Mire számíthat: ittas vezetésért járó büntetés 2024-ben?

A járművezetés ittas állapotban bűncselekménye kapcsán érdemes említést tenni az úgynevezett ráivásról. A ráivás célja általában a korábbi alkoholfogyasztás tényének eltüntetése. Ilyenkor ugyanis az elkövető a rendőri ellenőrzést követően azért fogyaszt nagyobb mennyiségű alkoholt, hogy a hatóságok által a vérben, illetve vizeletben mért és kimutatható alkoholkoncentráció eredményét kérdésessé tegye. Ilyenkor a hatóság visszaszámolás segítségével következtet az eredeti alkoholos állapot mértékére.

A járművezetés ittas állapotban bűncselekménnyel kapcsolatban a járművezetők számára problémát okozhat a posztalkoholos állapot. Ennek lényege, hogy az elkövető a járművezetést hosszabb idővel megelőzően fogyasztott alkoholt, ez azonban még a maga teljességében nem tisztult ki a szervezetéből, és különösen a lebomlási folyamat jellegzetességeinek figyelembevételével, a tüdő által kibocsátott levegőben még kimutatható. Ilyenkor nagy jelentőséggel bír a tényleges véralkohol-koncentráció.

E probléma elkerülése érdekében sok munkahelyen kötelező előírás, hogy a járművezetés előtt több órával már ne fogyasszon alkoholt az alkalmazott. Ez az időtartam az egyéni jellemzők mellett függ az elfogyasztott alkohol mennyiségétől is.

Egy átlagos emberi szervezet körülbelül 7 g alkoholt tud lebontani óránként. Az elfogyasztott alkohol lebomlását számos egyéni tényező befolyásolja. Mindenkinek más az egyéni alkoholtűrő képessége, mindenkire egyedi alkohollebontási képesség jellemző. Az alkohol lebontására számos tényező mellett hatással lehet a fizikai aktivitás, az egyén pillanatnyi fizikai és szellemi állapota is.

A közhiedelemmel ellentétben a zsíros ételek fogyasztása, a koffein tartalmú italok és a friss levegő sem segíti az alkohol gyorsabb lebontását a szervezetben. Teljes bizonyossággal csak hitelesített mérőkészülék által vett mintavétellel győződhetünk meg arról, hogy az alkohol már teljes mértékben lebomlott a szervezetünkben.

Ha az ittas vezetést gépi meghajtású járművel közúton követte el, akkor cselekményét a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény alapján bírálják majd el. Ez azt jelenti, hogy a szervezetében lévő alkohol mennyiségétől függően, 30 000 vagy 100 000 Ft bírságot kell megfizetnie a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül.

Ha azonban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet, úszó munkagépet, illetve nem gépi meghajtású vízi járművet vezetett ittasan, akkor a szabálysértésekről szóló 2012. évi II. törvény alapján bírálják el ügyét.

Ebben az esetben a 63/2012. (IV.2.)  Kormányrendelet szerint helyszíni bírság esetén az ittasság mértékétől függően 15 000,  20 000, illetve 25 000 Ft a bírság összege. De ha nem helyszíni bírságot, hanem pénzbírságot szab ki a hatóság, akkor az ittasság fokától függően 30 000, 40 000 vagy 50 000 Ft a pénzbírság összege.

Emellett a szabálysértési hatóság egy hónaptól egy évig terjedő időre történő járművezetéstől eltiltást is alkalmazhat. Amennyiben Önt 6 hónapnál hosszabb idejű vezetéstől eltiltásra ítélik, kötelező részt vennie egy utánképzésen, melynek költsége 70–140 ezer forintig terjedhet.

Nem árt felkészülni arra, hogy akivel szemben a rendőrség büntetőeljárást folytat, annak fényképét és ujjlenyomatát a nyomozó hatóság köteles nyilvántartásba venni. Ezt hívja a köznyelv rabosításnak, ami annyit jelent, hogy a gyanúsítottról fényképfelvételt készít a rendőrség, és rögzíti az ujjlenyomatát. Ezen az eljárási cselekményen kötelező a gyanúsítottnak  együttműködnie.

Ha a cselekményt önhibából eredő és a Btk. 24. §-a (1) bekezdése szerinti tudatzavart okozó ittas vagy bódult állapotban követik el - s ez a Btk. 25. §-a értelmében az elkövető javára figyelembe nem vehető -, a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minősülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekményként.

1. A Btk. 75. §-ában foglalt rendelkezés az alkoholisták kényszergyógyítására teremt lehetőséget, ha a bűncselekmény elkövetése az alkoholista életmóddal függ össze. Tapasztalati tény azonban, hogy nemcsak szokásos alkoholisták, hanem esetileg leittasodó egyének is követnek el bűncselekményeket.

A Btk. 25. §-a azt a törvényi tilalmat állítja fel, mely szerint a - beszámítási képességet kizáró, illetve azt korlátozó tudatzavarról rendelkező - 24. § nem alkalmazható annak javára, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követte el. (A továbbiak a bódult állapotban elkövetett cselekményre is vonatkoznak.)

2. A Btk. 24. §-ának (1) bekezdése szerint nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában - így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban -követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére, vagy arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjék. A (2) bekezdés értelmében pedig, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt csupán korlátozza, a büntetését korlátlanul enyhíteni lehet.

A Btk. 25. §-ában foglalt tilalom kizárja mind az említett büntetlenséget, mind a büntetés korlátlan enyhítését annak javára, akinek a tudatzavara önhibájából eredő leittasodás következménye. Amikor a törvény ezt a tilalmat felállítja, azt juttatja kifejezésre, hogy az önhibából ittas állapotba kerülő, és ebben az állapotban bűncselekmény tényállását megvalósító cselekmény elkövetőjét olyannak kell tekinteni, mint azt, akinek beszámítási képessége van.

3. Az ittas állapot okozta tudatzavar alapvetően eltér a tudatzavar egyéb eseteitől; az önhibából leittasodó tudatzavara olyan ok következménye, amelyért az elkövető felelőssé tehető. A saját akaratelhatározásától, szándékától függ ugyanis, hogy a tűrőképességét meghaladó mérvű alkoholfogyasztással előidézi-e a beszámítási képességet kizáró vagy korlátozó tudatzavar veszélyét, A Btk. 25. §-a alapján való felelősség szükségképpen eltér a bűnösség általános alakjától.

Az alanyi oldalnak így a Btk. 25. §-án alapuló felelősségnél is jelentősége van, de csupán az önhibából eredő leittasodás, nem pedig az ittas állapotban elkövetett bűncselekmény konkrét tényállása vonatkozásában. A bíróságnak ennyiben kell az alanyi oldalt vizsgálnia. Azt kell tehát vizsgálnia, hogy a terheltnek a tudatzavart előidéző leittasodása önhibából eredt-e.

Abban az esetben, ha valaki teljesen önhibáján kívül ittasodott le, a Btk. 24. §-a alkalmazásának helye van. Nem szükséges azonban, hogy az elkövető kizárólagosan csak a saját hibájából kerüljön ittas állapotba, ha egyéb ok is -pl. más személyek ösztönzése - közrehatott: ez az önhiba megállapítását nem zárja ki.

4. A Btk. 25. §-a gyakorlatilag elsősorban a büntetés korlátlan enyhítésénekkizártsága körében érvényesül; ugyanakkor a Btk. 24. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása kizártságának is - bár nyilván ritkábban fordul elő - jelentősége van.

A bíróságnak fokozott alapossággal kell vizsgálnia, hogy a terhelt az elkövetéskor cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, illetve a felismerésnek megfelelő cselekvésre képtelen volt-e vagy sem. Erre az eset összes körülményeinek egybevetése alapján lehet következtetni. Egymagában ugyanis a még olyan súlyos fokú ittasság sem szolgálhat alapul a beszámítási képességet kizáró tudatzavar megállapításához. Hasonlóképpen az sem, hogy a terheltnek nem volt oka, indítéka a cselekmény elkövetésére. (Ismeretes, hogy az ítélkezési tapasztalatok szerint a szeszes ital hatása alatt levő, de azért beszámítható állapotú egyének gyakran követnek el kellően nem motivált ölési vagy testi sértési cselekményeket, minden előzmény nélkül verekednek és garázdálkodnak.) Ugyanakkor viszont következtetési alapul szolgálhat -egyebek között-, ha az elkövető magatartása még viszonylagosan sem mutatkozott logikusnak, ha nem volt tisztában kijelentései tartalmával, ha - az ittasság egyébként fellépő tünetei mellett - magatartásából hiányzott az értelmi funkció, a reagálás a személyekre és jelenségekre stb. Mindezeket a körülményeket azonban a bíróságnak nem külön-külön, hanem egybevetve, a maguk együttességében kell értékelnie. Ennek során a szükséghez képest orvos szakértőt is meghallgathat (nem mellőzhető ez alkoholos eredetű elmebetegség, a patológiás vagy az abortív patológiás ittasság fennállásának gyanúja esetén).

5. Felmerül ezek után a kérdés, hogy az ittas állapotban levő személy cselekménye mikor minősül szándékos, illetve gondatlan bűncselekménynek. Amikor a Btk. 25. §-a a 24. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásának tilalmaként jelentkezik, a minősítés kérdése nem okoz nehézséget: a cselekményt attól függetlenül kell - az általános szabályok szerint - minősíteni, hogy az elkövető a felismerési képességében vagy az ennek megfelelő cselekvésben korlátozott volt-e vagy sem. Annál élesebben merül fel a különbségtétel nehézsége akkor, amikor a Btk. 24. §-a (1) bekezdésében foglalt büntetlenség kizártságának esete forog fenn. A szándékos és a gondatlan bűncselekmény elhatárolásáról azon az alapon, amint az a minősítés körében egyébként történik, ebben az esetben nyilvánvalóan nem lehet szó. Az önhibából ittas állapotba kerülő, és bűncselekmény tényállását megvalósító cselekményt elkövető személyt olyannak kell tekinteni, mintha annak beszámítási képessége lenne; következésképpen e törvényi rendelkezés folytán az ittas állapotban való elkövetés a cselekmény minősítésén mit sem változtat, azt nem érinti. Ebből az következik, hogy az önhibából eredő ittas állapotban elkövetett cselekmény szándékos vagy gondatlan bűncselekményeknek minősülhet. A cselekmény szándékosan elkövetettként való minősítése mellett tehát nem zárható ki - feltéve, hogy a törvény ezt büntetni rendeli - annak gondatlanságból elkövetett bűncselekményként minősítése.

A bíróságnak a minősítés körében azt kell vizsgálnia, hogy a bűncselekmény elkövetési körülményeinek elemzése alapján miként lenne az minősítendő az alanyi oldal teljessége esetén. Ezt pedig csak a cselekmény tárgyi oldalának beható vizsgálata alapján lehet elbírálni. A cselekmény tehát nem szükségképpen minősül szándékosan elkövetettként, nyilvánvalóan helytelen lenne a cselekmény gondatlankénti minősítését - a kétségtelenül erre utaló tárgyi körülmények ellenére - abból az okból mellőzni, mert az elkövető a Btk. 24. §-a (1) bekezdése szerint tudatzavart okozó ittas állapotban volt.

A bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a cselekmény külső megjelenési alakja és az ezzel kapcsolatos tárgyi körülmények olyanok-e, amelyek arra utalnak, illetve amelyekből megnyugtatóan arra lehet következtetni, hogy - amennyiben a cselekmény nem a Btk. 25. §-ában foglalt tilalom folytán kerülne elbírálásra - a cselekményt gondatlanságból követték el. Mindez természetesen csak az adott eset összes körülménye alapján állapítható meg. A bíróságnak tehát nemcsak a leittasodó önhibájának meglétét, de az elkövetett cselekmény tárgyi elemeit is teljes részletességgel és alapossággal kell megállapítania s vizsgálnia. Ha mindebből kétséget kizáróan arra vonható következtetés, hogy a józan állapotban levő elkövető cselekményét gondatlanságból elkövetettként kellene minősíteni: úgy ezt -ittas állapotban elkövetve is - ilyennek kell minősíteni. Amennyiben azonban a törvény szerint a cselekménynek csak a szándékos elkövetése bűncselekmény, úgy - a gondatlanságra utaló tárgyi körülmények esetén - a Btk. 25. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazásával is kizárt a büntetőjogi felelősség megállapítása.

Rá kell mutatni arra is, hogy a Btk. 15. §-ában foglaltak alkalmazása ittas állapotban elkövetett cselekmény tekintetében - az alanyi oldal sajátossága folytán - ugyancsak eltérően érvényesül. Az eredményhez fűződő következményekért való felelősség vonatkozásában is ugyanúgy a tárgyi külső ismérveket kell a bíróságnak vizsgálnia és alapul vennie.

Ugyanez a szemlélet érvényesül a ténybeli tévedésről szóló rendelkezésnek [Btk. 27. § (1) bek.] az ittas állapotban levő javára alkalmazásánál is.

6. A Btk. 25. §-a a 24. § alkalmazását csupán a tudatzavar tekintetében zárja ki. Azok az indokok, amelyek a törvényhozót a hivatkozott rendelkezés megalkotására indították, nyilvánvalóan nem állanak fenn az elmebetegség esetén még akkor sem, ha az mértéktelen alkoholfogyasztásra vezethető vissza. Tehát az ilyen eredetű elmebetegség is feltétlenül kizárja, illetve korlátozza a beszámítási képességet.

Az úgynevezett patológiás (kóros) ittasság különböző formái az elmeműködés olyan időleges jellegű tudatborulással járó zavarai, amelyek minőségileg különböznek a közönséges ittasságtól, és a heveny elmebetegséggel egyenlő állapotnak tekinthetőek. Ilyen állapot esetén tehát nem a Btk. 25. §-a, hanem a 24. §-a érvényesül. Ezzel szemben az idült alkoholizmus önmagában nem tekinthető az elmeműködés olyan zavarának, amely a Btk. 25. §-a érvényesülését kizárná; az idült alkoholista beszámítási képességének korlátozottsága nem feltétlen. Az ilyen elkövető nem mindig szenved elmebetegségben, bár többnyire rendellenes személyiségű. A személyiség fejlődésének zavara (pszichopátia) általában nem zárja ki a beszámítást akkor sem, ha iszákossággal szövődik. Ez az állapot azonban esetleg a személyiség olyan fokú degradációjával járhat, amely már egyenértékű az elmebetegséggel, s ez okból korlátozhatja - esetleg kizárhatja - a beszámítási képességet.

A közönséges ittassággal szemben a kóros részegség akkor állapítható meg, ha az alkoholfogyasztó alkohol-tűrőképessége a vele született vagy szerzett károsodásnak, illetve - akár ideiglenes - diszpozíciójának következtében megváltozott (kvalitatív és kvantitatív intolerancia). A tűrőképesség mennyiségi elváltozását rendszerint az jelzi, hogy viszonylag kis mennyiségű alkoholfogyasztás előzte meg a részegséget.

A minőségi elváltozásra különösen az alábbi tünetekből lehet következtetni:

a) az érintkezésfelvétel megnehezülése,

b) érzékcsalódások fellépése,

c) a magatartás énidegensége,

d) a cselekménynek a szituációhoz képest inadekvát volta,

e) heves, megokolatlan és túlméretezett indulatkitörés,

f) terminális alvás,

g) teljes vagy részletes emlékezészavar. Egyes tünetek a szokványos részegségnél is előfordulnak, a kóros részegség esetén is ritkán fordul elő valamennyi tünet együttes jelentkezése.

7. A büntetőügyekben adott elmeszakorvosi elemzések nyilvánvalóvá tették, hogy a teljesen kifejlődött patológiás részegség alakzata és a típusos részegség között átmeneti esetek is léteznek. Ezek lényegesen különböznek a típusos részegségtől, ugyanakkor azonban téves lenne az ilyen jellegű állapotot is beszámítást kizáró részegségnek tekinteni.

Az átmeneti alakzat jellemző vonásainak feltárása és elhatárolása a részegség egyéb alakzataitól bonyolult feladat, mert egyes tünetei olyanok, hogy nehezen határolhatóak el a közönséges ittasságnál is fellépő jelenségektől. Állásfoglalást igényel mindenekelőtt az a kérdés, hogy az említett átmeneti alakzat minőségileg különbözik-e a patológiás részegségtől, vagy pedig ez utóbbinak egyik fajtája. Az elmeorvos-szakértői vélemények nem egységesek a megjelölés tekintetében ("atípusos részegség", "komplikált részegség" stb.). Ezek közül a szokványos és a patológiás részegség mellett a csökevényes kóros részegség (abortív patológiás részegség) megnevezés mutatkozik a leghelyesebbnek:

Valójában ugyanis a teljesen kifejlődött kóros részegségi formáktól elkülönülő olyan részegségről van szó, amelynél nem fejlődtek ki teljesen a kóros részegség jellegzetességei, amely tehát kevesebb tünetet, illetve kevésbé kialakult tüneteket mutat.

Az abortív kóros részegségnél a sajátos pszichopatológiai tünetek nem lépnek fel olyan fokú intenzitással, mint a teljesen kialakult kóros részegségnél. Ugyanakkor a típusos részegségtől eltérően a tudat zavart állapota többnyire rohamosan és nagyobb intenzitással áll be, anélkül azonban, hogy - a rendszerint meglevő emlékezészavarok ellenére - az összefüggések, a helyzeti körülmények felismerése, a tájékozódás teljesen eltűrnie. Az említett tünetek sok esetben nagymérvű aránytalanságokat mutathatnak az alkoholfogyasztás mérvével is. Nem elengedhetetlen előfeltétel a csupán csekély mennyiségű alkohol fogyasztása. Az elmeorvos-tudomány szerint az abortív patológiás részegség lényegét illetően nem különbözik a teljesen kifejlődött kóros részegségtől, csupán ez utóbbi jellemző tünetei csak csökevényesen alakulnak ki. Általában könnyebb feladatnak mutatkozik a patológiás részegség felismerése, mint az átmeneti csökevényes alakzaté.

Téves eredményre vezethet a büntetőjogi elbírálás szempontjából az átmeneti alakzat kóros részegségként való értékelése mint a típusos részegségtől való határozott megkülönböztetésnek az elmulasztása; ugyanígy a valójában szokványos ittasságnak csökevényes kóros részegségként való értékelése.

A kóros részegség nem teljesen kifejlődött alakzata csupán korlátozza az elkövetőt a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. E vonatkozásban a szükséghez képest szakértői véleményt kell beszerezni, amely természetesen nem köti a bíróságot, de annak megfelelő jelentősége van akár a patológiás részegség, akár abortív alakzatának megállapítása szempontjából. Az ide vonatkozó elmeorvos-szakértői véleményt a bíróságnak igen gondosan mérlegelnie kell, és amennyiben elfogadja, hogy az elkövető a kóros részegség csökevényes állapotában cselekedett, úgy ez alapul szolgálhat a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének az alkalmazására.

A büntetés korlátlan enyhítése azonban nem kötelező, a rendelkezés erre csupán lehetőséget nyújt a bíróság számára. Így a kóros részegség átmeneti alakzatának fennállása esetén rendkívül széles büntetési keretek között szabhatja ki a bíróság a büntetési céloknak megfelelő büntetést. Ez összhangban áll azzal, hogy a csökevényes alakzatnak a beszámítási képességet korlátozó hatása is rendkívül eltérő lehet, tehát fokozottan differenciált büntetőjogi elbírálást igényel.

I. A járművezetéstől eltiltás alkalmazhatóságának körét és alanyait illetően sajátos mellékbüntetés. Ezért külön is szükséges meghatározni azokat a jelentősebb összefüggéseket, amelyek a törvényi meghatározások azonos értelmezését és az egységes, de mégis differenciált büntetéskiszabási gyakorlatot elősegítik.

A Btk. 58. §-ának (1) bekezdése szerint a járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.

a) A törvényi tényállás első fordulatában meghatározott alanyi kört illetően az ítélkezési gyakorlat nem egységes, a bíróságok a törvény szövegét szűkítően értelmezik.

Ezért indokolt kiemelni, hogy a törvénynek az "engedélyhez kötött járművezetés szabályaira" utalása értelemszerűen kiterjed minden olyan közlekedési szabályra, amely a járművet vezető részére - e tevékenységével kapcsolatban - kötelezettségeket vagy tilalmakat ír elő. A segítségnyújtás elmulasztása bűntettének [Btk. 172. § (3) bekezdés] elkövetése magában foglalja a KRESZ 58. §-nak (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek nem teljesítését is, és ezért - ha közlekedési bűncselekmény esetleg nem is valósul meg - az engedélyhez kötött járművezetés szabályai mindenképpen sérelmet szenvednek, és a Btk. 58. §-a (1) bekezdésének első fordulata szerinti tényállási elemek maradéktalanul megvalósulnak.

b) A Btk. 58. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint a járművezetéstől eltiltható az is, aki bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. A "használ" fogalom alatt értendő minden olyan magatartás, amely valamely bűncselekmény elkövetését, annak leplezését, az elkövető menekülését, a bűncselekmény tárgyának őrzését, tárolását stb. felöleli. Lényegében ide tartozik tehát minden olyan tevékenység, amelynél a jármű igénybevétele a bűnözéshez szorosan tapadó, egyben ismétlődő és tartós elemként jelentkezik. Nincs helye azonban a használat megállapításának akkor, ha a jármű csak tárgya a szándékosan elkövetett bűncselekménynek, pl. jármű önkényes elvétele esetén.

"Használó"-nak kell tekinteni - amennyiben tettese vagy részese a bűncselekmény elkövetésének - a gépjármű üzembentartóját, annak vezetőjét, illetve rajtuk kívül azokat is, akik a járművet ismételten bűncselekmény céljára - akár utasként is - igénybe veszik.

c) Nem járművezetéstől, hanem foglalkozástól eltiltás alkalmazásának van helye azonban azzal szemben, akinek tevékenysége a közlekedési bűncselekményt megvalósító járművezetéshez csak másodlagosan és áttételesen kapcsolódik, de magát a járművet ténylegesen nem vezeti.

A Btk. 56. §-ában meghatározott foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés ugyanis általánosabb jellegű jogintézmény, amely a foglalkozások széles körét öleli fel. E törvényhely alapján bármely szakképzettséget igénylő foglalkozástól el lehet tiltani az elkövetőt, kivéve azt, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követ el bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.

A Btk. 56. §-ához képest a Btk. 58. §-ának rendelkezései tehát lényegében különös rendelkezések, mert az utóbbi mellékbüntetés a más szakképzettséget igénylő foglalkozások széles köréből kiemelt és kifejezetten az engedélyhez kötött járművezetéssel megvalósított vagy jármű használatával elkövetett bűncselekmények esetében alkalmazható. Az a vonatvezető pl. aki a járművezetéshez csak a biztonsági célokat szolgáló és kiegészítő jellegű tevékenységet folytat, de a vonatot ténylegesen nem vezeti, a foglalkozási szabályt sértő magatartása esetén a Btk. 58. §-ának (1) bekezdése szerinti járművezetéstől nem tiltható el. Viszont a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetéssel sújtható az a repülőgépvezető, aki a légi jármű vezetésével kapcsolatos szabályok megszegésével követ el bűncselekményt.

Ugyancsak a foglalkozástól és nem a járművezetéstől kell eltiltani azt a járművezetőt, aki foglalkozása szabályainak megszegésével követ el bűncselekményt, vagy a foglalkozásából adódó lehetőséget használja fel bűncselekmény elkövetésére (aki pl. az általa vezetett jármű rakományát fosztogatja stb.).

A járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés a büntetés kiszabásának a Btk. 37. §-ában meghatározott általános célját akként szolgálja, hogy a közlekedési bűncselekmény elkövetőjét időlegesen vagy végleg megfosztja annak a törvényes lehetőségétől, hogy járművezetőként részt vegyen a közlekedésben. Az egyéni és az általános megelőzésnek tehát olyan eszköze, amely megfelelő érvényesülési keretben nemcsak az újabb közlekedési bűncselekmény, de bármilyen, a közlekedésre veszélyt jelentő járművezetői magatartás meggátolására is alkalmas.

A büntetés kiszabásának a Btk. 83. §-ában felsorolt elvei a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásánál helyesen úgy érvényesülnek, ha a büntetésnek a közlekedés biztonsága védelmében kifejeződő sajátos célját akként szolgálják, hogy az az elkövetőkre nézve a büntetés célján túlmenő joghátrányt ne okozzon.

A járművezetéstől eltiltás alkalmazását a törvény nem teszi kötelezővé, a bíróság értékelési körébe utalja az alkalmazás szükségességének az eldöntését.

Ezen értékelő tevékenységnél - a taxativ felsorolás igénye nélkül - az alábbi szempontokat helyes figyelembe venni:

a) Indokolt a járművezetéstől eltiltás, ha az elbírált közlekedési bűncselekmény elkövetési körülményeiből vagy az elkövető személyiségéből arra kell következtetni, hogy a közúti forgalomban való részvétele a közlekedés biztonságát, mások életét vagy testi épségét potenciálisan veszélyezteti.

Az ilyen következtetésre alapul szolgáló elkövetési körülmények: a szándékos veszélyeztetés, az alapvető vagy nagyobb mérvű veszély elhárítását szolgáló közlekedési szabályok (elsőbbség megadása, előzés, kanyarodás stb.) semmibevételét jelző agresszív vezetés, vagy e szabályoknak tudatos és módjánál fogva durva megszegése.

Az elkövető személyének káros vonásaira, az eltiltásra okul szolgáló morális fogyatékosságára kell általában következtetni, ha az elkövető egész életvitelét a fegyelmezetlenség, a megbízhatatlanság, felelőtlenség, erőszakosság vagy önzés jellemzi. E körben hangsúlyt kap a korábbi büntetettség, különösen a közlekedési bűncselekmények elkövetése miatti elítélések, közlekedési szabálysértés miatti többszöri felelősségrevonás, a korábbi szabályszegések természete, a cserbenhagyásban vagy a segítségnyújtás elmulasztásában jelentkező súlyos etikai fogyatékosság.

A gondatlan jellegű közlekedési bűncselekmények [Btk. 185. § (3) bekezdése, 187. §] eseteiben a mellékbüntetés alkalmazását indokolhatja a járművezetés szabályainak tudatos megszegése, az elkövető vezetési tapasztalatlansága, járatlansága, vezetési képességének olyan hiánya, amely őt a biztonságos járművezetésben jelentősen korlátozza.

b) Nem indokolt viszont a járművezetéstől eltiltás, ha a gondatlan jellegű vagy csekélyebb tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetőjének előélete, közlekedési viselkedése egyébként kedvező.

Általában nem indokolt az eltiltás alkalmazása akkor sem, ha a közlekedési bűncselekmény csak a KRESZ 3. §-nak c) pontja szerinti előírások megszegésével valósul meg, és ha ez vagy az egyéb szabályszegés pillanatnyi figyelmetlenség, a közlekedési helyzet nem elég alapos értékelése folytán vagy olyan közlekedési helyzetben jön létre, amikor a veszélyhelyzet kialakulása kevéssé valószínű (gyér forgalom, lakott területen kívül, éjjel stb.). Hasonló megítélés indokolt, amikor a baleset előidézésében az elkövetőn kívül eső jelentős közreható tényezők is szerepeltek (a sértett vagy mások szabálytalan, figyelmetlen mozgása, félreérthető közúti jelzés, váratlan közlekedési nehézség, úttest-hiba, hirtelen vihar, eső stb.).

Az elkövetett közlekedési bűncselekmény súlyosabb eredménye nem meghatározó tényező a járművezetéstől eltiltás szükségességének az eldöntésénél, az eredmény az elkövető bűnösségének mértékétől függetlenül nem értékelhető.

c) Az ittas járművezetés - mint a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt alapvető közlekedési előfeltétel be nem tartása - a tapasztalat szerinti súlyos következményeinél és gyakoriságánál fogva a közlekedési bűncselekmények egyik legveszélyesebb formája.

Az ittasság - mérvétől függően - a járművezető figyelmét és reagáló képességét, a közlekedési helyzet helyes felmérését és a KRESZ-nek megfelelő vezetési módszerek alkalmazását oly mértékben korlátozhatja, ami mint elkövetési körülmény önmagában is a járművezetéstől eltiltás szükségességére nyújthat következtetési alapot.

Különösen indokolt az eltiltás, ha az ittasság mérve vagy annak az elkövetőre gyakorolt hatása súlyos fokú, ha ittas vezetés miatt az elkövetőt már korábban is felelelősségre vonták, ha egyébként is rendszeresen italozó életmódot folytat, ha idült alkoholista, ha ittasan tömegszállító járművet vezet, vagy ha súlyosabb megítélésű balesetet okoz.

Amennyiben azonban az elkövető hosszabb ideje kifogástalanul vesz részt a közlekedésben, és általános életvitele rendszeres italozásra nem utal, úgy az ittas járművezetés esetén is a mellékbüntetés alkalmazása ellen szólhat az elkövetés alkalmi jellege, az alkoholos befolyásoltság enyhe foka.

Ugyancsak mellőzhető az eltiltás az olyan élethelyzetek megállapítása esetén is, amikor váratlan és méltányolható ok készteti az alkoholt fogyasztó személyt arra, hogy a törvényi tilalom ellenére járművet vezessen. Pl. sürgős orvosi segítség kérése vagy nyújtása, egyéb szolgálati, esetleg családi kötelezettség teljesítésének kényszere.

II. A Btk. 59. §-ának (1) bekezdése szerint a járművezetéstől eltiltás végleges hatályú vagy határozott ideig tart.

Annak ellenére, hogy a Btk. rendelkezései erre megfelelő törvényi keretet biztosítanak, az eltiltás időtartamát tekintve az ítélkezési gyakorlatban nem kívánt formális szemlélet észlelhető. Ezért az alábbiakra szükséges a figyelmet felhívni.

Végleges hatállyal az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. Alkalmatlan az a közlekedési bűncselekményt elkövető, aki a jármű biztonságos vezetésére életkoránál, betegségénél vagy személyisége valamely tartós korlátozottságánál fogva képtelen.

Alkalmatlannak tekinthető az az elkövető is, akinél súlyos fokú és állandósult jellemhiba, kifogásolható életvezetési stílus észlelhető (idült alkoholizmus, korábbi ittas járművezetés miatti többszörös elítélés stb).

A határozott tartamú eltiltás szükségessége esetén a törvényben meghatározott 1-10 éves keretben nyílik lehetőség annak vizsgálatára, hogy az adott bűncselekmény és annak elkövetője milyen mértékben veszélyes a közlekedés biztonságára, s ehhez képest az ő nevelése és másoknak a hasonló magatartástól való visszatartása érdekében milyen tartamú eltiltás látszik célravezetőnek. E körben is elsősorban a bűncselekmény szándékos vagy gondatlan jellege, a gondatlan cselekményeknél a szabályszegés tudatos elkövetése, illetve az eredményhez való pszichikus viszony és az elkövető általános közlekedési magatartása lesz az irányadó.

Hosszabb időtartamú eltiltás szükséges annál az elkövetőnél, aki ittasan súlyos eredményű balesetet okoz, különösen ha egyébként is italozó természetű; aki a mások életét, testi épségét bármi okból, de szándékosan veszélyezteti; ha a tudatos közlekedési szabályszegés kirívóan durva módon valósul meg; ha a korábban közlekedési bűncselekmény miatt elítélt azonos vagy hasonló vonásokat mutató újabb bűncselekményt követ el; ha korábban már alkalmaztak vele szemben járművezetéstől eltiltást; ha az eltiltás tartama alatt vezet járművet; ha az elkövető személyiségében különösen felelőtlen, pl. a közlekedési bűncselekményhez segítségnyújtás elmulasztása vagy cserbenhagyás is társul.

Amennyiben a járművezetéstől eltiltás alkalmazásának az elkövetőre nézve egzisztenciális jellegű kihatása is van, annak alapvetően az eltiltás mértékének vagy körének a megállapításánál lehet jelentőséget tulajdonítani és csak kivételesen az eltiltás szükségességének az eldöntésénél. Ebben a körben a társadalmi érdekek feltárása és értékelése elengedhetetlenül szükséges.

III. A büntetés további differenciálására ad módot a Btk. 58. §-a (2) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú járműre is vonatkozhat.

E rendelkezés alapvető célja, hogy ne tiltassék el mindennemű jármű vezetésétől az, aki csak bizonyos jármű vezetésével kapcsolatban jelent veszélyt a közlekedés biztonságára. Ehhez képest a bíróság az eltiltás érvényesülési körét korlátozhatja a közlekedés egyes ágazataira - vasúti, légi közúti, vízi járművekre - és ezeken belül az egyes járműkategóriákra.

E törvényhely alkalmazása szempontjából két alapvető tényezőt kell figyelembe venni.

1. Az elkövetett bűncselekmény jellegét, tárgyi súlyát és az elkövető személyiségének feltárt jellemzőit együttesen értékelve először azt kell eldönteni, hogy az elkövető valóban csak meghatározott jármű vezetésével kapcsolatosan szegi-e meg a közlekedési előírásokat, és van-e alap annak megállapítására, hogy az esetleges egyéb jármű vezetése közben szabályosan közlekedik.

A rendszeresen italozó vagy sorozatos, súlyos szabályszegő magatartást tanúsító elkövetőnél nyilvánvalóan irreális annak feltételezése, hogy csupán bizonyos járművek vezetése esetén jelent potenciális veszélyt a közlekedésre.

Viszont indokolt lehet a járművezetéstől eltiltás hatókörének korlátozása azoknál a hivatásos gépkocsivezetőknél, akik szolgálatukat kifogástalanul látják el, és pihenő idejükben saját - más kategóriába tartozó - járművükkel követnek el közlekedési bűncselekményt. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis az esetek igen nagy számában a hivatásos járművezetőket munkájuk közben nemcsak a KRESZ előírásai, de a rájuk bízott feladat hibátlan ellátásának igénye, a munkahelyi kötöttségek betartása, a hivatásukból folyó felelősség is a közlekedési szabályok maradéktalan betartására készteti. Saját járműveik vezetése közben azonban e késztetések hiányoznak, és könnyebben válnak szabályszegővé. Helyes tehát a bírósági gyakorlatban egyre inkább érvényesülő az a szemlélet, amely a hivatásos gépkocsivezetők esetében különbséget tesz az eltiltás hatóköre tekintetében attól függően is, hogy a bűncselekmény milyen jármű vezetése közben valósult meg.

Szükséges lehet a kategorizálás akkor is, ha a gépjárművel közlekedési bűncselekményt elkövető pl. mezőgazdasági foglalkozását lassú jármű vagy állati erővel vont jármű használatával képes ellátni.

Ugyanígy indokoltnak kell tekinteni az eltiltás korlátozását olyan járművek vezetőivel kapcsolatban is, akik az egyes közlekedési ágazatokhoz, illetve járműkategóriákhoz tartozó jármű vezetésére vonatkozó speciális szabályokat megszegve követnek el bűncselekményt.

Mindenkor indokolt az eltiltás körének vizsgálata a segédmotoros kerékpárral elkövetett bűncselekmény esetén. Ilyenkor azt kell meggondolni, hogy a tömegénél, sebességénél fogva viszonylag kisebb veszélyű gépi meghajtású járművel okozott bűncselekmény miatt - a vezetői jogosítvány terjedelmétől függetlenül - elégséges-e csupán a segédmotoros kerékpár vezetésétől való eltiltás. Amennyiben a bíróság e kérdést igenlően dönti el, úgy az eltiltást kizárólag erre a fajtájú járműre is korlátozhatja.

2. További általánosítható alapelv, hogy az eltiltott személy olyan járművet ne vezessen, amelyikkel a tilalmazott magatartást tanúsította és a bűncselekményt elkövette. Ellenkező esetben ugyanis a mellékbüntetés formális, az elítéltre tényleges hátrányt nem jelent, és ekként a büntetés céljának elérésére sem alkalmas. Aki tehergépkocsival vagy autóbusszal követ el olyan bűncselekményt, amely a mellékbüntetés kiszabását indokolja, azt úgy kell eltiltani, hogy e járműveket ne vezethesse, és méltányossági szempontból sem korlátozható az eltiltás más járműkategóriára.

Aki segédmotoros kerékpárral súlyosabb megítélésű bűncselekményt követ el, azt - függetlenül attól, hogy a jogosítványa milyen járműkategóriára szól - "a járművezetéstől" vagy "a közúti járművezetéstől" kell eltiltani. Segédmotoros kerékpárt ugyanis bármely járműkategóriára érvényes vezetői engedéllyel vagy segédmotoros kerékpárra szóló vezetői igazolvánnyal szabad vezetni.

Ugyanez a helyzet a lassú járművek vagy állati erővel vont járművek vezetésétől való eltiltás esetén is.

IV. A Btk. 88. §-a szerint a járművezetéstől eltiltás alkalmazható főbüntetés helyett önálló büntetésként, ha a bűncselekmény büntetési tétele háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb. Elvileg tehát a Btk. 184. §-ának (1) bekezdése szerinti közlekedés biztonsága elleni bűntett, a 185. §-ának (1) bekezdése szerinti vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetésének bűntette, a 186. §-ának (1) bekezdése szerinti közúti veszélyeztetés bűntette, a 187. §-ának (1) bekezdése szerinti közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és a (2) bekezdés a) pontja szerinti vétsége, a 188. §-ának (1) bekezdése szerinti ittas járművezetés vétsége és a (2) bekezdés a) pontja szerinti bűntette, a 189. §-ának (1) bekezdésében meghatározott járművezetés tiltott átengedésének vétsége és a (2) bekezdés a) pontja szerinti bűntette, valamint a 190. §-a szerinti cserbenhagyás vétsége tekintetében felmerülhet az önálló mellékbüntetés alkalmazása. A törvény azonban erre csak kivételes esetben ad lehetőséget, ha a bűncselekménynek mind tárgyi, mind alanyi oldala csekélyebb társadalomra veszélyességre utal, és a büntetés célja így is elérhető.

Az ítélkezési tapasztalatok szerint a bíróságok a kivételes alkalmazási lehetőséget megszorítóan értelmezik, és ezért a Btk.-nak ez az intézménye még az indokoltnál is ritkábban érvényesül.

A járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként általában akkor alkalmazható, amikor a mellékbüntetés alkalmazásának a feltételei és indokai fennállanának, de szabadságvesztés vagy más főbüntetés kiszabása szükségtelen, pl. a személyi körülményekre tekintettel túlzott hátrányt jelentene, viszont a társadalom védelme az elkövetőnek mint járművezetőnek a közlekedésből való kivonását indokolja, amikor tehát arra lehet következtetni, hogy a járművezetéstől eltiltás önmagában is hatásosan szolgálja a büntetéskiszabási célokat.

A járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként alkalmazásával megfelelően érvényesíthető az a differenciálási követelmény, hogy a közlekedésben résztvevők testi épsége, élete, biztonsága megfelelő védelemben részesüljön, és a büntetésben kifejeződő joghátrány arányosan igazodjék az elkövető személyi körülményeihez.

Az alkalmazás feltételeinek a vizsgálatánál - az I. alatt kifejtetteken túlmenően - tehát annak van jelentősége, hogy a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő közlekedési bűncselekmények elkövetőivel szemben a járművezetéstől eltiltás mint önálló büntetés alkalmazása szükséges és egyben elegendő-e, illetve a megvalósított bűncselekmény jellegéhez és az elkövető személyi adottságaihoz képest ez tekinthető-e a legcélravezetőbb büntetésnek.

A járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként alkalmazása ugyancsak végleges hatályú vagy határozott ideig tartó lehet. Az eltiltás érvényesülési körét a bíróság a Btk. 58. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a közlekedés egyes ágazataira vagy egyes járműkategóriára korlátozhatja.

(1983. V. 13.; Bírósági Határozatok 1983. évi 8. szám)

A 2012. évi C. törvény (Btk.) 236. §-ának (1) bekezdése az ittas állapotban történő járművezetést tekinti bűncselekménynek. Azt, hogy ki az, aki "ittas állapotban" van, a törvény a 240.§ (3) bekezdésében levő értelmező rendelkezéssel határozza meg a következőkőképpen: "a 236. § és a 238. § alkalmazásában ittas állapotban lévő személy az, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter ezrelék véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter ezrelék levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb értéket eredményező szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van."

Értelmezési problémát vet fel az idézett jogszabályi szövegben az "eredményező" szó. Kérdés, hogy ezt a törvényszöveg milyen értelemben használja.

Eredményezésen ugyanis értendő egyrészt az, hogy a szervezetbe bevitt alkohol bizonyos véralkoholszintet "eredményez", okoz, hoz létre.

Másrészt az eredményként létrejött alkoholszint "eredményezi" az egyén ittasságát, azaz befolyásoltságát.

Az nem vitás az értelemező rendelkezésből, hogy a vezetéskor kell fennállnia az "ittas állapotnak".

A döntő kérdés az, hogy ez a vezetéskori állapot az, amikor a szervezetben meghatározott érték feletti alkoholszint (koncentráció) van, vagy az, amikor meghatározott mennyiségű alkohol van. Az "eredményező" szó mindkettőre utalhat.

A Kúria véleménye szerint az az értelmezés a helyes, mely szerint ez a kifejezés azt jelenti, hogy az alkohol fogyasztás, a szervezetbe bevitt alkohol a vezetéskor már "eredményezte" a meghatározott alkoholszintet, és a "eredményező" szó használata csupán arra utal, hogy ez egy folyamat volt, egy folyamat, amely az alkohol bevitelétől a meghatározott alkoholszint eléréséig tartott.

Az ittas járművezetés miatt indult büntetőeljárásokban tehát a továbbiakban sem mellőzhető a vezetéskori alkoholszint /koncentráció foka/ meghatározása.

Budapest, 2013. július 8.

Az olyan, ittas járművezetéssel összefüggő szabálysértéseket, amelyek növelik az ittas járművezetés tárgyi súlyát - nyolc napon belül gyógyuló testi sérülést okoznak, illetve "forgalmi jellegű" közlekedési szabálysértések - az ittas járművezetés vétsége elnyeli, ezért az önálló szabálysértési felelősség megállapítása helyett ezek súlyosító körülményként való értékelése indokolt.

Az ítélkezési gyakorlatban helyenként nem következetes az ittas járművezetéssel "összefüggésben" megvalósított szabálysértések értékelése.

A gyakorlat ezeket általában súlyosítóként értékeli, ha nem indult külön szabálysértési eljárás. Van azonban olyan gyakorlat, amely ezeket mindenképpen figyelembe veszi, és olyan is mely csak akkor, ha az ítéletig nem született meg a szabálysértési hatóság döntése.

A helyes álláspont szerint súlyosítóként a valóban "összefüggő" szabálysértések értékelendők, függetlenül attól, hogy indult-e szabálysértési eljárás vagy sem.

Az összefüggést önmagában az időbeli, személyi kapcsolat nem alapozza meg. Vannak ugyanis olyan szabályszegések, melyeknél a kapcsolódás csupán annyi, hogy az ittas járművezetés miatti intézkedés során derülnek ki. Ezek önmagukban nem fokozzák az ittas járművezetés tárgyi súlyát, legfeljebb alanyi jellegű büntetés kiszabási körülmények lehetnek.

Ennél szorosabb a kapcsolat, ha az ittas járművezetés nyolc napon belül gyógyuló sérülést okoz, illetve a forgalmi jellegű szabálysértések esetén; ilyenkor már tartalmi az összefüggés.

A Btk. a közlekedési bűncselekmények szabályozásánál a büntetőjogi felelősséget a bűncselekményből származó - az életet és testi épséget veszélyeztető, illetve sértő - következmények súlyossága fokához igazodóan differenciálja. A Btk. 236. §-ának (1) bekezdésében meghatározott alapeset tényállása nem utal eredményre, a (2) bekezdésben felsorolt minősített esetek büntetési tételei viszont az eredmény súlyosságához igazodnak olyképpen, hogy a legenyhébb minősített esethez súlyos testi sértés okozása szükséges.

A jogalkotó tehát a könnyű testi sértést meg nem haladó súlyú következményt az alapeset büntetési tétele meghatározásánál már értékelte. Ez esetben az "eredmény" bár olyan jellegű, mint amilyet a minősített eset tartalmaz, azonban annak mértékét nem éri el. Ezért súlyosítóként való értékelése indokolt, mivel fokozza a bűncselekmény tárgyi súlyát.

Súlyosítóként értékelendők a "forgalmi jellegű" szabálysértések is. Azok sorolandók ide, amelyek a minősített eset megvalósulása esetén "közvetítenék" az ittasságot. A minősített eset esetén az ittasság a közvetett ok, amely valamely KRESZ szabályszegés, mint közvetlen ok megvalósulásához vezet (így például tilos jelzésen való áthajtás, sebesség túllépés stb.); és közvetlenül ez okozza a minősített esetben írt eredményt.

Mivel ez esetben az ittas vezetés folyománya a KRESZ szabályszegés, ezek is fokozzák az ittas járművezetés társadalomra veszélyességét, súlyosítóként való értékelésük tehát szintén indokolt.

A bíróság mindazokban az esetekben értékelheti súlyosítóként ezeket a szabálysértéseket, amikor a szabálysértési hatóság nem hozott még ugyanezen magatartásra nézve szabálysértési felelősséget megállapító döntést (tehát függetlenül attól, hogy megindult-e a szabálysértési eljárás vagy nem, van-e erre adat, vagy nem).

Ha azonban megállapítható, hogy a szabálysértési hatóság az elkövetőt már szabálysértési szankcióval sújtotta, akkor ennek a szabálysértésnek a súlyosítóként való figyelembevétele már a "kétszeres értékelés" tilalmába ütközne.

Nincs döntő jelentősége annak, hogy a vád utal-e a szabálysértés alapját képező cselekvőségre, sőt annak sem, hogy a vádban írt tényállás ezt tartalmazza-e. Az ítéleti tényállásnak azonban már tartalmaznia kell, ha a bíróság azt súlyosító körülményként értékeli. Ez a kérdés a vádirati és az ítéleti tényállás "tettazonossága" körében vizsgálandó.

I. A járművezetéstől eltiltás alkalmazhatóságának körét és alanyait illetően sajátos mellékbüntetés. Ezért külön is szükséges meghatározni azokat a jelentősebb összefüggéseket, amelyek a törvényi meghatározások azonos értelmezését és az egységes, de mégis differenciált büntetéskiszabási gyakorlatot elősegítik.

A Btk. 58. §-ának (1) bekezdése szerint a járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.

a) A törvényi tényállás első fordulatában meghatározott alanyi kört illetően az ítélkezési gyakorlat nem egységes, a bíróságok a törvény szövegét szűkítően értelmezik.

Ezért indokolt kiemelni, hogy a törvénynek az "engedélyhez kötött járművezetés szabályaira" utalása értelemszerűen kiterjed minden olyan közlekedési szabályra, amely a járművet vezető részére - e tevékenységével kapcsolatban - kötelezettségeket vagy tilalmakat ír elő. A segítségnyújtás elmulasztása bűntettének [Btk. 172. § (3) bekezdés] elkövetése magában foglalja a KRESZ 58. §-nak (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek nem teljesítését is, és ezért - ha közlekedési bűncselekmény esetleg nem is valósul meg - az engedélyhez kötött járművezetés szabályai mindenképpen sérelmet szenvednek, és a Btk. 58. §-a (1) bekezdésének első fordulata szerinti tényállási elemek maradéktalanul megvalósulnak.

b) A Btk. 58. §-a (1) bekezdésének második fordulata szerint a járművezetéstől eltiltható az is, aki bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. A "használ" fogalom alatt értendő minden olyan magatartás, amely valamely bűncselekmény elkövetését, annak leplezését, az elkövető menekülését, a bűncselekmény tárgyának őrzését, tárolását stb. felöleli. Lényegében idetartozik tehát minden olyan tevékenység, amelynél a jármű igénybevétele a bűnözéshez szorosan tapadó, egyben ismétlődő és tartós elemként jelentkezik. Nincs helye azonban a használat megállapításának akkor, ha a jármű csak tárgya a szándékosan elkövetett bűncselekménynek, pl. jármű önkényes elvétele esetén.

"Használó"-nak kell tekinteni - amennyiben tettese vagy részese a bűncselekmény elkövetésének - a gépjármű üzembentartóját, annak vezetőjét, illetve rajtuk kívül azokat is, akik a járművet ismételten bűncselekmény céljára - akár utasként is - igénybe veszik.

c) Nem járművezetéstől, hanem foglalkozástól eltiltás alkalmazásának van helye azonban azzal szemben, akinek tevékenysége a közlekedési bűncselekményt megvalósító járművezetéshez csak másodlagosan és áttételesen kapcsolódik, de magát a járművet ténylegesen nem vezeti.

A Btk. 56. §-ában meghatározott foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés ugyanis általánosabb jellegű jogintézmény, amely a foglalkozások széles körét öleli fel. E törvényhely alapján bármely szakképzettséget igénylő foglalkozástól el lehet tiltani az elkövetőt, kivéve azt, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követ el bűncselekményt, vagy bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.

A Btk. 56. §-ához képest a Btk. 58. §-ának rendelkezései tehát lényegében különös rendelkezések, mert az utóbbi mellékbüntetés a más szakképzettséget igénylő foglalkozások széles köréből kiemelt és kifejezetten az engedélyhez kötött járművezetéssel megvalósított vagy jármű használatával elkövetett bűncselekmények esetében alkalmazható. Az a vonatvezető pl. aki a járművezetéshez csak a biztonsági célokat szolgáló és kiegészítő jellegű tevékenységet folytat, de a vonatot ténylegesen nem vezeti, a foglalkozási szabályt sértő magatartása esetén a Btk. 58. §-ának (1) bekezdése szerinti járművezetéstől nem tiltható el. Viszont a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetéssel sújtható az a repülőgép-vezető, aki a légi jármű vezetésével kapcsolatos szabályok megszegésével követ el bűncselekményt.

Ugyancsak a foglalkozástól és nem a járművezetéstől kell eltiltani azt a járművezetőt, aki foglalkozása szabályainak megszegésével követ el bűncselekményt, vagy a foglalkozásából adódó lehetőséget használja fel bűncselekmény elkövetésére (aki pl. az általa vezetett jármű rakományát fosztogatja stb.).

A járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés a büntetés kiszabásának a Btk. 37. §-ában meghatározott általános célját akként szolgálja, hogy a közlekedési bűncselekmény elkövetőjét időlegesen vagy végleg megfosztja annak a törvényes lehetőségétől, hogy járművezetőként részt vegyen a közlekedésben. Az egyéni és az általános megelőzésnek tehát olyan eszköze, amely megfelelő érvényesülési keretben nemcsak az újabb közlekedési bűncselekmény, de bármilyen, a közlekedésre veszélyt jelentő járművezetői magatartás meggátolására is alkalmas.

A büntetés kiszabásának a Btk. 83. §-ában felsorolt elvei a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásánál helyesen úgy érvényesülnek, ha a büntetésnek a közlekedés biztonsága védelmében kifejeződő sajátos célját akként szolgálják, hogy az az elkövetőkre nézve a büntetés célján túlmenő joghátrányt ne okozzon.

A járművezetéstől eltiltás alkalmazását a törvény nem teszi kötelezővé, a bíróság értékelési körébe utalja az alkalmazás szükségességének az eldöntését.

Ezen értékelő tevékenységnél - a taxatív felsorolás igénye nélkül - az alábbi szempontokat helyes figyelembe venni:

a) Indokolt a járművezetéstől eltiltás, ha az elbírált közlekedési bűncselekmény elkövetési körülményeiből vagy az elkövető személyiségéből arra kell következtetni, hogy a közúti forgalomban való részvétele a közlekedés biztonságát, mások életét vagy testi épségét potenciálisan veszélyezteti.

Az ilyen következtetésre alapul szolgáló elkövetési körülmények: a szándékos veszélyeztetés, az alapvető vagy nagyobb mérvű veszély elhárítását szolgáló közlekedési szabályok (elsőbbség megadása, előzés, kanyarodás stb.) semmibevételét jelző agresszív vezetés, vagy e szabályoknak tudatos és módjánál fogva durva megszegése.

Az elkövető személyének káros vonásaira, az eltiltásra okul szolgáló morális fogyatékosságára kell általában következtetni, ha az elkövető egész életvitelét a fegyelmezetlenség, a megbízhatatlanság, felelőtlenség, erőszakosság vagy önzés jellemzi. E körben hangsúlyt kap a korábbi büntetettség, különösen a közlekedési bűncselekmények elkövetése miatti elítélések, közlekedési szabálysértés miatti többszöri felelősségre vonás, a korábbi szabályszegések természete, a cserbenhagyásban vagy a segítségnyújtás elmulasztásában jelentkező súlyos etikai fogyatékosság.

A gondatlan jellegű közlekedési bűncselekmények [Btk. 185. § (3) bekezdése, 187. §] eseteiben a mellékbüntetés alkalmazását indokolhatja a járművezetés szabályainak tudatos megszegése, az elkövető vezetési tapasztalatlansága, járatlansága, vezetési képességének olyan hiánya, amely őt a biztonságos járművezetésben jelentősen korlátozza.

b) Nem indokolt viszont a járművezetéstől eltiltás, ha a gondatlan jellegű vagy csekélyebb tárgyi súlyú bűncselekmény elkövetőjének előélete, közlekedési viselkedése egyébként kedvező.

Általában nem indokolt az eltiltás alkalmazása akkor sem, ha a közlekedési bűncselekmény csak a KRESZ 3. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti előírások megszegésével valósul meg, és ha ez vagy az egyéb szabályszegés pillanatnyi figyelmetlenség, a közlekedési helyzet nem elég alapos értékelése folytán vagy olyan közlekedési helyzetben jön létre, amikor a veszélyhelyzet kialakulása kevéssé valószínű (gyér forgalom, lakott területen kívül, éjjel stb.). Hasonló megítélés indokolt, amikor a baleset előidézésében az elkövetőn kívül eső jelentős közreható tényezők is szerepeltek (a sértett vagy mások szabálytalan, figyelmetlen mozgása, félreérthető közúti jelzés, váratlan közlekedési nehézség, úttest-hiba, hirtelen vihar, eső stb.).

Az elkövetett közlekedési bűncselekmény súlyosabb eredménye nem meghatározó tényező a járművezetéstől eltiltás szükségességének az eldöntésénél, az eredmény az elkövető bűnösségének mértékétől függetlenül nem értékelhető.

c) Az ittas járművezetés - mint a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt alapvető közlekedési előfeltétel be nem tartása - a tapasztalat szerinti súlyos következményeinél és gyakoriságánál fogva a közlekedési bűncselekmények egyik legveszélyesebb formája.

Az ittasság - mérvétől függően - a járművezető figyelmét és reagáló képességét, a közlekedési helyzet helyes felmérését és a KRESZ-nek megfelelő vezetési módszerek alkalmazását oly mértékben korlátozhatja, ami mint elkövetési körülmény önmagában is a járművezetéstől eltiltás szükségességére nyújthat következtetési alapot.

Különösen indokolt az eltiltás, ha az ittasság mérve vagy annak az elkövetőre gyakorolt hatása súlyos fokú, ha ittas vezetés miatt az elkövetőt már korábban is felelősségre vonták, ha egyébként is rendszeresen italozó életmódot folytat, ha idült alkoholista, ha ittasan tömegszállító járművet vezet, vagy ha súlyosabb megítélésű balesetet okoz.

Amennyiben azonban az elkövető hosszabb ideje kifogástalanul vesz részt a közlekedésben, és általános életvitele rendszeres italozásra nem utal, úgy az ittas járművezetés esetén is a mellékbüntetés alkalmazása ellen szólhat az elkövetés alkalmi jellege, az alkoholos befolyásoltság enyhe foka.

Ugyancsak mellőzhető az eltiltás az olyan élethelyzetek megállapítása esetén is, amikor váratlan és méltányolható ok készteti az alkoholt fogyasztó személyt arra, hogy a törvényi tilalom ellenére járművet vezessen. Pl. sürgős orvosi segítség kérése vagy nyújtása, egyéb szolgálati, esetleg családi kötelezettség teljesítésének kényszere.

II. A Btk. 59. §-ának (1) bekezdése szerint a járművezetéstől eltiltás végleges hatályú vagy határozott ideig tart.

Végleges hatállyal az tiltható el, aki a járművezetésre alkalmatlan. Alkalmatlan az a közlekedési bűncselekményt elkövető, aki a jármű biztonságos vezetésére életkoránál, betegségénél vagy személyisége valamely tartós korlátozottságánál fogva képtelen.

Alkalmatlannak tekinthető az az elkövető is, akinél súlyos fokú és állandósult jellemhiba, kifogásolható életvezetési stílus észlelhető (idült alkoholizmus, korábbi ittas járművezetés miatti többszörös elítélés stb).

A határozott tartamú eltiltás szükségessége esetén a törvényben meghatározott 1-10 éves keretben nyílik lehetőség annak vizsgálatára, hogy az adott bűncselekmény és annak elkövetője milyen mértékben veszélyes a közlekedés biztonságára, s ehhez képest az ő nevelése és másoknak a hasonló magatartástól való visszatartása érdekében milyen tartamú eltiltás látszik célravezetőnek. E körben is elsősorban a bűncselekmény szándékos vagy gondatlan jellege, a gondatlan cselekményeknél a szabályszegés tudatos elkövetése, illetve az eredményhez való pszichikus viszony és az elkövető általános közlekedési magatartása lesz az irányadó.

Hosszabb időtartamú eltiltás szükséges annál az elkövetőnél, aki ittasan súlyos eredményű balesetet okoz, különösen ha egyébként is italozó természetű; aki a mások életét, testi épségét bármi okból, de szándékosan veszélyezteti; ha a tudatos közlekedési szabályszegés kirívóan durva módon valósul meg; ha a korábban közlekedési bűncselekmény miatt elítélt azonos vagy hasonló vonásokat mutató újabb bűncselekményt követ el; ha korábban már alkalmaztak vele szemben járművezetéstől eltiltást; ha az eltiltás tartama alatt vezet járművet; ha az elkövető személyiségében különösen felelőtlen, pl. a közlekedési bűncselekményhez segítségnyújtás elmulasztása vagy cserbenhagyás is társul.

Amennyiben a járművezetéstől eltiltás alkalmazásának az elkövetőre nézve egzisztenciális jellegű kihatása is van, annak alapvetően az eltiltás mértékének vagy körének a megállapításánál lehet jelentőséget tulajdonítani és csak kivételesen az eltiltás szükségességének az eldöntésénél. Ebben a körben a társadalmi érdekek feltárása és értékelése elengedhetetlenül szükséges.

III. A büntetés további differenciálására ad módot a Btk. 58. §-a (2) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú járműre is vonatkozhat.

E rendelkezés alapvető célja, hogy ne tiltassék el mindennemű jármű vezetésétől az, aki csak bizonyos jármű vezetésével kapcsolatban jelent veszélyt a közlekedés biztonságára. Ehhez képest a bíróság az eltiltás érvényesülési körét korlátozhatja a közlekedés egyes ágazataira - vasúti, légi közúti, vízi járművekre - és ezeken belül az egyes járműkategóriákra és járműfajtákra.

E törvényhely alkalmazása szempontjából két alapvető tényezőt kell figyelembe venni.

1. Az elkövetett bűncselekmény jellegét, tárgyi súlyát és az elkövető személyiségének feltárt jellemzőit együttesen értékelve először azt kell eldönteni, hogy az elkövető valóban csak meghatározott jármű vezetésével kapcsolatosan szegi-e meg a közlekedési előírásokat, és van-e alap annak megállapítására, hogy az esetleges egyéb jármű vezetése közben szabályosan közlekedik.

A rendszeresen italozó vagy sorozatos, súlyos szabályszegő magatartást tanúsító elkövetőnél nyilvánvalóan irreális annak feltételezése, hogy csupán bizonyos járművek vezetése esetén jelent potenciális veszélyt a közlekedésre.

Viszont indokolt lehet a járművezetéstől eltiltás hatóköré­nek korlátozása azoknál a hivatásos gépkocsivezetőknél, akik szolgálatukat kifogástalanul látják el, és pihenőidejükben saját - más kategóriába tartozó - járművükkel követnek el közlekedési bűncselekményt. A gyakorlati tapasztalatok szerint ugyanis az esetek igen nagy számában a hivatásos járművezetőket munkájuk közben nemcsak a KRESZ előírásai, de a rájuk bízott feladat hibátlan ellátásának igénye, a munkahelyi kötöttségek betartása, a hivatásukból folyó felelősség is a közlekedési szabályok maradéktalan betartására készteti. Saját járműveik vezetése közben azonban e késztetések hiányoznak, és könnyebben válnak szabályszegővé. Helyes tehát a bírósági gyakorlatban egyre inkább érvényesülő az a szemlélet, amely a hivatásos gépkocsivezetők esetében különbséget tesz az eltiltás hatóköre tekintetében attól függően is, hogy a bűncselekmény milyen jármű vezetése közben valósult meg.

Szükséges lehet a kategorizálás akkor is, ha a gépjárművel közlekedési bűncselekményt elkövető pl. mezőgazdasági foglalkozását lassú jármű vagy állati erővel vont jármű használatával képes ellátni.

Ugyanígy indokoltnak kell tekinteni az eltiltás korlátozását olyan járművek vezetőivel kapcsolatban is, akik az egyes közlekedési ágazatokhoz, járműkategóriákhoz, illetve járműfajtákhoz tartozó jármű vezetésére vonatkozó speciális szabályokat megszegve követnek el bűncselekményt.

Mindenkor indokolt az eltiltás körének vizsgálata a segédmotoros kerékpárral elkövetett bűncselekmény esetén. Ilyenkor azt kell meggondolni, hogy a tömegénél, sebességénél fogva viszonylag kisebb veszélyű gépi meghajtású járművel okozott bűncselekmény miatt - a vezetői jogosítvány terjedelmétől függetlenül - elégséges-e csupán a segédmotoros kerékpár vezetésétől való eltiltás. Amennyiben a bíróság e kérdést igenlően dönti el, úgy az eltiltást kizárólag erre a fajtájú járműre is korlátozhatja.

2. További általánosítható alapelv, hogy az eltiltott személy olyan járművet ne vezessen, amelyikkel a tilalmazott magatartást tanúsította és a bűncselekményt elkövette. Ellenkező esetben ugyanis a mellékbüntetés formális, az elítéltre tényleges hátrányt nem jelent, és ekként a büntetés céljának elérésére sem alkalmas. Aki tehergépkocsival vagy autóbusszal követ el olyan bűncselekményt, amely a mellékbüntetés kiszabását indokolja, azt úgy kell eltiltani, hogy e járműveket ne vezethesse, és méltányossági szempontból sem korlátozható az eltiltás más járműkategóriára.

Aki segédmotoros kerékpárral súlyosabb megítélésű bűncselekményt követ el, azt - függetlenül attól, hogy a jogosítványa milyen járműkategóriára szól - "a járművezetéstől" vagy "a közúti járművezetéstől" kell eltiltani. Segédmotoros kerékpárt ugyanis bármely járműkategóriára érvényes vezetői engedéllyel vagy segédmotoros kerékpárra szóló vezetői igazolvánnyal szabad vezetni.

Ugyanez a helyzet a lassú járművek vagy állati erővel vont járművek vezetésétől való eltiltás esetén is.

IV. A Btk. 88. §-a szerint a járművezetéstől eltiltás alkalmazható főbüntetés helyett önálló büntetésként, ha a bűncselekmény büntetési tétele háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb. Elvileg tehát a Btk. 184. §-ának (1) bekezdése szerinti közlekedés biztonsága elleni bűntett, a 185. §-ának (1) bekezdése szerinti vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetésének bűntette, a 186. §-ának (1) bekezdése szerinti közúti veszélyeztetés bűntette, a 187. §-ának (1) bekezdése szerinti közúti baleset gondatlan okozásának vétsége és a (2) bekezdés a) pontja szerinti vétsége, a 188. §-ának (1) bekezdése szerinti ittas járművezetés vétsége és a (2) bekezdés a) pontja szerinti bűntette, a 189. §-ának (1) bekezdésében meghatározott járművezetés tiltott átengedésének vétsége és a (2) bekezdés a) pontja szerinti bűntette, valamint a 190. §-a szerinti cserbenhagyás vétsége tekintetében felmerülhet az önálló mellékbüntetés alkalmazása. A törvény azonban erre csak kivételes esetben ad lehetőséget, ha a bűncselekménynek mind tárgyi, mind alanyi oldala csekélyebb társadalomra veszélyességre utal, és a büntetés célja így is elérhető.

Az ítélkezési tapasztalatok szerint a bíróságok a kivételes alkalmazási lehetőséget megszorítóan értelmezik, és ezért a Btk.-nak ez az intézménye még az indokoltnál is ritkábban érvényesül.

A járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként általában akkor alkalmazható, amikor a mellékbüntetés alkalmazásának a feltételei és indokai fennállanának, de szabadságvesztés vagy más főbüntetés kiszabása szükségtelen, pl. a személyi körülményekre tekintettel túlzott hátrányt jelentene, viszont a társadalom védelme az elkövetőnek mint járművezetőnek a közlekedésből való kivonását indokolja, amikor tehát arra lehet következtetni, hogy a járművezetéstől eltiltás önmagában is hatásosan szolgálja a büntetéskiszabási célokat.

A járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként alkalmazásával megfelelően érvényesíthető az a differenciálási követelmény, hogy a közlekedésben részt vevők testi épsége, élete, biztonsága megfelelő védelemben részesüljön, és a büntetésben kifejeződő joghátrány arányosan igazodjék az elkövető személyi körülményeihez.

Az alkalmazás feltételeinek a vizsgálatánál - az I. alatt kifejtetteken túlmenően - tehát annak van jelentősége, hogy a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő közlekedési bűncselekmények elkövetőivel szemben a járművezetéstől eltiltás mint önálló büntetés alkalmazása szükséges és egyben elegendő-e, illetve a megvalósított bűncselekmény jellegéhez és az elkövető személyi adottságaihoz képest ez tekinthető-e a legcélravezetőbb büntetésnek.

A járművezetéstől eltiltás önálló büntetésként alkalmazása ugyancsak végleges hatályú vagy határozott ideig tartó lehet. Az eltiltás érvényesülési körét a bíróság a Btk. 58. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a közlekedés egyes ágazataira, egyes járműkategóriára vagy járműfajtára korlátozhatja.

[1] A járásbíróság a 2021. augusztus 3-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. § (1) bek.], és ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség a terhelt terhére, pénzbüntetés és közúti járművezetéstől eltiltás kiszabása végett jelentett be fellebbezést. A fellebbezést elbírálva a másodfokon eljárt törvényszék a 2021. november 17-én kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2021. július 2-án 08 óra 30 perc körüli időpontban legalább 3 cl Unicumot elfogyasztott, majd 2021. július 2. napján 21 óra 10 perc körüli időpontban személygépkocsijával, abban lányát és unokáját utasként szállítva, a b.-i vasútállomás parkolójából az onnan kb. 3 km távolságra, a vasútállomás környékén lévő szálláshelyére indult. A vádlott a rendőri intézkedésig 1,5 km távolságot tett meg.

[4] A terhelt 2021. július 2-án 21 óra 13 perckor B.-n, a H. utcában igen enyhe fokú ittas állapotban vezette a tulajdonát képező Suzuki típusú személygépkocsit, amikor az F.-i Rendőrkapitányság járőrei közúti ellenőrzés céljából megállították. A rendőrjárőrök a vádlottal szemben 2021. július 2-án 21 óra 14 perckor Lion Alcolmeter 500 típusú alkoholtesztert alkalmaztak, amelynek - 0,30 mg/l - eredménye alapján őt a B.-i Rendőrőrsre hiteles légalkoholmérésre előállították.

[5] A vádlottal szemben alkalmazott Dräger Alcotest 7110 H típusú hitelesített légalkoholmérő készülék első alkalommal - a 2021. július 2-án 21 óra 29 perckor megkezdett mérés során - 0,26 mg/l, második alkalommal - a 2021. július 2-án 22 óra 02 perckor megkezdett mérés során - 0,22 mg/l értéket mutatott. A vádlott szervezetében a jármű vezetésekor 0,25 mg/l értéknél nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.

[6] A vádlott B, Mgv, T (traktor), F, Kerti traktor, K, AM kategóriákra érvényes vezetői engedélyét a rendőrjárőrök a helyszínen elvették.

[7] A vádlott cselekményével megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt szabályt, amely szerint járművet az vezethet, akinek a szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okból, a Btk. más szabályát sértő, törvénysértő büntetés kiszabása, a járművezetéstől eltiltás mellőzése miatt. Indítványozta, hogy a Kúria a próbára bocsátást mellőzve a terhelttel szemben szabjon ki pénzbüntetést és közúti járművezetéstől eltiltást.

[9] Az indítvány indokolása szerint a járásbíróság ítélete [16] bekezdésében azt állapította meg, hogy vádlott ittasságának fokára, kifogástalan közlekedési előéletére, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességre és a megtett távolságra figyelemmel - különös méltánylást érdemlő ok hiányában - sem tartotta szükségesnek a bíróság a büntetés céljának eléréséhez büntetés kiszabását, a Kúria 38. BK véleményében kifejtettek alapján járművezetéstől eltiltás alkalmazását. A járásbíróság a járművezetéstől eltiltás kiszabását különös méltánylást érdemlő ok hiányában, a terhelt javára megállapított enyhítő körülményekre tekintettel mellőzte.

[10] A törvényszék végzésében nem változtatta meg a járásbíróság indokolását, és nem mellőzte a különös méltánylást fennálló ok hiányára vonatkozó megállapítást.

[11] A Btk. 55. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel az ittas állapotban elkövetett járművezetés esetén a járművezetéstől eltiltás kiszabása különös méltánylást érdemlő eset hiányába kötelező, különös méltánylást érdemlő eset hiányában, más okból, annak mellőzésére nincs jogszabályi alap, az törvénysértő.

[12] Mindezek alapján a megyei főügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a járásbíróság ítéletét és a törvényszék végzését változtassa meg, a terheltet pénzbüntetésre és közúti járművezetéstől eltiltásra ítélje, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezzen annak átváltoztatásáról.

[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt indokaival egyetértve fenntartotta.

[14] A terhelt és védője az indítványra nem tett észrevételt.

[15] A felülvizsgálati indítvány - az alábbiak szerint - alapos.

[16] Az ügyészség jogosult a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt előterjeszteni [Be. 651. § (1) bek.], azt pedig a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjesztheti elő [Be. 652. § (3) bek.]. Jelen ügyben az ügyészséggel 2021. december 16-án elektronikus úton közölt végzéssel szemben az indítványt az ügyészség 2022. március 21-én terjesztette elő, így az joghatályos.

[17] A felülvizsgálati indítvány a terhelt terhére irányul. A Be. 660. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálja el, kivéve, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozza [Be. 660. § (2) bek. a) pont]. A felülvizsgálati indítványt a terhelt 2022. május 31-én, a védő pedig 2022. május 19-én átvette, de a kézbesítéstől számított nyolc napon belül, és azt követően egyikük sem indítványozta nyilvános ülés tartását [Be. 660. § (2) bek. a) pont]. A Kúria eljáró tanácsának elnöke sem tartotta szükségesnek nyilvános ülés tartását [Be. 660. § (2) bek. b) pont], ezért a Kúria tanácsülésen bírálta el a felülvizsgálati indítványt.

[18] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt szabtak ki - a ba) alpont szerint - törvénysértő büntetést, illetőleg - a bb) alpont szerint - törvénysértő intézkedést.

[19] Jelen ügyben a bíróság jogerős ítéletében a terheltet járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. § (1) bek.] mondta ki bűnösnek. A Btk. 55. § (2) bekezdése szerint a járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el; különös méltánylást érdemlő esetben azonban a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető.

[20] Az ügyészség felülvizsgálati indítványában a járművezetéstől eltiltás ki nem szabását kifogásolta. Az indítvány a Btk. büntetéskiszabásra vonatkozó kötelező rendelkezésének megsértését sérelmezi, és ezért megfelel a hivatkozott felülvizsgálati ok feltételeinek, így érdemben elbírálható.

[21] Általános érvénnyel kimondható, hogy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés címén az olyan anyagi jogi szabály megszegése képez felülvizsgálati okot, amelynek alkalmazását a büntetés (intézkedés) meghatározása körében a törvény az ítélőbíró számára kötelezően előírja, avagy korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt az egyszerűsített felülvizsgálat (Be. XCIV. Fejezet) nem ad jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem illeszkedik a törvénybe, másként szólva ilyen büntetést - illetve ilyen formában joghátrányt - a törvény nem ismer, nem tesz lehetővé.

[22] Ez történik akkor is, ha a bíróság olyan büntetési nemet nem alkalmaz, amely az adott feltételek megléte esetén kötelezően kiszabandó. Ekként a büntetés olyan hiányban szenved, amelyre a törvény nem ad lehetőséget.

[23] Ugyanakkor amennyiben egy büntetés kiszabását a törvény főszabályként ugyan előírja, de mellőzését - akár kivételes rendelkezéssel - lehetővé teszi, akkor az önmagában nem lehet felülvizsgálat tárgya, hogy a bíróság az arra vonatkozó, egyébként a bíró mérlegelésére bízott döntést indokoltan vagy indokolatlanul hozta-e meg.

[24] Ennek megfelelően járt el például a Kúria a Bfv.II.345/2019/9. számú végzésében, amikor a kizárólag a járművezetéstől eltiltás mellőzésének indokolatlan voltát kifogásoló felülvizsgálati indítványt elutasította.

[25] Ha azonban a bíróság a főszabályként kötelezően alkalmazandó büntetést nem a törvényben kivételt engedő, hanem más - a törvényben nem szereplő - okból nem szabja ki, a törvénysértés megvalósul, így ilyen esetben felülvizsgálatnak helye van (Kúria Bfv.II.1025/2019/5., Bfv.II.1230/2020/8.).

[26] A jelen ügyben erről van szó. A Btk. 55. § (2) bekezdés második mondata járművezetés ittas állapotban elkövetése esetén a kötelezően alkalmazandó járművezetéstől eltiltás mellőzése kizárólagos okaként a különös méltánylást érdemlő esetet határozza meg.

[27] Értelemszerűen az - a korábban írtak szerint - nem lehet felülvizsgálat tárgya, hogy a bíróság jogerős ítéletében különös méltánylást érdemlő okra alapította-e a szóban lévő büntetési nem mellőzését, és ha igen, az valóban megalapozza-e a járművezetéstől eltiltás mellőzését.

[28] Jelen ügyben viszont az elsőfokú bíróság kifejezetten megjelölte, hogy különös méltánylást érdemlő ok nem merül fel a terhelt vonatkozásában (elsőfokú ítélet [16] bekezdés). A járművezetéstől eltiltás mellőzését azzal indokolta, hogy az a terhelt ittasságának fokára, kifogástalan közlekedési előéletére, a vádlott személyben rejlő társadalomra veszélyességre és a megtett távolságra figyelemmel - különös méltánylást érdemlő ok hiányában - sem szükséges a büntetés céljának eléréséhez. A fenti körülményeket enyhítő körülményként az elsőfokú bíróság már értékelte (elsőfokú ítélet 2. oldal [11] bekezdés), utóbb a [16] bekezdésben részben megismételte (ittasság fokára, kifogástalan közlekedési előélet, megtett rövid távolság), részben pedig összefoglalta (terhelt személyében rejlő társadalmi veszélyesség) azokat.

[29] Az enyhítő körülmények azonban önmagukban nem tekinthetők egyúttal automatikusan különös méltánylást érdemlő körülménynek is; előbbiek a büntetés kiszabása körében, a büntetés nemének és mértékének meghatározása során értékelendők, míg utóbbi az elkövetés olyan sajátos körülménye (például - a cselekmény súlyának tükrében - a vezetésre indító váratlan és méltányolható ok vagy a terhelt életvitelében a járművezetéshez fűződő különös, meghatározó érdek), amely a járművezetéstől eltiltás mellőzésének indokoltságához vezethet.

[30] A Btk. 55. §-ához fűzött miniszteri indokolás kifejezetten arra hivatkozik, hogy a törvény a járművezetéstől eltiltás alsó határát azért határozta meg az 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 59. § (1) bekezdésében írt legalább egy évnél jóval alacsonyabb, egy hónapi tartamban, mert az ittas járművezetés az alkoholos befolyásoltság mértékétől függetlenül bűncselekménynek minősül és amiatt kötelező a járművezetéstől eltiltás, ezért a bíróságnak szélesebb körben lesz lehetősége meghatározni az eltiltás tartamát. Ez is arra utal tehát, hogy az alkoholos befolyásoltság enyhe fokát, és ezzel összefüggésben nyilvánvalóan az egyéb büntetéskiszabási körülményeknek a terhelt javára eső voltát (alacsony megtett táv, kifogástalan közlekedési előélet) a törvényhozó a járművezetéstől eltiltás tartamának meghatározása során, nem pedig annak mellőzésével összefüggésben kívánta értékelni.

[31] Az elsőfokú bíróság által a járművezetéstől eltiltás mellőzésének okaként megjelölt körülmények tehát nem tekinthetők a Btk. 55. § (2) bekezdése szerinti különös méltánylást érdemlő oknak, és az elsőfokú bíróság - amint azt kifejezetten ki is nyilvánította - maga sem tekintette annak.

[32] A másodfokú bíróság sem mellőzte az elsőfokú bíróságnak a különös méltánylást érdemlő ok hiányára vonatkozó megállapítását. Indokolásában - annak ellenére, hogy a fellebbezés kifejezetten a járművezetéstől eltiltás kiszabására is irányult - e büntetési nem alkalmazásával, illetve a különös méltánylást érdemlő ok kérdésével egyáltalán nem foglalkozott, hanem csupán azt fejtette ki, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetési célok elérése érdekében megfelelő joghátrányt választott, amikor a terheltet próbára bocsátotta. A törvényszék kiemelte, hogy az idősebb életkorú terhelt büntetlen előéletű, személyi körülményei kedvezőek, közlekedési előélete kifogástalan, a légalkohol koncentrációja igen alacsony mértékű, alkoholfogyasztása alkalmi jellegű volt, mely körülményekre tekintettel alaposan feltehető, hogy a büntetési célok a büntetés kiszabásának próbaidőre történő elhalasztása mellett is elérhetők, s az intézkedés tartamának felemelését sem tartotta indokoltnak (másodfokú ítélet [8] bekezdés).

[33] Összességében tehát az elsőfokú ítélet kifejezetten, a másodfokú döntés pedig az abban foglaltakkal egyetértve úgy foglalt állást, hogy a jelen ügyben a különös méltánylást érdemlő ok nem tárható fel a terhelt vonatkozásában; a járművezetéstől eltiltás mellőzésének oka az volt, hogy a büntetési célok - a próbára bocsátás alkalmazásával - enélkül is megvalósulnak.

[34] A Kúria tehát nem az eljáró bíróságok mérlegelését vizsgálta a különös méltánylást érdemlő ok fennállása tekintetében, hiszen az elsőfokú és ezzel egyetértve a másodfokú bíróság is megállapította, hogy ilyen a terhelt tekintetében nem állapítható meg; hanem azt, hogy a járművezetéstől eltiltás mellőzése sérti-e a Btk. 55. § (2) bekezdés első mondatában foglalt és ekként a második mondatban írt kivétellel nem érintett, kötelező szabályát.

[35] A járművezetés ittas állapotban bűncselekményének elkövetése esetén nincs jogszabályi alap a - különös méltánylást érdemlő körülmény hiányában kötelező - járművezetéstől eltiltás mellőzésére, s ezt az sem teszi lehetővé, hogy e kötelező büntetés helyett egy azzal össze nem egyeztethető más, a törvénynél fogva nem kötelezően alkalmazandó joghátrány - jelen esetben próbára bocsátás - került kiszabásra a bíróság által. A Btk. 33. § (1) bekezdés f) pontja szerint a járművezetéstől eltiltás büntetés, melynek kiszabása - különös méltánylást érdemlő ok hiányában és ekként jelen esetben is - a Btk. 55. § (2) bekezdése alapján kötelező. A próbára bocsátás a Btk. 63. § (1) bekezdés b) pontja alapján intézkedés, mely a (2) bekezdés szerint önállóan, büntetés helyett alkalmazható, ekként mellette büntetés - így a járművezetéstől eltiltás - nem szabható ki.

[36] Következésképp a Kúria a jogerős ítélet anyagi jogszabálysértő voltát akként küszöbölte ki, hogy a törvény szerint kötelező büntetési nemet alkalmazta, az azzal össze nem egyeztethető intézkedést pedig mellőzte.

[37] Ugyanakkor - és ebben eltért a Bfv.II.1230/2020/8. számú határozatától - a pénzbüntetés kiszabására nem látott lehetőséget. A Kúria felülbírálati és döntési jogköre a felülvizsgálati eljárásban a törvénysértés kiküszöbölésére terjed ki. Jelen esetben a bíróság jogerős ítéletében a járművezetéstől eltiltás alkalmazásának mellőzése miatt törvénysértő büntetést szabott ki (illetve helyette törvénysértő intézkedést alkalmazott), azonban a pénzbüntetés mellőzésével nem sértett kötelező szabályt. A járművezetéstől eltiltás önállatóan is kiszabható, ekként a Kúria annak pótlásával a törvénysértést már orvosolta.

[38] Megjegyzi a Kúria, hogy szintén anyagi jogszabálysértést jelent, ha a bíróság jogerős ítéletében egyidejűleg alkalmaz próbára bocsátást és szab ki járművezetéstől eltiltást. Következetes és töretlen a gyakorlata abban, hogy ilyen esetben a törvénysértést a próbára bocsátás mellőzésével küszöböli ki; fel sem merül azonban a próbára bocsátás helyett és a járművezetéstől eltiltás mellett más büntetési nem, így akár pénzbüntetés kiszabása; az előterjesztett ügyészi indítványok sem irányultak arra. Az ettől való eltérésre a jelen joghelyzetben sincs alap (Kúria Bfv.II.55/2022/8., Bfv.III.1536/2017/7., Bfv.II.1237/2017/6., Bfv.II.1306/2017/4., Bfv.II.441/2017/4., Bfv.II.704/2016/4., Bfv.II.1005/2015/5., Bfv.II.803/2015/10., korábban: BH 2012.279., BH 2012.113., EBH 2011.2390.).

[39] A Kúria ezért - mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott; a megtámadott határozatot a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.

[40] Ennek során mellőzte a próbára bocsátásra vonatkozó rendelkezést és a terheltet az alapügyben eljárt bíróságok által feltárt bűnösségi körülményekre is figyelemmel, a Btk. 55. § (2) bekezdés első mondata alapján közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A tartam meghatározás során ugyancsak a fentebb már idézett, az alapeljárás során feltárt körülményekre volt figyelemmel és azok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a büntetési célok eléréséhez a Btk. 56. § (3) bekezdésében meghatározott keret alsó határa felé közelítő tartamú, közúti járműfajtára korlátozott járművezetéstől eltiltás szükséges és egyben elégséges.

[41] A terhelt vezetői engedélyét a helyszínen elvették, majd a kormányhivatal a 2021. augusztus 11. napján kelt határozatával, a terhelttel szemben vezetési jogosultságának szüneteltetése a büntetőeljárás jogerős befejezéséig ügyében indított eljárást megszüntette és elrendelte vezetői engedélyének visszaadását. A jogosítvány elvételétől a visszaadásáig terjedő időt a Kúria a Btk. 56. § (2) bekezdése alapján a büntetés tartamába beszámította.

[42] Egyebekben a jogerős marasztaló ítéletet nem érintette, hanem azt - a Be. 662. § (1) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv.II.399/2022/5.)

[1] A járásbíróság a 2016. november 30. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet a Btk. 236. § (1) bekezdésében meghatározott és aszerint minősülő ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségének vádja alól felmentette.

[2] A terhelt terhére, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés alapján másodfokon eljáró törvényszék a 2017. április 12. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] Az irányadó tényállás szerint a terhelt 2015. január 16. napján az esti órákban szeszes italt fogyasztott, majd a tulajdonában álló személygépkocsit vezette, S. P. társaságában P. lakott területén.

[4] A rendőrkapitányság járőrei 23 óra 50 perc körüli időben a terheltet közúti ellenőrzés alá vonták. Az intézkedés közben észlelték a terhelt ittasságát, ezért vele szemben légalkoholmérő szondát alkalmaztak, majd vér- és vizelet-mintavétel céljából előállították.

[5] A terhelt vérében 0 óra 31 perckor levett vérmintában 0,53 g/l (ezrelék), míg a 0 óra 58 perckor biztosított vérmintában 0,74 g/l (ezrelék) etilalkohol-koncentráció volt. A terhelt szervezetében a cselekmény időpontjában 0,25-0,50 g/l (ezrelék) közötti véralkohol érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.

[6] A terhelt vezetői engedélyét nem tartotta magánál, ezért az intézkedő rendőr azt elvenni nem tudta.

[7] A járásbíróság ítéletének indokolásában hivatkozott a NEFMI (Nemzeti Erőforrás Minisztérium - Emberi Erőforrások Minisztériuma korábbi neve) szakmai irányelvére, amely szerint amennyiben a vérvétel ideje a felszívódás szakaszára esik, úgy az gátolja a visszaszámolást a cselekmény időpontjára. A szakértőnek ebben az esetben a vérvételi jegyzőkönyv adatai, az elfogyasztott alkohol mennyisége, és annak időpontja összhangjáról kell állást foglalnia. Ilyen esetekben a 2. vérvétel értékéből kell arra következtetni, hogy a mintavételek a kiürülési szakra esnek-e, ilyenkor a minimális véralkohol-koncentráció értéke megadható. Jelen ügyben az igazságügyi orvos szakértői vélemény ezt az értéket 0,25-0,50 g/l (ezrelék) közötti értékben határozta meg a cselekmény időpontjára.

[8] Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában hivatkozott a Btk. 240. § (3) bekezdésére, amelynek értelmében ittas állapotban lévő személy az, akinek a vérében 0,50 g/l (ezrelék) véralkohol, illetve 0,25 mg/l levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van. A bíróság ebből kiindulva megállapította, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehet kétséget kizáró következtetést levonni arra, hogy a terhelt vérében a vérvételkor mért mennyiség alkalmas lett volna a bűncselekményi értékhatárnak megfelelő véralkohol-koncentráció kiváltására a cselekmény időpontjában. Ezért a bűncselekmény elkövetése nem bizonyítható.

[9] A törvényszék mindenben osztotta a járásbíróság álláspontját és kiemelte, hogy a "zéró tolerancia" mellett is csak meghatározott légalkohol-, illetve véralkohol-koncentráció mellett bűncselekmény az ittas járművezetés, elengedhetetlen annak lehető legpontosabb meghatározása, hogy a vezetéskor az elkövető szervezetében ezek milyen szintet értek el. Jelen ügyben nem volt lehetőség annak kétséget kizáró bizonyítására, hogy a terhelt véralkohol-koncentrációja a bűncselekményi értékhatárt meghaladta.

[10] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be a határozatok ellen a terhelt terhére.

[11] Az ebben foglaltak szerint az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság téves jogi álláspontra helyezkedtek, így a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[12] A terhelt az eljárás során elismerte azt, hogy a vezetést megelőzően szeszes italt fogyasztott, annak mennyisége kapcsán ugyan ellentmondó nyilatkozatokat tett, azonban ráivásra nem hivatkozott. A szervezetében mért koncentráció előidézésére alkalmas alkohol tehát a vezetés megkezdése előtt került a szervezetébe az irányadó tényállás értelmében.

[13] A Btk. 236. § (1) bekezdése értelmében ittas állapotban vesz részt a közúti közlekedésben az, aki a vezetést megelőzően szeszes italt fogyaszt. Az alkoholos befolyásoltság és a vezetéskori alkoholkoncentráció a jelenlegi - 2014. január 1. napjától, azaz az elkövetéskor is hatályos - szabályozásban nem képezi a bizonyítás tárgyát. Az ittas állapot megállapításához és a bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges, hogy a Btk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott alkoholkoncentráció a cselekmény elkövetésének idejére bekövetkezzen és a vezetéskor fennálljon. Elegendő annak bizonyítása, hogy a Btk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott alkoholkoncentrációt előidéző alkohol az elkövető szervezetébe a vezetés megkezdése előtt kerüljön. Az ittas állapot ezért akkor is megállapítható, ha a felszívódás még csak folyamatban volt és a vezetéskor még nem állt fenn a Btk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott alkoholszint. Erre figyelemmel a vérvételi eredmények azt támasztják alá, hogy a terhelt szervezetében a vezetéskor olyan mennyiségű szeszes ital volt, amely alkalmas volt a Btk. 240. § (3) bekezdésében meghatározott értéket meghaladó véralkohol-koncentráció előidézésére, ekként a bűncselekmény elkövetésének megállapítására.

[14] Ennek alapján a terhelttel szemben az ittas járművezetés vétségének elkövetése kétséget kizáró módon megállapítható. Ezért mind a járásbíróság, mind a törvényszék törvénysértően járt el, amikor a terheltet az ellene ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségének vádja alól felmentette.

[15] Az eljárt bíróságok által megállapított tényállás ugyanakkor olyan ténymegállapításokat tartalmaz, amelyek ellentmondanak egymásnak. Az ellentmondásos ténymegállapításra pedig a határozatok magyarázattal egyáltalán nem szolgáltak.

[16] Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok így olyan mértékben mulasztottak eleget tenni az indokolási kötelezettségüknek, hogy az ítélet emiatt felülbírálatra nem alkalmas. A felmentő ítélet meghozatalára ezért a Be. 373. § (1) bekezdés III/a.) pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor, mely a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati okot valósítja meg.

[17] A megyei főügyészség ezért indítványozta, hogy a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen eljárva, a Be. 428. § (1) és (2) bekezdései alapján a járásbíróság ítéletét, és a törvényszék végzését helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra.

[18] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt, annak helytálló indokai alapján fenntartotta.

[19] A Kúria a Be. 420. § (1) bekezdése és a Be. 424. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a Legfőbb Ügyészség képviselője a felülvizsgálati kérelmüket - a felülvizsgálat jogalapját kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában, ezen belül a Be. 373. § (1) bekezdés III/a.) pontjában megjelölt indokolási kötelezettség megsértésére alapítva - fenntartotta.

[20] A nyilvános ülésen a védő felszólalásában úgy nyilatkozott, hogy álláspontja szerint a támadott határozatok megfelelően indokoltak, ezért a jogerős határozat helybenhagyását indítványozta.

[21] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt az ügyészi felülvizsgálati indítványban megjelölt, majd fenntartott - Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[22] A Kúria megállapította, hogy a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítvány alapos.

[23] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen helye van, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott feltétlen eljárási szabálysértéssel került sor.

[24] A Be. 373. § (1) bekezdés III/a.) pontja kötelezően írja elő a bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását, ha az eljárt bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése, vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[25] Az indokolási kötelezettség megsértése fűződhet ténykérdéshez és jogkérdéshez. Ügydöntő határozat esetében ugyanis alapvető követelmény, hogy tényből vonható ténybeli vagy jogi következtetés. Ennek feltétele a ténymegállapítás, ami bizonyításfelvétel, mérlegelés, valamint a hiteltérdemlőség kérdésében való állásfoglalás következménye. A tényből vont ténybeli következtetés is ténymegállapító tevékenység. A tényből vont jogi következtetés viszont már nem ténymegállapítás, hanem valamely jogtétel (így törvényi tényállási elem) igazolása, azzal való megfeleltetés, ekként jogi értékelés. A jogkövetkeztetésnek alaposnak és helyesnek, a tényállásnak megalapozottnak kell lennie.

[26] Az indokolás pedig számadás a tényállás megállapításához és a jogkövetkeztetéshez vezető tevékenységről. Következésképpen a ténymegállapítás a jogkövetkeztetés előtti, az indokolás viszont az utáni tevékenység.

[27] Az indokolási kötelezettség megsértését egyrészt az jelenti, ha az indokolás nem, vagy nem az elégséges és szükséges mértékben tartalmazza, hogy a bíróság mit vett számba, mit mérlegelt, illetve értékelt ténymegállapítása, jogkövetkeztetése végett. Ilyenkor ugyanis ellenőrizhetetlen a ténymegállapító és döntési tevékenység, tehát az ítélet felülbírálhatatlan [ Be. 373. § (1) bekezdés III/a.) pont].

[28] Ha pedig az indokolás a rendelkező résszel teljesen ellentétes, akkor a döntés nem egyértelmű [Be. 373. § (1) bek. III./b) pont]. Az ilyen indokolás nem rendeltetésszerű, ezért a határozat további - érdemi - vizsgálatának sincs helye.

[29] Az indítványban, illetve a Legfőbb Ügyészség által fenntartott jogcímen tehát csak az indokolás hiánya, vagy a rendelkező résszel való teljes mértékű ellentéte kifogásolható.

[30] A Kúria egyetértett a felülvizsgálati indítványt benyújtó főügyészséggel, hogy a jogerős ítéleti tényállás tévesen rögzíti azt, hogy a terhelt szervezetében a cselekmény időpontjában 0,25-0,50 g/l (ezrelék) közötti véralkoholérték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt. Ezen megállapítás - miután a terhelt ráivásra nem hivatkozott - ellentétes az ítéleti tényállás azon megállapításával, amely szerint a terhelt szervezetében 0,53 g/l (ezrelék), illetőleg 0,74 g/l (ezrelék) etilalkohol koncentráció volt, hiszen tényként került ezáltal rögzítésre az is, hogy az utóbbi értékek előidézésére alkalmas alkohol is a terhelt szervezetébe került a vezetés megkezdése előtt.

[31] A bizonyítékok taglalása körében az igazságügyi vegyész szakértői és orvos szakértői vélemény azt tartalmazza, hogy a terhelt véralkohol-koncentrációja a cselekmény időpontjában 0,25-0,50 g/l (ezrelék) között lehetett, és nem azt a tényállásban rögzített megállapítást, hogy ilyen érték előidézésére alkalmas alkohol volt a szervezetében. Az eljárt bíróságok ehhez képest egyáltalán nem adták indokát annak, hogy miért és mi alapján állapították meg azt, hogy a terhelt szervezetében a vezetés megkezdése előtt csak 0,25-0,50 g/l (ezrelék) közötti véralkohol érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol került.

[32] Ellentmondás fogalmazódik meg az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában akkor is, amikor megállapítja, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett kétséget kizáró következtetést levonni arra, hogy a terhelt vérében a vérvételkor mért mennyiség alkalmas lett volna a bűncselekményi értékhatárnak megfelelő véralkohol-koncentráció kiváltására a cselekmény időpontjában.

[33] A bíróság az indokolásban köteles számot adni döntéshozatali tevékenységéről, a felülbíráló (fellebbezés, illetve felülvizsgálat folytán eljáró) bíróság pedig ezt jogosult és köteles ellenőrizni. Ha a megtámadott határozat indokolása (melynek része a megállapított tényállás is) olyan mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, akkor nyilvánvalóan meghiúsul az érdemi felülbírálat lehetősége, s ez eredményezi feltétlenül a hatályon kívül helyezést (1/2007. BK vélemény C. pont).

[34] A Kúria mindezt figyelembe véve a felülvizsgált elsőfokú ítélet és a másodfokú végzés indokolását súlyosan hiányosnak találta.

[35] A Kúria végül megjegyzi, hogy álláspontja szerint a hatályon kívül helyezést eredményező abszolút eljárási szabálysértést a törvényi tényállás ismeretének hiányossága idézte elő.

[36] Ezért szükségét látja az alábbiak rögzítésének. Járművezetés ittas állapotban bűncselekmény esetében eldöntendő jogkérdés, hogy a 0,50 g/l-t meghaladó véralkohol-koncentrációnak a vezetéskor kell-e jelen lennie a vezető vérében, avagy elegendő, ha vezető szervezetében a vezetéskor már olyan mennyiségű alkohol van, ami alkalmas arra, hogy - akár a későbbiekben - az említett határértéket meghaladó véralkohol-koncentrációt idézzen elő.

[37] Kétségtelen, hogy e kérdést a Kúria a 3/2013. (VII. 8.) BK véleményében - a Btk. 240. § (3) bekezdésének 2013. július 1. és 2013. december 31. napja között hatályos szövege alapján - akként döntötte el, miszerint az ittas járművezetés bűncselekménye (Btk. 236. §) az egyéb feltételek mellett akkor állapítható meg, ha az elkövető vérében levő véralkohol-, illetve levegőalkohol-koncentráció a vezetéskor meghaladja a törvényben írt mértéket.

[38] Az ekkor hatályos törvény ugyanis akként rendelkezett, hogy a Btk. 236. és 238. § alkalmazásában ittas állapotban lévő személy az, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter ezrelék véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter ezrelék levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb értéket eredményező szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.

[39] Az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló 2013. évi CLXXXVI. törvény 118. § (4) bekezdése azonban - 2014. január 1-jei hatállyal - akként módosította a Btk. 240. § (3) bekezdését, miszerint a Btk. 236. és 238. §-ának alkalmazásában ittas állapotban lévő személy az, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.

[40] A törvényi értelmező rendelkezésben szereplő "eredményező" szó helyébe tehát "az előidézésére alkalmas" kifejezés került; ekként az elkövetéskor hatályos szabályozás alapján a szervezetben a vezetéskor már benn lévő alkoholnak a vezetés időpontjában még nem kell feltétlenül eredményeznie 0,50 gramm/litert meghaladó véralkohol-koncentrációt, elegendő, ha alkalmas arra, hogy felszívódását követően előidézze az említett szintet meghaladó értéket. Ami jelen ügyben a rendelkezésre álló adatok szerint meg is történt. A 3/2013. BK véleményben írtak tehát jogszabályváltozás folytán már nem lehetnek irányadók.

[41] A Kúria mindezek alapján a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a járásbíróság ítéletét, illetőleg a törvényszék végzését a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja és 428. § (2) bekezdése alapján - a Be. 373. § (1) bekezdés III/a.) pontjában foglalt okból - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

(Kúria Bfv. II. 1.067/2017.)

[1] A járásbíróság a 2013. szeptember 26. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki ittas járművezetés bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 188. § (3) bek., (2) bek. a) pont]. Ezért őt 50 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 125 000 forint pénzbüntetésre és 2 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés esetleges átváltoztatásáról, a közúti járművezetés tartamába beszámításról és a bűnügyi költségről.

[2] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2014. július 4. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta:

[3] - a terhelt terhére megállapított cselekményt ittas járművezetés vétségének [korábbi Btk. 188. § (1) bek.] minősítette,

[4] - a közúti járművezetéstől eltiltásra és a beszámításra vonatkozó rendelkezéseket mellőzte;

[5] egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[6] Az elsőfokú bíróság által megállapított, majd a másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített történeti tényállás lényege a következő:

[7] A terhelt 2011. július 16-án egy lovaspályán versenyzőként fogathajtó versenyen vett részt. A verseny lezárását követően - vérében 1,52 ezrelék véralkohol-koncentrációval - közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában nyolc - köztük négy gyermekkorú - személyt szállítva kettes fogatával a füves versenypályára hajtott, hogy ott néhány kört tegyen. Ennek során baleset történt, amelyben az utasok közül egy gyermekkorú sértett nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, egy másik gyermekkorú sértett és a terhelt könnyebben sérültek. A terhelt megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezést.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a baleset azért következett be, mert a terhelt ittasságából eredően nem megfelelően választotta meg a lovas fogat haladási sebességét és a kanyarvétel módját [KRESZ 25. § (1) bek.]. Leszögezte, hogy "bár a lefolytatott bizonyítási eljárás során kétséget kizáró módon nem lehetett megállapítani a fogat felborulását eredményező közvetlen okot (fűcsomón való elakadás, a ló megbotlása, avagy helytelen fékhasználat vagy más), azonban az megállapítható, hogy alacsony sebesség esetén még a ló megbotlása sem jár a fogat felborulásával, illetve a jármű vezetőjének közbeavatkozásra van lehetősége".

[9] Az elsőfokú bíróság a terhelt terhére rótt bűncselekményt az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alapján bírálta el, mert a 2012. évi C. törvény 2. §-ának alkalmazásával az elbíráláskori törvény sem eredményez összességében kedvezőbb elbírálást.

[10] A másodfokú bíróság nem találta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy a baleset a sebesség relatív túllépése miatt következett volna be, így a baleset okát és azzal összefüggésben a terhelt által elkövetett KRESZ szabályszegést sem látta megállapíthatónak. Erre figyelemmel mellőzte az elsőfokú ítélet következő részeit:

[11] - a terhelt "nem az útviszonyoknak megfelelően közlekedett és választotta meg a haladási sebességet, melynek következtében az egyik kanyarvételnél - pontosan meg nem határozható módon - a lovas fogat az oldalára borult";

[12] - "A baleset azért következett be, mert a vádlott cselekményével megszegte a KRESZ 25. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést".

[13] A másodfokú bíróság a jogi értékelés körében kifejtette: abból a helyesen megállapított tényből, hogy a fogat kifarolt, nem állapítható meg, hogy a kifarolás a sebesség túllépése miatt következett be. Álláspontja szerint az más - nem hivatkozott - okból is bekövetkezhetett.

[14] A másodfokú bíróság tehát csak azt találta bizonyítottnak, hogy a terhelt megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakat, de azt már nem, hogy ezzel okozati összefüggésben más KRESZ szabályszegés is történt, amely a baleset okát képezte volna. Erre figyelemmel minősítette a terhelt cselekményét ittas járművezetés vétségének.

[15] Az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény alkalmazásával a másodfokú bíróság egyetértett.

[16] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a Legfőbb Ügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

[17] Az indítvány szerint a másodfokú bíróság a balesettel összefüggésbe hozható KRESZ szabályszegés hiányában a súlyos testi sértés okozását nem állapította meg, ezért a nem közúton és nem gépi meghajtású járművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezető terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában fel kellett volna mentenie. Ennek eljárásjogi következményeként a másodfokú ügyész számára a Be. 386. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a felmentő ítélet elleni (másod)fellebbezés jogát biztosítania kellett volna.

[18] A másodfokú eljárás eredményeként azonban az irányadó tényállás oly mértékben vált hiányossá, hogy annak alapján nem lehet állást foglalni a tekintetben, hogy a terhelt büntetőjogi felelőssége megállapítható-e az ittas járművezetés bűntettében - figyelemmel arra is, hogy a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz sérülést vagy halált [korábbi Btk. 191. § (1) bek.]. A tényállás a végső formájában kizárólag azt tartalmazza, hogy a terhelt ittas állapotban közlekedett a fogatával. Azon utasokat szállított, és a baleset során konkrétan megjelölt személyek meghatározott sérüléseket szenvedtek el. E tényállásra figyelemmel a törvénynek megfelelő határozat hozatala az iratok alapján nem lehetséges. Ugyanakkor a KRESZ szabályszegő magatartást bizonyítottnak nem tekintő megállapítások nem helyettesíthetik a tényállás olyan részletességű leírását, amelyből meg lehet állapítani, hogy egyrészről baleset történt, másrészről pedig az milyen módon és körülmények között következett be.

[19] A Legfőbb Ügyészség mindezekre figyelemmel a másodfokú ítélet nyilvános ülésen történő hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

[20] A Legfőbb Ügyészség indítványára a terhelt és védője észrevételt nem terjesztett elő.

[21] A Kúria a Be. 424. §-a (1) bekezdésének 2. fordulata alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság nem volt körültekintő a tényállás megállapításánál, és a felülvizsgálati eljárás nem szolgálhat a hiányos tényállás pótlására, kijavítására.

[22] A védő álláspontja szerint a tényállás részét képezik a jogi értékelésben fellelhető ténymegállapítások is. Ezzel a kiegészítéssel a felülvizsgálati indítvánnyal egyetértett annyiban, hogy a terhelt bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor. Erre figyelemmel a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

[23] A Kúria azt állapította meg, hogy a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa és a védő indítványa - az alábbiak szerint - alapos.

[24] Az ügyész a Be. 417. § (1) bekezdésének I. pontja alapján jogosult a terhelt terhére felülvizsgálati indítvány benyújtására.

[25] A Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványának benyújtására a törvényes határidőben [Be. 418. § (1) bek.] - a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül - került sor.

[26] Az ügyész a felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére nyújtotta be, a Kúria ezért bírálta el nyilvános ülésen. Abban azonban a Legfőbb Ügyészség a másodfokon eljárt törvényszék jogerős ügydöntő határozatának a hatályon kívül helyezést és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta, ezért tartalma szerint az indítvány nem irányult a terhelt terhére.

[27] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjának 3. fordulata alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

[28] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége ezért kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[29] Az elsőfokú bíróság pontosan azt állapította meg tényállásként, amit az ügyész által emelt és nem módosított vád tartalmazott. Aszerint a terhelt alkoholosan befolyásolt állapotban hajtott a versenypályára, ahol nem az útviszonyoknak megfelelően közlekedett és választotta meg a haladási sebességét. Ennek következtében az egyik kanyarvételnél, pontosan meg nem határozható módon, a lovas fogat az oldalára borult.

[30] Ez a tényállás kétségtelenül elnagyolt. Nem határozta meg pl. a lovaspálya és a lovas fogat adatait. Nem rögzítette, hogy az utasok hol foglaltak helyet a lovas fogaton. Nem adta meg a haladási sebességet, nem írta le a kanyarvétel irányát, élességét, stb.). Mindezek hiányában is irányadó a felülvizsgálati eljárásban.

[31] A Kúria e körben - a teljesség igényével (mivel a fentiek szerint az elsőfokú bíróság a vádat egyébként kimerítette) - utal arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmény teljes körű el nem bírálása, azaz a vád ki nem merítése [Be. 2. § (4) bek.] nem szerepel a Be. 373. §-ának (1) bekezdésében kimerítően felsorolt és a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában jórészt visszautalt feltétlen eljárási szabálysértések között. Következésképpen a vád ki nem merítése az egyéb ún. relatív eljárási szabálysértések egyike, amelynek megvalósulása esetén a Be. 375. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban helye lehet a hatályon kívül helyezésnek és új eljárásra utasításnak, ám a jogerő beállta után felülvizsgálatot ez nem alapozhat meg, felülvizsgálati eljárásban ehhez jogkövetkezmény nem fűződhet.

[32] Az irányadó tényállás abban viszont egyértelmű, hogy a terhelt a versenypályán alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a lovas fogatot. Baleset történt, és egy személy súlyos sérülést szenvedett.

[33] A másodfokú bíróság nem szerencsés módon, olyan mértékben mellőzött tényeket, hogy a tényállásból kikerült már a lovas fogat felborulása is. A Kúria álláspontja szerint azonban a másodfokú bíróság ítéletének teljes indokolása alapján egyértelmű az a tényállás, amelyre a döntését alapozta. Világosan leszögezte ugyanis, hogy a vád nem nyert bizonyítást abban a részében, hogy a kétségtelenül bekövetkezett baleset a terhelt magatartására vezethető vissza. Az általa okozott balesetért nem felelős, ezért - és ez a lényeg - nem állapítható meg büntetőjogi felelőssége a járművezetés ittas állapotban bűntettében.

[34] A Kúria álláspontja szerint nem kétséges az a tényállás, amelyet összességében a másodfokú bíróság megállapított és amelyre ügydöntő határozatát alapította. Erre figyelemmel nem volt akadálya annak, hogy a felülvizsgálata eredményként érdemi döntést hozzon, következésképpen a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és új másodfokú eljárás elrendelésére nem volt törvényes indok.

[35] A másodfokú bíróság ugyanakkor - amint azt a Legfőbb Ügyészség helytállóan jelezte - szem elől tévesztette, hogy a terhelt egy lovaspályán (azaz nem közúton) lovas fogatot (azaz nem gépi meghajtású járművet) vezetett. Miután másnak nem okozott nyolc napot meghaladó gyógytartamú sérülést, e cselekmény valójában nem bűncselekmény. Bűnösségének kimondására ezért a bűncselekmény alapesetében, azaz a járművezetés ittas állapotban vétségében [korábbi Btk. 188. § (1) bek.] a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor. A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha terheltet a vád szerint minősített bűncselekmény vádja alól felmenti.

[36] Mindezekre figyelemmel a Kúria - miután a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálata alapján feltétlenül hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem észlelt - a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot - a Be. 427. § (1) bekezdése a) pontjának 1. fordulata alapján - megváltoztatta, és a terheltet - a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja 1. fordulatának és Be. 331. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával - az ellene járművezetés ittas állapotban bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

[37] A Kúria megjegyzi, hogy az alapítéletben a bűncselekmény megnevezése nem igazodott a Be. 258. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt előíráshoz, valamint a 61. BKv. 1. pontjában adott iránymutatáshoz: aszerint a bűncselekményt a bíróság ügydöntő határozatának rendelkező részében a büntetőtörvény Különös Része szerinti alcímével kell megnevezni.

[38] A Kúria a felmentő ítéletre figyelemmel rendelkezett a terhelt által esetlegesen megfizetett pénzbüntetés és bűnügyi költség visszatérítéséről [Be. 585. § (1) bekezdés].

(Kúria Bfv. II. 1.652/2014.)

A városi bíróság a 2012. március hó 12. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki ittas járművezetés vétségében [Btk. 188. § (1) bekezdés I. fordulat].

Ezért őt 60 óra kommunális jellegű közérdekű munka büntetésre ítélte.

A terhelt védőjének fellebbezés folytán másodfokon eljáró törvényszék a 2012. május hó 15. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a határozat meghozatalára bíróság elé állítás során került sor.

A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás lényege a következő.

A terhelt 2012. január 12-én, az esti órákban, majd január 13-án a reggeli órákban szeszes italt fogyasztott. Az alkoholfogyasztást követően, 9.30 óra körüli időben a terhelt felült elektromos kerékpárjára és azzal elektromos hajtási módban B. város belterületén közlekedett, megcsúszott és elesett.

A terhelt 9.35 órakor 2,39 g/l ezrelékes véralkohol koncentráció mellett közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vett részt a közúti közlekedésben.

Az elsőfokú bíróság indokolásában a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontja, a KRESZ I. függelékének II/B. pontja, és II/r/1. pontja, valamint a Btk. 188. §-ának (1) bekezdése értelmezése alapján megállapította, hogy a terhelt gépi meghajtású járművel közlekedett ittas állapotban, ezáltal megvalósította a Btk. 188. §-ának (1) bekezdés I. fordulatába ütköző és aszerint minősülő ittas járművezetés vétségét.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját és érveit maradéktalanul osztotta.

Az ügyben meghozott első- és másodfokú ítélet ellen a terhelt kirendelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított okból.

A védői álláspont szerint az elkövetés eszköze, a 300 W alatti teljesítményű elektromos segédmotorral felszerelt kerékpár nem vonható a gépi meghajtású jármű fogalmi körébe. A KRESZ II. függelék r) pontjának az értelmezéséből ugyanis az következik, hogy a 300 W alatti teljesítményű elektromos kerékpár a KRESZ fogalmi rendszerében kerékpár, a kerékpár pedig a KRESZ fogalmi rendszerében nem gépi meghajtású jármű: a jogszabály közúti járművekkel kapcsolatos fogalmakat definiáló részében a nem gépi meghajtású járművekre vonatkozó felsorolás a kerékpárral kezdődik. Ezért a 300 W alatti teljesítményű elektromos segédmotorral felszerelt kerékpárral közlekedőkre ugyanazon rendelkezések vonatkoznak, mint a kerékpárosokra. A kerékpár szeszes italtól befolyásolt állapotban történő hajtása ezért nem bűncselekménynek, hanem csakis szabálysértésnek minősülhet.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.

Ebben kifejtette, hogy az eljárt bíróságok által felhívott KRESZ rendelkezések szerint kerékpár az olyan legalább kétkerekű jármű, amelyet emberi erő hajt, és ezt legfeljebb 300 W teljesítményű motor segíti. Gépi meghajtású az, amit gép hajt. Ebből következően csupán az olyan elkövető magatartás minősül szabálysértésnek, ami nem gépi meghajtású jármű vezetésével történik. Miután az adott ügyben a terhelt által vezetett kerékpárt gép (elektromos motor) hajtotta, ezért az gépi meghajtású járműnek minősül.

Erre figyelemmel az első- és másodfokú határozatok hatályában való fenntartását indítványozta.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt ittas - közepes fokú alkoholos befolyásoltság - állapotban közlekedett a közúton elektromos kerékpárjával elektromos hajtási módban.

Az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 188. § (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény elkövetési magatartása a vasúti vagy légi jármű, valamint gépi meghajtású vízi jármű vagy úszó munkagép, illetőleg közúton gépi meghajtású jármű szeszes italtól befolyásolt állapotban, vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt történő vezetése. E bűncselekmény törvényi tényállása tehát taxatíve felsorolja mind a négy közlekedési ágazatot érintő járműveket, amelyeknek szeszes italtól befolyásolt vagy bódult állapotban történő vezetése bűncselekményt valósít meg. A közúton közlekedő járművek közül a törvény a gépi meghajtású járműveket tekinti ilyennek. A közúton közlekedő járművek körében gépi meghajtású járművön azokat a járműveket kell érteni, amelyeket beépített erőgép hajt.

Az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM számú együttes rendelet (továbbiakban: KRESZ) 1. számú függelék II. fejezetében a közúti járművekkel kapcsolatos fogalmak szerint a gépjármű olyan jármű, amelyet beépített erőgép hajt, kivéve a mezőgazdasági vontatót, a lassú járművet, a segédmotoros kerékpárt és a villamost. A Btk. értelmében azonban ezek is gépi meghajtású járművek, amelyeknek közúton szeszes italtól befolyásolt állapotban történő vezetése megalapozhatja az ittas járművezetés bűncselekményének megállapítását, tehát ez jóval tágabb járműkategóriát ölel fel.

A 289/2009. (XII. 18.) Korm. rendelet 28. § (3) bekezdésével megállapított és 2010. január 1. napjától hatályos KRESZ 1. számú függelék II. részének r/1. alpontjának rendelkezése szerint kerékpár az olyan legalább kétkerekű jármű, amelyet emberi erő hajt, és ezt legfeljebb 300 W teljesítményű motor segíti. Gépi meghajtású jármű az, amit gép hajt. Ennek megfelelően csupán az olyan elkövetői magatartás minősül szabálysértésnek, ami nem gépi meghajtású jármű vezetésével történik.

Az adott ügyben a terhelt által vezetett kerékpár háromféle üzemmódban üzemelt: 1. motorral, 2. motorral és pedállal (emberi erővel), 3. kizárólag emberi erővel (pedállal). Az irányadó tényállás szerint a terhelt elektromos hajtási módban közlekedett, tehát a kerékpárt gép hajtotta. Ekként a terhelt által vezetett elektromos kerékpár - amint azt a felülvizsgálattal megtámadott határozatot hozó bíróságok kifogástalan jogszabályi levezetés alapján szintén megállapították - gépi meghajtású jármű. E jármű közúton szeszes italtól befolyásolt állapotban történt vezetése pedig nem az ittas vezetés szabálysértését, hanem a járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg.

A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a terhelt bűnösségének a megállapítása a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül történt, ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - hatályában fenntartotta. (Kúria Bfv. II. 1106/2012.)

[1] A járásbíróság a 2020. január 27. napján - tárgyalás mellőzésével - meghozott, 2020. február 11. napján jogerős büntetővégzésével a terheltet bűnösnek mondta ki járművezetés ittas állapotban vétségében [Btk. 236. § (1) bek.], ezért őt 120 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 120 000 forint pénzbüntetésre és 8 hónap motoros rásegítésű kerékpárvezetéstől eltiltásra ítélte.

[2] A jogerős ügydöntő végzésben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2019. szeptember 21. napján 19 óra 59 perckor Sz. településen, a P. út 13. számú ház előtti útszakaszon az általa vezetett 240 W teljesítményű elektromos kerékpárjával, azt gépi meghajtású üzemmódban használva, úgy közlekedett a közúti forgalomban, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.

[3] A terhelt ekkor az elektromos kerékpárral az úton haladva súrlódásszerűen nekiütközött a H. I. által leparkolt Toyota Corolla típusú személygépkocsi bal oldalának, majd a járművel megállt. A baleset következtében személyi sérülés nem történt, a balesetben érintett személygépkocsiban azonban anyagi kár keletkezett.

[4] A terhelttel szemben ezt követően rendőri intézkedésre került sor, vele szemben 21 óra 02 perckor Drager alkoholtesztert alkalmaztak, amely 0,65 mg/l értéket mutatott, ezért őt előállították az m.-i orvosi ügyeletre vérmintavételre. A terhelt vérmintájának etilalkohol-koncentrációja a vérvétel időpontjában, 2019. szeptember hó 21. napján 22 óra 00 perckor 1,49 g/l volt.

[5] A terhelt úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy szervezetében 0,50 gramm/liter véralkohol-koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt. A terhelt ebben az állapotában kb. 100 m távolságot tett meg a járművével.

[6] A terhelt vezetői engedélyét nem tartotta magánál, így annak elvételére nem került sor, azonban a nyomozó hatóság kezdeményezte a vezetési jogosultság szüneteltetését a megyei kormányhivatal járási hivatalánál a büntetőeljárás jogerős befejezéséig.

[7] A terhelt 2020. január 21. napján a vezetői engedélyét felhívásra a megyei kormányhivatal járási hivatalában leadta.

[8] A jogerős ügydöntő határozat ellen a megyei főügyészség a terhelt terhére nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontban meghatározott okból, anyagi jogszabálysértés miatt a Be. 651. § (1) bekezdése alapján. A felülvizsgálati indítvány 2020. június 9. napján érkezett a járásbírósághoz.

[9] A felülvizsgálati indítvány szerint a járásbíróság a Btk. 55. § (3) bekezdését megsértve rendelkezett a járművezetéstől eltiltás büntetés motoros rásegítésű kerékpár vezetésétől eltiltásra való korlátozásáról. A járásbíróság rendelkezése az indítvány szerint azért jogszabálysértő, mert a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében a "motoros rásegítésű kerékpár", mint vezetői engedélyhez kötött közúti járműfajta nem szerepel.

[10] A megyei főügyészség ezért indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a járásbíróság jogerős büntetővégzését változtassa meg és a közúti járművezetéstől eltiltásnak a "motoros rásegítésű kerékpár" járműre korlátozását mellőzze.

[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, és indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítványban foglaltaknak megfelelően változtassa meg, míg egyebekben a jogerős végzést hatályában tartsa fenn.

[12] A terhelt és védője a Legfőbb Ügyészség indítványára észrevételt nem tett.

[13] A felülvizsgálati indítvány megalapozott.

[14] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi jogi és eljárásjogi okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[15] A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság - a bűncselekmény minősítésén túl - a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont 2. ford. ba) alpont].

[16] A felülvizsgálati indítvány a terhelt terhére irányul. Az ügyészség a terhelt terhére a jogerős határozat közlésétől számított hat hónapon belül jogosult felülvizsgálati indítványt előterjeszteni [Be. 652. § (3) bek.]. E határidő 2020. augusztus 11-én telt volna le, a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványa 2020. június 9-én, azaz a törvényes határidőn belül megérkezett a járásbíróságra, így az joghatályos.

[17] Minderre tekintettel az ügyészség indítványa alapján a felülvizsgálatnak helye van.

[18] A felülvizsgálati indítványt a terhelt (a tértivevény alapján) 2020. szeptember 8-án, a védő pedig 2020. szeptember 7-én átvette. A megfelelő tájékoztatás után sem a kézbesítéstől számított nyolc napon belül, sem azt követően nem indítványozta egyikük sem nyilvános ülés tartását [Be. 660. § (2) bek. a) pont]. A jelen ügyben a Kúria sem látott észszerű okot arra, hogy eltérjen a főszabálytól, ezért tanácsülésen bírálta el a felülvizsgálati indítványt [Be. 660. § (1) bek.].

[19] Elöljáróban a Kúria az alábbiakra mutat rá.

[20] A Btk. 55. § (1) bekezdése szerint a járművezetéstől azt lehet eltiltani, aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követi el a bűncselekményt, illetve, aki a bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ.

[21] A Btk. 55. § (2) bekezdése alapján a járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el; különös méltánylást érdemlő esetben a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető.

[22] Jelen esetben a terhelt nem engedélyhez kötött járművet vezetett ittas állapotban. A Btk. 55. § (2) bekezdése esetében az alapot adó bűncselekmény és a szankció között maga a Btk. teremt kapcsolatot, amikor kimondja, hogy az ittas állapotban elkövetett járművezetés bűncselekmény esetében a járművezetéstől eltiltás kötelező. A szabályozásból következően ekként a járművezetéstől eltiltás alkalmazásának nem előfeltétele az engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegése, elégséges a járművezetés ittas állapotban bűncselekményének megvalósítása (Kúria Bfv.II.1223/2014/5., Bfv.II.950/2017/5., Bfv.II.460/2018/5.).

[23] Az ítélkezési gyakorlat alapján a "gépi meghajtású jármű" fogalma lényegesen szélesebb járműkategóriát ölel fel a "gépjármű" 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletben (a továbbiakban: KRESZ) meghatározott definíciójához képest. A Btk. alkalmazásában a KRESZ-ben a gépjármű fogalom alól kivont járművek is a gépi meghajtású járművek fogalom körébe vonhatók, így ezek közúton ittas állapotban vezetése megvalósítja az ittas járművezetés bűncselekményét.

[24] A kerékpár fogalmát a KRESZ I. számú függelék II. fejezetének r/1. pontja akként határozza meg, hogy a kerékpár olyan, legalább kétkerekű jármű, amelyet emberi erő hajt és ezt legfeljebb 300 W teljesítményű motor segíti. Az elektromos kerékpár tehát kerékpárnak minősül és engedély nélkül vezethető. A terhelt ugyanakkor elektromos kerékpárját gépi meghajtású üzemmódban vezetve közlekedett annak ellenére, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, ezáltal megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezést.

[25] A terhelt motoros rásegítéssel ellátott kerékpárt, mint engedélyhez nem kötött gépi meghajtású járművet vezetett ittas állapotban, ezért vele szemben a Btk. 55. § (2) bekezdése alapján a közúti járművezetéstől eltiltásnak helye van. Különös méltánylást érdemlő körülményt az elsőfokú bíróság sem észlelt és az eltiltás kiszabását nem mellőzte.

[26] A büntetés törvényessége tekintetében - a téves minősítés esetén kívül - akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és/vagy mértéke a büntetőtörvény valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik. Ez valósul meg - egyebek mellett - akkor, ha a bíróság jogerős ítéletében olyan büntetést szab ki, amit az adott tartalommal a törvény nem tesz lehetővé.

[27] A járásbíróság büntetővégzésében - jogszabályi hivatkozás nélkül, vélhetően a Btk. 55. § (3) bekezdésére figyelemmel - meghatározott fajtájú (légi, vasúti, vízi, vagy közúti) és kategóriájú járműre vonatkoztatva, "motoros rásegítésű kerékpár" vezetésétől tiltotta el a terheltet.

[28] A Kúria - egyetértve a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal - megállapította, hogy a járásbíróság ezen rendelkezése anyagi jogszabályt sért [Btk. 55. § (3) bek.], mivel a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 2. számú melléklete nem tartalmaz vezetői engedélyhez kötött "motoros rásegítésű kerékpár" járműkategóriát. Ezáltal az annak vezetésétől való eltiltásának nincs jogszabályi alapja, a büntetési nem - a járművezetéstől eltiltás - nem korlátozható nem létező járműkategóriára. Ezért a Kúria a járművezetéstől eltiltásnak a "motoros rásegítésű kerékpár" vezetésére korlátozó rendelkezését mellőzte.

[29] Rámutat ugyanakkor arra, hogy pontatlan az indítvány azon része, miszerint a Kúria a közúti járművezetéstől eltiltásnak a "motoros rásegítésű kerékpár" járműre korlátozását mellőzze.

[30] A Btk. 33. § (1) bekezdés f) pontjában írt és a Btk. 55. §-ában meghatározott büntetési nem a járművezetéstől eltiltás, ami - korlátozás hiányában - valamennyi engedélyhez kötött gépjármű vezetésére vonatkozik. Ez korlátozható az utóbb említett törvényhely (3) bekezdése alapján a légi, vasúti, vízi, vagy közúti járműfajtára, illetve a 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendeletben meghatározott járműkategóriára. Jelen ügyben az elsőfokú bíróság - törvénysértő tartalommal - az utóbbit tette, és nem korlátozta az eltiltást (közúti) járműfajtára. Ekként önmagában a törvénysértő kategóriás korlátozás mellőzésével nem a közúti járművezetéstől eltiltás, hanem a (valamennyi engedélyhez kötött gépjármű vezetésére vonatkozó) járművezetéstől eltiltás válna a jogerős ügydöntő határozat részévé.

[31] A Btk. 55. § (3) bekezdése alapján nem ütközik ugyanakkor kötelező törvényi rendelkezésbe az eltiltás közúti járműfajtára korlátozása, ezért - tekintettel arra is, hogy a döntés tartalmából kitűnően a járásbíróság az eltiltást korlátozni kívánta - a Kúria a büntetést a Btk. 55. § (3) bekezdésének törvényes alkalmazásával a közúti járművek járműfajtájára korlátozta.

[33] A kifejtettek alapján a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva - az ügyészség felülvizsgálati indítványát alaposnak ítélve a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a megtámadott határozatot az indítványban foglaltaknak megfelelően megváltoztatta, egyebekben pedig - a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján - hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 751/2020.)

A városi bíróság a 2011. március 7. napján megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét ittas járművezetés bűntettében [Btk. 188. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont] állapította meg, ezért őt 2 (kettő) év fogházbüntetésre, 2 (kettő) évi közügyektől eltiltásra, és 3 (három) év 6 (hat) hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Úgy rendelkezett, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

A törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2012. január 26. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében a városi bíróság ítéletét annyiban megváltoztatta, hogy a terhelt fogházbüntetése tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A városi bíróság elsőfokú ítélete tényállása szerint a terhelt 2009. december 1. napján 21 óra 40 perc körüli időpontban a tulajdonát képező személygépkocsival közúton közlekedett, előzetes szeszesital fogyasztást követően. Derült, csendes időben, éjszakai látási viszonyok mellett az egyenetlen, száraz állapotú aszfaltúton a gépjármű jobb első ülésén utazó O. R., illetve a hátsó ülésen - közelebbről nem pontosítható helyen - ülő P. I. utasaival.

Haladása során egy balra ívelő útkanyarból kihaladva és mintegy 300 métert megtéve ittasságából eredő figyelmetlensége miatt, illetőleg mert az általa vezetett gépjármű sebességét nem az - egyébként már egyenes - út vonalvezetésének és az útviszonyoknak megfelelően választotta meg, a gépjármű 100-125 km/óra sebességgel sodródni kezdett, 89-101 km/óra sebességgel fölhaladt a szalagkorlátra, majd 84-95 km/óra sebességgel a jobb oldali töltés oldalának ütközött és végül egy élőfának csapódva a tetejére borulva állt meg.

Ezen baleset következtében P. I. sértett olyan súlyos vizenyős agyduzzadást, agytörzsi beékelődést, a VII. nyakcsigolya törését, tüdőzúzódást, a tüdőkben vérbelégzést, jobb oldali sorozat bordatörést, combcsonttörést, illetve az ezek eredményeként fellépő traumás shock-ot szenvedett, amelynek következtében a helyszínen elhalálozott.

A terhelt másik utasa 8 napon belül gyógyuló könnyű sérülést, a felső ajak és jobb kéz zúzódását és hámhorzsolását, valamint a szegycsonttájék zúzódását szenvedte el, míg maga a terhelt 8 napon túl gyógyuló súlyos a bal oldali IV-XII. bordák törését, a tüdőállomány zúzódását, mindkét oldali részleges légmellet, a rekeszizom és a rekeszizom ideg sérülését, a bal kulcscsont-, jobb felkarcsont-, jobb singcsonttörést, a máj roncsolódását, a koponya zúzódását, illetve zúzódásos és hámhorzsolásos sérüléseket szenvedett el.

A baleset helyszínét közvetlenül megelőző kanyarívben a biztonságos haladási sebesség 90-100 km/h lehetett.

A terhelt vérének alkoholkoncentrációja a cselekmény elkövetésének időpontjában 1,32 g/l ezrelék volt, amely őt enyhe fokban korlátozta a biztonságos járművezetésben.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványában a védő a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját is felhívva, tartalmilag a terhelt bűnössége megállapítását nem kifogásolta, pusztán cselekménye minősítésének törvényességét vitatta, és ehhez kapcsolódóan hivatkozott a kiszabott büntetés törvénysértő voltára. Álláspontja indokolása körében a védő - a jogszabályi környezetet jogirodalmi és bírósági gyakorlatból vett idézetek tükrében elemezve - azzal érvelt, hogy a terhelt által kétségtelenül megvalósított KRESZ szabályszegések és az ehhez kapcsolódóan bekövetkezett halálos eredmény közvetlen okozati összefüggése a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotban történt járművezetésével kétségtelen bizonyossággal nem állapítható meg. Ezért cselekményének minősítése nem lehet a Btk. 188. § (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő ittas járművezetés bűntette, a cselekmény ittas járművezetés vétsége és halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége halmazataként értékelhető. A védő az álláspontja szerinti helyes minősítéshez képest a bűnösségi körülmények elemzése mellett a kiszabott büntetést törvénysértőnek tartotta, kiemelve, hogy a büntetési célok a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása nélkül is elérhetők. A védő néhány részletben kifogásolta az eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő, tényállást megállapító tevékenységét is.

A Legfőbb Ügyészség a védő felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. A legfőbb ügyészi átirat utal arra, hogy a tényállás megalapozatlanságával kapcsolatos érvek a felülvizsgálati eljárásban törvényi tilalom folytán nem vizsgálhatók, a jogi értékelés alapját a kötelezően irányadó tényállásban rögzítettek kell képezzék. E tényadatokon alapulóan viszont nem vonható kétségbe, hogy a terhelt enyhe, de a közepes fokú mértékhez közelítő szeszes italtól befolyásolt állapota tekinthető annak az alapvető oknak, amely végső soron a terhelti jármű felborulásához, és a sértett halálához vezetett. A Legfőbb Ügyészség ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Kúria a terhelt védője felülvizsgálati indítványa alapján eljárva a Be. 423. § (4) és (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban foglalt okból, illetve a hivatalból vizsgálandó, ún. abszolút eljárási szabálysértések szempontjából bírálta felül a jogerős határozatot. Ennek körében megállapította, hogy a határozat meghozatala során a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott körbe eső eljárási szabálysértés nem történt, továbbá, hogy a védő felülvizsgálati indítványa alaptalan.

Helytállóan mutatott rá a Legfőbb Ügyészség arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványa alapján a jogerős határozat egyetlen szempontból vizsgálható csupán felül: sor került-e a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti anyagi jogi szabálysértésre, vagyis a cselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabására. A védő tartalmilag kizárólag e felülvizsgálati okra hivatkozott. A terhelt ittasságával összefüggő közlekedési szabályszegése hiányában a cselekmény helyes minősítése ittas járművezetés vétsége és ezzel összefüggésben közúti baleset okozásának vétsége. Mindemellett a védő - a határozat okszerűtlen megállapításait kifogásolva - a jogerős ítélet megalapozottságát feszegette. Ez utóbbi hivatkozásai azonban a felülvizsgálati eljárásban nem voltak érdemben vizsgálhatók, mivel a Be. 423. § (1) bekezdésének rendelkezései a tényállás megalapozottságának vizsgálatát és a jogerős határozatban megállapított tényállás támadását, a bizonyítékok mikénti értékelésének sérelmezését is kizárják.

A terhelt cselekménye minősítésének törvényességét vizsgálva a Kúria megállapította, hogy az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályaival maradéktalan összhangban jártak el, az adott minősítés a törvénynek és az e körben kialakított gyakorlatnak megfelel.

A Btk. 188. § (2) bekezdés c) pontja szerinti ittas járművezetés bűntette megállapításának feltétele, hogy a szeszes italtól befolyásolt állapotban történő gépjárművezetés és a sértett halála közötti okozati kapcsolatot a KRESZ. 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakon túl valamely más közlekedési szabály megszegése (például sebességtúllépés) közvetítse, amely egyben a súlyosabb eredmény közvetlen okának tekinthető. Az ittas járművezetés bűntettéért felel a járművezető, ha ittassága miatt a minősített esetekben meghatározott eredmények valamelyikét a büntetőjog által felróható módon okozta (BH 2003.351.).

A terhelt cselekménye minősítésének törvényességét vitató védő által kifejtett jogelv teljes mértékben helytálló: a halált okozó ittas járművezetés bűntette akkor állapítható meg, ha a halál bekövetkezése okozati összefüggésben áll a járműnek szeszes italtól befolyásolt állapotban vezetésével. A járművezető önálló cselekményként elbírálandó ittas járművezetés vétsége akkor különül el a balesetet előidéző, többnyire gondatlan szabályszegésével megvalósított közúti baleset okozásának vétségétől, ha a halálos következmény az elkövető ittasságától független vétkes mulasztás következménye (BH 2004/349.).

Az irányadó tényállásban foglaltakból következően a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette gépkocsiját, az adott útszakaszra megengedett sebességhatárt átlépve, majd egy balra ívelő útkanyarból kihaladva ittasságából eredő figyelmetlensége, és túlzott sebessége miatt sodródni kezdett, felhaladt a jobboldali szalagkorlátra, majd a töltés oldalának és egy élőfának csapódva, a kocsi tetejére borulva állt meg. E baleset vezetett a gépkocsiban utazó két utas közül az egyik halálához, a másik 8 napon belül gyógyuló, illetve a terhelt életveszélyes állapotot eredményező, 8 napon túl gyógyuló sérüléséhez.

Tudományosan igazolt és egyben közismert az alkohol emberi szervezetre gyakorolt számos kedvezőtlen hatása. Ilyenek az érzékelési képesség korlátozása, a gátlások oldása, a koncentrációkészség, a figyelem és a veszélyérzet csökkenése, a könnyelműség, megfontolatlanság előtérbe kerülése. Éppen e kedvezőtlen hatásokra figyelemmel tilalmazott a szeszes italtól befolyásolt állapotban vezetés. Az olyan jellegű közlekedési szabályszegések esetén tehát, amelyek erre utalnak, arra kell következtetést levonni, hogy a közlekedési szabályszegést, a közlekedési balesetet és annak eredményét az elkövető ittas járművezetése okozta (BH 2012/205.). A jelen esetben azonban a terhelt szeszes italtól befolyásolt állapotán túlmenő egyéb egyetlen ok sem került rögzítésre, amely a bekövetkezett balesethez vezetett.

Nem tévedtek ezért az eljárt bíróságok akkor, amikor a terhelt felelősségét a szeszes italtól befolyásolt állapotára visszavezethető közlekedési szabályszegéseire alapítottan, az azzal halálos eredményt okozó ittas járművezetés bűntettében állapították meg.

A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja a kiszabott büntetés felülvizsgálatára - többek között - akkor ad lehetőséget, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Ebből következően a Be. 416. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően - egyéb anyagi jogszabálysértés hiányában - a kiszabott büntetés felülvizsgálatára nem is kerülhetett sor, így a Kúria a védő által hivatkozott bűnösségi körülmények értékelésébe sem bocsátkozhatott.

A Kúria a kifejtettekre figyelemmel megállapította, hogy a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa alaptalan, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Bfv. II. 482/2012.)

Az elsőfokú bíróság a 2008. év február hó 21. napján kelt ítéletében a terhelt bűnösségét halált okozó ittas járművezetés bűntettében [Btk. 188. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont] állapította meg. Ezért őt 2 év 6 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 6 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 2006. év augusztus hó 13. napján hajnali órákban alkoholtól közepes fokban befolyásolt állapotban vezette gépkocsiját a 87-es főúton. Borult, esős időben, éjszakai sötétségben, közvilágítással el nem látott gyér forgalmú főútvonalon tompított fényszóró használatával közlekedett. Vele azonos irányban, előtte, a 6,5 méter széles úttest melletti, 0,7 méter széles füves útpadkán gyalogosok haladtak. A sor elején egymás mellett két személy, mögöttük egymás után, sorban további négy személy, végül az úttesten, annak szélétől 70 cm-re, leghátul, a sötét ruházatot viselő fiatalkorú H. B. sértett haladt.

A gyalogosok közötti távolság a haladás közben folyamatosan változott, egymással helyet cseréltek. Kellő távolságból észlelhető lámpa nem volt náluk, mobiltelefonnal világították meg az utat. Közeledő jármű hangját hallva, kiabáltak egymásnak, hogy húzódjanak le az útról.

A terhelt a főút egyenes szakaszán észlelés nélkül kb. 78-82 km/óra sebességgel a gépkocsi jobb első-oldalsó részével ütötte el fiatalkorú H. B. sértettet, aki az út melletti területre csapódott.

A terhelt az elütést követően 3,2 másodperc alatt lassítás nélkül 68,8 méter utat tett meg. Folyamatos fékezéssel az elütési ponttól 184 méterre állt meg.

Fiatalkorú H. B. sértett az elütés során olyan súlyos sérüléseket szenvedett el, melyek folytán a helyszínen életét vesztette.

Az elsőfokú bírósága terhelt terhére a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában, a 25. § (1) bekezdésében, valamint a 26. § (4) bekezdésében írt közlekedési szabályok megszegését rótta. E szabályokra utalva kifejtette, hogy terhelt ittassága miatt nem volt megfelelő a gépkocsi sebességének megválasztása. Az ítélet rögzíti, hogy a terhelt csak az elütéskor észlelte a sértettet és 3,2 másodperc telt el a tényleges reakciójáig. Az adott időben és helyen a sértett esetleges észlelhetősége 42,1 méter, míg a várható észlelés 31,51 méter volt. A biztonságos haladási sebesség tompított fényszóró használata mellett 51-53 km/óra lett volna. Amennyiben a terhelt ezzel a sebességgel halad, úgy a 31,5 méteres várható láthatósági értéket is figyelembe véve, a balesetet elkormányzással elkerülhette volna. Ilyen sebesség mellett pedig - fékezés esetén - a gépkocsi elütési sebessége kb. 25-29 km/órára mérséklődött volna.

Az ítélet szerint a terhelt a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontján keresztül megszegte a KRESZ 25. § (1) bekezdésében és a 26. § (4) bekezdésében írt szabályokat. A szabályszegések és a bekövetkezett baleset között okozati összefüggés volt.

Az ítélet mindemellett a fiatalkorú H. B. sértett közlekedési szabályszegéseit is rögzíti [KRESZ 21. § (1) és (3) bekezdés a) pontja, és a (6) bekezdés].

A másodfokon eljáró bíróság a 2008. év június hó 17. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, csupán a terhelt bűncselekményének megnevezését pontosította.

A baleseti mechanizmussal kiegészítve az ítéleti tényállást, osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a terheltnek nem kellett számítania az úttest jobb szélén, sötét ruhában közlekedő gyalogosra. A személygépkocsi szabályosan beállított fényszórója az utat 40-45 méterre világítja meg. Ebből következően a terhelt tényleges haladási sebességéhez tartozó féktávolsága hosszabb volt, mint az általa belátott út hossza, vagyis vakon vezetett. A terheltnek felrótt 3,2 másodperc cselekvési késedelmet a másodfokú bíróság a terhelt ittasságával magyarázta. Ezért a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontja és a KRESZ 26. § (4) bekezdése között az okozati összefüggés megállapítását helytállónak találta.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Vitatta az ittas állapotban történt vezetés [KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontja] és a halálos eredményhez vezető KRESZ 26. § (4) bekezdésének megszegése közötti okozati összefüggés meglétét. A védő sérelmezte a terheltnek felrótt 3,2 másodperces késedelem ittassággal történő megokolását is. A váratlan akadályként megjelent sötét ruhás gyalogos elütése józan állapotban sem lett volna elhárítható a megengedett sebességgel haladó járművezető számára.

A védő álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen, a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével minősítették a terhelt cselekményét ittas járművezetés bűntettének, a cselekmény helyes minősítése ittas járművezetés vétsége. A törvénysértő minősítés törvénysértően súlyos büntetés kiszabását eredményezte. Mindezekre figyelemmel a védő a megtámadott határozatok megváltoztatását, a cselekmény törvénynek megfelelő minősítésével arányban álló büntetés kiszabását kérte.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt - részben eltérő indokok alapján, de - érdemben alaposnak tartotta. Ezért a sérelmezett határozatok megváltoztatását, a terhelt cselekményének ittas járművezetés vétségének minősítését és a kiszabott fő- és mellékbüntetésnek a bűncselekmény törvényes minősítéséhez igazodó enyhítését indítványozta.

A jogi minősítést érintően a Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy az eljárt bíróságok - az okozati összefüggés szempontjából egyedül relevanciával bíró - közlekedési szabályszegésként indokoltan vizsgálták a KRESZ 26. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés esetleges megszegését. Helytállóan állapították meg, hogy a terheltnek az adott időben és helyen, éjjel, esőben, forgalommentes útszakaszon, lakott területen kívül, az öltözete miatt csupán közelről észlelhető, KRESZ szabályt szegő gyalogost várható akadályként, reálisan nem kellett számításba vennie. Az adott törvényhely indokolásából megállapítható ugyanakkor, hogy a szabálytalan helyen vagy módon levő, illetve az olyan akadályokkal való összeütközést, balesetet is el kell kerülni, amelyre az adott körülmények között reálisan számolni nem kell. Ennek feltétele, hogy az akadály - a mindenkitől elvárható figyelmes és körültekintő vezetés mellett - ténylegesen a kellő időben, a helyesen megválasztott sebességhez tartozó féktávolságon kívül észlelhető legyen.

Az irányadó tényállás alapján a terhelt ténylegesen nem valósított meg a balesettel okozati összefüggésben álló szabályszegést. A szeszesitaltól befolyásolt állapotban történt vezetésre visszavezethető közlekedési szabályszegés hiányában pedig kizárólag a KRESZ 4. § (1) bekezdésének c) pontjában írtak megszegése miatt, a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében meghatározott ittas járművezetés vétsége alapesetének minősül a terhelt bűncselekménye.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány anyagi jogi érvelését és a Legfőbb Ügyészség okfejtését alaposnak találta.

A terhelt bűncselekményének minősítése törvénysértő.

A felülvizsgált ítéletek felrótták a terheltnek, hogy a tompított fényszóró használatához képest eltúlzott sebességgel haladt, "vakon" vezetett.

Az eljárt bíróságok jogkérdésben elfoglalt álláspontja ellentétes a KRESZ 26. § (4) bekezdésének a bírói gyakorlatban kialakított értelmezésével.

A KRESZ 26. § (4) bekezdése előírja a járművezetők számára, hogy a jármű sebességét az (1)-(3) bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.

A biztonságos sebesség megválasztásakor az adott közlekedési helyzetben reálisan számításba jöhető akadályból kell kiindulni (BH 2006/385.).

A felülvizsgálati eljárásban irányadó ítéleti tényállás szerint a terhelt ittas állapotban, éjszaka, a megengedett 90 km/óra sebesség helyett 78-82 km/óra sebességgel haladt a kétirányú országúton tompított fényszóró használatával. A terhelt gépkocsija előtt váratlanul bukkant fel az úttest jobb szélétől kb. 0,7 m-re, sötét ruházatban gyalogló sértett, akit észlelés nélkül elütött.

A terheltnek éjszaka, az országúton a sértett szabálytalan haladására és váratlan felbukkanására nyilvánvalóan nem kellett számítania, ezért a haladási sebességét nem lehetett, s nem is kellett e váratlan és nem is feltételezhető helyzethez igazítania. Kötelező előírás hiányában a fényszórót sem kellett használnia, erre egyébként közlekedési körülmények sem késztették (BH 1996/184., BH 1996/408.).

Nem kétséges, hogy a balesetet eredményező közvetlen veszélyhelyzetet a gyalog haladó sértett többszörös KRESZ- szabályt szegő magatartása idézte elő: éjjel, a kivilágítatlan úttest jobb oldalán, az út szélétől 70 cm-re befele haladt.

A KRESZ 21. § (1) bekezdése szerint a gyalogosoknak a járdán, ahol járda nincs, a leállósávon, az útpadkán vagy a kerékpárúton kell közlekedni. Ha az úton sem járda, sem leállósáv, sem útpadka, sem kerékpárút nincs - vagy az a gyalogosközlekedésre alkalmatlan - a gyalogosok az úttesten közlekedhetnek [KRESZ 21. § (2) bekezdés]. Ha a gyalogosok az úttesten közlekednek, az úttest szélén egy sorban, lakott területen kívül mindig a baloldalon, a járműforgalommal szemben haladhatnak [KRESZ 21. § (3) bekezdés a) pontja.]

A szakértői számítások alapján tett ítéleti ténymegállapítás szerint a terhelt tompított fényszóró használatával 45 km/óra sebesség mellett észlelhette volna olyan távolságból a sértettet, hogy a balesetet elkormányzással elháríthatta volna. Fékezéssel azonban még ilyen sebesség mellett sem lett volna elkerülhető a sértett elütése, csupán az ütközési sebesség lett volna alacsonyabb.

Az ítéletekben kimunkált olyan közlekedésjogi összefüggések, amelyek a sértett és a terhelt mozgásának a valóságostól eltérő, feltételezett lehetőségeit taglalták - a tényállásban megállapított tényektől elszakadtak. Ám az ítélet jogkövetkeztetései csak a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján vizsgálhatók. A tényszerű közlekedésjogi elemzés alapkérdése pedig általában az, hogy kinek a közlekedési szabályszegése teremtett veszélyhelyzetet, ki volt a balesethez vezető tények láncolatában az, akinek a magatartása elindította a balesetet megelőző oki folyamatot (BH 1998/413.II.). Jelen ügyben az eljárt bíróságok megállapították ugyan a sértett közlekedési szabálysértéseit is, ám ennek a tények összefüggései és jogi értékelése során nem tulajdonítottak okozati szerepet. A terhelt megengedett sebességgel haladt, ekként nem ő, hanem - az előző okfejtésből következően - a sértett súlyos KRESZ szabályszegése vezetett a baleset bekövetkezéséhez (BH 1993/215., BH 2006/41.).

A terhelt magatartása csupán a sértett által előidézett veszélyhelyzet elhárításának lehetőségeit vizsgálva értelmezhető. Az ítéletből kitűnően a baleset csupán fékezéssel nem lett volna elkerülhető. Ehhez még az ítéletben helyesnek feltüntetett (számításokon alapuló, csökkentett) sebesség mellett is elkormányzásra lett volna szükség. Az úton szabályosan közlekedő terhelt vészfékezésre nem kényszeríthető (a manőver további, beláthatatlan veszélyt idézhet elő), és az elkormányzás is csak jóval alacsonyabb sebesség mellett jelenthet biztonságos elhárítást. Ez utóbbi elmaradása, még célszerűtlen elhárítási módként értékelve sem róható fel a terheltnek. Az ítélkezési gyakorlatban töretlenül érvényesülő elv, hogy a más által kialakított baleseti veszélyhelyzetben a kevéssé célravezető balesetelhárítási mód megválasztása a büntetőjogi felelősséget nem alapozza meg.

Mindezekből következően a terhelt cselekményének az ittas járművezetés bűntetteként [Btk. 188. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja] minősítésére törvénysértően került sor.

Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot ezért megváltoztatta, és a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. A terhelt bűncselekményét ittas járművezetés vétségének [Btk. 188. § (1) bekezdés] minősítette.

Az ittas járművezetés bűntettének büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, míg a vétség egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

A bűncselekmény törvénysértő minősítése törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte.

A Legfelsőbb Bíróság ezért a terheltet a Btk. 51. § (1) és (2) bekezdése alapján pénzbüntetésre ítélte, amelynek 120 (százhúsz) napi tételszáma a cselekmény tárgyi súlyával arányban áll és az egy napi tétel 300 (háromszáz) forint összegét a terhelt vagyoni és jövedelmi viszonyaihoz igazodóan határozta meg. A közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés időtartamát 2 évre enyhítette.

A Btk. 52. § értelmében rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén fogházbüntetésre történő átváltoztatásáról. Egyben megállapította, hogy a terhelt által fogvatartásban töltött idővel a pénzbüntetésből 113 napi tételt megfizetettnek tekint. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. Bfv.II.917/2008. sz.)

Az elsőfokú bíróság a 2006. szeptember hó 18. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. hivatali vesztegetés bűntettében, egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében és ittas járművezetés vétségének kísérletében. Ezért őt - halmazati büntetésül - 500 napi tétel (2000 forint egynapi tétel összegű) összesen 1 000 000 forint pénzbüntetésre, mellékbüntetésül 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte és kötelezte a felmerült bűnügyi költségek viselésére.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt az A. Kft. ügyvezetője, havi nettó jövedelme 100 000 forint. Nős, kiskorú gyermek eltartásáról nem gondoskodik. Vagyona egy családi ház, személygépkocsi, valamint a fenti kft. tulajdona, amelynek értéke 80-100 millió forint.

1998-ban ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre és járművezetéstől eltiltásra ítélték, 2000-ben garázdaság bűntette miatt próbára bocsátották, 2004-ben ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre és járművezetéstől eltiltásra ítélték.

Sz. P. p.-i lakos 2003-ban egy rendszámmal és forgalmi engedéllyel nem rendelkező, forgalomból kivont UAZ gépkocsit ajándékozott a terheltnek. A gépjármű megszerzését követően az UAZ gépkocsi elejére felkerült a DZU 534 forgalmi rendszám, amely eredetileg egy Skoda 105 S típusú személygépkocsira volt kiadva, amit 2004. október 14-én kitiltottak a forgalomból.

2005. június 19-én délután K. községben felesége és ismerősei társaságában a terhelt szeszes italt fogyasztott, és ezt követően, 20 óra körül indult az általa vezetett UAZ gépkocsival felesége és unokája társaságában közútnak nem minősülő erdészeti földúton a lakására. Ebben az időben a rendőrkapitányság állományába tartozó K. T. rendőr törzsőrmester és L. F. rendőr őrmester K. község belterületén, a K. úton teljesített szolgálatot. Szolgálati gépkocsijukkal a K. útra betorkolló földúton úgy álltak le, hogy elzárták annak lehetőségét, hogy arról ellenőrzés és megállás nélkül az útra bármilyen gépjármű behaladhasson.

Terhelt az általa vezetett gépkocsival 20 óra 15 perckor ért a rendőrök autója mögé, ahol megállni kényszerült. A rendőrök igazoltatták, majd ittasságát észlelve alkoholszondát alkalmaztak, amely fűzöldre színeződött. A terhelt az ittas vezetés tényét nem vitatta, hanem arra kérte az intézkedő rendőröket, hogy a vérvételtől tekintsenek el és az intézkedést helyszíni bírsággal zárják le. A rendőrük ezt a kérését nem teljesítették és közölték, hogy a terheltet vérvételre elő fogják állítani.

A terhelt megtagadta, hogy beszálljon a rendőrségi gépkocsiba, és az intézkedés elől ki akarta vonni magát. A lejtős úton szaladni kezdett, de eközben elesett. A földre került terhelttel szemben a rendőrök testi kényszert alkalmaztak, majd megbilincselték, beültették a szolgálati gépkocsiba és elindultak vele P. irányába. Útközben a terhelt 100 000 forintot ajánlott a rendőröknek azért, hogy a vérvételtől, illetve a további intézkedéstől eltekintsenek. A rendőrök az ajánlatot visszautasították. Ezt követően a terhelt azzal fenyegette meg a rendőröket, hogy a fiával megvereti őket.

A rendőrök a terheltet vérvételre előállították, a vérvételre 21 órakor, majd 21 óra 30 perckor került sor. A vérvizsgálat eredménye szerint terhelt vérében 1,94-1,98 ezrelék alkohol volt, ami közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.

Mivel a rendőri intézkedés időtartama alatt terheltnek eltört a jobb kar orsócsontja, ezért az orvosi vizsgálat során az intézkedő rendőrök értesítették a kényszerintézkedés kivizsgálására jogosult parancsnokot. A parancsnok, B. Zs. rendőr őrnagy a rendőrkapitányság épületében várta a már begipszelt kézzel odaérkező terheltet és az intézkedő rendőröket. A rendőrök elsődleges meghallgatását követően B. Zs. kérdésére terhelt úgy nyilatkozott, hogy a rendőri intézkedéssel kapcsolatban panasszal ott nem kíván élni, majd a bíróságon érvényesíti jogait. Közölte egyúttal a kivizsgálást végző parancsnokkal, hogy amennyiben az ittas vezetés miatt nem indítanak ellene eljárást akkor ő sem tesz feljelentést súlyos testi sértés miatt a rendőrök ellen. Végül terhelt 23 óra 35 perckor elhagyta a rendőrkapitányság épületét.

A jogi indokolás szerint terhelt azzal a magatartásával, hogy szeszes italtól befolyásolt állapotban közúton is kívánta vezetni gépjárművét, megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontját, s ezáltal megvalósította a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő ittas járművezetés vétségének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét.

A terheltnek a rendszámmal kapcsolatos magatartása maradéktalanul beleillik a Btk. 277/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének a tényállásába.

A terhelt azzal, hogy a szolgálati gépjárműben 100 000 forintot ajánlott fel a rendőröknek azért, hogy tekintsenek el a vérvételtől, kimerítette a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének I. fordulata szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettét, mert a terhelt a hivatalos személy működésével kapcsolatban jogtalan előnyt ígért azért, hogy a hivatalos személy a hivatali kötelességét megszegje. Mivel a két intézkedő járőr magatartása egységes intézkedésnek tekintendő, ezért a terhelt e cselekménye egy rendbelinek minősül.

A terheltnek az a magatartása, hogy a rendőri kényszerintézkedés kivizsgálása során az intézkedő parancsnoknak azt ajánlotta, hogy ha eltekintenek az ittas vezetés miatti eljárástól, ő sem tesz feljelentést a rendőrök ellen, szintén ugyanezen bűncselekmény megállapítására nyújt törvényes lehetőséget.

Az ügyész által a büntetés súlyosítása végett, a terhelt és védője által pedig valamennyi bűncselekmény vádja alól felmentés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2007. március 22. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt 2 rb. hivatali vesztegetés bűntettének értékelt cselekményét 3 rb. hivatali vesztegetés bűntettének minősítette. Ezért, valamint a terhére helyesen megállapított további bűncselekmények miatt a terhelt büntetését 1 év 4 hónap börtönre és 100 000 forint pénzmellékbüntetésre súlyosította. A börtönbüntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a 100 000 forint pénzmellékbüntetést - meg nem fizetése esetén - 1000 forintonként 1-1 nap szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítélőtábla nem osztotta a védőnek a tényállás megalapozottságát támadó érveit. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a tényállása minden tekintetben megalapozott, mentes a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért az a másodfokú felülbírálat alapját képezte.

Tévedett azonban az elsőfokú bíróság a vesztegetés rendbeliségének a meghatározásakor. A terhelt a vele szemben intézkedést foganatosító K. T. és L. F. rendőröknek 100 000 forintot ajánlott fel kötelességszegésük érdekében, majd a rendőrkapitányság épületében a meghallgatását követően a kivizsgálást végző B. Zs. rendőr őrnagy parancsnoknak felajánlotta, hogy amennyiben eltekintenek az ittas vezetés miatti eljárástól, ő sem tesz feljelentést a rendőrök ellen a sérelmére elkövetett súlyos testi sértés miatt. E magatartásával pedig előnyt kívánt szerezni. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy bűnhalmazat valósul meg, ha a vesztegetés elkövetője a jogtalan előnyt több személynek adja át vagy ígéri. A cselekmény rendbelisége a törvényellenes kapcsolatok számához igazodik. Ezért az ítélőtábla a terheltnek a 2 rb. hivatali vesztegetés bűntetteként értékelt cselekményét 3 rb. a Btk. 253. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő hivatali vesztegetés bűntettének minősítette.

A Btk. 277/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettével összefüggésben az ítélőtábla tényként állapította meg, hogy a DZU 534 forgalmi rendszám eredetileg az A. R. p.-i lakos tulajdonát képező személygépkocsira volt kiadva, amelyet 2004. október 14-én kivontak a forgalomból, következésképpen a rendszámot ezt követően helyezte fel a terhelt az UAZ gépkocsira. A terhelt tehát tudta, hogy a rendszám nem az UAZ gépkocsira való, ennek ellenére ezt a jogellenes állapotot a hamis rendszám felhelyezésével előidézte, amely fennállt 2005. június 19-éig, a rendőri intézkedésig. Az egyedi azonosító jel meghamisításának a bűncselekménye állapot bűntett, ezért a védő által a bűncselekmény elévülésére történt hivatkozás nem vezethetett eredményre.

Végül - az ítélőtábla álláspontja szerint - az ittas járművezetés vétségének kísérlete vonatkozásában is helytálló a megyei bíróság jogi minősítése. A terhelt közepes fokban ittas állapotban földúton vezette a tulajdonát képező terepjáró gépkocsit. Azzal közúton is kívánt közlekedni, mivel a lakásához csak ily módon juthatott volna el. A földútról a közútra történt ráhajtásban a rendőri intézkedés akadályozta meg, így az ittas járművezetés vétségét a terhelt megkezdte, azonban a járművet közúton vezetni a rendőri intézkedés folytán már nem tudta, ezért cselekményét helyesen minősítette a megyei bíróság ittas járművezetés vétsége kísérletének.

Az elsőfokú bíróság által alkalmazott pénzbüntetés nem áll arányban a terhelt cselekményeinek tényleges tárgyi súlyával és az alanyi bűnösségének fokával, és nem felel meg az e körben kialakult ítélkezési gyakorlanak sem. Ezért az ítélőtábla a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezésnek megfelelően a terheltre kiszabott halmazati büntetést súlyosította.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - arra hivatkozással, hogy az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségre vonására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

Az indítvány szerint a bíróságok okszerűtlenül mérlegelték a bizonyítékokat. A terhelt tagadásával szemben ugyanis nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a terhére rótt 3 rb. vesztegetés bűntettét elkövette volna.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt nem közúton közlekedett szeszes italtól befolyásolt állapotban, ezért az ittas járművezetés vétségének a kísérletét akkor sem követhette volna el, ha a rendőri intézkedésig ő vezetett volna. Akkor azonban a folyamat megszakadt. A terhelt gépkocsijából mindenki kiszállt. A rendőrök így nem is láthatták, ki vezette a gépkocsit.

Önkényes az az ítéleti megállapítás, hogy a terhelt megkísérelte a gépkocsit közúton is vezetni. A rendőri intézkedéssel egy folyamat megszakadt, ott az események véget értek. A bíróságok a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével és az anyagi büntetőjog szabályainak a megszegésével jutottak el a terhelt bűnösségének a megállapításához.

Az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettével kapcsolatban a védő álláspontja szerint iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az UAZ gépkocsira a forgalomból 2004-ben kivont DZU 534 forgalmi rendszámú gépkocsi rendszámát a terhelt szerelte volna fel. A kocsit a hatóság 2004-ben vonta ki a forgalomból, de arra semmi bizonyíték nincs, hogy ezt a terhelt, vagy más természetes személy kezdeményezte volna. Ennélfogva az sem bizonyítható, hogy a rendszámtábla a terhelthez került, s így azt ő szerelte fel a kocsira. Mivel ekként az ítéleti tényállítások hamisak, ezért a bíróságok az anyagi jog sérelmével ítélték el a terheltet.

Mindezek alapján a védő azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ügydöntő határozatot változtassa meg.

A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan.

A Be. szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható.

A védő az egyedi azonosító jel meghamisításával kapcsolatban tévesen hivatkozik arra, hogy nem állapítható meg, mikor került a gépkocsi a terhelt tulajdonába, és arra mikor szerelték fel a hamis rendszámtáblát. Az irányadó tényállás ugyanis e tárgyban konkrét ténymegállapításokat tartalmaz. Mindennek egyébként sincs jelentősége a terhelt cselekményének a büntetőjogi megítélésében, mert a Btk. 277/A. §-a szerinti bűncselekmény egyik elkövetési magatartása a hamis egyedi azonosító jel használata, az pedig tény, hogy a terhelt a hamis rendszámtáblát a 2005. június 19-ei rendőri intézkedés alkalmával is használta.

A terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül állapították meg a bíróságok valamennyi cselekményben, ezért a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy az a földút, amelyen a tényállás szerint terhelt az UAZ gépkocsit vezette, nemcsak, hogy nem közút, de nem is út. Valójában magánszemélyek tulajdonában álló beépítetlen terület. Olyan mintegy 20%-os lejtő, amely miatt - miután a lejtő alján a rendőrök álltak személygépkocsival - az UAZ gépkocsit az emelkedő tetején megállították, abból mindenki kiszállt és gyalog a rendőrök felé indult. A lejtésszög miatt a rendőrök nem is láthatták, ki szállt ki a vezetőülés mögül.

Az ezt követő eseményekből kiemelte a védő, hogy az orvosi dokumentáció szerint kétséget kizáróan megállapítható, hogy a terhelt kéztörése nem eséstől, hanem szándékos bántalmazástól keletkezett. A bántalmazását követően a terheltet a rendőrök meg is kínozták. Úgy bilincselték meg a törött kezét, hogy abban a vérellátást teljesen elszorították. Csak a terhelt szerencséjén múlott, hogy a kezdődő elhalás miatt nem kellett a kezét amputálni.

Mindezek folytán a bíróságok által megállapított tényállás nem lehet irányadó a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása körében. A rendszámtáblával elkövetett cselekmény pedig a valósága esetén is olyan jelentéktelen ("bagatell"), amely a terhelt büntetőjogi felelősségre vonása körében teljességgel elhanyagolható.

Mindezek alapján a védő elsődlegesen a marasztaló bírósági döntés megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését indítványozta.

A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az írásbeli átiratában foglaltakkal egyezően szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a tényálláshoz kötöttség folytán a tényállást támadó részében a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt. Az irányadó tényállás alapján pedig a terhelt marasztalása törvényes.

A terhelt a nyilvános ülésen előadta, hogy a rendőri eljárásra és a terhére megállapított cselekményekre személyes konfliktus miatt került sor.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletet az irányadó tényállás alapulvétele mellett egyrészt az indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt - okból, másrészt - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt abszolút eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] vizsgálta felül.

Ennek során a felülvizsgálati indítványt - az alább kifejtendők szerint - részben alaposnak találta.

A Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati indítványának az elbírálása során mindenek előtt abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelyben a tényálláshoz kötöttség érvényesül, és amelyre csak a törvényben tételesen felsorolt felülvizsgálati okokból van törvényes lehetőség. Ennél fogva a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában.

Felülvizsgálati indítványában a védő a releváns bizonyítás anyagának értékelésén keresztül a megállapított tényállást támadta. A felülvizsgálati eljárás során azonban - amint arra a legfőbb ügyész képviselője is helyesen mutatott rá - a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése, mérlegelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A Be. 423. §-a (1) bekezdésének második mondata szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható.

A felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás alapján kell és lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a bíróságok az anyagi büntetőjog szabályainak a megsértése nélkül következtettek-e a terhelt bűnösségére, cselekményeinek a minősítése, illetve a kiszabott büntetés törvényes-e, vagy oly mértékben törvénysértő, amely már a felülvizsgálat keretében orvosolható.

Mindezek előre bocsátását követően - az egyes cselekmények sorrendjében - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő:

1. Az ittas járművezetés vétségének kísérlete.

Az ittas járművezetés vétségének kísérlete vonatkozásában az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét. E körben a felülvizsgálati indítvány alapos.

A Btk. 188. §-ának (1) bekezdése szerint az ittas járművezetés vétségét az követi el, aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet, avagy közúton gépi meghajtású járművet vezet.

A közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegésével tehát e tényállás alapján - a Btk. 191. §-ának (1) bekezdésében foglalt kivétellel - az ittas járművezetés bűncselekményét csak közúton lehet elkövetni.

Az irányadó tényállás szerint a terhelt a szeszes ital fogyasztását követően az UAZ típusú gépjárművel, annak vezetőjeként a lakására a rövidebb, szolgalmi úton kívánt haladni, majd arról a K. útra térve a patak felé vette volna az útirányt. A rendőrök azonban a szolgálati gépkocsijukkal úgy álltak le, hogy a szolgalmi út végén elzárták annak lehetőségét, hogy a szolgalmi útról ellenőrzés és megállás nélkül a K. útra bármilyen gépjármű lehaladhasson.

A jogi indokolás körében megállapította a bíróság: a terhelt azon magatartásával, hogy szeszes italtól befolyásolt állapotban közúton is kívánta vezetni gépjárművét, megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontját, s ennek folyományaként megvalósította a Btk. 188. §-a (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő ittas járművezetés vétségének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét.

Ebből a jogi indokolásból is - a contrario - az következik, hogy a bíróság megállapítása szerint terhelt nem közúton vezette szeszes italtól befolyásolt állapotban a gépjárművet, ezért minősítette cselekményét csupán az ittas járművezetés vétsége kísérletének.

Az ítélőtábla helytállónak ítélte a megyei bíróság jogi minősítését. Kifejtette: terhelt közepes fokban ittas állapotban, földúton vezette a tulajdonát képező terepjáró gépkocsit. Azzal közúton is kívánt közlekedni, mivel lakásához csak ily módon juthatott volna el. A földútról a közútra történt ráhajtásban a rendőri intézkedés akadályozta meg, így az ittas járművezetést a terhelt megkezdte, azonban a járművet közúton vezetni a rendőri intézkedés folytán már nem tudta. Ezért cselekménye ittas járművezetés vétsége kísérletének minősül.

A közút fogalmát a módosított KRESZ 1. sz. függelékének 1/a. pontja határozza meg. Aszerint "út: a gyalogosok és a közúti járművek közlekedésére szolgáló közterület (közút), illetőleg magánterület (közforgalom elől el nem zárt magánút)". Amíg a közlekedési útvonal fogalma a bírói gyakorlat szerint a közútnál bővebb kört foglal magában, addig közútnak kizárólag a KRESZ fenti fogalmának megfelelő közterületek tekintendők. Ezek körébe pedig sem a közforgalom számára megnyitott magánterületek (üzemek, laktanyák, kórházak, üzletközpontok stb. területe), sem az olyan egyéb magánterületek nem tartoznak, amelyeken annak tulajdonosa idegen járművek eseti vagy rendszeres közlekedését eltűri. Ilyen utóbbi területen vezette az UAZ gépjárművet az irányadó tényállás szerint a terhelt.

A Btk. rendelkezése alapján következetes a gyakorlat abban, hogy az ittas járművezetés bűncselekményét, illetve annak kísérletét - a 191. § (1) bekezdésében meghatározott kivétellel - csak közúton lehet elkövetni. Ezt a gyakorlatot tükrözi a Legfelsőbb Bíróság BH 1998/157. szám alatt közzétett döntése is, amely szerint: az ittas járművezetésnek csupán az előkészülete - és nem a kísérlete - valósul meg, ha a közepes fokban ittas gépjárművezető nem a közúton vezeti a járművét, és a közútra történő kihajtást ténylegesen meg sem kísérelte.

A rendőrségnek a közbiztonság és a közrend védelme körében a bűncselekmények megelőzése, megakadályozása, illetve megszakítása alapvető kötelessége. Ezt a kötelezettségüket teljesítették a rendőrkapitányság állományába tartozó rendőrök, amikor szolgálati gépkocsijukkal a K. útra betorkolló földúton úgy álltak le, hogy elzárták annak lehetőségét, hogy arról ellenőrzés és megállás nélkül a közútra bármilyen gépjármű behaladhasson. Ezzel eredményesen megakadályozták, hogy a terhelt az ittas járművezetés bűncselekményét vagy szabálysértését megkezdhesse, így ezek kísérletét megvalósíthassa.

Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet 42. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis az ittas vezetés szabálysértését az követi el, aki

a) vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet, úszó munkagépet, továbbá közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van, vagy a jármű vezetését ilyen állapotban lévő személynek engedi át,

b) nem gépi meghajtású járművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezet vagy hajt.

A fentebb már kifejtettek szerint pedig az az ítéletben "szolgalmi út"-nak nevezett terület, amelyen terhelt a gépjárművet vezette, közforgalom elől el nem zárt magánútnak sem minősült. Ezért annak sincs jelentősége, hogy a 2005. június 19-én elkövetett cselekmény a kétéves abszolút elévülési időre figyelemmel egyébként sem volna elbírálható.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság és az ítélőtábla felülvizsgálati indítvánnyal támadott másodfokú jogerős ítéletét - a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - megváltoztatta. A terheltet az ittas járművezetés vétségének kísérlete miatt emelt vád alól - a Be. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontjának I. fordulatára figyelemmel, a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján - mert cselekménye nem bűncselekmény, felmentette.

2. Az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az UAZ gépjármű megszerzése (2003. év) és 2005. június 19-e közötti időpontban felkerült e gépkocsira, előre a DZU forgalmi rendszám. Az eredetileg A. R. személygépkocsijára volt kiadva, amelyet 2004. október 14-én kitiltottak a forgalomból. A terhelt ezt a gépjárművet túlnyomórészt vadászat céljára használta, de előfordult az is, hogy rövid szakaszon közúti forgalomban is közlekedett vele.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e körben a felülvizsgálati indítvány - miután valójában a tényálláson keresztül támadja a jogerős marasztaló döntést - a törvényben kizárt, a Legfőbb Ügyészség indítványa - az alábbiak szerint - alapos.

A Btk. 277/A. §-ának (1) bekezdése szerint az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettét az követi el, aki

a) egyedi azonosító jelet eltávolít, vagy egyéb módon meghamisít,

b) olyan dolgot szerez meg, vagy használ fel, amelynek egyedi azonosító jele hamis, hamisított, illetőleg amelynek egyedi azonosító jelét eltávolították.

Az egyedi azonosító jel fogalmát a Btké. 25/A. §-a határozza meg. Kimondja, hogy a Btk. 277/A. §-ának alkalmazása szempontjából egyedi azonosító jel: az olyan dolognak, amelynek a birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály hatósági engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetőleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése.

E fogalom alapján a rendszámtábla egyedi azonosító jelnek minősül.

A gépkocsik hatósági nyilvántartása közokirat, amelynek hitelességét az állam szavatolja. A nyilvántartás szempontjából a rendszámtábla alapvető fontosságú, mivel csak azzal együtt lehet a gépkocsit azonosítani. Ha a rendszámtábla nem hiteles, nem hiteles a nyilvántartás sem, vagyis a rendszámtábla hitelességéhez ugyanolyan érdek fűződik, mint a nyilvántartáshoz.

Annak érdekében, hogy az állam a rendszámtáblák hitelességét is szavatolhassa, jogszabályok [így a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet, a továbbiakban: R.] úgy rendelkeznek, hogy a rendszámtábla olyan hatósági jelzés, mely a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) tulajdonát képezi [R. 45. § (1) bek.]. Tartalmát és a formáját a hatóság határozza meg, s azt jogilag meghatározott eljárásban és feltételek mellett a hatóság adja ki, illetve vonja be, vagy veheti el. Mindez azt jelenti, hogy a gépkocsin lévő rendszámtáblának egyedileg azonosnak kell lennie azzal, amelyet a hatóság arra a gépkocsira kiadott, s a rendszámtábla akárcsak a formai azonosságának megszüntetése esetén is hamis (Legf. Bír. Bfv. I. 943/2004/5.).

A járművek forgalomba helyezésére és ideiglenes forgalomban tartására vonatkozó szabályok szerint a külön jogszabályban meghatározott járművel - kivéve a trolibuszt, villamost, kerékpárt, segédmotoros kerékpárt, állati erővel vont járművet, kézikocsit - közúti forgalomban akkor lehet részt venni, ha forgalomba helyezték, vagy ideiglenes forgalomban tartását engedélyezték [R. 38. § (1) bek.].

A jármű forgalomba helyezése nyilvántartásba vétellel, a forgalmi engedély, a rendszámtábla és - a 46/A. § (1) bekezdésben meghatározott járműveknél - az új típusú rendszámtáblához tartozó regisztrációs matrica kiadásával valósul meg. A jármű ideiglenes forgalomban tartásának engedélyezése az ideiglenes forgalomban tartási engedély és az E betűjelű ideiglenes rendszámtábla kiadásával valósul meg [R. 38. § (5)-(6) bek.]. A rendszámtábla rendeltetése tehát a közúti forgalomban való részvétel jogosultságának az igazolása.

A forgalmi engedély, az ideiglenes forgalomban tartási engedély, a törzskönyv és a rendszámtábla, valamint az új típusú rendszámtáblához kiadott regisztrációs matrica - az e rendeletben meghatározottak kivételével - arra a járműre érvényes, amelyre azt kiadták, illetőleg engedélyezték [R. 38. § (8) bek.].

A bűncselekmény elkövetési magatartásának megfogalmazása - egyéb módon meghamisít - értelem szerint azt jelenti, hogy az a meghamisítás minden lehetséges módját, így a tartalom és az azt hordozó forma meghamisítását is magában foglalja.

A rendszámtáblák meghamisításának két tipizálható módja különböztethető meg: egyrészről, ha ugyanolyan azonosító jelet tartalmazó rendszámtáblát szerelnek fel, mint amilyent a hatóság bevont, másrészről, amikor egy eredetileg nem a felszereléssel érintett járműre kiadott rendszámtáblát szerelnek fel.

A "meghamisít" kifejezés itt a hamissá tétel véghezvitelét jelenti. Következésképpen, aki a rendszámtábla tartalomhű utánzatát az eredetinek a helyébe felszereli, az a rendszámtáblát ugyanúgy meghamisítja, mint aki a más gépjárműre kiadott rendszámtáblát szereli fel. Ha az elkövetés szándékos, akkor a cselekmény bűncselekmény, feltéve, hogy a társadalomra veszélyessége is megállapítható.

A hamis rendszám felszerelése tehát a 277/A. § (1) bekezdése a) pontjának II. fordulata - az "egyedi azonosító jelet egyéb módon meghamisít" - szerinti bűncselekmény, amely ún. mozzanatos bűncselekmény. Az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté válik, és a hamis rendszám felszerelésével létrehozott jogellenes állapot már nem tartozik a vizsgált bűncselekmény tényállása alá. Ezért tévesen állapította meg a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla, hogy a hamis rendszám felhelyezésével előidézett jogellenes állapot olyan ún. állapot-bűncselekmény, amelynek elévülése csak e jogellenes állapot megszűnésével venné a kezdetét.

Utal végül e körben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy miután az irányadó tényállás szerint terhelt a hamis rendszámot 2004. október 14. napját követően szerelte fel, a büntetőeljárás megindulásakor (2005. június 19-én) a hamisítással elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának a bűntette még nem évült el.

A Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy a hamis egyedi azonosító jellel felszerelt dolog használata is büntetendő cselekmény, amely fordulat alapján a terhelt ugyancsak bűncselekményt követett el.

A Legfelsőbb Bíróság ismét utal arra, hogy a rendőri intézkedés alkalmával a terhelt nem közúton, hanem - közforgalom számára megnyitott magánterületnek sem minősülő - magánterületen használta a hamis rendszámtáblával felszerelt gépkocsit. Ez a cselekménye - miután a fentebb már idézett közlekedésrendészeti szabályok szerint a hamis rendszámtábla használata csak a közúti forgalomban való részvétel esetén büntetendő -, bűncselekmény megállapítását önmagában nem eredményezhetné.

Az irányadó tényállás szerint azonban terhelt a hamis rendszámtáblával felszerelt gépkocsival több ízben a közúti forgalomban is közlekedett, s e cselekményével már valóban bűncselekményt követett el. A hamis rendszámmal felszerelt gépjármű használatának azonban a terhelt cselekményének a minősítése körében nincs, csupán a büntetés kiszabása körében van jelentősége.

A Btk. 277/A. §-ában szabályozott egyedi azonosító jel meghamisításának bűntette több tényállásszerű elkövetési magatartással is megvalósulhat. Az elkövetési magatartások halmozódása esetén a minősítés ugyanolyan elvek mentén oldható meg, amint az a közokirat-hamisítás körében kialakult.

Az 1/2000. BJE határozat szerint:

1. A közokirat-hamisítás különböző elkövetési magatartásait [Btk. 274. § (1) bek. a) és b) pont] megvalósító elkövető cselekményei, ha ugyanarra az okiratra mint elkövetési tárgyra vonatkoznak, természetes egységet alkotnak.

2. Az 1. pontban említett elkövető cselekménye akkor minősülhet a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint, ha az (1) bekezdés a) pontja alapján - büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okból - nem vonható felelősségre.

Ennek megfelelően M. G. terhelt cselekménye a hamis rendszám felhelyezésével elkövetett elkövetési magatartása alapján 1 rb., a Btk. 277/A. §-a (1) bekezdése a) pontjának II. fordulatában meghatározott és aszerint büntetendő egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének a megállapítására alkalmas.

3. A hivatali vesztegetés bűntette és a büntetés kiszabása.

A hivatali vesztegetés bűntettének a megállapítása körében a védő ugyancsak a bíróságok bizonyítékokat mérlegelő tevékenységén keresztül támadta a jogerős ügydöntő határozatot, ezért a felülvizsgálati indítványa ebben a körben is a törvényben kizárt indítvány.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - az ítélőtábla által tett pontosítással - az eljárt bíróságok az anyagi büntetőjog szabályainak a megsértése nélkül minősítették e bűncselekményeket.

A Legfelsőbb Bíróság az ittas járművezetés vétségének kísérlete alól felmentő rendelkezésre figyelemmel megvizsgálta, hogy a terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetés enyhítésére van-e törvényes lehetősége. Egyetértve azonban az alapeljárásban eljárt bíróságok értékelésével, a Legfelsőbb Bíróság is úgy ítélte meg, hogy a jelentősebb tárgyi súlyú 3 rb. közélet tisztasága elleni bűncselekmény, valamint a közbizalom elleni bűncselekmény mellett a halmazati főbüntetés mértékének a megállapítása körében a csekély súlyú közlekedési bűncselekmény kísérletének nem volt befolyásoló szerepe. Ennélfogva a főbüntetés esetleges mérséklése a rendes eljárásban közreműködő bíróságok büntetést kiszabó tevékenységének a rendkívüli jogorvoslati eljárásban meg nem engedett felülmérlegelését eredményezné.

Ugyanakkor a közlekedési bűncselekmény alól felmentő rendelkezés folytán a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásának a Btk. 58. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltétele már nem áll fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt - a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatása keretében - mellőzte.

Mivel a Legfelsőbb Bíróság hivatalból vizsgálandó (abszolút) eljárási szabálysértést sem észlelt, ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős ügydöntő határozatot egyebekben - a Be. 426. §-a alapján - a hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Bfv. II. 748/2007.)