- Rablás Btk. szerinti tényállása
- A rablás elkövetési tárgya, sértettje
- A rablás megállapításához szükséges erőszak
- Rablás és a minősített fenyegetés
- Az elkövető és a sértett személyének vizsgálata rablás esetén
- A bűncselekmény befejezettsége
- Rablás öntudatlan állapotba helyezéssel
- Rablás védekezésre képtelen állapotba helyezés útján
- A rablás elkövetője
- A kétszeres célzat szerepe rablás esetén
- A rablás speciális alakzatai, esetei
- A tetten ért tolvaj fogalma
- A tetten ért tolvaj által alkalmazott elkövetési magatartás
- A lopás és erőszak időbeni elválása rablás esetén
- A rablás súlyosabban büntetendő esetei
- Hivatalos, külföldi hivatalos és közfeladatot ellátó személy ellen elkövetett rablás
- Rablással kapcsolatos bírói gyakorlat:
Rablás Btk. szerinti tényállása
Rablás Btk. szerinti tényállása:
Rablás
Btk. 365. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből
a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy
b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi,
bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást
a) fegyveresen,
b) felfegyverkezve,
c) csoportosan,
d) bűnszövetségben,
e) jelentős értékre,
f) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során,
g) a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére
követik el.
(4) A büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a rablást
a) különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre,
b) jelentős értékre a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon,
c) hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére, hivatalos eljárása, illetve feladata teljesítése során a (3) bekezdés a)-d) pontjában meghatározott módon
követik el.
(5) Aki rablásra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség ellen közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, rablást követ el. Rablásnak minősül az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása érdekében alkalmazza az erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést.
A rablás, a kifosztás, a zsarolás és az önbíráskodás a vagyon elleni erőszakos bűncselekményekhez tartoznak. Védett jogi tárgyuk részben a fennálló tulajdonviszonyok, birtokviszonyok köre, részben pedig a passzív alany élete, testi épsége, egészsége. E bűncselekmények ugyanis csak személy elleni erőszakkal valósulhatnak meg.
A rablás elkövetési tárgya, sértettje
A bűncselekmény elkövetési tárgya az idegen, ingó, értékkel bíró dolog. Az elkövetési tárgy jellemzői megegyeznek a lopás elkövetési tárgyával. A rablást gyakran a lopás erőszakos változatának is nevezik.
A bűncselekmény passzív alanya az a személy, akivel szemben az elkövető erőszakot, minősített fenyegetést alkalmaz, illetve akit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez a dolog elvételének érdekében. Az erőszak és a fenyegetés alkalmazása esetén a passzív alany és a sértett, akinél adott esetben a dolog elvételével kapcsolatos kár keletkezik, elválhat egymástól.
A rablás megállapításához szükséges erőszak
Az erőszak fizikai ráhatás, amely a sértett testének támadó jellegű érintését jelenti. Rablási erőszak esetén annak a sértett akaratát meg kell tudnia törni, azaz akaratot bénító mértékűnek kell lennie. Az erőszak alkalmazásával jellegéből adódóan szükségszerűen együtt jár a sértett testének érintése. Amennyiben az erőszak keretében tanúsított magatartás könnyű testi sértést okoz, azt halmazatban az erőszak akaratot bénító jellege miatt megállapítani nem lehet.
A rablási erőszak mértékéből adódóan a 8 napon belül gyógyuló sérülés vagy betegség által megvalósuló könnyű testi sértés a rablási erőszakba beleolvad. Ha azonban a sérülés vagy betegség meghaladja a 8 napot, úgy ennek megfelelően a súlyos testi sértés már halmazatot képez a rablással. A rablási erőszak akaratot bénító jellegéhez azonban a sértett halálának bekövetkezte már nem tartozhat hozzá. Így, ha az elkövető oly mértékben bántalmazta a sértettet – például karját kitörve kezét-lábát hátrakötözi, száját erőteljesen betömi, majd magára hagyja -, hogy az ebbe belehalt, és az elkövető a lehetséges következménybe belenyugodott, nem rablást, hanem nyereségvágyból elkövetett emberölést valósít meg.
Az erőszak e cselekmény kapcsán mindig személy ellen irányul. A dolog ellen irányuló erőszak csak abban az esetben alapozhat meg rablást, ha áttevődik a sértettre, például ha az elkövető az útjában lévő asztalt vagy szekrényt löki úgy fel, hogy az a sértettre esik, megakadályozva ezzel további védekező magatartását.
Rablás és a minősített fenyegetés
A fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A fenyegetés célja a passzív alany akaratának megtörése, és ezzel a bűncselekmény elkövetésének lehetővé tétele. A fenyegetésnek élet vagy testi épség ellen kell irányulnia és közvetlennek kell lennie. Rablás esetében, ha a dolog tulajdonosához érzelmileg közel álló személlyel szemben történik a testi épség elleni fenyegetés – vagy akár az erőszak – alkalmazása, akkor ez alkalmas lesz arra, hogy a tulajdonos a dolog elvételét ne akadályozza meg.
A közvetlenségből adódóan azonban feltétel, hogy a fenyegetés olyan személy ellen irányuljon, aki a helyszínen jelen van, vagy technikai eszközök – például telefon – segítségével a sértett meggyőződhet arról, hogy a kilátásba helyezett fenyegetés valós és azonnali bekövetkezése alapos okkal feltételezhető. Ha ugyanis az elkövetők által kilátásba helyezett személy elleni fenyegetés megtörténte hosszabb idő múlva várható, mert az elkövetők több órát vagy több napot adnak a sértettnek követésük teljesítésére, nem rablás, hanem zsarolás áll fenn. Ugyancsak ez utóbbi cselekményért felel az elkövető, ha – a kilátásba helyezett veszély mértékétől vagy az adott tárgy értékétől függetlenül – fenyegetése nem személy, hanem dolog ellen irányul, például lakásának akár azonnali felgyújtásával fenyegetik meg a sértettet.

Az elkövető és a sértett személyének vizsgálata rablás esetén
Az akaratot bénító erőszak és a minősített fenyegetés megítélésénél mindig irányadó az elkövető és a sértett életkora, testfelépítése, fizikai erőnléte, az elkövetők és a sértettek száma, az elkövetés helyszíne és annak egyéb körülményei. A bíróság ugyanis ezek figyelembevételével az egyik ügyben megállapíthatja csekély szintű bántalmazás esetén az erőszak akaratot bénító jellegét úgy, hogy másik ügyben, más személyi körben nem tartaná azt elegendőnek. Így két fiatal, erős férfi esetén, ha egyikőjük a másikat délután az utcán pénztárcája elvétele érdekében a pihenőpadra löki, az erőszak akaratot bénító jellege elmarad. Ha azonban ugyanez a fiatal elkövető éjszaka egy tanyán az idős, beteg és gyenge sértettel szemben alkalmaz ily csekély mértékű erőszakot – őt az ágyra löki -, megállapítható az akaratot bénító jelleg.
A bűncselekmény befejezettsége
A dolog elvétele az erőszak és minősített fenyegetés hatására válik lehetségessé, de a bűncselekmény csak az elvétel eredményes megtörténtével lesz befejezett. Az elvétel tartalmilag megegyezik a lopásnál leírtakkal, azonban ennek minősül tényleges megvalósulási formáját tekintve az is, amikor nem az elkövető emeli el az idegen dolgot, hanem a sértett maga adja át azt.
Rablás öntudatlan állapotba helyezéssel
Abban az esetben is rablás valósul meg, ha az elkövető nem erőszakot vagy minősített fenyegetést alkalmaz, hanem a sértettet öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi.
Öntudatlan állapot esetén a passzív alany felismerési képessége hiányzik. Belső pszichés akadálynál fogva nem észleli a vele szemben zajló elkövetési magatartást. Az öntudatlan állapotba helyezés megvalósulhat a sértett elaltatásával vagy elbódításával. Ezekben az esetekben feltétel, hogy a sértett számára ne legyen ismert az a tény, hogy altatót vagy számára ártalmas szert töltött az elkövető a sörébe, vagy hogy erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszerítse az üveg ital elfogyasztására.
Abban az esetben ugyanis, ha a sértett maga is „aktívan” részt vesz a lerészegedés folyamatában, akkor – ha a mértéktelen ivásra őt az elkövető már az elvételi lehetőség megteremtésének célzatával ösztönözte – nem rablásért, hanem a kifosztás első fordulatáért vonják majd felelősségre a tettest. Ha az elkövetőben már az italozás előtt vagy alatt felmerül az eltulajdonítás célzata, azonban közrehatása a sértett öntudatlan állapotba kerülését eredményező italfogyasztás kapcsán az ösztönző hatást nem éri el, mert a sértett saját elhatározásából fogyasztott alkoholt – mely elhatározást az elkövető legfeljebb megerősítette, de nem ő váltotta ki -, rablás és kifosztás helyett már „csak” lopás valósul meg .
Rablás védekezésre képtelen állapotba helyezés útján
A védekezésre képtelen állapot során a sértett felismerési képessége ugyan megvan, de akarati képessége hiányzik: felismeri a vele szemben végrehajtani szándékozott bűncselekményt, azonban külső fizikai vagy biológiai okok folytán annak elhárítására nem képes. Ezen okokat azonban az elkövetőnek kell előidéznie. Ennek minősül, ha a sértettet az ágyneműtartóba zárják, ha megakadályozzák a konyhából való kijutását, vagy ha az erősen csökkentlátó személy szemüvegét elveszik.
Ha a sértettet leütik, megverik vagy megkötözik, és ennek eredményeképpen kerül öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba nem e fordulat, hanem az erőszak és fenyegetés alkalmazása miatt ítélik el. Az elkövető célja ezen állapotok előidézésével a dologelvétel lehetővé tétele. Ezért a rablás e fordulatánál a passzív alany és a sértett személye azonos.
A rablás elkövetője
A rablás bármelyik elkövetési magatartása is valósul meg, a bűncselekmény elkövetője a tulajdonoson kívül bárki lehet. Társtettesség esetén az első fordulatok vonatkozásában nem feltétel, hogy mindkét elkövető a szándékegység megléte mellett valamennyi elkövetési magatartást tanúsítsa. Elegendő, ha az egyik tettes megüti a sértettet, a másik pedig elveszi a dolgát, de az is felel a cselekményért, aki – ugyan szótlanul állva -, de végignézi és hallgatja, ahogy társa megfenyegeti a sértettet; e látható egyetértés a sértett számára az elkövető fenyegető jelenlétével párosul, s így alkalmas ellenállásának leküzdésére (a sértettnek nincs kitől segítséget kérnie, hisz az elkövető a sértett érdekében nem avatkozik közbe, nem tesz semmit, tehát a fenyegető pártján áll; ezzel együtt az ellenállás még reménytelenebb, hiszen így már nem egy, hanem két személy jelenik meg támadóként a sértett tudatában).
A kétszeres célzat szerepe rablás esetén
A bűncselekmény kétszeres célzatú, amennyiben az elkövető azért alkalmazza az erőszakot, a minősített fenyegetést, az öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezést, mert el akarja venni a dolgot és azért akarja a dolgot elvenni, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Amennyiben az erőszak, fenyegetés alkalmazására nem ezen okból, hanem más célból és feltételek mellett kerül sor, nem valósulhat meg rablás. Abban az esetben, ha az elkövető a közösülés végrehajtása érdekében bántalmazza a sértettet, és a cselekmény befejeztét követően észleli, hogy a még mindig az előzőek hatása alatt álló sértett nyakában aranylánc van és eltulajdonítási célzattal ekkor veszi el azt, nem rablás, hanem a kifosztás második fordulata valósul meg a szexuális erőszakkal halmazatban.
Ha azonban a közösülés végrehajtása során észleli a láncot, és azt már a cselekmény végrehajtása közben megpróbálja a sértett nyakából kiszakítani, de a sértett védekezése miatt nem jár eredménnyel, és így már nem csak a közösülés, hanem a lánc eltulajdonítása érdekében is bántalmazza a sértettet, a szexuális erőszak mellett a kétszeres célzat miatt rablásért is felel. (Megint más lesz a cselekmény megítélése, ha a szexuális erőszakot követően az elkövető a helyszínt elhagyja, majd később visszatérve észleli, hogy a sértett még mindig az általa alkalmazott erőszak hatása alatt, eszméletlen állapotban fekszik, és ekkor veszi észre a sértett aranyláncát, amelyet eltulajdonítási céllal elvisz. Ekkor rablás és kifosztás helyett lopásért fog felelni.)
A rablás speciális alakzatai, esetei
Rablásnak minősül az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása érdekében alkalmazza az erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést . A rablás ezen eseténél a cselekmény az erőszak és a fenyegetés alkalmazásával válik befejezetté.
A tetten ért tolvaj fogalma
A tetten ért tolvaj speciális bűncselekményi alanyt jelent. A lopási cselekmény elkövetése alatt, az elvétel során, illetve az elvétel befejezte után közvetlenül, az elvitel során felfedezett elkövető valósíthatja csak meg a cselekményt. A gyakorlat azonban e kategóriába sorolja azt az elkövetőt is, akit a bűncselekmény helyszínétől folyamatosan üldöznek.
A tetten ért tolvaj által alkalmazott elkövetési magatartás
A tetten ért tolvaj akaratot bénító erőszakot vagy minősített fenyegetést alkalmaz a dolog megtartása érdekében. A célzat nagyon fontos elhatárolási szempont. Meglétére lehet következtetni akkor, ha az elkövető ragaszkodik a nála lévő dolgokhoz, azokat megpróbálja magánál tartani, és ennek érdekében üti meg az őt leleplező sértettet. Abban az esetben azonban, ha a tolvaj az értékeket hátrahagyva menekül, és ennek során alkalmazza az erőszakot, nem valósul meg rablás (ehelyett a lopás a testi sértési cselekménnyel kerül halmazatba).
A szándékra való következtetésnél jelentősége van az eltulajdonítani kívánt dolog jellegének és annak, hogy az a tetten érés pillanatában hol található. Így, ha az elkövető a dolgot kabátja belső zsebébe rejtve próbált távozni, amikor elkapták, akkor önmagában az a tény, hogy a dolgot zsebeiből nem veszi elő, hanem igyekszik kiszabadulni az őt visszatartók közül, nem alapozza meg a dolog megtartására mutató szándékot.
A lopás és erőszak időbeni elválása rablás esetén
Az erőszakos fenyegetés alkalmazása térben és időben eltávolodhat a lopás elkövetésétől. Rablásnak minősül, ha
- a tulajdonos lakásába benyitva rajtakapja a tolvajt, amint az értékeket szedi össze, és bár megpróbálja visszatartani, a tolvaj a már összeszedett értékekkel úgy hagyja el a lakást, hogy lefejeli a tulajdonost („elvétel során”);
- a tulajdonos már a lakása előtt, a lépcsőházban találkozik szembe az épp távozni készülő tolvajjal, aki az összegyűjtött dolgok megtartása érdekében lelöki a lépcsőn az őt számon kérő, visszatartani szándékozó tulajdonost („elvétel után, elvitel során”);
- az éppen a lépcsőházba érkező sértett tanúja lesz, amint az elkövető távozik a sértett lakásából, a lépcsőházi sötétben félve azonban nem tesz semmit, hanem folyamatosan követi a tolvajt, aki 20 perc múlva a város másik kerületében kíván taxiba ülni. A sértett – megijedve értékei végleges elvesztésétől – ekkor próbálja meg visszavenni azokat, és számon kérni az elkövetőn cselekedetét, aki azonban a dolog megtartása érdekében fellöki, majd megrugdossa a sértettet („folyamatos üldözés”).
A rablás súlyosabban büntetendő esetei
Súlyosabban minősül a bűncselekmény, ha a rablást
- fegyveresen,
- felfegyverkezve,
- csoportosan,
- bűnszövetségben,
- jelentős értékre,
- hivatalos személy, külföldi hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy ellen hivatalos eljárása alatt, illetve feladatának teljesítése során, vagy
- a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére
valósítják meg.
Felfegyverkezve követi el a rablást, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál. Ez esetben nem feltétele a súlyosabb minősítésnek az eszköz használata.
Fegyveresen követi el a bűncselekményt az, aki lőfegyvert, robbanóanyagot, robbantószertvagy robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy a bűncselekményt ezek utánzatával fenyegetve követi el. Bűnszövetségben valósul meg a cselekmény, ha két vagy több elkövető bűncselekményeket szervezetten valósít meg, vagy ebben megállapodik és ez alapján legalább egy rablási cselekmény elkövetését meg is kísérlik, nem jön azonban létre bűnszervezet. A csoportos elkövetés feltétele, hogy abban legalább három személy vegyen részt.Új minősítő körülmény az új Btk.-ban 2013. július 1-jétől, ha a rablást elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy ellen követik el.
A jogalkotó ezzel is a szigorúbb büntetőjogi fellépés lehetőségét kívánta megteremteni az utóbbi időben elszaporodó, az idősebb személyek ellen elkövetett, gyakran igen erőszakos támadásokkal szemben. A törvény nem határozza meg konkrét életkor alapján, hogy ki tekintendő „idős” személynek, ezt a gyakorlatnak kell kialakítania. A minősített eset megállapításához annak bizonyítására is szükség van, hogy a megtámadott idős vagy fogyatékkal élő személy emiatt a tulajdonsága miatt a bűncselekmény kivédésére csak korlátozottan lehetett képes.
A bűncselekménynek nincs szabálysértési alakzata, tehát bármilyen kis értékre történő tényállásszerű elkövetés megalapozza a rablás megállapíthatóságát. Ha azonban a rablás jelentős értékre, különösen nagy vagy ezt meghaladó értékre (tehát, ötmillió, vagy ötvenmillió forintnál magasabb összegre) követik el, a cselekmény súlyosabban minősül
A fent ismertetett minősítő körülmények bizonyos kombinált megvalósulása esetén a rablás még súlyosabban büntetendő.
Hivatalos, külföldi hivatalos és közfeladatot ellátó személy ellen elkövetett rablás
A hivatalos és a közfeladatot ellátó, valamint a külföldi hivatalos személy fogalmát a Büntető Törvénykönyv az értelmező rendelkezések között határozza meg. Hivatalos személynek minősül például a miniszterelnök, a köztársasági elnök, a bíró, az ügyész, a helyi önkormányzati testület tagja, míg közfeladatot ellátó személy a postai szolgáltatónál ügyfélkapcsolati feladatot ellátó személy, a Magyar Honvédség szolgálati feladatot teljesítő katonája, bizonyos esetekben az egészségügyi dolgozó, a pedagógus, a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védő, stb. A külföldi hivatalos személy körébe tartozik például a külföldi államban jogalkotási, igazságszolgáltatási, közigazgatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó személy.
Rablással kapcsolatos bírói gyakorlat:
BH 2021.9.250 Nem zsarolás, hanem rablás, ha a terhelt pénzt követel a sértettől, és miután a sértett ezt megtagadja, azonnal erőszakot alkalmaz, és elveszi a sértett pénztárcáját [Btk. 365. § (2) bek., 367. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
[1] A járásbíróság a 2018. május 11. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [Btk. 365. § (2) bek.] és zsarolás bűntettében [Btk. 367. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 6 év 6 hónap szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy abból a terhelt a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. A terhelttel szemben 71 400 forint vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. november 15. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés mértékét 5 évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mértékét 5 évre enyhítette. Megállapította, hogy a terhelt házi őrizetének kezdő időpontja 2018. április 27. napja. Pontosította az előzetes fogvatartásban és a házi őrizetben töltött időnek a szabadságvesztés-büntetésbe történő beszámítását. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[4] Az indítvány szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével törvénysértően minősítette a bűncselekményeket.
[5] A védő álláspontja szerint az irányadó tényállás mellett a bíróság a terhelt cselekményét tévesen minősítette a Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő rablás bűntettének. Kifejtette, hogy az erőszak alkalmazására nem közvetlenül a dolog elvétele, hanem a terhelt házának elhagyása céljából került sor, melynek eredményeként, mivel nem tudta az értékeit magához venni, a sértettnek vagyoni hátránya, a terheltnek pedig jogtalan haszna keletkezett.
[6] Álláspontja szerint az irányadó tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a terhelt által alkalmazott erőszak és fenyegetés közvetlenül arra irányult, hogy a sértett hagyja el a terhelt lakóingatlanát úgy, hogy az értékeit nem veheti magához, azaz tegyen meg valamit, amiből a sértettnek vagyoni hátránya, míg a terheltnek jogtalan haszna keletkezett. Mindez a zsarolás bűncselekmény megállapítására ad alapot.
[7] Vitatta a terhelt által alkalmazott erőszak fokának tekintetében levont bírói következtetés helytállóságát, mivel véleménye szerint a bíróság összemosta a terhelt által alkalmazott erőszakot, fenyegetést az annak alapján tanúsított sértetti magatartás következményével, mégpedig azzal, hogy az eltávolítását követően már nem volt reális lehetősége a dolgai visszaszerzésére. Álláspontja szerint a terhelt által alkalmazott erőszak, fenyegetés mértékének megállapítása során csak azok a cselekvőségek vizsgálhatók, melyeket a terhelt addig tanúsított, amíg a sértett a megkövetelt magatartást, nevezetesen az ingatlan elhagyását véglegesen meg nem tette. A kifejtett erőszak és fenyegetés nem a sértett értékeinek a megszerzésére irányult, hanem arra, hogy elhagyja az ingatlant. Az ingatlan elhagyásáig alkalmazott erőszak pedig nem volt alkalmas sérülés okozására. Kifejtette a védő, hogy az ingatlan elhagyásáig alkalmazott fenyegetés - "ha nem, akkor agyonverlek" - szó szerinti értelmezéssel lehet akár élet ellen irányuló fenyegetés is, azonban ezt a kifejezést a köznyelvben senki nem a szó szoros értelmében használja, azaz, ha nem tenné meg a megfenyegetett személy a kívánt magatartást, akkor sem váltaná be a fenyegető személy a szó szerinti következményt, azaz a halálra verést.
[8] Mindezekből megállapítható, hogy az ingatlan elhagyása érdekében kifejtett terhelti magatartás az erőszak és fenyegetés alapesetét valósította meg.
[9] A sértett későbbi magatartásából, hogy nem kívánta a terheltet feljelenteni, szintén az következik, hogy nem is akarta a dolgait visszaszerezni, mert nem tekintette a sérelmét olyan súlyúnak, amellyel érdemes foglalkozni.
[10] A védő kifejtette, hogy az irányadó tényállás mellett, a második tényállási pont tekintetében sem helytálló a terhelt cselekményének a minősítése. A védő szerint a terhelt által alkalmazott erőszak és fenyegetés közvetlenül az értékkel bíró dolog megszerzésére irányult. Álláspontja szerint a bíróság jogi indokolása megalapozatlan, logikátlan, önmagával és a megállapított tényállással is ellentétes. Ugyanis a pénztárca átadása nem a terhelt által alkalmazott erőszakkal vagy fenyegetéssel áll közvetlen okozati összefüggésben, hiszen ez pénzátadás kikényszerítésére irányult. A pénztárca átadása a sértett egyfajta védekezési mechanizmusa, mely annak érdekében történt, hogy a terheltet a cselekményének abbahagyására bírja rá. Mindez a védő szerint azt jelenti, hogy a terhelt által alkalmazott erőszak nem arra irányult, hogy a sértett valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, hanem közvetlenül az értékkel bíró dolog átadására. Azaz a zsarolás törvényi tényállásában rögzített elkövetési magatartás a megállapított tényállás alapján nem valósult meg. Ugyanakkor a terhelt által alkalmazott erőszak mértéke az eljárt bíróság megállapítása szerint sem érte el az akaratot megtörő mértékű erőszakot, tehát a rablás törvényi tényállásának megvalósulása is kizárt. A védő szerint a terhelt cselekményének helyes minősítése garázdaság vétsége lenne.
[11] Mindezek alapján a terhelt védője a jogerős ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy a Kúria a terhelt bűnösségét a Btk. 367. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő zsarolás bűntettében és a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő garázdaság vétségében állapítsa meg, valamint a kiszabott büntetést enyhítse, és az így megállapított bűnösséghez igazodó büntetést szabjon ki.
[12] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
[13] Az ügyész kifejtette, hogy az első tényállási pontban írt történeti tényállás tartalmazza a Btk. 365. § (2) bekezdésében írt rablás bűntette törvényi tényállási elemeit. A rablás ezen fordulatánál az erőszak, illetőleg az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés kifejtése nem a dolog elvételét megelőzően, hanem azt követően történik. Az erőszak és a fenyegetés a megszerzett dolog megtartására irányul, vagyis az erőszak utócselekménye a lopásnak. Kétségtelen, hogy a terhelt el akarta távolítani a lakóingatlanából a sértettet, de az irányadó tényállás szerint ezt egy ürügyre hivatkozva tette jogtalan haszonszerzési szándékkal. A lopást a sértett utóbb észlelte, ezt követően könyörgött az értékei visszaadásáért, amelyre a terhelt életveszélyes fenyegetéssel és tettlegességgel reagált. A terhelt többször meglökte, megütötte és meg is rúgta a sértettet. A terhelti magatartás akaratot megtörő mértékű volt.
[14] Az ügyész szerint a második tényállási pontban írt magatartás lényege, hogy a terhelt a sértettől kábítószer-vásárlásra átvett összeget nem adta vissza neki az ügylet meghiúsulásakor, ekkor még nem alkalmazott erőszakot annak megtartása érdekében, hanem újabb összeget követelt, aminek azzal kívánt nagyobb nyomatékot adni, hogy megveréssel fenyegette a sértettet, illetve többször bántalmazta is. A sértett átadta a pénztárcáját, amiben nem volt pénz, így a terhelt tovább bántalmazta őt. Végül, mivel nem ért célt, magatartásával felhagyott a terhelt és elment.
[15] Álláspontja szerint összességében a terhelt cselekvősége nem volt alkalmas arra, hogy a sértett ellenállását megtörje. Arra viszont elégséges volt, hogy a sértett az akaratával ellentétesen átadja a pénztárcáját, amit azonban előtte kiürített. A terhelt fenyegetései testi épség ellen irányultak.
[16] Az ügyész álláspontja szerint mindkettő tényállás kapcsán helytállóan minősítették az eljárt bíróságok a terhelt által elkövetett bűncselekményeket, ezért a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[17] Az ügyész indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.
[18] A terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[20] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[21] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[22] Az indítványozó kifejtette, hogy az irányadó tényállás mellett a terhelt cselekményeinek minősítése törvénysértő.
[23] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a terhelt bűnösségét a 2016. december 18-i és a 2017. augusztus 30-i cselekmények tekintetében megállapította, a kiszabott büntetés is törvényes. Ami pedig a cselekmények jogi minősítését illeti, az a következő.
[24] A Btk. 365. § (2) bekezdése szerint rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
[25] E bűncselekmény védett jogi tárgya kettős, védi a tulajdonviszonyokat, és a cselekvési, személyi szabadságot. Az elkövetési tárgya az idegen, ingó és értékkel rendelkező dolog.
[26] A (2) bekezdésben meghatározott rablás elkövetési magatartása kétmozzanatú, az első mozzanat a dolog elvétele, a második mozzanat a lopott dolog megtartása végett alkalmazott kényszerítés. A kényszerítés erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával valósítható meg.
[27] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:
- a terhelt eltávolította a sértettet a szobából,
- a terhelt eleve úgy dobta a sértett után a kabátját, hogy abból előbb kivette a készpénzt, és a telefont sem adta oda,
- a jelen lévő sértett (így a terhelt és a saját értékei közvetlen közelében) értékei visszaszerzése végett kérlelte a terheltet, aki azonban vele szemben (az elvett - ekként nála lévő - dolgok megtartása érdekében) erőszakot (mellkason lökés), és élet, illetve testi épség ellen irányuló fenyegetést alkalmazott.
[28] Az adott fenyegetés mindig az ügy konkrét körülményeire, a fenyegető tartalomra és annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. A védő érvelése, mely szerint a terhelt fenyegetése - agyonverlek - nem volt komoly, mivel a köznyelvben senki nem a szó szoros értelmében használja, azaz nem halálra verést jelent, alaptalan.
[29] Rámutat a Kúria, hogy a fenyegetés olyan veszély kilátásba helyezése, amely ránehezedik az akaratra, azaz pszichikailag hat. Súlyos az a fenyegetés, mely a fenyegetett képzetében ilyennek tűnik fel. Nem azon múlik a fenyegetés súlyossága, hogy a fenyegető komolyan gondolta-e, hanem hogy a fenyegető fellépésével a sértett akaratának megbénítására törekedett-e, és hogy olyan volt-e a fellépés, mely e cél elérésére a sértett szemszögéből alkalmasnak látszott.
[30] A védő érvelése szerint az ingatlan elhagyásáig a terhelt által alkalmazott erőszak olyan fizikai ráhatás volt, mely nem alkalmas sérülés okozására.
[31] Az erőszaknak nem önmagában, hanem a sértetthez való viszonylatában kell vis absolutának lennie. Az erőszak az ellenálló erő lenyűgözésére irányuló olyan erőkifejtés, mely az ellenállás akaratát kizárja, azaz fizikailag hat.
[32] Az irányadó tényállás szerint a sértett könyörgött az értékei visszaadásáért, azonban sem fenyegetően, sem tettlegesen nem próbált fellépni a terhelttel szemben. A terhelt az életveszélyes fenyegetés mellett a sértettet többször meglökte, megütötte és meg is rúgta.
[33] Mindezek alapján kétségtelen, hogy a terhelt magatartása megvalósította a Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő rablás bűntettét. Éppen ezért nem alapos a védői indítvány, miszerint a terhelt cselekményének helyes minősítése a Btk. 367. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő zsarolás bűntette.
[34] Megjegyzi a Kúria, hogy a tényállás többi része a sértett kitartó követelése volt az értékei visszaadása érdekében, ami azonban eredménytelen maradt (ha eredményes lett volna, akkor is megvalósult volna a rablás bűncselekménye).
[35] A második tényállási pont vonatkozásában a következőkre mutat rá a Kúria. A Btk. 365. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette összetett bűncselekmény, egyrészt vagyon, másrészt személy elleni bűncselekmény.
[36] Az elkövető számára idegen dolog jogtalan eltulajdonítása a lopáshoz képest akként történik, hogy a mástól elvétel végett személy elleni erőszakos cselekményt is elkövet, azaz az elvétel módja az, amely a rablást megkülönbözteti a lopástól.
[37] A 2017. augusztus 30. napján elkövetett cselekmény tekintetében az irányadó tényállás a következőket rögzíti:
- a terhelt a sértettől pénzt követelt,
- a pénz követelésének teljesítése érdekében a sértettet ököllel állon ütötte,
- a terhelt a sértett nadrágjának zsebeit átkutatta, a sértett ekkor önként átadta a pénztárcáját abban bízva, hogy a terhelt felhagy a cselekményével,
- a terhelt nem törődött bele, hogy nem talált elegendő pénzt, ezért erőszakosan továbbra is folytatta a követelőzést, a hátráló sértettet lökdösni kezdte, végül bordatájékon kétszer megrúgta.
[38] Ehhez képest e cselekmény az irányadó tényállás szerint bűncselekmény, aminek minősítése helyesen nem zsarolás, hanem rablás lenne, ugyanis zsarolásról akkor lehet szó, ha az egyébként rablási erőszak a dolog nem azonnali elvételére, átadásának teljesítésére irányul. Jelen ügyben a terhelt pénzt követelt a sértettől, és miután a sértett ezt megtagadta, azonnal erőszakot alkalmazott, és elvette a sértett pénztárcáját.
[39] Ami az eljárt bíróság jogi álláspontját illeti, a következőkre mutat rá a Kúria. Az irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy a terhelt magatartásának célja a sértett pénzének az eltulajdonítása volt. E célból ütötte és rúgta meg, illetve lökdöste a sértettet. Az eljárt bíróság is kifejtette, hogy a terhelt által tanúsított erőszak és fenyegetés hatására akaratával ellentétesen cselekedve adta át a terheltnek a sértett a pénztárcáját.
[40] Téves azonban a bíróságnak az erőszak vonatkozásában kifejtett álláspontja.
[41] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az erőszak lenyűgöző, akaratot törő volta nem jelent egyet a védekezés kizártságával, a támadás elháríthatatlanságával. A megtámadottnak elvitathatatlan joga a védekezés. A támadás, az erőszak vis absoluta jellege pedig nem a védekezés eredményességének vagy eredménytelenségének a függvénye, azaz az erőszaknak nem önmagában, hanem a sértetthez való viszonylatában kell vis absolutának lennie (BH 2019.292., Bfv.III.800/2010/8.). Az irányadó tényállás szerint a sértett az erőszak hatására hagyta, hogy a terhelt átkutassa a ruházatát, és átadta a pénztárcáját. A terhelt a cselekményével - helyesen - rablásnak és nem pedig zsarolásnak minősülő bűntettet valósított meg.
[42] A felülvizsgálati indítvány védelmi indítvány, terhelt javára szóló, így viszont utóbbi jogi álláspont érdemben közömbös. A kiszabott büntetés pedig - a téves minősítés ellenére - nem törvénysértő.
[43] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 707/2020.)
BH 2022.2.35 A csoportos elkövetés minősítő körülményét bármilyen elkövetői alakzatban, de csak a tettesi elkövetési magatartás kifejtésének helyszínén vagy annak közelében, azzal egy időben vagy egybefüggően tanúsított magatartások alapozhatják meg. A rablás nem minősül csoportosan elkövetettnek, ha a bűnsegéd a rablás helyszínére csalja a sértettet, de még a tettesi magatartás kifejtését megelőzően onnan eltávozik és azalatt végig folyamatosan távolodik a helyszíntől [Btk. 365. § (1) bek. a) pont és (3) bek. c) pont, 459. § (1) bek. 3. pont; 2/2000. BJE.].
[1] A járásbíróság a 2018. december 6. napján kihirdetett ítéletében az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c) pont] és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.]. Ezért halmazati büntetésül 6 év 9 hónap szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Az I. r. terhelttel szemben 167 297 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett kétirányú fellebbezéseket elbírálva a másodfokon eljárt törvényszék a 2019. július 2. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében érdemben helybenhagyta.
[2] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek 2017. június 15-én az esti órákban lakóhelyükről az I. r. terhelt által használt Renault Megane személygépkocsival K.-ra mentek, és a Balaton-parton a V. szórakozóhely térségében lévő útszakaszon leparkoltak. A terheltek sétálva, körbe tekingetve, meg-megállva, egymással beszélgetve haladtak a városi strand bejárata irányából a vasúti sín irányába, a Cs. F. sétánnyal való felfestett gyalogátjárós kereszteződésig.
[3] Az I. r. és a II. r. terhelt haladásuk közben észlelték a sétányon a sértett érkezését Porsche gépkocsijával, és azt, hogy a sértett a gépkocsival a pavilonsor járda-gyalogosátjáró folytatása után megáll, a kocsiból kiszáll. Ekkor az I. r. és a II. r. terhelt jelzett a tőlük távolabb álló III. r. terheltnek.
[4] Közös megbeszélést követően a három terhelt a sértett irányába indult, aki ez idő alatt a pavilonsor járda - Cs. F. sétány kereszteződésétől északra, a pavilonsor járda folytatását képező ligetes részen, a járda melletti padhoz ment, amely a vasúti átjáró előtt helyezkedik el.
[5] A terheltek közös megbeszélése szerint a III. r. terhelt a sértetthez ment, megszólította, míg az I. r. és a II. r. terheltek - a III. r. terhelt mozgását és tevékenységét figyelemmel kísérve - a pavilon járda és a Cs. F. sétány kereszteződésénél jobbra elkanyarodva sétáltak tovább.
[6] A sértett és a III. r. terhelt együtt, 22 óra 20-25 perckor a padra ültek.
[7] A III. r. terhelt a terhelttársaival való, a sértett értékeinek akár erőszakkal történő elvételére irányuló megbeszélést követően a sértettet - beszélgetés, önmaga iránti részvét és együttérzéskeltés közben - a padtól a H. liget bejáratához csalta séta ürügyével, majd az innen különböző irányba induló több sétaút közül egy kivilágítatlan, gyöngykavicsborítással felszórt ösvényen folytatták útjukat. Ez az ösvény párhuzamosan fut a vasútállomás-Volán-telep irányába, a K. úttal és az azzal párhuzamos, de már a H. ligetben futó kivilágított, aszfaltozott sétaúttal is, de a H. park belső területe felé esően.
[8] A sötét ösvényen az állomásépület-Volán-telep irányába mintegy 15 métert a III. r. terhelt és a sértett tovább beszélgetve tett meg.
[9] Mindez idő alatt a III. r. terhelt mobiltelefonján az I. r. terhelttel tartotta a kapcsolatot, 22 óra 22 perc 20 másodperc, 22 óra 27 perc 38 másodperc időpontokban.
[10] A sötét ösvényen a III. r. terhelt hirtelen - a terhelttársakkal közös megállapodásnak megfelelően - a sértettet elhagyta, az ösvényről még egy olyan helyen, ahonnét az egyébként fás, bokros parki részről akadálymentesen a K. úti - vasútállomás-épület-Volán-telep irányába futó - járdára ki tudott haladni.
[11] Miután a III. r. terhelt a sértettet elhagyta, vele szemben megjelent az I. r. és a II. r. terhelt, akik a sértett háta mögé kerülve őt hátulról leütötték. Az ütések erejétől a földre eső sértettet földön fekvő állapotában tovább ütlegelték a fején lábbal, illetve kézzel, miközben a sértettnél lévő válltáskát - amelyet a sértett szorosan fogva tartott, testéhez szorított - megszerezni igyekeztek.
[12] Az I. r. és a II. r. terheltek részéről a sértett testi épsége ellen kifejtett erőszak mértéke, hirtelensége megtörte a sértett ellenállását, aminek következtében a terheltek a sértettől a táskáját a benne lévő készpénzzel, személyes tárgyakkal együtt magukhoz vették, és azzal a helyszínről a vasútállomás-Volán-telep irányába, a H. parkon át eltávoztak.
[13] Ez idő alatt, 22 óra 30 perc körüli időben a III. r. terhelt már a K. úton, az állomás-Volán-telep irányába haladt.
[14] 22 óra 33 perckor az I. r. és a II. r. terheltek a H. park területét már elhagyva a Volán-telep M. utcai végénél, az M. utca K. utca sarkán lévő V. B. Sörözőnél tartózkodtak, ahol az időközben a K. úton ugyanebbe az irányba haladó III. r. terhelttel összecsatlakoztak.
[15] Innét mindhárom terhelt a vasútállomás területére, a MÁV K. úti kerítése és a sínpályák közötti sötétebb részre futott. Ott a sértett táskáját átkutatták, és a vasútállomás épülete felé visszaindultak úgy, hogy a sértett táskáját az I. r. terhelt tartotta magánál, majd a vasútállomás épületéhez érve azt a III. r. terheltnek átadta, aki azt a testén átvetve magára akasztotta.
[16] Ezt követően a terheltek a MÁV épületein áthaladva a síneken keresztül a Balaton-parti V. szórakozó hely irányába menekültek el.
[17] A sértett az I. r. és a II. r. terheltek ütlegelése következtében a jobb oldali szemhéj zúzódásában, vérömlenyében, a jobb arcfél zúzódásában, az állkapocscsont bal oldali zúzódásában, valamint az állcsont jobb oldalának törésében megnyilvánuló, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, azok gyógytartama 40 nap volt.
[18] A sértett válltáskájában volt a sértett 26 000 forint és 800 euró készpénze, férfi bőr pénztárcája, vászon pénztárcája, Sony Xperia X Compact F 5321 típusú érintőképernyős mobiltelefonja, ingatlanainak kulcsai tartóval együtt, valamint Zeiss márkájú dioptriás multifokális napszemüvege, összesen 501 890 forint értékben, továbbá személyi igazolványa, forgalmi engedélye, 2 darab bankkártyája és 2 darab Tb-kártyája.
[19] A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a terhére rótt bűncselekmény minősítését és a halmazati büntetés kiszabását kifogásolva a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással, melyben a támadott határozat megváltoztatását kérte.
[20] Indítványa szerint a terhére rótt bűncselekmények közül a rablás minősítése téves, tekintettel arra, hogy azt kizárólag ketten, a II. r. terhelttel együtt, hirtelen ötletből eredően követték el. A cselekményben rajtuk kívül más, így a III. r. terhelt sem vett részt, a cselekményhez semmi köze nem volt és abban semmiféle szerepet sem vállalt; ennek ellenkezője kétséget kizáróan bizonyításra nem került. Kifejtette, hogy ezáltal a rablás súlyosabban minősülő esete, a csoportos elkövetés megállapítása jogszabálysértő, amely - a rablás alapesetéhez képest - jóval súlyosabb joghátrányra vezet.
[21] Álláspontja szerint a halmazati büntetés kiszabására is törvénysértően került sor, miután tévesen minősítették a cselekményét a rablás bűntettével halmazatban testi sértés bűntettének is. Kifejtette, hogy a rablás - mint erőszakos bűncselekmény - magában foglalja mind a fizikai, mind a pszichikai erőszakos ráhatást, így az elvételhez társuló erőszak okán van helye lopás helyett rablás megállapításnak.
[22] Mindezek alapján a jogerős ítélet és a téves minősítésre tekintettel törvénysértően súlyos büntetés felülvizsgálatát kérte.
[23] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és az I. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
[24] Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényállás támadhatatlanságának törvényi előírására tekintettel törvényben kizárt a III. r. terheltnek a cselekmény elkövetésében való részvételét, illetve annak bizonyítottságát vitató hivatkozása, melyre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
[25] Az indítványnak a rablás csoportosként elkövetettségével kapcsolatos kifogását alaptalannak találta azzal, hogy az I. r. és a II. r. terhelt társtettesi, a III. r. terhelt bűnsegédi magatartása a rablás csoportosan elkövetett minősített esetének megállapítására vezet.
[26] Ugyancsak alaptalannak találta a súlyos testi sértés bűntettének megállapítását és a halmazati büntetés kiszabását sérelmező terhelti hivatkozásokat a töretlen ítélkezési gyakorlat alapján, amely - a védett jogi tárgyak különbözőségére is figyelemmel - az erőszak nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó eredményét külön bűncselekményként értékeli a rablási cselekmény mellett.
[27] A kiszabott büntetéssel összefüggésben megjegyezte, hogy az a terhelt indítványának alapossága, a bűnfelelősség rablás alapesete megállapítása mellett sem törvénysértő.
[28] Az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa - részben és eltérő indokok alapján - alapos.
[29] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.
[30] Az I. r. terhelt indítványában a felülvizsgálat törvényi hivatkozásaként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját és a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontját egyaránt megjelölte.
[31] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével állapította meg. E felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a jogerős ítéleti tényállásban foglalt terhelti magatartás nem meríti ki bűncselekmény törvényi tényállási elemeit, avagy - ugyancsak az irányadó tényállásból kitűnően - büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére. Ilyen esetben az indítvány célja a terhelt felmentése vagy vele szemben az eljárás megszüntetése.
[32] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja szerinti felülvizsgálati ok viszont nem a terhelt büntetőjogi felelőssége alóli mentesülést, hanem a téves minősítés kiküszöbölését és - ezen keresztül - (a terhelt javára előterjesztett indítvány esetén) a büntetés enyhítését célozza; következésképp a két felülvizsgálati ok ugyanazon ténybeli alapon, egyidejűleg nem valósulhat meg.
[33] Jelen esetben az I. r. terhelt nem a bűnfelelősség megállapítását, hanem azt sérelmezte, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terhére megállapított vagyon elleni bűncselekményt rablás alapesete helyett csoportosan elkövetettnek és azt a súlyos testi sértéssel halmazatként minősítette, így emiatt a kiszabott büntetés törvénysértően súlyos.
[34] A rablás tekintetében tehát az alapeset helyett a minősített eset megállapítását kifogásolta az indítvány, azaz kifejezetten téves minősítést állított. Emellett ugyancsak a téves minősítés állítását jelenti annak sérelmezése is, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terhelt cselekményét egység helyett rablás és súlyos testi sértés halmazataként minősítette. Halmazat esetében a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törvénysértő felmentés, eljárásmegszüntetés és bűnösség megállapítása - értelemszerűen - az anyagi halmazatban álló bűncselekmény kapcsán képez felülvizsgálati okot. Az alaki halmazatban álló bűncselekmény esetében ugyanis valójában egyazon magatartás jogi értékelésének változatairól, ekként minősítéséről van szó. Ekként az ilyen jogi értékelés (illetve annak megléte vagy hiánya miatti kifogás) nem a Be. 649. § (1) bekezdés a) pontja szerint, hanem az említett törvényhely b) pontjának első fordulata szerint képezheti felülvizsgálat tárgyát; amint az ilyen értékelés téves mivolta sem vezet sem a bűnösség kimondásához (EBD 2012.B.15.), sem pedig felmentéshez (BH 2008.322., 2017.109.I.).
[35] A terhelt indítványa tehát (kizárólag) a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti felülvizsgálati oknak felel meg, amiatt viszont az indítvány alapján a felülvizsgálatnak helye van.
[36] A felülvizsgálati eljárásban ugyanakkor a tényálláshoz kötöttség megkerülhetetlen szabály. A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]; a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[37] A terhelti kifogások tehát felülvizsgálati okot alapoznak meg, amelyeket azonban a felülvizsgálati eljárás törvényi kötelezettségeként szabályozott tényálláshoz kötöttség alapján, a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével kell elbírálni. Következésképp a terhelti magatartás megítélése során a jogerős ítéleti tényállásban nem szereplő vagy azokkal ellentétes ténymegállapítások nem vehetők figyelembe.
[38] Az irányadó tényállás szerint a III. r. terhelt a társaival előzetesen megállapodott a sértett értékeinek akár erőszakkal történő elvételében, majd e megbeszélést követően csalta a sértettet a park egy kivilágítatlan területére, miközben az I. r. terhelttel telefonon tartotta a kapcsolatot. Ezt követően ugyancsak a társaival közös megállapodásnak megfelelően hagyta el a sértettet, majd pedig társai ennek megfelelően hajtották végre a rablást, és vették el erőszakkal a sértett által szorosan tartott válltáskát a benne lévő készpénzzel és személyes tárgyakkal, majd adták át azt később a III. r. terheltnek.
[39] Mindezek alapján az I. r. terhelt indítványának a III. r. terheltnek a cselekmény elkövetésében való részvételét, illetve annak bizonyítottságát vitató hivatkozása a törvényi tilalom ellenére ténylegesen az irányadó tényállást támadja, amire a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség. Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a három terhelt a bűncselekmény elkövetését előzetesen elhatározta és megbeszélte. E ténymegállapítás a felülvizsgálati eljárásban nem vonható kétségbe, és a jogkövetkeztetések nem alapíthatók ettől eltérő, olyan tényállásra, miszerint a III. r. terhelt az I. r. és a II. r. terhelt szándékáról nem tudott, és utóbbiak az előbbi tudtán kívül követték el a bűncselekményt.
[40] Ugyanakkor az I. r. terhelt indítványa az eljárt bíróságok határozatai ellen a rablás bűntettének csoportosan elkövetettkénti minősítése miatt más indokok alapján alapos.
[41] A Btk. 459. § (1) bekezdésének 3. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. E jogszabályi hivatkozás helyes értelmezése szerint a csoportos elkövetés akkor valósul meg, ha három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként), illetve - a tettes (társtettes) mellett - részesként: bűnsegédként vagy önállóan nem értékelhető bűnsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében (2/2000. BJE jogegységi határozat). Az időben és térben kifejezetten elkülönülő magatartás nem alapozza meg a csoportos elkövetés megállapítását (BH 1993.482.).
[44] A rablás csoportos elkövetése akkor állapítható meg tehát, ha három vagy több személy - akár tettesi, akár részesi minőségben - a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében együtt, egy időben tevékenykedve valósítja meg a bűncselekményt.
[45] Jelen esetben az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a III. r. terhelt a rablás elkövetésekor nem volt jelen a bűncselekmény helyszínén. A tényállás kifejezetten azt tartalmazza, hogy az I. r. és a II. r. terheltek csak azt követően jelentek meg a sértettel szemben, miután a III. r. terhelt a sértettet és ekként a bűncselekmény közvetlen helyszínét már elhagyta, majd ezután - a sértett háta mögé kerülve - került sor a sértettnek az I. r. és a II. r. terheltek általi bántalmazására és értékei elvételére. A jogerős ítéleti tényállás kifejezetten kidomborítja a terheltek egyidejű magatartásának kettős helyszínét: egyfelől a bűnsegéd III. r. terhelt a tettesi magatartás kifejtésének megkezdése (a törvényi tényállásba való belépés) előtt elhagyta a helyszínt, majd a rablás végrehajtása során már más helyszínen tartózkodott; míg az I. r. és a II. r. terhelt a H. park területén belül egy ösvényen bántalmazták a sértettet, a III. r. terhelt már a parkon kívül, a K. úton, az állomás-Volán-telep irányába haladt.
[46] A megállapított tényállás alapján tehát a III. r. terhelt a sértett kivilágítatlan, rejtett helyszínre csalásával megvalósított segítő, vagyis bűnsegédi magatartás kifejtése után - de még a sértett bántalmazása előtt - eltávozott onnan, ahol aztán a személy elleni erőszakos, jogtalan, értékelvétellel járó magatartást az I. r. és a II. r. terheltek megvalósították, vagyis a bűncselekmény helyszínéről. A tényállásban részletesen, időpont szerint leírt mozgásának iránya is kétségkívül a helyszín mihamarabbi elhagyásának célzatát igazolja.
[47] Mindezek alapulvételével nem vitás, hogy a csoportos elkövetésnek az a feltétele, miszerint legalább három személy vegyen részt az elkövetési tevékenység végrehajtásában, megvalósult, az pedig közömbös, hogy a három elkövető egyike csak részesi (bűnsegédi) tevékenységet fejtett ki. A cselekmény súlyosabb minősítése szempontjából az elkövetésében való részvétel a döntő, nincs jelentősége annak, hogy a három vagy több elkövető közül a bűncselekményben melyik, milyen magatartással működött közre, tehát hogy ki valósította meg teljes egészében a törvényi tényállásban foglalt elkövetési magatartást, és ki az, aki ehhez segítséget nyújtott.
[48] A 2/2000. BJE határozat azonban a csoportos elkövetés megállapíthatósága kapcsán egyértelművé teszi, hogy a minősítő körülmény megállapításának további feltétele az is, hogy a legalább három elkövető "a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében" fejtse ki a bűnösségét megalapozó tevékenységét.
[49] A "bűncselekmény helyszíne" és különösen a "bűncselekmény helyszínének közelsége" relatív meghatározás, ami nyilvánvalóan nem írható le mértékegységekben. Ezért vizsgálni kellett, hogy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében való elkövetés milyen indokok alapján válik a csoportos elkövetés megállapíthatóságának feltételévé; ez alapján nyílik mód e követelmény tartalmi mibenlétének meghatározására.
[50] A 2/2000. BJE határozat III. pontja rámutat: a csoportos elkövetés annyiban eltér az egyszerű többes elkövetéstől, hogy legalább három személy közreműködését feltételezi. Ennél lényegesebb további különbség, hogy a csoport tagjai a bűncselekmény, pontosabban a tettesi (társtettesi) magatartás helyszínén vagy annak közelében, tehát azonos alkalommal, jól körülhatárolható térbeli és időbeli határok között együttműködve vesznek részt a cselekmény véghezvitelében. A csoport tagjainak együttes jelenléte és összehangolt tevékenysége egyfelől megkönnyíti a bűncselekmény elkövetését, másfelől megnehezíti az ellene való védekezést. Ebben nyilvánul meg a csoportos elkövetés fokozott társadalomra veszélyessége az egyszerű többes elkövetéshez képest.
[52] A fentiekből szembetűnő, hogy a csoportos elkövetésnek a térbeli feltétel mellett időbeli követelménye is van: a három tettes magatartását egy időben kell kifejtenie. Jelen esetben azok időben nem esnek egybe, és még csak nem is egybefüggően, folyamatosan kapcsolódnak egymáshoz. A III. r. terhelt már elhagyta a (közvetlen) helyszínt, amikor az I. r. és a II. r. terhelt szemből megjelent, elhaladtak a sértett mellett, majd a sértett háta mögött visszafordulva a tettesi elkövetési magatartást megkezdték.
[53] Ez idő (azaz a tettesi magatartás kifejtése) alatt pedig - ahogy azt az elsőfokú ítélet rögzíti is - a III. r. terhelt már más helyszínen haladt, folyamatosan, gyors ütemben távolodva a bűncselekmény helyszínétől.
[54] Kétségkívüli tehát, hogy a III. r., illetve az I. r. és a II. r. terhelt általi elkövetési magatartás kifejtése ugyan egymásra tekintettel történt és időben is közeli, de nem egyidejű, együttes cselekvőség. A három terhelt együttes jelenléte azonos helyszínen a bűncselekmény elkövetése során - az erőszak megkezdésétől az elvétel befejezéséig - nem valósult meg, sőt az elkövetés megkezdésekor sem volt már jelen a III. r. terhelt.
[55] Tekintettel azonban arra, hogy a III. r. terhelt távozása után lényegében azonnal megjelent az I. r. és a II. r. terhelt, majd a sértett mellett elhaladva és visszafordulva meg is kezdték az elkövetést, nyilvánvaló, hogy addigra a III. r. terhelt még "nem juthatott messzire" a cselekmény közvetlen helyszínétől. Kérdésként merül fel tehát, hogy ez a bűncselekmény helyszínének közelében való jelenlétnek tekinthető-e.
[56] A Kúria e körben jelentőséget tulajdonított annak, hogy a III. r. terhelt ekkor már végig folyamatos, határozott és sietős távolodó mozgást végzett. A csoportos elkövetés fokozott társadalomra veszélyessége - a fent írtak szerint - egyrészt az egyidejű tevékenység cselekmény elkövetését könnyítő hatásában, másrészt a bűncselekmény elleni nehezebb védekezésben nyilvánul meg. Ebből következik, hogy ha a bűncselekmény elkövetése előtti részességet megvalósító elkövető egyértelmű, a külvilágban felismerhető jelét adja annak, hogy a további elkövetésben már nem fejt ki magatartást és a helyszín elhagyására törekszik, úgy a helyszínhez való ideiglenes fizikai közelsége a csoportos elkövetés térbeli feltételét sem meríti ki. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a helyszínt elhagyó és folyamatosan, sietve távolodó, korábban bűnsegélyt nyújtott személy a továbbiakban a sértett védekezési lehetőségeit már nem nehezíti, a tettesek számára pedig már nem jelenti az elkövetés segítésének elméleti lehetőségét sem.
[57] Így jelen ügyben a III. r. terheltnek a helyszínen még a bűncselekmény megkezdése előtt kifejtett cselekvősége, majd a még a bűncselekmény megkezdését megelőző gyors távozása és folyamatos távolodása nem meríti ki a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében kifejtett bűnsegédi magatartás fogalmát. Ekként a bűncselekmény helyszínén, egyidőben és együttesen csak két személy (az I. r. és a II. r. terhelt) vett részt az elkövetésben, a III. r. terhelt megelőző bűnsegélyét követően. Így azonban a csoportos elkövetés feltételei nem valósultak meg.
[58] Mindezek alapján az I. r. terhelt magatartása csak a Btk. 365. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti rablás bűntettének az alapesetét valósította meg, amelyet a II. r. terhelttel együtt a Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesként követett el.
[59] Ugyanakkor az indítványnak a rablás és a testi sértés halmazatban való megállapítását sérelmező része alaptalan.
[60] A Btk. Különös Részében több bűncselekmény tényállási eleme az erőszaknak bizonyos magasabb foka, mint például a szexuális erőszak vagy a rablás esetében. Az ilyen bűncselekmények körében az ítélkezési gyakorlat szerint, ha az erőszak alkalmazása folytán a sérülés 8 napon belüli gyógytartamú, az ekként létrejött könnyű testi sértés beolvad a súlyosabb bűntettbe, ugyanakkor, ha a sérülés jelentősebb, mert a sérülés gyógytartama a 8 napot meghaladja, úgy a súlyos testi sértés ezekkel a bűncselekményekkel bűnhalmazatban áll (BJD 2988., BJD 4811.).
[61] A rablás elkövetése érdekében kifejtett személy elleni erőszak általában a sértettnek - 8 napon belül gyógyuló, azaz könnyűnek minősülő - sérülést okoz; ezért a könnyű testi sértés és a rablás bűncselekménye a beolvadás folytán csak látszólagos alaki halmazatot képez. Ugyanakkor az idegen dolog jogtalan elvétele érdekében alkalmazott személy elleni erőszak nem szükségképpen jár együtt súlyos sérülés keletkezésével. Ezért a töretlen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően (BH 2004.41.) - a védett jogi tárgyak különbözőségére is figyelemmel - az erőszak nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó eredménye a rablási cselekménnyel valóságos alaki halmazatot alkot (BH 2016.265.).
[62] Minderre figyelemmel a bíróság jogerős ítéletében törvényesen minősítette az I. r. terhelt cselekményét a rablás bűntette mellett súlyos testi sértés bűntettének is, amelynek ugyancsak társtettese volt.
[63] A bűncselekmény törvénysértő minősítése akkor teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ha egyben törvénysértő büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására is sor került. Jelen esetben a rablási cselekmény alapesete helyett csoportosan elkövetettként való minősítése ennek vizsgálatát megnyitotta.
[64] Kétségtelen, hogy felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között került kiszabásra (BH 2011.97.). A Be. 649. § (1) bekezdésének b) pontja esetében - a 2018. július 1. napját megelőző, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényhez hasonlóan - a Be. nem tartalmaz a büntetőeljárásról szóló, 2003. június 30. napjáig hatályos 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése szerinti szabályt, ami kizárta a felülvizsgálatot, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki.
[65] Ez lényeges különbség. Azt jelenti ugyanis, hogy a téves minősítést kifogásoló és egyben a kiszabott büntetést is sérelmező felülvizsgálati indítvány esetében a felülvizsgálat nem kizárt pusztán azért, mert a kiszabott büntetés a helyes minősítés szerint is az arra vonatkozó törvényes büntetési tételkeretek közé esik.
[66] Következésképp, ha a minősítés valóban törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés - a helyes minősítéshez képest - törvényes-e. Ez - éppen a korábbi törvényi rendelkezés elhagyása folytán - azt jelenti, hogy a Kúriának az új minősítéshez képest vizsgálnia kell az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét; nem elegendő tehát önmagában arra szorítkozni, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten belüli-e. A Be. szerinti szabályozás értelme éppen az, hogy a törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli, és a vizsgálat eredményétől függ, hogy a kiszabott büntetés is törvénysértővé vált-e.
[67] Jelen esetben ez a helyzet. Az I. r. terhelt terhére rótt cselekmény büntetési tétele - szemben a másodfokú bíróság által alapul vett 5 évtől 13 évig terjedő, de azt el nem érő szabadságvesztéssel - a helyes minősítés alapján 2 évtől 11 évig terjed, de azt nem érheti el. Ehhez képest a jogerős ítéletben kiszabott 6 év 9 hónapi - azaz a helyes minősítéshez képesti törvényi középmértéket meghaladó - szabadságvesztés a visszaesőnek nem tekinthető bűnismétlő, erőszakos vagyon elleni bűncselekmény miatt még nem büntetett terhelttel szemben eltúlzott.
[68] Ezért a Kúria a főbüntetés mértékét, a jogerős ítéletben megállapított enyhítő és súlyosító körülményeket a helyes minősítés szerinti büntetési tételkeretek között értékelve némileg mérsékelte. A jelentősebb enyhítést kizárta, hogy a helyes minősítés mellett súlyosító körülményként a terhelt terhére értékelendő, hogy tettét előre kitervelten, bűnsegédet is bevonva követte el. Arányosan enyhítette a Kúria a közügyektől eltiltás mellékbüntetésnek a helyes minősítéshez képest ugyancsak eltúlzott tartamát is.
[69] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát illetően a Kúria előre bocsátja, hogy a Be. 650. § (1) bekezdésének c) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. Ez azonban csak a felülvizsgálat kezdeményezését zárja ki olyan törvénysértés miatt, amely egyszerűsített felülvizsgálat útján is orvosolható, nem jelenti azonban a Kúria döntési jogkörének korlátozását akkor, ha a rendkívüli jogorvoslattal támadható terheltre hátrányos törvénysértés kiküszöbölése - következményesen - érint egyébként egyszerűsített felülvizsgálatban orvosolható rendelkezést is. Ezért a Kúria e körben is maga hozhat a törvénynek megfelelő határozatot.
[70] A Btk. 92/B. § (1) bekezdés első mondata szerint, ha - egyebek mellett - a felülvizsgálat eredményeként hozott ítélet az alapügyben hozott határozatot megváltoztatja, az alapügyben kiszabott és végrehajtott büntetést vagy intézkedést be kell számítani. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az ügyben a felülvizsgálat nyomán - megismételt eljárásban - új jogerős ügydöntő határozat keletkezik, vagy a megváltoztatott határozatban eltérő büntetési nem kerül kiszabásra és emiatt kell a beszámításról dönteni. Amennyiben - miképp jelen ügyben is - a Kúria maga hoz a törvénynek megfelelő határozatot, és a törvénysértő rendelkezések megváltoztatása mellett a jogerős ítéletet egyebekben hatályában fenntartja, úgy továbbra is az eredeti ítélet marad az ügyben a jogerős ügydöntő határozat, és az kerül végrehajtásra a Kúria által megváltoztatott tartalommal.
[71] Ezért a jelen ügyben az I. r. terhelt továbbra is a járásbíróság, illetve a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztését tölti majd, a Kúria jelen ítéletével megváltoztatott tartamban. Ezért a beszámításról rendelkezni nem lehetséges és nem is szükséges. A fentiekre tekintettel a Kúria - mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a jogerős ítéletet a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontjának első fordulata alapján megváltoztatta: az I. r. terhelt erőszakos vagyon elleni cselekményét - az elkövetői alakzatra vonatkozó jogerős ítéleti rendelkezést nem érintve - rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek. a) pont] minősítette, a kiszabott fő- és mellékbüntetést a korábban írtak szerint enyhítette, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát pedig a Btk. 35. § (1) bekezdésére tekintettel, a Btk. 37. § (2) bekezdésének a) pontja alapján börtönben határozta meg.
[72] Ezt meghaladóan pedig a jogerős ítéletet az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bek.].
(Kúria Bfv. II. 554/2021.)
BH 2021.12.330 Ha tényállásban foglalt primer (a külvilágban megnyilvánuló), illetve szekunder (tudati) tények között nincs ellentmondás, akkor a tényállás nem hordoz magában olyan ellentmondást, ami a büntetőjogi felelősség vagy a cselekmény törvényes minősítésének megállapítását lehetetlenné tenné és ekként anyagi jogi sérelmet eredményezne. Ebben az esetben a terhelt cselekményének motívumára vont ténybeli (és nem jogi) következtetés a felülvizsgálati eljárásban nem vonható kétségbe. Így amennyiben az ekként megállapított irányadó tényállás szerint a terhelt a személy elleni erőszakot jogtalan eltulajdonítás célzatával fejtette ki, cselekményének rabláskénti minősítése törvényes [Btk. 339. § (1) bek., 365. § (1) bek. a) pont; Be. 659. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság 2018. január 24. napján meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont] és testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) és (3) bek.]. Ezért halmazati büntetésül 5 év 8 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg azzal, hogy abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság 2019. március 4. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a terhelt terhére rótt cselekmények jogszabályi alapjának pontosítása mellett a terhelt szabadságvesztésének tartamát 7 évre, a közügyektől eltiltás tartamát szintén 7 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a tartós és rendszeres kábítószer-fogyasztás hatására a terheltnél kábítószer-függőség alakult ki. Az önhibából eredő, bódult állapot, a súlyos viselkedésváltozást, kritikai készségcsökkenést és indulati labilitást eredményező kábítószer-fogyasztás a terhelt cselekményére nézve korlátozó tényezőként nem értékelhető.
[4] A terhelt - akinél a tartós és rendszeres kábítószer-fogyasztás következtében kábítószer-függőség alakult ki - 2016. július 10. napján az esti órákban elhatározta, hogy - akár élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést is alkalmazva - pénzt szerez.
[5] Ennek érdekében felismerhetőségének elkerülése céljából tervezett cselekményének helyszínéhez közel átöltözött úgy, hogy rövidnadrágja és rövid ujjú trikója fölé vett egy hosszú nadrágot, egy hosszú ujjú felsőt, fejére kötött sapkát húzott úgy, hogy fejét szemöldök vonalig takarta, illetve egy sálat kötött az arca elé akként, hogy az csupán a szemét hagyta szabadon.
[6] Fenti előkészületet követően kezében tartva legalább 10 cm pengehosszúságú kését, 23 óra 40 perc körüli időben bement a T. Trafik Bt. által üzemeltetett Nemzeti Dohányboltba pénzszerzési szándéka megvalósítása érdekében. Az igen kis alapterületű dohányboltban ekkor az eladón, K. V.-n kívül barátja, M. A. sértett tartózkodott, aki a terhelt érkezésekor a szalagfüggönnyel ellátott bejárati ajtó üzlet felőli oldalán az ajtónak háttal támaszkodva állt és telefonját nézegette.
[7] Az üzletbe érkező terhelt a neki háttal álló M. A. sértettet a bal karjával hátulról a nyaka magasságában pultnak lökte. Ekkor a sértett már szembe fordult támadójával, aki a jobb kezében tartott kést a sértett nyaka magasságában tartva azt igyekezett közelíteni a sértett arcához, nyakához, miközben annyit mondott, hogy "elvágom a torkod". M. A. akként védekezett a terhelt támadásával szemben, hogy mindkét kezével próbálta őt magától távol tartani, főként a kést tartó kezét. Ennek során kettőjük között dulakodás alakult ki, mely közben a terhelt a késsel felsértette a sértett bal kézfejét, majd a támadásával szemben védekező sértettet a földre rántotta.
[8] Tekintettel arra, hogy az üzlethelyiség nagyon csekély alapterületű, a sértett földre kerülvén kiesett az üzlet előtti utcarészre. Ebben a helyzetben a terhelt a sértett fölött állva próbálta még támadni, melynek során a sértett jobb kézfejét is megsértette a nála lévő késsel. A terhelt a fenti támadását - melynek során folyamatosan a sértett nyaka, illetve felsőteste felé nyomta a kést, mellyel szemben a megtámadott védekezett - azért fejezte be, mert K. V. közvetlenül azután, hogy a terhelt az üzlethelyiségbe belépve kést szegezett a sértett nyakának, megnyomta a riasztót, melytől a terhelt megijedve - anélkül, hogy a pénz átadására szólította volna fel az eladót - a helyszínről elfutott. Menekülése közben levetette magáról az azonosítását akadályozó ruhadarabokat, sapkát, sálat és azokat a támadáshoz használt késsel együtt eldobta.
[9] A fenti támadás során az ellen védekezve M. A. sértett ráfogott a terheltnél lévő kés élére, melynek következtében 8 napon belül gyógyuló, éllel bíró eszközös, kis-közepes erőbehatásra létrejött, metszett kéz sérülést szenvedett el. A sértett jobb kéz II-es kézközépcsontja felett a kézháti felszínen 2 cm-es, hosszanti, felületes, vágott sérülés, a bal kéz I. és II-es kézközépcsont vetületében a kézhátról ugyanezen csontok közepéig, a tenyéri oldalig tartó, 10 cm hosszú, vágott sebet okozó, izomzatban végződő, csontot nem érő sérülés keletkezett. A terhelt által az elkövetéshez használt kés a nyaki tájékon alkalmas lehet 8 napon belüli felületes, vagy 8 napon túli, mélyebbre hatoló szúrt, metszett, de akár életveszélyt, vagy esetleg halált okozó sérülések okozására, figyelemmel arra, hogy a nyaki tájékon a nagyerek, légcső, nyelőcső sértése vérzéses sokkhoz, vérbeleheléshez, légembóliához vezethet. A terhelt által használt kés az élet kioltására alkalmas.
[10] A terhelt a fenti cselekmény elkövetését megelőző néhány órával kábítószert fogyasztott. A tartós és rendszeres kábítószer-fogyasztás miatt a terhelt függősége igazolható. A cselekmény elkövetését megelőző kábítószer-fogyasztás miatti, önhibából eredő bódult állapot - bár a kábítószer fogyasztásának következményeként súlyos viselkedés változást, kritikai készségcsökkenést és indulati labilitást eredményez - a cselekményre nézve korlátozó tényezőként nem értékelhető.
[11] A terhelt nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, tudatzavarban, személyiségzavarban, szellemi leépülésben nem szenved és nem szenvedett a terhére rótt cselekmény idején sem. Kóros elmeállapot hiányában a cselekménye következményeinek felismerésére vagy e felismerésnek megfelelő cselekvésre korlátozás nélkül képes volt.
[12] A bíróság jogerős határozata ellen a terhelt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben cselekménye garázdaság bűntetteként [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. d) pont] való minősítését és az ekként törvénysértően súlyos büntetésének enyhítését kérte.
[13] Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében tévesen minősítette cselekményét rablásként.
[14] A bíróságok törvényes vád hiányában jártak el, mert az nem tartalmazta a vád bizonyítékait. Azt azonban a vádirat, valamint az elsőfokú és a másodfokú ítélet is tartalmazza, miszerint a terhelt a garázda magatartás tanúsítását követően anélkül menekült el a helyszínről, hogy a sértettet a pénz átadására szólította volna fel. Hivatkozott továbbá arra, hogy sem a sértett bántalmazásakor, sem azt megelőzően a sértettel szemben nem volt vagyoni követelése.
[15] Kifogásolta, hogy ezt a jogerős ítélet nem vette figyelembe, hanem minden mérlegelés és bizonyíték nélkül ennek ellenkezőjét állapította meg. Azt nem vitatta, hogy a sértettel szemben durva magatartást tanúsított, de ezt a kábítószer hatása alatt tette, amiért a felelősségét elismerte. Előadta, hogy amióta fogvatartásban van, a kábítószer fogyasztásával összefüggésben kialakult fóbiákat, téveszméket fedezett fel önmagán. Így az elkövetés idején egyfajta "üldözési mánia" alakult ki nála, úgy érezte, "mindenki őt figyeli"; ha valakitől kérni akart valamit, már eleve dühös volt a várható elutasítás miatt, és már eleve indulatosan lépett fel vele szemben. Feltehetően ezzel összefüggésben értelmezte tévesen M. A. viselkedését is, és ezen tévképzete miatt támadta meg őt.
[16] A terhelt álláspontja szerint a kóros elmeállapot esetében ugyan nem büntethetőséget kizáró ok, de mindenképpen értékelést igényel. Esetében a szakértő a "patológiás állapot lehetőségét nem zárta ki". Ezért másodlagosan - amennyiben a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetséges a terhelt büntetésének az általa már kitöltött tartamra való enyhítése - igazságügyi elmeorvos szakértő kirendelését indítványozta, mivel álláspontja szerint csak az elkövetéskori elmeállapotára vonatkozó szakvélemény alapján lehetséges a törvénynek megfelelő határozat meghozatala.
[17] A terhelt kifejtette azt is, hogy a vagyoni követelés a vádban bizonyíték nélkül szerepel, ezért az "a vádelv sérelmét" jelenti. A másodfokú bíróság nem értékelhette volna súlyosító körülményként a terhelt többszörösen büntetett előéletét, mert azt már az elsőfokú bíróság is figyelembe vette, ekként az - a terhelt álláspontja szerint - kettős értékelést jelent. Az általa elkövetett cselekmény "nem éri el a rablás tényállási elemeit", így még kísérlet sem lehet, helyes minősítése: felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntette. A terhelt "vagyon ellen irányuló magatartást" nem fejtett ki, garázda magatartása pedig nem alapozhatja meg vagyon elleni bűncselekmény megállapítását, a hiányzó tényállási elem feltételezéssel nem pótolható. A terhelt állápontja szerint ekként cselekményének rabláskénti minősítése anyagi jogszabályt sért, ami törvénysértően súlyos büntetést eredményezett.
[18] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak tartotta és a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[19] Indokolásában előrebocsátotta, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a terhelt édesanyjának tanúvallomását bizonyítékként értékelte. A másodfokú eljárás idején már a jelenleg is hatályos Be. (a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény) volt hatályban. A másodfokú eljárásban a terhelt édesanyja törvényes figyelmeztetést követően élt a vallomásmegtagadás jogával, a nyomozás során tett vallomását azonban - a Be. 871. § (1) bekezdésére tekintettel - bizonyítékként nem lehetett volna figyelembe venni. Ezen eljárási szabályszegés azonban csupán relatív eljárási szabályszegésnek minősül.
[20] A Legfőbb Ügyészség kifejtette továbbá, hogy a tényállás az ítélet egészében és tartalmilag vizsgálandó, annak része a jogerős ügydöntő határozat bármely részében szereplő minden ténymegállapítás, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős. A tényállás a másodfokú bíróság által kiegészítéssel, helyesbítéssel együtt irányadó. Utalt arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének a Be. 659. § (1) bekezdése alapján nincs helye. Következésképp a felülvizsgálatban a tényállás, és mindaz, ami annak megállapításához vezetett, támadhatatlan.
[21] Erre tekintettel a terhelt indítványának a tényállás megalapozatlanságát sérelmező és a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét vitató részeit, valamint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételére irányuló indítványát a törvényben kizártnak találta.
[22] Az indítványnak a cselekmény minősítését és a kiszabott büntetés mértékét támadó része kapcsán a Legfőbb Ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy az irányadó tényállás alapján a terhelt cselekményének rablás bűntette kísérleteként minősítése törvényes.
[23] A rablás törvényi tényállásának elkövetési magatartása az elvétel, amelynek egyik lehetséges módja az erőszak. A rablás bűntettének tényállásszerűségéhez megkívánt erőszaknak lenyűgözőnek, akaratot megtörőnek kell lenni, egyben az idegen dolog elvételét kell célozni. A terhelt azon magatartása, hogy kb. 10 cm pengehosszúságú kést a sértett nyaka felső teste felé nyomta, közben neki azt is mondta "elvágom a torkod", valamint egyúttal a sértettnek 8 napon túl gyógyuló sérülés okozására is alkalmas módon sérüléseket okozott, a sértettben halálfélelmet váltott ki.
[24] Az irányadó tényállás alapján M. A. sértettet a trafikba belépését követően azonnal bántalmazta a terhelt, tehát a jogtalan eltulajdonítási szándéka ezt megelőzően már kialakult. Ezen következtetés pedig azon ítéleti tények alapján is levonható, miszerint a terhelt a nyári kánikula ellenére az egész testét elfedte, csak a szemnyílását hagyta szabadon és a kezében egy kb. 10 cm pengehosszúságú kést tartott, amellyel a trafikba belépését követően azonnal rátámadt az akkor még neki háttal álló M. A.-ra. Az élet kioltására alkalmas eszközt tehát nem csupán magánál tartotta, de nyomban használta is. A cselekmény befejezése pedig rajta kívül álló okból maradt el.
[25] Az idegen dolog elvétele érdekében alkalmazott erőszak nem szükségképpen jár együtt súlyos sérülés bekövetkezésével, ezért a rablás és a súlyos testi sértés kísérlete egymással valóságos alaki halmazatot alkot.
[26] Az indítványban megjelölt garázdaság elkövetési magatartása a rablásétól eltér. Az erőszak és erőszakos magatartás nem azonos fogalmak, az erőszak fogalmát a Btk. nem is határozza meg, az azonban mindig fizikai erő kifejtésével járó személy elleni támadás. Ehhez képest az erőszakos magatartás személy és dolog ellen is irányulhat.
[27] Az irányadó tényállás alapján azonban a terhelt M. A. sértettel szemben nem erőszakos magatartást, hanem jogtalan eltulajdonítási célzattal erőszakot tanúsított, ezért cselekményének garázdaságként történő minősítése kizárt.
[28] Tekintettel arra, hogy a bűncselekmények minősítése törvényes és a bíróság egyéb anyagi jogszabályt sem sértett, a jogerős ítéletben kiszabott büntetés mértéke nem vizsgálható. A felülvizsgálatnak nem lehet tárgya, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során milyen enyhítő és súlyosító körülményeket miként vettek figyelembe. Megállapítható azonban, hogy a terhelttel szemben kiszabott halmazati büntetés törvényes.
[29] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[30] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős ítélet elleni jogi - és nem pedig ténybeli kifogás lehetőségét - biztosítja. Felülvizsgálati indítvány a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozata ellen, és csak a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, ezért az említett törvényhelyben meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.
[31] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Ez a felülvizsgálati ok akkor valósul meg, ha a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban leírt magatartása a Btk. Különös Részének nem a bíróság jogerős ítéletében megjelölt, hanem más rendelkezését vagy rendelkezéseit meríti ki, és ennek következtében a kiszabott büntetés - a helyes minősítés alapulvételével - eltúlzottan enyhe vagy súlyos. Az indítványból kitűnően a terhelt azt kifogásolta, hogy cselekményét rablás bűntette kísérleteként minősítette a bíróság, noha álláspontja szerint annak törvényes minősítése garázdaság bűntette, melyre tekintettel a jogerős ítéletben vele szemben kiszabott 7 évi szabadságvesztés törvénysértően súlyos. Erre tekintettel indítványa a hivatkozott felülvizsgálati ok feltételeit kimeríti, ezért az alapján a felülvizsgálatnak helye van.
[32] Ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség megkerülhetetlen szabály. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]; a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány felülbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[33] Jelen esetben az indítvány - két ponton - a jogerős ítélet ténymegállapításait támadja, ezért ezen kifogásai nem vehetők figyelembe.
[34] A másodfokú eljárásban az elsőfokú ítéleti tényállás az irányadó; azt azonban a másodfokú bíróság kiegészítheti, illetve helyesbítheti; a tényállás ezekkel a kiegészítésekkel, illetve helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (EBH 2011.2385.I.). Jelen esetben a jogerős ítéletben megállapított tényállás tartalmazza, hogy a terhelt a cselekmény elkövetése idején sem volt elmebeteg, vagy gyengeelméjű, illetve nem szenvedett tudatzavarban, személyiségzavarban vagy szellemi leépülésben, illetve azt is, hogy a terheltnél önhibából eredő bódult állapot a súlyos viselkedésváltozást, kritikai készségcsökkenést és indulati labilitást eredményező kábítószer-fogyasztás a terhelt cselekményeire nézve korlátozó tényezőként nem értékelhető.
[35] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a bíróság tényfelderítési kötelezettsége kiterjed minden, a büntetőjogi elbírálás szempontjából lényeges, releváns jelenségre. Az ennek eredményeként az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de ún. belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167. indokolási rész). A tudati tények vitatása a jogerős határozat által megállapított tényállás támadásának tekintendő, emiatt a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt (BH 2011.3.II.).
[36] Jelen esetben tudati ténymegállapítás, miszerint a terhelt a cselekményét pénzszerzési szándékkal határozta el, és annak végrehajtása érdekében lépett be a kezében kést tartva a bűncselekmény helyszínét képező dohányboltba.
[37] A tényállás részévé tett tudati tények vitathatósága azonban csak akkor esik el, amennyiben a szűkebb értelemben vett tényállásba tartozó külső, a külvilágban megjelenő tényekből, életbeli jelenségekből a belső tények valóban következnek (BH 2018.239. [38] bekezdés, Kúria Bfv.II.1256/2015/5.). Jelen esetben ez a helyzet. A jogerős ítéleti tényállás rögzíti, hogy a kábítószerfüggő, tartós és rendszeres drogfogyasztó terhelt alkalmi munkákból mindössze havi 60 000 forint jövedelemmel rendelkezett, aki külsejét előzetesen elmaszkírozva, késsel a kezében rontott be egy dohányboltba, ahol azzal az ott elsőként útjába kerülő, általa korábban nem ismert személyt minden egyéb ok nélkül támadta meg. Ebből adódik az a ténybeli következtetés, miszerint a terhelt szándéka pénzszerzésre (a dohánybolt bevételének megszerzésére) irányult.
[38] Nem mond ennek ellen, hogy a jogerős ítéleti tényállás valóban rögzíti, miszerint a terhelt a riasztó hangjától megijedve anélkül futott el a helyszínről, hogy az eladót a pénz átadására szólította volna fel. A terhelt a dohányboltba lépve ott nem csupán az általa várt fiatal női eladót, hanem egy férfit is talált, aki megtámadását követően azonnal és hatékonyan védekezett a terhelt támadásával szemben, majd igen rövid időn belül - ami alatt végig dulakodtak egymással - ki is estek a helyiségből.
[39] Ez pedig kellő magyarázatot ad arra, hogy a terhelt a magatartását motiváló pénzszerzési szándékát miért nem nyilvánította ki a cselekmény során; arra - mivel a dohánybolt eladójáig az M. A.-val való folyamatos dulakodása miatt el sem jutott - fizikailag nem volt lehetősége.
[40] Ekként a tényállásban foglalt primer (a külvilágban megnyilvánuló), illetve szekunder (tudati) tények között nincs ellentmondás, azaz a tényállás nem hordoz magában olyan ellentmondást, ami a büntetőjogi felelősség vagy a cselekmény törvényes minősítésének megállapítását lehetetlenné tenné és ekként anyagi jogi sérelmet eredményezne (BH 2014.103.I., 2013.55.II., 2010.141., 1998.110.).
[41] Így viszont a terhelt cselekményének pénzszerzési motívumára vont ténybeli (és nem jogi) következtetés a felülvizsgálati eljárásban sem bizonyítatlanság címén, sem más okból sem vonható kétségbe.
[42] A Kúria tehát az indítvány jogi érveit a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével - így arra tekintettel, hogy a terhelt elmeállapota nem volt kóros, cselekményét pedig a trafik bevételének megszerzése érdekében követte el - bírálta el.
[43] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. A rablás minősített esete valósul meg, ha az elkövető rablást felfegyverkezve követi el [Btk. 365. § (3) bek. b) pont].
[44] A rablás elkövetési módjai közül az erőszakkal, illetve élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel való elkövetés diszjunktív; azaz a két elkövetési mód közül az egyik megvalósulása is elegendő a tényállás teljes kimerítéséhez. A cselekmény célzatos, a tettesnek az elkövetési magatartást idegen dolog megszerzése érdekében kell kifejtenie, és az akkor befejezett, ha az erőszak, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával az idegen dolog elvétele megtörténik.
[45] Kétségtelen, hogy jelen esetben az irányadó tényállás szerint idegen dolog elvételére nem került sor, azonban a terhelt az erőszak alkalmazását az idegen dolog elvételének célzatával megkezdte; ezzel pedig a tényállásba lépett. Így a vagyon elleni cselekménye kísérleti szakba került.
[46] A terhelt által hivatkozott, a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaságot az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. A garázdaság minősített esete valósul meg akkor, ha az elkövető a garázdaságot felfegyverkezve követi el [Btk. 339. § (2) bek. d) pont]. A garázdaság szubszidiárius bűncselekmény, azaz csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg.
[47] Jelen esetben az irányadó tényállásból kitűnik, hogy a terhelt magatartásával nem a garázdaság törvényi tényállási elemeit, hanem a rablás törvényi tényállási elemeit valósította meg, mert cselekménye során az erőszakot jogtalan eltulajdonítási célzattal fejtette ki. Ennélfogva a tényállásban rögzített cselekmény nem garázdaságot, hanem rablást valósít meg.
[48] A jogerős ítéletet hozó bíróság tehát helyesen minősítette a terhelt cselekményét a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő rablás bűntette kísérletének, valamint azzal valódi alaki halmazatban a Btk. 164. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének.
[49] Téves minősítés hiányában a Be. 649 § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja csak akkor teszi lehetővé a büntetés nemének és/vagy mértékének felülvizsgálatát, ha az önmagában a Btk. valamely más, kötelező - nem a bíró mérlegelésére bízott - szabályát sértené. Mivel azonban a terhelttel szemben irányadó büntetési tétel jelen esetben - a halmazatra [Btk. 81. § (1) és (3) bek.] figyelemmel - öt évtől tizenhárom évet el nem érő szabadságvesztés, így a jogerős ítéletben a terhelttel szemben kiszabott hétévi szabadságvesztés nem sért kötelező törvényi szabályt.
[50] Önmagában az nem képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során a Btk. 79. és 80. §-ának előírásait, a súlyosító és enyhítő körülményeket, valamint az 56. BK véleményt miként veszi figyelembe (BH 2016.264.II., 2012.239., EBH 2011.2387.II., BH 2005.337.III.).
[51] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott abszolút hatályon kívül helyezési okot nem észlelt. Megjegyzi, hogy a vád törvényessége a jelenleg hatályos Be. rendelkezései szerint már nem felülvizsgálati ok [ugyanakkor a vád tartalmi megalapozottsága a 2018. július 1. napja előtt hatályos, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) alapján sem tartozott a törvényes vád fogalmi körébe - EBD 2012.B.31.].
[52] A Kúria a Legfőbb Ügyészség indítványában írtakkal egyetértett abban, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a terhelt édesanyjának a nyomozás során tett tanúvallomását bizonyítékként értékelte. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a tanú kihallgatásának ismételt elrendelését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság nem oktatta ki a tanút a korábbi Be. 82. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt mentességi jogára. Ez az álláspont azonban téves, mert a tanú sem magát, sem hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével nem vádolta. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a tanút arra a mentességi jogra kell figyelmeztetni, ami ténylegesen felmerült vagy felmerülhet (4/2020. BJE határozat indokolása). Az elsőfokú bíróság - helyesen - a korábbi Be. 82. § (1) bekezdés a) pontja szerinti (a hozzátartozót megillető) mentességi jogára figyelmeztette a tanút, amivel a tanú nem élt, így az akkor tett vallomása, valamint az azzal ellentétes részében a nyomozás során tett tanúvallomása felhasználható lett volna.
[53] A tanú azonban a másodfokú eljárásban a mentességi jogára történt ismételt és részben eltérő tartalmú figyelmeztetést követően a vallomástételt megtagadta. Kétségtelenül az ekkor már hatályos Be. 177. § (4) bekezdés első mondata szerint a tanúnak az ügyben korábban, vagy más ügyben tett tanúvallomása bizonyítási eszközként akkor is felhasználható, ha a tanú a vallomástételt a későbbiekben megtagadja.
[54] Elkerülte azonban a másodfokú bíróság figyelmét a Be. - eljárása idején hatályos - 871. § (2) bekezdése, miszerint az e törvénynek a korábbi tanúvallomás felhasználására vonatkozó szabályait azon tanúvallomások vonatkozásában lehet alkalmazni, amelyeknél a tanúzási figyelmeztetésre e törvény rendelkezései szerint került sor. A terhelt édesanyjának a nyomozás során, illetve az elsőfokú eljárásban felvett tanúvallomása kapcsán nyilvánvalóan nem kerülhetett sor a törvényes figyelmeztetésekre az akkor még hatályba nem lépett törvény alapján.
[55] Az a vallomástétel megtagadására jogosult tanú, aki a korábbi Be. szabályai alapján a vallomástételt nem tagadta meg, majd a Be. hatálybalépését követően az újabb kihallgatása során e jogosultságával élni kíván, és nem tesz vallomást, a korábban tett vallomása a Be. hatálybalépését követően sem használható fel (4/2020. BJE határozat). Ezért a terhelt édesanyja korábbi vallomásai felhasználásának nem volt meg a törvényi feltétele, a másodfokú bíróságnak a tanú vallomástételének megtagadását követően a korábbi vallomásait a bizonyítékok köréből ki kellett volna rekesztenie. Azonban mindez relatív eljárási szabálysértés, ami a felülvizsgálatot megalapozó eljárási okok taxatív törvényi felsorolásában [Be. 649. § (2) bek.] nem szerepel, így amiatt felülvizsgálatra nem kerülhet sor.
[57] Ekként a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen - a megtámadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 50/2021.)
BH 2020.8.227 I. Amennyiben a rablás elkövetése során a sértett megkötözésének célja kizárólag az volt, hogy az idegen dolog elvételét megkönnyítse és ezért része volt az akaratot megtörő erőszaknak, a rablás és a személyi szabadság megsértése bűncselekményének (alaki) halmazata látszólagos, az utóbbi bűncselekmény megállapításának nincs helye. II. Abban az esetben azonban, ha a rablás befejezését követően az elkövetők úgy távoznak a bűncselekmény helyszínéről, hogy az egyik sértettet összekötözve hagyják ott, a rablás és a személyi szabadság megsértésének bűntette valóságos anyagi halmazatot alkot. III. Az utóbbi bűncselekményben a bűnösség megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy az elkövetők csak az egyik sértettet kötözték meg, így távozásuk után lehetősége volt az azonnali szabadulásra. A személyi szabadság megsértésének megvalósulása ugyanis nem függ a megfosztás időtartamától [Btk. 6. § (2) bek., 194. § (1) bek., 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont].
[1] A törvényszék a 2019. február 26. napján tartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. I. ford.], társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (6) bek. a) és b) pont], társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont, (4) bek.] és társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont]. Ezért halmazati büntetésül 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad rész kitöltése utáni napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. I. ford.], társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. § (1) bek., (6) bek. a) és b) pont], társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont, (4) bek.], valamint társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont]. Ezért halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 10 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a II. r. vádlott a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.
[3] Rendelkezett mindkét vádlott esetében az előzetes fogvatartás szabadságvesztésbe történő beszámításáról, valamint kötelezte a vádlottakat kártérítés megfizetésére. Döntött továbbá a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.
[4] Az ítélet ellen az ügyészség mindkét vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett, az I. r. és a II. r. vádlott és védőik felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.
[5] A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2019. október 16. napján tartott nyilvános ülésen kihirdetett ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. r. és a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében is.
[6] A testi épség elleni cselekmények tekintetében a társtettesi elkövetésre utalást, továbbá 1 rendbeli testi sértés bűntette kísérleténél a Btk. 164. § (6) bekezdés a) pontjára utalást mellőzte, egyben azokat a II. r. vádlottat érintően bűnsegédként elkövetettnek minősítette.
[7] A szabadságvesztés tartamát az I. r. vádlott vonatkozásában 7 évre, míg a II. r. vádlott tekintetében 8 évre mérsékelte.
[8] A kiszabott szabadságvesztésbe az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte.
[9] A másodfokú bíróság a bűnjelekre, valamint a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket pontosította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy pontosította a II. r. vádlott lakcímét, valamint rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő további beszámításáról.
[10] Az ítélőtábla ítélete ellen az I. r., a II. r. vádlott, valamint védőik a bűnösség megállapítása miatt, eltérő tényállás megállapítása és felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.
[11] Az I. r. vádlott védője a fellebbezését írásban is indokolta; álláspontja szerint a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértése bűntettére vonatkozóan az I. r. vádlott bűnösségének megállapítására törvénysértően került sor. A vád tárgyává tett és az első-, illetve a másodfokú ítélet tényállásában szereplő rablással a személyi szabadság megsértése látszólagos alaki halmazatban van. Az ítéleti cselekménysor csak mesterségesen, a folyamattól elszakítva választható szét, illetve tagolható. A tényállás részletes elemzése során csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy a személyi szabadság megsértése beolvad a vagyon elleni bűncselekménybe, külön nem értékelhető.
[12] A II. r. vádlott a felmentés végett bejelentett fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy az eljárt bíróságok által a terhére megállapított bűncselekményeket nem követte el, U. A. és U. Ar. az eljárás során valótlan tartalmú vallomást tettek, e hamis tanúvallomások alapján a bizonyítékok téves mérlegelésével állapították meg bűnösségét. Állítása igazolása érdekében csatolta a rongálás bűntette és más bűncselekmények miatt idősebb G. I. és társa ellen indult büntetőeljárásban a C.-i Járásbíróságon felvett jegyzőkönyvet, melyből kétségtelenül megállapítható, hogy a jelen ügyben a hivatkozott tanúk hamis vallomást tettek.
[13] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket alaptalannak tartotta. Az első fokon történt marasztaláson túl mindkét vádlottat érintően másodfokon további bűncselekményben került sor a bűnösség megállapítására, mely rendelkezés a Be. 615. § (1) bekezdése és (2) bekezdés c) pontja alapján a harmadfokú eljárást lehetővé teszi. A bejelentett fellebbezések ezt az ellentétes rendelkezést is támadják, ekként a Be. 615. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott feltétel is teljesül.
[14] Az első- és másodfokú bíróság nem vétett olyan - Be. 625. § (1)-(4) bekezdése szerinti - eljárási szabálysértést, amely feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez, azaz a büntetőügy érdemi elbírálását kizárja. Törvényesen járt el a másodfokú bíróság akkor, amikor részbeni megalapozatlanságot észlelt, a megalapozatlanság kiküszöbölésére az iratok valós tartalma alapján, helyes ténybeli következtetésekkel törvényesen és helytállóan került sor, a másodfokú bíróság általi módosítások helyénvalók voltak. A megállapított tényállás irányadó a harmadfokú eljárásban is.
[15] A felmentést célzó védői fellebbezések kizárólag a bírói mérlegelést támadják. A vádlottak felmentésére csak eltérő tényállás mellett lenne lehetőség, erre azonban azért nincs alap, mert a másodfokú bíróság mindenben megalapozottá tett tényállás alapján hozta meg az ítéletét, így az iratok tartalma alapján vagy helyes ténybeli következtetés útján sincs eljárási lehetőség a harmadfokú eljárásban a tényállás érintésére. A megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelése, ezáltal eltérő tényállás megállapítása a felülbírálat során is törvényben kizárt. Miután az ügyben a Be. 619. § (3) bekezdésében írt eszközökkel ki nem küszöbölhető megalapozatlanság sem mutatkozik, így a másodfokú bíróság, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének az ez okból való hatályon kívül helyezése sem merülhet fel. Ekként a védelmi fellebbezések a tényállás vitatásán keresztül nem vezethetnek eredményre.
[16] A másodfokú bíróság helyes jogkövetkeztetéssel hozott döntést a bűnösség körében akkor, amikor a rablással heterogén anyagi halmazatot alkotó személyi szabadság megsértésének bűncselekményében is bűnösnek mondta ki a vádlottakat. E két bűncselekmény a konkrét ügyben anyagi halmazatot képez, ezért e halmazat kapcsán meghozott eltérő döntést és nem az értékelés jogi minősítéséről szóló állásfoglalást jelent.
[17] A másodfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a vádlottak nem pusztán a dolog elvétele érdekében, az ahhoz szükséges ideig fosztották meg Sz.-né G. T.-t a személyi szabadságától, hanem ezen állapotát a rablási cselekményt követően is szándékosan fenntartották. Ily módon a személyi szabadság megsértése elválik a rablási cselekménytől és azzal valóságos anyagi halmazatot képez. A rablás befejezése után és nem az elvett dolog megtartása végett a sértettel szemben alkalmazott erőszak, avagy a dolog elvétele végett fogvatartott sértettnek a dolog elvételét követő fogva hagyása már nem része a rablásnak, hanem különálló magatartás. A bűnösség körében az eljáró bíróságok által feltárt bűnösségi körülmények tükrében a halmazati büntetésként kiszabott joghátrány eltúlzottnak nem tekinthető, enyhítésére nincs alap. A fellebbezések nem alaposak, így a harmadfokú felülbírálat nem terjedhet ki a halmazatban lévő, ellentétes döntéssel nem érintett bűncselekményre.
[18] Ezért indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét a Be. 623. §-a alapján hagyja helyben.
[19] A nyilvános ülésen az I. r. vádlott védője kifejtette, hogy a személyi szabadság megsértése pusztán eszközcselekmény volt, ezért az nincs a rablással anyagi halmazatban, a másodfokú bíróság jogi érvelése téves. Hivatkozott arra, hogy a C.-i Járásbíróság előtti ügyben fény derült arra is, hogy U. Ar. és U. A. a nyomozás során valótlan tanúvallomást tettek, és anyagi ellenszolgáltatást kaptak a hamis tanúvallomás tétele érdekében. Az ügyben csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre, nincs olyan objektív bizonyíték vagy nyom, amely a vádlottak helyszínen történő jelenlétére utalt volna. A bizonyítékokat mindkét bíróság helytállóan tárta fel, azonban tévesen értékelte, következésképp nem volt bizonyított az, hogy a vádlottak a helyszínen jártak.
[20] Mindezekre tekintettel indítványozta elsődlegesen az I. r. vádlott felmentését valamennyi terhére megállapított bűncselekmény vádja alól, másodlagosan felmentését a személyi szabadság megsértésének vádja alól, egyúttal ennek következtében a büntetés enyhítését, harmadlagosan pedig megalapozatlanság miatt az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezésére és a hivatkozott C.-i Járásbíróság előtt folyamatban lévő üggyel történő egyesítés elrendelésére tett indítványt.
[21] A II. r. vádlott védője a nyilvános ülésen azzal érvelt, hogy a Kúria a Be. 618. § (3) bekezdésére és a Be. 590. § (5) bekezdésére figyelemmel a vádlottakat a harmadfokú eljárásban is felmentheti; emellett úgyszintén hivatkozott arra, hogy az eljárt bíróságok tévesen értékelték a bizonyítás eredményét, mert az eljárásban csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre és a DNS-szakértői bizonyítás is nemleges volt, az elkövetők által magukkal vitt ragasztószalagon vizsgálatra alkalmas mennyiségű DNS-t nem is rögzítettek, melynek következtében a vádlottakat a terhükre rótt bűncselekmények vádja alól fel kellett volna menteni.
[22] Téves jogi következtetéssel állapította meg az ítélőtábla a vádlottak terhére a személyi szabadság megsértésének bűntettét, ugyanis álláspontja szerint a vádlottak által a sértettek személyi szabadságának megsértése a rablás érdekében történt, attól nem különült el.
[23] Mindezekre tekintettel elsődlegesen a II. r. vádlott felmentését indítványozta, másodlagosan a büntetés enyhítését, harmadlagosan pedig az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte.
[24] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat maradéktalanul fenntartotta. Kifejtette, hogy a harmadfokú eljárásnak mindkét vádlottat érintően a Be. 615. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontja alapján helye van; a személyi szabadság megsértése a rablási cselekménytől térben és időben elvált, azzal valóságos anyagi halmazatot képez. A lefolytatott alapos bizonyítási eljárás során megállapított tényállás megalapozott, így a bizonyítékok felülmérlegelésére és eltérő tényállás megállapítására a harmadfokú eljárásban nincs lehetőség; a felülbírálat nem terjeszthető ki a fellebbezéssel nem érintett bűncselekményekre. Ekként a felmentést célzó védelmi fellebbezések alaptalanok, a kiszabott büntetés ugyanakkor nem eltúlzott, az enyhítésre nincs ok. Mindezekre tekintettel indítványozta az ítélőtábla ítéletének helybenhagyását.
[25] Az I. r., a II. r. vádlott az utolsó szó jogán védőikhez csatlakozva, felmentésüket kérték.
[26] A vádlottak és a védők fellebbezése nem alapos.
[27] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén.
[28] A Be. 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság
a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,
b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,
c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[29] Az adott ügyben a másodfokú bíróság az I. r. és a II. r. vádlottakat - az elsőfokú bíróság által a terhükre megállapított bűncselekményekben megállapított bűnösségüket nem érintve - bűnösnek mondta ki a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében is.
[30] Amennyiben a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben is megállapította, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntést hozott, úgy az ítélet ellen fellebbezésnek van helye.
[31] Ha a bíróság a törvényes vád alapján eljárva megállapítja, hogy a vád tárgyává tett cselekményt a terhelt elkövette, annak eldöntése, hogy a tényállás szerinti egyetlen cselekmény több törvényi tényállást is kimerített-e és így a terhelt terhére megállapítható-e az alaki halmazat, valójában nem a bűnösségről, hanem a jogi minősítéséről szóló állásfoglalást jelenti (3/2007. BJE határozat).
[32] Az adott ügyben azonban nem erről volt szó. A másodfokú bíróság mindkét vádlottat érintően a Be. 615. § (2) bekezdés c) pontja szerint hozott az elsőfokú bíróságéval ellentétes - eltérő büntetőjogi felelősséget megállapító - döntést, így a vádlottak és a védőik által bejelentett fellebbezések joghatályosak.
[33] A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét sérelmezheti, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
[34] A Be. 615. § (5) bekezdésére figyelemmel, a másodfokú ítéletnek a (3) bekezdésben meghatározottakon kívüli rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek.
[35] A felülbírálat terjedelmét a Be. 618. §-a határozza meg. Ennek (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság
a) a másodfokú ítéletének
aa) a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését,
ab) azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett és
b) az első- és másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett.
[36] Azaz azt, hogy az eljárt bíróságok az eljárási szabályokat megtartották-e, a harmadfokú felülbírálat során a fellebbezéstől függetlenül, mind az első-, mind a másodfokú eljárás kapcsán vizsgálni kell. Egyebekben azonban a felülbírálat csak a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntésre, illetve az ezzel összefüggő rendelkezésekre terjedhet ki.
[37] A Be. 618. § (3) bekezdés a) pontja alapján akkor, ha a 615. § (3) bekezdése szerinti fellebbezést a harmadfokú bíróság alaposnak találja, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az 590. § (5) bekezdés a)-c) pontjában meghatározottakat, azaz
- az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, így a 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése szerinti esetleges eljárási szabálysértéseket,
- a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést azonban csak akkor, ha a terheltet fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,
- továbbá a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést.
[38] Nincs helye a harmadfokú felülbírálatnak a másodfokú ítéletben megállapított olyan bűncselekmény kapcsán, ami a vádlott terhére már az elsőfokú bíróság által megállapított bűncselekménnyel alaki halmazatban áll, mivel a másodfokú ítéleti változtatás nem eredményezett a bűnösség kérdésében eltérő döntést, csupán annak a cselekménynek a minősítését érintette, amelyben az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét már megállapította (EBH 2018.B27.IV.).
[39] Az elsőfokú bíróság a rablás bűntette, a testi sértés bűntette, valamint a magánlaksértés bűntette alaki halmazatát állapította meg, míg a másodfokú bíróság a személyi szabadság megsértésében történő bűnösség megállapítását arra alapította, hogy a rablási cselekménytől a személyi szabadság megsértése elválik, azzal valóságos anyagi halmazatot képez.
[40] Mindezek folytán a személyi szabadság megsértése bűntette vonatkozásában a bűnösség kimondása nem a cselekmény minősítését érintette, hanem az a bűnösség kérdésében eltérő döntést eredményezett.
[41] Ebből következően a felülbírálat terjedelme az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében a Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében történő bűnösség megállapítására, valamint a büntetés kiszabására és az azzal összefüggő járulékos rendelkezésre terjed ki, mivel a fellebbezések a másodfokú ítéletnek az ellentétes döntését, továbbá azon rendelkezéseit sérelmezték, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett.
[42] A felülbírálat terjedelme korlátozott volt az alábbiak miatt.
[43] Az eredményes másodfellebbezés következménye, hogy a harmadfokú bíróság az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az ítéletet, ideértve a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést - ha a terheltet fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni -, továbbá a bűncselekmény minősítését, a kiszabott büntetést, valamint az intézkedést [Be. 590. § (5) bek. a), b), c), d) pont, 618. § (3) bek. a), b) pont].
[44] A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan [Be. 619. § (1) bek.]. Azaz a harmadfokú bíróság kizárólag a fellebbezhető ítéleti rendelkezés kapcsán vizsgálja a tényállás megalapozottságát, a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében ezt nem vizsgálhatja (EBH 2018.B27. V., VII.).
[45] A Be. 619. § (4) bekezdése nem hagy kétséget afelől, hogy a fellebbezéssel érintett bűncselekmény tekintetében a harmadfokú bíróság nem vizsgálja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapítja.
[46] A fellebbezésben foglalt indítványokkal kapcsolatban kell még utalni a Be. 615. § (6) bekezdésére, amely szerint a fellebbezésben bizonyítást indítványozni, új tényt állítani vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet. Ebből következik, hogy a Be. 619. § (2) bekezdése egyértelművé teszi, miszerint a harmadfokú eljárásban nincs helye bizonyításnak.
[47] Ezért tehát a rablás, a testi sértés és a magánlaksértés esetében - mint fellebbezéssel nem érintett rész tekintetében - a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, a bűncselekmény minősítését és a kiszabott büntetést, valamint intézkedést abban az esetben lehetne felülbírálni, ha a terhelteket fel kellene menteni vagy velük szemben az eljárást meg kellene szüntetni. Mindennek pedig az is a feltétele, hogy a másodfellebbezés eredményes legyen. A fentiekre figyelemmel azonban a döntést ilyenkor is a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra kell alapítani; vagyis a megalapozottság vizsgálata kizárt.
[48] Ilyen következtetésre azonban a Kúria nem jutott, így a rablás, a testi sértés és a magánlaksértés vonatkozásában sem a büntetőjogi főkérdésekre, sem a tényállás megalapozottságára nem terjedhetett ki a felülbírálat.
[49] A Kúria a Be. 618. § (1) bekezdés b) pontja alapján vizsgálta, hogy az első- és a másodfokú bíróság betartotta-e az eljárási szabályokat.
[50] Megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság az eljárás idején részben még hatályos, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, valamint a 2018. július 1. napjától hatályos 2017. évi XC. törvény (Be.) rendelkezésének megfelelően járt el és nem követett el a Be. 607. § (1) bekezdése, valamint a 608. § (1) bekezdése szerinti - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést.
[51] A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú ítélet a fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan; azaz a harmadfokú bíróság kizárólag a fellebbezhető ítéleti rendelkezés kapcsán vizsgálhatja a tényállás megalapozottságát.
[52] Következésképpen a másodfellebbezéssel érintett tényállás vizsgálata csupán a nem fellebbezett cselekményekkel anyagi halmazatban álló személyi szabadság megsértését érintette, azaz a tényállás felülbírálata kizárólag az Sz.-né G. T. sértett megkötözését és a vádlottak helyszínről távozását követően történt lakóházban hagyását követő eseményekre, tényekre terjedhetett ki.
[53] Ennek során a Kúria az alábbiakat állapította meg.
[54] A másodfokú bíróság a felülbírálat során rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nagyobb részt megalapozott volt, annak kisebb, a Be. 592. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjából (tényállás hiányossága, iratellenes megállapítások és téves ténybeli következtetések) eredő megalapozatlansági hibái a másodfokú eljárásban a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az iratok alapján kiküszöbölhetőek voltak, ezért azt kiegészítette, illetve helyesbítette.
[55] A másodfokú felülbírálat során az ítélőtábla egyrészt az előbbiekben hivatkozott - a harmadfokú felülbírálat által érintett - tényállásrészt megalapozottnak találta, a tényállás kiegészítése során nem érintette, másrészt a rablás, a testi sértés és a magánlaksértés ténybeli alapjainak megállapítása során értékelt bizonyítékok alapján megállapított tényállást bizonyítás felvétele nélkül, az iratok tartalma alapján helyesbítette és egészítette ki a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A másodfokú bíróság tehát sem a másodfellebbezéssel érintett, sem a másodfellebbezéssel nem érintett rész tekintetében nem állapított meg eltérő tényállást.
[56] A harmadfokú bíróság értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ez alatt értendő az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által - módosítás nélkül is - megalapozottnak tartott tényállás, valamint a másodfokú bíróság módosításának helyénvalósága.
[57] A harmadfokú bíróság egyaránt köteles a megalapozatlanság vizsgálatára és kiküszöbölésére.
[58] A megalapozatlanság kiküszöbölésének (a reformációs jogkörnek) azonban eltérő a terjedelme a másodfokú, illetve a harmadfokú eljárásban.
[59] A másodfokú bíróság akár - a törvényi korlátok között felülmérlegeléssel - eltérő tényállást is megállapíthat [Be. 593. § (1) bek. b) pont, c) pont, (3) bek.]. A harmadfokú bíróság viszont a tényállást csupán kiegészítheti (az abból hiányzó ténymegállapításokat pótolhatja) és helyesbítheti (a meglévő tényállást, ténymegállapítást módosíthatja, mellőzheti). A két terjedelem közti különbség lényege, hogy a kiegészítés, helyesbítés csak a meglévő tényállásba illeszkedő ténymegállapítást eredményezhet, attól eltérőt nem. Ami pedig kívül esik a harmadfokú bíróság - másodfokú bíróságéhoz képest szűkebb - reformációs jogkörén, az értelemszerűen a hatályon kívül helyezési (kasszációs) jogkörbe tartozik [Be. 625. § (4) bek., EBH 2018.B13.].
[60] Főszabályként a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 591. § (1) bek.]. További lényeges különbség, hogy a másodfokú bíróság a tényállást akár a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján is kiegészítheti, míg a harmadfokú bíróság csupán az iratok alapján, illetve ténybeli következtetés útján egészítheti a tényállást, tehát bizonyítást nem vehet fel és ennek érdekében tárgyalást sem tarthat.
[61] Mindebből következően a harmadfokú eljárásban - a bizonyítási tilalom folytán - a bizonyítékok felülmérlegelésére, eltérő értékelésére és ezzel összefüggésben eltérő tényállás megállapítására csak a terhelt felmentése, vagy az eljárás megszüntetése érdekében kerülhet sor.
[62] Így a harmadfokú bíróság - a másodfokú bíróság számára a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított lehetőséggel élve - sem a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, sem ténybeli következtetés útján nem mérlegelheti felül a bizonyítékokat és nem állapíthat meg a másodfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást.
[63] A Be. indokolása egyébként is egyértelművé teszi, hogy a felülmérlegelés tilalma alól csak a terhelt javára van kivétel; a Be. 593. § (2) bekezdése alapján a bizonyítékok eltérő értékelésére, a bűnösség megállapítása érdekében csak olyan tényekkel kapcsolatban van lehetőség, amelyekre a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel. Erre pedig a harmadfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség.
[64] Amennyiben a másodfokú döntés tekintetében az annak alapjául szolgáló tényállás megalapozatlansága csak a harmadfokú eljárásban tilalmazott bizonyítás lefolytatásával vagy az ügyiratok alapján eltérő tényállás megállapításával lenne kiküszöbölhető - hatályon kívül helyezésnek és a másodfokú bíróság új eljárásra utasításának van helye [Be. 625. § (4) bek., EBH 2018.B13.V.].
[65] A Kúria a tényállás megalapozottságát támadó fellebbezések kapcsán az alábbiakat emeli ki.
[66] A védők kifogásolták a C.-i Járásbíróságon id. G. I. és társa ellen rongálás bűntette és más bűncselekmények miatt indult büntetőügy egyesítésének elmaradását, mely ügynek a jelen üggyel való érdemi összefüggését U. A. és U. Ar. tanúk vallomása teremtette volna meg, mivel e tanúk mindkét ügyben a vádlottakra olyan terhelő nyilatkozatokat tettek, melyet később visszavontak; kifogásolták továbbá U. A. és U. Ar. tanúk szavahihetőségének eljárt bíróságok általi megítélését és bizonyítékként való felhasználását. Összességében az I. r. vádlott védője azt is kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok között nem megengedhető módon szelektált és ily módon a tényállás megalapozatlan.
[67] A Kúria e körben utal arra, hogy a bizonyítékok értékelésének megszokott módja az, hogy a bíróságok a vallomások egyes - általában más bizonyítékokkal is megerősített - részeit fogadják el irányadónak, a történeti tényállás megállapítása során, míg a vallomás olyan részeit, amelyek más bizonyítékokkal ellentétesek, figyelmen kívül hagyják; mindez nem érinti a mérlegelési tevékenység perrendszerű voltát (BH 1998.418.).
[68] A másodfokú bíróság e tekintetben egyébiránt részletesen kifejtette álláspontját, miszerint az elsőfokú bíróság a hivatkozott tanúk - U. A. és U. Ar. - szavahihetőségének megítélése szempontjából a szükséges bizonyítást lefolytatta a korábbi és más ügyben tett vallomásaikat a felvett beszélgetések hanganyagát és a becsatolt leveleket is eléjük tárva őket több határnapon ismételten kihallgatta. Az a tény, hogy a C.-i Járásbíróságon ezt követően e tanúk más vallomást tettek, a megállapított tényállást nem érinti, éppúgy nem bír jelentőséggel, mint az egyesítés elmaradása.
[69] A II. r. vádlott védője másodfellebbezésében - megismételve az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben előadottakat - az anyagmaradványok DNS, ujjlenyomat, nyálminta, szövetdarab, lábnyom vagy bármilyen más nyom rögzítésének hiányát emelte ki, azzal, hogy az elkövetők által magukkal vitt ragasztószalagon vizsgálatra alkalmas mennyiségű DNS-t nem rögzítettek.
[70] A védői fellebbezések alapvetően a megalapozott tényállást támadták, ugyanakkor az előbbiekben említettek szerint a harmadfokú eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, eltérő értékelésére ezzel összefüggésben eltérő tényállás megállapítására csak felmentés vagy eljárás megszüntetés érdekében kerülhetne sor.
[71] Mindezekre tekintettel a Kúria a harmadfokú felülbírálattal érintett tényállást (a személyi szabadság megsértése vonatkozásában) megalapozottnak találta; ebből következően a rablás és a testi épség elleni bűncselekmények bizonyítékai alapján megállapított és a másodfokú bíróság által pontosított tényállást a személyi szabadság megsértése vonatkozásában is megalapozottnak találta.
[72] A Legfőbb Ügyészség okszerűen hivatkozott arra, hogy a fellebbezések lényegében a bírói mérlegelést támadták - azt is főként a harmadfokú felülbírálattal nem érinthető tényállásrészek megalapozottsága vonatkozásában -; ezért eltérő tényállás mellett sincs lehetőség felmentő ítélet hozatalára. A Kúria abban is osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját, hogy az előzőekben részletezettekre tekintettel a harmadfokú felülbírálat nem terjedhetett ki a halmazatban lévő, ellentétes döntéssel nem érintett bűncselekményekre.
[73] A Kúria így a harmadfokú felülbírálat során nem látott törvényes lehetőséget a bizonyítékok eltérő mérlegelése alapján eltérő tényállás megállapítására és a vádlottak felmentésére.
[74] A másodfokú bíróság által kiegészített és helyesbített tényállás - a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében - a Be. 619. § (3) bekezdése szerinti kiegészítésre, vagy helyesbítésre szoruló hiányosságban sem szenvedett.
[75] Miután a Be. 619. § (3) bekezdésében írt eszközökkel ki nem küszöbölhető megalapozatlanság sem volt megállapítható, a másodfokú, illetve az elsőfokú bíróság ítéletének ez okból történő hatályon kívül helyezése sem merülhetett fel.
[76] A másodfokú bíróság által az iratok tartalma alapján kiegészített és helyesbített tényállás megalapozott, az a harmadfokú eljárásban is irányadó volt.
[77] A fentiekből következően a védők által bejelentett fellebbezések a tényállás vitatásán keresztül nem vezethettek eredményre.
[78] A Kúria ezt követően azt vizsgálta, hogy a vádlottakra irányadó tényállásból levont jogi következtetés milyen logikai folyamat eredményeként vezetett a fellebbezéssel érintett vádlottak felülbírálat tárgyát képező bűnösségének megállapításához.
[79] A bizonyítékok egybevetése, törvényességük vizsgálata, a bizonyítékok logika szabályainak megfelelő mérlegelése eredményeként történik a tényállás megállapítása, a jogi értékelés azonban ettől merőben eltérő: a már valónak elfogadott fizikai és tudati tények jogi normával való összevetését, a törvényi tényállásnak való megfeleltetését jelenti.
[80] Mindennek azért van jelentősége, mert az elsőfokú bíróság ténymegállapításai - mind a fizikai, mind a tudati tények tekintetében - kizárólag a Be. 593. § (1) és (2) bekezdései, tehát az elsőfokú bíróság ún. ténybírósági helyzetét, bizonyítási tevékenységét védő garanciális keretek között változtathatók meg.
[81] Az elsőfokú bíróságnak az általa megállapított tényállásból levont jogkövetkeztetései azonban ilyen védelemben nem részesülnek, azokat a másodfokú bíróság szabadon felülbírálhatja (BH 2016.167.).
[82] A Kúria e felülbírálat során megállapította, hogy a személyi szabadság megsértése [Btk. 194. § (1) bek.] vonatkozásában a vádlottak bűnösségének megállapítása okszerű, a minősítés törvényes.
[83] A Kúria minden tekintetben egyetértett az első- és a másodfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységével, azt nem kívánja megismételni.
[84] A fellebbezéssel érintett tényállás szerint a vádlottak a rablási cselekményeket követően úgy távoztak a helyszínről, hogy Sz.-né G. T. sértettet kezénél és lábánál megkötözve a házában hagyták, majd Sz.-né G. T. sértett kiugrált a konyhába, magához vett egy kést, azzal a lábáról levágta a ragasztószalagot. Ezután odament a korábbiakban a vádlottak által a teraszon fekvő, általuk baseballütővel bántalmazott másik sértetthez, aki késsel segített neki a kezéről levágni a ragasztót. A sértettek ezt követően beültek Sz.-né G. T. sértett személygépkocsijába és segítségért mentek.
[85] A Btk. 194. § (1) bekezdésébe ütköző személyi szabadság megsértését az követi el, aki mást személyi szabadságától megfoszt.
[86] Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a vádlottak magatartásukkal rablási cselekményt valósítottak meg, melynek eszközcselekménye volt Sz.-né G. T. sértett személyi szabadságának megsértése. A sértett megkötözésének célja kizárólag az volt, hogy a sértett átadja a pénzt, vagyis a személyi szabadságától megfosztás az idegen dolog elvétele érdekében kifejtett, az élet és testi épség elleni, közvetlen akaratot megtörő erőszak, fenyegetés része volt.
[87] A Kúria egyetértett az ítélőtábla azon álláspontjával, hogy az elsőfokú bíróság téves jogkövetkeztetésre jutott a tekintetben, hogy a személyi szabadság megsértése a rablással látszólagos alaki halmazatot képez; az elsőfokú ítélet egyébként az alaki halmazat - az idegen dolog elvétele érdekében kifejtett személyi szabadságtól való megfosztás - indokolását tartalmazza, és az eseti döntéseket (EBH 2012.B6., BH 1996.295., 2009.199., 2018.269) sem elemzi, ellenben olyan tényállásra hivatkozik, melyet az ítélet nem tartalmaz. Jelen ügyben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint alaki halmazat megállapítása fel sem merülhet.
[88] A Kúria maradéktalanul egyetértett az ítélőtábla érvelésével, miszerint a vádlottak nem pusztán a dolog elvétele érdekében és az ahhoz szükséges ideig fosztották meg Sz.-né G. T.-t a személyi szabadságától, hanem ezen állapotát a rablási cselekmény befejezését követően is szándékosan fenntartották. A tényekből pedig az következik, hogy a személyi szabadság megsértésének cselekménye, a sértett személyi szabadságtól megfosztott állapota a rablási cselekménytől élesen elkülönült: a rablás a vis absoluta kifejtését követően az erőszakkal elvétellel befejeződött, a sértett - nem a dolog megtartása érdekében való, menekülést könnyítő - fogva hagyása a befejezett vagyon elleni bűncselekménytől határozottan különvált. Helytálló a másodfokú bíróság bírói gyakorlatra (EBH 2012.B6., BH 2013.58.) történő hivatkozása is, melyet a Kúria csupán az alábbiakkal egészít ki.
[89] A fenti döntések alapján töretlen a bírói gyakorlat annak megítélésében, hogy ha a rablás befejezése után az elkövetők úgy távoznak a helyszínről, hogy a sértettet összekötözve, mozgásképtelenül hagyják ott, a rablás és a személyi szabadság bűncselekménye valóságos anyagi halmazatot képez. Ebből következően különálló magatartás a dolog elvétele végett fogva tartott sértett, dolog elvételét követő fogva hagyása.
[90] A személyi szabadság megsértése bűntettének törvényi tényállása nyitott, sokféle magatartásban nyilvánulhat meg, egyaránt értendő alatta fogságba vetés, fogságban tartás és fogva hagyás. Ha fogság okozása eleve és tudottan szándékos, akkor az azt követő fogságban hagyás is az eredeti szándéknak megfelelő magatartás. A bűncselekmény megvalósulása nem függ a személyi szabadság megfosztásának időtartamától. Nem feltételezi a folyamatos őrzést sem, ekként megvalósul a személyi szabadságtól megfosztást követő otthagyással is. Ha azonban a fogságot okozó magatartás, tehát a személyi szabadság elvételének mozzanata - valamely okból - külön nem értékelhető, az egyben nem jelenti, hogy az azt követő fogságban hagyó magatartás értékelése is kizárt (EBH 2012.B6.).
[91] Következetes az ítélkezési gyakorlat, hogy azok a bűncselekmények, amelyek törvényi tényállásában erőszak alkalmazása szerepel, elnyelik az erőszak alkalmazása során okozott könnyű testi sértést, tettleges becsületsértést. Ehhez képest - az említett körben - az alaki halmazat csupán látszólagos. Ugyanez vonatkozik a Btk. 365. § (1) bekezdése szerinti rablás és a Btk. 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértése egyidejűségének esetére. A sértettnek az elvételt célzó lefogása, illetve elvétel véghez vitele során való fogva tartása miatt, a rablás mellett nincs helye a személyi szabadság megsértése megállapításának, e két bűncselekmény alaki halmazata csupán látszólagos. A rablás befejezése - tehát az elvétel megtörténte - után és nem az elvett dolognak megtartása végett a sértettel szemben alkalmazott erőszak (függetlenül annak mérvétől) viszont már nem része a rablásnak, hanem különálló, külön értékelendő magatartás. Ugyanígy különálló magatartás a dolog elvétele végett fogva tartott sértett dolog elvételét követő fogva hagyása (BH 2017.82.). Ezzel azonos érvelést tartalmaz a BH 2018.269. számú eseti döntés is.
[92] Az irányadó tényállás alapján kétségtelen tény, hogy a vádlottak K. A. sértettet nem kötözték meg, így a tényállás szerint is megvolt a lehetőség Sz.-né G. T. sértett kiszabadítására; ugyanakkor távozásukat követően Sz.-né G. T. sértett ténylegesen összekötözve maradt a lakóházban, a dolog elvétele érdekében történő fogságba vetést követően a vádlottak a sértettet fogságban hagyták. A vizsgált két bűncselekmény anyagi halmazatban történő megállapítását ezért nem zárja ki az a körülmény, hogy a vádlottak a másik sértettet nem kötözték meg, így Sz.-né G. T. a vádlottak távozását követően szinte azonnal - részben a másik sértett segítségével - ki tudott szabadulni az összekötözésből. Ekként a személyi szabadság megsértésének törvényi tényállása maradéktalanul megvalósult.
[93] A bűncselekmény megvalósulása - az általa okozott alapjogi sérelem miatt - nem függ a személyi szabadság megfosztásának időtartamától. Ezért megvalósul a személyi (helyváltoztatási stb.) szabadság elvételének mozzanatával is (BH 2017.82.).
[94] Nyomatékosan szükséges hangsúlyozni, hogy a személyi szabadság korlátozottságának időtartama a bűncselekmény megvalósulásának szempontjából közömbös, az tehát bármilyen rövid időtartamú is lehet; a bűncselekmény időbelileg hosszabb tartamának a büntetés kiszabása szempontjából van jelentősége [Magyar Büntetőjog - Kommentár a gyakorlat számára (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest), 194. §-hoz fűzött magyarázat]. Mindezekből következően az a tény, hogy az egyik sértettet a másik sértett kiszabadíthatta volna, ugyanúgy nem bír jelentőséggel, mint ahogy az sem, hogy az elkövető milyen időtartamra fosztja meg a sértettet a személyi szabadságától és az mennyi ideig áll fenn.
[95] A Kúria szükségesnek tartja azt is kiemelni, hogy a másodfokú bíróság - ugyan a határozat erre vonatkozó indokolást nem tartalmaz - helyes következtetést vont arra, hogy a bűncselekmény alapesete valósult meg.
[96] A személyi szabadság megsértése aljas indokból elkövetettként minősül, ha a rablási cselekmény befejezését követően a sértett személyi szabadságtól megfosztott állapotának fenntartása a rablás miatti felelősségre vonás elkerülését célozza [BH 2013.58.II., Btk. 194. § (2) bek. b) pont].
[97] A rablástól elkülönült személyi szabadságtól megfosztás valójában ugyanis nem a vádlottak menekülését célozta. Az irányadó tényállás szerint a vádlottak K. A.-t nem kötözték meg, ám a sértettek három mobiltelefonját a földre dobták, majd a lakóházból távoztak. E tényekből pedig az a következtetés vonható le, hogy Sz.-né G. T. sértett összekötözve hagyása nem a dolog megtartását és nem is a menekülést szolgálta.
[98] Mindezekre tekintettel a Btk. 194. § (1) bekezdése szerinti minősítés is törvényes.
[99] Mivel a Be. 615. § (6) bekezdése szerint a fellebbezésben bizonyítást indítványozni, új tényt állítani vagy új bizonyítékra hivatkozni nem lehet, ezért a Kúria a II. r. vádlottnak és a védőknek a C.-i Járásbíróság előtt folyamatban lévő eljárásban felmerült új bizonyíték értékelésére irányuló bizonyítási indítványával nem is foglalkozhatott, az legfeljebb a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján perújítási indítvány benyújtására adhat alapot.
[100] A büntetés kiszabása körében irányadó tényezőket az eljárt bíróságok nagyobbrészt feltárták, az csupán azzal egészítendő ki, hogy további súlyosító körülmény mindkét vádlott terhére az, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint K. A.-nál a bal boka mozgásainak kb. 10 fokkal történő beszűkülése folytán a bántalmazással összefüggésben maradandó fogyatékosság is kialakult.
[101] A másodfokú bíróság ugyan a bűnösség körének bővülése ellenére a szabadságvesztés tartamát mindkét vádlott esetében mérsékelte, a vádlottakkal szemben alkalmazott joghátrány - ennek ellenére - maradéktalanul megfelel a Btk. 79. §-ában megfogalmazott büntetési céloknak, további enyhítésre a Kúria nem látott indokot.
[102] E helyütt csupán megjegyzi a Kúria, hogy a 6/2020. (III. 3.) AB határozatnak a Be. 870. § (3) bekezdése szövegezésének részbeni megsemmisítését kimondó döntése a harmadfokú felülbírálat alapját képező eljárási szabályokat alkotmányosnak találta, így jelen ügynek a harmadfokú elbírálására nincs kihatással.
[103] A Kúria az ellentétes döntést támadó fellebbezéseket nem találta alaposnak, ezért a Be. 620. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva, az ítélőtábla ítéletét a Be. 623. §-a alapján mindkét vádlott tekintetében helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 1.489/2019.)
BH 2020.6.164 I. A fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérletét, nem pedig rablás előkészületét valósítja meg, aki - a gépjármű kipróbálása érdekében - jogszerűen birtokába került indítókulcsot azért nem adja vissza a jármű tulajdonosának, mert időközben a gépkocsi eltulajdonítását határozta el, s ennek érdekében a sértettet lőfegyverutánzattal lelövéssel fenyegeti meg, de a jármű tényleges birtokbavételét a sértett határozott ellenállása, a rendőrség értesítése akadályozza meg [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont]. II. A rablás törvényi tényállásának elkövetési magatartása az erőszak, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazása. Ebben az esetben a terhelt a sértettel szemben élet, illetve testi épség elleni közvetlen fenyegetést valósított meg, amikor őt lelövéssel fenyegette, és ezzel a rablás törvényi tényállásának elkövetési magatartását ténylegesen megkezdte. Az indítókulcs nem az elvétel tárgya, hanem egy másik dolog, a gépkocsi elvételének eszköze volt, s a rablás tényállásszerűségének megvalósulásához nem feltétel a gépjármű motorjának beindítása [Btk. 10-11. §].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2018. április 26. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. a) pont], garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) pont], testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) és (2) bek.] és bódult járművezetés vétségében [Btk. 237. § (1) bek.], ezért őt halmazati büntetésül hat év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a bíróság 2015. december 11. napján jogerős ítéletével kiszabott egy év fiatalkorúak fogháza büntetés végrehajtását is.
[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2019. március 20. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta, és őt egy év közúti járművezetéstől eltiltásra is ítélte, egyebekben az elsőfokú határozatot e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A jogerős határozat ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt. Indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék másodfokú határozatát változtassa meg, és a terheltet a rablás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól mentse fel, másodlagos indítványa pedig arra irányult, hogy a Kúria a cselekményt minősítse rablás bűntette előkészületének, és bármely - általa indítványozott - esetben a kiszabott szabadságvesztés tartamát jelentősen enyhítse.
[4] Indokai szerint, bár az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá, hogy a terhelt rablásként értékelt cselekménye nem minősülhet a Btk. 365. § (2) bekezdése szerinti rablás bűntettének, tévedett azonban, amikor úgy foglalt állást, miszerint az indítókulcs elvételével megkezdte, de nem fejezte be a számára idegen gépkocsi jogtalan elsajátítás céljából történő elvételét, ezért a rablás kísérletét követte el.
[5] A védő szerint a terhelt a kvalifikált erőszakot nem a gépjármű, hanem az indítókulcs megszerzése (megtartása) érdekében alkalmazta. Az elkövetési tárgy - a gépjármű - jogtalan elvétele érdekében a terhelt nem alkalmazott erőszakot, nem kísérelte meg a nála maradt indítókulccsal a gépkocsi eltulajdonítását, így a rablás törvényi tényállási elemeit nem merítette ki.
[6] Álláspontja szerint a kétmozzanatú rablás megvalósításához a sértettel szemben alkalmazott erőszakon túl legalább meg kell kísérelni az elkövetési tárgy eltulajdonítását, amely ebben az ügyben nem történt meg, a terhelt meg sem kísérelte a gépkocsi eltulajdonítását, a gépkocsi nem került ki a sértett uralma alól, így védence a rablást meg sem kísérelte.
[7] Nem értett egyet az eljárt bíróságok azon álláspontjával, mely szerint a terhelt az indítókulcs megszerzésével megkezdte a gépkocsi jogtalan eltulajdonítását, mert a gépkocsi végig a sértett birtokában maradt, és a védence nem tett semmit annak érdekében, hogy az kikerüljön a sértett uralma alól.
[8] A terhelt által alkalmazott erőszak valójában nem az elkövetési tárgyra, hanem az elkövetés eszközének megtartása érdekében történt, ez pedig legfeljebb a rablás előkészületeként értékelhető.
[9] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (2) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a hatályukban tartsa fenn.
[10] Álláspontja szerint az indítókulcs eredetileg valóban jogszerűen, a jármű kipróbálása érdekében került a terhelt birtokába, ám a társasházhoz való megérkezés és a lépcsőházba belépés időpontjában már kialakult a gépkocsi jogtalan eltulajdonítására irányuló szándéka, így az indítókulcs tartásának addigi legális célja is megszűnt. Ezt követően, az indítókulcsot immár jogszerűtlenül a birtokában tartva alkalmazta a terhelt az élet elleni közvetlen fenyegetést, azzal a céllal, hogy a gépkocsi tulajdonjogát jogtalanul megszerezze.
[11] Kifejtette, hogy a jogszerű birtokállapot megváltoztatására a terhelt magatartása annak ellenére alkalmas volt, hogy az a sértett határozottsága miatt végül meghiúsult; így a cselekmény alkalmas a rablás bűntette kísérletének megállapítására. Annak ugyanis nem feltétele a gépjármű motorjának beindítása.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratára a védő írásbeli észrevételt tett, melyben álláspontját fenntartva, azt példával szemléltette.
[13] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terhelt tekintetében és a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[14] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[15] Nem sértettek törvényt az eljárt bíróságok, amikor az I. r. terhelt bűnösségét fegyveresen elkövetett rablás bűntettének kísérletében megállapították, és a cselekmény minősítése, valamint a kiszabott büntetés is törvényes.
[16] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja alapján rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
[17] Az irányadó tényállás alapján a terhelt az egyébként a sértett által neki a gépkocsi kipróbálása érdekében átadott indítókulcs megtartása érdekében a sértettet lelövéssel fenyegette meg, melynek nyomatékosítására egy, a valódi lőfegyverrel összetéveszthető pisztolyt húzott ki a táskájából úgy, hogy az a sértett számára láthatóvá és felismerhetővé vált.
[18] A tényállás tartalmazza azt is, miszerint a terhelt előzőleg elhatározta, hogy a vételárat nem fogja megfizetni a sértettnek, hanem a nála lévő indítókulcson keresztül a gépkocsit eltulajdonítja.
[19] A Kúria a védői okfejtéssel szemben helyesnek és törvényesnek ítélte az eljárt bíróságok minősítésre vonatkozó jogi indokolását. Helytállóan mutattak rá az eljárt bíróságok, hogy a terhelt jogtalan eltulajdonítási szándéka az M. utcai házhoz érve már kialakult, és így az egyébként jogszerűen hozzákerült indítókulcs birtokában alkalmazott élet elleni fenyegetést. Tény, hogy a továbbiakban a terhelt nem tett újabb lépéseket a gépkocsi feletti uralom megszerzésére, azonban az, hogy bement a társasházba, magával vitte az indítókulcsot, majd az udvaron elbújt, szándékának komolyságára utal.
[20] A Btk. 10. § (2) bekezdése szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A szándékos bűncselekmény elkövetésének megkezdése azt jelenti, hogy az elkövető a törvényi tényállásban írt elkövetési magatartás kifejtését kezdi meg. Ezzel szemben az előkészület esetén az elkövető még nem kezdi meg az elkövetési magatartás kifejtését, hanem a bűncselekményhez szükséges, azt könnyítő feltételeket biztosítja.
[21] A rablás Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja szerinti törvényi tényállásának elkövetési magatartása az erőszak, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazása. Jelen esetben a terhelt a sértettel szemben élet, illetve testi épség elleni közvetlen fenyegetést valósított meg azzal, hogy őt lelövéssel fenyegette meg, és ezzel a rablás törvényi tényállásának elkövetési magatartását megkezdte.
[22] A gépjármű feletti uralom gyakorlásának lehetőségét értelemszerűen megteremti, biztosítja, ha az elkövető megszerzi annak indítókulcsát. Az indítókulcs birtokában a gépkocsi kinyitható, beindítható, és ezzel az elkövető birtokába, uralmába került a jármű. Azzal tehát, hogy a terhelt az indítókulcsot jogszerűtlenül, és a gépkocsi eltulajdonításának célzatával, a sértettet lőfegyverutánzattal lelövéssel fenyegetve tartotta magánál, a rablás kísérleti szakba lépett. Jelen ügyben arról van szó, hogy az indítókulcs nem az elvétel tárgya, hanem egy másik dolog, a gépkocsi elvételének eszköze lett. Ez az a tudattartalom, ami alapján a terhelt büntetőjogi felelőssége a rablás bűntettében, illetve annak kísérletében megállapítható.
[23] Ezért a Kúria nem osztotta azt a védői álláspontot, miszerint a fenyegetést a terhelt nem a gépkocsi megszerzése, hanem az indítókulcs megtartása érdekében alkalmazta, továbbá annak sincs jelentősége, hogy az korábban jogszerűen, a sértett egyetértésével került a terhelt birtokába. A történeti tényállás ugyanis tartalmazza, hogy a gépkocsi eltulajdonításának szándéka a terheltben az M. utcai házhoz történt megérkezéskor már kialakult, és azért fenyegette meg a sértettet, hogy onnan elmenjen. Nyilván azért, hogy a gépkocsi feletti uralmat megszerezze. A kísérlet megállapítása szempontjából pedig közömbös az, hogy az eltulajdonítás milyen okból marad el.
[24] A terhelt felelősségét nem csökkenti az sem, hogy a sértett határozottan lépett fel, és sikerült értesítenie a rendőrséget (BH 2019.66.). Ez a körülmény is arra utal, hogy a terhelt fenyegetését komolyan vette, és rendőri intézkedést tartott szükségesnek.
[25] Ekként a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 578/2019.)
BH 2019.11.292 I. A felfegyverkezve elkövetett rablás bűntette kísérletének társtettesei azok a terheltek, akik közül az I. r. kalapáccsal az ékszerüzlet kirakatát betöri, a II. r. pedig a kirakatból arany ékszereket emel ki és rak egy táskába, majd a cselekményüket észlelő és annak folytatását megakadályozni próbáló sértettet az I. r. terhelt erőteljes kalapácsütésekkel kívánja meghátrálásra kényszeríteni [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) pont]. II. A rablás bűntettének tényállásszerűségéhez megkívánt erőszak lenyűgöző, akaratot megtörő jellege nem jelenti a védekezés kizártságát, elháríthatatlanságát. A megtámadottnak elvitathatatlan joga a védekezés. A támadás, az erőszak "vis absoluta" jellege nem az ellene kifejtett védekezés eredményességének vagy eredménytelenségének a függvénye, hanem annak, hogy milyen hatást gyakorolhat a megtámadottra. Az élet kioltására alkalmas fémfejű kalapáccsal felső testre célzott ütések kétségtelenül a rablási erőszakhoz megkívánt "vis absoluta" természetűek [Btk. 365. § (1) bek. a) pont]. III. A rablás bűntettének tényállásában összefoglalt vagyon elleni, illetve személy elleni bűncselekmény sértettje eltérhet egymástól, ezért a rablás akkor is tényállásszerű, ha az elkövető az erőszakot nem az eltulajdonítani kívánt dolog tulajdonosával (birtokosával) szemben, hanem harmadik személlyel szemben valósítja meg, melyet a törvényi tényállás a "valaki ellen erőszakot […] alkalmaz" fordulattal fejez ki [Btk. 365. § (1) bek.].
[1] Az I. r. terheltet a járásbíróság a 2018. május 7. napján kihirdetett ítéletével társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérlete [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bekezdés b) pont] miatt mint erőszakos többszörös visszaesőt 12 év 6 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. január 15. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve, azonban arra hivatkozva, hogy a bíróság a cselekményt törvénysértően minősítette, az helyesen lopás bűntettének kísérlete, ezért a büntetés enyhítését kérte.
[4] Indokai szerint nem valósult meg akaratot megtörő erőszak, a sértettet nem támadták meg, ellenkezőleg, ő támadta a terhelteket a motor kulcsának megszerzése érdekében, illetve a lopás meghiúsítása végett a hirdetőtáblával ugrált a II. r. terhelt irányába. Testileg, fizikailag nem érintkeztek, csupán ijesztgették a sértettet, a cselekvési akaratát nem zárták ki. Mindezek alapján a helyszínen a rablás megkövetelte erőszak alatt álló személy nem volt.
[5] A védő álláspontja szerint hiányzott a "mástól" elvétel, mivel az ékszerbolt tulajdonosa, akár eladója, akinek az ellenállását meg kellett volna törni, nem volt jelen. Emellett hiányzott az elvétel érdekében alkalmazott erőszak is, mivel a sértett a menekülést akarta meghiúsítani.
[6] Sérelmezte továbbá, hogy a bíróságok az indokolási kötelezettségüket nem teljesítették megfelelően, részletesen elemezte a rendelkezésre álló bizonyítási anyagot kifejtve, hogy a megállapított tényállás ellentétben áll a bizonyítás anyagával. Egyben közölte az általa helyesnek tartott tényállást is.
[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt a bizonyítékok értékelését támadó, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozó részében törvényben kizártnak, az eltérő minősítésre irányuló érvelését pedig alaptalannak tartotta. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[8] A Kúria a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja alapján nyilvános ülést tartott.
[9] A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta.
[10] A védő a felülvizsgálati indítványban foglaltakat szintén fenntartotta és indítványozta a megtámadott határozatok megváltoztatását, az I. r. terhelt cselekményének lopás bűntette kísérleteként minősítését és erre tekintettel a kiszabott büntetés enyhítését.
[11] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[12] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. A Be. 648. §-a szerinti felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[13] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[14] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[15] Az I. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítvány jogalapjaként a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját jelölte meg, azonban ténylegesen a cselekmény rabláskénti minősítését tartotta törvénysértőnek, ezért a minősítés megváltoztatását és az ennek megfelelő enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.
[16] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.
[17] Az I. r. terhelt védőjének álláspontja szerint a terhelti cselekmény lopás bűntette kísérleteként minősül.
[18] A védő ezen eltérő anyagi jogi álláspontját az indítványban részletezettek szerint alapvetően az ítéleti tényállástól eltérve, a bizonyítékok máskénti értékelésére alapította. E körben az indítvány indokai szerint a bíróságok bizonyítékértékelő, -mérlegelő tevékenységét támadta eltérő tényállás megállapítását célozva. Felülvizsgálati eljárásban erre nincs törvényes lehetőség, ezért az indítvány ezen részében törvényben kizárt, miként nem képez felülvizsgálati okot a mindezzel összefüggésben megfogalmazott indokolási kötelezettség megsértésére történő hivatkozás sem.
[19] Megjegyzi a Kúria, hogy az indokolási kötelezettség (teljesítése) azt jelenti, hogy megállapítható, hogy a bíróság mit vett számba, mit és hogyan értékelt a bizonyítási eljárás eredményeképpen. Az indítványban foglaltakkal szemben a támadott határozatok indokolása részletesen és érthetően tartalmazza mindazt, ami az I. r. terhelt (és társa) bűnösségének megállapításához, a cselekmény jogi minősítéséhez és a büntetés kiszabásához vezetett, így ezen a címen az indítvány szintén a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadta.
[20] Az indítvány szerint az I. r. terhelt cselekménye tényállási elemek hiányában nem rablás bűntette kísérletének, hanem lopás bűntette kísérletének minősül.
[21] A védő érvelésével szemben az eljárt bíróságok törvényesen minősítették az I. r. terhelt cselekményét rablás bűntette kísérletének.
[22] A felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállásból a Kúria e vonatkozásban az alábbiakat emeli ki:
[23] - Az I. r. és a II. r. terhelt előzetes megállapodást és eltervezést követően lopási céllal motorkerékpáron mentek az általuk kinézett ékszer- és zálogházhoz, amely üzletben ebédszünet miatt akkor senki nem tartózkodott.
[24] - Az I. r. terhelt a motorkerékpár indítókulcsát a gyújtáskapcsolóban hagyta, az üzlet kirakata előtt megállva.
[25] - Ezt követően az I. r. terhelt a magával hozott fémfejű kalapáccsal több ütést mért a kirakat üvegére, amely ennek hatására kitört, a riasztó pedig bekapcsolt. A kitört részen keresztül a II. r. terhelt kezdte el pakolni táskába az arany ékszereket.
[26] - A terheltek cselekményét észlelte az út túloldalán lévő boltban vásárló sértett, aki átfutott a terheltekhez, azonban mielőtt odaért volna, az I. r. terhelt ellene fordult és a nála lévő kalapácsot erőteljesen hátralendítve ütésre emelte, majd több alkalommal lesújtott rá. A sértett védekezésül az üzlet előtti hirdetőtáblát emelte maga elé és hátrálni kezdett, így az I. r. terhelt a táblát találta el.
[27] - Eközben többször rájuk szólt a sértett, hogy hagyják abba a cselekményüket, a kalapácsot dobják el, illetve a felszólítások közepette leállította az elkövetők motorját, kivette a gyújtáskapcsolóból az indítókulcsot, zsebébe tette azt.
[28] - Amíg az I. r. terhelt a sértettet az előzőek szerint bántalmazta, azalatt a II. r. terhelt a kirakatból további ékszereket vett ki és pakolta a táskába.
[29] - Ezt követően az I. r. terhelt átadta a II. r. terheltnek a kalapácsot, aki szintén a sértett ellen fordult és a kalapácsot két kézzel emelve ütésre, sújtott le rá, azonban a védekezésül feltartott táblát találta el, melynek hatására a sértett az úttestre kihátrált.
[30] - A sértett a táblát tartó kezén könnyebb sérüléseket szenvedett el, melyek együttes gyógytartama 6 nap.
[31] - A terheltek, miután a motorral nem tudtak elhajtani és többen összegyűltek a helyszín közelében, a táskát hátrahagyva gyalogosan menekültek, azonban hamarosan elfogták őket.
[32] Mindezek alapján kellett állást foglalni abban a kérdésben, hogy az I. r. terhelt és társa eredeti lopási szándéka a megváltozott körülmények között, a megváltozott elkövetési mód mellett is változatlanul
eszerint minősítendő vagy sem.
[33] A Btk. 365. § (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntette összetett bűncselekmény, egyrészt vagyon elleni, másrészt személy elleni bűncselekmény.
[34] Az elkövetők számára idegen dolog jogtalan eltulajdonítása a lopáshoz képest akként történik, hogy a mástól elvétel végett személy elleni erőszakos cselekményt is elkövetnek, azaz az elvétel módja az, amely a rablást megkülönbözteti a lopástól.
[35] Jelen ügyben a két elkövető dolog elleni erőszakkal elkövetett lopási cselekmény végrehajtásában állapodott meg, a feladatokat megosztva kezdték meg a bűncselekményt. Az I. r. terhelt ennek megfelelően kalapáccsal az üzlet kirakatát törte be, társa pedig az értékek összepakolását végezte.
[36] Ehhez képest a terhelteket tetten érő, a más tulajdonának védelmére kelő harmadik személy elleni rögtönös támadás élet kioltására alkalmas eszközzel (kalapáccsal) úgy, hogy a felé irányuló ütéseket a megtámadott egy hirdetőtáblát maga elé tartva hárítja el, eközben pedig a támadó társa folytatja az eltulajdonítást, az elvétel módját és ebből következően a cselekmény minősítését érintő lényeges változás. Mindezek alapján már nem lopás, hanem vagyon elleni erőszakos bűncselekmény, rablás bűntette a helyes minősítés.
[37] Az eredeti lopási szándékhoz képest az I. r. terhelt és társa szándékváltása olyan cselekmény részét képezte, melyben mindvégig egymás közvetlen közelségében voltak, együtt cselekedtek. Az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető, ekként közvetlen közelségében kifejtett elkövetői magatartások kölcsönös szándékegységben vannak, így az elkövetők, akik a megváltozott körülmények ellenére, azokra reagálva továbbra is a helyszínen maradnak és a célzott értékek megszerzése érdekében továbbra is együtt tevékenykednek, utóbb sem hivatkozhatnak eredményesen arra, hogy eredetileg más volt a szándékuk.
[38] Téves a védőnek az erőszak kapcsán kifejtett álláspontja.
[39] Az erőszak lenyűgöző, akaratot törő volta nem jelent egyet a védekezés kizártságával, a támadás elháríthatatlanságával. A megtámadottnak elvitathatatlan joga a védekezés. A támadás, az erőszak vis absoluta jellege pedig nem a védekezés eredményességének vagy eredménytelenségének a függvénye, azaz adott esetben az erőszak vis absoluta voltát nyilvánvalóan eldönti a megtámadottal szemben a támadó által használt eszköz, így jelen esetben az élet kioltására alkalmas kalapács használata. Az I. r. terhelt a kalapáccsal nem csupán fenyegetett, hanem a sértettre többször lesújtott, amit a sértett a hirdetőtáblával hárított. E terhelti cselekmény kétséget kizáróan erőszak, függetlenül attól, hogy számottevő sérülése a sértettnek nem keletkezett.
[40] Megjegyzi a Kúria, hogy az indítványban foglalt azon védelmi érvelés, hogy az I. r. terhelt (és társa) csupán ráijesztett kalapáccsal a sértettre, a büntető anyagi jogban megfelel a kvalifikált fenyegetés, azaz az élet, testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetés fogalmának.
[41] A védő további tényállási elemek hiányára történő hivatkozása is téves.
[42] A lopás és a rablás esetén is arra irányul az elkövető szándéka, hogy az idegen dolgot mástól jogtalanul eltulajdonítsa, az alapvető különbség az elvétel módjában van.
[43] A vagyon, illetve a személy elleni bűncselekmény sértettje azonban a rablás esetében eltérhet egymástól. Ekként a személy elleni erőszakos bűncselekmény nem feltétlen irányul a tulajdonos, birtokos vagy akár olyan személy ellen, akinek igazolható köze van a dologhoz. A törvényi tényállás szerinti "valaki", aki ellen az erőszakot stb. alkalmazza az elkövető, valójában bárki lehet, akit a helyszínen a vagyon elleni bűncselekmény sikeres véghezvitele érdekében az elkövetőnek le kell küzdenie. Ilyen harmadik személy volt a sértett, aki a tulajdonos tudta nélkül kelt más vagyoni javai védelmére, ő akadályozta a vagyon elleni bűncselekmény végrehajtását, ezért az I. r. terhelt, majd utóbb társa vele szemben alkalmazott erőszakot.
[44] Nyilvánvaló, hogy a tetten ért tolvaj az őt bűncselekmény elkövetésében akadályozó személlyel szemben nem formálhat jogot az általa elkövetett erőszakra. A védő fordított jogos védelmi helyzetre hivatkozása - miszerint a sértett támadta a terhelteket - téves.
[45] Kiemeli a Kúria, hogy a Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelem alapján valójában az a cselekmény nem büntetendő, amely (a jelen ügyre vonatkoztatva) a más javai ellen intézett jogtalan támadás elhárításához szükséges. Egyebekben pedig a közbelépést követően is a sértett volt az, akit a terheltek az élet kioltására alkalmas eszközzel támadtak, csupán a sértett védekezésének köszönhetően eredménytelenül. Mindezek alapján a védő ezen okfejtése is nélkülöz minden alapot.
[46] A tettenérés még a lopási cselekmény befejezését megelőzően történt. Az I. r. terhelt az erőszakot pedig az elvétel folytatása, azaz az értékek megszerzése érdekében fejtette ki.
[47] Mindezek alapján az I. r. terhelt cselekményének minősítése törvényes, a Btk. 365. § (1) bekezdése szerinti (kísérleti szakban maradt) rablás bűntettének valamennyi tényállási eleme megvalósult, ahogyan azt a bíróságok megállapították. A helyes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak, így a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja szerinti okból nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.
[48] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 195/2019.)
BH 2019.5.124 Elköveti társtettesként a rablás bűntettét, aki a társaival szándékegységben cselekedve járó motorral várakozik, és miután a társai a sértettől elvették a táskáját, és a gépkocsiba ugrottak, a táskáját visszaszerezni próbáló, és a gépkocsiba kapaszkodó sértettet a gépkocsival elindulva 30-40 méteren keresztül a földön vonszolja, amíg az a gépkocsit el nem engedi [Btk. 13. §, 365. §].
[1] A törvényszék a - megismételt eljárásban - 2017. május 23. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [2012. évi C. tv. (Btk.) 365. § (2) bek., (3) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.].
[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható.
[3] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt ítélőtábla a 2018. március 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet a III. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a vagyon elleni erőszakos cselekményét társtettesként elkövetett rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek. a) pont 1. ford., (3) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] minősítette, a szabadságvesztést 7 évre súlyosította, míg egyebekben járulékos korrekciók mellett helybenhagyta.
[4] A tényállás lényege: 2014. április 1. napján 20.30 óra tájban K. belvárosában közlekedett a három terhelt. A III. r. terhelt vezette a tulajdonát képező személygépkocsit, utasai az I-II. r. terheltek voltak. A terheltek felfigyeltek a pénzváltóból kijövő, a parkoló személygépkocsijához igyekvő sértettre. Látták, hogy nála pénz van és valamelyikük ötletére eldöntötték, hogy követni fogják a pénz megszerzése érdekében.
[5] A sértett a pénzváltóban 6 324 250 forint értékben vásárolt 20 500 eurót betette a személygépkocsijában lévő táskájába. A táskában volt még összesen 184 000 forint értékben a laptopja, a mobiltelefonja és egyéb ingóságai. A táskát a gépkocsi hátsó ülésére helyezte. Az autó sötétített üvegei miatt az utasterébe kívülről belátni nem lehetett.
[6] A sértett elindult, a terheltek követték. A sértett megállt egy üzlet előtt (amely a tulajdonában áll) és oda bement. A terheltek az üzlethez közel álltak meg. A III. r. terhelt járó motorral a személygépkocsiban maradt. A II. r. terhelt kiszúrta a sértetti személygépkocsi jobb oldali első kerekét, az I. r. terhelt pedig könyökével betörte az autó jobb oldali hátsó ablakát és onnan kivette a sértett táskáját. A sértett az üzletből távozni kívánt. Ekkor vette észre kb. 8 méter távolságból a kocsija körül lévő terhelteket, s ezért kiszaladt a boltból. Ennek hatására az I-II. r. terhelt futni kezdett a III. r. terhelt személygépkocsija felé. A sértett kiabált, hogy álljanak meg, adják vissza a táskáját, és követte az I-II. r. terhelteket. A kiabálást a III. r. terhelt is hallotta.
[7] Az I-II. r. terhelt beugrott a III. r. terhelt személygépkocsijába: a II. r. terhelt a jobb oldali első ülésre, míg az I. r. terhelt a sértett táskájával a hátsó ülésre ült. Közben odaért a sértett. Azért, hogy az eltulajdonított táskát visszaszerezze, illetve hogy megakadályozza a terheltek menekülését - s miután a vezetőülés ablaka le volt húzva -, jobb kézzel belekapaszkodott a személygépkocsi bal oldali B-oszlopába. Akkor a gépkocsi már mozgásban volt. Miután a terheltek mindezt észlelték, a III. r. terhelt, mindkét társa azon buzdítására, hogy adjon gázt, nagyobb sebességre kapcsolt.
[8] A sértett próbálta megállítani a személygépkocsit. Benyúlt a lehúzott ablakon, hogy megfogja a III. r. terhelt vállát, azonban ez nem sikerült, mivel ennek ellenére a III. r. terhelt nem lassított, hanem a gépkocsi sebességét tovább növelte. A sértett a kezével kapaszkodva futott a személygépkocsi mellett, de annak sebessége miatt ez egy idő után már nem sikerült. Továbbra is kapaszkodott, de a III. r. terhelt ennek ellenére kb. 30-40 méter hosszon húzta őt a földön a gépkocsival akként, hogy a jobb oldala, deréktól lefelé a betonhoz ért. A sértett még kapaszkodott a személygépkocsiba, amikor a III. r. terhelt azt az utca bal oldalán parkoló autó felé kormányozta, amit a sértett észlelt. Félve attól, hogy nekiütközik az autónak, elengedte a személygépkocsi B-oszlopát, levált arról és arccal előre a földre zuhant. A terheltek elhajtottak.
[9] A terheltek a táskában lévő pénzen egyenlő arányban megosztoztak, majd a táskát kidobták.
[10] A sértett sérüléseket szenvedett. Eltört az orrcsontja, ami nyolc napon túl gyógyult. Ezt meghaladóan nyolc napon belül gyógyultak a homloka jobb oldalán, az orrán, a bal kezének I. ujján és a jobb térdén keletkezett bőrhorzsolódások.
[11] Az elsőfokú bíróság jogi értékelésének lényege szerint az I-III. r. terheltek célja a sértett táskájának (pénzének) eltulajdonítása volt. A lopást az I. r. terhelt hajtotta végre az értékekkel teli táska elvételével, amiben segítségére volt a II. r. terhelt, aki a személygépkocsi kerekét kiszúrta. A lopás befejeződött. Azt követően menekültek el a lopott táskával együtt. Ezután pedig a lopott dolgok megtartása végett utóbb erőszakot alkalmaztak azzal, hogy a sértettet 30-40 méteren keresztül a földön húzták, s végül a III. r. terhelt próbálta úgy kormányozni a személygépkocsit, hogy a sértett azt elengedje. Ez az erőszak lenyűgöző hatású volt a sértettre.
[12] Az elsőfokú bíróság szerint a rablást, tényállási elemet megvalósítva az I. r. terhelt (a táska elvételével) és a III. r. terhelt (az erőszak alkalmazásával) társtettesként, míg a II. r. terhelt (a személygépkocsi kerekének kiszúrásával) bűnsegédként követte el.
[13] Összegezve: az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a sértett tetten (lopáson) érte a tolvaj I-II. r. terhelteket, majd a sértettel szemben a menekülés és a dolog megtartása érdekében az I-III. r. terhelt lenyűgöző erejű (vis absoluta) erőszakot alkalmazott.
[14] A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az I-III. r. terheltek nem rablási, hanem lopási célzattal közelítették meg a sértettet. Kifejtette, hogy a lopás elkövetési magatartását képező elvétel a dologra gyakorolt kétmozzanatú behatás: az első szakasza az addigi tényleges uralom (birtokállapot) megszüntetése, a második szakasza az új, tényleges uralom megszerzése az elkövető által. Következésképpen a lopás akkor befejezett, ha az eredeti birtokosnak már nincs reális lehetősége a korábbi birtoklás helyreállítására.
[15] Hivatkozott a Kúria Bfv.III.859/2017/13. számú ítéletére, amely szerint a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, a szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni [71].
[16] A sértett a dolga elvételének a megkezdésétől folyamatosan figyelemmel kísérte a terheltek magatartását. Üldözte őket, ezért nem tekinthető befejezettnek a lopás. Kísérleti szakban maradt mindaddig, amíg az elkövetők a dolgot ténylegesen a birtokukba tudták venni a sértettnek a gépkocsiról való leesése révén. Az elkövetők üldözése azt eredményezte, hogy a sértett jogosan lépett fel a terheltekkel szemben a dolgainak a visszaszerzése végett (ún. visszaszerzés elve), és így jogos védelmi helyzetben volt mindaddig, amíg le nem esett a gépkocsiról.
[17] Az erőszakos magatartást az I-II. r. terheltek felszólítására a III. r. terhelt fejtette ki. Mindhárom terhelt belenyugodott abba, hogy amennyiben a sértett leesik a személygépkocsiról, súlyos sérülést is szenvedhet.
[18] A személygépkocsi felgyorsítása a sértett testi épségének a támadása, a sértett dolgainak megszerzését is célozta, nemcsak a terheltek menekülését. Ezáltal a lopás átalakult rablássá. "A lopás kísérleti szakban maradt a sértett gépjárműről történt leválásának a pillanatáig, ezért az időközben alkalmazott erőszak - a gépjármű felgyorsítása révén a sértett testi épsége elleni támadás - nem a már megszerzett dolog megtartását, hanem annak megszerzését (is) célozta."
[19] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján: a rablásnak minősített bűncselekmény törvénysértő minősítése folytán törvénysértő büntetés kiszabása miatt, eltérő minősítés, lopás megállapítása és enyhébb büntetés kiszabása érdekében.
[20] Az indítvány szerint a III. r. terhelt terhére megállapított súlyos testi sértés bűntettének minősítése helytálló, míg a minősítésében kifogásolt cselekménye helyesen bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (5) bek. b) pont] minősül.
[21] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az I-III. r. terheltek cselekvőségét "mindaddig lopás kísérletének értékelte, amíg a végleges és tényleges uralom a dolog felett be nem következett". A III. r. terhelt viszont a dolog elvételében nem vett részt. Feladata figyelő és a menekülést biztosító tevékenység volt, ami klasszikusan bűnsegédi magatartás.
[22] A III. r. terheltnek arról nem volt tudomása, hogy az I-II. r. terhelt mit vett el (lopott el) vagy egyáltalán elvett-e valamit. Csupán azt észlelte, hogy a sértett belekapaszkodik a személygépkocsiba, közben a nyakát is fogja, de az elvett dolog (táska) tényleges birtokosa akár időlegesen sem volt. Miután pedig a dolog elvételében nem vett részt, a sértett táskája a hátsó ülésen volt, így azt nem is tudta volna kidobni. Magatartása kizárólag menekülésként értékelhető, ezért a rablásnak nem lehet sem tettese, sem bűnsegédje, ám ezt az elemzést a másodfokú bíróság nem végezte el.
[23] A lopás bűntette két évtől nyolc évig, míg a súlyos testi sértés bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, így halmazati büntetésként két évtől tizenegy évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, amelynek középmértéke hat év hat hónap. A III. r. terhelt büntetlen előéletű, a nyomozó hatósággal együttműködött, kiskorú gyermekét egyedül neveli, asztmatikus légzőszervi és magas vérnyomásos betegségben szenved és jelentős az időmúlás. Minderre tekintettel a III. r. terhelttel szemben a büntetés enyhítése és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása indokolt.
[24] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
[25] Elöljáróban utalt arra, hogy a védő felülvizsgálati indítványában hivatkozott felülvizsgálati ok a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott oknak felel meg.
[26] Az irányadó tényállás alapján a sértettel szemben alkalmazott erőszakot a III. r. terhelt nemcsak a menekülés, hanem a társai által magukhoz vett idegen dolog birtokának végleges megszerzése érdekében valósította meg. Ekként a cselekmény rablásként történt minősítése törvényes. A kiszabott büntetés pedig önmagában nem támadható.
[27] A Legfőbb Ügyészség a megtámadott határozat tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta a III. r. terhelt tekintetében.
[28] A védő az észrevételében változatlan tartalommal tartotta fenn a felülvizsgálati indítványában foglaltakat. Egyebekben megismételte a felülvizsgálati indítványának lényegét, s a Legfőbb Ügyészség álláspontját a megállapított tényállással ellentétesnek jelölte meg.
[29] A III. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa nem alapos.
[30] A védő a felülvizsgálati indítványt a korábbi Be. hatálya alatt nyújtotta be. Időközben, 2018. július 1. napjától hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.), ezért a Kúria a Be. 868. § (1) bekezdése alapján az új büntetőeljárási törvényt alkalmazta.
[31] A védő szerint a rablásként minősített cselekmény minősítése törvénysértő. A III. r. terhelt e cselekménye helyesen bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 370. § (1) bek., (5) bek. b) pont] minősül.
[32] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pont 1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[33] Ezen az új büntetőeljárási törvény nem változtatott. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen [Be. 648. § a) pont] a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt szabott ki törvénysértő büntetést [Be. 649. § (1) bek. b) pont 1. ford. ba) alpont].
[34] Változatlan a szabályozás abban, hogy a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható, a védő azonban nem mindenben igazodott ehhez. Azt állította, hogy a III. r. terheltnek arról nem volt tudomása, hogy az I-II. r. terhelt mit vett el (lopott el) vagy egyáltalán elvett-e valamit. Ez szemben áll az irányadó tényállással. Aszerint ugyanis az I-III. r. terheltek látták, hogy a sértettnél pénz van. Eldöntötték, hogy követni fogják a pénz megszerzése érdekében. A személygépkocsijában a társaira várakozó III. r. terhelt az autó elindításakor tudta, hogy társai a sértett táskáját megszerezték.
[35] A védő ugyancsak a tényállástól eltérően állította, hogy a sértett a lehúzott ablakon keresztül benyúlva a III. r. terhelt nyakát is megfogta. Az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy a sértett nem tudta megfogni a III. r. terhelt vállát.
[36] A védő megjelölt állításait a Kúria figyelmen kívül hagyta.
[37] A Btk. 365. § (1) bekezdése szerint rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy b) öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezi, s a (2) bekezdés alapján rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
[38] A rablás a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény (Btk. XXXV. Fejezet). Ebből következően: a rablás tényállása a tulajdonviszonyok védelmét szolgálja, és a személyes szabadságot is védi. Elkövetési tárgya értékkel bíró, az elkövető számára idegen ingó dolog lehet. Ezt a Btk. törvényjavaslat miniszteri indokolása fogalmazza meg, de az ítélkezési gyakorlat számára ez nem kérdéses.
[39] A Btk. törvényjavaslatának miniszteri indokolása tartalmazza még, hogy a rablás háromféle elkövetési magatartással valósítható meg: erőszakkal, avagy élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel [(1) bek. a) pont]; öntudatlan, vagy védekezés képtelen állapotba helyezéssel [(1) bek. b) pont]; a tetten ért tolvaj által erőszak, avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés alkalmazásával a lopott dolog megtartása végett [(2) bek.].
[40] A jelen ügyben irányadó tényállás szerint a sértett tetten érte a tolvaj I-II. r. terheltet.
[41] A tettenérés fogalmát a Btk. vagy a Be. nem határozza meg. Így volt ez a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) és a korábbi Be. - valamint a megelőző büntetőjogi szabályozás - hatálya alatt is.
[42] A tettenérés fogalmát - a bírói gyakorlatra alapozva - először a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény javaslatának a 91. §-hoz fűzött miniszteri indokolása adta meg: tettenérés "akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg, illetőleg őt a helyszínről távoztában vagy üldözése közben fogják el".
[43] Ezt vette át a korábbi Be. 126-128. §-ához készített miniszteri indokolás: "tettenérés akkor áll fenn, ha az elkövető a bűncselekmény törvényi tényállását szemtanú (az elfogó) jelenlétében valósítja meg. Tettenérés az is, ha az elkövetőt a helyszínről távoztában vagy üldözés után fogják el."
[44] A Legfelsőbb Bíróság EBH 2006.1496. szám alatt közzétett határozatának indoklása szerint "tettenérésnek az az eset minősül, ha az elkövető részben vagy egészben szemtanú jelenlétében viszi véghez a cselekményt, és eközben vagy közvetlenül a végrehajtás után a szemtanú vagy az ő felhívására más személy a helyszínen vagy nyomon üldözés, menekülés során fogja el az elkövetőt anélkül, hogy szem elől tévesztette volna".
[45] A Kúria az EBH 2013.B13. számú elvi határozatában kimondta, hogy a tettenérés kapcsán a jogszabály olyan feltételt nem fogalmaz meg, hogy az elfogásnak anélkül kell megtörténnie, hogy az elkövetőt szem elől tévesztették volna. A döntés indokolása kimondja továbbá: A tettenérés feltételezi a bűncselekmény észlelését; és ahhoz képest a cselekményt éppen elkövetőnek, az éppen eltávozó elkövetőnek, és az eltávozó elkövető üldözésből való elfogását, ekként visszatartását. Tettenérés alatt értendő, ha a cselekmény az adott személy - a tetten érő - szeme láttára, észlelése mellett történik; olyan fizikai közelségben, amikor reális lehetősége van az elkövetőt elérni, az elkövető után eredni. Mindez a "forró nyom", az időveszteség nélküli üldözés lehetősége; és éppen ezen alapul a társadalmi elismertsége.
[46] A Kúria utóbb - ugyancsak elvi határozat szintjén - az EBH 2018.B11. számú döntés II. pontjában rögzítette: A jogos védelem körében a javak ellen intézett jogtalan támadás a jogszerűen tulajdonban tartott vagy birtokolt vagyontárgy eltulajdonítást célzó elvétele, elragadása. A saját, illetve más javai ellen az elvétellel intézett jogtalan támadás elhárításának törvényes módja az elvétel folyamatának a védekező általi megszakítása, amely megvalósul a dolognak a tetten ért tolvajtól visszaszerzésével, ha a dolog feletti jogos uralmi helyzet így visszaállítható. Ennek az elhárító cselekménynek szükséges, jogszerű módja az, ha a tulajdonos (védekező) - a javak védelme, azok visszaszerzése érdekében - forró nyomon üldözőbe veszi a tetten ért tolvajt.
[47] Az utalt elvi határozatok tehát követték az ismertetett miniszteri indokolásban foglaltakat, azt tovább pontosították, valamint az EBH 2018.B11. számú elvi határozat kibontotta a tettenérés és a jogos védelmi helyzet viszonyrendszerét.
[48] A tettenérés alapvető lényege, hogy az elkövető a lopás törvényi tényállását egészben vagy részben szemtanú jelenlétében valósítja meg azzal, hogy ideértendő az elkövetőnek a helyszínről távoztában vagy üldözés utáni elfogása is.
[49] A jelen esetben nem kétséges és nem is vitatott, hogy az I-III. r. terheltek a pénzváltóból kijövő sértettnél pénzt látva elhatározták a pénz megszerzését. Utóbb a pénzt meg is szerezték oly módon, hogy amíg a sértett az üzletében volt, a II. r. terhelt kiszúrta a sértett személygépkocsijának jobb oldali első kerekét (ami értelemszerűen az esetleges sértetti észleléssel való számolást és az esetleges sértetti üldözés megakadályozását szolgálta) és az I. r. terhelt betörte a sértett személygépkocsijának jobb oldali hátsó ablakát, majd kivette a sértett pénzt és egyéb ingóságokat tartalmazó táskáját.
[50] Mindkét bíróság helyesen állapította meg, hogy az I-III. r. terhelt jogtalan eltulajdonítási szándékkal járt el a számukra idegen dolog elvétele érdekében. Ez tehát eddig tisztán nem más, mint lopás [Btk. 370. § (1) bek.].
[51] A Kúria abban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy a lopás kétmozzanatú cselekmény: áll egyfelől a dolog birtokosának a birtokosi helyzetből való kivetéséből és másfelől a dolog visszaszerzésének a lehetőségét kizáró új birtokállapot létrejöttéből.
[52] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság által felhívott kúriai döntéssel (Bfv.III.859/2017/13.) is, miszerint "a lopás mindaddig kísérleti stádiumban marad, amíg a jogtalan eltulajdonítást célzó magatartás a birtokos jelenlétében, szeme előtt történik, a birtokos azt folyamatosan figyelemmel kíséri és tettenérés okán, követve, üldözve az elkövetőket lehetősége is van közbeavatkozni".
[53] Ezt meghaladóan a Kúria nem értett egyet a másodfokú bíróság ebből kiinduló azon végkövetkeztetésével, hogy a jelen esetben nem a rablás Btk. 365. § (2) bekezdésében meghatározott második alapesetét látta megállapítandónak.
[54] A rablás kapcsán az (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott alapeset elhatárolása a lopás törvényi tényállási elemei részben vagy egészben történt megvalósulásának függvénye.
[55] A javai ellen intézett jogtalan támadás folytán jogos védelmi helyzetbe [Btk. 22. § (1) bek.] került sértett üldözőbe vette a táskájával a helyszínről elfutó I-II. r. terheltet. Az I-II. r. terhelt beugrott a III. r. terhelt által vezetett személygépkocsiba és annak ajtaját becsukta. A lopás legkésőbb ekkor befejeződött. Az erőszakos magatartás tanúsítására ezt követően, a már eltulajdonított dolog megtartása végett került sor. A gépkocsi megindult, a sértett pedig a bal oldali vezető ülés lehúzott ablakán át belekapaszkodott a személygépkocsi B-oszlopába és sikertelenül próbálta benyúlva megfogni a III. r. terhelt vállát.
[56] A III. r. terhelt - az I-II. r. terhelt azon buzdítására, hogy adjon gázt - nagyobb sebességre kapcsolt. A személygépkocsiba kapaszkodó sértettet 30-40 méteren át a földön húzta, majd az utca bal oldalán álló autó felé kormányozta. A sértett az erőszak hatására levált a személygépkocsiról, a földre esett. A sértett több helyütt megsérült, és részben orrtörésben álló súlyos sérülést is szenvedett.
[57] A személygépkocsi felgyorsításával a III. r. terhelt már a sértett testi épsége elleni erőszakot alkalmazta [ezért nem lehet szó közúti veszélyeztetésről - Btk. 234. § (1) bekezdés], melynek folyamatában a sértett sérülése bármikor bekövetkezhetett. A sértett a földön húzása és a leválás utáni földre esés következtében szenvedte el a sérüléseit.
[58] Az erőszak vitán felül olyan mérvű volt, hogy lenyűgöző hatást (vis absoluta) gyakorolt a sértettre, akinek a személygépkocsi gyorsuló sebessége miatt már nem volt reális lehetősége a javai visszaszerzésére.
[59] A rablási erőszak alkalmazására tehát a lopás befejezését követően a tetten ért tolvajok által a már eltulajdonított dolog megtartása végett került sor.
[60] Az erőszak alkalmazása tehát nem csupán az I-III. r. terhelt menekülése érdekében, hanem - mivel a sértett javaival távoztak - az idegen dolgok megtartása végett is történt.
[61] Mindezeknek megfelelően a Kúria az elsőfokú bíróság minősítésével értett egyet, amely szerint az elbírált cselekmény a rablás Btk. 365. § (2) bekezdés 1. fordulata szerinti változatát valósította meg a másodfokú bíróság által megállapított elkövetői alakzatban: az I. r. terhelt társtettesként (a dolog elvételével, amibe beleolvadt az "adjon gázt" buzdítás, ami önmagában felbujtói magatartás), a II. r. terhelt felbujtóként ("adjon gázt" buzdítással, amibe beleolvadt a személygépkocsi kerekének kiszúrása, ami önmagában bűnsegédi magatartás), míg a III. r. terhelt társtettesként (az erőszak alkalmazásával, amibe beleolvadt a dolog elvételében játszott szerepe, ami önmagában pszichikai és fizikai bűnsegédi magatartás).
[62] A fentiekből kitűnően a Kúria nem találta alaposnak a III. r. terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványban megfogalmazott érvelését.
[63] A védő alapvetően azzal érvelt, hogy a III. r. terhelt nem volt az elvett dolog (a táska) tényleges birtokában. Ennek azonban nincs kihatása a bűncselekmény minősítésére. A III. r. terhelt ugyanis társainak a személygépkocsihoz idegen táskával visszatérése alapján észlelte, hogy az eleinte célzott elvétel (lopás) megtörtént, majd a sértett felbukkanásából megtudta, hogy a sértett tetten érte a társait, és ez után a sértettel szembeni erőszakot már ő alkalmazta, mégpedig egyidejűleg a lopott dolog megtartása és a menekülés érdekében. A III. r. terhelt a társaival szándékegységben cselekedve alkalmazta az erőszakot, és ezzel a rablás tényállási elemét valósította meg.
[64] Mindez azt jelenti, hogy a III. r. terhelt vitatott cselekménye a Btk. 365. § (2) bekezdés 1. fordulata (a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot alkalmaz), továbbá a (3) bekezdés c) pontja és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősül.
[65] A téves minősítés azonban az azonos büntetési tételekre figyelemmel nem hathatott ki a kiszabott büntetés nemére és/vagy annak mértékére.
[66] A kiszabott büntetés csak akkor tekinthető törvénysértőnek, és esne felülvizsgálat alá, ha az - a minősítésen túl - a büntető anyagi jogszabály valamely mérlegelést nem tűrő, azaz parancsoló jellegű rendelkezésébe ütközve volna a nemében és/vagy mértékében törvénysértő (BH 2012.239., 2005.337., 2016.264.II.). Ilyen törvénysértésre a védő nem hivatkozott, s ilyen törvénysértést a Kúria sem észlelt.
[67] A kifejtettek értelmében a Kúria - a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdés főszabálya szerinti összetételben eljárva - a III. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bek.].
(Kúria Bfv. II. 861/2018.)
EH 2019.02.B4 Elköveti a rablás bűntettét, aki a sértettet a táskája megszerzése érdekében meglöki, majd a táskáját megtartó menekülő sértettet üldözi, és miután utolérte, ismét meglöki, majd a táskáját a sértett kezéből kitépve azzal elszalad [Btk. 365. § (1) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2017. február 6-án tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont, bc), be) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont].
[2] Ezért őt - mint többszörös visszaesőt - 3 év 5 hónap szabadságvesztés-büntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg azzal, hogy abba az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította.
[4] Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[5] A kétirányú fellebbezés folytán másodfokon eljáró törvényszék a 2018. január 18-án tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményét rablás bűntettének [Btk. 365. § (1) bek. a) pont] minősítette.
[6] Kimondta, hogy a terhelt erőszakos többszörös visszaeső.
[7] A szabadságvesztés-büntetés tartamát 9 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 10 évre felemelte.
[8] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[9] Az ügyben meghozott jogerős ítélet ellen a terhelt nyújtott be - 2017. január 22-én, azt kiegészítendően 2018. február 26-án kelt, a Kúrián 2018. március 1-jén érkeztetett - felülvizsgálati indítványt, amelynek jogalapjául a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontját - ezen belül a Be. 373. § (1) bekezdés II.b) pontját - jelölte meg.
[10] Felülvizsgálati indítványában sérelmezte, hogy cselekményét - amit elismert - a nyomozó hatóság először lopásnak, majd kifosztásnak minősítette, végül a jogi minősítést rablás bűntettére változtatták. A terhelt előadta azt is, hogy az elsőfokú tárgyaláson a sértett is akként nyilatkozott, hogy a személye ellen az elkövető semmilyen erőszakot nem alkalmazott, nem lökte őt meg, csupán egy enyhe érintést érzett. Az elsőfokú bíróság a büntetőjogi felelősségét helyesen lopás bűntettében állapította meg, ezt követően azonban a másodfokú bíróság a cselekményt rablásnak minősítette a sértett másodfokú tárgyaláson tett vallomása alapján.
[11] A terhelt kifogásolta, hogy a sértett 20 hónap után változtatta meg a nyilatkozatát, a feltételezése szerint azért, mert befolyásolták.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványban foglaltakat nem találta alaposnak.
[13] A terhelt terhére megállapított cselekmény törvénysértő minősítését tekintve a terhelti indokolást tévesnek minősítette. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által kiegészített, ekként irányadónak tekintett tényállás nem hagy kétséget a megállapított minősítés törvényes voltát illetően.
[14] Minderre tekintettel a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[15] A Kúria a 2018. július 1-je előtt előterjesztett felülvizsgálati indítványt a 2018. július 1-jén hatályba lépett, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény - továbbiakban: Be. - alapján bírálta felül, tekintettel arra, hogy a 868. § (1) bekezdésében megjelenített átmeneti rendelkezések értelmében az új törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.
[16] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva bírálta el.
[17] Ennek keretében a felülvizsgálati indítványban előterjesztetteket alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
[18] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel a ba) és bb) alpontokra - a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Felülvizsgálati indítványában a terhelt ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy a cselekménye a jogerős minősítéssel szemben lopásnak minősül, ekként a vele szemben kiszabott büntetés mérséklése indokolt.
[19] Abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, és az miként minősülhet, a jogerős ítéletben foglalt tényállás az irányadó.
[20] Ezt figyelembe véve a Kúria azt állapította meg, hogy a rablástól eltérő minősítés megállapítását célzó terhelti érvelés nem alapos.
[21] A Btk. 365. § (1) bekezdésében meghatározott rablás bűntettének a megállapítását megalapozó erőszaknak, illetve élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetésnek a sértett akaratát megtörő, megbénító jellegűnek kell lennie. A fenyegető magatartás lenyűgöző erejének értékelésekor együttesen kell vizsgálni a megfenyegetett személy és az elkövető adottságait, az egymással szembeni erőviszonyaikat, és az elkövetés külső tényezőit is. Ehhez képest abban, hogy a fenyegetés milyen hatással bír, mindig a konkrét sértett által az adott helyzetben átélt fenyegetettségi érzés vizsgálatával lehet állást foglalni.
[22] Amint azt a másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítást követően irányadó tényállásként megállapította, a terhelt 2016. május 31-én 1:00 óra körüli időben városban, közúton haladt, amikor észrevette az előtte az út másik oldalán gyalogosan közlekedő sértettet, akinek a felsőruházata alól a válláról lelógó, a teste mellett lévő válltáskája kilátszott. A terhelt elhatározta, hogy a sértett táskáját eltulajdonítja. Ezért gyors léptekkel az úttesten áthaladva a sértett után ment. A sértettet a templom mellett érte utol. Amint félig mögé ért, a sértett vállán lévő táskát megrántotta, de azt elvenni nem tudta, mivel a sértett a táskát erősen tartotta, észrevéve a terhelti mozdulatot. Ezután a terhelt a táska megszerzése érdekében az egyik kezével a táskát fogta meg és húzta, a másik kezével pedig a sértett vállára és felkarjára egy kis lökést gyakorolt. A táska vállpántja ekkor leszakadt, illetve a sértett vállára terített pléd leesett. A sértett azonban ekkor a táskát megtartva elfutott és segítségért kiáltott. A terhelt a sértett után futott, utolérte a sértettet, aki ekkor megállt, mert kifulladt, és a terhelttel szembefordult - a terhelt a sértettnek a teste előtt tartott és általa két kézzel fogott táskáját megragadta, többször maga felé húzta, rántotta azt, miközben a sértett egyik vállát legalább egy ízben meglökte. A lökés hatására a sértett az egyensúlyából kissé kibillent, a falnak dőlt, a terhelt pedig a sértett táskáját a kezéből kirántotta, és azzal elfutott.
[23] A tényállásból megállapítható, hogy a terhelt már a templomnál is meglökte a táska elvétele érdekében a sértettet, aki ekkor még meg tudta tartani a táskáját. Miután futni kezdett, a terhelt üldözte őt. A másodfokú bíróság jogi indokolásában helyesen mutatott rá, hogy ez egyértelműen fenyegetésként értékelendő, a sértett is fenyegetésként élte meg, hogy a terhelt őt a táskája megszerzése érdekében üldözte. Helyes jogi érvekkel mutatott rá arra is, hogy a kifulladó sértettel szembeni lökésnek az ereje elég volt ahhoz, hogy a sértett ellenállását legyőzze, és így a sértett táskáját megszerezze. Mindez a fenyegetés és erőszak nemcsak alkalmas volt arra, hogy a megfenyegetett sértettben komoly félelmet keltsen, hanem a komoly félelmét ténylegesen ki is váltotta. A fenyegetés és erőszak tehát kétségkívül a sértett akaratát megtörő mértékű volt.
[24] A terhelt cselekménye a rablás törvényi tényállásának valamennyi elemét megvalósította, a minősítés ezért törvényes.
[25] Végül rámutat a Kúria, hogy a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután az elbírált cselekmény minősítése törvényes, és a már kifejtettek okán más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta (EBH 2011.2387.).
[26] Minderre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a támadott határozatokat - a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján - a terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 335/2018.)
BH 2019.3.66 A rablási erőszak lenyűgöző jellegét nem zárja ki az, hogy a bűncselekmény befejezettsége a sértett ellenállása miatt marad el. Nem állapítható meg önkéntes elállás abban az esetben, ha a sértett a lakóházába behatoló, őt megtámadó elkövetőt felismeri, nevén szólítja, majd hasba rúgja, és az elkövető ezt követően, ennek a hatására menekül el a helyszínről [Btk. 10. § (4) bek., 365. § (1) bek. a) pont és (3) bek. g) pont].
[1] A járásbíróság a 2014. december 10. napján megtartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettének kísérletében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. g) pont].
[2] Ezért őt - mint különös visszaesőt - 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani.
[4] Kimondta, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés háromnegyed részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[5] Az elsőfokú bíróság ítélete 2014. december 10. napján jogerőre emelkedett.
[6] A jogerős ítélet történeti tényállása szerint a terhelt pénzügyi gondokkal küzdött, ezért eltervezte, hogy a szülei házától nem messze lakó idős - 73 éves - egyedül élő, a terhelt által feltételezetten jó anyagi körülmények között élő sértett családi házába betör és a sértett arany ékszereit, valamint pénzét megszerzi. A terheltet a cselekmény elkövetésében és az áldozat kiválasztásában az motiválta, hogy az idős sértett részéről ellenállásra nem kellett számítania.
[7] A terhelt miután 2014. március 21-én B.-ről hazatért, italozni kezdett, melyet egészen az esti órákig folytatott. A terhelt a kezére egy gumikesztyűt, arra pedig egy villanyszerelő kesztyűt húzott, sötét ruhába öltözött, arcát pedig egy kötött sapkával takarta el, mindezek után szülei lakásából éjfél körül kiosont és a sértett közeli házához ment, ahol a kerítésen keresztül az udvarra bemászott. Az udvarra bejutva a terhelt megpróbálta kinyitni a bejárati ajtót, de azt zárva találta, ezért az épület ablakát a jobb kezének könyökével betörte és a kitört nyílászárón át a lakásba bement.
[8] A sértett az üvegcsörömpölésre felébredt és elindult a zaj forrása felé, hogy megnézze mi történt, a szobája ajtajában találkozott a befelé nyomuló terhelttel, aki amint meglátta a sértettet, azonnal a pénzét kezdte el követelni, majd megragadta az idős sértett védekezésül felemelt kezeit és azokat erősen megszorítva a sértettet a szobába vonszolta, majd az ágyára lökte.
[9] A terhelt ezt követően leszorította a sértettet az ágyára és tőle pénzét követelte, mire a sértett sikoltozni kezdett. A terhelt ekkor közölte, hogy a sértettnek nem esik bántódása, ha a pénzét átadja neki.
[10] A sértett a dulakodás során felismerte támadójában a közelben lakó terheltet, ezért közölte vele, hogy "Z. ne csináld", mire a terhelt enyhített a sértett karjának szorításán, amit a sértett kihasznált és hasba rúgta a terheltet, a terhelt ezt követően a helyszínről elmenekült.
[11] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a kiszabott büntetés enyhítése érdekében arra hivatkozással, hogy a terhére megállapított rablás bűntettének elkövetésétől önként elállt, így cselekménye betöréses lopás bűntettének kísérletét valósította meg.
[12] Hivatkozott arra, hogy a sértett tárgyalási vallomása is azt igazolja, hogy nem a sértetti védekezés, hanem az ő önkéntes elállása következtében fejeződött be a cselekmény.
[13] Álláspontja szerint a kiszabott büntetés mértéke eltúlzottan súlyos tekintettel arra, hogy a helyszínről nem tulajdonított el semmit és személy sérülés sem történt.
[14] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.
[15] Az irányadó tényállás alapján a cselekmény minősítését és a kiszabott büntetést is törvényesnek tartotta.
[16] A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára észrevételt tett, melyben fenntartotta a felülvizsgálati indítványában foglaltakat.
[17] A terhelt védője beadványában arra hivatkozott, hogy az irányadó ítéleti tényállás szerint a sértett lerúgta magáról a terheltet. Ha a sértett ilyen magatartásra képes volt, ilyen elkövetői szándék megtörésére alkalmas módon tudott védekezni, akkor az ő viszonylatában az idős korból fakadó elhárításra alkalmatlanságot megállapítani nem lehet.
[18] Így érvelése szerint kizárólag a rablás alapesete állapítható meg a terhelt terhére.
[19] A meghatalmazott védő egyben kijelentette, hogy "Osztom a védencem által előadottakat, így magával a cselekmény alapminősítésével sem értek egyet", és indítványozta a jogerős ítélet megváltoztatását.
[20] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
[21] A Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a rablás bűntettét az követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.
[22] A dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás esetében az elkövető kizárólag a dologra fejt ki erőszakot, ezzel ellentétben a rablási cselekmény esetében a személy ellen irányul az erőszak (EBH 2013.B19.).
[23] Az irányadó tényállás alapján a terhelt a sértettel szemben is erőszakos magatartást fejtett ki: lefogta a kezeit, leszorította az ágyra.
[24] A rablás bűntettét megalapozó kvalifikált erőszak az élet, testi épség elleni közvetlen erőszak, amely a sértett akaratát megtöri. Ennek megállapíthatósága tekintetében vizsgálni kell az elkövetés körülményeit és a sértett ellenálló képességének mértékét (EBH 2007.1591.; BH 1983.393.).
[25] Az irányadó tényállás alapján a 73 éves sértett egy különálló házban egyedül élt, a cselekmény az esti órákban történt, amikor a sértett már aludt, és a betörés zajára riadt fel. A 29 éves terhelt lefogta a sértett kezét, leszorította az ágyra a sértettet és eközben a pénzét követelte. Ezt követően a sértett felismerte a terheltet, nevén szólította és a terhelt ennek hatására enyhített a sértett leszorításán, így ez tette lehetővé, hogy a sértett hasba rúgta a terheltet.
[26] A sértett ellenállását tehát az tette lehetővé, hogy a terheltet felismerte.
[27] A védő beadványában vitatta, hogy a rablási cselekmény vonatkozásában a Btk. 365. § (3) bekezdés g) pontja szerinti minősített eset megállapítása törvényes.
[28] E jogszabályhely szerint a rablás bűntette minősített esete, ha a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.
[29] A Kúria a 3/2013. BJE határozatban kifejtette, hogy "annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésében kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli".
[30] Az irányadó tényállás szerint a terhelt ismerte a sértettet és "a cselekmény elkövetésének és az áldozat személyének kiválasztásában az motiválta, hogy az idős sértett részéről ellenállásra nem kellett számítania". Az esti órákban megvalósított cselekmény során a 73 éves sértett a zajra ébredt fel álmából és mindaddig, amíg a támadójában a terheltet fel nem ismerte, nem tudott hatékony ellenállást tanúsítani támadójával szemben. A terhelt felismerését és néven szólítását követően kialakult - a terhelt számára váratlan - helyzet tette lehetővé számára a védekező magatartás kifejtését (BH 2017.143.).
[31] A Kúria utalni kíván arra, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványában nem vitatta, hogy magatartása rablás bűntettét valósította meg. Érvelése kizárólag arra irányult, hogy önkéntes elállása folytán nem rablás bűntettének kísérletének, hanem dolog elleni erőszakkal elkövetett lopásnak - mint maradék-bűncselekménynek - minősül az általa elkövetett bűncselekmény.
[32] A Btk. 10. § (4) bekezdés a) pontja szerinti önkéntes elállását kizárólag az alapozza meg, ha a bűncselekmény befejezése a terhelt belső akaratelhatározásából marad el.
[33] Az irányadó tényállás szerint a cselekmény befejezésének és a terhelt elmenekülésének oka egyrészt az volt, hogy a sértett segítségért kiabált, másrészt felismerte a terheltet és a nevén szólította, ami a terhelt lelepleződését jelentette (BH 2011.1.).
[34] Így a terhelt a bűncselekmény elkövetését nem belső elhatározásból fejezte be, hanem külső tényező indokolta azt, ebből eredően - az irányadó tényállás szerint - az önkéntes elállás megállapítása kizárt.
[35] A Kúria megállapította, hogy az irányadó tényállás alapján a járásbíróság törvényesen minősítette a terhelt cselekményét a Btk. 365. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés g) pontja szerint minősülő rablás bűntettének.
[36] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok megállapítására kizárólag akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A törvénysértő minősítés alapján, a büntetőjog más szabályainak megszegése hiányában önmagában a büntetés nemének, mértékének sérelmezése a felülvizsgálatot nem alapozza meg (EBH 2011.2387.; BH 2016.264., 2012.239., 2005.337.).
[37] A Kúria nem észlelt olyan (más) abszolút eljárási szabálysértést sem, amelyet a Be. 423. § (5) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálni köteles.
[38] Így a Kúria a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványban foglaltaknak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatot - a Be. 426. §-a értelmében - a Be. 424. § (1) bekezdése alapján megtartott tanácsülésen hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 89/2018.)
BH 2018.10.269 A rablás bűntettének és a személyi szabadság megsértése bűntettének a halmazata csak látszólagos, ha a személyi szabadság megsértése a rablás során, a dolog elvétele érdekében kifejtett erőszak részeként történik [Btk. 194. §, 365. §].
[1] A járásbíróság 2014. április 8. napján megtartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. b) és c) pont], társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. c) pont], társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségében [Btk. 346. § (1) bek. c) pont].
[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év 6 hónap szabadságvesztés-büntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani.
[3] Az ítélettel szemben bejelentett ellentétes irányú fellebbezések folytán a törvényszék a 2015. február 11. napján meghozott és jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a II. r. terhelt vonatkozásában a szabadságvesztés-büntetést 7 évre, a közügyektől eltiltást 7 évre felemelte, a szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
[4] A jogerős ítélet történeti tényállása szerint az I. r. terhelt és a sértett 2012 novemberében házastársak voltak és közös háztartásban éltek. Házasságuk régebb óta válságba került, mert korábban a sértett italozott. A bűncselekmény elkövetését megelőző 1-2 évvel az italozással már felhagyott, azonban az I. r. terhelt és a sértett között rendszeres anyagi természetű vita volt.
[5] Az I. r. terhelt 2012. november 13. napját megelőző napokban - utólag már pontosan meg nem határozható időpontban - megbeszélte a II. r. és a III. r. terheltekkel, hogy 2012. november 13-án az esti órákban elmennek a családi házukhoz, és telefonon küldött sms-sel jelzik egymásnak, ha már bemehetnek a házba. Megállapodtak abban is, hogy - mivel az I. r. terhelt úgy tudta, hogy aznap kap a férje fizetést - elveszik a sértett pénzét és őt bántalmazni is fogják. Az I. r. terhelt gyorskötözőt is vásárolt, annak érdekében, hogy a sértettet meg tudják kötözni. I. r. terhelt a II. r. és a III. r. terheltnek mindezekért pénzt is ígért.
[6] A sértett 2012. november 13-án családi házuk szobájában tévét nézett, majd elaludt. A szobában aludt ekkor a sértett és az I. r. terhelt 11 éves és 9 éves gyermeke is.
[7] Este 23 óra körüli időben az előzetes megbeszélésnek megfelelő sms üzenetváltást követően I. r. terhelt beengedte II. és III. r. terheltet a házba.
[8] A III. r. terhelt a magával vitt baseballütővel az alvó sértettet az oldalán kis-közepes erővel megütötte, majd ismét ütésre lendítette a baseballütőt. Az első ütésre azonban a sértett felriadt és felült az ágyban, így a második ütés a homlokát súrolta kis-közepes erővel. Ezt követően dulakodás alakult ki a sértett és a III. r. terhelt között, melybe beavatkozott II. r. terhelt is, aki 2-3 alkalommal kézzel arcul ütötte a sértettet, illetőleg segített lefogni őt. A II. r. és a III. r. terhelt a korábban az I. r. terhelt által vásárolt gyorskötözővel összekötözte a sértett kezét és lábát. Eközben a II. r. terhelt folyamatosan követelte a sértettől, hogy adja oda a pénzét, illetve árulja el a bankkártyájának a PIN-kódját.
[9] A cselekményben az I. r. terhelt részt vett oly módon, hogy amíg a sértettet a társai megkötözték, ő egy párnahuzatot húzott a fejére, valamint segített a gyorskötözővel is megkötözni és baseballütővel több esetben megütötte.
[10] A terheltek többször követelték a sértettől a pénzét, aki azt mondta, hogy még nem kapta meg a túlórapénzét és így nincs nála pénz. Végül rövid kutatás után megtalálták a sértett pénztárcáját, benne 2465 forint készpénzzel. A pénztárcában volt továbbá a sértett TAJ kártyája, személyi igazolványa, lakcímkártyája, adókártyája és bankkártyája is.
[11] A sértett bántalmazása közben leánya felébredt és látta, amint apját bántalmazza a három terhelt.
[12] Ezt követően elhatározták, hogy a sértettet a pincébe zárják, hátha ennek hatására elárulja, hogy hol van a többi pénze. Ennek érdekében a lábán lévő gyorskötözőt elvágták és az egy pólóban és alsónadrágban lévő sértettet - akinek a fején a párnahuzat változatlanul rajta volt -, a három terhelt lekísérte a ház melletti pincébe. A pincében a III. r. terhelt a sértett lábát ismét megkötözte. A földalapú pincén lévő pinceajtóra egy cseréptörmelékkel teli kosarat tettek. A sértettnek sikerült kilazítani a rajta lévő gyorskötözőt, így 24 óra körüli időben sikerült kiszabadulni.
[13] Miután a terheltek észlelték, hogy a sértett kiszabadult gondolták, hogy értesíti a rendőrséget, ezért a II. r. és a III. r. terhelt a házat elhagyta. A II. r. terhelt magával vitte a sértett pénztárcáját, de azt menekülés közben a szántóföldön eldobta, így az okozott kár lefoglalás útján megtérült.
[14] A sértett az őt ért bántalmazás következtében a hajas fejbőrének zúzódását, a homlok bal oldalán repesztett sebzését, mindkét csuklótájék körkörös vonalas jellegű bőrpírját szenvedte el. Sérülései büntetőjogi gyógytartama 8 napon belüli volt.
[15] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott okból a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet hatályában fenntartása érdekében.
[16] A II. r. terhelt indítványában részletesen kifejtette, hogy a másodfokú bíróság - a megalapozatlanság esetét kivéve - kötve van az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz. A törvényszék megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének tényállása megalapozott, ugyanakkor a II. r. terhelt büntetésének mértékét "megtriplázta". A II. r. terhelt álláspontja szerint ezzel a fellebbviteli bíróság megsértette a tényálláshoz kötöttség elvét, mert a "ténybíróság funkcionalitását vette el, írta felül. Lényegében az elsőfokú bíróság tényállását vetette el".
[17] Érvelése alátámasztása során hivatkozott az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII.15) AB határozatára, melyből kiemelte, hogy "egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami büntetés funkcióját, a társadalom védelmét, a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást, valamint a speciális és a generális prevenciót".
[18] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság - fenti szabályrendszer tükrében - tévedett a büntetés súlyosítása körében és tévesen állapította meg, hogy a Btk. 79. §-ában írt büntetési célok, valamint a Btk. 80. §-ában rögzített büntetéskiszabási elvek sérelmét jelenti a II. r. terhelt esetében a Btk. 82. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés mértéke.
[19] A II. r. terhelt a jogi minősítés vonatkozásában kifejtette, hogy a jogerős ügydöntő határozatban törvénysértően állapították meg a büntetőjogi felelősségét személyi szabadság megsértésének bűntettében. Az irányadó ítéleti tényállás alapján "a rablás törvényi tényállásának részét képező lenyűgöző erőszak egyik eleme volt a sértett pincébe zárása", így e cselekményrész személyi szabadság bűntetteként értékelése a kettős értékelés tilalmába ütközik.
[20] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, indítványozta, hogy a Kúria ne adjon helyt az indítványnak és a járásbíróság ítéletét, valamint a törvényszék ítéletét hatályában tartsa fenn.
[21] Hivatkozott arra, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott felülvizsgálati ok akkor állapítható meg, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése következtében vagy más anyagi jogszabálysértés miatt a kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés törvénysértő. Kizárólag a kiszabott büntetés csak abban az esetben képezi felülvizsgálat alapját, ha a büntetés vagy annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.).
[22] A Legfőbb Ügyészség osztotta a felülvizsgálati indítvány azon megállapítását, hogy az alapügyben eljárt bíróságok tévesen mondták ki a II. r. terhelt bűnösségét személyi szabadság megsértése bűntettében is, mert a személyi szabadságtól való megfosztás a többmozzanatú elvétellel megvalósított rablás eszközcselekménye volt, melyet a rablási cselekmény befejezéséig tartottak fenn.
[23] A Legfőbb Ügyészség a rablás bűntette vonatkozásában a bűnösség megállapítását és a cselekmény minősítését törvényesnek tartotta. Kifejtette, hogy a halmazat látszólagosságának megállapítása a cselekmény jogi minősítésének kérdése, ekként a bűnösség megállapítását nem érinti, pusztán a cselekmény egy bűncselekményként való értékelését jelenti, ami nem eredményezi a terhelt felmentését.
[24] A jogerős ügydöntő határozatban a II. r. terhelttel szemben kiszabott 7 év fegyházbüntetés tekintetében leszögezte, hogy a halmazati szabályok figyelmen kívül hagyásával sem éri el a kiszabott büntetés a csoportosan elkövetett rablás bűntettére irányadó büntetési tételkeret középmértékét. Így a személyi szabadság bűntettének alaki halmazatként való megállapítása nem eredményezte törvénysértő büntetés megállapítását.
[25] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálta el.
[26] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül azzal, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[27] Így a Kúria a felülvizsgálattal megtámadott jogerős ügydöntő határozatot - a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében - az abban rögzített tényállás alapján a felülvizsgálati indítványban hivatkozott Be. 373. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértésre tekintettel a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában meghatározott okból bírálta felül.
[28] A felülvizsgálati indítvány részben alaptalan, részben a törvényben kizárt.
[29] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, melyre a Be. 416. § (1) bekezdése értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben van lehetőség.
[30] Felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz - a Be. 423. § (1) bekezdése értelmében - kötve van, az a felülbírálat során nem támadható. A Be. 423. § (2) bekezdés I. mondata szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
[31] A II. r. terhelt a felülvizsgálati indítványában a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okot nem nevesítette, ugyanakkor a másodfokú bíróság eljárását a Be. 373. § (1) bekezdés I. c) pontjára hivatkozással sérelmezte.
[32] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja értelmében felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[33] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja felülvizsgálati okként határozza meg, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[34] Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg II. r. terhelt bűnösségét rablás bűntettében, azonban tévedtek, amikor a cselekményt személyi szabadság megsértése bűntettének is minősítették.
[35] Az ítéleti tényállás szerint a terheltek először a családi házban követelték a sértettől a pénzét, valamint a bankkártyáját és annak PIN-kódját, ennek érdekében egy baseballütővel bántalmazták, kezét, lábát összekötözték, a sértett ennek ellenére nem tett eleget a követelésüknek, "ezután elhatározták, hogy a sértettet a pincébe zárják, hátha ennek hatására elárulja, hogy hol van a többi pénze", majd a sértettet a pincébe vitték, ahol összekötözve otthagyták és a pinceajtóra egy cseréptörmelékkel teli kosarat tettek. A későbbiekben a sértettnek sikerült kiszabadulni.
[36] A terheltek magatartásukkal egy többmozzanatos rablási cselekményt valósítottak meg, melynek eszközcselekménye volt a személyi szabadság megsértése. A sértett megkötözésének célja kizárólag az volt, hogy átadja a pénzét, illetve a bankkártyáját, majd a követelés nyomatékosabbá tétele érdekében zárták be összekötözve a ház pincéjébe. Így a terheltek a sértett kiszabadulásáig nem hagytak fel a pénz megszerzésére irányuló szándékukkal és a sértett a személyi szabadságtól történt megfosztása a rablás elkövetési magatartásának része volt.
[37] A következetes bírói gyakorlat értelmében a rablás bűntettének és a személyi szabadság megsértése bűntettének anyagi halmazata kizárólag akkor állapítható meg, ha a személyi szabadságtól megfosztás a rablási cselekményt megelőzően, vagy azt követően történik és nincs oksági kapcsolatban az idegen dolog elvétele érdekében kifejtett, az élet és testi épség elleni, közvetlen akaratot megtörő erőszakkal vagy fenyegetéssel (EBH 2012.B6., BH 2009.199.).
[38] Az alapügyben eljárt bíróságok a rablás bűntettét és a személyi szabadság megsértése bűntettét helytelenül állapították meg valós alaki halmazatban, mert a terheltek által megvalósított egy cselekmény csak látszólagosan valósított meg több bűncselekményt, mivel a rablás bűntettének eszközcselekménye volt a személyi szabadság megsértésének bűntette (BH 1996.295.).
[39] Az alaki halmazatban álló bűncselekmények egyazon magatartásra vonatkozóan büntetőjogi felelősség megállapítását eredményezik, melynek a jogi értékelése, minősítése változik meg, így felmentő rendelkezést nem alapoz meg (BH 2017.309., 2008.322.). Így a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott felülvizsgálat ok megállapítására nem alkalmas
[40] Mindezek tükrében a II. r. terhelt ítéleti tényállásban megállapított cselekménye - az okirattal visszaélés vétségének változatlanul hagyása mellett - helyesen a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b) és c) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősül. A rablás bűntettével alaki halmazatban álló személyi szabadság megsértése bűntettében tévesen állapították meg az alapügyben eljárt bíróságok a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét, ami nem eredményezte a bűnösségének törvénysértő megállapítását, ugyanakkor a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában megfogalmazott törvénysértő minősítés megállapíthatóságát megalapozta.
[41] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében törvénysértő minősítés kizárólag akkor vezet felülvizsgálathoz, ha az törvénysértő büntetést eredményezett.
[42] A II. r. terhelt esetében a törvényes minősítés alapján a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b) és c) pontja szerint minősülő csoportosan, felfegyverkezve elkövetett rablás bűntettének büntetési tétele 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztés, míg a Btk. 346. § (1) bekezdés szerint minősülő közokirattal visszaélés vétségéé 2 évig terjedő szabadságvesztés.
[43] A Btk. 81. § (2) bekezdése alapján a halmazati büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekményekre megállapított büntetési nemek, illetve büntetési tételek közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni. A jogszabályhely (3) bekezdése szerint ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.
[44] A Btk. 80. § (2) bekezdése értelmében a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó, a 80. § (3) bekezdése szerint pedig akkor, ha a Btk. a büntetés kiszabása esetén a Különös Részben meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a (2) bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni.
[45] A fenti szabályozás alapján a II. r. terhelt vonatkozásában a halmazati büntetésre tekintettel a büntetési tételkeret 5 évtől 12 évig terjedő szabadságvesztés, és így az irányadó középmérték 8 év 6 hónap.
[46] Mindezek tükrében a jogerős ítéletben megállapított 7 év szabadságvesztés-büntetés nem tekinthető törvénysértőnek, így a felülvizsgálati indítvány ezen okból nem alapos.
[47] A Kúria rámutat arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított büntetés mértékének vitatása a Btk. 416. §-a alapján önmagában felülvizsgálatot nem alapoz meg (BH 2012.239.).
[48] Mindezekre figyelemmel a II. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványban foglaltaknak nem adott helyt, és miután nem észlelt olyan (más) abszolút eljárási szabálysértést sem, amelyet a Be. 423. § (5) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálni köteles, így a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a értelmében - a Be. 424. § alapján megtartott tanácsülésen hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.391/2017.)
BH 2016.9.237 Az a terhelt, aki arra hívta fel az általa személygépkocsival a helyszínre szállított társait, hogy jelentős összegű készpénz eltulajdonítása céljából törjenek be a sértett házába, és ha kell, alkalmazzanak a sértettel szemben erőszakot, amennyiben szükséges, fogják be a száját, kötözzék meg, nem csupán az idegen dolog jogtalan eltulajdonítására, hanem az elvétel érdekében erőszak kifejtésére, azaz rablásra és emellett a sértett megkötözésével személyi szabadságától való megfosztására bírta rá társait, akik e rábírás keretei között cselekedtek, amikor a sértettel szemben pénzének elvétele érdekében erőszakot alkalmaztak, majd azért, hogy a házat ne tudja elhagyni és ne tudjon segítséget kérni, a sértettet a lakásába bezárva hagyták, és telefonját is elvitték [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c), d) pont, Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. fordulat; Btk. 14. § (1) bek.].
[1] A városi bíróság a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki
[2] - felbujtóként elkövetett rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (3) bek. c) pont];
[3] - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettében [1978. évi IV. tv. 175. § (1) bek., (3) bek. a) pont];
[4] - felbujtóként elkövetett testi sértés bűntettében [1978. évi IV. tv. 170. § (1) bek., (2) bek.];
[5] - társtettesként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. a), c) d) pont, (6) bek. b) pont];
[6] - 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett lopás bűntettében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (4) bek. b/1. pont, (2) bek. a), c), d) pont];
[7] - felbujtóként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) és d) pont] és
[8] - bűnsegédként elkövetett lopás vétségében [1978. évi IV. tv. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat a), c) és d) pont].
[9] Ezért halmazati büntetésül hét év hat hónap fegyházbüntetésre, nyolc év közügyektől eltiltásra és öt év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
[10] A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében megváltoztatta,
[11] - az ellene felbujtóként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] miatt emelt vád alól felmentette,
[12] - a terhelt által elkövetett bűncselekményeket az alábbiak szerint minősítette:
[13] - felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 365. § (1) bek. a) pont, (3) bek. c), d) és g) pont],
[14] - felbujtóként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. fordulat],
[15] - társtettesként elkövetett lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont, (5) bek. b) pont],
[16] - 2 rendbeli lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont],
[17] - felbujtóként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) és bd) alpont],
[18] - bűnsegédként elkövetett lopás vétsége [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) és bd) alpont].
[19] Ezt meghaladóan - bár helytelenül akként fogalmazott, hogy a terheltet e cselekmények miatt ismételten elítéli - a vele szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát változatlanul hagyta, a járművezetéstől eltiltás tartamát három évre enyhítette, és akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést fegyházban kell a terheltnek letöltenie és abból a büntetés kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, megváltoztatta a polgári jogi igényekre és az eljárási illetékre, valamint a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú ítéletet e terheltre vonatkozó részében helybenhagyta.
[20] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a törvényi ok megjelölése nélkül, tartalma alapján azonban a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan.
[21] Indokai szerint ő nem rablásra, hanem lopásra bujtotta fel terhelttársait, és ő maga abban a tudatban volt, hogy társai lopási cselekményt hajtanak végre; a bíróságok azonban nem vizsgálták a felbujtáshoz kapcsolódó tudattartalmát, a társai minőségi túllépéssel valósították meg a rablás bűntettét, ezért tévesen állapították meg lopás helyett rablás bűntettében a bűnösségét.
[22] Utalt arra is, hogy a rablási cselekmény kapcsán az eljárt bíróságok tévesen értékelték a bizonyítékokat és helytelenül következtettek tényekre, a tényállás VI. pontjában írtakat terhelttársai egymásnak és önmaguknak is ellentmondó, az eljárás egyéb adataival alá nem támasztott vallomásaira alapították.
[23] Ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[24] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen hívta fel a vagyon elleni erőszakos bűncselekményt súlyosabban minősítő körülmények között a Btk. 365. § (3) bekezdésének c) és d) pontja mellett a g) pontját is; az utóbbi minősítő körülményt aggálytalanul megalapozó tényeket ugyanis az irányadó tényállás nem tartalmaz.
[25] Utalt arra, hogy e minősítő körülmény megállapítása szempontjából - értelemszerűen - irányadó a rablás esetében is az élet és testi épség büntetőjogi védelméről szóló 3/2013. BJE határozat 11. pontjában kifejtett azon álláspont, amely szerint az elhárításra korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés akkor képez súlyosabban minősülő esetet, ha a korlátozottság a sértett idős korából vagy fogyatékosságából fakad, és annak megítélése, hogy a sértett elhárításra korlátozottan volt-e képes, egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésben kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését igényli.
[26] Megítélése szerint azonban az irányadó tényállás - bár idős, nyugdíjas, egyedülálló személyként jellemzi - egyáltalán nem tesz említést a sértett életkoráról, és a sértett mentális, illetőleg fizikai állapotára vonatkozó adatokat sem rögzít, így az irányadó tényállásból a sértett konkrét objektív (életkor) és szubjektív (testi-szellemi állapot) személyes jellemzőit nem lehet megállapítani, ezért - bár a két elkövető adott módon végrehajtott támadásával a tárgyi feltételek megvalósulni látszanak - nincs alap e minősítő körülmény felrovására.
[27] Ennek azonban álláspontja szerint az alkalmazott büntetésre nem volt kihatása, az törvényes, ezért a megtámadott határozatok hatályában tartását indítványozta.
[28] A II. r. terhelt az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételében álláspontját fenntartotta. A már kifejtetteken túl arra is hivatkozott, hogy az I. r. terhelt ellentmondásos vallomásai kényszerítésre is utalnak, és miután a Legfőbb Ügyészség szerint sem minősíthető a rablási cselekmény elhárításra korlátozottan cselekvőképes személy sérelmére elkövetettként, a vele szemben kiszabott büntetés eltúlzott voltára és arra tekintettel, hogy az nem felel meg a belső arányosság követelményének sem, a rablás bűntette alóli felmentése mellett büntetésének enyhítését kérte.
[29] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen elbírálva a megtámadott a határozatokat a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel vizsgálta felül.
[30] Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést azonban nem észlelt.
[31] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a cselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[32] Az erre tekintettel benyújtott felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.
[33] A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható. A tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására.
[34] A felülvizsgálati indítványnak a tényállást és a bíróságok bizonyítékok mérlegelését támadó része a törvényben kizárt.
[35] A felülvizsgálati eljárás során irányadó tényállás VI. pontja szerint a II. r. terhelt arra hívta fel az általa személygépkocsival a helyszínre szállított társait, az I. r. és a III. r. terhelteket, hogy az ott lévő jelentős összegű készpénz eltulajdonítása céljából törjenek be a sértett házába, ha kell, alkalmazzanak a sértettel szemben erőszakot, és amennyiben szükséges, fogják be a száját, kötözzék meg.
[36] Az I. és III. r. terheltek a sértett udvarára bemászva a házhoz mentek, ahova a nyitott ajtón keresztül jutottak be, és ott összetalálkoztak a sértettel, akit a III. r. terhelt azonnal lefogott, befogta a száját, miközben az I. r. terhelt a szobában pénz után kutatott. A sértett azonban ellenállt, megpróbált szabadulni és folyamatosan segítségért kiabált, ezért az I. r. terhelt a III. r. terhelt segítségére sietett, megpróbálta befogni a sértett száját, aki beleharapott a terhelt ujjába és továbbra is segítségért kiabált. Ezért az I. r. terhelt ököllel többször arcul ütötte, majd - miközben a III. r. terhelt az ellenálló sértettel a földön dulakodott - átkutatta a konyhát, ahol az asztalfiókból eltulajdonította a sértett 50 000 forintját, majd a szobából a sértett mobiltelefonját.
[37] Visszatérve az előtérbe a még mindig a társával dulakodó, földön fekvő sértettet többször megütötte, majd a házból a terheltek kiszaladtak és az I. r. terhelt a bejárati ajtót kívülről azért, hogy a sértett ne tudjon utánuk menni, valamint segítséget hívni, bezárta, a kulcsot a zárban hagyta.
[38] A II. r. terhelt a helyszín közelében várakozott, társai telefonhívására néhány perc után a kereszteződésbe érve fölvette őket, és a helyszínről eltávoztak.
[39] E tényállás alapján pedig egyértelmű, hogy a II. r. terhelt nem csupán az idegen dolog jogtalan eltulajdonítására, hanem az elvétel érdekében erőszak kifejtésére, azaz rablásra és emellett a sértett megkötözésére, azaz személyi szabadságától való megfosztására bírta rá társait, akik e rábírás keretei között cselekedtek, amikor a sértettel szemben pénzének elvétele érdekében erőszakot alkalmaztak, majd azért, hogy a házat ne tudja elhagyni és ne tudjon segítséget kérni, a sértettet a lakásába bezárva hagyták, és telefonját is elvitték.
[40] Azaz a felülvizsgálati indítványban kifejtettekkel szemben az I. r. és a III. r. terheltek a II. r. terhelt felbujtásának keretei között valósították meg a vagyon elleni cselekményt, a felbujtás ugyanis erőszak alkalmazására is kiterjedt, következésképpen a rábíráshoz képest a tettesek által megvalósított más, súlyosabb bűncselekmény megvalósítása, azaz minőségi túllépés fel sem merülhet.
[41] A felbujtáson túl a terhelt azzal, hogy társait a helyszínre, majd onnan elszállította, kétségtelenül bűnsegélyt is nyújtott nekik. Ez azonban a következetes bírói gyakorlatnak megfelelően a felbujtásba beleolvad.
[42] Ahogy arra a Legfőbb Ügyészség is helytállóan utalt: az irányadó tényállásból nem következik az, hogy a rablási cselekményt a terheltek felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követték el. Ezért törvénysértő a rablás Btk. 365. § (3) bekezdés g) pontja szerint elkövetettkénti minősítése.
[43] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint azonban felülvizsgálatnak a törvénysértő minősítés miatt csak akkor van helye, ha az törvénysértő büntetést vagy intézkedést eredményezett.
[44] A csoportosan és bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettét - mely a terhelt terhére megállapított bűncselekmények közül a legsúlyosabb - mind az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 321. § (3) bekezdése, mind az elbíráláskor hatályos Btk. 365. § (3) bekezdése öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Erre figyelemmel a terhelttel szemben irányadó halmazati büntetés mindkét törvény szerint - a halmazati büntetés szabályaira, az 1978. évi IV. törvény 85. § (3) bekezdésére, illetve a Btk. 81. § (3) bekezdésére figyelemmel - öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés.
[45] Az alkalmazott törvény, a Btk. 80. § (2) bekezdése szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásánál a középmérték az irányadó; ez a (3) bekezdésre is figyelemmel a terhelt esetében tízévi szabadságvesztés.
[46] A törvényes keretek közötti, a középmértéket el nem érő büntetés kiszabása során nem volt jelentősége az indítványban kifogásolt minősítő körülménynek. Erre is tekintettel a terhelttel szemben kiszabott hét év hat hónap szabadságvesztés semmiképp sem tekinthető törvénysértőnek, így annak megváltoztatására a felülvizsgálatban nincs lehetőség.
[47] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1957/2015.)
BH 2017.12.391 A sértett gázspray-vel lefújása alkalmas a rablási erőszak megállapítására [1978. évi IV. tv. 321. §].
[1] A kerületi bíróság a 2007. október 10-én meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében. Ezért őt 2 év - végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
[2] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, az ítélet ellen a terhelt és védője elsődlegesen felmentés érdekében, másodlagosan enyhítés végett jelentett be fellebbezést.
[3] Az F.-i Bíróság mint másodfokú bíróság a 2008. május 22-én megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy pótlólagosan rendelkezett a büntetőeljárás során lefoglalt és bevételezett tárgyakról. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[4] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 1995. június 1. napján a délelőtti órákban egy terepjáró gépkocsi bal oldali hátsó ablaküvegét az utcán előzőleg talált vidia fúrófejjel benyomta, majd magához vette a hátsó ülésen lévő, a sértett tulajdonát képező fekete, vászonból készült kézitáskát.
[5] A sértett ez idő alatt az irodaépületben tartózkodott. Amikor kinézett az ablakon, észlelte a gyanúsan viselkedő terheltet, ezért az irodaépületből elindult az utcára, hogy az autója után nézzen. Hallott egy hirtelen durranást, és észrevette, hogy a terhelt az ő táskájával sietve a túloldalra távozik. A sértett a terhelt után szaladt, eléugrott, majd megfogta őt. Felszólította a terheltet, hogy adja vissza a táskáját, azonban a terhelt tagadta a táska eltulajdonítását, és a táskát erősen szorítva menekülni próbált. A sértett, hogy ezt megakadályozza, a terheltet a földre leszorította, és úgy dulakodtak egymással.
[6] A sértett és közben a sértett segítségére siető T. J. a terheltet erősen fogták, és elindultak, hogy bevigyék őt az épület várótermébe. A terhelt közben a táskát folyamatosan szorította, majd a nadrágzsebéből hirtelen előkapott gázspray-vel lefújta az őt fogó sértettet. A sértett kérésére T. J. megpróbálta elvenni a táskát a terhelttől, majd a táskát és a sértett pénztárcáját bevitte az épületbe, és ezt követően visszatért a sértetthez. A terhelt a visszatérő T. J. tanút és az épületből kilépő E. J. tanút is lefújta a gázspray-vel.
[7] A sértett és T. J. a terheltet egy vasrácshoz szorították, és a gázspray-t a kezéből kicsavarták, majd a terheltet az E. J. által hozott nadrágszíjjal megkötözték. A bejelentésre helyszínre érkező rendőrjárőrök a terheltet előállították, a három szemtanút pedig az orvosi rendelőintézetbe kísérték.
[8] T. J. és E. J. tanúk a gázspray-nek a szemükbe kerülésével 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek, azonban könnyű testi sértés vétsége miatt magánindítványt nem terjesztettek elő a terhelt ellen.
[9] A gépkocsi ablaküvegének betörésével kb. 15 000 forint rongálási kár keletkezett, amely nem térült meg.
[10] A sértettnek okozott lopási kár - ami a táska, valamint a benne lévő zsebszámológép, diktafon, bélyegzők, és egyéb tárgyak eltulajdonításával keletkezett - összesen 10 000 forint volt, a táska visszavételével megtérült.
[11] A jogerős ítélet ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontja alapján. Azt kérte, hogy a Kúria az alapeljárásban becsatolt, a bűncselekményt megelőző gyógykezelésével kapcsolatos iratokban foglaltakat, valamint az elsőfokú ítélettel szemben bejelentett és írásban indokolt védői fellebbezésben foglaltakat tekintse a felülvizsgálati indítványa alapjául. Emellett hivatkozott alacsony növésére - "150 cm-es törpe voltára" -, 50 kg-os testsúlyára, amivel nem tud ártani senkinek. Ezzel szemben az alapügyben vele szemben fellépő 4-5 fős társaság majd 100 kg-os emberekből állt, akik ütötték, verték, a sértett rajta ugrált, nadrágszíjat tett a nyakára és pisztolyt a szájába. Ezzel azonban sem a nyomozó hatóság, sem a bíróság nem foglalkozott. Sérelmezte az alkalmazott rendőri intézkedést is, azonban ezt bővebben nem fejtette ki.
[12] A védőjének az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében kifejtett jogi álláspontja szerint a sértett táskájának visszavételéig tanúsított erőszakos magatartás nem volt alkalmas a sértett akaratának befolyásolására. A sértett nem a táska visszaszerzése, hanem a kocsijában keletkezett kár miatti felelősségre vonás érdekében ment utána. Jóval erősebb fizikumú volt nála. Vergődése még arra sem volt alkalmas, hogy a sértett szorításából meneküljön. Nem tekinthető eredményesnek a gázspray használata sem, hiszen őt a sértett egy pillanatra sem engedte el.
[13] Minderre tekintettel a támadott határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
[14] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a tényálláshoz kötöttségből adódóan a terhelt gyengébb fizikumának igazolása végett csatolt orvosi iratok figyelembevételére nincs mód. Ugyanezen okból a felülvizsgálati eljárásban már nem lehet érdemben hivatkozni arra, hogy a sértett, T. J. és E. J. vele szemben milyen magatartást tanúsított. Emellett nem tartoznak a felülvizsgálati okok körébe a nyomozás során felmerült szabálytalanságok, valamint az sem, hogy a védő tevékenységét a terhelt nem tartotta megfelelőnek.
[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában ugyanakkor részletes indokát adta annak, hogy a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügy elhúzódása ellenére a terhelt büntethetősége nem évült el. A terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jogszabályok megsértése nélkül, törvényesen került sor. A terhelt ugyanis az ellopott táska megtartása végett fújta le gázspray-vel a sértettet, nem pedig a menekülés érdekében. A bírói gyakorlat szerint a gázspray-vel való lefújás egyértelműen alkalmas a rablási erőszak megállapítására.
[16] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[17] A terhelt kirendelt védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a minősítés anyagi jogi törvényességét továbbra is vitatva ismételten arra utalt, hogy a terhelt fizikuma nem tekinthető olyan minőségűnek, mint amit a Btk. a rablási erőszakhoz megkíván. Az eljárt bíróságok határozataiból egyértelműen megállapítható, hogy a rablást nem a terhelt és a sértett közötti fizikai erőkülönbségek miatt állapították meg, hanem a gázspray használata miatt. Ezért viszont álláspontja szerint az erőszak alkalmazásának eszközeként anyagi jogi szempontból továbbra is vizsgálható a gázspray használatának mibenléte.
[18] Az alapeljárásban végzett kirendelt védői munkájával kapcsolatban kifejtett terhelti véleménnyel összefüggésben megjegyezte, hogy a terhelt ezt az alapeljárásban egy ízben sem tette szóvá.
[19] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[20] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítvány tartalmából következő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt az irányadó tényállás megalapozottságát támadó részében a törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát érdemében alaposnak találta.
[21] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okok alapján vehető igénybe. Emellett a felülvizsgálati eljárásban az indítványhoz kötöttség érvényesül. A Be. 423. § (4) bekezdésére tekintettel a Kúria a megtámadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. Emellett - a hivatkozott rendelkezés (5) bekezdése alapján hivatalból folytatandó vizsgálat keretében - csak a Be. 416. § (1) bekezdés c) és d) pontja szerinti eljárási szabálysértésekre lehet figyelemmel.
[22] A felülvizsgálat szabályrendszerében a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Annak vizsgálatánál tehát, hogy a bűnösség megállapítása, vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított tényállás vehető figyelembe. Eljárási szabálysértés vizsgálatára is csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések között szerepel. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
[23] Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[24] Felülvizsgálatnak - a Be. 416. § (1) bekezdése alapján - a bíróság jogerős ügydöntő (első- és másodfokú) határozata ellen van helye, illetve akkor, ha a bíróság határozatának meghozatalára az eljárási törvényben meghatározott eljárási szabálysértéssel kerül sor. Ebből következően a nyomozás során megvalósult eljárási szabálysértések vizsgálata felülvizsgálat tárgyát már nem képezik. Erre a folyamatban lévő eljárásra vonatkozó törvényi rendelkezések biztosítottak lehetőséget.
[25] A Kúria utal arra, hogy a terhelt felülvizsgálati indítványa a kirendelt védő munkáját kifogásoló részében ugyancsak nem képez felülvizsgálati okot, ezért a törvényben kizárt indítvány.
[26] A terhelt terhére megállapított rablás bűntettének minősítése kapcsán azt állapította meg a Kúria, hogy mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság az irányadó bírói gyakorlatnak megfelelően, az anyagi jogszabályok helyes értelmezésével minősítette a terhelt cselekményét a (korábbi) Btk. 321. § (2) bekezdésében meghatározott rablás bűntettének.
[27] Elöljáróban utal arra, hogy a rablás bűncselekményének a szabályozásában a Csemegi Kódex megalkotása óta érdemi változás nem történt. A törvény ugyanazokat az elkövetési magatartásokat ugyanazokkal az indokokkal rendeli büntetni ma, illetve a korábban hatályos Btk.-ban, mint annak idején az első büntető törvénykönyvünkben. Ezért a rablási erőszak értelmezésére a jogirodalomban és a joggyakorlatban már több mint százéves tapasztalat áll rendelkezésre.
[28] Kriminológiai megközelítésben a rablás fogalmilag támadás valamely ingó dologra vonatkozó tulajdonjog, illetőleg birtok ellen és egyben támadás valamilyen személy ellen, tehát összetett deliktum, amelyben a lopás fogalmi eleme körébe eső dologelvétel sajátszerűen egyesül a személy elleni erőszakkal.
[29] A Kúria kiemeli, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy milyen bizonyítékok, milyen indokok alapján állapította meg azt a tényállást, amelyre a bűnösség kimondását alapította. Az indokolásból jól nyomon követhető, hogy az elsőfokú bíróság a másodfokon eljáró bíróság számára is irányadó tényállásban azt állapította meg, hogy a terhelt a táska megtartása érdekében alkalmazott erőszakot a sértettel szemben, ugyanis az ítéleti tényállás szerint erre akkor került sor, amikor a sértett tulajdonát képező táska még a terheltnél volt.
[30] Jogszerűen járt el a sértett, amikor a terhelt után szaladt, s őt megfogta. A tényállás szerint a sértett kérte a terheltet, hogy adja vissza a táskáját, azonban ennek a terhelt nem tett eleget. Ellenkezőleg. A táskát folyamatosan szorította, majd a sértettet gázspray-vel lefújta. Ez pedig a következes bírói gyakorlat szerint alkalmas a rablási erőszak megállapítására.
[31] A védő észrevételének e ténymegállapítással ellentétes állítását, amely szerint a sértett nem a táska visszaszerzése, hanem a kocsijában keletkezett kár miatti felelősségre vonás érdekében ment a terhelt után, figyelembe venni nem lehet, mivel a felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó. E tényállás pedig azt tartalmazza, hogy a sértett a táskájának visszaszerzése érdekében ment a terhelt után.
[32] Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság határozatának példaértékű indokolásában meggyőző indokát adta annak, hogy a terhelt a zsebéből elővett gázspray használatával az erőfölényét kívánta biztosítani. Emellett a terheltnek az ún. gyenge ember és erős ember összevetésre épített védekezését jól cáfolja az a körülmény, hogy a cselekmény véghezvitelének folyamatában három ember kellett a terhelt lefogásához akkor, amikor menekülni akart.
[33] A Kúria mindezen indokokra figyelemmel következtetett arra, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően, törvényesen került sor.
[34] Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat - a Be. 426. §-a alapján - a terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.190/2016.)
BH 2016.3.57 Rablás esetén a fenyegetés lenyűgöző erejének az értékelésekor együttesen kell vizsgálni a megfenyegetett személy és az elkövető adottságait, az egymással szembeni erőviszonyokat, és az elkövetés külső tényezőit is [1978. évi IV. tv. 138. §, 321. §].
[1] A kerületi bíróság a 2013. április 5. napján - bíróság elé állítás alapján - meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 321. § (1) bek.].
[2] Ezért, valamint a próbára bocsátó rendelkezést hatályon kívül helyezve, további kábítószerrel visszaélés vétsége [korábbi Btk. 282. § (1) bek., (5) bek. a) pont] miatt is, mint erőszakos többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 6 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[3] Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[4] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a kiszabott büntetés súlyosítása végett, a terhelt és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.
[5] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2013. október 1. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság részéről felülbírálatra irányadónak talált tényállás szerint a terhelt 2013. március 7. napján 9 óra 30 perc körüli időben a b.-i bevásárlóközpont főbejárata mellett odalépett az ott tartózkodó I. számú sértetthez, akitől pénzt kért vonatjegyre. Miután az I. számú sértett a kérésének nem tett eleget, többször bántalmazással - "adjál pénzt, mert belebaszlak a kukába", "felbaszlak az üvegre" - kifejezéseket használva megfenyegette az I. számú sértettet, aki e fenyegetések hatására, három alkalommal, összesen 900 forintot, valamint 1 szál cigarettát - melynek értéke 44 forint - adott át a terhelt részére.
[7] Az I. számú sértett a pénz, valamint a cigaretta átadását követően rendőri segítséget kért. A helyszín közelében a terhelt elfogásra került, és a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés, ruházat átvizsgálás során előkerült az eltulajdonított 900 forintból 700 forint.
[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása és törvénysértő minősítés folytán törvénysértően súlyos büntetés miatt, a sérelmezett határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozva enyhébben büntetendő bűncselekménykénti minősítés és a büntetés enyhítése érdekében.
[9] Az indítvány - mely jogszabályi megjelölést nem tartalmaz - a Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontján alapul.
[10] A terhelt felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy a terhére megállapított rablás bűncselekmény helyett ún. trükkös lopás történt, ezt támasztják alá az egybehangzó terhelti és sértetti vallomások, mint bizonyítékok. Ezért a kiszabott büntetés eltúlzott.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Az átiratban kifejtett jogi álláspont szerint a felülvizsgálati indítvány nem alapos. Kifejtette, hogy a jogerős határozatban megállapított irányadó tényállásra figyelemmel a sértett dolgainak tényállásban rögzített körülmények között történt eltulajdonítása nem a lopás, hanem a rablás törvényi tényállást merítette ki. Ekként az eljárt bíróságok az anyagi büntető jogszabályok helyes alkalmazásával minősítették a cselekményt.
[12] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított okból, valamint - a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.
[13] A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Felülvizsgálati indítványában a terhelt ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy a cselekménye a jogerős minősítéssel szemben lopásnak minősül, ekként a vele szemben kiszabott büntetés mérséklése indokolt.
[14] Abban a kérdésben tehát, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, és az miként minősülhet, a jogerős ítéletben foglalt tényállás az irányadó.
[15] Ezt figyelembe véve a Kúria azt állapította meg, hogy a rablástól eltérő minősítés megállapítását célzó terhelti érvelés nem alapos.
[16] A korábbi Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rablás bűntettének a megállapítását megalapozó erőszaknak, illetve élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetésnek a sértett akaratát megtörő, megbénító jellegűnek kell lennie. A fenyegető magatartás lenyűgöző erejének értékelésekor együttesen kell vizsgálni a megfenyegetett személy és az elkövető adottságait, az egymással szembeni erőviszonyaikat, és az elkövetés külső tényezőit is. Ehhez képest abban, hogy a fenyegetés milyen hatással bír, mindig a konkrét sértett által az adott helyzetben átélt fenyegetettségi érzés vizsgálatával lehet állást foglalni.
[17] Az irányadó tényállás szerint a terhelt azzal a céllal lépett a sértetthez, hogy tőle pénzt szerezzen. Miután a sértett nem adott neki pénzt, a terhelt őt többször is bántalmazással fenyegette meg, aki e fenyegetés hatására összesen három alkalommal adott a terheltnek pénzt és cigarettát.
[18] A tényállásból megállapítható, hogy a terhelt azt követően kezdte a sértettet fenyegetni, amikor az próbált kitérni a pénzadás elől, majd miután kevesellte a kapott pénz, kitartóan, továbbra is fenyegetőleg lépett fel a sértettel szemben. A terhelt "belebaszlak a kukába", "felbaszlak az üvegre" kijelentéseivel egyértelműen azt fogalmazta meg a sértettnek, hogy ellenállása esetén testi épsége sérelmével is számolhat. Fenyegetésében olyan súlyos hátrányt helyezett kilátásba, amely nemcsak alkalmas volt arra, hogy a megfenyegetett sértettben komoly félelmet keltsen, hanem a komoly félelmét ténylegesen ki is váltotta. A többszöri fenyegetés akaratot bénító, lenyűgöző erejű (vis absoluta) hatást gyakorolt a sértettre, aki ezen hatás alatt magától adta át több részletben a pénzt és a cigarettát, amit a terhelt szintén akart tőle. Ezt támasztja alá az elsőfokú ítélet indokolása is, amely azt tartalmazza, hogy a sértett, akkor, amikor megkereste a járőrszolgálatot teljesítő rendőröket, még mindig nagyon zaklatott volt, még mindig félt, mert remegett a szája és a keze.
[19] A terhelt általi fenyegetés nyilvánvalóan meghaladta a korábbi Btk. 138. §-a szerinti mértéket, ekként elérte a rabláshoz megkívánt szintet. A testi épség elleni irányultsága kétségtelen, mint ahogy közvetlensége is, mivel a sértett annak hatása alatt adta át kikövetelt értékeit (pénzét és cigarettáját).
[20] A terhelt a számára idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett vette el a sértettől. Cselekménye a rablás törvényi tényállásának valamennyi elemét megvalósította, a minősítés ezért törvényes.
[21] A Be. 416. §-ának (1) bekezdés b) pontja értelmében a jogerős ítéletben kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta.
[22] Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.670/2014.)
BH 2016.6.134 Rablást követ el, aki az általa elvett mobiltelefont tőle visszakövetelő sértettet szegycsonton üti, majd a helyszínről eltávozik. Az erőszak a rablás e fordulatánál is célzatos, de annak iránya már nem a dolog megszerzése, hanem a megszerzett dolog megtartása. Ebben az esetben ugyanis az idegen dolog már az elkövető birtokában van, az általa alkalmazott erőszak a dolog visszaszerzésére irányuló magatartás leküzdését szolgálja [Btk. 365. § (2) bek.].
[1] A járásbíróság a 2014. július 3-án kelt és a törvényszék a 2014. december 2. napján jogerős ítéletével az I. r. terheltet a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétsége, a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétsége és a Btk. 365. § (2) bekezdésébe ütköző rablás bűntette miatt halmazati büntetésül 4 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] A jogerős határozattal szemben az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
[3] A felülvizsgálati indítvány szerint a másodfokú bíróság a súlyosítási tilalom megsértésével állapította meg a bűnösségét rablás bűntettében, ugyanis az ügyész mindössze a büntetés mértékét sérelmezve jelentett be fellebbezést, ám a törvényszék a tényállást is megváltoztatva mondta ki bűnösnek rablás bűntettében, amelyet egyébként nem követett el.
[4] Eljárási szabálysértést követett el a másodfokú bíróság akkor, amikor a súlyosabb minősítésre figyelemmel nem biztosított számára megfelelő felkészülési időt, így nem állt módjában a sértett meghallgatása érdekében bizonyítási indítványokat előterjeszteni.
[5] Hivatkozása szerint iratellenes és így megalapozatlan a másodfokú bíróság határozata, ugyanis a sértettet kizárólag azért ütötte meg, mert "drogot" követelt tőle, és nem azért, hogy valamit elvegyen, vagyis rablás nem valósult meg.
[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
[7] A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos.
[8] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, következésképpen e törvényi kereteken kívül eső anyagi vagy eljárásjogi szabálysértések még valóságuk esetén sem képezhetik felülvizsgálat tárgyát.
[9] Az I. r. terhelt tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással a bűnösségét tagadva állítja, hogy rablást azért sem követhetett el, mert a sértettet nem azért ütötte meg, hogy a telefonját elvegye, hanem azért, mert erőszakosan "drogot" követelt.
[10] Az irányadó tényállás 3) pontja szerint az I. r. terhelt a sértett mobiltelefonját elvette és nem adta vissza, a sértett pedig hosszú időn keresztül sírva követelte azt vissza, "e közben az I. r. vádlott tenyérrel, egy alkalommal szegycsonton ütötte fk. K. P. sértettet", majd távozott a helyszínről.
[11] E tényállás azonban a felülvizsgálat során már nem kérdőjelezhető meg, ugyanis a Be. 423. § (1) bekezdésben írtak szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az sem közvetlenül, sem közvetve, a bizonyítékok felülmérlegelése útján nem támadható még akkor sem, ha az esetlegesen téves, vagy részben nincs felderítve, esetleg ellentétes az iratok tartalmával, vagyis megalapozatlan.
[12] E tényállás alapján pedig a másodfokú bíróság helyesen jutott arra a felismerésre, hogy az I. r. terheltnek a tényállás 3) pontjában rögzített cselekménye a Btk. 365. § (2) bekezdése szerinti rablás bűntettének minősül. E törvényhely szerint ugyanis "rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz".
[13] A rablás ezen fordulatánál az erőszak, illetőleg az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés kifejtése nem a dolog elvételét megelőzően, hanem azt követően történik. Az erőszak, illetőleg a fenyegetés ezúttal is célzatos, de annak iránya már nem a dolog megszerzése, hanem a megszerzett dolog megtartása, vagyis az erőszak utócselekménye a lopásnak.
[14] Ebben az esetben ugyanis az idegen dolog már az elkövetőnél (annak birtokában) van, s az általa alkalmazott erőszak a dolog visszaszerzésére irányuló magatartás leküzdését szolgálja.
[15] A felülvizsgálati indítvány eljárási szabálysértésre is hivatkozott, amely szerint az alapügyben eljárt másodfokú bíróság megsértette a súlyosítási tilalmat, ugyanis a tényállás részbeni megváltoztatásával súlyosabb bűncselekményben állapította meg a bűnösségét, holott az ügyészség a fellebbezésében a büntetés mértékét kifogásolta.
[16] Hivatkozása szerint eljárási szabálysértés történt akkor is, amikor a másodfokú bíróság a minősítésváltozásra figyelemmel nem biztosított számára kellő időt a felkészülésre és bizonyítási indítványok előterjesztésére.
[17] A Be. 416. § (1) bekezdésének d) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor.
[18] A tényállás 3) pontját illetően a járási ügyészség a Btk. 323. § (1) bekezdésébe ütköző zsarolás bűntette miatt emelt vádat az I. r. terhelt ellen, majd az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. terhelt terhére, a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, amelyet a megyei főügyészség már a minősítést illetően a rablás bűntette megállapítása érdekében és büntetés súlyosítása végett tartott fenn.
[19] A másodfokú bíróság nem sértette meg a Be. 354. §-ban, illetve a 355. §-ban írt súlyosítási tilalmat akkor, amikor az I. r. terhelt bűnösségét a rablás bűntettében megállapította és a büntetését súlyosította.
[20] A felülvizsgálati indítvány további indokaival - felkészülési idő biztosításával, bizonyítási indítványaival - kapcsolatosan megjegyzi a Kúria, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen valóban felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
[21] Az I. r. terhelt további hivatkozásai azonban kívül esnek a már említett felülvizsgálati körön, következésképpen az indítvány ezen részében törvényben kizárt.
[22] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan, az indítványban nem kifogásolt eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 911/2015.)