak a meglévő tényállásba illeszkedő ténymegállapítást eredményezhet, attól eltérőt nem. Ami kívül esik a harmadfokú bíróság reformációs jogkörén, az értelemszerűen hatályon kívül helyezést eredményez [Be. 625. § (4) bek., EBH 2018.B13.V.].
[114] A harmadfokú eljárásban fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntéssel érintett tényállás vonatkozásában - a bizonyítási tilalom folytán - a bizonyítékok felülmérlegelésére, eltérő értékelésére, és ezzel összefüggésben eltérő tényállás megállapítására csak a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése érdekében kerülhet sor. A harmadfokú bírósági eljárásban bizonyításnak nincs helye, így a másodfokú bíróság számára a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított lehetőség alkalmazhatóságára sincs törvényes lehetőség.
[115] Amennyiben a harmadfokú bíróság a Be. 615. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést alaposnak találja, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat. A törvény azonban ebben az esetben sem ad lehetőséget a másodfokú ítélet alapjául szolgáló tényállás megalapozottságának vizsgálatára, azaz a harmadfokú bíróság kötve van a másodfokú bíróság ítélete alapját képező tényálláshoz.
[116] A Kúria megállapította, hogy mindkét bíróság az eljárása idején hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően járt el és nem követett el a Be. 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése szerinti - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést.
[117] A vádlottak fellebbezésében sérelmezett eljárási szabálysértések - a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomásának törvénysértő felolvasása az elsőfokú eljárásban és bizonyítékként való értékelése; az iratismertetés elmaradása a nyomozati szakaszban; az indokolási kötelezettség megsértése az elsőfokú és másodfokú ítéletben - feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező (relatív) eljárási szabálysértésnek minősülnek.
[118] A Be. 608. § (1) bekezdése kimerítő jelleggel meghatározza a feltétlen hatályon kívül helyezési okokat, a vádlottak által kifogásolt eljárási hibák nem tartoznak e körbe.
[119] A feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező (relatív) eljárási szabálysértések tekintetében a Be. 609. §-a irányadó. A Be. 609. § (2) bekezdése alapján egyértelműen megállapítható, hogy kizárólag a vádemelést követően elkövetett eljárási szabálysértések minősülhetnek relatív eljárás szabálysértésnek, így a nyomozás során megvalósított eljárási hibák nem.
[120] A harmadfokú eljárásban a Be. 625. § (2)-(4) bekezdései alapján a hatályon kívül helyezésre kizárólag
- feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés,
- a súlyosítási tilalom megsértése, továbbá
- a harmadfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság esetén van törvényes lehetőség.
[121] A vádlotti fellebbezésekben sérelmezett bizonyításra vonatkozó szabályok megsértése, így például a bizonyítási eszközök törvénysértő kirekesztése legfeljebb megalapozatlansági ok megállapítására lehet alkalmas.
[122] A nyomozás befejezésekor az iratismertetés elmaradása - a fent kifejtettek értelmében - nem alapoz meg relatív eljárási szabálysértést sem, így a felülbírálat során nem vehető figyelembe.
[123] A Kúria rámutat arra is, hogy az elsőfokú bírósági eljárás több mint 2 évig tartott, ez idő alatt a vádlottak és védőik az iratmegismerési jogukkal teljeskörűen tudtak élni, így a vádlottak védelemhez való joga nem volt korlátozva.
[124] A Kúria osztotta a másodfokú bíróság - a IV. r. terhelt jogorvoslata vonatkozásában kifejtett - álláspontját.
[125] A vádlottak fellebbezésükben sérelmezték a IV. r. terhelt nyomozás során 2009. november 10. és 2010. október 27. napján tett vallomásának törvényességét, és ebből eredően az elsőfokú bírósági eljárásban való felolvasását és bizonyítékként való értékelését.
[126] A IV. r. terhelt nyomozás során tett vallomásainak törvényessége tekintetében a Kúria maradéktalanul egyetértett az elsőfokú és a másodfokú bíróság által kifejtettekkel.
[127] Az eljárási cselekmény törvényességének vizsgálata során az annak napján hatályban volt büntetőeljárási törvény szabályai irányadóak, így mind a nyomozás során, mind az elsőfokú bírósági eljárás vonatkozásában a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.).
[128] A sérelmezett két tanúvallomása idején hatályos korábbi Be. 85. § (3) bekezdésének előírása szerint a tanú kihallgatásának elején tisztázni kell, hogy nincs-e a tanú vallomástételének akadálya (81-82. §). Ha a tanú vallomástételének nincs akadálya, figyelmeztetni kell arra, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, továbbá arra, hogy a hamis tanúzást és a mentő körülmény elhallgatását a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A figyelmeztetést, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a tanú vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. A tanú nyomozás során tett vallomása tekintetében a Be. 181. §-a ettől eltérő rendelkezést nem tartalmazott.
[129] E szabályozás alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a korábbi Be. nem tartalmaz olyan előírást, mely a törvényi figyelmeztetések után a tanú saját kezűleg írt nyilatkozatát írja elő. A 2009. november 10. napján foganatosított tanúmeghallgatási jegyzőkönyv 2. oldalán közvetlenül a tanú aláírása felett azt tartalmazza, hogy "A figyelmeztetést megértettem, kijelentem, hogy tanúvallomásomnak akadálya nincs." Így e vallomás tekintetében a tanú törvényi figyelmeztetésekre tett nyilatkozata egyértelmű. Így a tanú által saját kezűleg írt "nem" szónak ettől eltérő értelmezésre alappal nem lehet hivatkozni. Ezen túlmenően a IV. r. terhelt ismételt meghallgatásakor - 2010. október 27. napján - a nyomozó hatóság a IV. r. terhelt első vallomásának ismeretében a tanút - a törvényi előírásoknak mindenben megfelelően - a vallomás megtagadásának korábbi Be. 82. § (1) bekezdésében írt okára kioktatta, ezt követően a tanú szó szerinti válasza, saját kezűleg írva a "Megértem" volt. Ezt követően e vallomásában úgy nyilatkozott, hogy "A korábbi vallomásom fenntartom".
[130] Mindezek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú és másodfokú bíróság, hogy a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomása a törvénynek mindenben megfelelt és így bizonyítékként felhasználható.
[131] Az elsőfokú bírósági eljárásban a IV. r. terhelt nyomozás során tett tanúvallomásait a bíróság 2016. március 16. napján olvasta fel. A teljesség érdekében utal arra a Kúria, hogy ekkor a IV. r. terhelt nem tiltakozott a nyomozati tanúvallomásainak felolvasása ellen.
[132] A korábbi Be. 291. § (2) bekezdése szerint a vádlott nyomozás során tett tanúvallomása csak akkor olvasható fel, ha ezt a vádlott indítványozza, vagy a tanúvallomásról készült jegyzőkönyvből a 85. § (3) bekezdésében meghatározott figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik.
[133] A szabályozás alapján a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú bírósági eljárásban indokolatlan volt a IV. r. terhelt nyilatkoztatása arra, hogy a nyomozás során tett tanúvallomásának felolvasásához hozzájárul-e, mert a Be. 291. § (2) bekezdés II. fordulatának alkalmazása esetén az nem szükséges. A fentiekben kifejtettek alapján pedig a IV. r. terhelt tanúvallomásai a további törvényi feltételeknek mindenben megfeleltek.
[134] A III. r. vádlott fellebbezésében foglaltakra reflektálva a Kúria utal arra, hogy a másodfokú bíróság ítéletében nem a IV. r. terhelt nyomozati tanúvallomásai vonatkozásában állapította meg, hogy törvénysértő, hanem e tanúvallomások elsőfokú eljárásban történt felolvasása tekintetében mutatott rá, hogy a terhelt beleegyezésének beszerzése szükségtelen volt.
[135] I. r. vádlott sérelmezte fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság a IV. r. terheltet nem oktatta ki a Be. 85. § (3) bekezdése szerint a tanúvallomás megtagadásának lehetőségére.
[136] Az ügyészség a IV. r. terhelt ellen vádat emelt, így a bírósági eljárásban kizárólag vádlottként volt meghallgatható és a vádlottakat megillető jogok illették meg és kötelezettségek terhelték. Nyomozás során tett tanúvallomásának felolvasására is a vádlottra vonatkozó szabályok, így a korábbi Be. 291. §-a alapján került sor.
[137] A vádlottak kifogásolták, hogy az elsőfokú és másodfokú bíróság annak ellenére értékelte bizonyítékként a IV. r. terhelt hivatkozott két tanúvallomását, hogy azt visszavonta. A Kúria erre vonatkozóan is egyetértett a másodfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel. A bíróságnak a vádlottak és a tanúk valamennyi vallomását értékelési körébe kell vonnia, melynek során a vallomás esetleges visszavonásának, módosításának okát is vizsgálva, valamint a további bizonyítékkal történő egybevetése után kell állást foglalnia annak hiteltérdemlősége tekintetében.
[138] Az I. r. és a II. r. vádlott fellebbezésében eljárási szabálysértésként jelölte meg, hogy a nyomozás során az érdekellentétben álló vádlottakat ugyanaz a védő védte, továbbá a kirendelt védők csak "látszatvédelmet" láttak el.
[139] A Kúria megállapította, hogy a bírósági eljárásban mind a négy vádlottnak más-más kirendelt védője volt, így a vádlottak által hivatkozottak a Be. 608. § (1) bekezdésében írt eljárási szabálysértés megállapítását nem alapozzák meg.
[140] A teljesség érdekében a Kúria rámutat, hogy a nyomozás során az I. r. és a II. r. vádlott védelmét látta el ugyanaz a kirendelt védő, ugyanakkor a III. r. vádlott és a IV. r. terhelt védelmében más-más kirendelt védő járt el: III. r. vádlott érdekében dr. P. G., míg IV. r. terhelt érdekében dr. P. A. Érdekellentét a IV. r. terhelt és a többi vádlott között állt fenn, így érdekellentétben álló vádlottak védelmében nem vett részt az eljárásban ugyanaz a védő.
[141] Az I. r. és a II. r. vádlott fellebbezésében sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el és állapította meg büntetőjogi felelősségüket a Btk. 371. § (1) bekezdés és (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekményben, azaz rongálás bűntettében.
[142] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) a törvényes vád fogalmi meghatározását és így a törvényes vád hiányának jogkövetkezményét nem szabályozza. Ugyanakkor a Be. 422. § (1) bekezdése meghatározza a vádirat törvényes elemeit.
[143] A Be. 422. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a vádirat törvényes eleme a vád tárgyává tett cselekmények törvényi minősítése. A 492. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Be. 493. § (3) bekezdése az eljárás nem ügydöntő végzéssel való megszüntetést írja elő, ha a vádirat - a hiányosságainak pótlására irányuló felhívás ellenére - nem vagy hiányosan tartalmazza a 422. § (1) bekezdésében előírt törvényes elemeket, és emiatt a vád érdemi elbírálásra alkalmatlan. Amennyiben e hiányosságot az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozat meghozatalakor észleli, akkor a Be. 567. § (2) bekezdés d) pontja alapján van helye az eljárás - nem ügydöntő - végzéssel való megszüntetésének.
[144] A másodfokú és harmadfokú eljárásban a Be. szabályozása szerint már nem minősül abszolút eljárási szabálysértésnek a vádirat törvényes elemeinek hiánya.
[145] A II. tényállási pontban rögzített cselekmény vonatkozásában a főügyészség vádiratával a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt emelt vádat az I. r. és a II. r. vádlott ellen, melyet II. r. vádlott bűnsegédként követett el. Így a bűncselekmény helyes minősítésével lett benyújtva, ekként érdemi elbírálásra alkalmas.
[146] A másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része az I. r. és a II. r. vádlott terhére megállapított bűncselekmény megnevezését helyesen - csalás bűntette - nevezte meg. Az ügydöntő határozat indokolásában az elsőfokú bíróság ítéletének II. tényállási pontjában rögzített cselekményre nézve a csalás bűntette elkövetésének ténybeli és jogi indokát adta. A vádiratban e tényállási pont vonatkozásában az ügyészség törvényes minősítés mellett emelt vádat. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy nyilvánvaló elírási hiba eredményeképpen került a bűncselekmény Btk. szerinti minősítése a Btk. 371. § (1) bekezdésében, (5) bekezdés a) pontjában megjelölésre, melynek kijavításának helye van a Be. 453. § (1) bekezdése alapján.
[147] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság ítéletében módosított, a harmadfokú bírósági eljárásban irányadó tényállás lényege:
[148] Az I. r., a II. r. és a III. r. vádlott elhatározta, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv Gazdaságfejlesztési Operatív Program végrehajtására jogszabályban kijelölt közreműködő szervezethez, a M. G. K. Zrt.-hez (M. Zrt.) pályázatot nyújtanak be az N.-L. Kft. nevében eszközök és technológiai licenc vásárlásával kapcsolatban úgy, hogy az M. Zrt.-t megtévesztik mind az öntőszerszámok és öntéstechnológiai licenc tényleges forgalmi értéke vonatkozásában. A vádlottaknak nem állt szándékában sem a pályázat során igényelt összegeknek pályázati célra történő fordítása, sem a pályázatban vállalt munkavállalói létszám foglalkoztatása, hanem az elnyert pályázati támogatást saját céljaikra kívánták felhasználni.
[149] Az N.-L. Kft. ügyvezetője 2007. április 4. napja és 2008. április 9. napja, majd 2008. április 2. napjától az I. r. vádlott, míg 2008. április 9. és 2008. június 2. napja között a III. r. vádlott volt.
[150] Az N.-L. Kft. által a pályázati szerződésekben a projekt megvalósítási helyszíneként megjelölt telephelyet az N.-L. Kft.-től és az S. M. Kft.-től bérelte. Az ingatlan az E. Ingatlanlízing Zrt. tulajdonában volt, mely visszlízingszerződés alapján volt az S. M. Kft. használatában Az E. Ingatlanlízing Zrt. lizingdíj meg nem fizetése miatt az S. M. Kft.-vel kötött szerződést 2009. március 3. napján azonnali hatállyal felmondta és 2009. március 12. napján az ingatlant birtokba vette.
[151] Az I. r. vádlott 2007. évben, majd azt követően 2008. évben nyújtott be pályázatot az N.-L. Kft. nevében, amely mögött tényleges eszközök nem álltak rendelkezésre, a vállalt tevékenység folytatására lehetőségük nem volt, ezzel megtévesztette az M. Zrt.-t.
[152] 2007. szeptember 4. napján 225 000 000 forint összköltségű pályázatban 67 000 000 forint pályázati támogatásra jelentett be az I. r. vádlott igényt, melyet - a pályázati támogatás arányának 40%-ra emelését követően - később 90 000 000 forintra felemelt.
[153] A pályázat szerint az N.-L. Kft. a székhelyén és a telephelyén a pályázatban megjelölt összegből 205 000 000 forintot 20 darab öntőszerszám, míg 20 000 000 forintot gyártási licenc beszerzésére kívánta fordítani.
[154] A pályázatban a gyártani kívánt termékek megrendelésállományának igazolására valótlan tartalmú megállapodást nyújtott be. Az öntőszerszámok és a szükséges licenc megvásárlására a IV. r. terhelt által képviselt A. Bt.-vel kötött az N.-L. Kft. képviseletében eljárva az I. r. vádlott adásvételi szerződést. Az A. Bt. sem öntéstechnológiával, sem öntőszerszámok gyártásával nem foglalkozott.
[155] Az N.-L. Kft. képviseletében a III. r. vádlott írta alá 2008. június 1. napján a támogatási szerződést, melyet az I. r. vádlott nyújtott be az M. Zrt.-hez, ennek időpontjában már az I. r. vádlott volt az N.-L. Kft. ügyvezetője.
[156] A támogatási szerződést az M. Zrt. képviselői 2008. augusztus 21. napján írták alá.
[157] Az N.-L. Kft. ügyvezetője, az I. r. vádlott a támogatási szerződés megkötése után, a pályázat megvalósításának igazolására valótlan tartalmú szerződéseket, okiratokat csatolt a 90 000 000 forint támogatási összeg kifizetése érdekében.
[158] 2008. augusztus 25. napján az I. r. vádlott előlegfizetési kérelmet nyújtott be 90 000 000 forint kifizetése érdekében, melyben valótlanul azt állította, hogy a technológia megvásárlása és beüzemelése megtörtént és annak ellenértékét az N.-L. Kft. megfizette.
[159] 2008. október 10. napján az I. r. vádlott csatolta a keltezést nem tartalmazó, a III. r. vádlott által aláírt támogatási szerződés 2. számú módosítását, az M. Zrt., a projekt fizikai teljesítésének módosítására, irányuló javaslatot elfogadta, és a szerződésmódosítást 2008. október 10. napján írták alá.
[160] Az N.-L. Kft. a B. Zrt.-től bérelt s.-i ingatlanra - a Zrt. hozzájárulásával - az M. Zrt. javára 45 000 000 forint erejéig zálogjogot és elidegenítési tilalmat engedélyezett és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel zálogszerződést kötött közjegyzői okiratban 45 000 000 forint és járulékai erejéig jelzálogjog alapításáról.
[161] Az N.-L. Kft. képviseletében bejelentette az M. Zrt.-nél, hogy a támogatás összegét faktorálta a B. F. Zrt.-nél. A faktorcég által kifizetett előfinanszírozás összegéből színleg teljesítette az A. Bt. felé látszólag fennálló fizetési kötelezettségét oly módon, hogy a faktorálás alapján rendelkezésére álló 70 000 000 forintot ugyanazon a napon - 2008. november 14. - négyszer körbeutalta I. r. és IV. r. vádlott a két gazdasági társaság között.
[162] 2008. június 10. napján a III. r. vádlott az I. r. vádlott kérésére az N.-L. Kft. ügyvezetőjeként 2008. június 2. napjára keltezett pályázatot nyújtott be 560 000 000 forint összköltségű beruházásra az M. Zrt.-hez, amelyhez 196 000 000 forint támogatást kért.
[163] 2008. június 2. napján már az I. r. vádlott volt az N.-L. Kft. nevében eljárni jogosult ügyvezetője.
[164] Az M. Zrt.-hez a pályázathoz az I. r. vádlott által benyújtott, az A. Bt.-től származó árajánlat, valamint öntőszerszámra és öntőtechnológiára vonatkozó megrendelés valótlan tartalmú volt.
[165] Az M. Zrt. 2008. szeptember 16. napján kelt levelében tájékoztatta az N.-L. Kft.-t, hogy 196 000 000 forint támogatásra érdemesnek ítélték, és a pályázó az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, valamint a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló CXXVII. törvény alapján a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezet, EU integráció fejezeti kezelésű előirányzat, Új Magyarország Fejlesztési Terv, Gazdaságfejlesztési Operatív Program jogcímcsoportból egyszeri, vissza nem térítendő támogatásban részesülhet.
[166] A támogatási szerződést az I. r. vádlott 2008. november 17. napján, míg az M. Zrt. képviselői 2008. december 15. napján írták alá.
[167] A támogatás kifizetése érdekében benyújtotta az I. r. vádlott az N.-L. Kft. és az A. Bt. közötti valótlan tartalmú hidraulikus öntőszerszámok adásvételére vonatkozó szerződést, az ennek teljesítésének igazolására vonatkozó 672 000 000 forintról kiállított számlát, valamint az átadás-átvételi és üzembe helyezési jegyzőkönyvet és az ezekhez csatolt dokumentációt.
[168] 2008. december 3. napján a támogatási szerződésben kikötött biztosítékra - a B. Zrt. tulajdonában álló, de az N.-L. Kft. által bérelt s.-i ingatlanra - a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel zálogszerződést kötött közjegyzői okiratban 98 000 000 forint és járulékai erejéig jelzálogjog alapításáról.
[169] I. r. vádlott az A. Bt. felé látszólag fennálló tartozásának színleg oly módon tett eleget, hogy a B. F. Zrt. által - a korábbi támogatási szerződésből eredő támogatási összeg faktorálása alapján - átutalt összeget 2008. november 17. napján átutalta az A. Bt. bankszámlájára és ezen a napon a IV. r. terhelt közreműködésével kilenc alkalommal körbeutalásra került ez az összeg a két gazdasági társaság között.
[170] 2008. december 8. napján az I. r. vádlott benyújtotta a támogatás kifizetése iránti kérelmet, melyet a II. r. vádlott tanúként aláírt és mérlegképes könyvelőként ellenjegyezte a kft. nevében. Ehhez csatolta az A. Bt. felé fennálló fizetési kötelezettség 2008. november 17. napján átutalásokkal történt tejesítéséről az O. Bank Nyrt. által kiállított igazolást.
[171] Az M. Zrt. megtévesztésének fenntartása érdekében, a II. r. vádlott visszavásárolta a D. és D. Kft. képviseletében eljárva a T. P. Kft.-nek korábban értékesített öntészeti gépeket és öntőformákat 188 640 forintért a T. M. D. Kft.-től (T. P. Kft. jogutóda), ezzel az M. Zrt. által esetlegesen lefolytatott ellenőrzések során az A. Bt.-től megvásárolt gépek meglétét kívánták igazolni.
[172] Az M. Zrt. ellenőrei által végrehajtott ellenőrzését követően 2009. január 26. napján a támogatási összeg kifizetését nem tartották lehetségesnek. 2009. január 30. napján felhívták az N.-L. Kft. képviseletében eljáró I. r. vádlottat a kft. 2008. november havi számlakivonatainak csatolására.
[173] Az M. Zrt. a támogatás kifizetését felfüggesztette.
[174] 2009. március 17. napján kelt és az M. Zrt.-hez 2009. március 30. napján érkezett levelében I. r. vádlott az N.-L. Kft. képviseletében eljárva elállt a támogatási szerződéstől és kérte, hogy az előleget az M. Zrt. ne folyósítsa. Utóbb e nyilatkozatát akként módosította, hogy kizárólag a támogatások folyósításának felfüggesztését kérte, valójában a támogatások összegéről nem mondott le.
[175] Az M. Zrt. a két támogatási szerződés alapján a 286 000 000 forint támogatást az N.-L. Kft.-nek nem fizette ki, így kára nem keletkezett.
[176] Az I. r. vádlott annak érdekében, hogy mielőbb készpénzhez jusson, illetve annak felhasználásával elvégezhesse az I. tényállási pont szerinti körbeutalásokat az A. Bt. felé fennálló tartozás színlelt teljesítése érdekében, 2008-ban két faktoringszerződést kötött a B. F. Zrt.-vel.
[177] A megállapodások szerint a B. F. Zrt. az I. r. vádlott társasága részére faktoringszolgáltatást nyújt oly módon, hogy az előzőekben említett és az M. Zrt.-től elnyert 286 000 000 forint vissza nem térítendő támogatásra figyelemmel előfinanszírozásként, rövid lejáratú kölcsönt folyósít, míg a vádlott cége az M. Zrt. felé fennálló támogatások kifizetésére vonatkozó követelését a B. F. Zrt.-re faktorálja.
[178] Az első szerződés biztosítéka a B. Zrt. - I. tényállási pontban megjelölt - s.-i ingatlana volt 72 000 000 forint erejéig. Az ingatlan értékének igazolására valótlan tartalmú ingatlanbecslést és a II. r. vádlott által kiállított tulajdoni lapot csatolt az I. r. vádlott.
[179] A második szerződés biztosítékaként óvadéki szerződés alapján 50 000 000 forintot az N.-L. Kft. az O. Bank Nyrt.-nél nyitott óvadéki számlán lekötött és az I. r. vádlott készfizető kezességet vállalt.
[180] Ezen túlmenően mindkét faktoringszerződésében biztosítékként az N.-L. Kft. ingóságaira 72 000 000 forint erejéig egyetemleges zálogjogot alapítottak közjegyzői okiratban és az I. r. vádlott ügyvezetése alatt álló S. M. Kft. készfizető kezességet vállalt.
[181] Az S. M. Kft. ténylegesen nem rendelkezett vagyonnal, a kft.-vel szemben az adóhatóság végrehajtási eljárást kezdeményezett.
[182] I. r. vádlott az ingatlan és ingó fedezet értéke tekintetében megtévesztette a B. F. Zrt.-t.
[183] A faktorcég által átutalt pénzösszegből 125 000 000 forint az N.-L. Kft., az A. Bt. és a D.-B.-F. Kft. bankszámláin történt többszöri körbeutalást követően a D.-B.-F. Kft. bankszámlájáról Buda-Cash Zrt.-hez került átutalásra, majd az ott vezetett értékpapírszámla megszüntetése után 21 000 000 forintot utalt vissza a brókercég a D.-B.-F. Kft. bankszámlájára.
[184] Az M. Zrt.-vel kötött támogatási szerződések felfüggesztése után a B. F. Zrt. a faktoringszerződést 2009. április 3. napján felmondta.
[185] A B. F. Zrt. sértettnek okozott 196 378 746 forint kárból 130 000 025 forint megtérült, részben az óvadék lehívásával, részben a fedezetként felajánlott ingatlan végrehajtási eljárásban való értékesítésével.
[186] A Be. 617. §-a értelmében a harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a harmadfokú eljárás szabályaira vonatkozó, a Be. LXXXVI. Fejezetében foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni. A Be. LXXXVI. Fejezete a határozat kijavítására vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, így a Be. 617. §-a alapján a Be. 453. § (6) bekezdése szerint a harmadfokú eljárásban helye van a másodfokú határozat nyilvánvaló elírási hibájának korrigálására, ezért a Kúria ügydöntő határozatában a helyes törvényi minősítést az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában a Btk. 373. § (1) bekezdésében, (5) bekezdés a) pontjában jelölte meg.
[187] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan; azaz a harmadfokú bíróság kizárólag a fellebbezhető ítéleti rendelkezés kapcsán vizsgálhatja a tényállás megalapozottságát.
[188] A Be. 619. § (4) bekezdése pedig kifejezetten akként is rendelkezik, hogy a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében a harmadfokú bíróság nem vizsgálhatja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a harmadfokú bíróság a határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra kell alapítania.
[189] Miután az adott ügyben a költségvetési csalás bűntette és a 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége kapcsán az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában nem hozott a másodfokon eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróságéval - a Be. 615. § (2) bekezdésének megfelelő - ellentétes döntést, és így e tekintetben fellebbezésnek a másodfokú ítélet ellen nincs helye, ezért az e cselekményekhez kapcsolódó tényállás megalapozottsága nem vizsgálható.
[190] Így a Kúria nem vizsgálhatta és nem vizsgálta, hogy a tényállást a bíróságok a bizonyítékok helyes értékelésével állapították-e meg, így az I. r. vádlott és védője, valamint a II. r. vádlott és védője által a bíróságok által figyelembe vett bizonyítékok helytállóságát, a bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységét vitató érvei vonatkozásában a Kúria nem foglalhatott állást.
[191] A Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján - a Be. 590. § (5) bekezdés b) pontjára figyelemmel - vizsgálta a Kúria a bűnösséget megállapító és fellebbezéssel nem támadható rendelkezések kapcsán azt, hogy a II. és a III. r. vádlottat nem kell-e felmenteni, vagy velük szemben nem kell-e az eljárást megszüntetni.
[192] A Btk. 10 § (4) bekezdése értelmében nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, vagy aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. Ugyanakkor a 10. § (5) bekezdése szerint, ha a Btk. 10. § (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető, így a 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében, melyet a II. r. vádlott bűnsegédként követett el, az I. r. és a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítása akkor sem lett volna vitatható, ha a költségvetési csalás bűntette tekintetében az önkéntes eredményelhárítás megállapítható lett volna.
[193] A III. r. vádlott az esetleges önkéntes eredményelhárítást megalapozó cselekményt véghez vivő személyként nem volt érintve, így a Kúria az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában a Be. 619. § (4) bekezdése értelmében - a fentiekben kifejtettek szerint - a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény (költségvetési csalás bűntette) tekintetében nem vizsgálhatta a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és így harmadfokon eljárva döntését kizárólag a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapíthatta (EBH 2018.B17.).
[194] A Be. 396. § (1) bekezdésében meghatározott költségvetési csalás bűntette eredmény-bűncselekmény. A Be. 10. § (4) bekezdése alkalmazásában befejezetlen kísérlet esetén önkéntes elállás, míg befejezett kísérlet esetén önkéntes eredményelhárítás eredményezheti a büntethetőséget megszüntető ok megállapítását.
[195] Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott az állami támogatásra vonatkozó szerződést az M. Zrt.-hez aláírva benyújtotta a hozzá tartozó dokumentációval együtt; az állami támogatás vonatkozásában előzőleg az M. Zrt. 2009. január 26. napján megtartott helyszíni ellenőrzése során közreműködött és a beruházás tárgyában bekért okiratokat rendelkezésre bocsátotta. Így az I. r. vádlott cselekvősége befejezett kísérlet megállapítását alapozza meg.
[196] Az önkéntes eredményelhárítás kizárólag aktív magatartással valósítható meg akkor, ha az eredmény bekövetkezéséhez vezető okfolyamatot az elkövető cselekménye szakítja meg. Az önkéntes eredményelhárítás megállapításához nem szükséges, hogy az eredményt kizárólag az elkövető tevékenysége hárítsa el, de döntő mértékben az elkövetőnek az önkéntes, aktív tevékenységének szükségszerűen ahhoz kell vezetni, hogy az egyébként beálló eredmény elmaradjon.
[197] Az önkéntesség akkor állapítható meg, ha az elkövető külső körülmények kényszerítő befolyása nélkül, döntően saját belső elhatározásból az elkezdett bűncselekmény befejezésétől eláll - eredeti szándékát megváltoztatva -, azzal véglegesen felhagy (BH 2007.2., 2014.136.) és mindent megtesz az eredmény bekövetkezésének elhárítása érdekében.
[198] A Kúria utal arra, hogy az önkéntes eredményelhárítás mint büntethetőséget megszüntető ok, csak kísérleti szakba jutott bűncselekmény vonatkozásában értelmezhető. I. r. és II. r. vádlott fellebbezésükben elsődlegesen bűncselekmény hiányában indítványozták felmentésüket a költségvetési csalás bűntette miatt ellenük emelt vád alól, így a jogorvoslati kérelmük indokolásában a Btk. 10. § (4) bekezdésére történt hivatkozásuk az elsődleges indítványukkal ellentmondásban áll.
[199] A már kifejtettek alapján a Kúria az elsőfokú, és másodfokú bíróság által megállapított tényállás alapján vizsgálta az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségének megállapítására vonatkozó rendelkezést a vonatkozásban, hogy őket fel kell-e menteni, vagy velük szemben az eljárást meg kell-e szüntetni [Be. 618. § (3) bek. a) pont, 590. § (5) bek. b) pont].
[200] A II. tényállási pontban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy "Az M. Zrt. ellenőrei a pályázati projekt ellenőrzését követően 2009. január 26. napján - tekintettel arra, hogy az N.-L. Kft. nem tudta bemutatni a szerszámok nagy részét - támogatási összeg kifizetését nem tartották lehetségesnek, és nem fogadták el az N.-L. Kft. által az A. Bt. számlájának kifizetését igazoló, internetalapú számlatörténetet sem, hanem 2009. január 30. napján felhívták a társaság képviselőjét, az I. r. vádlottat a 2008. november havi bankszámlakivonat bank által hitelesített eredeti példányának benyújtására, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ellenkező esetben a kifizetési igényt elutasítják. Az M. Zrt. a megítélt támogatás kapcsán végül szabálytalansági vizsgálatot kezdeményezett az N.-L. Kft.-vel szemben, és a megítélt 196 000 000 forint támogatási összeg kifizetését felfüggesztette. Az I. r. vádlott - miután tudomást szerzett arról, hogy az E. Ingatlanlízing Zrt. az Sz., T. úti ingatlan birtokbavételéről és az ingatlan-lízingszerződés felmondásáról értesítette az M. Zrt.-t, és gyanút fogott - 2009. március 17. napján kelt és az M. Zrt.-hez 2009. március 30. napján érkezett levelével az N.-L. Kft. képviselője elállt az elnyert támogatási szerződésektől, és kérte, hogy az M. Zrt. az előleget ne folyósítson."
[201] E tényállás alapján tényként állapította meg a Kúria, hogy az I. r. vádlott nem önkéntesen, belső elhatározásból, hanem külső tényezők alapján tette meg a jognyilatkozatát, melyben a támogatási szerződéstől elállt és kérte, hogy az előleget az M. Zrt. ne folyósítsa.
[202] A tényállás szerint a későbbiek során az elállásra vonatkozó nyilatkozatát is módosította és a támogatások folyósításának felfüggesztését kérte, "mivel hogy valójában a támogatások összegéről nem mondott le".
[203] A támogatási szerződéstől való elállásra vonatkozó valós szándék megállapítását kizárta továbbá annak ténye is, hogy az annak közös megegyezéssel való felbontására vonatkozó okiratot nem írta alá az N.-L. Kft. nevében az I. r. vádlott, az M. Zrt. a 2009. március 19. napján megtett feljelentése időpontjában - a támogatási szerződés felfüggesztése ellenére - a támogatási szerződést még hatályosnak tartotta.
[204] Mindezek alapján az I. r. vádlott cselekvősége tekintetében a támogatási szerződésektől való tényleges elállás nem állapítható meg, jognyilatkozatát nem a saját elhatározásból származó, a bűncselekmény elkövetésétől való végleges elállási és a bűncselekmény befejezettségének megakadályozására irányuló szándék vezérelte, hanem kívülálló okok és a bűncselekmény leplezésének meghiúsítása.
[205] A fent kifejtettek alapján az I. r. vádlott tényállásban rögzített elkövetési magatartása - törvényi előfeltételek hiányában - nem alapozza meg az önkéntes eredményelhárítás megállapítását. Így a másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság álláspontját osztva - helyesen jutott arra a következtetésre, hogy mind az I. r., mind a II. r. vádlott elkövette a költségvetési csalás bűntettének kísérletét, és törvényesen értékelte a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként a kísérletet.
[206] Az irányadó tényállás alapján - a kifejtettekre figyelemmel - a Kúria megállapította, hogy az I. r. és a II. r. vádlottat a költségvetési csalás bűntette miatt, melyet a II. r. vádlott bűnsegédként követett el, és a 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétsége miatt emelt vád alól nem kell felmenteni, illetve velük szemben az eljárást sem kell megszüntetni.
[207] A Be. 590. § (5) bekezdés c) pontjára figyelemmel, a 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján vizsgálta és megállapította, hogy az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában ezen bűncselekmények minősítése törvényes.
[208] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság ítéletét arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság a határozatát meghozta, kivéve, ha az a fellebbezéssel sérelmezett részében megalapozatlan.
[209] A másodfokú bíróság ítéletének ellentétes döntése alapján fellebbezéssel támadható
- az I. r. vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében,
- a II. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében is megállapító, míg
- a III. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználás vétségében megállapító döntése kapcsán
az eltérő döntés vonatkozásában a megalapozottság körében a Kúria vizsgálta, hogy a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítása nem volt-e törvénysértő, továbbá, hogy a másodfokú bíróságnak a bűnösség megállapítására törvényes lehetősége volt-e.
[210] A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdése alapján elsődlegesen abban foglalt állást a Kúria, hogy a másodfokú bíróság a felülmérlegelés tilalmára vonatkozó törvényi előírást betartotta-e.
[211] A hivatkozott jogszabályhelyek szerint az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét a másodfokú bíróság megállapíthatja. Ennek során a másodfokú bíróság csak azokkal a tényekkel kapcsolatban értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, amelyekre bizonyítást vett fel, kivéve, ha az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma vagy ténybeli következtetés alapján a vádlottat felmenti vagy az eljárást megszünteti.
[212] Mindezek alapján a bizonyítékok eltérő értékelése alapján az elsőfokú bíróság ítéletétől eltérően a vádlott bűnösségének megállapítására csak ügyészi indítványra felvett bizonyítás alapján van lehetősége a másodfokú bíróságnak.
[213] A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság nem sértette meg a felülmérlegelés tilalmát, tekintettel arra, hogy a részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a "tényállás hiányosságainak pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszöbölése, avagy a helyes ténybeli következtetés levonása nem esik e törvényi tilalom alá, hanem éppen a megalapozatlanság kiküszöbölésének törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kifejezetten arra az esetre rendel alkalmazni, ha az így módosult eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségének megállapításához vezet. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogy azt az elsőfokú bíróság tette." (EBH 2019.B9.II.).
[214] A tényállás módosításának alapja az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyíték alapján olyan további tény megállapítása, ami a büntetőjogi felelősség tekintetében jelentőséggel bír, és amit az elsőfokú bíróság - az általa megállapított tények mellett - figyelmen kívül hagyott. A tényállás módosításának korlátját az elsőfokú bíróság által el nem fogadott, kirekesztett bizonyítékok jelentik. Az iratellenesség kiküszöbölése az elsőfokú bíróság által az ügyiratok tartalmának nem megfelelően értékelt bizonyítéknak az ügyiratok valós tartalmának megfelelő figyelembevételét jelenti, míg a helyes ténybeli következtetés levonása során a másodfokú bíróság a logika szabályainak nem megfelelő ténykövetkeztetést helyesbíti (EBH 2019.B9. [55] bekezdés). A bizonyítékok valós, ügyiratok tartalmával egyező értékelése során a bíróság a vallomások más bizonyítékokkal való összevetése alapján dönthet akként, hogy a vallomás csak egy részét - amelyet más bizonyítékok is megerősítenek - fogad el, míg más részeit nem veszi figyelembe. Ez ugyanakkor nem érinti a bizonyítékok értékelésének perrendszerű voltát (BH 1998.418.).
[215] Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott vonatkozásában az ellentétes döntéssel érintett bűncselekmény kapcsán a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az általa felsorolt és értékelési körébe vont bizonyítékokból téves következtetéseket vont le és erre alapítva részben megalapozatlan tényállást állapított meg.
[216] A másodfokú bíróság - a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjának helyes értelmezése alapján - a részleges megalapozatlanságot az iratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetések levonásával döntőrészt kiküszöbölte, és az így megállapított tényállás alapvetően megalapozott.
[217] A Kúria a Be. 619. § (3) bekezdése szerint az ügyiratok tartalma alapján azt csupán szűk körben egészítette ki és a törvényszék ítéletének 14. oldal 9. bekezdése elé beillesztette, hogy: "Az I. r. vádlott az M. Zrt.-hez 2009. február 12. napján előlegfizetési kérelmet nyújtott be, amelyben az N.-L. Kft. bankszámlaszámára kérte a támogatási szerződés előlegének kifizetését, holott a faktoringszerződés értelmében a letéti számlára kellett volna a teljesítését kérnie";
[218] továbbá a 14. oldal 9. bekezdését azzal egészíti ki, hogy "...a B. F. Zrt. követelése teljes egészében fedezhető lett volna az I. r. vádlott faktoring szerződés szerinti eljárása esetén...".
[219] Az I. r. és II. r. vádlott vonatkozásában az elsőfokú bíróságéval ellentétes másodfokú döntés kapcsán a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletének II. pontban rögzített tényállását a másodfokú bíróság kiegészítésével, illetve helyesbítésével, valamint a Kúria kiegészítésével megalapozottnak találta a cselekmények kapcsán; iratellenes megállapítást, téves ténybeli következtetést nem észlelt és az összhangban áll a vádlottak terhére megállapított egyéb cselekményekre vonatkozó - és nem támadható - tényállással.
[220] A Kúria mindenekelőtt rámutatott, hogy az adott cselekmény megítélése esetén a másodfokú bíróság által hivatkozott 3/2009. BJE határozat nem irányadó.
[221] A hivatkozott jogegységi határozat a csalás és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: korábbi Btk.) 297/A. §-a szerint minősülő hitelezési csalás elhatárolási kérdéseiben nyújt eligazodást és mondja ki, hogy nem állapítható meg a csalás (korábbi Btk. 318. §) bűncselekményében a bűnössége annak a terheltnek, akinek a kölcsön felvételekor szándékában áll a kölcsön visszafizetése, és ennek a reális lehetősége is adott, de a hitel megszerzése érdekében a piaci alapú kölcsön folyósításának feltételei tekintetében a hitelintézetet tévedésbe ejti és a pénzügyi intézmény e megtévesztése folytán folyósítja részére az igényelt kölcsönt (3/2009. BJE határozat I. pontja, III/5. és 6. pontja).
[222] A II. tényállási pont tekintetében büntetőjogi relevanciával bíró tény, hogy az I. r. vádlott nemcsak a kölcsön felvétele tekintetében, hanem a biztosíték tekintetében, valamint a visszafizetésre vonatkozó képessége és készsége tekintetében is tévedésbe ejtette a sértettet.
[223] Az elsőfokú bíróság ítéletének 13-14. oldalán megállapított tényállásában a biztosíték tekintetében helyes megállapítást tett, továbbá az ítélete 61-62. oldalán e tényállási pontra vonatkozó indokolása során is az iratok tartalmával összhangban rögzítette a biztosítékra bizonyítékokat, azonban azokból téves következtetést vont le.
[224] E cselekmény büntetőjogi megítélése szempontjából lényeges tény, hogy az I. r. vádlott az M. Zrt. felé benyújtott kérelmei, bejelentései alapján biztosította-e, hogy a B. F. Zrt. a faktorált követelés - az állami támogatás - összegéhez hozzájusson.
[225] Az I. r. és II. r. vádlott szándékára vonatkozó következtetést a szerződéskötés előtt, szerződéskor és a szerződéskötés után tanúsított magatartásából lehet levonni és ennek alapján nyílik lehetőség arra, hogy valamennyi bizonyíték együttes, ügyiratok tartalmával egyező értékelése alapján a vádlottaknak a szerződéskötés időpontjában fennálló visszafizetési szándékára és visszafizetési képességére vagy azok hiányára ténykövetkeztetést lehessen levonni. A csalárd szándék megállapítását nem zárja ki a szerződés részbeni teljesítésére, részbeni visszafizetésre irányuló szándék színlelésében megnyilvánuló magatartás (kikötött fedezet részbeni - a biztosított követelés töredékrészének megfelelő összegű - megléte). A terhelt utólagos, részbeni kármegtérítő magatartása, a kár megtérülése önmagában a szerződéskori bűnös szándék hiányának megállapítását nem alapozza meg.
[226] A B. F. Zrt.-vel az N.-L. Kft. nevében eljáró I. r. vádlott 2008. november 6. és 2008. november 16. napján faktoringszerződést kötött. A szerződések megkötésekor hatályos a hitelintézetekről szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklet I/10/2/b) pontja szerint a faktoring lényegét tekintve a követelésnek az adós kockázata átvállalásával vagy anélkül történő megvásárlása, megelőlegezése.
[227] A faktoringszerződés a gyakorlatban atipikus, illetve vegyes szerződés, amely a felek üzleti-szerződési céljától, szándékától függően a visszterhes engedményezés, az adásvétel, illetve hitelviszony elemeit foglalja magában. A faktoringnak két alaptípusa van: a valódi (standard) faktoring esetében a faktor (hitelintézet) a hitelezőtől végleges jelleggel oly módon vásárolja meg az adóssal szembeni követelését, hogy a továbbiakban az engedményezett követelések későbbi behajtása a saját nevében és saját kockázatára történik (del credere kockázat átvállalásával). Ha az átruházott követelés valamilyen okból nem állt fenn, a faktoráló ezért helytállással tartozik.
[228] Nem valódi faktoring esetében a hitelező az adóssal szembeni követelését oly módon engedményezi a faktorra, hogy a faktor a továbbiakban a követelést a saját nevében, de az engedményező hitelező kockázatára érvényesíti, hajtja be. A faktor nem vállalja át az engedményezett követelés behajthatatlanságának kockázatát. A faktorszerződés megkötésekor - a követelés engedményezésekor - a faktor hitelintézet ez esetben is (a valódi faktoringhoz hasonlóan) kifizeti a követelés mintegy 80-90%-ának megfelelő összeget; abban az esetben azonban, ha utóbb a követelés behajthatatlannak bizonyul, az engedményező faktorálónak a faktorszerződés megkötésekor kapott összeget (a be nem hajtott részét) vissza kell fizetnie (BH 2005.72.).
[229] Az N.-L. Kft. és a B. F. Zrt. között létrejött szerződés nem valódi faktoring volt, mert a faktorcég nem szerezte meg a támogatás mint követelés tulajdonjogát és a támogatás összegét az N.-L. Kft.-nek egy erre a célra elkülönített letéti számlán kellett fogadni és azt a szerződésben meghatározott időpontban a faktorcégnek megfizetni és faktoringügylet alapján a vádlottnak két lehetősége volt; vagy a biztosítékból fizetik vissza a hitelt, vagy az a faktorált követelésből kerül teljesítésre.
[230] Az N.-L. Kft. nevében eljáró I. r. vádlott a 2008. november 6. napján megkötött első szerződés vonatkozásában 2008. november 3. napján, míg a 2008. december 16. napján megkötött második szerződés vonatkozásában 2008. december 15. napján bejelentette az M. Zrt.-nek, hogy a támogatás összegét az elkülönített letéti számlára utalja át, mely rendelkezést a B. F. hozzájárulása nélkül nem változtathat meg. Ezt követően azonban az első faktoringszerződéssel lefaktorált pályázati projekt kapcsán kötött támogatási szerződés szerinti 90 000 000 forint támogatás terhére 2009. február 12. napján 36 000 000 forintra előlegfizetési kérelmet nyújtott be, melyben az N.-L. Kft. bankszámlaszámát jelölte meg a folyósítási számlaszámként.
[231] Az előlegfizetési kérelem időpontja a második faktoringszerződés alapján a B. F. Zrt. által teljesített kifizetést követő hetedik nap.
[232] E tényekből levonható okszerű következtetés, hogy az N.-L. Kft.-nek a B. F. Zrt. által 2009. február 5. napján átutalt (a kft. számlájára 2009. február 6. napján érkezett) 125 527 002 forint ellenére pénzügyi nehézségei voltak. Másrészt a B. F. Zrt.-nek a faktorált követelésből való kielégítését kívánta megakadályozni, mivel nem az elkülönült bakszámlára kérte kiutalni azt.
[233] Az elsőfokú bíróság által elfogadott és értékelt bizonyítékok közül a logikai lánc következő elemét képezi, hogy a B. F. Zrt. által 2008. február 5. napján átutalt és az N.-L. Kft. bankszámlájára 2008. február 6. napján megérkezett 125 527 002 forintból még ugyanaznap a D.-B.-F. Kft. számlájára került átutalásra, majd többszöri, az A. Bt., N.-L. Kft. és D.-B.-F. Kft. körbeutalást követően a B. C. Brókerház Zrt.-hez utalta a D.-B.-F. Kft.
[234] Ez alapján megállapítható, hogy az N.-L. Kft. a faktorcég által átutalt összeget nem a projekt finanszírozására fordította, azaz ez sem biztosította a faktorcég kielégítésének alapját.
[235] E pénzmozgásokra a második faktoringszerződést követő időszakban került sor, de ezek gyors egymásutánisága és a pénzeszközök felhasználásának célja alapján következtetés vonható arra, hogy a faktoringszerződés megkötésekor sem állt szándékában az N.-L. Kft. nevében eljáró I. r. vádlottnak visszafizetni a B. F. Zrt.-nek a faktoringszerződés alapján őt megillető pénzösszeget.
[236] Az M. Zrt. feljelentésében a B. F. Zrt. és az N.-L. Kft. közötti 72 millió forint összegű jelzálogfedezettel biztosított hitelszerződést jelölt meg, ami alapján megállapítható, hogy a feljelentés időpontjában - 2009. március 19. napján - a Zrt. nem bírt tudomással a faktoringszerződésekről. Ezt nem cáfolja annak ténye sem, hogy a letéti számlára való teljesítés iránti kérelmet az I. r. vádlott az M. Zrt.-nek benyújtotta.
[237] Az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlott felmentését elsődlegesen M.-né dr. K. É. vallomására alapította, ugyanakkor e tanú vallomását nem vetette össze a rendelkezésre álló több bizonyítékkal, amely cáfolta a tanú nyilatkozatait. A Kúria e bizonyítékok köréből kiemeli a tanú által jegyzett B. F. Zrt. nevében írt feljelentést, amely a tények leírásán túlmenően részletes indokolást tartalmaz arra, hogy álláspontja szerint a vádlottak cselekménye miért minősül a B. F. Zrt. sérelmére elkövetett csalás bűntettének, továbbá a faktoringszerződések alapján felhasznált pénzösszegek felhasználásának elsőfokú bíróság ítéleti tényállásában megállapított felhasználási célját, a felajánlott fedezetek tekintetében tett ténymegállapításait. Ezen túlmenően pedig az I. tényállási pontban rögzítetteket, amelyek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottnak látta a vádlottak bűnösségének megállapítását költségvetési csalás bűntettében, amiből okszerűen következik, hogy a támogatási szerződésben foglaltakat az N.-L. Kft. nem teljesítette, és az I. tényállási pontban rögzítettek szerint a faktoringszerződések megkötésének időpontjában sem volt meg a reális esélye a projektek teljesítésének, ami alapján tudnia kellett, hogy a faktorált követelésből sem lesz biztosított a faktorcég kielégítése. E vonatkozásában a Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettekkel.
[238] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú ítélet 64. oldalán idézett, a törvényszék 62. sorszámú jegyzőkönyv 7. oldalán rögzített M.-né dr. K. É. tanú tanácselnöki kérdésre adott válasza a korábbi - az elsőfokú eljárás időszakában hatályos - Be. 181. § (1) bekezdésébe ütköző módon beszerzett bizonyíték. E jogszabályi rendelkezés értelmében a tanúnak nem tehető fel olyan kérdés, amely a feleletre útmutatást tartalmaz. Így a tanács elnökének kérdése a korábbi Be. alapján törvényben tiltott volt. A korábbi Be. 78. § (4) bekezdése értelmében nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyész vagy a nyomozó hatóság - többek között - más, tiltott módon szerzett meg. Mindezek alapján a tanú e nyilatkozata bizonyítékként nem értékelhető, ezért azt a Kúria kirekesztette a bizonyítékok köréből.
[239] A Kúria itt kíván utalni arra, hogy helyes ítéletszerkesztési módszer a tanúvallomások büntetőjogilag releváns részeinek szó szerinti idézése az ítélet indokolásában (irányadó gyakorlatnak minden megfelel az elsőfokú ítélet 65. oldal 1-4. bekezdése). Ugyanakkor nem tekinthető helyesnek a jegyzőkönyvi szövegrészek szó szerinti beemelése az ítéletbe.
[240] A fent kifejtettek alapján az N.-L. Kft. nevében eljáró I. r. vádlott a faktoringszerződésben vállalt támogatás összegéből történő megfizetési szándéka és megfizetési képessége tekintetében tévedésbe ejtette a B. F. Zrt.-t. Ezt a megállapítást támasztja alá, hogy az I. tényállási pontban - ami a Be. 619. § (4) bekezdése szerint irányadó a harmadfokú eljárásban - megállapított azon utólagos magatartása, hogy a támogatási szerződésektől való elállásáról és így a támogatásból történő teljesítés lehetőségének kizártságáról nem értesítette a faktorcéget, melynek egyértelmű indoka, hogy a felajánlott fedezetekből e kielégítés nem volt biztosított (továbbiakban a Kúria kitér ezen megállapításnak az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokból eredő ténybeli alapjára is).
[241] Az N.-L. Kft. a 2018. évi és a 2018. év IV. negyedévére vonatkozó pénzügyi mérlegében nem tüntette fel a B. F. Zrt. felé kötelezettségét, holott ezt rövid lejáratú kötelezettségként szerepeltetnie kellett volna.
[242] A Kúria mindkét faktoringszerződés tekintetében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a fedezetek tekintetében a bizonyítékokat helyesen értékelte, és azt a II. pontban írt ítéleti tényállásában helyesen tüntette fel, azonban abból részben helytelen következtetést vont le.
[243] A 2008. november 6. napján megkötött faktoringszerződésben fedezetként a B. Zrt. tulajdonában álló, az N.-L. Kft. által bérelt s.-i ingatlant kötötték ki. Az I. tényállási pontban - melyek a Be. 619. § (4) bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban irányadóak - az I r. és a II. r. vádlott is tudta, hogy ezt az ingatlant már az M. Zrt. vonatkozásában is fedezetül felajánlották 45 000 000 forint + járulékai erejéig. Ennek ellenére az I. r. vádlott által kiváltott tulajdoni lapon az ingatlan tehermentes volt, melyet a B. F. Zrt.-hez becsatoltak. Egyben a faktorcég birtokába olyan ingatlan-értékbecslés került, amely ezen ingatlan értékét
380 000 000 forintban jelölte meg. További fedezet az N.-L. Kft. megjelölt vagyontárgyai és a S. M. Kft. készfizető kezessége volt. Az elsőfokú bíróság ítéleti tényállásában rögzítette, hogy a faktorálás célja az volt, hogy az I. r. vádlott "minél előbb pénzhez jusson, illetve annak felhasználásával elvégezhesse az A. Bt. irányába az I. pontban részletezett színlelt oda-vissza utalásokat".
[244] Az I. r. és II. r. vádlottak fellebbezésére tekintettel a Kúria utal arra, hogy a pénz "oda-vissza utalások" nem minősülhetnek egy barterügylet pénzügyi rendezésének, mert egyrészt az ítélet I. pontjában megállapított tényállása ettől eltérő ténymegállapítást tartalmaz, másrészt a barterügyletet és az arra vonatkozó szabályokat - bűncselekmény időpontjában hatályos - 1959. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvről (továbbiakban: korábbi Ptk.) 378. §-a határozta meg, miszerint barterügylet, ha a szerződő felek dolgok tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. Ilyen esetben az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy barterügylet esetében mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében. Ugyanakkor az igazságügyi könyvszakértői vélemény tanúsága szerint az A. Bt. és az N.-L. Kft. között ugyanazon a napon - 2008. november 14. - "számlakiegyenlítés, licencdíj címszó alatt" ugyanaz az összeg került körbeutalásra (szakértői vélemény 11. oldal), ami tekintetében az
I. tényállási pont alapján megállapítható, hogy ezt megalapozó barterügylet a két fél között nem volt, kizárólag a 2007. december 7-i színlelt szerződés kiegyenlítésének látszólagos teljesítésére szolgált. Míg a 2008. november 17-én történt kilenc körbeutalás a 2008. november 17. napján színleg megkötött szerződés látszólagos teljesítésére szolgált.
[245] A 2008. december 16. napján megkötött faktoringszerződés fedezete
- az N.-L. Kft. A. Bt.-től beszerzett - a szerződésben nevesített - 529 090 000 forint értékű eszközeire kikötött zálogjog volt, mely vagyontárgyak tekintetében az elsőfokú ítélet az I. tényállási pontban megállapította, hogy nem létező vagyontárgyak,
- a S. M. Kft., I. r. vádlott készfizető kezessége,
- az N.-L. Kft. által óvadéki számlára befizetett
50 000 000 forint voltak.
[246] Az N.-L. Kft. A. Bt.-től beszerzett vagyontárgyak tekintetében az elsőfokú ítélet az I. tényállási pontban megállapította, hogy részben nem léteztek, részben kisebb értéket képviseltek.
[247] Az S. M. Kft. vonatkozásában a bíróság megalapozottan állapította meg, hogy az I. r. vádlott elhallgatta, hogy a S. M. Kft. nem rendelkezik vagyonnal, és a kft.-vel szemben az adóhatóság végrehajtási eljárást kezdeményezett. Az igazságügyi könyvszakértői vélemény szerint óvadéki letét számlán elhelyezett 50 000 000 forint az első faktoringszerződés alapján átutalt 72 000 000 forintból teljesítette az I. r. vádlott. Megjegyzi a Kúria, hogy az I. és II. r. vádlott ennek cáfolatára ellentmondásos tényelőadást tettek, az I. r. vádlott szerint egy polgári peres eljárásban megítélt pénzösszegből teljesítették az 50 000 000 forint óvadéki számlára történt befizetést, míg a II. r. vádlott álláspontja szerint ezt az M. Zrt.-nek adták fedezetül. A vádlotti hivatkozások - ellentmondásosságukra tekintettel is - nem eredményezhették a csalás bűncselekménye vonatkozásában a tényállás megalapozatlanságának megállapítását.
[248] Mindezek tükrében megállapítható, hogy az I. r. vádlott az N.-L. Kft. által biztosított fedezetek és ebből eredően a fizetési készsége tekintetében is tévedésbe ejtette a B. F. Zrt.-t.
[249] Mindezek alapján a Kúria osztotta a másodfokú bíróság által az elsőfokú bíróság iratellenes és helytelen logikai következtetések kiküszöbölése körében kifejtett érvelését és ez alapján megállapított tényállását - a harmadfokú eljárásban eszközölt kisebb pontosítással - megalapozottnak értékelte.
[250] A megalapozott tényállás alapján az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy az N.-L. Kft. nevében a faktoringszerződés megkötésében eljáró I. r. vádlott a B. F. Zrt.-t tévedésbe ejtette a visszafizetési szándéka, a kft. visszafizetési képessége, valamint a faktorált követelés M. Zrt. általi - a kft. által a támogatási szerződésben vállalt kötelezettség teljesítésén alapuló - kifizetése tekintetében. Magatartása arra irányult, hogy a faktoringszerződés alapján a faktorcégtől az M. Zrt.-vel kötött szerződésben megállapított támogatás összegének előlegét megszerezze, azaz jogtalan haszonszerzési célzat vezérelte, melynek eredményeként a kár a sértettnél bekövetkezett. Így az I. r. vádlott maradéktalanul megvalósította a csalás Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi törvényi tényállási elemét. (A Kúria már fentebb rámutatott, hogy az utólagos kármegtérítő magatartás a bűnösség megállapítását nem zárja ki, azonban a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelendő.)
[251] A Kúria nem osztotta a II. r. vádlott álláspontját abban, hogy a csalási cselekmény vonatkozásában az ítéleti tényállás nem tartalmazza a bűnsegédi elkövetési alakzat megállapítását megalapozó konkrét magatartását. A Kúria a fentebb részletezettek szerint erre indokolásában kitért, egyben megjegyzi, hogy a II. r. vádlott fellebbezésében megjelölt magatartások alapozták meg e részesi alakzat megállapíthatóságát. A II. r. vádlottnak az azokat ténybelileg vitató érvelése a megalapozott tényállás alapján nem foghatott helyt.
[252] A II. r. vádlott és védője által fellebbezéssel támadható, a II. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként csalás bűntettében és 2 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében megállapító, az elsőfokú bíróságéval ellentétes másodfokú döntés kapcsán a Kúria megalapozottnak ítélte, hogy az ítélőtábla helytálló indokolással mellőzte az elsőfokú bíróság által rögzített II. tényállási pontból a tévedés megállapíthatóságára vonatkozó ténymegállapításokat az elsőfokú bíróság tényállásából, és ez alapján helytállóan vont következtetést a másodfokú bíróság arra is, hogy a II. r. vádlottnak tudnia kellett, hogy bűncselekmény elkövetésében működik közre.
[253] A III. r. vádlottra vonatkozó felülbírálat körében a Kúria a Be. 619. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság által megváltoztatott tényállást az elsőfokú ítélet 8. oldal 2. bekezdésében annyiban egészítette ki, hogy a III. r. vádlott az I. r. vádlott kérésére és az I. és a II. r. vádlottak szándékát ismerve írta alá a támogatási szerződéséket.
[254] Az elsőfokú és másodfokú bíróság által értékelt bizonyítékok alapján a III. r. vádlott vonatkozásában a másodfokú bíróság tényállása a harmadfokú bíróság által eszközölt kiegészítéssel megalapozott.
[255] A III. r. vádlott fellebbezésében az I. r. és II. r. vádlott fellebbezésében foglaltakkal egyezően hivatkozott arra, hogy az I. r. vádlott magatartása a költségvetési csalás bűntette tekintetében az önkéntes eredményelhárítás megállapítására alkalmas. A Kúria e büntethetőséget megszüntető ok megállapításának kizártságára vonatkozó - a másodfokú bíróság álláspontjával egyező - érvelését már részletesen kifejtette.
[256] Az elsőfokú és másodfokú bíróság helytálló indokolás mellett, a bizonyítékok okszerű értékelésével állapította meg, hogy a támogatási szerződésben (mellékleteiben), illetve az ahhoz csatolt okiratokban nem meghatározott önerő és megjelölt fedezet nem állt az N.-L. Kft. rendelkezésére, a csatolt szerződések nem voltak valós tartalmúak. A megalapozott tényállás e körben kötötte a harmadfokú bíróságot. Az elsőfokú bíróság ezen túlmenően helyesen, a bizonyítékokkal összhangban vont következtetést arra, hogy a támogatási szerződésben vállalt célt sem valósította meg a kft., mely tényállást a másodfokú bíróság is megalapozottnak tartott.
[257] A III. r. vádlott által védekezése során, valamint a III. r. vádlott és védője fellebbezésében hivatkozottak alapján a tévedés megállapítása kizárt.
[258] A Btk. 20. § (1) bekezdése szerint nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.
[259] Az I. r. és a III. r. vádlott érdemi védekezése alapján is megállapítható, hogy a III. r. vádlott tudta, hogy támogatási szerződést ír alá, így ennek tényében nem tévedett.
[260] Az első támogatási szerződés, annak mellékletei és az ahhoz csatolt okiratok tartalma tekintetében a III. r. vádlott védekezése arra irányult - a másodfellebbezésében foglaltakkal egyezően -, hogy ő a kft. valós irányítását nem látta el, a szerződést azért írta alá, mert megbízott a vele rokoni kapcsolatban álló I. r. vádlott szakértelmében. Ez indokolta azt is, hogy a kft. ügyvezetést rövid időre - az I. r. vádlott külföldre távozása okából - elvállalta. Hivatkozott arra is, hogy ezt a védekezését az I. r. vádlott vallomása is alátámasztotta.
[261] Ha az I. r. és a III. r. vádlott nyilatkozatait elfogadva a III. r. vádlott az N.-L. Kft. ügyvezetését azért vette át, mert az I. r. vádlott külföldre akart menni, akkor ez a társaság irányításának tényleges átvételét jelentette a III. r. vádlott vonatkozásában, mert akkor az I. r. vádlott a kft. napi ügyeinek intézésében és ebből eredően a gazdálkodása irányításában távolléte okából akadályozva lett volna. Ebből okszerűen következik, hogy ebben az esetben a III. r. vádlottnak a kft. vagyoni helyzetére, gazdálkodására vonatkozó valamennyi adatot, körülményt meg kellett ismernie, így a támogatási szerződés megkötése tekintetében releváns tényekről tudnia kellett, mert ellenkező esetben az I. r. vádlott távollétében a cég működtetését nem tudna volna elvégezni és a támogatási szerződés tárgyát képező projekt tekintetében nem tudott volna döntést hozni. Ebben az esetben az I. r. vádlott - esetleges - téves tartalmú tájékoztatásának nincs érdemi jelentősége. Ha az I. r. és a III. r. vádlott ez irányú védekezése nem fogadható el, akkor, a gazdasági társaság ügyvezetésének átvételét nem indokolta semmilyen valós tény, és indokolatlan, a gazdálkodást és projekt megvalósítását veszélyeztető volt az I. r. vádlott részéről az ügyvezető tisztség átadása, míg a III. r. vádlott részéről annak átvétele, anélkül hogy a megfelelő ismerettel rendelkezett volna (tájékoztatást kapott volna). Ez utóbbi eset már önmagában mögöttes szándék meglétére ad következtetési alapot.
[262] Ezen túlmenően a III. r. vádlott tudta, hogy a kft. ügyvezetőjeként írta alá az első támogatási szerződést.
[263] A gazdasági társaság ügyvezetője alappal nem hivatkozhat arra, hogy a gazdasági társaság gazdálkodására, a kft. nevében vállalt kötelezettségek tekintetében az általa aláírt szerződések tekintetében nem tudott. E körben téves a másodfokú bíróság azon érvelése, hogy a jogszabály nem ismerete nem szolgálhat a tévedés alapjául. A bűncselekmény elkövetésének idején hatályos 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: korábbi Gt.) szerint - a jelenleg hatályos Ptk.-val egyezően - a gazdasági társaság ügyvezetését - a gazdasági társaságok egyes formáira vonatkozó rendelkezések szerint - a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. A gazdasági társaság ügyvezetésének minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetését egy vagy több ügyvezető látja el [21. § (1) és (3) bekezdés]. A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni [korábbi Gt. 30. § (2) bekezdés]. Így a jogszabályi kötelezettsége volt ügyvezetőként a gazdasági társaság érdekében eljárni, ami egyértelműen magában foglalja, hogy a kft. vagyoni helyzetére, gazdálkodására vonatkozó adatokat ismernie kellett és az ügyvezetőként aláírt szerződések tartalmával, az azzal vállalt jogokkal és kötelezettségekkel tisztában kellett lennie.
[264] Mindezek alapján a ténybeli tévedés megállapítása kizárt a III. r. vádlott vonatkozásában. A Kúria utal továbbá arra is, hogy a III. r. vádlott azt követően is aláírt az M. Zrt.-hez benyújtott, támogatási szerződéses jogviszonyokhoz kapcsolódó okiratokat, amikor már nem volt a kft. ügyvezetője, a III. r. vádlott tévedésre irányuló védekezése tükrében ez a magatartása nem értelmezhető.
[265] A III. r. vádlott védője a társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozott. A Btk. 20. § (2) bekezdése értelmében nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka volt.
[266] A Kúria által már kifejtettek kizárják a III. r. vádlott vonatkozásában a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés megállapíthatóságát is.
[267] A III. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy a gazdasági társaság nevében írja alá a szerződést és ezzel jogokat szerez és kötelezettséget vállal a társaság vonatkozásában, mert ellenkező esetben indokolatlan lett volna, hogy a szerződés aláírásában közreműködjön. A tekintetben pedig, hogy a szerződés aláírását megelőzően nem győződött meg a jogügyletre vonatkozó tényekkel, nem alapozza meg a társadalomra veszélyességben való tévedés megállapítását. A kft. ügyvezetőjével szemben a korábbi Gt. 30. § (2) bekezdésében előírt jogi kötelezettség alapján pedig nem bír jelentőséggel, hogy a cég gazdálkodására és a támogatási szerződésre vonatkozó információi az I. r. vádlottól, vagy más forrásból eredtek.
[268] A Kúria a teljesség érdekében rámutat arra, hogy amennyiben a III. r. vádlott esetében alapos lett volna a tévedés okából történt felmentés, akkor az már önmagában az I. r. és a II. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítását magában hordozta volna, mert kizárólag a bűncselekményre vonatkozó tévedés alapoz meg büntethetőséget kizáró okot.
[269] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság megalapozott tényállás alapján okszerűen és törvényesen vont következtetést a II. tényállási pont vonatkozásában az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségére a különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében is, melyet a II. r. vádlott bűnsegédként követett el, míg a III. r. vádlott vonatkozásában az I. tényállási pontban írt cselekmény tekintetében a költségvetési csalás bűntettének kísérletében és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében.
[270] Ugyanakkor tévedett a másodfokú bíróság a költségvetési csalás bűntette tekintetében a III. r. vádlott elkövetői alakzatának megállapításakor.
[271] Az első támogatási szerződést az I. r. vádlott a gazdasági társaság ügyvezetőjeként írta alá. Az elkövetéskor hatályos, korábbi Ptk. 55. § 2. fordulata értelmében korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető képviseli a gazdasági társaságot harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és hatóságok előtt, továbbá a jogi személy nevében aláírásra jogosult [korábbi Ptk. 29. § (3) bek. 1. mondat]. Ebből következően az első támogatási szerződés vonatkozásában a joghatás kiváltására alkalmas nyilatkozat megtételére az I. r. vádlott volt jogosult. A III. r. vádlott által ügyvezetői tisztségének megszűnése után támogatási szerződésekhez kapcsolódó okiratok aláírása - amikor már az I. r. vádlott volt az ügyvezető - csak szándékerősítő bűnsegédi elkövetői magatartás megállapítását alapozza meg.
[272] Az első támogatási szerződést az I. r. vádlott nyújtotta be az M. Zrt.-hez, olyan időpontban, amikor már az N.-L. Kft. ügyvezetője ő volt, így a III. r. vádlott a költségvetési csalás bűntettét társtettesként követte el, mert az M. Zrt. tévedésbe ejtésében a szerződés ügyvezetőként való aláírásával közreműködött, azonban ezt követően már a későbbi ügyvezető nyújtatta be az okiratokat a sértetthez, ezért az I. és a III. r. vádlott szándékegységben, egymás tevékenységéről tudva valósította meg a költségvetési csalást. A III. r. vádlott a további okiratok aláírásával - a fentebb kifejtettek alapján - részesi elkövetői alakzatban működött közre a bűncselekmény elkövetésében. Így az általa megvalósított részcselekmények a Btk. 396. § (1) bekezdésében meghatározott költségvetési csalás részcselekményeit képezik. A törvényi egységben álló részcselekmények esetében a legsúlyosabb elkövetői alakzat megállapítása indokolt, azzal, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékeli, hogy az elkövetési magatartást részben enyhébb elkövetői alakzatban követte el (BH 1993.72.).
[273] A III. r. vádlott vonatkozásában kizárólag a javára került fellebbezés bejelentésre, azonban a súlyosítási tilalmat nem sértette - a büntetés érintetlenül hagyása mellett - a törvényes minősítés megállapítása (BH 2012.255.).
[274] A fentiekben kifejtettek alapján a Kúria a vádlottak és védőik másodfellebbezését elbírálva az ítélőtábla ítéletét az I. r. vádlott, a II. r. vádlott és a III. r. vádlott vonatkozásban a Be. 624. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta az I. r. és a II. r. vádlott terhére megállapított vagyon elleni bűncselekmény helyes törvényhelyét a Btk. 373. § (1) bekezdésében, (5) bekezdés a) pontjában jelölte meg a Be. 453. § (6) bekezdése alapján, mivel a Be. 617. §-a értelmében a harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó, rendelkezéseket a harmadfokú eljárás szabályaira vonatkozó, a Be. LXXXVI. Fejezetében foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmaznia. A Be. LXXXVI. Fejezete a határozat kijavítására vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, így a Be. 617. §-a alapján a Be. 453. § (6) bekezdése szerint a harmadfokú eljárásban helye volt.
[275] A III. r. vádlott terhére megállapított költségvetést károsító bűncselekményt a Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesként elkövetettnek minősítette.
[276] A bíróság az I. r. vádlott védőjének és a II. r. vádlott Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja alapján bejelentett fellebbezését alaposnak tartotta és így a Be. 618. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja értelmében a másodfokú bíróság ítéletével kiszabott büntetést a Be. 618. § (3) bekezdés a) pontjában írt terjedelemben felülbírálta és az I. r. vádlott szabadságvesztés-büntetését két évre enyhítette, annak végrehajtását a Btk. 85. § (1) bekezdése értelmében próbaidőre felfüggesztette, melynek tartamát a Btk. 85. § (2) bekezdésében írt keretek között - törvényi maximumban - öt évben állapította meg, és a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzte, míg a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát a Btk. 82. § (1) bekezdés és (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásával egy év hat hónapra enyhítette.
[277] A büntetés kiszabása tekintetében a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket helyesen felsorolta, azonban az időmúlás tárgyi súlyát az I. és a II. r. vádlott vonatkozásában nem kellő súllyal értékelte.
[278] A Kúria maradéktalanul osztotta III. r. vádlott védőjének e körben kifejtett álláspontját és az Alkotmánybíróság által kifejtett álláspontra való hivatkozását is.
[279] Az Alkotmánybíróság - a korábbi Be. hatálya idején meghozott - 2/2017. (II. 10.) AB határozatában már rámutatott, hogy "A bíróságnak az ítélet indokolásában - rövidített indokolás esetén is - részleteznie kell továbbá a büntetőeljárás elhúzódására tekintettel a terheltnek nyújtott kedvezményt". Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az "Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy amennyiben a bíróság a terhelttel szemben kiszabott büntetést vagy intézkedést kifejezetten az eljárás elhúzódására tekintettel enyhíti, ennek indokait az ítélet indokolásában részletesen fejtse ki. Az ítélet indokolásának ebben az esetben tartalmaznia kell, hogy a büntetőjogi jogkövetkezmény enyhítése a büntetőeljárás - terheltnek fel nem róható - elhúzódása miatt történt. A bíróságnak az ítélet indokolásában - rövidített indokolás esetén is - részleteznie kell a büntetőeljárás elhúzódására tekintettel a terheltnek nyújtott kedvezményt. Így különösen, ha ezen okból a bíróság más büntetési nemet, a büntetés helyett intézkedést alkalmazott vagy a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette. A bíróságnak rögzítenie kell azt a mértéket is, amellyel a kiszabott büntetést vagy az intézkedést enyhítette" ([96] és [100] bekezdés).
[280] Egyben leszögezte, hogy "Az EJEB az eljárás abszolút időtartamát is vizsgálja, mert előfordulhat olyan eset, hogy az eljárás bizonyos szakaszai megfelelő tempóban haladnak, de annak egésze mégis túllépi az észszerű időtartamot {legutóbb pl. O'Neill és Lauchlan kontra Egyesült Királyság [(41516/10, 75702/13), 2016. június 28., 95. pont, Moreno Carmona kontra Spanyolország, (26178/04), 2009. június 9., 63. pont]}. Az EJEB a 10 év időtartamot megközelítő vagy azt meghaladó büntetőeljárásokat olyan hosszúnak tekinti, amelyek egyértelműen megsértik az EJEE 6. cikk 1. bekezdésében foglalt "ésszerű idő" követelményét."
[281] A Be. az Alkotmánybíróság és az EJEB joggyakorlatával egyező szabályozást tartalmaz, miszerint ha a bíróság a büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként figyelembe vette a büntetőeljárás elhúzódását, akkor az erre való utalás az ügydöntő határozat kötelező eleme [Be. 564. § (4) bek. b) pont].
[282] A Kúria e jogszabályi előírásnak megfelelően rögzíti, hogy a vád tárgyává tett cselekmények bonyolultsága, a lefolytatandó bizonyítás terjedelme nem tette indokolttá az elévülési időt jelentősen meghaladó, terhelteknek fel nem róható időmúlást. E tényre tekintettel az I. r. és a II. r. vádlott büntetésének enyhítése és az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését tartotta indokoltnak.
[283] A Btk. 38. § (2) bekezdésének megfelelően rendelkezett az I. r. vádlott vonatkozásában - a szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelése esetén - a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról.
[284] Minderre figyelemmel a Kúria a megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 624. § (1) bekezdése alapján az I. r. és a II. r. vádlott vonatkozásában a büntetés vonatkozásában, míg a III. r. vádlott tekintetében a minősítést érintően megváltoztatta, egyebekben a Be. 623. §-a szerint helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 302/2019.)
BH 2019.9.242 I. A költségvetési csalás elkövetési magatartása más tévedésbe ejtése, tévedésben tartása, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele, vagy a valós tény elhallgatása. Ezért tényállásszerű magatartást tanúsít és társtettese a költségvetési csalás bűntettének a kft. ügyvezetője, aki a cégcsoport vezetőjével - az I. r. terhelttel - egyetértésben pályázatok benyújtásával vissza nem térítendő támogatások igénylése érdekében a pályázatok lebonyolítóját megtévesztve új gépsor megrendeléséről szóló, ám valótlan tartalmú szerződést a korlátolt felelősségű gazdasági társaság ügyvezetőjeként aláír, majd ugyanezzel a céllal már nem ügyvezetőként egy új gépsor üzembe helyezéséről szóló, de ténybelileg úgyszintén valótlan (a cégcsoport nem vásárolt új gépeket, hanem már meglevő gépeit tüntette fel újonnan vásároltként) jegyzőkönyvet tanúként aláír, s mindezek eredményeképpen a cégcsoport jogtalanul 189 584 706 forint támogatáshoz jut, mellyel részben az Európai Unió, részben pedig Magyarország költségvetésében vagyoni hátrányt okoz [Btk. 13. § (3) bek., 396. § (1) bek. a) pont].
II. Ha a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést és nyilvános ülés kitűzését az ügyészség, valamint a fellebbező vádlott és védő sem indítványozta, a harmadfokú bíróság a másodfellebbezést tanácsülésen bírálhatja el [Be. 621. § (2) bek.].
[1] A törvényszék a 2018. február 20. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a IV. r. vádlottat az ellene társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont - nem jelölve: tényállás 3. pont] miatt emelt vád alól felmentette.
[2] A főügyészség vádiratában a IV. r. vádlott ellen a vádirat 1/c. vádpontja kapcsán emelt vádat, ami megfelel az elsőfokú ítéleti tényállás 12-15. oldalán rögzített 3. pontjával.
[3] Az ügyész a IV. r. vádlott bűnösségének megállapítására és büntetés kiszabására, azaz a terhére irányuló fellebbezése alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2018. november 6. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében megváltoztatta: bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont - nem jelölve: tényállás 3. pont], ezért őt 1 év 2 hónap - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében helybenhagyta.
[4] Az elsőfokú bíróság azzal indokolta a IV. r. vádlott felmentését, hogy az F. Kft.-ben rövid ideig volt ügyvezető és ezalatt igazoltan gyermekének születése miatt nem vett részt a cég tevékenységében. Továbbá e cégben tényleges szerepet nem töltött be, kizárólag főnöke utasításait teljesítette. Nem látta át, hogy az általa aláírt okiratokkal milyen jogosulatlan kifizetésekhez segíti hozzá e céget. Az pedig, hogy egyes pályázatokban kapcsolattartóként az ő neve is feltüntetésre került, még nem igazolja, hogy a pályázatok a tényleges tartalmáról tudomással bírt.
[5] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - egyaránt részben - hiányosnak, iratellenesnek és a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetőnek, azaz megalapozatlannak találta. A megalapozatlanságot a tárgyaláson további iratok ismertetésével kiküszöbölte, s az ekként korrigált tényállást már irányadónak vette a felülbírálathoz.
[6] A tényállás korrigálásában szerepel, hogy a II. r. és a IV. r. vádlott "tisztában volt az iratok valótlan tartalmával, illetve hogy magatartásukkal költségvetési támogatások jogosulatlan igénybevételéhez járulnak hozzá".
[7] A másodfokú bíróság az indokolásának lényege értelmében - a IV. r. vádlott védekezésével szemben - a részletezett bizonyítékok bizonyítják, hogy a hosszabb ideig a cégcsoportot irányító I. r. vádlottnak dolgozó, a cégek nevében is eljáró IV. r. vádlott több projekthez kapcsolódóan is számtalan iratot írt alá, így az adott projekt megvalósulásához releváns adásvételi szerződést is. A támogatási szerződésekhez kapcsolódó ellenőrzések során a támogatási összeg kifizetése érdekében a támogatás feltételeinek meglétéről érdemi nyilatkozatot tett. Mindez bizonyítja, hogy az okiratok elkészültekor, a nyilatkozatok megtételekor tisztában volt a pályázatok benyújtásának tényével, az iratok és nyilatkozatok valótlan tartalmával, és azzal, hogy az I. r. vádlott utasítására végzett tevékenységével közreműködik az M. Zrt. megtévesztésében. A IV. r. vádlottnak ténylegesen nem állt szándékában a pályázat során igényelt összegeknek pályázati célra történő fordítása, az elnyert pályázati támogatást jogtalanul saját céljaira kívánta felhasználni.
[8] A másodfokú ítélet kihirdetésén a IV. r. vádlott és védője nem jelent meg. A IV. r. vádlott és védője utóbb fellebbezést terjesztettek elő, azok egyaránt felmentésére irányulnak, s indokolást nem tartalmaznak.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket nem találta alaposnak.
[10] A másodfokú bíróság - a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 593. § (2) bekezdésére is figyelemmel - a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjának törvényes alkalmazásával küszöbölte ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás Be. 592. § (2) bekezdés a), b), c) és d) pontjai szerinti részbeni megalapozatlanságát. A másodfokú bíróság által megállapított, a IV. r. vádlott cselekvőségére vonatkozó tényállás megalapozott, összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás ekként a Be. 619. § (1) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadó.
[11] A másodfokú bíróság a tényállásból okszerűen következtetett a IV. r. vádlott bűnösségére, törvényesen minősítette a cselekményét, jogi indokai pedig teljes körűek és helytállóak.
[12] Az enyhítő körülmények méltányos értékelésével és a Btk. 82. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott enyhítő rendelkezések alkalmazásával kiszabott és végrehajtásában felfüggesztett börtönbüntetés törvényes, a vádlott-társaival szemben kiszabott büntetésekre is figyelemmel arányos.
[13] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet a IV. r. vádlott tekintetében tanácsülésen hagyja helyben.
[14] A IV. r. vádlott nem tett észrevételt a Legfőbb Ügyészség indítványára.
[15] A IV. r. vádlott védője - a fellebbezése indokolásának is tekintett - észrevételében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tartotta megalapozottnak.
[16] A másodfokú bíróság ismertetett többkötetnyi iratot, de ezek a IV. r. vádlott cselekvőségére nem tartalmaznak releváns tényeket. Tévesen állapította meg, hogy a IV. r. vádlott tisztában volt az általa aláírt iratok valótlan tartalmával, illetve azzal, hogy magatartásával költségvetési támogatások jogosulatlan igénybevételéhez járul hozzá. Ítéletének legnagyobb hiányossága, hogy nem ad számot arról, hogy miként jutott az iménti megállapításra.
[17] Ezen túlmenően iratellenes megállapítás, hogy a IV. r. vádlottnak "ténylegesen nem állt szándékában a pályázat során igényelt összegeknek pályázati célra történő fordítása, az elnyert pályázati támogatást jogtalanul saját céljaira kívánta felhasználni". Erre a IV. r. vádlottnak a külvilágban megnyilvánuló magatartásából sem lehetett következtetést levonni.
[18] Tény, hogy a IV. r. vádlott hosszabb ideje dolgozik együtt az I. r. vádlottal, többek között a P. Kft.-ben és az F. T. Kft.-ben is volt ügyvezető. Ugyanakkor figyelmen kívül maradt, hogy munkája gerincét az üzletház adminisztratív irányítása, a bérlőkkel való kapcsolattartás teljes mértékben kimerítette. Fizikálisan ideje sem volt arra, hogy a két kft.-ben tényleges, valós ügyvezetői feladatot lásson el, amit az I. r. vádlott kérésére vállalt, akitől függő helyzetben volt, s ha nem vállalja a két gazdasági társaság ügyvezetői feladatainak ellátását, nem írja alá az I. r. vádlott által elé tett okiratokat a pályázatokkal kapcsolatosan, úgy reális eséllyel elveszti a munkáját. Ezenfelül két gyermekének születése miatti időszak meglehetősen hosszú időt ölel fel, mely részben lefedte a vádbeli időszakot.
[19] A IV. r. vádlott védője feltehetően védence 2008. augusztus 26. és 2009. február 28., 2009. október 10. és 2010. május 16. napjai közötti szülési szabadságára utalt.
[20] A IV. r. vádlott védője nyilvános ülés tartását nem kérte, s indítványozta a másodfokú ítélet megváltoztatását, és védence felmentését.
[21] A IV. r. vádlott és védőjének fellebbezései nem alaposak.
[22] A IV. r. vádlott a részére 2019. január 2-án kézbesített ítélet ellen a 2019. január 4-én, míg védője a részére 2018. december 17-én kézbesített ítélet ellen a 2018. december 18-án postára adott beadványában fellebbezett. A fellebbezések egyaránt a kézbesítéstől számított nyolc napon belüliek, vagyis időben előterjesztettek.
[23] A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén [Be. 615. § (1) bek.]. Ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett [Be. 615. § (2) bek. a) pont 1. ford.]. A fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést [Be. 615. § (3) bek. a) pont]. A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésre jogosult a vádlott és a védő [Be. 616. § a) és c) pont].
[24] Miután az elsőfokú bíróság felmentő, míg a másodfokú bíróság bűnösséget megállapító döntést hozott, ezek kétségtelenül ellentétes döntések, s az előbbitől eltérő utóbbi döntést sérelmezik az arra jogosultaktól származó fellebbezések, így azok ebből a szempontból is joghatályosak.
[25] A harmadfokú bíróság tanácsülésen határoz, ha az ítélet ellen a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést és nyilvános ülés kitűzését az ügyészség, a vádlott, a védő vagy a fellebbező nem indítványozza [Be. 621. § (2) bek.].
[26] Ha a tanács elnöke a (2) bekezdés esetén hivatalból nem tűzött ki nyilvános ülést, a tanácsülés kitűzéséről szóló tájékoztatás kiterjed arra is, hogy az észrevétel előterjesztésére rendelkezésre álló határidő alatt nyilvános ülés kitűzése indítványozható; e határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye [Be. 621. § (3) bek.].
[27] A jelen esetben pontosan erről van szó. Ezért a Kúria tanácsülésen bírálta el a fellebbezéseket.
[28] A fellebbezések egyaránt a IV. r. vádlott felmentésére irányultak.
[29] A Be. 618. § (1) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a) a másodfokú bíróság ítéletének aa) a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, ab) azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és b) az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.
[30] A Kúria a hivatalból elvégzett vizsgálata során ún. feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést [Be. 608. § (1) bek.], s egyéb a 607. § (1) bekezdésében, valamint a 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt, és a harmadfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértést sem észlelt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására [Be. 609. § (1) bek.].
[31] A IV. r. vádlott terhére fellebbezés nincs, így beállt a súlyosítási tilalom, melynek értelmében a vádlott büntetését súlyosítani csak akkor lehet, ha a terhére fellebbezést jelentettek be [Be. 595. § (1) bek. 1. mondat 2. ford.].
[32] A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan [Be. 619. § (1) bek.].
[33] A harmadfokú bíróság - miként ez a másodfokú bíróságra is vonatkozik - nincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy - ha szükségesnek találja - a tényállást korrigálja.
[34] Kétségtelen, a harmadfokú eljárásban nincs helye bizonyításnak [Be. 619. § (2) bek.], azonban ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, és a helyes tényállás az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást hivatalból kiegészíti, illetve helyesbíti [Be. 619. § (3) bek.].
[35] Amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélettel megállapított tényállás egy részét önkényesen rekeszti ki, vagy - ugyanezen logikával - abba önkényesen emel be további tényeket, az a másodfokú ítélet tényállásának megalapozatlanságát eredményezi. Ez a jelen ügyben nincs így.
[36] A Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított, majd a másodfokú bíróság által korrigált tényállást alapvetően megalapozottnak találta.
[37] A Kúria - ebben a IV. r. vádlott védőjének fellebbezésével egyetértve - mellőzte annak a másodfokú megállapítását, hogy a IV. r. vádlott az elnyert pályázati támogatást jogosulatlanul saját céljaira kívánta felhasználni. Ennek ugyanis nem volt semminemű ténybeli alapja, hiszen még arra sem volt adat, hogy a IV. r. vádlott részesült volna a jogosulatlanul megszerzett támogatási összegből.
[38] A másodfokú bíróság feltehetően azt kívánta megfogalmazni, hogy nincs más észszerű következtetés, minthogy a vádlottak az elnyert pályázati támogatást nem a támogatási cél, az új gépsor beszerzésére szánták. Hiszen ha az új gépsor beszerzése nem történt meg, akkor a tényleges cél ettől csakis eltérő lehet. Ellenben ilyen eltérő konkrét cél nem volt megállapítható. Találgatásnak pedig nincs helye, mert például az sem állapítható meg, hogy az elnyert pályázati támogatást az F. Kft., avagy az O. cégcsoport más tagjának tényleges gazdasági érdekében használták volna fel.
[39] A Kúria az iratok alapján a tényállást - a Be. 617. § utaló szabálya folytán a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja szerint az ügyiratok alapján - azzal egészíti ki, hogy a III. r. vádlott által aláírt, az L-N. gép 2011. július 26-i H.-n megtörtént üzembe helyezéséről szóló valótlan tartalmú jegyzőkönyvben foglaltakat a IV. r. vádlott tanúként aláírta.
[40] Tényállás bevezető része. Az O. cégcsoportot ténylegesen az I. r. vádlott irányította, a gazdasági döntéseket valamennyi cégben ő hozta. A cégek egy részében ő volt a képviseletre jogosult, egyebekben ügyvezetői pozícióra kért fel más személyeket, köztük a IV. r. vádlottat is.
[41] Az F. Kft. ügyvezetője a IV. r. vádlott 2009. április 27. napjától 2011. március 31. napjáig volt, bankszámlái felett részben a IV. r. vádlott rendelkezett, de az F. Kft. ügyeibe beleszólása nem volt, e céget is ténylegesen az I. r. vádlott irányította.
[42] Az I. r. vádlott pályázatok benyújtásával vissza nem térítendő támogatásokat igényelt, de a pályázatokban megjelölt új gépek megvásárlására nem került sor, hanem a cégcsoport már meglévő gépeit tüntette fel akként, mintha újonnan vásárolta volna. Ezzel a cégcsoport tagjai jogosulatlanul vették fel a támogatási összegeket.
[43] A T. 2 Üzletházban folyt az O. cégcsoport központi ügyintézése. Itt dolgozott a IV. r. vádlott, aki a cégcsoport mindennapi működése során felmerülő adminisztrációs tevékenységet látta el.
[44] Tényállás 3. pont. A G. kódszámú pályázatot az F. Kft. nevében ügyvezetőként az I. r. vádlott nyújtotta be 2008. december 2-án a pályázatot bonyolító M. Zrt. felé egy redős-talpas papírtáskát gyártó új gépsor beszerzésére és üzembe helyezésére. Ehhez csatolta az L.-T. Kft. nevében ügyvezetőként a II. r. vádlott által aláírt 2008. november 24-én kelt árajánlatot.
[45] A támogatási szerződést az F. Kft. nevében az I. r. vádlott - cégjegyzésre jogosult képviselőként - vissza nem térítendő 207 616 110 forintban maximált összegre kötötte meg a pályázatot bonyolító M. Zrt.-vel, azt az előbbi 2009. május 29-én, az utóbbi 2010. február 2-án írta alá.
[46] A támogatási szerződés 2. módosítását 2010. augusztus 9-én és 3. módosítását 2011. február 20-án ügyvezetőként a IV. r. vádlott, míg a 4. módosítását 2011. július 30-án ügyvezetőként a III. r. vádlott írta alá az F. Kft. nevében.
[47] A támogatási szerződésben részben a IV. r. vádlottat nevezték meg kapcsolattartóként (másodfokú kiegészítéssel ebbeni minőségében a projekt kapcsán több iratot intézett az M. Zrt. felé). Az ügyvezető IV. r. vádlott 2010. június 29-én levélben értesítette az M. Zrt.-t, hogy az F. Kft. az F. P. Csomagolóanyag Gyártó Kft. jogutódja. (A IV. r. vádlott ügyvezetői minőségében a projekttel kapcsolatban még legalább négy iratot nyújtott be az M. Zrt.-hez.)
[48] Az I. r. vádlott a pályázat elbírálása során az alábbi okiratokat csatolta be:
[49] - A 2010. március 1-jén kelt valótlan tartalmú adásvételi szerződést, miszerint a D. T. Co. Ltd. az F. Kft.-nek eladott 2 390 000 euró vételáron egy papírtáskát gyártó L. gépsort, amit az F. Kft. nevében ügyvezetőként a IV. r. vádlott írt alá.
[50] - Az F. Kft. nevében ügyvezetőként a III. r. vádlott által aláírt 2011. május 30-án kelt levelet a valótlan tartalmú adásvételi szerződés megkötéséről.
[51] - Az F. Kft. nevében ügyvezetőként a III. r. vádlott által aláírt 2011. július 26-án kelt valótlan tartalmú jegyzőkönyvet arról, hogy az L. gépsor üzembe helyezése aznap, azaz 2011. július 26-án H.-n megtörtént.
[52] - A D. T. Co. Ltd. nevében 2011. április 30-án kiállított fiktív számlát és az átutalást igazoló banki iratokat.
[53] - Megfelelőségi nyilatkozatot arról, hogy a leszállított gépsor 2010-es gyártású és megfelel az európai szabványnak.
[54] - Az F. Kft. nevében ügyvezetőként a III. r. vádlott által aláírt 2011. szeptember 15-én kelt valótlan tartalmú nyilatkozatot a szállító kifizetéséről, miután az I. r. vádlott utasítására az F. Kft. bankszámláiról 2010. április 22. és 2011. február 10. napjai között 2 390 000 euró átutalásra került a D. T. Co. Ltd. bankszámláira.
[55] Az I. r. és IV. r. vádlottaknak nem állt szándékában új gépsort vásárolni, hanem az F. Kft. h.-i telephelyén már meglévő gépsort kívánta újként feltüntetni, amin az I. r. vádlott utasítására az L.-T. Kft. alkalmazottai olyan változtatásokat végeztek, amelyekkel azok külsőleg újnak tűntek.
[56] A 193 660 887 forint kifizetésére irányuló 2011. május 31-én kelt kérelmet - csatolva a D. T. Co. Ltd. hamis számláit - az F. Kft. nevében ügyvezetőként a III. r. vádlott írta alá (azt másodfokú kiegészítés szerint a kérelmet meghatalmazással a IV. r. vádlott nyújtotta be).
[57] A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2012. március 19-én 189 584 706 forintot utalt át az F. Kft. bankszámlájára.
[58] Az I. r., III. r. és IV. r. vádlottak magatartása révén az F. Kft. jogosulatlanul jutott 189 584 706 forint támogatáshoz, ezáltal a vádlottak az Európai Unió költségvetésének 161 147 000 forint, míg Magyarország költségvetésének 28 437 706 forint vagyoni hátrányt okoztak.
[59] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapítottól kétségtelenül eltérő tényállást állapított meg.
[60] A Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja alapján a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát kiküszöböli, s ennek során az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, ténybeli következtetés vagy az ügyészség által indítványozott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét állapíthatja meg.
[61] A jelen ügyben a másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét törvényesen állapíthatta meg.
[62] A másodfokú bíróság által módosított tényállás a Kúria további módosításával már mindenekben megalapozott, s ennélfogva az a harmadfokú eljárásban irányadó, azaz a Be. 619. § (1) bekezdésének főszabálya szerint a határozatát erre a tényállásra alapítja [Be. 619. § (1) bekezdés főszabálya].
[63] A Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont 2. fordulata alapján költségvetési csalást követ el, aki költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz.
[64] A tényállás kiegészítésében megjelenő tények - szemben a védőjének fellebbezésében állítottakkal - relevánsak (jelentősek) a IV. r. vádlott tekintetében, akinek szerepe - a vád tárgyát képező tényállás 3. pontját érintően - közel sem korlátozódott pusztán adminisztratív jellegű feladatok ellátására. Érdemi pozíciót töltött be az F. Kft. ügyvezetőjeként, s ennek keretében, illetőleg egyébként tanúsított magatartásával - abba szervesen illeszkedve - érdemben működött közre a nem kétségesen az I. r. vádlott által kiötlött és irányított csalási folyamatban.
[65] Az I. r. vádlottnak - hogy célját, a vissza nem térítendő pályázati támogatást elérje - közreműködőkre és közreműködő cselekvőségre volt szüksége. A közreműködők feladata a csalási részcselekmények elvégzésében állt. A IV. r. vádlott pedig ebben érdemlegesen vett részt.
[66] A IV. r. vádlott cselekvősége nem pusztán az adott cég ügyvezetésében merült ki, mert az elkövetésben részt vett ezt követően is.
[67] Egyaránt az I. r. vádlott által benyújtott pályázathoz kapcsolódott, mégpedig relevanciával (jelentőséggel) bírva, hogy a IV. r. vádlott: 1. A D. T. Co. Ltd. céggel 2010. március 1-jén kötött, az L. gép megvásárlásáról szóló valótlan tartalmú adásvételi szerződést az F. Kft. ügyvezetőjeként aláírta. 2. A D. T. Co. Ltd.-től származó, az L. gép nem valóságos eladásából felé befolyt összegre vonatkozó hamis számlákkal ellátott, 2011. május 31-én kelt kifizetési kérelmet meghatalmazással benyújtotta. 3. A nem létező adásvétel folytán nem létező L. gép 2011. július 26-i üzembe helyezéséről szóló valótlan tartalmú jegyzőkönyvet tanúként aláírta.
[68] A IV. r. vádlott ezt meghaladó cselekvősége (kapcsolattartóként a pályázathoz kapcsolódó iratok megküldése) is mutatja, hogy rálátással bírt a formálisan pályázati, valójában csalási folyamat egészére.
[69] A költségvetési csalás elkövetési magatartása más tévedésbe ejtése, tévedésben tartása, valótlan tartalmú nyilatkozat tétele vagy a valós tény elhallgatása. Jelen esetben máson a pályázat lebonyolítóját kell érteni, míg a vagyoni hátrány - a támogatási összeg kifizetésével - (a sértett) két költségvetésben keletkezett.
[70] A IV. r. vádlott a pályázat lebonyolítóját maga is tévedésbe ejtette, midőn aláírta a valótlan tartalmú adásvételi szerződést, benyújtotta a hamis számlákkal ellátott kifizetési kérelmet és ún. ügyleti tanúként aláírta a nem létező adásvétel folytán nem létező gép üzembe helyezéséről szóló jegyzőkönyvet.
[71] A IV. r. vádlott a pályázat lebonyolítóját tévedésbe ejtő cselekvősége során szükségképpen tisztában volt az ennek alapját képező tények valótlanságával. Erre a megállapított tényekből helytálló következtetést vont a másodfokú bíróság. A tudati tények beépítése a történeti tényeket tartalmazó tényállásba nem az ítélkezéssel szemben támasztott kívánalom, de nem kifogásolható, különös tekintettel arra, hogy a IV. r. vádlott nemleges tudattartalmát az elsőfokú bíróság a tényállás részévé tette. A tényállásba a másodfokú bíróság által beépített, a nemlegességet negligáló ellentétes - tudniillik tudomással bírt az alaptények valótlanságáról, másként fogalmazva a tartalmilag álpályázat turpisságáról - tudattartalom ugyanakkor szerves megfelelésben állt az annak alapját képező történeti tényekkel.
[72] A IV. r. vádlott valóságos tudattartalma a külvilág számára is felismerhető szemléletességgel mutatkozott meg mindabban, amit a Kúria már kiemelt (aláírta a valótlan tartalmú adásvételi szerződést, benyújtotta a hamis számlákkal ellátott kifizetési kérelmet és ún. ügyleti tanúként aláírta a nem létező adásvétel folytán nem létező gép üzembe helyezéséről szóló jegyzőkönyvet). Már a józan ész (Alaptörvény 28. cikk) alapján sem lehet levonni ezzel ellentétes következtetést.
[73] A IV. r. vádlott is az F. Kft. működését tényleges irányító I. r. vádlott utasításai alapján járt el, ez azonban nem eredményezi azt, hogy mentesülhet a büntetőjogi következmények alól, legfeljebb büntetéskiszabási tényező lehet.
[74] A IV. r. vádlott ráadásul a pályázatot bonyolító M. Zrt. megtévesztéséhez kulcsfontosságú valótlan tartalmú szerződést - mivel ennek már a kiegészítő folyománya a hamis számlákkal ellátott kifizetési kérelem benyújtása és a nem létező adásvétel folytán nem létező gépsor üzembe helyezéséről szóló jegyzőkönyv ún. ügyleti tanúkénti aláírása - az elkövetési időben hatályos, a jogi személyiségű gazdasági társaság, az F. Kft. [a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (korábbi Gt.) 2. § (2) bek. 1. ford.] ügyvezetőjeként írta alá. Az akkor hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (korábbi Ptk.) 55. § 2. fordulata értelmében korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető képviseli a gazdasági társaságot harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és hatóságok előtt, továbbá a jogi személy nevében aláírásra jogosult [korábbi Ptk. 29. § (3) bek. 1. mondat]. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője vezető tisztségviselő [korábbi Gt. 21. § (3) bek.]. A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal - és ha e törvény kivételt nem tesz -, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni [korábbi Gt. 30. § (2) bek. 1. mondat].
[75] Mindebből következően az ügyvezető felelős a korlátolt felelősségű gazdasági társaság törvényes működéséért. Ezen felelősséget pedig az viseli, aki az ügyvezetői pozíciót - bármely okból - aktuálisan betölti. A Legfelsőbb Bíróság a BH 2003.397. számú döntésében már kimondta, hogy a Kft. ügyvezető igazgatója az általános forgalmi adó bevallásának elmulasztásával elkövetett adócsalásért könyvelő alkalmazása ellenére is felel, ha a könyvelőnek nem adja át az adóbevallás elkészítéséhez szükséges iratokat, és nem ellenőrzi, hogy a bevallás megtörtént-e. Ez a döntés az ügyvezető felelősségére nézve tartalmában megfelelően irányadó a jelen ügyben is.
[76] A költségvetési csalás is csalás, azaz vonatkozik rá mindaz, ami a csalásra.
[77] A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre [korábbi Ptk. 205. § (1) bekezdés]. Így van ez jelenleg is: a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére [2013. évi V. törvény (hatályos Ptk.) 6:58. §].
[78] A csalás körében éppen az ügyletkötési szándék hiányának van jelentősége, amelyre a passzív alanyok megtévesztéséből lehet visszakövetkeztetni. A csalás viszont bűncselekmény, és a bűnösség kérdését az akarati tényező dönti el (BH 2011.160.I.). Ha pedig nincs valós, az adott szerződésre vonatkozó konkrét szerződési akarat, akkor nincs polgári jogi jogviszony. Ennek következtében a IV. r. vádlott magatartása szükségszerűen büntetőjogi megítélés alá esik.
[79] Az I. r., III. r. és IV. r. vádlottak magatartása révén az F. Kft. jogosulatlanul jutott 189 584 706 forint támogatáshoz.
[80] A másodfokú bíróság tehát helytállóan vont következetést arra, hogy - az I. r. és III. r. vádlottal együtt - a IV. r. vádlott is társtettese volt a költségvetési csalás bűntettének, mert a társaival közreműködött a pályázatot lebonyolító M. Zrt. megtévesztésében, cselekményének következményeit kívánva, az egyenes szándékkal (Btk. 7. § 1. ford.), a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen megvalósítva, vagyis a szándékegységet jelentő társtettességben [Btk. 13. § (3) bek.] cselekedve.
[81] A költségvetési csalás 189 584 706 forint vagyoni hátrányt okozott, részben az Európai Unió, részben a Magyarország költségvetésében. E törvény alkalmazásában a vagyoni hátrány ötvenmillió-egy és ötszázmillió forint között különösen nagy [Btk. 459. § (6) bek. d) pont].
[82] Ekként a IV. r. vádlott bűnösségének megállapítása a társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont közelebbről 2. fordulat, (4) bekezdés a) pont] törvényes.
[83] A IV. r. vádlott felmentésére irányuló fellebbezések nem bizonyultak alaposnak.
[84] Az adott bűncselekmény esetében a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
[85] A másodfokú bíróság az enyhítő körülmények túlsúlyára hivatkozva az enyhítő rendelkezések alkalmazásával [Btk. 82. § (1) bek., (2) bek. c) pont] a IV. r. vádlottat 1 év 2 hónap - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett [Btk. 85. § (1) és (2) bek.] - börtön [Btk. 37. § (2) bek. a) pont] fokozatú szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra [Btk. 38. § (2) bek. a) pont].
[86] A másodfokú bíróság alapvetően helyesen határozta meg a büntetéskiszabási tényezőket. A vagyoni hátrány megtérülése ugyan enyhítő körülmény, de a IV. r. vádlottól független tény, mert azt a III. r. vádlott térítette meg. Az I. r. vádlott utasítására cselekvés további enyhítő körülmény, ami mintegy kiegyenlítette az előbb említett differenciát.
[87] A Kúria a másodfokú bíróság által kiszabott büntetést is mindenekben törvényesnek találta.
[88] A másodfokú ítéletnek egyéb rendelkezése nincs.
[89] A Kúria a kifejtettek értelmében - tanácsülésen eljárva - a másodfokú ítéletet a Be. 617. § utaló szabálya folytán ügydöntő végzéssel [Be. 605. § (3) bek.] a IV. r. vádlott tekintetében a Be. 623. §-a alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar. II. 173/2019.)
BH 2018.6.162 I. A költségvetési csalásnál a vádemelés időpontja zárja le a bűncselekmény-egységet, így valamennyi, az addig eltelt időszakban megvalósult tényállásszerű részcselekmény a törvényi egység körébe tartozik függetlenül attól, hogy azt különböző adó- és járuléknemekre követték el, ahogy akkor is, ha azok külön-külön nem minősülnének bűncselekménynek. A bűncselekmény minősítésénél a részcselekményekkel együttesen okozott vagyoni hátrányra kell tekintettel lenni [Btk. 396. § (1)-(5) bek.].
II. A költségvetési csalás törvényi szabályozása szerint az egyébként egységként értékelt cselekmény nem ütközhet az (1) bekezdésbe és egyben a (7) bekezdésbe. Az (1) bekezdés szerinti cselekménnyel - vagy annak törvényi egységet alkotó részcselekményeivel - az elkövető vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek, míg a (7) bekezdés szerinti, ún. adminisztratív költségvetési csalás bűntette akkor állapítható meg, ha a cselekmény nem eredményezett vagyoni hátrányt [Btk. 396. § (1) és (7) bek.].
[1] A járásbíróság a 2016. február 16. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, c) pont, (3) bek. a) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért halmazati büntetésül két év szabadságvesztésre és 350 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, továbbá három évre eltiltotta a gazdálkodó szervezet vezetői tisztségének betöltésétől, a szabadságvesztés végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy végrehajtásának elrendelése esetén azt börtönben kell a terheltnek letöltenie, és abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 2000 forintban állapította meg, így összesen 700 000 forint pénzbüntetést szabott ki; az előterjesztett polgári jogi igényt elutasította, rendelkezett a bűnjelekről, a zár alá vétel feloldásáról és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] A fellebbezések folytán másodfokon eljáró törvényszék a 2017. március 9. napján kelt ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, az I. r. terhelt terhére megállapított költségvetési csalás bűntettét a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja, a (2) bekezdés a) pontja és (7) bekezdése szerint, míg a közbizalom elleni bűncselekményeket egységesen folytatólagosan elkövetettnek minősítette, vele szemben a szabadságvesztés és a foglalkozástól eltiltás kiszabását mellőzte, a pénzbüntetést 210 napi tételre enyhítette, így a pénzbüntetés összegét 420 000 forint összegre változtatta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból.
[4] Az indítványozó álláspontja szerint az I. r. terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mert a terhelt jogszerűen kapta meg a betegszállítás ellenértékét, a kifizetés kapcsán megtévesztés nem volt, a terhelt azzal, hogy a betegszállításért kapott ellenértéket nem kizárólagosan a betegszállítás fejlesztésére használta fel, nem valósíthatta meg az 1978. évi IV. törvény 288. §-a szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzését, így az elkövetéskor hatályos törvény szerint a cselekmény nem bűncselekmény, ezért az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. törvény alkalmazására vele szemben törvénysértően került sor.
[5] A védő szerint az adott időszakban a betegszállítás állami kötelezettség volt, a szerződő partner részére az állammal megkötött szerződés piaci előnyt nem jelentett, mivel valamennyien egyenlő feltételek mellett köthettek szerződést, ebből következően a betegszállítási díj kapcsán állami támogatásról nem is lehetett szó.
[6] Emellett kifejtette azt is, hogy a társasági adó tekintetében a cselekmény büntethetősége elévült, mert a valótlan tartalmú adóbevallás benyújtásától, azaz 2009. május 31. napjától számított három év eltelte után közölték a megalapozott gyanút védencével, és a nyomozás kezdeti szakasza kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött szerződéshez kapcsolódó magatartásra terjedt ki.
[7] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül, illetve az I. r. terheltet bűncselekmény hiányában mentse fel, továbbá a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekmény miatt a társasági adóval összefüggésben az eljárást elévülés miatt szüntesse meg.
[8] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.
[9] Álláspontja szerint az I. r. terhelt azzal, hogy az OEP által finanszírozott tevékenységének igazolására fiktív számlákat nyújtott be, az elszámolási, számadási, tájékoztatási kötelezettségének teljesítése körében valótlan tartalmú nyilatkozatot tett, mind a cselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény, mind az elbíráláskor hatályos Btk. szerint bűncselekményt követett el, és a cselekmény minősítése is törvényes.
[10] A társasági adóval kapcsolatos cselekmény elévülése kapcsán kifejtette, hogy az OEP feljelentése a fiktív számlák vizsgálatára terjedt ki, a nyomozó hatóság az elévülési időn belül adóhatósági megkereséseket, bevallásokat szerzett be, tájékoztatásokat kért és olyan nyomozati cselekményeket végzett, melyek félbeszakították a társasági adóra nézve is az elévülést.
[11] Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[12] A Kúriának a felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okra figyelemmel kell felülbírálnia.
[13] Bár erre külön a védő nem hivatkozott, a Kúria vizsgálata kiterjedt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján a 373. § (1) bekezdés I. a) pontja szerinti eljárási szabálysértésre is.
[14] Emellett vizsgálta a Be. 423. § (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt, az indítványozó által nem hivatkozott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértéseket is.
[15] A felülvizsgálati indítványnak a társaságiadó-bevétellel összefüggő elévülése kapcsán a védő által előterjesztettek az alábbiak miatt alaptalanok.
[16] A Be. 373. § (1) bekezdés I. a) pontja szerint az ítélet hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének van helye, ha a bűncselekmény büntethetősége elévült. Ez pedig a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálati ok.
[17] A bűncselekmény elévülését azok az - ügy előbbrevitelét célzó, tehát érdemi - eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel); illetve amelyek meghatározott személy - a későbbi terhelt - ellen, a fentebb említett tények bekövetkezésében, előidézésében játszott szerepének tisztázására irányulnak (személyi feltétel) (BH 2007.363.).
[18] Az I. r. terhelt által képviselt gazdasági társaság 2008. évi társaságiadó-bevallásával összefüggő cselekmények kapcsán az elkövetési idő 2009. május 31. napja, a Btk. 26. § (1) bekezdése szerinti hároméves elévülési idő ekkor kezdődött.
[19] A Btk. 28. § (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekmény.
[20] Az ügyben rendelkezésre álló iratok szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár feljelentése alapján 2011. szeptember 19. napján került sor a nyomozás elrendelésére. Ez - és nem a terhelt gyanúsítása - volt az első olyan eljárási cselekmény, amely az elévülést félbeszakította. Ekkor az elévülés ismét elkezdődött. A nyomozó hatóság ezt követően 2011. október 21. napjától kezdődően adóhatósági iratokat, bevallásokat szerzett be, azaz a Btk. 396. § (1) bekezdésébe ütköző költségvetési csalás nyomozása érdekében olyan nyomozati cselekményeket végzett, melyek az elévülést ismételten félbeszakították, így a társasági adóra nézve sem következett be az elévülés.
[21] A Be. 423. § (5) bekezdése alapján a Kúria a megtámadott határozatot a 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be, és ezen eljárási szabálysértések vizsgálata megelőzi az érdemi felülvizsgálatot.
[22] A törvényhely szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[23] A 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerint pedig hatályon kívül helyezésnek és új eljárásra utasításnak van helye, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[24] Az elsőfokú bíróság által az ítéleti tényállás I. pontjában megállapított tényállás lényege a következő:
[25] 2008-2009-ben az I. r. terhelt által képviselt kft. részére a tényállásban felsorolt gazdasági társaságok részben a finanszírozott tevékenységgel összefüggő, részben pedig azzal össze nem függő fiktív számlákat bocsátott ki. Ezeket a terhelt a kft. könyvelésében szerepeltette és az OEP felé költségként elszámolta; azok felhasználásával szolgáltatásként 2008-ban 6 440 000 forint, 2009-ben 14 155 975 forintot számolt el kiadásként (tényállás I/1-3. pontja).
[26] A tényállás I/4-5. pontja szerint a terhelt további olyan költségeket is elszámolt, amelyek a finanszírozott tevékenységgel nem függtek össze, és az e tevékenységről kiállított számlák alapján jogosulatlanul elszámolt összegekkel 2008. évben további 1 749 975 forint vagyoni hátrányt okozott a költségvetésnek.
[27] A tényállás II. pontja a kft.-t a társasági adó és áfa adónemben terhelő adófizetési kötelezettséggel összefüggően megállapított tényeket tartalmazza.
[28] A járásbíróság részletesen ismertette a tényállásban a kft. és az OEP jogelődje, a megyei egészségbiztosítási pénztár által megkötött szerződéseknek az ügy megítélése kapcsán releváns pontjait és a kft. pénzügyi ellenőrzése során megállapítottakat.
[29] A tényállás azt is tartalmazza, hogy a törvényszék a 2012. január 3. napján kibocsátott bírósági meghagyásban a kft. alperest 30 832 435 forint követelés és 1 700 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az Országos Egészségbiztosítási Pénztár javára.
[30] A járásbíróság a tényállás I. pontjában rögzített cselekményeket a Btk. 396. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző, a II. pontban írt áfa adónemben és társasági adó adónemben tett bevallások körében elkövetett cselekményeket pedig a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző költségvetési csalásként értékelte és azt - törvényi egységként - a jelentős vagyoni hátrányra tekintettel a (3) bekezdés a) pontja szerint minősítette.
[31] A másodfokon eljárt törvényszék a 351. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel a járásbíróság ítéletét megalapozatlannak találta, arra utalva, hogy a bíróság nem tisztázta az OEP és a terhelt által vezetett kft. közötti jogviszony mibenlétét, azt, hogy ez a felekre milyen kötelezettséget rótt, nem rögzítette a tényállásban, hogy mely gazdaságok mögött mely vádlottak álltak vezető tisztségviselőként, így a megállapított tényállás hiányos, ezért a Be. 363. § (2) bekezdés b) pontja alapján bizonyítást vett fel.
[32] A másodfokú bíróság a járásbíróság által a tényállás I. pontjában rögzítetteket akként módosította, hogy mellőzte "azokat a részeket, melyek azt állapították meg, hogy az I. r. vádlott a költségvetésnek vagyoni hátrányt okozott", és kiegészítette azzal, hogy az "I. tényállási pontban foglalt magatartásával az egyes alpontokban megjelölt összegben a finanszírozott tevékenységének igazolására fiktív számlákat nyújtott be".
[33] Nem jelölte meg azonban pontosan, hogy az elsőfokú ítélet tényállásából mely bekezdéseket, mondatokat kívánt mellőzni.
[34] Nem indokolta meg, hogy mire alapította azt a következtetését, amely szerint a felülbírált ítélet tényállásából mellőzni kellett a terhelt által a költségvetésnek okozott vagyoni hátrányra vonatkozó részeit.
[35] A mellőzést csupán azzal indokolta, hogy az OEP által nyújtott finanszírozás a kft.-nek ugyan árbevételt jelentett, az I. r. terhelt magatartása pedig csupán abban merült ki, hogy a B. Kft. által kiállított fiktív számlák benyújtásával valótlan tartalmú okiratokat használt fel.
[36] Azonban ezen indokolás alapján nem lehet következtetni sem arra, hogy a másodfokú bíróság a módosított tényállás alapján az I. tényállási pontban feltüntetett számlák ellenére a teljesítést valósnak fogadta-e el, és amennyiben igen, akkor ezt - az elsőfokú bíróság által az ítélet indokolásában felhozott bizonyítékokkal szemben - milyen más bizonyítékokra alapította.
[37] Az indokolás alapján nem lehet következtetni arra sem, hogy a társasági adóra és az általános forgalmi adóra vonatkozóan - amennyiben az OEP felé benyújtott számlákon szereplő összeget a törvényszék árbevételnek és valós teljesítésnek tekintette - a terhelt milyen módon ejtette tévedésbe az adóhatóságot és valósította meg a Btk. 396. § (1) bekezdésébe ütköző és (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekményt.
[38] Ugyanakkor arra, amit a tényállás hiányosságaként felsorolt - amely szerint a járásbíróság nem tisztázta az OEP és a terhelt által vezetett kft. közötti jogviszony mibenlétét, azt, hogy ez a felekre milyen kötelezettséget rótt -, nem tért ki.
[39] Ezen túl csak annyiban egészítette ki a tényállást, hogy felsorolta: a terheltek mely gazdasági társaságok ügyvezetői voltak, annak ellenére, hogy mindezt - lényegesen részletezőbb módon - az elsőfokú ítélet tartalmazta.
[40] A tényállás II. pontját pedig a vagyoni hátrány összege tekintetében pontosította.
[41] A tényállásnak pontosan körül nem írt megváltoztatása és az erre vonatkozó indokolás hiánya miatt azonban nem volt kikövetkeztethető, hogy a másodfokú bíróság milyen bizonyítékok és mely tények alapján állapította meg az e terhelt által a tényállás II. pontjában írt cselekménnyel okozott vagyoni hátrány általa módosított mértékét. Amennyiben abból indult ki, hogy az OEP részére benyújtott fiktív számlák ellenére a költségvetés által folyósított pénzeszköz igénybevétele nem volt jogosulatlan, nem érthető, hogy ugyanezen számlákra tekintettel az adóhatóság tévedésbe ejtésének megállapítását az adókötelezettség vonatkozásában milyen tényekre alapozta, következtetéseit milyen tényekből vonta le.
[42] A Btk. 396. §-a három önálló tényállást tartalmaz.
[43] Az (1) bekezdés a költségvetésnek vagyoni hátrányt okozó három elkövetési magatartást rendeli büntetni, és ezek súlyosabban minősülő eseteit tartalmazza a (2)-(5) bekezdés.
[44] A (6) bekezdésben önálló tényállásban rendeli büntetni a jövedéki termékekkel összefüggő elkövetési magatartásokat.
[45] Ugyancsak önálló tényállásban, a (7) bekezdésben rendeli büntetni azokat a költségvetéssel összefüggő visszaéléséket, amelyek nem eredményeznek vagyoni hátrányt. Ez az ún. adminisztratív költségvetési csalás alaki bűncselekmény, a vagyoni hátrány bekövetkezése nem tényállási eleme és a költségvetési csalás egyéb, eredményt is tartalmazó, súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett alakzataihoz képest előre hozott védelmet jelent. Megállapítására nem kerülhet sor, ha az (1) bekezdés szerinti költségvetési csalás elkövetése bizonyított.
[46] A másodfokú bíróság e bekezdésbe ütközőnek minősítette a tényállás I. pontjában írt cselekményeket. Azonban amellett, hogy nem fejtette ki, mire alapozta azt a következtetését, miszerint az általa is elfogadott tény, a fiktív számlák felhasználása miért nincs okozati összefüggésben az elsőfokú ítéleti tényállás szerinti jogosulatlan kifizetéssel, azaz e terhelti cselekmények miért nem eredményeztek vagyoni hátrányt, adós maradt a jogi indokolásban azzal is, hogy ennek kapcsán a költségvetési csalás (1) bekezdés szerinti - önálló - tényállása helyett miért állapította meg a terhelt terhére a (7) bekezdés szerinti - ugyancsak önálló - tényállás megvalósítását.
[47] Bár a törvényszék a mellőzött vagyoni hátrányra tekintettel az I. tényállási pontban írt cselekményt a Btk. 396. § (7) bekezdése szerint minősülőként, az II. tényállási pontban rögzített cselekményt az (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő cselekményként értékelte, a két cselekményt egységnek tekintve a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába, illetve a (2) bekezdés a) pontjába, valamint a (7) bekezdésébe ütköző költségvetési csalásnak minősítette.
[48] Arról azonban nem adott számot, hogy a költségvetést károsító bűncselekmények ekkénti minősítését miért látta megállapíthatónak.
[49] A Be. 258. §-ában előírtakra figyelemmel a bíróság indokolásában köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló bíróság pedig ezt köteles ellenőrizni.
[50] A Be. 373. § (1) bekezdés - fent idézett - III. a) pontja szerinti eljárási szabálysértés pedig akkor valósul meg, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tesz eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[51] Ilyen, a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította döntését, illetve milyen módon vette számba az ennek alátámasztására szolgáló bizonyítékokat (BH 2010.117., BH 2010.241.).
[52] A másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének - az általa módosított tényállás és a jogi indokolás hiányosságaira figyelemmel az I. r. terhelt bűnösségének megállapításával, a jogi minősítéssel és a büntetés kiszabásával összefüggésben - oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélete felülbírálatra alkalmatlan.
[53] Ezért a Kúria a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokon eljárt törvényszéket új eljárásra utasította.
[54] A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak a Be. 351-352. §-ai alapján ismételten vizsgálnia kell az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát, és amennyiben azt megalapozatlannak találja, a megalapozatlanság kiküszöbölését meg kell kísérelnie.
[55] Amennyiben megalapozatlannak találja az elsőfokú ítéletet, ezt a Be. 258. §-ában foglalt rendelkezések szem előtt tartásával kell megindokolnia, és ha bizonyítást vesz fel és eltérő tényállást állapít meg, avagy a tényállást kiegészíti, helyesbíti, számot kell adnia az általa figyelembe vett bizonyítékok értékeléséről, a tényekből levont következtetéseit pedig nyomon követhető módon szükséges részletezni.
[56] Csak abban az esetben lesz határozata felülbírálható, ha a bűnösséget vagy az annak hiányát megalapozó ténymegállapításokról kellő módon számot ad, és megindokolja mindenki számára követhetően a cselekmények mikénti minősítését, és a bűnösség megállapítása esetén a büntetést is.
[57] Amennyiben a terhelt bűnösségét megállapítja, figyelemmel kell lennie a következőkre:
[58] A költségvetési csalás Btk. 396. §-ában (1) és (2) bekezdésében írt tényállásánál a vagyoni hátrány okozása, mint eredmény, azaz a vagyoni hátrány bekövetkezésének hiányában e bűncselekmény nem valósulhat meg.
[59] A Btk. 396. § (9) bekezdése értelmében pedig vagyoni hátrány a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesés, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett, vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszköz.
[60] A költségvetési csalás 2012. január 1. napján hatályba lépett tényállásának törvénybe iktatásával a jogalkotói akarat az volt, hogy valamennyi, költségvetést károsító magatartás - függetlenül attól, hogy azt különböző adó- és járuléknemekre követték-e el - törvényi egységet képezzen.
[61] A Btk. 396. § (8) bekezdésére figyelemmel a költségvetési csalás esetén a vádemelés időpontja zárja le a bűncselekmény-egységet, így valamennyi, az addig eltelt időszakban megvalósult tényállásszerű cselekmény, függetlenül attól, hogy az egyes részcselekmények önmagukban a bűncselekmény alsó értékhatárát elérő, vagy azt el nem érő vagyoni hátrányt okoznak, a törvényi egység körébe tartoznak.
[62] A törvényszék ítéletében utalt arra, hogy a II. tényállási pontot illetően a meg nem fizetett 40 000 forint áfa nem róható az I. r. terhelt terhére, mert az irányadó joggyakorlat szerint csak az önmagában is bűncselekménynek minősülő részcselekményeket lehet a büntetőjogi értékhatárok szempontjából figyelembe venni. Azonban ilyen irányadó gyakorlat nincs. A törvényi tényállás nem tartalmaz olyan korlátozást, amely szerint ebbe az egységbe csak bűncselekmények tartozhatnak; valamennyi költségvetést károsító magatartás a törvényi egység körébe tartozik akkor is, ha egyes részcselekmények külön-külön nem minősülnének bűncselekménynek.
[63] Emellett egyaránt törvényi egységet alkotnak az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjába ütköző cselekmények, és az ezekkel külön-külön okozott vagyoni hátrány összegzett mértékéhez igazodóan, a (2)-(5) bekezdés szerint minősülnek 1 rendbeli költségvetési csalásnak.
[64] Azonban ez az egységként értékelt cselekmény nem ütközhet a 396. § (1) bekezdésbe és egyben a (7) bekezdésébe. A (7) bekezdés kiegészítő tényállást tartalmaz, megállapításának feltétele, hogy a cselekmény ne eredményezzen vagyoni hátrányt, azaz ne ütközzön az (1) bekezdés szerinti tényállásba. A (7) bekezdésbe ütköző bűncselekmény megállapításának csak akkor van helye, ha nincs a cselekménynek eredménye.
[65] A törvényszéknek az eljárási szabályok maradéktalan betartása mellett minderre figyelemmel kell lennie.
[66] A másodfokú határozat hatályon kívül helyezésére tekintettel a felülvizsgálati indítvány további érveivel a Kúria nem foglalkozhatott.
(Kúria Bfv. I. 1.582/2017.)
EH 2017.08.B18 I. Költségvetési csalást valósít meg az elkövető akkor is, ha nem jogszabályon alapuló kötelezettségének megszegésével (pl. adófizetési kötelezettség kijátszásával), hanem pl. az egészségbiztosítási alapot kezelő szervvel szemben fennálló kontraktuális kötelezettségének csalárd módon eleget nem téve okoz költségvetésből származó pénzeszközre vonatkozóan vagyoni hátrányt, megrövidítve ezzel a költségvetés részét képező egészségbiztosítási alapot [Btk. 396. § (1) bek.].
II. Ha az elsőfokú bíróság súlyos mértékben megsérti az indokolási kötelezettségét, de a másodfokú bíróság ítéletében az indokolást teljessé teszi, ezáltal a feltétlen eljárási szabálysértést kiküszöböli, ezért az utóbb - a felülvizsgálati eljárásban - már nem állapítható meg [Be. 373. § (1) bek. III. pont a) pont; 416. § (1) bek. c) pont].
[1] A járásbíróság a 2014. október 29. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében 1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. b) pont] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §).
[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 400 napi tétel, napi tétenként 5000 forint, összesen 2 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a pénzbüntetés esetleges átváltoztatásáról, 1 987 330 forint kártérítésre és illeték fizetésére kötelezésről, ezt meghaladóan a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasításáról és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezésről.
[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2015. október 13. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta: a polgári jogi igény érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította, egyebekben azzal hagyta helyben, hogy az elsőfokú bíróságot vagyonelkobzásra irányuló különleges eljárás lefolytatására hívta fel.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt 2016. április 7-i keltezéssel nyújtott be felülvizsgálati indítványt, és ahhoz csatolta a dr. B. L.-től, az alapügyben vezető védőjétől származó, 2016. március 1-jei keltezésű - a terhelt megfogalmazásában - "felülvizsgálati indítvány" elnevezésű iratot. Miután a védő saját jogán nyújthat be felülvizsgálati indítványt, azt a Kúria - a terhelt általi korrekció ellenére - önálló felülvizsgálati indítványnak tekintette.
[5] A védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján a bűnösség törvénysértő megállapítása miatt, felmentés érdekében, másodlagosan a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezése és új eljárásra utasítás végett nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[6] A terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a Be. 373. § (1) bekezdés III.a) pontja alapján az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással ugyancsak a jogerős határozat hatályon kívül helyezése és másik bíróság kijelölésével az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[7] A terhelt indítványa szerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Az elsőfokú bíróság mindössze az ítélete 85. oldal 5. bekezdésében foglalt értékelést végezte el. Ez nem felel meg az indokolási kötelezettséggel szemben támasztott követelményeknek. A védelem szerint "szinte minden betegnél igazolta, hogy igenis járt a rendelőben, illetve azt is, hogy az egyes betegeknél milyen kezelést hajtott végre, ilyen átfogó jellegű indokolásnál nincs mód annak ellenőrzésére, hogy az elsőfokú bíróság ítélete szerint melyik beteg esetén nem is került sor kezelésre, és melyiknél került sor másfajta kezelésre, ami le lett jelentve".
[8] A védelem ezt a "példálózó jellegű bizonyítékértékelést már az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésének az indokolásában is támadta, azonban a másodfokú bíróság ítéletében (téves alapon) megvédte az elsőfokú bíróság tevékenységét". Így "nem állapítható meg, hogy melyik tanú vonatkozásában milyen bizonyíték (illetve milyen bizonyíték elutasítása) miatt állapította meg a bíróság a tényállást".
[9] A terhelt tehát azt sérelmezte, hogy az indokolás nem volt egyéniesítve minden egyes betegre.
[10] A terhelt azzal mellékelte az alapügyben vezető védőként eljárt dr. B. L. által készített felülvizsgálati indítványt, hogy az "részben a tényállás megalapozottságával kapcsolatosan tartalmaz észrevételeket (ami a felülvizsgálati eljárásnak nem lehet tárgya), ugyanakkor a jelen indítványban említett indokolási köztelezettség megsértésével kapcsolatosan is részletesen elemzi az alapügyben eljárt bíróságok által elkövetett hibákat".
[11] Ebből kitűnt, hogy a terhelt a korábbi vezető védőnek az alapítélettel megállapított tényállást támadó érvelését nem tartotta fenn. A felülvizsgálati eljárásban vezető védőként az alapügy másodfokú eljárásában meghatalmazott H. és Sz. Ügyvédi irodát jelölte ki vezető védőnek.
[12] A korábbi vezető védő döntő mértékben az irányadó tényállás megalapozatlanságával érvelt, miután arra hivatkozott és azt írta körül, hogy a tényállás miben felderítetlen, hiányos, iratellenes és milyen helytelen ténybeli következtetéseket tartalmaz Be. 351. § (2) bek. a)-d) pont].
[13] A korábbi vezető védő ehhez képest mintegy érintőlegesen állította, hogy az elsőfokú bíróság az "indokolási kötelezettségének sem tett eleget, amelynek körében a bizonyítékokat nem vette teljeskörűen és megfelelően számba, nem indokolta meg kellően a bizonyítékok mérlegelése körében" az álláspontját. Beadványának II.3. pontjában kifejezetten azt sérelmezte, hogy (e helyütt már többes számban) a bíróságok a tényállást miért a betegként kezelt tanúk vallomásai alapján állapították meg, mellőzve a terhelt vallomását, a terhelt orvosi dokumentációját, az orvos szakértői véleményt, illetőleg az utóbbit félre is értelmezték, valamint az adminisztratív tévedések lehetőségét érintően is figyelmen kívül hagyták a megjelölt ellenbizonyítékokat.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványokat nem találta alaposnak. Rámutatott arra, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozattal megállapított tényállás az irányadó, ezért a védő indítványában a tényállás támadása a megalapozatlanságra hivatkozással a törvényben kizárt.
[15] A Legfőbb Ügyészség szerint az indokolási kötelezettség megszegése nem állapítható meg. Az eljárt bíróságok - a másodfokú bíróság kimerítő részletességgel - foglalkoztak azzal, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok közül a tanúvallomások hitelt-érdemlőségéhez miért nem fér kétség, illetve azt az eljárás egyéb adatai mennyiben támasztják alá, cáfolva ezzel a terhelt védekezését. Helyesen mutattak rá arra is, hogy a vallomások - lényegét tekintve és a terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából meghatározó módon - azonos tényre vonatkoztak, nevezetesen a kezelések tényére vagy hiányára. E körben a kezelések fajtája, mennyisége, minősége irreleváns. Helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása is, amely szerint tévesen, és az iratok tartalmával ellentétesen hivatkozott a védő arra, hogy az igazságügyi orvos szakértői vélemény megállapításai figyelmen kívül maradtak, illetve a szakvélemény és a kiegészítő szakvélemény közötti ellentmondások nem kerültek feloldásra.
[16] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján az eljárt bíróságok okszerűen következtettek a terhelt bűnösségére, és a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés sem állapítható meg, ezért a támadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta.
[17] A terhelt - a felülvizsgálati eljárásban meghatalmazott újabb védője, dr. P. E. útján - tett észrevételt a Legfőbb Ügyészség átiratára.
[18] Észrevételében azt sérelmezte, hogy az alapügyben általa csatolt orvosi dokumentációt sem a nyomozó hatóság, sem a bíróság nem bocsátotta az orvos szakértő rendelkezésére. A nyomozó hatóság elutasította indítványozott kérdéseinek feltételét is az orvos szakértő felé, a bíróság pedig nem is döntött az orvosi dokumentációnak az orvos szakértőhöz juttatásra irányuló bizonyítási indítványáról.
[19] Egyes tanúk azt állították, hogy bizonyos orvosi beavatkozásokat nem a terhelti bt. fogorvosai végezték, de elmaradt ezen orvosi dokumentációk beszerzése is. Az alapügyben az orvos szakértőnek csak az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelentése állt rendelkezésre. Utalt az indokolás "elmaradására" is olyan összefüggésben, mint amit már sérelmezett az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében, s amivel - szerinte - a másodfokú bíróság nem foglalkozott.
[20] A terhelt szerint a hivatkozott jogsértések kihatottak az egész ítéletre, ezáltal elmaradt a tények teljes körű feltárása.
[21] A terhelt annyiban módosította az indítványát, hogy másodlagosan a felmentését kérte, és nyilvános ülés kitűzését indítványozta.
[22] A terhelt és a korábbi vezető védő felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[23] A terhelt által indítványozott nyilvános ülés kitűzését a Kúria nem találta indokoltnak, ezért - a törvény fő szabályát követve - tanácsülésen döntött a felülvizsgálati indítványokról. E kérdésben az eljárás résztvevőinek indítványa nem köti.
[24] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek csak a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okokból van helye. Felülvizsgálati eljárásban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, és nem támadható tényálláshoz Be. 423. § (1) bek.] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[25] A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[26] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűnösség megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[27] Ugyanakkor a védő az indítványban - amint azt a Legfőbb Ügyészség helytállóan észlelte - valójában az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt. Ezeket az eljárásjogi indokokat a Kúria nem vizsgálhatta.
[28] A terhelt észrevételében (is) megfogalmazottakra figyelemmel a Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), vagy más megfogalmazásban: az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem (BH 2016.264. [16], BH 2010.324. indokolás).
[29] A Kúria ezt meghaladóan utal rá, hogy eredetileg maga a terhelt is észlelte, hogy a korábbi vezető védő indítványa a tényállást támadó érvelést tartalmaz, észrevételében mégis annak a körébe eső indokokkal állt elő.
[30] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor is helye van felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján akkor is helye van, ha a büntetés végrehajtását a korábbi Btk. 91. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel (a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 26. §).
[31] A korábbi vezető védő a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozását semmivel nem indokolta, semmilyen érveléssel nem támasztotta alá. Ilyen esetben következetes a Kúria gyakorlata abban, hogy a törvényi ok (feltétel) egyszerű megjelölése az azt alátámasztó indokok mellőzésével felülvizsgálatot megalapozó indítványként nem értelmezhető, s ezért az ilyen indítvány alapján az érdemi felülvizsgálat lefolytatására nem kerülhet sor.
[32] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[33] A Be. 373. § (1) bekezdés III.a) pontja szerint feltétlenül a jogerős ügydöntő határozat hatályon kívül helyezését és új eljárásra utasítást eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés, ha a bűnösség megállapítása (a felmentés, az eljárás megszüntetése, a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása) tekintetében a bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[34] A Kúria az 1. BK vélemény C. pontjában a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) és b) alpontjához fűzött értelmezésének 2. pontjában kifejtette, hogy az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdésekhez és jogkérdésekhez. A ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése egyrészt nem azonos a megalapozatlanság kérdésével, másrészt akkor tekinthető elmulasztottnak, ha "nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését", a jogi indokolási kötelezettség megsértése hasonlóképpen akkor áll elő, ha "nem állapítható meg belőle, még jogi következtetés útján sem, hogy milyen jogszabályon alapul valamely büntetőjogi főkérdésben hozott döntés" - és ezáltal mindkét esetben meghiúsul az érdemi felülbírálat.
[35] Ennek megfelelő az ítélkezési gyakorlat is. "Az indokolási kötelezettség megszegése csak akkor eredményez feltétlenül hatályon kívül helyezést és felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, a bíróság mire alapozta a döntését" (EBH 2011.2387., EBH 2010.2210., BH 2013.10.).
[36] Az indokolási kötelezettség elmulasztása révén azonban nem vizsgálható a bűnösség megállapításának, a felmentésnek, az eljárás megszüntetésének, a büntetéskiszabásnak, illetve az intézkedés alkalmazásának anyagi jogi helyessége, azaz a bírói értékelés eredménye az indokolási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos vizsgálatnak nem tárgya, mivel a mérlegeléssel szembeni, eltérő értékelést célzó támadás ezúton sem lehetséges, illetve az a - tényállás támadhatatlanságát előíró - Be. 423. § (1) bekezdésének megkerülését jelentené (BH 2012.32.).
[37] Az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban - mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).
[38] Más megfogalmazásban: az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással a jogerős ítéletben foglalt tényállás nem kérdőjelezhető meg (Bfv.II.933/2011/6.); indokolási kötelezettség elmulasztása címén a bizonyítékok értékelése nem támadható (Bfv.III.439/2014/8.).
[39] Az alapügyben első fokon és másodfokon eljárt bíróságok az alapítéletből kitűnően a szükséges és elégséges mértékben eleget tettek az indokolási kötelezettségüknek: a vádhoz kötöttség keretein belül a lefolytatott bizonyítás alapján állapították meg a történeti tényállást, a bizonyítékokat számba vették, egyenként és összességében értékelték, az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseiket, azaz jogi álláspontjukat is felvázolták. Okfejtésük minden releváns tekintetben követhető, ezáltal ellenőrizhető volt. Így - szemben az indítványokban foglaltakkal, és egyetértve a Legfőbb Ügyészség indokaival - eleget tettek indokolási kötelezettségüknek.
[40] A terhelt és részben a korábbi vezető védő viszont az indítványaiban egyértelműen a terhelt bűnösségének a megállapítását támadta a ténykérdésekre vonatkozóan állított indokolási kötelezettség megsértése révén. Ennek alátámasztására azonban kizárólag olyan eljárásjogi indokokat hoztak föl, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. § (1) bekezdés c) és d) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között. Az indítványokban részben direkt, részben indirekt módon valójában az irányadó tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének a helyességét támadták, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatták, átértékelését célozták, és mindezen keresztül kifogásolták a bűnösség megállapítását, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[41] A jelen ügyben az elsőfokú bíróság által megállapított, majd a másodfokú bíróság által részben kiegészített tényállás egyértelműen lett megfogalmazva. E tényállás lényege szerint a fog- és szájsebész terhelt, majd az Ü. és Társa Szájsebészeti Betéti Társaság (Bt.) a helyi önkormányzatokkal kötött megállapodások alapján két településen fogorvosi rendelőt működtetett. A Bt. önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselője és beltagja a terhelt volt. A társaságban munkaszerződéssel dolgozott a terhelt veje, dr. O. T. fogorvos, és a munkájukba megbízási szerződéssel szaktanácsadóként bevonták a D. Bt.-t képviselő dr. Ny. Á. fogorvost.
[42] A Bt. az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral finanszírozási és szolgáltatási szerződést kötött. A betegek kezelésére vonatkozó orvosi dokumentáció érdemi részét (a diagnózis, a kezelt fog jelzése, az orvosi beavatkozás kódja és mennyisége) a terhelt diktálására rögzítette az asszisztencia, vagy azokat személyesen a terhelt vezette be a nyilvántartásokba. A terhelt 2005. január 1. és 2007. december 31. napjai között a teljesítménydíj igénylése során a havi jelentésekben a tételesen megnevezett betegek tekintetében a tételesen megjelölt, de ténylegesen (egészében vagy részben) el nem végzett fogászati beavatkozásokat jelentette le az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé. A terhelt ezzel az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában tévedésbe ejtette, és rendszeresen haszonszerzésre törekedve összesen 1 982 714 forint kárt okozott. A kár nem térült meg. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 2 286 168 forint erejéig polgári jogi igényt terjesztett elő.
[43] A terhelt ezen tényállás alapján megállapított bűnössége nem tehető kétségessé az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással, valójában azonban félreérthetetlenül a bűnösség megállapítását sérelmező indítványok útján.
[44] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása kétségtelenül nélkülözte a "minden egyes betegre" egyéniesítettséget és konkretizáltságot. A másodfokú bíróság azonban pótolta ezt a mulasztást, és a megfelelő egyéniesítést és konkretizálást elvégezte.
[45] A másodfokú bíróság okfejtése az indokolási kötelezettség kapcsán egyrészt összhangban áll a Kúria határozataiban követett érveléssel, másrészt világossá tette, hogy a ténykérdésekkel kapcsolatos indokolási kötelezettség megsértése nem azonos a megalapozatlansággal.
[46] A másodfokú bíróság az alapügy fellebbezési szakaszában is sérelmezett indokolási kötelezettség megsértését illetően azt bontotta ki határozatában, ami voltaképpen következett az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából. Nevezetesen az történt, hogy az elsőfokú bíróság tételesen megjelölte, mely betegek tekintetében tért el egészében vagy részben a vádban foglalt tényállástól. Ennek megfelelően a további betegek tekintetében egészében akceptálta az orvosi beavatkozások (részbeni vagy teljes) elmaradására vonatkozó vádbeli állításokat.
[47] A másodfokú bíróság - leegyszerűsítve, és szemben az elsőfokú bíróság kifogásolhatóan példálózó megoldásával - nevesítette e betegek körét. Elszámolt továbbá azzal, hogy mi következik ezen betegek egyenkénti érdektelenségéből, vallomásaik egyezőségéből és abból, hogy a terhelt orvosi dokumentációja eleve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tévedésbe ejtését szolgálta, s ily módon - az eljárt bíróságok értékelésében - nem képezhetett ellenbizonyítékot.
[48] Az eddigiekből kitűnően - a felülvizsgálat során - az a kérdés merült fel, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság a felülbírálatot nem engedő mértékben elmulasztja indokolási kötelezettségét, akkor a másodfokú bíróság mellőzheti-e az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését, valamint ezzel együtt az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, és kiküszöbölheti-e az elsőfokú bíróság által megvalósított ezen feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértést.
[49] A jelen ügyben a másodfokú bíróság által adott indokolás eredményeként a jogerős határozat indokolása már nem esik kifogás alá. A rendkívüli jogorvoslatként szabályozott felülvizsgálatot pedig csak a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben lehet igénybe venni.
[50] A Kúria mindezek szem előtt tartásával arra következtetett, hogy amennyiben az elsőfokú bíróság a felülbírálatot nem engedő mértékben megsérti az indokolási kötelezettségét, de a másodfokú bíróság jogerős ítéletében az indokolást teljes körűvé teszi, ezáltal a vizsgált feltétlen eljárási szabálysértés elenyészik, és utóbb - a felülvizsgálati eljárásban - már nem állapítható meg.
[51] A Kúria az alapítéletben a terhelt terhére megállapított cselekmények csalásként és magánokirat-hamisításként minősítése kapcsán az alábbiakat jegyzi meg.
[52] A városi ügyészség vádiratában folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntette korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (6) bek. b) pont] és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (korábbi Btk. 276. §) miatt emelt vádat.
[53] A 2013. szeptember 18-án kelt átiratában e vádat üzletszerűen elkövetett, nagyobb kárt okozó csalás bűntettére 2012. évi C. törvény (a 2013. július 1-jétől hatályos Btk.) 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (4) bek. b) pont] és hamis magánokirat felhasználásának vétségére (hatályos Btk. 345. §) módosította.
[54] Az elsőfokú bíróság 2014. október 13-án végzésével megállapította, hogy a vád tárgyává tett cselekmény a vádirati minősítéstől eltérően (üzletszerűen elkövetett, nagyobb vagyoni hátrányt okozó) költségvetési csalás bűntetteként hatályos Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont] és hamis magánokirat felhasználása vétségeként (hatályos Btk. 345. §) minősülhet. Az ügyészség aznapi vádmódosítással, a bíróság által megállapítottakkal egyező minősítés mellett vádolta a terheltet.
[55] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a büntetőtörvény időbeli hatályának kérdését arra figyelemmel vizsgálta, hogy a vád tárgyává tett cselekmény csalásként és magánokirat-hamisításként/hamis magánokirat felhasználásaként minősül. Ennek megfelelően alkalmazta a főszabályt, azaz az elkövetéskor hatályos korábbi Btk.-t azzal, hogy a kár mértékét a vád szerinti 2 286 168 forintról jelentős kárról - nem jelölve: korábbi Btk. 138/A. § c) pont] 1 987 330 forintra vagyis nagyobbra - nem jelölve: korábbi Btk. 138/A. § b) pont] mérsékelve a korábbi Btk. 318. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő csalást és mellette magánokirat-hamisítást (korábbi Btk. 276. §) állapított meg.
[56] Az elsőfokú bíróság tehát - kifogásolhatóan - csak hallgatólagosan vetette el azt a vádtól eltérő minősítést, amit korábban maga állapított meg.
[57] A másodfokú bíróság sem végezte el a csalás és költségvetési csalás összevetését. Annak megállapítására szorítkozott - önmagában helytállóan -, hogy az elkövetés idején a büntetőtörvény a költségvetési csalást még nem "tételezte". A másodfokú bíróság azt vizsgálta és vetette el, hogy az adott cselekmény minősülhet-e jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntetteként korábbi Btk. 288. § (1) bek. a) pont].
[58] A korábbi Btk. azonban 2012. január 1-jétől hatályosan már meghatározta a költségvetési csalás törvényi tényállását, és azt tartalmazza a hatályos Btk. is. A költségvetési csalásba mindkét jogszabály beolvasztotta a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének törvényi tényállását. Az eljárt bíróságoknak tehát az elkövetéskori és az elbíráláskori Btk. összevetésével állást kellett volna foglalniuk abban, hogy a felrótt cselekmények csalásként vagy költségvetési csalásként, valamint magánokirat-hamisításként vagy hamis magánokirat felhasználásaként minősülnek-e az elbírálásuk időpontjában, azaz 2014. október 29-én, majd 2015. október 13-án.
[59] A hatályos Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontja szerint, aki költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, költségvetési csalást követ el.
[60] A jelen ügyben irányadó tényállás értelmében a terhelt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tévedésbe ejtésével okozott 1 982 714 forint kárt, azaz vagyoni hátrányt hatályos Btk. 396. § (9) bek. b) pont]. E cselekmény ekként - a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt elkövetési magatartással - a hatályos Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont 2. fordulatában meghatározott, a (3) bekezdés b) pont 2. fordulata szerint nagyobb vagyoni hátrányt okozó üzletszerűen elkövetett - hatályos Btk. 459. § (1) bek. 28. pont] büntetendő (BH 2015.59.) költségvetési csalás bűntettének minősül.
[61] A költségvetési csalást szabályozó hatályos Btk. 396. § (9) bekezdés a) pont 1. mondat 1. fordulata alapján ugyanis költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését - ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését (és az elkülönített állami pénzalapokat) - is érteni kell. E bekezdés b) pontja értelmében pedig vagyoni hátrány alatt érteni kell a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett (vagy céltól eltérően felhasznált) pénzeszközt is.
[62] Márpedig az állami költségvetés részét képezik a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai (lásd az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 2/A. §), és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai közé tartozik az egészségbiztosítási alap is (2004. évi CXXXV. törvény a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről Harmadik Rész Harmadik Fejezet; 2005. évi CLIII. törvény a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről Harmadik Rész Harmadik Fejezet; 2006. évi CXXVII. törvény a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről Harmadik Rész Harmadik Fejezet).
[63] A terhelt tehát az Országos Egészségbiztosítási Pénztár tévedésbe ejtésével az államháztartás alrendszerét képező egészségbiztosítási alap költségvetésének okozott vagyoni hátrányt, miután e költségvetésből jogosulatlanul vett igénybe pénzeszközt.
[64] A költségvetési csalás védett jogi tárgya a költségvetés bevételeihez fűződő társadalmi érdek. Közvetlenül az egyes konkrét költségvetések bevételeihez fűződő társadalmi érdeket védi. A tényállás mind a befizetési kötelezettségek, mind pedig az e szakaszhoz a (9) bekezdésben fűzött értelmező rendelkezésben felsorolt bármely költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában tanúsított megtévesztő magatartást büntetni rendeli. A befizetési kötelezettségek nem korlátozódnak a korábbi törvény szerinti adókra, továbbá vámra, vámtartozás megfizetését szolgáló biztosítékra, sem a közösségi adókra és díjakra vonatkozó - jogszabályon alapuló - befizetési kötelezettségekre, hanem annál szélesebb kört ölelnek fel. Idetartoznak olyan egyéb magatartások is, amikor az elkövető a költségvetéssel szemben fennálló egyoldalú vagy kontraktuális kötelezettségéből származó befizetési kötelezettségének csalárd módon nem tesz eleget, és ezzel okoz vagyoni hátrányt. Az új rendelkezés a lehető legszélesebb értelmű "pénzeszközök" kifejezést használja, kiküszöbölve a "támogatások" kifejezésnek a gyakorlatban elterjedt szűkítő, az 1605/2002/EK, Euratom Tanácsi Rendelet 108. cikkének fogalommeghatározása szerinti "közvetlen, visszteher nélküli" támogatásként értelmezéséből fakadó problémákat. A költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában nem követelmény - eltérően a korábbi szabályozástól -, hogy az jogszabályon alapuljon.
[65] A fentiekből kitűnően költségvetési csalást valósít meg az elkövető akkor is, ha nem jogszabályon alapuló kötelezettségének megszegésével (mint például adófizetési kötelezettség kijátszása kapcsán), hanem (miként a jelen esetben az egészségbiztosítási alapot kezelő szervvel szemben fennálló) kontraktuális kötelezettségének csalárd módon eleget nem téve okoz költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában vagyoni hátrányt, megrövidítve ezzel az állami költségvetés részét képező egészségbiztosítási alapot.
[66] A hatályos Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont 2. fordulatában meghatározott és a (3) bekezdés b) pont 2. fordulata szerint minősülő (nagyobb vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett) költségvetési csalás bűntette azonban ugyanúgy egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, miként a korábbi Btk. 318. § (1) bekezdése, (2) bekezdés c) pontja és (5) bekezdés b) pontja szerinti (nagyobb kárt okozó, üzletszerűen elkövetett) csalás bűntette. A hatályos Btk. 345. §-a szerint a hamis magánokirat felhasználásának vétsége is ugyanúgy egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, miként a korább Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétsége. Ennek folytán az alapügyben eljárt bíróságok helytállóan alkalmazták az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt, mert az új büntetőtörvény nem biztosít enyhébb elbírálást.
[67] Ha az elsőfokú bíróság az érdemi felülbírálatot nem engedő mértékben sérti meg az indokolási kötelezettségét, de a másodfokú bíróság teljes körűvé teszi az indokolást, a határozat jogerőre emelkedésével elenyészik a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja szerinti feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés.
[68] Költségvetési csalást valósít meg az elkövető akkor is, ha nem jogszabályon alapuló kötelezettségének megszegésével (mint például adófizetési kötelezettség kijátszása kapcsán), hanem (az egészségbiztosítási alapot kezelő szervvel szemben fennálló) kontraktuális kötelezettségének csalárd módon eleget nem téve okoz költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában vagyoni hátrányt, megrövidítve ezzel az állami költségvetés részét képező egészségbiztosítási alapot.
[69] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva, és miután más feltétlen eljárási szabálysértést sem észlelt - a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 662/2016.)
BH 2016.5.108 Valós építési szándék mellett is megvalósítja a csalás (költségvetési csalás) bűntettét, aki a lakásépítési kedvezmény igénybevételének előfeltételül megkívánt saját erő tekintetében a pénzintézetet megtéveszti és a kedvezmény felvételével a pénzintézetnek kárt okoz [Btk. 396. §].
[1] A törvényszék a 2012. április 3. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett elsőfokú ítéletében a harmadfokú eljárásban érintett 12 vádlottat felmentette az ellenük csalás bűntette miatt emelt vád alól.
[2] Az ügyész által a felmentéseket sérelmezve a vádlottak bűnösségének megállapítását és büntetés kiszabását célozva bejelentett fellebbezés alapján eljáró ítélőtábla a 2014. április 1. napján megtartott nyilvános ülésen kihirdetett ítéletében az e vádlottakat érintő felmentő rendelkezéseket megváltoztatta és a vádlottakat csalás bűntette miatt elítélte.
[3] Az ítélőtábla másodfokú ítélete ellen a vádlottak és védőik felmentésért jelentettek be fellebbezést.
[4] A Legfőbb Ügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.
[5] A csalásként értékelt cselekmények tekintetében a Legfőbb Ügyészség azt fejtette ki, hogy a vádlottak cselekménye a hátrányokozás mértékére tekintettel a Btk. 396. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének minősítendő.
[6] A Kúria a védelmi oldalról bejelentett fellebbezéseket a Be. 393-394. §-ai szerint nyilvános ülésen bírálta el.
[7] A fellebbezési indokolások közös lényege szerint a másodfokú bíróság jogi álláspontjával szemben az első fokon eljárt bíróságé a helytálló, az ún. építtető vádlottak tényleges építési és költözési szándékára figyelemmel bűnösségük megállapítására nem kerülhetett volna sor. A védők hangsúlyozták, hogy a vádlottak az ügyintézésben ténylegesen nem jártak el, a további ún. építési vállalkozó vádlott-társak intéztek mindent, és az esetlegesen valótlan adatokat is ők szolgáltatták, e személyek tevékenységéért pedig védenceik nem tartozhatnak felelősséggel. A kormányrendeletben foglalt cél megvalósult, ugyanakkor az önerő hiánya pusztán a bank üzletszabályzata és egyéb dokumentumai alapján nem róható fel. A védők erre tekintettel védenceik felmentését indítványozták.
[8] A csalás bűncselekménye vonatkozásában az első- és a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja abból fakadt, hogy a történések eltérő mozzanatait tekintették meghatározónak e bűncselekmény megvalósulása szempontjából.
[9] Az elsőfokú bíróság minden olyan - másodfellebbezéssel egyébként nem érintett - építtető vádlottat elmarasztalt csalás miatt, akinek valós építési, költözési szándéka nem volt, a kedvezményt eladta, ezzel szemben a valós költözési szándékkal bíró valamennyi vádlottat felmentette, ekként az építtetők építési, költözési szándékát tekintette a csalás megállapításához szükséges megtévesztés szempontjából relevánsnak.
[10] Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos álláspontja azonban téves volt. Mindenben helyes érveléssel mutatta ki a másodfokon eljáró ítélőtábla, hogy e szándék nem perdöntő, törvényes álláspont kialakítása csak további szempontok figyelembevétele mellett lehetséges.
[11] Helyesen ismerte fel az ítélőtábla, hogy a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelettel szabályozott lakásépítési kedvezmény nyújtásának előfeltételeit meghatározták a másodfokú ítéletben részletesen ismertetett rendelkezések, amelyekből következően a kedvezményt igénylő építtetőnek bizonyos fokú önerővel kellett rendelkeznie, márpedig ilyennel az építtető vádlottak egyike sem rendelkezett. A tényállásban foglaltak szerint a támogatási szerződés aláírásakor az építtető vádlottak önerő meglétéről nyilatkoztak, noha tisztában voltak azzal, hogy ilyennel nem rendelkeztek. Önerő hiányában a kedvezmény nem lehetett volna igényelhető, a lakásépítési támogatás nem lehetett volna engedélyezhető, ekként e vádlottak jogtalan haszonszerzési célzata megállapítható. Ugyanakkor a megtévesztés hiányában a folyósításra nem kerülhetett volna sor, ekként a megtévesztéssel oksági kapcsolatban a kár bekövetkezése is megállapítható.
[12] Egyébként helytálló jogi álláspontja indokolása körében a másodfokú bíróság hivatkozott a BH 2006.243. számon közzétett eseti döntésre és annak tartalmára. Ezzel kapcsolatos fejtegetéseit a Kúria mellőzi, mivel a Legfelsőbb Bíróság 3/2009. BJE határozatában a másodfokú ítélet 123. oldalán kifejtettekkel ellentétesen foglalt állást. (Az ügy érdemi megítélése szempontjából e mellőzésnek jelentősége nincs, mivel a jelen eljárás tárgyát nem visszterhes hitelfeltétel, hanem ellenszolgáltatás nélküli támogatás igénybevétele képezi.)
[13] Rá kell mutatni arra is, hogy a 3/2009. BJE határozat, bár kötelező erővel a hitel megszerzése érdekében a piaci alapú kölcsön folyósításának feltételei jelentőségével foglalkozik, indokolása körében helyeslően utalt a BH 2001.160. számon közzétett eseti döntésben foglaltakra, mely szerint megvalósítja a csalás bűntettét, aki a lakásépítési kedvezmény igénybevételekor a folyósításhoz előfeltételül megkívánt saját erő megléte tekintetében a pénzintézetet megtéveszti, és a kedvezmény felvételével a pénzintézetnek kárt okoz. A jogegységi határozat ismerteti az eseti döntés alapjául szolgáló tényállás lényegét, mely alapjaiban jelen tényállással megegyező. Utalt arra, hogy a lakásépítési kedvezmény (szociálpolitikai támogatás) nem piaci alapú hitel (kölcsön), hanem az állam által biztosított olyan nem gazdasági jellegű és vissza nem térítendő pénzügyi támogatás, amelynek a jogosulatlan igénybevétele esetén a csalás megállapítható. A jogegységi határozat kiemeli, hogy a csalás tényállásában szereplő megtévesztés körében annak van meghatározó jelentősége, hogy a megtévesztés a sértettet ingyenes (illetve részben ingyenes), vagy visszterhes jogügylet megtételére indítja-e. Amíg ugyanis ingyenesség vagy részben ingyenesség esetén releváns az, hogy milyen indítékból adta azt a sértett, ez az indok, illetve cél a visszterhes jogügylet esetén közömbös. Visszterhesség esetén, mivel egyenlően kétoldalú kötelem keletkezik, szolgáltatások állnak egymással szemben, nem beszélhetünk sem jogtalan haszonszerzési célzatról, sem károkozásról. A bank rendes működése során kihelyezett hitel- (kölcsön-) szerződés keretében a bank alapfunkcióját teljesíti, az általa kihelyezett pénzösszeg kárnak nem tekinthető. Ugyanakkor a banktól kicsalt pénz valóban kárként jelentkezik, a bank az ilyen "kicsalt" pénzt is nyilvánvalóan igyekszik visszaszerezni, ám a csalással mint "bűncselekménnyel okozott kár"-nak a megtérítésére más szabályok vonatkoznak.
[14] A jogegységi határozatban is hivatkozott BH 2001.160. számon közzétett eseti döntés a jelenleg elbírált esetet megelőzően került közzétételre és - bár címében pontatlanul kölcsönösszeg jogtalan felvételéről ír - egyértelműen rögzíti a lakásépítési kedvezmény igénybevétele tekintetében, hogy az előfeltételek megléte tekintetében kifejtett megtévesztő magatartás a csalás megállapításának alapját képezi.
[15] A Kúria az ítélőtáblának a csalás bűncselekménye megvalósulásával kapcsolatban kialakított álláspontját a BH 2006.243. számú eseti döntésre utalás mellőzésével, a 3/2009. BJE határozatban kifejtettek nyomatékos felhívásával és a másodfokú bíróság által is említett BH 2001.160. számú eseti döntésben kifejtettek ismertetésével tekintette irányadónak.
[16] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel nem értett egyet az elsőfokú bíróság jogi álláspontját helyeslő, az építtető vádlottak költözési szándékának valósságát ügydöntőnek tekintő védelmi álláspontokkal. Nem elfogadható az a védelmi hivatkozás sem, hogy a lakás felépülésével a kormányrendeletben foglalt cél megvalósul, hiszen a támogatott személyek lakáshoz jutnak állami segítségnyújtással. Az ellenszolgáltatás nélkül támogatást nyújtó ugyanis saját maga határozhatja meg a támogatni szándékozott kört, az e körön kívüli megtévesztő magatartása ezért büntetőjogi következményekkel is járhat.
[17] Mindezek alapján egyértelműen leszögezhető, hogy az építtető vádlottak cselekvősége a csalás bűncselekményének a korábbi és a jelenleg hatályos Btk.-ban azonosan szabályozott tényállási elemeit maradéktalanul kimeríti [korábbi Btk. 318. § (1) bek., Btk. 373. § (1) bek.]. A cselekmények elkövetése idején hatályos Btk. rendelkezései szerint a 2012. január 1-jét megelőzően befejeződő cselekmények ekként is minősültek, azonban a cselekmények elbírálásakor hatályos Btk. alkalmazása már további törvényi rendelkezések figyelembevételét is szükségessé tette volna.
[18] A 2011. évi LXIII. tv. 2. §-a 2012. január 1-jei hatállyal már a korábbi Btk.-ba beiktatta a költségvetési csalás bűncselekményét, melynek szabályozása a cselekmények elbírálásakor hatályos Btk. 396. §-ában található. E 396. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, aki költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja, és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, e bűncselekményt megvalósítja.
[19] A költségvetési csalás új tényállása több olyan korábbi bűncselekményt egybevont, amely a költségvetés sérelmére történt és e körbe tartozó a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár.
[20] A vádlottak cselekménye a költségvetési csalás bűncselekménye törvényi tényállásában foglaltaknak maradéktalanul megfeleltethető. A csalás bűncselekménye kapcsán már elemzett megtévesztő magatartásuk eredményeként kifizetett támogatás a 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése értelmében a központi költségvetésből történt, ekként annak okozott vagyoni hátrányt. A kifizetett összeg vagyoni hátrányként értékelése kétségtelen, annak "kár" mivoltát a másodfokú bíróság kimutatta, ugyanakkor a Btk. 459. § (1) bekezdés 17. pontja szerinti értelmező rendelkezés értelmében a vagyonban okozott kár a vagyoni hátrány része.
[21] A Legfőbb Ügyészség átiratában és a Kúria nyilvános ülésén részt vett képviselője ekként helytállóan mutatott rá arra, hogy az építtető vádlottak cselekménye az elbíráláskor hatályos Btk. 396. § (1) bekezdése szerint költségvetési csalásként minősítendő.
[22] A tényállásban rögzítettek szerint a vádlottak cselekményével okozott vagyoni hátrány minden esetben 500 001 és 5 000 000 forint közötti, ekként a Btk. 459. § (6) bekezdés b) pontja értelmében "nagyobb". A Btk. 396. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a költségvetési csalás büntetése bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztés, ha a költségvetési csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz.
[23] Megállapítható ekként, hogy az építtető vádlottak cselekménye ugyanazon büntetési tétellel fenyegetett csaláskénti és költségvetési csaláskénti minősítés mellett is. A Kúria a cselekmények eltérő minősítése mellett is maradéktalanul irányadónak tekintette az alkalmazandó jog kérdéskörében az ítélőtábla által a másodfokú ítéletben helytállóan kifejtetteket, és a vádlottak cselekménye enyhébb fenyegetettségére figyelemmel egyetértett a bűncselekmények elbírálásakor hatályos büntetőtörvény alkalmazásával.
[24] A Kúria a kifejtettek alapján a fellebbező vádlottak bűncselekményének minősítését érintő rendelkezését megváltoztatta, és e vádlottak csalásként értékelt cselekményét a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének minősítette.
(Kúria Bhar. II. 371/2015.)
BH 2014.8.233 A költségvetési csalás elkövetőjének büntetése a törvény által szabályozott esetekben korlátlanul enyhíthető, ha a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig teljes egészében megtérítette. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a vádemelésig megtérített összeg csupán egy része az okozott hátránynak [1978. évi IV. tv. 310. § (8) bek., 318. §].
[1] A városi bíróság a 2012. november 28. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűntettében [1978. évi IV. tv. 314. § (1) bek. a) pont], 2 rendbeli jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében [1978. évi IV. tv. 288. § (1) bek. a) pont], 2 rendbeli csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont], csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont], folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (3) bek.], 2 rendbeli adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek., (2) bek.], és 5 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. tv. 276. §], melyből 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett.
[2] Ezért őt halmazati büntetésül kettő év börtönbüntetésre és kettő év közügyektől eltiltásra ítélte, és öt évre eltiltotta attól, hogy gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagsága, igazgatója, felügyelő bizottságának tagja, gazdasági társaság vezető tisztségviselője legyen. Emellett rendelkezett a vagyonelkobzásról, bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[3] A védelmi fellebbezés alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2013. június 11. napján kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[4] A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva.
[5] Abban arra hivatkozott, hogy miután a terhelt terhére megállapított, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése bűntetteként, jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntetteként, adócsalás bűntetteként és csalás bűntetteként értékelt cselekményeket az 1978. évi IV. törvény elbíráláskor hatályos 310. §-a törvényi egységbe foglalva költségvetési csalás bűncselekményeként rendelte büntetni, a törvényi egységre figyelemmel nem lehetett volna a terhelt terhére értékelni a nagy számú halmazatot.
[6] Emellett álláspontja szerint az elbíráláskor hatályos rendelkezések a terheltre nézve lényegesen enyhébb elbírálást eredményeztek volna azért is, mert a költségvetési csalás elkövetőjével szemben a törvény akkor, ha a költségvetést ért vagyoni hátrányt a vádirat benyújtása előtt megtéríti, korlátlan enyhítést tesz lehetővé, és a védence a vádirat benyújtását megelőzően a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány jelentős részét megtérítette.
[7] Ezért megítélése szerint a bíróságnak a Btk. 2. §-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályos rendelkezések alapján kellett volna a bűncselekményeket elbírálni, és ennek mellőzése miatt az I. r. terhelttel szemben a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével törvénysértő büntetés kiszabására került sor.
[8] Ezért elsődlegesen a megtámadott határozatok megváltoztatásával az I. r. terhelt terhére megállapított bűncselekményeknek az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések szerinti minősítésére és a vele szemben kiszabott büntetés lényeges enyhítésére, másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárás utasítására tett indítványt.
[9] A Legfőbb Ügyészség az indítványt alaptalannak találta.
[10] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítványban írtakkal szemben a terhelt cselekményeinek jogi minősítését érintő jogszabályváltozás nem eredményezné azok enyhébb elbírálását, mivel az 1978. évi IV. törvény elkövetéskor hatályos rendelkezései szerint a terhelt által megvalósított bűncselekmények közül az Európai Közösségek pénzügyi érdekei megsértése bűntettének, valamint a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének büntetési tétele két hónaptól öt évig, míg az adócsalásként értékelt cselekmény büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés volt, ugyanakkor az 1978. évi IV. törvény 310. §-ának (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettéhez rendelt büntetési tétel két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.
[11] Megítélése szerint nincs jelentősége annak sem, hogy a terhelt az okozott vagyoni hátrány egy részét megtérítette, mivel az 1978. évi IV. törvény 310. §-ának elbíráláskor hatályos (8) bekezdése alapján csak a teljes vagyoni hátrány megtérítése esetén van helye korlátlan enyhítésnek.
[12] Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
[13] Az indítványozó a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára észrevételeket tett, lényegében a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartva.
[14] A Kúria nyilvános ülésén a védő is és a legfőbb ügyész képviselője is fenntartotta indítványát.
[15] A megtámadott határozatokat a Kúria - a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően - a felülvizsgálati indítványban megjelölt okra figyelemmel bírálta felül; emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.
[16] Ilyen eljárási szabálysértést azonban sem az első, sem a másodfokú bírósági eljárásban nem észlelt.
[17] A Be. 416. § (1) bekezdés - indítványozó által felhívott - b) pontja szerint felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntető anyagi jog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[18] Az 1978. évi IV. törvény 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetésekor hatályos törvény szerint kell elbírálni, és csak akkor van helye az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásának, ha aszerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy az enyhébben bírálandó el.
[19] Miután a Btk. 2. §-a olyan anyagi jogi rendelkezés, amelynek figyelmen kívül hagyása törvénysértő elítélést, törvénysértő minősítést és ennek következtében törvénysértő büntetést eredményezhet, a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a megtámadott határozatokat ennek kapcsán vizsgálta felül.
[20] Az indítvány megalapozatlan.
[21] Ahogy arra az indítványozó helytállóan utalt, az I. r. terhelt terhére megállapított bűncselekményeket az 1978. évi IV. törvény - a magánokirat-hamisításként értékeltek kivételével - az elkövetéskor irányadó rendelkezéstől eltérően mind az első, mind a másodfokú határozat meghozatalakor hatályos módon a 310. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző költségvetési csalásként rendelte büntetni.
[22] A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Kúria ily módon az ítéleti tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és valamennyi anyagi jogi jogkövetkeztetést kizárólag a tényállás alapján állapítható meg.
[23] Az irányadó tényállás szerint pedig a terhelt a cselekményeket azonos sértett sérelmére, rövid időközben, egységes akaratelhatározással, és rendszeres haszonszerzésre törekedve - azaz üzletszerűen - követte el, azokkal összesen 57 960 250 forint vagyoni hátrányt okozva.
[24] Ezért a fent hivatkozott, az irányadó tényállás szerinti tényekre figyelemmel az 1978. évi IV. törvény elbíráláskor hatályos rendelkezései alapján - figyelemmel a 138/A. § d) pontjára - a terhelt cselekményei a 310. § (5) bekezdés b) pontja szerinti, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének minősülnének, amit a törvény öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni.
[25] A terhelt terhére megállapított további 5 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségére tekintettel így az 1978. évi IV. tv. 85. § (3) bekezdése alapján a vele szemben irányadó halmazati büntetés felső határa a tizenegy évet nem érheti el, és a büntetés tartamának meghatározásánál a 83. § (2) és (3) bekezdésére figyelemmel a büntetési tétel középmértékéből kellene kiindulni.
[26] Ugyanakkor a bűncselekmények elkövetésekor hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelő minősítés mellett a halmazati büntetés kereteinek meghatározásánál az 1978. évi IV. tv. 310. § (3) bekezdése szerinti adócsalás bűntette, valamint a 318. § (5) bekezdése szerinti csalás bűntette az irányadó, miután ezeket a bűncselekményeket egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli a törvény büntetni; így a terhelt terhére megállapított bűncselekmények miatt a halmazati büntetés törvény szerinti mértéke egy évtől hét év hat hónapig terjedő szabadságvesztés; emellett a középmérték sem irányadó a büntetés mértékének meghatározásánál.
[27] Az indítványozó azon hivatkozása pedig, amely szerint a vádemelésig a terhelt visszafizette a bűncselekményekkel okozott vagyoni hátrányt, így az 1978. évi IV. törvény elbíráláskor hatályos 310. § (8) bekezdésére figyelemmel a büntetése korlátlanul enyhíthető, nem helytálló.
[28] Az irányadó tényállás szerint a terhelt által okozott vagyoni hátrány összesen 57 860 000 forint; ebből a vagyoni hátrány egy részét a terhelt vádemelés előtt - két részletben - valóban megtérítette, 2 400 000, majd 19 048 810 forintot megfizetve. Azaz a megtérítés összege meg sem közelíti az okozott hátrány mértékét.
[29] A hivatkozott törvényhely szerint pedig a büntetés korlátlan enyhítésének lehetősége csak akkor nyílik meg, ha az elkövető a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt teljes egészében megtéríti a vádirat benyújtásáig.
[30] Mindezekre figyelemmel az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések alkalmazása nem eredményezhetett kedvezőbb elbírálást a terheltre nézve.
[31] Utal a Kúria arra is, hogy az 1978. évi IV. törvény elkövetéskor hatályos 310. §-ának (6) bekezdése büntethetőséget megszüntető okot tartalmaz; e rendelkezés szerint azonban kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény - azaz az adócsalás vétségének - elkövetője nem büntethető, ha a vádirat benyújtásáig az adótartozást kiegyenlítette.
[32] Ily módon az, hogy a terhelt a 2006-os adóévben áfa-adónemben okozott összesen 21 450 000 forint adóhiányt - a fentiekben részletezettek szerint - két részletben megtérítette, nem eredményezhetett büntethetőséget megszüntető okot, miután ez az adócsalásként értékelt cselekménye nem a vétségi alakzat szerint minősült.
[33] Mindezeken túl a törvénysértő minősítés a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint csak akkor felülvizsgálati ok, ha az törvénysértő büntetést eredményezett. A kiszabott büntetés törvénysértő volta pedig sem az elkövetéskor, sem az elbíráláskor hatályos - fent részletezett - törvényi rendelkezésekre tekintettel nem merülhet fel.
[34] Az eljárt bíróságok valamennyi cselekményt törvényesen minősítették, és nem sértettek meg egyéb büntető anyagi jogi szabályt sem; a büntetést is a törvényes keretek között szabták ki a terhelttel szemben. Akkor pedig, ha a büntetés egyébként törvényes, a büntetés kiszabása során irányadó körülmények mikénti értékelése nem képezheti a felülvizsgálat tárgyát; így a felülvizsgálati eljárásban a szabadságvesztés mértékének vizsgálatára nem kerülhetett sor.
[35] Mindezekre figyelemmel a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-ára figyelemmel hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.011/2013.)
BH 2015.3.59 Kötelező védelem esetén a védő távollétében megtartott tárgyalást meg nem történtnek kell tekinteni, az azon felvett bizonyítás eredménye nem vehető figyelembe, és a tárgyalás folytonossága kérdésében sem számíthat tárgyalásnak. Ez azonban a korábbi és későbbi tárgyalási napokat nem érinti, az azokon felvett bizonyítás nem válik ezáltal törvénysértővé [Be. 287. §, Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pont ]. A költségvetési csalás bűncselekménye vonatkozásában az üzletszerűség megállapításának nem akadálya az, hogy a bűncselekmény törvényi tényállásán belül értékelésre kerülő különböző elkövetési magatartások törvényi egységet alkotnak [2012. évi C. tv. 2. §, 396. §, 459. § (1) bek. 28. pont].
[1] A megyei bíróság a 2011. szeptember 21. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével:
[2] az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki:
[3] - 1 rendbeli adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 310. § (1) és (4) bek.],
[4] - 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése vétségében [korábbi Btk. 289. § (1) bek. a) pont] és
[5] - 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §).
[6] Ezért őt - halmazati büntetésül - 5 év börtönre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra, a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól 5 év eltiltásra és 5 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a kiszabott pénzmellékbüntetést - meg nem fizetés esetén - 10 000 forintonként kell 1 nap, összesen 500 nap börtönbüntetésre átváltoztatni;
[7] a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki
[8] - 1 rendbeli adócsalás bűntettében [korábbi Btk. 310. § (1) és (4) bek.] és
[9] - 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése vétségében [korábbi Btk. 289. § (1) bek. a) pontja].
[10] Ezért őt - halmazati büntetésül, mint visszaesőt - 3 év börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra, a gazdasági társaság vezető tisztviselői foglalkozástól 3 év eltiltásra ítélte;
[11] A megyei bíróság marasztaló döntést hozott a III. r. vádlottal szemben is.
[12] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész mindhárom vádlott tekintetében tudomásul vette. Ellene az I. és II. r. vádlottak és védőik felmentésért, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.
[13] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2013. október 24. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:
[14] - Az I. r. és a II. r. vádlottat a folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének vétsége [korábbi Btk. 289. § (1) bek. a) pontja] miatt emelt vád alól felmentette;
[15] - az I. és a II. r. vádlott költségvetést károsító bűncselekményét költségvetési csalás bűntettének [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont];
[16] - az I. r. vádlott közbizalom elleni cselekményét folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) minősítette;
[17] - az egyes bűncselekmények rendbeliségére utalását mellőzte;
[18] - az I. r. vádlott halmazati szabadságvesztés-büntetését 4 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 4 évre enyhítette és őt - a tartamát nem érintve - a gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól tiltotta el. A pénzbüntetés kiszabását és az annak átváltoztatására vonatkozó rendelkezést mellőzte.
[19] - A II. r. vádlott tekintetében a halmazati büntetésre és a visszaesői minőségre utalást mellőzte. A szabadságvesztést 2 év börtönbüntetésre, a közügyektől eltiltás tartamát 2 évre és a gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltást 2 évre enyhítette;
[20] - megállapította, hogy az I. és a II. r. vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságának legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap, továbbá, hogy az I. r. vádlott helyesen 38 100 forint bűnügyi költséget köteles az államnak megfizetni.
[21] Egyebekben az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet;
[22] - megállapította végül, hogy a másodfokú eljárásban felmerült 23 270 forint bűnügyi költséget az állam viseli.
[23] A másodfokú bíróság levezette, hogy az I. r. és a II. r. vádlott a Bt. beltagjává válással vállalta a Bt. törvényes képviseletével járó összes kötelezettséget és ezek között az adóbevallás benyújtásáért való felelősséget. Tudomásuk volt a Bt. import keretében történő faáru-kereskedelmének releváns tényeiről (amiben a II. r. vádlott maga is tevékenyen közreműködött, és annak volumenével az I. r. vádlott is tisztában volt).
[24] Ehhez képest nem lehettek olyan tévedésben, hogy helyettük más elvégzi az adóbevallást (BH 2013.200., BH 2010.319.).
[25] A másodfokú bíróság pótlólagosan hívta fel a korábbi Btk. 138/A. §-ának d) pontját az adóbevétel különösen nagy csökkenése mértékének megállapításához. Az adócsalást eshetőleges szándékkal (itt elhagyta a korábbi Btk. 13. §-a 2. fordulatára utalást) és a több elmulasztott bevallási időszak folytán a korábbi Btk. 12. §-a (2) bekezdésének alapján folytatólagosan elkövetettnek jelölte meg.
[26] A másodfokú bíróság leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozata meghozatalának időpontjában helytállóan állapította meg az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét a folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése vétségében [korábbi Btk. 289. § (1) bek. a) pont], amikor a tényállás A.2. és B.2. pontjában írtak szerint a számviteli kötelezettségek megsértésével a Bt. vagyoni helyzetének áttekintését és ellenőrzését megnehezítették.
[27] A másodfokú bíróság a 2013. július 1. napjával hatályba lépett 2012. évi C. törvényre (a továbbiakban: Btk.) figyelemmel áttekintette a büntetőtörvény időbeli hatályának a kérdését is.
[28] Ezen belül mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a vád tárgyává tett több cselekmény (bűnhalmazat) mindegyike büntetendő-e jelenleg is.
[29] A számvitel rendjét sértő bűncselekményt érintően azt állapította meg, hogy a Btk. 403. §-a (1) bekezdésének b) pontja már csak a vagyoni helyzet áttekintésének, illetőleg ellenőrzésének meghiúsítását rendeli büntetni, ami kétségtelenül nem azonos az ennél szűkebb kihatású megnehezítéssel. Ezen cselekmény az elbírálás idejére már nem minősült bűncselekménynek, ezért a másodfokú bíróság a Be. 331. §-ára utalva - és a nem hivatkozott Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának 1. fordulata alapján - az I. r. és a II. r. vádlottat a folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette.
[30] Ezt követően a másodfokú bíróság kimutatta, hogy a fennmaradt cselekmények vonatkozásában az új Btk. összhatásában kedvezőbb mind az I. r., mind a II. r. vádlott tekintetében, miután
[31] - a korábbi törvény szerint adócsalásnak minősített cselekmény - figyelemmel a vagyoni hátrány különösen nagy mértékét értelmező Btk. 459. §-a (6) bekezdésének d) pontjára is - az új Btk. 396. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti költségvetési csalás bűntettének minősül. E törvényi egységen belül a folytatólagosság már nem állapítható meg, ám az 1 rendbeli bűncselekmény változatlanul két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő;
[32] - a korábbi törvény szerint magánokirat-hamisítás vétségének minősített cselekmény az új Btk. 345. §-a szerinti hamis magánokirat felhasználása vétségének minősül, és változatlanul egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő;
[33] - a kiszabható halmazati büntetés [Btk. 81. § (3) bek.] az I. r. vádlott esetében változatlanul két évtől kilenc évig (a kilenc évet el nem érően), a II. r. vádlott esetében két évtől nyolc évig terjedhet;
[34] - a közügyektől eltiltás lényegileg változatlan, a foglalkozástól eltiltás csak szóhasználatában változott, a pénzbüntetés a napi tétel alsó határának mérséklődésével enyhébb, de az I. r. vádlott megfelelő jövedelme vagy vagyona [új Btk. 50. § (2) bek.] hiányában nem alkalmazható;
[35] - ezen változatlanságon túl azonban az I. r. és a II. r. vádlott a szabadságvesztés-büntetésből [szemben a korábbi Btk. sem az elsőfokú, sem a másodfokú ítéletben nem jelölt 47. §-a (2) bekezdésének 2. tétele folytán háromnegyed rész kiállásához kötött rendelkezésével] az új Btk. 38. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a kétharmad rész kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható (4/2013. BKv számú büntető kollégiumi vélemény).
[36] A másodfokú bíróság egyebekben mellőzte:
[37] - a II. r. vádlott tekintetében a visszaesői minőség megállapítását, amely a felmentéssel érintett számvitel rendje megsértésének vétségével összefüggésben került megállapításra és az adócsalás/költségvetési csalás elkövetése kívül esett a korábbi végrehajtandó szabadságvesztés kitöltésétől számított három éven [Btk. 459. § (1) bek. 31. pont];
[38] A másodfokú bíróság átrendezte és átértékelte a büntetéskiszabási tényezőket, melynek eredményeként az I. r. és a II. r. vádlott esetében a szabadságvesztés tartamát egyaránt enyhítette. [A börtön fokozat törvényhelyének jelölése elmaradt: új Btk. 37. § (2) bek. a) pont].
[39] Enyhítette továbbá az I. r. és a II. r. vádlottal szemben kiszabott közügyektől eltiltás tartamát, a foglalkozástól eltiltást mindkettőjük esetében - arra hivatkozva, hogy az új Btk. nem ismeri a "gazdasági társaság vezető tisztségviselői" foglalkozást, és utalva a Btk. 54. §-ára és a Ptk. 685. §-ának c) pontjára - átnevezte "gazdálkodó szervezet vezetése" alóli eltiltásra, a II. r. vádlott esetében pedig ennek tartamát is enyhítette.
[40] A vagyonelkobzás kérdését az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, a másodfokú bíróság pedig az intézkedést nem találta alkalmazhatónak, mivel az adócsalás/költségvetési csalás kapcsán a Bt. gazdagodott, de felszámolásra került, így a 95. BKv számú büntető kollégiumi véleményre is figyelemmel ezen intézkedésnek nincs helye. Az adóhatóság a jelen ügyben megállapítottnál több adókülönbözet megfizetésére kötelezte a Bt.-t - ezért sincs helye vagyonelkobzásnak.
[41] A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. és a II. r. vádlott terhére, a büntetés súlyosítása végett, az I. r. és a II. r. vádlott az ok megjelölése nélkül, védőik a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.
[42] A Legfőbb Ügyészség a fellebbviteli főügyészség által az I. r. és a II. r. vádlott terhére bejelentett másodfellebbezést egyaránt visszavonta. Ugyanakkor az átiratában részletesen kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértést követett el, melynek orvoslására a másodfokú bíróságnak nem volt törvényes lehetősége.
[43] Az elsőfokú eljárásban 2011. április 11-én tartott tárgyaláson - miután az I. r. vádlott a II. r. vádlottat terhelő vallomást tett, amit a II. r. vádlott tagadott - az I. r. és a II. r. vádlott között érdekellentét alakult ki. Ennek ellenére a bíróság nem zárta ki az eljárásból a II. r. vádlott védőjét, holott e védő egyidejűleg más büntetőügyekben védője volt az I. r. vádlottnak is.
[44] A II. r. vádlott törvény szerint kizárt védőjének közreműködése folytán a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.
[45] A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria - a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontjában foglalt okból, a Be. 392. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti tanácsülésen, a Be. 399. §-ának (3) bekezdése alapján - mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság ítéletét mind az I. r., mind a II. r. vádlott tekintetében helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.
[46] A Kúria a másodfellebbezéseket és a Legfőbb Ügyészség indítványát nem találta alaposnak.
[47] A másodfokú bíróság, majd a Legfőbb Ügyészség helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú eljárásban 2011. április 11-én tartott tárgyaláson az I. r. és a II. r. vádlott között érdekellentét alakult ki, midőn az I. r. vádlott a II. r. vádlott terhére vallott, amit a II. r. vádlott tagadott.
[48] Az elsőfokú bíróság 2011. április 11. napján a kizárási helyzet létrejötte után tanúk kihallgatásában és tanúvallomások felolvasásában álló bizonyítást vett fel.
[49] A másodfokú bíróság a 2011. április 11. napján (az érdekellentét felmerülését követően) lefolytatott bizonyítást döntő részében ismételten lefolytatta.
[50] Ezzel szemben, ha a tárgyaláson kötelező védői részvételre vonatkozó szabály megsértésével megvalósuló feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés a bizonyítást akár egyetlen tárgyalási napon belül részlegesen, vagy különösen több tárgyalási nap esetén egyetlen tárgyalási napon érintette, ez a megelőzően törvényesen lefolytatott bizonyítás törvényességét utólag nem befolyásolja, és az azt követően törvényesen lefolytatott bizonyításra sincsen hatása.
[51] Ennek megfelelően, több tárgyalási napon folytatott bizonyítás során egyetlen tárgyalási napon a védő kötelező jelenléte ellenére védő hiányában lefolytatott bizonyítás minden mérlegelés nélkül érvénytelen. A korábbi és a későbbi tárgyalási napokon lefolytatott bizonyítás törvényességét azonban nem érinti, ezért a másodfokú (és a harmadfokú) felülbírálat során csupán annyiban van jelentősége, amennyiben a kötelezően figyelmen kívül maradó bizonyítás a tényállás esetleges felderítetlenségét, és ezzel az ítélet megalapozatlanságát eredményezheti.
[52] Az I. r. vádlott védőjének érvelésére is figyelemmel kihangsúlyozza továbbá a Kúria, hogy az a körülmény, hogy a II. r. vádlott a kifejtettek szerint a 2011. április 11. napján megtartott tárgyalás egy részében a kötelező védelem ellenére - a törvényes értékelés szerint - védő nélkül járt el, az I. r. vádlottal szemben lefolytatott eljárás törvényességét nem befolyásolja.
[53] A Kúria mint harmadfokú bíróság - az eljárási szabályok megtartásán túl - értelemszerűen azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás megalapozott-e.
[54] A Kúria azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített - utóbb nem is kifogásolt - történeti tényállás megalapozott és ekként a harmadfokú eljárásban irányadó, ezért ügydöntő határozatát a másodfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.
[55] Abból az eljárt bíróságok helyesen következtettek mindkét vádlott bűnösségére, és ezt sem érte utóbb támadás a fellebbező felek részéről.
[56] A harmadfokú eljárásban irányadó tényállás jogi értékelése körében a Kúria mindenekelőtt azt állapította meg, hogy az ítélőtábla tévesen alkalmazta az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt. Tévesen állapította meg, hogy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény enyhébb elbírálást biztosít mind az I. r., mind a II. r. vádlott részére.
[57] Az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően minősítette az I. r. és a II. r. vádlott tényállás II.A.1. és II.B.1. pontjaiban megállapított adóelvonó cselekvőségeit, amelyek a következők:
[58] II. A Bt. 2005 októbere és 2007 júliusa között nettó 2 milliárd 376 millió 270 ezer forint értékben faárut importált az Európai Unió tagállamaiból, szinte teljes egészében Szlovákiából, ahol irodája és raktára is volt L. helységben. A faárut többnyire szlovák rendszámú kamionokkal szállította Magyarországra, és folyamatosan értékesítette magyar fafeldolgozó és fakereskedő cégeknek.
[59] A. 1.
[60] A Bt. faáru-kereskedelmi tevékenységéről tudó, és abban maga is tevékenyen közreműködő beltag és üzletvezető az II. r. vádlott - 2006. I. negyedév kivételével, mely időszakra utóbb 2006 októberében az I. r. vádlott nyújtott be áfabevallást és bizonyítható adóhiány nem keletkezett - 2005. október 20. és 2006. június 20. napjai között nem nyújtott be negyedévenként, 2006 áprilisától havonként általános forgalmi adó bevallást.
[61] A faárut a Bt. bruttó 579 millió 303 ezer 522 forintért értékesítette különféle magyar cégeknek. Ekként a II. r. vádlott 72 millió 266 ezer forint áfa adót hallgatott el az állami adóhatóság előtt, ezzel csökkentve az állam adóbevételét.
[62] B.1.
[63] A Bt. továbbfolytatott faáru-kereskedelmi tevékenységéről és annak volumenéről is tudó beltag és üzletvezető az I. r. vádlott 2006. július 20. és 2007. augusztus 20. napjai között nem nyújtott be havonként áfabevallást. A faárut ebben az időszakban a Bt. bruttó 1 milliárd 522 millió 350 ezer 216 forintért értékesítette különféle magyar cégeknek. Ekként az I. r. vádlott 312 millió 768 ezer forint áfaadót hallgatott el az állami adóhatóság előtt, ezzel csökkentve az állam adóbevételét.
[64] A fentiek alapján e cselekményeknek az [adóbevételt különösen nagy (korábbi Btk. 138/A. § d) pont: ötvenmillió forintot meghaladó, de ötszázmillió forintot meg nem haladó) mértékben csökkentő] adócsalás bűntettekénti [korábbi Btk. 310. § (1) bek., (4) bek.] minősítése törvényes azzal, hogy a tagolt, több bevallási időszakot felölelő végrehajtás folytán az elkövetés folytatólagos [korábbi Btk. 12. § (2) bek.], mert ugyanolyan bűncselekményt (adócsalás), egységes elhatározással, azonos sértett (központi költségvetés) sérelmére, rövid időközönként (negyedévente, havonta) többször követett el az I. r. és a II. r. vádlott. Az adócsalást a másodfokú bíróság is folytatólagosan elkövetettnek értékelte.
[65] A másodfokú bíróság az elkövetéskori (adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő) adócsalás bűntettét vetette össze az elbíráláskori [különösen nagy - hatályos Btk. 459. § (6) bek. d) pont: ötvenmillió-egy és ötszázmillió forint közötti - vagyoni hátrányt okozó] költségvetési csalás bűntettével [hatályos Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (4) bek. a) pont] és azt állapította meg, hogy a bűncselekmény mindkét büntetőtörvény szerinti minősítés mellett két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ebből kiindulva jutott arra a következtetésre, hogy amennyiben nincs egyéb eltérés a két büntetőtörvény között, akkor a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjának kedvezőbb meghatározása folytán a hatályos büntetőtörvény az enyhébb elbírálhatóság lehetőségét biztosítja.
[66] mA Kúria a következő szempontokat értékelve foglalt állást az időbeli hatály kérdésében:
[67] Az üzletszerű elkövetés az elkövetéskori Btk. szerint az adócsalás körében nem képezett minősítő körülményt, míg az elbíráláskor a költségvetési csalás esetében már igen. A Kúria erre figyelemmel azt állapította meg, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak adóelvonással végrehajtott cselekvősége a hatályos Btk. alapján a 396. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, az (5) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő (különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett) költségvetési csalás bűntettének minősülne, amelynek büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.
[68] A másodfokú bíróság vizsgálta az üzletszerűség kérdését, de az üzletszerű elkövetés megállapításának lehetőségét elvetette. Abból indult ki, hogy a költségvetési csalás törvényi tényállásán belül értékelésre kerülő különböző elkövetési magatartások törvényi egységet alkotnak és a folytatólagosság megállapításának nincs helye - amivel a Kúria is egyetért.
[69] Érvelését - az ítélőtábla - azzal folytatta, hogy a korábbi törvény szerinti folytatólagosság megállapítása az üzletszerű elkövetés megállapítását nem alapozza meg. Ezzel a megállapításával a Kúria már nem értett egyet.
[70] A korábbi és a hatályos büntetőtörvény azonos tartalmú fogalma szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik [korábbi Btk. 137. § 9. pont, hatályos Btk. 459. § (1) bek. 28. pont].
[71] Nem kétséges, hogy a folytatólagos elkövetés megállapítása nem azonos az üzletszerű elkövetéssel, vagyis az előbbiből nem feltétlenül következik az utóbbi (például a tolvaj pusztán bosszúból lopja meg többszörösen a haragosát). Az adóelvonással megvalósuló, a folytatólagos elkövetés ismérveit hordozó végrehajtás esetén viszont már igencsak szorossá válik a folytatólagosság - illetőleg a hatályos törvényi szabályozás körében az egyébkénti folytatólagosság - és az üzletszerűség kapcsolódása, mivel aki az adót - ide nem értve az egyszerű késedelmet - szándékoltan nem vallja be, az nem is akarja megfizetni, vagyis egyértelműen haszonszerzésre törekszik (lásd 95. BKv. III. pontja.) . Ha az adóelvonás a részéről ismétlődik, különösen, ha az ismétlődés többszörös, akkor a rendszeres haszonszerzésre törekvés tetten érhető.
[72] A másodfokú bíróság végkövetkeztetésében "a cselekmény akkor lehet üzletszerű, ha anyagi halmazatban álló cselekmények állnak együtt az üzletszerűség követelményének megfelelően". Ez az alapvetően helyes megállapítás azonban egyrészről az elkövetéskori Btk. szerinti folytatólagos elkövetésen alapuló törvényi egység, másrészről az elbíráláskori Btk. szerinti különös törvényi egység folytán a vizsgált bűncselekmény körében eltérő szempontok szerint érvényesül.
[73] Mind az adócsalás folytatólagosan elkövetett bűncselekményegységébe, mind pedig a törvényi egység különös eseteként szabályozott költségvetési csalásba - bár ez utóbbi bűncselekménybe nem szükségképpen - önmagukban bűncselekményt képező és a törvényi egységi konstrukció hiányában egymással egyébként valóságos anyagi halmazatban álló bűncselekmények tartozhatnak. Az a körülmény pedig, hogy a törvény rendelkezése folytán a több, egymással valódi anyagi halmazatban álló bűncselekményt egy rendbeli bűncselekményként kell értékelni, nem vezethet oda, hogy a mesterségesen kialakított egy rendbeli bűncselekményre figyelemmel az - rendszerint több bűncselekmény elkövetését igénylő - üzletszerűség megállapítására nem kerülhet sor.
[74] Amint arra e pontban már utalás történt, az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos Btk. szerint üzletszerűen az követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. Az üzletszerűség megállapíthatóságának tehát két konjunktív feltétele van: egyfelől az azonos vagy hasonló bűncselekmények elkövetése (tárgyi oldal), másfelől pedig a rendszeres haszonszerzésre törekvés (alanyi oldal).
[75] Jelenlegi ismereteink szerint nincs a költségvetési csaláshoz hasonló jellegű bűncselekmény, mert a törvényhozó célja az volt, hogy minden olyan büntetendő magatartást, amely a legszélesebb körben meghatározott költségvetés legtágabban meghatározott vagyoni sérelmével járhat, a költségvetési csalás tényállásába illessze.
[76] Tény, hogy a költségvetési csalás tényállása ún. összefoglalt bűncselekmény. Olyan törvényi egység, amely akár egymással össze nem függő cselekményeket olvaszt egyetlen bűncselekmény tényállásába. Ennél fogva nem kizárt a bűncselekmény-egységként értékelése az egyébként térben is időben is elkülönülten végrehajtott cselekményeknek. Az ilyen önmagukban is bűncselekmény megállapítását eredményező - valódi anyagi halmazatszerű - részcselekmények alapját képezhetik a több ugyanolyan bűncselekmény megállapításának az üzletszerű elkövetés fogalmában.
[77] Általában több bűncselekmény elkövetése alapján kerülhet sor az üzletszerűség megállapítására. Nem kizárt azonban az sem, hogy egyetlen bűncselekmény alapozza meg az üzletszerűséget, feltéve, hogy az elkövető rendszeres haszonszerzésre törekedve több bűncselekmény elkövetését határozta el (BH 2011.92/II.). A rendszeres haszonszerzésre törekvés az elkövető célzatára utal. Az üzletszerűség megállapítható akkor is, ha e célzat nem realizálódik, vagyis, ha az elkövető nem jut hozzá az általa remélt vagyontárgyakhoz, anyagi javakhoz, illetve, ha ténylegesen nem tesz szert haszonra. Nem feltétele az üzletszerűség megállapíthatóságának az sem, hogy a bűnözés legyen az elkövető egyetlen keresetforrása. Elégséges, ha a bűncselekményeket azért valósítja meg, hogy ily módon jövedelmét rendszeresen kiegészítse.
[78] Mindezen indokokra figyelemmel a Kúria nem értett egyet a másodfokon eljárt ítélőtáblával abban, hogy a folytatólagosan elkövetett adócsalás esetén a folytatólagosság egységébe tartozó egy rendbeli bűncselekmény önmagában nem képezheti az üzletszerű elkövetés megállapításának az alapját. A hatályos Btk. rendszerében pedig ez a végkövetkeztetés olyan contra legem értelmezéshez vezetne, amely tagadná, hogy a költségvetési csalásba illeszkedő, haszonszerzésre törekvő elkövetés akárhányszori ismétlődés mellett sem lehetne üzletszerűen elkövetettnek minősíthető.
[79] A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy a hatályos büntetőtörvény nem biztosítja az enyhébb elbírálás lehetőségét [hatályos Btk. 2. § (2) bek. 2. fordulat], hanem éppen ellenkezőleg. Aszerint a vádlottak cselekménye súlyosabban bírálandó el, ezért jelen ügyben mind az I. r., mind a II. r. vádlott tekintetében az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásának van helye.
[80] Mivel a kifejtettek szerint a másodfokú bíróság tévesen döntött a büntetőtörvény időbeli hatályáról, a Kúria a bűncselekmények minősítésére vonatkozó részében megváltoztatta a másodfokú bíróság ítéletét [Be. 398. § (1)-(2) bek.]. Az I. r. és a II. r. vádlott költségvetést károsító cselekményét a Btk. szerinti költségvetési csalás bűntette helyett a korábbi Btk. 310. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, annak (4) bekezdése szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének, továbbá - I. r. vádlott terhén - a hamis magánokirat felhasználása vétségének minősített cselekményt a korábbi Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.
[81] A Kúria a részben korrigált büntetéskiszabási tényezők egybevetett értékelése alapján a másodfokú bíróság által kiszabott tartamú börtönbüntetéseket elegendőnek és egyúttal szükségesnek tartotta a büntetési célok eléréséhez. Egyetértett a másodfokú bíróságnak a részfelmentés következményének nem elimitálhatóságáról kifejtett álláspontjával is.
[82] Mindezek figyelembevételével a büntetések további mérséklésére a Kúria nem látott lehetőséget. Az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezéseket nem találta alaposaknak, és azt állapította meg, hogy a büntetések belső arányosságának a követelménye sem sérült.
[83] Az eljárt bíróságokkal egyezően a Kúria is indokoltnak tartotta a vádlottakkal szemben - az elkövetéskor hatályos Btk. szerinti - foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés kiszabását tekintettel arra, hogy az adócsalás bűncselekményét a gazdálkodó szervezetnél betöltött vezető tisztségük felhasználásával szándékosan követték el [korábbi Btk. 56. § (1) bek. b) pontja].
[84] A korábbi Btk. 56. §-ának (2) bekezdése szerint a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés alkalmazása szempontjából foglalkozásnak minősül az is, ha az elkövető a gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója; a szövetkezet igazgatóságának vagy felügyelőbizottságának tagja; a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelőbizottságának tagja.
[85] A korábbi Btk. 137. §-ának 17. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint: e törvény alkalmazásában gazdálkodó szervezet: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. §-ának c) pontjában felsorolt gazdálkodó szervezet, valamint az a szervezet, amelynek gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira a Ptk. szerint a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
[86] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 685. §-ának c) pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint: e törvény alkalmazásában gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó. A betéti társaság mint gazdasági társaság tehát a Btk. alkalmazásában gazdálkodó szervezet. A vádlottak mint e gazdálkodó szervezet vezetői követték el az adócsalás bűncselekményét. A gazdasági eseményeket rögzítő számviteli bizonylatok folyamatos könyvelése, a mérleg elkészítése, valamint azok alapján az általános forgalmi adó bevallása és megfizetése a gazdálkodás formájától függetlenül valamennyi gazdasági tevékenységet folytató szervezet vezetőjének - ide értve az egyéni vállalkozót is - törvényben meghatározott alapvető feladata és kötelessége. A vádlottak ezt az általános kötelességüket szegték meg szándékosan, ezért nem csupán a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól, hanem általában - amint arról a másodfokú bíróság is rendelkezett - a gazdálkodó szervezet vezetése foglalkozástól eltiltásuk indokolt. Ezért - miután annak tartamát is megfelelőnek ítélte - a Kúria az ítélőtábla ítéletének a vádlottak foglalkozástól eltiltására vonatkozó rendelkezését nem érintette.
[87] A másodfokú bíróság ítéletének további rendelkezései - melyeket a fellebbezések nem is érintették - törvényesek, ezért a Kúria egyebekben a másodfokú ítéletet - a Be. 397. §-a alapján - helybenhagyta.
(Kúria Bhar. II. 1.549/2013.)